Fischer Fülöp Ildikó, az RMDSZ oktatás-és ifjúságügyi főosztályának vezetője elmondta, hogy Bihar megyében 4, Szatmár, Kolozs és Brassó megyékben 1-1 magyar tanfelügyelőt leváltottak. Nagyváradon, Székelyhídon és máshol is magyar iskolaigazgatókat váltottak le. A leváltások adatait összegyűjtik, hogy nemzetközi fórumokon bemutathassák a helyezet. - Sokan nem tudnak arról, hogy vannak főiskolai anyanyelvi képzési lehetőségek /nagyváradi Sulyok István Főiskola, Pro Agricultura Hungariae Alapítvány, Pro Agricultura Hargitae Alapítvány távoktatási formája./, de arról sem, hogy van Örökségápolás Tanulmányi Alap, a Miskolczi Dezső Alapítvány, a Pro Universitate Alapítvány, a Talentum Alapítvány, továbbá a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Utóbbinak célja az erdélyi magyar nyelvű oktatás színvonalának emelése, tantervek kidolgozása, tankönyvek írása. A nagyfokú tanárhiányt a Pro Agricultura Hungariae Alapítvány távoktatással próbálja enyhíteni. /(simon): Nem kell aggódnunk. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./ Bihar megyében összesen négy magyar tanfelügyelő volt, mindnyájukat leváltották. A megy magyar lakosságának aránya 37,5 százalék. /Sorbán Attila: Puskaporos tanévkezdés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./

Régen megfogalmazott igény, hogy össze kell hangolni az oktatással foglalkozó tanügyi jellegű intézmények, szervezetek, alapítványok munkáját. Sok oktatási tárgyú alapítvány és társaság van, ezek képviselői fognak összejönni Csíkszeredán, dec. 11-12-én. Elég megemlíteni a Bolyai Társaságot, a Talentum Alapítványt, a pedagógusok munkáját segítő Collegium Transsylvanicumot, a szórványmagyarok gyermekeinek oktatását segítő három alapítványt /Beder Tibor, Vetési László lelkész és Bodó Barna vezetésével/, a Civitas Alapítványt, a Miskolczy Dezső Alapítványt. Régebben megszületett az elhatározás a hiányszakmák magyar főiskolai hálózatának kiépítésére, mégpedig Székelyföldön, mert itt vannak megfelelő feltételek, a helyi önkormányzatok itt segítenek, Fontos volt az okt. 8-i csíkszeredai munkamegbeszélés, melyet a Pro Agricultura Hungariae és a Pro Agricultura Hargitae alapítványok kezdeményeztek, témája a magyarországi egyetemek és főiskolák keretében folyó távoktatás, mellyel agrárszakembereket és általános iskolai pedagógusokat képeznek Erdély számára. /Barabás István: Az iskola kérdései. = A Hét (Bukarest), dec. 3./

"1993 januárjában jegyezték be jogi személyként a Vetési László református lelkész vezetésével működő Diaszpóra Alapítványt Kolozsváron. Először módszeres információgyűjtésbe kezdtek a szórványban élő nagycsaládosokra, egyéb rászorulókra vonatkozóan. Több alkalommal felkeresték a rászorulókat élelemmel, ruhával, gyógyszerrel. Részt vesznek az oktatási tanácsban. Tavaly létrehozták a szórványban működő alapítványok és egyesületek együttműködési tanácsát. Évente díjakat osztanak a szórványban legeredményesebben működők részére. A Diaszpóra Alapítvány református bejegyzésű, de munkája ökumenikus jellegű, a szórványban mindenki vallását segítik. Az alapítvány munkájának fontos területe a falumisszió. Tavaly evangelizációs táborokat szerveztek a szórványvidék 1300 gyermeke számára. A marosvásárhelyi Talentum Alapítvánnyal együtt hangsúlyt helyeznek a tehetséges gyermekek felkutatására. Ideiglenesen elakadt a Vetési László által szerkesztett Felebarát /gyülekezeti lap a szórványban élő magyar református családok számára/ folyóirat megjelenése. Terveik között szerepel a szórványmagyarság információs adatbázisának megteremtése, /Barabás István: A reménység emberei. = A Hét (Bukarest), jan. 21./"

Lezajlott Szovátán a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közösségfejlesztők Társasága által másodszor megrendezett Honismereti Népfőiskola, magyarországi, kárpátaljai, felvidéki és hazai népfőiskolai szakemberek részvételével. A szervező dr. Ábrám Zoltán volt. Kolozsvárról dr. Kötő József, Egyed Ákos professzor, Dáné Tibor Kálmán és Salat Levente, Magyarországról Sz. Tóth János, a Magyarországi Népfőiskolai Társaság főtitkára érkezett. Egyed Ákos arról beszélt, hogy a fogyó mennyiséget minőséggel kell pótolni. Salat Levente, a Soros Alapítvány kolozsvári fiókjának vezetője Soros Közép-Európában címmel tartott előadást. A népfőiskolai előadásokkal egyidőben Szovátán másik táborozás is folyt: a Talentum Tehetséggondozó Alapítvány segítségével 30 tanuló számára környezetvédelmi oktatást tartottak, Ábrám Noémi vezetésével. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./ Előzmény: 1462. sz. jegyzet.

A marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Alapítvány 1992-ben alakult meg, adott számot működésükről Bulyovszky Loránd, az alapítvány alelnöke. Az alapítványt tizenhat tagú kuratórium vezeti, első - és azóta minden alkalommal újraválasztott - elnöke Borbély László államtitkár. Céljuk volt a városépítő polgármester, Bernády György köztéri szobrának felállítása, a város magyarságát szolgáló kultúrcentrum létrehozása, és a Bernády-kultusz továbbéltetése. A köztéri szobrot 1994-ben felállították, 1995. nov. 4-én megnyílt a Bernády Házként ismert kultúrközpont, melyben képzőművészeti tárlatok, könyvbemutatók, előadások, szemináriumok, politikai rendezvények váltogatták egymást. Sikeresen együttműködnek a különböző nem kormányzati szervezetekkel, többek között a Kós Károly és az Aranka György Alapítvánnyal, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével, a Talentum Tehetséggondozó Alapítvánnyal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel, a Pro Europa Ligával, a Kemény Zsigmond Társasággal vagy a Duna Televízióért Alapítvánnyal. Harmadik éve megrendezik meg a Bernády Napokat is. Az elsőt 1998-ban, dr. Bernády György halálának hatvanadik évfordulóján rendeztük meg, ekkor állították fel a Kultúrpalota Tükörterme előtt a hajdani polgármester mellszobrát, Gyarmathy János alkotását. Az ott elhangzott előadások, valamint az akkor bemutatott dokumentációs anyag egy részét 1999-ben könyv alakban is megjelentették. Szintén tavaly avatták fel azt az emléktáblát, amelyet Bernády egykori lakóházának homlokzatán helyzetek el. Évente egy személyt kitüntetnek Bernády-emlékplakettel. 1999-ben elsőként Fodor Imre polgármester, idén Frunda György részesült ebben a kitüntetésben. - Jövőre tervezik a Bernády-ház bővítését. /Szentgyörgyi László: Céljuk: a Bernády-kultusz ápolása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 31./

"Jún. 16-20. között rendezték meg Sikondán (Magyarország) 120 határon túli és 80 magyarországi diák és ifjúsági lapszerkesztő részvételével a kárpát-medencei gyermektalálkozót, melyet a pécsi Szivárvány Gyermekház és a Baranya Megyei Gyermek és Ifjúság Közalapítvány szervezett. A rendezvény lehetőséget nyújtott az ismerkedésre, a határon túli magyar nyelvű ifjúsági kiadványok tartalmi, szerkesztési problémáinak megbeszélésére. Az erdélyi kiadókat a kolozsvári Napsugár és Szivárvány részéről Zsigmond Emese, a Tinivár Kiadó részéről dr. Bartha Zoltán, a nagyváradi Szemfüles részéről Molnár Anikó, a marosvásárhelyi Talentum Alapítvány részéről Náznán Olga, a sepsiszentgyörgyi Cimbora részéről Farkas Ágnes képviselte. A vajdasági Jópajtás, a horvátországi Barkóca, a burgerlandi Hírhozó, valamint a magyarországi Szivárvány és Hetedhéthatár diákolvasóinak és szerkesztőinek együttléte hasznos volt. /Horváth Gyöngyvér: Nemzetközi gyermektalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./"

"Gyermekprogrammal folytatódott aug. 3-án a Csíkszeredai Városnapok rendezvénysorozata. A Talentum Alapítvány szórakoztató tevékenységekkel vonzotta a gyermekeket. Megtartották a testvérvárosok küldöttségeinek találkozóját. 444 éve keltezték azt a dokumentumot, amely első alkalommal említi Csíkszereda mezővárost. A születésnap alkalmával rendezett városnapok kiemelkedő eseménye az ünnepi tanácsülés, amelyen átnyújtják a város kitüntetéseit. Azt, hogy ma Csíkszeredának egyeteme van, sokban köszönhető dr. György Antalnak, akinek díszpolgári címet adományozott a város. Pro Urbe-díjat kapott a Csíki Játékszín, továbbá a Márton Áron Gimnázium fiú kosárlabdacsapata, amely országos bajnoki címet szerzett. /Takács Éva: Változatos, hangulatos rendezvények. Csíkszeredai Városnapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./"

