Az Ulpius-ház irodalmi estjét tartották meg június 19-én Kolozsváron, a Bulgakov kávéházban. Cserna-Szabó András Levin körút és Szálinger Balázs A sík című köteteit mutatták be. Szőcs Géza, az est egyik házigazdája beszélt a Szálinger Balázs-jelenségről. A keszthelyi író tíz éve bukkant fel a magyar irodalmi életben és szerette volna, ha műveit Kolozsváron is megismerik. A házigazda szerint azzal, hogy magyarországi költőként jelentkezett be Kolozsváron, helyreállította a magyar irodalom szétvert egységét. A sík című filozófiai poéma hexameterekben íródott, és megírását Vörösmarty Rom című töredéke váltotta ki. Orbán János Dénes Cserna-Szabó Andrást mutatta be. /Dézsi Ildikó: Az Ulpius-ház irodalmi estje a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

„Legfontosabb munkámnak tekintem, sokat olvastam hozzá, reális élményeim kapcsolódnak a könyvemben feldolgozott témához” – vallja Méhes György író Kolozsvári milliomosok című kötetének újbóli megjelenése alkalmából, aki hosszú évtizedekig Kolozsváron élt, áttelepült Budapestre. A regény Renner Frigyes bőrcserző élettörténetét dolgozza fel. A könyv kolozsvári bemutatóján részt vett számos magyarországi sajtóorgánum képviselője, valamint Vándor Ágnes a kötet megjelentetőjének, az anyaországi Ulpius-ház Könykiadónak képviseletében. A bemutatón Orbán János Dénes, Szőcs Géza és Kányádi Sándor elutasították az Élet és Irodalom minősítését. Azt követően, hogy Méhes György 2002-ben megkapta a Kossuth-díjat, a hetilap az írót középszerű szerzőnek nevezte, valamint kommunista propagandával vádolta. A felszólalók leszögezték: nem értenek egyet a fenti vádakkal. /Köllő Katalin: Méhes György kolozsvári milliomosai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

Megjelent Böszörményi Zoltán első regénye /Vanda örök. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2005/. Írója a Nyugati Jelen napilap és az Irodalmi Jelen folyóirat főszerkesztője, több verseskötet szerzője, a torontói egyetem filozófiai karának diplomása. A Vanda örök sodró cselekményű, izgalmas történet. /Jámbor Gyula: Ki van a tükörben? = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Aradon csak május 18-án került sor – számos romániai és magyarországi bemutató után – Böszörményi Zoltán Vanda örök című, a budapesti Ulpius-ház Kiadónál 2005-ben megjelent és immáron harmadik kiadásánál tartó nagy sikerű regényének bemutatójára. A Jelen Ház nagytermében több mint százfőnyi közönség előtt a szerző részletesen beszélt első regényének keletkezéstörténetéről. A szerző elmondta: szeptember végén megjelenik egy rangos kanadai kiadónál a Vanda örök angol változata, de elkészült a könyv orosz, német, francia és román fordítása is, ami egy nem egészen másfél éve megjelent könyv esetében már önmagában is sokatmondó. /A Vanda örök Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

A közelmúltban jelent meg Böszörményi Zoltán Vanda örök – Míg gondolom, hogy létezem c. regényének orosz nyelvű fordítása. A 2006-ban a budapesti Ulpius-ház Könyvkiadó által megjelentetett nagy sikerű, magyarul nemsokára második kiadást is megért regényt előbb Kanadában angol, Párizsban, a L’Harmattan kiadónál francia, most pedig Moszkvában, az Impeto Könyvkiadó gondozásában orosz nyelven adták ki. /A harmadik világnyelven. Vanda örök – oroszul. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./

Október 30-án Budapest egyik patinás kávéháza, a Centrál galériáján lévő terem megtelt érdeklődőkkel Böszörményi Zoltán /Ulpius-Ház, Budapest/ Az éj puha teste c. regényének bemutatójára. Mészáros Sándor irodalomkritikus méltatta a terjedelmes művet, amely véleménye szerint négy regény mesteri egymásba ötvözése. A továbbiakban Mészáros Sándor és Szőcs Géza író, költő beszélgetett a szerzővel, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjével, faggatta a második regényét megjelentető írót. /Jámbor Gyula: Az éj puha teste Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Aradon, a Jelen Házban is bemutatták Böszörményi Zoltán új regényét, Az éj puha testét /Ulpius Ház, Budapest/ amivel a budapesti olvasóközönség már megismerkedhetett. A Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonosa terjedelmes kötettel jelentkezett. Az immár hatkötetes szerzőt Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője és Jámbor Gyula kérdezte az írói indíttatásról és az alkotás folyamatáról. /Pataky Lehel Zsolt: Bemutatták Böszörményi Zoltán új kötetét. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

