Mádl Ferenc köztársasági elnök újévi beszédének kulcsfogalma a felelősség volt. Felelősség sorsunkért, azért, hogy az EU nyújtotta lehetőségeket ki tudjuk használni, hogy "nyertesei lehessünk a csatlakozásnak", a felelősség családunkért, szűkebb közösségünkért, nemzetünkért. "Befolyásolhatjuk a politikai döntéseket, segíthetjük az ország és a határon túli magyarság, hazai kisebbségeink, nehéz helyzetben lévő embertársaink anyagi és szellemi-lelki felemelkedését" – hangsúlyozta az elnök. A balliberális média élvonala által működtetett Tilos Rádióban közfelháborodást keltő példátlan mondatok hangzottak el karácsony este. Az egyik műsorvezető trágár szavak kíséretében kijelentette, hogy minden keresztényt kiirtana. A Tilos Rádióban nem ez az első ilyen jellegű megnyilvánulás, gyalázták már ott a Szent Koronát is, legutóbb, december elején pedig a Jobbik által felállított keresztek tűzifának való felaprítását javasolta az egyik műsorvezető. Több szervezet, közöttük a Fidesz, a Jobbik és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tiltakozott s kérte az Országos Rádió és Televízió Testületet, hogy szüntesse meg "a gyűlölet rádióját". A Tilos elbocsátotta a keresztények kiirtásának belső indulatával dicsekvő munkatársát. "Az általam elmondattak megértéséhez csak egészséges magyar lélek szükséges. Ezért aztán nem is véletlen, hogy a Kolozsváron megjelent több száz erdélyi küldött nem értette félre, mert nem akarta félreérteni mondandómat. De nem véletlen, hogy a román politikusok, akiknek minden autonómiatörekvés szálka a szemében, akik azt szeretnék, ha Erdélyből egyszer és mindenkorra eltűnne a magyar szó, azok félreértették, mert félre akarták érteni. Az már viszont nem természetes, bár nem is meglepő, hogy Kovács László – egészséges magyar lélek híján – ismét a román többségi politikusok oldalára áll ahelyett, hogy az erdélyi román autonómiatörekvéseket támogatva a magyar nemzeti érdeket képviselné úgy is mint pártelnök, de különösen mint külügyminiszter" – nyilatkozta Kövér László azzal kapcsolatban, hogy a szocialista Kovács László elítélte az általa az EMNT alakuló gyűlésén mondottakat. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 6./

December 11-én a magyar állami tévé Riporter kerestetik című műsorában fiatal jelöltek versengtek; közöttük egy ifjú titán, akinek feladata volt Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével telefoninterjút készíteni. Az illető azt kérdezte, hogyan vehetett részt Szili Katalin, az Országgyűlés elnökeként, a magyar állam István-napi ünnepén azon a szertartáson, amelyet a katolikus egyház szervez első királyunk mumifikálódott jobbkeze tiszteletére? A kérdésre felelve Szili részvétele protokolláris jellegére utalt. Magyarországi elvakultak szerint első királyunk jobbkéz-múmiája "húscafat", koronánk "sapka", sőt nemrég Makón a kereszt-jelkép is "érzékenységeket sért". E sorba beillik a Tilos Rádió körül kialakult legújabb botrány. E csoportnak egyik ideológiai "pápája" épp egy erdélyi emigráns... /Nagy László: Nemzeti jelképek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./ A cikkíró Tamás Gáspár Miklósra gondolt.

