A The Economist Csúfosodó Románia címen közöl tudósítást az ország jelenlegi helyzetéről. Beszámol a négypárti egyezményről. a nacionalisták előretöréséről. A szélsőségesek térnyerésének példája Antonescu rehabilitálása. Dicsőítik azt a diktátort, aki engedélyezte zsidók százezreinek megölését, szobrot állítanak neki és a leleplezésnél minisztériumi hivatalnokok képviseltették magukat. Funar, a magyarellenes párt vezére felhívást tett közzé a magyarok pártjának betiltására. A kormány is támadja a magyar etnikumot. /Romania. Getting nastier. = The Economist (London), febr. 4./

Vladimir Trebici, a bukaresti Demográfiai Kutatóközpont igazgatója elmondta, hogy Románia lakossága 1990-től kezdett csökkenni, akkor a kivándorlás miatt. 1992 után gyorsult a népesség fogyása, mert a születések száma elmaradt a halálozástól. 1992-ben a népszámlálási adatok szerint Románia népessége 22 810 ezer fő volt. Ma a becslések szerint 22 650 ezer lehet az ország lélekszáma. A születések száma fokozatosan csökken, a halálozási ráta pedig emelkedik. A várható élettartam nem éri el a 70 évet, ezen belül a férfiaké 66 év, nyilatkozta Trebici az Economist lapnak, ebből idézett a Rompres. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

"Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa /egyben a Népszabadság kolozsvári tudósítója/ emlékeztetett, „az 1998-as magyarországi választási kampány idején az Orbán–Torgyán-koalíció pártjai még a kettős állampolgárság biztosítását lebegtették”, később az anyaország határain kívül élő magyarok magyarországi jogállásának rendezését, majd az ún. státusra szelídítették, végül a törvényjavaslat már csak "a szomszédos államokban élő magyarokról" szólt. Tibori reméli, hogy a határon túli magyarság világosan látja: a számára beígért előnyökből „mindinkább hátrányok kerekednek” /!/. A Népszabadság tudósítója szerint hátrány a három hónap, bezzeg a Magyar Szocialista Párt (MSZP) javasolta, hogy a munkavállalási időszakot a készülő törvényben évi öt-hat hónapra növeljék. Tibori az Orbán–Torgyán-kormány képmutatás-politikájáról írt és sorolta ellenvetéseit a törvénytervezettel kapcsolatban. Tibori a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjára hivatkozott: "Orbán Viktor miniszterelnököt nem pusztán az a nemes szándék indította a tervezet benyújtására, hogy segítse a magyar népcsoportok összetartozását, és gátolja a diszkriminálásukat, hanem sokkal inkább politikai propagandáról van szó, már a következő választásokra való készülődés jegyében". Újabb hivatkozás: a brit The Economist írta: "Orbán Viktor miniszterelnök abban bízik, hogy sok ezer hálás (határon túli) magyar kérvényez majd ilyen különleges jogokra felhatalmazó igazolványokat még a következő választások előtt". Tibori szerint a magyar állampolgárok egyre idegesebbek, amikor a határon túli magyarokról és a többletjogokról hallanak. Meg is fogalmazták: a magyar állampolgároknak is biztosítani kellene az évi négyszeri, 90 százalékos utazási kedvezményt, illetve a gyermekenkénti 20 ezer forintos iskolakezdési támogatást. – A törvény mintegy 8 milliárd forintba fog kerülni. „Az ellenzék szerint akár 20–30 milliárd is rámehet.” Tibori szerint a magyar adófizető panaszkodott: nem volt hárommilliárd a tiszai gátak megépítésére, s közben ötmilliárd elúszott országimázsra, most pedig újabb nyolc és felet dobnak ki az ablakon státusra... Etnokorrupció, etnobiznisz - nem írta, hogy ezek a kifejezések Tabajdi Csaba ellenvetései között szerepeltek. - Tibori felvetette az arányt: a budapesti Határon Túli Magyarok Hivatalának működtetése évente ugyanannyiba kerül (422 millió forintba), mint amennyi a határon túli magyarok gazdasági megerősítésére szolgál (450 millió forint). /Tibori Szabó Zoltán: Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./"

