Eddigi legsikeresebb kiadását zárta az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
A 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten bebizonyosodott: nagy igény van a család minden tagját megszólító kulturális rendezvényekre. A Communitas Alapítvány, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett eseményre több ezren látogattak el a Fogoly utcába – közölték hétfőn a szervezők.
„Olyan rendezvényt hoztunk össze, amelynek sikere rácáfol arra, hogy a digitális világban a nyomtatott szónak, könyvnek csökkent volna a jelentősége, az iránta mutatott érdeklődés” – jelentette ki Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke. Hozzátette: az Ünnepi Könyvhét megmozgatta Kolozsvár minden generációját, írók és olvasók találkozhattak, a könyvbemutatók zömét pedig nagy érdeklődés övezte.
„Az a feladatunk továbbra is, hogy keretet biztosítsunk ezeknek a találkozóknak, a Könyvhéthez hasonló kulturális rendezvényeknek” – tette hozzá. Bodor László rámutatott: minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni kell az erdélyi magyar kultúra fennmaradását, gyarapodását, legyen szó könyvkiadásról, irodalmi, zenés eseményekről, családi programokról.
H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke, az esemény egyik szervezője elmondta: a Könyvhétnek otthont adó Fogoly utca újra alkalmasnak mutatkozott az esemény befogadására, a történelmi környezet, a városfal árnyéka nagyban hozzájárult a kulturális hangulat megteremtéséhez. Az olvasók nem csak a több mint 30 kiadó kínálatából csemegézhettek – személyesen is beszélgethettek több neves szerzővel. „Öröm volt látni a könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat övező fokozott érdeklődést” – jelentette ki.
A szervezők színes, változatos programmal szólítottak meg minden generációt: a könyvvásár, workshopok, színházi előadások mellett kiállítás, gyermekprogramok, slam poetry és további gazdag felhozatal várta az érdeklődőket. Május 12-én, az ünnepi megnyitón a Kolozsvár Társaság díjazta Láng Gusztáv irodalomtörténészt, Kolozsvár büszkeségének titulálva, valamint együttműködési megállapodást írt alá a Budapest II. kerületi Marczibányi Téri Művelődési Központ és a Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosa 2021 Egyesület, amelynek kereteit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét szervezői teremtették meg.
Nem maradtak el az író-olvasó találkozók sem. A meghívott szerzők között szerepelt Varró Dániel, Péterfy Gergely, Farkas Wellmann Endre, Magyari Tivadar, az estéket pedig koncertek színesítették. Fellépett ByeAlex, a Bagossy Brothers Company, a Jazzybirds és a Garabonciás együttes, de a szórakozni vágyók a Váróterem Projekt előadásait, valamint néptáncműsorokat is megtekinthettek.
Emlékkonferencián tisztelegtek Tamási Áron munkássága és Szilágyi Domokos Öregek könyve előtt, Méhes György születésének századik évfordulójára pedig két eseményt is szerveztek. A fentiek mellett irodalmi élőkönyvtár, a Homokkönyv című kiállítás, három tematikus séta, az Életfa Családsegítő Egyesület gyermekfoglalkozásai, interaktív jam session, valamint a slam poetry előadói által szervezett workshop is gazdagította a programkínálatot.
maszol.ro

Töredékek a kommunizmusról
Csütörtökön este 7-től a kolozsvári ZUG.zone kortárs művészeti térben (Árpád/Traian u. 40–42 sz.) adja elő az Egy távoli emlék töredékei című előadását a Shoshin Színházi Egyesület.
A kolozsvári színművészek által alapított színházi egyesület ebben az évadban utoljára játssza a Köllő Csongor rendezte előadást. Az Egy távoli emlék töredékei bemutatója 2015 augusztusában volt az egyesület által szervezett KaravanAct utazó színházi fesztiválon – amely Kolozsvárt, Kidét, Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt érintette –, ezt követően lelt játszóhelyre a Váróterem Projekt működtette független színházi térben, a Zugban.
A produkció a kommunizmus idején játszódó történetfoszlányokból megpróbál egyfajta átfogó képet bemutatni a rendszerváltás előtti időszakról. A produkció ajánlója szerint a Szilágyi Domokos, Cs. Gyimesi Éva, Jorge Luis Borges és Jerzy Grotowski egyes szövegeit, illetve a színészek által írt szövegeket felhasználva, a szó, tánc és zene organikus ötvözete tárul a nézők elé, a töredékek pedig az előadás folyamán egységes történetté állnak össze.
„Amik most vagyunk, az a múlt egyenes következménye. Viselkedésünk, tetteink, reakcióink, gesztusaink, szavaink múltunkból táplálkoznak. Ebből kifolyólag a múltat dialektikus módon kell vizsgálnunk – szorosan összekapcsolva a jelenidejűségünkkel. A színház önmagában képes megfejteni és megválaszolni ezeket a kérdéseket. Hogy ezt az akarva-akaratlanul testünkbe-lelkünkbe ivódott örökséget feldolgozzuk, olyan »halott szavakhoz« nyúltunk, mint például: Szekuritáté, kommunizmus, diktatúra vagy Ceauşescu” – írta az előadásról a rendező, Köllő Csongor. A június 9-ei előadásra helyeket a shoshin.mail@gmail.com e-mail címen lehet foglalni.
A Shoshin Színházi Egyesület lapunkhoz eljuttatott közleménye kitér arra is, hogy bár a színházi évad a csütörtöki előadással hivatalosan lezárul, a nyár folyamán is számos programjuk lesz. Június utolsó hetében a szervezet két fiatal küldöttje vesz részt Madridban egy nemzetközi képzésen, ahol a művészet és a társadalmi beavatkozás összefonásának lehetőségeit vizsgálják. Az egyesület következő itthoni fellépése a Kolozsvári Magyar Napok alatt lesz, amelynek keretében több Shoshin-produkciót is láthatnak majd az érdeklődők.
Augusztus végén immár harmadik alkalommal szervezik meg az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő nemzetközi színházi tábort Kidében. A Csomópontok, időpontok: a Csónak című tábor színészek, rendezők, koreográfusok, diákok, de a nem szakmabeliek számára is nyitott képzést nyújt, „emellett a természet közelsége és a különleges helyszín révén feltöltődést, ihletet biztosít” – írják a közleményben. A tábor szervezésében a Shoshin fő partnere a Kidei Alkotótér.
Az egyesület idén szeptember 26-a és október 5-e között szervezi meg a KaravanAct utazó színházi fesztivál második kiadását, amelynek keretében – akárcsak tavaly – a meghívott előadások mellett látható lesz a Shoshin új bemutatója, amely ezúttal a Házikó a halottaknak munkacímet kapta. Az új előadáson kívül a nemrégiben felújított Mindenke és a varázsdoboz című Shoshin-produkció is részt vesz a turnén, ám ezt az előadást a kolozsvári érdeklődők már korábban, a Kolozsvári Magyar Napokon is láthatják. Az utazó fesztiválon egy lengyelországi és egy magyarországi társulat lesz jelen vendégként, de meghívást kaptak a kolozsvári Színház és Televízió Kar diákjai is. A Shoshin tevékenységéről az egyesület hivatalos oldalán (facebook.com/shoshin.theatre) lehet tájékozódni.
Krónika (Kolozsvár)

Ők is szeretnek játszani – elfogadást tanultak a Kolozsvári magyar gyerekek
Több tucat fogyatékkal élő és „normál fejlődésű” gyerek játszott együtt szombat délután a Kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület udvarán. Sok önfeledt kacagást hallottunk.
Másodszor szervezte meg szombat délután a Kolozsvári az Életfa Családsegítő Egyesület a Játszó.tér című rendezvényt, amelynek lényege, hogy fogyatékkal élő gyerekeket is bevonnak a közös időtöltésbe. Az esemény az egyesület által elindított, Én is szeretnék játszani projekt része. Ennek kedvezményezettjei azok a családok, ahol sajátos vagy eltérő nevelési igényű gyermekek élnek.
Az egyesület udvarán mozgáskorlátozott, hallássérült, Down-szindromás, beszédzavaros kisfiúk és kislányok játszadoztak, de láttunk fogyatékkal élő felnőtteket is. A délután folyamán Bertóti Johanna, a Kolozsvári társulat, a Váróterem Projekt tagja énekelt a kicsiknek, a felnőttek – köztük a színész Dimény Áron – kedvenc meséjüket olvasták fel nekik.
Az Életfa Családsegítő Egyesület vezetője, Deme Ilona a Maszolnak elmondta, a júniusi rendezvényhez képest lehet, hogy kevesebb fogyatékkal élőt sikerült bevonni a közös játéjba, de aki eljött, az családja körében érkezett. "Ezt egy nagyon fontos lépésnek tartjuk, hiszen az igazi társas kapcsolatok egyének és nem intézmények között alakulnak ki" – magyarázta.
Romániában a statisztikai hivatal adatai szerint 0,69 százalék – 30163 személy – a sajátos nevelési igényű gyermekek aránya. Kolozs megye összesen 2661 sajátos nevelési igényű gyermeket számlál.
„Már azt sikernek tartjuk, hogy elkezdtünk beszélni, gondolkodni a fogyatékkal élők társas kapcsolatainak helyzetéről és lehetőségeiről” – mondta Deme Ilona. A pszichológus szerint ezeknek a kicsiknek a fejlődése is attól függ, hogy mennyire van lehetőségük a társas kapcsolatok kialakítására, milyen oktatásban részesül, és mennyit törődnek velük.
„Hogy közösségünk életében a fogyatékkal élők nem vesznek részt, annak legfőbb okát a társadalom mássághoz való viszonyulásában látjuk. Hiszünk abban, hogy minden gyermek számára a legjobb fejlesztési módszer a játék, és hogy mindannyian társas kapcsolatainkban fejlődünk leginkább” – magyarázta az egyesület vezetője.
Mint megtudtuk, az Én is szeretnék játszani projektet márciusban indították el. Céljuk legalább részben lebontani az előítéleteket, mert szerintük a fogyatékkal élő személyek jó része képes beilleszkedni a közösségi intézményekbe: iskolába járni, munkát vállalni és részt venni a szabadidős tevékenységeken.
További terveikről Deme Ilona elmondta: augusztus 19-ére Kolozsvárra hívták a Budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadását. A társulatot nagyrészt fogyatékkal élő fiatalok alkotják. Előadásuk a Kolozsvári Magyar Napok színházi rendezvényeinek részeként pénteken tekinthető meg két alkalommal.
2016 őszétől szakemberek vezetésével rendszeres integrációs fejlesztő tevékenységet szeretnénk indítani, ahol az eltérő nevelési igényű és normál fejlődésű gyermekek együtt játszhatnak és tanulhatnak. „Rendszeressé kívánjuk tenni a Játszó.tér eseményünket is. Ahhoz, hogy az Életfa udvara a sajátos nevelési igényű kicsik számára is igazi játszótér lehessen, meg szeretnék vásárolni Kolozsvár első, mozgássérültek számára készült hintáját, valamint az ehhez szükséges gumiszőnyeget.”
Deme Ilona elmondta, a Baltazár Társulat fellépéséhez szükséges pénzt támogatóiknak köszönhetően már sikerült előteremteni. A hinta beszerzéséhez a Kolozsvári Magyar Napokon is gyűjtenek adományokat.
Számos Kolozsvári intézmény az Én is szeretnék játszani projekt mellé állt: a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája. Két kiemelt támogatójuk a Cosmetic Plant és a Budaval. Adományokat a következő bankszámlaszámra várnak: Asociația Copacul Vieții – Életfa Családsegítő Egyesület, RO57OTPV200000653359RO02.
Cs. P. T.
maszol.ro

