K Ö Z L E M É N Y
A nagyváradi születésű Wágner Nándor örökségét felelevenítő, első napi ünnepélyes program nyomán Tőkés László EP-képviselő útja Tokyóba vezetett, ahol 2012. május elsején erdélyi képviselőnket Ebata Takako alsóházi képviselőasszony parlamenti hivatalában fogadta. A képviselőnőt 2009-ben választották meg, - egyebek mellett - a japán-EU kapcsolatoknak is cselekvő részese, és a kölcsönös látogatások szervezése is a feladatkörébe tartozik. Tőkés László őszinte együttérzését fejezte ki az Észak-Kelet Japánt sújtotta földrengés károsultjai és az áldozatok hozzátartozóikért, és sok sikert kívánt az újjáépítő munkához.
Ebata asszony külön köszönetet mondott az Európai Unió és Magyarország nyújtotta támogatásért a szerencsétlenség idején, továbbá azokról a különleges nehézségekről szólt, amelyekkel jelenleg kell megbirkóznia országának. Kérdésére válaszolva, az egykori temesvári lelkipásztor felidézte az 1989-es romániai eseményeket, megemlítve, hogy Ceauşescu-rezsim bukását követően az NHK japán televízió volt egyike az elsőknek, amelyek interjút készítettek vele a történtekről. A kelet-közép-európai rendszerváltozás, valamint Japán és az Unió országai viszonylatában sajnálattal állapították meg, hogy milyen súlyos gondot jelent a népességfogyás, a társadalom elöregedése és az ezzel járó szociális gondok. A középréteg gyengülésével együtt egyre nagyobb szakadék keletkezik a gazdagok és a szegények között. A társadalmi-gazdasági válság ezen kihívásaira együtt kell keresni a megoldást – hangsúlyozták mindketten.
Az európai parlamenti képviselő következő útja az Európai Unió japán külképviseletére vezetett, ahol Maeve Collins helyettes delegációvezető fogadta.
Az Unió 1974-ben alakított ki diplomáciai kapcsolatot Japánnal. Az Európai Parlament japán kapcsolatokban illetékes Delegációja 1979-ben alakult meg. Az Unió és a Parlament találkozóira váltakozó helyszínen, évenkénti gyakorisággal kerül sor. Az EU és Japán kapcsolatainak stratégiai szintű megalapítása az 1991-es csúcstalálkozón, majd a 2001-ben elfogadott közös Akció-Terv révén történt. A legutóbbi, sorrendben immár 32. parlamentközi találkozót tavaly ősszel, Tokyóban tartották.
Collins asszony az európai-japán kapcsolatok kedvező alakulásáról számolt be vendégének. Ázsiában az EU számára Japán kiemelkedő fontosságú partner, a történelmileg kialakult demokratikus és alkotmányos rendszere, valamint közös értékeik okán – mondta az írországi politikusnő. A kommunista Kína előretörése miatti japán aggodalmak, valamint az Észak-Korea-i diktatúra jelentette biztonságpolitikai veszélyek kapcsán Tőkés László Tibet és a kelet-turkesztáni ujgurok tarthatatlan helyzetére mutatott rá, kelet-közép-európai viszonylatban pedig az EU emberi és kisebbségi jogok terén viselt felelősségét hangsúlyozta. Egyetértettek abban, hogy az Uniónak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy Japánban végképp eltöröljék a halálbüntetést.
A május elsejei politikai program következő eseménye az a munkaebéd volt, melyet Ryuji Yamane helyettes külügyminiszter adott Tőkés László tiszteletére. Az ebéden részt vettek Jiro Kodera, az európai ügyek külügyi hivatalának főigazgatója, Maeve Collins, az EU képviseletében, valamint Szerdahelyi István, magyar és Radu Şerban román nagykövetek. Tőkés László köszöntő beszédében kiemelte, hogy milyen nagy benyomást tett rá Japán hagyományőrzésre irányuló törekvése, mely példás összhangban áll az ország rendkívüli mértékű modernizációjával.
Bemutatkozásképpen felidézte az 1989-es kelet- és közép-európai változásokat, ezen belül pedig a temesvári forradalmi eseményeket, melyek a Ceauşecu-diktatúra bukásához vezettek. Romániai kisebbségi magyarként és egyházi emberként Isten iránt hálaadással értékelte azt, hogy egykori elnyomott ellenállóból európai képviselő lett, aki Japánban is egyszerre képviselheti a román és a magyar érdekeket, valamint az európai közösséget. Ezzel együtt arra is felhívta a figyelmet, hogy a volt szovjet tömb országaiban tovább kísért a kommunizmus – erre vallanak egyebek mellett a legutóbbi szlovákiai választások eredményei, valamint a posztkommunista erők romániai előretörése. Nem utolsó sorban erdélyi képviselőnk azért a támogatásért is köszönetet mondott, melyet az 1989-es rendszerváltozás nyomán nyújtott Japán Magyarország számára, a reformok megvalósítása érdekében. Ugyanakkor azokra a méltánytalan támadásokra is felhívta a figyelmet, melyek az Orbán Viktor vezette magyar kormányt érik, a kommunizmus visszahúzó örökségének a felszámolásáért vívott küzdelmében.
Yamane külügyminiszter-helyettes saját emlékeit felidézve arról érdeklődött, hogy – a valóságban – a volt diktátor feleségét, Elena Ceauşecu asszonyt mekkora felelősség terheli az egykori romániai állapotok kialakulásában. Válaszában Tőkés László „a jóságos férj és a gonosz feleség” általánosan elterjedt előítéletes hiedelmét cáfolta és azt, a sajátos román „kirakatpolitikát” jellemezte, mely Ceauşescu ex-elnököt „a béke nemzetközi bajnokaként” igyekezett a világ előtt bemutatni.
Ryuji Yamane – elmondása szerint – több ízben járt Afrika, Közép- és Dél-Amerika, valamint a Közel-Kelet térségében és ennek rendjén a kisebbségi ügyek terén széleskörű tapasztalatokra tett szert. A kis lélekszámú kisebbségek autonómiáját nem támogató, pragmatikus véleményének hangot adva kérdezett rá az Unió kisebbségi politikájára. Válaszában Tőkés László elmondta, hogy sajnos az EU ezen a téren nem mutat kellő érzékenységet. Annak ellenére, hogy az EU 500 milliónyi polgára közül minden hetedik valamely etnikai közösség tagja, Európában változatlanul csak az egyéni emberi jogokat ismerik el, a kisebbségi kollektív jogokról pedig hallani sem akarnak. Emiatt nem lehet megnyugtató megoldást találni – példának okáért – a határon túli magyarok vagy románok ügyében – jelentette ki EP-képviselőnk.
Az EU halálbüntetéssel kapcsolatos bírálataira reagálva, Yamane helyettes külügyminiszter abba a sajátos megvilágításba helyezte a japán igazságszolgáltatás gyakorlatát, miszerint végrehajtható halálos ítéletet csakis teljesen bizonyított esetekben, a bűntettüket beismerő elítéltek vagy az önszántukból halálbüntetést kérő elítéltek kaphatnak. A japán állásponttal szemben Tőkés László a mózesi törvényeken és a krisztusi szereteten alapuló keresztény lelkiismeretre hivatkozott, mely feltétel nélkül visszautasít bármiféle emberölést.
Tőkés László programja 2012. május 2-án a japán főváros Nakano kerületében folytatódott, ahol Daisuke Tanaka polgármester meghívására a helybéli Filozófiai Parkban tett látogatást. A rendhagyó létesítmény alapítója Inoue Enryo japán filozófus volt (1903), aki egész életét és munkásságát a keleti és a nyugati filozófiai gondolkodás szintézisére szentelte. Egzotikus parkjában ekképpen kaptak helyet Buddha és Konfúciusz, valamint Szókratész és Kant, és ugyanezen vallástörténeti és szellemfilozófiai felfogásnak megfelelően került ide Wágner Nándor Filozófiai kert elnevezésű szoborcsoportja, melynek másával, illetve nagy alakjaival – köztük Ábrahámmal, Jézussal és Buddhával, továbbá Mahatma Gandhival és Assziszi Szent Ferenccel – a budapesti Gellért-hegyen is találkozhatunk. A nagyváradi születésű jeles szobrász alkotását a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének kettős jubileuma (1869, 1959) alkalmából megrendezett Magyar-Japán Emlékév keretében, 2009-ben avatták fel, hogy a művész eredeti szándéka szerint „ez a mű egymás jobb megértését szolgálja a világban”.
A Wágner Nándor művészeti hagyatékának továbbadásával foglalkozó japán és magyarországi alapítványok képviselőinek – köztük Chiyo Wágner asszony és Kiss Sándor alapítványi elnök – részvételével zajló, jelképes erejű tisztelgés után a vendégeket Nakano városrész önkormányzatának vezetői fogadták a városházán. A magyarországi, romániai és japán viszonyokról, a társadalmaikat próbára tevő gazdasági, szociális, erkölcsi válságról, a magyar-japán kapcsolatokról, valamint a közös japán és európai értékekről folytatott elmélyült beszélgetés jól szolgálta egymás kölcsönös megismerését és megértését, a távoli országaink közötti hídépítést – állapította meg Tőkés László, erdélyi látogatásra híva meg vendéglátóit.
Erdélyi EP-képviselőnk utolsó politikai találkozójára a japán külügyminisztériumban került sor, ahol Jiro Kodera, az európai ügyek hivatalának főigazgatójával folytatott megbeszélést.
A főigazgató a Japán-EU kapcsolatok jelenlegi állásáról nyújtott időszerű tájékoztatást, külön hangsúlyt fektetve az idén ősszel sorra kerülő, újabb japán-EU csúcstalálkozó előkészítésére, ezen belül is pedig az európai részről akadályokba ütköző Gazdasági Partneri Egyezményre. Szintén kiemelt témaként került előtérbe az ázsiai biztonságpolitika kérdése – elsőrenden Kína és Észak-Korea viszonylatában. A globális biztonság összefüggésében Japán nem csupán legfőbb szövetségesére, az Egyesült Államokra, hanem minden bizonnyal az Európai Unió föltétlen támogatására is számíthat – fejtette ki véleményét erdélyi képviselőnk.
A továbbiakban a magyar-japán és a román-japán kapcsolatok kérdése vetődött fel. Tőkés László elismerését fejezte ki Japán Visegrádi Négyekhez (V4) fűződő kapcsolatainak a fejlődése iránt. Romániai vonatkozásban Jiro Kodera a vízummentesség végleges megítélésének az akadályairól számolt be. Hogyha ezen a téren a román fél javulást tud felmutatni, valamint a schengeni rendszerbe is felvételt nyer, akkor elhárul az akadálya annak, hogy az EU többi tagországához hasonlóan Románia is megszerezze a vízummentességet – mondotta a főigazgató.
Délután Tőkés László Radu Şerban román nagykövetnél tett tisztelgő látogatást. A nagykövet elismeréssel szólt az előző napi munkaebéden folytatott megbeszélésről, a magyar, a román és japán kapcsolatok viszonylatában. Erdélyi képviselőnk első kézből nyújtott számára tájékoztatást Kodera főigazgatónak a román vízumkérdéssel kapcsolatos álláspontjáról.
Este Szerdahelyi István, Magyarország tokyói nagykövete adott díszvacsorát Erdély európai képviselője tiszteletére, melynek meghívottai zömmel a japán akadémiai élet hungarológiával foglalkozó – magyarul is beszélő – jeles képviselői voltak. A nagykövet az egykori temesvári lelkipásztort köszöntötte első Japánba vezető útja alkalmából és az erdélyi magyarságról, valamint a szűkkörű, de igen intenzív japán-magyar kapcsolatokról szólt pohárköszöntőjében. Válaszában Tőkés László – egyebek mellett – elismeréssel szólt arról a „japán modellről”, mely meglátása szerint harmonikus módon ötvözi a hagyományt és a haladást. Köszönetet mondva a japán tudós személyiségek magyarságunk ügyében végzett szolgálatáért, őket is Erdélybe, Nagyváradra hívta meg.
Nagyvárad, 2012. május 3.
Tőkés László
EP-alelnök Sajtóirodája.
Transindex.ro

A Szövetség a Közös Célokért Budapesten a parlamentben tanácskozott
A Magyar Országgyűlés épületében, a Nemzeti Összetartozás Bizottság tanácstermében tartotta kibővített elnökségi ülését a Duray Miklós vezette Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás. A nemzetpolitikát alakító politikusokkal, jelentős intézmények vezetőivel találkoztak:
Az immár tizenegy éve jogi személyek társulásába tömörülő felvidéki civil szervezetek képviselőit Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője, Potápi Árpád, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, Szili Katalin, az Autonómia Albizottság elnöke, Csóti György, a FIDESZ képviselője és Szávay István, a Jobbik képviselője köszöntötte.
Répás Zsuzsanna üdvözlő beszédében a magyar kormány és a külhoni magyarság közti kapcsolattartás, intézményes párbeszéd fejlődéséről beszélt, a nemzetpolitika alakulásának lényeges állomásait emelte ki: Antall József emlékezetes bejelentését 1990-ben, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, majd az 1996-ban összehívott magyar-magyar csúcsot és 1999-ben a MÁÉRT életre hívását, a Gyurcsány-kormány idején bekövetkezett népszavazás után a KMKF megalakítását, 2001-ben a státustörvény elfogadását, majd az állampolgársági törvény módosítását, a visszahonosítást, a magyar állampolgárság megszerzésének megkönnyítését 2010-ben. A státustörvény elfogadásával is tabukat döntögetett a Fidesz-kormány, és nem volt véletlen, hogy akkor még nem autonómiáról, állampolgárságról, hanem a Velencei Bizottság által utólag is igazolt státustörvénnyel vonták be a magyar jogrendbe a szomszédos államokban élő magyarokat, mondta a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője. Kiemelte, hogy az állampolgárság ügyében Románia törte át a falat, amikor tömegesen adott román állampolgárságot a Moldáviában élő románoknak, ez követendő példa lett a magyar kormány részére. Sikernek tartja, hogy az autonómia fogalmát is sikerült kiemelni a tabuk világából.
Potápi Árpád, a Nemzeti Összetartozás Bizottság, egyben a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Állandó Bizottságának elnöke szimbolikus jelentőségűnek tartotta, hogy a felvidéki civil szervezetek képviselői a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tárgyaló termében gyűltek össze. A bizottság létrehozása 2010. december 23-án egyben azt a fontos üzenetet hordozta, hogy a Magyar Országgyűlés a külhoni magyarsággal való foglalkozást nem külpolitikai feladatnak tartja. A bizottság kihelyezett üléseket tartott eddig Ungváron, Lendván, Nagyszalontán, Komáromban és november 28-án esedékes a bécsi kihelyezett ülésük.
Csóti György, a Fidesz parlamenti képviselője, ismert külügyi szakpolitikus, aki a NÖB és a külügyi bizottságnak is tagja elmondta, a nemzetpolitika speciális belpolitika, aminek van külpolitikai kisugárzása is. Úgy véli, a társulás nagyon találó nevének üzenetét ki kellene sugározni az egész Kárpát-medencébe: a közös célokért szövetségre van szükség. Örömmel számolt be arról, hogy némi bizonytalankodás után az MKP immár teljes jogú és aktív tagja a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak, az önrendelkezést tartja a legfontosabb célnak, ami a szlovákiai magyar közösséget erősítheti. Elmondta, Duray Miklós a SZAKC elnökeként, elméleti tudása, gyakorlati tapasztalatai alapján, sokat tehet azért, hogy az egész Kárpát-medencében szövetség jöjjön létre a közös cél, a nemzet szülőföldön való boldogulása érdekében.
Nagy szeretettel köszöntötte a parlamentben a felvidéki vendégeket Szili Katalin, aki a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának létrehozása idején a Magyar Országgyűlés házelnöke volt. Kiemelte KMKF stratégiai anyagai közül a szórvány-stratégiát és a határ menti térség infrastruktúrájának javítását, a gazdasági kooperációt célzó terveket, ezek kidolgozásában és megvalósításában a SZAKC is segített. Nagyon jelentős lépésnek tartja a NÖB és az Autonómia Albizottság létrehozását, hiszen ez sokáig tabu téma volt. Szili Katalin az albizottság elnökeként támaszkodik arra a kapcsolatrendszerre, amelyet házelnökként, a KMKF állandó bizottsága elnökeként épített ki, Csóti György pedig alelnökként segíti a munkáját. Jó iránynak tartja, hogy a SZAKC a civilszervezetek összefogásával az oktatás, felnőttképzés szervezését, a kis és középvállalkozások segítését, a sokirányú régiófejlesztést tűzte ki célul, mert ez a kisközösségek megtartását szolgálja. Elmondta, hogy a magyar parlament április 12-ét a Felvidéki Kitelepítettek Emléknapjává nyilvánította.
Szávay István a Nemzeti Összetartozás Bizottság működéséről elmondta, örvendetes tény, hogy a kis létszámú, mindössze 12 képviselőből álló bizottságban többször jutnak közös nevezőre a képviselők, mint a többi bizottságban, emellett az autonómia bizottságban kifejtett munka, a civil kapcsolatok építésének szükségességét hangsúlyozta.
A kormány vezető tisztviselője és a parlamenti képviselők után a magyar nemzetpolitikában jelentős szerepet vállaló intézmények, szervezetek képviselői, szakemberek nyújtottak gyakorlati kérdésekről tájékoztatást a felvidéki civil szervezetek képviselőinek.
Dr. Radetzky Jenő miniszteri biztos, egyben a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Wekerle tervről, a magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája és a Kárpát Régió Üzleti Hálózat intézményrendszeréről tartott előadást.
Mihály Erzsébet, a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásfinanszírozásért felelős igazgatója a Bethlen Gábor Alap és Alapkezelő működéséről, pályázati rendszerét mutatta be. Elmondta, hogy a felvidéki civil szervezetek 2012-ben a BGA nyílt pályázatán a pályázatok magas szakmai színvonalának köszönhetően 65 %-ban sikeresek voltak.
A belföldi pályázatok közül kiemelte a Határtalanul programot, amelynek sikeres lebonyolításába felvidéki szervezetek is segítenek. A Szülőföldön magyarul programról, az oktatási-nevelési támogatásokról elmondta, hogy a Kárpát-medencében támogatott mintegy 254 ezer tanuló közül 44-50 ezer a felvidéki tanuló, és úgy véli, az SZMPSZ-szel való együttműködés sikeres, bevált a 2011-től foganatosított új ügyvitel, Felvidéken jelenleg a támogatások 98,57%-át kifizették, az egész Kárpát-medencében itt a legjobb a teljesítési mutató.
A nemzeti jelentőségű intézményekre szánt keretből 500 millió Ft összeg jut Felvidékre, most zajlanak az elszámolások, a beszámolókból arra lehet következtetni, hogy virágzó civil élet folyik a Felvidéken. Csizmadia László, Civil Együttműködési Tanács (CET), a Civil Összefogás, egyben a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke, a CET működéséről, a NEA pályázati lehetőségeiről számolt be. A civilek legfontosabb küldetése,hogy a nemzet és a közjó érdekében tevékenykedjenek, kiálljanak, ezt szolgálta a Békemenetek szerevezése, amelyek megmutatták, hogy létezik a magyarok lelki közössége, és tömegek készek zarándoklatra a nemzeti ügyekért és közjóért. A CET 2009. december 9-én jött létre, több felvidéki szervezet is tagja, 7 régió magyar közösségeit kívánják összefogni, az információáramlás megszervezése a cél. Emellett a Nemzeti Együttműködési Alap, amely 2012. január 1-jétől működik, szintén lehetőséget nyújt a nem magyarországi magyar szervezetek bevonására, a 6 szakmai kuratóriumból az egyik éppen a Nemzeti Összetartozás Kollégiuma, amelynek pályázati felhívására olyan magyarországi szervezetek pályázhatnak, amelyek a programjukat határon túli magyar szervezettel valósítják meg. A csak magyarországi civil szervezetek működésének támogatására kiírt, most aktuális pályázat esetében is előnyt jelent, ha a pályázó bemutatja, hogy szakmai programjába bevon, konzorcium formájában határon túli magyar szervezetet is., amelyet a szervezetek működési költségének fedezésére szánnak. A szakmai pályázatok kiírása 2013 januárban való, azt reméli, nem ismétlődik meg az a 2012 évi gyakorlat, amikor éppen a nemzeti összetartozás kollégiumhoz érkezett a legkevesebb pályázat. Biztatta a jelenlévő szervezeteket, hogy vegyenek részt a CET munkájában, és magyarországi partnereikkel közösen dolgozzanak ki közös programokat a NEA pályázatára.
Juhász Imre, európai jogi szakjogász, az ELTE tanára, aki egyben a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, Országgyűlési biztos arról tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy milyen elvek, szakmai tapasztalatok alapján dolgozták ki a Hunnia Baráti Kör nevében a Beneš-dekrétumok ügyében az EP petíciós bizottságához benyújtott petíciót. Igyekeztek megcáfolni azt a szlovákiai és az EB jogi szakértői által hangoztatott érvet, hogy ez jogtörténeti kérdés, amivel nem kell foglalkozni, felhívták a figyelmet a szlovák és a cseh jogrendszer különbségeire. Nem valamennyi Benes-dekrétumra, hanem a kollektív bűnösség elvére épülő 18-20 dekrétumra, és főleg arra irányították rá a figyelmet, hogy 2007-ben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa határozatban megerősítette ezeket a benesi dekrétumokat. 2012. január 12-én Bagó Zoltán Fideszes EP képviselő segítségével nyújtották be a petíciót, júniusban érkezett a válasz, hogy a bizottság befogadta, tehát érdemi vizsgálat és tárgyalás várható. A szeptember 20-i petíciós bizottsági ülésen Hans Seidel Alida és Juhész Imre ismertette a petíció lényegét, nagyon fontos momentum, hogy Bagó Zoltán, Tabajdi Csaba, Morvay Krisztina és Hankiss Ágnes, különböző politikai pártok magyar képviselői mellett más nemzetiségű – észt, német – képviselők is támogatták a petíciót, egy román képviselő szólt ellene. Olyan döntés született, hogy a petíciós bizottság írásbeli kérdést intéz a szlovák kormányhoz. Ezzel párhuzamosan az EP képviselőiből álló tényfeltáró küldöttség is készül Szlovákiába. Nem várható az ügy gyors lezárásra, de az is eredmény, hogy a petíciós bizottság tovább kell hogy vigye az Európai Bizottság elé. Az elhúzódó eljárás alatt van remény pozitív elmozdulásra a szlovák kormányzati tényezők részéről, fejtette ki Juhász Imre.
Pappné Farkas Klára, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Integrációs Főosztályának főosztályvezető helyettese a Külügyi Hivatal és a főosztály sokrétű tevékenységéről számolt be, a parlamenti delegációk utazásait készítik elő, a nemzetközi kapcsolattartás legkülönbözőbb eszközeivel élnek annak érdekében, hogy a magyar nemzet érdekeinek érvényt szerezzenek,például az ET, a KEK, a V4, EBESZ, IPU kereteiben. Nagyon jelentős nemzetpolitikai eredménynek tartja a Nemzeti Összetartozás Napjának elfogadását, a NÖB létrehozását a Magyar Országgyűlésben és azt, hogy önálló főosztály foglalkozik a nemzeti integrációval. A KMKF állandó bizottsága, plenáris ülése és a munkacsoportok számára is ez a főosztály biztosítja a működéshez szükséges infrastruktúrát, hátteret. Beszámolt a brüsszeli HUNINEU lobbi iroda működéséről, programjairól is.
Bakos István művelődéskutató, a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvivő kurátora, a Magyar Örökség-díj Bizottság, az EÖtvös József Collegium Baráti Köre és más anyaországi civil szervezetek vezetőségi tagja rövid tájékoztatót nyújtott a tevékenységről, együttműködési terveiről, különös tekintettel a Felvidékre. Tájékoztatása során elmondta, Duray Miklós elsők közt Janics Kálmánnak közösen kapta meg az 1988-ban alapított Bethlen-díjat, őket számos felvidéki követte,mint Turczell Lajos, Dobos László, Koncsol László, jelentős felvidáki születésű személyiségek, mint Herczeg Géza, Király Tibor, és szlovák írók, hogy Lubomír Feldek, Vojtech Kondrót. Kiemelte a Teleki Pál Érdemérmet, amelyet a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Felvidék.ma hírportál működtetéséért Pogány Erzsébet is megkapott. Kiemelte, hogy a Kairosz könyvkiadó új sorozatot indított, amelynek első kötete Teleki Pálról szól. A jővú évben két nagy évfordulóra összpontosítanak: 400 éve választották fejedelemmé Bethlen Gábort, és 200 éve született EÖtvös József. Az alapítvány pénzbeli jutalomban szeretne részesíteni arra érdemes pedagógusokat is, nem feledkeznek el a határon túli tanítókról sem. Dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára is köszöntötte a parlamentben tanácskozó felvidékieket, beszámolt a Széchenyi Társaság céljairól, Széchenyi István szellemiségének ápolásáról, a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet példáiról. Huszonöt évvel ezelőtt, 1987. szeptember 21-én koszorúzták meg először az MTA épülete előtt álló Széchenyi-szobrot, díjat alapítottak, amelyet eddig 4 felvidéki vehetett át, akik – bizonyára nem véletlen – valamennyien részt vesznek a SZAKC munkájában, Cservenka János, Duray Miklós, Hrubík Béla, Dániel Erzsébet, igazi közösségépítő emberek, mondta el Rubovszky András. Felajánlotta, hogy a Széchenyi Társaság intézményes kapcsolatot alakít ki a Szövetség a Közös Célokért társulással.
Gubík László köszönetet mondott a Nemzeti Összetartozás Bizottságnak a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidékiek ügyében megfogalmazott támogató nyilatkozatért, és elmondta, hol tart most a 2011. július 19-étől datálható tortúra. Jelenleg négy fórumon foglalkoznak a diszkriminatív és alkotmányellenes szlovák állampolgársági törvénnyel: a szlovák parlament talaján, az alkotmánybíróságon, az Európai Parlamentben és az Európai Emberi Jogi Bíróságon. Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével két hete sajtótájékoztatón számoltak be arról, hogy kötelezettségi eljárás indítása érdekében petíciót nyújtottak át Martin Schulznak. A tanácskozást Duray Miklós az MKP delegáltja, a társulás elnöke vezette, részt vettek teljes számban a Szövetség a Közös Célokért tagszervezeteinek képviselő, elnökségének tagjai: Hrubík Béla (a Csemadok képviseletében), Mézes Rudolf (a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke), Pék László (a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke), Csémi Szilárd (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke), Knirs Imre (az Egy Jobb Komáromért társulás elnöke), Dániel Erzsébet (a párkányi LIMES ANAVUM társulás elnöke), Pásztor István (a királyhelmeci Rákóczi Baráti Köre társulás elnöke).
Jelen voltak a felügyelő bizottság tagjai, Balogh Gábor, a Csemadok részéről és Baranyai Anna, a párkányi LIMES ANAVUM delegáltjaként.
A Szövetség a Közös Célokért társulásba további öt szervezet kérte a felvételét, az elnökség döntése értelmében ezek a szervezetek bekapcsolódnak a társulás munkájába és az elnökség javasolja a 2013 tavaszán esedékes közgyűlésen a teljes jogú tagokká válásuk jóváhagyását. Új tagszervezetekké válnak: Via Nova Ics, a lévai Reviczky Társulás, a hidaskürti Cservenka Alapítvány, az ipolyvarbói Palóc Társaság és a komáromi Kárpátia Sport társulás. Duray Miklós elmondta, a társulás nyitott újabb tagszervezetek befogadására, amelyek jelentkezését a közgyűlésig várják. Pogány Erzsébet, a SZAKC igazgatója írásban terjeszetette elő beszámolóját a SZAKC tevékenységéről 2012-ben.
Felvidék.ma

