Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Újvidéki Tudományegyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar
8 tétel
2007. július 28.
Több mint 281 millió forint támogatást kapnak a Kárpát-medencei magyar pályázók oktatási célokra a Szülőföld Alap forrásaiból. A támogatásból romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai, horvátországi, szlovéniai, ausztriai és magyarországi pályázók részesülnek. A Szülőföld Alap több mint 18 millió forinttal támogatja például a Babes–Bolyai Tudományegyetem háttérintézményének, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet pályázatát, amelynek célja az elitképzést biztosító szakkollégiumi hálózatok bővítése, a tanár-diák együttműködési formák hatékony megszervezése. Az intézet egyben célul tűzte ki a magiszteri képzésben résztvevők támogatását, a vendégtanár-program keretében pedig a magyar nyelvű oktatási kínálatot kívánja bővíteni. A révkomáromi Selye János Egyetem lehetőséget biztosít az anyanyelvi felsőfokú oktatásra Szlovákiában. A Szülőföld Alap 16,3 millió forinttal támogatja az egyetemer. Az Újvidéki Tudományegyetem keretén belül működő Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar nagyszabású célt tűzött maga elé: a vajdasági magyar pedagógusképzés színvonalának megerősítését oly mértékben, hogy az intézmény eleget tegyen az akkreditáció megszerzéséhez szükséges feltételeknek. Ennek érdekében az intézmény felújítási, bővítési munkálatokba kezd a közeljövőben, ezt a célt a Szülőföld Alap 21 millió forinttal támogatja. A Kárpátaljai Magyar Oktatásért Jótékonysági Alapítvány évek óta küzd azért, hogy anyagi hátteret teremtsen a kárpátaljai magyar felsőoktatás fejlesztésére. Az alapítvány a régió magyarságát a felsőfokú diploma megszerzésére ösztönzi, és egyben szerepet vállal a magasan kvalifikált szakemberek kiképzésében. A Szülőföld Alap a programot 15 millió forinttal támogatja. /Támogatás a határon túli magyarok oktatására. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./
2009. május 28.
Hivatalba lépése óta először május 28-án külhoni kisebbségi vezetőkkel találkozik Bajnai Gordon miniszterelnök. A találkozón várhatóan nagy teret kapnak a szomszédos országokban élő magyar közösségek problémái. Ezek között szerepel az anyaországi támogatások kérdése: a kormány a gazdasági válság ellenére az anyanyelvű oktatást, kultúrát és művelődést segítő idei juttatások szinten tartását ígéri. Idén a csaknem tízmilliárdos keretösszeg negyven százaléka a romániai magyarságnak jut. A magyar nyelven tanuló diákok számára nyújtott oktatási támogatások 2,7 milliárdot tesznek ki. Kiemelt program a magyar állam által létrehozott és fenntartott erdélyi Sapientia Egyetem finanszírozása. Az elmúlt években mind nagyobb figyelem irányult a szórványban élők anyanyelvű oktatására – ezt jelzi, hogy az idén már 58 millió forint jut a moldvai csángók iskolán kívüli magyar nyelvi képzésére, valamint 25 millió a szórványkollégiumok működtetésére. A pályázatok révén szétosztható 756 millióra 11 ezernél is több munkát bíráltak el a szakmai kollégiumok. A romániai magyar színházak húszmillió forinthoz juthatnak az év végéig. A szlovákiai magyarság esetében egymilliárd forintot tesznek ki az oktatási-nevelési támogatások. A Selye János Egyetem harmincmilliót kap a magyar költségvetéstől. A népességi arányoknál valamelyest magasabb támogatási hányad jut a Kárpátaljára és a Vajdaságra; ezt az ott élő magyarok nehéz helyzete indokolja. A Vajdaságban a Szülőföld Alapból segített legjelentősebb idei projekt a délvidéki magyar művelődési házak felújítása-berendezése, ilyen célokra csaknem 20 millió forint jut. Az Újvidéki Tanítóképző működtetésére hasonló összeget szán Budapest. Tízmilliót kap két magyarul sugárzó helyi tévéadó, míg a református Apáczai Kollégium bővítését 10 millióval segítik. Kárpátalján a beregszászi Magyar Főiskolát 20 millió forinttal támogatják. Hasonló összegre számíthat a beregszászi Európa-Magyar Ház is. Horvátországban a támogatások zömét a pélmonostori Magyar Egyesületek Szövetsége kapja, Szlovéniában pedig a Muravidéki Nemzetiségi Művelődési Egyesület. Az ausztriai magyar szervezetek ez évben mintegy 20 millió forint pályázati pénz elnyerését remélhetik a Szülőföld Alapnál. /K. T. : Szinten tartja a kormány a kisebbségi pénzeket. = Népszabadság (Budapest), máj. 28./ Emlékeztető: 2005-ben 12,8 milliárd volt a támogatás összege. /Csinta Samu, Kiss Csaba: Zsugori a Gyurcsány-kormány. = Krónika (Kolozsvár), 2005. okt. 6./
2009. október 22.
1959. október 21-én tartotta meg Sinkó Ervin tanszékalapító székfoglaló előadását, amellyel kezdetét vette az egyetemi szintű magyartanárképzés a Vajdaságban. Október 21-én ünnepelték a bölcsészkar magyar tanszéke 50 éves évfordulóját. Megjutalmazták az elmúlt tanév legjobb hallgatóit, és végül irodalmi összeállítás hangzott el. /50 éves az újvidéki bölcsészkar magyar tanszéke. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./
2010. május 15.
Sérült diplomásokért
ELTE–EMTE-eszmecsere
Az ismeret- és a diákközpontú pedagógiai kultúrákról, a személyre szabott oktatásról, a magyarországi gyógypedagógus-képzésről, illetve a fogyatékkal élő fiatalok továbbtanulási lehetőségeinek megteremtéséről esett szó tegnap a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Karának és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának közös szakmai napján.
A koronkai campusban Határon túli magyarok felnőttképzési programjának támogatása címmel megszervezett tapasztalatcsere előzményeiről a projekt vezetője, dr. Cser Erika, a gyógypedagógiai kar egyetemi adjunktusa számolt be.
– Idén másodízben pályáztunk a Magyar Köztársaság Szülőföld Alap irodájához, 2008-ban már volt egy sikeres programunk, és most is megkaptuk a támogatást, ezúttal a Sapientiával való együttműködéshez. Két évvel ezelőtt Szabadkán voltunk, az ottani Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karával szerveztünk közös programot. Már akkor a fogyatékos személyek társadalmi integrációjára összpontosítottunk, az idei találkozó tulajdonképpen ennek az eszmecserének a folytatása. Akárcsak 2008-ban, idén is eljött velünk a Gyógypedagógiai Kar néhány hallgatója, illetve a témában érintett budapesti civil szervezetek is.
Dr. Balázs János, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar tudományos és nemzetközi dékánhelyettese kérésünkre a magyarországi gyógypedagógus-képzést körvonalazta (erről bővebben dr. Papp Gabriella főiskolai tanár előadásából értesülhettek a résztvevők).
– Az ELTE tíz évvel ezelőtt integrálta a korábbi, százéves Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. Ezen a karon valamennyi fogyatékossági típusra különálló szakirányon zajlik a képzés a bolognai rendszerű alapképzésben. A mesterképzésben két szakirány van: a terápiás ismereteket bővítő, illetve a társadalmi integrációs képzés, ez utóbbi nem a közoktatás számára, hanem a fogyatékos személyek mindennapjait segítő feladatokra készíti fel a hallgatókat. Az idei évtől doktori címet is lehet szerezni nálunk gyógypedagógiából, ez egy nagyon komoly megvalósítása az ELTE-nek, korábban ugyanis erre nem nyílt lehetőség. Gyógypedagógiai alapképzés más egyetemeken is megtalálható, de csak egy-egy szakirányon – tudtuk meg dr. Balázs Jánostól, aki a továbbiakban a fogyatékos személyek felsőfokú képzésével kapcsolatos gondolatait összegezte:
– Ma még nálunk is nagyon alacsony a sérült személyeknek a hallgatókon belüli aránya. A felsőoktatásnak nyitottnak kell lennie a legkülönfélébb fogyatékosságú hallgatók befogadására. Ehhez hozzátartozik a képzési programoknak a hallgatók szükségleteihez való igazítása, a speciális oktatástechnikai felszerelések biztosítása. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyetem erkölcsileg, etikailag az egész társadalomért felelős, kötelessége olyan ismereteket terjeszteni, amelyek a társadalmat egyre nyitottabbá, befogadóbbá teszik a fogyatékos személyekkel szemben.
