Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Tordai Önkormányzat [beleértve: Helyi Tanács; Polgármesteri Hivatal; Városháza]
7 tétel
2006. március 1.
Torda város önkormányzata február 28-i ülésén nem tűzte napirendre az önálló magyar iskola létesítésének kérdését. A tanács elhalasztotta a határozat-tervezet megvitatását. A tordai magyar közösség már 1997-ben kérte az önálló magyar iskola létrehozását, de sikertelenül, jelezte Nagy Albert ótordai református esperes. Alighogy a mostani ülés elkezdődött, az NRP tanácsosai kérték, hogy az iskola kérdését iktassák ki a napirendi pontok közül. Gaina Ioan NRP-s városi tanácsos hozzátette: „hagyják békén a romániai oktatást!” Véleménye szerint a közel nyolcszáz aláírás nem tükrözi a város összmagyarságának óhaját. Szedilek Lenke jogász, volt városi tanácsos a kérelmezők nevében kért szót. Kísérletet tett arra, hogy megértesse a tanácsosokkal, csak elvi beleegyezésről lenne szó, és hogy a tordai magyarságnak joga van önálló tanintézmény létesítésére. Beszéde után elszabadult a pokol. Gaina tanácsos magából kikelve ordított. A tanács ülésén részt vevő Kiss László 35 éves tordai unitárius lelkész otthonában hirtelen elhunyt. Kiss Lászlót az ülésen Doru Anca nagy-romániás képviselő minősíthetetlenül támadta. A feszültség hozzájárulhatott a fiatal lelkész váratlan halálához. /Nagy-Hintós Diana: Egyelőre Tordán sem lesz önálló magyar iskola. Napirendre sem került a kérés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2006. március 3.
Március 2-án búcsúztatták hívei, hozzátartozói és a tordai magyarság jelentős része a helyi unitárius templomban Kiss László unitárius lelkészt, aki február 28-án hunyt el, nem sokkal azután, hogy a helyi önkormányzati ülésen minősíthetetlen módon támadták őt a tordai városi tanács nagy-romániás képviselői. Alin Tise Kolozs megyei prefektus vizsgálja a tordai ügyet. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke beadványban fordult a prefektushoz, amelyben azt kérte Tisétől, vizsgálja meg a történteket, és járjon el a törvényes előírások szerint. A Kiss Lászlót ért személyeskedő támadás a tordai polgármesteri hivatal folyosóján történt, amiről nem készült felvétel. A teremből távozó Kiss László több magyar egyházi képviselő jelenlétében a folyóson volt még, amikor Doru Anca nagy-romániás tanácsos utána rohant, és gyereknek nevezte, majd az épületből való kitiltással fenyegette meg. A szamosújvári RMDSZ vezetősége nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését a tordai tanácsülésen történtekkel kapcsolatban. /B. T.: Elbúcsúztatták Kiss László unitárius lelkészt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ A harmincötödik életévét még be nem töltött Kiss László unitárius lelkipásztor pályáját a gyűlölködés törte meg, ami azért zúdult rá, mert ki mert állni a város magyarságának jussa, a tordai magyar iskola mellett. Hány fiatal életnek kell még kialudnia ahhoz, hogy megkapjuk azt, ami nekünk jár? Miért kell Erdély földjén olykor legjobbjaink halálával megszolgálni a Templomot és az Iskolát? A tordai gyülekezet megfogadta: az iskola ügyét nem hagyja annyiban, a harcot, amely Kiss László életét követelte, folytatni fogja. Kiss Lászlót szülőfalujában, Dicsőszentmártonban helyezték örök nyugalomra. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2006. március 23.