"A The Economist című angol gazdasági hetilap múlt heti száma azt vizsgálta, hogy a román kormányzat milyen intézkedéseket hozhat a nyomor visszaszorítására. Miközben a közép-európai országok 2004-ben csatlakozhatnak az unióhoz, Romániának erre a pillanatra legalább 2012-ig kell majd várnia. Ennek a késedelemnek a fő oka a korrupció és a lerobbant infrastruktúra, amelyet a közelmúlt árvizei még jobban megviseltek. Rothadtak az országutak és a bíróságok is - vélte a lap. Románia lakosságának egyharmada szegénységben él, s a szociáldemokratává avanzsált egykori kommunista kormányfő semmit sem tehet a szegényekért. Igaz ugyan, hogy a kormány 50 dollárra emelte a minimálbért, s ígéretet tett a nyugdíjak növelésére is, az egészségügyi ellátás és a szegények iskolázatásának minőségi javítására azonban nincs pénze. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank folyamatosan az állami szektorban az alkalmazottak számának csökkentését sürgeti. /Soha nem lábalunk ki a szegénységből? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"

Túlságosan nagy és egyre növekvő hatalommal rendelkeznek a kelet-európai volt kommunista államok titkosszolgálatai, amelyekben az egykori politikai rendőrség még mindig jelentős befolyással rendelkezik – állította legfrissebb számában a The Economist. A tekintélyes brit hetilap szerint valamennyi kelet-európai titkosszolgálat közül a román az, amelyben az egykori Szekuritáté befolyásos elemei a legellenállóbbaknak bizonyultak bármilyen változással szemben. A gazdasági hetilap úgy látja, hogy bár az egyik hármas ügynök (Omar Hayssam) külföldre szökését követően Traian Basescu leváltotta a titkosszolgálatok igazgatóit, a kémszolgálatok az államfőre is nyomást gyakorolnak. Mindmáig nem kerültek elő azok a dossziék, amelyek a román államelnök antwerpeni kirendeltség vezetői múltjára vetnének fényt, pontosabban arra, hogy Basescunak milyen árat kellett fizetnie a jól jövedelmező és kevés munkát feltételező állásért a román vagy más titkosszolgálatoknak. Belföldi elemzők is attól tartanak, hogy az államfő a titkosszolgálatok túsza. /(t): Még mindig hatalmas és befolyásos a Szekuritáté. Nyugat bírálja a román titkosszolgálatokat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

A szlovák nyelvtörvény miatt kezd elfajulni a régi keletű viszály Szlovákia és Magyarország között – írta a The Economist július 31-i számában. A tekintélyes brit gazdasági-politikai folyóirat szerint a magyar ajkú lakosság az anyanyelv használati joga elleni közvetlen támadásnak tartja a törvényt, csakúgy, mint Magyarország politikusai. Az írás szerint Szlovákia „balos irányzatú populista kormánya” azóta „szurkálja” Magyarországot, amióta 2006-ban hatalomra „Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint a valós problémát azok jelentették, akik erővel próbálták rászorítani a déli országrészben élő szlovákokat a magyar nyelv megtanulására” – írta elemzésében a The Economist. A lap szerint ugyanakkor a nagy kérdés az, hogy mit jelent a szlovák nyelv „nyilvános” használatának kötelme. /Bálint Eszter: Totalitarizmus az EU-ban? The Economist: elfajulhat a szlovák–magyar viszony. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

A SRI állt az egyik legnagyobb romániai átverés, a Caritas mögött?
1993-ban a piramisjátékban résztvevők számát 4 millióra lehetett tenni, az ország készpénzállományának egyharmada a birtokukban volt.
Ki állt az 1993-ra a romániai készpénzek egyharmadát kezelő piramisjáték hátterében? – teszi fel a kérdést az Adevarul, és be is azonosítja a tetteseket a három részes anyagában. 
