Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Tinta Könyvkiadó (Árkos)
9 tétel
2008. szeptember 25.
Az 1990-es évekig a magyar nyelvi szótárak többnyire a magyarországi magyar nyelv szótárai voltak abban az értelemben, hogy nem vették figyelembe a kisebbségi magyar nyelvváltozatok regionális köznyelvében jelentkező, az adott régióban általánosan elterjedt, közhasználatúnak tekinthető szavakat, szószerkezeteket. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával olyan nyelvi irodák, kutatóállomások jöttek létre a külső régiókban, amelyek célul tűzték ki a kisebbségi magyar nyelvváltozatok kutatását, és vállalták a magyar nyelvi tervezés konkrét és aktuális feladatait. Ezek az irodák a következők: Erdélyben, Kolozsváron a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet (Péntek János szakmai vezetésével), Felvidéken, Dunaszerdahelyen a Gramma Nyelvi Iroda (Szabómihály Gizella irányításával), Kárpátalján, Beregszászon: Hodinka Antal Intézet (Csernicskó István vezetésével), a Vajdaságban Magyarkanizsán a Magyar Nyelvi Korpusz (Papp György igazgatásával). Ezen kívül egy-egy munkatárs részt vesz a kutatóállomások közös munkálataiban Horvátországból, a Muravidékről (Szlovéniából) és Burgenland tartományból (Ausztriából). Ezeknek a nyelvi irodáknak kiemelten fontos közös munkája a Határtalanítás nevű nyelvészeti program. A határtalanítás azokra a nyelvészeti (leginkább lexikológiai, lexikográfiai és korpusznyelvészeti) munkálatokra vonatkozik, amelyeknek célja az, hogy az újonnan készülő vagy átdolgozott magyarországi nyelvészeti kiadványokban elterjedtségük megfelelő mértékben jelenjenek meg a magyar nyelv határon túli változatainak lexikai elemei. elterjedt, általánosan használt vagy kultúrspecifikus fogalmat jelölő szavak számbavételéről és megjelenítése a cél. Ilyen szavak a romániai magyar nyelvhasználatban például: cserge, kaláka, líceum, prefektúra, szekuritáté stb. A határtalanítás programjának egyfajta előzménye volt az Értelmező kéziszótár Pusztai Ferenc főszerkesztésében az Akadémiai Kiadó megjelent második kiadása 2003-ban (ÉKSz2). Ez az első olyan magyar szótár, amely lexikai anyagába beépíti a külső régióban élő magyarok nyelvhasználatának olyan reprezentatív elemeit, amelyek általánosan elterjedtek. Három nagyobb nyelvterület, az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai nyelvhasználata került a szótárba. A határtalanítás program első eredménye az Osiris Kiadónál 2004-ben Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila szerkesztésében megjelent helyesírási szótár. Ez az első olyan magyar szótár, amely nagyobb mértékben beépíti anyagába a külső magyar nyelvterületek fontosabb településneveit (Beregszász, Magyarkanizsa, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kalotaszentkirály stb.), és más földrajzi neveket (Király-hágó, Erdélyi-középhegység) Kalotaszeg, Muravidék stb.), valamint a kisebbségben élő magyarság fontos intézményneveit (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Babeş-Bolyai Tudományegyetem stb.)Bővebben merít a kisebbségi magyar beszélők szókincséből az Osiris szótársorozat második kötetként megjelent Idegen szavak szótára. A Tolcsvai Nagy Gábor által szerkesztett, 2007-ben megjelent szótár anyaga teljes egészében felöleli a Kárpát-medencei magyar nyelvterületet. Így az ismert nagyobb régiók (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) mellett horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyar nyelvi adatok is találhatók a kötetben. Szintén 2007-ben jelent meg a Tinta Könyvkiadó gondozásában egy másik olyan szótár, amely a nyelvi határtalanítás programjába illeszkedik: az Értelmező szótár+ (főszerkesztő: Eőry Vilma). A szótár határon túli nyelvhasználatból származó anyaga a külső régiók említett kutatóhálózata összehangolt munkájának az eredménye. /Benő Attila: Újabb magyar szótárak és a külső régiók magyar nyelvváltozatai. = Helikon (Kolozsvár), szept. 25./
2008. október 9.
Megjelent Parapatics Andrea munkája, a Szlengszótár /Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2008/. A szerzője magyarázatokkal látott el 2000 olyan kifejezést, amely a magyar nyelv szlengkészletébe tartozik. /S. B. Á. : Leng a szleng... = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./
2010. december 11.
Czuczor Gergely–Fogarasi János emlékkonferencia
„A magyar nyelv természeti rendje”
Még nem nevezhető áttörésnek, de újabb kori szellemi életünk, ezen belül a magyar nyelvtudomány közel másfélszáz éves jégpáncélja tört meg a kiemelkedő eseményhez méltó helyszínen, a budai vár egyik patinás palotájában 2010. december 6-án.
A Magyar Köztársaság elnöke, Schmitt Pál volt a fővédnöke annak az egész napos előadássorozatnak, amelyre a Magyar Kultúra Alapítvány budai székházában, a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében került sor, otthont adva a Czakó Gábor nevével fémjelzett Diófa-kör kezdeményezésének. E szellemi műhely író, természettudós, zenész és (nem utolsósorban) nyelvész tagjai, valamint a hozzájuk csatlakozott előadók ezúttal nyilvánosan, a hétköznapi időpont ellenére közel száz érdeklődő előtt fejthették ki évek óta érlelődő gondolataikat a magyar tudományosság egyik legmonumentálisabb, ám oly mostoha sorsú alkotásáról.
A Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben bízta meg véglegesen Czuczor Gergely (1800–66) bencés szerzetest, költőt és nyelvészt, az Akadémia tagját a szótár elkészítésével, Fogarasi János (1801–78) kúriai bírót és nyelvészt pedig e munka felügyeletével. Tevékenységüket nemcsak az elkövetkező évek politikai és háborús eseményei nehezítették, hanem az a drámai irányváltás is, amely a szabadságharc leverését követően az Akadémia berkeiben egyre inkább végbement. A Nagyszótár javításokat tartalmazó pótkötete, a Toldalék, már meg sem jelenhetett. Fogarasi János, aki munkatársa halála után egyedül folytatta és fejezte be a nagy művet, ezt írta annak utószavában: „Czuczor és én a külföld előtt, az »Allgemeine Deutsche Encyclopaedie« czimü munkában bevádoltattunk, hogy a történelmi hasonlító nyelvbuvárlat ellenségei vagyunk. Aki a czikket közölte, nem tudá, mi volt vitatkozásunk tárgya. Valamint minden félszegség vagy egyoldaluság, úgy az ellen is, hogy egyedül csak a rokon nyelvekben s itt is csak némelyekben keresendő az üdvösség, azon elvekkel összhangban, melyeket föntebb kifejték, felszólaltunk; felszólaltunk volt pedig ismételve mindaddig, míg a tárgyilagosság teréről le nem szoríttatánk. De hogy ellenségei voltunk volna a történelmi hasonlító nyelvbuvárlatnak, azt munkálatunk csaknem mindenik lapja megczáfolja.”