Krebsz János, a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára a Romániai Magyar Szóban naponta jelentkezik. A gyűlöletbeszédről írt, példának hozva, hogy a Tilos Rádióban szentestén egy műsorvezető azt találta mondani: kiirtanám az összes keresztényt. „Azóta hetek teltek el, s nem érkezett híradás arról, hogy valahol is üldözni kezdték volna Jézus követőit, és arról sem, hogy valamelyik keresztény gyülekezet a kijelentés nyomán ki akarna vándorolni vagy vatikáni állampolgárságért folyamodott volna.” Krebsz szerint „körülbelül olyan vétket követett el a műsorvezető, mintha húsz-harminc évvel ezelőtt Lenin elvtárs valószínűsíthető meleg hajlamairól jelentett volna ki szentségtörő mondatokat. Mindannyiunknak tele a hócipője ezzel az ajándékfarsanggal, amivé a karácsony alakult, ahogy elegünk volt a nagy és atyai vezérek emberi kiválóságának folyamatos sulykolásából.” /Krebsz János (a szerző a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára): Még egyszer a gyűlöletbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Jan. 13-án őrizetbe vették D. Miklóst és M. Richárdot, akiket azzal gyanúsít a rendőrség, hogy ők égették el az izraeli zászlót január 11-én, vasárnap, a Tilos Rádió elleni tüntetésen – jelentették be a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtótájékoztatóján. A férfiakat a rendőrségi nyilvántartás segítségével találták meg. /Őrizetben a zászlóégetés-ügy gyanúsítottjai. = Krónika (Kolozsvár), jan.14./

A Tilos Rádióban gyalázkodóan beszélt egy magáról megfeledkezett bemondó, ezért azután Budapesten 2004 januárjában „nem zsidót, csak zsidó – akarom mondani már csak izraeli – zászlót égetnek.” – írta Sebestyén Mihály. Erdély nem maradt ment a magyarországi pártcsatározásoktól és megosztásoktól, és bejött „importként a magyarországi antiszemitizmus.” Vannak ilyenek és olyanok, „mint egy igazi, nagy nemzetben, hiszen a Kövér Lászlók, akik a nemzet tudatalattijában zaccosodó (ócska) nézeteket szokták kifejezni, megjelentek, működnek, fáradságot nem ismerve, ahol csak lehet.” A karácsony ma mindenkié, hangoztatja folyton a média. Sebestyén Mihály hozzátette: „Egyeseket mégis ingerel. Főleg olyanokat, akik azt hiszik, hogy a demokrácia és szólásszabadság a tolerancia semmibevételét is megengedi.” Sebestyén szerint túl nagy volt az ellenzajongás, hiszen a Tilos Rádió egy a sok magyar rádió közül. /Sebestyén Mihály: Zászlóégetés ellen való. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

Nem szavazta meg a magyar médiahatóság azt az indítványt, hogy indítson közigazgatási vizsgálatot a Tilos Rádióban a múlt héten felolvasott, Orbán Viktor Fidesz-elnököt becsmérlő sms-üzenet miatt – mondta az MTI-nek a február 12-i tanácskozás után Ladvánszky György, az MSZP által delegált testületi tag. Erdős Zsuzsanna (Fidesz) és Wéber János (MDF) a kezdeményezés mellett, míg Tímár János (SZDSZ) ellene voksolt; Hajdu István elnök és Ladvánszky György tartózkodott. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) néhány órával korábban szavazott úgy – négy igennel, Ladvánszky György tartózkodása mellett –, hogy sürgősséggel napirendjére veszi a kérdést. A médiahatóság január 21-én függesztette fel a Tilos Rádió műsorszolgáltatási jogát, egyebek mellett azért, mert az egyik, Barangó néven ismertté vált műsorvezető szenteste azt mondta: „Kiirtanám az összes keresztényt.” /Nincs vizsgálat a Tilos Rádió ügyében. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Törvénysértőnek találta az ORTT Panaszbizottsága, hogy a Tilos Rádióban ez év február 4-én megfontolás nélkül tettek közzé egy, Orbán Viktor volt kormányfőt gyűlöletkeltő módon minősítő és vallási meggyőződést sértő hallgatói véleményt. A Tilos Rádióban felolvasott sms szövege a következő volt: ,,Orbán Viktor egy köpönyegforgató fasiszta patkány, ne dőljünk be neki. Pusztuljanak az egyházak. Éljen Barangó”. /Törvénysértő. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./

