“Elég volt a konfliktusokból”
Interjú Brassai Zsomborral, az RMDSZ Maros megyei elnökével.
– Márciusban került az Maros megyei RMDSZ élére. Megválasztása után azt nyilatkozta, új fejezet kezdődik a szervezet életében. Érték-e meglepetések az eltelt időszakban, találkozott-e olyasvalamivel, amire addig esetleg nem volt rálátása?
– Semmiféle meglepetés nem ért, mindenre volt rálátásom, hisz tizenkét éven keresztül a korábbi elnök, Kelemen Atilla mellett vezettem a szervezetem. Számomra csupán a rám háruló felelősségérzet jelent újdonságot. Már beiktatásom másnapján fel kellett ismernem, hogy a döntéshozatalnak sokkal nagyobb a súlya, mint azelőtt. Különösképpen semmin nem kellett változtatnom, de a legmegfelelőbb döntések meghozatala érdekében konzultációs testületeket létrehozását javasoltam. Így született meg a vidékfejlesztési testület, amellyel havi rendszerességgel találkozunk és átbeszéljük a vidék gondjait, olykor pedig meghívott szakértők bevonásával próbálunk választ találni bizonyos sajátos kérdésekre. Folyamatosan konzultálok a pedagógusokkal, az orvosokkal, de igény mutatkozott az ifjúsági szervezetek bevonására is, és a sort itt még nem kell lezárni.
– Mennyire könnyíti a Maros megyei elnök dolgát, hogy hosszú évek után a marosvásárhelyi szervezet élére is egy teljesen azonos hullámhosszon lévő vezető került?
– Peti Andrással a tavaly együtt kezdtük el a városi alakulat átszervezését, így számos stratégiai kérdésben még az ő megválasztása előtt sikerült egyezségre jutnunk. Nem csak, hogy zökkenőmentes az együttműködés, de a két vezetőség állandó kapcsolatban van, amely lehetővé teszi a döntések előkészítését és összehangolását.
– A vásárhelyi RMDSZ-szervezetet újraalakították, ezzel egy időben azonban szerveződni kezdett egy belső ellenzék is, amelynek tagjai azzal vádolták önöket, hogy ki lettek rekesztve a megújulási folyamatból. Velük hogyan tudnak kommunikálni?
– Úgy tudom, Peti Andrásék többször is próbálták felvenni a kapcsolatot velük, szeretnék rendezni a viszonyt. Úgy, ahogy mi is egy megyei széleskörű konzultációt indítottunk, a városi vezetők is ezt teszik vásárhelyi szinten. Különböző grémiumokkal találkoztak, iskolai vezetőtanácsokkal, egyházi képviselőkkel, civil szervezetekkel, így kapcsolatba kerülhettek azokkal is, akik fenntartásokkal fogadták az átszervezést. Én magam is találkoztam annak az úgynevezett mozgalomnak egyik-másik vezetőjével és jeleztem, hogy nem áll szándékomban tovább gerjeszteni a konfliktust, elég volt belőle.
– Fiatal elnökként hogyan sikerül kézben tartani a szervezet "nagy öregeit"? Annál is inkább, mivel a keménykezű Kelemen Atilla idejében is akadtak külön utasok a "sztárpolitikusok" között.
– Nem hinném, hogy kézben kellene őket tartanom, én inkább a konszenzusos döntések meghozatalára és érvényesítésére próbálok törekedni. Ismétlem, testületekben gondolkodom, melyeknek a parlamenti képviselők is tagjai, ennek megfelelően rendszerességgel találkozunk és egyeztetünk.
– Éppen ez az: a csapatmunkában elengedhetetlen, hogy valaki, valakik ne külön utasként dolgozzanak az RMDSZ mellett vagy éppenséggel az RMDSZ ellen.
– Én nem látom ezt a külön utas ügyködést, inkább azt tapasztaltam az elmúlt négy-öt hónap alatt, hogy nem volt olyan kérdés, amiben ne tudtunk volna egyeztetni.
– Két-három év múlva lesz önben annyi erő és lélekjelenlét, hogy az általam említett "nagy öregek" némelyikének megköszönje negyedévszázados munkáját és arra sarkalja, hogy az ő korukban jó lenne átadni a stafétabotot az utánuk érkezőknek?
– Ezt nem nekem kell megtenni.
– Gondolja, hogy majd megteszik maguktól?
– Gondolom, hogy azzal a tapasztalattal, amivel rendelkeznek, pontosan be tudják majd mérni, hogy mi a helyes lépés az RMDSZ és a választópolgárok szemszögéből nézve. De már most megmondom: a következő választásokat ugyanazokban a széleskörű testületekben fogjuk megszervezni, amelyekben el kezdtünk most dolgozni. Nem hinném, hogy e miatt konfliktushelyzetbe kerülnénk.
– Apropó konfliktushelyzet: érkezése óta valamelyest javult vagy legalább változott az RMDSZ és Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester közötti, immár 1996 óta időnként rossznak máskor nagyon rossznak mondható viszony?
– Mind a megyei, mind a városi önkormányzat szintjén folyamatos egyeztetünk a politikai szereplőkkel, azokkal is, akik nem minden esetben nevezhetők politikai partnereknek. Minden egyes kérdésben megpróbáljuk azokat az érdekeket érvényre léptetni, melyek szolgálatára szegődtünk. Úgy tapasztalom, hogy mind a megyei, mind a városi önkormányzatban megtaláltuk a közös hangot az együttműködés érdekében. Sajnos rengeteg sérelem gyűlt fel az elmúlt években, személyes konfliktusok nehezítik az egészséges együttműködés kialakítását. Egy viszont biztos: a marosvásárhelyi illetve Maros megyei magyar érdek számunkra mindenféle kompromisszumot fölülír.
– Van ennek az együttműködésnek kézzelfogható eredménye?
– Első sorban a marosvásárhelyi 2-es iskola Bernády Györgyről való elkeresztelését tartom egy rendkívül jelentős lépésnek, amit nagyon következetes munkával vittünk véghez. Tegyem hozzá: karöltve a civilekkel, akiknek hálás vagyok a küzdelmükért. Ehhez a harchoz viszont társítanunk kellett azokat a politikai eszközöket, amelyekkel végül is elértük a tanintézmény átnevezését. Ebben voltak partnereink is, hisz a Szociálliberális Unió jobboldali része mellénk állt. Másrészt az iskolahálózat kialakításában is sikerült megfelelő megoldásokat találni ahhoz, hogy ne sérüljön a magyar oktatás. Sőt a belvárosban egy új magyar általános iskolát is létrehoztunk, hisz szeptembertől a Református Kollégium az egykori Szentgyörgy utcai leánybentlakásban előkészítő osztályt indít. Ez sem jöhetett volna létre a helyi eredményes politizálás nélkül. A megyei önkormányzat szintjén valamivel könnyebb dolgunk van, mivel a vezetői nyitottabbak. Éppen ennek köszönhetően a továbbiakban is meg tudtuk őrizni azt a hagyományos 40-60 százalékos pénzelosztási rendszert. Az már más kérdés, hogy nincs túl sok minden, amit el lehetne osztani. Belátom, Dorin Floreaval kissé nehezebb zöldágra vergődni, de vele is tárgyalásokat folytatunk. Úgy érzem, ha nem élezzük az etnikai konfliktusokat, csak sikerül megegyezni.
