Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Turul-Sas Lovagrend/Hagyományőrző Egyesület (Nagybánya)
7 tétel
2004. május 14.
Első nagybányai magyar civil fórumnak is lehetne nevezni: a Teleki Magyar Házban működő klubok, társaságok, egyesületek képviselői jöttek össze baráti találkozóra. Tizenöt civil alakulat képviselői jelentek meg. Többen javasoltak közös szervezet megalapítását a jobb együttműködés céljából. Az Erdélyi Féniks Szabadegyetem nevében Csoma György ismertette a nagybányai múzeum alapításának 100 éves jubileuma alkalmából előkészített programokat. A Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány vezetője, Simori Sándor felajánlotta a társulat kb. 800 kötetes könyvállományát a Tersánszky Könyvtárnak. A Máramarosi Vállalkozók Egyesülete nevében Kishegyi Endre az üzletember-találkozóra hívta fel a figyelmet. Dudás Gyula festőművész beszámolt a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságáról (NMKT). A Teleki Magyar Házzal karöltve több mint 30 tárlatot szerveztek az elmúlt két esztendőben. A Teleki Blanka Nyugdíjas Klub nevében Barcsi Lajos elnöke beszélt a sokadjára megszervezésre kerülő Szépkorúak Szavalóversenyéről. Balogh E. Csaba Koltón tanító magyar nyelv és irodalom szakos tanár a Németh László Gimnázium tanulóiból verbuvált diákszínjátszó kör rendezőjeként-vezetőjeként vett részt a beszélgetésben. A Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválon első helyezést nyert produkciójukat a nagybányaiak többször is láthatták. Kormos Sándor a Magányosok Klubjáról beszélt. A gr. Teleki Sándor cserkészcsapat legnagyobb idei rendezvénye a nyári csapattábor. Az EKE Gutin Osztályát Pál Teréz mutatta be. A Cimborák Gyermekszínjátszó és -bábcsoport a Lendvay Társulat keretében működik, Méhes Éva tanárnő irányításával. Történelmi vetélkedő, zarándoklat Csíksomlyóra, okt. 6-i és okt. 23-i megemlékezések – sorolta a Nagybányai Rákóczi Szövetség idei terveit Nagy Zoltán történelem szakos tanár. Nagy Zoltán a Németh László Gimnázium Schönherr Gyula Történelmi Köre, valamint a Turul Sas Lovagrend működését ismertette. A Teleki Magyar Házban a rendszeres programok mellett idén sem marad el a Bóbita Gyermeknap, lesz nyári játszóház és bábos tábor is. /(vásárhelyi): Fórum, tea, sütemény. Programokról beszélgettek a nagybányai civil szervezetek képviselői. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 14./
2006. március 3.
A Nagybányai Ifjúsági Szövetség (NISZ) kezdeményezésére a nagybányai ifjúsági szervezetek, csoportosulások „Nagybányai ifjúság” címmel kerekasztal megbeszélést tartottak február 27-én. A találkozó célja a nagybányai ifjúsági szervezetek, egyesületek, csoportosulások közötti párbeszéd, együttműködés szorgalmazása volt. A megjelent szervezetek képviselői bemutatták tevékenységi körüket, megbeszélték különféle működési és szervezési gondjaikat, megosztották egymással tapasztalataikat. A megjelentek megegyeztek a találkozó időszakos megismétlésében. A megjelent szervezetek: Fülemile Színjátszó Kör. Lendvay Márton Színjátszó Kör, Medáliák Társasága – Németh László Líceum, Nagybányai Ifjúsági Szövetség – NISZ, Németh László Diáktanács – NLDT, Óvárosi református templom ifjúsági szervezete – IKE, Szentháromság templom ifjúsági kórusa – Schola Rivulina és Turul-Sas Lovagrend /”Nagybányai ifjúság” – találkozó. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 3./
2006. augusztus 4.
„Miénk itt a tér” címmel Nagybányán több magyar szervezet először hirdet nagyszabású őszi közös rendezvényt, ez lesz a hónapok óta szervezkedő nagybányai ifjúsági kerekasztal első konkrét közös kezdeményezése. A háromnapos programsorozat a tervek szerint szeptember 22-24-én lesz. A nagybányai magyar ifjúsággal foglalkozó szervezetek régóta hiányolt összefogása megvalósul a Főtér Fesztivál tervével. A szervezők – a Fülemile Színjátszó Kör (Németh László Gimnázium), Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, Lendvay Márton Színjátszó Kör, Krisztus Király Római Katolikus Plébániatemplom ifjúsági köre, Medáliák Társasága (Németh László Gimnázium), Nagybányai Ifjúsági Szövetség (NISZ), Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága (NMKT), Németh László Gimnázium Diáktanácsa, Óvárosi IKE (az Óvárosi Református Egyházközösség ifjúsági keresztyén egyesülete), Schola Rivulina Énekkar (Szentháromság Római Katolikus Plébánia), Turul-Sas Lovagrend, Teleki Magyar Ház, Nagybányai Táncház, Újvárosi IKE (az Újvárosi Református Egyházközösség ifjúsági keresztyén egyesülete). /(déel): Miénk – lesz – itt a tér! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 4./
2010. július 19.
Nem maradt el érdeklődés hiányában
Szatmár megye – A fesztivált megelőző hercehurca láttán bárki azt gondolhatta volna, hogy a szervezők megfutamodnak, de a Partiumi Híd Fesztivál mégsem maradt el. Pusztadarócon — többek között – nagyszerű bemutatókat tekinthettek meg.
A szervezők és a fellépők nem kis csalódottságára a vártnál nagyságrendekkel alacsonyabb volt a II. Partiumi Híd Fesztivál látogatottsága. Némileg érthetetlen ez, hiszen a szervezési bakikról nem tudhatnak azok, akik ki sem látogattak a helyszínre, míg azelőadások, a hagyományőrző bemutatók és a koncertek is igazán nagyszerűek voltak. Ahogy Fanka Deli fogalmazott, amikor meglátta mindössze két maroknyi nézőközönségét: családias itt a hangulat. Valóban az volt, hiszen a második nap után nemigen különültek el a szervezők és a résztvevők, ha kellett akkor a fesztiválozók is besegítettek a szervezésbe. Erre a legutolsó napon volt a leginkább szükség, amikor váratlan, de annál ijesztőbb szélroham próbálta meg elkedvetleníteni a helyszínen lévőket azzal, hogy a fejükre borította a sörsátrakat, megtépázta a színpadot borító ponyvát, és meglazította az előadósátorpányvázását. Az első riadalom után kiderült, hogy senki sem sérült meg, de mindenki igyekezett közös erővel, a lehetőségekhez mérten helyrehozni a károkat. Általános derültségre adott okot, hogy együtt segédkezett a mentésben a hagyományos magyar viseletben érkező férfi és mindenki más, akiken a megszokott ruhadarabok voltak.
