"A kolozsvári polgármesteri hivatal a Városházi Közlöny példányszámát akarja növelni. Bucur Ildikó RMDSZ-tanácsos javasolta: a közlöny két oldala magyar nyelven jelenjen meg. Vamos Traian ironikusan azt javasolta: a magyar mellett a határozatokat arab, német és héber nyelvre is fordítsák le. Szavazás előtt egyes parasztpárti és liberális tanácsosok "elpárologtak" a teremből, Bucur Ildikó javaslatát nem fogadta el a tanács. /Kiss Olivér: Nagyobb példányszámban, de csak románul Nem lesznek magyar oldalak a Városházi Közlönyben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"

"A törvény szerint kizárólag a polgármester terjesztheti elő a költségvetést, Vasile Soporan prefektus közbenjárásával azonban júl. 12-én a kolozsvári tanács rendkívüli ülésen elfogadta a város büdzséjét. A határozattervezet kiindulópontjául a polgármester által június közepén a városházi közlöny hasábjain nyilvánosságra hozott számadatok szolgáltak. Ezzel az immár több mint másfél hónapja húzódó konfliktus véget érhet. A döntés után Gheorghe Funar polgármester kifejtette: nem alkalmazza a tanácsosok által elfogadott költségvetést és büntető feljelentést tesz ellenük az ügyészségen. /Kiss Olivér: Elfogadta a tanács a költségvetést. Véget érhet a másfél hónapja húzódó konfliktus. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./"

"Funar polgármester óvást emel a közigazgatási bíróságon Kolozsvár városi tanácsa által febr. 24-én elfogadott idei költségvetés ellen, ugyanis szerinte az önkormányzati képviselők törvénysértő határozatot hoztak. A városi tanácsosok alaposan csökkentették azokat a költségvetési tételeket, amelyek a polgármester propagandagépezetének eszközeit jelentik. Ilyen például a Városházi Közlöny, amelyben számtalan alkalommal magyar-, zsidó- és Amerika-ellenes anyagok jelentek meg. A közpénzből finanszírozott lap hasábjain a háborús bűnös Antonescu marsallt dicsőítő anyagok jelennek meg. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos tiltakozásképpen már évekkel ezelőtt távozott a szerkesztőségből. Az RMDSZ-es tanácsosok javaslatára a testület nem hagyta jóvá a polgármester tervezte 20 szobor felállítását. Az erre szánt pénzt, azaz körülbelül 300 millió lejt a Magyar Színház tetőszerkezetének megjavítására fordítják majd. /Kiss Olivér: Alaposan megnyirbálták a költségvetést. Nem pénzeljük többé a városvezető propagandagépezetét. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./"

Az Európa Háza (Casa Europei – House of Europe) elnevezésű kolozsvári civil szervezet fennállásának tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szervezet kitüntetett több kolozsvári üzletembert, politikust, sajtóintézményt, köszönetet mondva ezáltal az európai szellem népszerűsítéséért. A sajtónak járó díjak átadása előtt a résztvevők egy perc néma csenddel áldoztak Balló Áron, a Szabadság tragikus körülmények között elhunyt főszerkesztője emlékére. A sajtóintézmények közül Az európai tömegtájékoztatás csillaga díjat kapott az Adevarul de Cluj, a Városházi Közlöny, a Kolozsvári Rádió, a Szabadság és a Kolozsvári Televízió szerkesztősége. /(-s. -r.): Európai kitüntetés a Szabadságnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Hajlandó Apostu eleget kéréseinknek?
Komolytalanságról és tisztelet hiányáról tett tanúbizonyságot pénteken Sorin Apostu polgármester. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy megsértette a kolozsvári magyarságot és annak képviselőit, vagy nem tulajdonított kellő fontosságot a megbeszélésnek, ugyanis 35 perces késéssel robogott be a városházára, és ült le tárgyalni a 11 pontról az RMDSZ képviselőivel.
Az érdekvédelmi szervezet képviselői szerint nem az első ilyen eset, s Apostu sem az első helyi román politikus, aki ezt csinálja. Elmondásuk szerint Boc-kal is megjárták. Igaz, nem ilyen fajsúlyos kérdéseket taglaló megbeszélések esetében.