Hozzáférhető múlt és örökség a bonchidai kastélyban
Az örökség fogalma képlékeny: folyton változásban van, egyszerre csökken és növekszik, pusztul és gyarapodik.
A hazai helyzetben, nem alaptalanul a diskurzus legtöbbször az eltűnő (épített) örökségről szól, a hiányról és a helytelen megoldásokról, tehát a negatívumokról. A hétvégén Európa-szerte a Kulturális Örökség Napjait ünnepelték: műemlék épületeket nyitottak meg, amelyek máskor nem látogathatóak – Budapesten többek között a Sándor-palotát –, múzeumok szerveztek külön erre az alkalomra beszélgetéseket, eseményeket. Az országok programjait különböző honlapokon lehet böngészni, de ahttp://www.europeanheritagedays.com oldalon elérhető mindennek az összesítése. Található még itt egy nagyon beszédes Európa-térkép: erre kis csillagokkal feltüntették, hogy az országok milyen városokban rendeznek megmozdulásokat erre az alkalomra. Érdemes Romániára ráközelíteni: a történelmi Erdélyben egyetlen csillag sem jelenik meg. Nem kell viszont megijedni, a mozgalomhoz azért csatlakoztak más városokból, térségekből – például a nagybányai ásványtani múzeum, vagy a konstancai múzeum. A címek, rövid leírások alapján a programok a kulturális örökség jelentése, hasznosítása és mindebben a közösségek szerepének, felelősségének témakörére épültek leginkább.
Kolozsvár (és környéke) nem volt ugyan rajta az említett térképen, mégis volt a hétvégén egy olyan esemény, amely teljes mértékkel beleillik a programsorozatba. Vasárnap, szeptember 19-én került sor Bonchidán a Metamorphoses Bánffy címet viselő rendezvényre, amelynek célja a család iránti tisztelet kifejezése is – így újra találkozhattak a leszármazottakkal, hiszen itt volt Bánffy Miklós unokája, Nicolette Bánffy-Jelen is. De mindemellett megnyitották az Arts and Crafts (Művészetek és Mesterségek) Központot, beszélgetésre is sor került, valamint a Váróterem Projekt színházi előadására. A központ neve utal arra a szellemiségre, amelyet követni szeretnének. A magyarul művészeteknek és kézművességnek fordítható elnevezés takarja azt a mozgalmat is, amely a 19. század végén indult Nagy-Britanniából, és a mindinkább háttérbe szoruló kézművesség újra fellendítése, a művészetben való felhasználása is célja volt. A bonchidai kastély is egy hasonló elveken működő központ funkcióját hivatott betölteni, ahol a különböző művészeti ágak találkozhatnak, egyszerre létrehozva valami újat és követve Bánffy Miklós szellemiségét. A főépület tereinek berendezése nem egyszerű feladat, az alkotók szem előtt tartották a falak textúráját, amelyet a tégla és a kő építőanyagok tesznek változatossá, valamint a tér arányait, amelyhez a szintek, elválasztófalak leomlása is hozzájárult. Ezért egy olyan megvilágítási rendszert készítettek el, amely több tucat egyforma méretű lámpából áll, amelyeket hullámvonal-szerű alakzatban lógattak be a térbe. Ezzel a formával érzékeltetni kívánták a hiányzó boltozatokat is.
ÚJVÁRI DOROTTYA
Szabadság (Kolozsvár)

Indul a ZUG.zone harmadik évada
A Váróterem Projekt független színházi társulat 2014-ben nyitotta meg a ZUG.zone-t, amely az elmúlt két évben Kolozsvár kulturális életének fontos helyszínévé vált, olvasható a társulat közleményében.
A ZUG-ban a kortárs művészi kísérleteknek helyet adó programok mellett, a Váróterem Projekt tevékenységét is nyomon követhetik az érdeklődők, az évadot például a frissen díjazott, OccupyYourself című előadással nyitják. Szabadság (Kolozsvár)