A Sapientia és az ELTE további együttműködését illetően a vendégelőadók elmondták, hogy a Bárczi Gusztáv Kar nyitva áll a szakirányos továbbképzésre jelentkező erdélyi diákok előtt – akik Romániában kizárólag Kolozsváron részesülhetnek magyar nyelvű gyógypedagógus-képzésben –, ugyanakkor szívesen tartanak előadásokat a sapientiás diákok számára. Erre az EMTE – remélhetőleg – ősszel induló egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások szakán lenne is lehetőség.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
ELTE–EMTE-eszmecsere
Az ismeret- és a diákközpontú pedagógiai kultúrákról, a személyre szabott oktatásról, a magyarországi gyógypedagógus-képzésről, illetve a fogyatékkal élő fiatalok továbbtanulási lehetőségeinek megteremtéséről esett szó tegnap a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Karának és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának közös szakmai napján.
A koronkai campusban Határon túli magyarok felnőttképzési programjának támogatása címmel megszervezett tapasztalatcsere előzményeiről a projekt vezetője, dr. Cser Erika, a gyógypedagógiai kar egyetemi adjunktusa számolt be.
– Idén másodízben pályáztunk a Magyar Köztársaság Szülőföld Alap irodájához, 2008-ban már volt egy sikeres programunk, és most is megkaptuk a támogatást, ezúttal a Sapientiával való együttműködéshez. Két évvel ezelőtt Szabadkán voltunk, az ottani Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karával szerveztünk közös programot. Már akkor a fogyatékos személyek társadalmi integrációjára összpontosítottunk, az idei találkozó tulajdonképpen ennek az eszmecserének a folytatása. Akárcsak 2008-ban, idén is eljött velünk a Gyógypedagógiai Kar néhány hallgatója, illetve a témában érintett budapesti civil szervezetek is.
Dr. Balázs János, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar tudományos és nemzetközi dékánhelyettese kérésünkre a magyarországi gyógypedagógus-képzést körvonalazta (erről bővebben dr. Papp Gabriella főiskolai tanár előadásából értesülhettek a résztvevők).
– Az ELTE tíz évvel ezelőtt integrálta a korábbi, százéves Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. Ezen a karon valamennyi fogyatékossági típusra különálló szakirányon zajlik a képzés a bolognai rendszerű alapképzésben. A mesterképzésben két szakirány van: a terápiás ismereteket bővítő, illetve a társadalmi integrációs képzés, ez utóbbi nem a közoktatás számára, hanem a fogyatékos személyek mindennapjait segítő feladatokra készíti fel a hallgatókat. Az idei évtől doktori címet is lehet szerezni nálunk gyógypedagógiából, ez egy nagyon komoly megvalósítása az ELTE-nek, korábban ugyanis erre nem nyílt lehetőség. Gyógypedagógiai alapképzés más egyetemeken is megtalálható, de csak egy-egy szakirányon – tudtuk meg dr. Balázs Jánostól, aki a továbbiakban a fogyatékos személyek felsőfokú képzésével kapcsolatos gondolatait összegezte:
– Ma még nálunk is nagyon alacsony a sérült személyeknek a hallgatókon belüli aránya. A felsőoktatásnak nyitottnak kell lennie a legkülönfélébb fogyatékosságú hallgatók befogadására. Ehhez hozzátartozik a képzési programoknak a hallgatók szükségleteihez való igazítása, a speciális oktatástechnikai felszerelések biztosítása. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyetem erkölcsileg, etikailag az egész társadalomért felelős, kötelessége olyan ismereteket terjeszteni, amelyek a társadalmat egyre nyitottabbá, befogadóbbá teszik a fogyatékos személyekkel szemben.
A Sapientia és az ELTE további együttműködését illetően a vendégelőadók elmondták, hogy a Bárczi Gusztáv Kar nyitva áll a szakirányos továbbképzésre jelentkező erdélyi diákok előtt – akik Romániában kizárólag Kolozsváron részesülhetnek magyar nyelvű gyógypedagógus-képzésben –, ugyanakkor szívesen tartanak előadásokat a sapientiás diákok számára. Erre az EMTE – remélhetőleg – ősszel induló egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások szakán lenne is lehetőség.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
2012. február 15.
Nemzeti jelentőségű intézmények
Összesen ötvenhat intézmény és program került fel a nemzeti jelentőségű intézmények listájára.
A Bethlen Gábor Alap honlapján olvasható tájékoztató szerint nemzeti jelentőségű intézmény minősítést kapott Erdélyből 16, Kárpátaljáról 12, Vajdaságból 11, Felvidékről 10 intézmény, illetve program. Bekerült ebbe a körbe Szlovéniából és Horvátországból 2-2 intézmény, a diaszpórából 3 intézmény.
Vajdaság – összesen 11 intézmény:
Magyar Nemzeti Tanács – felsőoktatási ösztöndíj programja, szórványprogramja, kiemelt kulturális programok, 1941-48 feltárással együtt; Katolikus Diákotthon, Tóthfalu (Munkás Szent József Kr. Plébánia Hivatal); Nagybecskerei Lánykollégium; Bonaventuriánum Fiúkollégium, Újvidék; Apáczai Diákotthon, Újvidék; Emmausz Fiúkollégium, Muzslya; Újvidéki Egyetem Magyar Nyelvű Tanítóképző Kar; Pannon RTV (MNT); Zentai Gimnázium.
Szlovénia – összesen 2 intézmény:
Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet
Horvátország – összesen 2 intézmény:
Magyar Oktatási és Művelődési Központ, Eszék és a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma
Erdély – összesen 16 intézmény ill. program:
Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem; Protestáns Teológiai Intézet; Mezőségi Szórványkollégium, Válaszút; Mezőségi Téka Szórványkollégium, Szamosújvár; Bástya Kollégium, Vice; Erdélyi Múzeum Egyesület (EME); Házsongárd Alapítvány; Romániai Magyar Pedagógus Szövetség; Szent Ferenc Alapítvány; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (+ Fiókok); Kincses Kolozsvár (Kolozsvári Magyar Napok); Nemzeti jelentőségű programok (meghívásos pályázatként meghirdetve): Jelentős szakmai és kulturális intézmények működésének támogatási programja; Szórványkollégiumi programok (kollégium+iskolabusz); Felsőoktatási háttérintézmények támogatási programja (BBTE, MOGYE, MME); Kulturális és tudományos médiatámogatási program; Színházak, bábszínházak, néptáncegyüttesek támogatási programja
Kárpátalja – összesen 12 intézmény:
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola; Karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum; Nagyberegi Református Líceum; Nagydobronyi Református Líceum; Péterfalvi Református Líceium; Munkácsi Szent István Katolikus Líceum; Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség; Géniusz Jótékonysági Alap; Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága; Kárpátaljai Megyei Drámai Színház; Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet; Szolyvai Emlékpark Bizottsága
Felvidék – összesen 10 intézmény:
Csemadok; Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége; Selye János Egyetem; Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség; Fórum Intézet; Komáromi Jókai Színház; Kassai Thália Színház; Gramma Nyelvi Iroda; Pro Civis Polgári Társulás; Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége
Diaszpóra – összesen 3 intézmény:
NYUGAT-EURÓPAI ORSZÁGOS MAGYAR SZERVEZETEK SZÖVETSÉGE; KÜLFÖLDI MAGYAR CSERKÉSSZÖVETSÉG; LAMOSZSZ
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes február 14-én a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság ülése után jelentette be, hogy elkészült a nemzeti jelentőségű intézmények listája az egész Kárpát-medencére vonatkozóan. Az érintett intézmények normatív alapon kapnak támogatást egy-egy költségvetési évben, és nem a nyílt pályázati rendszereken kell eseti jellegű forrásokat kérniük. Olyan intézményekről van szó, amelyek régóta működnek és remények szerint még sokáig működni fognak – ismertette Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár.
Az intézmények listáját minden évben áttekintik, kerülhetnek fel rá újak, és kerülhetnek le is listáról. A támogatásokat már az idei évben eszerint folyósítják, a pontos összeg a szükségletektől, és az intézménytípustól függően eltérő, a döntést a Bethlen Gábor Alap bizottsága hozza meg, várhatóan heteken belül.
A Bethlen Gábor Alap egy elkülönített állami pénzalap, amelynek célja a kormány nemzetpolitikai stratégiájához kapcsolódó nemzetpolitikai célok megvalósulásának elősegítése.
MTI és bgazrt.hu nyomán Felvidék.ma
Összesen ötvenhat intézmény és program került fel a nemzeti jelentőségű intézmények listájára.
A Bethlen Gábor Alap honlapján olvasható tájékoztató szerint nemzeti jelentőségű intézmény minősítést kapott Erdélyből 16, Kárpátaljáról 12, Vajdaságból 11, Felvidékről 10 intézmény, illetve program. Bekerült ebbe a körbe Szlovéniából és Horvátországból 2-2 intézmény, a diaszpórából 3 intézmény.