A Titanic kapitánya
Egy hajóskapitány minden körülmények között a partra vezeti a hajót – jelentette ki elnökké választását követően Traian Băsescu, amikor egy kérdésre a szükséges változtatások kihívásairól fejtette ki véleményét. A kijelentés azokban az időkben történt, amikor a politikai ígéretek komolyan vételének még volt némi értelme Romániában. Ám a megpróbáltatások időszaka hamarosan ezt is megcáfolta. Hiába küzdött az elnök a maga módján, a szükséges változások nem történtek meg.
A vitrinpolitika nagymesterei
A történelem nem azzal foglalkozik, hogy mit akar, vagy nem egy uralkodó, hanem a valóságot mutatja. Aki elfogadja a tényeket, az ki tudja olvasni ezt a valóságot, aki nem és mégis tudni véli, az „igazának” védelmében fenntarthatatlan magyarázatokra szorul, netán támadásra kényszerül. Ez utóbbit figyelhettük meg az uniós csatlakozást követő években, mikor a román társadalomban nyilvánosságra került néhány mítoszromboló evidencia. Ilyen volt az 1941-42-es román holokauszt feltárása, melyről a román történelemírás több mint 60 éven át hallgatott, és amely 3-400 000 áldozatot követelt. Vagy az 1944. augusztus 23-ai fordulat, melynek csak a PR-laborban készült verzióját tanították az iskolákban. Nem beszélve a dák–római származásról, melyről Lucian Boia neves történész szerényen csak annyit mondott, hogy nem vállalható és nem dokumentált. A római gyökerekkel dicsekedő grandiózus elképzelés valamikor a 18. század végén született, a dák származás mítosza pedig Nicolae Densuşianu 1913-as A prehisztorikus Dácia című könyvében lett kitalálva. Ezekre a kényelmetlen evidenciákra a román szakemberek meglehetősen idegesen reagáltak. Támadtak minden oldalról, a legtöbbjük pedig mélyen hallgatott. Eredmény? Elfogadás helyett továbbra is pompálták a kultúrába a mítoszt és a bűnbakot, nem tanulván az eléjük tárt tükörből. Nincs ez másként a gazdaságpolitikával sem. A ’89-es forradalom óta számtalan reformelképzelés született, hiába. A hatalmi elit országépítés helyett mindig a saját jólétével foglalkozott, íratlan szövetségben a közpénzek felett uralkodó maffiarendszerrel. Nem csoda hát, hogy tabuvá dagasztották a totális központosítás eszméjét, mely biztosítja számukra az uralkodást és a fehéringű fosztogatás lehetőségét. Betartani a törvényt? Csak ott, ahol nem zavar. Komolyan venni az EU normáit, az ügyeskedés promoválását a munka becsületével helyettesíteni? Majd jövőre... Tisztelni a másságot? Még mit nem! Az erényes attitűd idegen a vitrinpolitika nagymesterei számára. Inkább bevonnak néhány külföldön is szalonképes formaszemélyt s formaszövetséget, melyekre rábízzák a vitrinszerepet, s a film forog tovább. És azt remélik, örökre... Csakhogy a történelem másként gondolkodik. Egyik axiómája szerint az önámítás nem vezet sehova (Kérdés: Hova mentek? / Válasz: Tönkre.). Legyen a hajón a világ legjobb kapitánya, a Titanic akkor is menthetetlen. A kérdés tehát nem az, hogy a hajó miként ér partot, hanem hogy a katasztrófa mikor következik be. És ezt a kényelemhez és az íratlan előjogokhoz ragaszkodó román elit nem érti. Aki pedig vezetés helyett uralkodni akar, az taburendszeréhez igazodik, és nem veszi komolyan az alapvető változtatás imperatívuszát.
Párbeszéd kitiltva
A jelenlegi román–magyar feszültség a Szociálliberális Unió (USL) hatalomra kerülésével, a „Székelyföld nem létezik” tétel terjesztésével, a természetes magyar régiók felszámolását célul kitűző regionalizációs politikával és a székely zászlók ellen indított szimbolikus agresszióval kezdődött (erőfitogtató magyarellenes propaganda, a zászlók eltávolítására való felszólítások, perek indítása – „idegen szimbólumokat tűznek ki”, indokolják a prefektusok, „a székely zászló támadás a román nemzeti jelképek ellen”, hangoztatja a védelmi miniszter). Azelőtt nagyjából csend és béke honolt, éveken át senki nem foglalkozott ezekkel a zászlókkal. Majd jött 2012 és a (sokadjára!) felélesztett román sovinizmus. Ebben a kontextusban zajlott az idei Tusványos, melyről semmit sem közvetített az előadásokon végig jelen lévő román média, holott az egész rendezvény a magyar–román–európai párbeszédről szólt (miért is voltak ott?). A meghívottak más-más kultúrkör – angol, olasz, katalán, svéd – képviselőiként vázolták fel szemléletüket, és érveltek természetes nyitottsággal együttélésről, európaiságról és autonómiáról. Miért adatott az ész ha nem azért, hogy a tabukká merevedett butaságok ledöntésére is használjuk? Mégis ezt tartja megengedhetetlennek Románia elnöke, aki az etnikumközi eszmecserének otthont adó Tusványos betiltásával fenyegetőzik, éles nyilatkozattal elítélve azt a rendezvényt, amelyre minden alkalommal meghívják a román felet is.
Párbeszéd, érvek, konstruktivitás, nyitottság – olyan fogalmak, melyeket az önkény nem tűr. Ezért elbújik előlük, vagy támadásba menekül. Jól tudja, hogy informálatlan, manipulált néppel és pihesúlyú politikusokkal könynyű elfogadtatni saját legitimitását és a nemes fogalmakba bújtatott kettős mércét, de az értelem kerekasztalánál megsemmisül. „Etnikai autonómia itt soha nem lesz!” – kiáltotta az államfő, elfelejtvén, hogy ő nem isten. Majd következett az autonómia Sztálinnal való asszociálása – egy újabb ellenséges gesztus, mely a múlt felelőtlen értelmezését, illetve a román történelmi ígéretek teljes mellőzését tanúsítja. És Traian Băsescu még tovább megy. Egy kérdésre válaszolva a magyar miniszterelnök kifütyülésére buzdít, majd kinevezi Magyarországot az „instabilitás tűzfészkévé”, és bejelenti, hogy Románia ezután támadni fogja Magyarországot, és a román állam vezető szerepet vállal Budapest megregulázásában! Szomorú. Így köszönte meg a román elnök a magyarok kiállását mellette. Kijelentése kétségtelenül több mint választási propaganda vagy véletlen elszólás; egy igen tapasztalt államférfi csatakiáltása ez akkor, mikor a magyar kormány történelmi megbékélésre jutott Szerbiával, a szlovákokkal való viszonya sokat javult, a többi szomszédjával is stabil, jó viszonyt ápol, és békés együttműködésre törekszik, és a Visegrádi Négyek szövetségének eredményes építésében is tevékenyen részt vállal. Ezt a józan észre épülő regionális békét akarja lerombolni a tabutémákról való párbeszédet nem tűrő Traian Băsescu.
Az igaz kapitány
Emlékszünk még a Tusványosra tartó magyar miniszterelnöki konvojt ért balesetre, a sérültekre és a hivatalos rendőrségi nyilatkozatra? És felfigyeltünk-e arra a hallgatásra, ami ezt a balesetet ma is övezi? A román rendőri felvezetés alatt történt esemény mintha csak előrejelezte volna ezeket a fejleményeket... A balesetet követő három hétben a Tusványost megtámadták, Magyarországnak nem hivatalos hadüzenet küldtek, és előkerült az ortodox pap által pszeudolegitimizált „Székelyföld szent román föld” és „a román nép vére Erdélyért” kártya is. Véres propaganda ez, amibe nem kellene belemenni. Egy igaz kapitány nem így viselkedik. Románia igaz kapitánya egyformán viszonyul magyarhoz és románhoz. Ezért eljön Tusványosra és meghallgatja a magyarok érveit és kéréseit, majd fogadja köszönetüket, amiért megtisztelte őket a látogatásával. Románia igaz kapitánya véletlenül sem képzeli magát istennek, hanem fejet hajt az igazság előtt. Állást foglal a román etnikum körében terjesztett magyargyűlölet ellen, és nem felejti el az első forradalmárok tekintetét; azokét, akik 1989 decemberében életüket kockáztatva mentek utcára azért, hogy valami alapvetően megváltozzon ebben az országban. Majd lelőtték őket, mint a kutyákat és a nyulakat. Elvették az életüket azok, akik utólag mosolyogva előléptették egymást, rátették a kezüket a közvagyonra, és cinkosaikkal együtt ma is hevesen védik a mindenre kiterjedő maffiarendszert, a tabukkal körbefalazott szupercentralizált berendezkedést. Igen, ez a Titanic. – Hol vagy, Románia igaz kapitánya?! – hangzik a kiáltás az üresen álló hajókormány mellől. Várakozás... 24 év... nincs válasz. Majd csendben megjelenik a tekintet. A ’89-es forradalmár mélyreható tekintete, mely csendesen csak annyit mond: „Szórakozik a Titanicon”.
Lőrinczi Loránd
Erdély.ma

Kelet-közép európai szolidaritás
A Közép-kelet-európai és a nyugat-balkáni országok szolidaritására van szükség a migránsválság ügyében, jelentette ki Nagyváradon Tőkés László.
Hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke felhívást intézett az erdélyi magyarokhoz azt kérve tőlük, hogy támogassák aláírásukkal a Fidesz által a migráns ügyben kezdeményezett petíciót, mellyel az itteni magyarok is nemet mondanának a kvótarendszerre. A sajtótájékoztatón Tőkés László kifejtette, hogy folyik a migránsoknak a megsegítése Európában, de senki sem teszi fel azt a kérdést, hogy mi lesz Európával értékeivel. Ebben a vonatkozásban újszerű az Orbán Viktor magyar miniszterelnök képviselte irányvonal – közölte Tőkés. „Ha az Európai Unió csak a demokratikus közakarat szavából ért, akkor fel kell mutatni neki ezt a közakaratot” – tette hozzá.
Keleti szolidaritás
Tőkés László a sajtótájékoztatón megelégedéssel nyugtázta, hogy a migránskérdésben példás a visegrádi országok – Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország – összefogása és szolidaritása, és Victor Ponta román miniszterelnök lemondása után Románia is felhagyott a Magyarországgal szembeni agresszív, konfliktuskereső magatartásával. Sőt, Áder János és Klaus Iohannis bukaresti találkozása után körvonalazódik egy pozitív elmozdulás az együttműködés irányába Románia és Magyarország között. A visegrádiak szolidaritásához kapcsolódhat a Románia, Bulgária és Szerbia által akotott csoport, ugyanakkor a várható politikai változások nyomán Horvátország és Szlovénia is, fejtette ki Tőkés László.
Érdekegyensúlyt
A politikus saját tapasztalataira hivatkozva kiemelte: Nyugat-Európa csak a migránsok érdekeit védi, viszont az Európai Parlament és az Unió más intézményei saját tagállamaiknak, és saját állampolgáraiknak az érdekeit is szem előtt kellene tartaniuk. „A migránsok és az európai polgárok érdekeinek szem előtt tartása minimum egyensúlyban kellene legyen az Unióban” – hangsúlyozta Tőkés László.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a sajtótájékoztatón felhívást intézett Klaus Iohannis államfőhöz, hogy zárja le a román-szerb zöldhatárt, mert már megjelentek Romániában az első embercsempészek, és várhatóan migránsok nagy tömege fog Romániába is érkezeni. Amennyiben pedig Magyarország lezárja a magyar-román zöldhatárt a bánsági szakaszon, akkor félő, hogy a migránsok Romániában maradnak. A kvótarendszer egy elhibázott döntés, ami semmit nem old meg, sőt, csak súlyosbítja a helyzetet, hiszen migránsok tömegei érkezhetnek Európába a közeljövőben, akik meghívásnak tekintik a kvótarendszer bevezetését – mondta Szilágyi Zsolt.
Pap István
KÖZLEMÉNY
Tőkés László és Szilágyi Zsolt közös sajtótájékoztatójáról
November 9-én a nagyváradi EP-irodában tartott magyar és román nyelvű sajtótájékoztatót Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke.
Elöljáróban Tőkés László mélységes sajnálattal idézte fel a Bukarestben történt tragédiát, részvétéről biztosítva az elhunyt fiatalok hozzátartozóit, együttérző reménységgel bízva a súlyosan sérültek felépülésében. Megértését fejezte ki „a dühös utca” iránt, amely már torkig van a mai Romániában uralkodó közállapotokkal. A Gyászoljuk fiataljainkat, gyászoljuk országunk siralmas állapotát című politikai nyilatkozatában így fogalmazott: „Ennek a mérhetetlen tragédiának kellett bekövetkeznie, hogy a román forradalom szelleme újból feléledjen, és a román nép újból feleszméljen.” Ugyanakkor kifejtette: állhatatossággal és kitartással övezett polgári attitűddel, tudatos számonkéréssel kell elérnie az ország népének azt, hogy meginduljon a „második rendszerváltás”. Hiszen 26 évvel 1989 szabadító karácsonya után még mindig ott tartunk, hogy a poszkommunista ellenforradalmi berendezkedés igáját nyögjük, miközben hovatovább az ország egész népe látja: új rendszerváltozásra van szükség. „Az 1989-es forradalom harcosainak és hőseinek az áldozata kötelez. Ifjaink »tűzáldozata« szintén változásért kiált!” – áll a nyilatkozatban.
A migránsválság kapcsán erdélyi EP-képviselőnk kifejtette: üdvös az összmagyar és a körvonalazódó kelet-közép-európai szolidaritásvállalás, amely mind a nemzeti, mind az összeurópai érdekeket tartja mindenekelőtt szem előtt, miközben természetes és dicséretes az a szolidaritás, ami kontinentális szinten megmutatkozik az üldözött, elesett, háborúságot szenvedettek iránt. Ám miközben a nyugat-európai politikai körökben mindenki az Európát elözönlők sorsa és helyzete mentén aggodalmaskodik, senki nem kérdezi: mi lesz Európával, mi lesz az európai népekkel, nemzetekkel, érdekekkel és értékekkel. EP-képviselőként Tőkés László maga is azt tapasztalja, hogy mintha háttérbe szorulna azoknak a véleménye, akik választópolgárokként védelmet várnak a bizalmat kapott politikai osztálytól. E tekintetben inkább a balkáni és közép-európai államok együttműködése tűnik előremutatónak, ezen belül is üdvözlendő a román–magyar nézetazonosság. Gátat kell vetni az Európába történő beözönlésnek, nem megoldás az illegálisan bevándoroltak kvóta-rendszerű szétosztása és letelepítése, s ezzel Szilágyi Zsolt is egyetértett, mondván: nagymértékben biztonságpolitikai kérdés is a migráció, nem csupán társadalmi és humanitárius probléma. Az EMNP elnöke figyelmeztetett: újabb és újabb migrációs kihívások elé néz kontinensünk és az Unió, mivel eddig rossz válaszokat adott a felmerült kérdésekre.
Tőkés László ezt aláhúzva méltatta Magyarország és az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormány migrációval kapcsolatos politikáját, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt teljes támogatásáról biztosítva azt. Közös felhívásban kérik az erdélyi magyarok csatlakozását a bevándorlási kvóták elleni Fidesz-petícióhoz, amelynek címe: Védjük meg az országot! „Azt mondom, védjük meg a nemzetet, védjük meg értékeinket, védjük meg Erdélyt és Romániát, védjük meg őshonos nemzeti közösségeinket, és csatlakozzunk ehhez a felhíváshoz. Azt hiszem, hogy a demokratikus EU csak a demokratikus közakaratból ért. Nagy szakadék van a politikai osztály és a polgári társadalom között. Ezt a szakadékot be kell tömni, át kell hidalni” – magyarázta Tőkés László. Az unió vezetőihez intézendő Fidesz-petícióhoz való csatlakozás technikai részleteiről ezután döntenek.
Szilágyi Zsolt a bukaresti tűzvészre visszatérve kijelentette: szomorú, hogy egy ilyen tragédia kell ráébressze az országot a mai tarthatatlan állapotokra. Látszik ugyanakkor, hogy a hatalom ismét csak saját átmentésével van elsődlegesen elfoglalva, a különféle lemondások csak az elégedetlenségi hullám és a népharag lecsillapítását szolgálják. De még ha meg is szabadulnánk a Ponta-féle rezsimtől, ez csak egy esély lenne arra, hogy a szükséges változások beinduljanak, hiszen a romániai társadalmat a legmélyebb rétegekig megfertőzte és áthatja a korrupció, az inkompetencia, az erkölcsi válság. A konkrétabb intézkedéseket és politikai szándékokat firtató újságírói kérdésekre mind Tőkés László, mind Szilágyi Zsolt azt válaszolta: a politikai osztály teljes leváltását követelő demonstrálók nyilván tisztában vannak azzal, hogy itt azok menesztéséről és elszámoltatásáról van szó, akik az elmúlt negyedszázadban egymásnak adták a kilincset a különféle állami intézményekben, a közigazgatásban, a hatalmi struktúrákban. A kívánt rendszerváltozásnak egy alapos államreformmal kell párosulnia Romániában. Klaus Johannis államfőnek döntő szerepe lehet a kívánt folyamatok elindításában – vélte az EMNT elnöke.
Nagyvárad, 2015. november 9.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
N Y I L A T K O Z AT
Gyászoljuk fiataljainkat, gyászoljuk országunk siralmas állapotát
„Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” – ezekkel a keresetlen szavakkal buzdít Pál apostol a felebarátaink iránti együttérzésre és empátiára. (Rm 12,15)
1989 szabadító karácsonyán minden okunk megvolt az együttörvendezésre. Azóta azonban örömünk keserű csalódásra fordult – különösképpen mostanra, mikor egy egész ország gyászolja a bukaresti Colectiv-klubban tűzhalált halt fiataljainkat.
Victor Ponta bukott miniszterelnökünk a vádlottak padjára került. Vele együtt azonban az egész posztkommunista politikai osztályt vádolja az utca népe, amely – negyed század után – az állampolitikai rangra emelkedett „gyilkos korrupció” áldozataival együtt jobb sorsra érdemes országunk siralmas állapotát is gyászolja.
Ennek a mérhetetlen tragédiának kellett bekövetkeznie, hogy a román forradalom szelleme újból feléledjen, és a román nép újból feleszméljen.
Nem volt elég Ceaușescutól megszabadulni – hogyha rossz szelleme tovább kísért a román társadalomban. Maholnap Iliescu és Mǎgureanu is a vádlottak padján találja magát – de mit érünk vele, hogyha a korrupt posztkommunista rezsim tovább marad?!
Amiképpen Václav Havel mondta volt: új rendszerváltozásra van szükség, a posztkommunista ellenforradalmi berendezkedésnek is buknia kell! A román „Nemzeti Megmentési Front” politikai örököseivel együtt magyar szövetségeseiknek sincs keresnivalójuk egy igazi demokratikus Romániában.
Az 1989-es forradalom harcosainak és hőseinek az áldozata kötelez. Ifjaink „tűzáldozata” szintén változásért kiált!
Pál apostol szavai értelmében most „együtt sírunk a sírókkal”. Vigaszunk csak az lehet, hogyha kezünkbe vesszük és változtatunk a sorsunkon, hogy közös gyászunk közös örömre forduljon. Így legyen!
Nagyvárad, 2015. november 9.
Tőkés László
Tőkés László és Szilágyi Zsolt erdélyi EP-képviselők N Y I L A T K O Z A T A Nemzeti és kelet-közép-európai szolidaritásvállalás a migráció ügyében
Az Európai Unió országai példás együttérzést és szolidaritást tanúsítanak a mostoha sorsú háborús menekültek és a hazájukból elüldözöttek iránt.
A migránsválság által sújtott országoknak viszont az egymás iránti szolidaritásról sem szabad megfeledkezniük. Európa az önfeladás árán nem válhat a törvénytelen határátlépők és a migránsok inváziójának áldozatává.
Ezt szem előtt tartva, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt teljes támogatásáról biztosítja Magyarország és az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormány migrációval kapcsolatos politikáját, ennek részeképpen pedig azt a cselekvő szolidaritást, mely országaink szuverenitásának, európai és nemzeti értékeinek a védelmében a Visegrádi Négyek, Románia és a nyugat-balkáni országok között formálódik.
Mélységes sajnálattal vettük tudomásul, hogy az EU belügyminisztereinek szeptemberi értekezlete minősített többségi szavazással további 120 ezer menekült kvóták szerinti elosztásáról döntött a tagállamok között. Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia akkori ellenszavazatával egyetértésben, nem tartjuk elfogadhatónak a kötelező betelepítési kvóta alkalmazását. Osztjuk a Fidesz azon álláspontját, hogy a betelepítési kvótarendszer ellentétes magyarságunk, valamint az Unió érdekeivel, jogtalan, mert ellentmond a nemzetközi egyezményeknek, értelmetlen, mivel meghívást jelent a további migránsoknak, végső soron pedig nem jelent megoldást a kialakult válságra, hanem csak tovább súlyosbítja azt.
Ennek megfelelően – a kvótarendszert visszautasító országok, köztük Románia álláspontjával összhangban – a Fidesz által útjára indított aláírásgyűjtéshez való csatlakozásra hívjuk fel erdélyi magyarságunkat. Polgári akaratnyilvánításunkkal ezenképpen védelmezzük mi is nemzeti és európai érdekeinket és értékeinket!
Nagyvárad, 2015. november 9.
Tőkés László, az EMNT elnöke
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke
erdon.ro