„Nem kerül fel se most, se soha a városi tanács napirendjére a magyar iskola kérdése” – nyilatkozta Ádámossy Klára, helyi tanácsos, a tordai RMDSZ elnöke. Ádámossy szerint az iskola kérdése csak akkor fog megoldódni, ha a megyei RMDSZ politikai nyomással próbálkozik, hozzátette: a polgármester visszavonta azt az ígéretét, miszerint ő maga terjeszti a városi tanács elé a magyar iskola létrehozásának kérdését. A lap megkeresésékre Tudor Stefanie, Torda polgármestere elmondta, szó sincs arról, hogy megszegte volna ígéretét. Azonban mielőtt napirendre tűzné, szükségesnek tartja, hogy megbeszélést folytasson a városi tanácsban jelen lévő politikai alakulatokkal. /Debreczeni Hajnal: Kétkednek a magyar iskolában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./
2006. május 17.
A Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán visszakerült a református egyház tulajdonába a magyar iskolának kiszemelt tordai épület. Az ingatlan visszaigénylését a bíróság már korábban jóváhagyta, de ez ellen a tordai önkormányzat fellebbezett. Elvileg nincs akadálya a tordai magyar iskola létrehozásának, még a helyi tanács döntése szükséges. Ezt a kérdést azonban eddig nem sikerült napirendre tűzni, ezért vasárnap tüntetést szerveznek a tordai magyar egyházközségek, az RMDSZ, valamint a Petőfi Társaság. /Debreczeni Hajnal: Iskolaépület már van Tordán. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./
2006. május 22.
A tordai önálló magyar iskoláért szervezett május 20-i, vasárnapi tüntetés mutatta, hogy a magyar közösség önálló magyar iskolát akar a lelkiismereti és vallásszabadság városában. Ezerfős tömeg gyűlt össze a tordai unitárius templom előtt, ahonnan később néma tüntetéssel a polgármesteri hivatal elé vonultak. Ott átadták Torda polgármesterének, Tudor Stefanienak a nagygyűlés nyilatkozatát. A polgármester megígérte: a városi tanács júniusi ülésén napirendre tűzik az önálló magyar iskola ügyét. Magyar nyelvű könyvet és egy-egy szál virágot hordozó több száz fős tömeget köszöntött a tordai unitárius templom előtt Dimény József unitárius lelkész, aki Kiss László tragikus halála óta szolgálja a tordai gyülekezetet. Mint ismeretes, a tordai városi tanács február végi ülésén levették napirendről az önálló magyar iskola ügyében előterjesztett határozat-tervezetet, majd a helyi magyar közösség jelen lévő képviselőit, köztük Kiss László unitárius lelkészt szidalmazták. Az incidenst követően néhány órán belül Kiss László elhunyt. A városháza előtt Nagy Albert tordai lelkész, református esperes, a Tordai Petőfi Társaság elnöke szólt a tömeghez. A tüntetésen jelen volt az RMDSZ Kolozs megyei szenátora, Eckstein Kovács Péter, két parlamenti képviselője, Kónya-Hamar Sándor és Máté András Levente és Kötő József oktatásügyi államtitkár. Ott volt László Attila, a megyei RMDSZ elnöke, illetve a különböző platformok képviselői, a Torda környéki falvak magyar közösségeinek képviselői is. Nagy Albert felolvasta a nagygyűlés résztvevőinek nyilatkozatát, amelyet a jelenlévők hangos kiáltással fogadtak el. Abban azt kérték: a városi tanács még júniusi ülésén adja elvi beleegyezését az önálló magyar iskola létrehozásához. /Kerekes Edit: Tömegtüntetés a magyar iskoláért Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./
2012. augusztus 24.
A tordai „Mikó-ügy”
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye, a körülötte kialakult helyzet sokakat mélységesen felháborított. A buzăui igazságtalan bírósági ítélet nemcsak az Ingatlan-visszaszolgáltatási Bizottság tagjait érinti, hanem az Erdélyi Református Egyházkerületet is, amelynek nagy pénzösszeget kell visszafizetnie az államnak.
A figyelem középpontjában tehát ott kell lennie a Mikónak. Annál is inkább, mert sokan figyelmeztetnek arra, hogy ezzel újabb visszaállamosítás kezdődhet el. Sajnos, a Mikó-ügy nem az egyedüli. Mivel nagy hagyománnyal rendelkező kollégiumról van szó, érthető, hogy kiemelt figyelem kíséri nemcsak idehaza, hanem határon túl is.
