Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Visual Kontakt Egyesület
2 tétel
2012. július 11.
Szamizdat a kultúráért
Tavaly óta létezik Nagyváradon a Samizdat című kulturális folyóirat, amely több nyelven taglalja a kortárs művészet aktuális eseményeit, illetve elemzéseket és véleményanyagokat is közöl. A havilap főszerkesztői tisztségét egy hónappal ezelőtt Pap István váradi újságíró vette át, akinek az irányításával már megjelent egy lapszám.
A Samizdatot a Visual Kontakt Egyesület adja ki, amely egy kortárs művészeti galériát is működtet a városban már évek óta – mesélte el lapunknak Pap István. Mint elmagyarázta, egy-egy lapszám szervezésében nemcsak ő maga, hanem az egyesület elnöke, Gabriel Miloia, illetve kurátora, Alina Staiciu is részt vesz. Az állandó szerzők mellett ugyanis minél több fiatalnak szeretne teret adni a lap, így a lapszámok szerzőit hónapról hónapra az adott, vagyis közösen kiötlött témának megfelelően kell kiválogatni.
A Samizdat egyébként más kulturális folyóiratokhoz képest nagyobb szeletet szeretne felölelni a művelődési életből, így a fő irányvonal, a kortárs képzőművészet mellett a politika és a művészet kapcsolatáról, könyvekről, filmekről és színházról is olvashatnak benne az érdeklődők – mondta Pap István. Minden lapszámban bemutatkozik egy fiatal képzőművész, a megjelenést ugyanis mindig a Visual Kontakt galériájának legközelebbi kiállítása elé időzíti az egyesület. Mivel a galéria általában a nyári hónapokban nem tart nyitva, júliusban és augusztusban hagyományosan nincs megjelenése a Samizdatnak sem, ám idén rendhagyó módon egy évkönyvvel rukkol elő a folyóirat – tudtuk meg a főszerkesztőtől.
A mostaninál nagyobb méretben, A4-es formátumban, színesben jelenik majd meg az almanach, amelyben egyúttal a folyóirat új dizájnja is bemutatkozik. A kiadvány abból a szempontból is rendhagyó lesz, hogy innentől számítva válik valójában kétnyelvűvé a Samizdat: mostantól kezdve minden egyes cikk olvasható lesz benne románul és magyarul is. A Samizdat általában 500 példányban jelenik meg, ám a Pap István által szerkesztett első lapszám a kiadó meglátása szerint annyira jól sikerült, hogy további 300-zal megemelték a példányszámot.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2012
Tavaly óta létezik Nagyváradon a Samizdat című kulturális folyóirat, amely több nyelven taglalja a kortárs művészet aktuális eseményeit, illetve elemzéseket és véleményanyagokat is közöl. A havilap főszerkesztői tisztségét egy hónappal ezelőtt Pap István váradi újságíró vette át, akinek az irányításával már megjelent egy lapszám.
A Samizdatot a Visual Kontakt Egyesület adja ki, amely egy kortárs művészeti galériát is működtet a városban már évek óta – mesélte el lapunknak Pap István. Mint elmagyarázta, egy-egy lapszám szervezésében nemcsak ő maga, hanem az egyesület elnöke, Gabriel Miloia, illetve kurátora, Alina Staiciu is részt vesz. Az állandó szerzők mellett ugyanis minél több fiatalnak szeretne teret adni a lap, így a lapszámok szerzőit hónapról hónapra az adott, vagyis közösen kiötlött témának megfelelően kell kiválogatni.
A Samizdat egyébként más kulturális folyóiratokhoz képest nagyobb szeletet szeretne felölelni a művelődési életből, így a fő irányvonal, a kortárs képzőművészet mellett a politika és a művészet kapcsolatáról, könyvekről, filmekről és színházról is olvashatnak benne az érdeklődők – mondta Pap István. Minden lapszámban bemutatkozik egy fiatal képzőművész, a megjelenést ugyanis mindig a Visual Kontakt galériájának legközelebbi kiállítása elé időzíti az egyesület. Mivel a galéria általában a nyári hónapokban nem tart nyitva, júliusban és augusztusban hagyományosan nincs megjelenése a Samizdatnak sem, ám idén rendhagyó módon egy évkönyvvel rukkol elő a folyóirat – tudtuk meg a főszerkesztőtől.
