Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. október 15.
Soha nem adtak helyet
Ilyen mértékű cinikus törvénytelenségre, mint ami a volt II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium épülete körül történik, amelyben jelenleg az Egyesülés Nemzeti Kollégium működik, tágabb kitekintésben ritkán találni példát. Ezért tartjuk időszerűnek, hogy a katolikus egyházat képviselő Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány végre nyilvánosságra hozta a háttérben zajló eseményeket. 2005-ben a kormány melletti restitúciós bizottság visszaszolgáltatta ugyan a volt tulajdonosnak az épületet, de azóta sem tudták még részlegesen sem birtokukba venni. A Klastrom utcai szecessziós épületet a múlt század elején (1903–05) építtette a Római Katolikus Egyház. A főgimnáziumot, ahol egy időben tanítókat is képeztek, 1948-ban államosították. Utódját a jól bevált romániai forgatókönyv szerint 1962-ben egyesítették a román tannyelvű lánylíceummal, majd a román oktatás térnyerésével fokozatosan a minimálisra csökkentették a magyar osztályok számát. Az öregdiákokból alakult Sanctus Emericus Egyesület (Bányász Sándor, Péter Mihály akadémikus, Ávéd Ervin és társaik Kiss Dénes jogtanácsos vezetésével) sokéves küzdelmet folytatott a visszaszolgáltatás és a katolikus oktatás újraindítása érdekében, s rendszeresen támogatták a 2005/06-os tanévben beindult katolikus középiskolai osztályokat. Ezeknek azonban az egyház tulajdonába visszakerült, 1.200 négyzetméter összfelületű és 5.000 négyzetméter beépített hasznos felületű iskolaépületben soha nem adtak helyet, s a zsúfolt Bolyai középiskolába szorították be őket. Eközben az iskolaépületet, amelyet a katolikus egyház 15 évre bérbe adott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, egy szebeni egyetemnek is bérbe adták. A restitúcióról szóló kormányhatározatot Marosvásárhely polgármestere a Táblabíróságon támadta meg, ahol nyert ügye volt, de mivel a perindításra nem kapott felhatalmazást a helyi tanácstól, jogi minőség hiányában a Legfelsőbb Bíróságon elveszítette a pert.
A bérbe adott épületre, amelyből az albérlet révén jövedelme is származott a főbérlőnek, a helyhatóság folyamatosan elmulasztotta kifizetni a kormány által megállapított bérleti díjat az egyháznak, annak ellenére, hogy a szerződés szerint ez pénzbüntetéssel és a bérlő azonnali kilakoltatásával járt. Az udvaron levő kisebb épületre a szerződés már a múlt évben lejárt, a főépületre szólót pedig a bérleti díj törlesztésének elmaradása miatt a katolikus egyház augusztusban jogerősen hatálytalanította. A Római Katolikus Státus Alapítvány által kidolgozott tervezetet, amelynek értelmében az önálló katolikus iskola újraindulhatna, s ezzel párhuzamosan az Egyesülés Nemzeti Kollégium román tannyelvű osztályai is az épületben maradhatnának, a sokszorosan eladósodott polgármesteri hivatal visszautasította. Erre hivatkozva a megyei tanfelügyelőség is. A döntéshozókat, az ellenőrző szerveket láthatólag továbbra sem zavarja, hogy szerződés hiányában az Egyesülés kollégium jelenleg teljesen törvénytelenül működik, és bármelyik percben kilakoltatható.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)
Ilyen mértékű cinikus törvénytelenségre, mint ami a volt II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium épülete körül történik, amelyben jelenleg az Egyesülés Nemzeti Kollégium működik, tágabb kitekintésben ritkán találni példát. Ezért tartjuk időszerűnek, hogy a katolikus egyházat képviselő Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány végre nyilvánosságra hozta a háttérben zajló eseményeket. 2005-ben a kormány melletti restitúciós bizottság visszaszolgáltatta ugyan a volt tulajdonosnak az épületet, de azóta sem tudták még részlegesen sem birtokukba venni. A Klastrom utcai szecessziós épületet a múlt század elején (1903–05) építtette a Római Katolikus Egyház. A főgimnáziumot, ahol egy időben tanítókat is képeztek, 1948-ban államosították. Utódját a jól bevált romániai forgatókönyv szerint 1962-ben egyesítették a román tannyelvű lánylíceummal, majd a román oktatás térnyerésével fokozatosan a minimálisra csökkentették a magyar osztályok számát. Az öregdiákokból alakult Sanctus Emericus Egyesület (Bányász Sándor, Péter Mihály akadémikus, Ávéd Ervin és társaik Kiss Dénes jogtanácsos vezetésével) sokéves küzdelmet folytatott a visszaszolgáltatás és a katolikus oktatás újraindítása érdekében, s rendszeresen támogatták a 2005/06-os tanévben beindult katolikus középiskolai osztályokat. Ezeknek azonban az egyház tulajdonába visszakerült, 1.200 négyzetméter összfelületű és 5.000 négyzetméter beépített hasznos felületű iskolaépületben soha nem adtak helyet, s a zsúfolt Bolyai középiskolába szorították be őket. Eközben az iskolaépületet, amelyet a katolikus egyház 15 évre bérbe adott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, egy szebeni egyetemnek is bérbe adták. A restitúcióról szóló kormányhatározatot Marosvásárhely polgármestere a Táblabíróságon támadta meg, ahol nyert ügye volt, de mivel a perindításra nem kapott felhatalmazást a helyi tanácstól, jogi minőség hiányában a Legfelsőbb Bíróságon elveszítette a pert.
A bérbe adott épületre, amelyből az albérlet révén jövedelme is származott a főbérlőnek, a helyhatóság folyamatosan elmulasztotta kifizetni a kormány által megállapított bérleti díjat az egyháznak, annak ellenére, hogy a szerződés szerint ez pénzbüntetéssel és a bérlő azonnali kilakoltatásával járt. Az udvaron levő kisebb épületre a szerződés már a múlt évben lejárt, a főépületre szólót pedig a bérleti díj törlesztésének elmaradása miatt a katolikus egyház augusztusban jogerősen hatálytalanította. A Római Katolikus Státus Alapítvány által kidolgozott tervezetet, amelynek értelmében az önálló katolikus iskola újraindulhatna, s ezzel párhuzamosan az Egyesülés Nemzeti Kollégium román tannyelvű osztályai is az épületben maradhatnának, a sokszorosan eladósodott polgármesteri hivatal visszautasította. Erre hivatkozva a megyei tanfelügyelőség is. A döntéshozókat, az ellenőrző szerveket láthatólag továbbra sem zavarja, hogy szerződés hiányában az Egyesülés kollégium jelenleg teljesen törvénytelenül működik, és bármelyik percben kilakoltatható.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)
2013. november 20.
Nincs valós kétnyelvűség
Marosvásárhelyen harmincegy elemi és középiskolai oktatási intézményt jelentett fel az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a kétnyelvű, homlokzati, tájékoztató táblák, értesítők hiánya miatt. A feljelentés nyomán néhány iskolában történtek előrelépések, de a legtöbb iskolaigazgató elhárította a számonkérést.
A legtöbb marosvásárhelyi tanintézetbe belépőket kizárólag román nyelvű értesítő táblák fogadják, annak ellenére, hogy az épületben magyar gyerekek is tanulnak, magyar tanárok, tanítók is oktatnak, és számos magyar szülő is bejár oda. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az oktatási intézményekben minden feliratot, a faliújságot, a hirdetőtáblán megjelenő értesítéseket románul és magyarul is feltüntessék. Ennek ellenére a legtöbb iskolaigazgató teljesen elzárkózik a kétnyelvűség megvalósításától.
Feljelentések sorozata
A CEMO felmérte a marosvásárhelyi iskolákban a kétnyelvűséget, és megállapította: nemcsak az oktatási intézményekben, de a tanfelügyelőségen is jelentős hiányosságok vannak. Idén májusban az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentette a Maros Megyei Tanfelügyelőséget, mert nem tartja be a kétnyelvűségre vonatkozó törvényt: mind a hirdetőtáblákon, mind a honlapon csak román nyelven közli a tudnivalókat. A feljelentésre a tanfelügyelőség jogásza azt válaszolta, hogy az általa képviselt intézmény nem közintézmény, így nem köteles mindent a kisebbség nyelvén is közölni.
Idén nyáron a Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentették a teljes marosvásárhelyi iskolai hálózatot, jelezve, hogy a legtöbb kétnyelvű oktatási intézményben hátrányos megkülönböztetésben részesítik a magyar diákokat, tanárokat, szülőket. A feljelentés nyomán a tanfelügyelőség összehívta az iskolaigazgatókat és aligazgatókat, hogy elfogadjanak egy közös álláspontot.
Az igazgatók elzárkóznak
A találkozón voltak olyan igazgatók, akik teljesen elzárkóztak a kétnyelvűségtől, voltak olyanok is, akik arra hivatkoztak, hogy a polgármesteri hivatal kell biztosítsa a kétnyelvű homlokzati táblákat, és nincs pénz arra, hogy a benti feliratokat elkészíttessék. Az iskolák külön-külön kell a tanácsnak választ küldjenek az általunk megfogalmazott panaszra. Tudomásunk szerint sokan követték a tanfelügyelőség példáját, és azt írták, hogy rájuk nem vonatkozik a kétnyelvűségi követelmény, mert a tanintézetek nem közintézmények. A valódi harc csak ezután kezdődik, hiszen egyenként kell meggyőzni az iskolaigazgatókat, aligazgatókat, szülőket, a vezetőségi tanácsban levő önkormányzati képviselőket, hogy a magyar közösség számára fontos, a román közösséget pedig nem sérti, ha a feliratok kétnyelvűek – mondta Szigeti Enikő, a CEMO vezetője.
A prefektúrát sem tisztelik
A jogvédő azt is elmondta: többször kérték a prefektúrától, hogy kérje számon a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól a kétnyelvű iskolai homlokzati táblák kihelyezésére vonatkozó helyi tanácsi határozat életbe ültetését. A prefektúra átiratban kérte is, de eredménytelenül, mert a városháza ezt a határozatot nem alkalmazta. A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Peti András alpolgármester elmondta, kizárólag a polgármester tudja elrendelni a táblák elkészíttetését, amelyekre a költségvetésben pénz van előirányozva. „Nem értem, hogy a polgármester miért nem akarja sem a kétnyelvű iskolatáblákat, sem a valódi kétnyelvű utcanévtáblákat megrendelni, kihelyeztetni” – fogalmazott Peti András.
Vannak pozitív példák is
A CEMO több éves lobbizás, egyeztető tárgyalás és villámcsődület megszervezése után elérte, hogy idén szeptemberben megvalósult a valós kétnyelvűség a Liviu Rebreanu Iskolában. Mint Horváth Kovács Ádámtól megtudtuk, ezt a tanintézetet már korábban feljelentették a Diszkriminációellenes Tanácsnál, amely úgy határozott, hogy 3 ezer lejes pénzbírságot is fizessenek a törvény be nem tartása miatt. Végül az iskolában száznál több kétnyelvű táblát helyeztek el, ezeket a szülők költségén készítették el.
„Jelenleg valós kétnyelvűség van a Liviu Rebreanu iskolában, az összevont 6-os és 7-es Általános Iskolában, a Dr. Bernády György Általános Iskolában. A szülők kérésének eleget téve megjelent néhány magyar felirat az Európa Gimnáziumban és az Egyesülés lakótelepen működő Alexandru Ioan Cuza Általános Iskolában. A tömeges feljelentések nyomán néhány iskolában, például az Unirea Főgimnáziumban és a Művészeti Líceumban kitettek néhány magyar nyelvű táblát” – számolt be Horváth Kovács Ádám, aki személyesen tartja a kapcsolatot a magyar aligazgatókkal, szülőkkel, tanárokkal, és közösen beszélik meg, találják ki, hogy melyek legyenek a következő lépések a hatékony nyelvi jogérvényesítés érdekében.
Simon Virág
Székelyhon.ro
Marosvásárhelyen harmincegy elemi és középiskolai oktatási intézményt jelentett fel az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a kétnyelvű, homlokzati, tájékoztató táblák, értesítők hiánya miatt. A feljelentés nyomán néhány iskolában történtek előrelépések, de a legtöbb iskolaigazgató elhárította a számonkérést.
A legtöbb marosvásárhelyi tanintézetbe belépőket kizárólag román nyelvű értesítő táblák fogadják, annak ellenére, hogy az épületben magyar gyerekek is tanulnak, magyar tanárok, tanítók is oktatnak, és számos magyar szülő is bejár oda. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az oktatási intézményekben minden feliratot, a faliújságot, a hirdetőtáblán megjelenő értesítéseket románul és magyarul is feltüntessék. Ennek ellenére a legtöbb iskolaigazgató teljesen elzárkózik a kétnyelvűség megvalósításától.
Feljelentések sorozata
A CEMO felmérte a marosvásárhelyi iskolákban a kétnyelvűséget, és megállapította: nemcsak az oktatási intézményekben, de a tanfelügyelőségen is jelentős hiányosságok vannak. Idén májusban az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentette a Maros Megyei Tanfelügyelőséget, mert nem tartja be a kétnyelvűségre vonatkozó törvényt: mind a hirdetőtáblákon, mind a honlapon csak román nyelven közli a tudnivalókat. A feljelentésre a tanfelügyelőség jogásza azt válaszolta, hogy az általa képviselt intézmény nem közintézmény, így nem köteles mindent a kisebbség nyelvén is közölni.
Idén nyáron a Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentették a teljes marosvásárhelyi iskolai hálózatot, jelezve, hogy a legtöbb kétnyelvű oktatási intézményben hátrányos megkülönböztetésben részesítik a magyar diákokat, tanárokat, szülőket. A feljelentés nyomán a tanfelügyelőség összehívta az iskolaigazgatókat és aligazgatókat, hogy elfogadjanak egy közös álláspontot.
Az igazgatók elzárkóznak
A találkozón voltak olyan igazgatók, akik teljesen elzárkóztak a kétnyelvűségtől, voltak olyanok is, akik arra hivatkoztak, hogy a polgármesteri hivatal kell biztosítsa a kétnyelvű homlokzati táblákat, és nincs pénz arra, hogy a benti feliratokat elkészíttessék. Az iskolák külön-külön kell a tanácsnak választ küldjenek az általunk megfogalmazott panaszra. Tudomásunk szerint sokan követték a tanfelügyelőség példáját, és azt írták, hogy rájuk nem vonatkozik a kétnyelvűségi követelmény, mert a tanintézetek nem közintézmények. A valódi harc csak ezután kezdődik, hiszen egyenként kell meggyőzni az iskolaigazgatókat, aligazgatókat, szülőket, a vezetőségi tanácsban levő önkormányzati képviselőket, hogy a magyar közösség számára fontos, a román közösséget pedig nem sérti, ha a feliratok kétnyelvűek – mondta Szigeti Enikő, a CEMO vezetője.
A prefektúrát sem tisztelik
A jogvédő azt is elmondta: többször kérték a prefektúrától, hogy kérje számon a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól a kétnyelvű iskolai homlokzati táblák kihelyezésére vonatkozó helyi tanácsi határozat életbe ültetését. A prefektúra átiratban kérte is, de eredménytelenül, mert a városháza ezt a határozatot nem alkalmazta. A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Peti András alpolgármester elmondta, kizárólag a polgármester tudja elrendelni a táblák elkészíttetését, amelyekre a költségvetésben pénz van előirányozva. „Nem értem, hogy a polgármester miért nem akarja sem a kétnyelvű iskolatáblákat, sem a valódi kétnyelvű utcanévtáblákat megrendelni, kihelyeztetni” – fogalmazott Peti András.
Vannak pozitív példák is
A CEMO több éves lobbizás, egyeztető tárgyalás és villámcsődület megszervezése után elérte, hogy idén szeptemberben megvalósult a valós kétnyelvűség a Liviu Rebreanu Iskolában. Mint Horváth Kovács Ádámtól megtudtuk, ezt a tanintézetet már korábban feljelentették a Diszkriminációellenes Tanácsnál, amely úgy határozott, hogy 3 ezer lejes pénzbírságot is fizessenek a törvény be nem tartása miatt. Végül az iskolában száznál több kétnyelvű táblát helyeztek el, ezeket a szülők költségén készítették el.
„Jelenleg valós kétnyelvűség van a Liviu Rebreanu iskolában, az összevont 6-os és 7-es Általános Iskolában, a Dr. Bernády György Általános Iskolában. A szülők kérésének eleget téve megjelent néhány magyar felirat az Európa Gimnáziumban és az Egyesülés lakótelepen működő Alexandru Ioan Cuza Általános Iskolában. A tömeges feljelentések nyomán néhány iskolában, például az Unirea Főgimnáziumban és a Művészeti Líceumban kitettek néhány magyar nyelvű táblát” – számolt be Horváth Kovács Ádám, aki személyesen tartja a kapcsolatot a magyar aligazgatókkal, szülőkkel, tanárokkal, és közösen beszélik meg, találják ki, hogy melyek legyenek a következő lépések a hatékony nyelvi jogérvényesítés érdekében.
Simon Virág
Székelyhon.ro
2013. december 2.
Eltávolított vécéfelirat
Letépték a mellékhelyiségre magyarul is kihelyezett feliratot Marosvásárhely országos szempontból is reprezentatívnak ítélt középiskolájában, az Unirea Nemzeti Kollégiumban – értesített a szülők egy csoportja. Hogy kit zavart a kérvénypapír méretű fehér lapra felírt Tanári WC felirat? Nos, az iskola volt igazgatónőjét, aki meg is fenyegette a szeptembertől kinevezett magyar aligazgatónőt, s az állítólag olyan rosszul lett, hogy a mentők kellett elszállítsák. A hír második fele szerencsére nem igaz, az iskolára viszont rossz fényt vet, hogy a reprezentatívnak mutatkozó volt igazgatónő budifeliratok tépdesésével foglalkozik, az új igazgatók ellen hangolja a tanári kart, s tettével "példát mutat" a diákoknak is. A történtek még inkább elítélendők, hisz az ő vezetése idejében, amikor a fő cél a magyar tagozat kiszorítása volt, a kétnyelvű középiskolában nem léteztek magyar feliratok. Emiatt marasztalta el az Országos Diszkriminációellenes Tanács az iskolát. Ezt próbálta helyrehozni az új vezetőség a magyar aligazgatónővel az élen, aki arra törekedik, hogy az iskola belső képe is tükrözze a kétféle tanítási nyelvet.
A történet pikantériája, hogy az iskola hírnevét lejárató incidens után elvárnák, hogy a szerdára összehívott szülői értekezleten a magyar tagozatra járó gyermekek szülei írják alá, hogy nem akarnak önálló magyar iskolát, s azt szeretnék, hogy a magyar tannyelvű osztályok továbbra is az Unirea keretében működjenek. Amivel a történtek alapján a további kiszorítósdit s a magyar szó kiirtását erősítenék meg. Nagy arcátlanság kell ugyanis ahhoz, hogy abban az iskolában, amelyet a magyar katolikus diákoknak építettek 1907-ben, s ahol sok éven át a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium képezte az erdélyi értelmiség színe-javát, még a vécének se lehessen magyar felirata. Arról nem is beszélve, hogy az épületben (melynek már a bérleti jogát is elveszítette a polgármesteri hivatal, mivel elmulasztotta a bérleti szerződésben foglalt feltételek teljesítését), a tulajdonosnak a mai napig sem engedélyezik, hogy önálló jogi személyként újraindítsa a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot, a Bolyai középiskolába száműzött katolikus osztályokat az Unireában levő magyar osztályokkal egyesítve. Kezdetben úgy, hogy mindenki ott végezzen, ahol elkezdte a tanulmányait, s párhuzamosan az Unirea Nemzeti Kollégium is a kilakoltatás helyett a katolikus egyház tulajdonát képező épületben marad, ahol minden jogi alapot nélkülözve működik a tavaly nyártól. Ennek ellenére az egyház természetes igényének a megoldását a tanfelügyelőség a polgármesteri hivatalra, ez utóbbi pedig a tanfelügyelőségre keni. Az önálló jogi személyként működő II. Rákóczi Ferenc Katolikus Főgimnázium engedélyezése helyett, a polgármesteri hivatal, amely korábban pert indított a jóvátétel miatt, s egy éven át "elfelejtette" a bérleti díjat törleszteni, állítólag a pápánál is bepanaszolta a Katolikus Státust, hogy ki akarják tenni az Unirea középiskolát. Ha ez valóban így van, talán Rómában is tájékozódnak a valós helyzetről, miszerint a katolikus egyház nem működtetheti a saját osztályait az iskola többi magyar osztályával kiegészítve abban az épületben, amely minden szempontból a tulajdonát képezi. S remélhetőleg az iskolában levő hangulatról értesülő magyar szülőket sem fogják lépre csalni, még akkor sem, ha egyenruhás tisztségviselők szájába adnak valótlan állításokat.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)
Letépték a mellékhelyiségre magyarul is kihelyezett feliratot Marosvásárhely országos szempontból is reprezentatívnak ítélt középiskolájában, az Unirea Nemzeti Kollégiumban – értesített a szülők egy csoportja. Hogy kit zavart a kérvénypapír méretű fehér lapra felírt Tanári WC felirat? Nos, az iskola volt igazgatónőjét, aki meg is fenyegette a szeptembertől kinevezett magyar aligazgatónőt, s az állítólag olyan rosszul lett, hogy a mentők kellett elszállítsák. A hír második fele szerencsére nem igaz, az iskolára viszont rossz fényt vet, hogy a reprezentatívnak mutatkozó volt igazgatónő budifeliratok tépdesésével foglalkozik, az új igazgatók ellen hangolja a tanári kart, s tettével "példát mutat" a diákoknak is. A történtek még inkább elítélendők, hisz az ő vezetése idejében, amikor a fő cél a magyar tagozat kiszorítása volt, a kétnyelvű középiskolában nem léteztek magyar feliratok. Emiatt marasztalta el az Országos Diszkriminációellenes Tanács az iskolát. Ezt próbálta helyrehozni az új vezetőség a magyar aligazgatónővel az élen, aki arra törekedik, hogy az iskola belső képe is tükrözze a kétféle tanítási nyelvet.
A történet pikantériája, hogy az iskola hírnevét lejárató incidens után elvárnák, hogy a szerdára összehívott szülői értekezleten a magyar tagozatra járó gyermekek szülei írják alá, hogy nem akarnak önálló magyar iskolát, s azt szeretnék, hogy a magyar tannyelvű osztályok továbbra is az Unirea keretében működjenek. Amivel a történtek alapján a további kiszorítósdit s a magyar szó kiirtását erősítenék meg. Nagy arcátlanság kell ugyanis ahhoz, hogy abban az iskolában, amelyet a magyar katolikus diákoknak építettek 1907-ben, s ahol sok éven át a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium képezte az erdélyi értelmiség színe-javát, még a vécének se lehessen magyar felirata. Arról nem is beszélve, hogy az épületben (melynek már a bérleti jogát is elveszítette a polgármesteri hivatal, mivel elmulasztotta a bérleti szerződésben foglalt feltételek teljesítését), a tulajdonosnak a mai napig sem engedélyezik, hogy önálló jogi személyként újraindítsa a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot, a Bolyai középiskolába száműzött katolikus osztályokat az Unireában levő magyar osztályokkal egyesítve. Kezdetben úgy, hogy mindenki ott végezzen, ahol elkezdte a tanulmányait, s párhuzamosan az Unirea Nemzeti Kollégium is a kilakoltatás helyett a katolikus egyház tulajdonát képező épületben marad, ahol minden jogi alapot nélkülözve működik a tavaly nyártól. Ennek ellenére az egyház természetes igényének a megoldását a tanfelügyelőség a polgármesteri hivatalra, ez utóbbi pedig a tanfelügyelőségre keni. Az önálló jogi személyként működő II. Rákóczi Ferenc Katolikus Főgimnázium engedélyezése helyett, a polgármesteri hivatal, amely korábban pert indított a jóvátétel miatt, s egy éven át "elfelejtette" a bérleti díjat törleszteni, állítólag a pápánál is bepanaszolta a Katolikus Státust, hogy ki akarják tenni az Unirea középiskolát. Ha ez valóban így van, talán Rómában is tájékozódnak a valós helyzetről, miszerint a katolikus egyház nem működtetheti a saját osztályait az iskola többi magyar osztályával kiegészítve abban az épületben, amely minden szempontból a tulajdonát képezi. S remélhetőleg az iskolában levő hangulatról értesülő magyar szülőket sem fogják lépre csalni, még akkor sem, ha egyenruhás tisztségviselők szájába adnak valótlan állításokat.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)
2013. december 5.
"Fogyatékosok lesznek a magyar iskolák tanulói"
Mezey Sarolta
Tegnap sajtótájékoztatót tartott dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, ahol a megszokott menetrend szerint és sajátos hangnemben folyt a beszámoló.
"Az Unireáról nem mondunk le!"
– A legnagyobb gondunk a bizonytalanság. Nagyon nehéz olyan várost vezetni, ahol a legtöbb iskolát szolgáltatták vissza a felekezeteknek. Ott van például az Unirea Főgimnázium ügye. Most mit csináljak? Egy egész életen át bért fizetek, csak azért, mert a lelkészek úgy akarják? Én úgy gondolom, hogy egy olyan emblematikus középiskoláról, amely évtizedeken át számos kiválóságot adott a városnak, nem mondhatunk le. Úgy gondolom, hogy ennek az iskolának továbbra is kétnyelvű tanintézménynek kell maradnia, mert így egészséges! Meg kell érteni végre, hogy a magyar diákok előnyére válik, ha románokkal járnak egy iskolába, mert ha a növendékek nem beszélnek románul, "fogyatékosok" lesznek! Milyen ügyvéd, szakember lesz abból, aki nem beszél románul?! Én úgy gondolom, hogy ha van a városban egy színvonalas színmagyar középiskola, akkor az Unireát meg kell hagyni vegyes iskolának, mert ez így természetes! Harcoltak azért, hogy visszakapják a Bolyait, tessék, visszakapták, s most életveszélyes állapotban van az épület. A diákokra dől a díszterem mennyezete, mert az egyház nem képes megjavíttatni – fejtette ki álláspontját a vegyes tannyelvű iskolákról a város vezetője. Szerinte aki tiszta magyar iskolába jár, fogyatékos, félszeg lesz! És hogy hitelessé tegye mondandóját, a paródia kedvéért egy ilyen képzelt "fogyatékos" nem tudom-jával is fűszerezte mondandóját.
A polgármester csak azt felejtette el hozzátenni, hogy hány hónapja nem fizetik a szerződésben megállapított bért az egyházaknak, a reformátusnak és a katolikusnak, amit azok az ingatlanok javítására fordítanának.
Ez az a színvonal, amit már egy magyar anyanyelvű újságíró, aki ráadásul tiszta magyar iskolába járt Bukarestben, és jól megérti, mit mond a román anyanyelvű polgármester, nem bír tovább.
Bíráló, sérelmekkel tele hangnem
– A politikusok összevissza beszélnek, a felelős helyhatóságokat keményen sújtják a felelőtlen döntéseikkel. Figyelmen kívül hagyják a helyi érdekeket és a kidolgozott stratégiákat. Autópályákat rajzolnak fel Románia térképére, kisiskolás stílusban ígérgetnek fűt-fát, összekeverik a településeket, de mikor lesz ebből valami? Év végi ígéretek ezek. De mi lesz a repülőtérrel, amelyet lassan belep a pókháló? Mit mondunk majd a befektetőknek mi, marosvásárhelyiek? Gyertek gyalog Marosvásárhelyre! Mert eddig csak ígérgettek nekünk! Mi lesz a sportlétesítményekkel? Két hete fogalmaztuk meg a tiltakozásunkat, de választ nem kaptunk. Mit tehetnek a polgármesteri hivatalok ilyen helyzetben, amikor a helyhatóságok megkérdezése nélkül hoznak őket érintő döntéseket? – sorolta a sérelmekbe burkolt problémákat tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere egyik témáról a másikra térve.
A polgármester kitért arra is, hogy javasolni fogja a megyei tanácsnak, üljenek le és beszéljék meg a fejlesztési stratégiákat, majd megkeresi a szomszédos megyék vezetőségét is, hogy kössenek együttműködési megállapodást Brassó, Szeben, Beszterce-Naszód, Hargita, Kolozs és Fehér megyékkel, hogy közösen dolgozzák ki az infrastruktúra fejlesztésére vonatkozó projekteket. Nem lehet, hogy Maros megye kimaradjon a fejlesztési tervekből. Miközben Brassó és Szeben megépítette a városi körgyűrűt, Marosvásárhelyen semmi sem épült, mert az itteni politikusok a kormányzással voltak elfoglalva, nem volt idejük a várost segíteni. A nagyvárosi övezet pedig kilenc éve "csendes", semmi sem történik a háza táján – mondta a polgármester.
Ami az üzemanyagra kirótt újabb adót illeti, az elöljáró kifejtette, emiatt a város havi százezer lejt veszít. Ez több mint évi egymillió lej. A pénz csak úgy elúszik, nem fordítható vissza. A gépkocsiparkot lassan fel kellene újítani, ehhez azonban pénz kellene.
Népújság (Marosvásárhely)
Mezey Sarolta
Tegnap sajtótájékoztatót tartott dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, ahol a megszokott menetrend szerint és sajátos hangnemben folyt a beszámoló.
"Az Unireáról nem mondunk le!"
– A legnagyobb gondunk a bizonytalanság. Nagyon nehéz olyan várost vezetni, ahol a legtöbb iskolát szolgáltatták vissza a felekezeteknek. Ott van például az Unirea Főgimnázium ügye. Most mit csináljak? Egy egész életen át bért fizetek, csak azért, mert a lelkészek úgy akarják? Én úgy gondolom, hogy egy olyan emblematikus középiskoláról, amely évtizedeken át számos kiválóságot adott a városnak, nem mondhatunk le. Úgy gondolom, hogy ennek az iskolának továbbra is kétnyelvű tanintézménynek kell maradnia, mert így egészséges! Meg kell érteni végre, hogy a magyar diákok előnyére válik, ha románokkal járnak egy iskolába, mert ha a növendékek nem beszélnek románul, "fogyatékosok" lesznek! Milyen ügyvéd, szakember lesz abból, aki nem beszél románul?! Én úgy gondolom, hogy ha van a városban egy színvonalas színmagyar középiskola, akkor az Unireát meg kell hagyni vegyes iskolának, mert ez így természetes! Harcoltak azért, hogy visszakapják a Bolyait, tessék, visszakapták, s most életveszélyes állapotban van az épület. A diákokra dől a díszterem mennyezete, mert az egyház nem képes megjavíttatni – fejtette ki álláspontját a vegyes tannyelvű iskolákról a város vezetője. Szerinte aki tiszta magyar iskolába jár, fogyatékos, félszeg lesz! És hogy hitelessé tegye mondandóját, a paródia kedvéért egy ilyen képzelt "fogyatékos" nem tudom-jával is fűszerezte mondandóját.
A polgármester csak azt felejtette el hozzátenni, hogy hány hónapja nem fizetik a szerződésben megállapított bért az egyházaknak, a reformátusnak és a katolikusnak, amit azok az ingatlanok javítására fordítanának.
Ez az a színvonal, amit már egy magyar anyanyelvű újságíró, aki ráadásul tiszta magyar iskolába járt Bukarestben, és jól megérti, mit mond a román anyanyelvű polgármester, nem bír tovább.
Bíráló, sérelmekkel tele hangnem
– A politikusok összevissza beszélnek, a felelős helyhatóságokat keményen sújtják a felelőtlen döntéseikkel. Figyelmen kívül hagyják a helyi érdekeket és a kidolgozott stratégiákat. Autópályákat rajzolnak fel Románia térképére, kisiskolás stílusban ígérgetnek fűt-fát, összekeverik a településeket, de mikor lesz ebből valami? Év végi ígéretek ezek. De mi lesz a repülőtérrel, amelyet lassan belep a pókháló? Mit mondunk majd a befektetőknek mi, marosvásárhelyiek? Gyertek gyalog Marosvásárhelyre! Mert eddig csak ígérgettek nekünk! Mi lesz a sportlétesítményekkel? Két hete fogalmaztuk meg a tiltakozásunkat, de választ nem kaptunk. Mit tehetnek a polgármesteri hivatalok ilyen helyzetben, amikor a helyhatóságok megkérdezése nélkül hoznak őket érintő döntéseket? – sorolta a sérelmekbe burkolt problémákat tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere egyik témáról a másikra térve.