A nyolc magyar írószervezetet tömörítő irodalmi kerekasztal nyilatkozatban ítél el minden olyan kísérletet, amely politikai alapon osztja meg az írótársadalmat. Az Írószövetség több tagja korábban kilépett a szervezetből Döbrentei Kornélnak a Tilos Rádió előtt elhangzott beszéde miatt. Az írói státussal nem jár együtt automatikusan politikai szerepvállalás, ezért „az irodalmi kerekasztal helytelenít minden olyan megnyilvánulást, amely politikai alapon akarja megosztani a hosszú idő óta először most megkezdett, közös érdekeket szolgáló szakmai együttműködést” – közölte az irodalmi kerekasztal az MTI-vel. „A magyar társadalmat a történelmi közelmúltban valós, tragikus megrázkódtatások érték, mind a negyedszázadon át uralkodó zsidóellenes politikai mozgalmak és a zsidóüldözés során, mind a négy évtizedes keresztényellenes politikai uralom révén” – írta közleményében a Magyar Írószövetséget, az Írók Szakszervezetét, a Szépírók Társaságát, a Fiatal Írók Szövetségét, a József Attila Kört, a Magyar Írók Egyesületét, a Független Magyar Írók Szövetségét és a Magyar PEN Clubot tömörítő kerekasztal. Felszólították az irodalmi élet valamennyi szereplőjét, hogy „tegyenek meg mindent a kívánatos szakmai és erkölcsi konszenzus minél hamarabbi megvalósulásáért”. Mint ismeretes, a Tilos Rádióban karácsonykor elhangzott keresztényellenes kijelentés miatt a Rákosmente Polgári Körök Egyesülése demonstrációt rendezett a médium betiltását követelve. A tüntetésen elhangzott Döbrentei Kornél-beszéd miatt Parti Nagy Lajos, majd Nádas Péter is kilépett az Írószövetségből. Ugyanígy döntött Polgár Ernő, Tábor Ádám és Görgey Gábor is. A szervezet 25 tagja Kalász Márton írószövetségi elnöknek írott levelében úgy foglalt állást: elvárja, hogy a szövetség elnöksége „a nyilvánosság előtt elhatárolódjék Döbrentei Kornél kirekesztő szellemiségű nyilvános fellépéseitől, és felszólítsa őt választmányi tagságáról való lemondására”. A választmány nyilatkozata szerint a testület nem határolódik el Döbrenteitől, mivel „nem kívánja tagjaival szemben a gondolat- és véleményrendőrség szerepét betölteni”. MTI /Konszenzusért szállnak síkra. Az írószervezetek elítélik a politikai megosztottságot. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Széchenyi-díjjal tüntették ki Kántor Lajost, a Korunk főszerkesztőjét. Kántor Lajos, a Magyar Írószövetség választmányi tagja, az Írószövetségen belüli feszültségről szólt. Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt jan. 11-én mondott beszéde után a szövetségből tömegesen kilépő írók döntését felidézve jelezte: néhány erdélyi magyar írótársával együtt levelet fogalmaztak meg a határon túli és inneni írótársaknak. "Azt szeretnénk, ha valamiképpen vége szakadna ennek az őrületnek – mert én annak tartom azt, ami itt hetek óta az írószövetség körül történik"– mondta Kántor Lajos. Az író megjegyezte: nyilvánvalóan mindig lesznek lényeges véleménykülönbségek "világszemléletileg és esztétikailag is" az írók között, de van egy minimum, egy szakmai érdekközösség, s az írószövetségnek ezt kell képviselnie. Kántor Lajos meggyőződését tolmácsolva szólt arról, hogy a magyar íróknak továbbra is szükségük van az írószövetségre. /Széchenyi-díjjal tüntették ki Kántor Lajost. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt másfél évtized legsúlyosabb válságát éli a Magyar Írószövetség. Az a 84 író ugyanis, aki a múlt héten kilépett a szervezetből (köztük a határon túli irodalmak több jeles képviselője), bár számszerűleg kisebbséget jelent, szellemi súlyát tekintve meghatározó tényező a kortárs irodalmi életben. Döbrentei Kornél vitatható szellemiségű beszédet mondott a Tilos Rádió előtt. Döbrenteinek jogában áll kirekesztő kijelentéseket tenni, írta Papp Attila Zsolt. Ezért sántít a „disszidensek” érvelése. Nádas Péter szerint az Írószövetség „sóhivatal”. Papp Attila Zsolt szerint megint „a népi-urbánus balhé a téma”. /Papp Attila Zsolt: A nagy balhé. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./

Mintegy százan léptek ki eddig a Magyar Írószövetségből, miután a szervezet választmánya nem határolódott el egyik tagjának, Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt jan. 11-én mondott beszédétől. Előbb 25-en jelentették be távozásukat a szövetségből, majd ezt követően 94 írószövetségi tag nyújtotta be kilépő levelét. Kalász Márton, az Írószövetség elnöke szerint a kilépő levél "aljas rágalmakkal van tele". "Kikérem magamnak saját magam és a magyar írótársadalom nevében, hogy egy csoport zsarolja a magyar kultúrát" – fogalmazott az elnök, megjegyezve: 94-en tiltakoznak, miközben az Írószövetség 1200 tagú. Pomogáts Béla véleménye szerint a kialakult helyzet túlzott reakciók sorozata, amelyben minden szereplő rosszul lépett. Szomorúnak tartja az egészet, hiszen hat évig (1995 és 2001 között) volt az Írószövetség elnöke, és sok erőfeszítésébe került, hogy egybetartsa a szövetséget. Fontosnak érzi a létét és a szövetség valamiféle szellemi egységét, ami nem politikai egységet jelent. Ő Döbrentei-beszédet is túlzott reakciónak tartotta, „ugyanis egy részeg fiatalember alkalmi ostobaságát nem kell egy tüntetésnek és zászlóégetésnek megtorolnia. Ugyanígy túlzott reakció az, hogy most százegynehány író kilépett a szövetségből, mert annak választmánya nem kívánta vagy nem tudta elítélni Döbrentei Kornél kijelentéseit.” /Köllő Katalin: Botrányos kilépések a Magyar Írószövetségből. Interjú Pomogáts Bélával. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

A Magyar Írószövetség pártokon és politikán kívül álló szakmai szervezet – szögezte le a szervezet elnöksége az MTI-hez eljuttatott közleményében. Az írószövetség vezető testülete annak okán fogadott el nyilatkozatot, hogy az utóbbi hetekben számos író, költő lépett ki a szövetségből, tiltakozva Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt január 11-én mondott beszéde miatt. Parti Nagy Lajos költő elsőként kilépett az írószövetségből, azóta 135 tag kilépését regisztrálták. Az írószövetség "elnöke és vezető testületei nagy veszteségnek tartják" a kilépéseket – olvasható a közleményben. A Döbrentei-beszédtől az Írószövetség két vezető testülete, elnöksége és választmánya nem határolódott el. Az elnökség szerint a tagság és a vezetés mértékadó többsége elutasít minden antiszemita megnyilatkozást. Az elnökre és a vezető testületek tagjaira demokratikus társadalmi viszonyok között szokatlan és méltatlan nyomásgyakorlás nehezedett: rendszeresen érkeztek az írószövetséghez a politika köreiből erélyes felszólítások, hogy ettől vagy attól az írótól, költőtől határolódjanak el, hívják fel lemondásra, zárják ki – tartalmazza a nyilatkozat. A Magyar Írószövetség elnöke és elnökségi tagjai elvárják: műveikből, irodalmi pályafutásuk valós tényeiből ítélje meg a nyilvánosság, antiszemiták-e, vallanak-e szélsőséges nézeteket vagy sem. /Újabb írószövetségi fejlemény. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./