A Habakuk Bábjátszó Egyesület szervezésében május 11-13-a között zajlottak a Habakuk Napok, támogatója a Maros Megyei Ifjúsági Igazgatóság volt. Először Alternatív oktatási és nevelési módszerek címen beszélgetés folyt, témája: a bábjátszás, színjátszás, a néptánc és a kézműves-foglalkozások szerepe az ifjúság nevelésében. A beszélgetést Bartha Júlia, a Habakuk Egyesület vezetője nyitotta meg, aki az egyesület immár tíz éve tartó sikeres működésére emlékeztetett. Felszólalt többek között Dóczy Tamás, a Talentum Alapítvány vezetője, és a marosvásárhelyi ifjúsági szervezetek (a Gézengúz játszóházat működtető Folk Center, a Habakuk és a Talentum) jövőbeli nagyobb mértékű összefogásának szükségességét emelte ki. /Vass Margit: Csak a játékos tevékenységet kíséri öröm. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

Marosvásárhelyen Csató Béla esperes Keresztelő Szent János-plébánián tartott karácsonyi éjféli misén a szeretetről beszélt. Szászrégenben a polgármesteri hivatal 10.000 új lej értékben osztott ki csomagot a gyerekeknek. December 16-án a szászrégeni MADISZ az ifjúsági házban Kék nefelejcs címmel néptánctalálkozót szervezett, amelyen több környékbeli hagyományőrző együttes vett részt, a radnótfáji templomban pedig egyházi kórustalálkozó volt. December 22-én Szászrégen művelődési házában az RMDSZ helyi szervezete és a pedagógusok kisiskolásoknak szerveztek közös karácsonyi ünnepséget. A marosvásárhelyi Tálentum Tehetséggondozó Alapítvány az idén 15. alkalommal szervezte meg a közös karácsonyt az alapítvány által indított különböző foglalkoztatási csoportokban részt vevő gyerekeknek. Először a Habakuk bábszínjátszó csoport lépett fel, majd a Kilyén Ilka színművésznő által irányított színjátszó csoport tagjai Charles Dickens Karácsonyi ének című darabjának részletét vitték színre. Szerepeltek még a modern táncosok is. /-vagy-: Karácsony megyénkben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

Tizenötödik alkalommal szerveztek karácsonyi ünnepséget és műsort a marosvásárhelyi Tálentum Alapítvány által foglalkoztatott gyermekek a Deus Providebit Tanulmányi Házban. Dóczi Tamás, az alapítvány elnöke elmondta, az alapítvány létezése óta több mint 2000 gyerek lépte át a Vihar utcai központjuk kapuját. Sokuknak meghatározta az életét, pályaválasztását az itt eltöltött időszak. Örömmel foglalkoznak gyerekekkel, hiszen ők az élet legnagyobb ajándéka – mondta Dóczi. A tálentumosok betekintést nyújtottak az összegyűlt szülőknek, nagyszülőknek a mindennapi tevékenységükbe. Az óvodások gyerekjátékokat mutattak be, verseket, az alkalomhoz illő énekeket adtak elő. A Kilyén Ilka és Ritiu Krisztina által vezetett színjátszó körösök saját maguk által kitalált, rendezett improvizációs játékkal álltak színpadra. / -vagy-: Tálentum- karácsony. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 27./

Hónapok óta nem érkeznek a marosvásárhelyi civil szervezetekhez szociális projektekre jóváhagyott pénzösszegek a helyi önkormányzattól. A problémára a civil szervezetek és az önkormányzat illetékesei közötti találkozón hívták fel ismételten a figyelmet. A HIFA Románia megyei kirendeltségének vezetője, Simon Judit által kezdeményezett megbeszélésen többek között jelen volt a Caritas megyei kirendeltsége, a Cukorbetegek Egyesülete, az Alpha Transilvana Alapítvány, a Diakóniai Keresztyén Egyesület, a Talentum Alapítvány, valamint a helyi önkormányzat részéről Kolozsváry Zoltán helyi tanácsos. Kolozsváry Zoltán szerint a finanszírozás nem csak a civil szervezetek esetében késik, a polgármesteri hivatal adósságban úszik. Megoldásként azt javasolta, hogy összehívja a költségvetési bizottságot, talán lesz eredménye az egyeztetéseknek. /(bi): Üres a civil szervezetek számlája. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