– Ugyanilyen eredményes egyezkedések folynak a többi magyar párttal is?
– Tulajdonképpen az utóbbi időszakban egyetlen olyan ügy kapcsán tudtunk megegyezni, ez az augusztus végi Vásárhelyi Forgatag megszervezése, amelyből mind az RMDSZ, mind az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kiveszi a részét. Nyilván ez nem egy politikai színezetű rendezvény és nem is szeretnénk, ha azzá válna. Konfliktusunk az elmúlt hónapokban nem volt, és azt gondolom, hogy, ha ezt a megközelítést állandó gyakorlattá fejlesztjük, akkor elkerülhetők azok a torzsalkodások, amelyek az elmúlt időszakban vesztességekhez vezettek.
Krónika (Kolozsvár)

Feszültségek
Egyre feszültebbé válik a magyar–román viszony, az ingerültség mindkét oldalon növekszik, amit a politikusok kijelentései csak fokoznak.
Magyar oldalon a tavaly óta tartó USL-s zaklatások (MOGYE, Nyírő-ügy, székely zászló körüli cirkusz) és főleg a magyar érdekeket teljesen figyelmen kívül hagyó Dragnea-féle régiós felosztási terv fokozzák a frusztrációt.
Bukarest nem hajlandó elfogadni, hogy a magyarság ragaszkodik egy olyan közigazgatási egységhez, ahol többséget alkot, s amely révén legalább régiós szinten nincs kiszolgálva a többség jóakaratának. Ez egy olyan nemzeti minimum, amiből a magyarság nem engedhet, hiszen ez lenne hosszú távú megmaradásának intézményes garanciája. Az európai példa egyértelműen bizonyítja, hogy autonómia nélkül a nemzeti kisebbségeket a beolvadás veszélyezteti. A kisebbségek beolvasztásáról lemondó nyugati országok szinte mindegyike elfogadta az autonómiát már néhány százezres létszámú kisebbségek számára is. Csupán a nemzeti állam eszméjébe megkövesedett Franciaország képez kivételt, s ennek nyomán Európa-szerte az elzászi németek és bretonok mellett az erdélyi magyarság az egyetlen milliós létszámú kisebbség, amely még részben sem rendelkezik autonómiával. Holott még a gyulafehérvári kiáltványban, 1918-ban is lényegében autonómiát ígértek a kisebbségeknek (saját anyanyelvű oktatás, közigazgatás és igazságszolgáltatás saját soraikból származó egyének által), de soha sem tartották be. A magyar többségű régió merev elutasításával – még autonómia nélkül is – pedig óhatatlanul az újabb kisemmizés réme körvonalazódik.
Aligha meglepő ezután, hogy a székelység mozgolódik, a lakossági elégedetlenség lecsapolására minden féle civil és politikai szervezet különféle tiltakozást tervez a kedvezőtlen régiósítás megakadályozására. A fokozódó sérelmek és a bukaresti hatalom hajthatatlansága mellett nem meglepő, hogy vannak, akik Budapest védnökségét tartanák szükségesnek, sőt olyanok is, akik a Romániával való konfrontációt sem vetnék el, ha az erdélyi magyarság sorsa forogna kockán – utóbbiaktól az Orbán-kormány elhatárolódott.
Ezen kijelentések viszont ingerültséget eredményeztek az egységes nemzeti államhoz körömszakadtig ragaszkodó Bukarestben. A jelenlegi alkotmány valóban kizárja az autonómiát – magyar többségű autonómia nélküli régiót azonban nem –, de az alkotmány nem szentírás, azt módosítani lehet.
Csupán politikai akarat kellene hozzá.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés: uszítanak ellenem, visszatérőben a diktatúra Romániában
„Íme, megfogant az uszítás, Romániában diktatórikus viszonyok állnak fenn. Jómagam nem kitüntetésért harcoltam Temesváron. Emberi méltóságomban sértenek meg ezzel a javaslattal" – mondta pénteken a magyar közmédiának nyilatkozva Tőkés László, akitől több román politikus elvenné azt a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatát, amelyet a romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért kapott. Az Európai Parlamenti képviselő úgy értékelte: az országban nem biztosított a szabad véleménynyilvánítás joga.
Mint korábban írtuk, pénteken a külhoni románság képviselőinek részvételével megrendezett 11. Marosfői Nyári Egyetem zárónyilatkozatában is arra kérték Traian Băsescu államfőt, hogy vonja vissza a 2009 decemberében megítélt díjat.
„Az nem lehetséges, hogy ezt a magyar szélsőségest, aki minden eszközzel Románia és a románság ellen harcol, Románia Csillagával tüntessék ki, ezért felkérjük az Elnöki Hivatalt, vonja vissza Tőkés Lászlótól az érdemrendet" – olvasható a székelyföldi román civil szervezetek által szervezett nyári egyetem pénteki zárónyilatkozatában.
A legfőbb román közjogi méltóságok mindegyike bírálta a héten Tőkést azért, mert a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy ezt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Traian Băsescu államfő a marosfői nyári egyetem megnyitóján hétfőn azt mondta: aki védhatalom kiterjesztését kéri egy másik államtól Erdély fölé, az nem érdemli meg a román állampolgárságot. Az államfő csütörtökön a II. világháborúban Marosorbón elesett román katonák emlékművénél is szóba hozta, hogy Erdély „diktátum alá helyezésének" ötlete nagyon megrendítette; csalódott egy olyan emberben, akit a román forradalom jelképének tekintett.
Victor Ponta miniszterelnök, az államfő politikai ellenfele is több ízben bírálta a héten Tőkést, akit – a védnökségével létrehozott Erdélyi Magyar Néppárttal együtt – szélsőségesnek nevezett.
Az érdemrend visszavonását elsőként Crin Antonescu szenátusi elnökvetette fel. „Így kellene megbüntetni ennek a román EP-képviselőnek a következetesen románellenes hozzáállását" – mondta Tőkés Lászlóról keddi sajtóértekezletén a Bukarestben kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnöke.
Maszol.ro

Tőkés: uszítanak ellenem, visszatérőben a diktatúra Romániában
„Íme, megfogant az uszítás, Romániában diktatórikus viszonyok állnak fenn. Jómagam nem kitüntetésért harcoltam Temesváron. Emberi méltóságomban sértenek meg ezzel a javaslattal" – mondta pénteken a magyar közmédiának nyilatkozva Tőkés László, akitől több román politikus elvenné azt a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatát, amelyet a romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért kapott. Az Európai Parlamenti képviselő úgy értékelte: az országban nem biztosított a szabad véleménynyilvánítás joga.
Mint korábban írtuk, pénteken a külhoni románság képviselőinek részvételével megrendezett 11. Marosfői Nyári Egyetem zárónyilatkozatában is arra kérték Traian Băsescu államfőt, hogy vonja vissza a 2009 decemberében megítélt díjat.
„Az nem lehetséges, hogy ezt a magyar szélsőségest, aki minden eszközzel Románia és a románság ellen harcol, Románia Csillagával tüntessék ki, ezért felkérjük az Elnöki Hivatalt, vonja vissza Tőkés Lászlótól az érdemrendet" – olvasható a székelyföldi román civil szervezetek által szervezett nyári egyetem pénteki zárónyilatkozatában.