A Libri könyvesbolt együttműködve a World Vision Romaniával könyveket adományozott a mákófalvi általános iskolának. Az összevontan működő 1–4. osztályban tíz gyermek jár. A Libri könyvesbolt három magyarországi könyvkiadótól kapott segítséget a projekt megvalósításához. A gyerekeknek szóló új könyveket az Egmound Hungary, a Könyvmolyképző és az Ulpius Ház ajánlotta fel. A World Vision Románia a kiszállítást és a szervezést vállalta. A World Vision segélyző és fejlesztést elősegítő keresztény szervezet, amely a gyermekek és közösségeik megsegítésével foglalkozik világszerte. A könyvesbolt ugyanilyen bőröndnyi könyvcsomagot adományozott a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány szórványkollégiumának, ahol szociálisan hátrányos helyzetű óvodások és iskolások nevelkednek. /Jakab Judit: Könyvadomány a mákófalvi iskolának. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Amikor fordul az ezred /Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest/ beszélgetőkönyv, Szőcs Géza Farkas Wellmann Endrével közösen írt kötete, dokumentumgyűjtemény. Szőcs Géza politikai, közéleti munkásságának nyolc fontosabb momentumát járja körül a nyolcvanas évektől napjainkig. „Ez a kötet nem egyértelműen rólam szól, hanem egy korszakról. A könyv ráadásul nem is teljes: nem térképez föl senkit és semmit, inkább amolyan palimpszeszt-jelenségként érdemes vizsgálni, hiszen annyi minden tevődik egymásra szövegben, képben, motívumban és üzenetben” – mondta Szőcs Géza, akinek a költői, publicisztikai, irodalomszervezői, kiadói és lapkiadói munkásságáról is vaskos köteteket lehetne összeállítani. A szerzők tervezik egy ilyen sorozat megírását. Farkas Wellmann Endre egyetemi diplomadolgozatát Szőcs Gézamunkáiból írta. /Egy kötetnyi palimpszeszt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./ Nincs benne nosztalgia a romániai szenátori szék iránt, annál inkább a nyolcvanas évekkel kapcsolatban, amikor rettenetben éltek ugyan, de ,,magas nyomáson” olyan minőségű emberi kapcsolatok jöhettek létre, amilyenek később nem, az a szolidaritás, testvériség, szenvedély, amellyel megélték a dolgokat, ma hiányzik életéből – mondta el Szőcs Géza. Szőcs Géza megjegyezte, 1990 után alig van visszhangja írásainak, kezdeményezéseinek. /Farkas Réka: Kordokumentum múltunkról, jelenünkről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 18./

„Hányszor mondtam neki, életem örök társának: Te adod nekem a lélegzetet. S minden írásomban benne van gyönyörű lelke, simogató szeretete. Édes Kincsem, Egyetlenem! A Mindenható csodálatos ajándéka voltál” – ezekkel a szavakkal zárul Méhes György utolsó regénye /Egyetlenem. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2009/ A kilencvenedik életéve felé közeledő író imádott feleségének állított emléket Egyetlenem című könyvében, amely életműve egyfajta összegzéseként is értékelhető. Egy hatvanéves házasság idő szépítette, aranyozta boldog pillanatai, és az eljegyzést megelőző izgalmas események sorakoznak az oldalakon. Nagy Elek (későbbi írói nevén Méhes György) két műve, a Kolozsvári milliomosok a századforduló Erdélyéről, illetve erdélyi polgárságáról, a Gina pedig a második világháborút megelőző zűrzavaros erdélyi viszonyokról nyújt képet az olvasónak. /R. -Péter István: Könyvespolc: hatvan évig, mindörökké. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Kettős könyvbemutató a Jelen Házban – Gazdagodott a város képzeletbeli magyar tékája
A budapesti 81. Ünnepi Könyvhéten már bemutatott két új aradi könyvvel ismerkedhetett meg közelebbről Arad irodalompártoló közönsége a Jelen Házban: Böszörményi Zoltán Halálos bűn című novelláskötetével (Ulpius Ház Kiadó) és Puskel Péter Aradi sikertörténetek című riport- és dokumentumkötetével (Irodalmi Jelen Könyvek-sorozat).
Előbbi szerzőt talán a Nyugati Jelen tulajdonosaként, dúsgazdag vállalkozóként ismerik a legtöbben, de ő előbb lett költő, mint sikeres üzletember, és ez érződik a valós történetekből merítő új könyvén, ami „lírai hangvétellel megírt próza” – méltatta a kötetet Jámbor Gyula újságíró, lapunk munkatársa.
