Tízéves a háromszéki Volt Hadifoglyok Szövetsége, jelezte a szövetség nevében dr. Fábián Lajos és Gocz József. A szövetség megalakulását annak idején az tette időszerűvé – emlékeztettek –, hogy az 1994/44-es törvény értelmében minden 1940–1945 között ,,magyar katonai szolgálatot” teljesített veterán frontharcos-igazolványra jogosult, emellett kedvezményekben is részesül. A szövetség – az RMDSZ támogatásával – vállalta, hogy segít minden háromszéki érintettnek a veterán­igazolvány megszerzésében, ez magyarországi adatok megszerzését és hazai hitelesítést jelentette. Az egykori hadifoglyok 1995. január 26-án küldték el az első iratcsomót a magyar Honvédelmi Minisztériumnak, s ezzel kezdődött a folyamatos munka. A szervezet eredményességét igazolja – hangsúlyozzák –, hogy több mint háromezer háromszéki idős embernek (közülük 1546-an fronton és hadifogságban egyaránt voltak, 750 fő ,,csak” harcolt, míg további 776 személyt hadiözvegyként tartanak nyilván) sikerült megszerezni a szóban forgó bizonylatot. /(L.): Háromszéki ­magyar veteránok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

Valahol szörnyű vihar lehetett, s a viharban egy nemzet elveszett – ezekkel a szavakkal emlékeztek a Frontharcosok és azok Özvegyeinek Egyesülete, valamint a Volt Hadifoglyok Szövetsége szervezésében október 8-án Marosvásárhelyen, a református temetőben a két világháborúban elesett hősök emléktáblája előtt az egykori sorstársak és a veteránok hozzátartozói. 1997-ben emelték az emlékművet, azt megelőzően egyházakkal leveleztek, pénzt gyűjtöttek, hogy a szövetség létrejöhessen. Azóta minden évben az aradi vértanúkra való megemlékezést követő vasárnap tiszteletüket teszik a frontharcosok marosvásárhelyi emléktáblája előtt. Bundea László egykori frontharcos, a szövetség elnöke szerint évről évre egyre kevesebben jönnek el, fogyatkoznak, a legfiatalabb közülük 81 éves. Marosvásárhelyről 890 világháborúban elesett személyt tartanak nyilván, megyeszinten több mint 3100-an vannak feljegyezve, akik a keleti fronton vagy a Don-kanyarnál harcoltak, és életükkel vagy hadifogsággal fizettek érte. A marosvásárhelyi emléktáblán az alábbi vers olvasható: „Aludjatok Isten katonái,/ Aludjatok ti boldog pihenők,/ Ringassanak szelíden, mint az álom/ Idegen földek, távoli temetők”. /Berekméri Ildikó: A frontharcosokért gyújtottak gyertyát. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./