Vajdaság – összesen 11 intézmény:
Magyar Nemzeti Tanács – felsőoktatási ösztöndíj programja, szórványprogramja, kiemelt kulturális programok, 1941-48 feltárással együtt; Katolikus Diákotthon, Tóthfalu (Munkás Szent József Kr. Plébánia Hivatal); Nagybecskerei Lánykollégium; Bonaventuriánum Fiúkollégium, Újvidék; Apáczai Diákotthon, Újvidék; Emmausz Fiúkollégium, Muzslya; Újvidéki Egyetem Magyar Nyelvű Tanítóképző Kar; Pannon RTV (MNT); Zentai Gimnázium.
Szlovénia – összesen 2 intézmény:
Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet
Horvátország – összesen 2 intézmény:
Magyar Oktatási és Művelődési Központ, Eszék és a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma
Erdély – összesen 16 intézmény ill. program:
Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem; Protestáns Teológiai Intézet; Mezőségi Szórványkollégium, Válaszút; Mezőségi Téka Szórványkollégium, Szamosújvár; Bástya Kollégium, Vice; Erdélyi Múzeum Egyesület (EME); Házsongárd Alapítvány; Romániai Magyar Pedagógus Szövetség; Szent Ferenc Alapítvány; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (+ Fiókok); Kincses Kolozsvár (Kolozsvári Magyar Napok); Nemzeti jelentőségű programok (meghívásos pályázatként meghirdetve): Jelentős szakmai és kulturális intézmények működésének támogatási programja; Szórványkollégiumi programok (kollégium+iskolabusz); Felsőoktatási háttérintézmények támogatási programja (BBTE, MOGYE, MME); Kulturális és tudományos médiatámogatási program; Színházak, bábszínházak, néptáncegyüttesek támogatási programja
Kárpátalja – összesen 12 intézmény:
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola; Karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum; Nagyberegi Református Líceum; Nagydobronyi Református Líceum; Péterfalvi Református Líceium; Munkácsi Szent István Katolikus Líceum; Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség; Géniusz Jótékonysági Alap; Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága; Kárpátaljai Megyei Drámai Színház; Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet; Szolyvai Emlékpark Bizottsága
Felvidék – összesen 10 intézmény:
Csemadok; Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége; Selye János Egyetem; Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség; Fórum Intézet; Komáromi Jókai Színház; Kassai Thália Színház; Gramma Nyelvi Iroda; Pro Civis Polgári Társulás; Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége
Diaszpóra – összesen 3 intézmény:
NYUGAT-EURÓPAI ORSZÁGOS MAGYAR SZERVEZETEK SZÖVETSÉGE; KÜLFÖLDI MAGYAR CSERKÉSSZÖVETSÉG; LAMOSZSZ
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes február 14-én a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság ülése után jelentette be, hogy elkészült a nemzeti jelentőségű intézmények listája az egész Kárpát-medencére vonatkozóan. Az érintett intézmények normatív alapon kapnak támogatást egy-egy költségvetési évben, és nem a nyílt pályázati rendszereken kell eseti jellegű forrásokat kérniük. Olyan intézményekről van szó, amelyek régóta működnek és remények szerint még sokáig működni fognak – ismertette Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár.
Az intézmények listáját minden évben áttekintik, kerülhetnek fel rá újak, és kerülhetnek le is listáról. A támogatásokat már az idei évben eszerint folyósítják, a pontos összeg a szükségletektől, és az intézménytípustól függően eltérő, a döntést a Bethlen Gábor Alap bizottsága hozza meg, várhatóan heteken belül.
A Bethlen Gábor Alap egy elkülönített állami pénzalap, amelynek célja a kormány nemzetpolitikai stratégiájához kapcsolódó nemzetpolitikai célok megvalósulásának elősegítése.
MTI és bgazrt.hu nyomán Felvidék.ma
2012. december 18.
Szolidarizál a magyarországi diáktüntetőkkel a Sapientia és a PKE diákszervezete
Közös nyilatkozatban biztosította a magyarországi hallgatókat támogatásáról nyolc erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és újvidéki magyar hallgatói önkormányzat hétfőn.
„Mi, a Kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézmények hallgatói megdöbbenéssel értesültünk a magyarországi felsőoktatás 2013-as hallgatói keretszámainak erőteljes csökkentéséről, a nagyarányú forráskivonásról, valamint az intézményi autonómiát szűkítő tervekről. A legnagyobb magyarral, Széchenyi Istvánnal egyetértve úgy gondoljuk, hogy a magyarság megmaradása, gyarapodása és jövője a kiművelt emberfők sokaságán múlik, ezért minden tehetséges diáknak biztosítani kell a továbbtanulás lehetőségét, hogy talentumait kibontakoztathassa és tudását később nemzete javára fordíthassa. Azon intézkedések ellen, amelyek ezt akadályozzák, a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek kell felemelnie szavát.
Mi, határon túli magyar egyetemisták és főiskolások tisztában vagyunk azzal, hogy a sikeres és erős anyaország a mi jövőnk egyik zálogát is jelenti. Sikeres és erős országot azonban csak úgy lehetséges építeni, ha a tudás nem válik a legtehetősebbek kiváltságává. Ezért az összmagyarság iránt érzett felelősségünk tudatában, valamint a határokon átnyúló nemzeti szolidaritás jegyében egyértelműen kiállunk céljaitok mellett és messzemenően támogatjuk törekvéseiteket. Az egyetem a Tiétek, a jövőtök a kezetekben van! Küzdjetek érte!” – áll a Vajda Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke), Kovács-Szécsi Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Hallgatói Önkormányzat elnöke), Ferencz István (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Hallgatói Önkormányzat elnöke), Lukács Andor (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Hallgatói Önkormányzat elnöke), Kovács Nándor (Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete elnöke, Nagyvárad), Valent Ákos (Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzat elnöke, Révkomárom), Nagy Tibor (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzat elnöke, Beregszász) és Gulácsi Beáta (Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Hallgatói Önkormányzat elnöke, Szabadka) által aláírt nyilatkozatban.
Megkeresésünkre Vajda Attila hangsúlyozta, azért tartották fontosnak szolidaritásukról biztosítani a magyarországi diáktüntetőket, mivel a mostani egyetemisták a jövő értelmisége, ők fogják meghatározni a magyarság jövőjét határon innen és túl. Ha nem lett volna állami finanszírozású oktatás, nem lenne annyi magyar Nobel-díjas, a magyarok mindig kiemelkedően teljesítettek a különböző tudományterületeken, és fontos, hogy ez a továbbiakban is így maradjon – fejtette ki. A magyarországi diáktüntetők „értünk is küzdenek”, hiszen Erdélyből is sokan tanulnak Magyarországon – tette hozzá.
Azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány a tandíj alól mentesítené azokat a jól tanuló diákokat, akik vállalják, hogy Magyarországon maradnak, kifejtette, nem tartja magát illetékesnek a kommentárra, de különvéleményt fogalmaz meg: úgy gondolja, a magyaroknak ott kell maradniuk, ahol élnek, Magyarország határain belül és kívül is, és fontos, hogy az egyetemek el tudják látni a magyarlakta régiókat olyan szakemberekkel, akik otthon érvényesülnek szakmájukban.
(hírszerk.)
Transindex.ro
Közös nyilatkozatban biztosította a magyarországi hallgatókat támogatásáról nyolc erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és újvidéki magyar hallgatói önkormányzat hétfőn.
„Mi, a Kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézmények hallgatói megdöbbenéssel értesültünk a magyarországi felsőoktatás 2013-as hallgatói keretszámainak erőteljes csökkentéséről, a nagyarányú forráskivonásról, valamint az intézményi autonómiát szűkítő tervekről. A legnagyobb magyarral, Széchenyi Istvánnal egyetértve úgy gondoljuk, hogy a magyarság megmaradása, gyarapodása és jövője a kiművelt emberfők sokaságán múlik, ezért minden tehetséges diáknak biztosítani kell a továbbtanulás lehetőségét, hogy talentumait kibontakoztathassa és tudását később nemzete javára fordíthassa. Azon intézkedések ellen, amelyek ezt akadályozzák, a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek kell felemelnie szavát.
Mi, határon túli magyar egyetemisták és főiskolások tisztában vagyunk azzal, hogy a sikeres és erős anyaország a mi jövőnk egyik zálogát is jelenti. Sikeres és erős országot azonban csak úgy lehetséges építeni, ha a tudás nem válik a legtehetősebbek kiváltságává. Ezért az összmagyarság iránt érzett felelősségünk tudatában, valamint a határokon átnyúló nemzeti szolidaritás jegyében egyértelműen kiállunk céljaitok mellett és messzemenően támogatjuk törekvéseiteket. Az egyetem a Tiétek, a jövőtök a kezetekben van! Küzdjetek érte!” – áll a Vajda Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke), Kovács-Szécsi Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Hallgatói Önkormányzat elnöke), Ferencz István (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Hallgatói Önkormányzat elnöke), Lukács Andor (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Hallgatói Önkormányzat elnöke), Kovács Nándor (Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete elnöke, Nagyvárad), Valent Ákos (Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzat elnöke, Révkomárom), Nagy Tibor (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzat elnöke, Beregszász) és Gulácsi Beáta (Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Hallgatói Önkormányzat elnöke, Szabadka) által aláírt nyilatkozatban.