Hagyományőrzés
S ha már hagyományőrzés, akkor külön ki kell emelni azokat a bemutatókat, amelyek még a Pusztadaróci Református Egyházközséghez érkező hollandiai önkénteseket is lenyűgözték. Szombaton a fehérgyarmati Szabó Lovasíjász Kör mutatta meg, hogy miért is rettegtek a magyaroktól több évszázadon át a Kárpát-medencében. Lovaikkal szédítő tempóban vágtáztak a kijelölt pályán, miközben nyilaikkal álló és mozgó célpontra lövöldöztek, valamint lándzsával, fokossal, kelevésszel és csatacsillaggal imitálták az ellenfél leverését. Az ostorcsattogtatás fülsiketítő módszerét többen ki is próbálták. Pénteken délután a maroknyi, de annál lelkesebben fotózó közönség előtt lépett fel a nagybányai Turul-Sas Lovagrend, akik középkori táncokat és harci játékokat mutattak be. Itt is nagy szerepet kapott az íjászbemutató, mint az a játék, amelyet igencsak kedveltek akkoriban. Ekkorra a közönség már megismerkedhetett az íjak hatékonyságával, hiszen délelőtt a Bocskai István Debreceni Hajdúk Baranta Sport Egyesület bemutatóján céllövést is láthattak, és nem csak az ősi magyar harcművészetében gyönyörködhettek. A három bemutató és az előadások résztvevői megérdemeltek volna egy nagyobb közönséget. Lehet találgatni, hogy mi volt a távolmaradás oka, s nem kétséges, hogy a rendezvény ellenzői, most dörzsölik a markukat, de ezzel egyvalamit érnek el: gyengítik saját nemzetüket.
Őri-Pákay Franciska. erdon.ro
Szatmár megye – A fesztivált megelőző hercehurca láttán bárki azt gondolhatta volna, hogy a szervezők megfutamodnak, de a Partiumi Híd Fesztivál mégsem maradt el. Pusztadarócon — többek között – nagyszerű bemutatókat tekinthettek meg.
A szervezők és a fellépők nem kis csalódottságára a vártnál nagyságrendekkel alacsonyabb volt a II. Partiumi Híd Fesztivál látogatottsága. Némileg érthetetlen ez, hiszen a szervezési bakikról nem tudhatnak azok, akik ki sem látogattak a helyszínre, míg azelőadások, a hagyományőrző bemutatók és a koncertek is igazán nagyszerűek voltak. Ahogy Fanka Deli fogalmazott, amikor meglátta mindössze két maroknyi nézőközönségét: családias itt a hangulat. Valóban az volt, hiszen a második nap után nemigen különültek el a szervezők és a résztvevők, ha kellett akkor a fesztiválozók is besegítettek a szervezésbe. Erre a legutolsó napon volt a leginkább szükség, amikor váratlan, de annál ijesztőbb szélroham próbálta meg elkedvetleníteni a helyszínen lévőket azzal, hogy a fejükre borította a sörsátrakat, megtépázta a színpadot borító ponyvát, és meglazította az előadósátorpányvázását. Az első riadalom után kiderült, hogy senki sem sérült meg, de mindenki igyekezett közös erővel, a lehetőségekhez mérten helyrehozni a károkat. Általános derültségre adott okot, hogy együtt segédkezett a mentésben a hagyományos magyar viseletben érkező férfi és mindenki más, akiken a megszokott ruhadarabok voltak.
Hagyományőrzés
S ha már hagyományőrzés, akkor külön ki kell emelni azokat a bemutatókat, amelyek még a Pusztadaróci Református Egyházközséghez érkező hollandiai önkénteseket is lenyűgözték. Szombaton a fehérgyarmati Szabó Lovasíjász Kör mutatta meg, hogy miért is rettegtek a magyaroktól több évszázadon át a Kárpát-medencében. Lovaikkal szédítő tempóban vágtáztak a kijelölt pályán, miközben nyilaikkal álló és mozgó célpontra lövöldöztek, valamint lándzsával, fokossal, kelevésszel és csatacsillaggal imitálták az ellenfél leverését. Az ostorcsattogtatás fülsiketítő módszerét többen ki is próbálták. Pénteken délután a maroknyi, de annál lelkesebben fotózó közönség előtt lépett fel a nagybányai Turul-Sas Lovagrend, akik középkori táncokat és harci játékokat mutattak be. Itt is nagy szerepet kapott az íjászbemutató, mint az a játék, amelyet igencsak kedveltek akkoriban. Ekkorra a közönség már megismerkedhetett az íjak hatékonyságával, hiszen délelőtt a Bocskai István Debreceni Hajdúk Baranta Sport Egyesület bemutatóján céllövést is láthattak, és nem csak az ősi magyar harcművészetében gyönyörködhettek. A három bemutató és az előadások résztvevői megérdemeltek volna egy nagyobb közönséget. Lehet találgatni, hogy mi volt a távolmaradás oka, s nem kétséges, hogy a rendezvény ellenzői, most dörzsölik a markukat, de ezzel egyvalamit érnek el: gyengítik saját nemzetüket.
Őri-Pákay Franciska. erdon.ro
2010. július 31.
Összefogással idén is lesz PMN
Szatmár megye – A privát és a közszféra összefogásával kerül megrendezésre augusztus 26. és 29. között a kilencedik Partiumi Magyar Napok rendezvény, melynek fő célja a hagyományőrzés erősítése és a történelmi önismeret fejlesztése.
Az augusztus 26. és 29. között megrendezésre kerülő kilencedik Partiumi Magyar Napok tervezett programját ismertette tegnap Szőcs Péter, az Identitas Alapítvány elnöke, Stier Péter, a rendezvény koordinátora és Magyar Lóránd, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének alelnöke. Bár a szervezők szűkös anyagi kerettel gazdálkodhatnak, mégis igyekeznek minden korosztály és minden réteg számára változatos programot szervezni. A költségek egyharmadát a Szatmár Megyei Tanács, egyharmadát a Szatmárnémeti Helyi Tanács állja, egyharmadát pedig vállalkozók támogatásaiból fedezik. Ilyen formában a rendezvény példaértékű lesz arra, hogy gazdasági válság idején is lehet nagyszabású rendezvényeket szervezni a magán és a közszféra összefogásával. A szervezők célja az volt, hogy ha már Partiumi Magyar Napok, akkor ne csak szatmárnémeti helyszíneken legyenek a rendezvények, hanem a Partium más településein is. Ez anyagi okok miatt idén nem valósulhatott meg, de sikerült az, hogy az előadók több településről érkezzenek.