A konferencia első sorban tisztelegni kívánt a két tizenkilencedik századi tudós előtt, akiknek teljesítménye már csak mennyiségi szempontból is rendkívüli, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Czuczor Gergely forradalmi tevékenysége miatt két évig várfogságban, vasra verve végezte munkáját. De azt a szándékukat sem titkolták a megemlékezők, hogy méltatni, újraértékelni szeretnék az 1862 és 74 között hat kötetben megjelent (és mindmáig egyetlen befejezett!) Nagyszótárunkat, – az addigi és korabeli magyar nyelv e kincsesbányáját, – valamint szerzőinek a nemzetközi összehasonlítást kiálló, sőt, azt nem egyszer úttörő módon meghaladó nyelvészeti szemléletét és módszereit. E törekvés jogosultságát huszadik századi és jelenkori kutatások és vizsgálatok eredményei igazolják.
Az előadásokat Fekete György professor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke nyitotta meg, aki Makovecz Imrével, az intézmény örökös elnökével együtt az emlékkonferencia védnöke volt. Majd kivétel nélkül rendkívül tartalmas, színvonalas expozék következtek, amelyek korántsem pusztán a szűkebb szakmabeliek érdeklődésére tarthattak számot. Igencsak ritkán fordul ez elő egy reggeltől estig tartó, tizenhat előadót felvonultató rendezvényen.
Békés Vera filozófus, tudományos főmunkatárs a tudományfilozófia szemszögéből vizsgálta a Nagyszótár körüli kortárs vitákat, majd Bence Lóránt nyelvész, egyetemi tanár tartott remekbe szabott kiselőadást a tudás dinamikájáról. Az ugyancsak nyelvész és egyetemi tanár Balázs Géza azt elemezte, hogyan szakadt meg a Nagyszótár hagyománya a későbbi magyar nyelvtudományban. A kávészünet után élvezhette a hallgatóság Czakó Gábor eszmefuttatását észjárásunk és a magyar gyökrend összefüggéseiről, azt követően pedig Horváth Katalin nyelvész olvasta fel a távol lévő Németh Renáta értekezését a romantikus nyelvelmélet gyökfogalmáról. Győri-Nagy Sándor nyelvész és kultúrökológus a hang és az érzet, valamint a gyök és a képzet viszonyát fejtette ki szemléletesen. A délelőtti programot Horváth Katalin saját előadása zárta, a Nagyszótár szócsalád-elméletének ismertetésével.
A délutáni program nyitányaként Pusztay János nyelvész, egyetemi tanár adta elő eredeti álláspontját a finnugor etimologizálási gyakorlatról, utána Pomozi Péter nyelvész, egyetemi docens beszélt a szabályos hangmegfelelés „dicsőségéről és viszonylagosságáról”. Oláh Annamária fizikus, Bolyai-kutató érdekfeszítő előadásából kiderült, hogy a „semmiből egy új világot teremtő” matematikai géniusz a nyelvi gyökökkel is behatóan foglalkozott. Kiss Gábor Lőrincze Lajos díjas nyelvész, a magyar egynyelvű szótárak kiadása terén élenjáró Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője a Czuczor–Fogarasi Szótárnak a magyar szótárirodalomban elfoglalt helyét méltatta, kitérve e szakterület óriási, belátható időn belül aligha leróható tartozásaira is.
A kávészünet utáni előadások bizonysága szerint a Nagyszótár nem csupán a nyelvészeket foglalkoztatja. Juhász Zoltán kutatómérnök és népzenész ízelítőt adott abból, hogyan lehet gépi adatbányászat segítségével kutatni a szócikkek anyagát. Alexa Károly irodalomtörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy egy szótár – így a Czuczor–Fogarasi is – regényként is olvasható. Ő egyébként az Életünk főszerkesztőjeként bejelentette, hogy az emlékkonferencia anyaga ebben a szombathelyi folyóiratban fog megjelenni jövő év januárjában. Molnár Zsolt és Czeglédi Cecília tanításfejlesztők beszámoltak az általuk kifejlesztett és sikerrel alkalmazott gyökrendi oktatásról. (A pedagógus házaspár erről szóló értékes könyve tavaly jelent meg a Püski Kiadónál, az Amszterdami Egyetemen tanító Marácz László nyelvész előszavával és külön tanulmányával.) Bérczi Szaniszló csillagász, egyetemi docens pedig a gyökök kapcsán a nyelv születésének rejtelmeibe engedett bepillantást, tudományos szabatossággal és mégis művészi érzékletességgel.
Stílusos befejezése volt az estnek Móser Zoltán tanár és fotóművész lendületes előadása Czuczor Gergely népdallá vált költeményeiről. A népies költő egy vonatkozásban túlszárnyalta híresebb kortársát, Petőfit: jóval több (mintegy hetven) olyan verset írt, amelyeket már életében a nép ajkáról hallott viszont. Közülük néhány meg is szólalt Szikora Réka csodálatos énekhangján. A miniatűr művészi programot az előadóként már bemutatkozott Juhász Zoltán furulyajátéka színesítette.
Túlzás nélkül állítható, hogy a remekül összeállított és megszervezett emlékkonferencia teljes sikerrel járt. A különböző tudományágak és művészetek képviselőinek eszmecseréjén túl főleg a két-három nemzedéket és markánsan eltérő irányokat képviselő nyelvészek józan és nyitott párbeszéde jogosít fel derűlátásra a jövőt illetően. Reményt ad ugyanis arra, hogy a várbeli emléknapon felidézett két nagy ember és tudós példás élete és felbecsülhetetlen életműve, ha megkésve is, de elfoglalja végre méltó helyét utódaik köztudatában és a magyar tudományosságban.
Hudy Árpád, Nyugati Jelen (Arad)
„A magyar nyelv természeti rendje”
Még nem nevezhető áttörésnek, de újabb kori szellemi életünk, ezen belül a magyar nyelvtudomány közel másfélszáz éves jégpáncélja tört meg a kiemelkedő eseményhez méltó helyszínen, a budai vár egyik patinás palotájában 2010. december 6-án.
A Magyar Köztársaság elnöke, Schmitt Pál volt a fővédnöke annak az egész napos előadássorozatnak, amelyre a Magyar Kultúra Alapítvány budai székházában, a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében került sor, otthont adva a Czakó Gábor nevével fémjelzett Diófa-kör kezdeményezésének. E szellemi műhely író, természettudós, zenész és (nem utolsósorban) nyelvész tagjai, valamint a hozzájuk csatlakozott előadók ezúttal nyilvánosan, a hétköznapi időpont ellenére közel száz érdeklődő előtt fejthették ki évek óta érlelődő gondolataikat a magyar tudományosság egyik legmonumentálisabb, ám oly mostoha sorsú alkotásáról.
A Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben bízta meg véglegesen Czuczor Gergely (1800–66) bencés szerzetest, költőt és nyelvészt, az Akadémia tagját a szótár elkészítésével, Fogarasi János (1801–78) kúriai bírót és nyelvészt pedig e munka felügyeletével. Tevékenységüket nemcsak az elkövetkező évek politikai és háborús eseményei nehezítették, hanem az a drámai irányváltás is, amely a szabadságharc leverését követően az Akadémia berkeiben egyre inkább végbement. A Nagyszótár javításokat tartalmazó pótkötete, a Toldalék, már meg sem jelenhetett. Fogarasi János, aki munkatársa halála után egyedül folytatta és fejezte be a nagy művet, ezt írta annak utószavában: „Czuczor és én a külföld előtt, az »Allgemeine Deutsche Encyclopaedie« czimü munkában bevádoltattunk, hogy a történelmi hasonlító nyelvbuvárlat ellenségei vagyunk. Aki a czikket közölte, nem tudá, mi volt vitatkozásunk tárgya. Valamint minden félszegség vagy egyoldaluság, úgy az ellen is, hogy egyedül csak a rokon nyelvekben s itt is csak némelyekben keresendő az üdvösség, azon elvekkel összhangban, melyeket föntebb kifejték, felszólaltunk; felszólaltunk volt pedig ismételve mindaddig, míg a tárgyilagosság teréről le nem szoríttatánk. De hogy ellenségei voltunk volna a történelmi hasonlító nyelvbuvárlatnak, azt munkálatunk csaknem mindenik lapja megczáfolja.”
A konferencia első sorban tisztelegni kívánt a két tizenkilencedik századi tudós előtt, akiknek teljesítménye már csak mennyiségi szempontból is rendkívüli, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Czuczor Gergely forradalmi tevékenysége miatt két évig várfogságban, vasra verve végezte munkáját. De azt a szándékukat sem titkolták a megemlékezők, hogy méltatni, újraértékelni szeretnék az 1862 és 74 között hat kötetben megjelent (és mindmáig egyetlen befejezett!) Nagyszótárunkat, – az addigi és korabeli magyar nyelv e kincsesbányáját, – valamint szerzőinek a nemzetközi összehasonlítást kiálló, sőt, azt nem egyszer úttörő módon meghaladó nyelvészeti szemléletét és módszereit. E törekvés jogosultságát huszadik századi és jelenkori kutatások és vizsgálatok eredményei igazolják.
Az előadásokat Fekete György professor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke nyitotta meg, aki Makovecz Imrével, az intézmény örökös elnökével együtt az emlékkonferencia védnöke volt. Majd kivétel nélkül rendkívül tartalmas, színvonalas expozék következtek, amelyek korántsem pusztán a szűkebb szakmabeliek érdeklődésére tarthattak számot. Igencsak ritkán fordul ez elő egy reggeltől estig tartó, tizenhat előadót felvonultató rendezvényen.
Békés Vera filozófus, tudományos főmunkatárs a tudományfilozófia szemszögéből vizsgálta a Nagyszótár körüli kortárs vitákat, majd Bence Lóránt nyelvész, egyetemi tanár tartott remekbe szabott kiselőadást a tudás dinamikájáról. Az ugyancsak nyelvész és egyetemi tanár Balázs Géza azt elemezte, hogyan szakadt meg a Nagyszótár hagyománya a későbbi magyar nyelvtudományban. A kávészünet után élvezhette a hallgatóság Czakó Gábor eszmefuttatását észjárásunk és a magyar gyökrend összefüggéseiről, azt követően pedig Horváth Katalin nyelvész olvasta fel a távol lévő Németh Renáta értekezését a romantikus nyelvelmélet gyökfogalmáról. Győri-Nagy Sándor nyelvész és kultúrökológus a hang és az érzet, valamint a gyök és a képzet viszonyát fejtette ki szemléletesen. A délelőtti programot Horváth Katalin saját előadása zárta, a Nagyszótár szócsalád-elméletének ismertetésével.
A délutáni program nyitányaként Pusztay János nyelvész, egyetemi tanár adta elő eredeti álláspontját a finnugor etimologizálási gyakorlatról, utána Pomozi Péter nyelvész, egyetemi docens beszélt a szabályos hangmegfelelés „dicsőségéről és viszonylagosságáról”. Oláh Annamária fizikus, Bolyai-kutató érdekfeszítő előadásából kiderült, hogy a „semmiből egy új világot teremtő” matematikai géniusz a nyelvi gyökökkel is behatóan foglalkozott. Kiss Gábor Lőrincze Lajos díjas nyelvész, a magyar egynyelvű szótárak kiadása terén élenjáró Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője a Czuczor–Fogarasi Szótárnak a magyar szótárirodalomban elfoglalt helyét méltatta, kitérve e szakterület óriási, belátható időn belül aligha leróható tartozásaira is.
A kávészünet utáni előadások bizonysága szerint a Nagyszótár nem csupán a nyelvészeket foglalkoztatja. Juhász Zoltán kutatómérnök és népzenész ízelítőt adott abból, hogyan lehet gépi adatbányászat segítségével kutatni a szócikkek anyagát. Alexa Károly irodalomtörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy egy szótár – így a Czuczor–Fogarasi is – regényként is olvasható. Ő egyébként az Életünk főszerkesztőjeként bejelentette, hogy az emlékkonferencia anyaga ebben a szombathelyi folyóiratban fog megjelenni jövő év januárjában. Molnár Zsolt és Czeglédi Cecília tanításfejlesztők beszámoltak az általuk kifejlesztett és sikerrel alkalmazott gyökrendi oktatásról. (A pedagógus házaspár erről szóló értékes könyve tavaly jelent meg a Püski Kiadónál, az Amszterdami Egyetemen tanító Marácz László nyelvész előszavával és külön tanulmányával.) Bérczi Szaniszló csillagász, egyetemi docens pedig a gyökök kapcsán a nyelv születésének rejtelmeibe engedett bepillantást, tudományos szabatossággal és mégis művészi érzékletességgel.
Stílusos befejezése volt az estnek Móser Zoltán tanár és fotóművész lendületes előadása Czuczor Gergely népdallá vált költeményeiről. A népies költő egy vonatkozásban túlszárnyalta híresebb kortársát, Petőfit: jóval több (mintegy hetven) olyan verset írt, amelyeket már életében a nép ajkáról hallott viszont. Közülük néhány meg is szólalt Szikora Réka csodálatos énekhangján. A miniatűr művészi programot az előadóként már bemutatkozott Juhász Zoltán furulyajátéka színesítette.