Érdekes volt nézni, amint László Attila alpolgármester, Molnos Lajos, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Csoma Botond alelnök és Somogyi Gyula városi tanácsos türelmesen vár, míg a polgármester irodavezetője jelezte: megérkezett az elöljáró. Apostu eléggé idegesen reagálta le azt, hogy a sajtó is jelen van. Minden jel szerint azt szerette volna, hogy az RMDSZ képviselőivel a tavaly novemberben leadott 11 pontról titokban folytasson eszmecserét. Fél, hogy bármilyen (az ő és szavazói számára) engedményt tesz a kolozsvári magyarságnak, akkor a legközelebbi parlamenti vagy polgármester választásokon kevesebb voksot kap.
A megbeszélés röpke 40 percet tartott. De ha komolyan leültek volna tárgyalni, akkor a pontról pontra történő egyeztetésnek sokkal többet kellett volna tartania. Eldönthették volna, mikor és mit cselekszenek a háromnyelvű helységnévtábla vonatkozásában (ki a felelős, mit, mikor csinál, mi a határidő), mikor kezdik és meddig tart a műemlék-épületeire kihelyezendő többnyelvű (magyar is) táblák kihelyezése, mikor készülnek el, ki írja, hol nyomtatják ki és mikor a magyar nyelvű turisztikai tájékoztató anyagot, kit és mikor alkalmaznak arra, hogy a polgármesteri hivatal által rendezett események hivatalos hirdetései, plakátjai magyar nyelven is megjelenhessenek. Továbbá: ki felel azért, és milyen határidőt állapítanak meg arra, hogy a városháza honlapjának magyar oldalai is legyenek, ki mikor indul, és ki állítja majd össze a Városházi Közlöny magyar oldalát, mikor lesz a legközelebbi olyan köztéri tömegrendezvény, amelyre magyar együtteseket hívnak majd meg. Továbbra is az az érzésem, hogy az RMDSZ képviselői eléggé félszegen próbálják kisajtolni a polgármesterből az engedményeket. Igaz, a kolozsvári helyi tanácsban a PD-L-nek nincs szüksége az RMDSZ önkormányzati képviselők szavazatára, ugyanis birtokukban van a voksok kétharmada. De csendre, nyugalomra és békés együttélésre nekik is szükségük van. Senkinek sem hiányzik egy újabb főtéri tiltakozás, vagy az, hogy ezeket a kéréseket és elvárásokat ne az RMDSZ, hanem az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a Hatvannégy Vármegyei Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vagy az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja székely szakasza vállalja fel és kérje a helyhatóságtól.
Amilyen suta, félszeg sőt elhamarkodott módon lett elinditva a dolog úgy "fricskázta" le Apostu e kérdést a tárgyalóasztalról. Tett néhány általános, homályos célzást némi jóindulatra annélkül, hogy konkrét, netalán irásban rögzitett, igéretet tett volna. Nagyon nagy bajok vannak a helyi RMDSZ kommunikációjában a helyi közéletben, mint ahogy a hatékony, diplomatikus tárgyalókészségben is. Amilyen volt az adjonisten olyanra sikeredett a fogadjisten is.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Nincs politikai akarat a multikulturalizmus megvalósítására Kolozsváron
Minden jel arra utal, hogy hiányzik a politikai akarat a multikulturalizmus megvalósítására Kolozsváron, az alábbiakban ezeket venném sorra. Mindjárt egy kérdéssel lehetne kezdeni: a magyarság mely kérése, elvárása, igénye teljesült, amióta Sorin Apostu a polgármester, pontosabban 2009 februárja óta? Rövid a válasz: egyik sem. Vegyük tehát sorba a tényeket, kérdések és rájuk adott válaszok formájában.
Kikerültek a még 2002-ben elfogadott, városi tanácsi határozatban rögzített, tehát törvényes és kötelező többnyelvű helységnévtáblák? Nem.
A város műemlék épületeire kihelyezték a többnyelvű tájékoztató feliratokat? Nem.
Nyomtattak hivatalos turisztikai tájékoztató anyagokat magyarul? Nem.
A polgármesteri hivatal által rendezett események hivatalos hirdetései, plakátjai magyar nyelven is megjelennek? Nem. (Kivételt csak a Pécsi Napok kolozsvári megrendezése képezett.)
Van magyar tartalom a városháza honlapján? Nincs. (A saját költségen felvállalt fordítás, korrektúrázás a végénél tart, nemsokára átadják adatrögzítőkön az anyagot Apostunak, de erre az alábbiakban részletesebben kitérek.)
