Tisztújító közgyűlését tartja az RMGE-Maros
Új koncepció kell!
Február 20-án 8.30 órai kezdettel a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete székházában tisztújító közgyűlést tart, amelyen egyben megalakulásának 25. és a jogi személyi státusa megszerzésének 15. évfordulóját is ünnepli. Nemcsak a szavazati joggal rendelkező küldötteket várják, hanem – főleg a rendezvény második részére – azokat a szervezeteket, intézményeket, magánszemélyeket is meghívták, akik az évek során együttműködtek az egyesülettel. A közgyűlésen felvetésre kerülő témákról Csomoss Attilával, az RMGE-Maros elnökével beszélgettünk.
– Nehéz lenne röviden felsorolni, hogy a 25 év alatt mi mindennel foglalkozott az RMGE-Maros. Kérem, emeljen ki néhány fontosabb rendezvényt.
– Az RMGE-Maros 1990-ben alakult meg, 2000-ig nem rendelkezett önálló jogi személyiséggel. Elsősorban – az alapszabályzatnak megfelelően – a tagok és a gazdakörök érdekvédelmét és érdekképviseletét vállaltuk fel, és támogattuk az összefogásukat a magántulajdonon alapuló jövedelmező gazdálkodás érdekében. Segítettük a vidéken élőket a falusi turizmus fellendítésében, a jövedelemszerzés érdekében létrehozandó termelői, feldolgozó és értékesítő csoportok, társulások, szövetkezetek megalakításában, a piacorientált gazdaságok fejlesztésében a szülőföldön maradás érdekében. Emellett felvállaltunk oktatói tevékenységeket, tapasztalatcserék szervezését. Már a kezdeti időszakban kiépítettük a kapcsolatot anyaországi szakmai szervezetekkel, intézményekkel, és gazdatanfolyamokat indítottunk. Talán a legnagyobb eredménynek mindmáig a székház vásárlását (1997) tartom. Részt vettünk több hazai és fontos magyarországi nemzetközi mezőgazdasági kiállításon. 35 gazdakör indult be, amelyek közül 25 önálló jogi személyiséggel rendelkező fiókszervezetté alakult, és a mai napig is működik. Beindult a vállalkozásfejlesztési központunk, ahol közel 2000 gazda ismerkedhetett meg az EU agrárpolitikájával, a támogatási rendszerrel, a korszerű gazdálkodással. Elértük, hogy közel 40 akkreditált szakmai képző tanfolyamot működtessünk. Bérelünk 20 ha legelőt, ahol a biotermelést próbáltuk meghonosítani. A legfontosabb hazai és magyarországi szakmai fórumokon és minisztériumi szinten képviseljük a gazdákat. Ezenkívül könyvbemutatóknak, tárlatoknak is helyet adtunk a székházban. 2011 óta a mikházi Csűrszínházzal közösen igen tartalmas gazdanapot tartunk. Tavaly egy pályázati támogatásnak köszönhetően 32 településen szerveztünk felkészítőket, amelyeken az EU 2015-2020-as időszakra szóló pályázati rendszerét ismertettük. Egyszóval igyekeztünk lépést tartani a szakterületen levő gazdasági trendekkel.
– Van-e olyan elképzelésük, amelyet még nem sikerült megvalósítani?