A polgármester kitért arra is, hogy javasolni fogja a megyei tanácsnak, üljenek le és beszéljék meg a fejlesztési stratégiákat, majd megkeresi a szomszédos megyék vezetőségét is, hogy kössenek együttműködési megállapodást Brassó, Szeben, Beszterce-Naszód, Hargita, Kolozs és Fehér megyékkel, hogy közösen dolgozzák ki az infrastruktúra fejlesztésére vonatkozó projekteket. Nem lehet, hogy Maros megye kimaradjon a fejlesztési tervekből. Miközben Brassó és Szeben megépítette a városi körgyűrűt, Marosvásárhelyen semmi sem épült, mert az itteni politikusok a kormányzással voltak elfoglalva, nem volt idejük a várost segíteni. A nagyvárosi övezet pedig kilenc éve "csendes", semmi sem történik a háza táján – mondta a polgármester.
Ami az üzemanyagra kirótt újabb adót illeti, az elöljáró kifejtette, emiatt a város havi százezer lejt veszít. Ez több mint évi egymillió lej. A pénz csak úgy elúszik, nem fordítható vissza. A gépkocsiparkot lassan fel kellene újítani, ehhez azonban pénz kellene.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. december 9.
Még mindig nincs valós kétnyelvűség a marosvásárhelyi iskolákban
A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) harmincegy elemi és középiskolai oktatási intézményt jelentett fel Marosvásárhelyen az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a kétnyelvű, homlokzati, tájékoztató táblák, értesítők hiánya miatt. A feljelentés után egyes iskolákban történtek előrelépések, a változás tehát elkezdődött és úgy tűnik visszafordíthatatlan, annak ellenére, hogy már öt éve Románia jogszabályba foglalta a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, a kétnyelvűség azonban még mindig nem realitás.
A CEMO Marosvásárhely teljes iskolahálózatát és a tanfelügyelőséget is feljelentette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, az ok, hogy a tanintézmények nem tartják be a kétnyelvűségre vonatkozó törvényt.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom a szülők tapasztalatai, és kifogásai alapján állította össze az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak küldött feljelentést, a magyar szülők azt mondják, a gyermekeik otthonosságérzetéért vállalják a többség szemében az akadékoskodásnak látszó kiállást. A szülők és a CEMO együtt érték el a Bernády iskola elnevezését, és az is a civil nyomásgyakorlásnak köszönhető, hogy a szülők költségén ugyan, de kihelyezték a magyar feliratokat a Rebreanu Általános Iskolában. A precedens értékű siker, pedig ha lassan is, de más iskolákban is áttörést hoz.
Az Unirea Nemzeti Kollégiumban is számos kézzelfogható változás történt az új tanévtől, pedig ez az iskola a szülők elmondása szerint az egyik legproblémásabb tanintézménynek számított. Azt mondják, a volt igazgató a magyar diákokat diszkrimináló kijelentésektől sem riadt vissza, de szeptembertől új vezetőséget neveztek ki, azóta megjelentek a kétnyelvű felíratok, a diákok pedig annak örülnek legjobban, hogy magyar aligazgató is van. Az iskola jelenlegi igazgatója azt mondja: nem csak a törvény betartása miatt természetesek a kétnyelvű feliratok, hanem a kölcsönös tiszteletet is jelentik. Az iskola egyharmadát kitevő tanárok és diákok közössége szerint azonban még van min változtatni.
A mentalitás változásához több idő kell, mint a feliratok kihelyezéséhez, Brandner Emőke aligazgató szerint azonban már elkezdődött a folyamat.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács a tanfelügyelőség esetében már kimondta, hogy hátrányos megkülönböztetésnek számít a magyar nyelv hiánya. A civilek szerint a valódi harc azonban csak ezután kezdődik: egyenként kell meggyőzni az iskolaigazgatókat, hogy a magyar közösség számára fontos, a román közösséget pedig nem sérti a kétnyelvű felírat.
Duna TV
Erdély.ma
A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) harmincegy elemi és középiskolai oktatási intézményt jelentett fel Marosvásárhelyen az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a kétnyelvű, homlokzati, tájékoztató táblák, értesítők hiánya miatt. A feljelentés után egyes iskolákban történtek előrelépések, a változás tehát elkezdődött és úgy tűnik visszafordíthatatlan, annak ellenére, hogy már öt éve Románia jogszabályba foglalta a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, a kétnyelvűség azonban még mindig nem realitás.
A CEMO Marosvásárhely teljes iskolahálózatát és a tanfelügyelőséget is feljelentette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, az ok, hogy a tanintézmények nem tartják be a kétnyelvűségre vonatkozó törvényt.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom a szülők tapasztalatai, és kifogásai alapján állította össze az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak küldött feljelentést, a magyar szülők azt mondják, a gyermekeik otthonosságérzetéért vállalják a többség szemében az akadékoskodásnak látszó kiállást. A szülők és a CEMO együtt érték el a Bernády iskola elnevezését, és az is a civil nyomásgyakorlásnak köszönhető, hogy a szülők költségén ugyan, de kihelyezték a magyar feliratokat a Rebreanu Általános Iskolában. A precedens értékű siker, pedig ha lassan is, de más iskolákban is áttörést hoz.
Az Unirea Nemzeti Kollégiumban is számos kézzelfogható változás történt az új tanévtől, pedig ez az iskola a szülők elmondása szerint az egyik legproblémásabb tanintézménynek számított. Azt mondják, a volt igazgató a magyar diákokat diszkrimináló kijelentésektől sem riadt vissza, de szeptembertől új vezetőséget neveztek ki, azóta megjelentek a kétnyelvű felíratok, a diákok pedig annak örülnek legjobban, hogy magyar aligazgató is van. Az iskola jelenlegi igazgatója azt mondja: nem csak a törvény betartása miatt természetesek a kétnyelvű feliratok, hanem a kölcsönös tiszteletet is jelentik. Az iskola egyharmadát kitevő tanárok és diákok közössége szerint azonban még van min változtatni.
A mentalitás változásához több idő kell, mint a feliratok kihelyezéséhez, Brandner Emőke aligazgató szerint azonban már elkezdődött a folyamat.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács a tanfelügyelőség esetében már kimondta, hogy hátrányos megkülönböztetésnek számít a magyar nyelv hiánya. A civilek szerint a valódi harc azonban csak ezután kezdődik: egyenként kell meggyőzni az iskolaigazgatókat, hogy a magyar közösség számára fontos, a román közösséget pedig nem sérti a kétnyelvű felírat.
Duna TV
Erdély.ma
2013. december 10.
Egynyelvű multikulturalizmus
A Marosvásárhelyen működő 34 általános- és középiskolából mindössze egy magyar tannyelvű, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a többi vegyes. Csak az említett középiskola viseli magyar személyiség nevét, a többit román értelmiségiekről nevezték el. Az új tanévig valamennyi intézmény belső tereiben csak román nyelvű feliratok voltak láthatók, csak a román történelmet idéző képek jelennek meg a falakon, a gyerekeket sokszor éri inzultus, amiért helytelenül fejezik ki magukat a többség nyelvén.
24 évvel a márciusi véres események után Marosvásárhely magyarsága egyik csatát a másik után veszíti el, már szinte esély sincs arra, hogy magyar polgármester kerüljön a város élére, a megyei önkormányzat vezetői székében román politikus ül, a porig rombolt helyi RMDSZ pedig az újjászületés irányvonalát keresi.
Míg 1990-ben Marosvásárhely lakóinak 53 százaléka magyar volt, a kivándorlás miatt a város egyik évről a másikra román többségűvé vált, a ma magyarság aránya 45 százalék alatt van.
2010-ben készült el az ország-jelentés arról, hogyan teljesítette Románia a Kisebbségi Nyelvek Chartájában vállalt kötelezettségeit. A jelentést az akkor Markó Attila vezette Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala készítette. A jelentés összességében pozitív képet festett a magyar kisebbség helyzetéről, ezzel pedig megerősítette a román kormány hivatalos álláspontját, miszerint Romániában minden rendben van a kisebbségek helyzetét illetően. Markó Attila szerint ezért született pozitív jelentés, mert nem voltak elegendő információik. Száva Enikő kérdésére, miszerint esetleg nem azért történt ez, mert akkor a kormányban volt az RMDSZ, Markó Attila azt nyilatkozta: „nem mondtunk igaztalant, csak nem mondtunk el mindent, mert nem volt információnk.” A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) akkor árnyékjelentést készített. Az Európa Tanács szakértői bizottsága 2011-ben Romániába érkezett, hogy ellenőrizze a román kormány információinak hitelességét. A csoport több mint ezer jogalkalmazási problémát tárt fel, kifogásait egy 200 oldalas jelentésben foglalta össze. Jelenleg készül a második ország-jelentés és ebben már Bukarestnek pótolni kell a hiányzó adatokat. Markó Attila szerint pedig borítékolható, hogy ez a jelentés sem fogja tükrözni a valóságot, ezért a Mikó Imre Kisebbségvédelmi Jogszolgálat segítségével árnyékjelentést készít, szerinte nem jelent összeférhetetlenséget az irányítása alatt készült jelentés árnyékjelentésén dolgozni.
A marosvásárhelyieket alig zavarja a kétnyelvűség hiánya, hozzászoktak ahhoz, hogy minden információhoz a többség nyelvén jutnak hozzá. Az „állóvizet” 2010-ben a Civil Elkötelezettség Mozgalom „kavarta fel”, a mozgalomban résztvevő szülők elérték, hogy a politikum is a kétnyelvűség használata mellé álljon. Így a több mint 30 iskolából mér két olyan intézmény van, ahol a kétnyelvűség a felíratok szintjén is megmutatkozik.
A CEMO vezetője, Szigeti Enikő magyarázta miként vigyáznak arra az intézményvezetők, hogy minden egyes iskolának a vezetőségi tanácsában a román szavazatok legyenek többségben, és vezetőségi tanácsok döntenek a tanárok felvételéről, a tanárok szerződéseiről.
2004-ben történt a marosvásárhelyi iskolahálózat legnagyobb átalakítása. Az új szerkezet drasztikusan érintette a magyar tagozatokat, a legtöbb iskolában felborult az addig egyensúlyban levő etnikai arány, a magyar diákok és a magyar pedagógusok aránya alacsonyabb lett, mint a többségi nemzeté, és a vezetői tanácsokban is jellemzővé vált a román többség.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke 1990 fekete márciusát okolja a Marosvásárhelyen kialakult helyzetért, szerinte a túlzott etnikai érzékenység miatt történt, hogy a 34 iskolából eddig csupán kettő viselte magyar személyiség nevét. Most viszont az iskolák nagyobb autonómiája lehetőséget biztosít a változásra – fejtette ki Borbély.
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese korábban azt nyilatkozta, hogy Marosvásárhely politikailag egy gazdátlan város, mert a helyiek választottjai, a magyarság meghatározó politikusai országos politikai pályát választottak maguknak, és nem figyeltek városukra. Így történt meg az, hogy 2004-ben a tagozatok szétválasztásának lehetősége fel sem merült. Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke elismerte, hogy hibáztak, amikor az iskolák elnevezésénél nem figyeltek oda, viszont azzal elégedett, hogy a magyar oktatás nem szűnt meg.
Szigeti Enikő szerint a román gyermekek semmit nem tudnak a magyar kultúráról, de amit tudnak is, azok is olyan hibás előítéletekre épülnek, hogy jobb lenne, ha nem is tudnák. Hozzátette: ezért kellett volna elindítani az iskolákban az interkulturális nevelést, amire Európában számos példa van.
Felmerül a kérdés: nem kell-e szétválasztani a tagozatokat, nem kell-e önálló magyar iskolákat létrehozni? A Maros megyei RMDSZ elnöke korábban azt nyilatkozta nem a gettósítás a helyes magyar stratégia, vagyis nem az a cél, hogy önálló magyar iskolákba, különböző önálló kulturális intézményekbe gettósodjon a magyarság.
Bár nem kapott sajtónyilvánosságot, de az Unirea kollégium régi igazgatónője letépte az első rögtönzött feliratokat. Az igazgatónő azóta az iskola éléről távozni kényszerült, de erre az esetre mind román, mind magyar részről igyekeznek fátylat borítani, miközben az új igazgató más szellemiséggel irányítja az intézményt.
Vásárhely az a város, ahol minden pengeélen van, ahol a román polgármester tudja, hogy a feszültségre szükség van ahhoz, hogy nyerjen, mert demográfiailag, de hatalmilag, szimbolikusa nincs eldőlve, hogy melyik a domináns csoport – magyarázta Horváth István szociológus.
Vitathatatlan, hogy a nemzetpolitika mindenkori kulcskérdése az oktatás, és nem kerülheti el a közösség figyelmét, hogy éppen ennek a gyökerei váltak bizonytalanná az utóbbi években. Az anyanyelvhasználat korlátai, a meglévő jogok gyakorlatának hiánya folyamatosan erősíti a marosvásárhelyi magyarság, elsősorban a fiatalok kisebbrendűségi érzését. Kérdés, hogy ezért a román többség tudatos térfoglalása, vagy a magyarság önkéntelen feladása, az érdekképviselet érdektelensége okolható.
Kérdés az is, hogy a marosvásárhelyi magyarság szembetud-e menni a román többség térfoglalásával, vagy önkéntelen feladással beletörődik a térvesztésbe?
dunastudio.ro
Erdély.ma
A Marosvásárhelyen működő 34 általános- és középiskolából mindössze egy magyar tannyelvű, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a többi vegyes. Csak az említett középiskola viseli magyar személyiség nevét, a többit román értelmiségiekről nevezték el. Az új tanévig valamennyi intézmény belső tereiben csak román nyelvű feliratok voltak láthatók, csak a román történelmet idéző képek jelennek meg a falakon, a gyerekeket sokszor éri inzultus, amiért helytelenül fejezik ki magukat a többség nyelvén.
24 évvel a márciusi véres események után Marosvásárhely magyarsága egyik csatát a másik után veszíti el, már szinte esély sincs arra, hogy magyar polgármester kerüljön a város élére, a megyei önkormányzat vezetői székében román politikus ül, a porig rombolt helyi RMDSZ pedig az újjászületés irányvonalát keresi.
Míg 1990-ben Marosvásárhely lakóinak 53 százaléka magyar volt, a kivándorlás miatt a város egyik évről a másikra román többségűvé vált, a ma magyarság aránya 45 százalék alatt van.
2010-ben készült el az ország-jelentés arról, hogyan teljesítette Románia a Kisebbségi Nyelvek Chartájában vállalt kötelezettségeit. A jelentést az akkor Markó Attila vezette Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala készítette. A jelentés összességében pozitív képet festett a magyar kisebbség helyzetéről, ezzel pedig megerősítette a román kormány hivatalos álláspontját, miszerint Romániában minden rendben van a kisebbségek helyzetét illetően. Markó Attila szerint ezért született pozitív jelentés, mert nem voltak elegendő információik. Száva Enikő kérdésére, miszerint esetleg nem azért történt ez, mert akkor a kormányban volt az RMDSZ, Markó Attila azt nyilatkozta: „nem mondtunk igaztalant, csak nem mondtunk el mindent, mert nem volt információnk.” A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) akkor árnyékjelentést készített. Az Európa Tanács szakértői bizottsága 2011-ben Romániába érkezett, hogy ellenőrizze a román kormány információinak hitelességét. A csoport több mint ezer jogalkalmazási problémát tárt fel, kifogásait egy 200 oldalas jelentésben foglalta össze. Jelenleg készül a második ország-jelentés és ebben már Bukarestnek pótolni kell a hiányzó adatokat. Markó Attila szerint pedig borítékolható, hogy ez a jelentés sem fogja tükrözni a valóságot, ezért a Mikó Imre Kisebbségvédelmi Jogszolgálat segítségével árnyékjelentést készít, szerinte nem jelent összeférhetetlenséget az irányítása alatt készült jelentés árnyékjelentésén dolgozni.
A marosvásárhelyieket alig zavarja a kétnyelvűség hiánya, hozzászoktak ahhoz, hogy minden információhoz a többség nyelvén jutnak hozzá. Az „állóvizet” 2010-ben a Civil Elkötelezettség Mozgalom „kavarta fel”, a mozgalomban résztvevő szülők elérték, hogy a politikum is a kétnyelvűség használata mellé álljon. Így a több mint 30 iskolából mér két olyan intézmény van, ahol a kétnyelvűség a felíratok szintjén is megmutatkozik.
A CEMO vezetője, Szigeti Enikő magyarázta miként vigyáznak arra az intézményvezetők, hogy minden egyes iskolának a vezetőségi tanácsában a román szavazatok legyenek többségben, és vezetőségi tanácsok döntenek a tanárok felvételéről, a tanárok szerződéseiről.
2004-ben történt a marosvásárhelyi iskolahálózat legnagyobb átalakítása. Az új szerkezet drasztikusan érintette a magyar tagozatokat, a legtöbb iskolában felborult az addig egyensúlyban levő etnikai arány, a magyar diákok és a magyar pedagógusok aránya alacsonyabb lett, mint a többségi nemzeté, és a vezetői tanácsokban is jellemzővé vált a román többség.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke 1990 fekete márciusát okolja a Marosvásárhelyen kialakult helyzetért, szerinte a túlzott etnikai érzékenység miatt történt, hogy a 34 iskolából eddig csupán kettő viselte magyar személyiség nevét. Most viszont az iskolák nagyobb autonómiája lehetőséget biztosít a változásra – fejtette ki Borbély.
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese korábban azt nyilatkozta, hogy Marosvásárhely politikailag egy gazdátlan város, mert a helyiek választottjai, a magyarság meghatározó politikusai országos politikai pályát választottak maguknak, és nem figyeltek városukra. Így történt meg az, hogy 2004-ben a tagozatok szétválasztásának lehetősége fel sem merült. Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke elismerte, hogy hibáztak, amikor az iskolák elnevezésénél nem figyeltek oda, viszont azzal elégedett, hogy a magyar oktatás nem szűnt meg.
Szigeti Enikő szerint a román gyermekek semmit nem tudnak a magyar kultúráról, de amit tudnak is, azok is olyan hibás előítéletekre épülnek, hogy jobb lenne, ha nem is tudnák. Hozzátette: ezért kellett volna elindítani az iskolákban az interkulturális nevelést, amire Európában számos példa van.
Felmerül a kérdés: nem kell-e szétválasztani a tagozatokat, nem kell-e önálló magyar iskolákat létrehozni? A Maros megyei RMDSZ elnöke korábban azt nyilatkozta nem a gettósítás a helyes magyar stratégia, vagyis nem az a cél, hogy önálló magyar iskolákba, különböző önálló kulturális intézményekbe gettósodjon a magyarság.
Bár nem kapott sajtónyilvánosságot, de az Unirea kollégium régi igazgatónője letépte az első rögtönzött feliratokat. Az igazgatónő azóta az iskola éléről távozni kényszerült, de erre az esetre mind román, mind magyar részről igyekeznek fátylat borítani, miközben az új igazgató más szellemiséggel irányítja az intézményt.
Vásárhely az a város, ahol minden pengeélen van, ahol a román polgármester tudja, hogy a feszültségre szükség van ahhoz, hogy nyerjen, mert demográfiailag, de hatalmilag, szimbolikusa nincs eldőlve, hogy melyik a domináns csoport – magyarázta Horváth István szociológus.
Vitathatatlan, hogy a nemzetpolitika mindenkori kulcskérdése az oktatás, és nem kerülheti el a közösség figyelmét, hogy éppen ennek a gyökerei váltak bizonytalanná az utóbbi években. Az anyanyelvhasználat korlátai, a meglévő jogok gyakorlatának hiánya folyamatosan erősíti a marosvásárhelyi magyarság, elsősorban a fiatalok kisebbrendűségi érzését. Kérdés, hogy ezért a román többség tudatos térfoglalása, vagy a magyarság önkéntelen feladása, az érdekképviselet érdektelensége okolható.
Kérdés az is, hogy a marosvásárhelyi magyarság szembetud-e menni a román többség térfoglalásával, vagy önkéntelen feladással beletörődik a térvesztésbe?
dunastudio.ro
Erdély.ma
2014. január 25.
Hárítani a felelősséget
A mellébeszélés iskolapéldája Dorin Florea beszéde, amelyet az Egyesülés Nemzeti Kollégium szülői bizottsága előtt január 23-án, az egyesülés napjának előestéjén mondott. A polgármester ígéretet tett, hogy egy gyermek sem fog elmenni az Egyesülés Nemzeti Kollégiumból, nem fognak osztályokat átrendezni, s az iskolát sem költöztetik el. Tette ezt, miközben a Római Katolikus Egyház és képviselője a Római Katolikus Státus Alapítvány arra vár, hogy aláírja azt a – minden szempontból jogos – kérésüket, hogy a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot önálló jogi személyiségként újraindíthassák. Természetesen nem szanaszét, hanem abban az épületben, amelyet nem kis erőfeszítések árán 1903–1905 között az egyház építtetett, majd 1948-ban államosítottak, 2006-ban visszaszolgáltattak, s amelyre a polgármesteri hivatallal megkötött bérleti szerződést – a vállalt feltételek be nem tartása miatt – 2012. augusztus elsejétől jogerősen hatálytalanították.
Dorin Florea nyilatkozatából az derült ki, hogy a státus hiába reménykedik abban, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban működő katolikus osztályokat, az Egyesülés kollégiumban működő magyar tannyelvű osztályokkal összevonva a saját tulajdonát képező épületben volt iskoláját újraindíthassa, még akkor sem, ha leszögezték: szándékuk nem ártana az Egyesülés Nemzeti Kollégiumnak, és nem irányul annak felbontására. Az erre vonatkozó nyilatkozatukat azonban, amelyet minden érintett félnek és a sajtónak is elküldtek, csak a magyar média közölte. A román nyelvű sajtó nem tartotta érdemesnek a teljes igazság bemutatását, vagy valaki megakadályozta őket ebben.
A valós helyzet vállalása helyett, miszerint nem akarja jóváhagyni a katolikus gimnázium újraindítását, Dorin Florea felelőtlen híreszteléseket emleget, és arra tesz ígéretet, hogy továbbra sem fog beavatkozni az oktatásügy kérdéseibe. Ilyen és hasonló választási ízű szlogenekkel akarja elhárítani a felelősséget, miközben a hivatal térfelén van a labda. A megyei tanfelügyelőség ugyanis a státus kérésének figyelembevételét a polgármesteri jóváhagyáshoz köti. További aggodalmai, miszerint az épület tulajdonosa, a Római Katolikus Státus a polgármesteri hivatal által fizetett bérleti díjakból nem fogja tudni fenntartani az épületet, nem felelnek meg a valóságnak. A legutóbbi nagy befektetéseket, a tetőszerkezet, a díszterem, a mellékhelyiségek, a kisebbik épület felújítását a katolikus egyház végezte el. A továbbiakban azonban egy nem létező szerződésre nem lehet bérleti díjat várni. Szerződés hiányában pedig az Egyesülés Kollégium teljesen törvénytelenül van az épületben, s szeptembertől már nem is kaphatott volna működési engedélyt, ami fölött a hatóságok sűrűn szemet hunynak. S végül igencsak elcsodálkozhatunk Dorin Florea azon kijelentésén, hogy szemben a katolikus egyház tulajdonával, a város birtokában levő iskolaépületek a legjobb körülményeket biztosítják a diákoknak. Sajnos, Marosvásárhelyen egyetlen minden szempontból korszerű iskolaépület sincsen, amilyeneket egy-két határral odébb Európában látni lehet. Itt nálunk a várost elborító díszkövekre kell a pénz. Mert a gyermek felnő, s kirepül az iskolából, de a "kő marad". Amíg a szakszerűtlen munka miatt ki nem billen a helyéből.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),
A mellébeszélés iskolapéldája Dorin Florea beszéde, amelyet az Egyesülés Nemzeti Kollégium szülői bizottsága előtt január 23-án, az egyesülés napjának előestéjén mondott. A polgármester ígéretet tett, hogy egy gyermek sem fog elmenni az Egyesülés Nemzeti Kollégiumból, nem fognak osztályokat átrendezni, s az iskolát sem költöztetik el. Tette ezt, miközben a Római Katolikus Egyház és képviselője a Római Katolikus Státus Alapítvány arra vár, hogy aláírja azt a – minden szempontból jogos – kérésüket, hogy a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumot önálló jogi személyiségként újraindíthassák. Természetesen nem szanaszét, hanem abban az épületben, amelyet nem kis erőfeszítések árán 1903–1905 között az egyház építtetett, majd 1948-ban államosítottak, 2006-ban visszaszolgáltattak, s amelyre a polgármesteri hivatallal megkötött bérleti szerződést – a vállalt feltételek be nem tartása miatt – 2012. augusztus elsejétől jogerősen hatálytalanították.
Dorin Florea nyilatkozatából az derült ki, hogy a státus hiába reménykedik abban, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban működő katolikus osztályokat, az Egyesülés kollégiumban működő magyar tannyelvű osztályokkal összevonva a saját tulajdonát képező épületben volt iskoláját újraindíthassa, még akkor sem, ha leszögezték: szándékuk nem ártana az Egyesülés Nemzeti Kollégiumnak, és nem irányul annak felbontására. Az erre vonatkozó nyilatkozatukat azonban, amelyet minden érintett félnek és a sajtónak is elküldtek, csak a magyar média közölte. A román nyelvű sajtó nem tartotta érdemesnek a teljes igazság bemutatását, vagy valaki megakadályozta őket ebben.
A valós helyzet vállalása helyett, miszerint nem akarja jóváhagyni a katolikus gimnázium újraindítását, Dorin Florea felelőtlen híreszteléseket emleget, és arra tesz ígéretet, hogy továbbra sem fog beavatkozni az oktatásügy kérdéseibe. Ilyen és hasonló választási ízű szlogenekkel akarja elhárítani a felelősséget, miközben a hivatal térfelén van a labda. A megyei tanfelügyelőség ugyanis a státus kérésének figyelembevételét a polgármesteri jóváhagyáshoz köti. További aggodalmai, miszerint az épület tulajdonosa, a Római Katolikus Státus a polgármesteri hivatal által fizetett bérleti díjakból nem fogja tudni fenntartani az épületet, nem felelnek meg a valóságnak. A legutóbbi nagy befektetéseket, a tetőszerkezet, a díszterem, a mellékhelyiségek, a kisebbik épület felújítását a katolikus egyház végezte el. A továbbiakban azonban egy nem létező szerződésre nem lehet bérleti díjat várni. Szerződés hiányában pedig az Egyesülés Kollégium teljesen törvénytelenül van az épületben, s szeptembertől már nem is kaphatott volna működési engedélyt, ami fölött a hatóságok sűrűn szemet hunynak. S végül igencsak elcsodálkozhatunk Dorin Florea azon kijelentésén, hogy szemben a katolikus egyház tulajdonával, a város birtokában levő iskolaépületek a legjobb körülményeket biztosítják a diákoknak. Sajnos, Marosvásárhelyen egyetlen minden szempontból korszerű iskolaépület sincsen, amilyeneket egy-két határral odébb Európában látni lehet. Itt nálunk a várost elborító díszkövekre kell a pénz. Mert a gyermek felnő, s kirepül az iskolából, de a "kő marad". Amíg a szakszerűtlen munka miatt ki nem billen a helyéből.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),
2014. március 14.
Anyanyelvből jeles, hozzáállásból bukás
A középiskolások esetében is az anyanyelv és irodalom megy a legjobban, bizonyítják a próbaérettségi eredményei. Idén a tizenegyedik osztályos diákok is részt vettek a tudásfelmérőn, akik gyengébben szerepeltek a végzősöknél, azonban a tizenkettedikesek fele sem írt átmenőt a tudásfelmérőn.
Az ország végzőseinek 42 százaléka írt ötösnél nagyobb jegyet a próbaérettségin, míg az első alkalommal vizsgázó tizenegyedikeseknek csak 36 százaléka ment át. Nekik mindössze három próbavizsgán kellett részt venniük, román nyelv és irodalomból, anyanyelv és irodalomból, illetve a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból. Az első vizsgán a tizenegyedikesek 44,22 százaléka írt átmenőt, anyanyelvből 62,42 százalék és a kötelező tantárgyból 36,32 százalékuk írt ötösnél nagyobbat. A végzősöknek is a fent felsorolt tárgyakból kellett vizsgázniuk, ezek mellett pedig még a szaknak megfelelő választható tantárgyból is írtak dolgozatot. A román vizsgán a tizenkettedikesek 52,80 százaléka teljesített, anyanyelvből pedig 67,78 százalék. A szaknak megfelelő kötelező tárgyból országos szinten 42,51 százalékuk írta meg az ötöst, a szaknak megfelelő választott tantárgyból viszont 53,92 százalékuk ment át.
A Maros megyeiek az országos szinthez hasonlóan teljesítettek. A megye tizenegyedikeseinek 46,07 százaléka írt átmenőt románból, anyanyelvből 60,37 százaléknak, a kötelező tantárgyból pedig 38 százaléknak sikerült a próbavizsga. A tizenkettedikesek valamivel jobban teljesítettek a tudásfelmérőn. Az első vizsgán a megye végzőseinek 52,45 százaléka ment át, az anyanyelv vizsgán pedig 67,78 százaléka. A kötelező tárgyból 41,86 százalékuk, a választhatóból pedig 53,82 százalékuk írt átmenő jegyet. Az eredmények kifüggesztését követően minden iskola kijelöl egy időpontot egy rendkívüli szülői értekezletre, amelynek témája a próbaérettségin elért eredmények lesznek.
A próbavizsga eredményeiről Brandner Emőkét, az Unirea Főgimnázium aligazgatóját kérdeztük, aki úgy véli, a számok ismét csak a diákok érdektelenségéről árulkodnak. „A tizenegyedikesek számára ez csak egy újabb felmérő volt, ráadásul a jegy be sem került a naplóba. A tizenkettedikesek egy kicsivel komolyabban vették a próbavizsgát, hiszen ők benne vannak a hajrában, folyamatosan készülnek az érettségire, és már az első félévi dolgozat is egyfajta próbaérettségi volt. Valahol természetes az, hogy anyanyelvből vannak a legnagyobb eredmények, bajban lennénk, ha nem így lenne. Magyar szakos tanárként elmondhatom, nem volt egy nehéz tétel, de ettől függetlenül az első két feladatot mindenkinek meg kell tudni oldani, hiszen anyanyelv ismeretet kérnek” – tájékoztatott a pedagógus.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,
A középiskolások esetében is az anyanyelv és irodalom megy a legjobban, bizonyítják a próbaérettségi eredményei. Idén a tizenegyedik osztályos diákok is részt vettek a tudásfelmérőn, akik gyengébben szerepeltek a végzősöknél, azonban a tizenkettedikesek fele sem írt átmenőt a tudásfelmérőn.
Az ország végzőseinek 42 százaléka írt ötösnél nagyobb jegyet a próbaérettségin, míg az első alkalommal vizsgázó tizenegyedikeseknek csak 36 százaléka ment át. Nekik mindössze három próbavizsgán kellett részt venniük, román nyelv és irodalomból, anyanyelv és irodalomból, illetve a szaknak megfelelő kötelező tantárgyból. Az első vizsgán a tizenegyedikesek 44,22 százaléka írt átmenőt, anyanyelvből 62,42 százalék és a kötelező tantárgyból 36,32 százalékuk írt ötösnél nagyobbat. A végzősöknek is a fent felsorolt tárgyakból kellett vizsgázniuk, ezek mellett pedig még a szaknak megfelelő választható tantárgyból is írtak dolgozatot. A román vizsgán a tizenkettedikesek 52,80 százaléka teljesített, anyanyelvből pedig 67,78 százalék. A szaknak megfelelő kötelező tárgyból országos szinten 42,51 százalékuk írta meg az ötöst, a szaknak megfelelő választott tantárgyból viszont 53,92 százalékuk ment át.
A Maros megyeiek az országos szinthez hasonlóan teljesítettek. A megye tizenegyedikeseinek 46,07 százaléka írt átmenőt románból, anyanyelvből 60,37 százaléknak, a kötelező tantárgyból pedig 38 százaléknak sikerült a próbavizsga. A tizenkettedikesek valamivel jobban teljesítettek a tudásfelmérőn. Az első vizsgán a megye végzőseinek 52,45 százaléka ment át, az anyanyelv vizsgán pedig 67,78 százaléka. A kötelező tárgyból 41,86 százalékuk, a választhatóból pedig 53,82 százalékuk írt átmenő jegyet. Az eredmények kifüggesztését követően minden iskola kijelöl egy időpontot egy rendkívüli szülői értekezletre, amelynek témája a próbaérettségin elért eredmények lesznek.