Kántor Lajos Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak írt nyílt levelében a Tilos Rádióra, a rádió előtt elmondott Döbrentei-beszédre, illetve az Írószövetség körüli nagy kavarodásra, a kilépésekre és magyarázkodásokra gondolt. Kántor az Írószövetség választmányának márc. 2-i gyűlésén csak tartózkodott, de ma már tudja, hangsúlyozta, hogy a javaslat ellen kellett volna szavaznia. Megemlítette, hogy az Élet És Irodalom sajátosan szelektív jegyzőkönyvkivonatot közölt, az ő felszólalását nem említette. A márc. 30-i választmány teljes jegyzőkönyve nem került a közvélemény elé. Annak ismeretében nem lehetett volna fenntartani Konrád György búcsúlevelének kitételét, miszerint "nem mutatta meg magát az a jó érzésű többség, amely az ilyen [antiszemita] hangot nem szereti", a hallgatás) pedig "csalódáskeltő volt, amire csak egy válasz látszott lehetségesnek, nem maradni ott, ahol nemkívánatos a jelenlétünk". Kántornak változatlanul az a véleménye, hogy Döbrentei Kornél nem menthető szövege(i) ellenére a mai Magyar Írószövetséget nem kell sárba taposni, nem kell kilépni belőle. Ezzel a céllal írták az erdélyi ötök (a két Gálfalvi, Horváth Andor, Lászlóffy Aladár és ő) levelüket. Ágoston Vilmos most már őket is mint Döbrentei-mentőket marasztalta el. Ágoston megfogalmazta, hogy Kántor Lajos az Erdélyből eltávozott magyar írók kirekesztője lett. Kántor sietett jelezni, őt felháborította az M2 Éjjeli menedék műsorában Kertész Imre Nobel-díjának kommentálása, Döbrentei (és az őt megtapsolók) minősíthetetlen, gyűlöletkeltő magatartása. Azt viszont nem tudja felfogni, hogy miért írta Kertész Imre azt a bizonyos mondatot a menekülésre előkészített bőröndjéről. Kántor Esterházy Péternek a zámolyi romák ügyében tett közös nyilatkozatát máig sem érti. Ilyenkor nem volna jó a tévedést beismerni?- kérdezte, Továbbá Kántor szerencsétlen döntésnek véli Teleki Pál szobra budai felállításának megvétózását is. /Kántor Lajos: Még egyszer az anakronisztikus közéleti klímáról. (Levélféle Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak). = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Kézdivásárhelyen, a Vigadóban hármas könyvbemutatóra került sor. Stoffán György magyarországi újságíró, író, lapszerkesztő, a Nemzeti Napló főszerkesztője három, tavaly és idén megjelent könyvét mutatta be. A Vádirat a 2004. december 5-ei népszavazás ügyében és az Én öltem meg Teleki Pált címűt a kézdivásárhelyi Havas Kiadó jelentette meg, mert a szerző hiába kilincselt kéziratával otthoni kiadóknál, senki nem vállalta kiadását. Az Én öltem meg Teleki Pál című könyv dokumentumokkal és vallomásokkal próbálja bebizonyítani, hogy Teleki nem lett öngyilkos, hanem a németek végeztek vele. A szerző Németországban vallomásra bírta azt az egykori német SS-tisztet, aki meghúzta a ravaszt. A harmadik könyv …kiirtanám az összes keresztényt (Magyar valóság, 2004.) címet viseli, és a szerző elmondása szerint ez a mondat a budapesti Tilos Rádióban hangzott el, és oldalain a szerző a magyar- és keresztényellenességet, a történelemhamisítást és gyűlöletkeltést dokumentálja. /Iochom István: Stoffán György három könyvét mutatta be. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 12./