– Mielőtt a kudarcokról beszélnék, el kell mondanom, úgy érzem, hogy fordulóponthoz érkezett az egyesület. Nagy dolog, hogy negyed évszázada létezünk és működünk, és hogy van székházunk. Itt az idő, hogy felmérjük, a tanfolyamok, tapasztalatcserék mellett miként segíthetünk azokon a gazdákon, akik az új gazdasági körülmények, lehetőségek között fejlődni szeretnének. Ehhez újabb rövid, közép- és hosszú távú stratégiára van szükségünk, viszont ide pénz kell. Eddig nem tettünk egyebet, mint hol a romániai, hol a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználva "koldultunk" azért, hogy létezzünk, fenntartsuk tevékenységeinket. Át kell gondolni és meg kell határozni azt az irányvonalat, ami innentől kezdve a gazdák érdeke is. Mindeddig nem volt szerződéses alkalmazottunk, aki javadalmazás ellenében dolgozna. Olyan emberre lenne szükségünk, aki pályázatírásban, levezetésben, követésben tud segíteni a gazdáknak, aki a már fejlődő gazdaságokat működtetőknek tanácsot tud adni. Ezt csak akkor lehet megoldani, ha az egyesület is irányt vált. Olyan melléküzemek, gazdaságok beindításán is kellene gondolkodni, amelyek fenntartják az egyesületet, és lehetővé teszik egy-két pályázatíró alkalmazását. Az említett céllal 10 évvel ezelőtt létrehoztuk a Gazda Kft.-t, azonban ezt egyesek saját maguk hasznára fordították, máshol pedig nem működtették, privatizálták, így nem hozott hasznot az egyesületnek. S bár működtettünk vállalkozásfejlesztési központot is, ahol helyet adhattunk volna ilyen szakértőknek, ezt nem sikerült megoldanunk, és ezt tartom a legnagyobb kudarcnak.
Emellett sajnálatosnak tartom, hogy nem tudtuk befolyásolni a gazdákat abban, hogy ne adják el idegeneknek földterületeiket, habár sokat beszélgettünk erről. Ide sorolhatnám azt is, hogy az évek alatt próbálkoztunk ugyan, de nem sikerült egy rendszeres kiadványt megjelentetnünk. Ezekre is választ kell találjon majd a közgyűlés, hiszen lehetőség lesz arra, hogy 25 év után mérlegeljük, milyen hibákat követtünk el, mi az, amit elhanyagoltunk, mit kellene másként csinálni.
– 25 év alatt jelentősen átalakult az erdélyi magyar gazdatársadalom, hiszen szembe kellett nézni a földek visszaszolgáltatásának ágas- bogas kérdéseivel, új piaci helyzetet kellett kialakítani. S valóban, az egyesület – a tanfolyamok mellett – azon igyekezett, hogy megváltoztassa a gazdák gondolkodásmódját, hozzáállását, hogy minél előbb alkalmazkodjanak az új helyzethez. Sikerült-e ilyen téren megfelelő eredményt elérni?
– Azoknál a gazdaköröknél, ahol a tagok bekapcsolódtak a tevékenységeinkbe, eljöttek a tapasztalatcserére, részt vettek a tanfolymokon, látszik, hogy másként gondolkodnak, gazdálkodnak. Megértették, hogy "az ekét nem az asszonnyal kell húzatni", vállalkoztak, gépeket vásároltak. Vannak olyan tagjaink, akik már több mint 100 hektáron dolgoznak. Sokan az egyesület révén dolgozhattak svájci, osztrák farmokon, az ott szerzett tapasztalatot és pénzt pedig itthon kamatoztatták. Vannak látható eredményeink.
– Kiket várnak a közgyűlésre, az ünnepi találkozóra?
– A tisztújító közgyűlésre a szervezethez csatlakozott gazdakörök elnökeit, a gazdakörből mandátumot nyert köri tagokat várjuk. Az ünnepi rendezvényen, reméljük, jelen lesz a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR), a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) megyei kirendeltsége, az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság, a LEADER- programok Küküllő-, Nyárád- és Felső- Maros menti egyesületei, a Transilvania állattartók egyesülete, a magyarbükkösi agráregyesület, a Blondy vállalkozás, a szervezettel együttműködő vállalkozások, cégek képviselői. Az anyaországból jelezte részvételét a Földművelési Minisztérium, a Nemzeti Agrárkamara, annak Pest és Csongrád megyei képviselete, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Egyesülete, a Kárpát- medencei régióból a zentai agrárgazdálkodók szövetsége, a CSEMADOK, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének meghívottai is. Az ünnepi ülésen való részvétel nyitott, a teljes gazdatársadalom képviselőit, de a témák iránt érdeklődőket is várjuk.
– Említette, hogy tisztújító közgyűlés lesz. Fiatalítják a szervezetet?