Túlzás nélkül állítható, hogy a remekül összeállított és megszervezett emlékkonferencia teljes sikerrel járt. A különböző tudományágak és művészetek képviselőinek eszmecseréjén túl főleg a két-három nemzedéket és markánsan eltérő irányokat képviselő nyelvészek józan és nyitott párbeszéde jogosít fel derűlátásra a jövőt illetően. Reményt ad ugyanis arra, hogy a várbeli emléknapon felidézett két nagy ember és tudós példás élete és felbecsülhetetlen életműve, ha megkésve is, de elfoglalja végre méltó helyét utódaik köztudatában és a magyar tudományosságban.
Hudy Árpád, Nyugati Jelen (Arad)
2012. április 2.
Körkép a Kárpát-medencei magyaroktatásról
A budapesti Tinta Könyvkiadó gondozásában jelent meg az a kötet, amely átfogó képet ad a Kárpát-medencei kisebbségi magyaroktatásról. A Nyelv és oktatás kisebbségben című kiadvány Bartha Csilla és Péntek János elméleti bevezetőjét követően két nagyobb egységre oszlik.
Az első részben Nádor Orsolya a régió oktatáspolitikai eseményeinek történeti áttekintését végzi el. Göncz Lajos újvidéki pszichológus pedig a vajdasági magyarok iskolaválasztási dilemmáiról, a kérdés pszichológiai és pszicholingvisztikai vonatkozásairól értekezik.
A kötet második része hat országtanulmányból épül fel. A szerzők részletesen elemzik a romániai, a szerbiai, a szlovéniai, a szlovákiai, az ausztriai és természetesen az ukrajnai magyaroktatás helyzetét. Az azonos szempontok alapján készített leírások jól összehasonlítható módon mutatják be a kisebbségi magyaroktatási intézményhálózatot, a tankönyvellátás problémáit, az anyanyelv, az államnyelv és az idegen nyelvek oktatásának helyzetét.
Forrás: Kárpátalja ma. Erdély.ma
A budapesti Tinta Könyvkiadó gondozásában jelent meg az a kötet, amely átfogó képet ad a Kárpát-medencei kisebbségi magyaroktatásról. A Nyelv és oktatás kisebbségben című kiadvány Bartha Csilla és Péntek János elméleti bevezetőjét követően két nagyobb egységre oszlik.
Az első részben Nádor Orsolya a régió oktatáspolitikai eseményeinek történeti áttekintését végzi el. Göncz Lajos újvidéki pszichológus pedig a vajdasági magyarok iskolaválasztási dilemmáiról, a kérdés pszichológiai és pszicholingvisztikai vonatkozásairól értekezik.
A kötet második része hat országtanulmányból épül fel. A szerzők részletesen elemzik a romániai, a szerbiai, a szlovéniai, a szlovákiai, az ausztriai és természetesen az ukrajnai magyaroktatás helyzetét. Az azonos szempontok alapján készített leírások jól összehasonlítható módon mutatják be a kisebbségi magyaroktatási intézményhálózatot, a tankönyvellátás problémáit, az anyanyelv, az államnyelv és az idegen nyelvek oktatásának helyzetét.
Forrás: Kárpátalja ma. Erdély.ma
2015. november 10.
Harc a szavak világában
Idén negyedik alkalommal vesz részt a budapesti TINTA Könyvkiadó a november 12-én, csütörtökön kezdődő Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Ebből az alkalomból kérdeztük Kiss Gábort, a kiadó főszerkesztő-igazgatóját.
– Önök szótárakra, nyelvészeti szakkönyvek kiadására szakosodtak. Milyen volt az érdeklődés az elmúlt években a magyar szótárak iránt Marosvásárhelyen?
– Az általam vezetett kiadó minden alkalmat megragad, hogy munkatársaink személyesen, közvetlenül találkozzanak az érdeklődőkkel, a vásárlókkal. Ezért mindig részt veszünk Budapesten a Könyvfesztiválon és az Ünnepi Könyvhéten. Nagy örömmel jövünk Marosvásárhelyre, úgy tapasztaljuk, hogy a magyar szótáraink iránt kiemelkedő az érdeklődés. Az elmúlt évben például igazi sláger volt a Magyar értelmező szótár diákoknak című kiadványunk.
– Miért szükséges értelmező szótárt használnunk, hiszen ismerjük a szavak értelmét…
– A legtöbb szót ismerjük, de a nyelvünkbe folyamatosan újabb szavak kerülnek, és bizony számos szó itt a szemünk előtt hal meg. Például a városi gyerekeknek ma már idegenül cseng a szakajtó, mángorló, iga és még számos, a régi paraszti világhoz kapcsolható szó. Kicsit félve árulom el, hogy 6 éves leányom nem ismerte a szén szót, összekeverte a széna szóval. De fordítva is igaz, az idősebbek számára homályos annak a sok elektronikus eszköznek a neve, melyeknek nemcsak a nevét, de használatukat is jól ismerik a mai fiatalok.
– Az új szavak nagy része az angol nyelvből kerül nyelvünkbe. Mit lehet ez ellen tenni?
– Mi is tapasztaljuk nyelvünk elangolosodását. Azt azért le kell szögeznünk, hogy az új tárgyaknak nevet kell adni. Fontos, hogy lehetőleg magyar szó legyen az új név. Kompjúter helyett mondjunk számítógépet, a klaviatúrát pedig helyettesítsük a billentyűzet szóval. Ebből a megfontolásból adtuk ki Magyarító szótárunkat. Ebben 12.000 idegen szónak van felsorolva a magyar megfelelője.
– Honlapjukon látom, hogy idén is keresik az év szavát. Ez játék vagy tudomány?
– Tréfásan azt mondhatom, hogy játékos tudomány. Idén már hetedik alkalommal lehet szavazni az év szavára. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az év szavai jobban jellemzik az adott évet, mint egy-egy nagy történelmi tanulmány. Az elmúlt évben így lehetett a legjellemzőbb szavak egyike az internetadó, a rezsicsökkentés vagy a szelfi szó.
– Idén milyen szavak vannak már a listán?
– Nem véletlen, hogy a napjaink közbeszédét olyan nagyon meghatározó migráns, kerítés és menekült szavak vannak az idei lista élén. És idén is ott van a szelfi szó.
– A szelfi is idegen szó!
– És milyen érdekes: két éve még a szelfinek harcolni kellett az önfotó és az önfénykép szavakkal. Sajnos a szelfi győzedelmeskedett, maga alá gyűrte ellenfeleit. Sőt családot is alapított, már itt vannak a szelfizik és a szelfibot szavak is.