A piramisjátékról azt írta 1993-ban a The Economist, hogy ha a jelenség folytatódik, akkor elképzelhető, hogy a Caritas készpénz-állománya meghaladja az akkori román GDP-t. Azonban még azelőtt, hogy ez megtörténhetett volna, a Caritas piramisjáték bebukott. 
„Tedd be a pénzed, és három hónap múlva nyolcszorosát veheted ki!” – volt olvasható a kolozsvári Mesagerul transilvan hasábjain. A rendszerváltás utáni közhangulatban, miközben a lakosság jó része továbbra is szegénységben tengődött, ezek a szavak a kezdeti hitetlenkedés ellenére nagy visszhangot váltottak ki. A lelkesedés akkor hágott a tetőfokára, amikor az első győzteseket kisorsolták, és megkapták a betett pénzük sokszorosát. 
Úgy tűnt, hogy a piramisjáték kiötlője, a brassói Ioan Stoica olaszoknál tanult „titkos matematikai képlet” működik, és míg a kormány nem képes arra, hogy az embereknek színes tévét, autót és reményt adjon, addig a Caritas igen. 
Kolozsvár volt a piramisjáték legnagyobb kedvezményezettje. Ahogy a játék egyre több embert vonzott be, és egyre többen voltak képesek akár a házuk elzálogosítására is, úgy nyertek egyre többen az első körökben csatlakozók közül. 
Aztán 1994-re bekövetkezett az, amire számítani lehetett: a Caritas becsődölt, sok romániai meg a betett pénzét se kapta vissza, nemhogy annak a sokszorosát. 
De hogyan volt lehetséges mindez? 
A végül becsődölő Caritas ügye az 1995-ben emiatt 10 hónapot ülő Stoicán kívül nem járt mások felelősségre vonásával. Azonban, mint azAdevarul anyagából kiderül, a Caritas működése nem lett volna lehetséges a hatóságok legalább passzív hozzáállása, és a román belföldi hírszerzés (SRI), valamint annak aktív és nyugalmazott tagjainak a „belefolyása” nélkül. 
Az Adevarul anyagának az értelmezése szerint a Ion Iliescu akkori államfő, valamint a SRI akkori vezetője, Virgil Măgureanu 1989 után megszerzett hatalmának a megerősítésével áll összefüggésben a Caritas-sztori. 
Egy (többnyire) kolozsvári történet 
Grigore Zanc, a Nemzeti Megmentési Front (FSN) Kolozs megyei elnöke és Dan Pantea, a FSN ifjúsági szervezetének vezetője, valamint a Securitate volt ügynöke 1990-ben alapítja meg az Azi de Cluj nevű hetilapot. A cél a FSN propagandáját terjeszteni. 
Ezt a lapot alakították át Mesagerul transilvanná, amely azután, hogy Zanc Kolozs megye prefektusa lett, a prefektúra hivatalos lapjává vált. A hetilap élére Pantea került, a székhelyét meg a prefektúra épületében rendezték be. 
Pantea ugyanakkor megkérte Zancot, hogy hozza össze Virgil Măgureanu SRI-igazgatóval. Mint később kiderült, Pantea azért ment találkozni a kémfőnökkel, hogy támogatását kérje egy olyan médiaorgánum létrehozásához, ami egyes titkos SRI-akcióknak szolgálhat fedőszervül, ehhez Mileniul III néven akartek egy céget létrehozni. Măgureanu 1992-re adott zöld utat a projektnek, és a Pantea által elmondottak szerint a Mesagerul transilvan vezetője újra a SRI tisztjévé vált. 
A Caritas 
A Brassóban 1992. április 16-án bejegyzett Caritas először Kolozsvárra költözött, majd valamilyen módon megszerezte a Mesagerul transilvan támogatását. 1992. május 29-én jelent meg az első hirdetés, amelyben szépen ötvözték a piramisjátékok alapgondolatait, a populizmust és a gyors nyereség ígéretét. Az egész hátterében az alapító nagy szíve és csodálatos tudása állt, a cél az volt, hogy a románokat kimozdítsák az elkeseredésből és a szegénységből. 