Megkeresésünkre Vajda Attila hangsúlyozta, azért tartották fontosnak szolidaritásukról biztosítani a magyarországi diáktüntetőket, mivel a mostani egyetemisták a jövő értelmisége, ők fogják meghatározni a magyarság jövőjét határon innen és túl. Ha nem lett volna állami finanszírozású oktatás, nem lenne annyi magyar Nobel-díjas, a magyarok mindig kiemelkedően teljesítettek a különböző tudományterületeken, és fontos, hogy ez a továbbiakban is így maradjon – fejtette ki. A magyarországi diáktüntetők „értünk is küzdenek”, hiszen Erdélyből is sokan tanulnak Magyarországon – tette hozzá.
Azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány a tandíj alól mentesítené azokat a jól tanuló diákokat, akik vállalják, hogy Magyarországon maradnak, kifejtette, nem tartja magát illetékesnek a kommentárra, de különvéleményt fogalmaz meg: úgy gondolja, a magyaroknak ott kell maradniuk, ahol élnek, Magyarország határain belül és kívül is, és fontos, hogy az egyetemek el tudják látni a magyarlakta régiókat olyan szakemberekkel, akik otthon érvényesülnek szakmájukban.
(hírszerk.)
Transindex.ro
2014. november 26.
A külhoni magyar ifjúság jogi helyzete
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által megrendezett Ifjúságkutatás 2014-es konferencián a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét a felvidéki Tárnok Balázs prezentálta, aki a PPKE-JÁK ötödéves joghallgatója. Előadásának teljes szövegét az alábbiakban közöljük.
A Pi-Net kutatójaként engem ért a megtiszteltetés, hogy a mai konferencián bemutassam Önöknek a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás 2014 projekt keretén belül megvalósuló jogi háttéranyag kutatást, amely a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét hivatott bemutatni. Külhoni Magyar Ifjúság – 2014 (KMI-2014) elnevezésű kutatási projekt része egy jogszabályi háttér anyag elkészítése is, amelynek keretén belül a 4 külhoni régió; Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély ifjúságot érintő jogszabályi hátterét kutattuk.
4 szerzőt külön tanulmányban mutatta be az egyes régiók jogszabályi háttéranyagát. Ennek eredményeként készült el négy jelentés az egyes külhoni régiókról, amiből jelen összefoglaló tanulmány készült.
A mai előadásomban igyekszem rávilágítani a kutatás legfontosabb pontjaira, kiemelve az azonosságokat és különbségeket, különös hangsúlyt fektetve a szerzők által megfogalmazott javaslatokra, melyet kutatásuk eredményeként fogalmaztak meg: Farkas-Kordonec Gabriella Kárpátaljáról, Lendák-Kabók Karolina Vajdaságból, Borzasi Sarolta Erdélyből és jómagam Felvidékről. Ifjúsági stratégiák
Ebbe a kategóriába beletartoznak az állami stratégiák, akciótervek, keretdokumentumok, tehát minden olyan jogi dokumentum, ami nem minősül jogszabálynak, hanem egyfajta „soft law" szerepet tölt be az ifjúság jogi helyzetének rendszerében.
Vajdaságban a Nemzeti Ifjúsági Stratégia az irányadó dokumentum, mely a vajdasági stratégia a fiatalok közreműködési, szervezési és részvételi intézményes keretét írja le. Egyben intézményes kísérletet jelent a fiatalok a döntéshozatalba való bevonására. Erdélyben az Országos Ifjúsági Stratégia jelenleg társadalmi konzultációs fázisban van. Kiemelt célja a fiatalok részvételének növelése a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai életben, valamint egyenlő esélyek biztosítása különös figyelmet biztosítva a hátrányos helyzetű fiatalok számára. Ezen felül részletes célokat határoz meg az ifjúságpolitika tekintetében. Felvidéken az Ifjúsági Stratégia határozza meg az állam ifjúsággal kapcsolatos távlati stratégiájának kereteit. Felvidéken 2010-től regionális ifjúságpolitikai akciótervek formájában is szabályozzák az ifjúsági stratégiát. Az országban végzett felmérés alapján a 30 év alattiak 70%-a más országban szeretne élni. Ez megköveteli a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését, a társadalmi életbe és döntéshozatalba való jobb bevonását, amelyet a stratégia is követ. Kárpátalján Az állami ifjúságpolitika fejlesztési stratégiája alapján az ifjúság foglalkoztatásba való bevonása a legfontosabb ifjúságpolitikai feladat. A jogi szabályozás hiányos, ellentmondásos, a végrehajtó hatalmon belül alacsony szintű az együttműködés, amelyeket a stratégia is megoldandó feladatként tár elénk.
A tételes jog vizsgálatára áttérve az egyes régiók jogszabályi hátterét kutattuk. A már említett 4 régió joganyaga képezi a munka tárgyi hatályát, mely során az ifjúságot közvetlenül és közvetetten érintő rendelkezéseket vizsgáltuk. A jogszabályi háttér elemzése az alábbi témacsomópontok mentén valósult meg: az alkotmányok rendelkezései, az oktatás, a foglalkoztatás/munkajogok, az egyesülési jog / ifjúsági önszerveződés, valamint a nyelvhasználati jogok. A továbbiakban a témacsomópontok terén észlelt azonosságok és különbségek bemutatása mentén igyekszem minél teljesebb képet nyújtani a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetéről.
Az alkotmányok közül a legtöbb nem foglalkozik kifejezetten az ifjúság és a fiatalok védelmével, kivéve a román alkotmány 49. cikkét, mely átfogóan szabályozza az ifjúsági alapjogokat. Az alaptörvények leginkább csak elvétve említik meg az ifjúságot (a szlovák alkotmány meg sem említi), illetőleg más jogok kapcsán, így az oktatáshoz való jog, vagy az egyesüléshez való jog kapcsán. Figyelemreméltó a szerb alkotmány nemzeti kisebbségeknek biztosított jogi kerete (75-81.szakasz). Ennek értelmében a szerb alkotmány elismeri a nemzeti kisebbségek közoktatási és művelődési egyesületeinek, a nemzeti kisebbségek tagjainak jogai érvényesítésében betöltött kiemelt szerepét. A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van a Szerb Köztársaság területén kívül élő honfitársaikkal való akadálytalan kapcsolattartásra és együttműködésre. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy szükséges lenne az ifjúság jogainak garanciális biztosítása alkotmányos szinteken szerte a Kárpát-medencében, főként az ifjúság foglalkoztatása és megélhetésének biztosítása kapcsán.
Az alkotmányok mellett egy másik fontos garanciális jellegű jogi eszköz az ifjúsági törvény. Az ifjúsági törvény jelentősége abban rejlik, hogy szabályozza az alapvető struktúrákat, deklarálja az alapjogokat. Léte hozzásegíthet a jogi szabályozás átláthatóságához, valamint az alapvető fogalmak és az ifjúsági szerveződések kereteinek meghatározásához. Erdélyben és Vajdaságban van ilyen törvény, Kárpátalján és Felvidéken nincs. Amíg Erdélyben az alkotmány is széleskörűen biztosítja az ifjúsági jogokat, van ifjúsági törvény is, Vajdaságban az alkotmány bár nem rendelkezik külön az ifjúságról, de széleskörűen szabályozza e viszonyokat az ifjúsági törvény. Kárpátalján és Felvidéken a joganyag mindkettőt nélkülözi. Az átláthatóság kiemelten fontos ezen a területen. Fontos, hogy az ifjúság ismerje a jogait és a kötelezettségeit, önszerveződési lehetőségeit, ezért az egységes jogi keretbe foglalás nagyban járulhat ehhez hozzá.
Az első fő témacsomópont az oktatáshoz való jog volt a kutatás során. Az összes régió alkotmánya garantálja. A kisebbségek nyelvhasználati jogai kiemelten fontosak a külhoni magyar ifjúság szempontjából az oktatásban. A régiók jogi szabályozása garantálja az anyanyelvű oktatást a közoktatásban. A felsőoktatásban is lehetőséget nyújt a kisebbségi nyelvhasználatra, régiónként eltérő mértékben.
A felvidéki kisiskolák helyzete
Kiemelt figyelmet érdemel a felvidéki kisiskolák bezárásának ügye (vagyis a 2013-as módosítás), amely különösen nagy port kavart. Több településen szűnik meg ennek értelmében a kisebbségben élő nemzeti közösségek anyanyelvű képzése. Ez pedig reális lehetőséget foglal magában az nemzeti kisebbségek asszimilációjára.