– Az elmúlt években a nyelvészek sokat vizsgálták a magyarországi és a határon túli nyelvváltozatok közti különbséget. Nő vagy csökken a nyelvváltozatok közti különbség?
– Furcsa a válaszom, is-is. Egyrészről a magyar nyelv határon túli változatai egyre közelebb kerülnek a "budapesti" nyelvhez, és ennek oka a határok átjárhatósága és az, hogy elektronikus tömegkommunikációs eszközök számára ma már nincs semmiféle határ. Másrészről azonban vitathatatlan tény, hogy minden határon túli nyelvváltozat egyre erősebben az adott államnyelv hatása alá kerül. Gondoljunk csak a bürokrácia és a hivatalos ügyintézés során használt nyelv szavaira.
– A TINTA Könyvkiadó szótárai valamiféle hidat alkotnak a magyar nyelvváltozatok között.
– Igen, azon dolgozunk, hogy a magyar nyelv gazdag és csodás szókincsét más és más oldalról leltározzuk, foglaljuk szavait szótárakba. Ezért állítottuk össze a tájszavak szótárát, a régi szavak szótárát és gazdag szinonimaszótárunkat, a Magyar szókincstárat.
– Önök a könyvvásárhoz időzítve hirdették meg a Bod Péterről elnevezett könyvtárbővítési pályázatukat. Mi ennek a célja?
– Egy reprezentatív felmérés mutatja, hogy a közkönyvtárakban csak több évtizedes, elavult szótárak találhatók. A Bod Péter-pályázat a romániai magyar könyvtáraknak nyújt segítséget ahhoz, hogy hozzájussanak a mai magyar nyelv új, korszerű szótáraihoz.
(B. E. )
Népújság (Marosvásárhely)
Idén negyedik alkalommal vesz részt a budapesti TINTA Könyvkiadó a november 12-én, csütörtökön kezdődő Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Ebből az alkalomból kérdeztük Kiss Gábort, a kiadó főszerkesztő-igazgatóját.
– Önök szótárakra, nyelvészeti szakkönyvek kiadására szakosodtak. Milyen volt az érdeklődés az elmúlt években a magyar szótárak iránt Marosvásárhelyen?
– Az általam vezetett kiadó minden alkalmat megragad, hogy munkatársaink személyesen, közvetlenül találkozzanak az érdeklődőkkel, a vásárlókkal. Ezért mindig részt veszünk Budapesten a Könyvfesztiválon és az Ünnepi Könyvhéten. Nagy örömmel jövünk Marosvásárhelyre, úgy tapasztaljuk, hogy a magyar szótáraink iránt kiemelkedő az érdeklődés. Az elmúlt évben például igazi sláger volt a Magyar értelmező szótár diákoknak című kiadványunk.
– Miért szükséges értelmező szótárt használnunk, hiszen ismerjük a szavak értelmét…
– A legtöbb szót ismerjük, de a nyelvünkbe folyamatosan újabb szavak kerülnek, és bizony számos szó itt a szemünk előtt hal meg. Például a városi gyerekeknek ma már idegenül cseng a szakajtó, mángorló, iga és még számos, a régi paraszti világhoz kapcsolható szó. Kicsit félve árulom el, hogy 6 éves leányom nem ismerte a szén szót, összekeverte a széna szóval. De fordítva is igaz, az idősebbek számára homályos annak a sok elektronikus eszköznek a neve, melyeknek nemcsak a nevét, de használatukat is jól ismerik a mai fiatalok.
– Az új szavak nagy része az angol nyelvből kerül nyelvünkbe. Mit lehet ez ellen tenni?
– Mi is tapasztaljuk nyelvünk elangolosodását. Azt azért le kell szögeznünk, hogy az új tárgyaknak nevet kell adni. Fontos, hogy lehetőleg magyar szó legyen az új név. Kompjúter helyett mondjunk számítógépet, a klaviatúrát pedig helyettesítsük a billentyűzet szóval. Ebből a megfontolásból adtuk ki Magyarító szótárunkat. Ebben 12.000 idegen szónak van felsorolva a magyar megfelelője.
– Honlapjukon látom, hogy idén is keresik az év szavát. Ez játék vagy tudomány?
– Tréfásan azt mondhatom, hogy játékos tudomány. Idén már hetedik alkalommal lehet szavazni az év szavára. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az év szavai jobban jellemzik az adott évet, mint egy-egy nagy történelmi tanulmány. Az elmúlt évben így lehetett a legjellemzőbb szavak egyike az internetadó, a rezsicsökkentés vagy a szelfi szó.
– Idén milyen szavak vannak már a listán?
– Nem véletlen, hogy a napjaink közbeszédét olyan nagyon meghatározó migráns, kerítés és menekült szavak vannak az idei lista élén. És idén is ott van a szelfi szó.
– A szelfi is idegen szó!
– És milyen érdekes: két éve még a szelfinek harcolni kellett az önfotó és az önfénykép szavakkal. Sajnos a szelfi győzedelmeskedett, maga alá gyűrte ellenfeleit. Sőt családot is alapított, már itt vannak a szelfizik és a szelfibot szavak is.
– Az elmúlt években a nyelvészek sokat vizsgálták a magyarországi és a határon túli nyelvváltozatok közti különbséget. Nő vagy csökken a nyelvváltozatok közti különbség?
– Furcsa a válaszom, is-is. Egyrészről a magyar nyelv határon túli változatai egyre közelebb kerülnek a "budapesti" nyelvhez, és ennek oka a határok átjárhatósága és az, hogy elektronikus tömegkommunikációs eszközök számára ma már nincs semmiféle határ. Másrészről azonban vitathatatlan tény, hogy minden határon túli nyelvváltozat egyre erősebben az adott államnyelv hatása alá kerül. Gondoljunk csak a bürokrácia és a hivatalos ügyintézés során használt nyelv szavaira.
– A TINTA Könyvkiadó szótárai valamiféle hidat alkotnak a magyar nyelvváltozatok között.
– Igen, azon dolgozunk, hogy a magyar nyelv gazdag és csodás szókincsét más és más oldalról leltározzuk, foglaljuk szavait szótárakba. Ezért állítottuk össze a tájszavak szótárát, a régi szavak szótárát és gazdag szinonimaszótárunkat, a Magyar szókincstárat.
– Önök a könyvvásárhoz időzítve hirdették meg a Bod Péterről elnevezett könyvtárbővítési pályázatukat. Mi ennek a célja?
– Egy reprezentatív felmérés mutatja, hogy a közkönyvtárakban csak több évtizedes, elavult szótárak találhatók. A Bod Péter-pályázat a romániai magyar könyvtáraknak nyújt segítséget ahhoz, hogy hozzájussanak a mai magyar nyelv új, korszerű szótáraihoz.
(B. E. )
Népújság (Marosvásárhely)
2016. július 26.