A város új utcáinak az elnevezésekor (de a régi utcák átnevezése esetén is) tiszteletben tartották a város etnikai megoszlását? Nem. Sőt! A Dsida Jenő utca neve se került vissza! Ha valakinek tényleg zavarta a fülét a szerzett immunhiányos tünetegyüttesre (AIDS –SIDA) utaló családnév, akkor miért nem cserélik le a Sextil Puşcariu utca nevét is?
A városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre meghívtak magyar együtteseket, illetve előadókat is? Nem.
A gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblákat kicserélték? Nem.
A Városházi Közlönyben van magyar oldal? Nincs.
Rendes átalakítás helyett (az se kellett volna!) a Főteret valósággal megmocskolták.
A többi pont egyelőre nem aktuális.
Tehát itt tartunk az április végi egyeztetés után két hónappal. Meddig várunk még?
Igaz, elkezdték, s előbb-utóbb befejezik a Mátyás-szoborcsoport restaurálását. Ez nem volt külön kérés, de azért mégse kicsi dolog. De ezt lehet-e tekinteni Apostu érdemének, ugyanis a pénzt a román és a magyar kormány, nem pedig a helyi önkormányzat adja?
Úgy tudom, utolsó szakaszába jutott a városháza honlapja (www.primariaclujnapoca.ro) egy részének magyarra fordítása, szakemberrel történő átnézetése, megszerkesztése. Nos, ezt is nekünk kellett felvállalnunk, ingyen, ugyanis válság van, az önkormányzatnak nincs pénze ilyesmire. Pedig ez is elsősorban politikai akarat kérdése lenne.
Nos, miért mondom azt, hogy nincs politikai akarat a multikulturalizmus megvalósítására? Egy konkrét példa: a honlap magyar tartalmának kérdése.
Csoma Botond, a tanácsi frakció vezetője, aki felvállalta ezt az ügyet, és a Kolozs megyei RMDSZ szerintem legjobb esetben naiv, ha azt hiszi, hogy év végéig az általuk elkészített tartalom felkerül a hivatalos városházi weboldalra. Pontosabban csak akkor kerül fel, ha az RMDSZ-re valami miatt NAGY SZÜKSÉG LESZ, például, ha bizalmatlansági indítvány során feltételként szabják meg ezeknek az ügyeknek a nyélbe ütését.
A napokban jártam a városházán, s a honlap ügyében illetékes két vezető tisztségviselővel beszélgettem. Az egyik nyíltan azt mondta, hogy a polgármester álláspontja a következő: a magyarok a Google translate segítségével oldják meg az ügyet, és kész. Akinek nem felel meg a fordítás, az használja a fordítás javítása opciót, s a következő felhasználó majd a jó változatot olvassa. Ezek hallatán majdnem leestem a székről. Ez a polgármester álláspontja, ezt mondta nekem, amikor nemrég beszéltem vele erről – hangoztatta a vezető tisztségviselő. Amikor kollégáját kérdeztem szintén erről, akkor előbb egyeztetett az előbbivel, s azt mondta: újságírónak hivatalos válaszadáshoz írásban kell az intézményhez fordulnia.
Forgatókönyvet készítettem ebben a kérdésben. Íme.
Leadják a honlap magyar fordítását tartalmazó adathordozókat (CD-ket és/vagy DVD-ket). Nem szabnak határidőt (akárcsak az április végi tárgyalások során – öreg hiba), majd meglátjuk, mi lesz alapon. S akkor elkezdődik a huzavona: tárgyalni kell a honlapot üzemeltető céggel az új oldalak esetleges feltöltéséről. Vajon nem túl nagy az állomány, hogy terhelje a szervert?
Ezzel eltelik 1–2 hét. S ugye, júliusban hogyan is lehetne ilyesmit megoldani? Hol egyik, hol pedig másik van pihenőszabadságon. Igen, és ne feledjük a pénz kérdését sem. Az eredeti szerződésben bizonyára nincs benne az, hogy új, ebben az esetben magyar nyelvű oldalak kerülnének fel. Jelentkeznek a gondok: nincs pénz a többletmunka elvégzésére, ki kell bővíteni a szerver kapacitását, a sávszélességet, miegymás. Ha az RMDSZ adna erre is pénzt, akkor azt fogják mondani, át kell nézniük az anyagokat.