Március 18-án délelőtt valaki egy betondarabbal betörte Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke dolgozószobájának ablakát. Háromnegyed tizenkettő körül ért haza, akkor látta, hogy mi történt. A duplaablakot zúzták be. Szerencsére egyik gyermeke sem tartózkodott a szobában – mondta a püspök. Értesítette a rendőrséget és a sajtót. A járőrök azonnal látták, itt nem egyszerű betörési kísérletről van szó. Akár tragikus vége is lehetett volna a történetnek, mert ha ez az éles betondarab valakit fejbe talál, annak vége, mondta a rendőr. Tőkés László szerint az esetnek biztosan köze van az országos és a helyi sajtóban a közelmúltban megjelent uszító propagandához. A püspök a rendőröknek elmondta, nem egyszer fordult elő, hogy éjszaka többen összegyűltek a háza előtt, és kiabáltak, szidalmazták, káromkodtak. Utoljára 1989 decemberében, Temesváron törték be a parókia ablakát, akkor is olyan betondarabot használtak, amely rücskös, tehát nem valószínű, hogy rajta marad az ujjlenyomat. /Both Abigél: Félre nem érthető üzenet érkezett az ablakon át. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 20./ A keresztény- és magyarságelleni megnyilvánulásairól elhíresült magyarországi Tilos Rádió egyik március 17-i műsorában az egyik műsorvezető szélsőséges nacionalista csürhének nevezte a március 15-i székely nagygyűlést, amelynek egyébként a helyszínét sem ismerték. A műsorvezető szerint Tőkés az a „figura”, akivel szemben különösen megáll a csürhe kifejezés. /Tilos Rádió: A székelység csürhe. = Magyar Nemzet, márc. 20./

A budapesti Tilos Rádió a székelyudvarhelyi nagygyűlés részvevőit – mintegy tizenöt-húszezer embert – szélsőséges nacionalista csürhének nevezte. A bolsevista diktatúra berendezkedésének idején vezetékes rádiók voltak, amelyeket gazdaemberek görényládának neveztek.   Az egykori vezetékes rádió görényládáit az utcákon oszlopokra akasztották, a nagyobb forgalmú helyekre, hogy hallani lehessen a párt osztályharcos szavát. A Tilos Rádiót, amelynek egyik részeg bemondója 2003. december 23-án azt mondta, hogy kiirtaná az összes keresztényt, s amiért mintegy félezer feldühödött ember tüntetett eme kulturális intézmény előtt.  ,,Autonómia? Mi a fenének az? Szélsőséges nacionalista csürhe.” (A műsorvezető szavai.) Tőkés az a ,,figura”, akivel szemben különösen megáll a csürhe kifejezés. Ezek is a műsorvezető szavai, aki szerint a határon túli magyarok ,,holdkóros politikusaiktól feltüzelve” nap mint nap kiállnak mindenféle ,,légvárak” mellett. A másik műsorvezető szerint Kézdi­vásárhelyen voltak ,,irradenta” – így, nem elírás! – megnyilvánulások is. Továbbá ,,kreálunk olyan kiskirályokat, akiket aztán hazai politikai céljainkra is felhasználhatunk”, meg filléreket csúsztatunk nekik azért, hogy aztán ,,oda járhassunk parádézni”. ,,Erdélyi megélhetési politikusok szerencsétlen embereket terelnek egy helyre”, s azt mondják nekik: most forradalmat csinálunk.   A stúdióban ülők azt hitték, hogy mindez Kézdivásárhelyen történik, aztán az egyik betelefonáló felvilágosította őket, hogy Székelyudvarhely is van a világon.  ,,Tőkés az a figura, akivel szemben jogosnak érzi” a csürhézést, mert ő az az ember, aki bármilyen célért ,,összetrombitál” ezer, kétezer embert. /Sylvester Lajos: Görényláda. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./

Szól a Lármafa (Új rádió Sepsiszentgyörgyön)
Január közepétől működik a Lármafa internetes közösségi rádió, mely civil kezdeményezésként született, és a Tein Teaházból sugározza műsorait. A Lármafa Rádió indításáról, műsorairól, céljairól az ötletgazdát és ügyvezetőt, Csernátoni Lorándot (fotó) kérdeztük.
– Mikor született a Lármafa Rádió ötlete, s a többi szentgyörgyi rádió mellett mi újat kínáltok a hallgatóknak?