Könyvbemutató baráti körben
Barátok, ismerősök előtt, szűk körben mutatták be nemrég Czegő Zoltán két verseskötetét: a Tinta Kiadó gondozásában megjelent Szószék a Hargitán című új verseket tartalmazó kötetet és az ARTprinter Kiadónál megjelent Hetvenhét című bibliofil kiadványt, amely címét onnan kapta, hogy a szerző hetvenhét éves korában – pár nappal a hetvennyolcadik életéve betöltése előtt – adták ki, korábban megjelent kötetekből válogatott hetvenhét verset tartalmaz, és hetvenhét példányban jelent meg, amelyből az 1-es számú a szerzőé, a 77-es a kiadóé, a többi közül pedig sokat megvásároltak a könyvbemutatón.
Az esemény helyszínéül azért választották a Sugás vendéglőt – indította a szerző a könyvbemutatót –, hogy a könyvekből befolyó pénzt legyen ahol és amikor elkölteni. „Ez nem igaz, de ez a mAradék humorom” – fűzte hozzá Czegő, aki később azt is megjegyezte: azért az ovális asztalnál tartják az eseményt, mert a kerekasztalokból mindenkinek elege van már.
A téma kapcsán emlékeztetett: minden jelentősebb kultúrvárosban voltak valamikor kávéházi törzsasztalok, ilyen mellett dolgozott például Rejtő Jenő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre. Sepsiszentgyörgyön is volt a hatvanas években egy bizonyos törzsasztal a Sugás vendéglőben, amely Czegő szerint dr. Darkó Zsigmond, dr. Simó Ferenc, később pedig dr. Bálint Jenő ideérkezése után alakult, s amelyet a Megyei Tükör írói is előszeretettel látogattak, akkor is, ha emiatt időnként behívatták őket „a párthoz”.
A könyvbemutatón rögtönzött beszédében az író több témát is érintett, és néha személyesen is megszólította a résztvevőket. Elmondta, hogy az általános szemlélettől eltérően van, amit csak epikában, cselekményben lehet megírni, ezért őszre egy novelláskötete is megjelenik, s jelezte, hogy más jellegű írásokat is publikál, hisz szülővárosa, Bukarest naponta szolgáltat témát az íráshoz. Végezetül egy versét is felolvasta.
Ezt követően Kopacz Attila, az ARTprinter Kiadó vezetője is felszólalt, megosztva a hallgatósággal egy személyes élményét az egykori törzsasztallal kapcsolatosan, és elmesélte a kötet születésének körülményeit. A beszélgetés koccintások után még kötetlenebb hangnemben folytatódott, Albert Ernő és a szerző barátai közül mások is megszólaltak, szó esett a Czegő Zoltán által írt mikós himnuszról, más versekről, és röpke vita is kialakult a magyar e hang többféle kiejtéséről.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Barátok, ismerősök előtt, szűk körben mutatták be nemrég Czegő Zoltán két verseskötetét: a Tinta Kiadó gondozásában megjelent Szószék a Hargitán című új verseket tartalmazó kötetet és az ARTprinter Kiadónál megjelent Hetvenhét című bibliofil kiadványt, amely címét onnan kapta, hogy a szerző hetvenhét éves korában – pár nappal a hetvennyolcadik életéve betöltése előtt – adták ki, korábban megjelent kötetekből válogatott hetvenhét verset tartalmaz, és hetvenhét példányban jelent meg, amelyből az 1-es számú a szerzőé, a 77-es a kiadóé, a többi közül pedig sokat megvásároltak a könyvbemutatón.
Az esemény helyszínéül azért választották a Sugás vendéglőt – indította a szerző a könyvbemutatót –, hogy a könyvekből befolyó pénzt legyen ahol és amikor elkölteni. „Ez nem igaz, de ez a mAradék humorom” – fűzte hozzá Czegő, aki később azt is megjegyezte: azért az ovális asztalnál tartják az eseményt, mert a kerekasztalokból mindenkinek elege van már.
A téma kapcsán emlékeztetett: minden jelentősebb kultúrvárosban voltak valamikor kávéházi törzsasztalok, ilyen mellett dolgozott például Rejtő Jenő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre. Sepsiszentgyörgyön is volt a hatvanas években egy bizonyos törzsasztal a Sugás vendéglőben, amely Czegő szerint dr. Darkó Zsigmond, dr. Simó Ferenc, később pedig dr. Bálint Jenő ideérkezése után alakult, s amelyet a Megyei Tükör írói is előszeretettel látogattak, akkor is, ha emiatt időnként behívatták őket „a párthoz”.
A könyvbemutatón rögtönzött beszédében az író több témát is érintett, és néha személyesen is megszólította a résztvevőket. Elmondta, hogy az általános szemlélettől eltérően van, amit csak epikában, cselekményben lehet megírni, ezért őszre egy novelláskötete is megjelenik, s jelezte, hogy más jellegű írásokat is publikál, hisz szülővárosa, Bukarest naponta szolgáltat témát az íráshoz. Végezetül egy versét is felolvasta.
Ezt követően Kopacz Attila, az ARTprinter Kiadó vezetője is felszólalt, megosztva a hallgatósággal egy személyes élményét az egykori törzsasztallal kapcsolatosan, és elmesélte a kötet születésének körülményeit. A beszélgetés koccintások után még kötetlenebb hangnemben folytatódott, Albert Ernő és a szerző barátai közül mások is megszólaltak, szó esett a Czegő Zoltán által írt mikós himnuszról, más versekről, és röpke vita is kialakult a magyar e hang többféle kiejtéséről.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. szeptember 27.
Erdélyi, székely, Háromszéki címerekről
Erdélyi, székely, Háromszéki címerekről is szó volt a Fogarasföld Múzeuma által a fogarasi várban szeptember 22–23-án szervezett éves nemzetközi tudományos ülésszakon.
A Trónteremben tartott megnyitót követő plenáris ülésszakon Szekeres Attila István Sepsiszentgyörgyi heraldikus vetített képes előadás keretében bemutatta az árkosi Tinta Kiadónál nemrég megjelent, Háromszék címerkincsét feldolgozó, román nyelven írt könyvét – Patrimoniul heraldic al județului Covasna. A kiadványt Constantin Ittu nagyszebeni heraldikus méltatta. A régészet–történelem–címertan szekcióban a Tomori-bástyában Szálkai Tamás debreceni heraldikus az erdélyi fejedelmek címeradományairól értekezett. Német nyelven készített előadását a közönség kérésére magyarul mutatta be, és azt Sepsiszentgyörgyi kollégája tolmácsolta románra. Szekeres Attila István A nap és a holdsarló a székely heraldikában címmel tartott előadásában bemutatta a székely közösség címerének alakulását, valamint az égitestek jelenlétét a közigazgatási címerekben. (M. I.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Erdélyi, székely, Háromszéki címerekről is szó volt a Fogarasföld Múzeuma által a fogarasi várban szeptember 22–23-án szervezett éves nemzetközi tudományos ülésszakon.