Mindezekkel eltelik augusztus. Szeptemberben az lesz a sláger, hogy a tartalomnak ki kell kerülnie angolul is. Ja, s persze, nincs pénz fordításra. Továbbá ne feledjük a németet és/vagy a franciát sem. Eltelt október is. Sőt, már november végén járunk. Na, és akkor decemberben jön a Mikulás, az Angyal, az Újév. Tehát: majd jövőre.
Időhúzás esetén mit tehet a Kolozs megyei RMDSZ? Durvuljon be.
Elsősorban leadáskor kérjen konkrét határidőt (nem úgy, mint áprilisban a 11+2 pont tárgyalásakor!), arra vonatkozóan, hogy a magyar nyelvű tartalom mikor kerül ki a városháza honlapjára. A határidő legyen 2 hét. Ha ez eltelt, akkor a következő lépéseket kellene megfontolni. Az első tanácsülésen László Attila vagy Csoma Botond szólaljon fel, s mondja a következőket:
„Nézze, polgármester úr, úgy gondoljuk, hogy konkrét lépéseket kell tenni a város multikulturális jellegének megvalósítására. Novemberben leadtuk a 11 pontot, április végén egyeztettünk, beszéltünk. Előkészítettük az első lépést, saját emberekkel és költségen lefordítottuk a honlap egy részét. Különböző kifogásokat találtak. A műemlékekre nincs kitéve a többnyelvű tájékoztató felirat. A város bejáratánál nincs többnyelvű helységnévtábla, habár 2002-ben elfogadott tanácsi határozat rendelkezik erről. Nincsenek magyar nyelvű tájékoztató szórólapok, brosúrák. Az utcák 18–20 százalékát nem nevezték el magyar személyiségekről, még próbálkozás se történt ilyen irányban. Mi több, a Dsida Jenő utca nevét megváltoztatták. A Városházi Közlönyben most sincs semmilyen magyar tartalom. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy nincs politikai akarat a multikulturalizmus megvalósítására Kolozsváron. A többnyelvűség csupán egy üres szlogen. Éppen ezért hallatni fogjuk hangunkat belföldön és külföldön egyaránt. Így kérjük/kijelentjük:
A. Mi is találkozni akarunk valamennyi, Kolozsvárra látogató nagykövettel, diplomatával, külföldi üzletemberrel.
B. Nem tudunk együttműködni Önnel, míg ezek a kérdések határidőre meg nem oldódnak, tehát városi tanácsi jelenlétünket fölöslegesnek találjuk.
C. Minden hónap első hétfőjén tüntetést szervezünk a Főtéren, itt nyújtom be az erre vonatkozó kérvényt. Addig tüntetünk –, akárcsak a biciklisek –, ameddig ezek a kérések teljesülnek.
D. Felvonulásokat szervezünk.
E. Újratárgyaljuk a helyi megállapodást. Ugyanakkor arra kérjük az RMDSZ központi vezetőségét, függessze fel a politikai együttműködést központi szinten is, ugyanis Kolozsvár kulcsfontosságú számunkra.
Mindezek mellett levélben kell fordulni Emil Boc és Markó Béla pártelnökökhöz, Kolozsvár valamennyi testvérvárosának polgármesteréhez és városi tanácsához.
De vajon csak a Demokrata- Liberális (PD-L) részről, vagy az RMDSZ részéről sincs valós politikai akarat? Az érdekvédelmi szervezet részéről csak kampány az egész, ezért nincs tényleges előrelépés? Valaki fél valamitől?
Az is felötlött bennem, hogy a kolozsvári és erdélyi román politikai és kulturális elitet mintha teljesen hidegen hagynák a multikulturalizmus eszményének az aktív működését szavatoló önkormányzati intézkedések, pontosabban ezek hiánya. Ilyen megközelítésből ismét csak magyar sirám a sok kérés, a 11 pont, s a plusz kettő. De vajon létezik-e aktív kommunikálás a többség fele ilyen vonatkozásban? Szerintem nem. Mi több, sejtésem szerint egyes helyi RMDSZ-es politikusok összekacsintanak a többség vezető beosztású képviselőivel: „Hagyd csak, haver, ezek itt hőzöngenek, mi meg úgy teszünk, mintha csinálnánk valamit, s mindenki megkapja a pénzét, minden rendben lesz. Lazulj el!”