A legfőbb román közjogi méltóságok mindegyike bírálta a héten Tőkést azért, mert a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy ezt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Traian Băsescu államfő a marosfői nyári egyetem megnyitóján hétfőn azt mondta: aki védhatalom kiterjesztését kéri egy másik államtól Erdély fölé, az nem érdemli meg a román állampolgárságot. Az államfő csütörtökön a II. világháborúban Marosorbón elesett román katonák emlékművénél is szóba hozta, hogy Erdély „diktátum alá helyezésének" ötlete nagyon megrendítette; csalódott egy olyan emberben, akit a román forradalom jelképének tekintett.
Victor Ponta miniszterelnök, az államfő politikai ellenfele is több ízben bírálta a héten Tőkést, akit – a védnökségével létrehozott Erdélyi Magyar Néppárttal együtt – szélsőségesnek nevezett.
Az érdemrend visszavonását elsőként Crin Antonescu szenátusi elnök vetette fel. „Így kellene megbüntetni ennek a román EP-képviselőnek a következetesen románellenes hozzáállását" – mondta Tőkés Lászlóról keddi sajtóértekezletén a Bukarestben kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnöke.
Maszol.ro

RMDSZ-főtitkár: Butaság elvenni Tőkés László kitüntetéseit
Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára szerint "butaság" lenne, ha az elnöki hivatal megfosztaná Tőkés László Európai Parlamenti képviselőt a temesvári népfelkelés kitörésének huszadik évfordulóján kapott legmagasabb román állami kitüntetésétől – írta hétfőn a maszol.ro hírportál.
"Tőkés László ezt az elismerést az 1989-es tevékenységéért kapta. Amit akkor tett, soha senki nem fogja tudni elvenni tőle. Mindannyian meg kell köszönnünk neki az akkor kiállását. A forradalom elindításáért kapott kitüntetésének visszavonása nagy butaság lenne" – nyilatkozta hétfőn a maszol.ro-nak az RMDSZ politikusa.
Kovács Péter ugyanakkor úgy vélekedett: Tőkés László az elmúlt 23 évben "mindent megtett azért", hogy egyre mélyebbre süllyedjen arról a piedesztálról, amelyre 1989-ben felkerült.
"Ha abbahagyná a közéleti tevékenységet, akkor Tőkés László mindannyiunk számára az a személyiség maradna, aki az 1989-es forradalom szikrája volt" – fogalmazott az RMDSZ főtitkára.
A Románia Csillaga érdemrendet "következetes románellenessége" miatt vonná meg Tőkés Lászlótól Crin Antonescu, a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnöke és a székelyföldi román civil szervezetek szövetsége. A legfőbb román közjogi méltóságok mindegyike bírálta Tőkés Lászlót azért, mert a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy ezt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
MTI

A Titanic kapitánya
Egy hajóskapitány minden körülmények között a partra vezeti a hajót – jelentette ki elnökké választását követően Traian Băsescu, amikor egy kérdésre a szükséges változtatások kihívásairól fejtette ki véleményét. A kijelentés azokban az időkben történt, amikor a politikai ígéretek komolyan vételének még volt némi értelme Romániában. Ám a megpróbáltatások időszaka hamarosan ezt is megcáfolta. Hiába küzdött az elnök a maga módján, a szükséges változások nem történtek meg.
A vitrinpolitika nagymesterei
A történelem nem azzal foglalkozik, hogy mit akar, vagy nem egy uralkodó, hanem a valóságot mutatja. Aki elfogadja a tényeket, az ki tudja olvasni ezt a valóságot, aki nem és mégis tudni véli, az „igazának” védelmében fenntarthatatlan magyarázatokra szorul, netán támadásra kényszerül. Ez utóbbit figyelhettük meg az uniós csatlakozást követő években, mikor a román társadalomban nyilvánosságra került néhány mítoszromboló evidencia. Ilyen volt az 1941-42-es román holokauszt feltárása, melyről a román történelemírás több mint 60 éven át hallgatott, és amely 3-400 000 áldozatot követelt. Vagy az 1944. augusztus 23-ai fordulat, melynek csak a PR-laborban készült verzióját tanították az iskolákban. Nem beszélve a dák–római származásról, melyről Lucian Boia neves történész szerényen csak annyit mondott, hogy nem vállalható és nem dokumentált. A római gyökerekkel dicsekedő grandiózus elképzelés valamikor a 18. század végén született, a dák származás mítosza pedig Nicolae Densuşianu 1913-as A prehisztorikus Dácia című könyvében lett kitalálva. Ezekre a kényelmetlen evidenciákra a román szakemberek meglehetősen idegesen reagáltak. Támadtak minden oldalról, a legtöbbjük pedig mélyen hallgatott. Eredmény? Elfogadás helyett továbbra is pompálták a kultúrába a mítoszt és a bűnbakot, nem tanulván az eléjük tárt tükörből. Nincs ez másként a gazdaságpolitikával sem. A ’89-es forradalom óta számtalan reformelképzelés született, hiába. A hatalmi elit országépítés helyett mindig a saját jólétével foglalkozott, íratlan szövetségben a közpénzek felett uralkodó maffiarendszerrel. Nem csoda hát, hogy tabuvá dagasztották a totális központosítás eszméjét, mely biztosítja számukra az uralkodást és a fehéringű fosztogatás lehetőségét. Betartani a törvényt? Csak ott, ahol nem zavar. Komolyan venni az EU normáit, az ügyeskedés promoválását a munka becsületével helyettesíteni? Majd jövőre... Tisztelni a másságot? Még mit nem! Az erényes attitűd idegen a vitrinpolitika nagymesterei számára. Inkább bevonnak néhány külföldön is szalonképes formaszemélyt s formaszövetséget, melyekre rábízzák a vitrinszerepet, s a film forog tovább. És azt remélik, örökre... Csakhogy a történelem másként gondolkodik. Egyik axiómája szerint az önámítás nem vezet sehova (Kérdés: Hova mentek? / Válasz: Tönkre.). Legyen a hajón a világ legjobb kapitánya, a Titanic akkor is menthetetlen. A kérdés tehát nem az, hogy a hajó miként ér partot, hanem hogy a katasztrófa mikor következik be. És ezt a kényelemhez és az íratlan előjogokhoz ragaszkodó román elit nem érti. Aki pedig vezetés helyett uralkodni akar, az taburendszeréhez igazodik, és nem veszi komolyan az alapvető változtatás imperatívuszát.