A próbavizsga eredményeiről Brandner Emőkét, az Unirea Főgimnázium aligazgatóját kérdeztük, aki úgy véli, a számok ismét csak a diákok érdektelenségéről árulkodnak. „A tizenegyedikesek számára ez csak egy újabb felmérő volt, ráadásul a jegy be sem került a naplóba. A tizenkettedikesek egy kicsivel komolyabban vették a próbavizsgát, hiszen ők benne vannak a hajrában, folyamatosan készülnek az érettségire, és már az első félévi dolgozat is egyfajta próbaérettségi volt. Valahol természetes az, hogy anyanyelvből vannak a legnagyobb eredmények, bajban lennénk, ha nem így lenne. Magyar szakos tanárként elmondhatom, nem volt egy nehéz tétel, de ettől függetlenül az első két feladatot mindenkinek meg kell tudni oldani, hiszen anyanyelv ismeretet kérnek” – tájékoztatott a pedagógus.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,
2014. március 31.
Igazságos tanterv lenne a megoldás
A magyar diákoknak öt nap alatt négy írásbeli vizsgán kell teljesíteniük, míg román anyanyelvű társaik minden írásbeli előtt szabadnappal rendelkeznek. Bár az Országos Diszkriminációellenes Tanács az érettségi átszervezését javasolja az Oktatási Minisztériumnak, a pedagógusok nem ebben látják a megoldást.
A Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult Árus Zsolt gyergyószentmiklósi politikus azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül az érettségi menetét, mivel a magyar diákok hátrányos helyzetbe kerülnek az anyanyelvi vizsga miatt. Három héten át zajlik a szóbeli vizsga, ám az írásbelit öt nap alatt rendezik. Ez alatt idő alatt a román diákoknak három, a magyaroknak négy dolgozatot kell megírniuk.
A panasz benyújtója választ kapott a Diszkriminációellenes Tanácstól, eszerint az Oktatási Minisztérium nem diszkriminál az érettségi menetrendjének összeállításakor, azonban javasolja a szaktárcának, hogy szervezze át a vizsgát.
A vizsgaidőszak meghosszabbítása nem megoldás
A pedagógusok úgy látják, hogy a magyar tagozaton tanuló diákoknak mindig nehezebb, több szempontból is. Az érettségit illetően nem a szabadnap a legégetőbb kérdés, ennél sokkal mélyebbre kell ásni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei elnökét, Horváth Gabriellát kérdeztük ez ügyben. „Megterhelő a diákok számára az, hogy három nehéz vizsga egymást követő napokon van, de sajnos megszokták. Természetesen ezt nem megszokni kell, hanem javítani rajta, mert szerintem ez igenis diszkriminatív a magyar diákokkal szemben. Azonban ha megadnák a szabad napot, akkor jobban elhúzódna a vizsgaidőszak, szombaton pedig nem lehet vizsgáztatni, ez sem megoldás” – fejtette ki Horváth Gabriella. A szövetség megyei elnöke azt is elmondta, bár úgy tűnik, hogy a szóbeli vizsga menete sokkal szellősebb, a nagy létszámmal működő vizsgaközpontokban szükség van ennyi időre. Helyenként párhuzamosan is zajlanak szóbelik, van úgy, hogy míg az utolsó csoport diák román nyelvből ad számot tudásáról, az első csoport már elkezdi az anyanyelv vizsgát.
A tantervet kellene módosítani
A marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium aligazgatója, Brandner Emőke magyar nyelv és irodalom szakos tanár úgy véli, ha a magyarok kapnának egy szabadnapot, az a román diákoknak is szabadnap lenne. Így ismét előnyben lennének, mert több idejük lenne készülni a következő vizsgára. „Szerintem nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy hány szabadnappal kellene könnyíteni a vizsgán. A diszkrimináció ott kezdődik, hogy nagyon nehéz a diákoknak a magyar nyelv és irodalom vizsga. Nehezíti a feladatukat, hogy kisebbségként a román nyelvet anyanyelvi szinten kell tanulniuk. Túlzás az, amit a magyar diákoktól elvárnak. A vizsgatételben kérhetik például Vörösmarty bármelyik versét, a tantervben viszont csak néhány szerepel, és nincs se időnk, se módunk átvenni az összeset. A román nyelvet nem szükséges heti öt órában tanulni, elég lenne három is. Nem a vizsgák közötti szabadnapok a megoldás, hanem egy igazságos tanterv” – jelentette ki az aligazgató.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,
A magyar diákoknak öt nap alatt négy írásbeli vizsgán kell teljesíteniük, míg román anyanyelvű társaik minden írásbeli előtt szabadnappal rendelkeznek. Bár az Országos Diszkriminációellenes Tanács az érettségi átszervezését javasolja az Oktatási Minisztériumnak, a pedagógusok nem ebben látják a megoldást.
A Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult Árus Zsolt gyergyószentmiklósi politikus azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül az érettségi menetét, mivel a magyar diákok hátrányos helyzetbe kerülnek az anyanyelvi vizsga miatt. Három héten át zajlik a szóbeli vizsga, ám az írásbelit öt nap alatt rendezik. Ez alatt idő alatt a román diákoknak három, a magyaroknak négy dolgozatot kell megírniuk.
A panasz benyújtója választ kapott a Diszkriminációellenes Tanácstól, eszerint az Oktatási Minisztérium nem diszkriminál az érettségi menetrendjének összeállításakor, azonban javasolja a szaktárcának, hogy szervezze át a vizsgát.
A vizsgaidőszak meghosszabbítása nem megoldás
A pedagógusok úgy látják, hogy a magyar tagozaton tanuló diákoknak mindig nehezebb, több szempontból is. Az érettségit illetően nem a szabadnap a legégetőbb kérdés, ennél sokkal mélyebbre kell ásni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei elnökét, Horváth Gabriellát kérdeztük ez ügyben. „Megterhelő a diákok számára az, hogy három nehéz vizsga egymást követő napokon van, de sajnos megszokták. Természetesen ezt nem megszokni kell, hanem javítani rajta, mert szerintem ez igenis diszkriminatív a magyar diákokkal szemben. Azonban ha megadnák a szabad napot, akkor jobban elhúzódna a vizsgaidőszak, szombaton pedig nem lehet vizsgáztatni, ez sem megoldás” – fejtette ki Horváth Gabriella. A szövetség megyei elnöke azt is elmondta, bár úgy tűnik, hogy a szóbeli vizsga menete sokkal szellősebb, a nagy létszámmal működő vizsgaközpontokban szükség van ennyi időre. Helyenként párhuzamosan is zajlanak szóbelik, van úgy, hogy míg az utolsó csoport diák román nyelvből ad számot tudásáról, az első csoport már elkezdi az anyanyelv vizsgát.
A tantervet kellene módosítani
A marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium aligazgatója, Brandner Emőke magyar nyelv és irodalom szakos tanár úgy véli, ha a magyarok kapnának egy szabadnapot, az a román diákoknak is szabadnap lenne. Így ismét előnyben lennének, mert több idejük lenne készülni a következő vizsgára. „Szerintem nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy hány szabadnappal kellene könnyíteni a vizsgán. A diszkrimináció ott kezdődik, hogy nagyon nehéz a diákoknak a magyar nyelv és irodalom vizsga. Nehezíti a feladatukat, hogy kisebbségként a román nyelvet anyanyelvi szinten kell tanulniuk. Túlzás az, amit a magyar diákoktól elvárnak. A vizsgatételben kérhetik például Vörösmarty bármelyik versét, a tantervben viszont csak néhány szerepel, és nincs se időnk, se módunk átvenni az összeset. A román nyelvet nem szükséges heti öt órában tanulni, elég lenne három is. Nem a vizsgák közötti szabadnapok a megoldás, hanem egy igazságos tanterv” – jelentette ki az aligazgató.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,
2014. május 29.
Tanfelügyelőségi „nem” a katolikus iskolára
Az előzetes egyeztetések ellenére a tanfelügyelőség, a Szociáldemokrata (PSD) párti Ştefan Someşan főtanfelügyelővel az élen, határozott nemet mondott a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozására, így a marosvásárhelyi RMDSZ-es önkormányzati képviselők csütörtöki ülésükön visszavonták az erről szóló határozattervezet napirendre tűzését.
Mint beszámoltunk róla, az eredeti elképzelés szerint a katolikus iskola létrehozásáról a soros csütörtöki ülésen kellett volna döntsenek a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők.
Jogos kérés
A Római Katolikus Státus kérte, hogy egyezzenek bele a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium létrehozásába, amely a 2014-2015-ös tanévben még a Bolyaiban működne, az ottani katolikus osztályokkal, s csak a 2016-os tanévtől költözne „haza” az Unirea Főgimnáziumba. A státus ennek az engedélynek a megadásához kötötte a bérleti szerződés megkötését a polgármesteri hivatallal, miután az Unirea már 2012-től törvénytelenül működik az épületben. Az iskola létrehozásához nemcsak az önkormányzati képviselők, hanem a tanfelügyelőség beleegyezésére is szükség van. A döntés kapcsán a napokban Peti András alpolgármester azt mondta, hogy visszafogott optimizmussal várja az önkormányzati képviselők döntését.
Későn kérték
A tanfelügyelőség döntéséről és a következő lépésekről az ülés után Peti András nyilatkozott. „Mi párhuzamosan tárgyaltunk a tanfelügyelőség képviselőivel és az önkormányzati képviselőkkel az iskola létrehozásáról. Úgy tűnt, hogy a tanfelügyelőség beleegyezik az iskola létesítésébe, és a soron következő igazgatótanácsi ülésen jóváhagyja ezt a kérést. Sajnos a tanfelügyelőség nemhogy elhalasztotta a döntést, hanem elutasította a kérelmet. Azt mondták, hogy az iskola létrehozása nem indokolt, későn nyújtották be a kérést. Ez szemenszedett hazugság, hiszen januárban nyújtották be a kérést, a tanulmányt, erre pedig a Római Katolikus Státus a mai napig nem kapott választ. Érdekes, hogy tavaly szeptemberben a tanfelügyelőségnek nem jelentett problémát az, hogy az Emil Dandea Kémiai Gimnázium diákjai és tanárai még nem tudták, hol kezdik az iskolai évet. Akkor nem volt túl késő sem a döntéshozatalra, sem a meglevő iskolai hálózat megváltoztatására. A tanfelügyelőség elutasító válasza ismeretében értelmetlen lett volna napirendre tűzni a határozattervezetet. Kivárjuk, hogy harminc napig legyen a városháza honlapján a tervezet, s közben azon dolgozunk, hogy a tanfelügyelőség változtassa meg a döntését. Az ő beleegyezésük nélkül nem lehet létrehozni a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot” – mondta Peti András.
Simon Virág. Székelyhon.ro
Az előzetes egyeztetések ellenére a tanfelügyelőség, a Szociáldemokrata (PSD) párti Ştefan Someşan főtanfelügyelővel az élen, határozott nemet mondott a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozására, így a marosvásárhelyi RMDSZ-es önkormányzati képviselők csütörtöki ülésükön visszavonták az erről szóló határozattervezet napirendre tűzését.
Mint beszámoltunk róla, az eredeti elképzelés szerint a katolikus iskola létrehozásáról a soros csütörtöki ülésen kellett volna döntsenek a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők.
Jogos kérés
A Római Katolikus Státus kérte, hogy egyezzenek bele a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium létrehozásába, amely a 2014-2015-ös tanévben még a Bolyaiban működne, az ottani katolikus osztályokkal, s csak a 2016-os tanévtől költözne „haza” az Unirea Főgimnáziumba. A státus ennek az engedélynek a megadásához kötötte a bérleti szerződés megkötését a polgármesteri hivatallal, miután az Unirea már 2012-től törvénytelenül működik az épületben. Az iskola létrehozásához nemcsak az önkormányzati képviselők, hanem a tanfelügyelőség beleegyezésére is szükség van. A döntés kapcsán a napokban Peti András alpolgármester azt mondta, hogy visszafogott optimizmussal várja az önkormányzati képviselők döntését.
Későn kérték
A tanfelügyelőség döntéséről és a következő lépésekről az ülés után Peti András nyilatkozott. „Mi párhuzamosan tárgyaltunk a tanfelügyelőség képviselőivel és az önkormányzati képviselőkkel az iskola létrehozásáról. Úgy tűnt, hogy a tanfelügyelőség beleegyezik az iskola létesítésébe, és a soron következő igazgatótanácsi ülésen jóváhagyja ezt a kérést. Sajnos a tanfelügyelőség nemhogy elhalasztotta a döntést, hanem elutasította a kérelmet. Azt mondták, hogy az iskola létrehozása nem indokolt, későn nyújtották be a kérést. Ez szemenszedett hazugság, hiszen januárban nyújtották be a kérést, a tanulmányt, erre pedig a Római Katolikus Státus a mai napig nem kapott választ. Érdekes, hogy tavaly szeptemberben a tanfelügyelőségnek nem jelentett problémát az, hogy az Emil Dandea Kémiai Gimnázium diákjai és tanárai még nem tudták, hol kezdik az iskolai évet. Akkor nem volt túl késő sem a döntéshozatalra, sem a meglevő iskolai hálózat megváltoztatására. A tanfelügyelőség elutasító válasza ismeretében értelmetlen lett volna napirendre tűzni a határozattervezetet. Kivárjuk, hogy harminc napig legyen a városháza honlapján a tervezet, s közben azon dolgozunk, hogy a tanfelügyelőség változtassa meg a döntését. Az ő beleegyezésük nélkül nem lehet létrehozni a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot” – mondta Peti András.
Simon Virág. Székelyhon.ro
2014. május 31.
"Egy ez a tábor…"
Kirepültek a tizenkettedikesek
Maros megye közel 1300 magyar diákja vett búcsút ezekben a napokban a középiskolától. Marosvásárhelyen elsőként a Pedagógiai Líceum végzősei számára szólt a csengő, csütörtökön az Egyesülés középiskola, az Elektromaros, Gheorghe Sincai, Avram Iancu, Aurel Persu, Ion Vlasiu, Traian Vuia, Traian Savulescu szakközépiskolák, illetve a Gazdasági Szakközépiskola ballagási ünnepsége zajlott. Péntek délelőtt a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium közös kicsengetési ünnepségére és a művészetis végzősök búcsúztatására került sor.
A Bolyai líceumból 8 osztály 226 diákja, a Református Kollégiumból 99 diák búcsúzott az alma matertől, a Művészeti Líceum 65 – közülük 37 magyar – diákot bocsátott útjára. A művészeti évfolyamelsői Chetrari Olga és Szathmári Edina lettek.
Tegnap délelőtt a Gaudeamus dallamára vonult ki az iskolaudvarra a 457 éves Bolyai líceum legújabb nemzedéke – elsőként az évfolyamelső osztály, a természettudomány – intenzív angol szakos XII. A –, a bolyaisok után pedig a Református Kollégium ballagói. Bálint István igazgató köszöntőjében kiemelte, hogy az egyik legjobb évfolyamot indítják útra, melynek tanulmányi átlaga 8,82.
– A világ összes kontinensén bolyais maradsz – üzente az igazgató a diákoknak, akik kilencedikben gyerekként, ezen a délelőttön pedig már- már felnőtté cseperedve élték meg a büszkeség és szorongás kettős érzését. A polgármesteri hivatal részéről Claudiu Maior üdvözölte elsőként a diákokat, az alpolgármester magyarul is szólt az egybegyűltekhez.
Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója az ismert Edda-dallal búcsúzott diákjaitól: "Egy ez a tábor, és egy ez a szív/ Egyetlen érzés, és egy ami hív…"
Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő a bolyais létbe beleszületett egykori diákként szólt a tanintézet szelleméről, amely Amerikától Ausztráliáig egyfajta minőséget jelent, nemcsak tudásban, de munkaképességben is.
Borbély László parlamenti képviselő 1990 februárját, a Bolyai iskolától a sportcsarnokig érő embertömeg könyves, gyertyás tüntetését idézte fel. Peti András alpolgármester a legutóbbi városi tanácsülés azon határozatára hívta fel a figyelmet, amely szerint egy marosvásárhelyi utca dr. Kozma Béla nevét veheti fel, azét a bolyais tanárét, akinek közbenjárására az iskola és a tanintézet a nagy matematikus nevét viselheti, és akit a régi rendszer "hálából" egy másik iskolába helyezett, úgy, hogy csak szépkorában és csak versenyvizsgával kerülhetett vissza a Bolyai líceumba.
– A Bolyai szellem "az önmagadhoz való hűség parancsa" – idézte az alpolgármester dr. Kozma Béla emlékiratban őrzött gondolatát.
A továbbiakban Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, Kovács Levente, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Nagy Botond, a Maros megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke, majd Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke, illetve Jeszenszky Attila, a szülői bizottság elnöke osztotta meg az ünnepi pillanathoz illő gondolatait az egybegyűltekkel. A végzősök részéről Gál Anna és Szántó Júlia bolyais diákok, illetve Vass Márton, a Református Kollégium ballagója szólt a maradókhoz. A tizenegyedikesek üzenetét Pap Tímea adta át a távozóknak.
Ezt követően Horváth Gabriella, a Bolyai líceum aligazgatónője irányításával kezdetét vette a kiváló tanulmányi eredményeket elért, különféle tantárgyversenyeken, kulturális és sporttevékenységeken jeleskedő diákok, illetve a bolyais és "refis"diákéletet lapszerkesztéssel, az iskolarádió műsoraival vagy más módon színesító tanulók díjazása. Ekkor került sor a különféle alapítványok, szervezetek és cégek által felajánlott – több esetben hagyományosnak számító – díjak átadására is. A kitüntetettek sorát a két évfolyamelső, Csegzi Gergely bolyais és Buksa Sándor Botond, a Református Kollégium diákja nyitotta meg. A jutalmak és elismerések kiosztása után a Ballag már a vén diák… dallamára léptek ki a főbejáraton az ünnepeltek, majd a Bolyaiak szobrát megkerülve visszatértek az iskolaudvarra, ahol a tizenegyedikeseket képviselő tanulók átvették a Bolyai líceum zászlaját és kulcsát, illetve a Református Kollégium zászlaját. Az ünnepség záró-mozzanataként Hajlák Attila és Gál József iskolalelkészek közös imára hívták az egybegyűlteket, majd megáldották a tarisznyás diáksereget. Az indulás hangulatát Nemes Nagy Ágnes megzenésített verse tette még emelkedettebbé: "…tanulni kell magyarul és világul/ tanulni kell mindazt, ami kitárul/ ami világít, ami jel:/ tanulni kell, szeretni kell."
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
Kirepültek a tizenkettedikesek
Maros megye közel 1300 magyar diákja vett búcsút ezekben a napokban a középiskolától. Marosvásárhelyen elsőként a Pedagógiai Líceum végzősei számára szólt a csengő, csütörtökön az Egyesülés középiskola, az Elektromaros, Gheorghe Sincai, Avram Iancu, Aurel Persu, Ion Vlasiu, Traian Vuia, Traian Savulescu szakközépiskolák, illetve a Gazdasági Szakközépiskola ballagási ünnepsége zajlott. Péntek délelőtt a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium közös kicsengetési ünnepségére és a művészetis végzősök búcsúztatására került sor.
A Bolyai líceumból 8 osztály 226 diákja, a Református Kollégiumból 99 diák búcsúzott az alma matertől, a Művészeti Líceum 65 – közülük 37 magyar – diákot bocsátott útjára. A művészeti évfolyamelsői Chetrari Olga és Szathmári Edina lettek.
Tegnap délelőtt a Gaudeamus dallamára vonult ki az iskolaudvarra a 457 éves Bolyai líceum legújabb nemzedéke – elsőként az évfolyamelső osztály, a természettudomány – intenzív angol szakos XII. A –, a bolyaisok után pedig a Református Kollégium ballagói. Bálint István igazgató köszöntőjében kiemelte, hogy az egyik legjobb évfolyamot indítják útra, melynek tanulmányi átlaga 8,82.
– A világ összes kontinensén bolyais maradsz – üzente az igazgató a diákoknak, akik kilencedikben gyerekként, ezen a délelőttön pedig már- már felnőtté cseperedve élték meg a büszkeség és szorongás kettős érzését. A polgármesteri hivatal részéről Claudiu Maior üdvözölte elsőként a diákokat, az alpolgármester magyarul is szólt az egybegyűltekhez.
Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója az ismert Edda-dallal búcsúzott diákjaitól: "Egy ez a tábor, és egy ez a szív/ Egyetlen érzés, és egy ami hív…"
Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő a bolyais létbe beleszületett egykori diákként szólt a tanintézet szelleméről, amely Amerikától Ausztráliáig egyfajta minőséget jelent, nemcsak tudásban, de munkaképességben is.
Borbély László parlamenti képviselő 1990 februárját, a Bolyai iskolától a sportcsarnokig érő embertömeg könyves, gyertyás tüntetését idézte fel. Peti András alpolgármester a legutóbbi városi tanácsülés azon határozatára hívta fel a figyelmet, amely szerint egy marosvásárhelyi utca dr. Kozma Béla nevét veheti fel, azét a bolyais tanárét, akinek közbenjárására az iskola és a tanintézet a nagy matematikus nevét viselheti, és akit a régi rendszer "hálából" egy másik iskolába helyezett, úgy, hogy csak szépkorában és csak versenyvizsgával kerülhetett vissza a Bolyai líceumba.
– A Bolyai szellem "az önmagadhoz való hűség parancsa" – idézte az alpolgármester dr. Kozma Béla emlékiratban őrzött gondolatát.
A továbbiakban Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, Kovács Levente, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Nagy Botond, a Maros megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke, majd Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke, illetve Jeszenszky Attila, a szülői bizottság elnöke osztotta meg az ünnepi pillanathoz illő gondolatait az egybegyűltekkel. A végzősök részéről Gál Anna és Szántó Júlia bolyais diákok, illetve Vass Márton, a Református Kollégium ballagója szólt a maradókhoz. A tizenegyedikesek üzenetét Pap Tímea adta át a távozóknak.
Ezt követően Horváth Gabriella, a Bolyai líceum aligazgatónője irányításával kezdetét vette a kiváló tanulmányi eredményeket elért, különféle tantárgyversenyeken, kulturális és sporttevékenységeken jeleskedő diákok, illetve a bolyais és "refis"diákéletet lapszerkesztéssel, az iskolarádió műsoraival vagy más módon színesító tanulók díjazása. Ekkor került sor a különféle alapítványok, szervezetek és cégek által felajánlott – több esetben hagyományosnak számító – díjak átadására is. A kitüntetettek sorát a két évfolyamelső, Csegzi Gergely bolyais és Buksa Sándor Botond, a Református Kollégium diákja nyitotta meg. A jutalmak és elismerések kiosztása után a Ballag már a vén diák… dallamára léptek ki a főbejáraton az ünnepeltek, majd a Bolyaiak szobrát megkerülve visszatértek az iskolaudvarra, ahol a tizenegyedikeseket képviselő tanulók átvették a Bolyai líceum zászlaját és kulcsát, illetve a Református Kollégium zászlaját. Az ünnepség záró-mozzanataként Hajlák Attila és Gál József iskolalelkészek közös imára hívták az egybegyűlteket, majd megáldották a tarisznyás diáksereget. Az indulás hangulatát Nemes Nagy Ágnes megzenésített verse tette még emelkedettebbé: "…tanulni kell magyarul és világul/ tanulni kell mindazt, ami kitárul/ ami világít, ami jel:/ tanulni kell, szeretni kell."
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
2014. június 6.
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziuma (1.)
Az impozáns épületegyüttes, amely a Klastrom (mai Mihai Viteazul) utca 15-17. szám alatt áll 1903 és 1908 között épült Körössy Albert Kálmán mérnök tervei alapján. A kivitelezés Csiszár Lajos nevéhez fűződik.
1908-ban a római katolikus egyház adományából felépült az iskola mellett a Tanoda is, melyet 2000-ben újítottak fel.
A fiúgimnáziumot egyik helyről a másikra költöztették, míg végül megállapodtak vele ott, ahol most az Egyesülés Főgimnázium (Unirea) áll. Az elmondottakból az is ki fog derülni, hogy ez volt Marosvásárhely második iskolaközpontja és többek között írni fogunk egy titokzatos szoborról is, melyet a hatvanas évek elején a kommunisták megsemmisítettek…
Az iskola az 1948-as államosításig volt római katolikus fiúgimnázium.
A Központ e heti lapszámában erről a líceumról írunk olvasóinknak…
A gimnázium létesítése és a jezsuiták
A Református Kollégium után a Római Katolikus Fiúgimnázium volt Marosvásárhely második legnagyobb iskolaközpontja. Gyökerei a tizennyolcadik század első évéig nyúlnak vissza. Kezdetben azonban más helyen állt az intézmény, nem ott, ahol jelenleg is található.
Barabás Kisanna elmondása szerint a gimnázium létesítése szorosan kapcsolódik a városban megtelepedett jezsuitákhoz, a szerzetesek ugyanis érkezésük után azonnal, vagyis 1702-ben el is kezdték a tanítói-nevelői munkát.
A Keresztelő Szent János Plébánia helyén abban az időben egy ház állt. Ott kezdtek el előbb vallásos énekeket tanítani a gyermekeknek, majd pedig rövid idén belül elemi iskolát létesítettek.
Néhány évvel később, 1708-ban megalakultak az első, úgynevezett grammatikai osztályok, amelyek középiskolai osztályoknak feleltek meg.
Kezdetben az egykori Boér-ház ad otthont az iskolának
A gimnázium létesítéséről azonban a Marosvásárhelyi útikalauz szerzői is, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpás is szólnak.
A jezsuiták tehát a hétszázas évek első évtizedében elemi osztályokat létesítenek, mint már jeleztük, a Plébánia udvarán, egészen pontosan az egykori Boér-házban.
1712-ben felépítették új iskolájukat, és finevelőjüket, amelyet később a templom építésekor egészen pontosan: 1728-ban lebontottak.
A fent említett adatgyűjtés szerzői tudni vélik, hogy az iskola a templomtól délre eső Lugosi-házban működött tovább. Innen 1732-ben átköltöztették a Lábas-házba, de az iskola fejlődését 1773-ban megzavarta a jezsuita rend eltörlése. Erre azonban a későbbiekben még visszatérünk.
Az új helyzetben a volt jezsuita rend tagjai, mint világi papok végezték oktató munkájukat. A szabadságharc után megnyitották a négyosztályos gimnáziumot, majd 1852-ben a finevelőt.
1940-ben az intézet felveszi a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium nevet
Az Eötvös-féle tanügyi reform alapján az intézet az 1869-1870-es évtől hat, majd 1898-tól nyolc osztállyal működött. 1905-től 1934-ig az új, vagyis a Klastrom utcai épületben csak a nyolcosztályos gimnázium volt, de az 1934-1935-ös iskolai évtől a Kézdivásárhelyről áttelepített római katolikus tanítóképző is itt talált új otthonra. Így az algimnázium és a tanítóképző együtt működött, év szerint: 1940-ig.
Az intézet 1940-től nyolcosztályos gimnáziummá alakult, és felvette a II. Rákóczi Ferenc Római katolikus Főgimnázium nevet. A dokumentumok még arról is tanúskodnak, hogy ekkor a tanítóképzőt áthelyezik Csíksomlyóra, de az utolsó végzősei – 1941. júniusában – még itt képesítőztek. Nagy István, a későbbi kolozsvári Zeneakadémia professzora és országos hírű karnagy ennek az intézetnek volt a zenetanára.
A jezsuita rendek feje több ezer forintot adományoz az iskolának
Azonban még pár sor erejéig mindenképpen vissza kell térjünk a költöztetésekre.
A város meséi című könyv állatása szerint 1712-ben látogatást tesz Marosvásárhelyre az osztrák és a magyar jezsuita rendek feje, Henevesi Gábor, aki azonnal észreveszi, hogy az iskola bővítésre, fejlesztésre szorul.
Írásos dokumentumok tanúskodnak arról, hogy nem kevesebb mint négy ezer forintot adományoz az intézetnek. Az összeg húsz rászoruló római katolikus tanuló eltartását fedezte.
Emellett létesít egy kétszáz forintos alapot iskola és szeminárium építésére. Ezekből az összegekből, illetve az Apor, Gyulafi és Petki grófok adományaiból emelték aztán az elemi iskola épületét, amely az 1708-ban létesített grammatikai osztályokat is befogadta.
Az új épületről tudni kell, hogy mint már említettük a Plébániatemplom szentélyének helyén állt, egyemeletes volt, és csak néhány évtizeden át használták, amíg elkezdődtek az istenháza építési munkálatai.
A Bethlen Gábor és a Klastrom utca közötti épület
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium nevet viselő iskola tehát Körössy Albert Kálmán építész tervei alapján épült. Amint azt már korábban említettük 1902-ben kezdtél el építeni, és 1908-ban fejezték be.
Az iskola tantermes épülete a Bethlen Gábor sétány és a Klastrom utca közötti telken áll. Főhomlokzatéval a Pázmány Péter utcára néz. A kétemeletes iskola mellé került a szeminárium – bentlakási – egyemeletes épület.
Az impozáns épületről Keresztes Gyula is ír. Marosvásárhely szecessziós épületei című könyvében többek közözött arról is említést tesz, hogy mindkét épület eklektikus homlokzatain a tervező szecessziós formákat és díszeket is használt.
Így a főépület középső rizalitjának ablakformái, a főpárkány fölötti díszes attikafal, valamint a sarokrizalitok oromfalas tetőzetének kialakítása tipikus szecessziós formát mutat. A második emeleti nagyterem belső építészeti kialakítása is szecesszióra utal.
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
Központ
Erdély.ma, 2014. június13.
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziuma (2.)
Amint azt már a múlt héten említettük, a szóban forgó impozáns épületegyüttes a Klastrom utca 15-17. szám alatt áll. Az iskola a kilencszázas évek elején épült.
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból kiderül, hogy 1908-ban a római katolikus egyház adományaiból az iskola mellett felépült a Tanoda is. Ezt az épületet tizennégy évvel ezelőtt újították fel. A fiúgimnázium története meglehetősen érdekes. Amolyan kálváriás. Számtalanszor költöztették, egyik helyről a másikra, míg végül megállapodtak vele ott, ahol most az Egyesülés Főgimnázium áll. Köztudott, hogy ez volt városunk, Marosvásárhely második iskolaközpontja.
Továbbá e heti lapszámunkban még egy rejtélyes szoborról írnunk kell, melyről senki sem tudja pontosan, hogy ki is ábrázolt… Azt viszont ismeretes, hogy az alkotást a hatvanas évek elején a kommunisták megsemmisítették.
Tekintettel arra, hogy még találtunk pár olyan adatot, melyek semmiképp sem maradhatnak ki ebből az összeállításból, a központ mostani számában még erről szólunk, ezekkel egészítjük ki II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumát.
A költöztetések kálváriája
Az plébániatemplom építési munkálatainak elkezdése után a tanulókat átköltöztették egy másik ingatlanba, majd a későbbiekben megvásárolták a Kossuth Lajos (mai Călărașilor) utca 1. szám alatti telket.
Köztudott, hogy ezen a helyen épült meg a Lábas-ház, amely a tizennyolcadik század derekán az új iskola székhelye lesz. Kezdetben csak egy emelete volt az épületnek, ez azonban egy idő után szokás szerint kezdett szűkösnek bizonyulni, így száz év elteltével húztak rá még egy szintet.
Az 1900-as év körül ismét helyszűkével küzd az intézmény, és arra a következtetésre jutnak, hogy megint egy új épületre van szükség. A jelenleg az Egyesülés Főgimnáziumnak otthont adó épületet a kilencszázas évek első évtizedében emelték az Erdélyi Római Katolikus Státus tervei alapján.
Amit tudni kell a Státusról
Az, hogy voltaképp mi is a Státus, arra a választ Sorina Bota kapta meg, mégpedig Barabás Kisanna elmondásaiból. A tizenhatodik század vallási reformjának éveiben létesült, amikor az Erdélyben élő római katolikusoknak nem volt Erdélyben székelő püspökük, így a katolikus nemesek képviselték az érdekeiket a diétákban.
Az autonóm intézményként működő Status fő feladata az egyház vagyonának a kezelése és a római katolikus felekezeti iskolák ügyeinek rendezése volt. Így tehát ezt a marosvásárhelyi épületet is ők emelték, nem pedig a plébánia.
Az épületegyüttes két részből áll. Annak idején az egyikben működött a gimnázium, a másikban pedig a szeminárium és a fiúnevelő intézet. Mindkettőnek eklektikus homlokzata van, ugyanakkor azonban a húszadik század elejét meghatározó szecesszió jegyei is felfedezhetők rajtuk.