– Már a Lármafa Egyesület megalakulásakor, 2007-ben játszadoztunk az internetes rádió gondolatával. Én a diákévek alatt, a sulirádió kapcsán szerettem bele a rádiózásba. Később egy ideig Pesten éltem, ahol a Tilos Rádió körül szédelegtem, és nagyon megtetszett az a fajta szellemiség, amit ők képviseltek. Tetszett, hogy politikai és anyagi tényezőktől függetlenül beszélgettek a világról, hogy szabadon véleményt nyilváníthattak bármilyen témában, hogy mindig jó zenét sugároztak. Az ő példájuk bátorított, hogy belevágjunk. Úgy látom, van egy nagyon erős, aktív, a város kulturális életét nagyban befolyásoló fiatal társadalmi réteg Sepsiszentgyörgyön, melynek nincs olyan nyilvánossága, amilyent érdemelne. Sokszor beszélgettünk arról barátaimmal, hogy rengeteg értékes ember van ebben a városban, de nem halljuk gondolataikat, ötleteiket, mert nyilvános helyen nem szólalnak meg, és milyen jó lenne egy civil fórum, amely a politikától függetlenül működne, és tényleg méltóképpen leképezné a város kulturális életét, szellemiségét. Ebből az ötletből született a Lármafa Rádió, melyben amatőrök saját szabad idejükben készítenek olyan műsorokat, amilyeneket ők is szívesen hallgatnának más rádiókban, ha léteznének ilyen műsorok. Nonprofit szervezetként csakis hallgatóinknak tartozunk felelősséggel, ami hatalmas szabadságot ad. Persze, igyekszünk megmaradni a jóérzés határain belül, senkit nem fogunk sérteni alapvető emberi jogaiban.
– Milyen műsorai vannak a rádiónak?
– Többnyire helyi jellegűek, megpróbáljuk több szempontból megvilágítani városunkat. Kéthetente hétfőn hallgatható a Beszélő szemek című, művészetekről szóló műsor Vetró Bajival, mely a legnagyobb rádióknál is megállná a helyét, szintén kéthetente kedden az irodalmi műsor Kali Ágnessel, aki legfiatalabb munkatársunk, de mivel maga is ír, nagyon mélyről és személyesen közelíti meg választott témáit. Minden kedden késő este jelentkezik az igényesen szórakoztató Éjjeli bagoly Nagy-Kopeczky Kálmánnal és Nagy Lázár Józseffel, kéthetente szerdán az Így éltünk... című történelmi műsor Zayzon Ágnessel, melyben a kommunizmus korabeli Szentgyörgyöt idézi fel meghívottaival. Szerdánként Ségercz Feri és Lőrinczi Zsolt népzenei műsorát hallgathatják az érdeklődők, kéthetente csütörtökön Makkai Zoltán tanár úr klasszikus zenei műsora jelentkezik, ugyancsak kéthetente csütörtökön 21 órától kezdődik a Tone Troopers Radio Show, mely a fiatal nemzedéket szólítja meg, és igen nagy a hallgatottsága, de ugyanilyen sikeres Kónya-Ütő Bence és Kolcsár József Kis, közepes és apróhirdetések a világból című szórakoztató műsora, valamint a kétnaponta hallható Mesefa című gyermekműsor Simó-Lakatos Barnával, aki főmunkatársam. Román nyelvű műsorunk is van, amelyben Elena Popa színésznő olyan embereket mutat be, akik értékes munkát végeznek Szentgyörgyön, de alig ismerjük őket. A Déli blá többnyire kulturális hírekről tudósító délelőtti műsor, melyet jómagam vezetek. Más műsoraink is lesznek, hogy milyenek, az egyelőre maradjon meglepetés.
– Kik segítettek neked a rádió elindításában?
– Sok nevet kellene itt felsorolni, de talán Forró Tamás zenei szerkesztőnek, Józsi Szabolcsnak, a MUKKK-nak, a Kónya & Kónya Ponopolnak, a Tone Troopers Egyesületnek, a Sound Stúdiónak és az Alternetnek tartozom a leginkább köszönettel. Nagyon hálás vagyok a Teinnek is, hogy helyet adtak nekünk, mert egy közösségi rádiónak nagy nyilvánosság kell, és éppen azt a réteget szeretnénk megcélozni, amely a Tein törzsközönségét is alkotja. Vállaltuk azt is, hogy élő adásban közvetítjük az itt zajló eseményeket, felolvasószínházi esteket, könyvbemutatókat; reméljük, ez még vonzóbbá teszi a helyet a szentgyörgyiek számára.