A munkához való jogot, mint kiemelt fontosságú alapjogot is garantálják az alkotmányok, míg az általános szabályokat a munkatörvénykönyvek rendezik. Külön törvények szabályozzák az ifjúság munkavállalását a Felvidéken (az ifjúsági munka támogatásáról szóló törvény), valamint Erdélyben (a diákok nyári munkájára vonatkozó kedvezményekről szóló, illetve a felsőoktatási végzettek gyakornoki lehetőségét biztosító törvény). A fiatalok foglalkoztatása Kárpátalján tűnik a legégetőbb kérdésnek. Jelentős munkanélküliség, munkajogok gyakorlatban történő sérelme rendkívül szembetűnő. Ezen probléma enyhítésére szolgálnak az Ifjúsági foglalkoztatási központok, illetve az állam különböző juttatásokkal próbálja elősegíteni a fiatalok munkába állítását, például az ifjúsági kvóta alkalmazásával.
Az alkotmányok garantálják az egyesüléshez való jogot. 2 módszer ismert az ifjúság önszerveződésének szabályozásában. Egyrészt az ifjúsági önszerveződés az általános szabályok mentén, pl. Felvidéken, ahol nincs külön intézmény az ifjúság egyesülésére. A másik módszer az ifjúsági önszerveződés speciális jogszabályok mentén, így például Vajdaságban az ifjúsági egyesületek, és Kárpátalján az ifjúsági szervezetek és gyermek társadalmi szervezetek révén. Az ifjúsági szervezet, mint egy speciális társadalmi szerveződés, az ifjúság számára előremutató lehet: megfelelő anyagi források mellett az ifjúság társadalmi szerepvállalását nagyban elősegítheti. Pozitív irányú példa, hogy Kárpátalján az ifjúsági szervezeteknek jogában áll javaslatokat benyújtani a végrehajtó hatalom szerveihez, amelyek anyagi eszközökkel láthatják el e társadalmi szervezeteket működésük érdekében. A gyakorlatban azonban a kép ennél jóval árnyaltabb: legtöbb ifjúsági szervezet nem jut támogatáshoz, így a működésük is gyenge alapokon áll. Alkotmányok az ország többségi lakosságának nyelvét határozzák meg az állam hivatalos nyelveként. A jogszabályok kisebb-nagyobb mértékben biztosítják a nemzeti kisebbségek hivatali és mindennapi életben történő nyelvhasználati jogait. A legkedvezőbbnek a vajdasági jogi keret tűnik az autonóm tartományok jogszabályi lehetőségei miatt: a nemzeti kisebbségek nyelvei hivatalos használatban lehetnek, amit a tartomány alapszabálya határoz meg.
A szlovákiai nyelvhasználat
A nyelvi jogi szabályozás kaotikus és átláthatatlan. Mindez együtt a nacionalista hisztériakeltés közepette bevezetett módosításokkal, amelyek lehetővé tettek a magas összegű pénzbüntetések kiszabását a nyelvi szabályok be nem tartása esetére (2009-es törvénymódosítás) hozzájárulnak a nyelvi önfeladáshoz. A polgár ugyanis nincs kellőképpen tájékoztatva a jogairól, a szabályozás átláthatatlansága és az ehhez kapcsolódó szankciók lehetősége miatt gyakran „biztosra megy", és inkább az államnyelvet használja az olyan esetekben is, amikor egyébként jogában állna a kisebbségi nyelvet használni. A kiutat a nemzetközi fórumok jelenthetik. Ezek ugyanis már a jogszabály emberi jogokkal való összeegyeztethetőségét vizsgálnák. Felvidéki viszonylatban ugyanakkor kevés per van, ugyanis a jogalanyok jellemzően nem vállalják a bírósági utat. Az lehetne a kitörési pont, hogy a hazai jogorvoslati szintek kimerülése után, tehát a hazai jogerős döntés megszületése után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgálhatná meg a jogszabályokat, amelyeket jó eséllyel a bíróság emberi jogokkal össze nem egyeztethetőnek nyilváníthatna. Felvidéken és Kárpátalján a gyenge nyelvhasználati jogokhoz még elkeserítőbb gyakorlat társul. Ezen felül az ukrán konfliktus kimenetelének előreláthatatlansága tovább nehezíti a helyzetet. Nem tudni, hogy a nyelvi jogokat éri-e további támadás, ahogy az 2014 elején történt. Vizsgálódásunk ezt követően az ifjúsági intézményekre összpontosult, melynek során kutatótársaimmal feltártuk, hogy milyen intézmények találhatók az állami ifjúságpolitikában. Vajdaságban a leginkább említésre méltó intézmény az Ifjúsági Tanács, amely tanácsadó testületként működik. Feladata ösztönözni és koordinálni az ifjúsággal kapcsolatos tevékenységek fejlesztését, az ifjúságpolitika megvalósítását és külön intézkedéseket javasol az említett ifjúságpolitika előbb vitelére. Tagjai az államigazgatás képviselői, akik tevékenységébe a fiatalok érdeklődési területei tartoznak, a tartományi közigazgatási szerv képviselői, akik az ifjúsági kérdésekkel bíztak meg, ifjúsági szervezetek és egyesületek, az Ifjúsági Iroda, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak közös képviselője és elismert szakemberek. Tagjainak legalább egy harmadát az ifjúsági egyesületek és szervezetek képviselői teszik. Erdélyben hasonló intézmény a Román Ifjúsági Tanács, amely a kormány konzultatív szerve ifjúságpolitikai témákban, amely ernyőszervezetként tud maga mögött több romániai ifjúsági szervezetet is. Emellett az Ifjúsági Törvény 6. cikkelye szól az önkormányzatok azon kötelezettségéről, hogy megteremtse a megfelelő intézményes keretet a fiatalok döntéshozatali részvételének. Az ifjúságot érintő kérdésekben pedig konzultálniuk kell a helységben bejegyzett ifjúsági szervezetekkel.
Felvidéken az ifjúságpolitikának és ifjúságkutatásnak kiemelkedő szlovákiai intézménye a IUVENTA – Szlovák Ifjúsági Intézet. Az Intézet egy állami intézmény, amely az oktatásért, tudományért, kutatásért és sportért felelős minisztérium közvetlen irányítása alatt áll. A tevékenységének a tárgya a fiatalokkal való munka az iskolán és a családon kívül, illetve az ifjúságpolitika. A tevékenység célja a gyermekeket és ifjúságot érintő állami politika értelmezése. Egy másik non-formális ifjúsági szervezet a Szlovákia Ifjúsági Tanácsa, amely olyan ifjúsági NGO-kat tömörít, amelyek a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. Jelenleg 33 tagszervezete van, tevékenysége az egész országot lefedi. A szervezet feladata a tagszervezetek és az ifjúság képviselete, érdekeinek közvetítése és védelme a kormánnyal és az államigazgatási szervekkel történő kapcsolattartásban. Mindemellett az tagszervezetek közötti ernyőszervezet szerepét is betölti. Az ernyőszervezet tagja a pozsonyi Diákhálózat is, amely a Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon működő, felvidéki magyar fiatalokat tömörítő diákkörök ernyőszervezete, valamint a másik magyar illetőségű tagja a dunaszerdahelyi Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS). Kárpátalján az ifjúságpolitika az Ifjúsági és Sportminisztérium hatáskörébe tartozik. Ezen felül kiemelt intézmények az oktatási, ifjúsági és sportügyi hivatalok megyei és járási szinten, valamint a családi, gyermek és ifjúsági szociális szolgálatok központja.
A kutatás egyik leghangsúlyosabb része a jogszabályi javaslatok megfogalmazása. A tanulmány szerzői saját régiójuk tekintetében fogalmaztak meg jogalkotási és jogalkalmazási feladatokat. Vajdaság tekintetében Lendák-Kabók Karolina a felsőoktatással kapcsolatban megemlíti, hogy a magyar hallgatók meglepően kis létszáma észlelhető. A '90-es évektől a vajdasági magyar hallgatók egyre nagyobb számban tanulnak Magyarországon, melynek legfőbb oka, hogy az Újvidéki Egyetem 14 karából csak a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon folyik teljesen magyar nyelvű oktatás. Ezért szerinte a Szabadkai Egyetem megalakulása szükségszerű, ahol teljesen magyar nyelvű oktatás folyna. A nyelvi jogok gyakorlati megvalósulásuk szerinte kérdőre vonható. A bírósági eljárásokban engedélyezett a magyar nyelv használata, de sokszor nem lehetséges, hiszen a magyar anyanyelvű bírókból nagyon kevés van. Az állami tisztviselőkről szóló törvény 9. szakaszának előírásait a nemzeti kisebbségekre vonatkozólag nem tarják be, így az Újvidéki Apafokú és Felsőfokú Bíróságon nincs magyar anyanyelvű gyakornok, sem bírói szakmunkatárs (a szerző személyes tapasztalatai). Mindezek miatt magyar nyelvű bírák és tisztségviselők kinevezése szükséges. Erdély Borzasi Sarolta Erdély vonatkozásában fogalmazott meg javaslatokat. Szerint a foglalkoztatottság tekintetében szakmai tapasztalatot és megélhetést biztosít programok, a vállalkozás tekintetében pedig vállalkozási nevelési program szükséges, ezen felül kiemelten fontos lenne a vállalkozásokat érintő bürokrácia csökkentése. Az ifjúság foglalkoztatása kapcsán a diákmunkában a tanulmányok folytatását lehetővé tevő diákmunka lehetőségének biztosítása, valamint az önkéntes munka elismertségének növelése. Az ifjúsági szervezetek tekintetében működési támogatást és a fiatalok részvételéért végzett tevékenységek támogatását növelő finanszírozási alapokra, ifjúsági központok létrehozása, magyar ifjúsági központok létrehozása lenne szükség. A fiatalok döntéshozatali részvételének növekedése érdekében a közvetlen részvételt előtérbe helyezése az olyan döntések népszerűsítésével, amelyeket fiatalok bevonásával születtek meg.