Valóban erre lenne szükség, de hogy ez mennyire sikerül, a küldöttektől is függ.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Kárpát-medencei Összefogás Fórum Szabadkán
Év végi záróeseményként december 5-én ismét megrendezésre került az V. Kárpát-medencei Összefogás Fórum, amely a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium (FM) és a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének társszervezésében valósult meg Szabadkán.
Az eseményen részt vett a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezet (RMGE Maros) öt képviselője, illetve az EMGESZ ügyvezető alelnöke, de szép számban voltak jelen az egész Kárpát-medence területéről. A minisztérium immár ötödik alkalommal rendezi meg a Kárpát-medencei Összefogás Fórum nevű, szakmai és kulturális rendezvényt, bár első alkalom, hogy határon túli város a házigazdája a háromnapos rendezvénynek, melynek apropóját a lassan egy éve működő Prosperitati Alapítvány adta, azaz a magyar kormány támogatásával elindított gazdaságfejlesztési program, mely a legmesszebb jutott, és amely olyan példaértékű minta, amit az egész Kárpát-medencei magyarság előtt érdemes bemutatni. A konferencia a magyar himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd következtek az ünnepi és szakmai beszédek. A magyarországi FM fő célkitűzésének tekinti és folyamatosan azon munkálkodik, hogy megőrizze az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt magyar nemzet szellemi és lelki egységét, elősegítse közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogassa magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket – jelentette ki Tóth Katalin helyettes államtitkár a tárca által szervezett fórum megnyitóján.
Gazdaságfejlesztési program jövőre Erdélyben is!
Az idei konferencia fő témája a magyar kormány külhoni gazdaságfejlesztési programja, melynek keretében a Kárpátalján és Vajdaságban már elindított és a jövőre eltervezett támogatásokat ismerhették meg a jelenlévők. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a külhoni gazdaságfejlesztési programokkal a magyar kormány célja, hogy gazdaságilag is megerősödjön a magyarság, nőjön a magyar munkavállalók száma és azon vállalkozóké, akik magyar munkaerőt alkalmaznak. Pásztor István, a VMSZ elnöke ünnepi köszöntőjében az adventről és december 5-e fájó emlékéről tett említést: – December 5-e az én megítélésem szerint a kitaszításnak és megaláztatásnak a napja. Az a nap, amikor népszavazásra került sor, amely arról döntött, hogy vajon a határon túli magyarokat Magyarország a keblére öleli-e. Többen voltak, akik igennel szavaztak, de kevesebben, mint ami kellett volna ahhoz, hogy a kebelre ölelés megtörténjen… Megalázva éreztük magunkat, mert a kampány során olyan mondatok hangzottak el, amelyek méltánytalanok voltak, de nem rendített meg bennünket december 5-e, mert folyamatosan az egyetemleges magyar nemzet részeként ítéltük meg magunkat december 5- e előtt is, után is – mondta el az elöljáró. Mindehhez dr. Torda Márta, a Kárpát-medencei együttműködés osztályvezetője hozzáfűzte, hogy öt évvel ezelőtt az összefogás fórum éppen azért került erre az időpontra, hogy elfeledtesse annak a napnak az emlékét, és olyan „ünneppé” legyen, ami az összefogásról, a Kárpát-medencei magyarok találkozásáról szól. Ezt követően Bunford Tivadar, a szabadkai képviselőtestület elnöke szólalt fel. Meglátása szerint a határon túli magyarság jelentős hányada falun él, és mezőgazdasággal foglalkozik, éppen ezért rendkívül fontosnak tartja az évenkénti tapasztalatcserét, hiszen egy sikeres gazda állandóan képezi magát. Sikeres külhoni példák Amint Nagy Miklós, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének elnöke elmondta, a konferenciára az egész Kárpát-medencéből érkeztek résztvevők, akik nemcsak a gazdaságfejlesztési programról kaptak bővebb tájékoztatást, hanem megismerkedhettek négy olyan vajdasági vállalkozóval és vállalkozásaikkal, akik a Prosperitati Alapítványnál sikerrel pályáztak: – Az idén Kárpátalján indult még gazdaságfejlesztési program, jövőre pedig Erdélyben fog, melyek természetesen valamelyest különböznek