A tervezett programokból
A négynapos program közül egy esemény az, amelyre tíz lejes belépődíjat kell fizetni. Ez nem más, mint az augusztus 26–án, csütörtökön 19 órakor az Északi Színházban kezdődő József Attila-est, Földes László (Hobo) előadásában. Az előadásra augusztus 15–től lehet jegyet vásárolni. Pénteken 18 órakor az Északi Színházban lesz a hivatalos megnyitó, melyet egy nyíregyházi néptáncegyüttes műsora követ. A Kossuth–kert nagyszínpadán 20 órától Hobo Blues Band koncert, 22 órától a kaplonyi Retro Mania szórakoztatja a közönséget. Szombaton a Kossuth–kertben egy kis– és egy nagyszínpadon folytatódik a rendezvény. A kisszínpadon gyerekek számára mutatnak be bábjátékokat, gyermekelőadásokat és ugyancsak gyerekek számára szerveznek gyerekműsorokat. Az Ady Endre Társaság szervezésében egy magyarországi lovagrend lovas, íjász és fegyverbemutatón idézi fel az elmúlt korok történelmét. 18 órától a kisszínpad mellett táncházat szerveznek, a nagyszínpadon lesz néptáncbemutató, fellépnek a tasnádi Teletinik, a Kolozsvári Opera művészei operett részleteket adnak elő, lesz Bródy koncert. Vasárnap 11 órától ismét gyerekműsorok várják a kicsiket a kisszínpadon. Bemutatkozik a nagybányai Turul Lovagrend, hallhatunk Rákóczi–korabeli zenét. Idén sem marad el a politikai talk show, amelyre meghívást kapnak politikusaink, közéleti személyiségeink, akiknek kérdéseket lehet feltenni a kettős állampolgárságról és megye problémáiról. 16.30 órától a nagyszínpadon népzenei műsor fog következni, majd a Harag György Társulat művészei szórakoztatják a közönséget. Fellép Ihos József (Kató néni), majd Varga Feri és Balázsi Betti koncertezik. A Vasile Lucaciu sétányon, a múzeum melletti téren 21.30 órakor Charlie és a Tátrai Band koncertje zárja a rendezvényt.
Szatmár megye – A privát és a közszféra összefogásával kerül megrendezésre augusztus 26. és 29. között a kilencedik Partiumi Magyar Napok rendezvény, melynek fő célja a hagyományőrzés erősítése és a történelmi önismeret fejlesztése.
Az augusztus 26. és 29. között megrendezésre kerülő kilencedik Partiumi Magyar Napok tervezett programját ismertette tegnap Szőcs Péter, az Identitas Alapítvány elnöke, Stier Péter, a rendezvény koordinátora és Magyar Lóránd, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének alelnöke. Bár a szervezők szűkös anyagi kerettel gazdálkodhatnak, mégis igyekeznek minden korosztály és minden réteg számára változatos programot szervezni. A költségek egyharmadát a Szatmár Megyei Tanács, egyharmadát a Szatmárnémeti Helyi Tanács állja, egyharmadát pedig vállalkozók támogatásaiból fedezik. Ilyen formában a rendezvény példaértékű lesz arra, hogy gazdasági válság idején is lehet nagyszabású rendezvényeket szervezni a magán és a közszféra összefogásával. A szervezők célja az volt, hogy ha már Partiumi Magyar Napok, akkor ne csak szatmárnémeti helyszíneken legyenek a rendezvények, hanem a Partium más településein is. Ez anyagi okok miatt idén nem valósulhatott meg, de sikerült az, hogy az előadók több településről érkezzenek.
A tervezett programokból
A négynapos program közül egy esemény az, amelyre tíz lejes belépődíjat kell fizetni. Ez nem más, mint az augusztus 26–án, csütörtökön 19 órakor az Északi Színházban kezdődő József Attila-est, Földes László (Hobo) előadásában. Az előadásra augusztus 15–től lehet jegyet vásárolni. Pénteken 18 órakor az Északi Színházban lesz a hivatalos megnyitó, melyet egy nyíregyházi néptáncegyüttes műsora követ. A Kossuth–kert nagyszínpadán 20 órától Hobo Blues Band koncert, 22 órától a kaplonyi Retro Mania szórakoztatja a közönséget. Szombaton a Kossuth–kertben egy kis– és egy nagyszínpadon folytatódik a rendezvény. A kisszínpadon gyerekek számára mutatnak be bábjátékokat, gyermekelőadásokat és ugyancsak gyerekek számára szerveznek gyerekműsorokat. Az Ady Endre Társaság szervezésében egy magyarországi lovagrend lovas, íjász és fegyverbemutatón idézi fel az elmúlt korok történelmét. 18 órától a kisszínpad mellett táncházat szerveznek, a nagyszínpadon lesz néptáncbemutató, fellépnek a tasnádi Teletinik, a Kolozsvári Opera művészei operett részleteket adnak elő, lesz Bródy koncert. Vasárnap 11 órától ismét gyerekműsorok várják a kicsiket a kisszínpadon. Bemutatkozik a nagybányai Turul Lovagrend, hallhatunk Rákóczi–korabeli zenét. Idén sem marad el a politikai talk show, amelyre meghívást kapnak politikusaink, közéleti személyiségeink, akiknek kérdéseket lehet feltenni a kettős állampolgárságról és megye problémáiról. 16.30 órától a nagyszínpadon népzenei műsor fog következni, majd a Harag György Társulat művészei szórakoztatják a közönséget. Fellép Ihos József (Kató néni), majd Varga Feri és Balázsi Betti koncertezik. A Vasile Lucaciu sétányon, a múzeum melletti téren 21.30 órakor Charlie és a Tátrai Band koncertje zárja a rendezvényt.
2012. június 7.
Új kiáltó szó – a nagybányai és bányavidéki magyarságért! – ALÁÍRÁSGYŰJTÉS
Kós Károly „...Akkor megkérdék őtet: Te kicsoda vagy? Illyés vagy-e te? És monda: nem vagyok. Próféta vagy-e? És felele: nem vagyok.
Mondának azért neki: Kicsoda vagy tehát, hogy megtudjunk azoknak felelni, akik minket elküldöttek: mit mondasz magad felől?
És monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában!"
(János evangéliuma, 1, 21-23)
Mi mindannyian, jelen Kiáltvány aláírói – a nagybányai és bányavidéki magyarság sorsa iránt felelős egyházfők, közéleti és civil szereplők, pedagógusok – aggódással követjük annak az önfeladó magatartásnak és közgondolkodásnak a terjedését, amely most már létében fenyegeti közösségünket.
A betegség – amelynek évtizedes tünetei: a vegyesházasságok terjedése, az anyanyelvű oktatás elutasítása, az elvándorlás, a tiltakozás nélküli belesimulás a többségi nemzettestbe, az önmagunkkal szembeni igénytelenség és letargia – immár közösségünk legjobbjait is megfertőzte: ragályos kórként terjed értelmiségi köreinkben is.
1992-ben, húsz esztendővel ezelőtt, még több mint 25 ezer nagybányai vallotta magát magyarnak. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint már csak 14 ezer. Ez matematikailag is közel 50 százalékos fogyást jelent mindössze két évtized alatt. A kézzelfogható, megtapasztalható valóság azonban még ennél is ijesztőbb: még ezt a 14 ezer magyart sem találjuk sehol.