Az Ótordai Református Egyházközség is hasonló helyzetben van. 2005 áprilisában szolgáltatta vissza az Ingatlan- visszaszolgáltatási Bizottság egyházközségünk két ingatlanát. Mindkettőben iskola működött, jelenleg pedig a 2008-ban a tordaiak által létrehozott Jósika Miklós Elméleti Líceumnak adnak otthont.
A kisebbik, a parókia mellett található ún. „Piros iskola” épületét 1948-ban államosították, a templomunk melletti épületegyüttest pedig úgy használta az állam, hogy soha nem telekelte magára, az egyházközség nevén maradt. Ez utóbbi visszaszolgáltatását a helyi polgármesteri hivatal megfellebbezte, de egyházunk legfelsőbb fokon megnyerte a pert. Bár a polgármesteri hivatal ímmel-ámmal megkötötte a bérleti szerződést és az első elmaradt részletet ki is fizette egyházunknak, a háttérben beindult az aknamunka. A polgármester kiállított egy ingatlanépítést igazoló iratot, amely szerint az iskola emeletes részét az állam építette 1961-ben. Ennek alapján a hivatal a város tulajdonaként telekkönyvezte az épületnek azt a részét, amelyen az emelet van. Az egyház fellebbezett, a kolozsvári törvényszéken első fokon számunkra pozitív ítélet született. Ezt a folyamatot azonban a polgármesteri hivatal megakasztotta azzal, hogy egyházunkat perbe hívta a telekhatárok rendezését illetően. Ezért a törvényszék ezt a peres ügyet felfüggesztette.
Nos, a telekhatárpert alapfokon Tordán elveszítettük. Hiába mutattunk be történelmi dokumentumokat, fejedelmi adományozó levelet 1671-ből, régi egyházi leltárleírásokat, s nem utolsósorban az emeletes rész építésével kapcsolatos szerződést. Hiába mutatta be a telekkönyvi szakértő javaslataiban az egyház tulajdonába való visszaállítást úgy, mint a leghitelesebb és legmegalapozottabb megoldást, a tordai bíróság négy hónapos hallgatás után közölt határozatában, szűkszavú magyarázattal, ellenünk döntött.
Amiképpen a Jósikáért is több mint tíz éven át harcoltunk, erről a küzdelemről sem mondunk le. 2005 óta folyik a küzdelmünk, ki tudja még meddig? A Kolozsvári Törvényszék októberben tárgyalja az ügyet.
A Mikóért mi is tüntetünk. Minden igazságtalan ítéletet a legszemélyesebben saját ügyeként éli meg az ótordai és hiszem, a tordai ember is. Kérem a közvéleményt, hogy legyen rajtunk is a tekintete, mivel az ótordai iskola sem magán- és helyi ügy. Nemzeti kérdés, mivel jövőnk és megerősödésünk alapját jelenti.
NAGY ALBERT
A szerző református lelkipásztor
Szabadság (Kolozsvár)
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye, a körülötte kialakult helyzet sokakat mélységesen felháborított. A buzăui igazságtalan bírósági ítélet nemcsak az Ingatlan-visszaszolgáltatási Bizottság tagjait érinti, hanem az Erdélyi Református Egyházkerületet is, amelynek nagy pénzösszeget kell visszafizetnie az államnak.
A figyelem középpontjában tehát ott kell lennie a Mikónak. Annál is inkább, mert sokan figyelmeztetnek arra, hogy ezzel újabb visszaállamosítás kezdődhet el. Sajnos, a Mikó-ügy nem az egyedüli. Mivel nagy hagyománnyal rendelkező kollégiumról van szó, érthető, hogy kiemelt figyelem kíséri nemcsak idehaza, hanem határon túl is.
Az Ótordai Református Egyházközség is hasonló helyzetben van. 2005 áprilisában szolgáltatta vissza az Ingatlan- visszaszolgáltatási Bizottság egyházközségünk két ingatlanát. Mindkettőben iskola működött, jelenleg pedig a 2008-ban a tordaiak által létrehozott Jósika Miklós Elméleti Líceumnak adnak otthont.