Amennyiben sikerül magunk mellé állítanunk kiemelkedő kolozsvári és erdélyi értelmiségieket, a város néhány díszpolgárát például, akkor nyert ügyünk lehet. Ellenkező esetben, főleg ha nincs komoly, központi szintű politikai háttér, ezt is kis helyi magyar nyavalygásként kezelik, s ráhúzzák a vizet.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Észérvek vagy polgári engedetlenség – melyik a nyerő?
Az uborkaszezon ellenére az elmúlt napokban-hetekben négy kirívó eset borzolta fel a kedélyeket Erdélyben, Romániában, de Magyarországon és Nyugat-Európában is: július 19-én Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott a Mátyás-szoborcsoport talapzatán törvénytelenül elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára.
Nem sokkal ezután, pontosabban július 26-án Landnam Gábor holland állampolgár, a Németalföldön bejegyzett Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa elnevezésű szervezetének képviselője villámakció során két öntapadóst ragasztott a Iorga-tábla jobb alsó és bal felső sarkára. Pénteken, augusztus 5-én az RMDSZ Kolozs megyei szervezete úgy döntött, felbontja a megyei szintű kormánykoalíciós egyezségnek a helyi vonatkozású kitételeit, ugyanis betelt a pohár: Sorin Apostu polgármester döntése alapján szombatonként zöldség- és gyümölcspiacot szerveznek a Főtérnek a magyar főkonzulátus felőli oldalán, a parkolóban. Hétfőn, augusztus 8-án hat magyar állampolgárt – köztük egy tízéves kisfiút – kísértek be a kolozsvári 6-os számú rendőrőrsre, amiért magyar nyelvű táblát helyeztek el a város Torda felőli bejáratánál. Négyet közülük kihallgattak, a csoporthoz tartozó nő és a kisfiú szabadon mozoghatott, őket nem hallgatták ki, vádat sem emeltek ellenük.
Négy eset, négy teljesen más forgatókönyv, érvrendszer, politikai vonalvezetés, szemlélet és eljárás.
Hantz, Soós és Landnam akciója beillik a polgári engedetlenség kategóriájába. A három szereplő közül kettő (a BKB ügyvivő alelnöke és az Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa képviselője) marad néhány napot, aztán elhagyja a várost, mi pedig itt maradunk viselni a következményeket.
Ez a helyzet áll fenn a miskolci magyarok esetében is, akik közül az egyik, nevezetesen Miklós Árpád a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője…
Ne feledjük: nemrég Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke is hasonló akcióra buzdított. Nevezetesen arra, hogy helyezzünk virágokat a Iorga-táblára. Az sem mindegy, hogy május 30-án Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is egy csokor virágot tett volna a törvénytelenül elhelyezett táblára, de a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közösségi rendőre, aki őrizte a táblát, magyar nyelven közölte a diplomatával, hogy nem teheti a csokrot a táblára, csak mellé.
Olyan jelzések ezek, amelyek világosan mutatják az erdélyi, a romániai, a magyarországi és a világ szinte bármely táján élő magyarok bosszúságát, frusztráltságát annak kapcsán, hogy Kolozsváron Sorin Apostu polgármester a funári időkhöz hasonló, de más köntösbe öltöztetett eszközökkel próbálja ugyanazt elérni, mint a szélsőségesen nacionalista, nagy-romániás ex-városvezető: ellehetetleníteni a kolozsvári magyarság életét, feladásba, közönybe és beletörődésbe kergetni bennünket.
Hétfőn este a Realitatea hírtelevízió kolozsvári stúdiójának műsorában azt is elmondtam, hogy a felháborodás, a frusztráció érthető. A kolozsvári magyarságot zavarja és bántja, hogy míg Emil Boc ex-városvezetővel többnyire lehetett tárgyalni (ne feledjük, a volt polgármesternek köszönhető, hogy részben betömték a gödröket a Főtéren),
Sorin Apostu azt tesz, amit akar, nem egyeztet az RMDSZ-szel, sem úgy mint koalíciós partnerrel, de úgy sem mint a magyarságnak a helyi döntéshozó testületben képviselt érdekvédelmi szervezetével.