Párbeszéd kitiltva
A jelenlegi román–magyar feszültség a Szociálliberális Unió (USL) hatalomra kerülésével, a „Székelyföld nem létezik” tétel terjesztésével, a természetes magyar régiók felszámolását célul kitűző regionalizációs politikával és a székely zászlók ellen indított szimbolikus agresszióval kezdődött (erőfitogtató magyarellenes propaganda, a zászlók eltávolítására való felszólítások, perek indítása – „idegen szimbólumokat tűznek ki”, indokolják a prefektusok, „a székely zászló támadás a román nemzeti jelképek ellen”, hangoztatja a védelmi miniszter). Azelőtt nagyjából csend és béke honolt, éveken át senki nem foglalkozott ezekkel a zászlókkal. Majd jött 2012 és a (sokadjára!) felélesztett román sovinizmus. Ebben a kontextusban zajlott az idei Tusványos, melyről semmit sem közvetített az előadásokon végig jelen lévő román média, holott az egész rendezvény a magyar–román–európai párbeszédről szólt (miért is voltak ott?). A meghívottak más-más kultúrkör – angol, olasz, katalán, svéd – képviselőiként vázolták fel szemléletüket, és érveltek természetes nyitottsággal együttélésről, európaiságról és autonómiáról. Miért adatott az ész ha nem azért, hogy a tabukká merevedett butaságok ledöntésére is használjuk? Mégis ezt tartja megengedhetetlennek Románia elnöke, aki az etnikumközi eszmecserének otthont adó Tusványos betiltásával fenyegetőzik, éles nyilatkozattal elítélve azt a rendezvényt, amelyre minden alkalommal meghívják a román felet is.
Párbeszéd, érvek, konstruktivitás, nyitottság – olyan fogalmak, melyeket az önkény nem tűr. Ezért elbújik előlük, vagy támadásba menekül. Jól tudja, hogy informálatlan, manipulált néppel és pihesúlyú politikusokkal könynyű elfogadtatni saját legitimitását és a nemes fogalmakba bújtatott kettős mércét, de az értelem kerekasztalánál megsemmisül. „Etnikai autonómia itt soha nem lesz!” – kiáltotta az államfő, elfelejtvén, hogy ő nem isten. Majd következett az autonómia Sztálinnal való asszociálása – egy újabb ellenséges gesztus, mely a múlt felelőtlen értelmezését, illetve a román történelmi ígéretek teljes mellőzését tanúsítja. És Traian Băsescu még tovább megy. Egy kérdésre válaszolva a magyar miniszterelnök kifütyülésére buzdít, majd kinevezi Magyarországot az „instabilitás tűzfészkévé”, és bejelenti, hogy Románia ezután támadni fogja Magyarországot, és a román állam vezető szerepet vállal Budapest megregulázásában! Szomorú. Így köszönte meg a román elnök a magyarok kiállását mellette. Kijelentése kétségtelenül több mint választási propaganda vagy véletlen elszólás; egy igen tapasztalt államférfi csatakiáltása ez akkor, mikor a magyar kormány történelmi megbékélésre jutott Szerbiával, a szlovákokkal való viszonya sokat javult, a többi szomszédjával is stabil, jó viszonyt ápol, és békés együttműködésre törekszik, és a Visegrádi Négyek szövetségének eredményes építésében is tevékenyen részt vállal. Ezt a józan észre épülő regionális békét akarja lerombolni a tabutémákról való párbeszédet nem tűrő Traian Băsescu.
Az igaz kapitány
Emlékszünk még a Tusványosra tartó magyar miniszterelnöki konvojt ért balesetre, a sérültekre és a hivatalos rendőrségi nyilatkozatra? És felfigyeltünk-e arra a hallgatásra, ami ezt a balesetet ma is övezi? A román rendőri felvezetés alatt történt esemény mintha csak előrejelezte volna ezeket a fejleményeket... A balesetet követő három hétben a Tusványost megtámadták, Magyarországnak nem hivatalos hadüzenet küldtek, és előkerült az ortodox pap által pszeudolegitimizált „Székelyföld szent román föld” és „a román nép vére Erdélyért” kártya is. Véres propaganda ez, amibe nem kellene belemenni. Egy igaz kapitány nem így viselkedik. Románia igaz kapitánya egyformán viszonyul magyarhoz és románhoz. Ezért eljön Tusványosra és meghallgatja a magyarok érveit és kéréseit, majd fogadja köszönetüket, amiért megtisztelte őket a látogatásával. Románia igaz kapitánya véletlenül sem képzeli magát istennek, hanem fejet hajt az igazság előtt. Állást foglal a román etnikum körében terjesztett magyargyűlölet ellen, és nem felejti el az első forradalmárok tekintetét; azokét, akik 1989 decemberében életüket kockáztatva mentek utcára azért, hogy valami alapvetően megváltozzon ebben az országban. Majd lelőtték őket, mint a kutyákat és a nyulakat. Elvették az életüket azok, akik utólag mosolyogva előléptették egymást, rátették a kezüket a közvagyonra, és cinkosaikkal együtt ma is hevesen védik a mindenre kiterjedő maffiarendszert, a tabukkal körbefalazott szupercentralizált berendezkedést. Igen, ez a Titanic. – Hol vagy, Románia igaz kapitánya?! – hangzik a kiáltás az üresen álló hajókormány mellől. Várakozás... 24 év... nincs válasz. Majd csendben megjelenik a tekintet. A ’89-es forradalmár mélyreható tekintete, mely csendesen csak annyit mond: „Szórakozik a Titanicon”.
Lőrinczi Loránd
Erdély.ma

EMNT-EMNP: a nacionalista hisztéria a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása
A Tőkés László elleni, hazafias mázzal leöntött, nacionalista hisztéria nem más, mint a román politikusok rossz lelkiismeretének a megnyilvánulása – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hétfőn kiadott közös nyilatkozatában.
A dokumentumot a Tőkés László által elnökölt EMNT ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina és az EP-képviselő védnökségével alakult EMNP elnöke, Toró T. Tibor írta alá.
A két szervezet szerint a magyarságnak egyetlen román kormánnyal sem sikerült betartatnia a mai Romániát megalapozó 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány nemzeti önrendelkezésre vonatkozó pontjait, sem pedig a versailles-i békeszerződésekben vállalt, a nemzeti közösségek önigazgatására vonatkozó wilsoni elveket.
Az EMNT és EMNP "a be nem tartott ígéretek miatt kialakult rossz nemzeti közérzet agresszív kitörésének" tarja, hogy Romániában kitüntetése visszavonásával fenyegetik az erdélyi magyarság érdekében Magyarországtól védhatalmi státust kérő Tőkés Lászlót.
A nyilatkozat szerint az EP-képviselő ezzel egy bevált európai modell alkalmazását javasolta, hiszen Dél-Tirol jól példázza: az erőszakos asszimiláció zavart és feszültséget szül, míg az Ausztria védőhatalmi státusának segítségével megvalósított területi autonómia megbékélést és anyagi jólétet eredményezett.
"Románia nem lehet demokratikus állam addig, amíg egy európai megoldást javasoló politikai beszéd ilyen magyarellenes kormányzati hisztériát eredményez" – vélekednek a dokumentum szerzői, akik Bukarestet kettős mérce alkalmazásával is vádolják, arra utalva, hogy Románia tavaly az uniós tagjelöltség megvétózását meglebegtetve eszközölt ki Szerbiától kisebbségvédelmi szerződést, de nem akarja elfogadni, hogy más ország hasonlóan lépjen fel saját külhoni nemzeti közösségei védelmében.
A nyilatkozat szerint Tőkés László állami kitüntetésének esetleges megvonása csak a román állam vezetőit minősítené.
"Tőkés László ettől nem lesz kevesebb, ő ugyanaz a személyiség marad, Lech Walesához vagy Václav Havelhez hasonlóan, aki történelmet írt Kelet-Közép-Európában" – vélekednek a nyilatkozat szerzői.