A kisebbik, a parókia mellett található ún. „Piros iskola” épületét 1948-ban államosították, a templomunk melletti épületegyüttest pedig úgy használta az állam, hogy soha nem telekelte magára, az egyházközség nevén maradt. Ez utóbbi visszaszolgáltatását a helyi polgármesteri hivatal megfellebbezte, de egyházunk legfelsőbb fokon megnyerte a pert. Bár a polgármesteri hivatal ímmel-ámmal megkötötte a bérleti szerződést és az első elmaradt részletet ki is fizette egyházunknak, a háttérben beindult az aknamunka. A polgármester kiállított egy ingatlanépítést igazoló iratot, amely szerint az iskola emeletes részét az állam építette 1961-ben. Ennek alapján a hivatal a város tulajdonaként telekkönyvezte az épületnek azt a részét, amelyen az emelet van. Az egyház fellebbezett, a kolozsvári törvényszéken első fokon számunkra pozitív ítélet született. Ezt a folyamatot azonban a polgármesteri hivatal megakasztotta azzal, hogy egyházunkat perbe hívta a telekhatárok rendezését illetően. Ezért a törvényszék ezt a peres ügyet felfüggesztette.
Nos, a telekhatárpert alapfokon Tordán elveszítettük. Hiába mutattunk be történelmi dokumentumokat, fejedelmi adományozó levelet 1671-ből, régi egyházi leltárleírásokat, s nem utolsósorban az emeletes rész építésével kapcsolatos szerződést. Hiába mutatta be a telekkönyvi szakértő javaslataiban az egyház tulajdonába való visszaállítást úgy, mint a leghitelesebb és legmegalapozottabb megoldást, a tordai bíróság négy hónapos hallgatás után közölt határozatában, szűkszavú magyarázattal, ellenünk döntött.
Amiképpen a Jósikáért is több mint tíz éven át harcoltunk, erről a küzdelemről sem mondunk le. 2005 óta folyik a küzdelmünk, ki tudja még meddig? A Kolozsvári Törvényszék októberben tárgyalja az ügyet.
A Mikóért mi is tüntetünk. Minden igazságtalan ítéletet a legszemélyesebben saját ügyeként éli meg az ótordai és hiszem, a tordai ember is. Kérem a közvéleményt, hogy legyen rajtunk is a tekintete, mivel az ótordai iskola sem magán- és helyi ügy. Nemzeti kérdés, mivel jövőnk és megerősödésünk alapját jelenti.
NAGY ALBERT
A szerző református lelkipásztor
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 11.
A magyar utcanevekért perelne a prefektúra és a CEMO
A közigazgatási bíróságon készül megtámadni azt az önkormányzati határozatot Maros megye prefektusa valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), melyet két és fél hónappal ezelőtt a marosvásárhelyi tanács hozott harminc belvárosi utcanévről. A döntés értelmében a házfalakra az utca román megnevezése alatt nem azok fordítása, hanem a köznyelvben élő, egykori magyar név jelenne meg.
Nem ugyanazon ok miatt, mégis egy hajóba került a Maros megyei prefektúra és a Civil Elkötelezettség Mozgalom. Mindkettő közigazgatási perrel fenyegeti a vásárhelyi önkormányzatot, amennyiben nem vonja vissza a május 28-án hozott 150-es számú határozatát. Peti András alpolgármester a hétfőn kapta kézhez Lucian Goga kormánymegbízott levelét, amelyben a magyarellenes lépéseiről elhíresült prefektus a magyar nyelvű történelmi megnevezések okozta állítólagos gondokra hívja fel a figyelmet.