Így politizálnak a fiatal erdélyi alkotók
Kényelmesek? Képesek hatni? Más helyzetben vannak, mint a román művészek? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel kedden a kolozsvári Tranzit.ro Art ft. Politics kerekasztal-beszélgetésén, amelyen öt erdélyi magyar művész vallott a politikához fűződő kapcsolatáról és a helyi viszonyokról.
A meghívottak első körben saját alkotásaikról beszéltek Visky Janka, a Babes-Bolyai Tudományegyetem politológia szakos hallgatójának kérdéseire válaszolva. Imecs-Magdó Levente színész, a Váróterem Projekt alapítótagja és elnöke, a ZUG.zone alapító tagja elmondta, januárban lesz hetedik éve, hogy a Váróterem létezik, azóta 17 előadást hoztak létre. Az Occupy Yourself című előadás a függőségek témájából indult ki, amelyhez egy könyvet dolgoztak fel, kérdőívet töltöttek ki és egy hetet eltöltöttek egy drogterápiás központban is.
Jakab-Benke Nándor (Főtér, Filmtett) arról beszélt, régen megpróbált elhatárolódni a kényesebb témáktól, a kukker.ro videomegosztó működtetése idején nem (igazán) politizáltak, egy évvel ezelőtt azonban elfogadta, hogy muszáj foglalkozni ezekkel a dolgokkal.
Kopacz Kund szobrász elmondta, Egerben végzett, természetművészettel foglalkozott, a negyedik évre azonban kiábrándult, Kolozsvárra kerülve pedig megismerte az Acasăanarchista közösséget, részt vett különböző találkozók szervezésében. Eközben például az ételre koncentrált úgy, hogy az ideológiát kerülve inkább nemzeti kedvencekre figyeljen. Később tüntetésekre kezdett járni, idővel egyre inkább radikalizálódott. A diplomamunkáját olyan projektté alakította, amely már nem művészet, hanem száraz politikai munka lett.
Visky Andrej, színházrendező egy Moliére-darabról beszélt: az előadás a házasságot és az egyházat, mint intézményt illeti kritikával, az előadásban Don Juan lázadási projektje felmutatni ezen intézmények ürességét, azt, hogy ezek talán csak eszközei az állati ösztönök központosításának.
Mennyire határozza meg a művészet a politikát?
A pártpolitikát nem befolyásolja, de vannak szerencsés esetek, mint Verespatak ügye, ahol különböző művészeti csoportok tevékenysége hatott – mondta Kopacz Kund. Kisebb léptékben is van hatása a művészetnek, a kolozsvári Művészeti és Design Egyetemen ő maga is próbált hatni: elmozgatta az udvaron levő szobrokat. „Státusszimbólumokat mozgattam meg, például közel vittem őket a szemeteshez, meg titkosügynökként beszélgettem a diákokkal, hogy figyeljék kritikusabban a környezetüket és alakítsák át” - mesélte.
Győrfi Kata költő, dramaturg szerint egyrészt tematizálni kell a politikát vagy az állásfoglalásunkat, ha pedig nem tematizálunk, akkor a publikálással, az ösztöndíjak elfogadásával legitimálhatjuk a folyóiratokat, szervezeteket vagy éppen ellenkezőleg.
A közvetlen hatás nem mérhető, de a nézőkre, a potenciális szavazópolgárokra lehet hatni adott esetben. Ez hatalmas felelősséget jelent, de mivel nincs az az illúziója, hogy ereje volna hatni, ezért nyugodtan alkot – fogalmazott Jakab-Benke Nándor. Visky arra hívta fel a figyelmet, buborékok vannak, mindenki a saját óriáskerekében forog, oda jár kultúrát fogyasztani, ahol a tartalommal egyetért.
Miért nincs itthon politika a művészetben?
Jó művészetet, főleg költséges dolgokat, mint akár egy film, pénzbe kerül elkészíteni, és semmi nincs ingyen, valahonnan mindenki kapja a pénzt – emlékeztetett Jakab-Benke Nándor. „Az én meghatározásomban a politika a közjavak újraosztását jelenti, és ezzel érthető, hogy mire gondoltam az imént.”
Imecs-Magdó Levente szerint talán nem véletlen, hogy a románok bátrabbak, ez pedig a többségi társadalmi háttér miatt lehet így. Győrfi Kata szerint az a probléma, hogy nem teszünk fel kérdéseket, például hogy miért éppen Orbán János Dénes kap lehetőséget tehetséggondozásra, miért szűnnek meg Magyarországon irodalmi lapok, míg az erdélyiek több pénzt kaptak az utóbbi időszakban.
Visky Andrej szerint a művészek frusztrációjában keresendő a jelenség oka: mintha nem volna húzóerejük, nem volna kihez szólni, nincsenek meg a szükséges fórumok, amelyek motiválják a művészt. Egyfajta hitetlenséget érez – mondta, miközben szerinte a mainstream színházban a múlt rendszer öröksége érződik, a kódolt rendszerek, a metaforikus, konceptuális jelleg, amit lassan vetkőznek le.
Imecs arra figyelmeztetett, hogy Magyarországon azóta van erős színház, amióta erős ellenfél van, és egyfajta cenzúra működik, „nálunk azonban minden langyos”. Jakab-Benke Nándor a film magyarországi helyzetéről úgy fogalmazott, most kezd kilábalni egy válságból a Magyar Nemzeti Filmalap létrejötte óta, viszont nincs politikával telítve. „Tény, hogy próbálnak műfaji filmeket csinálni, és nem politikával foglalkozni – ez pedig rendben van”, mondta.
Visky Andrej szerint a színház egyszerűen kényelmes, pedig kimehetne a parkba, a Monostorra, mert ma a színházhoz csak egy privilegizált csoport jut el, akiknél a közvélekedés szerint előfeltétel a műveltség, egy bizonyos kulturális háttér stb. Más korokban a színház olyan hely volt, ahol gondolatok ütköztek, és egy dialektikus viszony állt fenn – emlékeztetett.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Nem a szavak embere vagyok (Színházi tükör)
Vass Zsuzsanna Székelyudvarhelyen született, Kolozsváron végezte a színművészeti egyetemet, 2015-ben mesterizett. Az egyetemi évek alatt több független színházi produkcióban játszott Kolozsváron, 2015 nyarán a Szegedi Nemzeti Színház társulatához szerződött. Egy szűk szegedi évad után Bocsárdi László hívására érkezett Sepsiszentgyörgyre, április óta tagja a Tamási Áron Színház társulatának.
– Miért lettél színésznő?
– Sajnos, semmi izgalmasat nem tudok erről mesélni, egyszerűen így alakult az életem. Nem volt gyermekkori álmom a színház, csak a középiskola vége felé kezdett foglalkoztatni, miután az udvarhelyi színházban egyszer helyettesítettem egy statisztát. Nem vagyok túl extrovertált személyiség, fiatalabb koromban az is nehezemre esett, hogy több ember előtt elmondjam a véleményemet. Néha számomra is meglepő, hogy erre a pályára kerültem.
– Hogyan vezetett az utad Udvarhelytől Sepsiszentgyörgyig?
– Udvarhelyen végeztem az általános és középiskolát, Kolozsváron az egyetemet, aztán Szegedre szerződtem, de közben még játszottam Kolozsváron is. Akkor rendezett Bocsárdi a kolozsvári román színházban, és miután egy alkalommal megnézte a Zéró című előadásunkat Botos Bálint rendezésében a Váróterem Projektnél, elhívott minket Szentgyörgyre Rácz Endrével együtt, aki az egyetemen is osztálytársam volt. A Liliomban kaptunk először lehetőséget, azután felbontottam a szerződésemet Szegeden. Utána következett a Zongota, majd a norway.today.
– Milyen fontosabb munkáid voltak korábban?
– Az egyetem alatt több izgalmas színházi produkcióban is részt vettem. Dolgoztam a Groundfloor Groupnál, egy nonverbális előadásban, Sinkó Ferenc rendezésében, amit az Ecsetgyárban mutattunk be. Egy évig a Váróterem Projektnél játszottam, ahol ugyancsak érdekes tapasztalatokban volt részem: például készítettünk egy improvizációs előadást, ami komoly kihívás volt, mert sosem lehetett pontosan tudni, hogy mi fog történni benne, nagyon egymásra voltunk utalva. Osztálytermi produkciónk is volt, a Bánk bán? Jelen!, azt is nagyon szerettem. Elég kemény közönség a középiskolásoké, nem kímélik a színészt. Szerintem minden pályakezdőnek megéri belekóstolni a független színházi életbe, ott igazán meg lehet tapasztalni, mit jelent a csapatmunka. Aki épp nem játszott, jegyet árult, szervezett, pályázatokat írt... Akkor nyílt meg a Váróterem Projekt új székhelye, a Zug, közösen takarítottunk, festettünk, vakoltunk, aztán letettük a szerszámokat, és próbáltunk egy kicsit. Miután megnyílt a hely, valamiből fenn kellett tartani, ezért bulikat, koncerteket szerveztünk, ahol mi árultuk a sört, másnap reggel pedig takarítottunk, és csak azután kezdtük a próbát. Több szempontból is tanulságos volt.
– És Szentgyörgyön milyen színésznek lenni?
– Jól érzem itt magam. Szakmailag fontos állomás, van mit tanulni a kollégáktól, és nagyon jó a hangulat a társulaton belül. Úgy érzem, elég hamar befogadtak. Ez nagyon jó közösség.
– Milyennek tűnik a város Kolozsvár és Szeged után?
– Kolozsvárt nagyon szeretem, valószínűleg a pezsgése miatt, jó volt ott egyetemistának lenni. Vissza is látogatok elég gyakran. Szeged viszonylag nagyváros, de valahogy kisvárosként viselkedik. Szentgyörgy olyan kisváros, mely nagyvárosként működik, jó köztes hely.
– Milyen jellegű előadásokban szeretsz játszani?
– Olyanokban, ahol nem végrehajtóként, hanem partnerként kezelnek. Szeretem az igazi csapatmunkát, amikor a rendezővel közösen keresgélhetek. Nem szokott egyből megérinteni a szöveg, amit elém tesznek, általában időre van szükségem, hogy megtaláljam az utat hozzá. Mint mondtam, nem a szavak embere vagyok, talán a nonverbális előadások állnak hozzám legközelebb...
– A színészi munka mellett még mivel foglalkozol?
– Sok minden érdekel még a színházon belül és kívül is. Szeretek mozogni, részt venni workshopokon, a Váróterem Projektnél voltam rendezőasszisztens, ami nagyon fontos tapasztalat volt, a mozgásszínház is nagyon érdekel. Néha találkozom egy-egy izgalmas küzdősporttal vagy táncformával, de nehéz valamit rendszeresen gyakorolni. Igazából minden időfüggő, és amikor dolgozom, alig jut idő másra... Az is jellemző rám, hogy nem bírok sokáig egy helyben maradni, ezért a szabad időmben igyekszem kimozdulni Szentgyörgyről.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismertette elképzeléseit a Figura új vezetője
„Azért működött és működik jól ez a színház, mert a léte, minden alkalmazottja számára egy közös ügy” – fogalmazott bemutatkozó sajtótájékoztatóján a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház új igazgatója. Albu István versenyvizsgával nyerte el az intézmény vezetői tisztségét, az állást december elsejétől tölti be. A színház feladatának tekinti, hogy a „közös ügyet” kiterjessze a város vezetőségére és lakóira.
Miután az elmúlt évad végén igazgató nélkül maradt a Figura Stúdió Színház, megbízott vezető látta el a menedzseri feladatokat az intézménynél. A megüresedett állás betöltésére kétszer is versenyvizsgát hirdetett a fenntartó városi önkormányzat, a pályázat nyertesét, a sepsiszentgyörgyi Albu Istvánt nevezte ki a menedzseri tisztségre.
Albu István korábban vendégrendezőként már dolgozott a Figuránál. Ő vitte színre a De mi lett a nővel? az Arab éjszaka, a Fizikusok és a Zűrzavaros éccaka című előadásokat, a munkafolyamatok során rálátása nyílt az intézmény tevékenységére. Akkori meglátásait a kinevezésétől eltelt időszak tapasztalatai is megerősítették. „Vendégrendezőként megfogalmazódott, az utóbbi két hétben pedig igazgatóként is úgy látom, hogy azért működött és működik jól ez a színház, mert léte minden alkalmazottja számára egy közös ügy. Úgy gondolom, hogy az lenne a legfontosabb feladatunk, hogy ezt a közös ügyet kiterjesszük a város lakóira, hogy a gyergyószentmiklósiak is magukénak érezzék a színházat. Ebben a kicsi városban eleve csodaszámba megy, hogy tud működni a Figura. Nagyon nagy erény, hogy egy olyan intézménye van Gyergyószentmiklósnak, amelyik évente – a két fesztiváljával akár – a város legnagyobb kulturális eseményét biztosítja” – fogalmazott.
Rendkívülinek nevezte, hogy a kisváros meg tudja engedni, fel tudja vállalni, hogy kísérleti színházat működtessen, fontosnak tartja, hogy a településvezetés is érezze az intézmény létének, működésének pozitívumait. „A közös ügyet ki kellene terjeszteni a városvezetés felé is, hogy ennek a kis kincsnek, ékszernek, kuriózumnak – amit a Figura jelent – a fontosságát minél inkább közösen tudjuk megfogalmazni és átérezni” – mondta.
Ugyanilyen fontosnak tartja a színház jelenlétét Gyergyószentmiklóson kívül is. A turnék, fesztiválok kell jelentsék azt a bizonyos másik síkot, amin a Figurának működnie kell, „hisz ha csak az utóbbi időben született előadások minőségét, értékét vesszük figyelembe, már akkor is kijelenthető, hogy a Figurának helye van bármelyik erdélyi magyar színház mellett.”
Rendezőként és igazgatóként is vallja: egy adott színházról az előadásai beszélnek. Ennek fényében fejezte ki örömét a készülő darab kapcsán: a Barabás Árpád által rendezett Ibusár című előadás az összefogásról is beszél, lévén, hogy három intézmény – a Figura, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhelyi Táncműhely – közös produkciójaként jön létre.
Fontos az összefogás a Figura székhelyét biztosító művelődési ház adminisztrációs kérdéseinek ügyében is – hangsúlyozta Albu István. Mint kifejtette, az épület megérett egy teljes felújításra, az apró javításokkal csak odázni lehet, nem pedig megoldani a gondokat. „Nem titok, mindenki láthatja, hogy lassan már életveszélyes helyzetek is kialakulhatnak” – utalt az épület állagára, hozzátéve, hogy a helyzetet csak masszív beruházással, teljes felújítással lehet orvosolni. A Figura képtelen megoldani a szükséges beruházást, a városvezetés együttműködésére és ígéreteire számít. „Örvendek annak, hogy jó a kommunikáció a városvezetővel, a polgármesteri hivatallal. Közösen dolgozunk azon, hogy minél hamarabb lépni lehessen ez ügyben, hogy tudjuk biztosítani a megfelelő körülményeket az itt dolgozóknak, vendégszereplőknek és a közönségnek” – jelentette ki az új igazgató. 
Szilveszteri bemutatóra készül a Figura
Az évad második bemutatójára készül a Figura Stúdió Színház. Parti Nagy Lajos – Darvas Ferenc Ibusár című darabját Barabás Árpád jegyzi rendezőként; az előadás koprodukció a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházzal és az Udvarhely Néptáncműhellyel. A gyergyószentmiklósi bemutatóra, amely egyben szilveszteri előadás is, december 30-án, péntek este 7 órától kerül sor a Figura nagytermében.
Albu Istvánról
Albu István 1984-ben született Sepsiszentgyörgyön. 2007-ben szerzett diplomát a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának színművészeti szakán. Színészként a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, a Kézdivásárhelyi Városi Színházban és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán, valamint több rövidfilmben, televíziós reklámban szerepelt. Színpad-, világítás-, hang- és videotechnikában, illetve díszlet- és jelmeztervezésben tanulóévei és munkássága során szerzett tapasztalatokat. Számos darab rendezőjeként jegyzik nevét. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban, a Kolozsvári Magyar Operában, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a Kézdivásárhelyi Városi Színházban, a Szatmárnémeti Északi Színházban, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházban, a kolozsvári Váróterem Projektnél, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, illetve a Kolozsvári Rádiónál voltak önálló rendezései. Rendezői munkatársként is számos előadásban dolgozott.
Pethő Melánia Székelyhon.ro

Saját generációjukról szóló, kétnyelvű előadást mutatnak be fiatal alkotók Kolozsváron
A rendszerváltás és a Colectiv-tragédia utáni generációról, a 21. század Romániájáról, a román-magyar kapcsolatról – mindezek fényében pedig a család működéséről, vagy épp működésképtelenségéről szóló előadást mutatnak be szombat este hét órától a kolozsvári ZUG Zone-ban. A PAS(SZ) címet viselő előadás szövegét Lovassy Cseh Tamás jegyzi, a rendező pedig Leta Popescu.
A szöveg arról a generációról igyekszik beszélni, mely érzékeli ugyan, hogy a körülötte lévő társadalom jelentős változásokon megy keresztül, nyughatatlanságának pontos okát azonban nem képes megfogalmazni. „Mintha az élet csak egyszerűen megtörténne velünk, mi pedig ennyit érzékelünk: valami baj van. Két lehetőségünk maradt: fáradhatatlanul kérdezünk, vagy hagyjuk, hogy a körülöttünk mindinkább eluralkodó őrület diktáljon. A PAS(SZ) nem ígér megoldást, mindössze egy generáció – ha úgy tetszik, egy társadalom – pillanatnyi állapotát és érzeteit igyekszik rögzíteni három szereplőjén keresztül” – vall az előadás ismertetőjében a szerző.
Leta Popescu rendező így nyilatkozott az előadásról: „Lényegtelen, hogy egy szakításról, a halálról, nemzeti identitásunkról vagy szexuális orientációnkról beszélünk, mondandóm tulajdonképpen ugyanaz: oda kell figyelnünk magunkra. Ezt próbáltam megfogalmazni ebben az előadásban is. Sem nagy, sem aprócska drámáink nem elhanyagolhatóak. Egy olyan korszakban élünk, melyben egyre inkább kötelezővé válik, hogy ismét magunkra figyeljünk. És miközben körbetekintünk, egy társadalmat látunk. Egy zavarodott társadalmat. Amilyenek mi is vagyunk. Van mit tennünk. Van mit újragondoljunk. És nem, nem <>-olhatunk semmit.”
Az előadás három fiatalról beszél: Andiról, a valamiért furcsán viselkedő színésznőről, Eszterről, aki szerint Budapest olyan, mint a rák, és Victorról, aki egy késő délutáni kávézás alkalmával megismer valakit. Az alkotók véleménye szerint a PAS(SZ) nem egy tragédia, és nem egy jobb élethez készült használati utasítás, sokkal inkább egy kortünet és egy kérdés: mi lesz velünk?
A Reciproca Egyesület és a Váróterem Projekt közreműködésében létrejött előadás időtartama 1 óra, az előadást két nyelven - magyarul és románul - játsszák. A felirat mindkét nyelven biztosított. Az előadást 14 éven felüli nézőknek ajánlják.
PAS(SZ) Szöveg: Lovassy Cseh Tamás (Elcsété) Rendező: Leta Popescu Színészek: Doru Mihai Talos, Pál Emőke, Sigmond Rita Dramaturg: Győrfi Kata Zene: Bocsárdi Magor Díszlet: Anna Kupas Fordítás: Győrfi Kata, Sigmond Rita, Szende Kisgyörgy Technikai munkatársak: Sipos Júlia, Csoma Nóra
maszol.ro