majd a mienktől, ennek ellenére a mai találkozón be tudtuk mutatni, hogyan lehet megvalósítani a gazdaságfejlesztési programot, és biztosítani az anyagi bázist a szülőföldön való megmaradáshoz. Az V. Kárpát-medencei Összefogás Fórumon részt vett Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja, Farkas Imre, a főkonzulátus külgazdasági attaséja, Dobó István, a Magyar Nemzeti Kereskedőház szabadkai irodavezetője, Fremond Árpád, az VMSZ parlamenti képviselője, valamint a párt tartományi tisztségviselői és szakpolitikusai. A háromnapos konferencia mára a külhoni gazdatársadalom egyik legrangosabb eseményévé nőtte ki magát, amely elérte célját, kialakított egy olyan erős hálót a Kárpát-medencei gazdaszervezetek között, amely a magyarság és a biztos jövő záloga lehet. A konferencia zárultával a résztvevők Szabadka néhány jellegzetességét tekinthették meg, többek között a csodaszép, alig négy év alatt teljesen elkészült városházát, amely sokban hasonlít a marosvásárhelyi Kultúrpalotához, nem hiába, hiszen mindkettő Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján valósult meg.
Tímár Tímea Népújság (Marosvásárhely)

A VI. Majláthfalvi Gazdatalálkozón tájékozódtunk
Erdélyben is alkalmazni a vajdasági tapasztalatokat
A közelmúltban a szerbiai Vajdaságban járt Faragó Péter parlamenti képviselő, RMDSZ-Arad megyei elnök társaságában Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke. Zentán találkoztak Nagy Miklóssal, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének (VASZ) az elnökével, illetve Sóti Ferenc zentai elnökkel, akiktől a határon túli magyar gazdálkodók megsegítésére irányuló magyar kormánytámogatásokank a náluk már beindult gyakorlata felől érdeklődtek. Kihasználva a szombaton megtartott VI. Majláthfalvi Gazdatalálkozót, ahol Nagy Miklós is részt vett Kocsik József AMMGE-elnök társaságában, a vajdasági tapasztalatok felől érdeklődtünk.
Amint elmondta, leginkább a támogatási pénzeknek a leosztási módját, vagyis a Vajdasági Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Programra, a magyar kormány által jóváhagyott 50 milliárd forintnak a leosztását taglalták. Ezzel kapcsolatban elmondta: létrehoztak egy alapítványt, amelynek az igazgatótanácsa, a kuratóriuma írja ki a pályázatokat, amelyek vissza nem térítendő támogatásokkal, illetve kedvezményes kölcsönökkel kecsegtetik a kiírásnak megfelelőket.
A vissza nem térítendő támogatásokkal megcélozták a mezőgazdasági családi vállalkozásokat, a mezőgazdasági terményeket feldolgozó kisvállalkozásokat, ezután következtek a nagyobb vállalkozások, amelyek bármilyen jellegű beruházásokra pályázhattak. Természetesen, csak akkor, ha a tevékenységüket bővíteni, fejleszteni kívánták. Ugyancsak támogatásnak számít, hogy a vállalkozások kamatmentes támogatásokat kaptak. Ide a turisztikai részt is bekapcsolták, ugyanis kényelmi fejlesztésre és ingatlanfejlesztésre is támogatást kaptak. A támogatások utolsó szegmensét képezte a fiatal gazdálkodóknak, vagyis a fiatal családok falun maradásának a támogatása. Ez azt jelenti, hogy azok a fiatal családok, akik falun akarnak élni, támogatást kaptak házvásárlásra. Ennek az volt az alapfeltétele, hogy rendelkezniük kellett a vételár 20%-val, amihez a magyar állam 6500 euró támogatást biztosított. E támogatásnak feltételei is voltak: a megvásárolandó ház nem lehetett drágább 10 ezer eurónál; illetve kettős állampolgársággal is rendelkezniük kellett. Tavaly júniusban egy hónapig élt a kiírás, miszerint a családi vállalkozásokat földvásárlásban támogatták. A megvásárolandó föld értékének az 50%-át tudták támogatásból megvásárolni, de nem kaptak többet hektáronként 4 ezer eurónál. Családonként 4 hektár támogatott földet tudtak vásárolni. Jelenleg elbírálás alatt áll a mezőgazdasági gépvásárlásra kiírt támogatás, miszerint 3400 mezőgazdasági vállalkozó számára nyílik lehetőség eszközvásárlásra. A 25 millió euró értékű támogatási program olyan nagy volumenűnek bizonyult, hogy maguk a forgalmazók nem tudták időre, vagyis 30 nap alatt teljesíteni az eszközöknek a leszállítását, ezért határidő-módosításokat kellett beiktatni.