OKTATÁSI KEREKASZTAL – Erős magyar intézményrendszer kell
A pedagógusok társadalmi megbecsülésre vágynak, a diákoknak nehezebb a felvételi első osztályba, mint egyetemre.
Mi is ez?
A Közéletre Nevelésért Alapítvány, Transindex és az Erdély FM kezdeményezte, a Janovics Jenő Alapítványnál tartott kerekasztal-beszélgetés témája az oktatási törvénytervezet, ezen belül pedig az általános és középiskolai oktatás volt. A beszélgetésen részt vett Batizán Emese szociológus, CEMO-aktivista, Bartos Miklós, az erdőszentgyörgyi iskolaközpont volt igazgatója, Bodolai Gyöngyi, a Népújság szerkesztője, Beke Gyöngyi, az Erdőszentgyörgyi Iskolaközpont földrajztanára, Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester, tanár, Horváth Gabriella, a Bolyai Líceum igazgatója, Kacsó Erika iskolapszichológus, Talentum Alapítvány, Kupán Edit, a Bălcescu iskola igazgatója, Pethő László, az Elektromaros Líceum tanára, valamint Szigeti Enikő CEMO-aktivista. Moderált Kósa András László szociológus, a Közéletre Nevelés Alapítvány kutatója. Portálunkon a vita szerkesztett átiratát közöljük.
Kósa András: Állandóan változik a tanügyi törvény. Most úgy tűnik, a kormány igazán nagy fába vágta a fejszéjét, és a teljes struktúrát átszabta: kiterjesztette az általános iskolát, a középiskolát három évesre csökkentette, illetve a tankötelezettséget 16 éves korban rögzítette. Továbbá meg lett szabva, hogy általános iskolában csak heti 20 órájuk lehet a diákoknak, míg középiskolában 25 órát lehet tanítani. Hogyan látják, ez sok vagy kevés?
Horváth Gabriella: – A heti 25 órás előírás szerintem irreális: ebben nincsenek benne a magyar órák. Utánaszámolva kiderül, magyar tagozatú líceumok esetében 32-33 körül mozog az óraszám. Ott vannak ugyanakkor a kétnyelvű vagy intenzív osztály-típusok, melyek eleve nagyobb óraszámmal működnek. Ilyen szempontból tehát sajnos nincsen nagy változás.
Az óraszám csökkentését a tananyag átstrukturálásával kellene megoldani: ki kellene venni olyan dolgokat, melyeket később, a szakosodás folyamán ráérnek megtanulni a diákok. Még egy megjegyzés az óraszám-csökkentéssel kapcsolatosan: mivel évek óta folyt a cirkusz emiatt, a minisztériumnak tavaly zseniális megoldása volt: kivett egy testnevelés-órát a heti kettőből, valamint összevonta a rajz- és zeneórát. Nem kell tehát zenekultúra, művészeti kultúra, és testnevelés sem kell. Ez volt a megoldás.
Bartos Miklós: – Szerintem a jelenlegi óraszám túl sok: a tanulók túlterheltek, és ezt el kell kerülni. Az egyik lehetséges megoldás az lehetne, ha általánossá tennék és kiterjesztenék a délutáni oktatást. A foglalkozások egy része átcsúszhatna délutánra, másrészt csökkenhetne a kötelező tantárgyaknak a száma is: enélkül nem tudunk zöld ágra vergődni. Persze mindenki félti a katedráját, de össze lehetne hozni az interdiszciplináris oktatást: meghatározott óraszámot egyik tantárgy keretében, és ugyanazon a vonalon mehetne a rokon tantárgyak oktatása is.
Horváth Gabriella: – Bizonyos humán osztályokban van “tudományok” néven ismert tantárgy, ami matematika, fizika, biológia és kémia kombinációját jelenti. Azonban a tankönyv nem lett lefordítva magyarra, továbbá túlságosan magas szintű: például nagyon sok kemény biológiát tartalmaz, olyasmiket, amiket biológia órán sem tanulnak a diákok. Ilyesmit nem lehet humán osztályoknak megtanítani. Tehát jó lenne ez a tantárgy, de megfelelő tartalommal.
Valóban túlterheltek a diákok?
Pethő László: – A diákok túlterheléséről sokat beszélnek, de én nem tudok egyetérteni ezzel: a diákok nincsenek túlterhelve, a diákok nem tanulnak. Az otthoni tanulás napi 10-15 percet jelent egy átlagos diák számára. Persze vannak csúcsdiákok is: csakhogy számukra szinte lehetetlen megtanulni azt a tananyagot, ami le van írva a tantervben. A tanár sem tudja leadni az anyagot.
Szakoktatás ma
Pethő László: – Én megkérdőjelezem, Romániában van-e jelen pillanatban szakoktatás? A szakoktatás 8 éve kapott egy súlyos, övön aluli ütést, amikor megszüntették a csoportbontást. Szlovákiában 30-as osztálylétszámnál három csoportban folyik a munka; Magyarországon és Szerbiában két csoport van biztosítva. Nálunk megszűntek a csoportok, és ehelyett modulrendszerű szakoktatásra tértünk át: a tizenegyedikeseknek például tizenegy moduljuk van az év folyamán, azonban a modulokat csak az év végén zárják le – és nincs félévi értékelés. Ez szerintem katasztrofális következményekkel jár.
Az új tanügyi törvénytervezet a csoportbontásról nem ír, ugyanakkor a tervezetben olyan aberrációk vannak, hogy a mérnökképzésben nincsen érettségi matematikából és fizikából. Hiába tömjük elmélettel annak a diáknak a fejét, aki nem akar tanulni: annyit érünk el vele, hogy 15 percet fog otthon készülni. Ha a gyakorlat érdekli a diákot, akkor inkább építsen egy villanycsengőt, mint hogy fizika- vagy elektrotechnika feladatokat oldjon. Ehhez képest 5-8. osztályban már nincsen kézimunka-óra.
Hol vannak a tanárok?
Csegzi Sándor: – Nem csak a diák oldaláról kell nézni a problémát: a legnagyobb gond az, hogy nincsenek olyan tanárok, akik eléggé műveltek ahhoz, hogy átfogóbb típusú tantárgyakat le tudjanak adni. A jelenlegi oktatási rendszer nem ezt követi. Romániában ma jószerével nincsen pedagógus-képzés: a szerencsésebbeknek van némi pedagógiai érzéke és meg tud élni a pályán. Akiknek nincsen érzékük ehhez, egy csomó roncs gyermeket nevelnek. Ez szerintem egy fontos aspektus amiről gondolkodni kéne, annak ellenére, hogy a tanügyi törvény-tervezet ezekről a kérdésekről egyáltalán nem beszél.
Iskola és valós világ
Kacsó Erika: – A régi és az új pedagógiai szakkönyvek is azt írják le, hogy az iskola elsődleges célja olyan attitűdök, készségek, kompetenciák kifejlesztése, melyek révén a gyermekek meg tudnak felelni a mindennapi élet elvárásainak. A valóság azonban gyökeresen más: az iskolákban információk leadása folyik, mely nagyon távol áll a kompetenciák fejlesztésétől.
Vannak 9,70-es médiával rendelkező, nagyon jó képességű gyermekek, akik azonban szociális kompetencia szempontjából hátul kullognak. Őket az életre nem készíti fel az iskola. Hiába rendelkeznek megfelelő képességekkel ezek a gyermekek, fontos, hogyan élnek az adottságaikkal: hogyan kommunikálnak, hogyan tudnak kapcsolatokat létesíteni, hogyan “adják el” önmagukat.
Csegzi Sándor: – Megfigyelhető, hogy miközben interneten nagyon jól kommunikálnak a gyermekek, ha négyszemközti beszélgetésre kerül sor, nem tudnak épkézláb mondatokat megfogalmazni, nem tudnak viselkedni.
Kacsó Erika: – Nagyon szépen le van írva mindez a pedagógiai könyvekben, azonban szerintem nagyon nehéz a váltás a pedagógusok részéről. Miután az ember harminc évig alkalmazott egy módszert, nem mehet be, és nem állhat a feje tetejére. Nem megy a bohóckodás, a gyermekek figyelmét felkeltendő. Ahhoz, hogy ez a váltás sikerüljön, a pedagógusnak a mentalitásán, attitűdjén, életfelfogásán, értékrendjén kell változtatni. Ez hatalmas rugalmasságot igényel részéről.
Csegzi Sándor: – '96-ig a magyarországi fizika-kémia versenyeket uralták az Erdélyből jövő diákok: az első tíz helyen alig lehetett magyarországi diákot találni. Mára sikerült lerontani a romániai oktatást, így a magyarországi versenyeken nem tudunk ilyen mértékben tarolni. Ilyen téren tehát nincs előrehaladás. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz irányba tartunk olyan szempontból, hogy lehet, a megélhetésre kezdtük el felkészíteni a diákokat a tantárgyversenyeken való győzelem helyett.
Csakhogy azt látjuk, hogy míg a múltban egy 17-18 éves, érettségizett fiatal már készen állt a munkaerőpiacon való részvételre, addig ma ott tartunk, hogy a fiatalok 27-28 éves korukig tanulnak, és még így sem felelnek meg a piac elvárásainak: a munkahelyükön kell tovább képezni őket.
Kósa András: Kiváltható-e azzal a délutáni oktatás, hogy a civil szervezetek valamilyen oktatási tevékenységet folytatnak a kötelező órákon túl?
Szigeti Enikő: – A CEMO az elmúlt években megpróbálta bevinni az iskolákba az emberjogi nevelést. Ehhez létezik uniós szintű támogatottság, az EU minden országában megjelent egy Compass című könyv, mely több korosztálynak kidolgozott, személyiségfejlesztő és attitűdformáló interaktív gyakorlatokon és közös munkán alapszik. Ez az emberi jogi képzések képzési könyve.
Azonban nagyon fontos, hogy az iskola befogadó legyen: nem ismerem más szervezetek tapasztalatait, azonban mi azt láttuk, hogy vannak akadályok ilyen téren. Nem alakult ki ilyen gyakorlat, dolgozni kell az együttműködésért, fel kell építeni a bizalmat. Egyébként az ilyesfajta kezdeményezések nem csak emberjogi nevelés, hanem más tematikákban – például környezeti nevelés terén – is fontosak lennének.
Jó lenne, ha a civil szervezetek aktivistái nem csak ad hoc módon jelennének meg, hanem folyamatos jelenlétük lenne az iskolákban. Egyébként én szülőként is hiányolom az extrakurrikuláris tevékenységeket: gyermekem nagyon sok körre jár iskolán kívül.
Olyan tevékenységek ezek, melyeket iskolák is könnyen megszervezhetnének: sem a gyermeknek, sem pedig a tanítónak nem jelentene plusz terhet, az iskola pedig szélesíthetné a tevékenységi körét. További szempont, hogy használni lehetne a tantermeket – az iskolán kívül a civil szervezetek ugyanis sokkal szerényebb infrastruktúrával rendelkeznek.
Kósa András: Hadd kérdezzem meg, van-e értelme a 16 éves tankötelezettségnek ebben az értelemben, vagy az csak valamiféle fejkvóta, iskolafenntartási szempontból szükséges?
Pethő László: – Van. Tanítani kell a gyerekeket, de minőségi oktatás kell. Jelenleg nincsenek minőségi tanárok, sem a modern, sem pedig a szó klasszikus értelmében. Áprilisi tréfaként például a gyerekek eltüntették az egyik tanár régi, megsárgult cetlijét: az beleőrült, hogy cetli nélkül ő honnan adja le az anyagot?
Bartos Miklós: – Még Andrei Marga minisztersége idején volt egy olyan elképzelés, hogy a német modellt vezetik be. Ennek az a lényege, hogy megmarad az óvodai-elemi oktatás, és az elemi oktatáshoz kapcsolódik az 5.-6. osztály. Hatodik osztályban aztán szétválik a tanítás, szak- illetve elméleti oktatásra. A jó képességűek elméleti líceumban folytatják tovább tanulmányaikat, míg a gyengébbek szakmát tanulnak.
Bodolai Gyöngyi: – Szerintem a 16 éves tankötelezettség a legnagyobb problémája ennek a törvénynek. Ceauşescu idején is volt ilyen próbálkozás: vidéken bevezették a kötelező tíz osztályt, aminek az lett az eredménye, hogy a tizedik osztály után tömegesen hagyták ott az iskolát a diákok. Szerintem bűn egy jó képességű gyereket még egy évig egy olyan vidéki településen, olyan környezetben tartani, ahol egyedül csak ő akar tanulni. Régebben már 6.-7. osztályban kiválasztották a tehetségesebb diákokat, akik aztán tovább tanulhattak.
Bolognai folyamat és a diákok “parkoltatása”
Bartos Miklós: – Ebben az esetben a tanügyi törvénynek van egy pozitívuma is. Van ugyanis egy olyan kitétel, hogy az egyetemi hároméves, általános képzéshez még hozzáadódik két év mesteri, ami lehetővé teszi a szakemberek kiképzését.
Csegzi Sándor: – Igazából itt a bolognai folyamatról van szó: adnak mindenkinek három évet, aztán elválik, hogy kiből mi lesz. Annyit értek el, hogy most a fiatal nem 18 évesen érik be, hanem 22-23 évesen.
Bodolai Gyöngyi: – A bolognai rendszer azon az elgondoláson alapul, hogy parkoltatni kell a fiatalokat, hiszen nem tudunk nekik munkát biztosítani. Elküldjük őket mesterizni, aztán doktorálni, majd miután letette a doktorátust, a munkaadó azt veti a szemére, hogy túlképzett, nem tudják megfizetni.
Csegzi Sándor: – Ugyanakkor nem biztos hogy mindenki egyetemet kell végezzen. Ráadásul a jelenlegi rendszer olyan aberráns helyzeteket szül, hogy a Bolyaiba első osztályba felvételivel lehet bejutni, míg egyetemre pusztán csak kérvényezni kell a felvételt.
Tanárok megbecsülése
Csegzi Sándor: – Felmerül, hogyan lehetne a jó pedagógusokat megtartani? Meg kell őket fizetni – a pedagógusok közül sokan azért menekülnek a tanügyből, mert nem tudnak megélni abból a fizetésből, amit kapnak. A tanároknak is vannak igényei, méghozzá intellektuális munkájuk révén úgymond költségesebb igényeik vannak. Persze itt nem az autó minőségére gondolok.
Valamikor a pap mellett a tanító volt a legfontosabb ember a faluban. Mindenki ismerte és számon tartotta azt a két-három tanárt, aki kiemelkedett a közösségből. Most ki foglalkozik a tanárokkal? Az új oktatási törvény ilyen szempontból sem hoz megoldást.
Kósa András: Provokatív leszek: mi az a pénz, amivel meg lehet fizetni egy pedagógust? Gondolom, mindenki azt mondaná, ha egy kicsivel többet keresne, már jobb lenne. De ha mindenki többet keres, az infláció révén ez lenullázódik, és akkor újból meg kellene növelni.
Csegzi Sándor: – Nagyon rosszul fejeztem ki magam: nem pénzt kellett volna mondjak, hanem megbecsülést, melynek egyik része az anyagi kompenzáció. A pedagógusok elsősorban társadalmi megbecsülésre vágynak.
Oktatási nehézséggel küzdő gyermekek
Kacsó Erika: – Bár a törvénytervezet megemlíti az oktatási nehézségekkel küzdő gyermekeket, azt hiszem, ezen a téren nagyon rosszul állunk. Nem léteznek ilyen gyermekekkel foglalkozó intézmények, alternatív oktatási eszközök, és a jogi háttér sem világos. Diszlexiás gyerekekkel például országos szinten egyedül a mi iskolánk foglalkozik.
Pethő László: – Az a baj, hogy miközben ezek intelligens, értelmes gyerekek, a sor végén kullognak, majd kiszorulnak az oktatási rendszerből, mert nem képesek felvenni a versenyt a többi diákkal.
Szigeti Enikő: – A magyarországi rendszerben a diszlexiásokat differenciáltan értékelik: a tanár nem ugyanazokat a módszereket használja számonkéréskor. Az osztályon belül is lehetőséget kapnak a többiekkel együtt dolgozni. A törvény Romániában nem beszél diszlexiáról, hanem “különleges szükségletekkel rendelkező gyermek” megfogalmazás van érvényben: kicsit olyan ez, mintha Romániában nem lennének diszlexiás gyermekek. Ezt tehát még nem sikerült tudatosítani a civil szférának.
Kacsó Erika: – Mi írtunk ez ügyben a minisztériumba, de nem jött válasz rá.
Bartos Miklós: – Ceauşescutól származik az az elgondolás, hogy fel kell számolni az oktatási nehézségekkel küzdő gyermekek számára létesült iskolákat, mert Romániában nincsenek ilyen gyermekek. Képzeljék el hogy ha Marosvásárhelyen is gondot jelent ezeknek a gyermekeknek a kezelése, akkor mi a helyzet a falusi iskolákban?
Kósa András: – Hadd világítsam meg a kérdést finanszírozási oldalról. Járjon-e a tanulási problémákkal küzdő gyermekek után nagyobb fejkvóta? Elvileg ez indokolt lenne, hiszen nagyobb odafigyelést, ráfordítást, több pedagógust igényelnek. Csakhogy a magyarországi példa azt mutatja, hogy ahogy bevezették a diszlexiások után járó magasabb fejkvótát, egyes vidékeken 200 százalékkal nőtt a diszlexiás gyermekek száma.
Helyi iskola vs. iskolaközpont
Csegzi Sándor: – A mostani finanszírozási rendszer lehetőséget ad arra, hogy egy közösség – akár egyház vagy civil szervezet – fenntartsa a saját iskoláját. Így nem a tanfelügyelőség fogja eldönteni, hogy egy osztály megmarad-e hat gyerekkel vagy sem. Ebben én főként a kisebbségi oktatás szempontjából nagy lehetőséget látok, hiszen ilyen körülmények között a szociális igények mellett a tehetséggondozást is lehetne kezelni.
Kósa András: Épp Erdőszentgyörgy kapcsán merül fel a kérdés, hogy ha a megye hatáskörébe kerülnek a középiskolák, akkor például egy erdőszentgyörgyi líceum leépülhet, pusztán amiatt, hogy a megyei önkormányzat politikai összetétele nem kedvező?
Bartos György: – Valószínű, hogy a megyei tanácsnak való alárendelés ellehetetlenít erdőszentgyörgyi, szovátai vagy nyárádszeredai líceumokat. Amúgy távlatilag szerintem iskolaközpontokat kellene létrehozni – nem lehet középiskolákat fenntartani vidéken akkor, amikor a tanács saját alkalmazottait sem tudja fizetni.
Gondot okoz a gyermekek száma is: míg korábban Erdőszentgyörgy környékén még három általános iskola volt, mára már egyet is alig tudnak fenntartani a törvényben megszabott osztálylétszámmal. Sem Gegecen, sem Rigmányban, vagy Havadon nincs több tíz-tizenöt helyben dolgozó családnál. Rajtuk kívül mindenki a központok felé igyekszik, mivel itt lehet megélhetésre szert tenni. A megoldás tehát az, hogy buszokkal vigyük a gyerekeket a legközelebbi iskolaközpontba. Rosszabb esetben a bentlakás is felmerülhet.
Kósa András: Az iskolaközpontok létrehozása ellentmond annak a törvénytervezetben szereplő megjegyzésnek, vagy ha úgy tetszik, kiskapunak, miszerint bármely közösség fenntarthatja a tanintézményét. Kolozs megyében például szintén hiába próbálják megszervezni az iskolaközpontokat, a szülők inkább a helyi román iskolába íratják gyereküket, hogy ne kelljen ingázzanak. Kolozsváron egyébként kiürülőben vannak a nagy múltú tanintézmények, mert a város akkora lett, hogy komoly logisztikai kérdéssé vált valamelyik külvárosból naponta eljuttatni a gyermekeket a Brassaiba vagy Apáczaiba.
Kupán Edit: – Szerintem már csak azért is meg kellene tartani az iskolákat, mert a jövő a vidéken maradásról szól, arról, hogy az emberek helyi szinten szervezik meg életüket. Persze most finanszírozás szempontjából nem könnyű, de ezt az átmeneti időszakot át kell tudni vészelni.
Bartos Miklós: – Csakhogy itt felvetődik az, hogy mennyire hatékony egy vidéki iskola mondjuk Bözödön? Milyen tanerő kerül ki Bözödre, és milyen színvonalon zajlik az oktatás? Nem jobb behozni a gyermekeket az iskolaközpontba? Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az iskolaközpont-modell elsősorban magyar többségű vidéken működik, ilyen szempontból a szórványvidék problémás. Illetve az elemi oktatást mindenképpen helyben kell tartani, hiszen az a falu, ahol megszűnik az elemi oktatás, el van veszve.
Iskolafenntartás
Csegzi Sándor: – A törvénytervezetben eléggé homályosan van megfogalmazva, hogy pontosan hogyan is alakul majd a tulajdonviszony? Egyes paragrafusokban azt olvashatjuk, hogy az iskola állami tulajdon. Máshol kimondják, hogy a központi tulajdon mellett egyes esetekben a megyei és helyi tanács is tulajdonos lesz. Kérdés, hogyan lesz ez leosztva – erre valamilyen metodológiát ki kell dolgozni.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy finanszírozást tekintve jobb helyzetben lesz bármelyik líceum, ha átkerül a megyei tanácshoz. A megyei tanács kasszájába ma kevesebb pénz folyik be, mint a városi kasszákba, tehát ha fejkvótát kell adni, akkor a város könnyebben elő tudja teremteni a szükséges pénzt, mint a megye.
Az iskolákkal együtt mindenképpen központi támogatás is szükséges: ha ma megkapnánk az iskolákat és csak az önkormányzaton állna a finanszírozás, akkor bebukna minden iskola. Az egészségügyi minisztérium például az iskolaorvosokkal együtt átadta a vonatkozó költségvetést is – ennek így van realitása. Ha azonban ez nem így alakul, akkor visszafele léptünk.
Kósa András: Hogy látja a Bolyai aligazgatója ezt a fejkvótás-fenntartós-épület-tulajdonjogos kérdéskört?
Horváth Gabriella: – A Bolyai számára ez egy kettős helyzet: az épület nem a miénk, nem állami, hanem egyházi tulajdon, de ugyanakkor két állami iskola működik benne. A fejkvóta nekünk is jár ugyanúgy, mit bármelyik más iskolának. Számításaink szerint a jelenlegi fejkvótával nem kerülünk bajba, azonban sok iskolának gondot fog okozni a fejkvóta. A Művészeti Líceumnál kiszámolták, fél évre elég az összeg, mivel ott nagyobb az önköltség. A városi és vidéki kis iskoláknál biztosan lesznek gondok, hiszen ha a fejkvóta rendszer a jelenlegi állapotában marad, akkor sem tanárok fizetésére, sem iskolafenntartásra nem lesz elég pénz.
Mi az, hogy magyar osztály?
Pethő László: – Fel kell tenni a kérdést, pontosan mit is értünk a magyar osztály megnevezés alatt? A tanügyi törvény szerint magyar osztályokban a román irodalmon kívül minden tárgyat magyarul oktatnak. Maros megyében, ahol a magyar ajkú lakosság számaránya 43 százalék, a szakoktatásban a szaktantárgyak 80 százalékát románul oktatják, román ajkú kollégák. Ez eleve jogtalan, arról nem is beszélve, hogy ez megyei szinten 30-35 magyar mérnök számára jelentene állást. A román kolléga amúgy lehet, hogy jó tanár, de az Elektromaros líceum diákjainak 40 százaléka nem vásárhelyi: vajon hány felső- vagy közép-nyárádmenti diák ért annyira románul, hogy a szakszöveget megértse?
Kacsó Erika: – Sajnos nem csak a szaktantárgyakat, hanem elemi osztályokba az idegen nyelvet, választott tantárgyat, informatikát románul tanulják a diákok.
Szigeti Enikő: – Ha a finanszírozás helyi szintű lesz, lehet, hogy ez megváltozhat. Sokat jelent az, hogy az ember olyan hivatalnokhoz fordulhat, akiről tudja, hogy érti a problémáját. Nehéz elmagyarázni egy más közösségben élő, más problémákkal küszködő embernek azt, hogy miért gond az, hogy a gyermekem már első osztályban román anyanyelvű tanárral tanulja az angolt, vagy hogy a tornatanár is románul beszél és a gyerek nem érti mit mond.
Kósa András: Egy iskolavezetőnek milyen mozgástere van ebben a kérdésben?
Kupán Edit: – Szerintem a legfontosabb az, hogy a szülők tudják, milyen jogokkal rendelkeznek. Tudják, hogy nekik joguk van ahhoz, hogy a gyerekeik az anyanyelvükön tanulják ezeket a tantárgyakat. Mivel az igazgató általában nem akar konfliktushelyzetbe kerülni, ezért rendszerint a szülők kell lépjenek.
Csegzi Sándor: – Nem kell elfelejteni, hogy a szülő egyben választópolgár is. Tehát a szülőnek nem csak annyi szerepe lesz, hogy bemegy és vitatkozik az igazgatóval vagy a tanfelügyelővel, hanem eljöhet a polgármesteri hivatal elé és elmondhatja, hogy legközelebb a szavazatát másképp irányítja.
Szigeti Enikő: – Maros megyében a magyar gyermekek opciói igencsak leszűkültek. Marosvásárhelyen két iskola, a Bolyai és a Művészeti Líceum között lehet választani, illetve ha a szakoktatásra esik a választás, akkor nagyjából román nyelven fog tanulni a gyerek négy éven át.
Míg több helyen zajlik román nyelvű művészeti oktatás, a Művészeti Líceumban lecsökkentették az osztályok létszámát. 15 helyet szerettek volna biztosítani, annak ellenére, hogy ebben a líceumban bizonyítottan 20-25 gyermek szeretne tovább tanulni ötödikben és kilencedikben is. Azoknak a gyerekeknek, akik nem jutnak be a művészetibe, nagyon leszűkül a mozgásterük: a Bolyain kívül nincsenek erős és jó magyar gimnáziumok. Ugyanakkor nem feltétlenül akar mindenki a Bolyaiba menni.
Second hand érzés a diákok között
Pethő László: – Marosvásárhelyen akkut problémává vált az, hogy nincsen magyar szaklíceum. Itt-ott van ugyan egy-egy magyar osztály, azonban egy magyar tantestület kialakításához minimum három párhuzamos magyar osztály kellene működjön a szaklíceumokban. Más a hangulat egy olyan iskolában, ahol a feliratok magyarok, mindenki magyarul beszél. Ezekben a szaklíceumokban egy second hand érzés alakul ki a magyarokban.
Horváth Gabriella: – Amikor mi, bolyaisok elmegyünk egy vegyes tannyelvű iskolába, akkor gyakran meglepődünk, hogyan is tudnak kollégák létezni egy ilyen vegyes iskolában. A szünetben a gyerekek meghúzódnak a folyosón vagy az udvaron, rosszabb esetben az osztályteremből sem mennek ki, mert nem beszélhetnek magyarul. Épp ezért nem rossz a magyar szakiskola ötlete, ahol tömöríteni lehetne ezeket az osztályokat.
Szigeti Enikő: – Normális helyzetben nem célszerű szegregálni, elkülöníteni a gyermekeket, hiszen sokkal jobb, ha a magyar és román gyermekek együtt vannak: így tanulhatnak egymástól. De mivel a tapasztalat azt mutatja hogy a két tannyelvű intézményeken belül is elindul egy furcsa szegregálódás, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a magyar közösségnek egy erős saját intézményrendszert kell kialakítania. Ezekkel a feltételekkel, ezzel a bánásmóddal a magyar gyermekek nyelvi jogai sérülnek a rendszerben. Arról nem is beszélve, hogy mivel nem anyanyelvükön tanulják a szaktantárgyat, a magyar gyermekek nem tudják ugyanazt a szintet hozni, mint a román nyelvű diákok.
Kupán Edit: A magyar gyermek nem úgy érzi magát mint egy román: végigmegy a folyosón, mindenhol román feliratok, a hirdetések románul jelennek meg, az iskola épületén románul van kitéve a tábla, az iskolai rendezvény románul folyik. Ez igazából rajtunk, vagy az iskola vezetőségén múlik, de gyakran nem tudatosul az emberek nagy részében, hogy ez mennyire fontos.
Transindex.ro,