Szerintük az igazi kérdés az, hogy hajlandó-e a jelenlegi román kormány betartani elődei autonómiára vonatkozó ígéreteit.
"Határozottan visszautasítunk minden nemtelen támadást, amely az elmúlt hetekben a magyar ügy melletti kiállása miatt Tőkés László ellen irányult, illetve az általa többször megfogalmazott javaslatnak megfelelően ezúton is szorgalmazzuk a román–magyar megbékélésről szóló párbeszéd intézményesítését" – zárul az EMNP és EMNT közös nyilatkozata.
A Médiafax augusztus 19-én közölte Victor Ponta román miniszterelnök egy tévéinterjújára hivatkozva, hogy a román kormányfő kész ellenjegyezni egy esetleges elnöki rendeletet, amelyben visszavonják Tőkés László európai parlamenti képviselő román állami kitüntetését.
Az Antena 3 hírtelevízióban Ponta emlékeztetett: volt már precedens arra, hogy ellenjegyzett egy állami kitüntetés visszavonásáról szóló rendeletet, és Tőkés László esetében is kész ezt megtenni.
Tőkés László 2009-ben, a temesvári népfelkelés kitörésének huszadik évfordulóján kapta meg a legmagasabb román állami kitüntetés, a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatát a romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért.
A legfőbb román közjogi méltóságok mindegyike bírálta Tőkés Lászlót azért, mert a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy ezt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
Kitüntetésének visszavonását elsőként Crin Antonescu szenátusi elnök, a Bukarestben kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnöke vetette fel "a román EP-képviselő következetesen románellenes hozzáállásáért".
Korábban Traian Basescu államfő is a román állampolgárságra méltatlannak nevezte az EP-képviselőt, de az érdemrend visszavonására irányuló kérésekre nem reagált.
Az őt ért támadásokat és az érdemrend visszavonását célzó követelést Tőkés László a véleménynyilvánítási szabadság megvonásaként értékelte.
"Íme, megfogant az uszítás, Romániában diktatórikus viszonyok állnak fenn. Jómagam nem kitüntetésért harcoltam Temesváron. Emberi méltóságomban sértenek meg ezzel a javaslattal" – mondta a személyét érő támadásokra reagálva Tőkés László.
MTI

Régiók, még az Alkotmány módosítása előtt – Ponta az ellenzékkel is beszélne
A PSD Országos Ügyvezető Tanácsában szó esett arról a variánsról, hogy Romániát tíz régióra osszuk fel, jelentette ki Victor Ponta kormányfő tegnap, rámutatva, hogy ezt a variánst meg kell vitatni az USL-ben, és beszélni akar az RMDSZ-szel, a PPDD-vel és a PDL-vel is erről a témáról.
„Hogy őszinte legyek, tapogatóztam kissé az USL szintjén is. Én azonban beszélni akarok az ellenzék minden pártjával, mivel a régiósítás projektje nem csak az USL projektje, hanem Romániáé, és hajlandó vagyok mindenkivel asztalhoz ülni ebben a témában” – mondta Ponta.
Leszögezte, úgy döntöttek, hogy a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvény módosításával gyakorlatilag megvalósítják a decentralizálást, és minél többet adnak át a régióknak a kormány hatásköréből. „Úgy döntöttünk, hogy megbeszéljük az USL-ben, a parlamenti frakciókban, a kormányban, hogy a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvény módosításával gyakorlatilag valósítsuk meg a decentralizálást, és minél többet adnak át a régióknak a kormány hatásköréből, hogy egyszerűbbé tegyük a dolgokat a román állampolgárok számára, ne kelljen mindenkinek feljönnie Bukarestbe. Ugyanakkor készítsük elő sokkal jobban az európai alapok lehívását a 2014-2020-as időszakra” – mondta Ponta.
Korábban Ponta kijelentette, hogy ősszel módosítani kell a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvényt, azaz ki kell alakítani a régiókat még az alaptörvény módosítása előtt.
Ponta leszögezte: meg kell állapítani, hogy milyen intézmények kerülnek át a kormánytól a régiókhoz, a helyi struktúrákhoz, mivel január elsejétől kezdetét veszi az EU új költségvetési terve, és Románia fel kell legyen készülve.
„Bebizonyosodott, hogy a Bukarestben felhalmozott szélsőséges központosítás nehezíti a dolgokat, és annál jobban mennek a dolgok, minél több hatáskört és erőforrást engedünk át a régiónak, a megyének, a városnak” – fűzte hozzá Ponta.
Szociáldemokrata források pénteken a Mediafaxnak azt nyilatkozták, hogy a PSD Országos Állandó Tanácsának ülésén szóba került, hogy Romániát tíz régióra osszák fel, de Brassó és Nagyszeben külön-külön régióba kerüljenek.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Háromszékről is „nekimentek” Tőkésnek
Az államfőhöz fordult nyílt levélben hétfőn Marius Obreja liberális párti politikus, Háromszék USL-s szenátora, a honatya Tőkés László állami kitüntetésének visszavonását kéri.
A Traian Băsescunak címzett nyílt levelében úgy véli, az erdélyi EP-képviselő megnyilvánulásai a román államot ártottak, illetve károsak az interetnikus kapcsolatok további alakulására nézve. A szenátor a Kovászna megyei románság nevében nyilatkozik – és állítása szerint minden jóérzésű, a szélsőséges és az együttélés ellen irányuló tetteket elítélő személy nevében is –, akiket ő maga is képvisel, és emlékezteti az államfőt arra, hogy egyike azon honatyáknak, akik a multikulturalitás terjesztése, illetve a kölcsönös tisztelet mellett „törnek lándzsát". Obreja nyilvánosan kéri az állami kitüntetés visszavonását, miután úgy véli, Tőkés László Orbán Viktornak, Magyarország kormányfőjéhez címzett kérése, amely szerint az anyaország vállaljon védhatalmi státuszt Erdély felett, az utolsó csepp volt a pohárban, szélsőséges, az ország törvényei elleni megnyilvánulásról lévén szó, amelyet az egész román politikai osztály elítélt, ideértve az RMDSZ-t is.
Obreja abbéli meggyőződésének is hangot ad, hogy maga az államfő sem érthet egyet Tőkés László kijelentéseivel, és felhívja Traian Băsescu figyelmét arra, hogy amennyiben nem jár el az általa kért módon, azzal a kitüntetés más birtokosait hozza több mint kellemetlen helyzetbe, hiszen „ezek a tiszteletreméltó polgárok" mélyen sértve érezhetik magukat. Obreja emellett úgy véli, hogy amennyiben a kitüntetés visszavonását az államfő valóban nem rendeli el, akkor egyedül ő lesz okolható azért, ha Erdélyben felborul az eddig jellemző viszonylagos egyensúly az etnikumok közötti viszony terén, illetve a hasonló revizionista, sovén megnyilvánulások megerősödéséért.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

Verespatak nemcsak ügy, de eszköz is
Verespatak ügye csorog a csapból is – ami az ügy súlyát tekintve mondjuk rendbe is van. Sőt még harsányabban kellene foglalkozni a tervezett ciántechnológiás beruházással, és a tőlünk nyugati világot is érdemes volna hatékonyabban bevonni a demonstrációba. A román kormány pálfordulása ugyanis nemcsak gusztustalan, hanem veszélyes is. Valahogy meg kellene ezeket az ámokfutókat állítani, ami csakis az európai közvélemény és az ezáltal gyakorolt nyomás révén lehetséges.