A Puskel-könyvről már szerkesztőként mondta el, hogy a város 19. század végi lendületes ipari és infrastrukturális fejlődését összefoglaló kötetnek a szerző négy évtizedes újságírói dokumentálódása jelent szilárd alapot. Külön értéke – és érdekessége – a „sikersztoriknak”, hogy az aradi piroslámpás házak történetével is foglalkozik, persze, mellőzve a frivolságot. Címéből is látszik, hogy helytörténeti munkáról van szó, de Puskel Péter külön hangsúlyozta, hogy ő bár ízig-vérig lokálpatrióta, nem elfogult szeretett városával szemben.
Ritka pillanat, hogy két aradi író szinte egy időben gazdagítsa a város képzeletbeli magyar tékáját, ezért nem véletlen, hogy körülbelül százan voltak kíváncsiak a két új könyvre, amelyeket a távolmaradók a Jelen Könyvesboltban szerezhetnek be.
Pataky Lehel Zsolt
Nyugati Jelen (Arad)

Úrilány gumicsizmában
A múlt év végén jelent meg a budapesti Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című regénye, amely az anyaországban máris sikerkönyvvé vált. A kiadványt pénteken Marosvásárhelyen, a Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai István Nagytermében, szombaton pedig Kolozsváron mutatták be a Bulgakov kávéházban.
Ritka manapság az olyan könyvbemutató, ahol sok vásárolni kívánó résztvevőnek nem jut kötet, és még ritkább, hogy egy miniszterelnök neje mutat be egy friss kiadványt. Marosvásárhelyen ez történt, Ugron Zsolna első kötetét Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó ajánlotta az olvasók figyelmébe, sőt az Úrilányok Erdélyben című lektűr fülszövegét is ő jegyzi. Az est házigazdája, Fülöp G. Dénesné Suba Ilona tiszteletes asszony, a diakóniai otthon vezetője szerint a szóban forgó regény „romokon kinyílt virág”.
Ugron Zsolna ősi, erdélyi arisztokrata családból származik, Kolozsváron született, 11 éves korában települt át szüleivel Magyarországra. A könyvben annak a társadalmi rétegnek állít emléket, amely „a fogságban, a meghurcoltatásban is emelt fővel élt, és amely romjaiban hever, akárcsak azok az épületek, amelyekben fénykoruk idején éltek e családok”, mondta a házigazda. Lévai Anikó szerelmes regénynek aposztrofálta Zsolna könyvét, bár mint mondta: „nem trendi, hiszen mindössze egy csók jelzi, hogy valóban ilyen írásról van szó”. Az újjáépítés, az újrakezdés a témája ugyanakkor, mondta Lévai, arra utalva, hogy a szerző egy Mikes-leszármazott neje, aki Zabolára követte férjét, a félig indiai származású Gregor Roy Chowdhury-Mikes-t. A Mikes család ugyanis visszakapta ott levő kastélyát, itt él jelenleg Ugron Zsolna férjével, gyerekeivel. A kastély közelében levő vendégházba immár szerte a nagyvilágból érkeznek látogatók.
A Krónika kérdésére, hogy miért vállalta a kötet fülszövegének a szerzőségét, illetve az erdélyi könyvbemutatókon való részvételt, Lévai Anikó azt mondta: „Azért, mert pozitív kicsengésű, könnyed, ugyanakkor elgondolkoztató írásról van szó, és mert jó lenne, ha több arisztokrata leszármazott követné e család példáját, főleg a Zsolnáét, aki gumicsizmára cserélte fel tűsarkú cipőjét.” Egyébként Ugron Zsolna kérte fel könyve patronálására a magyar miniszterelnök nejét. Lapunknak elmondta: azért tette, mert nagyra becsüli az olyan asszonyokat, akik nem ijednek meg több gyerek vállalásától, nevelésétől, ugyanakkor szilárd hátteret biztosítanak férjüknek, akik ezáltal be tudják tölteni küldetésüket.
Ugron Zsolna kötete – a szerző bevallása szerint – erdélyi receptkönyvnek készült, indult, és a recepteket a szerző családi anekdotákkal fűszerezte volna. Aztán valaki elolvasta az eredeti anyagot, és arra biztatta, hogy fejlessze regénnyé a kéziratot.