Tágmagyar politika a MÁÉRT XIV. ülésének tükrében

Borbély: új fejezetet kell nyitni a tagállamok közötti együttműködésben
Új fejezetet kell nyitnia az Európai Uniónak a menekültkérés megoldásához a tagországok közötti együttműködés terén – jelentett ki az Európai Néppárt (EPP) képviselőcsoportjának hétfői ülésén Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. Az ülés középpontjában az EPP-csoport 23. csúcstalálkozójának előkészítése mellett olyan európai és országos szinten is szükséges intézkedések megfogalmazása és megvitatása állt, amelyek a terrorizmus elleni harcban segítenék a tagállamokat.
Borbély kifejtette: egyértelmű, hogy jelenleg nincs konszenzus a tagországok között a menekültek befogadásáról. Vannak regionális álláspontok, mint például a Visegrádi csoport álláspontja, amelynek tagjai hétfőn Prágában egyeztettek e témakörben, de mielőbb szükség lesz egy egységes álláspontra.
"Ebben a mostani helyzetben az EU legnagyobb kihívása a menekültkérdés megoldása, illetve az, hogy ezzel miként tudja összehangolni a terrorizmus veszélye elleni intézkedéseket. Szükség van az államok különböző adatbázisai közötti átjárhatóságra, banki adatcserére, a schengeni határok megerősítésére, esetleg kibővítésére, illetve az EU külső határainak hatékony védelmére. Mindezek megvalósítása egy egységes európai álláspont nélkül elképzelhetetlen” – hangsúlyozta felszólalásában a politikus.
Elmondta, fontos, hogy az e heti EU-csúcs után mielőbb megszülessen egy olyan döntés, amely nem csak az európai országokat érinti majd, hiszen a migrációs kérdés mára globális problémává nőtte ki magát. „Éppen ezért az egyeztetésekbe az Amerikai Egyesült Államokat, az ENSZ szervezetét és más országokat is be kell vonni” – tette hozzá a külügyi bizottság elnöke. maszol.ro

"Azt mondták, rasszisták vagyunk, de nem, mi az igazat mondjuk" - migrációról a 27. Tusványoson
Aki közös európai bevándorlási politikát akar, valójában az EU összeomlásáért küzd, vélték a meghívottak.
Nem lehet együttműködni az EU-ban a bevándorlás kérdésében, és közös európai bevándorláspolitikában gondolkodni – vélték az Átalakuló európai identitás a migráció tükrében című beszélgetés résztvevői a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Bánffy Miklósról elnevezett sátrában. Az európai integráció sikere mindeddig azon a pragmatizmuson alapult, hogy a különböző európai országok vezető politikusai belátták, mi az, amit közösen, európai szinten kell megoldani, és mi az, amit nem, hanem rá kell bízni az eltérő történelmi-kulturális-gazdasági helyzetben lévő államok döntéshozóira. Kritikai attitűd, belátás, pragmatizmus, kompromisszumkészség volt az alapja az együttműködéseknek, ám most a válságok azt mutatják, mintha ezt az alapvető mozgatórugót elfelejtették volna az európai döntéshozók – jelentette ki Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója. Kategorikusan kijelentette, az, aki közös európai bevándorlási politikát akar, valójában az EU összeomlásáért küzd.
Amikor európai közvéleményről beszélünk, adott esetben összekeverünk politikai elitet és választókat, de valójában nem tudjuk, hogyan gondolkodnak az európai polgárok – vélte. Egy általuk készített felmérésre hivatkozva azt mondta, a nyugat-európai választók is nagyjából ugyanazt gondolják, mint a visegrádi négyek (V4), ugyanúgy szkepticizmus, pesszimizmus jellemzi őket az EU gazdasági és politikai teljesítményével kapcsolatban, ugyanúgy aggódnak a migráció miatt. Egyetértenek azzal is, hogy a tömeges migráció megváltoztatja az európai identitást, és azt gondolják, az európai politikusok nem kezelik megfelelően a migrációs válságot; ebből az következik, nemcsak a V4 és Kelet-Európa hangoztatja ezt, hanem valójában emögött összeurópai választói többségi akarat áll – vélte. Ezt az összeurópai választói akaratot kellene érvényre juttatni, és ebben szerinte nagy szerep juthat a közép-európai politikusoknak.
Európa története az univerzalitás és lokalitás küzdelmeiről szólt, például a reformáció lokális válasz volt a katolicizmus univerzalitására; az elmúlt évtizedek az univerzalitásról szóltak, hogy közös nevezőre hozzuk az európaiságot, erre válaszul erősödnek meg az utóbbi időben a lokalitási törekvések, olyan tervek, amelyek külön jogrendszert, külön gazdasági és poltikai szisztémát céloznak – vélte Orbán Balázs. Ez a két erő harcolni látszik, amitől félek, hogy ebben a harcban azt, hogy mit kéne tenni, azt az európai elit már eldöntötte – tette hozzá. A Brexit tanulsága többek között az, hogy lokalitásokra esik szét az EU, és voltaképpen a kis kelet-közép-európai államok azok, amelyek ebből a folyamatból rosszul jöhetnek ki – jegyezte meg. Példának hozta fel, hogy ha a schengeni övezet felbomlana, Magyarország az elsők között volna, aki a legtöbbet veszít. Ellentétben mondjuk Hollandiával, ahol az euroszkeptikusok célja az, hogy szétbomoljon az EU, nekünk olyan érdekeink vannak, amelyeket a róka ravaszságával, a farkas bátorságával kell képviselnünk, hogy az EU hajója jó irányba terelődjön – vélte.
Andrej Cus, a Szlovén Demokrata Párt parlamenti képviselője szerint is az EU “az összeomlás határán” van, azok az alapértékek, amelyek az európaiaknak Európát jelentették, a szabadság, biztonság és kooperáció, eltűnnek lassan. Szlovéniában is sok dilemma van a migránsok kapcsán, az euroszkepticizmus nő – mondta. “Azt mondják, az emberi jogok alapján be kell fogadni a migránsokat, de szerintem ha egy politikus másokat tesz előtérbe, nem a választóit, akkor áruló” - jelentette ki. Büszkén hivatkozott arra, ő szervezte Szlovéniában az első iszlamizációellenes tüntetést; “azt mondták, rasszisták vagyunk, de nem, mi az igazat mondjuk” - jelentette ki.
Kritizálta az európai közpolitikákat, és azt, ahogyan azokat gyakorlatba ültetik, és kategorikusan leszögezte: illegális gazdasági migránsokról van szó, nem menekültekről, “mert ha menekült, akkor térjen haza”, de ennek jelét nem látta Szlovéniában sem, amely rengeteg exjugoszláv országokból származó menekültet fogadott be a délszláv háborúk idején, ám azok nem mentek haza, hanem letelepedtek, sőt hozták a rokonaikat is, gyerekeket szültek, és már ott tart a helyzet, hogy vannak települések, ahol ugyanannyi bevándorló gyerek születik, mint ahány szlovén. Meg kell változtatnunk a közvéleményt, fel kell hívnunk a figyelmet ezekre a problémákra – vélte. A migránsok befogadása megváltoztatja egy ország gazdaságát, politikáját, vallását, Ljubljanában megépült az első mecset – ők integráltak minket, nem mi őket, használják az állam szociális ellátórendszereit, nagyon sok problémát okoznak, megváltoztatják a 25 éve független Szlovénia identitását – jelentette ki. Nem hiszem, hogy be kell fogadjuk emiatt a migránsokat – szögezte le.
Faragó Csaba, a YEPP alelnöke kijelentette, nincs olyan, hogy “európai identitás”, hanem nemzeti identitások vannak. Ezek olyan identitások, amelyek több száz vagy akár ezer év alatt alakultak ki, és most hirtelen akar jönni egy erő, ami ezt erőszakosan meg akarja változtatni – vélte. Nem helyes, hogy gazdasági érdekből hagyjuk rákényszeríteni Európára a gazdasági bevándorlókat, ez ahhoz hasonló, amikor a szocializmus “életidegen rendszereit” kényszerítették ránk; a diktatórikus vezetés, az erős kéz politikája Szibériában lehet hogy elfogadott volt, de itt Kelet-Közép-Európában “nem feltétlenül ezekre a dolgokra vágyunk” - mondta.
Két világháború és a holokauszt után Európa azt mondta, legyen béke, hogy soha többé ne történhessen ez meg, ezért alakult az Európai Unió, ám emlékeztetnünk kell magunkat, hogy az alapító atyák úgy gondolták, vagy keresztény lesz, vagy nem fog létezni az EU – jelentette ki. Ne próbáljuk tehát bevándorlási kvótával vagy a kereszténység elhagyásával megoldani a gazdasági problémákat, mert aztán bánkódhatunk majd – tette hozzá. A történelem nagyjából ismétli önmagát: mi, európaiak is megváltoztattuk Amerikát, és nem volt dicséretes, ami a gyarmatosítással történt, még ha akkor az is volt a meggyőződés, hogy az európai kereszténység egy felsőbbrendű kultúrkör. Faragó ugyanakkor elismerte, a migránsok között vannak menekültek is, gazdasági bevándorlók is.
A beszélgetés végén Orbán Balázs azzal zárta mondandóját, sokféle szemüvegen keresztül nézhetjük a migrációt és a menekültválságot. A humanitárius szemüvegen keresztül láthatjuk azt, hogy rászorulókról van szó, de ahhoz, hogy erről a kérdésről racionális közpolitikai döntés születhessen, minden szemüveget föl kell tenni és megvizsgálni minden szempontot.
B. D. T.
Transindex.ro

Orbán: biztos pont mAradni egy bizonytalan világban
Az Európai Unió globálisból regionális szereplővé minősült, és már nem képes megvédeni a polgárait, külső határait, közösségét – jelentette ki hagyományos tusványosi felszólalásában Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. A 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati nagyszínpadi előadásán beszélgetőtársa, Tőkés László Európai Parlamenti képviselő ismételten az autonómia és a védhatalmi státus fontosságát hangsúlyozta.
Az erdélyi magyarság Tusnádfürdői „évi előadásán” a szokásos módon Orbán Viktor, Tőkés László és a moderátori szerepben jelenlévő Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnöke beszélt a nagyszámú hallgatóság előtt.
Becsületrend Tőkés Lászlónak
Németh Zsolt köszöntőjében először gratulált Albert Tibor Tusnádfürdői polgármester újraválasztásához, majd köszöntötte Kárpát-medencei magyar közösségek jelenlévő képviselőit, az egyházi vezetőket, illetve a magyarországi politikai élet szereplőit. A külügyi bizottság elnöke elmondta, Tőkés László püspök megkapta Magyarország legjelentősebb kitüntetését, a Becsületrendet, amelynek átadását várhatóan októberben tartják.
Autonómia: a szabadság és biztonság záloga
A 2013-ban Tusványoson elhangzott kijelentését – amely miatt később megfosztották a román állami kitüntetésétől – felidézve Tőkés László ismételten azt kérte, „vállaljanak védhatalmi státust a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria is tette ezt az olaszországi Dél-Tirol esetében”, mert „Románia és Magyarország is eképpen juthatna egyezségre az erdélyi magyarság önrendelkezése ügyében, a székelység számára ugyanis a szabadság záloga és biztosítéka maga az autonómia”.
Arra a saját maga által feltett kérdésre, hogy miért olyan fontos az autonómia és a védhatalmi státus, Tőkés egy évforduló és egy bibliai ige összefüggésében adott választ.
„Az első Márton Áron kiállása az erdélyi magyarság védelmében. Éppen hetven esztendeje annak, hogy ismételten fellépett saját hívei és a magyarok védelmében, akik a második világháború befejeztével a megszálló szovjet hadsereg és a visszatérő román impérium hatalma alá kerültek. Erdélyben a román kormányzat és a kommunisták által félrevezetett, vagy velük cinkosságot vállaló magyar szövetségi politikusokkal szemben akadtak olyan felelős egyházi és polgári vezetők, akik nem mAradtak tétlen, hanem Áron püspök köré tömörülve memorandumot intéztek a párizsi békekonferenciához, amelyben az önrendelkezés elvének klasszikus értékű megfogalmazásával fejezték ki nemzeti közösségünk azon igényét, hogy »rólunk, nélkülünk ne határozzanak és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni«” – emlékeztetett Tőkés.
Felszólalásában a püspök egy bibliai igével, Nehémiás próféta „jogos önvédelemre buzdításával” fejezte ki az önrendelkezésre tekintő küzdelem tanítását. „Erdély nagy püspöke, Márton Áron a kommunizmus végérvényes berendezkedésének már-már kilátástalan időszakában mutatott példát arra, hogy soha ne adjuk meg magunkat. A jogos önvédelem vállalására, bátorságra, kitartásra, önfeláldozó kiállása buzdítja hosszan tartó fogságból szabaduló ellenség által szorongatott népét Nehémiás próféta is, amikor a nemzeti önfenntartás hadiparancsát intézi hozzuk: Ne féljetek, harcoljatok!” – szólt Tőkés a hallgatósághoz. „Történelmi hagyományainkra emlékeztető módon egyszerre kell harcba szállnunk az önmaga vesztét okozó nyugati világért, valamint saját magunk védelmében” – figyelmeztetett.
Felszólalása végén Tőkés László Csintalan László kanonoknak, az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú szónokának két himnuszunk szavait összekapcsoló áldásmondásával köszöntötte az egybegyűlteket: Isten áldd meg a magyart, és ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
„Számolni kell a megbélyegzéssel, leminősítéssel, kirekesztéssel”
Tusványos egy olyan tér, ahol másképp lehet beszélni a politikáról, a nehéz és bonyolult ügyekről, mint ahogyan azt ez a szakma az év többi 364 napján kikényszeríti az emberből – köszöntötte az összegyűlteket Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
„Ha itt nem nevezzük meg a mi nyelvünkön azokat a dilemmákat, amelyek gyötörnek, akkor a szabadegyetem nem ért semmit, és akkor az nem más, mint propagandatábor. Ezért azt kell tennem, ami a szakmámban be van tiltva: el fogom mondani, amit a mai európai helyzetről gondolok. Számolni kell a megbélyegzéssel, leminősítéssel, kirekesztéssel, az európai fősodorból történő száműzetéssel. Persze, ha a fősodor bajba jut, akkor az onnan történő időben történő száműzetés inkább előnyös” – kezdte beszédét a miniszterelnök.
Utalva többek között az elmúlt napok, hetek németországi és franciaországi terrorcselekményeire, Orbán úgy látja, „nincs elfogadott magyarázat arra a jelenségre, hogy Európában napról napra nő a félelem”. Tőkés Lászlóhoz fordulva Nehémiás idézetét ismételte: ne féljetek, harcoljatok! „De mit jelent ez? Mi ellen kell harcolni?” – tette fel a kérdést.
Köddé vált európai álom
A fél évszázaddal ezelőtti európai állapotokat szemléltetve a miniszterelnök elmondta, „ha azzal biztattak egy német, francia vagy belga fiatalt, hogy amennyiben rendesen elvégzed az iskoláidat, tiszteled a törvényeket, szüleidet és szorgalmasan dolgozol, biztos lehetsz abban, hogy többre fogsz jutni, mint a szüleid”.
„Ez volt az a perspektíva, ami a nagy európai álomnak a vonzerejét adta. Mit tapasztalunk ma? Ha ugyanezt elmondanám most, attól tartok kinevetnének. Az európai életnek ezen ígérete megrendült, elveszett. Ha ennek a folyamatnak az okait keressük, valahol ott találnánk meg, hogy a világgazdaságot korábban egyedül uraló nyugati gazdaságok mellé – milliárdos tömegekkel – versenytársak léptek be, és ehhez a változáshoz az Európai Unió nem tudott alkalmazkodni. Ez tulajdonképpen egy gazdasági válság volt” – fejtette ki.
Orbán úgy véli, ennek következtében az új generációk már nem látnak maguk előtt olyan perspektívát, mint szüleik. Ennek egyik következménye, hogy a gazdasági válság alatt a fiatalok látva, hogy az európai vezetők tehetetlenek, elitválság alakult ki.
Gondolatmenetét folytatva a miniszterelnök hozzátette, „a probléma az, hogy az elitválság napjainkra demokráciaválsággá fordult át. Mert az emberek nagy tömegei látványosan mást akarnak, mint amit a hagyományos elitek javasolnak és csinálnak. Ez adja azt a nyugtalanságot, idegességet, amelynek a hátterében, mint a villámcsapás egy-egy erőszakos vagy terrorcselekmény megmutatkozik”.
Globálisból regionális
A félelem és bizonytalanság „eltüntetésének” kulcsa Orbán Viktor szerint „néhány rossz dolog abbahagyásában” rejlik. Példaként elsőként a denacionalizálást – a nemzeti szuverenitás európai jogkörök javára történő visszaszorítását – említette, hiszen „vannak dolgok, amelyekkel szemben Brüsszel nem, csak mi magunk vagyunk képesek védekezni”. Másodikként a hamis önértékelés felszámolásáról beszélt: „Az európai vezetők úgy beszélnek az Európai Unióról, mint tizenöt éve. Pedig akkor még nem fért kétség ahhoz, hogy az EU egy globális szereplője a világpolitikának. Csakhogy az unió ma csupán egy regionális szereplő”. Utolsóként „Európa idealizálását” említette. „Az igazság az, hogy vannak kérdések, amikor jó válasz kerekedik ki abból, ha közösen próbáljuk megoldani a problémát, és vannak kérdések, ahol rossz válasz adódik ebből. Ha nem jövünk vissza az ideológiai gondolkodásból a praktikus gondolkodás irányába, akkor meggyőződésem, hogy a bizonytalanságnak sem tudunk véget vetni” – emelte ki.
Európai szintű közvélemény-kutatás
A terrorizmusra és bevándorlásra térve a miniszterelnök elmondta, a politikában a leglehangolóbb dolog az, amikor nyilvánvaló tényekről folynak viták. „Az ilyen viták terhelik az Európai Uniót. Mi azt a megoldást választottuk, hogy a Századvég nevű háttérintézményünket felkértük, végezzen egy európai szintű közvélemény-kutatást arról, mit is gondolnak az emberek: van-e összefüggés a terrorizmus és a migráció között? A 28 tagállamra kiterjedő kutatásban az emberek 65 százaléka számára evidens, hogy a terrorizmus, a bűnözés és a migráció között egyenes összefüggés van. Azzal, hogy a bevándorlás megváltoztatja az ország kultúráját, az európai emberek 63 százaléka ért egyet. A migráció veszélyt jelent, tömeges méretekben megváltoztatja Európa kulturális arculatát, lerombolja a nemzeti kultúrát. Ezt az álláspontot ha nem fogadjuk el, nem is tudunk cselekedni a veszéllyel szemben” – részletezte.
Demokráciaépítés helyett stabilizálás
Az Amerikai Egyesült Államok republikánus elnökjelöltje is szóba került Orbán Viktor előadásában. „Donald Trump tett három javaslatot a terrorizmus megfékezésére. Aligha tudtam volna jobban megfogalmazni európaiként azt, hogy mire volna szükségünk. Első: az államokban a világ legjobb titkosszolgálatát kell létrehozni. Második: a demokrácia exportpolitikáját abba kell hagyni. Miért jönnek át Afrikából is tömegesen migránsok? Mert az európaiak sikeresen elérték, hogy a nem demokratikus, de határvédelem szempontjából rendkívül hatékony líbiai rendszert összezúzzuk. Így jártunk Szíriával és Irakkal. Ha továbbra is a stabilitás helyett a demokráciaépítést helyezzük előtérbe olyan térségekben, ahol ennek sikere kétséges, akkor ott nem demokráciát fogunk építeni, hanem instabilitást okozni. Ha Törökország is instabillá válik, akkor abból a térségből is az Európai Unióra mindenfajta szűrés és kontroll nélkül zuhan rá sok tízmillió ember” – vázolta.
Orbán úgy látja, az elkövetkező évtizedekben „az igazi nagy nyomás Afrika felől fogja érni Európát”. „A Líbia mögül érkező népesség nyomására kell felkészülnünk, és annak a nagyságrendje sokkal hangsúlyosabb lesz, mint amit eddig tapasztaltunk. A határt és magunkat plüssállatkákkal és virágokkal nem tudjuk megvédeni” – jelentette ki.
A miniszterelnök egyúttal tisztázta, hogy „nem vagyunk szívtelen emberek, együtt érzünk és megértjük a migránsokat kilátástalanságuk miatt, de a kerítésünknél meg kell őket állítani, és világossá kell tenni, hogy aki jogszerűtlenül lép be, azt a jogszabályok szerint börtönbe kell zárnunk vagy ki kell utasítanunk Magyarországról. A védekezésnek más, ennél barátságosabb formája nincs.”
Az egyetlen ország ma Európában, ahol az emberek elmondhatják a véleményüket a migrációról és a bevándorlásról, az Magyarország – utalt Orbán az októberi kvóta-népszavazásra. Zárómondatként hozzátette, „mindazt, amit 2010-ben Magyarországon elkezdtünk – ideértve a keresztény alapokra helyezett új alkotmányt, a nemzetegyesítés politikáját, a családpolitikát, a geopolitikai igények figyelembe vételét – egyetlen célt szolgáltak: hogy Magyarország egy biztos pont mAradjon egy bizonytalan világban.”
Kérdések a közönségtől
A fórum záróblokkjában a felszólalók a hagyományt követve a közönség kérdéseire válaszoltak. Orbán Viktor a kárpátaljai magyarok leendő sorsáról érdeklődő kérdésre válaszolva elmondta, „a magyar kormány rengeteget tesz azért, hogy az élet Ukrajnában, főleg Kárpátalján ne omoljon össze. Nem vagyunk személyválogatók, mindenkit segítünk, aki ott él és nehéz helyzetben van.”
A Magyarországról kiutasított illegális bevándorlók „további sorsára” térve a szerb-magyar határzárral szembeni tévhitek eloszlatását emelte ki a miniszterelnök. „Azzal szoktak vádolni, hogy mi a törvénytelenül Magyarország területére lépett embereket a szerbekkel történt megegyezés nélkül Szerbia területére tesszük vissza. Ez nem így van: a kerítés, amit építettünk, két és fél méterre a magyar határtól befelé van. Segítséget nyújtunk nekik abból a szempontból, hogy a kerítés külső oldalán haladva megtalálják azt a két belépőpontot, ahol törvényesen benyújthatják a Magyarországra történő belépési kérelmüket. Ehhez ragaszkodunk, ez nem sért nemzetközi jogot” – részletezte.
Orbán emellett úgy vélekedett, hogy „ma a Magyarországra nehezedő bevándorlási nyomás egyik legfőbb támogatója az Egyesült Államok. Részben a hivatalos politikáján keresztül, hiszen Barack Obama egy NATO-csúcson nyíltan beszélt arról, hogy mindenki, aki ellenzi a bevándorlást, az a rossz fiúk közé lesz besorolva.” A miniszterelnök megérti, „hogy a bevándorlásban ők pozitívumot látnak, hiszen így jött létre az Amerikai Egyesült Államok, de azt látniuk kell, hogy ebben a történetben mi vagyunk az indiánok, az őshonosak.” Az európai bevándorláspolitika és a magyarok helyzete jövőjének szempontjából az Amerikai Egyesült Államokbeli elnökválasztásnak ezért van hangsúlyos jelentősége – tette hozzá.
Az Európa megvédésének szükségességéről érdeklődő kérdezőnek felelve Orbán bevallotta, hogy „megváltozott egy korábbi álláspont, amely úgy szólt, hogy a NATO mostani formája elegendő ahhoz, hogy a kontinens békéjét garantálja”. „Azt gondoltam, hogy amíg a britek része voltak az EU-nak, nincs szükség európai hadseregre, mert a NATO a megfelelő védelmi szerkezet. De ha belegondolunk abba, hogy a britek kilépnek az Európai Unióból, akkor a kontinens katonai ereje is jelentősen lecsökken. Ezért létre kell hozni egy valódi közös hadsereget, közös ezredekkel, szerkezettel, mert szükség lehet a jövőben egy ütőképes katonai erőre. Egy unió közös hadsereg nélkül nem is tud fennmAradni” – osztotta meg véleményét.
Arra a kérdésre, hogy érdemes-e bővíteni a V4-et (Visegrádi Együttműködés, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete), Orbán úgy válaszolt, „nem támogatom, nehezen hoztuk össze, jól működik, közös érdekeink vannak. Ez olyan érték, amit nem lehet kockára tenni, és ilyen értelemben a bővítés egy kockázat”. A V4-eknél mAradva hozzátette, annak értelmét sem látja, hogy az Európai Unió ellenében egy közép-európai unió jöjjön létre. „Az EU ellenében nem, de benne igen. A V4 tulajdonképpen ez. Van még, amivel ki lehet egészíteni, de nem szabad szembeállítani az Európai Unióval” – összegzett.
Péter Beáta, Pinti Attila
Székelyhon.ro