A prefektus azzal érvel, hogy a hivatalos utcanévtáblák alatt tájékoztató jelleggel megjelenő feliratok megtévesztők lehetnek a gyalogosok számára és veszélyforrást jelenthetnek közlekedési szempontból. Goga szerint a közlekedési törvény egyébként is tiltja az efféle táblácskák felszerelését. A főispán ugyanakkor azt is kifogásolja, hogy a döntés meghozatala előtt a városatyák nem kérték ki a prefektúra fennhatósága alatt működő névadó bizottság véleményét. „Ha mindez nem lenne leírva, nem is hinném, hogy felelős beosztásba helyezett ember ilyen érveket hozhat fel. Érdekes, hogy más városokban ezek a táblák nem okoznak semmiféle közlekedési káoszt, Maros megyében viszont óriási veszélypotenciált jelentenek!” – jelentette ki szerkesztőségünknek Peti András, aki szerint röhejesek azok az érvek, amiket Goga képes felsorakoztatni a magyar nyelv használata ellen.
Az alpolgármester a Vásárhelyi Hírlaptól szerzett tudomást, hogy nem csak a prefektus, de immár a CEMO is a közigazgatási bírósághoz készül fordulni a hagyományos utcanevek ügyében. „Szép kis társulás!” – kommentálta a helyzetet Peti.
Mivel a polgármesteri hivatal a civil szervezet felszólítására sem hajlandó visszavonni a május végén hozott határozatát, a CEMO pert indít az önkormányzat ellen – szögezte le portálunknak Szigeti Enikő. Az egyesület vezetője elmondta, hogy megbízta Menyhárt Gabriella Éva nagyváradi ügyvédet, hogy forduljon a közigazgatási bírósághoz a szerinte törvénytelen és a vásárhelyi magyarságot hátrányosan érintő önkormányzati határozat miatt. Az anyanyelvi jogokért küzdő civilek felháborodását egészen más váltotta ki, mint ami a prefektus eljárását elindította. A szervezet már a döntés megszületése után nemtetszésének adott hangot. A CEMO arra hivatkozott, hogy a Székelyföldön egyetlen település sem létezik, ahol a magyar közösség régi utcaneveinek egy piciny százalékát a hivatalos egynyelvű utcanévtáblák alatt elhelyezett tájékoztató táblákon jelenítenék meg. A városháza ugyanis a 425 utcából egyelőre csak harmincnak a kétnyelvűsítését vállalta fel, holott a közigazgatási törvény nem kínál alkulehetőséget.
„Marosvásárhelyen még jelentős számú magyar él, a magyar közösség nem ment el, nem tűnt el, nem lehet muzeális tárgyként kezelni, és a jelenlegi egynyelvű utcanévtáblák alá, mindössze tájékoztató táblán jelezni az utca száz évvel ezelőtti nevét, maximum harminc utcában, elszórtan” – írta Peti Andrásnak címzett nyílt levelében Szigeti. A CEMO vezetője arra utalt, hogy Torda, Beszterce és Szászsebes önkormányzata azért folyamodhatott ehhez a megoldáshoz, mert az ottani magyarság illetve szász lakosság ma már elenyésző számban lakja a települést. Amúgy a civilek abban sem bíznak, hogy Vásárhely polgármesteri hivatala a történelmi megnevezés alatt kimondottan az egykori magyar utcanevet értik, hisz az elmúlt száz évben a legtöbb utcának – főként a két világháború között – román megnevezése is volt. Például a jelenleg Rózsák tere nevet viselő főtér nem csak Széchenyi térként tartható számon. A trianoni impériumváltás után viselte Ferdinánd román király nevét is, a kommunizmus első éveiben pedig a szovjet diktátorról, Sztálinról volt elnevezve. A magyarok által ma is Sáros utcaként emlegetett Târgului jó ideig Eötvös József nevét viselte, de a harmincas években az Osztrák-Magyar Monarchia ellen harcoló Drăgălina tábornoknak állított emléket. „Azon túl, hogy törvénytelen, a tanácsi határozat rendkívül képlékeny. Írásban kértünk magyarázatot a polgármesteri hivatal illetékeseitől, de ahány válasz, annyiféle, arról nem is beszélve, hogy Dorin Florea válaszra sem méltatott” – mondta el Szigeti Enikő.