Fiatalos lendületet vett a kolozsvári bábszínház magyar tagozata
„Ki kell hozni a színházat a sikátorból, életre kell kelteni” – véli a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetője, Sarvadi Paul, aki rengeteg tervvel, újító ötlettel vágott bele a decemberben vállalt feladatba. Interjúnkban ezekből adott ízelítőt, de egyebek mellett szóba került a gyermekekkel szembeni felelősség is, valamint a bolognai rendszer hatása a művészetoktatásra.
- Kőszínház PR-felelőse voltál, kipróbáltad magad rendezőként, a nagykárolyi SPOT Fesztivál kezdeményezője vagy. Hogy illeszkedik ezek mellé a bábszínház?
- A bábszínház is színház, néha azt gondolom, hogy még inkább színház. Csodás világ. Különleges hely, vannak specifikus vonásai, különböznek az előadások időpontjai, más a létrehozási folyamat, a színészi és a rendezői munka, de az adminisztratív keret ugyanolyan, mint egy állami színházé. A művészi elvárások pedig nem egy intézmény jellegétől kellene függjenek. Minden eddigi tapasztalatom sokat segít nekem a jelen helyzetben. Sok mindent megtanultam a kőszínházi bonyolult rendszerről, ezért számomra nem annyira nehéz a Puckban nap mint nap dolgozni.
A SPOT Fesztivál (Színházi Egyetemek Nemzetközi Fesztiválja) célja kapcsolatot teremteni a romániai és a szomszédos országok színházi iskoláinak hallgatói között. A színházi előadások mellett közösségi programokat, műhelymunkákat is szerveznek évente a nagykárolyi fesztiválon.
A SPOT bizonyos szempontból nagyon hasonlít elveiben ahhoz, aminek itt kell történni a bábszínházban, csak a korosztályok különböznek. Ott a diákokkal, a színház belső utánpótlásával foglalkozunk, itt pedig a gyerekekkel, akik a jövő nézői, alkotói lesznek. Úgyhogy nem látok ebben nagy utat. A SPOT egy teljesen színháztalan környezetben született, teljesen ellenséges volt ott minden, de eltelt tíz év, és a fesztivál talpon maradt, fejlődött, tudatosan járta az előre meghatározott útját.
Talán ezért érzem a Puck Bábszínházat egy óriási lehetőségnek, én mindig szerettem a kihívásokat. Lehet, hogy nem volt a legjobb helyzetben ez a színház. Mielőtt bármilyen kapcsolatom lett volna vele, elég furcsa dolgokat hallottam róla, de valójában ez sem számít. Ami igazán fontos, hogy közben éppen ez az, ami nagyon motiváló! Az, hogy jobbá, hasznosabbá, értékesebbé lehet tenni ezt az egészet.
A Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetése az a fajta szakmai és személyes kihívás, amit nem szabad kihagyni. Nagyon szeretném, ha újra sikeressé és szakmailag fontossá válna ez a színház, ha néhány év múlva megváltozna az emberek, a szakma, és a saját magunk felfogása az intézményről, aminek amúgy nagyon fontos szerepe van a kolozsvári közösség életében. Néha úgy érzem, hogy árvácska volt ez a színház, a szakma sem foglalkozott vele különösebben. Kolozsváron nincs kifejezetten báboktatás, ezért azok a fiatalok, akik itt végeztek, soha nem arról álmodoztak, hogy a Puck Bábszínházban dolgozzanak. Oda kellene felfejlődni, hogy a színészek mindent megtegyenek azért, hogy a Puckban játszhassanak.
- Milyen konkrét ötleteket, terveket szeretnél megvalósítani a Puck Bábszínház életében?
- Az első és legfontosabb az volt, hogy stabilizáljuk az intézményt, mert tavaly kilenc ember jött-ment, és ez nagyon rossz. Az irodákból mentek el, két tagozatvezetője volt tavaly a színháznak, technikai személyzet távozott, színészek mentek el. Ez egy csomó pluszmunkát jelent, helyettesíteni kell őket, újra kell venni olyan próbafolyamatokat, amelyeken már sokan rég túl vannak, és ez nagyon fárasztó.
Most úgy néz ki, hogy a jelenlegi csapat két évig együtt tud maradni, de ez még mindig nagyon kevés, a színházban hét-tíz években kellene gondolkodni, ez az az időszak, amikor egy komoly koncepció megérik és beteljesedik.
Emellett nincs egy koherens vizuális arculatunk, ezen is dolgozunk, próbálgatjuk a grafikusokat, folyamatosan megfogalmazzuk, majd újrafogalmazzuk az identitásunkat, szerepünket.
Nagyon kevés előadása van a magyar tagozatnak, azon vagyunk, hogy sokkal több előadásunk legyen. Úgy néz ki, hogy idén hat-hét új előadásunk lesz, de ha ötöt sikerül megvalósítani a hétből, az is nagyon jó lesz. Most nagyon boldog vagyok, mert megnyertünk egy pályázatot a városházánál, a Váróterem Projekttel lesz egy közös előadásunk, amelyben nagyon sok gyerek fog részt venni. Egyelőre Az én élő mesém a munkacíme. Meghirdetünk majd egy meseíró versenyt az iskolákban, az összegyűlt mesék közül kiválogatjuk azokat, amelyek jóknak tűnnek, majd szövegkönyvet írunk, és abból fog születni a produkció. Szeretnénk, ha az előadás minden kolozsvári iskolába legalább egyszer eljutna, és ha a megyébe is sikerül elvinni két-három nagyobb városba, tökéletes lesz. Ez az év végéig kész kell legyen.
Bukaresti és budapesti rendezőket hívtak meg
A Pinocchio előbemutatója áprilisban lesz, Călin Mocanu, a Țăndărică színház igazgatója rendezi. A Szent László élete munkacímű előadást szeptemberre tervezzük Szentirmai László rendezésében, aki a budapesti főiskola bábtagozatának volt dékánhelyettese, a Magyar Bábjátékos Egyesület tiszteletbeli elnöke, szakmailag egy nagyon jól képzett rendező.
Ugyanakkor a fiatal színészeinkkel készít egy előadást Rekita Rozália kollégánk. Ez egy beszédtechnikai műhelyként indult, de ha már naponta összegyűlnek, és dolgoznak, úgy gondoltuk, hogy legyen egy végállomása is, mutassuk be a közönségnek. Mivel Arany János-emlékév van, az ő verseivel dolgoznak.
Van még egy meglepetés előadásunk, egy bűvészről fog szólni, amivel egy olyan bábtechnikát akarunk bevezetni, amit eddig még nem használtak Kolozsváron. Urmánczi Jenő is rendez majd egy előadást – ő készítette tavaly a Ha én lennék Mátyás Király című produkciót, ami nagyon sikeres volt –, illetve György László kollégánk is készül előadással, amelynek a munkafolyamata színházon kívül zajlik, de lehet, hogy társulunk majd, és átvesszük az előadást, amikor elkészül. Kocsis Tünde kolléganőnk is készít idén egy vers alapú produkciót.
- Arról az ötletről is olvastam, hogy a marosvásárhelyi bábtagozatosoknak akartok fellépési lehetőséget biztosítani. Ez miben áll?
- Ez azt jelenti, hogy április 10-én a másodéves bábosok be fogják mutatni az egyik vizsgaelőadásukat Kolozsváron. Szeretnénk, ha egy komoly együttműködésünk lenne a marosvásárhelyi egyetemmel, mert Erdélyben csak ott képeznek bábosokat. Kell gondolni a profi utánpótlásra.
Kimozdítani a színházat a megszokott térből
Van még egy nagy tervünk. Mi a központban vagyunk egy elég kicsi, 130 férőhelyes teremmel, és azt tapasztaltam, hogy vannak iskolák távol a központtól, amelyek a távolság miatt nem jönnek el az előadásainkra, így mi megyünk hozzájuk. Minden hónapban játszani fogunk a felújult monostori Dacia-moziban, a Györgyfalvi sportkomplexum egyik termében, a Mărăști negyedi moziban, illetve van még egy olyan együttműködésünk a Váróteremmel, hogy alkalmanként teret cserélünk egymás között. Remélem, hogy júniusig lefedünk minden lakótelepet, mert egy tíz-húszperces séta belefér a gyerekeknek, de a másfél-két órás utat már nem tudják megoldani.
Az is hosszú távú tervünk, hogy a megyébe is sok helyre eljussunk – minket a megyei tanács tart fenn –, mert sok olyan gyermek van, aki talán soha életében nem volt bábszínházban.
Felvettük a kapcsolatot a Kalandpark vezetőjével is, Szélyes Leventével, aki nagyon nyitott volt a megkeresésünkre, ha kitavaszodik, valószínűleg szervezünk ott műhelymunkákat, előadásokat. Folyamatban van az is, hogy összeírjuk a kolozsvári rendezvényeket, például el tudom képzelni, hogy a Jazz in the Park-on belül délben kiviszünk egy előadást.
Egy kolozsvári könyvkiadóval is volt egy nagyon érdekes beszélgetésem, együtt tudnánk abban működni, hogy a kolozsvári meseszerzők alkotásait bemutassuk. Ezt ki kell használni, mert ritka az, hogy úgy dolgozhatsz egy bábelőadáson, hogy a szerző is részt vesz a munkafolyamatban.
Emellett a kolozsvári magyar színházban van a gyerekmegőrző program, aminek az első részében foglalkozást tartanak a gyermekeknek, és azután játszunk mi egy előadást. Ezt az együttműködést nagyon fontosnak tartom.
Nagyon szeretném, ha a gyerekek műhelymunkákban is részt vennének, hogy lássák, hogyan születik egy báb, hogyan jön létre egy bábelőadás. Ezt az áprilisi vakációban fogjuk kipróbálni. Egyrészt ez sokkal közelebb hozza őket a bábszínházhoz, másrészt pedig úgy gondolom, fontos a művészet felé is nevelni a gyermeket. Az, hogy a bábszínház bemutat egy előadást, nem meríti ki a nevelés fogalmát. Azt is szeretném, hogy soha ne haljanak ki ezek a bábszínház körüli szakmák. Ismersz valakit, aki szabadidejében bábokat készít? Na ugye.
Megtriplázott nézőszám, új jegycsomagok
Az idei év első három hónapjában megtripláztuk a nézőszámot a tavalyihoz képest – ezt az első sikerünknek szeretném elkönyvelni, Sipos Krisztina közönségszervezőnk elváráson felül teljesített. Indítunk két új jegycsomagot a nagycsaládosoknak, de lesz tizenöt százalékos cukrászda- és étterem-utalvány is, mert azt szeretném, ha a gyerekek nemcsak a bábelőadásnak örülnének, hanem annak is, hogy ebben a zajos életben eltöltenek egy pár órát anyuval, apuval előadás után. Szeretnénk gyerekkoncerteket is, de ezeket jól meg kell szervezni.
Májusban megyünk fesztiválokra Budapestre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Aradra, november környékén pedig a váradi Fux Fesztiválra, és természetesen a SPOT-ra. Az Iskola másként hét programjába is beszálltunk. December ötödikén pedig Ildikó néni (Kovács Ildikó rendező – szerk. megj.) 90 éves lenne, ezt meg szeretnénk ünnepelni.
Készülünk egy mini-könyvesbolt kialakítására az előcsarnokunkban, ahol reményeim szerint rövid időn belül miniatűr bábokat lehet vásárolni. A nagy koncepció az, hogy sokkal több legyen a Puck, mint egy szokványos bábszínház. Egy olyan hely, ahová a gyermek szívesen visszatér, még akkor is, ha ezért otthon hisztiznie kell.
Optimálisan és felelősségteljesen kell bánnunk a költségvetésünkkel. Szeretnék workshopokat biztosítani a színészeknek, hogy kifogástalan legyen a teljesítményük. Rengeteg dolog van a fejemben, és be kell valljam: kell még egy kis idő, amíg rendszerezni és ütemezni fogom ezeket. De biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, bízhatok a csapatban.
- A Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválját illetően lesznek változások?
- Októberben lesz a fesztivál, bővülni fog. Javaslataim vannak előadásokra, amelyeket szakmailag jónak tartok, és abból a 8-9 címből remélem egy-kettő eljut ide. Többnyire külföldiek, van köztük magyarországi színház, ahol nagyon szép dolgok történnek, de vannak spanyol, francia művészek is a listámon.
Nagyon fontos tudni, hogy a kolozsvári bábszínház magyar tagozata jelenleg arról híres, hogy kesztyűs bábokkal dolgozik, ami egy nagyon régi bábtechnika, de van még egy csomó minden – például árnyjáték, marionett –, amit nem használunk. Illene lassan fejlődni ezekben is. 2017-ben vagyunk, és a bábelőadásokban is elkezdték ezeket az új médiákat, vetítéseket, mindenféle modern dolgokat alkalmazni. Segít a szakmai fejlődésben, távol tart a betokosodástól, esélyt ad a kapcsolatteremtésre, nem utolsó sorban pedig egy ünnep, aminek akkor is örülnünk kell, ha néha sok munkával és stresszel jár.
- Véleményed szerint hogyan kell a bábszínházban őszintén szólni a gyerekekhez?
- Talán az első és legfontosabb, hogy szakmailag mindenki jól felkészüljön, így sok mindent el lehet kerülni. Azután oda kell figyelni a műsortervre, hogy mikor és mit játszik a színház, milyen alkotókkal dolgozunk és miért. Ámbár nagyon sok időt töltünk a színházban, mégis valahogy meg kell ismerni a gyermekek igényeit, fejlődnünk kell pedagógiai szempontból. Nagyon nagy a felelősségünk, mindannyiunknak meg kellene próbálni kiegyensúlyozottan élni. Példaképek kell legyünk minden bábszínházba látogató gyermek számára. Ezen mindenkinek, aki most a Puckban dolgozik, el kellene gondolkozni. Meg kell erősíteni azt a jót, amit a család vagy az oktatási rendszer ad a gyerekeknek, és pótolni azokat, amelyekben ezek hiányosak. Dolgozni kell töretlenül, és bízni abban, hogy igenis van értelme. Profik kell legyünk!
- Azt érzem ki abból, amit mesélsz, hogy hosszú távra tervezed a bábszínházas jövődet.
- Nincs értelme másképp belevágni, semmilyen szempontból nem éri meg, tisztességtelen volna. Nem egy olyan munka, ahol az ember degeszre keresi magát, és egy évig kibírja ha rossz is, vagy ha nem szereti, de legalább sok pénzt keres. Egy kicsit meg kell legyen bolondulva az ember, elhivatott kell legyen, hogy belevágjon. Nagyon sokan mondták, hogy ne jöjjek ide, mert rossz lesz. Közben fantasztikus embereket ismertem meg a kollégáimban, egyre jobb velük dolgozni, felfedezni őket emberileg és művészileg.
Képzelj el például egy hatvan év körüli bácsit, aki nem pecázni vagy sörözni megy szombat reggel, hanem minden egyes szombaton bábozik a gyerekeknek. Ez olyan szép, nem? Nincsenek agyonsztárolva ezek az emberek, nem is nagyon ismerik őket. Ilyen szempontból is tiszteletre méltóak. Nagyon nehéz körülmények között dolgoztak éveken át. A mai napig a legkisebb fizetések a bábszínházakban vannak, annak ellenére is, hogy most megnőttek.
Dolgozni kell, van mit csinálni. És van értelme, úgy gondolom. Annyi magyar gyereknek, amennyi van Kolozsváron, körülbelül háromezren vannak óvodától nyolcadikig. Fele annyit sem tudunk játszani, mint a román tagozat, ezt el kell fogadnunk. Ki kell hozni a színházat a sikátorból, egy kicsit életre kell kelteni, és nyitottak vagyunk bármilyen ötletekre, észrevételekre, nem akarunk elzárkózni.
- A SPOT Fesztivált folytatni fogod?
- El fogom dönteni hamarosan. Ha lesz, akkor teljesen más lesz. Tíz év alatt sok minden letisztult, és nagyon sok mindenben csalódtam is. A folyamatos kapcsolattartás a főiskolákkal elég sok mindenre rávilágított. Nincs túl sok értelme ugyanúgy folytatni a fesztivált, mint eddig. A koncepció afelé alakul a fejemben, hogy minél nyitottabb legyen a külföldi iskolák felé, hogy mindenki lássa, hogy hogyan oktatnak külföldön, mert úgy érzem, hogy itthon a dolgok megakadtak.
Rosszat tett a színészképzésnek a bolognai rendszer
A régi rendszerből való átállás a bolognaiba nagyon elrontotta a dolgokat. Ha valakinek fontos a színház, akkor most kéne segítse az egyetemeket. Kevés színház van, nincs ahol dolgozni, telik meg a piac, nehéz most a fiatal színészeknek. Ugyanannyi diák végez attól függetlenül, hogy hány munkahely szabadul fel. Tanár-generáció váltás is van, ez is gondokat okoz, hiszen a tapasztalathiány nagyon veszélyes a művészetoktatásban. Sajnos a bolognai rendszernek ez a legnagyobb hátránya, nem az van, mint például az újvidéki főiskolán, hogy egy évben felvesznek négy diákot, ha négy jó. Ha itt kilenc hely van, kilenc diákot vesznek fel.
Lehet, hogy emiatt is fejlődnek folyamatosan a független társulatok.
Inkább megszületnek, és túlélnek, kicsit sok számomra az, hogy fejlődnek. Nincs idejük rá, mert folyamatosan pályázatokat kell írni, vadászni kell a nézőket, technikával, PR-ral kell foglalkozni. Nem biztos, hogy ezek a társulatok így képzelték el, hogy fel voltak erre készülve. Legtöbbször azt érzem, hogy nem egy művészileg meghatározó irány. Ez – habár egyre több független megmozdulás van – valójában szomorú.
Tasi Annabella
maszol.ro

