Tovább mélyülnek az ellentétek a kárpátaljai magyar szervezetek között az ukrán elnökválasztás kapcsán, mivel az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és társszervezetei az oroszbarát Viktor Janukovicsot tekintik a törvényesen megválasztott államfőnek, ellentétben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) álláspontjával, amely szerint a hatalom csalással vette el támogatottja, az európai orientációjú Viktor Juscsenko ellenzéki elnökjelölt győzelmét. Az UMDSZ szócsövének számító ungvári Kárpáti Igaz Szó országos lap nov. 27-i számának több írása is hitet tett Janukovics mellett, élesen elítélve a KMKSZ elkötelezettségét Juscsenko iránt. Az újság szerint a nacionalisták fizetett csatlósa a KMKSZ. (A magyar többségű, Beregszász központú választókörzetben Juscsenko szerezte meg a voksok 55 százalékát, míg Janukovics 41 százalékot kapott.) Horváth Sándor, az újság publicistája, aki egyben az UMDSZ vezető tisztségviselője és az Ungvári Rádió és Televízió magyar főszerkesztőségének vezetője írta: az első körben a KMKSZ nyilvánosan, hivatalosan egyetlen jelöltet sem támogatott, miközben az UMDSZ Janukovics mellé állt, s így logikus volt, hogy a magyar szavazatok túlnyomó többségét ő szerezte meg. A KMKSZ az ungvári tömegmegmozdulásokon is hitet tett Viktor Juscsenko támogatása mellett. /Mélyülő ellentétek a kárpátaljai magyar szervezetek között. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

Traian Basescu elnök ukrajnai látogatása során több ízben napirendre került az ottani, mintegy 500 ezer főnyi román kisebbség helyzete. Cernauti-i beszédében rámutatott: a román kormány rendelkezik a határon túli nemzetrészek támogatásához szükséges pénzalapokkal. Hrusauti község lakossága román nemzeti zászlókkal várta vendégét, aki rögtönzött beszédében kijelentette: „Mikor Cernauti és Chisinau nevét kiejtjük, lelkünk egy darabja szólal meg.” A cernauti-i egyetemen tartott előadásában Basescu elnök sokallta az ukrajnai románok 24 szervezetét, mondván, hogy ha egyetlen érdekvédelmi szövetségbe tömörülnének, sokkal nagyobb szavuk lehetne, és az anyaország is jobban segíthetné őket. 2000-ben Mihai Razvan Ungureanu (jelenleg külügyminiszter, akkor államtitkár) 35 tagú küldöttség élén Ukrajnába látogatott. Hazatérte után interjújában rámutatott: „Ottani nemzetrészünk révén jószomszédsági kapcsolatokat építünk ki Ukrajnával. Másfél tonna román könyvet és néhány számítógépet vittem ajándékba nekik. Arra kértük az ottani hatóságokat, hogy növeljék meg az ungvári rádió és televízió román nyelvű műsorának adásidejét, az ukrajnai románok kitehessék nemzeti jelképeiket, kértem egy állami finanszírozású román újság beindítását. Örülnék, ha Bukovina helységei, Cernauti utcái visszakapnák eredeti román nevüket.” Közben 2000. április 14-én Kovászna megyei románok egy csoportja tüntetést szervezett Sepsiszentgyörgyön, hogy a háromszéki utcák ne kapjanak magyar elnevezést. 2005. december 12-én Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátorának törvénytervezete be akarta tiltani az erdélyi helységek és utcák magyar elnevezését azzal az indokkal, hogy ez a Horthy-korszak öröksége. A javaslatot mind a szenátus, mind a képviselőház leszavazta. A Ziua bukaresti lap 1998. szeptember 11-i száma szerint az ukrajnai románság helyzete tarthatatlan. Iskoláiból hiányzanak a román nemzeti jelképek, a gyermekeknek reggelenként az ukrán himnuszt kell énekelniük. Egyre kevesebb az önálló román iskola, ukrán tagozatok létesítésével a hatóságok fokozatosan felszámolják ezeket. A Jurnalul National lap 2005. november 11-i száma megállapította, hogy Ukrajnában az önálló román iskolák rendre megszűnnek azáltal, hogy ukrán osztályok indulnak be. 1997. novemberében Valeriu Tabara képviselő, a PUNR elnöke bizalmatlansági indítványt nyújtott be Hargita-Kovászna románságának „súlyos helyzetével” kapcsolatban. Eszerint az önálló magyar iskolák létrehozása súlyos tévedés volt, csakis az RMDSZ agresszív, szeparatista politikájának eredménye, ezért ezt a szélsőséges pártot ki kell iktatni a politikai életből. A tervezetet a parlament leszavazta. /Barabás István: Ukrajnai leckék. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./