Közben nem csak helyi szinten próbálják elgáncsolni a vitatott tanácsi határozatot, úgy tűnik, bizonyos formaságok miatt Bukarest is megpróbálja késleltetni a döntés életbe ültetését. Florian Moldovan városházi igazgatótól a CEMO-sok a napokban megtudták, hogy a közbeszerzéseket vizsgáló országos hatóság a feladatfüzetben észlelt hiányosságok miatt másodjára is leállította a táblakészítésre kiírt versenytárgyalást. „Az igazgató szerint Bukarestből mindegyre kivetnivalót találnak a feladatfüzetben. Nagyon gyanús ez az egész, hisz az önkormányzat évente millió egy egyéb közbeszerzést ír ki – bármiféle gond nélkül. Egyébként azt sem értem, hogy a hagyományos utcanevekre vonatkozó tendert miért kellett összekapcsolni a valós kétnyelvű utcanévtáblákra kiírt pályázattal” – adott hangot elégedetlenségének Szigeti Enikő.
Peti András is minimum érdekesnek találta, hogy a városházi tisztviselők immár harmadjára indítják újra a közbeszerzési eljárást. Hogy ilyen körülmények között lesz-e még az idén valami a 2014 nyarán Dorin Florea által beígért utcai kétnyelvűségből, az alpolgármester belátta, hogy nehéz lenne most ez ügyben optimistának lenni. Peti András egyébként arról biztosította a CEMO-t, hogy „nem telik el nap, hogy ne keressünk megoldást a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében”.
Szucher Ervin
A közigazgatási bíróságon készül megtámadni azt az önkormányzati határozatot Maros megye prefektusa valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), melyet két és fél hónappal ezelőtt a marosvásárhelyi tanács hozott harminc belvárosi utcanévről. A döntés értelmében a házfalakra az utca román megnevezése alatt nem azok fordítása, hanem a köznyelvben élő, egykori magyar név jelenne meg.
Nem ugyanazon ok miatt, mégis egy hajóba került a Maros megyei prefektúra és a Civil Elkötelezettség Mozgalom. Mindkettő közigazgatási perrel fenyegeti a vásárhelyi önkormányzatot, amennyiben nem vonja vissza a május 28-án hozott 150-es számú határozatát. Peti András alpolgármester a hétfőn kapta kézhez Lucian Goga kormánymegbízott levelét, amelyben a magyarellenes lépéseiről elhíresült prefektus a magyar nyelvű történelmi megnevezések okozta állítólagos gondokra hívja fel a figyelmet.
A prefektus azzal érvel, hogy a hivatalos utcanévtáblák alatt tájékoztató jelleggel megjelenő feliratok megtévesztők lehetnek a gyalogosok számára és veszélyforrást jelenthetnek közlekedési szempontból. Goga szerint a közlekedési törvény egyébként is tiltja az efféle táblácskák felszerelését. A főispán ugyanakkor azt is kifogásolja, hogy a döntés meghozatala előtt a városatyák nem kérték ki a prefektúra fennhatósága alatt működő névadó bizottság véleményét. „Ha mindez nem lenne leírva, nem is hinném, hogy felelős beosztásba helyezett ember ilyen érveket hozhat fel. Érdekes, hogy más városokban ezek a táblák nem okoznak semmiféle közlekedési káoszt, Maros megyében viszont óriási veszélypotenciált jelentenek!” – jelentette ki szerkesztőségünknek Peti András, aki szerint röhejesek azok az érvek, amiket Goga képes felsorakoztatni a magyar nyelv használata ellen.
Az alpolgármester a Vásárhelyi Hírlaptól szerzett tudomást, hogy nem csak a prefektus, de immár a CEMO is a közigazgatási bírósághoz készül fordulni a hagyományos utcanevek ügyében. „Szép kis társulás!” – kommentálta a helyzetet Peti.