Kinek csurran, kinek csöppen: pénzes segítség a civil szférának
Sok magyar szervezet kapott támogatást a megyei önkormányzattól
Sok kicsi sokra megy – így jellemezhető a Kolozs Megyei Tanács tegnap délutáni rendkívüli ülése magyar szempontból, hiszen több napirendi pontban kedvezően alakult a pénztámogatás a magyar kulturális, ifjúsági és sportszervezetek, egyesületek, alapítványok javára. Bár általában nem túl nagy összegekről van szó, pozitív eredmény, hogy egyes pályázati kategóriákban a magyar szervezetek mintegy 40 százalékos részesedésnek örülhetnek, összességében pedig a kiosztott 2,2 millió lejből 432 ezer lej jutott számukra rendezvények, szabadidős tevékenységek megvalósítására. Sőt, a kulturális rendezvényekre elkülönített pénzkeret majdnem 40%-át magyar egyesületek kapták, ami 198 ezer lejt jelent – ebben a kategóriában 49 magyar szervezet részesült támogatásban, ebből 25 ezer lej a Kolozsvári Magyar Napokra jut. A magyar történelmi egyházaknak összesen 322 ezer lej jutott, másfelől a pályázatok jelentős hányada a fiatalsághoz kapcsolódik.
A plénumban a tanácsosok közül senki nem emelt kifogást a pályázatok elbírálásának módja ellen, és a magyar frakció tagjai azt nyilatkozták lapunknak, hogy előzőleg a szakbizottságokban nem akadt nézeteltérés a „pénzporciózás” alkalmával.
„Az értékelésnél figyelembe vettük a rendezvények nagyságát, fontosságát a közösségek szempontjából, így kiemelve a Kolozsvári Magyar Napok részesült a legnagyobb támogatásban megyei önkormányzat részéről. A rendezvények, események és a különböző magyar vonatkozású projektek a Kolozs megyei magyarság erejét növelik. Összetartásuk fontos számunkra, hisz így tudunk még erősebb közösséget építeni” – nyilatkozta Balla Ferenc megyei tanácsos, a tanügyi, kulturális és egyházügyi bizottság elnöke a tanácsülést követően.
Ifjúsági projektekre a megyei önkormányzat 500 ezer lejes támogatást szavazott meg, amelyből várakozáson felül részesültek magyar egyesületek, alapítványok, társaságok – szám szerint 31. Ezek a következők (zárójelben a kapott összeg és a támogatott rendezvény): Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (5 ezer lej a Középiskolások hosszú hétvégéje programra), Erdélyi Múzeum-Egyesület (8 ezer lej a Magyar Tudományosság Napja Erdélyben rendezvényre), Cserkészliliom Egyesület (2 ezer lej, Hagyományos kézművestábor cserkészeknek), KIFOR Egyesület (9 ezer lej, ifjúsági pavilon a Magyar Kultúra Napjára), Pro János Zsigmond Szövetség (4 ezer lej, expedíció a Duna-deltába), Kozmutza Flóra Egyesület (2 ezer lej, Gyereknap a Kozmutcza Iskolában), Magashegyi Menedékházak Egyesület (2 ezer lej, Hegyisportok gyerekeknek), Dési Civil Műhely (8 ezer lej, A fiatalok az interkulturális párbeszéd tartóoszlopai), szamosújvári Téka Alapítvány (12 ezer lej, Szociális program Kolozs megyei falvak gyermekeinek és fiataljainak), Erdélyi Kárpát-Egyesület – Torda (4500 lej, V. Székely Zsiga teljesítménytúra), Kalotaszeg Ifjúságáért Egyesület (4 ezer lej a bánffyhunyadi Vlegyásza Műszaki Líceum helyi, regionális és országos versenyeire), Kallós Zoltán Alapítvány (12 ezer lej, XI. Irodalmi és képzőművészeti alkotótábor falusi 1–4. osztályosoknak), Ördöngösfüzesi Tóvidéki Közösségi Egyesület (8 ezer lej, Kolozs megyei diákok népművészeti tábora), Magyargorbói Hangya Egyesület (4 ezer lej, Nemzetközi ökumenikus tábor falusi fiataloknak más vallások, hagyományok, kultúrák kölcsönös megismerésére és terjesztésére), Eden 75 Egyesület (8 ezer lej, Unitárius találkozó a Tordai-hasadékban), Tordatúri Gimnázium (3 ezer lej, Tiszteljük a természetet egy tisztább környezetért), Aranyosegerbegyi Gimnázium (3 ezer lej, Egy hét a természetben), Igen, tessék Egyesület (10 ezer lej, Mai fiatal vállalkozók sikertörténetei), KMDSZ (9 ezer lej a gólyabálra), KMDSZ (9 ezer lej nyári szabadegyetemre), Kolozsvári Montessori Nevelőegyesület (2 ezer lej, Alkalmazott Montessori- nevelés), Encyclopaedia Egyesület (2 ezer lej, az Apáczai kórusnak A dzsungel könyve című előadására), Apáthy István Egyesület (2 ezer lej, Kolozs megye gólyakaravánja), Erdély Ifjúsági és Sport Egyesület (8 ezer lej, III. Sportolimpia az erdélyi magyar líceumoknak), Fehér Holló Médiaklub Egyesület (3 ezer lej román–magyar portálkapcsolati konferenciára), Erdélyi Kárpát-Egyesület (7 ezer lej a Gyopárka gyermekfolyóirat kiadására), Kalotaszeg Egyesület (5 ezer lej, VI. Ifjúsági táncfesztivál), Tordaszentkirályi Silvanus Környezetvédő Egyesület (4500 lej, nyári ifjúsági tábor), Transilvania Trust Alapítvány (12 ezer lej, Örökség Napok), Dribli Sportegyesület (6 ezer lej, gyerekfoci program). A fentiek összege 200 ezer lej, ami a teljes támogatásnak 40%-át teszi ki.
A közművelődés témakörében a következők jutottak kisebb-nagyobb támogatáshoz: EMKE (5 ezer lej, Romániai magyarházak konferenciája), Korunk Baráti Egyesület (3 ezer lej, Korunk folyóirat megjelentetése), Kolozsvár Társaság (3 ezer lej, Közösség és kultúra 2017), Játéktér Egyesület (3 ezer lej, a Játéktér színházi folyóirat kiadása), Minerva Művelődési Egyesület (2 ezer lej, Kolozsvári művészet a Minerva-házban), Falu Kútja Egyesület (4 ezer lej, VII. Györgyfalvi néptánc és muzsika tábor), Filmtett Egyesület (4 ezer lej, Magyar filmnapok a XVII. Filmtett feszten), Kincses Kolozsvár Egyesület (25 ezer lej, VIII. Kolozsvári Magyar Napok), Visszhang Egyesület (4 ezer lej, a Visszhang Diákkórus rendezvényei), Dinamika Egyesület (9 ezer lej, VII. Magyar Könyvnapok), EKE (3 ezer lej, EKE-bál), Szarkaláb Kulturális Egyesület (5 ezer lej, XII. Tavaszi Folklórfesztivál), Szent István Társaság (8 ezer lej, Szent István-napi néptánctalálkozó), Kerekkő Egyesület (2 ezer lej, Kolozsvári unitáriusok nyílt napja), EMIL Egyesület (2 ezer lej, Magyar írók találkozója), Helikon Kulturális Egyesület (2 ezer lej, Irodalom mindenkinek a Helikonnal), Ördögtérgye Egyesület (3 ezer lej, Hagyományok), KIFOR (6 ezer lej, Kolozsvári szüreti bál), Igen, tessék Egyesület (5 ezer lej, művészeti értékek terjesztése), RMKT (8 ezer lej, XXII. Közgazdász találkozó), Váróterem Egyesület (2 ezer lej, Tordai független színház miniévadja), EMKE (3 ezer lej, Fiatal Filmművészeti Napok), Pro Schola Montessori Egyesület (1 ezer lej, A vers ünnepe), Kádár József Kulturális Egyesület (3 ezer lej, XIX. Petőfi Sándor versmondó verseny), Budai Nagy Antal Egyesület (2 ezer lej, VII. BNA-Napok), Györgyfalvi Művelődési Egyesület (2 ezer lej, Györgyfalvi Napok), Magyarlónai Művelődési Egyesület (3 ezer lej, A helyi hagyományok ápolása és feltámasztása), Hangya Egyesület (2 ezer lej, Falusi vándorszínház), Bánffy István Művelődési Egyesület (3 ezer lej, Kulturális tevékenység), Thamo Gyula Művelődési Egyesület (4 ezer lej, XXVIII. Tordaszentlászlói Kórustalálkozó), várfalvi Vár Egyesület (2 ezer lej, XV. Nemzetközi néptánctábor), Kalotaszentkirályi Faluturisztikai Egyesület (2 ezer lej, helyi hagyományápolás). Összesen 49 magyar szervezet részesült támogatásban.
A tegnapi tanácsülésen 1,2 millió lejt szavaztak meg a megyei sportélet ösztönzésére. Két sokatmondó adat: az U Sport klubnak 110 ezer, a CFR Sportklubnak 8 ezer lejt utalnak ki.
A magyar történelmi egyházaknak összesen 322 100 lejt osztottak le, ebből 246 ezret kapnak a református egyház különböző egyházkerületei, 73 500 lejt a római katolikus egyház, illetve 26 ezer lej támogatásban részesül az unitárius egyház. A kolozsvári evangélikus egyházközség templomának felújítására 5 ezer lejes támogatást ítéltek meg, míg a zsidó hitközség temető-karbantartási munkálatokra szintén 5 ezer lejt kap.
A nyertes pályázatok teljes listáját a Kolozs Megyei Tanács weboldaláról lehet hamarosan letölteni.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Lezárult a gyerekeknek szóló bábszínházi műhely
A Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt független színházi társulat június 21–22. között bábszínházi műhelyt tartott kolozsvári gyerekeknek, derül ki az intézmény közleményéből.
A műhely a két társulat által kiírt meseíró pályázat kapcsán valósult meg, amelyre III–VII. osztályos kolozsvári diákok meséit várták hősök és hősnők témában. A pályázatra tizennégy mese érkezett, ezek közül az egyik csoportmunka. A leginspirálóbb mesékből kiindulva a Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt bábelőadást hoz létre, amelynek próbái már zajlanak, és amelynek munkabemutatója 2017 júliusában lesz, a nyilvános bemutató pedig szeptemberben.
Június 21–22-én a pályázó gyerekek mintegy fele látogatott el a Puck Bábszínházba. A Váróterem Projekt művészei (Imecs-Magdó Levente – a mesékből készülő bábelőadás rendezője, Bertóti Johanna – az előadás dramaturgja, Pál Emőke, Sebők Maya, Udvari Tímea – színészek), illetve a Bábszínház részéről László Réka bábszínész és Sarvadi Paul, a magyar tagozat vezetője fogadta őket.
A szervezők által sikeresként elkönyvelt, jó hangulatú műhely leghangsúlyosabb pontja az volt, amikor a beérkezett mesék közül az egyikhez síkbábokat készítettek a résztvevők, amelyek segítségével előbb a gyerekek, majd másnap a színészek bemutatták a mesét, illetve egy másik mese néhány szereplőit tárgyak segítségével jelenítették meg és mutatták be a jelenlévők. Emellett a programot ismerkedős- és színészjátékok, éneklés, rajzolás gazdagította. A műhely végén a szervezők emléklappal és a Koinónia Könyvkiadó, a Gutenberg Kiadó és a Napsugár gyermeklap jóvoltából könyvcsomaggal köszönték meg a gyerekek munkáját. Szabadság (Kolozsvár)