Rendezvényeken ugyanazokat az arcokat látjuk. Templomainkban alig köttetnek tiszta magyar házasságok, alig keresztelnek magyar gyermeket. Óvodáink többé-kevésbé megtelnek ugyan, de mire ezek a gyermekek első osztályba, középiskolába érnek, elszivárognak, eltűnnek valahol a repedező szülői öntudat és a román nyelvű oktatási rendszer hajszálerein. Gyermekeinknek inkább román anyanyelvű barátaik vannak. Társaságban idegen hangzású zenét hallgatnak, sokszor még egymás között, a családban sem használják anyanyelvüket s ebben nem egyszer mi, felnőttek vagyunk készséges cinkosok.
Hol vagytok nagybányai, bányavidéki magyarok?
A folyamatnak az értelmiségi szülők gyermekei is egyre gyakrabban esnek áldozatául. Félő, hogy az általuk mutatott negatív példa nyomán a következőkben minden eddiginél jobban felgyorsul az asszimiláció vidékünkön. Húsz éves felezési idővel számolva fél évszázad múltán már alig lesz magyar Nagybányán és a Bányavidéken.
De tiszta lehet-e vajon a lelkiismeretünk? Megtettünk-e vajon mindent a folyamat megállítása érdekében? Vagy magunknak sem valljuk be, de érveinkkel csak tehetetlenségünket álcázzuk, s magasra tartott kézzel valójában már rég megadtuk magunkat a Sorsnak?
Mi, akik ezt a Kiáltványt aláírtuk, úgy érezzük, nem mehetünk el a jelenség mellett szótlanul. Az erdélyi magyarság egyik legnagyobb gondolkodója, Kós Károly szellemét idézve kiáltjuk ismételten magunk is a jelszót: ébredjetek húszesztendős álmotokból! Nyissátok ki szemeiteket! Vegyétek észre a hibákat, tévedéseket! Elég a passzivitásból, a visszavonulásból, az önfeladásból! Építenünk kell!
A juhok, bár oktalan állatok, ha farkas fenyegeti a nyájat, magasra szegett szarvakkal veszik körbe bárányaikat az akol körül. Mi nem vagyunk oktalan állatok. S bár megfogyatkoztunk, még mindig többen vagyunk mint száz esztendővel ezelőtt. És sokkal többen vagyunk mint 4-500 esztendeje, amikor templomainkat, iskoláinkat, ezt a várost, így, ahogyan ma kinéz, elődeink megépítették. Ne hagyjuk elveszni! Ne hagyjuk el hűtlenül ezt az észak-erdélyi magyar várat, amelyben nagyszüleitek, dédszüleitek leélték életüket! Amelyben megszültek és felneveltek benneteket, és akár áldozatokat is hozva magyar embereknek neveltek benneteket, abban a reményben, hogy majd ük- és szépunokáik is magyarok lesznek. Nem kérünk tőletek sem többet! Ne szakítsatok múltatokkal, ne vessétek el magyarságotokat – ezt a szüleitek által reátok testált csodálatos örökséget…!
SZÜLŐK: ne engedjetek az „így jobban érvényesül gyermekünk” divatjának! Ne fosszátok meg őket az anyanyelvű oktatás lehetőségétől – mert ezzel a magyarnak maradás lehetőségét tagadjátok meg tőlük!
Nem kevesebb, hanem TÖBB az az ember, aki anyanyelvén tanul. Az idegen nyelvű iskola viszont idegen nyelvű baráti kört jelent, majd vegyes házasságokat. Minden „elengedett” gyermekkel egy magyar családot veszíthetünk el, egy több évszázados magyar közösségnek leszünk akaratlanul is könyörtelen felszámolói.
A rosszul értelmezett szabadság szellemében soha ne bízzátok gyermekeitekre a döntést. Ne feledjétek: ők még nem tudnak dönteni, a döntés mikéntjére nektek kell őket megtanítotok! Válasszatok számukra magyar iskolát, s ha gyermekeitek képességei többet kívánnak mint a helyi lehetőségek, jobbnál-jobb erdélyi magyar tanintézetek, kollégiumok várnak tárt kapukkal reájuk. Neveljétek legjobb tudásotok szerint magyarnak fiaitokat és lányaitokat, hogy majd unokáitok is magyarnak születhessenek!
FIATALOK: keressétek egymás társaságát! Keressetek magyar barátokat, magyar társakat! Igen, ez valamennyire zárkózott, önmagunk felé forduló életet jelent. De ne feledjétek: évszázadokon át ez a zárkózottság tartotta meg Erdély legértékesebb közösségeit! Útravalóul adjuk számotokra a törvényt: zárjatok ki magatokból minden idegent. Ne engedjetek közel a szívetekhez idegen nyelvet, idegen kultúrát, idegen barátot. Mert az idegen barátból könnyen lesz idegen szerető, s aki nem anyanyelvén vall először szerelmet, később nagy valószínűséggel választ az életre is más nemzet fiai közül társat magának. Ne áltassátok magatokat, hogy nektek ez így is menni fog. Nézzetek körül ismerőseitek között: vajon hány vegyesházasságból származtak magyar gyermekek, majd magyar unokák...?
Legyetek hűek szülőföldetekhez, a gyökerekhez, amelyek éltetnek benneteket! Olvassatok magyar könyveket, hallgassatok magyar zenét, ismerjétek a magyar történelmet! Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, mert ez tesz benneteket sajátossá, egyedivé, ez különböztet meg benneteket mindenki mástól ezen a világon!
PEDAGÓGUSOK, az ezer esztendős magyar oktatás legnemesebb örökségeinek hordozói: nagy elődeitekhez hasonlóan tekintsétek missziónak, végtelen áldozattal járó hivatásnak munkátokat! Tudjuk, ezer teher van rajtatok. De muszáj az ezeregyediket is vállaitokra venni, muszáj még többet felmutatnotok, sokkal többet mint többségi társaitok, mert iskoláink is sokkal jobbak kell legyenek, mint a többségi nemzeté! A ti munkátok nem hivatalnok-munka: nem ismerhet pihenést, sem munkaidőt! Egyetlen felsőbb hatalom állhat meg előttetek, s ez az önmagatokkal szembeni igényesség, a minőség követelménye!
Legyetek példaképek: pontosabbak a legpontosabbaknál, fegyelmezettebbek a legfegyelmezettebbeknél! Legyetek igényesek – legfőképpen önmagatokkal szemben! Egyetlen tanóra sem maradhat el. Egyetlen lehetőséget sem szabad kihagynotok, ami vonzóbbá, színvonalasabbá teheti iskolátokat. S egyetlen gyermek kezét sem szabad elengednetek – sőt keresnetek kell, meg kell fognotok a felétek nyújtott, vagy éppen tőletek elforduló, benneteket eltaszító gyermek- és felnőttkezeket.
Ne tanítani, hanem nevelni akarjatok! Ne szabadosságra, hanem a szabadsággal való élésre tanítsátok meg diákjaitokat! Legyetek befogadóak, nyitottak mindenre, ami érték, de alku nélkül elutasítóak a felszínesség, az értéktelenség iránt! S mert ennek a magyarságában megrendült, öntudatában meggyengült, idegenhez hajló liliomszál-ifjúságnak szüksége van a nemzeti nevelésre, hát legyetek magyarok legfőképpen és mindenekelőtt!