Civil szervezetek vására nyílik Marosvásárhelyen
Együtt a közösségért jelszóval immár nyolcadik alkalommal szervezik meg a hétvégén Marosvásárhelyen a civil szervezetek vásárát. „Az eddigi vásárok során 30–35 szervezet nevezett be a vásárra, szombaton délelőtt mintegy ötven sátor lesz a Rózsák terén, és a délelőtti felvonuláson mintegy 600 résztvevőre számítunk” – közölte a vásárhelyi Alpha Transilvania Alapítvány vezetője, Andreia Moraru.
A másik főszervező, a Divertis Egyesület vezetője, Koreck Mária úgy véli: talán a válsághelyzet miatt a civil szervezetek úgy érzik, hogy többet kell tenniük embertársaikért, a nehézségek leküzdéséért.
Pénteken délután a Bernády-házban kerekasztal-beszélgetés előzi meg a szombati, nyílttéri rendezvényt. Ennek keretében főként arról lesz szó, hogy a krízishelyzet közepette hogyan alakíthatják a civil szervetek a jövőképüket, miként őrizhetik meg, teljesíthetik ki küldetésüket.
Ezen belül a Maros Megyei Múzeum igazgatója, a dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány vezetőségi tagja a térség művelődési eseményeiről értekezik, majd szó lesz a vásárhelyi kerékpárutak kialakításának szükségességéről, a megye gazdasági fejlesztési perspektíváiról, és a civileknek e téren betölthető szerepéről.
A szombati rendezvény keretében az összes civil szervezet bemutatkozik. A résztvevők kerékpár-, futó- és sakkversenyen, ügyességi próbákon mutathatják meg tudásukat. Közben a téren mindenféle zenei stílus felhangzik a különböző együttesek jóvoltából. Délelőtt vérnyomásmérés, vércukorszintmérés is lesz, és az elsősegély-nyújtási bemutatók sem maradnak el. Ezenkívül a Talentum Alapítvány kreatív műhelyt működtet. A ROTARACT crash-szimulátort szerel fel a központban. A Habakuk standnál folyamatosan zajlanak majd a bábszínházi előadások, az Alpha Transilvania Alapítvány standjánál az 1–3 éves gyerekeket várják a játszóházba. A Málnássy László Gombászegyesület gombafelismerő versenyt szervez, míg a Pro Biciclo Urbo szervezet kerékpár-ügyességi vetélkedőre invitálja az érdeklődőket.
Máthé Éva
Krónika (Kolozsvár)