Kárpátalja Kárpátalja számára Farkas-Kordonec Gabriella fogalmazott meg javaslatokat. Szerinte szükséges lenne az ifjúságpolitika realizálására fordított költségvetési források összegének növelése, különösképpen az ifjúság foglalkoztatására és lakhatási jogainak realizálását illetően. Hasonlóan fontos a pályázati lehetőségek biztosítása az ifjúság érdekeit védő, képviselő szervezetek számára országos szinten. Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény által előírt jogok betartásának ellenőrzése és megfelelő költségvetési források hozzárendelése elengedhetetlen lenne a nyelvi jogok érvényesülése érdekében. Ezen felül kiemeli még az állami, önkormányzati és non-profit szervezetek együttműködésének erősítését, valamint az 1%-os adó felajánlási lehetőség bevezetését.
Felvidék Felvidéken véleményem szerint a jogszabályi környezet tekintetében lenne szükséges a javulás: az ifjúságot egyértelműen szabályozó jogi normák pótlása (pl. ifjúságról szóló törvény), ifjúságra specializált jogi konstrukciók létrehozása (pl. ifjúsági egyesület). A nyelvi jogok tekintetében a szabályozottság átláthatatlansága és a jogbiztonság hiánya a jellemző, amely együtt a nyelvi előírások be nem tartásáért kilátásba helyezett szankciókkal erősen megfélemlítő hatású, és hozzájárulhat a nyelvi önfeladás erősítéséhez. Mindezen okok miatt átfogó jogszabályi változásra lenne szükség. Az oktatás tekintetében a kisiskolákat fenyegető bezárások veszélyeztetik a kisebbségben élő nemzeti közösségeket, ezért megoldást kellene keresni, hogy a lehető legkevesebb iskola bezárása valósuljon meg, illetőleg kiegészítő megoldásként a már jelenleg is egyeztetés alatt lévő iskolabusz-hálózat, és ezzel azonos és hasonló hatású javaslatok segíthetik a bezárások okozta társadalmi károk csökkentését.
Összegzés Összegzésként megállapítható, hogy az ifjúságot érintő jogi háttéranyag koránt sem kielégítő. A jogszabályi környezet fejlesztése egyaránt érdeke lehet a helyi magyar ajkú közösségeknek, és a többségi nemzetnek. Különös tekintettel kell lenni a külhoni régiók magyar ifjúságára vonatkozó jogszabályi környezet javítására. Olyan törvényi lehetőségeket kell biztosítani a jelenkor ifjú nemzedékének, hogy az otthoni érvényesülés lehessen a legjobb alternatíva számukra. Mindezek érdekében a külhoni magyar képviselőknek azon kell fáradozni, hogy a jogalkotó szervek is tudatosítsák e probléma fontosságát, és mindemellett elérjék a magyar fiatalok egyenjogúsítását saját országukban. Ez ugyanis nagyban hozzájárulhat a külhoni magyar közösségek megmaradásához és fellendüléséhez, hogy minden magyar fiatal sikeresnek és megbecsültnek érezhesse magát saját hazájában. Büszkén, európaiként, magyarként!
Tárnok Balázs
Elhangzott Budapesten, a november 14-i konferencián.
Felvidék.ma
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által megrendezett Ifjúságkutatás 2014-es konferencián a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét a felvidéki Tárnok Balázs prezentálta, aki a PPKE-JÁK ötödéves joghallgatója. Előadásának teljes szövegét az alábbiakban közöljük.
A Pi-Net kutatójaként engem ért a megtiszteltetés, hogy a mai konferencián bemutassam Önöknek a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás 2014 projekt keretén belül megvalósuló jogi háttéranyag kutatást, amely a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetét hivatott bemutatni. Külhoni Magyar Ifjúság – 2014 (KMI-2014) elnevezésű kutatási projekt része egy jogszabályi háttér anyag elkészítése is, amelynek keretén belül a 4 külhoni régió; Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély ifjúságot érintő jogszabályi hátterét kutattuk.
4 szerzőt külön tanulmányban mutatta be az egyes régiók jogszabályi háttéranyagát. Ennek eredményeként készült el négy jelentés az egyes külhoni régiókról, amiből jelen összefoglaló tanulmány készült.
A mai előadásomban igyekszem rávilágítani a kutatás legfontosabb pontjaira, kiemelve az azonosságokat és különbségeket, különös hangsúlyt fektetve a szerzők által megfogalmazott javaslatokra, melyet kutatásuk eredményeként fogalmaztak meg: Farkas-Kordonec Gabriella Kárpátaljáról, Lendák-Kabók Karolina Vajdaságból, Borzasi Sarolta Erdélyből és jómagam Felvidékről. Ifjúsági stratégiák
Ebbe a kategóriába beletartoznak az állami stratégiák, akciótervek, keretdokumentumok, tehát minden olyan jogi dokumentum, ami nem minősül jogszabálynak, hanem egyfajta „soft law" szerepet tölt be az ifjúság jogi helyzetének rendszerében.
Vajdaságban a Nemzeti Ifjúsági Stratégia az irányadó dokumentum, mely a vajdasági stratégia a fiatalok közreműködési, szervezési és részvételi intézményes keretét írja le. Egyben intézményes kísérletet jelent a fiatalok a döntéshozatalba való bevonására. Erdélyben az Országos Ifjúsági Stratégia jelenleg társadalmi konzultációs fázisban van. Kiemelt célja a fiatalok részvételének növelése a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai életben, valamint egyenlő esélyek biztosítása különös figyelmet biztosítva a hátrányos helyzetű fiatalok számára. Ezen felül részletes célokat határoz meg az ifjúságpolitika tekintetében. Felvidéken az Ifjúsági Stratégia határozza meg az állam ifjúsággal kapcsolatos távlati stratégiájának kereteit. Felvidéken 2010-től regionális ifjúságpolitikai akciótervek formájában is szabályozzák az ifjúsági stratégiát. Az országban végzett felmérés alapján a 30 év alattiak 70%-a más országban szeretne élni. Ez megköveteli a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését, a társadalmi életbe és döntéshozatalba való jobb bevonását, amelyet a stratégia is követ. Kárpátalján Az állami ifjúságpolitika fejlesztési stratégiája alapján az ifjúság foglalkoztatásba való bevonása a legfontosabb ifjúságpolitikai feladat. A jogi szabályozás hiányos, ellentmondásos, a végrehajtó hatalmon belül alacsony szintű az együttműködés, amelyeket a stratégia is megoldandó feladatként tár elénk.
A tételes jog vizsgálatára áttérve az egyes régiók jogszabályi hátterét kutattuk. A már említett 4 régió joganyaga képezi a munka tárgyi hatályát, mely során az ifjúságot közvetlenül és közvetetten érintő rendelkezéseket vizsgáltuk. A jogszabályi háttér elemzése az alábbi témacsomópontok mentén valósult meg: az alkotmányok rendelkezései, az oktatás, a foglalkoztatás/munkajogok, az egyesülési jog / ifjúsági önszerveződés, valamint a nyelvhasználati jogok. A továbbiakban a témacsomópontok terén észlelt azonosságok és különbségek bemutatása mentén igyekszem minél teljesebb képet nyújtani a külhoni magyar ifjúság jogi helyzetéről.
Az alkotmányok közül a legtöbb nem foglalkozik kifejezetten az ifjúság és a fiatalok védelmével, kivéve a román alkotmány 49. cikkét, mely átfogóan szabályozza az ifjúsági alapjogokat. Az alaptörvények leginkább csak elvétve említik meg az ifjúságot (a szlovák alkotmány meg sem említi), illetőleg más jogok kapcsán, így az oktatáshoz való jog, vagy az egyesüléshez való jog kapcsán. Figyelemreméltó a szerb alkotmány nemzeti kisebbségeknek biztosított jogi kerete (75-81.szakasz). Ennek értelmében a szerb alkotmány elismeri a nemzeti kisebbségek közoktatási és művelődési egyesületeinek, a nemzeti kisebbségek tagjainak jogai érvényesítésében betöltött kiemelt szerepét. A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van a Szerb Köztársaság területén kívül élő honfitársaikkal való akadálytalan kapcsolattartásra és együttműködésre. Összességében elmondhatjuk tehát, hogy szükséges lenne az ifjúság jogainak garanciális biztosítása alkotmányos szinteken szerte a Kárpát-medencében, főként az ifjúság foglalkoztatása és megélhetésének biztosítása kapcsán.