Évadnyitó nagy tervekkel a Puck bábszínházban
Kolozsvári Mesék felnőttelőadásokkal, Sárkány Művek, augusztusi miniévad
Az egér, aki nem ismerte a félelmet, Sárkány Művek, Sziklahitű Szent László – csak néhány kíváncsiságot felkeltő cím a Puck bábszínház magyar társulatának szombaton nyíló évadából. Öt bemutató, felnőtteknek szóló mesesorozat, drámajátékok és felújított előadás szerepel a magyar tagozat műsortervében a 68. évadban.
Decemberben a társulat kétnapos rendezvénnyel emlékezik majd Kovács Ildikó rendezőre, aki december 5-én lenne kilencvenéves. Kolozsvári Mesék címmel Zágoni Balázs történeteit tálalják majd gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
2018-ban a bábszínház is bekapcsolódik a Kolozsvári Magyar Napokba, a műsortervben szerepelnek gyermekkoncertek, szülőknek szervezett találkozások (pedagógusokkal, pszichológusokkal, szociológusokkal stb.).
Kevesebb mint egy hónap van hátra az októberi 16. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválig. Miniévadra készülnek Gyergyószentmiklóson és egy nagysikerű tévéműsor újjáélesztését tervezik a Kolozsvári Televízió Magyar Adásának szerkesztőségével.
A bábszínház azt szeretné, ha az új évaddal kezdődően a Kolozsvári Puck Bábszínház több lenne, mint egy helyszín, ahol szombatonként előadásokat lehet nézni.
Ígéretes tervekkel vág neki az új évadnak a Kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata. A hangsúly a repertoár frissítésén van – írja közleményében az intézmény. Az előadáskínálatban idén felnőtteknek szóló programok is szerepelnek. Ugyanakkor ettől az évtől kezdődően állandó jellegűek lesznek a gyermekkoncertek, a felnőtteknek szóló találkozók, drámajátékok gyermekeknek, valamint olyan programok, amelyek közvetlen módon próbálják megszólítani és vonzani a kolozsvári nézőket. A társulatból távozó Lanstyák Ildikó színésznőt a frissen végzett Balogh Dorottya váltja.
Öt bemutató január végéig
Öt teljesen különböző stílusú előadást láthatunk a szeptembertől januárig havi rendszerességgel sorra kerülő bemutatókon.
Stílusát tekintve hazánkban jelenleg egyedülálló előadás az öt éven felülieknek szánt Sziklahitű Szent László, amely a nagy király történelmi alakját és a róla szóló legendák egy részét adaptálja színpadra. Szentirmai László nevét illeti úgy a rendezés, mint a síkbábokra épített koncepció, valamint a díszlet- és bábtervezés. A bemutató tervezett időpontja szeptember 30.
A bábszínház és Váróterem Projekt független színházi társulat mesepályázatára a 6–13 éves gyermekek által beküldött mesékből született meg a második bemutató előadás forgatókönyve. Október 30-án, a Váróterem Projekt székhelyén, a ZUG.zone-ban láthatják a különböző bábtechnikákat alkalmazó Sárkány Műveket, Imecs Magdó Levente rendezésében.
Urmánczi Jenő a rendezője a novemberi bemutatónak. A nagysikerű Ha én lennék Mátyás király után ezúttal egy Grimm-mesét visz színpadra: Az egér, aki nem ismerte a félelmetnovember végére várható. Az előadás szövegkönyvét Demeter Ferenc írja, zenéjét Domokos Előd fiatal egyetemi hallgató szerzi, a bábokat és a díszletet Kovács Tomos Tünde készíti.
Kolozsvári Mesék Zágoni Balázs nyomán
Zágoni Balázs Kolozsvári mesék című kötete nyomán nagyszabású projektbe kezd a társulat: a négy elemből összeálló kezdeményezésben lesz felolvasószínházi előadás, gyermekelőadás, felnőttelőadás és fotó-videó-újmédia kiállítás.
A Varga Ibolya vezetésével decemberben létrehozandó felolvasószínházi előadás és a januári gyermekelőadás a tervek szerint a kötet meséiből hármat dolgozna fel. A felnőtt közönségnek szóló előadás célja feldolgozni a kolozsvári urbánlegendákat, majd összekötni a mesemondással, nagyívű átmenetet képezve a klasszikus és a modern világ között. Ugyanakkor arra próbál figyelmeztetni, hogy a mese kortalan műfaj, az élet fontos része. A Kolozsvári Mesék címmel rövidesen meghirdetésre kerülő fotó-videó-újmédia pályázatra megszabott határideig várják majd a Kolozsváron készült fotókat, videókat, újmédia fájlokat (GIF-ek, stb.), amelyeket a színház meghatározott időközönként kiállít és díjaz.
Jövőre miniévad a magyar napokon
Kétnapos rendezvénnyel emlékszik a bábszínház egykori kiemelkedő munkatársára, Kovács Ildikó rendezőre, aki december 5-én ünnepelné 90. születésnapját. December 8-án és 9-én Kovács Ildikó rendezte előadásokat láthatunk, fotó- és plakátkiállítást színpadra állított munkáiból, román és magyar nyelvű konferencián vehetünk részt.
Jövőre a Puck bábszínház is részt vesz a Kolozsvári Magyar Napokon. A háromnapos miniévadban lesznek gyermekkoncertek, drámajátékok és szakmai konferenciák pszichológusokkal, szociológusokkal, pedagógusokkal stb. Szeretnék újraéleszteni a mára már klasszikusnak mondható Mese Kosárt, ami nagy sikerrel ment évekkel ezelőtt a Kolozsvári Televízió Magyar Adásának műsorán.
Az előző években bemutatott előadásokból idén kilenc lesz továbbra is látható: A csuka parancsára, Csipike, Én vagyok Pinokkió, Jancsi és Juliska, Meseszőnyeg, Micimackó, Mimorózart, Puck és a többiek, Szegény Dzsoni és Árnika.
Októberben a nagyváradi FUX Fesztivál vendége lesz a Puck, novemberben a Nagykárolyi SPOT Nemzetközi Diák Színjátszó Fesztivál meghívottja. November 15–17. között Gyergyószentmiklóson adják elő A csuka parancsára című előadást. Idén a magyar tagozat megpróbál eljutni legalább egyszer minden Kolozs megyei magyar iskolába. Addig is szeptember 23-án, szombaton évadnyitó előadás, 11 órától szeretettel várják a közönséget a Jancsi és Juliskára (a bábszínháztól származó borítóképen is ők szerepelnek).
Szabadság (Kolozsvár)