Emlékeztettem a nézőket, hogy 2009 novemberében az RMDSZ városi tanácsosai László Attila alpolgármesterrel 11 pontba foglalták össze a magyarság kéréseit. Felsoroltam, hogy ezek közül mi valósult meg: kikerültek a 2002-ben elfogadott (!!!) városi tanács határozatában rögzített, tehát törvényes és kötelező többnyelvű helységnévtáblák? Nem. A város műemléképületeire kihelyezték a többnyelvű tájékoztató feliratokat? Nem. Nyomtattattak hivatalos turisztikai tájékoztató-anyagokat magyarul? Nem. A polgármesteri hivatal által rendezett események hivatalos hirdetései, plakátjai magyar nyelven is megjelentek? Nem (kivétel a Pécsi Napok Kolozsváron). Van magyar tartalom a városháza honlapján? Részben teljesítve, de csakis Csoma Botond városi tanácsos személyes „keresztes hadjáratának” köszönhetően. A város új utcáinak elnevezésekor (de a régi utcák átnevezése esetén is) tiszteletben tartották a város etnikai megoszlását? Nem. Sőt! A Dsida Jenő utca neve sem került vissza! A városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre meghívtak magyar együtteseket, illetve előadókat is? Részben. A gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblákat kicserélték? Nem. A Városházi Közlöny-ben van magyar oldal? Nincs. Ugyanakkor a rendes átalakítás helyett (az se kellett volna!!!) a Főteret valósággal bemocskolták, mi több: itt és csakis itt (miért nem például a Bocskai/Avram Iancu, Széchenyi/Mihai Viteazul téren?) szerveznek sörfesztivált, könyvvásárt, virágvásárt, fagylaltfesztivált, és létesítenek korcsolyapályát stb.
Ezeken kívül törvénytelenül helyezték el a Iorga-táblát (kit érdekel a jogszabályok betartása?), a Házsongárdi temetőben sírokat, tumbákat rongálnak meg.
Ezeket az észérveket talán már fölösleges felsorolni, ugyanis a 80 százalékos román többség s annak képviselője, Sorin Apostu polgármester azt tesz, amit akar. Vagy mégsem? Kérdezem ezt azért, mert kedden délben Máté András a Szabadságnak azt nyilatkozta: minden valószínűség szerint érvénytelenítik a helyi koalíciós megállapodás felbontását, ugyanis találkozott kollégájával, Daniel Budával, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) megyei vezetőjével és Sorin Apostu polgármesterrel, s arra a következtetésre jutottak: meg kell őrizni az együttműködést.
Tájékoztatása szerint az elöljáró vállalta, hogy amennyiben sikerül értesítenie az őstermelőket, akkor már ettől a szombattól máshová költöztetik a mozgó zöldség- és gyümölcspiacot, így a Megyei Állandó Tanács jövő héten dönt majd a tárgyalás eredményeképpen létrejött helyzetről, s folytathatják a helyi együttműködést.
A zöldség- és gyümölcspiac az utolsó csepp volt a pohárban. Miért is?
Egyrészt mert törvénytelen. A városi tanács 2002-ben elfogadott tanácsi határozata szerint csakis a helyi döntéshozó testület beleegyezésével és jóváhagyásával lehet hasonló rendezvényeket szervezni a Főtéren. Anno ezt a határozatot azért hozták az akkor ellenzéki szabadelvű, szociáldemokrata és RMDSZ-es városatyák, hogy megfékezzék a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar ámokfutását. Lám-lám, Sorin Apostu esetében ezt ma is lehetne alkalmazni. Másrészt a műemléképületek, templomok mellett jogszabályba ütköző ilyesmit szervezni. De úgy látszik, a törvényes rendelkezések nem számítanak.
A tehetetlenségi érzés jelzései másképp nyilvánulnak meg: míg egyesek műanyagtáblát ragasztanak, mások az öntapadós mellett döntenek, az EMNT és a diplomata inkább virágokat helyez el az ominózus táblára. Előbbiek a polgári engedetlenség jeleit hordozzák magukon, a másik kettő pedig a finom jelzések eszköztárát használja. Pedig, ugye, az EMNT részéről erélyesebb, határozottabb fellépést várna az ember, ugyanis ebben is más akar lenni, mint az RMDSZ. Egyébként a polgári engedetlenség gondolatát éppen a sokak által puhánynak titulált érdekvédelmi szövetség képviselője, Csoma Botond, a városi tanácsosok frakcióvezetője vetette fel először. Nem is akárhol, azaz nem magánbeszélgetésen, hanem a szervezet Megyei Állandó Tanácsában és a sajtóban.