A napszakok, imádságok és a cukorkát osztogató püspök
Az itt tanuló diákokról tudni kell, hogy nagyon intenzív vallási életet éltek. Az egyik volt diák mesélte Barabás Kisannának, hogy a napjuk mindig fél nyolckor, a misével kezdődött, amelyről senkinek nem volt szabad hiányoznia.
Az állítás szerint az első tanóra szintén imádsággal indult, amelyet az órát tartó tanár mondott el, délben pedig újabb közös imádság következett.
Vasárnap volt a legvidámabb nap, akkor ugyanis a vallástanár bekísérte a fiúkat a központi Keresztelő Szent János Plébániatemplomba, ahol találkoztak a Sancta Maria Intézetben – mostani Művészeti Líceum, melyről előző lapszámunkban már írtunk – tanuló lányokkal. A Ferenc-rendi nővérek ugyanis őket is rendszeresen elhozták a misére.
Jó alkalom volt ez a fiatalok számára találkozásra. A fiúk aktív résztvevői voltak a szertartásnak, hiszen jól ismerték az imádságokat és az énekeket.
A gyulafehérvári római katolikus püspök, Majláth Gusztáv Károly évente látogatást tett az intézménybe, bement mindegyik osztályba, elbeszélgetett a fiúkkal, végül pedig – az elmondás szerint – cukorkákat osztogatott nekik, mindenki legnagyobb örömére.
A rejtélyes szobor, melyről senki sem tudja, hogy kit ábrázolt
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnöktől kapott dokumentációkban egy nagyon érdekes dologra bukkantunk. Ezt sem maradhat ki a mostani összeállításunkból.
Az épület főhomlokzatának orommezejében van egy félkörív alakú fülke, amelyben annak idején egy szobor volt elhelyezve.
Azt azonban senki sem tudja, hogy kit ábrázolt az alkotás. Egyesek azt állítják, hogy Szűz Máriát, mások szerint pedig az iskola védőszentjét, aki nem más mint Szent Imre.
A fülkéről tudni kell, hogy a hatvanas években befalazták, azonban a nemrég végzett felújítási munkálatok alkalmával találtak benne egy jegyzőkönyvet, amely szerint 1962-ben távolították el a szobrot. Sajnos, ez a dokumentum sem fedi fel a rejtélyt… Nagy kár, hogy ez az írás sem tesz említést arról, hogy voltaképp kit is ábrázolt a szobor.
Visszapillantás, avagy: amit még mindenképpen tudni kell…
Ahogyan azt már részben említettük, 1934-ben a gimnáziumi osztályokat felszámolják, és beköltöztetik az épületbe a tanítóképzőt. Az 1948-as államosítás után nem változik az épület rendeltetése, továbbra is tanintézményként működik.
A húszadik században olyan neves személyiségek tanítottak itt, mint Büchler Pál filológus, Monay Ferenc pap, író, műfordító és szerkesztő, vagy nem utolsó sorban mint Antalffy Endre nyelvész, műfordító, az arab, a török, a héber és a perzsa nyelvek ismerője.
Az 1948-as tanügyi reform alkalmával az épületet a magyar tannyelvű leánygimnáziumnak adták át, amely 1962-ben egyesült a román tannyelvű leánygimnáziummal. Egy évig két épületben, de közös igazgatósággal működtek, majd a volt Római Katolikus Főgimnázium épületébe vonták össze az osztályokat. Az iskola profilja többször változott. Ma újra elméleti líceum román és magyar tagozatokkal.
Az 1948-ban államosított iskola épületét 2004-ben a román állam visszaszolgáltatta a római katolikus egyháznak.
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
- Központ. Erdély.ma
Az impozáns épületegyüttes, amely a Klastrom (mai Mihai Viteazul) utca 15-17. szám alatt áll 1903 és 1908 között épült Körössy Albert Kálmán mérnök tervei alapján. A kivitelezés Csiszár Lajos nevéhez fűződik.
1908-ban a római katolikus egyház adományából felépült az iskola mellett a Tanoda is, melyet 2000-ben újítottak fel.
A fiúgimnáziumot egyik helyről a másikra költöztették, míg végül megállapodtak vele ott, ahol most az Egyesülés Főgimnázium (Unirea) áll. Az elmondottakból az is ki fog derülni, hogy ez volt Marosvásárhely második iskolaközpontja és többek között írni fogunk egy titokzatos szoborról is, melyet a hatvanas évek elején a kommunisták megsemmisítettek…
Az iskola az 1948-as államosításig volt római katolikus fiúgimnázium.
A Központ e heti lapszámában erről a líceumról írunk olvasóinknak…
A gimnázium létesítése és a jezsuiták
A Református Kollégium után a Római Katolikus Fiúgimnázium volt Marosvásárhely második legnagyobb iskolaközpontja. Gyökerei a tizennyolcadik század első évéig nyúlnak vissza. Kezdetben azonban más helyen állt az intézmény, nem ott, ahol jelenleg is található.
Barabás Kisanna elmondása szerint a gimnázium létesítése szorosan kapcsolódik a városban megtelepedett jezsuitákhoz, a szerzetesek ugyanis érkezésük után azonnal, vagyis 1702-ben el is kezdték a tanítói-nevelői munkát.
A Keresztelő Szent János Plébánia helyén abban az időben egy ház állt. Ott kezdtek el előbb vallásos énekeket tanítani a gyermekeknek, majd pedig rövid idén belül elemi iskolát létesítettek.
Néhány évvel később, 1708-ban megalakultak az első, úgynevezett grammatikai osztályok, amelyek középiskolai osztályoknak feleltek meg.
Kezdetben az egykori Boér-ház ad otthont az iskolának
A gimnázium létesítéséről azonban a Marosvásárhelyi útikalauz szerzői is, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpás is szólnak.
A jezsuiták tehát a hétszázas évek első évtizedében elemi osztályokat létesítenek, mint már jeleztük, a Plébánia udvarán, egészen pontosan az egykori Boér-házban.
1712-ben felépítették új iskolájukat, és finevelőjüket, amelyet később a templom építésekor egészen pontosan: 1728-ban lebontottak.
A fent említett adatgyűjtés szerzői tudni vélik, hogy az iskola a templomtól délre eső Lugosi-házban működött tovább. Innen 1732-ben átköltöztették a Lábas-házba, de az iskola fejlődését 1773-ban megzavarta a jezsuita rend eltörlése. Erre azonban a későbbiekben még visszatérünk.
Az új helyzetben a volt jezsuita rend tagjai, mint világi papok végezték oktató munkájukat. A szabadságharc után megnyitották a négyosztályos gimnáziumot, majd 1852-ben a finevelőt.
1940-ben az intézet felveszi a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium nevet
Az Eötvös-féle tanügyi reform alapján az intézet az 1869-1870-es évtől hat, majd 1898-tól nyolc osztállyal működött. 1905-től 1934-ig az új, vagyis a Klastrom utcai épületben csak a nyolcosztályos gimnázium volt, de az 1934-1935-ös iskolai évtől a Kézdivásárhelyről áttelepített római katolikus tanítóképző is itt talált új otthonra. Így az algimnázium és a tanítóképző együtt működött, év szerint: 1940-ig.
Az intézet 1940-től nyolcosztályos gimnáziummá alakult, és felvette a II. Rákóczi Ferenc Római katolikus Főgimnázium nevet. A dokumentumok még arról is tanúskodnak, hogy ekkor a tanítóképzőt áthelyezik Csíksomlyóra, de az utolsó végzősei – 1941. júniusában – még itt képesítőztek. Nagy István, a későbbi kolozsvári Zeneakadémia professzora és országos hírű karnagy ennek az intézetnek volt a zenetanára.
A jezsuita rendek feje több ezer forintot adományoz az iskolának
Azonban még pár sor erejéig mindenképpen vissza kell térjünk a költöztetésekre.
A város meséi című könyv állatása szerint 1712-ben látogatást tesz Marosvásárhelyre az osztrák és a magyar jezsuita rendek feje, Henevesi Gábor, aki azonnal észreveszi, hogy az iskola bővítésre, fejlesztésre szorul.
Írásos dokumentumok tanúskodnak arról, hogy nem kevesebb mint négy ezer forintot adományoz az intézetnek. Az összeg húsz rászoruló római katolikus tanuló eltartását fedezte.
Emellett létesít egy kétszáz forintos alapot iskola és szeminárium építésére. Ezekből az összegekből, illetve az Apor, Gyulafi és Petki grófok adományaiból emelték aztán az elemi iskola épületét, amely az 1708-ban létesített grammatikai osztályokat is befogadta.
Az új épületről tudni kell, hogy mint már említettük a Plébániatemplom szentélyének helyén állt, egyemeletes volt, és csak néhány évtizeden át használták, amíg elkezdődtek az istenháza építési munkálatai.
A Bethlen Gábor és a Klastrom utca közötti épület
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium nevet viselő iskola tehát Körössy Albert Kálmán építész tervei alapján épült. Amint azt már korábban említettük 1902-ben kezdtél el építeni, és 1908-ban fejezték be.
Az iskola tantermes épülete a Bethlen Gábor sétány és a Klastrom utca közötti telken áll. Főhomlokzatéval a Pázmány Péter utcára néz. A kétemeletes iskola mellé került a szeminárium – bentlakási – egyemeletes épület.
Az impozáns épületről Keresztes Gyula is ír. Marosvásárhely szecessziós épületei című könyvében többek közözött arról is említést tesz, hogy mindkét épület eklektikus homlokzatain a tervező szecessziós formákat és díszeket is használt.
Így a főépület középső rizalitjának ablakformái, a főpárkány fölötti díszes attikafal, valamint a sarokrizalitok oromfalas tetőzetének kialakítása tipikus szecessziós formát mutat. A második emeleti nagyterem belső építészeti kialakítása is szecesszióra utal.
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
Központ
Erdély.ma, 2014. június13.
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziuma (2.)
Amint azt már a múlt héten említettük, a szóban forgó impozáns épületegyüttes a Klastrom utca 15-17. szám alatt áll. Az iskola a kilencszázas évek elején épült.
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból kiderül, hogy 1908-ban a római katolikus egyház adományaiból az iskola mellett felépült a Tanoda is. Ezt az épületet tizennégy évvel ezelőtt újították fel. A fiúgimnázium története meglehetősen érdekes. Amolyan kálváriás. Számtalanszor költöztették, egyik helyről a másikra, míg végül megállapodtak vele ott, ahol most az Egyesülés Főgimnázium áll. Köztudott, hogy ez volt városunk, Marosvásárhely második iskolaközpontja.
Továbbá e heti lapszámunkban még egy rejtélyes szoborról írnunk kell, melyről senki sem tudja pontosan, hogy ki is ábrázolt… Azt viszont ismeretes, hogy az alkotást a hatvanas évek elején a kommunisták megsemmisítették.
Tekintettel arra, hogy még találtunk pár olyan adatot, melyek semmiképp sem maradhatnak ki ebből az összeállításból, a központ mostani számában még erről szólunk, ezekkel egészítjük ki II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumát.
A költöztetések kálváriája
Az plébániatemplom építési munkálatainak elkezdése után a tanulókat átköltöztették egy másik ingatlanba, majd a későbbiekben megvásárolták a Kossuth Lajos (mai Călărașilor) utca 1. szám alatti telket.
Köztudott, hogy ezen a helyen épült meg a Lábas-ház, amely a tizennyolcadik század derekán az új iskola székhelye lesz. Kezdetben csak egy emelete volt az épületnek, ez azonban egy idő után szokás szerint kezdett szűkösnek bizonyulni, így száz év elteltével húztak rá még egy szintet.
Az 1900-as év körül ismét helyszűkével küzd az intézmény, és arra a következtetésre jutnak, hogy megint egy új épületre van szükség. A jelenleg az Egyesülés Főgimnáziumnak otthont adó épületet a kilencszázas évek első évtizedében emelték az Erdélyi Római Katolikus Státus tervei alapján.
Amit tudni kell a Státusról
Az, hogy voltaképp mi is a Státus, arra a választ Sorina Bota kapta meg, mégpedig Barabás Kisanna elmondásaiból. A tizenhatodik század vallási reformjának éveiben létesült, amikor az Erdélyben élő római katolikusoknak nem volt Erdélyben székelő püspökük, így a katolikus nemesek képviselték az érdekeiket a diétákban.
Az autonóm intézményként működő Status fő feladata az egyház vagyonának a kezelése és a római katolikus felekezeti iskolák ügyeinek rendezése volt. Így tehát ezt a marosvásárhelyi épületet is ők emelték, nem pedig a plébánia.
Az épületegyüttes két részből áll. Annak idején az egyikben működött a gimnázium, a másikban pedig a szeminárium és a fiúnevelő intézet. Mindkettőnek eklektikus homlokzata van, ugyanakkor azonban a húszadik század elejét meghatározó szecesszió jegyei is felfedezhetők rajtuk.
A napszakok, imádságok és a cukorkát osztogató püspök
Az itt tanuló diákokról tudni kell, hogy nagyon intenzív vallási életet éltek. Az egyik volt diák mesélte Barabás Kisannának, hogy a napjuk mindig fél nyolckor, a misével kezdődött, amelyről senkinek nem volt szabad hiányoznia.
Az állítás szerint az első tanóra szintén imádsággal indult, amelyet az órát tartó tanár mondott el, délben pedig újabb közös imádság következett.
Vasárnap volt a legvidámabb nap, akkor ugyanis a vallástanár bekísérte a fiúkat a központi Keresztelő Szent János Plébániatemplomba, ahol találkoztak a Sancta Maria Intézetben – mostani Művészeti Líceum, melyről előző lapszámunkban már írtunk – tanuló lányokkal. A Ferenc-rendi nővérek ugyanis őket is rendszeresen elhozták a misére.
Jó alkalom volt ez a fiatalok számára találkozásra. A fiúk aktív résztvevői voltak a szertartásnak, hiszen jól ismerték az imádságokat és az énekeket.
A gyulafehérvári római katolikus püspök, Majláth Gusztáv Károly évente látogatást tett az intézménybe, bement mindegyik osztályba, elbeszélgetett a fiúkkal, végül pedig – az elmondás szerint – cukorkákat osztogatott nekik, mindenki legnagyobb örömére.
A rejtélyes szobor, melyről senki sem tudja, hogy kit ábrázolt
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnöktől kapott dokumentációkban egy nagyon érdekes dologra bukkantunk. Ezt sem maradhat ki a mostani összeállításunkból.
Az épület főhomlokzatának orommezejében van egy félkörív alakú fülke, amelyben annak idején egy szobor volt elhelyezve.
Azt azonban senki sem tudja, hogy kit ábrázolt az alkotás. Egyesek azt állítják, hogy Szűz Máriát, mások szerint pedig az iskola védőszentjét, aki nem más mint Szent Imre.
A fülkéről tudni kell, hogy a hatvanas években befalazták, azonban a nemrég végzett felújítási munkálatok alkalmával találtak benne egy jegyzőkönyvet, amely szerint 1962-ben távolították el a szobrot. Sajnos, ez a dokumentum sem fedi fel a rejtélyt… Nagy kár, hogy ez az írás sem tesz említést arról, hogy voltaképp kit is ábrázolt a szobor.
Visszapillantás, avagy: amit még mindenképpen tudni kell…
Ahogyan azt már részben említettük, 1934-ben a gimnáziumi osztályokat felszámolják, és beköltöztetik az épületbe a tanítóképzőt. Az 1948-as államosítás után nem változik az épület rendeltetése, továbbra is tanintézményként működik.
A húszadik században olyan neves személyiségek tanítottak itt, mint Büchler Pál filológus, Monay Ferenc pap, író, műfordító és szerkesztő, vagy nem utolsó sorban mint Antalffy Endre nyelvész, műfordító, az arab, a török, a héber és a perzsa nyelvek ismerője.
Az 1948-as tanügyi reform alkalmával az épületet a magyar tannyelvű leánygimnáziumnak adták át, amely 1962-ben egyesült a román tannyelvű leánygimnáziummal. Egy évig két épületben, de közös igazgatósággal működtek, majd a volt Római Katolikus Főgimnázium épületébe vonták össze az osztályokat. Az iskola profilja többször változott. Ma újra elméleti líceum román és magyar tagozatokkal.
Az 1948-ban államosított iskola épületét 2004-ben a román állam visszaszolgáltatta a római katolikus egyháznak.
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
- Központ. Erdély.ma
2014. június 6.
Az alkunak ára van. Az alkudozóknak is?
Heves magyarellenes indulatokat váltott ki marosvásárhelyi liberális körökben, de nem csak, amikor néhány hete megtörtént az alpolgármester-csere. Mint tudják: a liberális Ionela Ciotlăuşt a demokrata-liberális Claudiu Maior váltotta, az RMDSZ aktív támogatásával. A PNL megyei fődobréja, akarom mondani: főgóréja, a leváltott hölgyeménnyel karöltve kígyót-békát ráhordott akkoriban a csere megszavazóira. Elvtelen háttéralkukról, árulásról hadováltak, bírósággal fenyegetőztek. Aztán elmúlt nekik.
Magyar részről is sokan kifogásolták a polgármester által kezdeményezett akciót, pontosabban azt, hogy az RMDSZ részt vállalt belőle, hisz köztudomású, szavazatai nélkül nem történhetett volna meg a csere. Egyesek azzal érveltek, hogy a Floreaval kötött egyezségekből rendre vesztesként került ki a helyi magyarság. Kivéve az RMDSZ egyes „alkudozó” vezetőit. Mások viszont, abból kiindulva, hogy a vásárhelyi magyar közösség szempontjából teljesen mindegy, ki az alpolgármester, elfogadták, illetve nem ellenezték a váltást. Úgy vélekedtek, hogy akár hasznosnak is bizonyulhat, feltéve ha a váltásért cserébe kapott, illetve képviselő-testületi határozat-tervezetekbe foglalt ígéreteket ezúttal be is tartják. Amire, az előzmények ismeretében, tudjuk, semmi garancia.
Mindenesetre a nyilvánosság elé kerültekből ítélve – lásd a Sütő-szobor felállítására, illetve a visszaszolgáltatott ingatlanban működő Unirea Főgimnázium mellett létrehozandó római katolikus középiskolára vonatkozókat –, úgy tűnt, érdemes újra próbálkozni. Igaz, ezzel ellentmond az, ami a legutóbbi képviselő-testületi ülésen történt, ahol a katolikus iskola létrehozásáról kellett volna dönteniük a városatyáknak. Az előzetes egyeztetések ellenére a pészédés vezetés alatt álló tanfelügyelőség határozott nemet mondott a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozására, ezért az RMDSZ lemondott az erről szóló határozat-tervezet napirendre tűzéséről. Hogy milyen okokra hivatkozott a tanfelügyelőség, arról nincs tudomásunk. Ismerjük viszont a lecserélt liberális alpolgármester korábbi érvelését – „ezt az épületet Emil Dandea egykori polgármester elsőként szánta a városnak, oktatási célra” –, ezért könnyen el tudjuk képzelni. Nos, korábban magunk is úgy vélekedtünk, ha a mostani – a Sütő-szobor felállítására, a Kossuth Lajos utca nevének visszaadására, a római katolikus gimnázium létrehozására, a Bolyai gimnáziumnak helyet adó épület főjavításának közpénzből történő finanszírozására stb. vonatkozó – ígéretek akár fele megvalósul, már érdemes volt megegyezni. Feltéve, hogy ezúttal egy mindenki számára hozzáférhető, írott egyezséget kötnek. Ami alapján, ha úgy alakul, könnyen eldönthető, ki szegte meg adott szavát. Egyelőre azonban nincs tudomásunk afelől, hogy ez megszületett volna.
Bár az is igaz, minden szerződés, egyezség – írott, szóbeli egyaránt – annyit ér, amennyit betartanak belőle…
Szentgyörgyi László. Székelyhon.ro
Heves magyarellenes indulatokat váltott ki marosvásárhelyi liberális körökben, de nem csak, amikor néhány hete megtörtént az alpolgármester-csere. Mint tudják: a liberális Ionela Ciotlăuşt a demokrata-liberális Claudiu Maior váltotta, az RMDSZ aktív támogatásával. A PNL megyei fődobréja, akarom mondani: főgóréja, a leváltott hölgyeménnyel karöltve kígyót-békát ráhordott akkoriban a csere megszavazóira. Elvtelen háttéralkukról, árulásról hadováltak, bírósággal fenyegetőztek. Aztán elmúlt nekik.
Magyar részről is sokan kifogásolták a polgármester által kezdeményezett akciót, pontosabban azt, hogy az RMDSZ részt vállalt belőle, hisz köztudomású, szavazatai nélkül nem történhetett volna meg a csere. Egyesek azzal érveltek, hogy a Floreaval kötött egyezségekből rendre vesztesként került ki a helyi magyarság. Kivéve az RMDSZ egyes „alkudozó” vezetőit. Mások viszont, abból kiindulva, hogy a vásárhelyi magyar közösség szempontjából teljesen mindegy, ki az alpolgármester, elfogadták, illetve nem ellenezték a váltást. Úgy vélekedtek, hogy akár hasznosnak is bizonyulhat, feltéve ha a váltásért cserébe kapott, illetve képviselő-testületi határozat-tervezetekbe foglalt ígéreteket ezúttal be is tartják. Amire, az előzmények ismeretében, tudjuk, semmi garancia.
Mindenesetre a nyilvánosság elé kerültekből ítélve – lásd a Sütő-szobor felállítására, illetve a visszaszolgáltatott ingatlanban működő Unirea Főgimnázium mellett létrehozandó római katolikus középiskolára vonatkozókat –, úgy tűnt, érdemes újra próbálkozni. Igaz, ezzel ellentmond az, ami a legutóbbi képviselő-testületi ülésen történt, ahol a katolikus iskola létrehozásáról kellett volna dönteniük a városatyáknak. Az előzetes egyeztetések ellenére a pészédés vezetés alatt álló tanfelügyelőség határozott nemet mondott a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozására, ezért az RMDSZ lemondott az erről szóló határozat-tervezet napirendre tűzéséről. Hogy milyen okokra hivatkozott a tanfelügyelőség, arról nincs tudomásunk. Ismerjük viszont a lecserélt liberális alpolgármester korábbi érvelését – „ezt az épületet Emil Dandea egykori polgármester elsőként szánta a városnak, oktatási célra” –, ezért könnyen el tudjuk képzelni. Nos, korábban magunk is úgy vélekedtünk, ha a mostani – a Sütő-szobor felállítására, a Kossuth Lajos utca nevének visszaadására, a római katolikus gimnázium létrehozására, a Bolyai gimnáziumnak helyet adó épület főjavításának közpénzből történő finanszírozására stb. vonatkozó – ígéretek akár fele megvalósul, már érdemes volt megegyezni. Feltéve, hogy ezúttal egy mindenki számára hozzáférhető, írott egyezséget kötnek. Ami alapján, ha úgy alakul, könnyen eldönthető, ki szegte meg adott szavát. Egyelőre azonban nincs tudomásunk afelől, hogy ez megszületett volna.
Bár az is igaz, minden szerződés, egyezség – írott, szóbeli egyaránt – annyit ér, amennyit betartanak belőle…
Szentgyörgyi László. Székelyhon.ro
2014. június 25.
Apró lépés a katolikus gimnázium újraindítása felé
Van esély a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ősztől való újraindítására – jelentette ki Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke azt követően, hogy tegnap Dorin Florea polgármesterrel és Ştefan Someşan főtanfelügyelővel is tárgyalt az ügyben.
A megbeszélésen Brassai ismételten hangsúlyozta, az államosítás áldozatául esett nagy múltú iskola újraindítása nem vonja maga után az Unirea Főgimnázium „utcára pakolását", mint ahogy egyes nemzetféltő román politikusok és sajtótermékek próbálták eddig beállítani a helyzetet.
A hangulatkeltők munkája mindeddig eredményesnek bizonyult: egyetlen felelős beosztásban lévő marosvásárhelyi román politikus sem vállalta fel az iskolaalapítás elengedhetetlen támogatását. Az egyház álláspontját tolmácsolva Brassai úgy vélte, a jelenlegi és a létesítendő tanintézet megférhet a katolikus egyház által visszaszerzett Klastrom (Mihai Viteazul) utcai épületegyüttesben.
Politikai alkuk tárgyát képezi a Rákóczi-iskola
A kommunista rendszer által felszámolt felekezeti iskola újraindításához mind a városi önkormányzat, mind a tanfelügyelőség jóváhagyására szükség van. Amikor az RMDSZ tavasszal hozzájárult Ionela Ciotlăuş liberális alpolgármester leváltásához és a demokrata-liberális Claudiu Maior kinevezéséhez, feltételként szabta az iskolaalapítás támogatását.
A kérdésről egyezség született központi szinten is, ahol Victor Ponta kormányfő biztosította a magyar alakulatot a szociáldemokraták segítségéről. Ennek ellenére Ştefan Someşan főtanfelügyelő korábban elutasította az Erdélyi Római Katolikus Státus és a szülők kérését, hosszas huzavona után azonban álláspontot váltott.
Értesüléseink szerint Someşan csak azok után tért jobb belátásra, miután pártvonalon maga a miniszterelnök, szakmai vonalon pedig az oktatási tárcavezető is a leváltását helyezte kilátásba. „Ha a helyi tanács kéri az iskolahálózat módosítását és a katolikus iskola létrehozását, a tanfelügyelőség beleegyezik" – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő, hozzátéve: ő csak véletlenszerűen csöppent be a tegnapi tárgyalásra, melyre Dorin Florea polgármester irodájában került sor. Someşan ezért nem is akart további részletekkel szolgálni.
Brassai Zsombor számításai szerint a július eleji önkormányzati ülésen két román pártnak is az RMDSZ kezdeményezése mellé kellene állnia. A főtanfelügyelő egyébként a helyi PSD elnöke, melynek az egyik képviselője éppen a felesége. Brassai elmondta továbbá, tegnap Dorin Florea PDL-s polgármester is pozitív hozzáállást tanúsított.
„Elvárjuk, hogy a két román párt helyi, illetve megyei elnökének álláspontját a többi tanácsos is tartsa tiszteletbe és szavazza meg az iskolaalapításról szóló határozattervezetet" – nyilatkozta a Krónikának Brassai Zsombor.
Amennyiben a helyi önkormányzat is áldását adja az iskolaalapítási tervre, egy végső jóváhagyásra lenne szükség, amit az oktatásügyi tárcától várnak, erre viszont a koalíció keretében már korábban ígéret született. „Tudjuk, hogy kifutottunk az időből, de ehhez hasonló késői jóváhagyások még érkeztek a tavalyi nyári vakációban is, Arad és Bihar megyében" – mondta el lapunknak Tamási Zsolt, a katolikus státus vásárhelyi képviselője.
A bolyais osztályokra alapoznak
A státus helyi képviselője úgy tudja, a leendő iskola az első tanévben csak a bolyais diákokra és pedagógusokra alapozhat. „A Rákóczi egyelőre 104 diákkal indulna, hisz a katolikus státus nem kérheti az unireás szülőktől, hogy váljanak ki a főgimnáziumból. Ez egy következő lépés lenne. Majd, ha a létesítendő iskola jogi személyiséggel fog rendelkezni, akár előkészítő osztályt is indíthat" – vetítette elő a forgatókönyvet Tamási. Az új tanintézet igazán akkor erősödne meg, ha az Unireában működő tizennégy magyar osztály testületileg csatlakozna a Rákóczihoz.
Kérdésünkre, hogy melyik épületet vennék igénybe, Tamási Zsolt elmondta, a döntést a későbbiekben hozzák meg, ugyanakkor nyomatékosítani kívánta, hogy mindkét ingatlan – mind a kicsi, mind a nagy – az egyház visszaszerzett tulajdonát képezi. A huzamos ideje elmaradt házbér miatt a státus nem hosszabbított szerződést az önkormányzattal, így gyakorlatilag az Unirea Főgimnázium ingyen és bérmentve, ugyanakkor bármiféle jogi alap nélkül használja az egyházi ingatlant.
A városháza nem zárkózik el az adósságok törlesztésétől, azonban Dorin Florea polgármester azt szeretné, ha az egyház és az önkormányzat között egy újabb, hosszú távú megállapodás születne, hogy uniós alapokra pályázva renoválják az épületet. Az elkövetkező napokban, az egyház bevonásával, a felek erről és az iskolaalapítás kérdéséről szeretnének egyeztetni.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)
Van esély a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ősztől való újraindítására – jelentette ki Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke azt követően, hogy tegnap Dorin Florea polgármesterrel és Ştefan Someşan főtanfelügyelővel is tárgyalt az ügyben.
A megbeszélésen Brassai ismételten hangsúlyozta, az államosítás áldozatául esett nagy múltú iskola újraindítása nem vonja maga után az Unirea Főgimnázium „utcára pakolását", mint ahogy egyes nemzetféltő román politikusok és sajtótermékek próbálták eddig beállítani a helyzetet.
A hangulatkeltők munkája mindeddig eredményesnek bizonyult: egyetlen felelős beosztásban lévő marosvásárhelyi román politikus sem vállalta fel az iskolaalapítás elengedhetetlen támogatását. Az egyház álláspontját tolmácsolva Brassai úgy vélte, a jelenlegi és a létesítendő tanintézet megférhet a katolikus egyház által visszaszerzett Klastrom (Mihai Viteazul) utcai épületegyüttesben.
Politikai alkuk tárgyát képezi a Rákóczi-iskola
A kommunista rendszer által felszámolt felekezeti iskola újraindításához mind a városi önkormányzat, mind a tanfelügyelőség jóváhagyására szükség van. Amikor az RMDSZ tavasszal hozzájárult Ionela Ciotlăuş liberális alpolgármester leváltásához és a demokrata-liberális Claudiu Maior kinevezéséhez, feltételként szabta az iskolaalapítás támogatását.
A kérdésről egyezség született központi szinten is, ahol Victor Ponta kormányfő biztosította a magyar alakulatot a szociáldemokraták segítségéről. Ennek ellenére Ştefan Someşan főtanfelügyelő korábban elutasította az Erdélyi Római Katolikus Státus és a szülők kérését, hosszas huzavona után azonban álláspontot váltott.
Értesüléseink szerint Someşan csak azok után tért jobb belátásra, miután pártvonalon maga a miniszterelnök, szakmai vonalon pedig az oktatási tárcavezető is a leváltását helyezte kilátásba. „Ha a helyi tanács kéri az iskolahálózat módosítását és a katolikus iskola létrehozását, a tanfelügyelőség beleegyezik" – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő, hozzátéve: ő csak véletlenszerűen csöppent be a tegnapi tárgyalásra, melyre Dorin Florea polgármester irodájában került sor. Someşan ezért nem is akart további részletekkel szolgálni.
Brassai Zsombor számításai szerint a július eleji önkormányzati ülésen két román pártnak is az RMDSZ kezdeményezése mellé kellene állnia. A főtanfelügyelő egyébként a helyi PSD elnöke, melynek az egyik képviselője éppen a felesége. Brassai elmondta továbbá, tegnap Dorin Florea PDL-s polgármester is pozitív hozzáállást tanúsított.
„Elvárjuk, hogy a két román párt helyi, illetve megyei elnökének álláspontját a többi tanácsos is tartsa tiszteletbe és szavazza meg az iskolaalapításról szóló határozattervezetet" – nyilatkozta a Krónikának Brassai Zsombor.
Amennyiben a helyi önkormányzat is áldását adja az iskolaalapítási tervre, egy végső jóváhagyásra lenne szükség, amit az oktatásügyi tárcától várnak, erre viszont a koalíció keretében már korábban ígéret született. „Tudjuk, hogy kifutottunk az időből, de ehhez hasonló késői jóváhagyások még érkeztek a tavalyi nyári vakációban is, Arad és Bihar megyében" – mondta el lapunknak Tamási Zsolt, a katolikus státus vásárhelyi képviselője.
A bolyais osztályokra alapoznak
A státus helyi képviselője úgy tudja, a leendő iskola az első tanévben csak a bolyais diákokra és pedagógusokra alapozhat. „A Rákóczi egyelőre 104 diákkal indulna, hisz a katolikus státus nem kérheti az unireás szülőktől, hogy váljanak ki a főgimnáziumból. Ez egy következő lépés lenne. Majd, ha a létesítendő iskola jogi személyiséggel fog rendelkezni, akár előkészítő osztályt is indíthat" – vetítette elő a forgatókönyvet Tamási. Az új tanintézet igazán akkor erősödne meg, ha az Unireában működő tizennégy magyar osztály testületileg csatlakozna a Rákóczihoz.
