Zötyögő fejlesztéspolitika
Székelyföld EU-forrásokra alapozott fejlesztése kiemelt figyelmet érdemel – ezzel is indokolható, hogy a magyarországi Európa Klub kedd esti rendezvényének vendége a Csíkszeredában élő Csutak István volt.
A fejlesztéspolitikai szakértő multimédiás előadáson ismertette azt a több száz grafikont, táblázatot és mátrixot tartalmazó tanulmányát, amely Székelyfölddel kapcsolatban támpontokat kíván nyújtani egy átfogó fejlesztési tervhez.
Mivel gyakorlatilag a tanulmány és, az előadás is elsősorban számokra és a belőlük levont következtetésekre épült, elkerülhetetlen, hogy néhány alapvető adatot ne ismertessünk újra. A romániai magyarság kétharmada Bihar, Kovászna, Hargita, Maros és Szatmár megyékben él; a magyar lakosság aránya Kovászna megyében 74, Hargita megyében 85, a többiben 26-39 százalék.
A gazdasági állapotokat azonban jól jellemzi, hogy az itt élő magyarok nettó átlagjövedelme Maros megyében a legmagasabb: kevéssel a romániai átlag egyötöde fölött, míg Kovászna megyében lassan megközelíti a nullát.
Az előadó szomorú népmozgalmi képet vázolt föl: a régióban a magyar népesség nagy ütemben fogy, és romlik a korfa összetétele. Mert igaz ugyan, hogy Székelyföld mindig is „kibocsátó” szerepet játszott, de míg a távozók korábban megmaradtak magyar nyelvterületen, napjainkban nem állnak meg Magyarország nyugati határainál – másrészt pedig a belső migráció következtében (is) folyamatosan növekszik a román népesség aránya.
Össze kell hangolni
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tartós munkanélküliség a térségben az országos átlag fölött van, a közösség egészségügyi állapota pedig már középtávon gondot okoz – ez még szükségesebbé teszi az uniós alapok jobb kihasználását. Különös jelenség, hogy miközben a szakorvosképzésre jelentkezők körében több a magyar nemzetiségű, ez a felvételnél már nem mutatkozik meg – sőt, az arány megfordul – ugyanakkor az elvándorló orvosok közt elsősorban magyarokat találunk.
Csutak István szerint a helyzet mára annyira megváltozott, hogy nem is Székelyföld felzárkóztatásáról beszélünk – ami egyébként az EU kohéziós alapjának elsőrendű célja lenne –, hanem arról, hogy a leszakadás üteme mérséklődjék. És még ehhez is szükség van az elérhető uniós források hatékonyabb megszerzésére. Reménykeltő lehet, bár az előadó szkeptikus véleményének adott hangot, hogy várhatóan még az idén nyolcvan, önálló költségvetésű helyi akciócsoport jön létre a LEADER-programon keresztül, méghozzá önálló költségvetéssel.
A jelenlegi zsákutcából való kiutat a fejlesztéspolitikai szakértő abban látja, hogy a romániai (erdélyi és partiumi), a szlovákiai (felvidéki), az osztrák (burgenlandi), a szlovéniai (Mura-vidéki) és természetesen a magyarországi akciócsoportok tevékenységét össze kell hangolni. Csutak sajnálatosnak tartja, hogy a nemzetiségpolitikának nem vált részévé a fejlesztéspolitika, ebben a kérdésben sürgős szemléletváltásra van szükség, ha eredményeket akarunk elérni.
Régiók találkozása
Érdekes különbségtételre hívta fel a figyelmet az elhangzottakkal kapcsolatban Inotai András, az Európa Klub elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója. Véleménye szerint a fejlesztéspolitikai finanszírozásban három különféle irányt kellene kidolgozni. Külön pénzosztási stratégiát lehetne alkalmazni két vagy több fejlett régió társulása esetén, illetve a fejlett és kevésbé fejlett régiók összekapcsolódásakor, ahol az egyiket a lehúzás veszélyétől kell megvédeni, a másikat pedig a magasabb szint elérésében segíteni.
Ismét más típusú finanszírozásban részesülhetnének az egymás mellett élő fejletlen régiók - ezek esetében a kiemelt juttatásokat együttesen kidolgozott célok megvalósítására fordítanák. Ezzel kapcsolatban érdekes jelenség, hogy Nyugat-Erdélynek sikerült magasabb sebességre kapcsolnia, mint Kelet-Magyarországnak, a Kolozs megyei fejlődés pedig már-már Temes élszerepét is „veszélyezteti”, és Csutak István szerint látványosan gyorsuló tempója miatt egyre jobban oda kell figyelni Brassóra is.
Gyulay Zoltán, Budapest
Új Magyar Szó (Bukarest)

Vendégmunkában az élen
A közép-kelet- Európai Uniós tagállamok mintegy 3,7 millió polgára dolgozik Nyugaton, a román és a lengyel állampolgárok élen járnak – derül ki az osztrák Világgazdasági Kutatóintézet (WIIW) adataiból, amelyeket a Der Standard internetes kiadása publikált.
Mint az osztrák napilap is megjegyzi, az elmúlt években felgyorsult a közép-kelet-európai polgárok munkavállalási célból történő migrációja, meglátásukban pedig a románok és a bolgárok bizonyultak a leginkább mobilisnek. A WIIW adatai szerint az Európai Unión belül biztosított mozgásszabadság legnagyobb haszonélvezői a román és a lengyel állampolgárok, a romániaiak 15 százaléka, míg a lengyelországiak 6 százaléka valamely nyugat-európai országban vállal munkát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)