Legyetek tökéletesek – mert nincs más választásotok! Nem ellenetek, hanem értetek is szól a kiáltó szó!
Nem köthetünk kompromisszumot. Nincsen semmi „de”. Öntudatos, kemény, erős és dacos, minőségi magyarokká kell lennünk! Egymásért felelős magyarokká.
Jelen kiáltvány megfogalmazását sok-sok vívódás kísérte, hogy kimondjuk-e azt, amit mindenki tud, de senki sem akar beszélni róla. A haldokló előtt kíméletességből gyakran elhallgatják betegségét. Mi azonban bízunk abban, hogy bár betegek vagyunk, képesek vagyunk a gyógyulásra. Képesek vagyunk arra, hogy összeszedjük magunkat, hogy megerősödjünk.
Ehhez azonban akarni kell. Túl kell lépni a fájdalmakon, a magyarságunk vállalásával járó személyes és családi konfliktusokon. Nemet kell tudnunk mondani az idegen társnak, az idegen iskolának, az idegen közösség csábításának. Nemet kell tudnunk mondani a letargiának, a közömbösségnek, az igénytelenségnek.
S elvárjuk, sokszorosan elvárjuk értelmiségünktől – lelkipásztoroktól, pedagógusoktól, vállalkozóktól, közéletünk fáklyavívőitől –, hogy mindezekben, mint egykor a falusi tanító, vagy kántor, hitet és bátorságot adó, az összetartásban is irányt mutató, biztos kapaszkodók legyenek mindannyiunk számára.
A fentiek alapján mi, jelen Kiáltvány aláírói, elsőrangú feladatnak tekintve az anyanyelvű oktatás és nemzeti nevelés minőségi javítását, vonzerejének növelését, kezdeményezzük egy BÁNYAVIDÉKI CIVIL ISKOLASZÉK létrehozását.
Az Iskolaszék feladata, hogy mint közösségünk élő lelkiismerete és érdekeinek megfogalmazója, őrködjön az oktatás minőségén, hatást gyakoroljon a bányavidéki magyar oktatási intézményekre, tagozatokra és csoportokra, stratégiákat dolgozzon ki, biztosítsa a párbeszédet és információcserét, s oktatási intézményeinkkel együttműködve egységes irányt, vonzó szellemiséget és színvonalat szabjon és alkalmazzon. Az Iskolaszék tagjainak legitimitását a mögöttük álló társadalmi szervezetek, oktatási, egyházi vagy világi intézmények biztosítják.
Kós Károly szavaival búcsúzva: az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltunk hát, a cselekedni akaróknak, a kötelességtudóknak, az előrenézőknek. Mert az Élet nem vár, az Élet rohan.
S hinni akarjuk, hogy nem leszünk pusztában kiáltó szó csupán...
2012. május 31-én.
Eddigi aláírók:
VARGA KÁROLY
Nagybányai Református Egyházmegye
LIEB JÓZSEF
Szentháromság Római-katolikus Plébánia
BAK LÁSZLÓ
Nagybánya-óvárosi Református Gyülekezet
TASNÁDI ANDRÁS-ZSOLT
Nagybánya-újvárosi Református Gyülekezet
LUDESCHER ISTVÁN
Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Nagybánya központú területi szervezet
HUPKA FÉLIX
Erdélyi Magyar Néppárt Máramaros megyei szervezet
SZANISZLÓ JÓZSEF
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Máramaros megyei szervezet
VÁRADI ENIKŐ
Iskoláinkért Gyermekeinkért Egyesület
VIDA NOÉMI
Németh László Alapítvány
NAGY-JENEI ZOLTÁN
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Máramaros megye, Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület
DÁVID LAJOS
Teleki Magyar Ház Társaság, EMKE
MARKÓ HAJNAL
Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, Nagybányai Táncház, Teleki Magyar Ház
APJOK NORBERT
Nagybánya Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács
PINTÉR ZSOLT
Virtuális Nagybánya Egyesület – Nagybánya.ro. Erdély.ma
Kós Károly „...Akkor megkérdék őtet: Te kicsoda vagy? Illyés vagy-e te? És monda: nem vagyok. Próféta vagy-e? És felele: nem vagyok.
Mondának azért neki: Kicsoda vagy tehát, hogy megtudjunk azoknak felelni, akik minket elküldöttek: mit mondasz magad felől?
És monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában!"
(János evangéliuma, 1, 21-23)
Mi mindannyian, jelen Kiáltvány aláírói – a nagybányai és bányavidéki magyarság sorsa iránt felelős egyházfők, közéleti és civil szereplők, pedagógusok – aggódással követjük annak az önfeladó magatartásnak és közgondolkodásnak a terjedését, amely most már létében fenyegeti közösségünket.
A betegség – amelynek évtizedes tünetei: a vegyesházasságok terjedése, az anyanyelvű oktatás elutasítása, az elvándorlás, a tiltakozás nélküli belesimulás a többségi nemzettestbe, az önmagunkkal szembeni igénytelenség és letargia – immár közösségünk legjobbjait is megfertőzte: ragályos kórként terjed értelmiségi köreinkben is.
1992-ben, húsz esztendővel ezelőtt, még több mint 25 ezer nagybányai vallotta magát magyarnak. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint már csak 14 ezer. Ez matematikailag is közel 50 százalékos fogyást jelent mindössze két évtized alatt. A kézzelfogható, megtapasztalható valóság azonban még ennél is ijesztőbb: még ezt a 14 ezer magyart sem találjuk sehol.
Rendezvényeken ugyanazokat az arcokat látjuk. Templomainkban alig köttetnek tiszta magyar házasságok, alig keresztelnek magyar gyermeket. Óvodáink többé-kevésbé megtelnek ugyan, de mire ezek a gyermekek első osztályba, középiskolába érnek, elszivárognak, eltűnnek valahol a repedező szülői öntudat és a román nyelvű oktatási rendszer hajszálerein. Gyermekeinknek inkább román anyanyelvű barátaik vannak. Társaságban idegen hangzású zenét hallgatnak, sokszor még egymás között, a családban sem használják anyanyelvüket s ebben nem egyszer mi, felnőttek vagyunk készséges cinkosok.
Hol vagytok nagybányai, bányavidéki magyarok?
A folyamatnak az értelmiségi szülők gyermekei is egyre gyakrabban esnek áldozatául. Félő, hogy az általuk mutatott negatív példa nyomán a következőkben minden eddiginél jobban felgyorsul az asszimiláció vidékünkön. Húsz éves felezési idővel számolva fél évszázad múltán már alig lesz magyar Nagybányán és a Bányavidéken.
De tiszta lehet-e vajon a lelkiismeretünk? Megtettünk-e vajon mindent a folyamat megállítása érdekében? Vagy magunknak sem valljuk be, de érveinkkel csak tehetetlenségünket álcázzuk, s magasra tartott kézzel valójában már rég megadtuk magunkat a Sorsnak?