Az emberek érthető módon nagyobb bizalommal fordultak a piramisjátékhoz a hatóságok cinkossága miatt, hiszen a prefektúra hivatalos lapjában jelentek meg a hirdetések, ráadásul a prefektúra épületében volt a Caritas székhelye. 
A jelenség 1993-ban érte el a tetőfokát. Ekkorra már többek között a kolozsvári Sportcsarnokban folytak a kifizetések, más városokban is nyíltak kirendeltségek. A Mesagerul transilvan 4 oldalról 16 oldal terjedelemre váltott: valahol el kellett férjen a nagyszámú nyerteslista. 
Kolozsvár hirtelen az első helyre került az országban az egy főre jutó autók tekintetében. A sikernek meg híre ment, az egész országból jöttek pénzt letenni a városba. 
A népőrületet a nyugati sajtó is megneszelte, és egy rend elemzés is készült, ami azt bizonyította, hogy a modell fenntarthatatlan. Ezeket a híreszteléseket Stoica egy sor újságíróval és közéleti személyiséggel igyekezett eloszlatni. 
Dan Zamfirescu és Dumitru Cerna, a Romániai Írószövetség tagjai egyenesen könyvet írtak arról, hogy a Caritas arról szól, hogy elhárítsák a szegénység és kétségbeesés révén eszközölt „román-ellenes genocídiumot, amit a külföldi erők visznek véghez”. Eközben a Román Televíziónál sorra jelentek meg Mihai Tatulici riportjai a boldog nyertesek, vagy a reményteljes „befektetők” történeteivel. A Gheorghe Funar által vezetett PUNR és a kolozsvári önkormányzat képviselői, valamint maga Funar is gyakran tette tiszteletét a Caritas rendezvényein. 
A lufi kipukkan 
1994. május 19-én jelent meg az a cikk a Mesagerul transilvánban, ahol maga Stoica jelentette be, hogy a Caritas bezár. A cikkben még a pénz teljes mértékű visszaadásáról volt szó, amit persze nem volt ahonnan kifizetni. 
Pantea, aki a Caritas hálózatnál is fontos szerepet töltött be, egy 2002-es, a Ziua hasábjain megjelent anyagban kijelenti, hogy a SRI által működtetett sajtóorgánum pénzgyűjtéssel is foglalkozott a román titkosszolgálat számára. 
A Caritas-lufi kipukkanása után Panteát gyorsan tartalékba helyezték, a Mileniul III projektet pedig felfüggesztették. Mint kiderült, Pantea volt az, akinél teljes egészében megtalálható volt a nyertesek listája, sőt azoknak a listája is, akiknek „előrehozták” a kifizetés pillanatát. Dan Pantea, a Caritas adatbázisát kezelő SRI-ügynök ezután eltűnt az országból, így az adatbázisok a mai napig nem ismertek.  Miután az ország ráébredt a Caritas jelentette átverésre, éhségsztrájkok és tüntetések kezdődtek: a pénzük nélkül maradók vissza szerették volna kapni az összegeiket. Ioan Stoicát végül letartóztatták, azonban annak ellenére, hogy hét évet kapott, végül 1996-ban, 10 hónap börtönbüntetés után kiengedték. Stoica azóta sem hajlandó nyilatkozatokat tenni a sajtónak. 
A PUNR 1994. augusztus 20-án lépett kormányra, később fúzió révén egyesült Corneliu Vadim Tudor PRM-jével, ami az anyag megállapítása szerint úgyszintén a Securitate volt embereinek politikai eszközeként működött. Már a kormányra lépésükkor átértékelték a Caritas-őrület idején mutatott hivatalos támogatásukat. Ioan Gavra PUNR-alelnök így nyilatkozott az ügyről: „A Caritashoz hasonló játékok révén beszedett adókkal a román kormány igazából a románok naivitását és butaságát adóztatta meg”.
Transindex.ro