– Említetted korábban, hogy nagy figyelmet fordítotok a zenére is…
– Igen, csak minőségi muzsikát szeretnénk nyomatni a dzsessztől a klasszikus zenén és népzenén keresztül a dj-ktől összegyűjtögetett legmodernebb elektronikus zenékig, de nem bízzuk a gépre a válogatást, iszonyatosan nagy munkával próbáljuk elérni, hogy a különböző stílusú zenék közül mindig egymáshoz illő dalok kövessék egymást a rádióban.
– Melyek a hosszú távú céljaid?
– Szeretném, ha egyre több ember sürögne-forogna a Lármafa Rádió környékén, ha szerkesztők és hallgatók egyaránt magukénak éreznék. Tudom, hogy egy rétegrádió nem szólhat mindenkihez, de a réteg nagy tömeg is lehet. Szeretném, ha gondolatébresztő lenne, ha innovatívan hatna a társadalomra, ha kreativitást sugározna, és technikailag is jól szólna. Nem törekszem mindenáron a nagy hallgatottságra, fontosabbnak érzem, hogy a műsorvezetők és meghívottak szeressék a rádiót, hogy jó energiák működjenek benne. Tudom, hogy csak akkor lesz hosszú távon is fenntartható a kezdeményezésünk, ha őszinték és mindenki számára nyitottak maradunk.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Liberális elhatárolósdi
A magukat liberálisnak mondó magyarországi értelmiség mindig is szereptévesztésben volt, mindig is igényt tartott arra, hogy megmondhassa, miről lehet beszélni és hogyan, mely gondolatok szalonképesek és melyek nem, milyen szavakat, fogalmakat, szimbólumokat lehet használni, s melyek tiltottak. Rendkívül találó rájuk nézve is az a frappáns idézet, amit William F. Buckley Jr.-nak tulajdonítanak, miszerint „a liberálisok azt állítják, hogy ők nyitottak mások véleményére. Csak aztán sokkot kapnak, amikor kiderül, hogy vannak más vélemények”.
A különbség a kilencvenes évek és az új évezred között, hogy akkor, ha erkölcsi joguk nem is volt ehhez, de hatalmuk igen. Az örömteli hatalomvesztés dacára, mintegy feltételes reflexképpen, időről időre ma is nekiállnak tüntetést szervezni, mondjuk azért, mert egyik cigány megböki karddal a másikat az autóbuszon, s ezt is milyen jó érzés a „rasszista magyarok” nyakába varrni, vagy listázzák magukat különböző ürügyekkel (lásd például a zámolyi cigányok ügyét), netán elhatárolódási akcióba kezdenek, mint amikor Szaniszló Ferenc Táncsics-díja kapcsán.
Most Bayer Zsolt állami kitüntetése váltotta ki e reflexet, a kézirat leadásakor 18 korábbi kitüntetett küldte vissza lovagkeresztjét az államelnöknek. Azért is érdekes ez, mert arcpirító módon kettős mércével mérnek ezek az emberek.
Őket az nem zavarta, hogy Magyarország miniszterelnöke lehetett 1994-ben egy olyan ember, aki 38 évvel korábban szovjet oldalon, karhatalmistaként, fegyverrel a kézben harcolt a magyar nép ellen, sőt, be is álltak mögé szekértolónak és hitelesítőnek. Az sem zavarta őket, hogy egyik társuk, név szerint Eörsi Mátyás egy szadista gyilkos egykori ávóssal nyitott közösen ügyvédi irodát. Arra sem emlékszem, hogy követelték volna a Tilos Rádió betiltását, amikor ott az egyik meghívott azt a magvas gondolatot osztotta meg a hallgatósággal, hogy legszívesebben kiirtana minden keresztényt.
Mindezzel szerintük nincs gond.
Azzal viszont van, hogy Bayer Zsolt kendőzetlenül és – megengedem – nem ritkán trágár stílusban, de nagyon is lényeglátó módon beszél az általuk tabuként megjelölt kérdésekről, legyen szó a zsidó és a magyar értelmiség viszonyáról, a cigánybűnözésről vagy a globális világhatalomról.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)