Kérdésünkre, hogy melyik épületet vennék igénybe, Tamási Zsolt elmondta, a döntést a későbbiekben hozzák meg, ugyanakkor nyomatékosítani kívánta, hogy mindkét ingatlan – mind a kicsi, mind a nagy – az egyház visszaszerzett tulajdonát képezi. A huzamos ideje elmaradt házbér miatt a státus nem hosszabbított szerződést az önkormányzattal, így gyakorlatilag az Unirea Főgimnázium ingyen és bérmentve, ugyanakkor bármiféle jogi alap nélkül használja az egyházi ingatlant.
A városháza nem zárkózik el az adósságok törlesztésétől, azonban Dorin Florea polgármester azt szeretné, ha az egyház és az önkormányzat között egy újabb, hosszú távú megállapodás születne, hogy uniós alapokra pályázva renoválják az épületet. Az elkövetkező napokban, az egyház bevonásával, a felek erről és az iskolaalapítás kérdéséről szeretnének egyeztetni.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)
2014. június 27.
A városi közgyűlésen múlik a katolikus iskola és az Egyesülés kollégium ügye
Hétfőn végül is eljutott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalba a tanfelügyelőség jóváhagyása, amelynek hiányában a városi tanács júniusi ülésének napirendjéről törölni kellett a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium megalakítására vonatkozó határozattervezet megvitatását. Így tehát a júliusi tanácsülésen dől majd el, hogy helyhatósági döntés birtokában az eljárást, amelynek következő lépése a szaktárca jóváhagyása lenne, folytathatja-e az iskolaalapítással megbízott Erdélyi Római Katolikus Státus – tájékoztatott dr. Tamás Zsolt, a státus megbízottja. Elképzelésük szerint 0–12-ig egy sor osztályt működtetnének, s a jelenlegi katolikus osztályok a Bolyai Farkas középiskola helyett az egyház saját épületében tanulnának. Ha sikerül az iskolának jogi személyiséggé válnia, a négy középiskolai osztály egy évre valószínűleg még a Bolyaiban marad, s az előkészítő osztályt is a jövő ősztől indíthatnák.
A hírt, hogy a tanfelügyelőség is beleegyezett a római katolikus gimnázium indításába, Peti András alpolgármester is megerősítette, aki reménykedik abban, hogy az ígéretek szerint a városi tanács is kedvezően viszonyul a kéréshez. Az alpolgármester cáfolta azokat a rémhíreket, amelyek szerint a katolikus gimnázium megalapításával az Egyesülés Nemzeti Kollégiumnak nem lenne többé helye az épületben. Sőt, ha a státus megkapja a jóváhagyást, akkor új szerződést kötne a polgármesteri hivatallal, hogy az Egyesülés középiskola helyben maradhasson, s közösen uniós alapokra pályázva felújítanák az épületet – cáfolta a nemzeti kollégium kiűzéséről keltett rémhíreket Peti András.
A Római Katolikus Egyház 2004-ben kormányhatározat alapján kapta vissza az épületet, amelyet hosszú lejáratú bérletbe adott a városnak, hogy az Egyesülés középiskola tovább működhessen benne. Időközben hiába próbálkozott, hogy a saját tulajdonú épületében önálló iskolát működtessen, kérése nem talált meghallgatásra. Ha a tanács mégsem szavazza meg az önálló jogi személyiséggel rendelkező római katolikus gimnázium megalapítását, az Egyesülés középiskola működése továbbra is törvénytelen marad. Az iskolafenntartó helyhatóság ugyanis a szerződésben megfogalmazott feltételeknek nem tett eleget, és hosszú ideig nem fizette a bérleti díjat, ezért a bérleti szerződést felbontották, a státusnak tehát joga van azt tenni az épülettel, amit akar. A különböző politikai fórumokon egészen a kormányfőig állítólag már megegyeztek, hogy a jelenlegi kellemetlen helyzetből a katolikus iskola engedélyezése lehet a kiút, amit a tanfelügyelőség késleltetett a hétfői beleegyezést megelőzően.
A kényszerhelyzetet valószínűleg meglovagolják a nemzetféltő román politikusok, ahogy ezt tegnapi közleményében Marius Pascan demokrata párti szenátor tette, aki valótlanságok egész sorával érvel az ellen, hogy a katolikus egyház legalább részlegesen birtokába vehesse a saját épületét. A szenátor az állítólag a végsőkig elkeseredett tanügyiek, szülők és diákok nevében állítja, hogy a státus felvette a tetemes bérleti díjat, és abból nem fordított vissza semmit az épület karbantartására, holott közismert, hogy felújították a tetőzetet, a dísztermet, a mellékhelyiségeket és elvégezték a legsürgősebb állagmegőrző munkálatokat is.
A szenátor szerint az épületet, ahova 1.200 diák jár a 70 százalékban román tannyelvű osztályokba, nem lehet megosztani a tulajdonossal, mivel nincsen elég hely. A közlemény végén a toleranciára, a szeparatizmus, a politikai viszály elkerülésére, a harmóniára, az egymás iránti szeretetre vonatkozó szlogeneket használ. Mindez nagyon is kétségbe vonható, ha arra gondolunk, hogy az évek során az iskolából egyre jobban kiszorították a magyar diákokat. A legutolsó példa erre, hogy az Elektromarosból odaköltöztetett informatikaosztály folytonosságát is megszüntették a jövő tanévtől, s a magyar feliratokat még a mellékhelyiségekről is letépdesték. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor hamisan hangzanak azok az érzelgős szavak, amelyekkel a szenátor az iskola ügyéért felelős tisztségviselőkre akar hatni.
Józan ésszel tekintve a helyzetet, a testvériség jegyében mindkét iskola megfér egymás mellett, s a tulajdonostól semmilyen hatalom nem veheti el a jogot, hogy a saját épületét használatba vegye. Ami egy normális országban természetes lenne, az Marosvásárhelyen hosszú vesszőfutás árán valósulhat meg.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)
Hétfőn végül is eljutott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalba a tanfelügyelőség jóváhagyása, amelynek hiányában a városi tanács júniusi ülésének napirendjéről törölni kellett a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium megalakítására vonatkozó határozattervezet megvitatását. Így tehát a júliusi tanácsülésen dől majd el, hogy helyhatósági döntés birtokában az eljárást, amelynek következő lépése a szaktárca jóváhagyása lenne, folytathatja-e az iskolaalapítással megbízott Erdélyi Római Katolikus Státus – tájékoztatott dr. Tamás Zsolt, a státus megbízottja. Elképzelésük szerint 0–12-ig egy sor osztályt működtetnének, s a jelenlegi katolikus osztályok a Bolyai Farkas középiskola helyett az egyház saját épületében tanulnának. Ha sikerül az iskolának jogi személyiséggé válnia, a négy középiskolai osztály egy évre valószínűleg még a Bolyaiban marad, s az előkészítő osztályt is a jövő ősztől indíthatnák.
A hírt, hogy a tanfelügyelőség is beleegyezett a római katolikus gimnázium indításába, Peti András alpolgármester is megerősítette, aki reménykedik abban, hogy az ígéretek szerint a városi tanács is kedvezően viszonyul a kéréshez. Az alpolgármester cáfolta azokat a rémhíreket, amelyek szerint a katolikus gimnázium megalapításával az Egyesülés Nemzeti Kollégiumnak nem lenne többé helye az épületben. Sőt, ha a státus megkapja a jóváhagyást, akkor új szerződést kötne a polgármesteri hivatallal, hogy az Egyesülés középiskola helyben maradhasson, s közösen uniós alapokra pályázva felújítanák az épületet – cáfolta a nemzeti kollégium kiűzéséről keltett rémhíreket Peti András.
A Római Katolikus Egyház 2004-ben kormányhatározat alapján kapta vissza az épületet, amelyet hosszú lejáratú bérletbe adott a városnak, hogy az Egyesülés középiskola tovább működhessen benne. Időközben hiába próbálkozott, hogy a saját tulajdonú épületében önálló iskolát működtessen, kérése nem talált meghallgatásra. Ha a tanács mégsem szavazza meg az önálló jogi személyiséggel rendelkező római katolikus gimnázium megalapítását, az Egyesülés középiskola működése továbbra is törvénytelen marad. Az iskolafenntartó helyhatóság ugyanis a szerződésben megfogalmazott feltételeknek nem tett eleget, és hosszú ideig nem fizette a bérleti díjat, ezért a bérleti szerződést felbontották, a státusnak tehát joga van azt tenni az épülettel, amit akar. A különböző politikai fórumokon egészen a kormányfőig állítólag már megegyeztek, hogy a jelenlegi kellemetlen helyzetből a katolikus iskola engedélyezése lehet a kiút, amit a tanfelügyelőség késleltetett a hétfői beleegyezést megelőzően.
A kényszerhelyzetet valószínűleg meglovagolják a nemzetféltő román politikusok, ahogy ezt tegnapi közleményében Marius Pascan demokrata párti szenátor tette, aki valótlanságok egész sorával érvel az ellen, hogy a katolikus egyház legalább részlegesen birtokába vehesse a saját épületét. A szenátor az állítólag a végsőkig elkeseredett tanügyiek, szülők és diákok nevében állítja, hogy a státus felvette a tetemes bérleti díjat, és abból nem fordított vissza semmit az épület karbantartására, holott közismert, hogy felújították a tetőzetet, a dísztermet, a mellékhelyiségeket és elvégezték a legsürgősebb állagmegőrző munkálatokat is.
A szenátor szerint az épületet, ahova 1.200 diák jár a 70 százalékban román tannyelvű osztályokba, nem lehet megosztani a tulajdonossal, mivel nincsen elég hely. A közlemény végén a toleranciára, a szeparatizmus, a politikai viszály elkerülésére, a harmóniára, az egymás iránti szeretetre vonatkozó szlogeneket használ. Mindez nagyon is kétségbe vonható, ha arra gondolunk, hogy az évek során az iskolából egyre jobban kiszorították a magyar diákokat. A legutolsó példa erre, hogy az Elektromarosból odaköltöztetett informatikaosztály folytonosságát is megszüntették a jövő tanévtől, s a magyar feliratokat még a mellékhelyiségekről is letépdesték. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor hamisan hangzanak azok az érzelgős szavak, amelyekkel a szenátor az iskola ügyéért felelős tisztségviselőkre akar hatni.
Józan ésszel tekintve a helyzetet, a testvériség jegyében mindkét iskola megfér egymás mellett, s a tulajdonostól semmilyen hatalom nem veheti el a jogot, hogy a saját épületét használatba vegye. Ami egy normális országban természetes lenne, az Marosvásárhelyen hosszú vesszőfutás árán valósulhat meg.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)
2014. június 28.
Álszent aggodalom
Ne tegyétek tönkre az Unirea kollégiumot! címmel közleményt tett közzé az egyik román szenátorunk, aki a marosvásárhelyi oktatás etalonjának nevezte az Unirea kollégiumot, ahol 1200 román és magyar nyelven tanuló diák öregbíti az oktatás és a tanintézmény hírnevét. Eddig nincs is gond. Ám a honatya szerint az iskola a szakadék szélére került, ami kétségbeesésbe kergeti a szülőket, tanulókat egyaránt.
Hamar kiderült, hogy a "katasztrófa", amely a szenátor szerint a szakadék szélére sodorta az intézményt, nem egyéb, mint az, hogy, "a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mintájára", az RMDSZ arra készül, hogy "kiebrudalja a román tagozatot, és egy új, római katolikus teológiai profilú líceumot hozzon létre". Ugyanis az épületcsoportot, amelyben az iskola működik, visszaszolgáltatták a római katolikus egyháznak. Ebből pedig, köztudott, nagy bajok következtek.
A szenátor az RMDSZ álláspontját kifogásolja, amely szerint a katolikus elméleti líceum létrehozásával, jobban mondva visszaállításával a magyar közösség jogos igényének tesznek eleget, mert szerinte nincs is erre igény.
Persze tiltakozik ez ellen, mint ahogy korábban, amikor a kormány helyi megbízottja volt, vehemensen tiltakozott az erdők visszaszolgáltatása ellen is, és sorozatban támadta meg a bíróságon a magyar grófok szerinte jogtalan restitúciós igényét. Argumentumként egyebek között a megyei tanfelügyelőség álláspontját idézi, amely szerint "ebben a pillanatban nem lehet pluszposztokat és jogi személyiséggel rendelkező oktatási intézményeket létrehozni", mert a beiskolázási tervet már elfogadta az oktatási tárca, amiről kormányhatározat is született. Azonban politikai nyomásra – szerinte az RMDSZ sarokba szorította PSD-t, és ezáltal veszélybe került a főtanfelügyelő bársonyszéke is – a megyei tanfelügyelőség vezetője is visszakozott korábbi álláspontjáról, és a helyi adminisztrációra bízza, oldja meg.
A szenátor felszólítja az illetékeseket, "ne politikai vagy etnikai meggondolások alapján döntsenek", a katolikus egyháztól pedig toleranciát, megértést, felebaráti szeretetet követel: "ne hagyják, hogy az etnikai szeparatizmus és a politikai viszályok áldozatává váljék", ne tegyék tönkre az oly sok nehézség árán felépített Egyesülés líceumot.
A farizeusság magasiskolájaként lehetne tanítani ezt az álszent aggodalmat. Mert miközben a román tagozat sorsát siratja, egyetlen szóval sem említi, hogy ez az oktatási intézmény valamikor színmagyar katolikus főgimnázium volt, mint ahogy a Bolyai is tiszta magyar oktatási intézményként működött. Ha nem volna farizeus, az ellen is tiltakoznia kellene, hogy például az ortodox egyház máig sem adta vissza a görög katolikusoknak a főtéri alsó katedrálist.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)
Ne tegyétek tönkre az Unirea kollégiumot! címmel közleményt tett közzé az egyik román szenátorunk, aki a marosvásárhelyi oktatás etalonjának nevezte az Unirea kollégiumot, ahol 1200 román és magyar nyelven tanuló diák öregbíti az oktatás és a tanintézmény hírnevét. Eddig nincs is gond. Ám a honatya szerint az iskola a szakadék szélére került, ami kétségbeesésbe kergeti a szülőket, tanulókat egyaránt.
Hamar kiderült, hogy a "katasztrófa", amely a szenátor szerint a szakadék szélére sodorta az intézményt, nem egyéb, mint az, hogy, "a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mintájára", az RMDSZ arra készül, hogy "kiebrudalja a román tagozatot, és egy új, római katolikus teológiai profilú líceumot hozzon létre". Ugyanis az épületcsoportot, amelyben az iskola működik, visszaszolgáltatták a római katolikus egyháznak. Ebből pedig, köztudott, nagy bajok következtek.
A szenátor az RMDSZ álláspontját kifogásolja, amely szerint a katolikus elméleti líceum létrehozásával, jobban mondva visszaállításával a magyar közösség jogos igényének tesznek eleget, mert szerinte nincs is erre igény.
Persze tiltakozik ez ellen, mint ahogy korábban, amikor a kormány helyi megbízottja volt, vehemensen tiltakozott az erdők visszaszolgáltatása ellen is, és sorozatban támadta meg a bíróságon a magyar grófok szerinte jogtalan restitúciós igényét. Argumentumként egyebek között a megyei tanfelügyelőség álláspontját idézi, amely szerint "ebben a pillanatban nem lehet pluszposztokat és jogi személyiséggel rendelkező oktatási intézményeket létrehozni", mert a beiskolázási tervet már elfogadta az oktatási tárca, amiről kormányhatározat is született. Azonban politikai nyomásra – szerinte az RMDSZ sarokba szorította PSD-t, és ezáltal veszélybe került a főtanfelügyelő bársonyszéke is – a megyei tanfelügyelőség vezetője is visszakozott korábbi álláspontjáról, és a helyi adminisztrációra bízza, oldja meg.
A szenátor felszólítja az illetékeseket, "ne politikai vagy etnikai meggondolások alapján döntsenek", a katolikus egyháztól pedig toleranciát, megértést, felebaráti szeretetet követel: "ne hagyják, hogy az etnikai szeparatizmus és a politikai viszályok áldozatává váljék", ne tegyék tönkre az oly sok nehézség árán felépített Egyesülés líceumot.
A farizeusság magasiskolájaként lehetne tanítani ezt az álszent aggodalmat. Mert miközben a román tagozat sorsát siratja, egyetlen szóval sem említi, hogy ez az oktatási intézmény valamikor színmagyar katolikus főgimnázium volt, mint ahogy a Bolyai is tiszta magyar oktatási intézményként működött. Ha nem volna farizeus, az ellen is tiltakoznia kellene, hogy például az ortodox egyház máig sem adta vissza a görög katolikusoknak a főtéri alsó katedrálist.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)
2014. július 3.
Jegyzői akadály a katolikus gimnázium előtt
A marosvásárhelyi városháza jegyzője szerint törvénytelen és nem kaphatja meg az ő aláírását a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozása érdekében benyújtott határozattervezet. A keddi ülés napirendjén egyelőre ez nem szerepel, de még felkerülhet a sürgősségi pontok közé.
Miután néhány napja megkapta a megyei tanfelügyelőség jóváhagyását, a városi önkormányzat rábólintására is szükség van ahhoz, hogy ősztől a Bolyai Farkas Gimnázium keretében működő római katolikus osztályok különváljanak, és megalkossák az új felekezeti oktatási intézményt. A városháza jegyzője, Maria Cioban két egész oldalon át magyarázza, hogy miért törvénytelen és miért nem kaphatja meg az ő aláírását a marosvásárhelyi RMDSZ-es önkormányzati képviselőknek a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozása érdekében benyújtott határozattervezete.
Lekésett határidő
Maria Cioban úgy véli, a magyar önkormányzati képviselők által benyújtott tervezet nem felel meg az érvényben levő törvényes előírásoknak. A jegyző szerint a 2014–2015-ös iskolai hálózatot idén áprilisban fogadták el, s abban nem szerepel a létrehozásra javasolt felekezeti oktatási intézmény, így azon már nem lehet módosítást eszközölni. Cioban szerint ahhoz, hogy egy meglevő oktatási intézményből osztályok váljanak ki, és azok egy jogi személyiséggel rendelkező új iskolává váljanak, szükség van az oktatási minisztérium engedélyére is (szerk. megj.: ezt csak az önkormányzat pozitív döntése után lehet kérni). Maria Cioban azt is kifogásolja, hogy bár az újonnan létesülendő oktatási intézmény az első tanévben a Bolyaiból kiváló római katolikus osztályokból állna, s ezek a 2014–2015-ös tanévben még a Bolyaiban tanulnának, az új iskola címe a jelenlegi Unirea Főgimnázium székhelyén lenne.
A jegyző leírja: az oktatási intézmények csak azután viselhetik egy személyiség nevét, miután rendelkeznek a megyei névadó bizottság engedélyével. Maria Cioban azért sem akarja aláírni a határozattervezetet, mert szerinte a helyi önkormányzatok nem, csupán a Romániában elismert egyházak hozhatnak létre felekezeti oktatási intézményeket, így a javaslatnak nincs jogi alapja.
Második variáns
Módosult némileg a marosvásárhelyi RMDSZ-es önkormányzati képviselők most közzétett, a városháza honlapján tanulmányozható határozattervezete. Figyelembe vették, hogy nem lehet egyből II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumnak nevezi a létrehozandó oktatási intézményt, s Római Katolikus Gimnázium néven emlegetik. A tervezetben továbbra is benne maradt, hogy jelenleg az Unirea Főgimnázium érvényes szerződés hiányában, törvénytelenül használja a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott intézményt, ám amennyiben a helyi tanács beleegyezik az új felekezeti oktatási intézmény létrehozásába, az egyház hajlandó szerződést kötni, legalább 15 évre, helyet biztosítva az Unireának. Kérik, hogy szavazzanak a római katolikus osztályok kiválásáról és egy új, jogi személyiséggel bíró oktatási intézmény létrehozásáról, amely ideiglenesen a Bolyai Farkas Gimnáziumban fog működni.
A marosvásárhelyi önkormányzati ülést július 8-án, kedden 14 órától tartják, 38 napirendi ponttal. Amennyiben Maria Ciobant nem tudják jobb belátásra bírni, nem változtatja meg véleményét és nem írja alá a magyar képviselők által benyújtott határozattervezetet, ez nem kerülhet fel a sürgősségi napirendi pontok közé sem.
Simon Virág, Székelyhon.ro
A marosvásárhelyi városháza jegyzője szerint törvénytelen és nem kaphatja meg az ő aláírását a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozása érdekében benyújtott határozattervezet. A keddi ülés napirendjén egyelőre ez nem szerepel, de még felkerülhet a sürgősségi pontok közé.
Miután néhány napja megkapta a megyei tanfelügyelőség jóváhagyását, a városi önkormányzat rábólintására is szükség van ahhoz, hogy ősztől a Bolyai Farkas Gimnázium keretében működő római katolikus osztályok különváljanak, és megalkossák az új felekezeti oktatási intézményt. A városháza jegyzője, Maria Cioban két egész oldalon át magyarázza, hogy miért törvénytelen és miért nem kaphatja meg az ő aláírását a marosvásárhelyi RMDSZ-es önkormányzati képviselőknek a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozása érdekében benyújtott határozattervezete.
Lekésett határidő
Maria Cioban úgy véli, a magyar önkormányzati képviselők által benyújtott tervezet nem felel meg az érvényben levő törvényes előírásoknak. A jegyző szerint a 2014–2015-ös iskolai hálózatot idén áprilisban fogadták el, s abban nem szerepel a létrehozásra javasolt felekezeti oktatási intézmény, így azon már nem lehet módosítást eszközölni. Cioban szerint ahhoz, hogy egy meglevő oktatási intézményből osztályok váljanak ki, és azok egy jogi személyiséggel rendelkező új iskolává váljanak, szükség van az oktatási minisztérium engedélyére is (szerk. megj.: ezt csak az önkormányzat pozitív döntése után lehet kérni). Maria Cioban azt is kifogásolja, hogy bár az újonnan létesülendő oktatási intézmény az első tanévben a Bolyaiból kiváló római katolikus osztályokból állna, s ezek a 2014–2015-ös tanévben még a Bolyaiban tanulnának, az új iskola címe a jelenlegi Unirea Főgimnázium székhelyén lenne.
A jegyző leírja: az oktatási intézmények csak azután viselhetik egy személyiség nevét, miután rendelkeznek a megyei névadó bizottság engedélyével. Maria Cioban azért sem akarja aláírni a határozattervezetet, mert szerinte a helyi önkormányzatok nem, csupán a Romániában elismert egyházak hozhatnak létre felekezeti oktatási intézményeket, így a javaslatnak nincs jogi alapja.
Második variáns
Módosult némileg a marosvásárhelyi RMDSZ-es önkormányzati képviselők most közzétett, a városháza honlapján tanulmányozható határozattervezete. Figyelembe vették, hogy nem lehet egyből II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumnak nevezi a létrehozandó oktatási intézményt, s Római Katolikus Gimnázium néven emlegetik. A tervezetben továbbra is benne maradt, hogy jelenleg az Unirea Főgimnázium érvényes szerződés hiányában, törvénytelenül használja a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott intézményt, ám amennyiben a helyi tanács beleegyezik az új felekezeti oktatási intézmény létrehozásába, az egyház hajlandó szerződést kötni, legalább 15 évre, helyet biztosítva az Unireának. Kérik, hogy szavazzanak a római katolikus osztályok kiválásáról és egy új, jogi személyiséggel bíró oktatási intézmény létrehozásáról, amely ideiglenesen a Bolyai Farkas Gimnáziumban fog működni.
A marosvásárhelyi önkormányzati ülést július 8-án, kedden 14 órától tartják, 38 napirendi ponttal. Amennyiben Maria Ciobant nem tudják jobb belátásra bírni, nem változtatja meg véleményét és nem írja alá a magyar képviselők által benyújtott határozattervezetet, ez nem kerülhet fel a sürgősségi napirendi pontok közé sem.
Simon Virág, Székelyhon.ro
2014. július 4.
Marosvásárhely frontváros – Nem fizetnek, de legyen benne román iskola
Újabb iskolaügy borzolja a marosvásárhelyi magyarok kedélyét mostanság: lesz vagy nem lesz II. Rákóczi Ferenc néven líceum?
A jelenleg a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumnak helyet adó ingatlanban egy felekezeti középiskolát akar létrehozni a magyar közösség. A 30 százalékban magyar osztályokkal bíró intézmény épületét tíz éve visszaszolgáltatták a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, s mivel a városházával kötött bérleti szerződést 2012-től nem újították meg, illetve a városháza nem fizette ki a bért, a katolikus egyház és az RMDSZ képviselői már tavaly felvetették, hogy egy különálló jogállású magyar tagozatot kellene létrehozni az épületben.
Hisztis liberális: kirúgják a románokat!
A románok közt erre kitört a hisztéria, hogy a szegény unireás román diákokat kiteszik az utcára, noha mind a katolikus egyház, mind az RMDSZ kijelentette, csupán annyiról van szó, a román és a magyar tagozat rendelkezzen külön jogállással, de a diákok tanuljanak ugyanabban az oktatási intézményben. A hangulatkeltésben a PNL vitte a prímet, a városi elnök, Ionela Ciotlăuş szerint a helyi tanács demokrata-liberális tagjai „politikai alkut” kötöttek az RMDSZ-szel, melynek értelmében, ha egy PDL-s kerül az alpolgármesteri székbe, megszavazzák a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Középiskola létrehozását.
Az iskola létrehozásáról szóló határozattervezet és az indokolás már május óta szerepel a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal hivatalos honlapján. Ebben az áll, hogy „saját jogi személyiség megadásával a II. Rákóczi Ferenc Teológiai Középiskola minden szintje, profilja és szakja számára létrejön egy, a magyar nemzeti kisebbség nyelvén oktató, az állami közoktatási rendszerbe integrált közoktatási intézmény, tiszteletben tartva a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak elismerésére és szavatolására, illetve a vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkozó elvet”. Ezen kívül rögzítik, hogy a „II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Középiskola” a szükséges helyiségeket a Marosvásárhely, Klastrom u. 15. szám alatti épületben kapja haszonbérbe, a szabadon maradt helyiségeket pedig bérbevételre felajánlják az Unirea Főgimnáziumnak, mely jelenleg bármilyen érvényes bérleti szerződés hiányában fejti ki tevékenységét ebben az épületben.
Hogyan tovább?
Június 25-én jóváhagyta a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium létrehozását a Maros Megyei Tanfelügyelőség, így a következő helyi tanácsülésen ismét napirendre tűzhetik a római katolikus gimnázium megalakításának ügyét – mondta Peti András alpolgármester. Hogy ne kelljen tárgyalni az ügyet, az eredetileg június 26-ára tervezett tanácsülést mai napig nem hívták össze.
Közben Dorin Florea kifejezte a vita miatti sajnálkozását: „A városnak a gondjai megoldásában harmóniára van szüksége és nem konfliktusokra, bár úgy látom, hogy sok politikus, de sajnos, pap is szerepet vállalt ebben a vitában. De nincs semmilyen veszély” – nyugtatta a kedélyeket a két tűz közé került polgármester, akinek egyébként annyira kell a magyar iskola, mint üveges tótnak a hanyatt esés.
Székely Hírmondó
Újabb iskolaügy borzolja a marosvásárhelyi magyarok kedélyét mostanság: lesz vagy nem lesz II. Rákóczi Ferenc néven líceum?
A jelenleg a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumnak helyet adó ingatlanban egy felekezeti középiskolát akar létrehozni a magyar közösség. A 30 százalékban magyar osztályokkal bíró intézmény épületét tíz éve visszaszolgáltatták a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, s mivel a városházával kötött bérleti szerződést 2012-től nem újították meg, illetve a városháza nem fizette ki a bért, a katolikus egyház és az RMDSZ képviselői már tavaly felvetették, hogy egy különálló jogállású magyar tagozatot kellene létrehozni az épületben.
Hisztis liberális: kirúgják a románokat!
A románok közt erre kitört a hisztéria, hogy a szegény unireás román diákokat kiteszik az utcára, noha mind a katolikus egyház, mind az RMDSZ kijelentette, csupán annyiról van szó, a román és a magyar tagozat rendelkezzen külön jogállással, de a diákok tanuljanak ugyanabban az oktatási intézményben. A hangulatkeltésben a PNL vitte a prímet, a városi elnök, Ionela Ciotlăuş szerint a helyi tanács demokrata-liberális tagjai „politikai alkut” kötöttek az RMDSZ-szel, melynek értelmében, ha egy PDL-s kerül az alpolgármesteri székbe, megszavazzák a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Középiskola létrehozását.
Az iskola létrehozásáról szóló határozattervezet és az indokolás már május óta szerepel a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal hivatalos honlapján. Ebben az áll, hogy „saját jogi személyiség megadásával a II. Rákóczi Ferenc Teológiai Középiskola minden szintje, profilja és szakja számára létrejön egy, a magyar nemzeti kisebbség nyelvén oktató, az állami közoktatási rendszerbe integrált közoktatási intézmény, tiszteletben tartva a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak elismerésére és szavatolására, illetve a vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkozó elvet”. Ezen kívül rögzítik, hogy a „II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Középiskola” a szükséges helyiségeket a Marosvásárhely, Klastrom u. 15. szám alatti épületben kapja haszonbérbe, a szabadon maradt helyiségeket pedig bérbevételre felajánlják az Unirea Főgimnáziumnak, mely jelenleg bármilyen érvényes bérleti szerződés hiányában fejti ki tevékenységét ebben az épületben.
Hogyan tovább?
Június 25-én jóváhagyta a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium létrehozását a Maros Megyei Tanfelügyelőség, így a következő helyi tanácsülésen ismét napirendre tűzhetik a római katolikus gimnázium megalakításának ügyét – mondta Peti András alpolgármester. Hogy ne kelljen tárgyalni az ügyet, az eredetileg június 26-ára tervezett tanácsülést mai napig nem hívták össze.
Közben Dorin Florea kifejezte a vita miatti sajnálkozását: „A városnak a gondjai megoldásában harmóniára van szüksége és nem konfliktusokra, bár úgy látom, hogy sok politikus, de sajnos, pap is szerepet vállalt ebben a vitában. De nincs semmilyen veszély” – nyugtatta a kedélyeket a két tűz közé került polgármester, akinek egyébként annyira kell a magyar iskola, mint üveges tótnak a hanyatt esés.
Székely Hírmondó
2014. július 8.
Érettségi: Erdély jobban teljesít, de mi van Biharban?
A székelyföldi diákokhoz hasonlóan a többi magyarok lakta megye érettségizői is a tavalyinál jobb eredményeket értek el az idei vizsgákon. Az országos átlag 59,25 százalék, 3 százalékponttal jobb a tavalyi teljesítménynél.
Maros megyében 58,44 százalékos az átmenési arány az óvások elbírálása előtt, ez négy százalékponttal jobb a múlt évi adatnál. Idén két színtiszta tízes vizsgázó is akadt, mindkettő a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium végzőse. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban a diákok 95,15 százaléka jogosult diplomára.
Kolozs megyében 73,96 százalékos az átmenési arány, 3 százalékponttal nagyobb a tavalyinál. Három iskolában értek el 100 százalékos sikerarányt az érettségizők, az egyik a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium. A Brassai Sámuel Líceumban a diákok 98 százalékának sikerült az érettségije. Tíz diáknak sikerült színtiszta tízesre vizsgáznia.
Szatmár megyében a diákok 63,8 százaléka szerzett érettségi diplomát, közel 6 százalékponttal többen, mint tavaly. A megyében két érettségiző vizsgázott tízesre. A legjobban a német tannyelvű Johann Ettinger Elméleti Líceum végzősei teljesítettek, 97,5 százalékos arányban sikerült a vizsgájuk.
A román nyelv valóban problémát okoz a diákoknak, de néhány éven belül jó eséllyel változik a rendszer – nyilatkozta a maszol.ro-nak Király András. Az oktatási államtitkárt azzal szembesítettük, hogy az idei érettségin is a román nyelv és irodalom vizsga osztályzata húzta le a székelyföldi magyar diákok átlagát.
Bihar megye meglepetést hozott Erdély többi régiójához képest: az átmenési arány 57,85 százalék az óvások elbírálása előtt, ez pedig 11 százalékponttal kisebb a tavalyi eredménynél. Idén a megyében 39 diákot zártak ki a vizsgákról csalási kísérlet miatt, és senkinek sem sikerült tiszta tízesre vizsgáznia.