A könyvbemutató keretében Molnár Bánffy Kata budapesti kommunikációs szakértő faggatta a szerzőt. Kiderült, Ugron Zsolna elsősorban nem az erdélyi olvasóknak szánta írását, hanem azoknak az anyaországi olvasóknak, akik eddig hallani sem akartak Erdélyről. Nagy örömére szolgál, hogy számos olyan üzenetet kapott, amelyben olvasói jelezték: kedvet kaptak egy erdélyi utazáshoz, és azt nem fogják elmulasztani. Ugron Zsolna leszögezte: lányregényt írt. Egyes magyarországi méltatói szerint könyve azáltal emelkedik ki a hasonló kiadványok sorából, hogy olykor sziporkázóan szellemes a stílusa, és nem sematikus, így az írás igen egyedi, hiteles lányregénnyé áll össze. Az est folyamán Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznő olvasott fel részleteket a könyvből, és végül a Tiberius vonósnégyes két tagja teremtett valódi kastélybeli hangulatot.
Máthé Éva, Krónika (Kolozsvár)

Piaci alapokon kell gondolkodni
A csíkszeredai Bookart Kiadó sikereiről már többször szólhattunk mellékletünkben. A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is külön standdal voltak jelen. Hajdú Áron igazgatóval ezzel indítottuk a rendezvény első óráiban folytatott beszélgetést.
– Mi úgy hisszük, hogy ha egy kiadó nincs jelen a könyvfesztiválon, akkor az nem is létezik a magyar könyvpiacon. Négy éve, mióta külön standdal vagyunk jelen ezen a nagyon fontos budapesti könyves eseményen, sokkal ismertebbé váltunk az itteni könyvpiacon is. Az idén is eljöttünk, bár nagy erőfeszítések árán sikerült ezt a részvételt összehoznunk, mert egyre nehezebb előteremteni az ehhez szükséges anyagi alapot, annál is inkább, mivel a Bookart Kiadó nem nevez be ilyen célzatú pályázatra.
– Valószínű, hogy a könyves szakma értékeli ezt az erőfeszítést, hiszen nem maradhat észrevétlen, hogy a többi romániai magyar könyvkiadó mintha veszített volna kezdeti lelkesedéséből, lendületéből. A Romániai Magyar Könyves Céh standján mindössze öt könyvműhely képviselteti magát.
– Igen, ezen én is csodálkoztam. Nem is tudom, mit mondjak róla. Talán az erdélyi könyvkiadást is új alapokra kellene helyezni. Meg kellene feleltetni a magyar könyvpiacnak. Sok könyvünk, címünk, tételünk már nem igazán kelendő. Tovább kell mozdulnunk a minőség terén, akkor talán mindenki jól jár. Az erdélyiség régi nimbuszai fölött talán eljárt az idő.
– A Bookart mit kínál az idén a fesztivál közönségének?
– Furcsa helyzet állt elő. Kiadónknak az idén nincs kimondottan a fesztiválnak szánt új kötete. Az ünnepi könyvhétre fog megjelenni két új könyvünk. Nem erőltetjük a dolgokat. Csak akkor állunk elő újdonsággal, amikor kész van, és annyit jelentetünk meg, amennyit a kiadó saját finanszírozásból megbír. Megpróbálunk kizárólag piaci alapokon gondolkodni, és olyan köteteket kiadni, amelyekről azt gondoljuk, hogy eladhatóak a magyarországi piacon is.
– A standotok felmutatja a Bookart teljes termését?
– Általában két-három évnél idősebb könyvet nem hozunk a vásárra. És valóban realitás, hogy egy ideje az érdeklődők már nem kimondottan az erdélyi témát keresik, azok a kiadványok már kifutottak.
– Szerzőket ezúttal nem is visztek közönség elé.
– Ez egy ilyen évünk. A Bookart eddig arról volt híres, hogy mindig legalább két-három könyvbemutatója, szerzői estje, közönségtalálkozója volt többnyire külső helyszíneken. Ez most nem történt meg, és be kell vallanunk, hogy ennek anyagi okai vannak.
– A fesztivál gazdag promgram-ajánlatát böngészve azt láttam, hogy erdélyi írók kiemelten alig-alig vannak jelen. Markó Béla dedikál, felolvas, beszélgetőműsor vendége is. Kányádi Sándor, Orbán János Dénes neve is hasonló módon fordul elő. Más években nagyobb volt a szerzőink részaránya.