Az alkotmányok mellett egy másik fontos garanciális jellegű jogi eszköz az ifjúsági törvény. Az ifjúsági törvény jelentősége abban rejlik, hogy szabályozza az alapvető struktúrákat, deklarálja az alapjogokat. Léte hozzásegíthet a jogi szabályozás átláthatóságához, valamint az alapvető fogalmak és az ifjúsági szerveződések kereteinek meghatározásához. Erdélyben és Vajdaságban van ilyen törvény, Kárpátalján és Felvidéken nincs. Amíg Erdélyben az alkotmány is széleskörűen biztosítja az ifjúsági jogokat, van ifjúsági törvény is, Vajdaságban az alkotmány bár nem rendelkezik külön az ifjúságról, de széleskörűen szabályozza e viszonyokat az ifjúsági törvény. Kárpátalján és Felvidéken a joganyag mindkettőt nélkülözi. Az átláthatóság kiemelten fontos ezen a területen. Fontos, hogy az ifjúság ismerje a jogait és a kötelezettségeit, önszerveződési lehetőségeit, ezért az egységes jogi keretbe foglalás nagyban járulhat ehhez hozzá.
Az első fő témacsomópont az oktatáshoz való jog volt a kutatás során. Az összes régió alkotmánya garantálja. A kisebbségek nyelvhasználati jogai kiemelten fontosak a külhoni magyar ifjúság szempontjából az oktatásban. A régiók jogi szabályozása garantálja az anyanyelvű oktatást a közoktatásban. A felsőoktatásban is lehetőséget nyújt a kisebbségi nyelvhasználatra, régiónként eltérő mértékben.
A felvidéki kisiskolák helyzete
Kiemelt figyelmet érdemel a felvidéki kisiskolák bezárásának ügye (vagyis a 2013-as módosítás), amely különösen nagy port kavart. Több településen szűnik meg ennek értelmében a kisebbségben élő nemzeti közösségek anyanyelvű képzése. Ez pedig reális lehetőséget foglal magában az nemzeti kisebbségek asszimilációjára.
A munkához való jogot, mint kiemelt fontosságú alapjogot is garantálják az alkotmányok, míg az általános szabályokat a munkatörvénykönyvek rendezik. Külön törvények szabályozzák az ifjúság munkavállalását a Felvidéken (az ifjúsági munka támogatásáról szóló törvény), valamint Erdélyben (a diákok nyári munkájára vonatkozó kedvezményekről szóló, illetve a felsőoktatási végzettek gyakornoki lehetőségét biztosító törvény). A fiatalok foglalkoztatása Kárpátalján tűnik a legégetőbb kérdésnek. Jelentős munkanélküliség, munkajogok gyakorlatban történő sérelme rendkívül szembetűnő. Ezen probléma enyhítésére szolgálnak az Ifjúsági foglalkoztatási központok, illetve az állam különböző juttatásokkal próbálja elősegíteni a fiatalok munkába állítását, például az ifjúsági kvóta alkalmazásával.
Az alkotmányok garantálják az egyesüléshez való jogot. 2 módszer ismert az ifjúság önszerveződésének szabályozásában. Egyrészt az ifjúsági önszerveződés az általános szabályok mentén, pl. Felvidéken, ahol nincs külön intézmény az ifjúság egyesülésére. A másik módszer az ifjúsági önszerveződés speciális jogszabályok mentén, így például Vajdaságban az ifjúsági egyesületek, és Kárpátalján az ifjúsági szervezetek és gyermek társadalmi szervezetek révén. Az ifjúsági szervezet, mint egy speciális társadalmi szerveződés, az ifjúság számára előremutató lehet: megfelelő anyagi források mellett az ifjúság társadalmi szerepvállalását nagyban elősegítheti. Pozitív irányú példa, hogy Kárpátalján az ifjúsági szervezeteknek jogában áll javaslatokat benyújtani a végrehajtó hatalom szerveihez, amelyek anyagi eszközökkel láthatják el e társadalmi szervezeteket működésük érdekében. A gyakorlatban azonban a kép ennél jóval árnyaltabb: legtöbb ifjúsági szervezet nem jut támogatáshoz, így a működésük is gyenge alapokon áll. Alkotmányok az ország többségi lakosságának nyelvét határozzák meg az állam hivatalos nyelveként. A jogszabályok kisebb-nagyobb mértékben biztosítják a nemzeti kisebbségek hivatali és mindennapi életben történő nyelvhasználati jogait. A legkedvezőbbnek a vajdasági jogi keret tűnik az autonóm tartományok jogszabályi lehetőségei miatt: a nemzeti kisebbségek nyelvei hivatalos használatban lehetnek, amit a tartomány alapszabálya határoz meg.
A szlovákiai nyelvhasználat
A nyelvi jogi szabályozás kaotikus és átláthatatlan. Mindez együtt a nacionalista hisztériakeltés közepette bevezetett módosításokkal, amelyek lehetővé tettek a magas összegű pénzbüntetések kiszabását a nyelvi szabályok be nem tartása esetére (2009-es törvénymódosítás) hozzájárulnak a nyelvi önfeladáshoz. A polgár ugyanis nincs kellőképpen tájékoztatva a jogairól, a szabályozás átláthatatlansága és az ehhez kapcsolódó szankciók lehetősége miatt gyakran „biztosra megy", és inkább az államnyelvet használja az olyan esetekben is, amikor egyébként jogában állna a kisebbségi nyelvet használni. A kiutat a nemzetközi fórumok jelenthetik. Ezek ugyanis már a jogszabály emberi jogokkal való összeegyeztethetőségét vizsgálnák. Felvidéki viszonylatban ugyanakkor kevés per van, ugyanis a jogalanyok jellemzően nem vállalják a bírósági utat. Az lehetne a kitörési pont, hogy a hazai jogorvoslati szintek kimerülése után, tehát a hazai jogerős döntés megszületése után a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága vizsgálhatná meg a jogszabályokat, amelyeket jó eséllyel a bíróság emberi jogokkal össze nem egyeztethetőnek nyilváníthatna. Felvidéken és Kárpátalján a gyenge nyelvhasználati jogokhoz még elkeserítőbb gyakorlat társul. Ezen felül az ukrán konfliktus kimenetelének előreláthatatlansága tovább nehezíti a helyzetet. Nem tudni, hogy a nyelvi jogokat éri-e további támadás, ahogy az 2014 elején történt. Vizsgálódásunk ezt követően az ifjúsági intézményekre összpontosult, melynek során kutatótársaimmal feltártuk, hogy milyen intézmények találhatók az állami ifjúságpolitikában. Vajdaságban a leginkább említésre méltó intézmény az Ifjúsági Tanács, amely tanácsadó testületként működik. Feladata ösztönözni és koordinálni az ifjúsággal kapcsolatos tevékenységek fejlesztését, az ifjúságpolitika megvalósítását és külön intézkedéseket javasol az említett ifjúságpolitika előbb vitelére. Tagjai az államigazgatás képviselői, akik tevékenységébe a fiatalok érdeklődési területei tartoznak, a tartományi közigazgatási szerv képviselői, akik az ifjúsági kérdésekkel bíztak meg, ifjúsági szervezetek és egyesületek, az Ifjúsági Iroda, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak közös képviselője és elismert szakemberek. Tagjainak legalább egy harmadát az ifjúsági egyesületek és szervezetek képviselői teszik. Erdélyben hasonló intézmény a Román Ifjúsági Tanács, amely a kormány konzultatív szerve ifjúságpolitikai témákban, amely ernyőszervezetként tud maga mögött több romániai ifjúsági szervezetet is. Emellett az Ifjúsági Törvény 6. cikkelye szól az önkormányzatok azon kötelezettségéről, hogy megteremtse a megfelelő intézményes keretet a fiatalok döntéshozatali részvételének. Az ifjúságot érintő kérdésekben pedig konzultálniuk kell a helységben bejegyzett ifjúsági szervezetekkel.