Miután a román kormány jóváhagyta a törvénytervezetet, amely gyakorlatilag zöld utat ad a verespataki felszíni bányák újranyitásának, és mint végső döntő testület, a Parlament elé bocsátotta a jogszabály-tervezetet, tüntetéssorozat kezdődött az egész országban. A média egy része valóban lelkiismeretesen beszámolt a civil megmozdulásokról, a hatalommal szimpatizáló vagy a közvetlen kontrolljuk alatt állók azonban éppen csak rövidhírben tudósítottak arról, hogy valakik, pár százan ellenzik a verespataki ezüst- és aranyérc cianidos kitermelését. Nagyváradon az átlagosnál többen gyűltek össze, de rossz volt látni és hallani az erőtlenségét, és azt, hogy a jelenlévők még a román himnusz éneklése közben sem emelik fel hangjukat.
A kormány is rájött arra, hogy a Verespatak ügye olyan vesszőparipa, amit meg kell lovagolni. Az államelnök is beszállt a buliba, egymásnak üzengetnek a miniszterelnökkel. A sajtó a tőle telhető, illetve elvárható módon foglalkozik a fejleményekkel, a romániai közvéleményt pedig teljesen lefoglalja az a helyzet, amit a Ponta-kormánynak sikerült a lehető legjobban felkorbácsolnia. Az sem mellékes, hogy a most kormányzó pártok (a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt, és e kettőnek a konzervatívokkal együtt létrehozott Szociálliberális Szövetsége), amikor még ellenzékben voltak, vehemensen tiltakoztak az ellen, amit most éppen ők szándékoznak jóváhagyni. Mennyire változik a helyzet… Ellenzékben elég volt csak beszélni, hangoskodni. Ám akkor, amikor a szoclibek hatalomra kerültek, akik fűt-fát megígértek a „behülyített” népnek, már másképpen beszélnek, mert minden bizonnyal érzik a külföldi nagybefektetők kezének a súlyát vállonveregetés közben. Most Victor Ponta kormányfő mondhatná el azt, amit egy adott pillanatban Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott: ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek. Mert a különbség a tettekben rejlik – idézhetjük fel a nagyváradi liberális polgármester kampányszövegét is. És ezeket a különbségeket nemcsak látjuk, hanem érezzük is.
Verespatakkal foglalkozni kell, mert ha nem tesszük, ezek mindent lenyomnak a torkunkon. Nézzük csak meg, mi történik körülöttünk regionalizáció címén!
De az aranybányanyitás körüli vita gerjesztése és felerősítése most jó még arra is, hogy az ország többi, húsbavágó problémájáról elterelje a figyelmet. A gazdaság a béka ülepe alatt teljesít, a mezőgazdaság annak ellenére haldoklik, hogy viszonylag jó évet zárnak a gazdák, a tanügyben és a közegészségügyben szinte leírhatatlan problémák tapasztalhatók, az infrastruktúra-fejlesztés gyakorlatilag leállt, elveszítjük fontos európai uniós pályázatok támogatását, mert az állam képtelen előteremteni az önrésznek megfelelő pénzt. Az országban a közhangulat katasztrofális. Meg kell említeni azt is, hogy rekordszintre nőtt a munkanélküliség, a bérek reálértéke pedig folyamatosan csökken. És még valami: javában zajlik a palagáz-kutatás. Ugye, ezekről milyen kevés szó esik?
Borsi Balázs
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Mégsem fogadta el Bukarest a Verespatak-tervezetet?
Megkérdőjeleződött, hogy a román kormány elfogadta-e a verespataki ciános bányaprojektről szóló törvénytervezetet, miután Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes csütörtökön cáfolta a dokumentum elfogadását, román sajtóértesülések szerint pedig az igazságügyi minisztérium augusztus közepén ellenezte, hogy törvényt hozzanak a beruházóval kötendő egyedi megállapodásról.
Az augusztus 27-i – az MTI-hez is eljuttatott – kormányközlemény úgy fogalmazott, hogy a kabinet törvénytervezetet fogadott el az erdélyi Verespatak térségében megvalósítandó arany- és ezüstérc-kitermeléssel kapcsolatos intézkedésekről. Csütörtökön viszont Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes az Agerpres hírügynökségnek kijelentette: a kormány „nem fogadta el, vagy utasította el" a tervezetet, hanem a vitát és a döntést a parlamentre bízta.
„Úgy vélem, Victor Ponta kormányfő a legbölcsebb döntést hozta az ügyben, mégpedig azt, hogy a végső vitát civilizált keretek közt az ország legnagyobb legitimitású fóruma, Románia parlamentje bonyolítsa le (...) A verespataki döntéshez kevés egy miniszter, egy miniszterelnök, vagy akár maga a kormány" – magyarázta Dragnea.
A Revista 22 hetilap internetes oldalán szerdán egy, a román igazságügyi minisztériumnak tulajdonított, augusztus 13-án keltezett véleményezést közölt, amely rámutat, hogy a Verespatak-törvény tervezete több ponton alkotmányellenes. A dokumentum szerint Dan Sova nagyberuházásokért és külföldi befektetésekért felelős tárca nélküli miniszter hivatala egy egyedi megállapodást próbál törvényben szabályozni, holott az alkotmány szerint a törvényeknek általános hatályuk kell legyen.
A román igazságügyi tárca a Revista 22 által idézett véleményezésében még egy sor hivatal jóváhagyását kérte a tervezetre, amelyet módosításra visszaküldött az azt kezdeményező tárca nélküli miniszternek. A kormány két héttel később közölte, hogy elfogadott egy törvénytervezetet Verespatak ügyében, de a Revista 22 cikkéből nem derült ki, hogy ez azonos-e az igazságügyi minisztérium által augusztus 13-án kifogásolt tervezettel.
Bukarestben vasárnap óta minden este több ezren tiltakoztak a város központjában a verespataki ciános bányászat és a kormány ezzel kapcsolatos tervezete ellen. Közben a kétharmados többséggel kormányzó Szociáldemokrata Szövetség (USL) egyes vezető politikusai – köztük Victor Ponta miniszterelnök is – bejelentették, hogy a bányanyitás ellen szavaznak, ha majd a román parlament dönteni fog a törvénytervezetről. A kanadai többségi tulajdonban lévő Rosia Montana Gold Corporation 15 éve vár hatósági engedélyre, hogy Verespatakon megnyithassa Európa legnagyobb külszíni aranybányáját, ahol ciántechnológiás eljárással 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni.
MTI
Erdély.ma

Aradi Nyilatkozat – a falurombolás elleni egyházi tiltakozás 25. évfordulóján –
„Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe?” – A Ştefan cel Mare hetilap két évvel ezelőtti cikkének ez a kérdése juthat eszünkbe annak a lejárató- és gyűlöletkampánynak a láttán, amely az utóbbi időben bontakozott ki személyem ellen. Mondanom sem kell, hogy ennek a fegyveres erőszakra való nyílt uszításnak mind a mai napig nincs törvényes következménye, s a bűnüldöző szervek törvényes feljelentésünk benyújtása és többszöri megkeresésünk ellenére sem engednek szabad utat az igazságszolgáltatásnak.