A mostaninál nagyobb méretben, A4-es formátumban, színesben jelenik majd meg az almanach, amelyben egyúttal a folyóirat új dizájnja is bemutatkozik. A kiadvány abból a szempontból is rendhagyó lesz, hogy innentől számítva válik valójában kétnyelvűvé a Samizdat: mostantól kezdve minden egyes cikk olvasható lesz benne románul és magyarul is. A Samizdat általában 500 példányban jelenik meg, ám a Pap István által szerkesztett első lapszám a kiadó meglátása szerint annyira jól sikerült, hogy további 300-zal megemelték a példányszámot.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2012
2017. május 22.
Szecessziós könyvek, kiadványok, dísztárgyak
Több mint ezer szecessziós könyvet és több korabeli dísztárgyat tekinthettek meg a szép számban megjelent látogatók a Bertha Books nevű tárlaton, a Festum Varadinum keretében.
Péntek délután, a Visual Kontakt Egyesület Fő utcai galériájában nyílt meg az a szecessziós kiállítás, mely főleg a korabeli kiadványok, kötetek küllemére helyezi a hangsúlyt. Mint arról már beszámoltunk, a Bertha Books – beavatkozás, destrukció és hamisítás című tárlat anyaga egyrészt a szecessziós stílus gazdagságát, sokszínűségét mutatja be, másrészt, amint a tárlat nevében is szerepel, a szecessziós tárgyak különféle eredetű destrukcióját, a szakszerű restaurálás és otthoni javítgatás sokféleségét; nem utolsó sorban néhány korabeli és napjainkban készült hamisított dísztárgyat is megnézhetett a közönség.
A tárlat anyaga Gabriel Miloia, a Visual Kontakt Egyesület vezetőjének saját gyűjteménye, mely az elképzelések szerint dizájn-archívumként működik majd művészek, valamint művészeti tanhallgatók számára.
Felajánlotta
Ezzel a tárlattal egyidejűleg, a galéria másik két termében a Mazipos plakátkiállítás eddig már bemutatott három sorozata, valamint a legújabb huszonöt, a világ különböző táján élő művész által készített plakát volt megtekinthető. A legújabb, negyedik sorozat bemutatója ugyancsak pénteken volt, egyidejűleg a szecessziós kiállítással. Egy kisebb, elsötétített teremben felvételről ment az a film, melynek során Carlos Carmonamedina, a Mazipos kurátora szólt a tárlat keletkezéséről és céljáról.
A két tárlatot, melyen Szabó Ödön parlamenti képviselő is jelen volt, Gabriel Miloia nyitotta meg. Elmondta: a főleg vizuális elemekre épülő, szecessziós könyvekből álló kiállítást nem úgy gondolták ki, hogy folyamatosan nyitva legyen a nagyközönség számára. A cél az, hogy restaurátorok képzéséhez járuljanak hozzá az anyagával, hiszen Nagyváradon jelenleg mindössze egy könyvrestaurátor létezik, s talán azok közül, akiket kiképeznek, néhányan itt maradnak majd és hozzájárulnak a tönkremenőben lévő értékek helyrehozatalához. Arról is szólt, hogy a tárlat anyagát felajánlotta Nagyvárad szecessziós múzeumának, azonban vissza lett utasítva – nem lehet tudni, hogy azért-e, mert történetesen magyar könyveket mutatott be a múzeum igazgatójának. Mindez fájdalmasan érintette, annál is inkább, mivel, mint mondta, a Darvas La Roche házban „teljességgel kortárs stílusú” esküvők is szoktak zajlani. Egyúttal megköszönte Szabó Ödönnek, hogy meghívta a Varadinum rendezvénysorozaton való részvételre, ő maga is szeretett volna jelentkezni, ám a gesztus megtiszteltetés volt számára. Ennek kapcsán kitért arra, hogy Nagyváradon két fesztivál zajlik ugyanabban a periódusban, külön, s ez „egy kissé furcsa”, hiszen mintha versengenének egymással a románok és a magyarok. S hogy miért ezt választotta és nem amazt? Mint mondta, könnyebb a város alapítását ünnepelni, mintsem egy második világháborús eseményt, mely inkább megemlékezésre adna okot, mintsem ünnepre. „A hetven évvel ezelőtti erőszakos események egyes elszenvedői még életben vannak, rájuk való tekintettel sem hiszem, hogy illő ünnepelni…” – hangzott el.