Így alakultak az országos adatok
Országosan az átmenési arány 59,25 százalék az óvások elbírálása előtt. Tavaly a végleges átmenési arány 56,44 százalék volt. Brăila megyében teljesítettek a legjobban a diákok, 77,82 százalékuknak sikerült idén az érettségije. A másik pólus Ilfov megye, ahol a vizsgázóknak mindössze 27 százaléka szerzett diplomát.
maszol.ro
A székelyföldi diákokhoz hasonlóan a többi magyarok lakta megye érettségizői is a tavalyinál jobb eredményeket értek el az idei vizsgákon. Az országos átlag 59,25 százalék, 3 százalékponttal jobb a tavalyi teljesítménynél.
Maros megyében 58,44 százalékos az átmenési arány az óvások elbírálása előtt, ez négy százalékponttal jobb a múlt évi adatnál. Idén két színtiszta tízes vizsgázó is akadt, mindkettő a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium végzőse. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban a diákok 95,15 százaléka jogosult diplomára.
Kolozs megyében 73,96 százalékos az átmenési arány, 3 százalékponttal nagyobb a tavalyinál. Három iskolában értek el 100 százalékos sikerarányt az érettségizők, az egyik a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium. A Brassai Sámuel Líceumban a diákok 98 százalékának sikerült az érettségije. Tíz diáknak sikerült színtiszta tízesre vizsgáznia.
Szatmár megyében a diákok 63,8 százaléka szerzett érettségi diplomát, közel 6 százalékponttal többen, mint tavaly. A megyében két érettségiző vizsgázott tízesre. A legjobban a német tannyelvű Johann Ettinger Elméleti Líceum végzősei teljesítettek, 97,5 százalékos arányban sikerült a vizsgájuk.
A román nyelv valóban problémát okoz a diákoknak, de néhány éven belül jó eséllyel változik a rendszer – nyilatkozta a maszol.ro-nak Király András. Az oktatási államtitkárt azzal szembesítettük, hogy az idei érettségin is a román nyelv és irodalom vizsga osztályzata húzta le a székelyföldi magyar diákok átlagát.
Bihar megye meglepetést hozott Erdély többi régiójához képest: az átmenési arány 57,85 százalék az óvások elbírálása előtt, ez pedig 11 százalékponttal kisebb a tavalyi eredménynél. Idén a megyében 39 diákot zártak ki a vizsgákról csalási kísérlet miatt, és senkinek sem sikerült tiszta tízesre vizsgáznia.
Így alakultak az országos adatok
Országosan az átmenési arány 59,25 százalék az óvások elbírálása előtt. Tavaly a végleges átmenési arány 56,44 százalék volt. Brăila megyében teljesítettek a legjobban a diákok, 77,82 százalékuknak sikerült idén az érettségije. A másik pólus Ilfov megye, ahol a vizsgázóknak mindössze 27 százaléka szerzett diplomát.
maszol.ro
2014. július 10.
Florea: vegyes iskola marad az Unirea
Egyetlen magyar diák sem távozik a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumból – jelentette ki szerdán Dorin Florea polgármester, aki szerint erről a római katolikus egyházzal is megállapodott az önkormányzat.
Az elöljáró szerint a tárgyalások során arra a döntésre jutottak, hogy az Unirea gimnázium továbbra is kétnyelvű tanintézet marad, és szerződést terveznek kötni az egyházzal, miszerint az 25 évre haszonbérbe adja az önkormányzatnak az ingatlanegyüttes főépületét.
A polgármester szerint ezért cserébe az önkormányzat hajlandó lenne tárgyalásokat folytatni az egyházzal arról, hogy a hátsó kis épületben létrehozhassák a tervezett magyar tannyelvű II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot.
Az elöljáró elmondta, a tárgyalások során a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott főépület megvásárlásának lehetősége is szóba került, ehhez azonban a Vatikán beleegyezésére is szükség lenne. Rámutatott, a 25 éves haszonbérleti szerződés viszont jogilag lehetővé teszi az önkormányzat számára az épület felújítását, amire a katolikus egyház nem lenne képes.
„Egy önkormányzat nem tolerálhatja, hogy egy ekkora presztízsű intézményben múlt századi körülmények uralkodjanak” – mondta Florea, a felújítás szükségességét hangsúlyozva. Mint rámutatott, a tárgyalások során a katolikus egyház balázsfalvi kollégiumának esetét használták mintául. „Hiszek a papok bölcsességében, akik bebizonyították, hogy ebben a városban a közösség a fontos, és hogy az egyház, akárcsak az iskola, a közösségért van” – idézte az Agerpres az elöljárót.
Mint arról beszámoltunk, a katolikus iskola megalapításáról az önkormányzatnak kell döntenie, a legutóbbi, keddi tanácsülésen azonban nem került napirendre a téma, ugyanis a hivatal jegyzője korábban törvénytelennek nyilvánította az erre vonatkozó határozattervezetet.
Krónika (Kolozsvár)
Egyetlen magyar diák sem távozik a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumból – jelentette ki szerdán Dorin Florea polgármester, aki szerint erről a római katolikus egyházzal is megállapodott az önkormányzat.
Az elöljáró szerint a tárgyalások során arra a döntésre jutottak, hogy az Unirea gimnázium továbbra is kétnyelvű tanintézet marad, és szerződést terveznek kötni az egyházzal, miszerint az 25 évre haszonbérbe adja az önkormányzatnak az ingatlanegyüttes főépületét.
A polgármester szerint ezért cserébe az önkormányzat hajlandó lenne tárgyalásokat folytatni az egyházzal arról, hogy a hátsó kis épületben létrehozhassák a tervezett magyar tannyelvű II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot.
Az elöljáró elmondta, a tárgyalások során a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott főépület megvásárlásának lehetősége is szóba került, ehhez azonban a Vatikán beleegyezésére is szükség lenne. Rámutatott, a 25 éves haszonbérleti szerződés viszont jogilag lehetővé teszi az önkormányzat számára az épület felújítását, amire a katolikus egyház nem lenne képes.
„Egy önkormányzat nem tolerálhatja, hogy egy ekkora presztízsű intézményben múlt századi körülmények uralkodjanak” – mondta Florea, a felújítás szükségességét hangsúlyozva. Mint rámutatott, a tárgyalások során a katolikus egyház balázsfalvi kollégiumának esetét használták mintául. „Hiszek a papok bölcsességében, akik bebizonyították, hogy ebben a városban a közösség a fontos, és hogy az egyház, akárcsak az iskola, a közösségért van” – idézte az Agerpres az elöljárót.
Mint arról beszámoltunk, a katolikus iskola megalapításáról az önkormányzatnak kell döntenie, a legutóbbi, keddi tanácsülésen azonban nem került napirendre a téma, ugyanis a hivatal jegyzője korábban törvénytelennek nyilvánította az erre vonatkozó határozattervezetet.
Krónika (Kolozsvár)
2014. július 11.
Nyilatkozatok kollégiumügyben
Egymást érik a pró és kontra nyilatkozatok a marosvásárhelyi Unirea iskola ügyében, miközben a római katolikus gimnázium megalakulását lehetővé tevő határozattervezet nem szerepelt a városi tanács júliusi ülésének napirendjén sem. Megjelent viszont Cioban Maria jegyző magyarázata arról, hogy miért tartja törvénytelennek a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium önálló jogi személyiségként való megalakulását és működését abban az épületben, amely a római katolikus érsekség tulajdonát képezi. Jogászként megfogalmazott és a valóságot figyelmen kívül hagyó érveiről hadd ne mondjunk véleményt. Ahogy arról sem, hogy egyes újságírók milyen "fergeteges" dokumentumokkal akarják bizonyítani a Facebook közösségi oldalon, hogy az épület, amelynek visszaszolgáltatását a Legfelsőbb Bíróság és Ítélőszék is jóváhagyta, soha nem is képezte a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség tulajdonát.
Érdekesek viszont Dorin Florea polgármester nyilatkozatai az ügyben, aki már arról számol be, hogy a helyhatóság megállapodást kötött a római katolikus egyházzal. Ennek értelmében az egyház 25 évre haszonbérbe adja a helyhatóságnak a főépületet, ahol továbbra is az Unirea Főgimnázium fog működni. A hosszú lejáratú bérleti szerződés, amelyet a balázsfalvi kollégium példájára fognak megkötni, lehetővé teszi, hogy az épületet korszerűsítsék. Ennek fejében a helyhatóság jóváhagyná, hogy az udvari épületekben létrehozzák a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot – nyilatkozta.
A tárgyalások tényét megerősítette Peti András alpolgármester is, aki érthetetlennek nevezte, hogy egy új tanintézmény megalakítására egyesek hogyan reagálnak.
Ami az Unirea Főgimnáziumot illeti, ahol kiváló eredménnyel érettségiztek a diákok, Peti András szerint felelős politikus nem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy az iskolát meg kell őrizni. Ennek azonban semmi köze nincs ahhoz, hogy törvény biztosította jogával éljen a katolikus egyház, amely az új önálló tanintézmény létrehozásával az oktatási kínálatot gazdagítja, s a Református Kollégium mellett a felekezeti oktatás területén a versenyhelyzet növeléséhez járul hozzá. Ebből kiindulva reménykedik abban, hogy a rosszhiszemű véleményeket nem veszi figyelembe, és a katolikus iskola létrehozását jóváhagyja a tanács. Ezért vállalta a közvetítést a katolikus státus és a helyhatóság között egy hosszú lejáratú bérleti szerződés megkötése érdekében, amely lehetővé tenné, hogy a kiváló középiskola a helyén maradjon, s a 2014–20 között megnyíló uniós támogatási lehetőségeket kihasználva az épületegyüttest felújítsák. Az eddigi tárgyalásokon arról is szó volt, hogy a Klastrom utca 15. szám alatt levő, három részből álló együttes két kisebb épületét az új katolikus gimnázium osztályai fokozatosan belakják. A Bolyai középiskolával megkötendő konzorcium pedig közös pályázási lehetőségeket nyitna a három iskola számára – mondta az alpolgármester.
(bodolai), Népújság (Marosvásárhely)
Egymást érik a pró és kontra nyilatkozatok a marosvásárhelyi Unirea iskola ügyében, miközben a római katolikus gimnázium megalakulását lehetővé tevő határozattervezet nem szerepelt a városi tanács júliusi ülésének napirendjén sem. Megjelent viszont Cioban Maria jegyző magyarázata arról, hogy miért tartja törvénytelennek a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium önálló jogi személyiségként való megalakulását és működését abban az épületben, amely a római katolikus érsekség tulajdonát képezi. Jogászként megfogalmazott és a valóságot figyelmen kívül hagyó érveiről hadd ne mondjunk véleményt. Ahogy arról sem, hogy egyes újságírók milyen "fergeteges" dokumentumokkal akarják bizonyítani a Facebook közösségi oldalon, hogy az épület, amelynek visszaszolgáltatását a Legfelsőbb Bíróság és Ítélőszék is jóváhagyta, soha nem is képezte a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség tulajdonát.
Érdekesek viszont Dorin Florea polgármester nyilatkozatai az ügyben, aki már arról számol be, hogy a helyhatóság megállapodást kötött a római katolikus egyházzal. Ennek értelmében az egyház 25 évre haszonbérbe adja a helyhatóságnak a főépületet, ahol továbbra is az Unirea Főgimnázium fog működni. A hosszú lejáratú bérleti szerződés, amelyet a balázsfalvi kollégium példájára fognak megkötni, lehetővé teszi, hogy az épületet korszerűsítsék. Ennek fejében a helyhatóság jóváhagyná, hogy az udvari épületekben létrehozzák a magyar tannyelvű katolikus gimnáziumot – nyilatkozta.
A tárgyalások tényét megerősítette Peti András alpolgármester is, aki érthetetlennek nevezte, hogy egy új tanintézmény megalakítására egyesek hogyan reagálnak.
Ami az Unirea Főgimnáziumot illeti, ahol kiváló eredménnyel érettségiztek a diákok, Peti András szerint felelős politikus nem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy az iskolát meg kell őrizni. Ennek azonban semmi köze nincs ahhoz, hogy törvény biztosította jogával éljen a katolikus egyház, amely az új önálló tanintézmény létrehozásával az oktatási kínálatot gazdagítja, s a Református Kollégium mellett a felekezeti oktatás területén a versenyhelyzet növeléséhez járul hozzá. Ebből kiindulva reménykedik abban, hogy a rosszhiszemű véleményeket nem veszi figyelembe, és a katolikus iskola létrehozását jóváhagyja a tanács. Ezért vállalta a közvetítést a katolikus státus és a helyhatóság között egy hosszú lejáratú bérleti szerződés megkötése érdekében, amely lehetővé tenné, hogy a kiváló középiskola a helyén maradjon, s a 2014–20 között megnyíló uniós támogatási lehetőségeket kihasználva az épületegyüttest felújítsák. Az eddigi tárgyalásokon arról is szó volt, hogy a Klastrom utca 15. szám alatt levő, három részből álló együttes két kisebb épületét az új katolikus gimnázium osztályai fokozatosan belakják. A Bolyai középiskolával megkötendő konzorcium pedig közös pályázási lehetőségeket nyitna a három iskola számára – mondta az alpolgármester.
(bodolai), Népújság (Marosvásárhely)
2014. július 16.
A múltat végképp eltörölni!
Ami az elmúlt ötven esztendőben Marosvásárhelyen történt, az nem más, mint egy székely–magyar város durva elrománosításának vérlázító históriája.
Marosvásárhely egy időre kénytelen-kelletlen az erdélyi magyarság szellemi fővárosává tétetett – kicsit művien, állami beavatkozásra! –, mert amit elvettek, eloroztak a kolozsvári magyarságtól, azt az egykori székely főváros kapta meg. A rövid ideig működő Magyar Autonóm Tartomány székhelye. Így lett itt Székely Színház, Székely Népi Együttes, magyar nyelvű orvostudományi egyetem, magyar színészképző főiskola, tanárképző pedagógiai intézet. Szemre-színre magyar város volt, de a mélyben már kikezdték ezt a jelleget, s alighogy Maros Magyar Autonóm Tartománnyá gnómosították a korábbi „rezervátumot”, elkezdődött az intézmények, iskolák összeházasítása, hirtelen mindenütt megjelentek a román tagozatok, amelyek lassan, de biztosan nyelték le a korábbi magyar intézményeket. Ez volt Iosif Banc és Nicolae Vereș elvtársak „dicsőséges” marosvásárhelyi uralkodásának kora.
Bernády György városa akkor még nehezen adta be a derekát, s a nagyromán „szellemeskedés” úgy elolvadt 1940-ben, mintha soha nem lett volna. Aztán a Ceaușescu-éra és az 1989 utáni eredeti román demokrácia tettek róla, hogy ez ne így legyen. 1989 után – a fekete március ellenére – még sikerült egyszer-kétszer magyar polgármestert választani, de aztán egy maroknyi magyar nemzetáruló segédletével elkezdődhetett a Florea-korszak, s a román nacionalizmus és kiszorítósdi úgy felvirágzott újra, hogy a jöttmentek kezdték „bevándorlóknak” nevezni az őshonosokat, s ott rúgnak beléjük, ahol csak tehetik. Még a város magyar múltjába is.
Most váltig tagadják például, hogy a római katolikus egyháznak lett volna itt főgimnáziuma, annak ingatlanja, s a tolvajok tolvajt kiáltanak. Önjelölt „történészek” hadováznak, hogy a Katolikus Státus nem a római katolikus egyház. Nyilván, ortodox, és a román állam működtette, s épített magyar iskolákat, árvaházakat, öregotthonokat, kórházakat, hogy „nagylelkűen” a magyaroknak ajándékozza! A per most az egykori katolikus főgimnázium épületéért folyik, melyben az Unirea tanintézet kakukkoskodik, s kéretlen prókátorok vájgatnak fennhangon: „a magyarok ki akarnak kergetni az eddig sikerrel bitorolt tulajdonból”. Pedig még ez sem igaz…
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Ami az elmúlt ötven esztendőben Marosvásárhelyen történt, az nem más, mint egy székely–magyar város durva elrománosításának vérlázító históriája.
Marosvásárhely egy időre kénytelen-kelletlen az erdélyi magyarság szellemi fővárosává tétetett – kicsit művien, állami beavatkozásra! –, mert amit elvettek, eloroztak a kolozsvári magyarságtól, azt az egykori székely főváros kapta meg. A rövid ideig működő Magyar Autonóm Tartomány székhelye. Így lett itt Székely Színház, Székely Népi Együttes, magyar nyelvű orvostudományi egyetem, magyar színészképző főiskola, tanárképző pedagógiai intézet. Szemre-színre magyar város volt, de a mélyben már kikezdték ezt a jelleget, s alighogy Maros Magyar Autonóm Tartománnyá gnómosították a korábbi „rezervátumot”, elkezdődött az intézmények, iskolák összeházasítása, hirtelen mindenütt megjelentek a román tagozatok, amelyek lassan, de biztosan nyelték le a korábbi magyar intézményeket. Ez volt Iosif Banc és Nicolae Vereș elvtársak „dicsőséges” marosvásárhelyi uralkodásának kora.
Bernády György városa akkor még nehezen adta be a derekát, s a nagyromán „szellemeskedés” úgy elolvadt 1940-ben, mintha soha nem lett volna. Aztán a Ceaușescu-éra és az 1989 utáni eredeti román demokrácia tettek róla, hogy ez ne így legyen. 1989 után – a fekete március ellenére – még sikerült egyszer-kétszer magyar polgármestert választani, de aztán egy maroknyi magyar nemzetáruló segédletével elkezdődhetett a Florea-korszak, s a román nacionalizmus és kiszorítósdi úgy felvirágzott újra, hogy a jöttmentek kezdték „bevándorlóknak” nevezni az őshonosokat, s ott rúgnak beléjük, ahol csak tehetik. Még a város magyar múltjába is.
Most váltig tagadják például, hogy a római katolikus egyháznak lett volna itt főgimnáziuma, annak ingatlanja, s a tolvajok tolvajt kiáltanak. Önjelölt „történészek” hadováznak, hogy a Katolikus Státus nem a római katolikus egyház. Nyilván, ortodox, és a román állam működtette, s épített magyar iskolákat, árvaházakat, öregotthonokat, kórházakat, hogy „nagylelkűen” a magyaroknak ajándékozza! A per most az egykori katolikus főgimnázium épületéért folyik, melyben az Unirea tanintézet kakukkoskodik, s kéretlen prókátorok vájgatnak fennhangon: „a magyarok ki akarnak kergetni az eddig sikerrel bitorolt tulajdonból”. Pedig még ez sem igaz…
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2014. július 18.
Hátrálva előre?
Heves indulatokat, elvakult magyarellenes nyilatkozatokat váltott ki a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozását célzó indítvány. A román pártok, illetve a helyi román nyelvű média képviselői az Unirea Főgimnázium, a helyi románság elleni merényletként értelmezik a szándékot, s ebből következően hangos ellenpropagandát folytatnak ellene. A római katolikus oktatási intézmény újraindítását a városi önkormányzati képviselő-testületnek kellene jóváhagynia, miután az iskolaalapítók beszerezték az ehhez szükséges jóváhagyásokat. A jól ismert, kákán is csomót kereső akadékoskodás, a hivatali húzd meg-ereszd meg jogosan vált ki felháborodást, elkeseredést a vásárhelyi magyar lakosságban.
A Klastrom utcai oktatási intézmény főépületét 1905-ben adták át rendeltetésének, 1908-ban pedig egy új épülettel, a tanodával bővítették ki. Kiemelendő: a teljes építkezés a római katolikus egyház költségén, a hívek segítségével történt. 1948-ban a román állam felszámolta a felekezeti oktatást, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium épületében előbb a magyar tannyelvű, majd 1962-től a román tannyelvű leánygimnázium működött, a mai Unirea Főgimnázium elődjeként. 2004-ben a román állam ugyan visszaszolgáltatta az épületet a római katolikus egyháznak, de a 2005-ben újraindított római katolikus felekezeti osztályok a mai napig nem költözhettek vissza saját épületükbe. Ezek a száraz tények.
Ezzel szemben a román oldalon egyes firkászok azt próbálják elhitetni, hogy az épület soha nem tartozott a gyulafehérvári érsekség tulajdonába, a nemrég lecserélt liberális alpolgármester pedig egyenesen azt állította, hogy azt „Emil Dandea polgármester ajándékozta a városnak”. A hisztériakeltők szerint a szeparatista magyarok „kirúgják a román tanulókat” az épületből. Azt elfelejtik, hogy a 2005-ben visszaszolgáltatott épületet a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 15 évre bérbe adta az iskolafenntartó városházának, de az nem tett eleget kötelezettségeinek, nem fizette ki a bért, ezért a katolikus egyház 2012-ben bírósági úton felbontotta a megállapodást. Magyarán: az Unirea jelenleg jogtalanul használja a római katolikus egyház tulajdonát képező épületet.
A helyzet megoldását újabb, immár sokadik kompromisszumtól remélik. A polgármester állítása szerint a római katolikus egyház, amennyiben a helyi önkormányzat beleegyezik az új felekezeti oktatási intézmény létrehozásába, hajlandó lenne újabb, legalább 25 évre szóló bérleti szerződést kötni a városházával, biztosítva ezáltal az Unirea zavartalan működését. Cserében a maradék két kisebb épületben létrehoznák az önálló felekezeti oktatási intézményt.
Az eset kísértetiesen hasonlít arra, amikor annak idején az államosított házba – amolyan kakukkfiókaként – beköltöztettek egy-két „egészséges származású” családot, a volt tulajdonosnak pedig nagy kegyesen megengedték, hogy az egykori cselédszobában húzza meg magát. Adódik a kérdés: belemegy-e az egyház egy hasonlóan megalázó egyezségbe?
Szentgyörgyi László, Székelyhon.ro
Heves indulatokat, elvakult magyarellenes nyilatkozatokat váltott ki a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozását célzó indítvány. A román pártok, illetve a helyi román nyelvű média képviselői az Unirea Főgimnázium, a helyi románság elleni merényletként értelmezik a szándékot, s ebből következően hangos ellenpropagandát folytatnak ellene. A római katolikus oktatási intézmény újraindítását a városi önkormányzati képviselő-testületnek kellene jóváhagynia, miután az iskolaalapítók beszerezték az ehhez szükséges jóváhagyásokat. A jól ismert, kákán is csomót kereső akadékoskodás, a hivatali húzd meg-ereszd meg jogosan vált ki felháborodást, elkeseredést a vásárhelyi magyar lakosságban.
A Klastrom utcai oktatási intézmény főépületét 1905-ben adták át rendeltetésének, 1908-ban pedig egy új épülettel, a tanodával bővítették ki. Kiemelendő: a teljes építkezés a római katolikus egyház költségén, a hívek segítségével történt. 1948-ban a román állam felszámolta a felekezeti oktatást, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium épületében előbb a magyar tannyelvű, majd 1962-től a román tannyelvű leánygimnázium működött, a mai Unirea Főgimnázium elődjeként. 2004-ben a román állam ugyan visszaszolgáltatta az épületet a római katolikus egyháznak, de a 2005-ben újraindított római katolikus felekezeti osztályok a mai napig nem költözhettek vissza saját épületükbe. Ezek a száraz tények.
Ezzel szemben a román oldalon egyes firkászok azt próbálják elhitetni, hogy az épület soha nem tartozott a gyulafehérvári érsekség tulajdonába, a nemrég lecserélt liberális alpolgármester pedig egyenesen azt állította, hogy azt „Emil Dandea polgármester ajándékozta a városnak”. A hisztériakeltők szerint a szeparatista magyarok „kirúgják a román tanulókat” az épületből. Azt elfelejtik, hogy a 2005-ben visszaszolgáltatott épületet a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 15 évre bérbe adta az iskolafenntartó városházának, de az nem tett eleget kötelezettségeinek, nem fizette ki a bért, ezért a katolikus egyház 2012-ben bírósági úton felbontotta a megállapodást. Magyarán: az Unirea jelenleg jogtalanul használja a római katolikus egyház tulajdonát képező épületet.
A helyzet megoldását újabb, immár sokadik kompromisszumtól remélik. A polgármester állítása szerint a római katolikus egyház, amennyiben a helyi önkormányzat beleegyezik az új felekezeti oktatási intézmény létrehozásába, hajlandó lenne újabb, legalább 25 évre szóló bérleti szerződést kötni a városházával, biztosítva ezáltal az Unirea zavartalan működését. Cserében a maradék két kisebb épületben létrehoznák az önálló felekezeti oktatási intézményt.
Az eset kísértetiesen hasonlít arra, amikor annak idején az államosított házba – amolyan kakukkfiókaként – beköltöztettek egy-két „egészséges származású” családot, a volt tulajdonosnak pedig nagy kegyesen megengedték, hogy az egykori cselédszobában húzza meg magát. Adódik a kérdés: belemegy-e az egyház egy hasonlóan megalázó egyezségbe?
Szentgyörgyi László, Székelyhon.ro
2014. július 23.
Katolikus gimnázium – a tanács térfelén a döntés
Mind a sajtó, mind számos civil szervezet arra számított, hogy a marosvásárhelyi tanács július 8-i soros ülésén napirendre kerül a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozásának ügye. A felszólalás szándékával Kerekes Károly parlamenti képviselő is részt vett a gyűlésen, és kissé meglepettnek tűnt, amikor megtudta, mégsem képezi vita tárgyát az Unirea Főgimnázium épületében működő új, magyar középiskola alapítása, nem terjesztettek elő ilyen értelemben határozattervezetet. (Nem túl jó a kommunikáció RMDSZ-berkekben – állapítottuk meg –, ha Kerekesnek a sajtósoktól kell megtudnia, miről (nem) lesz szó a tanácsülésen...)
"Természetesen" több változat is keringett arról, hogy miért is nem került napirendre az Unirea- ügy. Volt tanácsos, aki úgy tudta, bizonyos jóváhagyásokat nem tudott időben beszerezni az iskolaalapítást kezdeményező Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány, mások szerint az iratcsomót nem sikerült megfelelően összeállítani, vagy politikailag nem tudtak megegyezni a frakciók stb.
A hírek szerint az RMDSZ-frakció hamarosan rendkívüli tanácsülésen próbálja egy utolsó nekirugaszkodással "átpréselni" a testületen a katolikus gimnázium létrehozásával kapcsolatos határozattervezetet, ehhez igyekeznek partnereket találni. Ha döcögve is, a hivatalos folyamat elindult, hiszen a megyei tanfelügyelőség – bár fogcsikorgatva – rábólintott az engedélyezésre, már csak a városi közgyűlésnek kell megszavaznia azt, hogy Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferencz Római Katolikus Gimnázium, a nem mellesleg! katolikus egyház tulajdonát képező tanintézményben, helyet kaphasson. Gyakorlatilag a katolikus egyháznak azért kell szinte-szinte könyörögnie, hogy saját ingatlanában "egyházközeli állami iskolát" hozhasson létre, miközben az iskolaalapítást ellenzők szeparatizmust kiáltanak és a minőségi oktatás szétrombolásának szándékával vádolják a kezdeményezőket. Az lehet, hogy "csak" formai döntésről van szó, de volt már számos példa formainak tekinthető, elpolitizált, nemzetiségi síkra terelt jogos ügyekre, amelyek révbe juttatásához évek kellettek. A legutóbbi: a Bernády iskolanévadás.
A rendkívüli tanácsülésnél maradva, vagy nagyon simán, gyorsan döntés születik az Unirea helyzetéről, ami azt jelezné, hogy a háttérben az RMDSZ megegyezett a PDL-vel (a liberálisok és a pészédések részéről kizárható a pozitív hozzáállás), vagy folytatódik, esetleg eldurvul a július 8-i ülésen megtapasztalt RMDSZ-es és liberális erődemonstráció, amivel időlegesen leállították a sportszövetségeknek folyósítandó pénzbeli támogatást, illetve elutasították a PD-L által igen óhajtott téglagyári csarnokok megvásárlását. A helyzetet tovább rontotta a marosvásárhelyi állatkert igazgatójának, Kopacz Andrásnak a leváltása közvetlenül a közgyűlés utáni napon, amit sokan a fentiekkel hoztak összefüggésbe, és a PDL-s városvezetés részéről történő megtorlásként értelmeztek. Az iskolaalapítási kérdésben mindennek ellenére mégiscsak a PDL-vel kell közös nevezőre jutnia az RMDSZ-nek azért, hogy "kiharcoljon" valamit, amire van igény, van lehetőség, nem ártanak vele senkinek és aminek "a harmónia városában" abszolút természetesnek kellene lennie.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)
Mind a sajtó, mind számos civil szervezet arra számított, hogy a marosvásárhelyi tanács július 8-i soros ülésén napirendre kerül a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium létrehozásának ügye. A felszólalás szándékával Kerekes Károly parlamenti képviselő is részt vett a gyűlésen, és kissé meglepettnek tűnt, amikor megtudta, mégsem képezi vita tárgyát az Unirea Főgimnázium épületében működő új, magyar középiskola alapítása, nem terjesztettek elő ilyen értelemben határozattervezetet. (Nem túl jó a kommunikáció RMDSZ-berkekben – állapítottuk meg –, ha Kerekesnek a sajtósoktól kell megtudnia, miről (nem) lesz szó a tanácsülésen...)
"Természetesen" több változat is keringett arról, hogy miért is nem került napirendre az Unirea- ügy. Volt tanácsos, aki úgy tudta, bizonyos jóváhagyásokat nem tudott időben beszerezni az iskolaalapítást kezdeményező Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány, mások szerint az iratcsomót nem sikerült megfelelően összeállítani, vagy politikailag nem tudtak megegyezni a frakciók stb.
A hírek szerint az RMDSZ-frakció hamarosan rendkívüli tanácsülésen próbálja egy utolsó nekirugaszkodással "átpréselni" a testületen a katolikus gimnázium létrehozásával kapcsolatos határozattervezetet, ehhez igyekeznek partnereket találni. Ha döcögve is, a hivatalos folyamat elindult, hiszen a megyei tanfelügyelőség – bár fogcsikorgatva – rábólintott az engedélyezésre, már csak a városi közgyűlésnek kell megszavaznia azt, hogy Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferencz Római Katolikus Gimnázium, a nem mellesleg! katolikus egyház tulajdonát képező tanintézményben, helyet kaphasson. Gyakorlatilag a katolikus egyháznak azért kell szinte-szinte könyörögnie, hogy saját ingatlanában "egyházközeli állami iskolát" hozhasson létre, miközben az iskolaalapítást ellenzők szeparatizmust kiáltanak és a minőségi oktatás szétrombolásának szándékával vádolják a kezdeményezőket. Az lehet, hogy "csak" formai döntésről van szó, de volt már számos példa formainak tekinthető, elpolitizált, nemzetiségi síkra terelt jogos ügyekre, amelyek révbe juttatásához évek kellettek. A legutóbbi: a Bernády iskolanévadás.
A rendkívüli tanácsülésnél maradva, vagy nagyon simán, gyorsan döntés születik az Unirea helyzetéről, ami azt jelezné, hogy a háttérben az RMDSZ megegyezett a PDL-vel (a liberálisok és a pészédések részéről kizárható a pozitív hozzáállás), vagy folytatódik, esetleg eldurvul a július 8-i ülésen megtapasztalt RMDSZ-es és liberális erődemonstráció, amivel időlegesen leállították a sportszövetségeknek folyósítandó pénzbeli támogatást, illetve elutasították a PD-L által igen óhajtott téglagyári csarnokok megvásárlását. A helyzetet tovább rontotta a marosvásárhelyi állatkert igazgatójának, Kopacz Andrásnak a leváltása közvetlenül a közgyűlés utáni napon, amit sokan a fentiekkel hoztak összefüggésbe, és a PDL-s városvezetés részéről történő megtorlásként értelmeztek. Az iskolaalapítási kérdésben mindennek ellenére mégiscsak a PDL-vel kell közös nevezőre jutnia az RMDSZ-nek azért, hogy "kiharcoljon" valamit, amire van igény, van lehetőség, nem ártanak vele senkinek és aminek "a harmónia városában" abszolút természetesnek kellene lennie.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)
2014. augusztus 1.
Ha elakad a folyamat...
A Katolikus Státus nem írja alá
Tegnap arról írtunk, a marosvásárhelyi városi tanács megszavazta a jelenleg az Unirea Főgimnázium által használt épületben egy katolikus kollégium létrehozását. Nos, túl szép lett volna, ha ilyen simán intéződik az ügy: mára kiderült, hosszú az út a mennyországba.