Mi, akik ezt a Kiáltványt aláírtuk, úgy érezzük, nem mehetünk el a jelenség mellett szótlanul. Az erdélyi magyarság egyik legnagyobb gondolkodója, Kós Károly szellemét idézve kiáltjuk ismételten magunk is a jelszót: ébredjetek húszesztendős álmotokból! Nyissátok ki szemeiteket! Vegyétek észre a hibákat, tévedéseket! Elég a passzivitásból, a visszavonulásból, az önfeladásból! Építenünk kell!
A juhok, bár oktalan állatok, ha farkas fenyegeti a nyájat, magasra szegett szarvakkal veszik körbe bárányaikat az akol körül. Mi nem vagyunk oktalan állatok. S bár megfogyatkoztunk, még mindig többen vagyunk mint száz esztendővel ezelőtt. És sokkal többen vagyunk mint 4-500 esztendeje, amikor templomainkat, iskoláinkat, ezt a várost, így, ahogyan ma kinéz, elődeink megépítették. Ne hagyjuk elveszni! Ne hagyjuk el hűtlenül ezt az észak-erdélyi magyar várat, amelyben nagyszüleitek, dédszüleitek leélték életüket! Amelyben megszültek és felneveltek benneteket, és akár áldozatokat is hozva magyar embereknek neveltek benneteket, abban a reményben, hogy majd ük- és szépunokáik is magyarok lesznek. Nem kérünk tőletek sem többet! Ne szakítsatok múltatokkal, ne vessétek el magyarságotokat – ezt a szüleitek által reátok testált csodálatos örökséget…!
SZÜLŐK: ne engedjetek az „így jobban érvényesül gyermekünk” divatjának! Ne fosszátok meg őket az anyanyelvű oktatás lehetőségétől – mert ezzel a magyarnak maradás lehetőségét tagadjátok meg tőlük!
Nem kevesebb, hanem TÖBB az az ember, aki anyanyelvén tanul. Az idegen nyelvű iskola viszont idegen nyelvű baráti kört jelent, majd vegyes házasságokat. Minden „elengedett” gyermekkel egy magyar családot veszíthetünk el, egy több évszázados magyar közösségnek leszünk akaratlanul is könyörtelen felszámolói.
A rosszul értelmezett szabadság szellemében soha ne bízzátok gyermekeitekre a döntést. Ne feledjétek: ők még nem tudnak dönteni, a döntés mikéntjére nektek kell őket megtanítotok! Válasszatok számukra magyar iskolát, s ha gyermekeitek képességei többet kívánnak mint a helyi lehetőségek, jobbnál-jobb erdélyi magyar tanintézetek, kollégiumok várnak tárt kapukkal reájuk. Neveljétek legjobb tudásotok szerint magyarnak fiaitokat és lányaitokat, hogy majd unokáitok is magyarnak születhessenek!
FIATALOK: keressétek egymás társaságát! Keressetek magyar barátokat, magyar társakat! Igen, ez valamennyire zárkózott, önmagunk felé forduló életet jelent. De ne feledjétek: évszázadokon át ez a zárkózottság tartotta meg Erdély legértékesebb közösségeit! Útravalóul adjuk számotokra a törvényt: zárjatok ki magatokból minden idegent. Ne engedjetek közel a szívetekhez idegen nyelvet, idegen kultúrát, idegen barátot. Mert az idegen barátból könnyen lesz idegen szerető, s aki nem anyanyelvén vall először szerelmet, később nagy valószínűséggel választ az életre is más nemzet fiai közül társat magának. Ne áltassátok magatokat, hogy nektek ez így is menni fog. Nézzetek körül ismerőseitek között: vajon hány vegyesházasságból származtak magyar gyermekek, majd magyar unokák...?
Legyetek hűek szülőföldetekhez, a gyökerekhez, amelyek éltetnek benneteket! Olvassatok magyar könyveket, hallgassatok magyar zenét, ismerjétek a magyar történelmet! Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, mert ez tesz benneteket sajátossá, egyedivé, ez különböztet meg benneteket mindenki mástól ezen a világon!
PEDAGÓGUSOK, az ezer esztendős magyar oktatás legnemesebb örökségeinek hordozói: nagy elődeitekhez hasonlóan tekintsétek missziónak, végtelen áldozattal járó hivatásnak munkátokat! Tudjuk, ezer teher van rajtatok. De muszáj az ezeregyediket is vállaitokra venni, muszáj még többet felmutatnotok, sokkal többet mint többségi társaitok, mert iskoláink is sokkal jobbak kell legyenek, mint a többségi nemzeté! A ti munkátok nem hivatalnok-munka: nem ismerhet pihenést, sem munkaidőt! Egyetlen felsőbb hatalom állhat meg előttetek, s ez az önmagatokkal szembeni igényesség, a minőség követelménye!
Legyetek példaképek: pontosabbak a legpontosabbaknál, fegyelmezettebbek a legfegyelmezettebbeknél! Legyetek igényesek – legfőképpen önmagatokkal szemben! Egyetlen tanóra sem maradhat el. Egyetlen lehetőséget sem szabad kihagynotok, ami vonzóbbá, színvonalasabbá teheti iskolátokat. S egyetlen gyermek kezét sem szabad elengednetek – sőt keresnetek kell, meg kell fognotok a felétek nyújtott, vagy éppen tőletek elforduló, benneteket eltaszító gyermek- és felnőttkezeket.
Ne tanítani, hanem nevelni akarjatok! Ne szabadosságra, hanem a szabadsággal való élésre tanítsátok meg diákjaitokat! Legyetek befogadóak, nyitottak mindenre, ami érték, de alku nélkül elutasítóak a felszínesség, az értéktelenség iránt! S mert ennek a magyarságában megrendült, öntudatában meggyengült, idegenhez hajló liliomszál-ifjúságnak szüksége van a nemzeti nevelésre, hát legyetek magyarok legfőképpen és mindenekelőtt!
Legyetek tökéletesek – mert nincs más választásotok! Nem ellenetek, hanem értetek is szól a kiáltó szó!
Nem köthetünk kompromisszumot. Nincsen semmi „de”. Öntudatos, kemény, erős és dacos, minőségi magyarokká kell lennünk! Egymásért felelős magyarokká.
Jelen kiáltvány megfogalmazását sok-sok vívódás kísérte, hogy kimondjuk-e azt, amit mindenki tud, de senki sem akar beszélni róla. A haldokló előtt kíméletességből gyakran elhallgatják betegségét. Mi azonban bízunk abban, hogy bár betegek vagyunk, képesek vagyunk a gyógyulásra. Képesek vagyunk arra, hogy összeszedjük magunkat, hogy megerősödjünk.
Ehhez azonban akarni kell. Túl kell lépni a fájdalmakon, a magyarságunk vállalásával járó személyes és családi konfliktusokon. Nemet kell tudnunk mondani az idegen társnak, az idegen iskolának, az idegen közösség csábításának. Nemet kell tudnunk mondani a letargiának, a közömbösségnek, az igénytelenségnek.