Közönségek közössége – szövetségben a kolozsvári állami és független színházak
Közös honlapot, hűségkártyát és közönségszervező projektet indítottak a kincses városbeli teátrumok.
Nagyszabású közös közönségszervező projektbe fogtak a kolozsvári teátrumok, a két hivatalos állami színház és a független színházak egyaránt részt vesznek benne. A projekt keretében kedden elindították a Teatruincluj.ro című oldalt, ahol a kincses város valamennyi színházi produkciójáról egy helyen értesülhet a színházat kedvelő közönség. Nemcsak az előadások helyszínét és időpontját, hanem az előadások nyelvét és a rendelkezésre álló fordításokat is feltüntetik a honlapon.
Bár az ötlet a független társulatoktól származik, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Kolozsvári Román Nemzeti Színház is teljes mellszélességgel támogatja.
A két hivatalos állami társulat mellett a Reactor színházi központ, az Ecsetgyár és annak stúdiójában működő ColectivA és a GroundFloor Group, valamint a Váróterem Projekt és székhelyük, a ZUG.zone vesznek részt az össznépi színházi összefogásban. Kelemen Kinga, a projektvezetője elmondta: egyúttal hűségkártyát vezetnek be a kolozsvári kulturális piacra, amelynek neve Interdependent – nem kell szövegértelemező zseninek lenni, hogy értsük: a kulturális élet szereplőinek egymástól való függőségére utalnak vele. Az elképzelés egyébként egyszerű: ha valaki megnéz egy-egy előadást a kolozsvári magyar színházban, aztán a román színházban, a Reactor színházi központban, az Ecsetgyárban és a ZUG.zone-ban is, akkor a hatodik előadás ingyenes lesz számára. Az első jegy vásárlásakor a néző megkapja a kártyát is a kibocsátó intézmény pecsétjével, a cél pedig mind az öt intézmény pecsétjét megszerezni, ezután jár az ingyenelőadás.
Kelemen Kinga hozzáfűzte, az első ötven nézőnek, aki teljesíti a kolozsvári színházi túrát, meglepetéssel is kedveskednek majd. Az ingyenes előadás megtekintése előtt még annyi dolga van nézőnek, hogy a Teatruincluj.ro oldalon érvényesíti, azaz regisztrálja a kártyáját. Erre azért van szükség, hogy a projekt kezdeményezői pontosan lemérhessék, mennyiben sikerül növelniük a közönség érdeklődését. Összesen ötezer kártyát nyomtattak, de már azt sikernek könyvelnék el, ha legalább 50 néző beszerezné az évad során mind az öt pecsétet. „Mindennek helye van a nap alatt, csak meg kell találni a közönséget” – magyarázta Kelemen Kinga.
Oana Mardare, a Reactor színházi központ képviselője elmondta: fontos, hogy az állami és a független színházak együttműködjenek, céljuk, hogy részint láthatóvá váljanak a kolozsvári magyar és román független színházi produkciók is, másrészt egy közös közönséget szeretnének „kinevelni”.
A független színházak is megkezdték az új évadot, szerdán és csütörtökön a Reactor a Kolozsvári csoda (Miracolul de la Cluj) című dokumentarista előadását mutatják be. Az Ecsetgyárban a szintén dokumentarista Rabszolgák (Sclavi) című előadás bemutatójára kerül sor holnap. A Váróterem Projekt Unpredicted című előadását szeptember 29-én este nyolc órakor mutatják be Sinkó Ferenc rendezésében. Újságírói kérdésre azt is elmondták a független színházi társulatok képviselői, hogy három legnagyobb gondjuk a forráshiány, az adminisztratív személyzet teljes hiánya, illetve a rendelkezésükre álló infrastruktúra hiányossága.
Emellett a legnagyobb veszély a város „dzsentrifikációjában” látják, ugyanis attól félnek, hogy az egyre szaporodó ingatlanbe-ruházások, fejlesztések miatt még inkább a város perifériájára szorulnak. A projektet a kulturális minisztérium alárendeltségében működő Román Kulturális Alap és a kincses városbeli polgármesteri hivatal támogatta.
Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)

Évadkezdés a Váróterem Projektnél
Sinkó Ferenc rendezésében létrejött előadással nyitja az évadot a Váróterem Projekt, az Unpredicted című produkció bemutatója szeptember 29-én, péntek este 8 órától lesz a ZUG székhelyén (Traian utca 40-42 szám), derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből.
Sinkó Ferenc először dolgozik társulattal, az alkotói csapat tagjai: Sipos Krisztina rendezőasszisztens, Gábor Zsófia díszlet- és jelmeztervező, Iszlai József zeneszerző, Sipos Júlia technikai munkatárs és Almási Attila technikai szaktanácsadó. Akik játszanak: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Sebők Maya és Udvari Tímea.
Az évad hátralevő részében további három bemutatóval készülnek a Várótermesek. Október 30-án a Puck bábszínházzal közösen a Sárkány művek című produkciót mutatják be, Imecs-Magdó Levente rendezésében. Az előadás III-VII. osztályos diákok meséiből született, elsősorban ők a célközönség is. Decemberben Botos Bálint rendezésében látható egy új produkció, áprilisban pedig az iskolai erőszakosság – a bullying – lesz a következő bemutató témája, rendező Cosmin Matei.
Mindezek mellett műsoron tartanak régebbi előadásokat is (Zéró, az Occupy Yourself, Kedd – choirtárs előadás, Reacting Chernobyl, ez utóbi több fesztiválon is részt vesz), illetve 2018 májusának első felében egy három állomásos magyarországi turné is szerepel a terveik között.
Az Unpredicted című előadást szeptember 30-án, szombaton is meg lehet tekinteni, szintén este 8 órától a ZUG-ban.
Szabadság (Kolozsvár)

Pénteken rajtol a Nemzetiségi Színházi Kollokvium
Október 13-án, pénteken kezdődik a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a Figura Társaság szervezésében a Nemzetiségi Színházi Kollokvium tizenkettedik kiadása. Az október 22-ig tartó tíznapos színházi szemle idén huszonegy előadással, kiállításmegnyitókkal, filmvetítésekkel, felolvasószínházi sorozattal, koncertekkel, közönségtalálkozókkal, fórumokkal, könyvbemutatóval és állandó könyvvásárral várja az érdeklődőket.
A fesztivál idei kiadásának programja a következő színházak előadásaiból állt össze:
Aradi Kamaraszínház, Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház (Marosvásárhely), Csíki Játékszín (Csíkszereda), Figura Stúdió Színház (Gyergyószentmiklós), Kézdivásárhelyi Városi Színház, Kolozsvári Állami Magyar Színház, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulat, Radu Stanca Színház – Német Tagozat (Szeben), Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat, Szigligeti Színház (Nagyvárad), Tamási Áron Színház (Sepsiszentgyörgy), Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház – Temesvári Állami Német Színház, Tomcsa Sándor Színház (Székelyudvarhely), Újvidéki Színház (Újvidék).
Az ország magyar és német nyelvű színházai mellett idén több független színházi produkció is meghívást kapott, jelen lesz a bukaresti Giuvlipen Színházi Társulat, a budapesti Káva Kulturális Műhely, a kolozsvári Váróterem Projekt és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió. Emellett a sepsiszentgyörgyi M Studio tűzzsonglőr show-ja is helyet kapott a Kollokviumon.
Az erdélyi színjátszás egyik legnagyobb multú rendezvénye október 13-án a Kolozsvári Állami Magyar Színház Homemade című produkciójával startol. Az előadás a Kollokvium hivatalos megnyitóját követően este 7 órától teinthető meg.
A tíznapos program egyik kiemelkedő momentuma az Újvidéki Színház jelenléte. A Szerbiából érkező társulat, amely először vendége a Kollokviumnak, a Fekete című többszörösen díjazott előadással mutatkozik be a gyergyószentmiklósi színházban.
A fesztivál idei kiadásának másik fő kuriózuma, hogy a két Bocsárdi László-rendezés (a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Shakespeare-darabja, a Tévedések vígjátéka, valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Molnár Ferenc-darabja, a Liliom) mellett kiállítás nyílik a Figura Stúdió Színház alapítója, Bocsárdi László művészetéről.
A Temesvárról érkező Moliendo café, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház társulatainak közös munkája azért is kiemelkedő előadás, mert a Kollokvium először lát vendégül Silviu Purcărete-rendezést.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház két előadással is meghívást kapott, a Zakariás Zalán rendezte Roberto Zucco mellett a Stop the tempo! című kocsmaszínházi előadás is bekerült a programba. A csíkszeredai Csíki Játékszín társulata idén otthoni színpadon, de a fesztivál keretében játssza Victor Ioan Frunză rendezésében a Portugált.
A fesztivál a klasszikusok kedvelőinek is tartogat meglepetéseket: műsorra kerül Novák Eszter rendezésében a nagyváradi Szigligeti Színház Molière-darabja, A mizantróp, ugyanakkor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának kiemelkedő produkciója, Csehov Sirálya is látható, Keresztes Attila rendezésében, míg a Figura Racine klasszikusát, a Phaedra-t (rendező Albu István) a Kollokvium záróelőadásaként október 22-ére tűzte műsorra. A gyergyószentmiklósi színház október 12-én, az esemény nulladik napján Botond Nagy rendezésében a Puskin nyomán készült Anyegint és október 16-án Máthé Annamária egyéni előadását is bemutatja.
A Kollokvium idén első ízben ad helyet filmvetítéseknek, a fesztivál közönsége Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmjét, valamint Enyedi Ildikó nemzetközi sikernek örvendő Testről és Lélekről című alkotását tekintheti meg.
Az estéket többnyire a meghívott színházak színészzenekarai zárják, de olyan együttesek is meghívást kaptak, mint a sepsiszentgyörgyi sZempöl Offchestra, a temesvári The Case, vagy Marosvásárhelyről a Koszika & The HotShots. Szabadság (Kolozsvár)

Sárkány-művek – koprodukciós bábelőadás a ZUG.zone-ban
A Puck Bábszínház és a Váróterem Projekt független színházi társulat koprodukciójaként lehet megtekinteni október 30-án, hétfőn 18 órától a ZUG.zone-ban (Traian utca 40-42 szám) a Sárkány-művek című előadást, derül ki a Puck Bábszínház közleményéből.
A számos bábtechnikát felvonultató produkció alapját azok a mesék képezik, amelyek a „Hősök és hősnők” elnevezésű, III–VII. osztályos gyerekeknek meghirdetett mesepályázatra érkeztek be. A két társulat júniusban hirdette meg a pályázatot, amelyre tizennégy mesét küldtek be, ezek közül az egyik csoportmunka. Az előadás szövege a leginspirálóbb mesékből kiindulva született.
Meseország királyának három lánya idegen helyen, egy sötét szobában ébred. Valaki alighanem sűrű álomszellőt bocsájtott rájuk és elrabolta őket. Felfedezik, hogy Eleségfeleséggel együtt raboskodnak, aki abban bízik, hogy Étel vitéz hamarosan kiszabadítja őket a fogságból. Az elrabló nem más, mint a sárkány. A lányok minden erejükkel, tudásukkal és ösztönös megérzésükkel azon vannak, hogy megtalálják a szabadulás kulcsát.
Az elődadást Imecs-Magdó Levente, a Váróterem Projekt vezetője rendezte, aki ezzel a munkával jegyzi rendezői debütjét. Dramaturg Bertóti Johanna, aki egyben a zenét is szerezte. Fellépnek: Sebők Maya, Udvari-Kardos Tímea, Pál Emőke, László Réka és Csepei Zsolt. Díszlet-, jelmez- és bábtervező: Kürti Andrea. Hang és fénytechnikus Sipos Júlia. Szabadság (Kolozsvár)