„Talentumokat” várnak
Tehetséggondozás a vásárhelyi alapítvány programjainak a célja
Óvodásoknak, kisiskolásoknak szervez tehetséggondozó foglalkozásokat Marosvásárhelyen a Talentum Alapítvány, szeptember végéig írathatják be a programra gyerekeiket a szülők.
A jó képességű, az iskolában jól tanuló gyerekeket támogatják, akik előmenetelét a családban fellépő anyagi és más gondok – mint a munkanélküliség, az alkoholizmus, vagy a távol dolgozó szülők hiánya – gátolják. Az Esély elnevezésű program szükség esetén anyagi segítséget is nyújt; célja, hogy segítsen a gyerekeknek abban, hogy hátrányos helyzetüket leküzdjék, és képességeiket fejleszthessék. „Az alapítvány másfél évtizede sikeresen működik ezen a területen” – mondta el lapunknak Kacsó Erika pszichológus, az alapítvány munkatársa.
Az október 11-én kezdődő foglalkozások keretében az óvodásoknak általános képességfejlesztő csoportot indítanak, ahol a kicsiket játékosan tanítják angolul, fejlesztik a zenei hajlamukat, a rajzkészséget, de barkácsolás, gyerektorna és környezeti nevelés is várja őket. A Zenebona Palota célja az óvodás gyermekek általános zenei készségének, a ritmusérzék, zenei hallás fejlesztése sok játékkal és közös énekléssel.
Az iskolások a színjátszó csoportban személyiségfejlesztő és szocializációt elősegítő tevékenységekben vesznek részt. A pszichológus szerint már az iskoláskorban fontos a magabiztos fellépés, amihez, ha szép beszéd is társul, a siker félig biztosított. A színjátszás hozzájárul az önkifejezés, a mozgáskészség fejlesztéséhez, az izgalmak levezetésének elsajátításához is.
A Törpingáló Klubban Kántor Zita képzőművész várja a gyerekeket, hogy a festészet, a grafika titkaiba avassa be őket. Szórakoztató feladatokkal a matematikai-logikai gondolkodást fejleszti a Hókuszpók fejtörő csoport, amely keretében a szakemberek a feladatmegoldó készség, a kreatív gondolkodás kibontakozását segítik elő.
A felsorolt foglalkozások akár arra is kitűnőek, hogy felkészítsék a gyerekeket a művészeti iskola első, vagy ötödik osztályába való felvételi vizsgákra.
A szakemberek, pszichológusok, oktatók, pedagógusok, képzőművészek a szülőkkel is megbeszélik a programokat, az órarend és a csoportok kialakítása érdekében.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Egyesületek, alapítványok támogatása
A 2015. évi helyi költségvetésből
A helyi költségvetésből 2015-ben anyagi támogatásban részesülhetnek szociális gondozással foglalkozó bejegyzett egyesületek, alapítványok, amelyek a Marosvásárhelyi Helyi Tanáccsal szerződéses megállapodást kötöttek. Az 1998. évi 34-es számú törvény, valamint az utólag módosított 2001. évi 1153-as számú kormányhatározat értelmében a támogatásban részesülő egyesületek jegyzékét, valamint a pénzsegély mértékét a decemberi helyi tanácsi határozattal fogadták el.
Az idei évre igényelt pénzsegély iratcsomóinak benyújtási határideje a helyi önkormányzat Ifjúsági, Kulturális és Sporttevékenységek, Lakásügyi Osztályára 2014. október 31-e volt. Október folyamán kilenc pályázatot nyújtottak be, a kritériumok alapján novemberben értékelte azokat a szakbizottság, ennek nyomán a támogatásra jogosult pályázatok pénzforrásának kiegészítésére 326.196 lejt különítenek el a helyi költségvetésből. Ezáltal 363 személy részesül szociális gondozói támogatásban, köztük idős személyek, cigánygyerekek, fogyatékkal élők, HIV- fertőzött, illetve AIDS-es kiskorúak/fiatalok, valamint szükségben élő családok tehetséges gyermekei.
A 2015 januárjától decemberéig folyósított pénztámogatást egyenlő részletekben minden hónap 25-éig juttatják majd el a nyertes pályázókhoz. A kilenc nyertes pályázó között van a görög katolikus Caritas Egyesület, amely 82 ezer lej összértékű pályázata kivitelezéséhez 41 ezer lejt kérelmezett a helyi tanácstól, a szakbizottság 28 ezer lejnyi finanszírozást ajánlott fel számukra. Az egyesület által felvállalt harminc idős embernek az otthoni gondozásához szükséges pénzsegély élelmiszerre, tisztálkodási szerekre, szállítóeszközök üzemanyag- költségének fedezésére stb. szükséges. Az UnitárCoop Alapítvány 43 ezer lejt igényelt a 63 ezer lejes pályázat kivitelezéséhez, a bizottság 32 ezret ajánlott a harmincöt idős személy otthoni szociális ellátására. A Hifa–Románia Egyesület a 104 ezer lej összértékű pályázatához a benyújtott 77 ezer lej helyett 50 ezret kap majd ötvennégy fogyatékkal élő személy saját otthonában való élelmiszerrel, tisztálkodási szerekkel, egészségügyi fogyóanyagokkal való ellátására, gondozására. A Családok és Nagycsaládok Marianum Egyesülete közel 29 ezer lej összértékű pályázatának finanszírozásához 14 ezer lejnyit igényelt és kapott a tizenöt idős személy saját lakásában való ellátására, gondozására. A Diakónia Keresztény Alapítvány 173 ezer lejes összértékű pályázatához 60 ezer lejt igényelt, a felajánlott összeg 46 ezer lej, ebből ötven idős személy részére juttatnak élelmiszert és tisztálkodási szereket, biztosítják az otthoni idősgondozást. A Szivárvány Alapítvány a 213 ezer lejes összértékű pályázatával szerencsésnek mondhatja magát, ugyanis 49.800 lejt igényelt, a bizottság ezúttal majdnem a kért összegre bólintott rá, éspedig 49.792 lejre. A nappali foglalkoztató központban a Hidegvölgyben élő 98 roma gyerek számára biztosítják majd az étkeztetést, illetve tanszereket, tisztálkodási szereket, a szállítóeszközök üzemanyag- költségét, a személyzet bérét stb. A Talentum Alapítvány 99 ezer lej összértékű pályázatához 62 ezer lejt igényelt a helyi költségvetésből, a jövő évben közel 47 ezret kap majd a nehéz sorban élő családokból származó negyven tehetséges gyerek és fiatal támogatására. A Rhema Alapítvány – Ioana nappali foglalkoztató központ 91 ezer lej összértékű pályázatához 45 ezer lejnyi finanszírozásra számított, a bizottság által jóváhagyott összeg közel 33 ezer lej, ami a Hegy utcai huszonnyolc cigány gyermek nappali foglalkoztatására: étkeztetésére, szállítására, tisztálkodására, a szállítóeszközök üzemanyagköltségére fordítható. Ugyancsak a Rhema Alapítvány HIV-fertőzött, illetve AIDS-es kiskorúak és fiatalok számára igényelt a 176 ezer lej összértékű pályázata kivitelezéséhez 53 ezer lejes támogatást a helyi költségvetésből, ennek kevesebb mint felét ítélte meg a szakbizottság: 24.272 lejt. Ezt az összeget 13 HIV-fertőzött/AIDS-es kiskorú és fiatal étkeztetésére, tisztálkodási szerekre, üzemanyagra stb. fordítanak.
Ahhoz, hogy a helyi költségvetésből havonta pénzsegélyben részesüljenek a nemkormányzati egyesületek, alapítványok, annak feltétele az előző év decemberében a helyi tanáccsal kötött szociális ellátási megállapodás, illetve annak bizonyítéka, hogy legkevesebb egy éve szociális szolgáltatást nyújtanak, nincs tartozásuk stb.
A törvény értelmében az állami pénzsegély nem fedezheti teljes mértékben a szociális ellátóegységek tevékenységét, a cél az anyagi források kiegészítése. A marosvásárhelyi tanács szociális ellátási és gazdasági ügyosztályai havonta ellenőrzik majd a támogatásban részesülő alapítványok által felvállalt szolgáltatások kivitelezését, a pénztámogatásnak a pályázatban foglaltak szerinti felhasználását, valamint a törvényes előírások betartását. Abban az esetben, ha a finanszírozó helyi tanács rendellenességeket talál, felbonthatja a megállapodási szerződést.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Húszéves az Ügyes Kezek Alapítvány
Magukra találtak a sérült fiatalok
Fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte a múlt hét végén a marosvásárhelyi Ügyes Kezek Alapítvány, amely immár két évtizede áll a fogyatékkal élő fiatalok szolgálatában. Bár rögös, akadályokkal teli út vezetett idáig, a lelkes csapat helytállt, és a mai napig azon munkálkodnak, hogy önállóságra ösztönözzék a fogyatékkal élőket, és elejét vegyék állapotuk romlásának. A nappali központjukban ötven fiatal felnőtt vesz részt a fejlesztő foglalkozásokon, különféle programokba kapcsolódnak be, nem szigetelődnek el a világtól, hanem aktív, teljes életet élnek.
"Az alapítvány számunkra áldás. Ez az a hely, ahol nem néznek le, nem sajnálnak, hanem elfogadnak, és szeretetük igazi mély megértésből fakad. A közösségben a lányom jól érzi magát, megtalálta a helyét, és úgy látom, boldog. Erre a kicsi családra nagy szükségünk van, hogy el tudjuk fogadni a múltat, megérthessük a jelent és bízni merjünk a jövőben" – fogalmazta meg rendkívül találóan egy fogyatékkal élő lány édesanyja mindazt, amit nyújtott az Ügyes Kezek az elmúlt két évtized alatt a sérült fiataloknak és családjaiknak. Hiszen húsz évvel ezelőtt a szülők álmodni sem mertek azokról a lehetőségekről, amelyeket példaértékű összefogással és kitartással sikerült megteremteni mára felnőtté vált gyermekeik számára.
Az elmúlt húsz évet, a kezdeteket Simó Ágnes, az alapítvány egyik alapító tagja, egy fogyatékkal élő lány édesanyja elevenítette fel.
– 1993-ban ismerkedtem meg néhány olyan szülővel, akiknek szintén sérült gyerekeik voltak, valamint Pethő Mária doktornővel. Ekkor derült ki az is, hogy a Kárpátok sétányon a bölcsődében délutánonként foglalkoznak fogyatékkal élő fiatalokkal. Elmentünk oda is, és ott hallottam először a Hit és Fényről, ami egy nemzetközi mozgalom, értelmi sérültek és családjaik lelki közössége. Havonta egyszer volt találkozójuk. Itt alakult ki az a mag, akik majd elindítottuk az alapítványt, mert mi szülők rájöttünk, hogy ezeknek a gyerekeknek mennyire jó egy közösséghez tartozni. Dr. Pethő Mária, aki később az alapítvány elnöke lett, kapcsolatba került Kathy Teddel, az angol Joy Alapítvány képviselőjével, akik kezdtek támogatni minket ceruzával, papírral, ami kellett a délutáni foglalkozásokhoz.
Egy kis csoport fiatal nekifogott dolgozni egy kis műhelyben, képeslapokat készítettek, például úgy, hogy az ujjukat belemártották a festékbe, és rányomták a lapra. Innen jött az ötlet, hogy legyen az alapítvány neve Ügyes Kezek. Az elején a kis csoport a Kárpátok sétányon, a bölcsődében működött, de azt a helyszínt el kellett hagyjuk. Akkor jött a nagy segítség a Máltai Szeretetszolgálat részéről, megengedték, hogy délelőtt az ő székházukban tevékenykedjen a kis csoport.
Ebbe a csoportba szellemileg sérült, de mozgásképes fiatalok jártak, viszont kiderült, hogy vannak mozgássérült fiatalok is, és részükről is igény lenne valamiféle tevékenységre, ezért ’98-ban a Talentum Alapítvány székhelyén elindult egy másik csoport. A két csoport tehát két külön helyszínen működött, így egyre hangsúlyosabbá vált, hogy szükség van egy saját székhelyre. Az angol és francia támogatóink segítségével 2000-ben megvettük az Ojtúz utcában egy házat, amit fel kellett újítani, átalakítani, akadálymentessé tenni. Ez elég hosszadalmas volt, két évig tartott. Voltak pillanatok amikor anyagilag holtponton voltunk, de valahogy a Jóisten mindig adott olyan támogatókat, akik kisegítettek a bajból. 2002-ben végre "összeköltözött" a két csoport, akkor már 25 fiatalunk volt. Később a holland támogatóknak köszönhetően kibővítettük az épületet – foglalta össze nagyvonalakban az elmúlt évek történéseit az édesanya.
A "sorstársak" nagy családja
A fogyatékkal élő gyereket nevelő családok számára óriási támaszt jelentett az alapítvány keretében kialakult közösség, hiszen itt mindenki ugyanazokkal a gondokkal küszködött, itt nem kellett szembenézniük a megvető pillantásokkal, amikor gyerekük éppen nem úgy viselkedett, amint azt elvárnák tőle. – ’89 előtt nagyon sok család szégyellte, hogy sérült van a családban, a fiatalok elszigetelődtek, a négy fal között telt az életük. Sok család tapasztalta meg, hogy idővel elmaradt a baráti kör, mert az anya a gyereke nélkül nem ment, és így már nem is hívták, mert a gyerek hangos volt, nem illeszkedett be. Az alapítvány csodás lehetőség volt kitörni a magányból, társakra találni, a sérült fiataloknak és szüleiknek egyaránt. 15 éve szülőklubunk van, itt már csak az sokat jelent, hogy el tudom mondani azt, ami fáj, és nem fog senki kinevetni, mert ők is ugyanabban a helyzetben vannak. Én itt jöttem rá, hogy nekem nagyon jó dolgom van, mert az én lányom jár, rá lehet bízni kisebb feladatokat. A legtöbb szülőnek sokkal nehezebb. Ha nem is javul az állapotuk, a szinten tartás nagyon fontos. Csodálatos volt az évek során megtapasztalni, hogy a fiatalok megnyíltak, megtanultak bizonyos szabályokat, fegyelmet. A legnagyobb érdeme a tevékenységünknek, hogy ezek a fiatalok magukra találtak – mutatott rá Simó Ágnes.
Úszni, lovagolni járnak
Magdó Orsolya, az alapítvány igazgatója hasonlóképpen vélekedik. Mint mondta, felnőtt fogyatékkal élőkről lévén szó, a hangsúlyt az önállóságra való nevelésre fektetik.
– Ötven sérült jár hozzánk. Az a cél, hogy legalább abban a szűk körben, ahol megfordulnak, állják meg a helyüket. Például tudjanak szóba állni az újságárussal vagy a postással, vagy tanulják meg, hogyan kell viselkedni, ha kimegyünk az utcára vagy elmegyünk színházba. A szülők visszajelzései arra utalnak, hogy a foglalkozások hatására tapasztalnak viselkedésbeli változásokat gyerekeiknél. Például van, aki eddig nem mert köszönni, de most megteszi. Ugyanakkor a szülőknek óriási segítség, hogy legalább délelőtt, amíg a fiatalok a nappali központban vannak, kissé felszabadulnak – mutatott rá a foglalkozások előnyeire az igazgatónő. A nappali központban van egyéni és csoportos gyógytorna, pszichológus foglalkozik a fiatalokkal. Délelőttönként foglalkozásterápia zajlik: képeslapkészítés, gyertyaöntés, makramé, suba, valamint kerámiatárgyak készítése, illetve védett egységként szerződésük van egy gyógyszergyártó céggel, amelynek használati utasításokat tűrögetnek. Ezen tevékenységeknek köszönhetően a sérült fiataloknak lehetőségük nyílik arra, hogy hasznosnak érezzék magukat, örvendjenek kezük munkájának és fejlődjék az önbecsülésük. És az sem mellékes, hogy az évek során szoros barátságok alakultak ki, ha valaki nem jelenik meg a foglalkozáson, társai már hívják telefonon, hogy érdeklődjenek felőle. Magdó Orsolya igazgatónő munkatársaival együtt gondoskodik arról, hogy a kézműves-foglalkozások mellett színes és szórakoztató programokat szervezzen számukra. Például rendszeresen járnak lovagolni, úszni, mert a fiatalok részéről igény mutatkozik erre. Emellett rendszeresen színházba, kirándulni mennek, tehát – korlátaik ellenére – az alapítványnak köszönhetően kinyílt előttük a világ. A holland támogatóktól adományként kapott két kisbusszal meg tudják oldani a sérültek szállítását. A külföldi jótevők a kezdetektől kitartottak mellettük, és a mai napig meghatározó szerepet töltenek be az alapítvány életében, az angol és svéd támogatók havi rendszerességgel segítik őket, a hollandok pedig nagyobb beruházások esetén nyújtanak segítő kezet.
Saját fészek, az önállósodás első lépése
Az egyik legfontosabb kérdés, ami a sérültek szüleit foglalkoztatja, hogy mi történik majd a gyermekeikkel, amikor ők már nem lesznek. Ezért vált szükségessé egy lakóotthon létrehozása.
Simó Ágnes elmondta, az alapítvány képviselői a ’90-es évek végén Magyarországon jártak és ott ismerkedtek meg egy fészekotthonnal, ahová a sérültek beköltözhettek, miután a családból kikerültek, vagy meghaltak a szüleik. Ekkor fogalmazódott meg, hogy mekkora szükség lenne itt is egy hasonló otthonra. 2007-ben már konkrét elképzelések voltak ezen a téren, és végül tíz család vállalta, hogy összepótol, mivel szeretné, ha már az átmeneti időszakban, azaz amikor még él a szülő, gyerekeik önállósodnának.
– Találtunk egy telket Nagyernyében, 10 ezer euróért megvettük az öt ár területet, a tíz család adta össze a pénzt. Majd kerestük a pályázati lehetőségeket, mert a külföldi jótevőink részéről nem is mertünk ilyen méretű támogatást remélni, hiszen már az is óriási dolog volt, hogy segítenek a nappali foglalkoztató működésében. Végül ismét ők álltak mellénk, és nekik köszönhetően 2013 márciusában elkezdődött az építkezés, majd 2014 novemberében a tíz fiatal beköltözött a háromszintes Péter lakóotthonba. Itt nagy családként élnek együtt, mindenkinek megvannak a személyre szabott feladatai, van, aki nagyon ügyes zöldségpucolásban, van, aki a virágokat öntözi, van, aki kertészkedik.
Magdó Orsolya elmondta, újabb telket vásároltak a nagyernyei ház szomszédságában, ahová egy újabb lakóotthont terveznek, viszont ez egyelőre távlati terv.
Menyhárt Borbála Népújság (Marosvásárhely)