Lehetőség a szülőföldön való boldoguláshoz 
Kérdésünkre, hogy a magyar kormány a hathatós támogatásával komolyan hozzájárul-e a külhoni magyarságnak a szülőföldjén történő boldogulásához,
Nagy Miklós hozzáfűzte: ehhez lehetőséget biztosít. Aki viszont el akar menni, azt semmi áron nem lehet visszatartani. Akik azonban azért akartak elmenni, mert nem volt nekik a megélhetéshez szükséges gazdasági alapjuk, azoknak e támogatás nagyon sokat jelent. Mert a fóliasátrak telepítésétől kezdve többéves ültetvények létrehozásáig, már szinte minden tevékenységhez kaptak támogatást. Tehát ezek a támogatások a gazdálkodás minden vetületére kitértek: a kis területen gazdálkodó személyek fóliasátrakban, primőr árukat termesztve, vagy konyhakertészetből nagyobb jövedelmet tudnak megvalósítani; akik gyümölcsössel rendelkeznek arra, a szántóföldi gazdálkodók a maguk szeletére kaptak hathatós támogatást. A legutóbbi kiírások alapján már nagyobb léptékű beruházások jönnek számításba, ugyanis nagyvállalkozások részére akár néhány millió euró értékű beruházásokra is lehetőség nyílik. Abból már a mezőgazdasági feldolgozó ipart kívánják talpra állítani: amelek olajnövények termesztésében érdekeltek, étolaj sajtoló üzemeket, mások, akik a konyhakertészetben érdekeltek, azok a saját, illetve a környékbeli zöldségfélék nagybani feldolgozásához szükséges kisüzemek létrehozásához kapnak lehetőséget. Mindez azonban egy folyamat, aminek a beéréséhez időre van szükség. Éppen ezért abban bíznak, hogy 2-3 év múlva már pontosan nyomon követhető lesz, hogy milyen ágazatokban növekedik a termelékenység, illetve a feldolgozott árunak a volumene. Természetesen, a sikerhez szükség van a dolgozni akaró emberekre is, akik a szülőföldjükön akarnak maradni, boldogulni.
Biztos élettérben felvirágzik a falu
Nagy Miklós szerint, ami a Vajdaságban gyökeret vert, annak Erdélyben is működnie kell, a helyi jellegzetességeknek a figyelembe vételével. Abban a pillanatban, amikor meghatároznak egy gazdasági struktúrát és irányvonalat, arra a termelők azonnal rákapcsolódnak. Mert a mezőgazdasági termelők mindig azt állítanak elő, amire éppen piacuk van. Természetesen, akinek nagy földterülete van, ahol kevesebb munkával és haszonnal is biztosítani tudja a jövőjét, az nagykultúrák termesztésével foglalkozik, aki viszont kevés földdel rendelkezik, de vállalja a többlethaszonért a nagyobb volumenű munkát is, az konyhakerti termesztésben látja a jövőjét.