Mivel a polgármesteri hivatal a civil szervezet felszólítására sem hajlandó visszavonni a május végén hozott határozatát, a CEMO pert indít az önkormányzat ellen – szögezte le portálunknak Szigeti Enikő. Az egyesület vezetője elmondta, hogy megbízta Menyhárt Gabriella Éva nagyváradi ügyvédet, hogy forduljon a közigazgatási bírósághoz a szerinte törvénytelen és a vásárhelyi magyarságot hátrányosan érintő önkormányzati határozat miatt. Az anyanyelvi jogokért küzdő civilek felháborodását egészen más váltotta ki, mint ami a prefektus eljárását elindította. A szervezet már a döntés megszületése után nemtetszésének adott hangot. A CEMO arra hivatkozott, hogy a Székelyföldön egyetlen település sem létezik, ahol a magyar közösség régi utcaneveinek egy piciny százalékát a hivatalos egynyelvű utcanévtáblák alatt elhelyezett tájékoztató táblákon jelenítenék meg. A városháza ugyanis a 425 utcából egyelőre csak harmincnak a kétnyelvűsítését vállalta fel, holott a közigazgatási törvény nem kínál alkulehetőséget.
„Marosvásárhelyen még jelentős számú magyar él, a magyar közösség nem ment el, nem tűnt el, nem lehet muzeális tárgyként kezelni, és a jelenlegi egynyelvű utcanévtáblák alá, mindössze tájékoztató táblán jelezni az utca száz évvel ezelőtti nevét, maximum harminc utcában, elszórtan” – írta Peti Andrásnak címzett nyílt levelében Szigeti. A CEMO vezetője arra utalt, hogy Torda, Beszterce és Szászsebes önkormányzata azért folyamodhatott ehhez a megoldáshoz, mert az ottani magyarság illetve szász lakosság ma már elenyésző számban lakja a települést. Amúgy a civilek abban sem bíznak, hogy Vásárhely polgármesteri hivatala a történelmi megnevezés alatt kimondottan az egykori magyar utcanevet értik, hisz az elmúlt száz évben a legtöbb utcának – főként a két világháború között – román megnevezése is volt. Például a jelenleg Rózsák tere nevet viselő főtér nem csak Széchenyi térként tartható számon. A trianoni impériumváltás után viselte Ferdinánd román király nevét is, a kommunizmus első éveiben pedig a szovjet diktátorról, Sztálinról volt elnevezve. A magyarok által ma is Sáros utcaként emlegetett Târgului jó ideig Eötvös József nevét viselte, de a harmincas években az Osztrák-Magyar Monarchia ellen harcoló Drăgălina tábornoknak állított emléket. „Azon túl, hogy törvénytelen, a tanácsi határozat rendkívül képlékeny. Írásban kértünk magyarázatot a polgármesteri hivatal illetékeseitől, de ahány válasz, annyiféle, arról nem is beszélve, hogy Dorin Florea válaszra sem méltatott” – mondta el Szigeti Enikő.
Közben nem csak helyi szinten próbálják elgáncsolni a vitatott tanácsi határozatot, úgy tűnik, bizonyos formaságok miatt Bukarest is megpróbálja késleltetni a döntés életbe ültetését. Florian Moldovan városházi igazgatótól a CEMO-sok a napokban megtudták, hogy a közbeszerzéseket vizsgáló országos hatóság a feladatfüzetben észlelt hiányosságok miatt másodjára is leállította a táblakészítésre kiírt versenytárgyalást. „Az igazgató szerint Bukarestből mindegyre kivetnivalót találnak a feladatfüzetben. Nagyon gyanús ez az egész, hisz az önkormányzat évente millió egy egyéb közbeszerzést ír ki – bármiféle gond nélkül. Egyébként azt sem értem, hogy a hagyományos utcanevekre vonatkozó tendert miért kellett összekapcsolni a valós kétnyelvű utcanévtáblákra kiírt pályázattal” – adott hangot elégedetlenségének Szigeti Enikő.
Peti András is minimum érdekesnek találta, hogy a városházi tisztviselők immár harmadjára indítják újra a közbeszerzési eljárást. Hogy ilyen körülmények között lesz-e még az idén valami a 2014 nyarán Dorin Florea által beígért utcai kétnyelvűségből, az alpolgármester belátta, hogy nehéz lenne most ez ügyben optimistának lenni. Peti András egyébként arról biztosította a CEMO-t, hogy „nem telik el nap, hogy ne keressünk megoldást a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében”.
Szucher Ervin