A Trónteremben tartott megnyitót követő plenáris ülésszakon Szekeres Attila István Sepsiszentgyörgyi heraldikus vetített képes előadás keretében bemutatta az árkosi Tinta Kiadónál nemrég megjelent, Háromszék címerkincsét feldolgozó, román nyelven írt könyvét – Patrimoniul heraldic al județului Covasna. A kiadványt Constantin Ittu nagyszebeni heraldikus méltatta. A régészet–történelem–címertan szekcióban a Tomori-bástyában Szálkai Tamás debreceni heraldikus az erdélyi fejedelmek címeradományairól értekezett. Német nyelven készített előadását a közönség kérésére magyarul mutatta be, és azt Sepsiszentgyörgyi kollégája tolmácsolta románra. Szekeres Attila István A nap és a holdsarló a székely heraldikában címmel tartott előadásában bemutatta a székely közösség címerének alakulását, valamint az égitestek jelenlétét a közigazgatási címerekben. (M. I.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. november 19.
Alkalmi versek, időszerű prózák (Bogdán László kettős könyvbemutatója)
Egyszerre megjelent verses- és prózakötetét mutatta be tegnap Bogdán László, a Háromszék főmunkatársa – rendhagyó helyen, rendhagyó időpontban, rendhagyó módon. A kettős könyvbemutató helyszínéül ugyanis a Sugás vendéglőbeli törzsasztalát választotta déli egy órakor, és könyveit – ő, aki az évtizedek során számtalan könyv bemutatását vállalta – maga ismertette.
A szűk körű könyvbemutatón felvezetőben Kopacz Attila a Tinta Kiadó képviseletében elmondta, a Ha mégis visszamennék verses- és Az önpusztítás módozatai prózakötet a kiadónak a sepsiszentgyörgyi szerzők műveit megjelentető elkötelezettsége révén kerülhet az olvasó kezébe. Utalva a nemrég véget ért Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra, hozzátette, a könyvterjesztés jobb megoldásán dolgozik, és ismertette azt is, hogy közelebbről a kiadó által megjelentetett könyvek elektronikus változatban is megvásárolhatóak lesznek.
A Ha mégis visszamennék kötet „alkalmi” verseket tartalmaz – mondta el Bogdán László. Az utóbbi években ugyanis Vaszilij Bogdanov „költőtársa” verseit „fordította” leginkább, de közben saját néven is írt verseket – olyan témájúakat, amelyek azt a hiányt pótolják, amelyek az orosz költő maszkjában nem tűnnek fel. És hogy pesszimista kicsengésűek lennének versei? Egyik olvasója felvetésére azt válaszolta: az irónia távol tartja a pesszimizmust. Az önpusztítás módozatai negyven év prózaköteteiből és kötetekben meg nem jelent írásaiból készült válogatás, összegyűjtésüket és kiadásukat többek közt az indokolja, hogy most időszerűbbek, mint mikor írta őket, mondta Bogdán László, hozzátéve: mindenik elbeszélésben – mint egész életében is – arra keresi a választ: mi a valóság tulajdonképpen.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Egyszerre megjelent verses- és prózakötetét mutatta be tegnap Bogdán László, a Háromszék főmunkatársa – rendhagyó helyen, rendhagyó időpontban, rendhagyó módon. A kettős könyvbemutató helyszínéül ugyanis a Sugás vendéglőbeli törzsasztalát választotta déli egy órakor, és könyveit – ő, aki az évtizedek során számtalan könyv bemutatását vállalta – maga ismertette.
A szűk körű könyvbemutatón felvezetőben Kopacz Attila a Tinta Kiadó képviseletében elmondta, a Ha mégis visszamennék verses- és Az önpusztítás módozatai prózakötet a kiadónak a sepsiszentgyörgyi szerzők műveit megjelentető elkötelezettsége révén kerülhet az olvasó kezébe. Utalva a nemrég véget ért Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra, hozzátette, a könyvterjesztés jobb megoldásán dolgozik, és ismertette azt is, hogy közelebbről a kiadó által megjelentetett könyvek elektronikus változatban is megvásárolhatóak lesznek.
A Ha mégis visszamennék kötet „alkalmi” verseket tartalmaz – mondta el Bogdán László. Az utóbbi években ugyanis Vaszilij Bogdanov „költőtársa” verseit „fordította” leginkább, de közben saját néven is írt verseket – olyan témájúakat, amelyek azt a hiányt pótolják, amelyek az orosz költő maszkjában nem tűnnek fel. És hogy pesszimista kicsengésűek lennének versei? Egyik olvasója felvetésére azt válaszolta: az irónia távol tartja a pesszimizmust. Az önpusztítás módozatai negyven év prózaköteteiből és kötetekben meg nem jelent írásaiból készült válogatás, összegyűjtésüket és kiadásukat többek közt az indokolja, hogy most időszerűbbek, mint mikor írta őket, mondta Bogdán László, hozzátéve: mindenik elbeszélésben – mint egész életében is – arra keresi a választ: mi a valóság tulajdonképpen.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. január 17.
A székely címer éve (Kétéves az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület)
A székely címer éveként értékeli a 2016-os esztendőt a hivatalos bejegyzésének második évfordulóját január 16-án ünneplő Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület, ugyanis a sepsiszentgyörgyi székhelyű szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István heraldikus 2016-ban a világ és az ország szakembereivel is megosztotta a székely címer történetét.
Az év legkiemelkedőbb eseménye a skóciai Glasgow-ban 2016. augusztus 10–13-a között rendezett 32. Genealógiai és Heraldikai Világkongresszuson való részvétel. Az egyesület elnöke A székely közösség címerének alakulása annak megjelenésétől addig, amíg a legnagyobb romániai nemzeti kisebbségi közösség, a magyarság autonómiaharcának jelképévé vált címmel tartott gazdagon illusztrált angol nyelvű előadást. Ennek magyar változatát bemutatta a VII. Székelyföld Napok keretében október 20-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A székely közösség címereiről értekezett az elnök a május 12–14-e között Jászvásáron megrendezett 17. Országos Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson. Ugyanott Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) heraldikusról is előadást tartott. Ez alkalommal tartották Szekeres Attila István Kovászna megye címerkincsét feldolgozó, gazdagon illusztrált, az árkosi Tinta Kiadónál román nyelven megjelent könyvének – Patrimoniul heraldic al județului Covasna – „ősbemutatóját”. A kötetet Tudor R. Tiron bukaresti heraldikus méltatta. A nap és a holdsarló a székely heraldikában címmel tartott előadást Szekeres Attila István a Fogarasföld Múzeuma által szeptember 22–23. között szervezett éves nemzetközi tudományos ülésszakon. Ugyanott bemutatta a Háromszék címerkincsét feldolgozó könyvét, melyet Constantin Ittu nagyszebeni heraldikus méltatott.