– Még vannak itt páran, de rendezvények tekintetében ilyen érdekesen alakult a helyzet. Lehet, hogy már elegük van belőlünk? Ne sarkítsunk. De tény, hogy Markó Béla azért van ilyen pregnánsan jelen, mert három könyve jelent meg magyarországi kiadóknál az idén. Ha már itt tartunk, attól se tekinthetünk el, hogy nekünk, erdélyi kiadóknak az erdélyi írók, költők azokat a műveiket ajánlják föl, amelyeket magyarországi kiadók nem vállaltak fel. Ez szomorú, lehangoló valóság, de el kell ismernünk, hogy a magyarországi kiadók láthatóbbak, a könyveik egész más reklámnak örvendenek a piacon, a szerzői jogdíjak is nagyobbak, tehát a szerzőinket is meg tudom érteni. Ilyen vonatkozásban is sok még a tennivaló a hazai magyar könyvkiadásban, könyvterjesztésben.
A hanyatlás jele egyértelmű
A határon túli magyar kiadók részlegén, jó helyen rendezték be az RMKC standját. Házigazdaként Káli Király István, a céh elnöke szolgált részletekkel.
– A Romániai Magyar Könyves Céh kiadói vannak jelen számos érdekes kiadvánnyal. Kevesebben vagyunk, mint az elmúlt években. Többen is úgy vélték, hogy nem érdemes itt lenni, mert nem térül meg a könyvek ára és a részvételi díj.
– Ez nem lemondás valami fontos dologról a kiadók életében?
– De igen. A távolmaradás azt jelenti, hogy a hiányzó önként távozik a magyar könyvpiacról. Úgy érzem, hogy fontos itt lenni. Az idén elég tisztességes támogatást is kaptunk, kevesebbe került a részvétel, mint az elmúlt években, és nem is igazán értem a kollégákat, akik nem tartották érdemesnek eljönni a fesztiválra. Én azt mondom, hogy szép standunk van. A Mentor, a Gutenberg, a Pallas-Akadémia, a Kriterion és a Pro Print kiadványai láthatók, találhatók itt.
– Ez, hogy a céhtagok közül csak öt könyvműhely képviselteti itt magát, egyfajta vészjelzés is lehet. Ezt felerősíti az a tény, hogy a budapesti közönséggel, az irodalmi élet és a könyvpiac reprezentánsaival különféle megnyilvánulásokon találkozó romániai magyar szerzők is kisebb létszámban vannak jelen, mint korábban.
– Az az igazság, hogy enyhén szólva visszafogott a romániai magyar irodalmi termés, persze a szerzők sem törik magukat, hogy feltétlenül jelen legyenek a fesztiválon. Csak azok vannak itt, akiknek a kötetét az utóbbi néhány hónapban jelentette meg az illető kiadó. Ez a nagy könyves szemle nem is annyira a dedikálásokról szól, inkább a programokról, a tapasztalatcseréről, az egymásra figyelésről, a könyves szakmáról, a könyvterjesztés, a könyvpiac alakulásáról. Mi kevés új könyvet hoztunk. Általában az ünnepi könyvhét az a momentum, amikor az újabb könyveket eljuttatjuk az olvasókhoz. Akkor bekerülnek egy olyan katalógusba, amelyet mindenki olvas, arra jobban odafigyel a közönség, a könyvfogyasztó társadalom.
– Az erdélyi könyvbarátokban felmerülhet, hogy amiről beszélünk, az a hanyatlás jele. A marosvásárhelyi könyvvásárt is veszélyeztetheti a jelenleg kirajzolódó helyzetkép?
– Marosvásárhelyi könyvvásár mindenképpen lesz az idén is. A hanyatlás jele azonban egyértelmű. Nemcsak az erdélyi könyvpiacon érzékelhető ez, érezhető a magyarországi könyvpiacon is. Az utóbbit erősen megviselte a Pécsi Direkt Kft., az Alexandra könyváruház hálózat csődhelyzete és az Ulpius-ház Könyvkiadó hasonló válsága. A magyar könyvpiac nagy befolyású, meghatározó jelentőségű szereplői voltak, gondjaik a könyvfesztiválra is láthatóan kihatottak.
– Mindezek ismeretében kiadóként, a romániai magyar könyvkiadás egyik vezető egyéniségeként mit vársz a mostani fesztiválszerepléstől?
– Valamilyen felhajtóerőt, libbenő légmozgást azért, hogy a felszínen maradhassunk. Nagy reményeket nem tudunk hozzá fűzni, mert az érdeklődés is eléggé kicsi, legalábbis ezen a kezdő napon az. Úgy szoktuk mondani, hogy az első napi forgalom tízszerese lesz majd a bevételünk a negyedik nap végén. Ha így alakulnak a dolgok továbbra is, akkor a forgalmunk tízszerese is egyenlő lesz a nullával.
– Bízzunk benne, hogy ezúttal a jóslat nem válik valóra. Az őszi Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár még rácáfolhat az áprilisi pesszimizmusra.
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)