Új előadás a Stúdió Színházban
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara október 27-én mutatta be És akkor én most elengedlek, és felnövök!című előadását Hatházi András rendezésében.
Hatházi András Jászai Mari-díjas, többszörös UNITER-díjas romániai magyar színész, rendező, drámaíró, író, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban felhagyott munkálatai után szabadúszó színészként, rendezőként többször dolgozott már együtt a kolozsvári Váróterem Projekttel. Ezúttal a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős színészosztályával dolgozott egy rendhagyó előadáson.
Hét színészhallgató, néhány téma, számtalan történet, millió mondanivaló. A múltjuk, a jelenük és a jövőjük ötvöződik ebben az előadásban. Kérdések, amelyeket feltehet bárki, problémák, amelyekkel önszántunkból aligha foglalkozunk. De ők most foglalkoznak, ők most megkérdezik, és próbálnak választ találni önmagukban vagy épp társaikban. A produkció érdekessége, hogy a rendező által dramatizált, a szereplők, valamint évfolyamtársaik, Dőry Brigitta, Fekete Róbert, Nagy Norbert és Szabó J. Viktor által írt szövegek, monológok hangzanak el tömör másfél órában.
A „játékban” részt vesznek, a megszólalás sorrendjében: Szilágyi Míra, Jáger Simon, Zsenák Lilla, Erős Brigitta, Mesés Gáspár, Bajkó Edina, Lukács Ivett Andrea végzős színészhallgatók. Díszlet- és jelmeztervező: Sós Beáta másodéves látványtervező szakos hallgató; zene: Fekete Hunor harmadéves zenepedagógia szakos hallgató; produkciós munkatárs: Kelemen Roland másodéves teatrológia szakos hallgató.
Az előadás október 31-én újra látható lesz. A Stúdió Színház műsoráról bővebb információt a www.studioszinhaz.ro onlapon találnak.
A jegyek megvásárolhatók a Stúdió Színház jegypénztárában. Népújság (Marosvásárhely)

Magyarul beszélt egy üzletben, bántalmazták a kolozsvári színészt
Bántalmazták a kolozsvári Váróterem Projekt társulatvezetőjét, Imecs-Magdó Leventét, mert magyarul beszélt egy üzletben. Az egy hete történt esetről szombaton számolt be e-mailen portálunknak a 30 éves színész, aki nem tett feljelentést az ügyben. Az üzlet alkalmazottja tagadja, hogy bántalmazták Imecs-Magdó Leventét.
A társulatvezetőtől megtudtuk: negyedmagával – többek között a budapesti unokatestvérével – sörözött egy kolozsvári központi szórakozóhelyen múlt pénteken. Az utolsó rendelés után úgy döntöttek, hogy a társaság női tagját hazakísérik, vesznek pár sört és kólát, és felmennek a színész lakására beszélgetni. Az Eroilor (Deák Ferenc) utca 35. szám alatti TopDrinks italboltba tértek be vásárolni.
„Miért beszéltek magyarul?”
Az elárusító – legalábbis az a magas férfi, aki a kiszolgálópult mögött állt – szemmel láthatóan ittas állapotban volt. Hátramentek a hűtött italokhoz, és azt tárgyalták egymás között – nyilván magyarul –, hogy mit is vásároljanak, amikor megjelent az üzlet hátsó helyiségéből egy szintén magas és szintén láthatóan ittas, kopasz férfi, s feltette a kérdést: „De ce vorbiți în limba maghiară în România?” (Miért beszéltek magyarul Romániában?)
„Viselkedésünk végig felettébb civilizált volt, pedig általában gyors dühű vagyok. Most azonban – tekintettel a valóban megnyugtató és tartalmas találkozásra rég nem látott rokonaimmal – annyit válaszoltunk, hogy unokatestvérünk magyarországi, nem tud románul, nyilván magyarul beszélünk vele” – számolt be a színész.
A férfi ismét feltette ugyanazt a kérdést, és egy eredménytelen vita alakult ki közöttük. A színész és társai próbálták – teljesen hiábavalóan – elmagyarázni, hogy joguk van az anyanyelvhasználathoz, illetve több próbálkozást tettek arra, hogy befejezzék a vásárlást és távozzanak – szintén eredménytelenül.
„Dulakodásig fajult a dolog. Időközben odajött a pultnál álló magas srác is, valamint az éjjeliőr – kezdetben úgy tűnt, hogy szándékuk az egyre hevesebb kolléga (?) megfékezése, de ez hamar ellenünk fordult, és ők is a pártjára álltak. Két dolgot emelnék ki: budapesti unokatestvéremet, akiről megtudták, hogy külföldi állampolgár, egyáltalán nem bántották, csak velünk kettőnkkel foglalkoztak, akik románul igyekeztünk szót érteni velük. Illetve a kopasz fickó szájából elhangzott egy ilyesmi mondat az éjjeliőr felé, aki egyébként egy idősebb, alacsonyabb pasas volt: én neked elnézem, hogy magyarul beszélj, de ezek itt ne beszéljenek magyarul. Ebből arra következtettünk, hogy az éjjeliőr is magyar nemzetiségű volt” – mesélte Imecs-Magdó Levente.
Kapott egy öklöst
A társulatvezető közlése szerint az unokatestvére volt mindvégig a leghiggadtabb. Azt mondta, hogy tegyék le megvásárolni szándékolt árut, és hagyják el az üzletet. Vissza is tették a kiválasztott italokat a hűtőbe, és elindultak kifelé. Ekkor már hosszabb ideje a magas kopasz férfi – aki az egészet kezdte – feléjük ütött, hadonászott, de mivel szűk volt a helyiség, sok áruval telepakolva, nem érte el őket.
„Mikor kiértünk és azt hittük, hogy ezt megúsztuk ennyivel, az éjjeliőr és a pultnál álló ittas elárusító utánunk jött, és azzal vádaskodott, hogy loptunk a boltból, majd se szó, se beszéd utánunk jöttek és ütni kezdtek. Ekkor kaptam az ökölütést az államra, amitől megtántorodva a szomszéd üzlethelyiség ajtajának csapódtam. Általában békítő szándékkal léptem fel, konkrétan emlékszem, ahogy két kezemet feltartva lépek eléjük és azt mondom „Haideți să ne calmăm!” (Gyertek nyugodjunk le!) – ekkor kaphattam az öklöst” – idézte fel a történteket.
A továbbiakban a magas, ittas elárusító felkapta az utcai terasz egyik székét, és hozzájuk akarta vágni, mire a színész unokatestvére is felkapott egyet. „Szerencsére időben le tudtuk fogni az érthetően dühös rokont, és el tudtunk menni a helyszínről, mielőtt nagyobb lett volna a baj. A korrektség és a minél nagyobb objektivitás miatt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nyilván bennünk is volt alkohol, illetve az engem ért ökölütést leszámítva más fizikai bántalmazás nem ért bennünket” – hangsúlyozta a színész.
„Lelkiismeretem tiszta”
Imecs-Magdó Levente közölte: azért is számol be a sajtónak a történtekről, mert a lelkiismerete tiszta: nem provokáltak, nem viselkedtek civilizálatlanul, nem ütöttek vissza, semmilyen kihágást nem vétettek. „Felháborító, hogy egy non-stop üzlethelyiség alkalmazottja beszámíthatatlanul ittas állapotban végzi a munkáját, sőt, a barátait is meghívja az éjszakai, munkahelyi dorbézolásra. (…) Felháborító az éjjeliőr tette, aki magyarként magyarokat ver ki etnikai alapon. (…) A legfelháborítóbb pedig maga az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés, mely egyértelműen jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben, és, hogy a politikum által generált nacionalizmus milyen káros hatással van mindennapjaink biztonságára. Ezért is döntöttem a felszólalás mellett” – fogalmazott a társulatvezető.
A színész azt is leszögezte: ügyként, és nem egyedi esetként tekintek a történtekre. Közlése szerint nem akar a „kauflandos micces eset” szintjére jutni, de ha nagyon leegyszerűsíti a dolgokat, tulajdonképpen az történt, hogy nem szolgálták ki Kolozsváron, egyértelműen azért, mert magyarul beszélt, „ráadásul ezért meg is vertek kicsit”.
Ezért nem tett feljelentést
A társulatvezető nem tett rendőrségi feljelentést, és ezt már bánja. Indoklása szerint azért nem tett feljelentést, mert:
„nem történt nagy baj”
„olyan közegből jövünk, ahol azt tanultuk, hogy ezeket a dolgokat jobb nem piszkálni”
„elfoglaltak vagyunk, sok teendővel, nincs idő ilyen apró-cseprő dolgokkal foglalkozni”
Ennek ellenére a színész úgy gondolta, hogy állampolgári kötelessége felhívni a figyelmet az ilyen ügyekre. Ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, egyáltalán nem célja az ügyet a románok ellen fordítani. „Itt kizárólag egyénekről van szó, és nem egy nemzetről. Meggyőződésem, hogy Magyarországon is vannak efféle esetek, sőt, ott a politikum részéről talán még nagyobb az elnézés az ilyen esetek iránt” – magyarázta.
„Célom sokkal inkább az lenne – még ha túlzottan idealizáló is, hogy próbáljunk meg erről nyíltan, békét keresően dialogizálni, elkerülve a gyűlöletet, a szélsőséges nacionalizmust, előtérbe helyezve a széleskörű tájékoztatást, a közinformálást, az egymás mellett élő etnikumok történelmét bevezetni az oktatásba, és eleve egy közös történelemszemlélet kialakítását. Ez nem kevés, tudom. Ennyit szerettem volna mondani” – zárul Imecs-Magdó Levente levele.
FRISSÍTÉS: Tagadja a bántalmazást az elárusító
A Krónika szombaton délután felkereste a Deák Ferenc utcai TopDrinks üzletet, ahol éppen az az eladó volt szolgálatban, akit azzal vádol a színész, hogy öklével állon ütötte. Alexandru Tiberiu a lapnak cáfolta, hogy ittas lett volna azon az éjszakán, és azt is, hogy bántalmazta a társulatvezetőt.
Az eladó azt is elmondta, Imecs-Magdó Leventéék nem az üzlet alkalmazottaival kerültek szóváltásba, hanem más vendégekkel, és nincs is éjjeliőrük. A férfi felidézte, azon az éjszakán is egyedül szolgált ki, és felfigyelt az üzlet hátsó feléből hallatszó szóváltásra. Hátrament, és felkérte a társaságot, hogy hagyják el az üzletet, ne odabent veszekedjenek. Leszögezte: akkor látta először a feltételezett agresszort és a másik férfit is, aki a színész szerint éjjeliőr lehetett.
Alexandru Tiberiu közölte azt is: a két csoport távozása után ki se lépett a boltból, hiszen ezt tiltja a szabályzat, és nemhogy ő nem ütött, nem is tapasztalt fizikai bántalmazást; szerinte ha ilyesmit lát vagy hall, azonnal megnyomja a pánikgombot.
A Maszol az esti órákban kereste telefonon Imecs-Magdó Leventét, de a társulatvezetőt nem tudtuk elérni. Ha sikerül megszólaltatni, cikkünket frissítjük. maszol.ro