Ahol élettér van, ott az emberek biztonságban élve, a gyermekáldást is mind inkább vállalják – tette hozzá Nagy Miklós –, aki az elmúlt héten egy Szerbia déli részén lévő faluban járt, ahol járművel csak óvatosan lehet közlekedni, nehogy elgázoljanak egy-egy gyermeket. Ott ugyanis amióta a 2-3 hektár földdel rendelkező gazdák körében felfutott a fűszerpaprika-termesztés, minden szempontból felvirágzott a falu. A környékbeli dombról nézve a települést, az a sok fóliasátor miatt úgy néz ki, mintha nyáron is hó lepné.
Éppen ezért azt szorgalmazzák, hogy a magyar gazdaságfejlesztési programba is kerüljön bele a fóliasátrak építésére nyújtott támogatás. Egy nagybecskeri cég éppen ezt kívánja bevállalni azzal, hogy a saját üvegházaiban felneveli a palántáikat, amelyeket kiosztanak a velük együttműködő gazdálkodók között, akiknek ha szükséges, segítenek a saját sátraiknak a felépítésében. Azért teszik, mert tőlük kívánják felvásárolni azt az árumennyiséget, amit szerződés alapján egy 150 üzletet ellátó üzletlánc kíván nagyban felvásárolni. Már Szerbiában is rájöttek, hogy nem kell mindent külföldre szállítani, hanem elég, ha a hazai üzletláncokat ellátják friss áruval. 
Információkkal ellátni a gazdálkodókat
Újabb kérdésünkre, hogy mit várnak a szerbiai gazdálkodók az országuknak az EU csatlakozásától, Nagy Miklós kifejtette: „Nem könnyű kérdés, hiszen a termelők főként azt várják, hogy végre ők is megkapják az EU polgárainak nyújtott támogatásokat. Jelenleg ugyanis az EU-támogatásoknak az ¼-1/5-ét kapják.” Köztudott, hogy az uniós gazdák jövedelmüknek a 70-80%-át a támogatásokból kapják. Tehát ha azt nem kapnák, nem tudnák elképzelni a gazdálkodásukat. Erre meg azt szokta mondani: gyertek el hozzánk, nézzétek meg, hogyan boldogulnak a mi gazdálkodóink a magyarországi támogatásoknak a töredékéből, noha azok is jóval elmaradnak a nyugatiaktól. Tehát az uniós támogatásokon kívül is létezik élet olyan viszonyok között, hogy a kiskereskedelmi árak nagyjából azonosak a nyugatiakkal.
Náluk a kommunizmus idején létrehozott, akkori viszonylatban magas színvonalú feldolgozóipar leépült, most azonban lábadozó állapotban van azzal, együtt, hogy a malmaik és a gabonatárolóik megvannak. A keményítőgyártás, illetve más korszerű technológiák azonban nem léteznek. A privatizáció ugyanis Szerbiában is ugyanolyan rosszul zajlott le, mint bármely kelet-európai országban. Példának okáért, Zentán 12 évvel ezelőtt egy olasz befektető megvásárolta a cukorgyárat, amit a tulajdonos most továbbadott. Az új tulajdonos viszont azonnal bezárta. Manapság a profit diktál mindent, annak érdekében bármilyen gyárat képesek bezárni.
Zárszóként Nagy Miklós hozzáfűzte: szerinte az információkat le kell vinni a termelőkhöz. Ők ezt az irányt követik évek óta, hogy ne helyettük gondolkozzanak, hanem lássák el őket információkkal, mert a legjobb gazdálkodó is csak akkor tud helyes döntést hozni, ha minél több szükséges információval rendelkezik. Éppen ezért szorgalmazták a falugazdász hálózatnak a kiépítését. Idén, a magyar kormány támogatásával, a Bethlen Gábor Alap közvetítésével sikerült a vajdasági falugazdász hálózatot az addigi 3 emberről 13 emberre kibővíteni. Ezzel lefedték Vajdaság magyarlakta vidékének a nagyobbik részét. Valódi sikernek azonban az fog számítani, ha elérik, hogy legkevesebb 25 falugazdász szolgálja szakmai és pályázati információkkal, szaktanácsokkal az ottani magyar gazdálkodókat.
Balta János Nyugati Jelen (Arad)