Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Temesvár Máltai Szociális Központ
2 tétel
2013. január 29.
A Máltai Segélyszolgálat temesvári szervezetének közgyűlése
A szükséget szenvedők istápolása
Az elmúlt hét végén tartotta a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári szervezete éves közgyűlését dr. Bárányi Ferencnek, a kolozsvári főtitkárság küldöttének elnökletével.
A 2012-es év sikereiről és gondjairól dr. Bárányi Ildikó, a Segélyszolgálat helyi elnöke számolt be. Csak a Jóistenbe vetett hit, a szeretet és a rászorulók iránti szolidaritás adhat erőt, és mozgósíthatja azok tenni akarását, akik ezt a jótékonysági intézményt immár huszonkettedik éve fenntartják – fejtette ki dr. Bárányi Ildikó, aki elsőként a hit megtartását elősegítő tevékenységekről szólt. Ft. Máthé Lajos lelki gondozó rendszeresen misézik a Bariţiu utcai kápolnában, ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébánosra is mindig számíthatnak a katolikus hívek, az idősek otthonának református lakóit a belvárosi parókiáról látogatják rendszeresen. Az egyházi ünnepeket rendszeresen megtartják. A csíksomlyói és a máriaradnai búcsúkra főként a máltai fiatalok zarándokolnak előszeretettel.
A Máltai Segélyszolgálat temesvári szervezete a 2012-es számadatok tükrében a legjelentősebb az országos szervezetek közül, éves költségvetése meghaladja az összes többiét együttvéve, sőt a temesvári civilszervezetekét is. Ha kereskedelmi társaság lenne, valószínűleg a megyei lista élén állna a gazdasági mutatói alapján. Ezt az elismerésre méltó munkát 177 önkéntes – közülük 44 az ifjúsági szervezetben tevékenykedik – és 28 fizetett alkalmazott végzi. A jó szándék és a lelkesedés viszont nem lenne elégséges a segélyszervezetet támogató vállalkozók, intézmények és adakozó magánszemélyek nélkül, akiknek dr. Bárányi Ildikó ezúton is köszönetet mondott, nevüket „tisztelettáblán” tette közzé. Mégis, ami a beszámolóból kiviláglott: a siker titka a jó gazdaszellem és a mindenre kiterjedő irányítás; célszerűség és takarékosság. Csak így érhették el, hogy minden létező és bejáratott tevékenységi formát fenn tudtak tartani válságos időben, 2012-ben is.
Néhány számadattal is érzékeltetném a jótékonysági civil szervezet működésének arányait.
Saját raktárukból, rendszeres vagy alkalmi segélyként, közvetlenül 10 733 kilogramm élelmiszert és ruhát (25 069 lej értékben) osztottak szét a rászorulók – több mint 300 család – között. 34 intézmény (más segélyszolgálatok, kórházak, oktatási intézmények stb.) 77 402 kilogramm segélyt kaptak tőlük (68 546 lej értékben) szétosztásra.
Működtették a 21 hellyel rendelkező idősek otthonát, az idősek napközi klubját (20 hely), gondoskodtak 50 személy otthoni gondozásáról. Kantinjukban meleg ételt készítettek a benti és kinti gondozottjaik számára. Orvosi rendelő, gyógyszertár és laboratórium működik a Máltai Szociális Központban.
A működéshez szükséges anyagi alapok megteremtése óriási gondot jelent, még akkor is, ha kapnak bizonyos állami támogatást és a Városháza is átvállal a költségekből. Így is 50 százalékot maguknak kell kigazdálkodniuk. Az épületek karbantartása, a szükséges javítások elvégzése is sokat elvisz. A Szociális Központ újabb építkezésének befejezése így évről évre tovább halasztódik.
„Segíts magadon, s az Isten is megsegít” – vallja dr. Bárányi Ildikó az ősi bölcsességet, és valóban, eddig még mindig sikerült a működéshez szükséges összeget előteremteniük, ami 2012-ben 1 104 410 lej volt. Bár az elmúlt évet bizonyos hiánnyal zárták, 2013-ban sem szándékoznak lemondani sem a gondozottak számáról, sem a szolgáltatásaikról, ami 1 342 980 lej bevételt feltételez.
Örvendetes, hogy a közgyűlésen már felmerültek javaslatok, szervezésbe kezdtek önkéntesek és alkalmazottak. A szegények istápolóinak lelkes csapata folytatja munkáját.
Szekernyés Irén
Nyugati Jelen (Arad),
2016. január 16.