Neumann Andrea / erdon.ro
Több mint ezer szecessziós könyvet és több korabeli dísztárgyat tekinthettek meg a szép számban megjelent látogatók a Bertha Books nevű tárlaton, a Festum Varadinum keretében.
Péntek délután, a Visual Kontakt Egyesület Fő utcai galériájában nyílt meg az a szecessziós kiállítás, mely főleg a korabeli kiadványok, kötetek küllemére helyezi a hangsúlyt. Mint arról már beszámoltunk, a Bertha Books – beavatkozás, destrukció és hamisítás című tárlat anyaga egyrészt a szecessziós stílus gazdagságát, sokszínűségét mutatja be, másrészt, amint a tárlat nevében is szerepel, a szecessziós tárgyak különféle eredetű destrukcióját, a szakszerű restaurálás és otthoni javítgatás sokféleségét; nem utolsó sorban néhány korabeli és napjainkban készült hamisított dísztárgyat is megnézhetett a közönség.
A tárlat anyaga Gabriel Miloia, a Visual Kontakt Egyesület vezetőjének saját gyűjteménye, mely az elképzelések szerint dizájn-archívumként működik majd művészek, valamint művészeti tanhallgatók számára.
Felajánlotta
Ezzel a tárlattal egyidejűleg, a galéria másik két termében a Mazipos plakátkiállítás eddig már bemutatott három sorozata, valamint a legújabb huszonöt, a világ különböző táján élő művész által készített plakát volt megtekinthető. A legújabb, negyedik sorozat bemutatója ugyancsak pénteken volt, egyidejűleg a szecessziós kiállítással. Egy kisebb, elsötétített teremben felvételről ment az a film, melynek során Carlos Carmonamedina, a Mazipos kurátora szólt a tárlat keletkezéséről és céljáról.
A két tárlatot, melyen Szabó Ödön parlamenti képviselő is jelen volt, Gabriel Miloia nyitotta meg. Elmondta: a főleg vizuális elemekre épülő, szecessziós könyvekből álló kiállítást nem úgy gondolták ki, hogy folyamatosan nyitva legyen a nagyközönség számára. A cél az, hogy restaurátorok képzéséhez járuljanak hozzá az anyagával, hiszen Nagyváradon jelenleg mindössze egy könyvrestaurátor létezik, s talán azok közül, akiket kiképeznek, néhányan itt maradnak majd és hozzájárulnak a tönkremenőben lévő értékek helyrehozatalához. Arról is szólt, hogy a tárlat anyagát felajánlotta Nagyvárad szecessziós múzeumának, azonban vissza lett utasítva – nem lehet tudni, hogy azért-e, mert történetesen magyar könyveket mutatott be a múzeum igazgatójának. Mindez fájdalmasan érintette, annál is inkább, mivel, mint mondta, a Darvas La Roche házban „teljességgel kortárs stílusú” esküvők is szoktak zajlani. Egyúttal megköszönte Szabó Ödönnek, hogy meghívta a Varadinum rendezvénysorozaton való részvételre, ő maga is szeretett volna jelentkezni, ám a gesztus megtiszteltetés volt számára. Ennek kapcsán kitért arra, hogy Nagyváradon két fesztivál zajlik ugyanabban a periódusban, külön, s ez „egy kissé furcsa”, hiszen mintha versengenének egymással a románok és a magyarok. S hogy miért ezt választotta és nem amazt? Mint mondta, könnyebb a város alapítását ünnepelni, mintsem egy második világháborús eseményt, mely inkább megemlékezésre adna okot, mintsem ünnepre. „A hetven évvel ezelőtti erőszakos események egyes elszenvedői még életben vannak, rájuk való tekintettel sem hiszem, hogy illő ünnepelni…” – hangzott el.
Neumann Andrea / erdon.ro