Felvidéken az ifjúságpolitikának és ifjúságkutatásnak kiemelkedő szlovákiai intézménye a IUVENTA – Szlovák Ifjúsági Intézet. Az Intézet egy állami intézmény, amely az oktatásért, tudományért, kutatásért és sportért felelős minisztérium közvetlen irányítása alatt áll. A tevékenységének a tárgya a fiatalokkal való munka az iskolán és a családon kívül, illetve az ifjúságpolitika. A tevékenység célja a gyermekeket és ifjúságot érintő állami politika értelmezése. Egy másik non-formális ifjúsági szervezet a Szlovákia Ifjúsági Tanácsa, amely olyan ifjúsági NGO-kat tömörít, amelyek a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. Jelenleg 33 tagszervezete van, tevékenysége az egész országot lefedi. A szervezet feladata a tagszervezetek és az ifjúság képviselete, érdekeinek közvetítése és védelme a kormánnyal és az államigazgatási szervekkel történő kapcsolattartásban. Mindemellett az tagszervezetek közötti ernyőszervezet szerepét is betölti. Az ernyőszervezet tagja a pozsonyi Diákhálózat is, amely a Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon működő, felvidéki magyar fiatalokat tömörítő diákkörök ernyőszervezete, valamint a másik magyar illetőségű tagja a dunaszerdahelyi Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS). Kárpátalján az ifjúságpolitika az Ifjúsági és Sportminisztérium hatáskörébe tartozik. Ezen felül kiemelt intézmények az oktatási, ifjúsági és sportügyi hivatalok megyei és járási szinten, valamint a családi, gyermek és ifjúsági szociális szolgálatok központja.
A kutatás egyik leghangsúlyosabb része a jogszabályi javaslatok megfogalmazása. A tanulmány szerzői saját régiójuk tekintetében fogalmaztak meg jogalkotási és jogalkalmazási feladatokat. Vajdaság tekintetében Lendák-Kabók Karolina a felsőoktatással kapcsolatban megemlíti, hogy a magyar hallgatók meglepően kis létszáma észlelhető. A '90-es évektől a vajdasági magyar hallgatók egyre nagyobb számban tanulnak Magyarországon, melynek legfőbb oka, hogy az Újvidéki Egyetem 14 karából csak a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon folyik teljesen magyar nyelvű oktatás. Ezért szerinte a Szabadkai Egyetem megalakulása szükségszerű, ahol teljesen magyar nyelvű oktatás folyna. A nyelvi jogok gyakorlati megvalósulásuk szerinte kérdőre vonható. A bírósági eljárásokban engedélyezett a magyar nyelv használata, de sokszor nem lehetséges, hiszen a magyar anyanyelvű bírókból nagyon kevés van. Az állami tisztviselőkről szóló törvény 9. szakaszának előírásait a nemzeti kisebbségekre vonatkozólag nem tarják be, így az Újvidéki Apafokú és Felsőfokú Bíróságon nincs magyar anyanyelvű gyakornok, sem bírói szakmunkatárs (a szerző személyes tapasztalatai). Mindezek miatt magyar nyelvű bírák és tisztségviselők kinevezése szükséges. Erdély Borzasi Sarolta Erdély vonatkozásában fogalmazott meg javaslatokat. Szerint a foglalkoztatottság tekintetében szakmai tapasztalatot és megélhetést biztosít programok, a vállalkozás tekintetében pedig vállalkozási nevelési program szükséges, ezen felül kiemelten fontos lenne a vállalkozásokat érintő bürokrácia csökkentése. Az ifjúság foglalkoztatása kapcsán a diákmunkában a tanulmányok folytatását lehetővé tevő diákmunka lehetőségének biztosítása, valamint az önkéntes munka elismertségének növelése. Az ifjúsági szervezetek tekintetében működési támogatást és a fiatalok részvételéért végzett tevékenységek támogatását növelő finanszírozási alapokra, ifjúsági központok létrehozása, magyar ifjúsági központok létrehozása lenne szükség. A fiatalok döntéshozatali részvételének növekedése érdekében a közvetlen részvételt előtérbe helyezése az olyan döntések népszerűsítésével, amelyeket fiatalok bevonásával születtek meg.
Kárpátalja Kárpátalja számára Farkas-Kordonec Gabriella fogalmazott meg javaslatokat. Szerinte szükséges lenne az ifjúságpolitika realizálására fordított költségvetési források összegének növelése, különösképpen az ifjúság foglalkoztatására és lakhatási jogainak realizálását illetően. Hasonlóan fontos a pályázati lehetőségek biztosítása az ifjúság érdekeit védő, képviselő szervezetek számára országos szinten. Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény által előírt jogok betartásának ellenőrzése és megfelelő költségvetési források hozzárendelése elengedhetetlen lenne a nyelvi jogok érvényesülése érdekében. Ezen felül kiemeli még az állami, önkormányzati és non-profit szervezetek együttműködésének erősítését, valamint az 1%-os adó felajánlási lehetőség bevezetését.
Felvidék Felvidéken véleményem szerint a jogszabályi környezet tekintetében lenne szükséges a javulás: az ifjúságot egyértelműen szabályozó jogi normák pótlása (pl. ifjúságról szóló törvény), ifjúságra specializált jogi konstrukciók létrehozása (pl. ifjúsági egyesület). A nyelvi jogok tekintetében a szabályozottság átláthatatlansága és a jogbiztonság hiánya a jellemző, amely együtt a nyelvi előírások be nem tartásáért kilátásba helyezett szankciókkal erősen megfélemlítő hatású, és hozzájárulhat a nyelvi önfeladás erősítéséhez. Mindezen okok miatt átfogó jogszabályi változásra lenne szükség. Az oktatás tekintetében a kisiskolákat fenyegető bezárások veszélyeztetik a kisebbségben élő nemzeti közösségeket, ezért megoldást kellene keresni, hogy a lehető legkevesebb iskola bezárása valósuljon meg, illetőleg kiegészítő megoldásként a már jelenleg is egyeztetés alatt lévő iskolabusz-hálózat, és ezzel azonos és hasonló hatású javaslatok segíthetik a bezárások okozta társadalmi károk csökkentését.
Összegzés Összegzésként megállapítható, hogy az ifjúságot érintő jogi háttéranyag koránt sem kielégítő. A jogszabályi környezet fejlesztése egyaránt érdeke lehet a helyi magyar ajkú közösségeknek, és a többségi nemzetnek. Különös tekintettel kell lenni a külhoni régiók magyar ifjúságára vonatkozó jogszabályi környezet javítására. Olyan törvényi lehetőségeket kell biztosítani a jelenkor ifjú nemzedékének, hogy az otthoni érvényesülés lehessen a legjobb alternatíva számukra. Mindezek érdekében a külhoni magyar képviselőknek azon kell fáradozni, hogy a jogalkotó szervek is tudatosítsák e probléma fontosságát, és mindemellett elérjék a magyar fiatalok egyenjogúsítását saját országukban. Ez ugyanis nagyban hozzájárulhat a külhoni magyar közösségek megmaradásához és fellendüléséhez, hogy minden magyar fiatal sikeresnek és megbecsültnek érezhesse magát saját hazájában. Büszkén, európaiként, magyarként!
Tárnok Balázs
Elhangzott Budapesten, a november 14-i konferencián.
Felvidék.ma
2016. február 17.
Műhelybeszélgetés a szomszédországi magyar történelem tanszékek tevékenységéről, 2016. február 12.
2016. február 12-én került sor intézetünkben a szomszédos országok felsőoktatásában magyarul történelmet oktató tanszékek képviselőinek találkozójára. Az intézmények bemutatták oktatási és kutatási programjaikat, működési kereteiket, majd a tehetséggondozás és a tanárképzés helyi nehézségeiről volt szó. A találkozó résztvevői megegyeztek a rendszeres kapcsolattartásban és kiadványcserében; elindult az eszmecsere a magyarországi szakmai gyakorlatok lehetőségéről, nyári közös diák képzésekről, diák és tanárcserékről, közös pályázati lehetőségekről. A találkozóról emlékeztető készül. A 10 résztvevő a Selye János Egyetem Történelem Tanszékről, az Ungvári Egyetem Magyar Kar Történelem Tanszékről, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem Tanszékről és a Lehoczky Tivadar Intézetből, a BBTE Magyar Történeti Intézetéből, az Újvidéki Egyetem Szabadkai Tanítóképző Karáról illetve intézetünkből érkezett. kisebbsegkutato.tk.mta.hu/hirek
2016. február 12-én került sor intézetünkben a szomszédos országok felsőoktatásában magyarul történelmet oktató tanszékek képviselőinek találkozójára. Az intézmények bemutatták oktatási és kutatási programjaikat, működési kereteiket, majd a tehetséggondozás és a tanárképzés helyi nehézségeiről volt szó. A találkozó résztvevői megegyeztek a rendszeres kapcsolattartásban és kiadványcserében; elindult az eszmecsere a magyarországi szakmai gyakorlatok lehetőségéről, nyári közös diák képzésekről, diák és tanárcserékről, közös pályázati lehetőségekről. A találkozóról emlékeztető készül. A 10 résztvevő a Selye János Egyetem Történelem Tanszékről, az Ungvári Egyetem Magyar Kar Történelem Tanszékről, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem Tanszékről és a Lehoczky Tivadar Intézetből, a BBTE Magyar Történeti Intézetéből, az Újvidéki Egyetem Szabadkai Tanítóképző Karáról illetve intézetünkből érkezett. kisebbsegkutato.tk.mta.hu/hirek