S elvárjuk, sokszorosan elvárjuk értelmiségünktől – lelkipásztoroktól, pedagógusoktól, vállalkozóktól, közéletünk fáklyavívőitől –, hogy mindezekben, mint egykor a falusi tanító, vagy kántor, hitet és bátorságot adó, az összetartásban is irányt mutató, biztos kapaszkodók legyenek mindannyiunk számára.
A fentiek alapján mi, jelen Kiáltvány aláírói, elsőrangú feladatnak tekintve az anyanyelvű oktatás és nemzeti nevelés minőségi javítását, vonzerejének növelését, kezdeményezzük egy BÁNYAVIDÉKI CIVIL ISKOLASZÉK létrehozását.
Az Iskolaszék feladata, hogy mint közösségünk élő lelkiismerete és érdekeinek megfogalmazója, őrködjön az oktatás minőségén, hatást gyakoroljon a bányavidéki magyar oktatási intézményekre, tagozatokra és csoportokra, stratégiákat dolgozzon ki, biztosítsa a párbeszédet és információcserét, s oktatási intézményeinkkel együttműködve egységes irányt, vonzó szellemiséget és színvonalat szabjon és alkalmazzon. Az Iskolaszék tagjainak legitimitását a mögöttük álló társadalmi szervezetek, oktatási, egyházi vagy világi intézmények biztosítják.
Kós Károly szavaival búcsúzva: az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltunk hát, a cselekedni akaróknak, a kötelességtudóknak, az előrenézőknek. Mert az Élet nem vár, az Élet rohan.
S hinni akarjuk, hogy nem leszünk pusztában kiáltó szó csupán...
2012. május 31-én.
Eddigi aláírók:
VARGA KÁROLY
Nagybányai Református Egyházmegye
LIEB JÓZSEF
Szentháromság Római-katolikus Plébánia
BAK LÁSZLÓ
Nagybánya-óvárosi Református Gyülekezet
TASNÁDI ANDRÁS-ZSOLT
Nagybánya-újvárosi Református Gyülekezet
LUDESCHER ISTVÁN
Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Nagybánya központú területi szervezet
HUPKA FÉLIX
Erdélyi Magyar Néppárt Máramaros megyei szervezet
SZANISZLÓ JÓZSEF
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Máramaros megyei szervezet
VÁRADI ENIKŐ
Iskoláinkért Gyermekeinkért Egyesület
VIDA NOÉMI
Németh László Alapítvány
NAGY-JENEI ZOLTÁN
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Máramaros megye, Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület
DÁVID LAJOS
Teleki Magyar Ház Társaság, EMKE
MARKÓ HAJNAL
Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, Nagybányai Táncház, Teleki Magyar Ház
APJOK NORBERT
Nagybánya Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács
PINTÉR ZSOLT
Virtuális Nagybánya Egyesület – Nagybánya.ro. Erdély.ma
2014. augusztus 17.
Középkori forgatag Székelyudvarhelyen
Csatatérré változott szombat este Székelyudvarhely főtere, igaz, a harc nem vérre ment, hanem a közönség szórakoztatására. Az első alkalommal megrendezett Erdélyi Seregszemle és Középkori Fesztivál alkalmából számos hagyományőrző érkezett az ország különböző pontjairól a városba, hogy felidézze a múltat. A kétnapos rendezvényen kicsik és nagyok egyaránt megismerkedhettek az ősök harcaival, vacsoráival és mulatságaival a Székely Támadt-várban.
Nemcsak bemutatókkal és párbajokkal, hanem pompás ruhákkal, igényesen összeállított fegyverzettel, édességekkel és étkekkel várták a kíváncsiskodókat a hagyományőrzők. Reggeltől estig számos programon vehettek részt az udvarhelyiek: már délelőtt bemutatkoztak a csapatok, majd a hadi táborban közelebbről is megtekinthették a harcosok fegyvereit, de a hölgyek ékszereit, változatos ruháit is.
Az udvarhölgyekkel társalogva kiderült, hogy ruháikat az udvarhelyszéki freskókon ábrázolt nők viselete ihlette, így teljes mértékben igazodnak a korabeli divathoz. A színek, a részletek saját ízlésviláguk szerint módosultak. Eközben egyre többen fordultak meg a középkori receptek szerint készített sütemények előtt, többen repetát is kértek a tikmonyos túrós szeletből. Majd az Arany Griff Rend udvarhölgyei továbbhaladtak, és a székelyudvarhelyi Riverenza régizene-együttes által előadott reneszánsz dallamokra táncolva mutatták be, miként mulattak korábban nők és férfiak egyaránt. Ezt követően a középkori étkeket is kipróbálhatták az érdeklődők: csirkevagdalt, vaddisznósült, őzpörkölt, sertéspecsenye, nyúlhús rókagombával, héjában sült krumpli, párolt zöldség és sült gyümölcsök vártak az éhes látogatókra.
Drága mulatság kardozni
A páncél- és fegyvertörténeti bemutatók rengeteg érdeklődőt csaltak a várba, többen követték ujjongva az Arany Griff Rend csatajeleneteit, fegyvermustráját, valamint az íjak és hajítófegyverek bemutatását. Bár a bemutatókon használt fegyverek nincsenek kiélezve, mégis fokozott figyelmet igényel a lovagi torna, hiszen a tompa kard is okozhat sérülést – avatta be a közönséget Sashalmi-Fekete Tamás. Mint kiderült, egy lovag felszerelése több mint négyezer lej értékű is lehet. A kicsik is harcosokká válhattak, a hadi táborban felpróbálhatták a lovagok felszerelését, megtudhatták, miként használják a csatakeresztet és a kardokat, de festhettek címereket is, valamint az udvarra terített társasjátékkal közelebb kerülhettek a legendákhoz.
Lovagok és lányrablásaik
Az idén huszadik születésnapját ünneplő nagybányai Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület 12–13. századi hadi és táncbemutatóval érkezett a székelyudvarhelyi várba. Lelkesen követte a közönség a nagybányai udvarhölgyekkel együtt a lovagok harcait, mint megtudtuk, ezek nem előre betanult mozdulatokból állnak, hanem a pillanat hevében, élesben alakulnak a párbajok. A hölgyek nemcsak ruháikkal, hanem táncmozdulatokkal is kitűnhettek a csaták utáni mulatságokban. Kecses léptekkel, vidám pörgésekkel csábították el a harcosokat, akik emiatt sokszor lányrablásba keveredtek, ennek menetét be is mutatták az udvarhelyieknek.
A nagybányai egyesület ugyanakkor az egyik legrégebbi íjászcsapattal rendelkezik, ez alkalommal a lovagokkal együtt a hölgyek is bemutatták harci tehetségüket. „Nemcsak azzal kell foglalkoznunk, hogy mi lesz a jövőnk, hanem azzal is, hogy mi volt a múltunk. Valójában csak így tudunk fejlődni. A hagyományőrzés mellett ugyanakkor ez egy remek alkalom új barátok szerzésére, ismerkedésre és csapatépítésre. Együtt erősebbek vagyunk” – jegyezte meg Péter lovag, aki hat éve kapcsolódott be ebbe a világba.