És hogy a székely címer témájának körüljárása teljessé váljék, a Székely Nemzeti Múzeum tavaly megjelent legfrissebb évkönyve, az Acta Siculica 2014–2015-ös kötete tartalmazza Szekeres Attila István 2013. november 22–24-e között Kijevben tartott 4. Nemzetközi Pecséttani Konferencián bemutatott, A nap és a holdsarló a székely közösség pecsétjében című angol nyelvű előadásának szerkesztett változatát. Ugyanabban a kötetben jelent meg a szerző Gödri Ferenc szerepe Sepsiszentgyörgy címerének alakulásában című tanulmánya is. Székely jelképek Románia 20. századi heraldikájában címmel tartott előadást Szekeres Attila István február 16-án Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban a Székely jelképek pecséten, címerben című tanulmánykötet bemutatóján, február 29-én Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtárban, március 1-jén Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum Képtárában, április 12-én Marosvásárhelyen a Bernády-házban.
A fentiek után méltán tekintik a székely címer évének a tavalyi esztendőt – áll az egyesületnek az évforduló alkalmából tegnap kiadott közleményében.
Címerek a marosvécsi református templomban címmel tartott előadást az egyesület elnöke Marosvásárhelyen november 26-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület által meghirdetett, Magyar Tudomány Napja Erdélyben 15. fórumán. A kerelőszentpáli Mária-kápolna síremlékeinek címereiről az október 6–9. között Jászvásáron megszervezett 18. Műemlék – hagyomány és jövő című nemzetközi műemlékvédelmi konferencián beszélt. Címeres emlékek Marosszentgyörgyön címmel a heraldikus július 12-én Marosszentgyörgyön az Öreg tölgyfák árnyékában című tanulmánykötet bemutatóján tartott előadást.Szekeres Attila István két helyszínen két nyelven mutatta be a Háromszék címerkincsét feldolgozó könyvét Sepsiszentgyörgyön: magyar nyelven a Székely Nemzeti Múzeumban június 13-án, valamint román nyelven az Árkosi Kulturális Központban június 23-án. Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész című kötetét Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtárban február 9-én mutatta be.
A kétéves évforduló előestéjéig a Facebook közösségi oldalon az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület magyar nyelvű profilját 764-en, a románt (Asociația de Heraldică și Vexilologie din Transilvania) 845-en, az angolt (Transylvanian Heraldic and Vexillological Association) 604-en kedvelték.
(M. I.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A székely címer éveként értékeli a 2016-os esztendőt a hivatalos bejegyzésének második évfordulóját január 16-án ünneplő Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület, ugyanis a sepsiszentgyörgyi székhelyű szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István heraldikus 2016-ban a világ és az ország szakembereivel is megosztotta a székely címer történetét.
Az év legkiemelkedőbb eseménye a skóciai Glasgow-ban 2016. augusztus 10–13-a között rendezett 32. Genealógiai és Heraldikai Világkongresszuson való részvétel. Az egyesület elnöke A székely közösség címerének alakulása annak megjelenésétől addig, amíg a legnagyobb romániai nemzeti kisebbségi közösség, a magyarság autonómiaharcának jelképévé vált címmel tartott gazdagon illusztrált angol nyelvű előadást. Ennek magyar változatát bemutatta a VII. Székelyföld Napok keretében október 20-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A székely közösség címereiről értekezett az elnök a május 12–14-e között Jászvásáron megrendezett 17. Országos Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson. Ugyanott Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) heraldikusról is előadást tartott. Ez alkalommal tartották Szekeres Attila István Kovászna megye címerkincsét feldolgozó, gazdagon illusztrált, az árkosi Tinta Kiadónál román nyelven megjelent könyvének – Patrimoniul heraldic al județului Covasna – „ősbemutatóját”. A kötetet Tudor R. Tiron bukaresti heraldikus méltatta. A nap és a holdsarló a székely heraldikában címmel tartott előadást Szekeres Attila István a Fogarasföld Múzeuma által szeptember 22–23. között szervezett éves nemzetközi tudományos ülésszakon. Ugyanott bemutatta a Háromszék címerkincsét feldolgozó könyvét, melyet Constantin Ittu nagyszebeni heraldikus méltatott.
És hogy a székely címer témájának körüljárása teljessé váljék, a Székely Nemzeti Múzeum tavaly megjelent legfrissebb évkönyve, az Acta Siculica 2014–2015-ös kötete tartalmazza Szekeres Attila István 2013. november 22–24-e között Kijevben tartott 4. Nemzetközi Pecséttani Konferencián bemutatott, A nap és a holdsarló a székely közösség pecsétjében című angol nyelvű előadásának szerkesztett változatát. Ugyanabban a kötetben jelent meg a szerző Gödri Ferenc szerepe Sepsiszentgyörgy címerének alakulásában című tanulmánya is. Székely jelképek Románia 20. századi heraldikájában címmel tartott előadást Szekeres Attila István február 16-án Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban a Székely jelképek pecséten, címerben című tanulmánykötet bemutatóján, február 29-én Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtárban, március 1-jén Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum Képtárában, április 12-én Marosvásárhelyen a Bernády-házban.
A fentiek után méltán tekintik a székely címer évének a tavalyi esztendőt – áll az egyesületnek az évforduló alkalmából tegnap kiadott közleményében.
Címerek a marosvécsi református templomban címmel tartott előadást az egyesület elnöke Marosvásárhelyen november 26-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület által meghirdetett, Magyar Tudomány Napja Erdélyben 15. fórumán. A kerelőszentpáli Mária-kápolna síremlékeinek címereiről az október 6–9. között Jászvásáron megszervezett 18. Műemlék – hagyomány és jövő című nemzetközi műemlékvédelmi konferencián beszélt. Címeres emlékek Marosszentgyörgyön címmel a heraldikus július 12-én Marosszentgyörgyön az Öreg tölgyfák árnyékában című tanulmánykötet bemutatóján tartott előadást.Szekeres Attila István két helyszínen két nyelven mutatta be a Háromszék címerkincsét feldolgozó könyvét Sepsiszentgyörgyön: magyar nyelven a Székely Nemzeti Múzeumban június 13-án, valamint román nyelven az Árkosi Kulturális Központban június 23-án. Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész című kötetét Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtárban február 9-én mutatta be.
A kétéves évforduló előestéjéig a Facebook közösségi oldalon az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület magyar nyelvű profilját 764-en, a románt (Asociația de Heraldică și Vexilologie din Transilvania) 845-en, az angolt (Transylvanian Heraldic and Vexillological Association) 604-en kedvelték.
(M. I.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)