Szintén peres eljárás kezdeményezésére adott okot Victor Ponta miniszterelnök azon alaptalan vádaskodása, amely szerint Tőkés László „románellenes érdekek képviselője”, és „Románia instabilitásában érdekelt személyek pénzelik, akik azt kívánják, hogy Romániát minden oldalról támadják”.
Július–augusztusban aztán az ország többi főméltósága – élükön Traian Băsescu államfővel és a Szenátus elnökével, Crin Antonescuval –, valamint a pártsajtó egy emberként lett részese a magyar-, illetve Tőkés-ellenes uszítókampánynak. Victor Ponta büntetőjogi eljárás kezdeményezését helyezte kilátásba, az ország elnöke a román állampolgársághoz való jogomat kérdőjelezte meg, a Szociál-Liberális Szövetség (USL) társelnöke pedig a Románia Csillaga kitüntetésem visszavonását indítványozta. Továbbá a Külügyminisztérium is rám támadt, valamint a román titkosszolgálatok olyan levitézlett vezető emberei, mint Nicolae Ulieru (Román Hírszerző Szolgálat – SRI) és Ioan Talpeş (Külföldi Hírszerző Szolgálat – SIE). Ez utóbbiak régóta tisztázott „titkosszolgálati múltammal” rágalmaztak meg.
Több mint egy hónapja a román sajtó is az ellenem felhozott olyan válogatott vádaskodásoktól hangos, amelyek alkotmány- és románellenesség, szélsőséges nacionalizmus és irredentizmus, az etnikumközi béke és az európai értékek megsértése (stb.) miatt marasztaltak el.
Mivel érdemeltem ki, hogy a nacionalista-posztkommunista média céltáblájaként a román politikai élet szinte minden szereplője számára a bűnbak én legyek – s mindez azzal tetőzzön, hogy Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök, valamint Corina Creţu szocialista EP-képviselő és hozzá csatlakozó „elvtársai” fellépésének „köszönhetően” most már hivatalos formában is meginduljon az eljárás magas állami kitüntetésem elvétele céljából?!
A nyilvánvaló ok és magyarázat a 2013. július 27-én, a Tusnádfürdői Nyári Táborban elhangzott javaslatom, hogy osztrák–olasz mintára Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet a romániai – erdélyi – magyarság esetében, jogaink szavatolása érdekében. Az olaszországi Dél-Tirolban élő osztrák közösség autonómiáját garantáló, jól bevált európai modell emlegetése váratlan és mértéktelen haragot váltott ki a román politikai vezetőkben. Válaszreakcióként ők az ország alkotmányának megsértése, illetve Románia nemzetállami egységének és területi épségének a veszélyeztetése címén követelik a fejemet, továbbá a régóta használatos magyar kártyát kijátszva, a román nemzeti érzelmek gerjesztésében egymást túllicitálva folytatják uszító hadjáratukat ellenem – voltaképpen közvetett, de nyilvánvaló módon az egész kisebbségi magyarság ellen. Ez az összehangolt támadássorozat – a jelek szerint – azzal teljesedik ki, hogy az 1989-es temesvári forradalmi érdemeimért nekem ítélt Románia Csillaga érdemrend visszavonásával akarnak példát statuálni, saját politikai érdekből, illetve az önrendelkezési jogait egyre erőteljesebben követelő magyar közösség megleckéztetése és megfélemlítése céljából.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint mindnyájunkat megillet az emberi méltóság (1. cikk), a személyi sérthetetlenséghez való jog (3. cikk) és a véleménynyilvánítás szabadsága (11. cikk). Ennek alapján a lehető leghatározottabban visszautasítom emberi méltóságom durva megsértését, politikai – és EP-képviselői – véleményem kinyilvánításának fenyegető korlátozását, valamint a közvetlenül személyemet érintő (ad personam), és egyúttal nyílt uszításnak minősülő, verbális agressziót.
Egykori temesvári lelkipásztorként ezúton is kinyilvánítom, hogy annak idején, életünk kockáztatásával nem érdemekért és kitüntetésért, hanem meggyőződésből szálltunk szembe a Ceauşescu-diktatúrával. Húsz év elteltével kapott magas kitüntetésem valamennyi temesvári hős és ellenálló érdemeinek az elismerését jelentette. Minekutána Temesvártól „ellopták a forradalmat”, 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend bizonyos fokig igazságot szolgáltatott a „mártír városnak”. Amennyiben most visszaveszik az érdemrendet, ez megint csak Temesvár forradalmi múltjának a semmibe vételét jelentené. Továbbá a jelenleg végbemenő kommunista típusú visszarendeződésnek lenne újabb bizonyítéka.
Az 1989-ben elkezdődött demokratikus rendszerváltozásnak szerves része a kisebbségi rendszerváltozás, amihez hozzá tartozik az erdélyi magyarok kollektív jogainak a biztosítása. Ezzel szemben jogaink lépten-nyomon bekövetkező korlátozása, a ránk erőltetett – diszkriminatív jellegű – mesterséges területi átrendezés terve, valamint az, hogy a magyarságot minduntalan elmarasztalják autonómia-követeléseinek a hangoztatása miatt az említett követelmény ignorálására, nem pedig az erre irányuló törekvés valóra vál(t)ására utal. Az előbbiekben bemutatott lejárató- és uszító kampánynak, valamint kitüntetésem visszavonásának mögöttes szándéka a magyarellenes diszkrimináció fenntartása, kitűzött céljaink elérésének a megakadályozása. A „dekorációm” megvonásának propagandisztikus forgatókönyve erről az álságos politikai háttérről hivatott elvonni a nyilvánosság figyelmét.
A Románia Csillagának személyemtől való – esetleges – megvonása nyilvánvaló módon diszkriminatív, magyarellenes cselekedet lenne. (Erre vall egyébként, hogy a korrupció vádjával elítélt Adrian Năstase szocialista exminiszterelnöktől nem vették el kitüntetését.) Az ellenem felhozott, szavaimat elferdítő, vádak és kitalált rágalmak természetük szerint mind etnikai jellegűek. Más megfogalmazásban: azért aláznak meg emberségemben, azért hangzik el ellenem ismételten ádáz gyűlöletbeszéd, valós érdemeimtől azért akarnak megfosztani, mert magyar vagyok, és – mint a jó román a románsága mellett – a magyarságomért kiállok.
A temesvári népfelkelés egyik legszebb és legigazabb üzenete az, hogy 1989 „szabadító karácsonyán”, a diktatúra ellenében, illetve a szabadság védelmében vállvetve, egymással karöltve léptek fel románok és magyarok. A város mintegy tíz nemzetiségének és vallásfelekezetének ezt a kölcsönös szolidaritáson alapuló összefogását nevezzük Temesvár szellemének.
A közel negyedszázada, változó intenzitással jelentkező posztkommunista restauráció – egyebek mellett – ezt a szellemiséget igyekszik tönkretenni, Verespatak természetes környezetéhez hasonlóan társadalmi és humán környezetünket is lerombolni igyekezvén.