Orbán Viktor: Európában alapvető változások szükségesek
A kormányfő szerint elit- és demokráciaválság van a nyugati világban
Európa jelenlegi politikai vezetése megbukott, az európai biztonság helyreállításához alapvető változásokra van szükség – hangoztatta Orbán Viktor szombaton Tusnádfürdőn, a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott előadásában.
A magyar miniszterelnök kifejtette: a bevándorlási válság, terrortámadások, a brit kilépés közepette Európában napról napra nő a félelem. Szerinte ahhoz, hogy ez az érzés eltűnjön, az unióban minden kezdeményezést, amely hatásköröket akar elvonni a nemzetállamoktól, meg kell állítani. Egy európai hadsereg létrehozását is szorgalmazta, illetve megjegyezte, azon is dolgoznak, hogy legyen a V4-eknek közös hadserege. Az őszi kvótareferendumról azt mondta: aki nem megy el, a többiekre bízza a döntést. A baloldali magyarországi pártok a miniszterelnök beszédét unióellenesnek ítélték, a Jobbik pedig úgy látja: Orbán Viktor is az elit része, mely most szerinte megbukott.
Szabadság (Kolozsvár)

Jövőkép és akasztófahumor
A fehér ember halálra van ítélve?
Szép új világ – európa, hogyan tovább? címszó alatt folytatott székely humorral fűszerezett, de mégis hátborzongatóan komoly beszélgetést György Attila író, újságíró, szerkesztő a közismert magyarországi publicistával, Bayer Zsolttal. Minderre a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor harmadik napján került sor, a Jannus Pannoniusról elnevezett sátorban.
Mi lesz utána? – indította György Attila egy viccel a beszélgetést, mintegy bizonyítandó, hogy mifelénk az emberfia még a legszorongatottabb helyzetben is képes derűlátón tekinteni a világra. Ennek ellenére azonban, az ily módon feltett kérdéssel napjaink égető gondjára, a migrációra terelte a szót. Bayer hasonló hangnemben a következő anekdotával válaszolt: „Kína a kínaiaké – mondja a kínai. Afrika a feketéké – mondja a néger. Európa az európaiaké – mondja a rasszista. Ez ma az alaphelyzet, és ha belátjuk ennek a viccbe csomagolt tragédiának az igazságát, akkor már csak néhány fogódzóra van szükségünk ahhoz, hogy megpróbáljuk kitalálni, melyek a legnagyobb veszélyek, melyek mostanában ránk leselkednek, ugyanis több ilyen van” – tette hozzá.
A továbbiakban arra is rámutatott, hogy Európa minden baja tulajdonképpen a népességcsökkenésből származik, és ebből fognak következni a jövő tragédiái is, hiszen miközben mi fogyunk, más földrészeken riasztóan szaporodnak. Állítását erre vonatkozó adatokkal kiegészítve elmondta, az előrejelzések azt mutatják, a következő 50 évben ismételten megduplázódik, és így eléri majd a 15 milliárd főt bolygónk népessége. Szerinte ez a tény már önmagában is tragikus, hiszen a jelenlegi állapotok és körülmények között a Föld ennyi embert nem tud eltartani. Az pedig számunkra egyenesen végzetes, hogy miközben Afrika népessége megnégyszereződik, Ázsiában duplázódik, Dél-Amerikában pedig másfélszeresére emelkedik a lakosság száma, Észak–Amerikában ugyanaz mArad, az európaiak, vagyis a fehér emberek lélekszáma folyamatosan csökken. Európa tehát a bolygó egyetlen földrésze, ahol az elkövetkező 50 évben az őslakos közösség soraiban drámai fogyás várható. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az így kialakult helyzetben az afrikaiak nálunk akarnak lakni. Mindez pedig azt mutatja és jelenti, ha a mostani folyamatok időközben nem változnak meg, akkor az európai ember halálra van ítélve – összegzett az előadó. Éppen ezért, Európában minden normális és józanul gondolkodó ember azon kellene törje a fejét, hogy a most uralgó állapotokat miként lehet megváltoztatni oly módon, hogy esélyt kapjunk a fennmAradásra. Ő ugyanis még mindig kitartóan bízik abban, hogy a pusztulás felé vezető utat meglehet változtatni, ugyanis ehhez nem kell más, csak hagyjuk érvényesülni a létfenntartási ösztönünket – tette hozzá.
Kettőjük társalgása során az is kiderült, hogy ebben a megbolydult világban Közép-Európa és ezen belül a Kárpát-medence még mindig a béke szigetének számít. Ezen állapot azonban csak a Visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) között megteremtett egység megőrzésével és kiszélesítésével tartható fenn, ezért, Bayer egy közös haderő felállítását is szorgalmazta. György Attila kérdésére válaszolva ugyanakkor annak a véleményének is hangot adott, hogy az Európai Unióból jelenleg Magyarországnak nem szabad kilépni, többek között a határon túli magyarok miatt sem.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Lesz-e új európai fősodor?
A politikai kommunikáció több szempontból tipologizálható. A kínálkozó megközelítések közül az egyik legkézenfekvőbb a szakmai. Másképp nyilatkozik meg a politikát tudományosan megközelítő politológus, a politikából élő, „professzionális” gyakorló politikus, a politika terepén mozgó publicista és a kocsmaasztalnál vitatkozó laikus. Ennél is fontosabb megkülönböztetés az, mely az előbbi szempontrendszert keresztbe metszi, hogy a lényegről szól-e a mondandónk, avagy puszta mellébeszélés. Hogy irányt mutat-e, vagy szolgaian irányt követ, akár a képviselt közösség érdekeivel ellentétes.
A globális háttérhatalom gazdasági-pénzügyi-politikai-szórakoztatóipari-médiabeli polipja kialakított egy olyan beszédmódot, melybe a lényegkerülés eleve bele van építve a fogalomhasználat, a taburendszer, az elfogadottnak tekintett megközelítésmódok révén. E gigantikus hatalmi összefonódás ugyanúgy megköti azok nyelvét, akik pozícióorientáltak (magyarán mondandójukat nem az igazságkeresés és - terjesztés, hanem a pozícióőrzés vagy még magasabb pozíció elérési igyekezete diktálja), mint ahogy George Orwell 1984 című regényének szereplőit az egzisztenciális félelem kötötte az újbeszél alkalmazásához. Ily módon az intézményes politikában mára uralkodóvá vált a frázispuffogtatás, a hazug mantrák ismételgetése, a valós folyamatok és tények figyelmen kívül hagyása.
A szólásszabadságot lábbal tipró globalista megatechnika végeredménye ritka élességgel azonosítható be azon jelenségkör esetében, amit a „politikai korrekt” újbeszél hazug módon „menekültkérdésnek” nevez, a tárgyszerűség látszatát megőrizni igyekvő, de a szalonképességre ügyelők tábora migránskérdésnek vagy modern kori népvándorlásnak, a taktikai szempontokat félretevő tárgyszerű szemlélő pedig Európa muszlim megszállásának.
Tőkés és Orbán a lényegről szól
Tőkés László és Orbán Viktor abban különbözik Európa vezető politikusaitól, hogy a lényegről mernek szólni, sőt, talán az a kijelentés is megkockáztatható, hogy kettejük között az egyik fő összekötő kapocs éppen „a hallgatás falának” programszerű, tudatos lebontási igyekezete, a kimondhatóság határainak feszegetése.
Tőkés László idei tusványosi beszédében megismételte a múltban nagy port kavart tézisét Magyarország védőhatalmi státuszának kívánatosságáról, s rámutatott arra, hogy ha egy közösség végveszélybe kerül, akkor harcolnia kell és nem azt mérlegelnie, hogy létért folyó önvédelme politikailag korrekt-e. Az EMNT elnöke által meghatározott kommunikációs pászmán haladva Orbán Viktor sem használta a modern kor globalista újbeszéljét. Idei tusványosi expozéjában ennek jegyében egyetlen fordulatot engedett meg magának, azt is úgy, hogy finoman jelezte kételyeit, s ez a fordulat úgy szólt, hogy „mi úgy tudjuk”, hogy Ukrajnában a népakarat döntött a nyugati orientáció mellett. Végig érdemi kérdésekről szólt, mi több, nem ritkán frontálisan neki is támadt a globális háttérhatalom által felállított taburendszernek. Mint tette ezt korábban is az illiberális demokráciára vonatkozó téziseivel, amivel párhuzamban kipellengérezte a szalonok „politikai korrektség” néven forgalmazott idiotizmusát.
A magyar kormányfő rámutatott arra, hogy az Európai Uniót vezető elit megbukott, hogy Brüsszelnek abba kell hagynia a „denacionalizálás”, a központosítás, a hatáskörelvonás politikáját, hogy az Egyesült Államok demokrácia-exportja is felelős az Európába irányuló népvándorlásért, hogy értékelni kell, hogy e politika megváltoztatását egy esélyes elnökjelölt, a sokak által elítélt és nevetségessé tett Donald Trump is felvállalja. (Persze a libertariánus sajtó azon frissiben rányomta Orbánra a bélyeget, hogy a vezető politikusok közül „elsőként állt be Trump mögé”, holott mindössze arról volt szó, hogy a magyar miniszterelnök kiemelt egy-két pozitívumot Trump programbeszédéből.)
V4-ek: ami összeköt, és nem, ami szétválaszt
Orbán Viktor hitet tett a V4-ek együttműködése mellett, ami igen fontos dolog, mert pont Magyarország az, melynek oka lenne ezen együttműködést szétrobbantani, hiszen a felvidéki magyarság helyzete finoman szólva is aggasztó és a migránsügyben oly együttműködő Fico e kérdésben teljességgel hajthatatlan. Orbán reálisan látja, hogy olyan helyzetben van az egész kontinens, hogy ha a beindult migrációs folyamatok eszkalálódnak – márpedig sem felszíni jel, sem mélyen fekvő ok nem ígéri elcsitulásukat – akkor Európa rövid időn belül élhetetlenné válik. Mint Orbán is jelezte, már most a félelem és a bizonytalanság érzése uralja a földrészünket. A félelem okát egyelőre elsősorban az aggasztó hírekben kell keresni. De pár éven belül könnyen oda juthatunk, hogy mindegyikünknek lesz az ismeretségi körében féltucatnyi megerőszakolt, kirabolt, meggyilkolt áldozat, már persze, ha nem mi magunk válunk valamelyik „szír agysebész” áldozatává. Hogy nemcsak Malmö, Párizs vagy Brüsszel egyes negyedeibe nem lesz tanácsos fehér embernek belépni, de Pozsony, Budapest vagy akár Bukarest is a mindennapi élet poklává válik. S nem csak egyes kerületeké. Afrikában kiapadhatatlan az emberutánpótlás, Európába pedig többen vágyakoznak, mint ahány embert egyáltalában eltartani képes a vén kontinens.
A V4-ek együttműködése tehát vitális, és Orbán Viktor helyesen teszi, hogy egyelőre önmérsékletet tanúsít a nemzetpolitikai kérdésekben szlovák viszonylatban. Mondom ezt elnyomott, kisebbségbe kényszerített magyarként. Olyan sajátos helyzetbe jutottunk, hogy az egész kontinensnek mi, a kommunizmus alól bő negyed évszázada felszabadult s a mintademokráciák által alig leplezetten lenézett közép- és kelet-európaiak mutatunk utat, mi őrizzük azt az értékrendet, amit ma európainak mondunk. Azt az értékrendet, mely integrálja mind a kereszténység, mind a felvilágosodás egykoron szembefutó értékeit, a toleranciakultúrát, az emberi jogokat, a méltányosság, kölcsönösség, igazságosság kultuszát, a nők egyenjogúságát, magyarán mindazt, amit az iszlám tagad. Mi nem felejtettük el, hogy a létünkre törő másságot nincs okunk szeretni, hogy öngyilkosság a toleranciakultusz jegyében befogadni egy olyan agresszív kultúrát, mely többségbe kerülve felszámolja a gyengébbnek bizonyult befogadók értékrendjét.
Magyar népszavazás, az európai precedens
Hogy sikerrel jár-e az eszmeileg Orbán Viktor által meghatározott V4-es politika, még nem tudni. Reményteli jelenségek vannak. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz az őszi anyaországi népszavazás eredménye, hogy egy sikeres magyar népszavazás kivált-e egy referendumsorozatot más országokban, de legalább Közép-Európában. Mert mint arra a magyar kormányfő rámutatott, ma bizony egyedül Magyarország az, ahol a választópolgárok intézményesen, közjogi keretek között nyilváníthatnak véleményt migránskérdésben.
Ígéretes, hogy repedések mutatkoznak a globális háttérhatalom monolitnak hitt akaratának betonfalán. E hatalmi összefonódást a nyílt színen megjelenítő aktorok már nem minden esetben értenek egyet. Míg Obama vagy Soros György úgy tesz, mintha nem lenne evidens összefüggés a migráció és a terrorista támadások elszaporodása között, megélhettük, hogy a New York Times bírálja Merkel menekültpolitikáját.
Orbán Viktor is utalt arra, hogy egy vesztébe rohanó fősodorból nem baj, ha kikerül az ember. A nagy kérdés az, miként Orbán is mondta, hogy lesz-e Európát irányítani, a jelenlegi gazdasági-, elit- és demokráciaválságból kivezetni, a külső támadástól megvédeni képes új fősodor? Nem tudni tehát, hogy merre viszi sorsunkat a világpolitika.
Nekünk, egyszerű polgároknak cselekvési a cselekvési terünk, de mégis létező. S azt mindenképpen felöleli, hogy az őszi népszavazáson vegyünk részt és voksoljunk az Európát tönkre tevő, semmit meg nem oldó kényszerbetelepítés ellen.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Román EP-képviselő: A megoldás nem Szlovákiából érkezik
A visegrádi országok együttműködését bírálta Cristian Preda politológus, EP-képviselő, aki korábban Emil Constantinescu és Traian Basescu román államfők tanácsadója is volt. Szerinte a V4-ek perifériára akarják szorítani Romániát és Bulgáriát – adta hírül az MTI.
Az Adevarul liberális román napilap internetes kiadásának blogrovatában megjelent vélemény szerzője úgy látja: Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia szövetsége – azáltal, hogy a közép-európai térséget jeleníti meg az Európai Unióban – elszigeteli Romániát és Bulgáriát. Cristian Preda „légből kapottnak” nevezte a V4-ek kísérletét a Brexit utáni Európa meghatározására.
„Azon törekvésük, hogy ne csak földrajzilag, hanem politikailag is központi szerepet töltsenek be, valószínűleg csúfos kudarcba fullad. Ha az egyesült Európa túléli a válságot, a megoldás nem Szlovákiából vagy valamelyik szomszédjától, hanem Berlinből és Párizsból érkezik” –állapítja meg a politológus.
Úgy vélte: éppen ezért Romániának és Bulgáriának nem is érdemes arra törekednie, hogy a visegrádi országok csoportjához csatlakozzék. Ehelyett a francia-német szövetséghez kell igazodnia.
„Különben is, a visegrádi csoport négy fővárosától eltérően – ahonnan mindig arroganciával és gőggel tekintettek ránk – a németek és a franciák mindig segítettek, amikor bajba jutottunk. Biztos vagyok benne, hogy ezt a jövőben is megteszik” – vélte Cristian Preda.
Felvidék.ma