Visszatérve azokra a magyar állampolgárokra, akik a polgári engedetlenség opciót választották: szerintem kissé fura és gyermeteg módszert alkalmaztak.
Hogyhogy éjjel jövünk Székelyföldről, s Tordán, illetve Kolozsváron magyar nyelvű helységnévtáblával akarjuk lefényképeztetni magunkat!? Világos, s ezt több forrás is megerősítette, hogy esetükben a kolozsvári rendőrség, a titkosszolgálat közbenjárásával és talán segítségével is, példát akart statuálni. Míg a valamelyik évben december elsején hőzöngő magyar gárdást hamar kiengedték, addig a miskolciakat több mint 12 órán keresztül bent tartották a 6-os számú rendőrőrsön. Az ellenük felhozott vádak egyszerűen nevetségesek: közerkölcs elleni vétség és közrendháborítás. Miért? Valaki megmutatta az intim testrészeit, vagy üvöltöztek, mint Tarzan? Egyértelmű, hogy képtelenek voltak más jogi besorolást találni. Kérdés viszont, hogy az ügyészség megőrzi vagy megváltoztatja a rendőrség besorolását. Amúgy Miklós Árpád, az egyik bekísért a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője. Ismét egy olyan közszereplő, aki egy könnyen szélsőségesnek is nevezhető szervezet képviselője, s aki Erdélybe jön, feszültséget kelt, majd hazamegy Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, s nyugodtan éli tovább az életét. Mi több, odahaza már-már hősként tekintenek majd rá, aki védeni próbálta a nyelvi jogokat Erdélyben, s szembeszállt a „túlkapásairól híres román rendőrséggel.”
Nincs szükségünk Kolozsváron ilyen hőzöngésekre, fotózásokra, HVIM-es és magyar gárdás, jobbikos feszültségkeltésre!
Érdekes viszont, hogy a „jobbikos kocsiban” a rendőrök nem találtak semmilyen szerszámot, amellyel kifüggeszthették volna a Kolozsvár feliratot. A bekísértek elmondása szerint kábelkötegelő segítségével rögzítették volna a táblát azért, hogy fényképeket készítsenek. Érdekes, hogy amikor László Attila alpolgármester és az RMDSZ-es városi tanácsosok többnyelvű üdvözlő táblát helyeztek el a város bejáratainál, akkor bezzeg egyetlen kékruhás sem mozdult. Íme, az újabb kettős mérce.
A műsorban elmondtam azt is, hogy egyetértek Máté Andrással, aki azt nyilatkozta: Sorin Apostu megelőzhette volna az ehhez hasonló incidenseket, ha betartja a törvényt, s kihelyezi a többnyelvű helységnévtáblát a város be- és kijáratainál. Magyarán: kihúzta volna a probléma méregfogát. De nem tette.
Hátha a kolozsvári és az erdélyi románság egy része átlátja, hogy az épített örökségnek azt a részét akkor hozták létre, amikor a mostani többség kisebbség volt a városban, azaz
szinte teljesen fordítottak voltak a mai etnikai arányok.
A jelenlegi többségnek nem sok köze van ehhez az épített örökséghez, ezért úgy tűnik, nem is értékelik azt. Hátha átérzik viszont, hogy számunkra fontos és jelentőséggel bír, s ha ott piacot létesítenek, táblát helyeznek el, akkor az bennünket zavar és bánt.
Kolozsvár polgármestere Focşani városában született, meg sem fordul a fejében, hogy a kolozsvári magyarságot zavarja, ha a templom közelében, a Főtéren zöldség- és gyümölcspiac létesül. Nincs többnemzetiségi, interetnikus tapasztalata, nem érez rá. Lehet viszont, hogy nem ilyen egyszerű a képlet, s talán még egy kis rosszindulat is van a dologban…
Egyelőre sem az észérvek felsorolása, sem a politikai egyeztetés, sem a polgári engedetlenség nem járt eredménnyel. Ha sikerül azonban elérni a zöldség- és gyümölcspiac elköltöztetését, akkor lépéselőnyben van a kerekasztal-megbeszélés, az érzelmi és észérvek felsorolása és a politikai egyeztetés, közigazgatási intézkedés.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)