A törvényes út így néz ki: a prefektúra ellenőrzi törvényességi szempontból a tanácshatározatot, ezután a tanfelügyelőség terjesztheti fel az új iskola létrehozásáról szóló javaslatot az oktatási minisztériumhoz. Ha az oktatási minisztérium is jóváhagyja, akkor jogi személyként fog létezni az iskola.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Státus kuratóriumának tagja, Tamási Zsolt ehhez köti az Unirea Főgimnáziumnak otthont adó épület helyzetét rendező szerződés aláírását a polgármesteri hivatallal. A római katolikus gimnáziumot létrehozó városi tanácshatározat egyben felhatalmazta a polgármestert arra, hogy szerződést kössön az Unirea Főgimnázium épületének tulajdonosával, a Római Katolikus Egyházzal, illetve a Státussal az Unireának az épületben való működéséről.
Tamási elmondta, jelenleg is folynak az egyeztetések a marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal, és addig tartanak, amíg minden részletben megegyeznek, kompromisszumra jutnak.
„Problémák akkor lehetnek, ha ez a tanácshatározat, ami a folyamatban csak egy lépés, valahol megakad az iskola jogi személyként való elfogadása közben. Azonban, ha ez megtörténik, nem írjuk alá a szerződést. Tehát mi csak akkor fogunk szerződést aláírni, ha az kifejezetten tartalmazza a jogi személyiséggel rendelkező katolikus iskolát. A Státus érdeke elsősorban az, hogy a vásárhelyi magyar közösség által megfogalmazott igénynek megfelelően magyar tannyelvű iskola jöjjön létre az egykor létező II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium nyomán” – mondta Tamási.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A Katolikus Státus nem írja alá
Tegnap arról írtunk, a marosvásárhelyi városi tanács megszavazta a jelenleg az Unirea Főgimnázium által használt épületben egy katolikus kollégium létrehozását. Nos, túl szép lett volna, ha ilyen simán intéződik az ügy: mára kiderült, hosszú az út a mennyországba.
A törvényes út így néz ki: a prefektúra ellenőrzi törvényességi szempontból a tanácshatározatot, ezután a tanfelügyelőség terjesztheti fel az új iskola létrehozásáról szóló javaslatot az oktatási minisztériumhoz. Ha az oktatási minisztérium is jóváhagyja, akkor jogi személyként fog létezni az iskola.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Státus kuratóriumának tagja, Tamási Zsolt ehhez köti az Unirea Főgimnáziumnak otthont adó épület helyzetét rendező szerződés aláírását a polgármesteri hivatallal. A római katolikus gimnáziumot létrehozó városi tanácshatározat egyben felhatalmazta a polgármestert arra, hogy szerződést kössön az Unirea Főgimnázium épületének tulajdonosával, a Római Katolikus Egyházzal, illetve a Státussal az Unireának az épületben való működéséről.
Tamási elmondta, jelenleg is folynak az egyeztetések a marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal, és addig tartanak, amíg minden részletben megegyeznek, kompromisszumra jutnak.
„Problémák akkor lehetnek, ha ez a tanácshatározat, ami a folyamatban csak egy lépés, valahol megakad az iskola jogi személyként való elfogadása közben. Azonban, ha ez megtörténik, nem írjuk alá a szerződést. Tehát mi csak akkor fogunk szerződést aláírni, ha az kifejezetten tartalmazza a jogi személyiséggel rendelkező katolikus iskolát. A Státus érdeke elsősorban az, hogy a vásárhelyi magyar közösség által megfogalmazott igénynek megfelelően magyar tannyelvű iskola jöjjön létre az egykor létező II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium nyomán” – mondta Tamási.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2014. augusztus 8.
Magyarázzák a bizonyítványukat
Lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen! – próbálták kommunikálni a választópolgárok felé az RMDSZ Maros megyei, illetve vásárhelyi elnökei múlt heti sajtótájékoztatójukon.
„Manapság, amikor a politikum válságban van, a választóknak pozitív üzenetekre volna szükségük. Az elmúlt hónapokban erre nem volt lehetőségünk. Ma viszont, úgy gondolom (…), nyugodtan elmondhatjuk: lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen. És nemcsak az RMDSZ-re, nemcsak a magyar politikumra gondolok, hanem a románra is” – kezdte mondanivalóját Brassai Zsombor, a szervezet megyei elnöke. Peti András alpolgármester, városi elnök a Marosvásárhely, a jövő városa elnevezésű programot ismertetve odáig ment, hogy azt állította: „ez az új hangulatról szól, amikor a különböző nemzetiségek jól érzik magukat egymás mellett, kölcsönös tiszteletben élnek, és ez megerősíti a magyar és a román közösséget egyaránt”. Bevallom: gyanút kelt bennem, elsősorban a '89-ben lezártnak hitt korszakra emlékeztet, amikor „pozitív üzenetről”, „új hangulatról”, „egymás mellett magukat jól érző nemzetiségekről” hallok.
Vajon mire alapozták kijelentéseiket az urak? Peti András az oktatás terén érzékelhető elmozdulásra hivatkozott elsősorban, hogy feloldották az Unirea Főgimnázium körüli bizonytalanságot, hogy egy hosszú távú bérleti szerződés megkötését hagyták jóvá, hogy döntés született a római katolikus gimnázium létrehozásáról. Továbbá folytatják a magyar utcanévtáblák kihelyezését, és reménykednek, hogy a Sütő András-szobor ügye is megoldódik. Az talán fel sem merült az alpolgármesterben, hogy nem várt akadályok is gördülhetnek a katolikus gimnázium létrehozása elé, hogy talán csak akkor illene ünnepelni – főleg önmagukat! –, ha már az oktatás is beindult az egyházi tulajdonú épületben. Arról is megfeledkeztek, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése sem indult volna be – egyelőre igencsak a folyamat elején tartunk! –, ha a civil szféra nem hozta volna lépéskényszerbe a politikumot.
A prefektus-ügy kapcsán az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke kifejtette, hogy „a szövetség a magyar közösségek érdekeit tartja szem előtt”. Amennyiben ezeket az érdekeket valamilyen más egyezség jobban szolgálná, hajlandók újragondolni a kérdést. „Egyelőre ott tartunk, hogy nekünk van egy, véleményünk szerint megfelelő jelöltünk, és várjuk a PSD részéről elképzelésünk teljesítését vagy esetleg a kérdés újratárgyalását” – jelentette ki Brassai. Igen, a sajtótájékoztató időpontjában még „ott” tartottak, aztán aznap délutánra már másutt, hisz szó nélkül belementek a cserébe, hogy Maros megyének mégse legyen RMDSZ-es prefektusa. Ezek után önként adódik a kérdés: mikor tartották szem előtt a magyar közösség érdekeit, amikor Maros megyének kérték a „helytartói” széket, vagy amikor – engedve az erősebb kutya b...k elvnek – szó nélkül lemondtak róla?
Szentgyörgyi László, Székelyhon.ro
Lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen! – próbálták kommunikálni a választópolgárok felé az RMDSZ Maros megyei, illetve vásárhelyi elnökei múlt heti sajtótájékoztatójukon.
„Manapság, amikor a politikum válságban van, a választóknak pozitív üzenetekre volna szükségük. Az elmúlt hónapokban erre nem volt lehetőségünk. Ma viszont, úgy gondolom (…), nyugodtan elmondhatjuk: lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen. És nemcsak az RMDSZ-re, nemcsak a magyar politikumra gondolok, hanem a románra is” – kezdte mondanivalóját Brassai Zsombor, a szervezet megyei elnöke. Peti András alpolgármester, városi elnök a Marosvásárhely, a jövő városa elnevezésű programot ismertetve odáig ment, hogy azt állította: „ez az új hangulatról szól, amikor a különböző nemzetiségek jól érzik magukat egymás mellett, kölcsönös tiszteletben élnek, és ez megerősíti a magyar és a román közösséget egyaránt”. Bevallom: gyanút kelt bennem, elsősorban a '89-ben lezártnak hitt korszakra emlékeztet, amikor „pozitív üzenetről”, „új hangulatról”, „egymás mellett magukat jól érző nemzetiségekről” hallok.
Vajon mire alapozták kijelentéseiket az urak? Peti András az oktatás terén érzékelhető elmozdulásra hivatkozott elsősorban, hogy feloldották az Unirea Főgimnázium körüli bizonytalanságot, hogy egy hosszú távú bérleti szerződés megkötését hagyták jóvá, hogy döntés született a római katolikus gimnázium létrehozásáról. Továbbá folytatják a magyar utcanévtáblák kihelyezését, és reménykednek, hogy a Sütő András-szobor ügye is megoldódik. Az talán fel sem merült az alpolgármesterben, hogy nem várt akadályok is gördülhetnek a katolikus gimnázium létrehozása elé, hogy talán csak akkor illene ünnepelni – főleg önmagukat! –, ha már az oktatás is beindult az egyházi tulajdonú épületben. Arról is megfeledkeztek, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése sem indult volna be – egyelőre igencsak a folyamat elején tartunk! –, ha a civil szféra nem hozta volna lépéskényszerbe a politikumot.
A prefektus-ügy kapcsán az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke kifejtette, hogy „a szövetség a magyar közösségek érdekeit tartja szem előtt”. Amennyiben ezeket az érdekeket valamilyen más egyezség jobban szolgálná, hajlandók újragondolni a kérdést. „Egyelőre ott tartunk, hogy nekünk van egy, véleményünk szerint megfelelő jelöltünk, és várjuk a PSD részéről elképzelésünk teljesítését vagy esetleg a kérdés újratárgyalását” – jelentette ki Brassai. Igen, a sajtótájékoztató időpontjában még „ott” tartottak, aztán aznap délutánra már másutt, hisz szó nélkül belementek a cserébe, hogy Maros megyének mégse legyen RMDSZ-es prefektusa. Ezek után önként adódik a kérdés: mikor tartották szem előtt a magyar közösség érdekeit, amikor Maros megyének kérték a „helytartói” széket, vagy amikor – engedve az erősebb kutya b...k elvnek – szó nélkül lemondtak róla?
Szentgyörgyi László, Székelyhon.ro
2014. augusztus 26.
Hívő hazafiság
Amióta az erdélyi médiában a kelleténél is nagyobb hangsúlyt kapott a marosvásárhelyi Unirea líceum visszaszolgáltatásának ügye és ennek kapcsán a katolikus egyház iskolaalapító szándéka, az ezt követő polémiában rosszmájú és a valóságtól elrugaszkodott vélemények és vádak törtek felszínre újfent. A szokásos gumicsontok – ti. hogy a katolikus egyház nem magyar, világpolgárokat nevel, a Vatikánból irányítják, elárulta a csángókat, nem tesz semmit nemzeti összetartozásunkért és megmaradásunkért, feladva a küzdelmet mintegy elárulja nemzeti közösségünket… stb. – mellett újabbakkal is előálltak a szolgálatos fröcskölődők. Azt állítják, hogy az egész Szent István-i mű magyarellenes volt, István királyunk kiirtotta az ősmagyar kultúrát, és ezzel nemzetünk vesztét okozta. Vajk kultuszát pedig – mondják – a Habsburgok kezdték „terjeszteni”, hogy hatalmukat megalapozzák… Ezek már annyira igazságtalan és minden realitást nélkülöző vádak, hogy azóta is azon töprengek: hogy lehet valakiknek kétezer év egyetemes, ezer év magyar kereszténység után ilyen sötétség a lelkükben. Próbálom a fájdalom és az elkeseredettség, a butaság és a rosszindulatú csőlátás miatt elvakult „érvek” okait keresni, vizsgálni, elemezgetni, de tulajdonképpen belőlem is kérdések törnek fel. Nem történelmietlen kérdések ezek, hanem önazonosságunkat firtató, mindannyiunktól becsületes, őszinte választ váró kérdések. Ilyenek pl., hogy: mi köze a nemzetnek az egyházhoz? Mi a fontosabb, a hazaszeretet vagy a hit? Melyik melyikre épül? Hogyan élhető meg a hívő hazafiság? Hogyan lehet összeegyeztetni saját nemzetem és más nemzetek szeretetét? Ebben a széthulló, minden szellemi alapot megkérdőjelező szabadelvű világban a globális agymosásra vagy a kisebbségi sorsra csak szélsőségekkel lehet reagálni? Itt Erdélyben mindig gond, hogy melyik egyházak „magyarabbak”: a protestánsok vagy a katolikus, ill., hogy a katolicitás s az ortodoxia teológiai közelsége nincs-e hátrányára a nemzeti identitás megőrzésének… Egyáltalán jogos, szabad ezt a kérdést így feltenni? Hogyan lehet szórványban, elnyomásban úgy megélni a hitet, hogy nemzeti identitásunk ne sérüljön? Biztos, hogy sok sebből vérzünk. Látjuk, tapasztaljuk, hogy Európa elöregszik, kereszténysége is kifáradt, a gyorsuló világ húz el mellettünk, miközben hagyományaink, templomaink, életterünk kiürülőben. Eközben az anyaország kereszténysége, de a többi európai keresztény ország hívő népe is identitásválságban szenved, felhígult, átalakult. Erdélyi viszonylatban meg keresztre szegez minket a beolvadás veszélye, a kivándorlás, a munkahelyek hiánya, a fiatalok jövőkép nélkül elbátortalanodnak; s mintha a keresztény egyházaknak sem lenne mondanivalójuk, vagy inkább a jelenlétük, a kovász szerepük erőtlen. A politikai vonatkozásokról most nem is ejtek szót. Azzal már tele van a hócipőnk. Sajnos.
Mi sem kézenfekvőbb, mint hogy egymás ellen acsarkodjunk, s amit az elmúlt évtizedek csendes megújulása, ökumenikus próbálkozásai is elindítottak, lélektől lélekig, abba most ilyen durva hitetlenséggel beletaposunk.
Eltűnődöm, mi lenne nemzetünkből nyelvemlékeink, költészetünk, irodalmunk, a gregorián zenekultúra, a csodálatos építészeti és kulturális remekművek nélkül?
XVI. Benedek pápa nem hiába kérdezte: „Mi maradna Európából, ha elvennék belőle azt, amit a kereszténység hozott létre…” Menjünk tovább: mi maradna a Kárpát-medencéből, Erdélyből, városainkból és falvainkból, templomaink, egyházi, kulturális értékeink nélkül? Ha az egyház nem lett volna a nemzet mentsvára háborúk, elnyomások idején, ha nem lett volna kovásza a társadalmi fejlődésnek, túléltük volna-e eddig is? Mi tartotta a lelket Hunyadi Jánosban, Kaszap Istvánban vagy épp Márton Áronban, hogy nem adta be a derekát az erősebb nyomása ellenére? Ha Márton Áron a kompromisszum jegyében beköltözött volna Bukarestbe, akkor most nem magyarul írogatnánk s beszélnénk. Nem nemzetmegőrzés, amikor írni-olvasni, értelmiséget kiképezni csak a szerzetesek voltak képesek, akiknél királyok és hadvezérek nevelkedtek? És sorolhatnánk hosszasan a nemzetmegőrzés gesztusait a jelenkorban is: Böjte Csaba egész mozgalma nemzetmegőrzés. Mert nem a saját hobbija a gyermeknevelés és mentés, hanem egyszerre evangéliumhirdetés és nemzetépítés. Egyház szavunk azt súgja, hogy éljünk benne: egy házban valamennyien, egy szívvel, egy lélekkel, egy kenyéren. Mint egy család. Az őskeresztények módján. Módján, mert ugyanúgy már nem tehetjük. Különböző képességeink vannak: Pál Feri előadásaira ezren járnak, Bíró Lászlóéra csak több százan, mert neki nincs akkora terme, mindegyiknél tömegek gyónnak, kérnek lelki vezetési tanácsot. Bírónak ’Szerelmes Hittanja’ is van olyanoknak, akik még nem jegyezték el egymást, még csak „gondolkodnak”. Barsi Balázs húsvét előtti konferenciabeszédeit zsúfolt templomokban tartja, ált. Bp.-en, sümegi lelkigyakorlataira csak hosszú előjegyzés után lehet eljutni. Hofher József SJ gyalogos-kirándulós lelkigyakorlatai is roppant népszerűek. Ha már lelkigyakorlat: a Manréza egész évben telt házas. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége az egész országot behálózza, és igényes rendezvényeket szervez. A helyi csoportok persze megülik tagjaik névnapjait. A cserkészek is ugyanezt teszik, és őket kizárólag világiak vezetik. Sokfelé van újra búcsú: lelki épüléssel, gulyással és kirakodóvásárral. Számos egyházközségben van kórus, táncház, újság, családcsoport, babatorna, általában valamelyik pedagógus kismama csinálja.
Ádventi koszorú: karácsonyi vásár, csak saját készítményeket lehet kitenni. Pásztorjáték: ovisok, fölnőttek. Sok helyen van egyházközségi csapatok kispályás focibajnoksága. Hosszasan lehetne idézni – akkor is, ha ennek egyesek számára nincs „hírértéke” –, a sokféle faluünnepet, kopjafa- meg keresztállítást, tárgyi örökségeink megérzéséért vívott küzdelmüket, sokszor egészségük árán is (emléktáblák, templomépítések, családok megsegélyezése, szegény diákok taníttatása, alapítványok működtetése stb.). Említhetnénk a sokféle tábort (tánc-, önismeret, bibliás, családos, lelkigyakorlatos), lelkiségi mozgalmakat, ahol nemzeti és emberi öntudatra, érettségre nevelik egyházaink az ifjúságot és a felnőtteket egyaránt. És a szüleink idejében alakult legény- és leányegyletekről, a Kalot- és Kalász-mozgalmakról még nem is beszéltünk… Ez a fölsorolás talán kimerítő volt, de mégsem az: még rengeteg lelemény színesíti egyházaink életét. Akár lebontva felekezetekre, gyülekezetekre is. Egy részük a paptól függ, más részük a hívektől. Hasonlít Isten országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keres – mondja Jézus. Tehát a kereskedő hasonlít Isten országához, a gyöngyök pedig mi vagyunk! Azok vagyunk, tényleg? Egyszerre fontos a test és a lélek: magyarságunk és hívőségünk. A keresztény hit nemesíti meg a vért, és nem fordítva. A nyers erőt, büszkeséget helyes irányba, a jó felé kell terelni. Már édes anyanyelvünk is jelzi, hogy identitásunk szellemi alapokkal bír. Ha nem hatja át nemzeti létünket a keresztény szeretet, most is csak vadak, pogányok vagyunk, akik a másikban ellenséget, veszélyforrást látnak. Urunk Jézus nem ezt akarja. Meg kell nézni, ő hogy élte meg zsidóságát, népéhez tartozását. Mikor vált eggyé vele, mikor tudott felülemelkedni belőle anélkül, hogy megtagadta volna. Szánalmas, amikor magyarságunkat és egyházunkat, hívő magyar voltunkat kijátsszuk egymás ellen. Ebből mindkettő vesztesen kerül ki. Az alapkérdés tehát az, hogy milyen szellemi kisugárzásra vagyunk képesek.
A haza adottság, a hit kegyelem. Hitemmel ismerem fel adottságaimat, s felelős vagyok, hogyan, mire használom azokat. Őrizni és művelni a földet, ez egyszerre lelki, szellemi feladat. Számba venni a kincseket, fényesíteni, gyarapítani és továbbadni az értékeket, tenni a jót, szeretni a másik embert. Ezt csak hittel lehetséges. Az egyház sem a „levegőben lóg”, mint ahogyan a haza sem csak a „magasban van”, hanem a konkrét nemzet lelkébe ágyazódik bele. Azt termékenyíti meg. Ezt ismerte fel Szent István, ezért látta meg fennmaradásunk garanciáját a nyugati rítusú kereszténységben, habár a másikat is ismerte. Bölcs döntése az évszázadok folyamán nem csak politikailag igazolódott be.
Nemzet ott van, ahol (lelki) közösség van. Közösség ott, ahol azt valami anyagin, földin túli idea, eszmény, tapasztalat összetartja, egybefogja. Ezt teszi a kereszténység. Megnemesíti és célt ad a természetes adottságnak, hogy magyarnak, székelynek születtünk. Beoltja szeretettel, hittel, bizalommal, szárnyakat ad neki. Mint minden nemzetnek. Isten virágoskertjében egy gyönyörű, illatos virág vagyunk, páratlan tulajdonsággal, egyedi feladattal, akárcsak a többi nemzetek virágai. Ezt a célt kell észrevennünk, felismernünk, megélnünk még ellenszélben, kisebbségben, nem mindig kedvező politikai széljárásban is. Egyéni és döntési szabadságunk sose kerülhet szembe közös felelősségünkkel, amelyet hazánk, nemzeti hovatartozásunk iránt viselünk. Kincseinket közösbe téve mutathatjuk meg az egység, az összetartozás erejét. Nem valakik ellen, hanem valamilyen cél, az üdvösség érdekében.
Az első keresztények sem tagadták meg soha nemzeti hovatartozásukat, sőt erősítették a nemzet egységét, sajátosságát. Később, a missziók idején, a „pogány” európaiak a legerősebb földrész nemzetállamai lettek, ugyancsak a keresztény lelkiségnek köszönhetően. Tehát a kérdés inkább az, ki, mi akarja az elkereszténytelenedést bennünk? Hisz az akarja lerombolni nemzeti hovatartozásunkat is. Nos, ez ellen kell közös erővel küzdenünk. A bennünk vagy másokban lévő gonoszság képes szabadsággal, lazasággal, kötelék és kötöttség nélküliséggel álcázni ártó szándékát, miközben azt harsogja: nem kell Isten, nem kell egyház, nem kell törvény, nem kell lelkiismeret. Hisz életünk egy nagy buli, élvezzük hát!… A pénz, a politika vagy a hatalom minden problémát megold. Szent István idejében is ez a közbeszéd járta, ezt a társadalmi vákuumot kellett kitölteni. Az Unirea líceumban létesülő katolikus gimnázium névadója, II. Rákóczi Ferenc zászlóbontása idején még egységben volt a HIT és a HAZA, a NEMZET és az EGYHÁZ. A zászlóra is felíratott latinul: „PRO PATRIA ET LIBERTATE CUM DEO”. Ezt a CUM DEO-t igyekszenek ma letörölni és elfeledtetni azok, akik úgy tartják, hogy a vallás magánügy, és hit nélkül is elboldogul, aki hazát keres. Holott a haza fogalmában benne van a ragaszkodás kollektív élménye. „Sokan vallják, hogy egy közösség szinte vallásos megnyilvánulása a hazaszeretet és a testvériség. A himnikus felszólítás: »Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar« azt a szent követelményt állítja elénk, amit a keresztyén hit így fogalmaz:
»Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Az Úréi vagyunk.« Ez a hit már gyermekkorban kezd kibontakozni, megfelelő nevelés által életértelmezéssé, később világnézetté bővülni. Az egyház az a hely, ahol istenismeretünk és emberszeretetünk úgy összekapcsolódik, hogy fel sem merül az elválaszthatóság. A nemzet pedig „nyelvében él”. Az édes anyanyelv közössége alkalmat kínál arra, hogy a kollektív nemzettudatot kortársainkkal együtt éljük meg úgy is, mint hazaszerető polgárok és egyháztagok. Akinek nincs ilyen részesedése, az idegen marad, sajnálatra méltó, és csak krisztusi szeretettel hozható közelebb. Ezért hirdetjük az Úr Jézus hívogató szeretetét, hogy legyen része az elidegenülteknek is az Ő váltsághalálának áldásaiban” – mondja dr. Horváth Barna nyugalmazott miskolci teológiai tanár.
Mintegy summázva a hívő hazafiság lényegét. Mert jó hazafi csak jó keresztény lehet. Sebestyén Péter szentszéki tanácsos, plébános
Népújság (Marosvásárhely)
Amióta az erdélyi médiában a kelleténél is nagyobb hangsúlyt kapott a marosvásárhelyi Unirea líceum visszaszolgáltatásának ügye és ennek kapcsán a katolikus egyház iskolaalapító szándéka, az ezt követő polémiában rosszmájú és a valóságtól elrugaszkodott vélemények és vádak törtek felszínre újfent. A szokásos gumicsontok – ti. hogy a katolikus egyház nem magyar, világpolgárokat nevel, a Vatikánból irányítják, elárulta a csángókat, nem tesz semmit nemzeti összetartozásunkért és megmaradásunkért, feladva a küzdelmet mintegy elárulja nemzeti közösségünket… stb. – mellett újabbakkal is előálltak a szolgálatos fröcskölődők. Azt állítják, hogy az egész Szent István-i mű magyarellenes volt, István királyunk kiirtotta az ősmagyar kultúrát, és ezzel nemzetünk vesztét okozta. Vajk kultuszát pedig – mondják – a Habsburgok kezdték „terjeszteni”, hogy hatalmukat megalapozzák… Ezek már annyira igazságtalan és minden realitást nélkülöző vádak, hogy azóta is azon töprengek: hogy lehet valakiknek kétezer év egyetemes, ezer év magyar kereszténység után ilyen sötétség a lelkükben. Próbálom a fájdalom és az elkeseredettség, a butaság és a rosszindulatú csőlátás miatt elvakult „érvek” okait keresni, vizsgálni, elemezgetni, de tulajdonképpen belőlem is kérdések törnek fel. Nem történelmietlen kérdések ezek, hanem önazonosságunkat firtató, mindannyiunktól becsületes, őszinte választ váró kérdések. Ilyenek pl., hogy: mi köze a nemzetnek az egyházhoz? Mi a fontosabb, a hazaszeretet vagy a hit? Melyik melyikre épül? Hogyan élhető meg a hívő hazafiság? Hogyan lehet összeegyeztetni saját nemzetem és más nemzetek szeretetét? Ebben a széthulló, minden szellemi alapot megkérdőjelező szabadelvű világban a globális agymosásra vagy a kisebbségi sorsra csak szélsőségekkel lehet reagálni? Itt Erdélyben mindig gond, hogy melyik egyházak „magyarabbak”: a protestánsok vagy a katolikus, ill., hogy a katolicitás s az ortodoxia teológiai közelsége nincs-e hátrányára a nemzeti identitás megőrzésének… Egyáltalán jogos, szabad ezt a kérdést így feltenni? Hogyan lehet szórványban, elnyomásban úgy megélni a hitet, hogy nemzeti identitásunk ne sérüljön? Biztos, hogy sok sebből vérzünk. Látjuk, tapasztaljuk, hogy Európa elöregszik, kereszténysége is kifáradt, a gyorsuló világ húz el mellettünk, miközben hagyományaink, templomaink, életterünk kiürülőben. Eközben az anyaország kereszténysége, de a többi európai keresztény ország hívő népe is identitásválságban szenved, felhígult, átalakult. Erdélyi viszonylatban meg keresztre szegez minket a beolvadás veszélye, a kivándorlás, a munkahelyek hiánya, a fiatalok jövőkép nélkül elbátortalanodnak; s mintha a keresztény egyházaknak sem lenne mondanivalójuk, vagy inkább a jelenlétük, a kovász szerepük erőtlen. A politikai vonatkozásokról most nem is ejtek szót. Azzal már tele van a hócipőnk. Sajnos.
Mi sem kézenfekvőbb, mint hogy egymás ellen acsarkodjunk, s amit az elmúlt évtizedek csendes megújulása, ökumenikus próbálkozásai is elindítottak, lélektől lélekig, abba most ilyen durva hitetlenséggel beletaposunk.
Eltűnődöm, mi lenne nemzetünkből nyelvemlékeink, költészetünk, irodalmunk, a gregorián zenekultúra, a csodálatos építészeti és kulturális remekművek nélkül?
XVI. Benedek pápa nem hiába kérdezte: „Mi maradna Európából, ha elvennék belőle azt, amit a kereszténység hozott létre…” Menjünk tovább: mi maradna a Kárpát-medencéből, Erdélyből, városainkból és falvainkból, templomaink, egyházi, kulturális értékeink nélkül? Ha az egyház nem lett volna a nemzet mentsvára háborúk, elnyomások idején, ha nem lett volna kovásza a társadalmi fejlődésnek, túléltük volna-e eddig is? Mi tartotta a lelket Hunyadi Jánosban, Kaszap Istvánban vagy épp Márton Áronban, hogy nem adta be a derekát az erősebb nyomása ellenére? Ha Márton Áron a kompromisszum jegyében beköltözött volna Bukarestbe, akkor most nem magyarul írogatnánk s beszélnénk. Nem nemzetmegőrzés, amikor írni-olvasni, értelmiséget kiképezni csak a szerzetesek voltak képesek, akiknél királyok és hadvezérek nevelkedtek? És sorolhatnánk hosszasan a nemzetmegőrzés gesztusait a jelenkorban is: Böjte Csaba egész mozgalma nemzetmegőrzés. Mert nem a saját hobbija a gyermeknevelés és mentés, hanem egyszerre evangéliumhirdetés és nemzetépítés. Egyház szavunk azt súgja, hogy éljünk benne: egy házban valamennyien, egy szívvel, egy lélekkel, egy kenyéren. Mint egy család. Az őskeresztények módján. Módján, mert ugyanúgy már nem tehetjük. Különböző képességeink vannak: Pál Feri előadásaira ezren járnak, Bíró Lászlóéra csak több százan, mert neki nincs akkora terme, mindegyiknél tömegek gyónnak, kérnek lelki vezetési tanácsot. Bírónak ’Szerelmes Hittanja’ is van olyanoknak, akik még nem jegyezték el egymást, még csak „gondolkodnak”. Barsi Balázs húsvét előtti konferenciabeszédeit zsúfolt templomokban tartja, ált. Bp.-en, sümegi lelkigyakorlataira csak hosszú előjegyzés után lehet eljutni. Hofher József SJ gyalogos-kirándulós lelkigyakorlatai is roppant népszerűek. Ha már lelkigyakorlat: a Manréza egész évben telt házas. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége az egész országot behálózza, és igényes rendezvényeket szervez. A helyi csoportok persze megülik tagjaik névnapjait. A cserkészek is ugyanezt teszik, és őket kizárólag világiak vezetik. Sokfelé van újra búcsú: lelki épüléssel, gulyással és kirakodóvásárral. Számos egyházközségben van kórus, táncház, újság, családcsoport, babatorna, általában valamelyik pedagógus kismama csinálja.
Ádventi koszorú: karácsonyi vásár, csak saját készítményeket lehet kitenni. Pásztorjáték: ovisok, fölnőttek. Sok helyen van egyházközségi csapatok kispályás focibajnoksága. Hosszasan lehetne idézni – akkor is, ha ennek egyesek számára nincs „hírértéke” –, a sokféle faluünnepet, kopjafa- meg keresztállítást, tárgyi örökségeink megérzéséért vívott küzdelmüket, sokszor egészségük árán is (emléktáblák, templomépítések, családok megsegélyezése, szegény diákok taníttatása, alapítványok működtetése stb.). Említhetnénk a sokféle tábort (tánc-, önismeret, bibliás, családos, lelkigyakorlatos), lelkiségi mozgalmakat, ahol nemzeti és emberi öntudatra, érettségre nevelik egyházaink az ifjúságot és a felnőtteket egyaránt. És a szüleink idejében alakult legény- és leányegyletekről, a Kalot- és Kalász-mozgalmakról még nem is beszéltünk… Ez a fölsorolás talán kimerítő volt, de mégsem az: még rengeteg lelemény színesíti egyházaink életét. Akár lebontva felekezetekre, gyülekezetekre is. Egy részük a paptól függ, más részük a hívektől. Hasonlít Isten országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keres – mondja Jézus. Tehát a kereskedő hasonlít Isten országához, a gyöngyök pedig mi vagyunk! Azok vagyunk, tényleg? Egyszerre fontos a test és a lélek: magyarságunk és hívőségünk. A keresztény hit nemesíti meg a vért, és nem fordítva. A nyers erőt, büszkeséget helyes irányba, a jó felé kell terelni. Már édes anyanyelvünk is jelzi, hogy identitásunk szellemi alapokkal bír. Ha nem hatja át nemzeti létünket a keresztény szeretet, most is csak vadak, pogányok vagyunk, akik a másikban ellenséget, veszélyforrást látnak. Urunk Jézus nem ezt akarja. Meg kell nézni, ő hogy élte meg zsidóságát, népéhez tartozását. Mikor vált eggyé vele, mikor tudott felülemelkedni belőle anélkül, hogy megtagadta volna. Szánalmas, amikor magyarságunkat és egyházunkat, hívő magyar voltunkat kijátsszuk egymás ellen. Ebből mindkettő vesztesen kerül ki. Az alapkérdés tehát az, hogy milyen szellemi kisugárzásra vagyunk képesek.