Jászvásárról Magyarország mellett
A luxemburgi külügyminiszter kijelentése és a V4-ek politikája kapcsán több európai lap is foglalkozott a magyar politikával. Romániában Georgeta Condur jászvásári publicista szólalt fel Magyarország védelmében, bár elismeri: ezzel nem túl népszerű feladatra vállalkozott, de szerinte az igazság nem lehet népszerűség kérdése. Condur emlékeztet: amikor Magyarország alkalmazni akarta a dublini egyezményt, hogy korlátozza és ellenőrizze a menedékkérők áradatát, a többiek – Németországgal az élen – lehurrogták, azt követelve tőle, hogy engedje tovább őket Nyugat-Európába. A szerző szerint nevetséges, hogy a luxemburgi külügyminiszter és az osztrák belügyminiszter a dublini egyezményre hivatkozva akarja visszaküldeni a migránsokat, akik egyébként nem is Magyarországon léptek be először az EU területére. „Bűnbaknak kikiáltani Magyarországot, a schengeni határon lévő kis államot az európai nagyhatalmak által rosszul kezelt problémáért: méltatlan dolog az Európai Unió részéről” – vonja le a következtetést. (Adevărul)
TĂRICEANU NEM EMLÉKSZIK. Tanúként idézte be az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály Călin Popescu Tăriceanu szenátuselnököt Bogdan Olteanu ügyében. Olteanu jelenleg házi őrizetben van, azzal gyanúsítják, hogy egymillió eurót kaphatott Sorin Ovidiu Vîntutól, hogy közbenjárjon a (Tăriceanu) kormánynál a Duna-delta igazgatójának kinevezéséért. Tăriceanu most azt állítja, hogy nem emlékszik erre az esetre, azért az ügyészek kérték, hogy hazugságvizsgáló detektorral hallgassák ki. Az ország második embere erről nem nyilatkozott, de a hivatala által kiadott sajtóközlemény „propaganda- és kampánycélú” információk kiszivárogtatásával vádolja a korrupcióellenes ügyészséget: szerinte az újságírók csak onnan értesülhetnek arról, hogy őt mikor idézik be. (Digi24) ZEGREAN NEM KELL. Visszautasította Augustin Zegrean jelentkezését az NLP. A volt alkotmánybírósági elnök levélben közölte a liberálisok Beszterce-Naszód megyei szervezetével – ennek tagja volt 2007-ig –, hogy megpályázna egy szenátori mandátumot a párt színeiben. Ajánlatát nagy fanyalgás fogadta: habár korábban Alina Gorghiu társelnök úgy nyilatkozott, hogy szívesen látnák a nagy tapasztalatú alkotmányjogászt, az NLP képviselőházi frakcióvezetője, Eugen Nicolăescu határozottan elutasította, és ez az álláspont vált hivatalossá azzal az indoklással, hogy Zegrean nem tagja az NLP-nek. (Evenimentul zilei)
EGY BECALI SZABADUL. Büntetése egyharmadának letöltése után, korára való tekintettel feltételesen szabadlábra helyezték Ioan – becenevén Giovanni – Becalit, akit hat év négy hónapi börtönbüntetésre ítéltek a focisták áthelyezési perében. A volt ügynök azonban nem dőlhet nyugodtan hátra, mert egy másik eljárás is folyamatban van ellene – és Victor nevű testvére, valamint Cristi Borcea ellen – , amelyben egy bíró megvesztegetésével vádolják. A bíró beismerő vallomása után könnyen újra rács mögé kerülhetnek a Becali-klán tagjai. (Ziare.com)
FÖLÖSLEGES BEUTALÁSOKRA MEGY A PÉNZ. Romániában a legmagasabb a száz lakosra eső kórházi orvosok száma, csak a munkáltatóknál évi kétmilliárd lejes veszteséget okoznak a nem szükséges kórházi beutalások – jelentette ki Cristian Horia, a képviselőház egészségügyi bizottságának alelnöke egy gyógyszerészeti konferencián, arra utalva, hogy sok esetben olyan kivizsgálásokra vagy kezelésekre is beutalják az embereket, amelyeket járóbeteg-rendelésen is el lehet végezni. Azt is elmondta: segíteni kell a hazai gyógyszergyártókat, hogy jövedelmezővé váljanak az európai piacokon. (Mediafax)
FOGYUNK. Negatív volt 2016 júliusában a természetes szaporulat Romániában: 16 373 gyerek született (1143-mal több, mint egy hónappal korábban) és 18 966-an haltak meg (1846-tal kevesebben, mint júniusban). A különbség 2593 fő. 2016 júliusában 112 egyévesnél kisebb gyerek vesztette életét, 15-tel kevesebb, mint júniusban. Júliusban 19 433 esketést jegyeztek az anyakönyvi hivatalokban, 5808-cal többet, mint az előző hónapban. Eközben a jogerős bírói ítélettel kimondott válások száma 2069 volt, 383-mal kevesebb, mint júniusban. (Mediafax)
BukarestBEN NEM JÓ ÉLNI. Hátulról a harmadik helyet foglalja el az európai fővárosok között Bukarest abban a felmérésben, amelyben az Eurostat a lakók elégedettségét méri. A válaszok alapján Vilnius a legélhetőbb főváros (lakóinak 98 százaléka vallja ezt), de Stockholm és Koppenhága, illetve Bécs és Luxemburg is jól áll a maga 97, illetve 96 százalékával. A legkevésbé Athén lakói szeretik városukat (alig 71 százalék), Rómanak minden ötödik polgára elégedetlen, Párizs és Bukarest lakosságának 83 százaléka elégedett. Ezzel Bukarest a 31 európai város közül a 28. helyre került, még Szófia és Zágráb is megelőzi. Budapest elégedettségi mutatója 84 százalék. A felmérésben a munkaerő-piaci, oktatási, szociális-társadalmi és lakhatási lehetőségeket vizsgálták, és külön rákérdeztek a kulturális életre is, amivel a Bukarestiek 71 százaléka elégedett. Az első helyeken Bécs (97 százalék), Helsinki (94 százalék), Stockholm és Prága (90 százalék) áll, Budapest e téren 82, Szófia 70, Athén pedig 62 százalékon. (România liberă)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Uniós erővonalak
Abban a hétvégi pozsonyi informális EU-csúcs résztvevőinek zöme nagyjából megegyezik, hogy a találkozón nem sikerült érdemi áttörést elérni egyetlen, az Európai Unió előtt tornyosuló kihívás kezelésében sem.
Az olasz kormányfő az országára zúduló migránsáradat csökkentésést, illetve szétosztását kérte számon, Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint pedig nem sikerült megváltoztatni Brüssszel bevándorláspolitikáját. Robert Fico, az EU soros elnöki tisztségét betöltő Szlovákia miniszterelnöke házigazdai minőségében azzal próbálta enyhíteni a kudarcot, hogy informális találkozó révén nagyszabású döntésekre eleve nem is lehetett számítani. Emellett sikernek nevezte, hogy meg tudtak állapodni arról: a külső határok védelmére kell összpontosítani.
Érdemes ugyanakkor kitérni arra, milyen erőviszonyok körvonalazódtak a csúcstalálkozó előtti egyeztetéseken. Közép-európai szempontból érdekes ugyanis, hogyan viszonyultak a befolyásos nyugati tagállamok vezetői az elmúlt másfél évtizedben csatlakozott tagállamokhoz, illetve azok milyen formában próbálták képviselni érdekeiket.
A jelek szerint a visegrádi négyek – azaz Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – közös fellépése kezdi meghozni az első gyümölcseit. Ezt jelzi, hogy Angela Merkel német kancellár, akit jelenleg – még – az EU legbefolyásosabb politikusának tartanak, fontosnak vélte, hogy részt vegyen a V4-ek pozsonyi csúcs előtti tanácskozásán, hogy egyeztessen a négy tagállammal.
Az, hogy Merkel a csúcsot követően pozitívan értékelte a négy ország közösen benyújtott javaslatát a rugalmas szolidaritásról, arról, hogy a menekültek elosztásakor vegyék figyelembe a tagállamok közötti gazdasági különbségeket, azt jelzi, a V4 országai közötti szoros együttműködés olyan erőközpontot hozhat létre, amely hatékonyan léphet fel a közép-európai országok érdekeinek védelmében. Mindehhez persze teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a négy ország vezetői belássák ezt, és a mostani konjunkturális együttműködést tovább mélyítsék.
Leginkább a Szlovákia és Magyarország közötti, a szlovákiai magyar közösség jogai miatt kialakult, de a mostani migránsválság miatt jegelt ellentét magyar szempontból megnyugtató rendezése lenne szükséges. Ez azonban az előzmények ismeretében nem lesz könnyű, és amíg a felvidéki magyarok helyzetét, illetve a kettős állampolgárság elleni törvény ügyét nem sikerül rendezni, addig gyengíti a V4-ek hosszú távú hatékonyságának esélyeit.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Románia egészen más utat választott, és egyedül próbál meg boldogulni. Klaus Johannis román államfő Merkellel, illetve a belga és a luxemburgi kormányfővel egyeztetett Brüsszelben, a pozsonyi csúcs előtt pedig arról beszélt: országa az EU „kemény magjához” szeretne tartozni. Vagyis nem kíván a V4-ekkel együttműködni, ehelyett a nyugati tagállamokkal fűzné mélyebbre a kapcsolatait – erre utalhat a mélyebb integrációról szóló megjegyzés.
Mindez vélhetően nem annyira a Brüsszeli Oszd meg és uralkodj! politikának tudható be, bár tény, hogy az EU vezető bürokratáinak érdekében áll, miszerint a renitens, a Brüsszeli kapkodást és tehetetlenséget megelégelő V4-ekhez ne csatlakozzanak további tagok. Ugyanakkor a jelek szerint Bukarest sem abban látja az érvényesülés útját, hogy a hasonló történelemmel és politikai, gazdasági adottságokkal rendelkező régiós szomszédokkal alakítson ki közös platformot.
Ehelyett inkább a nyugati tagállamokhoz „dörgölőzne” – talán ennek lehet a fizetsége, hogy fölmerült: végre valóban megvalósulhat a schengeni csatlakozás, legalábbis a reptéri ellenőrzések szintjén.
A román vezetők a jelek szerint úgy értékelik, ha eljátsszák, hogy mindenben azonosulnak a nyugati tagországok akaratával, és átveszik a retorikájukat – lásd: mélyebb integráció a V4-ek nemzetállami hatáskörökhöz ragaszkodó álláspontjával szemben –, akkor nagyobb kedvezményeket tudnak kicsikarni a maguk számára. Kérdéses ugyanakkor, mennyire hiteles az EU-s kemény maghoz való tartozás szándékát hangsúlyozó Bukaresti álláspont, amikor Johannis eddig az Egyesült Államok és a NATO mögött minden egyes alkalommal csupán a harmadik legfontosabb partnerként emlegette az EU-t.
Már csak emiatt is nem kevésbé kérdéses a Bukaresti célkitűzés megvalósulásának realitása, illetve az, hogy a francia, a német vagy az olasz vezetők bármikor is egyenrangú félként, maguk közül valóként ismernék el Romániát.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Pozsony előtt, Pozsony után
Románia mindenre rábólint, amit Brüsszel kér vagy javasol, próbálja kihasználni a természetes határai adta előnyöket. A román államfő az ET találkozó után újságíróknak elmondta, szeretné, ha valamelyik Angliából távozó uniós irodát vagy ügynökséget Romániába költöztetnék. Helyezkedni tudni kell. Simon Judit jegyzete.
Az Európai Tanács pozsonyi ülését nagy várakozás, és ha lehet, még nagyobb kíváncsiság előzte meg. Ez volt az első csúcstalálkozó a kilépni készülő britek nélkül, és sokan számítottak arra, hogy eljött a nagy konszenzusok ideje. Nem jött el, de van remény, legalábbis ez derül ki az informálisnak nevezett találkozó zárónyilatkozatából. Igazából nem is jöhetett, mert a menekültkérdés, Merkel gyenge szereplése a tartományi, illetve fővárosi választásokon, a francia államfő és német kancellár a csúcsot megelőző látogatásai a tagországok fővárosaiba, az olasz kormányfő duzzogása, amiért kihagyták a jelképesen közös sajtótájékoztatóból, a Visegrádi négyek – ez esetben lehet csak hármak – külön-út keresése, arra enged következtetni, hogy elkezdődött a brexit utáni helyezkedés. Noha London még el sem kezdte a kiválási tárgyalásokat az EU-val, az államok máris újra szeletelnék a tortát, szeretnék minél jobban pozícionálni magukat az előbb-utóbb szoros(abb)ra rántott Unióban.
A pozsonyi találkozót megelőzően, Junker, az Európai Bizottság elnöke szezonnyitó beszédnek hatására, az elemzők arra számítottak, hogy a szlovák fővárosban legalább az európai közös védelmi rendszer, a közös haditechnikai fejlesztés terve szó szerint elhangzik, mi több, a jelenlévő állam- és kormányfők rá is bólintanak. Az Európai Tanács ugyan informális találkozónak nevezte a csúcsot, de az elemzők mégis több konkrétumra számítottak.
Az egyetlen konkrét döntés, hogy hat hónap múlva döntenek
az Unió legégetőbb kérdéseiről, melyeket meg is neveznek a zárónyilatkozatban, pontosabban a Pozsonyi Ütemtervet tartalmazó dokumentumban. Szlovákia soros elnöksége alatt, az elkövetkező fél évben kell kidolgozni az európai határok szoros védelmét, s megoldani, hogy ne induljon újra „a migránsok ellenőrzés nélküli beáramlása a tavalyihoz hasonló módon; az irreguláris migránsok számát tovább kell csökkenteni. Biztosítani kell a külső határok teljes ellenőrzését, és helyre kell állítani a schengeni rendszer rendes működését.” A dokumentum célként tűzi ki a Törökországgal kötött megállapodás betartását, más szóval, tovább kell fizetni Ankarának, ha tetszik, ha nem Erdogan erőpolitikája. Több EU-n kívüli állammal is tárgyalni kell arról, hogy tartsák távol a bevándorlókat az Unió határaitól, illetve legyen hová visszatoloncolni az illegálisan érkezőket. A biztonságot szolgálná az ET szerint, hogy „ha bárki átlépi az EU külső határát, akkor is, ha az uniós tagállam polgáráról van szó, adatait ellenőrizzék az érintett adatbázisok lekérdezésével, melyeket egymással össze kell kapcsolni. Meg kell kezdeni az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) létrehozását, amely lehetővé tenné a vízummentességre jogosult utazók előzetes ellenőrzését, illetve szükség esetén beutazásuk megtagadását.”
A pozsonyi dokumentum kétszer is hangsúlyozza a radikalizálódás megfékezésének szükségességét a tagállamokban. Ezek a passzusok korántsem csak a bevándorlókra, bevándoroltakra utalnak, hanem a radikálisnak mondott szélsőséges politikai erőkre, megnyilvánulásokra is, tekintve, hogy elsősorban a volt szocialista országokban, de más államokban is megerősödőben vannak a szélsőséges politikai erők, illetve szélsőséges retorikák.
Az ütemterv tartalmazza a gazdasági megerősödést, a szociális jólét növelését, a munkahelyteremtést a fiatalok számára, és nem utolsó sorban az EU polgárai biztonságának megőrzését.
Mindezeket hat hónap alatt szeretné elvégezni Brüsszel, ami nem kis feladat a rá jellemző nehézkés és lassú bürokráciával. Arról sem esett szó, pedig az elemzők erre is számítottak, hogy az ET ülésén felvetődik az alapszabály módosítása legalább annyiban, hogy a gyors döntések meghozatala érdekében nem minden esetben legyen szükséges valamennyi tagállam beleegyezése.
Ami kiderült Pozsonyban, hogy a britek kiválása szükségessé teszi a kontinentális Európai védelmi rendszer megerősítését, valamint azt is, hogy az EU hangadói Berlin és Párizs. Ezt igazolja az ominózus Merkel-Hollande közös sajtótájékoztató, ahová nem hívták meg az olasz kormányfőt. A fiatal Mateo Renzi már azért is remélte, hogy a német kancellár és a francia államfő meghívják harmadiknak, mert nem sokkal a csúcstalálkozó előtt hármasban tárgyaltak a világ dolgairól. Olaszország számíthat ugyan nagyobb szeletre az európai tortából, de semmiképpen sem foghatja a kést.
Románia sem akar kimAradni az újraosztásból. Bukarest jó helyzetben van, hiszen három unión kívüli állammal határos, melyből kettő finoman szólva is problémás, a harmadik határait pedig komolyan döngetik a Németországba igyekvő bevándorlók.
Az ütemtervben szerepel, hogy a „határvédő” államoknak anyagi támogatást is kell nyújtani, ami nem kevés pénzt jelenthet az országnak, ha nem is annyit, amennyit Bulgária kaphat a török határ okán. Amúgy az Európai Bizottsághoz közeli források szerint Románia felvételét a schengeni övezetbe éppen a bolgár–török határ akadályozza, és bármily fájdalmas ez, Bukarest és Szófia egyazon csomagban vannak. Ennek ellenére, ha hinni lehet a francia és a román államfőnek, hamarosan megtörténik a sokadik első lépés Schengen felé, az ellenőrzés megszüntetése a repülőtereken. Ez persze az árúkra vonatkozik, mert az utasok ellenőrzése még szigorúbb lenne.
Románia mindenre rábólint, amit Brüsszel kér vagy javasol, és próbálja kihasználni a természetes déli határai adta előnyöket. Mi több, bizonyítandó, hogy az EU rendelkezésére áll, máris elkezdett fegyvereket vásárolni. Iohannis az ET találkozó után újságíróknak elmondta, szeretné, ha valamelyik Angliából távozó irodát vagy uniós ügynökséget Romániába költöztetnék. Az államfő felvetése azért érdekes, mert bizonyítja a helyezkedést. Bármilyen kicsi is legyen egy uniós ügynökség, pénzt hozhat és bevonhatja az országot az uniós körforgásba. Még az is lehet, hogy a jelenlegi bizonytalanságból jól jöhet ki Románia, és amikor végre rendeződnek az EU sorai, Bukarest a sorban előbbre állhat.
erdelyiriport.ro

Sorostól a Csíki sörig
Mottó: Én sem rajongok a menekültekért.
Marcus Tullius Cicero De senectute 12.23.
Nincs pillanatnyilag divatosabb téma, mint Soros György és az ő cselszövése Európa ellen. Manapság ő az igaz hazafiak igazi ellensége, minden rossznak és ördögi tervnek szülője. A maga 86 évével és 25 és fél milliárdos dolcsi vagyonával (Forbes 2017-es adata világhálóban fönnakadva, valamint a nála szegényebbek szeme az irigységtől) félelmet kelt politikusokban, akik éppen szociáldemokratáknak álcázzák hataloméhségüket vagy illiberális demokráciákat pengető plakátokon, hisztériát pártprogandistákban. Zűrzavart kavar a köznapokban, és az a cél, hogy ne ő nevessen a végén. Miért, nem komédia az egész világpolitika manapság és a történelem folyamán számtalanszor? Már egy mosoly is tilos?!
Senki sem hiheti komolyan, hogy ezekkel a milliárdokkal, akár az általa támogatott civil szervezetekkel, melyek csak papíron erősek, és állítólag képesek döntő módon befolyásolni a világpolitikát, évente ide tud hozni Európa nyakára, gyomrára, torkára és munkaerőpiacára milliomnyi embert. Ez a fixációja (elmeállapotba beálló rögeszme) számos jelentős kis országnak, V négynek, a vén motorosoknak, a vén bakancsosnak és fiának, a huszárnak.
Komolyra fordítva a szót, nem Soros biztatja őket a bevándorlásra – a legtöbben életükben nem hallottak az amerikai milliomosról, nem tudják, hogy létezik, hogy magyar származású, sőt még ennél is egy lyukkal több. Ők elindulnak minden képzettség és megfontolás nélkül Nyugatnak, és azt remélik, valahol megállapodhatnak, ahol nincs háború, amelyet sajátjai vívnak sajátjaival. Tudathasadásos, polgárháborús állapot. Bezzeg, amíg volt gyarmati rendszer és voltak gyarmattartó nagyhatalmak, addig ilyen helyzet nem adódott. Ott viszonylagos nyugalom, biztonság és biztos nyomor uralkodott. Voltak európai fehér körök, katonák, iskolák, misszionáriusok, segélyszervezetek, szovjet propaganda és forradalmi sejtek vagy inkább sejtések. Sertések nem. Ezek ui. moszlimok. Keveseknek felemelkedési lehetőség, nyugati tanulmányok és alkalmazhatatlan európai demokráciamodell iránt táplált őszinte irigység valamint csudálat. (A csuda állat.)
Soros tulajdonképpen egy propagandaképződmény, bűnbak, végre valahonnan előkerített konkrétum a nagy migráció okaira és várható következményeire. Az ördög, akit el lehet ítélni, akinek pokolra küldése nem jár semmiféle következménnyel, mert messze van, mert öreg, s mert még annál is súlyosabb teher a vállán és lelkén a származása.
A demonizáció (ördögiesítés) folytatódik. Ilyenkor illik bevetni azt a jólinformáltságot, miszerint a nácizmus idején Magyarországon mentette az életét aljas üzletek révén (a 13-14 éves gyerek! – ahogyan ezt már megszokhattuk tőlük, akik a halál árnyékában is üzletelnek...), holott mindenki számára a saját élete lehet a legfontosabb, ennek mentése érdekében mindent megtesz. Ráadásul kivándorolt Magyarországról, ahol semmilyen esélye sem volt az elkövetkező negyenöt évben, hogy a London Economic Schoolban tanulhasson, oda legfennebb a stábgyerekek jutottak ki, de inkább Moszkvába küldték őket a KGST akadémiára, és hogy dollármilliomossá válhasson. Egyetlen milliomos pillanata a 46-os inflációban akadhatott volna, de azt pengőben adták ki jutazsákban, talicskán.
A legcifrább azonban, hogy az izraeli miniszterelnök is kihátrált Soros mögül, ui. Magyarországra látogat, és a budapesti követség tiltakozása a Soros-plakátok miatt kínosan érintette Bibi N.-t.
De jön a vizes világbajnokság, és a víz sok mindent elmos, a tudatot is át. Hosszú Katinkának majd aranyérmeket hoz és kíméletlen hajszát a Magyar Úszószövetség ellen, amely Katinka hosszas Soros-szindrómája.
Miképpen a Székelyföld Soros-fóbiája a medve. Az Ursus. Nem a sör. Az igazi sör neve: csíki.
SEBESTYÉN MIHÁLY / Népújság (Marosvásárhely)