Európai pénzen megújulhat a temesvári Máltai Központ
Fekete Nagy László mérnököt dr. Bárányi Ferenc, a Máltai Segélyszolgálat országos alelnöke ajánlotta a figyelmünkbe, mint olyan személyt, aki eddig is sokat tett, és a jövőben még többet tehet a temesvári fiókszervezet felvirágoztatásáért. Fekete Nagy László tősgyökeres bánsági magyar katolikus családból származik, iskoláit is magyar nyelven végezte Temesváron, az 1-es számú Általános Iskolában és a Loga Líceum magyar tagozatán. 1981-ben szerzett építészmérnöki diplomát, a rendszerváltás után tovább képezte magát ezen a területen. 1971 óta dolgozik az építőipari szakmában, ma már saját építőipari vállalkozása van. Több mint negyvenéves szakmai tapasztalatát elsősorban ipari létesítmények megtervezése és műemlék épületek rehabilitálása területén kamatoztatta. Felesége az építészeti egyetemen tanít, fia a Gerhardinum Líceum XI-dik osztályos diákja, máltai önkéntes.
Fekete Nagy lapunknak elmondta, hogy 1997-ben került kapcsolatba a Máltai Segélyszolgálattal, amikor dr. Bárányi Ildikó lehetővé tette kisfia szegedi kezelését. Amikor a kisfiú egészségügyi problémái megoldódtak, dr. Bárány Ildikó, a Segélyszolgálat akkori vezetője megkérdezte, hogy akar-e a szervezet önkéntese lenni? Természetesen élt ezzel a lehetőséggel, és így kezdődött gyümölcsöző együttműködése a Máltai Segélyszolgálattal, ami azóta egyre szorosabbá vált. Szakmai tudását kamatoztatva, elkészítette a Gh. Barițiu utcai Máltai Szociális Központ terveit, a szűkös anyagi lehetőségekhez igazítva azokat, majd az építkezés irányításából is kivette a részét. Fekete Nagy László tervei szerint épült fel az öregek napközi otthonának, a máltai patikának, az orvosi rendelőnek otthont adó új épület és a szociális kantin új épülete, de kivette a részét a régi épületek tűzfalainak megerősítéséből, az udvar kikövezéséből stb. Az elmúlt közel 20 évben Fekete mérnök úr, aki jelenleg a Máltai Segélyszolgálat vezetőségi tagja, mindenben benne volt, ami építkezésről, engedélyeztetésről, telekkönyveztetésről szólt a Máltai Segélyszolgálatnál.
„Most azt tervezzük, hogy európai uniós támogatást szerzünk a Máltai Központ teljes felújítására – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Fekete Nagy. – Erre azért van szükség, mert már azok az épületek is felújításra szorulnak, amelyeket mi építettünk 15-20 esztendővel ezelőtt, nem is beszélve a központ kiinduló pontjául szolgáló régi épületekről. Az európai pályázatnak az egyik feltétele az, hogy az ingatlan a temesvári Máltai Segélyszolgálat nevére legyen telekkönyvezve. A tulajdonviszonyok rendezése nehézkes és költséges folyamat, de reméljük, hogy ezt sikerül hamarosan megvalósítani és akkor hozzáláthatunk a pályázat megírásához. Ciolac Márta ügyvezető igazgatónk rendelkezik kellő pályázatíró tapasztalattal ahhoz, hogy sikeresen pályázhassunk európai forrásokra”
Fekete Nagy László úgy véli, hogy két dolog szükséges ahhoz, hogy továbbra is jól működjön a temesvári Máltai Segélyszolgálat. Az egyik és talán a legfontosabb dr. Bárányi Ildikó öröksége, az emberszeretetből és keresztény szellemiségből fakadó állandó helytállás. „A Máltai Segélyszolgálat nem üzlet. Amíg dr. Bárányi Ildikó vezette a szervezetet, ő a keresztény eszme szellemében cselekedett, és erre buzdította a segélyszolgálat mintegy 30 alkalmazottját és 120 önkéntesét is. Most úgy érzem, mintha a keresztény eszme, az önzetlen segíteni akarás egy kicsit háttérbe szorult volna” – nyilatkozta Fekete Nagy László, aki szerint a másik fontos dolog a katolikus egyházzal fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése lenne. „A Városháza is támogat bennünket, de szükség van egy erős háttérre, amit csak a katolikus egyház biztosíthat. Emellett előrelépési lehetőséget látok abban is, hogy a nyereséges cégek a profitjuk 20%-át adományozhatják jótékonysági és civilszervezeteknek. Felvesszük a kapcsolatot a nagyobb cégekkel, és próbálunk adományokat gyűjteni a Máltai Segélyszolgálat működtetésének javítására. Egyetlen elégtételünk az általunk gondozott idős személyek öröme, a naponta meleg ebédhez juttatott nehéz helyzetben levő embertársaink köszönete, ez minden erőfeszítést megér!”
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)