A délután folyamán a közönség megismerhette az Erdélyi Barantaszövetség harcosait is, akik nem a korhűségre törekszenek mutatványaik alatt, hiszen nem az ősöket követik, hanem azt, amit őseink követtek. Érdeklődéssel figyelte a közönség a botforgatást, ostorcsattogtatást, a különböző fegyveres harcokat, valamint a bámulatos íjászgyakorlatokat.
Ha van csata, akkor van mulatság is
Ezt követően a hagyományőrzők zászlókal és dobszóval a ferences templom melletti színpadhoz vonultak, ahol ízelítőt nyújtottak az ott összegyűlt közönségnek is. A Hasta Nomadorum Orientalis, a Turul-Sas Lovagrend, az Arany Griff Rend, valamint az Erdélyi Barantaszövetség harcosai együtt mutatkoztak be a nagyközönség előtt, előbb látványos íjászbemutatóval, majd párbajokkal, végül egy nagyméretű csatával. Ezt követően a hölgyek is bemutatkoztak: a Riverenza régizene-együttes közreműködésével reneszánsz táncokat adtak elő, a lépéseket elsajátítva pedig bárki csatlakozhatott a mulatsághoz.
Veres Réka
Székelyhon.ro
Csatatérré változott szombat este Székelyudvarhely főtere, igaz, a harc nem vérre ment, hanem a közönség szórakoztatására. Az első alkalommal megrendezett Erdélyi Seregszemle és Középkori Fesztivál alkalmából számos hagyományőrző érkezett az ország különböző pontjairól a városba, hogy felidézze a múltat. A kétnapos rendezvényen kicsik és nagyok egyaránt megismerkedhettek az ősök harcaival, vacsoráival és mulatságaival a Székely Támadt-várban.
Nemcsak bemutatókkal és párbajokkal, hanem pompás ruhákkal, igényesen összeállított fegyverzettel, édességekkel és étkekkel várták a kíváncsiskodókat a hagyományőrzők. Reggeltől estig számos programon vehettek részt az udvarhelyiek: már délelőtt bemutatkoztak a csapatok, majd a hadi táborban közelebbről is megtekinthették a harcosok fegyvereit, de a hölgyek ékszereit, változatos ruháit is.
Az udvarhölgyekkel társalogva kiderült, hogy ruháikat az udvarhelyszéki freskókon ábrázolt nők viselete ihlette, így teljes mértékben igazodnak a korabeli divathoz. A színek, a részletek saját ízlésviláguk szerint módosultak. Eközben egyre többen fordultak meg a középkori receptek szerint készített sütemények előtt, többen repetát is kértek a tikmonyos túrós szeletből. Majd az Arany Griff Rend udvarhölgyei továbbhaladtak, és a székelyudvarhelyi Riverenza régizene-együttes által előadott reneszánsz dallamokra táncolva mutatták be, miként mulattak korábban nők és férfiak egyaránt. Ezt követően a középkori étkeket is kipróbálhatták az érdeklődők: csirkevagdalt, vaddisznósült, őzpörkölt, sertéspecsenye, nyúlhús rókagombával, héjában sült krumpli, párolt zöldség és sült gyümölcsök vártak az éhes látogatókra.
Drága mulatság kardozni
A páncél- és fegyvertörténeti bemutatók rengeteg érdeklődőt csaltak a várba, többen követték ujjongva az Arany Griff Rend csatajeleneteit, fegyvermustráját, valamint az íjak és hajítófegyverek bemutatását. Bár a bemutatókon használt fegyverek nincsenek kiélezve, mégis fokozott figyelmet igényel a lovagi torna, hiszen a tompa kard is okozhat sérülést – avatta be a közönséget Sashalmi-Fekete Tamás. Mint kiderült, egy lovag felszerelése több mint négyezer lej értékű is lehet. A kicsik is harcosokká válhattak, a hadi táborban felpróbálhatták a lovagok felszerelését, megtudhatták, miként használják a csatakeresztet és a kardokat, de festhettek címereket is, valamint az udvarra terített társasjátékkal közelebb kerülhettek a legendákhoz.
Lovagok és lányrablásaik
Az idén huszadik születésnapját ünneplő nagybányai Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület 12–13. századi hadi és táncbemutatóval érkezett a székelyudvarhelyi várba. Lelkesen követte a közönség a nagybányai udvarhölgyekkel együtt a lovagok harcait, mint megtudtuk, ezek nem előre betanult mozdulatokból állnak, hanem a pillanat hevében, élesben alakulnak a párbajok. A hölgyek nemcsak ruháikkal, hanem táncmozdulatokkal is kitűnhettek a csaták utáni mulatságokban. Kecses léptekkel, vidám pörgésekkel csábították el a harcosokat, akik emiatt sokszor lányrablásba keveredtek, ennek menetét be is mutatták az udvarhelyieknek.
A nagybányai egyesület ugyanakkor az egyik legrégebbi íjászcsapattal rendelkezik, ez alkalommal a lovagokkal együtt a hölgyek is bemutatták harci tehetségüket. „Nemcsak azzal kell foglalkoznunk, hogy mi lesz a jövőnk, hanem azzal is, hogy mi volt a múltunk. Valójában csak így tudunk fejlődni. A hagyományőrzés mellett ugyanakkor ez egy remek alkalom új barátok szerzésére, ismerkedésre és csapatépítésre. Együtt erősebbek vagyunk” – jegyezte meg Péter lovag, aki hat éve kapcsolódott be ebbe a világba.
A délután folyamán a közönség megismerhette az Erdélyi Barantaszövetség harcosait is, akik nem a korhűségre törekszenek mutatványaik alatt, hiszen nem az ősöket követik, hanem azt, amit őseink követtek. Érdeklődéssel figyelte a közönség a botforgatást, ostorcsattogtatást, a különböző fegyveres harcokat, valamint a bámulatos íjászgyakorlatokat.
Ha van csata, akkor van mulatság is
Ezt követően a hagyományőrzők zászlókal és dobszóval a ferences templom melletti színpadhoz vonultak, ahol ízelítőt nyújtottak az ott összegyűlt közönségnek is. A Hasta Nomadorum Orientalis, a Turul-Sas Lovagrend, az Arany Griff Rend, valamint az Erdélyi Barantaszövetség harcosai együtt mutatkoztak be a nagyközönség előtt, előbb látványos íjászbemutatóval, majd párbajokkal, végül egy nagyméretű csatával. Ezt követően a hölgyek is bemutatkoztak: a Riverenza régizene-együttes közreműködésével reneszánsz táncokat adtak elő, a lépéseket elsajátítva pedig bárki csatlakozhatott a mulatsághoz.
Veres Réka
Székelyhon.ro