Orbán: a választás tétje, hogy végre tudják-e hajtani a Soros-tervet
Orbán Viktor miniszterelnök beszédével folytatódtak szombaton délelőtt a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényei. A kormányfő az eseményen egyebek mellett arról is beszélt, hogy a brüsszeli bürokraták és Soros György is abban érdekeltek, hogy gyengítsék Közép-Európát, amelyben akadályt látnak a Soros-terv végrehajtásához.
Vannak olyan erők Európában, amelyek azért akarnak új kormányt Magyarország élén, mert ezzel tudnák gyengíteni a V4-eket – mondta.
Huszonhét éve kezdtük el a közös gondolkodást Tusnádfürdőtől néhány kilométerre, Bálványosfürdőn, ahol egy felismerés fogalmazódott meg bennünk – tekintett vissza tusványosi beszédében az elmúlt évtizedekre a miniszterelnök. Mint mondta, akkortájt, a 90-es évek elején „a legtöbben az előttünk ismét kinyíló nyugati világhoz való igazodást, az ahhoz való teljes hasonulást tartották evidenciának. (…) Mi összeültünk és arra gondoltunk, hogy nekünk, a vasfüggöny inneni oldalán élő szabadságharcosoknak lehet érdemi mondanivalónk annak az Európának a számára, amely akkor már 40 éve szabadságban és jólétben élt”.
Orbán Viktor a szabadegyetemen tartott beszédében kijelentette, a magunk mögött hagyott egy esztendő legfontosabb eseményének a visegrádi 4-ek megerősödését tartja. „Varsó, Prága, Pozsony és Budapest egy hangon beszél, bár karakterükben más országokról van szó. És erre igazán büszkék lehetünk” – mondta, hozzátéve: Magyarország jó oldalon, a hazafiak oldalán áll.
Erős ország esetében nem beszélhetünk demográfiai hanyatlásról
A kormányfő több pontban fogalmazta meg egy erős állam ismérveit, ezek között említette, hogy legyen gazdasági növekedés, és a stratégiai ágazatok nemzeti tulajdonban legyenek. Kifejtette, hogy egy erős ország esetében nem lehet beszélni demográfiai hanyatlásról, és a feltételek között említette a közbiztonságot, amely magába foglalja a határvédelmet és a terrorkísérletek elhárítását.
Fontosnak nevezte a kulturális identitás megtartását, a jövő magyarságának egy közösségbe való szervezését.
A miniszterelnök hangsúlyozta: a modern állam feltétele az is, hogy képes legyen vendégül látni a világ nagy rendezvényeit, Budapest épp most bizonyítja be magának és a világnak, hogy nincs olyan rendezvény a foci vb-n kívül, amit ne tudna vendégül látni.
Egy mozaikkocka, Brüsszel nincs a helyén
A magyar külpolitika vezérlő csillaga a magyar érdek – mondta. Arra a kérdésre, hogy „Putyin (orosz államfő) vagy Trump (amerikai elnök)?”, a kormányfő kijelentette: nem híve a személyekhez igazodó külpolitikának. Kifejtette: minden egyes, Magyarország szempontjából fontos országgal olyan viszonyt kell kialakítani, hogy neki is érdekében álljon, Magyarország sikeres legyen. Amint felsorolta: ma Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok is érdekelt a magyar sikerben, valamint Kínának, Izraelnek, Törökországnak is ez az érdeke.
“Hét éve dolgozunk azon, hogy a lecsatlakozásos, szövetségesi gondolkozás és logika helyén a nemzeti önérdekből kiinduló külpolitikát építsük fel. (…) Jól állunk. Egy mozaikkocka nincs a helyén, ezt Brüsszelnek hívják. Ez a következő választás után megoldandó feladat. Nem lehetetlen. Látjuk a lehetőséget” – hangoztatta Tusnádfürdőn Orbán Viktor.
Kik fognak élni Európában?
Fontos kérdés, hogy Magyarország a magyarok országa lesz-e, Németország a németek országa lesz-e, vagy sem a jövőben. Kik fognak élni Európában? – ez a történelmi kérdés, amivel szembe kell néznünk – mondta a kormányfő.
A gazdasági problémák megoldására a migráció nem válasz – jelentette ki Orbán Viktor. Úgy vélte: a munkaerőhiány migránsokkal való pótolása olyan, mint amikor a hajótörött tengervizet iszik. „Az is víz, de tovább növeli a bajt” – jelentette ki.
Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a migránsok kultúrája élesen szemben áll az európai kultúrával. Példaként hozta fel, hogy míg az európai kultúra kívánatosnak tartja, hogy a férfiak és a nők egyenrangúak legyenek, az iszlám kultúrában a nő alárendelt a férfinak.
A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a muszlim közösségek a saját kultúrájukat erősebbnek tekintik, mint a keresztény kultúrát. Az erősebb ezért soha nem fogja a gyengébbet magáévá tenni. Az átnevelés ezért nem lehet sikeres – vélekedett Orbán Viktor.
Létezik egy Soros-terv
Az Európai Uniónak vissza kell nyernie szuverenitását a Soros-birodalommal szemben – jelentette ki a miniszterelnök. Rámutatott: az emberek véleményével szemben Brüsszelben kialakult egy szövetség, amelyben a brüsszeli bürokrácia elitje és a Soros-birodalom vesz részt.
Ma Soros György a maga birodalmának érdekeit jobban tudja érvényesíteni Brüsszelben, mint másutt – hívta fel a figyelmet a miniszterelnök, hozzátéve: ebben a pillanatban a brüsszeli „inkvizíció” fő célpontja Lengyelország. Világossá kell tennünk, hogy ez soha nem vezethet eredményre – mondta.
Hozzátette: létezik egy Soros-terv, ami négy pontból áll, eszerint évente be kell hozni egymillió migránst az unióba, mindenkinek kell adni 4,5 millió forint értékű eurót, a bevándorlókat szét kell osztani az unió országai között és fel kell állítani egy európai bevándorolási ügynökséget.
Kiállt amellett, hogy Szerbiát minél előbb fel kell venni az unió államai közé. Hangsúlyozta: történelmi szerződésre van szükség Törökországgal és Oroszországgal.
A választás tétje
A jövő évi választások tétje, hogy végre tudják-e hajtani a Soros-tervet, le tudják-e bontani a kerítést – jelentette ki Orbán Viktor. A kormányfő megerősítette: amíg ő Magyarország miniszterelnöke, addig a kerítés a helyén marad, a határokat meg fogják védeni.
Kiemelte: az ellenzék ezzel szemben nyíltan hirdeti, hogy le fogják bontani a kerítést, és a bevándorlókat be fogják az országba, egyet fognak érteni a bevándorlók teljes és kötelező szétosztásával, készen állnak arra, hogy Európát átadják egy új, kevert összetételű európai jövő számára. Ez adja a választások európai tétjét – tette hozzá.
Szintén éles határvonal húzódik az ellenzéki pártok és a kormánypártok között abban, hogy adjanak-e több hatalmat Brüsszelnek – közölte.
Emellett lesz a voksolásnak egy közép-európai tétje is – hangsúlyozta. A brüsszeli bürokraták és Soros György is abban érdekeltek, hogy gyengítsék Közép-Európát, amelyben akadályt látnak a Soros-terv végrehajtásához. Vannak olyan erők Európában, amelyek azért akarnak új kormányt Magyarország élén, mert ezzel tudnák gyengíteni a V4-eket – jelezte.
„Mi vagyunk Európa jövője”
Magyarország Trianon óta nem állt ilyen közel ahhoz, hogy újra tekintélyes és virágzó ország legyen, hogy visszakapja önbizalmát és erejét, mint most. Ha idegen, globális érdekeket kiszolgáló kormánya lesz Magyarországnak, akkor ezt a lehetőséget elveszítjük évtizedekre – szögezte le a kormányfő.
Hangsúlyozta: A mai magyar államhatáron túl élő magyar közösségek virágzásának és megmaradásának feltétele az anyaország.
Huszonhét éve azt mondtuk, Európa a jövőnk – most azt érezzük, hogy mi vagyunk Európa jövője – zárta beszédét Orbán Viktor.
hirado.hu; Erdély.ma

Orbán Tusványoson: az elmúlt év legjelentősebb eseménye a V4-ek megerősödése
Az elmúlt egy év legjelentősebb eseménye a Visegrádi négyek (V4) megerősödése - mondta a miniszterelnök szombaton Tusnádfürdőn.
Orbán Viktor úgy fogalmazott: Varsó, Prága, Pozsony és Budapest egy hangon beszél, ami nagyon nagy dolog.
A kormányfő több mint 10 pontban fogalmazta meg egy erős állam ismérveit, ezek között említette, hogy legyen gazdasági növekedés, és a stratégiai ágazatok nemzeti tulajdonban legyenek. Kifejtette, hogy egy erős ország esetében nem lehet beszélni demográfiai hanyatlásról, és a feltételek között említette a közbiztonságot, amely magába foglalja a határvédelmet és a terrorkísérletek elhárítását. Fontosnak nevezte, a kulturális identitás megtartását, a jövő magyarságának egy közösségbe való szervezését
A miniszterelnök hangsúlyozta: a modern állam feltétele az is, hogy képes legyen vendégül látni a világ nagy rendezvényeit, Budapest épp most bizonyítja be magának és a világnak, hogy nincs olyan rendezvény a foci vb-n kívül, amit ne tudna vendégül látni.
Az Európai Uniónak vissza kell nyernie szuverenitását a Soros-birodalommal szemben
A kormányfő rámutatott: az emberek véleményével szemben Brüsszelben kialakult egy szövetség, amelyben a brüsszeli bürokrácia elitje és a Soros-birodalom vesz részt.
Hozzátette: létezik egy Soros-terv, ami négy pontból áll, eszerint évente be kell hozni egymillió migránst az unióba, mindenkinek kell adni 4,5 millió forint értékű eurót, a bevándorlókat szét kell osztani az unió országai között és fel kell állítani egy európai bevándorolási ügynökséget.
A miniszterelnök úgy fogalmazott: ahhoz, hogy Európa élni tudjon, és az európaiké maradjon, vissza kell nyernie szuverenitását a Soros-birodalommal szemben és ezután meg kell reformálni az uniót.
Kiállt amellett, hogy Szerbiát minél előbb fel kell venni az unió államai közé. Hangsúlyozta: történelmi szerződésre van szükség Törökországgal és Oroszországgal.
A gazdasági problémák megoldására a migráció nem válasz
A miniszterelnök úgy vélte: a munkaerőhiány migránsokkal való pótolása olyan, mint amikor a hajótörött tengervizet iszik. "Az is víz, de tovább növeli a bajt" - jelentette ki.
Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a migránsok kultúrája élesen szemben áll az európai kultúrával. Példaként hozta fel, hogy míg az európai kultúra kívánatosnak tartja, hogy a férfiak és a nők egyenrangúak legyenek, az iszlám kultúrában a nő alárendelt a férfinak.
A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a muszlim közösségek a saját kultúrájukat erősebbnek tekintik, mint a keresztény kultúrát. Az erősebb ezért soha nem fogja a gyengébbet magáévá tenni. Az átnevelés ezért nem lehet sikeres - vélekedett Orbán Viktor.
A jövő évi választások tétje, hogy végre tudják-e hajtani a Soros-tervet, le tudják-e bontani a kerítést
A kormányfő megerősítette: amíg ő Magyarország miniszterelnöke, addig a kerítés a helyén marad, a határokat meg fogják védeni.
Kiemelte: az ellenzék ezzel szemben nyíltan hirdeti, hogy le fogják bontani a kerítést, és a bevándorlókat be fogják az országba, egyet fognak érteni a bevándorlók teljes és kötelező szétosztásával, készen állnak arra, hogy Európát átadják egy új, kevert összetételű európai jövő számára. Ez adja a választások európai tétjét - tette hozzá.
Szintén éles határvonal húzódik az ellenzéki pártok és a kormánypártok között abban, hogy adjanak-e több hatalmat Brüsszelnek - közölte.
Emellett lesz a voksolásnak egy közép-európai tétje is - hangsúlyozta. A brüsszeli bürokraták és Soros György is abban érdekeltek, hogy gyengítsék Közép-Európát, amelyben akadályt látnak a Soros-terv végrehajtásához. Vannak olyan erők Európában, amelyek azért akarnak új kormányt Magyarország élén, mert ezzel tudnák gyengíteni a V4-ket - jelezte.
Orbán Viktor kitért arra is: Magyarország Trianon óta nem állt olyan közel ahhoz, hogy újra erős és virágzó ország legyen, de ha újra a globális érdekeket kiszolgáló kormánya lesz, akkor ezt a történelmi esélyt megint évtizedekre elveszíthetik a magyarok.
MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Mit akar Románia Magyarországtól?
Bukarestben negkezdődött a román diplomácia éves összejövetele, melyre Magyarország külügyminiszterét, Szijjártó Pétert is meghívták.
A román diplomáciát éppen habozásai, implicit és célozgatásokon alapuló stílusa miatt nem könnyű meghatározni. Ráadásul az elnök és egy eltérő irányultságokkal rendelkező politikai szövetség közötti jelenlegi társbérlet még tovább bonyolítja a helyzetet. Az érintett szereplők tapintata – szerencsére – lehetővé tette, hogy a külpolitika terén eddig semmilyen nézetkülönbség se érződjön, annak ellenére, hogy a belpolitika alapján találhattunk volna lehetséges konfliktusforrásokat.
Sőt, azt mondhatnánk, hogy Klaus Iohannis elnöknek és Teodor Melescanu külügyminiszternek együttesen, eltérő elképzeléseket és nézőpontokat összevetve, sikerült szélesíteniük a terítéken lévő kérdések körét.
A külügyminiszter, például, azt a benyomást keltette, hogy különleges jelentőséget tulajdonít a kétoldalú kapcsolatoknak, az Európai Unión belül is, és elsősorban Románia szomszédjaira összpontosít. Míg a Németországgal, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal meglévő „nagy” kapcsolatot az elnökre bízta, a külügyminiszter átvette a szomszédokkal való tárgyalás szerényebb feladatát, melynek keretében talán a budapesti volt a legfontosabb látogatása. Más körülmények között egy magyarországi látogatás észrevétlen maradt volna, de a Nyugat-Európa és Visegrádi Csoport közötti politikai nézetkülönbség, valamint az AEÁ és Oroszország kapcsolatait is érintő szélesebb kontextus miatt a román külügyminiszter irányválasztása különösen felkeltette a figyelmet. A román diplomácia kedden kezdődött éves összejövetelére, különben, Magyarország külügyminiszterét, Szijjártó Pétert is meghívták, akinek alkalma van a román diplomaták előtt ismertetni Európára vonatkozó saját elképzelését.
Vajon a Visegrádi Csoport politikájához igyekezett közelebb kerülni a román külügyminiszter?
Azt mondanánk, hogy nem annyira, inkább Magyarországgal kívánta oly módon megújítani a kapcsolatokat, hogy diplomáciai mozgástere legyen, ha az európai fejlemények hirtelen új irányt vennének. Úgy tűnik, Romániának nincs semmilyen kiváltságos horgonya Európában, bár iszonyatosan szeretné ezt hinni. Iohannis elnök, például, a Macron elnökkel tartott sajtókonferencián megemlítette a Franciaországgal meglévő stratégiai partnerséget, de kollégája – bár nem cáfolta meg nyíltan – inkább megerősített partnerségről beszélt, ami nyilvánvalóan mást jelent. Egy stratégiai partnerség azonos előfeltételezéseket osztó országok közötti, közös célokon alapuló kapcsolatot feltételez, márpedig a franciák sohasem rejtették véka alá, hogy Romániát periférikus országnak tekinti, ahol mindent teljesen más mérce szerint mérnek. E tekintetben rendkívül tanulságos volt a franciaországi elnökválasztás összes jelöltjét felvonultató tévévita, melynek során Románia maximálisan bántó hangon zajló vita témája lett. Végül a román példa (a munkanap hossza) „kikerült”, mert méltatlan volt egy európai vitához.
Következésképpen nem árt a kisebb lélegzetű, közelebbi – többek között földrajzi értelemben is – és végső soron hitelesebb kapcsolatokat is jó állapotban tartani azokkal, akik sok tekintetben jobban hasonlítanak rád. A „kétsebességes Európa” előrehaladtával (a román hivatalosságok meggyőződésével ellentétben) egyre értékesebbnek bizonyulnak majd az azonos kategóriába tartozó országokkal fenntartott szoros kapcsolatok.
Teodor Meleşcanu miniszter keddi, a diplomaták összejövetelén mondott nyitóbeszédében különben külön részt tartott fenn a Magyarországgal meglévő kapcsolatnak: „Országaink és polgáraink számára alapvető közös európai jelenünk és jövőnk van. Közös kulturális örökségünk van, mely bizonyos történelmi folyamatok eredménye, ezek közül sok rendszerjellegű, nem kizárólag kétoldalú. Olyan kisebbségeink vannak, melyek potenciálisan elősegíthetik a jobb kölcsönös megértést. Budapesten is amellett érveltem és kihasználom összejövetelünket, melyet jelenlétével megtisztel majd a magyar kollégám, hogy kiálljak kétoldalú partnerségünk újraindítása mellett, az 1996-os alapszerzőségben bevezetett elvek alapján: kölcsönös tisztelet, több téren zajló együttműködés, jószomszédság. Nagyon szoros gazdasági kapcsolataink vannak és számos határokon átnyúló projektünk. Számunkra Németország mögött Magyarország a második legfontosabb gazdasági partner az EU-ban”.
De ahogy azt az elején mondtuk, mindezek nem igazán tisztázzák a román diplomácia irányát, sokkal inkább a bizonytalanságait növelik.
szerző: Horaţiu Pepine / foter.ro; szekelyfold.ma

Külügyminiszteri találkozó: érik a Budapest–Kolozsvár–Bukarest gyorsvasút
Kisebbségi, energiabiztonsági és infrastrukturális kérdésekről esett szó Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint román kollégája, Teodor Meleşcanu október 2-i, hétfői kolozsvári megbeszélésén.
Elhangzott, a magyar kormány támogatandónak tartja a Budapestet Kolozsváron keresztül Bukaresttel összekötő gyorsvasút-összeköttetés megteremtését, ugyanakkor kérdésünkre a két tárcavezető elmondta: mindkét fél érdeke, hogy Románia szorosabbra fűzze kapcsolatait a visegrádi országokkal.
A két külügyminiszter egyórás kincses városi munkamegbeszélése után elmondta, találkozójuk annak az év elején indult párbeszédnek a része, amelynek keretében Szijjártó részt vett a román, Meleşcanu pedig a magyar nagyköveti értekezleten. Meleşcanu elmondta, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének jelentőségén túlmenően egyetértettek abban, hogy mindkét fél számára fontos szerepet töltenek be a nemzeti kisebbségek, e téren pedig közös érdek a kölcsönösség elvének érvényesítése.
A román külügyminiszter közölte, miután Magyarország tölti be a visegrádi négyek soros elnökségét, magyar kollégájától meghívást kapott a V4-ek közelgő budapesti találkozójára, amelyen örömmel vesz részt, szerinte ugyanis Románia részvétele hozzáadott értéket jelent a regionális kapcsolatok tekintetében.
Lapunk arra vonatkozó kérdésére, hogy Románia fontolgatja-e a V4-ekhez való csatlakozását, a román diplomácia vezetője elmondta, erről nem született döntés, Bukarest azonban érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben. „Mivel Magyarország tölti be az elnökséget, és felmerült a balkáni probléma témaköre is, eleget teszünk a meghívásnak” – válaszolta Meleşcanu. Ugyanerről a kérdésről Szijjártó Péter úgy vélekedett: már csak azért is pragmatikus érdek a visegrádi országok és Románia együttműködése, mivel a V4-ek gazdasági növekedésének üteme jóval meghaladja az európai növekedését, Románia GDP-gyarapodása pedig a legnagyobb az EU-ban. kronika.ro

Kolozsváron tárgyal Szijjártó Péter magyar külügyminiszter
„Természetes, hogy Magyarország és Románia közösen lép fel”
Románia és Magyarország kétoldalú kapcsolatairól, a magyar-román párbeszéd fenntartásának fontosságáról, az ukrán oktatási törvényt illető közös fellépés szükségességéről, közös gazdasági fejlesztésekről tárgyalt hétfőn Kolozsváron Szijjártó Péter magyar és Teodor Meleşcanu román külügyminiszter. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok karán zajlott munkamegbeszélésen a tárcavezetők egyetértettek abban, hogy fontos jelzés a két ország közös fellépése az ukrán oktatási törvény módosítása ügyében, hiszen a kijevi parlament napirendjén további két olyan törvénytervezet szerepel, amely tovább csorbítaná a kisebbségek jogait. Elhangzott többek között, hogy 2020-ra egyről kettőre növelnék a két országot összekötő autópályákat, és felmerült a Kolozsvár-Budapest közötti gyorsvasút létesítésének gondolata is. Szijjártó Péter hétfőn délután jelen volt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának tanévnyitóján is.
„A megbeszélés keretében lényegében folytattuk az idén már elkezdett tárcavezetői párbeszédet” – jelentette ki a Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel folytatott kolozsvári tárgyalása után tartott közös sajtótájékoztatón Teodor Meleşcanu. A román külügyminiszter elmondta, idén ő is részt vett diplomatatalálkozón Budapesten, majd Szijjártó Péter augusztus végén hasonló célból látogatott Bukarestbe. „Mindemellett elfogadtam magyar kollégám meghívását, és tíz nap múlva jelen leszek a Visegrádi Négyek találkozóján Budapesten” – jelezte a román diplomácia vezetője. Mint mondta, egyetértettek abban, hogy Románia jelenlétével „többletet adhat” a tárgyalásokhoz.
Meleşcanu beszámolt arról is, hogy hétfői találkozójuk során szó esett a két ország kétoldalú kapcsolatai fejlesztéséről, a magyar-román párbeszéd megalapozásának előnyeiről. Mint kifejtette, egyetértettek abban, mindkét fél számára kiemelten fontosak a másik állam területén élő kisebbségek, és érdekük, hogy a kölcsönösség elve érvényesüljön e tekintetben is. Az ukrán oktatási törvényt illetően kifejtette: mindkét félnek meggyőződése, hogy a módosító intézkedéseknek nem kellene korlátozniuk a kisebbségek jogát az anyanyelvükön való tanuláshoz. A román tárcavezető hozzátette: munkamegbeszélésük alkalmával a gazdasági együttműködés konkrét projektjeiről is tárgyaltak, energetikai, vasúthálózati fejlesztésekről, autópálya-bővítésről. Megjegyezte, a párbeszéd nyitott, őszinte és barátságos hangnemben zajlott, s meglátása szerint komoly eredményekre is jutottak.
Az elmúlt két és fél hónapban ez a harmadik kétoldalú, külügyminiszterek közötti találkozó; ez „furcsának tűnhet ugyan, de így normális, a két szomszédos ország ugyanis ezer, nemzeti kisebbségeiket tekintve pedig milliónyi szállal kötődik egymáshoz” – jelentette ki a sajtótájékoztatón Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter. Hangsúlyozta: a két ország egymásnak eddig is fontos gazdasági partnere volt, az elmúlt hónap eseményei pedig alátámasztották, hogy vannak közös érdekek, amelyek csak az együttes fellépés révén érvényesülhetnek.
„Magyarországnak érdeke, hogy a két ország között stratégiai kapcsolat jöjjön létre és maradjon is fenn. Sokkal jobb közös sikertörténeteket építeni, mint konfliktusokat kezelni” – hangsúlyozta a magyar külgazdasági és külügyminiszter. Mint kifejtette, a megbeszélésen kiemelt témaként szerepelt az ukrán oktatási törvény módosítása nyomán kialakult helyzet. „Hiába kértük többször is, románok, magyarok egyaránt, hogy ne fogadják el, mégis megszavazták a kisebbségek jogait súlyosan sértő törvényt” – emlékeztetett Szijjártó Péter. Felhívta a figyelmet arra is, összesen körülbelül félmillió magyar és román ember él Ukrajnában kisebbségben, ezáltal „teljesen természetes és normális”, hogy Magyarország és Románia közösen lép fel a jogszabály módosítása ügyében. Az elfogadott törvénymódosítás ellentétes az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodással, amelynek aláírását Magyarország és Románia egyaránt támogatta, így a két ország most „hátba szúrásnak” tekinti a történteket – fejtette ki a magyar tárcavezető. Hozzátette: a törvénymódosítás ellentétes Ukrajna alkotmányával is, ugyanakkor diszkriminál a kisebbségek között, a krími tatároknak például több jogot ad, mint a románoknak vagy magyaroknak.
Szijjártó Péter komoly veszélynek minősítette továbbá, hogy jelenleg az ukrán parlament napirendjén szerepel a nyelvtörvény és az állampolgársági törvény módosítása is. Amennyiben előbbit abban a formában szavazzák meg, ahogyan azt a parlament kulturális szakbizottsága elfogadta, jelentősen csökkennének a magyar és a román kisebbség anyanyelv-használati lehetőségei. Ez a törvényjavaslat például húsz százalékra a médiumok adásidejéből az anyanyelven közvetített műsorok idejét – mondta a miniszter. Fontos, a két ország közösen lépjen fel az oktatási törvény ügyében, mert ezzel világos jelzést küldhetnek, hogy az ukrán parlament az előtte fekvő jogszabályokat ne fogadja el, mert azzal még tovább csorbítanák a kisebbségek jogait – hangsúlyozta Szijjártó Péter.
Mint mondta, román kollégájával egyetértettek abban, hogy nemzeti kisebbségeikre a kétoldalú kapcsolatokban erőforrásként kell tekinteni. Említést tett arról is, remélhetőleg a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyét sikerül megnyugtatóan rendezni, és az RMDSZ, a katolikus egyház, valamint a román kormánykoalíció együttműködése záros határidőn belül valóban megoldja ezt a helyzetet.
Szijjártó Péter közölte azt is, hogy 2020-ra megduplázzák, azaz egyről kettőre növelik a két ország közötti autópálya-összeköttetések számát. Megjegyezte, a két országnak sokkal „összekötöttebbnek” kellene lennie, ezért a jelenleg csak hétvégenként üzemelő tíz határátkelőből remélhetőleg mielőbb minél több folyamatosan nyitva lesz. Európában a közlekedési fejlesztések ma már alapvetően a gyorsvasútról szólnak – emelte ki a továbbiakban a magyar tárcavezető. „Támogatjuk a Budapest és Kolozsvár közötti gyorsvasút kiépítésének tervét, amely remélhetőleg az első szakasza lehet a két ország fővárosa közötti gyorsvasúti összeköttetésnek” – mondta. Az energiabiztonság szempontjából jó hírnek minősítette, hogy 2022-re 4,4 milliárd köbméternyi földgázforgalmazás válik lehetővé a két ország között.
Kérdésre válaszolva elmondta: idén a magyar kormány valóban három millió euróval szándékszik Erdélyben – nem diszkriminatív módon, a romániai és uniós jogszabályokat tiszteletben tartó – gazdaságfejlesztési programot végrehajtani. Ezt a programot német mintára tervezték: Németország a Saxonia-Transilvania Alapítványon keresztül nyújt támogatást a romániai német kisebbségnek – részletezte a tárcavezető.
A katalóniai helyzetre vonatkozó újságírói kérdésre Szijjártó Péter azt válaszolta, „a kérdést Spanyolország belügyének tekintik”. Romániának a Visegrádi Négyekkel való kapcsolatát illetően kifejtette: a V4 országaiban és Romániában egyaránt meghaladja a gazdasági növekedés üteme az európai átlagot. Joggal feltételezhető, hogy az együttműködés „szorosabbra fűzése” komoly eredményekre vezethet – állapította meg. Hozzátette: Magyarországnak érdeke, hogy Románia gazdasága jól működjön, hiszen jelenleg a magyar export öt százalékát fogadja. Mint mondta, 510 millió eurós hitelkeretet nyitottak a magyar Eximbanknál a kétoldalú, magyar-román vállalati együttműködések finanszírozására. Elmondta továbbá, hogy a V4 kiáll az EU nyugat-balkáni bővítésének terve mellett, ezt a célt Románia is támogatja, az esedékes budapesti találkozón pedig erről is tárgyalnak majd.
Az erdélyi magyaroknak is érdeke a román-magyar partneri viszony
Az erdélyi magyarok és az RMDSZ érdeke is az, hogy Románia és Magyarország között folyamatos párbeszéd, partneri viszony és erős gazdasági kapcsolat legyen. Ezt segítette és erősítette a hétfő reggeli megbeszélés, amelyet Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterével folytatott az RMDSZ delegációja Kolozsváron.
„Örvendetes, hogy a két ország külügyminisztere augusztus után, most újra találkozik egymással. Reméljük, hogy ennek eredményeként javul az államközi viszony, és előrelépések történnek a közösségünk számára is fontos kérdésekben is, ilyen például a marosvásárhelyi iskola ügye. A kérdés ugyan még távol áll a rendezéstől, de reméljük, hogy egy idén elfogadott törvénnyel újra alapítható lesz az iskola. Ez az itthoni érdekérvényesítés, nyomásgyakorlás és a magyar kormány határozott fellépésének is köszönhető” – számolt be a miniszteri látogatás részleteiről Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke.
A visszaszolgáltatásokról szólva, az RMDSZ úgy véli, hogy Romániában, nem csupán leállt a folyamat, hanem ma már sokkal inkább a visszarendeződésnek lehetünk a tanúi. Az látszik, hogy különböző feljelentésekkel, bírósági beavatkozásokkal elkezdődött az újraállamosítás.
A hétfői megbeszélésen a gazdaságfejlesztési programról is beszéltek a felek, amelyet a magyar kormány segítségével hamarosan a mezőségen indítanak útnak, abban bízva, hogy a pilot program után ezt Erdély-szerte is ki tudjuk terjeszteni.
„A pozitív előrelépések mellett tájékoztattuk a minisztert arról is, hogy melyek azok a legnagyobb kihívások, amelyek elé közösségünk néz az elkövetkező időben: a centenárium kapcsán már most jól látjuk, hogy idén elkezdődött az erre való „felkészülés”, hiszen elindult a magyarellenes hangulatkeltés, amely nemcsak politikai színtéren, hanem a közösség mindennapjaiban is tetten érhető és érezhető. Ennek a folyamatnak is közösen kell gátat szabnunk: egyenes beszéddel, nyílt kommunikációval, pozitív hozzáállással” – hangsúlyozta az ügyvezető elnök.
Az RMDSZ delegációját Porcsalmi Bálint vezette, jelen volt Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Horváth Anna, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Szabadság (Kolozsvár)

