Szórvány a szórványban – szüreti mulatságok Zsobokon
Adott egy faluközösség, Zsobok, mely településnek igazi drámája, hogy bár Kalotaszeg peremén annak vallásilag, néprajzilag, földrajzilag szerves része, elszakították a tájegységtől, amikor közigazgatásilag mégis Szilágy megyéhez, vegyes lakosságú községhez csatolták. Magyarságát ennek ellenére meg tudta tartani. Továbbá adott a Zsobokért Kulturális Egyesület, amely október 22-én szüreti mulatságot rendezett. Ebben még semmi újdonság nem lenne, hiszen minden évben hagyományosan megrendezik azt. Ami teljesen új volt az ideiben, hogy meghívásomra a kárpátaljai Viskről a rendezvényre ellátogatott a Viski Bicskások népi zenekar, ahol jómagam a brácsás szerepét töltöm be. Nagy-nagy szeretettel fogadták az együttest, és megtiszteltetésnek vettük, hogy magunkra ölthettük a kalotaszegi népviseletet. Ez a gesztus jelképesen hozzájárult ahhoz, hogy erre a hétvégére igazi kalotaszegi muzsikusoknak érezhessük magunkat. Mivel az egyesületnek van saját tánccsoportja, mertek nagyot álmodni, és azt kérni tőlünk, hogy ezúttal a bemutató táncukat hadd táncolják élő zenei kíséretre. Ezidáig csak felvételről szóló muzsikára volt lehetőségük ezt megtenni.
BECSKE ADRIENN Szabadság (Kolozsvár)

Szórvány a szórvánnyal, ha találkozik: egy a nyelv, egy a kultúra Kalotaszegen és Kárpátalján
A Hagyományok Háza, Pál István „Szalonna” és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet idén negyedik alkalommal szervezte meg a kárpátaljai Beregszászban a népi mesterképzést zenészek, táncosok, együttes vezetők és énekesek számára. És bár a képzést kárpátaljai zenészek és táncosok számára hirdették meg, a határon túlról – többek között Zsobokról – is érkeztek szép számban résztvevők.
Pál Lajos és felesége, Pál Katalin kárpátaljai zenepedagógusok hosszú évek óta fáradoznak azon, hogy a fiatalok megismerhessék azt a magyar kultúrkincset, amelyet nagyapáik örökítettek rájuk, hiszen ők tudták: saját kultúránkat ismernünk és becsülnünk kell! Fiúk, Pál István „Szalonna”, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője és a képzés fő szervezője szerint, négy éve ennek a képzésnek a létrejöttével régi vágya vált valóra, hiszen egy olyan tanfolyamot akart elindítani, amelyen nemcsak egy nyári tábor ideje alatt tanulhatnak a résztvevők.
A résztvevők énektudásukat Pál Eszter, tánctudásukat Kiss Balázs és Farkas Fanni táncoktatók mellett fejleszthették, míg Pál István és Gombai Tamás a hegedű, Karacs Gyula a brácsa, Doór Róbert a nagybőgő, Gera Attila a klarinét és tárogató, továbbá Berta Alexandra a citera muzsikát tanítja majd a meg a népzenészekkel. A képzés oktatói anyagát az erdélyi, magyarpalatkai muzsika és tánc képezi, a képzés havonta egyszer kerül megrendezésre. Felemelő érzés volt azt a közel 250 résztvevőt látni, akik fontosnak érzik kultúrájuk megtartását, hagyományaik ápolását, és időt, energiát nem sajnálva fontosnak tartották, hogy rászánják hétvégéjüket egy ilyen jellegű képzésre.
Mivel minden évben résztvevője vagyok ennek a képzésnek, fontosnak tartottam, hogy ez a folytonosság ne szakadjon meg, és csatlakozva a Viski Bicskások Népi Együttes zenésztársaimhoz, részt vegyek a soron következő képzésen is. De mivel most nem Kárpátalján tartózkodom, gondoltam, hasznos és érdekes lehet a Zsoboki Néptáncegyüttes tagjai számára is, ha belekóstolnak abba, hogyan tanítják Kárpátalján a Hagyományok Háza profi oktatói a mezőségi táncokat. A bürokrácia különböző rostáin átbukdácsolva – amit az útlevelek és különböző meghatalmazások formájában gördített elénk a román és az ukrán törvénykezés –, végül egy párnak sikerült elintéznie a szükséges okiratokat. Felkértem mentoromat is, Ruzsa Erzsébetet, hogy tartson velünk erre a nagy kalandra, amit ő szívesen fogadott el. Volt ennek az utazásnak egy magyar–magyar, szórvány–szórvány kapcsolatot erősítő szándéka is, amely véleményem szerint megérte a fáradságot és a közel 250 kilométeres utazást – az ukrán utakon uralkodó kátyútenger ellenére is –, hiszen kalotaszegi és kárpátaljai magyar szembesülhetett vele, hogy bár egy határ választja el őket egymástól és az anyaországtól, mégis egy a nyelv, egy a zene, egy a kultúra. És ami a legfontosabb: egy a gyökér, a kötelék is, amit viszont erősíteni kell, mert ha nem vigyázunk rá, elvehetik tőlünk.
BECSKE ADRIENN
Szabadság (Kolozsvár)