Versenyt hirdet a Talentum Alapítvány hátrányos helyzetű gyerekek számára
A marosvásárhelyi Talentum Alapítvány második alkalommal hirdeti meg Rejtett kincseink elnevezésű rendhagyó tehetségkutatóját, a Bethlen Gábor Alap tehetségkutató programjának keretében. Olyan gyerekek jelentkezését várják, akik látszólag sosem tűnnek ki semmivel, mégis tehetségesek valamiben.
A rendezvényre olyan Nyárád-, Maros- és Küküllőmenti hátrányos helyzetű gyermekek – nehéz anyagi körülmények a családban, gyermeküket egyedül nevelő szülők, külföldön dolgozó vagy beteg szülők, árva vagy állami gondozásban lévő gyermekek – jelentkezését várják, akik különleges képességekkel rendelkeznek népdaléneklés, magyar néptánc, tréfás mesemondás, népi anekdoták, meseillusztráció területén.
Jelentkezni november 4-éig lehet, és legtöbb 150 gyereket tudnak fogadni a versenyre – tudtuk meg az alapítvány munkatársától, Kacsó Erika pszichológustól. A nyerteseket a továbbiakban a Talentum Alapítvány támogatja tehetségfejlesztő tanácsadáson, illetve részt vehetnek az alapítvány tehetséggondozó programok tevékenységein az alapítvány költségén.
A rajzverseny kétfordulós lesz, azaz először kiválasztják a jelentkezők közül a legtehetségesebbeket, ők vesznek részt a november 19-ei rendezvényen. A többi versenyszám csak egyfordulós lesz – mondta Kacsó Erika.
„Főként vidékiek jelentkeztek tavaly, de voltak Marosvásárhelyről is, igyekeztünk főként hátrányosabb helyzetű településekről gyerekeket hívni, állami gondozottak is voltak a tavalyi vetélkedőn. Egy elfelejtett csoportból kerülnek ki a részt vevő gyerekek, akikről még a tanítók sem tudják, hogy tehetségesek, mert kevésbé jók a kognitív képességeik, a hátsó padban ülnek, de sokszor kiderül, hogy jól énekelnek, vagy kiváló mesemondók. Ezért fontos, hogy felfedezzék őket, mert így a pedagógusok is felfigyelnek rájuk, rájönnek, hogy velük is érdemes foglalkozni” – magyarázta a pszichológus.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro

Szent László kreatív ihlető forrás volt
Sikeresen zárult a legnépesebb erdélyi vetélkedő
Az Erdélyi Római Katolikus Főegyházmegye kilencedik éve teremt lehetőséget arra, hogy a kisebb és nagyobb, katolikus és más felekezetű diákok összemérjék tudásukat, bizonyítsák hozzáértésüket a kreatív képességek minden terén. Az idén a Szent László-év volt a 9. kreativitási vetélkedő témája, amely a legnépesebb valamennyi erdélyi vetélkedő közül.
Országot építő lovagkirályunk példája, akit ma szentként tisztelünk, és akinek nevéhez csodák egész sora fűződik, több mint 1.100 résztvevő fantáziáját mozgatta meg, s késztette valóban eredeti, egyéni gondolkozásra, alkotásra, cselekvésre a korábbi évekhez képest sokkal magasabb szinten a versenyzőket.
A résztvevők számbeli növekedése mellett a minőség érezhető emelkedése töltötte el jó érzéssel, de nehezítette meg ugyanakkor az értékelő bizottságok munkáját. A diákok az idén is tíz kategóriában mérték össze tehetségüket, tudá-sukat, ügyességüket: szín- és bábszínjátszás, zene, tánc, sport, szavalás, irodalom, rövidfilm, plakát, rajz és dombormű, fotó.
A versenyek három színhelyen, a Római Katolikus Teológiai Líceumban, a Bolyai Farkas középiskolában és a Deus Providebit Házban zajlottak jól szervezetten, gördülékenyen, fennakadások nélkül.
A vetélkedőt pénteken délután a Bolyai középiskola dísztermében dr. Tamási Zsolt-József főszervező, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Iskolai és Kateketiai Bizottságának tagja nyitotta meg, házigazdaként Hajdú Zoltán aligazgató, Székely Szilárd, a Római Katolikus Teológiai Líceum megbízott igazgatója, és Kelemen Márton, a rendezvény főtámogatója, a Maros Megyei Tanács képviselője köszöntötte a jelenlevőket, majd Balla Imre iskolalelkész adta áldását a vetélkedőre.
A verseny a tánccal kezdődött, amelyen a kisebbek, többnyire Akio Hayasi tanítványai remekeltek. A zsűri szerint megértették a versenyfelhívás lényegét, és a Szent László-kultuszhoz köthető gyermekjáté- kokat és táncokat adtak elő. Párhuzamosan a sport is elkezdődött, ahol szintén az elemi osztályok részéről volt nagyobb az érdeklődés. Érdekes, összetett vetélkedő volt – vágtafutás, kosárra dobás, helyből távolugrás és elméleti kérdések Szent Lászlóról –, amin szívesen vettek részt elsősorban a harmadikos, negyedikes kisiskolások olyan szoros, jó teljesítménnyel, hogy megosztott díjakat is kellett adnia a zsűrinek. A dramatizálás kategória zsűrije úgy vélekedett, hogy ennyire jól előkészített darabokkal nem találkoztak, ezért különdíjat is osztottak. Bábjátékban a Romulus Guga általános iskola diákjainak szólt az elismerés. Figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak a Gyergyóremetéről érkezett színjátszók, a Bolyai iskola diákjai. Megható, bátor fellépés volt a Római Katolikus Teológiai Líceum hetedik osztályos tanulóinak mint szerzőknek is az előadása, amely arról szólt, hogy az iskola bajban van, ezért számba vették a teendőket, és kiálltak az igazuk mellett.
A Bolyai Farkas középiskola amfiteátrumában a filmet készítő diákok, köztük előkészítősök is, mutatták be munkájukat. A zsűri elnöke szerint az idei hálás, a gyermekekhez közel álló témát magas színvonalon dolgozták fel. A kisfilmek egy része a Facebookon, az Erdélyi Magyar Televízió Hitélet című oldalán is megtekinthető.
A vetélkedők szombaton délelőtt folytatódtak. A Bolyai líceum dísztermében a zene kategória versenyzői játszottak a legkülönfélébb hangszereken, énekeltek szólóban és vokális együttesekben a zsűritagok gyönyörűségére. Volt olyan díjnyertes résztvevő, aki furulyázott, énekelt és hegedült is. Kiemelkedő előadással adóztak Szent László emlékének a jobbágytelki iskolások. Meleg hangú dicséretet kaptak a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumból érkezett énekes fiatalemberek. Az énekelő, hangszeren játszó gyermekek mellett elismeréssel szóltak a felkészítő tanárokról is.
Népes részvétellel számoltak a fotó, plakát, naptár kategóriában, ahol ötletes, színvonalas alkotásokat mutattak be a versenyzők. A rajz és dombormű kategória volt a legnépszerűbb, több mint 400 rajz közül kellett válogatnia a zsűrinek a különböző korcsoportokban. A művészeti iskolás tanulók nemcsak zenében, a képzőművészet terén is tehetségre valló, színvonalas alkotásokkal jelentkeztek.
A szavaló diákok népes tábora sok szép szavalattal kényeztette a zsűrit, amelynek tagjai hosszas vita után tudtak csak dönteni a sorrendről.
Nem volt a legnépszerűbb szak, de tehetséges, éretten, árnyaltan gondolkodó kisebb és nagyobb diákok írását olvashatta a zsűri az irodalom ketegóriában. Az I-IV. osztályosok azt bizonyították, hogy jól ismerik Szent László hőstetteit, az V-VIII.-os diákok a kimeríthetetlen gyermeki fantázia segítségével vitézül harcoltak Szent László csapatában. A középiskolások, akik himnikus dicsérő költeményt vagy kisesszét kellett írjanak egy Szent László-himnuszból ihletődve, magabiztosan, szép gondolatokat, mély érzéseket kifejező írásokkal bizonyították íráskészségüket, alapos felkészültségüket. Kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai, szinte az összes felsős nyertes az ő körükből került ki, a marosvásárhelyi katolikus iskola diákjai, nagyernyei, szászrégeni versenyzők a gimnáziumi osztályokból, valamint a Bolyai iskola másodikosai és egy marosszentgyörgyi iskolás.
Az ünnepélyes díjkiosztás a virágvasárnapot megelőző szombat délutáni szentmise után következett, hosszan belenyúlva az estébe. A zsűrielnökök értékelték sorra minden kategória eredményeit, és a három korcsoportban 540 díjat és 180 dicsérő oklevelet adtak át a nyerteseknek. A nyeremény a kolozsvári Verbum kiadó által felajánlott könyvjutalom volt, és néhány kategóriában a Talentum Alapítvány díja.
– Amikor a szervezést elkezdtük, kevesen hittek benne, de azt, amit az Úr épít, függetlenül attól, hogy akarják vagy sem, nem lehet lerombolni – mondta a záróünnepségen dr. Tamási Zsolt. Főszervezőként köszönetet mondott az előkészületekben, majd a verseny lebonyolításában, a diákok teljesítményének az értékelésében részt vevő pedagógusoknak, szakembereknek, a felkészítő tanároknak és a Római Katolikus Teológiai Líceum önkéntes munkát vállaló 40 diákjának, akik a szervezésben segédkeztek. És természetesen a diákoknak, akik Maros, Hargita, Fehér, Kolozs, Bihar, Kovászna és Temes megyéből érkeztek vagy küldték el postán alkotásaikat. Hálával szólt a társszervező intézményekről, a Római Katolikus Teológiai Líceumról, a Pro Vita Cristiana Alapítványról és a Bolyai Farkas iskoláról, valamint a többi támogatóról: a gyulafehérvári érsekség, a Keresztelő Szent János és a Szent Mihály plébániák, kiemelt médiapartnerek, cégek, magánszemélyek, akik hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