ORBÁN: KERÍTÉS HELYETT INKÁBB ROMÁNIA HATÁRAIT VÉDENÉNK
Magyarország a Romániát próbára tevő migrációs nyomás esetén szívesebben segítene megvédeni Románia keleti határait, minthogy kerítést kelljen húznia a magyar-román államhatáron. Erről Orbán Viktor miniszterelnök beszélt abban az interjúban, amelyet a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló közölt számában.
Orbán Viktor úgy vélte: nőni fog a kelet felől Európára nehezedő migrációs nyomás, és ez megnöveli Románia súlyát az elkövetkező időszakban. „Románia ebből a szempontból fontos állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzár-rendszert kell létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk.
Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni. Szívesen segítünk inkább – ha kell – Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait” – fogalmazott Orbán Viktor. Hozzátette: reménykedve tekint az ortodox egyházra és a román politikai vezetésre, bízik benne, hogy ők is úgy látják, Románia jövőjéről, Románia keresztény jövőjéről van szó. Úgy vélte: Románia és Magyarország jól együttműködhet ezen az alapon a következő években.
Közép-Európa nagy évtizedei jöhetnek
A miniszterelnök elmondta: a következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látja. „A lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez.
Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helye van ebben a felemelkedésben” – fogalmazott. Hozzátette, a románoknak kell eldönteniük, hogy a magyarokkal együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat kitűzve tudnának-e kötődni egy nagy közép-európai sikertörténethez. „Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk” – jelentette ki.
A magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon
A miniszterelnök azt is elmondta azonban, hogy a magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek jogai érdekében. Konkrét megoldandó ügyként a bezárt marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraindítását, és az egykor államosított ingatlanok „csigalassú” visszaszolgáltatási folyamatának a felgyorsítását említette. Hozzátette, a magyar nemzetpolitika már nem merülhet ki csupán jogvédelemben.
„A románokkal meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe. Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek nyertesei a szerbek, meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is.
Várjuk, hogy kezet foghassunk
„Azt várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés keretében” – utalt a magyar gazdaságfejlesztő programokra a miniszterelnök. Biztatónak tartotta, hogy Liviu Dragneával, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán sikerült biztató személyes kapcsolatot kialakítania.
„Ezt szeretném megerősíteni a két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző nemzetközi politikai családokhoz tartozunk” – tette hozzá. Nagy-Románia létrejöttének a 2018-as centenáriumára utalva kijelentette: „a románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk”. Hozzátette: „megpróbáljuk ezt a ’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is bonyolult időszakból”.
A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány
Az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket a katalán népszavazás fényében firtató kérésre Orbán Viktor kijelentette: a katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert ezt spanyol belügynek tekinti. Az autonómiát olyan gondolatnak látta viszont, amely körül sok a bizalmatlanság. „Ott azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban, kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb vagyunk ettől” – vélekedett. Úgy értékelte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) sikerült túllépni a korábbi sérelmeken, és együttműködésük a jövőre tekint. Hozzátette: a mindenkori magyar kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyarság megbízik. A romániai választások eredményei pedig egyértelműsítették az erdélyi erőviszonyokat.
Azt is megjegyezte: szívesen dolgozik együtt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel. A Bihari Naplóban szerdán közölt interjúban Orbán Viktor arra kérte a külhoni magyarokat, hogy vetessék fel magukat a magyarországi választói névjegyzékbe, és vegyenek részt a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáson. „Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt haladjunk tovább” – fogalmazott Orbán Viktor. hirado.hu; Erdély.ma

„Közép-Európa nagy évtizedek előtt áll”
Október 2-án Nagyváradon járt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitó ünnepségén és az intézmény új épületének felavatásán. Ezt követően exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek.
– A jövő tavaszi magyarországi választás immár a második, amelyen a könnyített honosítási eljárással állampolgárságot kapott külhoni magyarok is részt vehetnek. Miben áll ennek jelentősége Ön szerint?
– A világban különböző sorsú és karakterű nemzetek vannak. A magyar ember csak akkor érzi magát biztonságban, ha összekapcsolódik a többi magyarral. Egyébként individualista a magyar, ugyanakkor igényt tart arra, hogy össze legyen kapcsolva a többiekkel. De ha már össze van kapcsolva, akkor azt kívánja, hogy neki ne mondja meg senki, hogy mit gondoljon, vagy mit tegyen. Ha a Kárpát-medencében és a szórványban is élő magyarok nincsenek összekapcsolva egymással, akkor az egész magyarságnak nincs se erőtudata, se önbizalma. Abban a pillanatban, amikor összefűztük a nemzetrészeket, és megtaláltuk a módszereket, hogyan kössük be a diaszpórában élő magyarokat az egységes magyar nemzet vérkeringésébe, azonnal nőni kezdett a magyar nemzet önbizalma. Megnőtt a biztonságérzete, megnőtt a tettereje, és gazdasági értelemben is emelkedni kezdtünk. A magyarok esetében a nemzeti öntudat, erő, önbecsülés szoros összefüggésben van a gazdasági teljesítménnyel, a versenyképességgel. Mióta a nemzetegyesítés ezen a fontos állomáson túljutott, vagyis hogy mindenki megkaphatja a magyar állampolgárságot, és a legfontosabb közös döntésekben részt vehet, láthatóan anyagilag is jobb állapotban vannak a magyar közösségek a világon szinte mindenhol. Éppen ezért buzdítok mindenkit a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáson való részvételre és a külhoni magyarok körében megelőző regisztrációra is. Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt haladjunk tovább.
Összeadjuk az erőinket
– Milyen újabb, a partiumi, erdélyi magyarokat is érintő nemzetpolitikai célkitűzései vannak? – Egységes, magyar nyelven zajló oktatási rendszert kell létrehoznunk a bölcsődétől az egyetemig, beleértve az egységes szakképzési rendszert. Nemcsak a szellemi tudományokat kell közösen tanulnunk és művelnünk, hanem a szakmákat is, hiszen Magyarországnak komoly ipari hagyománya van. Ebből sok minden meg is maradt, sőt, újabban megerősödött. Nekem is volt már lehetőségem Kolozsváron szakmunkásképző intézetet átadni. A hitbéli közösségeket is meg kell tartani, Kárpát-medencei és világméretű magyar médiarendszert kell kiépíteni, és olyan gazdaságfejlesztési programokat is elindítunk, amelyek miközben mindenkinek, akik részt vesznek benne, jót tesznek, növelik a magyarság gazdasági összteljesítményét, és végül többet kapunk vissza, többet hoz, mint amennyit beleadtunk. A jó gazdaságpolitika lényege, hogy úgy kell támogatni a versenyképes, életerős és cselekvőképes személyeket, családokat, vállalkozásokat, városokat és régiókat, hogy azután összességében, a teljesítmény növekedése révén mindannyian jobban járjunk. Így nem elveszünk egymástól, hanem éppen fordítva: összeadjuk az erőinket. Az anyagi kiszolgáltatottság, a szegénység számos rossz tulajdonságot felerősít az emberben. Sokan azt érzik, miért másokat kell támogatni, miért nem bennünket támogatnak. Ez az anyaországban is hosszú időn keresztül így volt, ráadásul a nemzetellenes kommunista politika erre rá is játszott. Hosszú időn keresztül szembeállította a határon túli magyarokat az anyaországi magyarokkal, mondván, hogy amit nekik adunk, azt tőletek vesszük el. Ma azonban már az a gondolat erősödik Magyarországon, és talán többségre is jut, hogy hasznos, ha a többi nemzetrészt támogatjuk, mert ezzel a végén összességében mindannyian jól járunk. Ez nagy dolog, mert ez a magyar nemzet megerősödésének és felemelkedésének egyik előfeltétele. Ezt tartom a munkánk egyik legnagyobb sikerének.
Mit akarnak a románok?
– Lát esélyt a magyar–román államközi kapcsolatok jobbítására? A magyar kormány nagyon határozottan képviselte a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyét a román kormánnyal szemben. – Erre a kérdésre megfelelő távlatból érdemes tekinteni. A nyugati országokban egy olyan népvándorlás és népességcsere zajlik, amely egy kevert etnikumú, a mainál kevésbé biztonságos, terrorfenyegetettségnek kitett és gazdaságilag is kevésbé versenyképes Nyugat-Európát fog eredményezni. A másik oldalon pedig, Ukrajna keleti határainál számos bizonytalanságot okozó, kiszámíthatatlan konfliktus dúl. Ezekben az időkben Közép-Európa vissza nem térő lehetősége, hogy a saját stabilitására alapozva, az együttműködés útján keresztül felemelkedjen. A következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látom. A lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez. Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helyük van ebben a felemelkedésben. Ennek már számos jelét láthatjuk. Az a kérdés, hogy mit akarnak a románok? Ezt nekik kell eldönteniük. Most, a magyarokkal együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat kitűzve kötődni tudnának egy nagy közép-európai sikertörténethez. Az egész Európai Unió gazdasági növekedésének nagy része ma a visegrádi négyektől jön. Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk.
Őszinte beszéd
– Addig, míg ezt a románok eldöntik, az anyaországnak, a magyar kormánynak milyen valós lehetőségei, eszközei vannak abban, hogy elősegítse a külhoni magyarok jogainak védelmét, érvényesítését? Gondolok itt konkrétan a romániai magyarellenes kirohanásokra, a 2018-as centenáriumi ünnepségek nem túl kedvező előjelű, nacionalista felhangokkal teletűzdelt előkészületeire, vagy arra, hogy Románia megtámadta a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomagot. – A magyar kormánynak két dolga van. Az egyik, hogy kiálljon nemzetközi fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek jogai érdekében. Ki kell állnunk minden olyan esetben, amikor úgy érezzük, hogy a kisebbségi jogok sérülnek. Ilyen szerencsétlen eset volt a marosvásárhelyi iskola ügye, amit nehéz magyar szemmel másképpen értelmezni, mint a magyarokkal szemben ellenséges hatósági megnyilvánulást. Nehéz megérteni, kinek mi baja származik abból, ha katolikus magyar gyerekek katolikus magyar iskolába járnak. Másfelől pedig csigalassúsággal halad egy olyan kisebbségi jognak az érvényesítése, ami egyben egyetemes jog, hozzátartozik a vallásszabadsághoz. A restitúció, tehát a visszaszolgáltatása az egyházi közösségek számára azoknak a tulajdonoknak, melyek a hitélet és nevelés okán számukra szükségesek, és korábban az övék is volt, csak elkobozták tőlük, nagyon lassan halad. Ez két olyan ügy, ami európai léptékű emberi jogi probléma, és amelyeket szeretnénk a románokkal valahogyan megoldani. De az is igaz, hogy a magyar nemzetpolitika most már nem merülhet ki csupán jogvédelemben. Amikor a románokkal meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe. Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek nyertesei a szerbek meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is. Azt várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés keretében. A külügyminisztereink hétfőn tárgyaltak Kolozsváron, és annak is örülök, hogy Liviu Dragnea kormányzó pártelnök és képviselőházi elnök úrral egy konkrét ügy kapcsán sikerült biztató személyes kapcsolatot kialakítanom. Ezt szeretném megerősíteni a két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző nemzetközi politikai családokhoz tartozunk. 2018 nehéz év lesz. A románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk. Megpróbáljuk ezt a ’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is bonyolult időszakból.
Gyakorlatias együttműködés
– Lát-e reális esélyt a Kárpát-medencei, illetve az erdélyi magyar autonómiatörekvések megvalósítására, a hivatalos, merev román álláspont, valamint a nemzetközi konjunktúra fényében, gondolok itt például a katalán önrendelkezési népszavazásra? – A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert mi ezt spanyol belügynek tekintjük. Ami az autonómiatörekvéseket illeti, ez olyan kifejezés és gondolat, ami körül sok a bizalmatlanság. Ott azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban, kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb vagyunk ettől.
Új fejezet
– Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a napokban nyilatkozta, hogy az RMDSZ tovább erősítené partneri kapcsolatait a Fidesszel, Kolozsváron találkozó is volt a két politikai szervezet vezetése között. Hogyan értékeli e két formáció viszonyát, hiszen nem volt ez mindig felhőtlen? – Mi úgy emlékszünk, hogy nekünk sérelmeink vannak az RMDSZ részéről, ők meg úgy emlékeznek, hogy sérelmeik vannak tőlünk. Ilyenkor az a legjobb, ha a politikusok meg a pártvezetők megpróbálnak inkább a jövővel foglalkozni. Az én kiindulópontom, hogy a mindenkori magyar kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyar kisebbségnek a bizodalma van. A számok egyértelműek. Az RMDSZ-t a magyar közösségen belül a választók 80, vagy még magasabb százaléka szokta támogatni. Ráadásul én személyesen Kelemen Hunorral szívesen is dolgozom együtt. Számos intellektuálisan izgalmas és politikailag hasznos tárgyalás van mögöttünk, úgy látom, pendülhetünk egy húron. Sikerült új fejezetet nyitnunk.
Nem kell a bajt idehozni
– Az utóbbi időszakban Románia felé is erősödött a migrációs nyomás. Hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni most, amikor egyre többen próbálkoznak Romániából Magyarországra jutni? – Politikai és erkölcsi kiindulópontunk, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, és nem a bajt kell idehozni. Magyarország indított egy programot, amelyen keresztül megpróbálunk segíteni az azokban a térségekben élő embereknek, ahonnan a migránsok érkeznek Európába. Mi eleget teszünk annak az erkölcsi kötelességnek, ami a magyarokra ki lett róva. A román–magyar viszonyban is fontos szerepet fog játszani a migráció ügye, ami a szemünkben fel is fogja értékelni Romániát. Így is tiszteljük, de Románia súlya meg fog nőni a következő időszakban, hiszen ebből az irányból is nőni fog a migrációs nyomás Európára. Amit eddig láttunk, az csak a bemelegítés volt. Idén a Földközi-tengert használták a migránsok, de egy olyan periódus előtt állunk, amikor minden kipróbált útvonalat újra használni akarnak majd, a balkánit is, a tengerieket is. Románia ebből a szempontból fontos állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Magyarországnak is volt ilyen feladata ezelőtt két évvel, amikor meg kellett állítanunk a déli határnál azt a hatalmas migráns tömeget. Ott mostanra kiépítettünk egy fizikai védelmi rendszert, ezért Szerbián keresztül nem érdemes Európa felé jönni. Ez azonban növeli a nyomást Romániára, amelynek keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzárrendszert kell létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk. Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni, szívesen segítünk inkább – ha kell – Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait. Reményekkel viseltetek az ortodox egyház és a román politikai vezetés iránt is. Bízom abban, hogy ők is úgy látják: itt most Románia jövőjéről van szó, Románia keresztény jövőjéről is. Ezen az alapon jól együttműködhetünk a következő években. Rais W. István / Bihari Napló (Nagyvárad)