A haza adottság, a hit kegyelem. Hitemmel ismerem fel adottságaimat, s felelős vagyok, hogyan, mire használom azokat. Őrizni és művelni a földet, ez egyszerre lelki, szellemi feladat. Számba venni a kincseket, fényesíteni, gyarapítani és továbbadni az értékeket, tenni a jót, szeretni a másik embert. Ezt csak hittel lehetséges. Az egyház sem a „levegőben lóg”, mint ahogyan a haza sem csak a „magasban van”, hanem a konkrét nemzet lelkébe ágyazódik bele. Azt termékenyíti meg. Ezt ismerte fel Szent István, ezért látta meg fennmaradásunk garanciáját a nyugati rítusú kereszténységben, habár a másikat is ismerte. Bölcs döntése az évszázadok folyamán nem csak politikailag igazolódott be.
Nemzet ott van, ahol (lelki) közösség van. Közösség ott, ahol azt valami anyagin, földin túli idea, eszmény, tapasztalat összetartja, egybefogja. Ezt teszi a kereszténység. Megnemesíti és célt ad a természetes adottságnak, hogy magyarnak, székelynek születtünk. Beoltja szeretettel, hittel, bizalommal, szárnyakat ad neki. Mint minden nemzetnek. Isten virágoskertjében egy gyönyörű, illatos virág vagyunk, páratlan tulajdonsággal, egyedi feladattal, akárcsak a többi nemzetek virágai. Ezt a célt kell észrevennünk, felismernünk, megélnünk még ellenszélben, kisebbségben, nem mindig kedvező politikai széljárásban is. Egyéni és döntési szabadságunk sose kerülhet szembe közös felelősségünkkel, amelyet hazánk, nemzeti hovatartozásunk iránt viselünk. Kincseinket közösbe téve mutathatjuk meg az egység, az összetartozás erejét. Nem valakik ellen, hanem valamilyen cél, az üdvösség érdekében.
Az első keresztények sem tagadták meg soha nemzeti hovatartozásukat, sőt erősítették a nemzet egységét, sajátosságát. Később, a missziók idején, a „pogány” európaiak a legerősebb földrész nemzetállamai lettek, ugyancsak a keresztény lelkiségnek köszönhetően. Tehát a kérdés inkább az, ki, mi akarja az elkereszténytelenedést bennünk? Hisz az akarja lerombolni nemzeti hovatartozásunkat is. Nos, ez ellen kell közös erővel küzdenünk. A bennünk vagy másokban lévő gonoszság képes szabadsággal, lazasággal, kötelék és kötöttség nélküliséggel álcázni ártó szándékát, miközben azt harsogja: nem kell Isten, nem kell egyház, nem kell törvény, nem kell lelkiismeret. Hisz életünk egy nagy buli, élvezzük hát!… A pénz, a politika vagy a hatalom minden problémát megold. Szent István idejében is ez a közbeszéd járta, ezt a társadalmi vákuumot kellett kitölteni. Az Unirea líceumban létesülő katolikus gimnázium névadója, II. Rákóczi Ferenc zászlóbontása idején még egységben volt a HIT és a HAZA, a NEMZET és az EGYHÁZ. A zászlóra is felíratott latinul: „PRO PATRIA ET LIBERTATE CUM DEO”. Ezt a CUM DEO-t igyekszenek ma letörölni és elfeledtetni azok, akik úgy tartják, hogy a vallás magánügy, és hit nélkül is elboldogul, aki hazát keres. Holott a haza fogalmában benne van a ragaszkodás kollektív élménye. „Sokan vallják, hogy egy közösség szinte vallásos megnyilvánulása a hazaszeretet és a testvériség. A himnikus felszólítás: »Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar« azt a szent követelményt állítja elénk, amit a keresztyén hit így fogalmaz:
»Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Az Úréi vagyunk.« Ez a hit már gyermekkorban kezd kibontakozni, megfelelő nevelés által életértelmezéssé, később világnézetté bővülni. Az egyház az a hely, ahol istenismeretünk és emberszeretetünk úgy összekapcsolódik, hogy fel sem merül az elválaszthatóság. A nemzet pedig „nyelvében él”. Az édes anyanyelv közössége alkalmat kínál arra, hogy a kollektív nemzettudatot kortársainkkal együtt éljük meg úgy is, mint hazaszerető polgárok és egyháztagok. Akinek nincs ilyen részesedése, az idegen marad, sajnálatra méltó, és csak krisztusi szeretettel hozható közelebb. Ezért hirdetjük az Úr Jézus hívogató szeretetét, hogy legyen része az elidegenülteknek is az Ő váltsághalálának áldásaiban” – mondja dr. Horváth Barna nyugalmazott miskolci teológiai tanár.
Mintegy summázva a hívő hazafiság lényegét. Mert jó hazafi csak jó keresztény lehet. Sebestyén Péter szentszéki tanácsos, plébános
Népújság (Marosvásárhely)
2014. október 6.
Hivatalnoki amnéziát okozó kétnyelvűsítés
Egyáltalán nem tartják be, vagy csak részlegesen teljesítik a kétnyelvű táblák kihelyezésével kapcsolatos ígéreteiket a marosvásárhelyi önkormányzat illetékesei. Amikor hónapokkal ezelőtti vagy akár másfél éve tett nyilatkozataikkal szembesítettük őket, kiderült, hogy nem is emlékeznek arra, amit – valószínűleg a sajtó és a közvélemény megnyugtatására – hirtelenjében válaszoltak.
Gabriela Oşant, a városháza iskolákért felelős igazgatóját év elején arról kérdeztük, mikorra kétnyelvűsítik az összes marosvásárhelyi tanintézet homlokzati feliratait? Oşan akkor – mint 2014. január 29-ei lapszámunkban beszámoltunk róla – azt mondta, hogy legtöbb tíz napon vagy két héten belül be szeretnék fejezni a tavaly késő ősszel elkezdett akciót.
Hozzátette: kis fennakadást okoz annak a négy, műemlék épületben működő gimnáziumnak az esete, melyek homlokzatára nem két egyszerű, de kirívónak számító kék színű táblát, hanem odaillő pannót szeretnének kihelyezni. Ennek mérete és alakja mind a négy iskolaépület esetében különbözik. Oşan a Bolyai Farkas Gimnáziumra, az Alexandru Papiu Ilarian, az Unirea és a művészeti iskolára célzott.
Kilenc hónapja az igazgató azzal nyugtatgatta az olvasókat, hogy a szakemberekkel és a tanintézetek vezetőivel közösen keresik a megoldást az ügyben. Azt is megígérte, hogy a közeljövőben a sportcsarnokokra is új, kétnyelvű feliratokat helyeznek ki.
Mindebből a mai napig semmit nem láttunk, holott kilenc hónap alatt ennél nagyobb dolgokat is meg lehet valósítani. Erre maga Oşan a példa, aki a közelmúltban édesanya lett. Helyettese, Horaţiu Lobonţ megvallotta, nincs tisztában a táblacserék ügyével, de hamarosan utánanéz.
Még várni kell a magyar tájékoztatóra
Az iskolanévtáblákhoz hasonlóan a gyalogosoknak szánt, érintőgombbal ellátott jelzőlámpák ügye is feledésbe merült. A Dózsa György út Béga utca és a kémiai gimnázium közötti szakaszán másfél évvel ezelőtt, 2013. március végén helyezték üzembe a villanyrendőröket. Azóta a gyalogosok számára biztonságosabb az átkelés, hiszen a lámpák tartóoszlopain elhelyezett készülék gombját megnyomva kell megvárniuk a zöld jelzést.
Egy héttel a rendszer működésbe helyezése után tettük szóvá a városházán, hogy a járókelők ugyan elégedettek, ám kifogásolják, hogy az érintőgombok melletti információs tábla kizárólag román nyelvű, míg a szerkezet románul és angolul figyelmezteti a járókelőket arra, hogy még várniuk kell.
Amint arról 2013. április 4-ei lapszámunkban beszámoltunk, Aurel Trif, a polgármesteri hivatal szóvivője azzal próbált ránk cáfolni, hogy „mindenki elégedett”. A városházi illetékes ugyanakkor megígérte, hogy hamarosan kétnyelvűre cserélik az összes figyelmeztető táblát. „Az információs táblákat ideiglenes jelleggel helyeztük ki, a közeljövőben lecseréljük kétnyelvűekre” – mondta többek között.
Aurel Trif újabb megkeresésünkre, amikor szembesítettünk a másfél évvel ezelőtti nyilatkozatával, meglepettnek mutatkozott. „Mondtam én ilyesmit? Nem emlékszem” – volt az első reakciója, majd telefonon tudakozott az ügyről Florian Moldovan igazgatónál. Kollégája elmondta, valóban tervben van a táblák cseréje, de csak 2015-ben.
Leállt az utcanévtáblák cseréje
Ha beigazolódott volna Peti András alpolgármester lapunknak tett, augusztus 5-ei lapszámunkban leközölt állítása, miszerint az önkormányzat naponta két-három utcában cseréli le a névtáblát, a folyamat már befejeződött volna.
Ehhez képest, Peti nyilatkozatával ellentétben, azóta egyetlen új, kétnyelvű utcanévtáblát sem helyeztek ki. Sőt időközben eltüntették a Kós Károly utca egyik feliratát. Ilyen körülmények között a városban még mindig csak a Dózsa György utat, a Kinizsi Pál utcát és a Mátyás király teret hirdeti új, kétnyelvű tábla.
Még a Liszt Ferenc utcát sem sikerült újratáblázni, amelyről augusztus elején az RMDSZ vezetői azt állították, hogy a Franz Liszt elnevezés alá felkerült a zeneszerző és zongoraművész magyar neve. Lapunk megkeresésére Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos vállalta, hogy még a napokban – saját költségén – kitéteti az új táblát.
Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) vezetője már augusztusban félőnek tartotta, hogy a néhány kicserélt utcatábla után az önkormányzat, forráshiányra hivatkozva, lezárja az ügyet.
„Tapasztalataink azt mutatják – például a kétnyelvű iskolanévtáblák ügyében –, hogy a városháza egyik időhúzó érvelése a kétnyelvűség témakörben a forráshiányra való hivatkozás” – fejtette ki Szigeti. A CEMO-aktivista augusztus elején is cáfolta az RMDSZ-es alpolgármester állítását, miszerint naponta több feliratot is kicserélnek, mondván, hogy a táblákat készítő cégtől megtudta, nem kaptak rendelést újabb kétnyelvű feliratokra.
Lapunk hétfőn újból megkereste Peti András alpolgármestert, aki egyrészt a közbeszerzési eljárás bürokratikus bonyodalmaival magyarázta a munkálatok megtorpanását, másrészt úgy vélte, kár lenne elsietni, hisz a 2007-ben készült utcanévlistán több fordítási hiba is van.
„Egyfelől meg kell hirdetnünk a táblakészítésre a közbeszerzési eljárást, másfelől ki kell javítanunk a fordításba becsúszott hibákat” – mondta az elöljáró. Igaz, az új lista akkor is elkészülhetett volna, ha az önkormányzat már 2007-ben nekilát a fordítások ellenőrzésének, és minden héten csupán egyetlen utcanevet korrigál.
Felvetésünkre, hogy a javított lajstrom elkészültéig miért nem lehetne a Secuilor Martiri alá kiírni a Székely Vértanúkat vagy a Sfîntul Ioan alá a Szent János nevet olyan körülmények között, hogy az efféle elnevezések fordítása nem képezheti vita tárgyát, az alpolgármester úgy vélekedett, hogy előbb-utóbb csak elkezdődik a táblacsere. Eközben a város utcáiban a lakók kezdeményezésére kezdenek megjelenni a kétnyelvű utcanévtáblák.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Egyáltalán nem tartják be, vagy csak részlegesen teljesítik a kétnyelvű táblák kihelyezésével kapcsolatos ígéreteiket a marosvásárhelyi önkormányzat illetékesei. Amikor hónapokkal ezelőtti vagy akár másfél éve tett nyilatkozataikkal szembesítettük őket, kiderült, hogy nem is emlékeznek arra, amit – valószínűleg a sajtó és a közvélemény megnyugtatására – hirtelenjében válaszoltak.
Gabriela Oşant, a városháza iskolákért felelős igazgatóját év elején arról kérdeztük, mikorra kétnyelvűsítik az összes marosvásárhelyi tanintézet homlokzati feliratait? Oşan akkor – mint 2014. január 29-ei lapszámunkban beszámoltunk róla – azt mondta, hogy legtöbb tíz napon vagy két héten belül be szeretnék fejezni a tavaly késő ősszel elkezdett akciót.
Hozzátette: kis fennakadást okoz annak a négy, műemlék épületben működő gimnáziumnak az esete, melyek homlokzatára nem két egyszerű, de kirívónak számító kék színű táblát, hanem odaillő pannót szeretnének kihelyezni. Ennek mérete és alakja mind a négy iskolaépület esetében különbözik. Oşan a Bolyai Farkas Gimnáziumra, az Alexandru Papiu Ilarian, az Unirea és a művészeti iskolára célzott.
Kilenc hónapja az igazgató azzal nyugtatgatta az olvasókat, hogy a szakemberekkel és a tanintézetek vezetőivel közösen keresik a megoldást az ügyben. Azt is megígérte, hogy a közeljövőben a sportcsarnokokra is új, kétnyelvű feliratokat helyeznek ki.
Mindebből a mai napig semmit nem láttunk, holott kilenc hónap alatt ennél nagyobb dolgokat is meg lehet valósítani. Erre maga Oşan a példa, aki a közelmúltban édesanya lett. Helyettese, Horaţiu Lobonţ megvallotta, nincs tisztában a táblacserék ügyével, de hamarosan utánanéz.
Még várni kell a magyar tájékoztatóra
Az iskolanévtáblákhoz hasonlóan a gyalogosoknak szánt, érintőgombbal ellátott jelzőlámpák ügye is feledésbe merült. A Dózsa György út Béga utca és a kémiai gimnázium közötti szakaszán másfél évvel ezelőtt, 2013. március végén helyezték üzembe a villanyrendőröket. Azóta a gyalogosok számára biztonságosabb az átkelés, hiszen a lámpák tartóoszlopain elhelyezett készülék gombját megnyomva kell megvárniuk a zöld jelzést.
Egy héttel a rendszer működésbe helyezése után tettük szóvá a városházán, hogy a járókelők ugyan elégedettek, ám kifogásolják, hogy az érintőgombok melletti információs tábla kizárólag román nyelvű, míg a szerkezet románul és angolul figyelmezteti a járókelőket arra, hogy még várniuk kell.
Amint arról 2013. április 4-ei lapszámunkban beszámoltunk, Aurel Trif, a polgármesteri hivatal szóvivője azzal próbált ránk cáfolni, hogy „mindenki elégedett”. A városházi illetékes ugyanakkor megígérte, hogy hamarosan kétnyelvűre cserélik az összes figyelmeztető táblát. „Az információs táblákat ideiglenes jelleggel helyeztük ki, a közeljövőben lecseréljük kétnyelvűekre” – mondta többek között.
Aurel Trif újabb megkeresésünkre, amikor szembesítettünk a másfél évvel ezelőtti nyilatkozatával, meglepettnek mutatkozott. „Mondtam én ilyesmit? Nem emlékszem” – volt az első reakciója, majd telefonon tudakozott az ügyről Florian Moldovan igazgatónál. Kollégája elmondta, valóban tervben van a táblák cseréje, de csak 2015-ben.
Leállt az utcanévtáblák cseréje
Ha beigazolódott volna Peti András alpolgármester lapunknak tett, augusztus 5-ei lapszámunkban leközölt állítása, miszerint az önkormányzat naponta két-három utcában cseréli le a névtáblát, a folyamat már befejeződött volna.
Ehhez képest, Peti nyilatkozatával ellentétben, azóta egyetlen új, kétnyelvű utcanévtáblát sem helyeztek ki. Sőt időközben eltüntették a Kós Károly utca egyik feliratát. Ilyen körülmények között a városban még mindig csak a Dózsa György utat, a Kinizsi Pál utcát és a Mátyás király teret hirdeti új, kétnyelvű tábla.
Még a Liszt Ferenc utcát sem sikerült újratáblázni, amelyről augusztus elején az RMDSZ vezetői azt állították, hogy a Franz Liszt elnevezés alá felkerült a zeneszerző és zongoraművész magyar neve. Lapunk megkeresésére Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos vállalta, hogy még a napokban – saját költségén – kitéteti az új táblát.
Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) vezetője már augusztusban félőnek tartotta, hogy a néhány kicserélt utcatábla után az önkormányzat, forráshiányra hivatkozva, lezárja az ügyet.
„Tapasztalataink azt mutatják – például a kétnyelvű iskolanévtáblák ügyében –, hogy a városháza egyik időhúzó érvelése a kétnyelvűség témakörben a forráshiányra való hivatkozás” – fejtette ki Szigeti. A CEMO-aktivista augusztus elején is cáfolta az RMDSZ-es alpolgármester állítását, miszerint naponta több feliratot is kicserélnek, mondván, hogy a táblákat készítő cégtől megtudta, nem kaptak rendelést újabb kétnyelvű feliratokra.
Lapunk hétfőn újból megkereste Peti András alpolgármestert, aki egyrészt a közbeszerzési eljárás bürokratikus bonyodalmaival magyarázta a munkálatok megtorpanását, másrészt úgy vélte, kár lenne elsietni, hisz a 2007-ben készült utcanévlistán több fordítási hiba is van.
„Egyfelől meg kell hirdetnünk a táblakészítésre a közbeszerzési eljárást, másfelől ki kell javítanunk a fordításba becsúszott hibákat” – mondta az elöljáró. Igaz, az új lista akkor is elkészülhetett volna, ha az önkormányzat már 2007-ben nekilát a fordítások ellenőrzésének, és minden héten csupán egyetlen utcanevet korrigál.
Felvetésünkre, hogy a javított lajstrom elkészültéig miért nem lehetne a Secuilor Martiri alá kiírni a Székely Vértanúkat vagy a Sfîntul Ioan alá a Szent János nevet olyan körülmények között, hogy az efféle elnevezések fordítása nem képezheti vita tárgyát, az alpolgármester úgy vélekedett, hogy előbb-utóbb csak elkezdődik a táblacsere. Eközben a város utcáiban a lakók kezdeményezésére kezdenek megjelenni a kétnyelvű utcanévtáblák.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2014. október 21.
Perre mennek Floreával a reformátusok
A visszaszolgáltatásokat szabályozó törvényt kritizálta Dorin Florea keddi sajtótájékoztatóján, és újra elmondta, hogy nem ért egyet azzal, hogy középületeket, iskolákat adtak vissza a volt tulajdonosoknak. Kifakadása kapcsolatba hozható azzal, hogy mint megtudtuk: ügyvédet fogadtak a reformátusok az elmaradt házbérek behajtására.
A papok, az egyházak gondnokai a hibásak, hogy tulajdonukban levő épületekre nincs érvényes szerződés és a marosvásárhelyi városháza nem tud uniós pályázatokat lehívni a Bolyai Farkas Gimnázium és az Unirea Főgimnázium felújítására – hangoztatta keddi sajtótájékoztatóján Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester.
Papokra várva
„Visszakapták, de nem vigyáznak semmire, nem fektetnek be, hull a vakolat, veszélyesek az osztálytermek. Sem az Unirea, sem a Bolyai esetében nem sikerült aláírni a hosszútávú szerződést, így nem tudunk uniós pályázatot lehívni. Pedig a szakosztályunk már elkezdte a pályázatok előkészítését, de amíg nincs szerződés, addig meg van kötve a kezünk. Mondtam, üzenetem a papoknak, hogy jöjjenek és kössük meg a szerződést, de mindhiába” – mondta Florea, aki a konkrét kérdésekre, hogy ha a szakiroda már nekifogott a pályázatok elkészítésének, tudja-e, hogy például a Bolyai épületének felújítása mennyibe kerülne, nem tudott pontos választ adni. „Száz éve nem volt felújítva az épület, amíg nem tudunk bemenni, hogy pontosan felmérjünk mindent, nem tudjuk, hogy mennyi pénzre van szükség, de legkevesebb 2,5 millió euróba bizonyára. Csak már írnák alá a szerződést a papok” – hangoztatta a városvezető.
Közeledő álláspontok a katolikusokkal
Az Unirea Főgimnáziumot a római katolikus státus adminisztrálja, ennek képviselője, Tamási Zsolt érdeklődésünkre elmondta, hogy több ízben egyeztettek a városháza képviselőivel, legutóbb szeptember végén. Úgy tűnik, végre közlekedtek az álláspontok, és napok kérdése, hogy aláírják az épület használatát magába foglaló hosszútávú bérleti szerződést. „Viták voltak a bér kapcsán, legutóbb pedig az maradt ki a városházától kapott szerződés-javaslatból, hogy ki a tulajdonképpeni haszonélvező, vagyis nem tüntették fel az Unireát és a Római Katolikus Gimnáziumot. Azt gondolom, hogy a szerződés belátható időn belül aláíródik, hiszen ez mindkét félnek érdeke, mint ahogy az is, hogy uniós pályázaton pénzt lehessen lehívni az épület korszerűsítésére” – mondta a római katolikus státus képviselője.
Pereskedni készülnek a reformátusok
Ballai Zoltántól, az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági tanácsadójától megtudtuk, hogy legutóbb tavaly nyáron ültek közös asztalhoz a püspökség és az marosvásárhelyi polgármesteri hivatal képviselői. „Azon a találkozón részt vett a polgármester és személyes tanácsadója, Csegzi Sándor is. Mi elmondtuk, hogy a Bolyai épületeinek használatáról szóló szerződés megkötésének a legfontosabb feltétele, hogy a polgármesteri hivatal törlessze a 2010 óta elmaradt bérleti díjakat és a felhalmazozott büntetőkamatot. Azt is elmondtuk, hogy mi már megrendeltünk egy uniós pályázathoz szükséges dokumentációt, ami 200 ezer euróba került, s amennyiben a városháza törleszti az elmaradásokat, ezt a rendelkezésére bocsátjuk, és hajlandóak vagyunk 20-25 éves szerződést kötni. Sajnálatos módon Marosvásárhelyen nem sikerült közelíteni az álláspontokat, s bár havonta kiszámlázzuk a bérleti díjakat, a városháza nem hajlandó fizetni. Az összeg már horribilisre duzzadt, megközelítőleg 3 millió lej, aminek egyharmada a bér, a többi a büntetőkamat. Mivel a városháza semmi hajlandóságot nem mutat a bér törlesztésére, ügyvédet fogadtunk. Napok kérdése, hogy bepereljük a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, s így próbáljuk behajtani jogos követelésünket” – számolt be az egyházkerület álláspontjáról Ballai Zoltán.
A református egyházkerületnek sikerült Nagyenyeden és Sepsiszentgyörgyön a városházával közösen uniós pénzalapokat lehívni és abból felújítani a kollégiumokat, ugyanakkor Kolozsváron is nyitott a városvezetés az együttműködésre.
Simon Virág
Székelyhon.ro
A visszaszolgáltatásokat szabályozó törvényt kritizálta Dorin Florea keddi sajtótájékoztatóján, és újra elmondta, hogy nem ért egyet azzal, hogy középületeket, iskolákat adtak vissza a volt tulajdonosoknak. Kifakadása kapcsolatba hozható azzal, hogy mint megtudtuk: ügyvédet fogadtak a reformátusok az elmaradt házbérek behajtására.
A papok, az egyházak gondnokai a hibásak, hogy tulajdonukban levő épületekre nincs érvényes szerződés és a marosvásárhelyi városháza nem tud uniós pályázatokat lehívni a Bolyai Farkas Gimnázium és az Unirea Főgimnázium felújítására – hangoztatta keddi sajtótájékoztatóján Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester.
Papokra várva
„Visszakapták, de nem vigyáznak semmire, nem fektetnek be, hull a vakolat, veszélyesek az osztálytermek. Sem az Unirea, sem a Bolyai esetében nem sikerült aláírni a hosszútávú szerződést, így nem tudunk uniós pályázatot lehívni. Pedig a szakosztályunk már elkezdte a pályázatok előkészítését, de amíg nincs szerződés, addig meg van kötve a kezünk. Mondtam, üzenetem a papoknak, hogy jöjjenek és kössük meg a szerződést, de mindhiába” – mondta Florea, aki a konkrét kérdésekre, hogy ha a szakiroda már nekifogott a pályázatok elkészítésének, tudja-e, hogy például a Bolyai épületének felújítása mennyibe kerülne, nem tudott pontos választ adni. „Száz éve nem volt felújítva az épület, amíg nem tudunk bemenni, hogy pontosan felmérjünk mindent, nem tudjuk, hogy mennyi pénzre van szükség, de legkevesebb 2,5 millió euróba bizonyára. Csak már írnák alá a szerződést a papok” – hangoztatta a városvezető.
Közeledő álláspontok a katolikusokkal
Az Unirea Főgimnáziumot a római katolikus státus adminisztrálja, ennek képviselője, Tamási Zsolt érdeklődésünkre elmondta, hogy több ízben egyeztettek a városháza képviselőivel, legutóbb szeptember végén. Úgy tűnik, végre közlekedtek az álláspontok, és napok kérdése, hogy aláírják az épület használatát magába foglaló hosszútávú bérleti szerződést. „Viták voltak a bér kapcsán, legutóbb pedig az maradt ki a városházától kapott szerződés-javaslatból, hogy ki a tulajdonképpeni haszonélvező, vagyis nem tüntették fel az Unireát és a Római Katolikus Gimnáziumot. Azt gondolom, hogy a szerződés belátható időn belül aláíródik, hiszen ez mindkét félnek érdeke, mint ahogy az is, hogy uniós pályázaton pénzt lehessen lehívni az épület korszerűsítésére” – mondta a római katolikus státus képviselője.
Pereskedni készülnek a reformátusok
Ballai Zoltántól, az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági tanácsadójától megtudtuk, hogy legutóbb tavaly nyáron ültek közös asztalhoz a püspökség és az marosvásárhelyi polgármesteri hivatal képviselői. „Azon a találkozón részt vett a polgármester és személyes tanácsadója, Csegzi Sándor is. Mi elmondtuk, hogy a Bolyai épületeinek használatáról szóló szerződés megkötésének a legfontosabb feltétele, hogy a polgármesteri hivatal törlessze a 2010 óta elmaradt bérleti díjakat és a felhalmazozott büntetőkamatot. Azt is elmondtuk, hogy mi már megrendeltünk egy uniós pályázathoz szükséges dokumentációt, ami 200 ezer euróba került, s amennyiben a városháza törleszti az elmaradásokat, ezt a rendelkezésére bocsátjuk, és hajlandóak vagyunk 20-25 éves szerződést kötni. Sajnálatos módon Marosvásárhelyen nem sikerült közelíteni az álláspontokat, s bár havonta kiszámlázzuk a bérleti díjakat, a városháza nem hajlandó fizetni. Az összeg már horribilisre duzzadt, megközelítőleg 3 millió lej, aminek egyharmada a bér, a többi a büntetőkamat. Mivel a városháza semmi hajlandóságot nem mutat a bér törlesztésére, ügyvédet fogadtunk. Napok kérdése, hogy bepereljük a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, s így próbáljuk behajtani jogos követelésünket” – számolt be az egyházkerület álláspontjáról Ballai Zoltán.
A református egyházkerületnek sikerült Nagyenyeden és Sepsiszentgyörgyön a városházával közösen uniós pénzalapokat lehívni és abból felújítani a kollégiumokat, ugyanakkor Kolozsváron is nyitott a városvezetés az együttműködésre.
Simon Virág
Székelyhon.ro
2014. október 21.
Otthonosan történelmünkben
A magyarságtörténetnek helye kellene legyen a tantárgyversenyen
A múltat nem lehet elvenni tőlünk, de az csak akkor a miénk, ha ismerjük – ez volt a jelszava az V. Székelyföld Napok keretében megszervezett történelmi vetélkedőnek, amelyet a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum látott vendégül. A VII. osztályban tanult magyarságtörténetből mérte össze tudását 15 csapat hetedikes, nyolcadikos diák Hargita és Maros megyéből. A résztvevőket és a kísérő tanárokat dr. Bálint István, az iskola igazgatója, Haller Béla városi tanácsos, s a szervezők nevében Hajdú Zoltán történelem szakos tanár köszöntötte. A történelemtanárok régi álma, hogy a kisebbségtörténet is bekerüljön azon tantárgyak közé, amelyekből olimpiát szerveznek. A tantárgy iránti érdeklődést bizonyítja, hogy a versenyre félszáz diák gyűlt össze.
A zsűrit dr. Tamási Zsolt, a marosvásárhelyi katolikus iskola igazgatója, Novák Zoltán, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kirendeltségének történész-kutatója, a tankönyv jelenkorról szóló fejezetének szerzője és Kolozsvári Szilárd, az Egyesülés középiskola történelemtanára alkotta.
Nos, ha vannak versenyek, ahol a jelenlét a legfontosabb, ez esetben valóban úgy volt. A vetélkedő látványos feladataként a résztvevők saját településüket vagy annak egy jeles személyiségét kellett ismertessék. Érdekes bemutatók hangzottak el Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Szászrégenről, Csíkszentimréről és a Marosvásárhely környéki falvakról. Ügyesek voltak a nagyernyei, küküllődombói, backamadarasi diákok, akik révén a jelenlevők megismerkedhettek a megye különböző vidékeinek látványosságaival, s ehhez járultak hozzá a marosvásárhelyi Schiller általános iskola tanulói, akik szintén két környékbeli falut mutattak be. A vásárhelyi általános iskolák versenyzői révén megelevenedett az Apolló palota története, a Tékát alapító Teleki Sámuel, valamint a várépítő Borsos Tamás, illetve dr. Bernády György polgármester élete is. Ez az egymásnak bemutatott történelemóra volt a vetélkedő legtanulságosabb része. A versenyt a két tehetséges műsorvezető diák, Jakab István és Osztián Pálma Rozália hangszerjátéka, éneke színesítette.
Amint dr. Tamási Zsolt elmondta, a kérdésekre olyan pontos válaszokat kaptak, amelyben a képek felismerése mellett a versenyzők azt is pontosan odaírták, hogy mikor történt az esemény és ki fényképezte az adott felvételt. Sikeres esszék születtek A székelység a kommunizmus idején témára.
(b.)
Népújság (Marosvásárhely)
A magyarságtörténetnek helye kellene legyen a tantárgyversenyen
A múltat nem lehet elvenni tőlünk, de az csak akkor a miénk, ha ismerjük – ez volt a jelszava az V. Székelyföld Napok keretében megszervezett történelmi vetélkedőnek, amelyet a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum látott vendégül. A VII. osztályban tanult magyarságtörténetből mérte össze tudását 15 csapat hetedikes, nyolcadikos diák Hargita és Maros megyéből. A résztvevőket és a kísérő tanárokat dr. Bálint István, az iskola igazgatója, Haller Béla városi tanácsos, s a szervezők nevében Hajdú Zoltán történelem szakos tanár köszöntötte. A történelemtanárok régi álma, hogy a kisebbségtörténet is bekerüljön azon tantárgyak közé, amelyekből olimpiát szerveznek. A tantárgy iránti érdeklődést bizonyítja, hogy a versenyre félszáz diák gyűlt össze.
A zsűrit dr. Tamási Zsolt, a marosvásárhelyi katolikus iskola igazgatója, Novák Zoltán, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kirendeltségének történész-kutatója, a tankönyv jelenkorról szóló fejezetének szerzője és Kolozsvári Szilárd, az Egyesülés középiskola történelemtanára alkotta.
Nos, ha vannak versenyek, ahol a jelenlét a legfontosabb, ez esetben valóban úgy volt. A vetélkedő látványos feladataként a résztvevők saját településüket vagy annak egy jeles személyiségét kellett ismertessék. Érdekes bemutatók hangzottak el Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Szászrégenről, Csíkszentimréről és a Marosvásárhely környéki falvakról. Ügyesek voltak a nagyernyei, küküllődombói, backamadarasi diákok, akik révén a jelenlevők megismerkedhettek a megye különböző vidékeinek látványosságaival, s ehhez járultak hozzá a marosvásárhelyi Schiller általános iskola tanulói, akik szintén két környékbeli falut mutattak be. A vásárhelyi általános iskolák versenyzői révén megelevenedett az Apolló palota története, a Tékát alapító Teleki Sámuel, valamint a várépítő Borsos Tamás, illetve dr. Bernády György polgármester élete is. Ez az egymásnak bemutatott történelemóra volt a vetélkedő legtanulságosabb része. A versenyt a két tehetséges műsorvezető diák, Jakab István és Osztián Pálma Rozália hangszerjátéka, éneke színesítette.
Amint dr. Tamási Zsolt elmondta, a kérdésekre olyan pontos válaszokat kaptak, amelyben a képek felismerése mellett a versenyzők azt is pontosan odaírták, hogy mikor történt az esemény és ki fényképezte az adott felvételt. Sikeres esszék születtek A székelység a kommunizmus idején témára.
(b.)
Népújság (Marosvásárhely)