A tehetség ott is megmutatkozik, ahol nem is gondolnánk
Első alkalommal szervezett tehetségkutató versenyt a marosvásárhelyi Talentum Alapítvány a Maros megyei állami gondozott gyerekek számára. Az eseményt telt házas érdeklődés kísérte a nyárádszeredai művelődési otthonban.
A tehetséggondozással foglalkozó marosvásárhelyi Talentum Alapítvány havonta 130 gyereknek tart rendszeres foglalkozásokat, személyiségfejlesztő tevékenységet – mondta Kacsó Erika pszichológus, az alapítvány vezetőségi tagja. Hozzátette, első alkalommal szerveztek olyan vetélkedőt, amelyen bárki színpadra léphetett, hogy bemutassa tehetségét.
Az eseményt Nyárádszeredában tartották a művelődési otthonban, ahol zsúfolásig telt a nézőtér, a színpadra pedig énekkel, tánccal és különféle ügyességi játékokkal léptek a vállalkozóbb kedvű gyerekek, kezdve a legkisebbektől a legnagyobbakig. A Talentum Alapítvány felhívást intézett azokhoz a gyerekekhez, akik állami gondozásban élnek, családi típusú házakban, nevelőszülőknél laknak és valamilyen rendkívüli adottságuk van, jól énekelnek, táncolnak, bűvészmutatványokat tudnak, rajzolnak, kézügyességgel rendelkeznek. Kacsó Erika a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, főként énekkel és tánccal jelentkeztek, ugyanis ezek a legnépszerűbbek, de volt egy kisfiú, aki görkorcsolyás mutatvánnyal lépett fel és elnyerte a zsűri tetszését.
Az első díjat egy fogyatékkal élő gyerekekből álló tánccsoport kapta, amelyben a nevelők együtt táncoltak a kiskorúakkal. A pszichológus elmondta, nagy eltérést tapasztalt, azok között, akiket a felnőttek készítettek fel, illetve azok között, akik saját maguk tanulták meg a bemutatott táncot, éneket. „Ez utóbbiaknak nyilván sokkal nehezebb volt a felkészülés, hiszen a tévéből, videóról sajátítottak el egy-egy érdekes mutatványt, de nem kaptak senkitől irányítást, nem tudták például, hogy mire kell összpontosítaniuk, vagy mennyit tarthat a produkciójuk” – magyarázta a programfelelős, hangsúlyozva, hogy ha a felnőttek jobban a gyerekek mellé állnak, a tehetség is jobban kibontakozik. A tehetség sokszínű, ma már nem csupán a szokásos táncra, vagy énekre gondolnak, akik tehetségről beszélnek, hiszen az bármi lehet, amihez a gyereknek, kicsinek, vagy nagynak adottsága van. Ha erre figyel a környezet, a szülő, vagy a nevelő is és támogatást nyújt a fejlesztésében, akkor nő a gyermek önbizalma, fontosnak tartja saját magát, könnyebben elviseli a kudarcokat is.
– Sok a tehetséges gyerek és egy ilyen verseny lehetőséget nyújt a kibontakozásra, ösztönöz, hogy érdemes színpadra állni – tette hozzá Kacsó Erika, aki elmondta nem csak a legjobbakkal szeretnék folytatni a foglalkozásokat, de mindenkivel, aki erre igényt tart, vagy akit a nevelő segítenek ebben. Antal Erika / Székelyhon.ro