Illyés Gergely: az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet
Liviu Dragnea PSD-elnök a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, amikor a katolikus líceum ügyének megoldásáért cserébe az OECD-tagság magyar támogatását kapta Budapest – vélekedett a Maszol megkeresésére Illyés Gergely. A politológus szerint ugyanakkor vélhetően nem szorítkozik erre a két témára a román-magyar kapcsolatok javítása.
– Az utóbbi egy hónapban meglehetősen „dinamikusan” alakultak a román-magyar diplomáciai kapcsolatok. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sikeresnek mondott bukaresti látogatása után egy héttel Budapest közölte, hogy Magyarország nem támogatja Románia OECD-tagságát a katolikus gimnázium ügye miatt. Ezt követte Orbán Viktor és Liviu Dragnea telefonbeszélgetése, majd most, a hét elején egy újabb külügyminiszteri találkozóhelyszíne volt Kolozsvár. Miért lehetett ilyen sürgős ez az újabb találkozó?
– Valóban dinamikusként lehet jellemezni az elmúlt egy hónap történéseit a román-magyar kapcsolatokban, ez pedig egyelőre úgy tűnik, hogy kedvező irányba terelheti a folyamatokat. A román kormánypárt vezetője – aki egyértelműen erősebb szereplő, mint a román miniszterelnök – közvetlen kapcsolatfelvételt kezdeményezett a magyar miniszterelnök felé, ami mindenképpen jelzi azokat a román szándékokat, hogy a két állam kapcsolatát magasabb szintre emeljék. Ez a bizonyos telefonbeszélgetés határozhatta meg az újabb külügyminiszteri találkozó megrendezését, a két vezető által leszögezett alapelvek mentén, a részletek kidolgozása már nyilvánvalóan a külügyminiszterekre hárult.
– Mihai Tudose miniszterelnök kerek-perec kijelentette Jakubinyi György katolikus érseknek, hogy nem akarnak foglalkozni az iskolakérdéssel, mert nem akarja azt a látszatot kelteni a kormány, hogy nyomást gyakorolhat rá Budapest. Rá két napra – mintegy rácáfolva a kormányfőre – Liviu Dragnea ígéretet tett arra, hogy a kormány megoldja a katolikus gimnázium ügyét. Ennyire fontos Románia számára az OECD-tagság, vagy valami más történhetett?
– Vagy ennyire fontos Liviu Dragnea számára, hogy ő oldja meg a román OECD-csatlakozás kérdését. Mihai Tudose miniszterelnök kijelentését szerintem zárójelbe is tehetjük, hiszen Liviu Dragnea Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetése teljesen felülírta ezt. Dragnea a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, hiszen bukaresti mércével mérve jelentéktelen ügyben – egyetlen magyar iskola létrehozatalát illetően – kötött kompromisszumot, cserébe pedig az OECD-tagság magyar támogatását kapta. Más kérdés, hogy a román-magyar kapcsolatok javítása vélhetően nem szorítkozik erre a két témára.
– Liviu Dragnea a bejelentésekor közölte azt is, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök segítségével vette fel a kapcsolatot Orbán Viktorral. Hogyan látja az RMDSZ szerepét a román-magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásában?
– Az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet, akár a feszültségek tompítását, akár a szorosabb együttműködés feltételeinek megteremtését nézzük. Az RMDSZ mindkét ország belpolitikai életét érti, ez nagy előny, amikor kétoldalú kapcsolatokról és az ezeket kísérő érzékenységről beszélünk. A kérdés az, hogy megvan-e a bizalom a közvetítő irányába, magyar részről úgy tűnik, hogy igen, a román fél szempontjából ezt nehezebb ügynek látom. Ha például az RMDSZ a hatályban levő parlamenti együttműködés ellenére képtelen előrelépést elérni és közelebb kerülni a célként megfogalmazott jogszabálymódosításokhoz a bukaresti politikában, akkor könnyen megkérdőjeleződhet a jó viszony a román kormánypártokkal. A bukaresti ellenzék természetesen ebben lenne érdekelt, mivel ezzel is gyengítené a kormányoldalt.
- Teodor Meleşcanu hétfőn Kolozsváron kijelentette, hogy Bukarest érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben, a V4-ek budapesti találkozójára szóló meghívást is elfogadta. Hosszabb távon elképzelhető Románia csatlakozása a V4-hez?
– A V4 kibővítése semmilyen formában sincs napirenden, ám a V4 plusz formációk már eddig is beváltak arra, hogy további országokat közelítsenek a csoporthoz azzal együtt, hogy a csoport formális bővítését egyik V4-tag sem tartja kívánatosnak. A szlovénokkal, horvátokkal és más kelet-közép-európai országokkal, bizonyos területeken sikeresen működtek együtt a V4-ek, Románia esetében is ez a cél: bevonni az országot egy olyan együttműködésbe, amely kölcsönösen előnyös a térség államai számára. Az uniós csatlakozás előtt és után ezek az államok inkább a nagy európai államok politikájára figyeltek, és elsősorban az igazodás határozta meg a hozzáállásukat. Amikor pedig a legutóbbi időszakban önálló kezdeményezéseik és megközelítésük volt bizonyos kérdésekhez, akkor azt tapasztalták, hogy egyedül túl kicsi a súlyuk az uniós érdekérvényesítésben.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt.
– Milyen várható kimenetele lesz az ukrán oktatási törvény módosításának, miután nemzetközi nyomás alatt van az ukrán kormány?
– Az ukrán kormány sokkal nagyobb nemzetközi nyomás alatt is lehetne, mivel a módosított oktatási törvény sérti az EU-Ukrajna társulási megállapodást, amely szeptember elsején lépett életbe. Nem beszélve az Európa Tanács (ET) vonatkozó kisebbségvédelmi dokumentumairól és magáról az ukrán alkotmányról. Ehhez képest a nemzetközi közösség nem foglalkozik a kérdéssel, mivel csupán az orosz lépések elleni ukrán fellépést látják benne, az pedig megfelel a pillanatnyi érdekeknek. Számomra az a furcsa, hogy amennyiben továbbra is a minszki folyamatban látják a kelet-ukrajnai helyzet megoldásának kulcsát, akkor hogyan gondolják, hogy ez az országrész bármikor visszakerülhet ukrán joghatóság alá egy ilyen törvény alkalmazása mellett.
Éppen az ukrán szuverenitás visszaállítását gátolhatja meg egy ilyen törvény, ezért elképzelhető, hogy az ukrán vezetés éppen azért hozza most nehéz helyzetbe az oroszajkú népességet (és járulékos kárként persze a többi nemzeti kisebbséget is), hogy később legyen miből engedni, ha tárgyalásos úton lesz remény a konfliktus rendezésére. Persze erre nem lehet alapozni, az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek anyaországai pedig láthatóan mindent megtesznek, hogy diplomáciai úton meghátrálásra kényszerítsék az ukrán vezetést.
– Orbán Viktor spanyol belügynek nevezte a katalán függetlenségi népszavazást. Mi a magyarázata a rendkívül visszafogott álláspontnak?
– Leginkább az, hogy ez tényleg spanyol belügy. Ha egy állam bizonyos régiója függetlenné akar válni az adott állam akarata ellenére, azt a világon mindenhol szeparatizmusnak hívják, és a nemzetközi jog semmilyen támpontot nem ad a helyzet szempontjából, azaz: a spanyol alkotmány és a spanyol belső jog a mérvadó.
A skótok például nem a brit kormány akarata ellenére írták ki a népszavazást, erről volt egy megegyezés, a voksolás előtt pedig London az egység mellett kampányolt, a Skót Nemzeti Párt pedig a függetlenség mellett. Katalónia esetében nem ez a helyzet, ahhoz, hogy a spanyol jognak megfelelően függetlenségi népszavazást írjanak ki, először a spanyol alkotmányt kellene módosítani. A spanyol hatóságok erőszakos cselekedeteit persze elítélhetik a politikusok, de a népszavazást senki sem fogja elismerni jogszerűnek, mert sem nemzetközi jogi szempontból, sem a spanyol jogrend értelmében nem volt az.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt. Kustán Magyari Attila / maszol.ro

Szijjártó Péter a Krónikának: előtérben a patrióta külpolitika, nem szabad szívbajosnak lenni
Magyarország és Románia egyaránt belátta: a képességeiket, a két országot összekötő szálakat nem egymás kárára, hanem egymás javára kell használnia – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki szerint pragmatikus együttműködésre van szükség a két ország között. A tárcavezető közölte, a román hatóságok jóindulatúnak mutatkoznak az erdélyi gazdaságfejlesztési programmal kapcsolatban, és ígéretet tettek az új csíkszeredai magyar főkonzul működési engedélyének jóváhagyására.
– A magyar diplomácia az ön mandátuma idején erőteljesen az érdekalapú külpolitikára fekteti a hangsúlyt, ami az ukrán oktatási törvény, illetve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyében kinyilvánított határozott álláspontban is megmutatkozott. Meddig hajlandó elmenni Budapest, amikor a magyar érdekek érvényesítéséről van szó?
– A világban zajló gyors és nagy horderejű változások miatt a külpolitika már nem az a kényelmes műfaj, mint volt néhány évvel ezelőtt, amikor a hosszú lefolyású stratégiagyártásról szólt, és a szóbeli jegyzék két hét alatt ért egyik helyről a másikra. A modern kommunikációnak köszönhetően, valamint a világ összeszűkülése és az egyre több konfliktus miatt a külpolitika mára éppen olyan gyors műfajjá – sok esetben harccá – vált, mint a belpolitika. A magyar külpolitikának az a hitvallása, hogy a leghatározottabban képviselnie kell a magyar érdekeket az ország határain kívül történő események alapján, így a legkeményebb diplomáciai eszközök használatától sem szabad megriadni. Ezért kérettem haza konzultációra a nagykövetünket Hollandiából, amikor a nyugat-európai ország budapesti diplomatája egyenlőségjelet tett a terroristák és a magyar kormány motivációi közé. Ez az oka, hogy világossá tettem: amíg Horvátországban a magyar gazdasági érdekeket sértő, a nemzetközi szabályokat be nem tartó események történnek, addig nem támogatjuk a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) való csatlakozásukat. Hasonló okokból elleneztük volna Románia OECD-tagságát is, ha a marosvásárhelyi iskola ügyében nem születik meg a hosszú távú megoldás ígérete, és ezért tettük egyértelművé azt is, hogy a gyalázatos ukrán oktatási törvény miatt valamennyi létező ukrán érdekeltséget azonnal blokkolunk a nemzetközi szervezetekben. Nem szabad szívbajosnak lenni, és véget kellett vetni annak a túlhaladott külpolitikának, amely csak a meghunyászkodást ismerte, és megijedt a konfliktusoktól. A mostani patrióta külpolitika a végletekig hajlandó elmenni az ország, valamint a határainkon kívül élő magyar közösségek megerősítése érdekében.
– A többnyire feszültnek mondható utóbbi évekhez képest az elmúlt néhány hét során az enyhülés jelei mutatkoznak a magyar–román kapcsolatokban, egy indulatos nyilatkozatháborút követően még a vásárhelyi iskola ügyében is megoldás körvonalazódik. Minek tudható be ez a közeledés? Mennyiben jelenti a mostani elmozdulás az együttműködés beindulását? – Az elmúlt hetek eseményei világosan megmutatták Magyarország és Románia egymásrautaltságát. Millió szál köt össze bennünket a nemzeti közösségeink, a romániai magyarok és a Magyarországon élő románok révén. Mit nevezünk gazdasági egymásrautaltságnak, ha nem azt, hogy a két országnak egy év alatt hétmilliárd eurót meghaladó, dinamikusan növekvő kereskedelmi forgalma van. Olyan térségben élünk, amelyet a nálunk jóval erősebb országok néha pofozógépnek néznek, nem érzékenyek a mi érdekeinkre. A régió országainak észre kell venniük, hogy együttműködés és szoros kapcsolatrendszer nélkül nem tudunk érdeket érvényesíteni nemzetközi téren. Jó példa erre, hogy amióta a Visegrádi Együttműködés minden eddiginél hatékonyabban működik, sokkal erőteljesebb az érdekérvényesítésünk. Egy külső esemény, az ukrán oktatási törvény elfogadása egyaránt érzékenyen érintette Magyarországot és Romániát, és mivel Ukrajnában több mint félmillió román és magyar él, nyilvánvaló, hogy közösen kell fellépnünk. A teljesen értelmetlen, kívülről sokszor nehezen érthető konfliktusok generálása helyett a két ország képes közös sikertörténeteket építeni. Nem akarok nagy szavakat használni, de mindenképpen új dimenziót nyitott Liviu Dragnea román szociáldemokrata pártelnök és Orbán Viktor miniszterelnök, pártelnök két telefonbeszélgetése, majd az azt követő román nyilatkozatok, amelyek világossá tették: a bukaresti kormánynak az a szándéka, hogy megoldja a magyarság számára rendkívül fontos vásárhelyi iskolaügyet. Egyértelmű, hogy sokat tudunk ártani egymásnak, mármost ha ennyit tudunk ártani, akkor legalább ennyit tudunk használni. Mindkét oldalon leesett a tantusz, hogy a lehetőségeinket, képességeinket, a közelségünket, a bennünket összekötő szálakat nem egymás kárára, hanem egymás javára kell használnunk. Ha ez a racionális belátás végre mindkét b betűs fővárosban a kormányzati politika legmagasabb szintjére tud emelkedni, akkor az egymásrautaltságban sok mindent el tudunk érni közösen, a két ország és a két kisebbség pedig nagyon sokat profitálhat ebből.
– Ezek szerint van esély arra, hogy valamikor megnyílhatnak a Magyarország által régóta igényelt marosvásárhelyi és nagyváradi konzuli irodák? Ugyanakkor a román hatóságok nem ellenzik a magyar állam által Erdélyben beindítandó gazdaságfejlesztési programot? – Vannak előrelépések. Miután az erdélyi gazdaságfejlesztési programmal kapcsolatban világossá tettük, hogy pontosan azt akarjuk megvalósítani, mint az erdélyi szászokat támogató német állam, a román hatóságok nyitottnak és jóindulatúnak mutatkoznak. Így október 20-ig ki tudjuk írni a kisvállalkozásoknak, a mezőgazdasági termelőknek szánt pályázatainkat egymilliárd forint értékben. Megegyezés született az autópálya-összeköttetésről, valamint a gázvezetékek 2019-re történő kétirányúsításáról, és nagyon remélem, hogy a csíkszeredai és kolozsvári főkonzulátusainkon szolgálatot teljesítő diplomaták igazolványainak a kiállítása ügyében is átléptük a holtpontot. Ígéretet kaptunk arra, hogy az új csíkszeredai főkonzul is minél előbb megkapja a működési engedélyét. Gyakorlatilag mindenben megállapodtunk a kolozsvári magyar kulturális intézet létrehozásáról, egy-két utolsó bürokratikus diplomáciai feladat maradt hátra. Bízom abban, a románok meg fogják érteni, hogy nem rossz szándékkal akarunk magyar jelenlétet megteremteni. Mindig elmondom nekik: ha új képviseletet, még egy kulturális intézetet akarnak létrehozni, növelni kívánják a diplomatáik számát Magyarországon, semmi probléma, mi örülünk az ő jelenlétüknek. Reméljük, ez a megközelítés előbb-utóbb itt is teret és polgárjogot nyer. Nem akarok elhamarkodottan kijelenteni semmit, de az érzésem az, hosszú idő után román oldalról most mutatkozik a legnagyobb nyitottság arra, hogy a kapcsolatrendszerünket európai mértékkel is intelligenssé tudjuk alakítani.
– Feltételezem, a kétoldalú viszony enyhülésével magyarázható az is, hogy Magyarország szívesen látná a visegrádi országok körében Romániát.
– Idén már négy kétoldalú találkozónk volt Teodor Meleşcanuval, emellett többször váltunk szót különböző események margóján. Sokkal jobb, hogy ennyit beszélünk egymással, az nem volt helyes, hogy eddig nem tettük. A visegrádi országok az európai növekedés motorját adják, a növekedési ütemünk jóval magasabb az európai átlagnál, aminél a román gazdaság gyarapodásának üteme is jóval erősebb. Tehát ha összefogunk, nagyon komoly gazdasági profitra tehetünk szert. A V4 bővítése nincsen napirenden, ugyanakkor egy szoros együttműködés Romániával mindenki számára előnyöket jelenthet. Jó néhány regionális biztonsági kérdést egyformán látunk, pontosan tudjuk például, hogy a Nyugat-Balkán milyen kihatással van erre a térségre: ha ott rend és nyugalom van, akkor pozitív, ha viszont nincs, annak végzetes hatása is lehet. Ezért hívtam meg az EU bővítését hagyományosan és erőteljesen támogató visegrádi, illetve nyugat-balkáni országok ezen a héten Budapesten rendezendő találkozójára a román és a szlovén külügyminisztert is, akikről tudom, hogy támogatják ezt az ügyet. Az a lényeg, hogy minél erősebb legyen a hangunk. A románokkal pragmatikus alapon ezután is együtt fogunk működni, ha olyan külügyi kérdésekről van szó, ami nekünk húsba vágó, legyen szó az ukrán oktatási törvényről vagy az Európai Unió nyugat-balkáni bővítéséről. Különben Ukrajna esetében azért kell határozottan kiállni, mert nemcsak egy már meglévő bajt kell rendezni, hanem meg kell előzni néhány újabbat is, ugyanis az állampolgársági és a nyelvtörvény tervezett módosítása a létében fenyegetné a kárpátaljai magyar nyilvánosságot és a közösséget. Mivel ugyanez érvényes a Cernăuți megyében és környékén élő román kisebbségre is, Bukarest átérzi ezt a problémát, ezért pragmatikusan együtt kell működnünk.
– Román politikusok és véleményformálók előszeretettel igyekeznek összefüggést teremteni a jó magyar–orosz államközi kapcsolatok és a székelyföldi autonómiatörekvések, illetve ezek Budapest általi támogatása között. Mi a véleménye ezekről a spekulációkról?
– Míg világ a világ, mindig lesznek olyan percepciók, olyan szellemek, amelyek ellen harcolni kell. Persze az ember nem tudja, ilyenkor komolyan kezdje-e fejtegetni, hogy ez nincs így, vagy egyszerűen intézze el azzal, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Egy kormánynak kutya kötelessége kiállni a határokon túl élő nemzeti közösségekért függetlenül attól, hogy van-e nagyhatalom a szomszédban. Mi nem azért állunk ki a magyarokért a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban, Erdélyben, a Székelyföldön, mert van egy pragmatikusnak mondható kapcsolatunk az oroszokkal a kölcsönös tisztelet alapján, hanem mert ez a kötelességünk. Ha rossz lenne a kapcsolatunk Oroszországgal, ugyanígy kiállnánk a nemzeti közösségeinkért. A magyar külpolitika nem a washingtoni, brüsszeli, moszkvai érdekeket képviseli, a magyar külpolitika a magyar érdekeket képviseli. Tudom, nem volt ez mindig így, de amíg én tölthetem be a külügyminiszteri posztot, addig ez biztosan így marad. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Románia nem csatlakozik a visegrádi négyekhez
Klaus Iohannis szerint Románia nem osztja a visegrádi négyek (V4) nézeteit Európa jövőjét illetően, és cáfolta csütörtökön, hogy Románia közeledne hozzájuk.
„Románia hosszú évek óta próbál közeledni a V4-ekhez, ez külpolitikánk egyik alapvetése. Az utóbbi időben azonban a visegrádi csoport olyan álláspontokat alakított ki, amelyek lényegesen eltérnek a mieinktől, így szerintem jelenleg nincs realitása annak, hogy Románia közeledne a V4-ekhez” – mondta Iohannis egy craiovai rendezvényen, újságírói kérdésre válaszolva.
A román jobboldali média rosszallóan számolt be arról, hogy a bukaresti szociálliberális kormánytöbbség vezető politikusai – köztük Teodor Melescanu külügyminiszter – az utóbbi hetekben több ízben jelezték: Bukarest érdekelt a V4-kel folytatott együttműködés fejlesztésében. MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Romániának nem kell a magyar kormány segítsége
Bukarest nem kér magyar segítséget a határvédelemben, a román külügyminiszter szerint alig érkeznek bevándorlók hozzájuk.
A nyugat-balkáni országok külügyi vezetőit is meghívták a Visegrádi Négyek szerdai találkozójára, amit a Várkert Bazárban tartottak. A megbeszélés központi témái a biztonság és kereskedelmi kapcsolatok voltak. A megbeszélést követően a Hír TV kérdésére Szijjártó Péter megerősítette Orbán Viktor korábbi ajánlatát, mely szerint Magyarország kész segítséget nyújtani Romániának a határvédelem területén.
„Ha olyan migrációs útvonal jön létre ami Románián keresztül vezet és veszélyezteti Magyarországot akkor nálunk az első prioritás, hogy Romániának nyújtsunk segítséget, hogy a saját határai meg tudja állítani a bevándorlási hullámot. Hogyha ez nem sikerül, akkor jöhet szóba olyan megoldás, ami a magyar-román határt érinti akár kerítésépítés vonatkozásában, de szeretném hangsúlyozni nekünk az lenne az elsődleges érdekünk, hogy ha ilyen útvonal jön létre akkor Romániának segítséget segítséget nyújtsunk,, hogy már Románia meg tudja állítani az illegális bevándorlási hullámot” – fogalmazott Szijjártó Péter.
A Román külügyminiszter szerint mivel az Unió és a Törökország közötti megállapodás működik, így csupán néhány tíz menekült érkezett az országba a Fekete-tengeren keresztül. A diplomata arra is felhívta a figyelmet, hogy a szomszédos ország tranzit és nem célország, a határokat pedig egyedül is meg tudja védeni
„Románia gazdag tapasztalattal rendelkezik a határvédelem területén a déli térségben, a Földközi-tengeren, ahol hajókkal és személyzettel is részt vesz, hogy fogadják, kimentsék és megfelelő körülményeket biztosítsanak mindazoknak, akik a tengeren átjutnak. Ez azt jelenti tehát, hogy megfelelő eszközökkel, felkészült emberekkel rendelkezünk. Pillanatnyilag olyan problémákkal nem szembesültünk amelyeket nem tudnánk magunk megoldani” – fogalmazott Teodor-Viorel Melescanu.
A találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy a Nyugat-Balkán biztonsága érdekében fel kell gyorsítani az Európai Unióhoz és NATO-hoz történő csatlakozási folyamatokat. Az instabil és feszültségektől terhelt délkeleti térség ugyanis komoly kockázatot jelent az uniónak. hirtv.hu; itthon.ma/erdelyorszag

Budapest magyarázatot kér a szatmári Szamos-szennyezésre
A magyar belügyminisztérium hivatalos tájékoztatást kért a Szamos szennyezéséről a román hatóságoktól, illetve bejelentette: a végleges megoldás érdekében valamennyi fórumon felveti az ügyet.
Hivatalos tájékoztatást kért a román hatóságoktól a Szamos szennyezéséről a magyar belügyminisztérium, Budapest a végleges megoldás érdekében valamennyi fórumon felveti az ügyet, és a diplomáciai lépésektől sem riad vissza. Erről tájékoztatta a szaktárca közleményében Baranyi Krisztinát, az Együtt budapesti, 9. kerületi önkormányzati képviselőjét, miután a magyarországi szakpolitikus Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordult a folyó romániai szakaszának szennyezése ügyében.
Az Együtt politikusa által a Facebook közösségi oldalon megosztott válaszlevélben a magyar belügyi tárca illetékesei kifejtik:
a Magyarország és Románia között a határvizek védelme és fenntartható hasznosítása céljából aláírt egyezmény alapján hivatalos tájékoztatást kértek a román „kormánymeghatalmazottól” az üggyel kapcsolatban. Emellett a román–magyar környezetvédelmi egyezmény alapján működő vegyesbizottság ülésének az összehívását is kezdeményezték, de a Szamos szennyezése a magyar V4-elnökség keretében megrendezésre kerülő magyar–román környezetvédelmi miniszteri egyeztetésnek is témája lesz. Emellett a tárca a folyó magyarországi szakaszának a fokozott ellenőrzését és rendszeres vízminőségi vizsgálatát is elrendelte november közepéig, hogy az említett találkozókon akkreditált hatósági mérések alapján tárgyaljon a kérdésről. Mint írják, a román fél tájékoztatása szerint az Unicarm húsfeldolgozó üzem által okozott terhelés „a 2016-os monitoring adatok alapján nem okozott romlást a befogadó víztest ökológiai állapotában”. Azonban az is kiderült, hogy a közelmúltban az Unicarm tisztított szennyvizéből végzett mintavétel alapján több paraméter, az ammónia, nitrogén és foszfor koncentrációja meghaladta az engedélyezett határértéket. Ezért a román hatóságok gyakoribb önellenőrzésre és a teljes szennyvízkezelési rendszer felülvizsgálatára kötelezték a szatmári céget, és további vizsgálatokat kértek, derül ki a levélből. Mint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) múlt héten hívta fel a figyelmet arra, hogy az Unicarm élelmiszeripari cég nehézfémekkel szennyezi a Szamost és a Szatmár megyei Vetés környéki mezőgazdasági területeket. Korábban Baranyi Krisztina magyarországi szakpolitikus, majd a Greenpeace természetvédelmi szervezet is jelezte, hogy a vetési üzem által a Szamosba ürített szennyvíz nem felel meg a törvényekben foglalt minőségi mutatóknak. Bár elvárható lett volna, az illetékes hatóságok nem tájékoztatták a közvéleményt a jelzett problémákról, mutatott rá a Néppárt. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Nem lesz V5
Románia nem fog a visegrádi négyekhez (V4) csatlakozni, a V4-eknek sem áll szándékukban bővíteni a jelenleg négy országra kiterjedő együttműködést – közölte a Radio France Internationale (RFI) egy Teodor Meleşcanu külügyminiszterrel készült interjút ismertetve.
Az ellenzéki média rosszallóan számolt be arról, hogy a szociálliberális kormánytöbbség vezető politikusai – köztük Teodor Meleşcanu külügyminiszter – az utóbbi hetekben több ízben jelezték: Bukarest érdekelt a V4-kel folytatott együttműködés fejlesztésében. Ellenzéki elemzők szerint nem egyeztethető össze a német–francia „uniós maghoz” közeledni próbáló román külpolitikával az, hogy Bukarest a – Brüsszellel sok tekintetben szembeforduló – V4-ekhez soroljon be.
Klaus Iohannis államfő korábban leszögezte: Románia nem osztja a visegrádi négyek nézeteit Európa jövőjét illetően, és jelenleg „nincs realitása annak”, hogy Románia közeledne a V4-ekhez. Háromszék; Erdély.ma