A kommunizmus visszahúzó örökségének terheitől szabadulva új, második rendszerváltozásra van szükség. „Románia Csillaga” ezt a helyes irányt mutatja. Hisz amint magának a történelmi érdemrendnek a latin felirata hirdeti: In fide salus (A hitben van a szabadulás). Eladósodott, a csőd szélén álló, erkölcsi válságban lévő országunknak, társadalmunknak hitre és szabadulásra van szüksége.
Az érdemrendet – ha akarják – elvehetik tőlem. De: a szabadító Krisztusba vetett hitünktől senki sem foszthat meg, 1989 sorsfordító eseményei közepette is ez a hit vezérelt bennünket…
Arad, 2013. szeptember 7.
Tőkés László

Erdon.ro

Ponta: elutasítja a parlament a verespataki beruházást
A román parlament el fogja utasítani a Verespatakra tervezett ciántechnológiás aranybánya-projektet és a román állam valószínűleg kártérítést kell fizessen a beruházónak – mondta hétfőn Victor Ponta miniszterelnök. A szociáldemokrata kormányfő azt követően nyilatkozott így, hogy Crin Antonescu, a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) liberális társelnöke a Verespatak-törvénytervezet elutasítását javasolta.
Ponta szerint nincs már értelme parlamenti különbizottságot létrehozni és társadalmi vitát nyitni a verespataki bányaprojekt ügyében, mikor egyértelművé vált, hogy a parlamenti többség el fogja utasítani a kormány tervezetét.
„Minél gyorsabban napirendre kell tűzni a törvénytervezetet: előbb a szenátushoz kerül, amely gyorsan elutasítja, aztán a képviselőház is leszavazza, és ezzel befejeztük" – jelentette ki Ponta.
Újságírói kérdésre válaszolva a kormányfő elmondta: koalíciós partnere nem konzultált vele, mielőtt a Verespatak-tervezet elutasítását javasolta volna. Ponta hozzátette: miután Vasile Blaga, az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) elnöke is a törvénytervezet ellen foglalt állást, nincs miért „bolondítani a népet", a parlament rövid úton elutasíthatja a tervezetet.
ozzátette: a kanadai beruházó minden bizonnyal kártérítési pert indít majd Románia ellen, és az esetleges kártérítést a román adófizetőknek közösen kell állniuk. Ponta szerint a beruházó Traian Basescu államfő támogató nyilatkozataira alapozva rengeteg pénzt költött már el a projektre, abban a tudatban, hogy megtérül a befektetés.
A kanadai többségi tőkével és 20 százaléknyi román állami részesedéssel létrehozott Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) 15 éve vár hatósági engedélyre, hogy Verespatakon megnyithassa Európa legnagyobb külszíni aranybányáját, ahol ciántechnológiás eljárással 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni. Az RMGC mintegy félmilliárd dollárt költött eddig a projekt előkészítésére.
A román kormány augusztus 27-én törvénytervezetet terjesztett a parlament elé a verespataki beruházóval kötendő új megállapodásról, amely növelné az állam részesedését a majdani haszonból, és nemzeti fontosságú közhasznú projektnek nyilvánítaná a beruházást.
Victor Ponta kormányfő korábban azt közölte: képviselőként a verespataki törvénytervezet ellen fog szavazni, de az általa vezetett Szociáldemokrata Párt nem alakít ki egységes frakcióálláspontot, mindenki lelkiismerete szerint voksolhat.
MTI
Erdély.ma

Verespatak: a szenátus két szakbizottsága elutasította a törvénytervezetet
A román szenátus jogi, valamint területrendezési és környezetvédelmi szakbizottsága is kedvezőtlenül véleményezte a verespataki aranybánya-beruházás megnyitásához szükséges intézkedéseket tartalmazó tervezetet.
A román szenátus jogi, valamint területrendezési és környezetvédelmi szakbizottsága elutasította kedden azt a törvénytervezetet, amely a verespataki aranybánya-beruházás megnyitásához szükséges intézkedéseket tartalmazza.
Először a jogi szakbizottság véleményezte kedvezőtlenül a tervezetet, majd a területrendezési és környezetvédelmi szakbizottság utasította el azt egyhangúlag.
Az úgynevezett Verespatak-törvénytervezetet a kormány terjesztette a parlament elé augusztus végén, de a kormányzó Szociálliberális Szövetséghez tartozó román liberálisok hétfőn bejelentették, hogy nem támogatják a ciántechnológiás bányaberuházást.
Ezt követően Victor Ponta román miniszterelnök is kijelentette, hogy ilyen körülmények között a román parlament el fogja utasítani a tervezetet. A miniszterelnök lemondott arról a szándékáról is, hogy egy parlamenti különbizottságot hozzanak létre, amelynek az lett volna a feladata, hogy széles körű társadalmi vitát folytasson az érintett felek bevonásával.
Erdély.ma

Gabriel Catalan: A kommunizmus elítélése
(Részletek egy hosszabb tanulmányból)
Immár közel hét év telt el azóta, hogy Traian Băsescu elnök a Román Parlamentben 2006. december 18-án hivatalosan elítélte azt a kommunista rendszert, amely országunkban volt, vállalva a („Végső”?!) Jelentést, amelyet a Vladimir Tismăneanu által vezetett bizottság szerkesztett. A bizottság hivatalos neve: a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Enöki Bizottság. Miután az Elnöki Hivatal honlapján hosszasan csíszogatták (többször is változtattak rajta, korrigálták), ez a jelentés 2007 novemberében végre megjelent könyv alakban is a Humanitas Kiadó gondozásában, egy rangos belföldi könyvvásár alkalmából.
2008-ban a Polirom Kiadó tankönyvet jelentetett meg O istorie a comunismului din România (A romániai kommunizmus egyik története) címmel az IICCR – a Romániai Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet – megbízásából; 2009-ben pedig megjelent e könyv második és javított kiadása, ugyancsak az említett kiadónál. Ez volt a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Elnöki Tanácsadó Bizottság (2007—2009) egyetlen nagy műve, amelynek az volt a fő feladata, hogy megvizsgálja, miként léptetik életbe a téma feldolgozására létrehozott első elnöki bizottságnak a fentebb említett, Végső Jelentésében megfogalmazott ajánlásokat, valamint hogy tanácsokat adjon az állam elnökének azzal kapcsolatban, hogy hol tartanak az említett ajánlások életbeléptetését illetően, továbbá az, hogy használható megoldásokat kínáljon a menet közben feltárt problémák megoldását elősegítő stratégiák kidolgozásához. Meg kell jegyeznünk, hogy a Bizottság fennállásának egész ideje alatt csupán Vladimir Tismăneanu „helyettesei”, a két koordinátor: Cristian Vasile és Dorin Dobrincu kapott fizetést az Elnöki Hivataltól, olyant, mintha elnöki tanácsadók lettek volna, a többi bizottsági tagnak legfeljebb az utazási és elszállásolási költségeit számolták el.
Úgyszintén meg kell említenünk, hogy 2012-ben a iaşi-i Polirom Kiadónál megjelent egy újabb dokumentumkötet a kommunista időszakról, az első, amelyik a Ceauşescu-időszakkal foglalkozik, Istoria comunismului din România. Vol. II: Documente. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) – A romániai kommunizmus története. II. kötet: Dokumentumok. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) címmel. A kötet szerkesztői Mihnea Berindei, Dorin Dobrincu és Armand Goşu.
Ugyancsak említésre méltó, hogy 2007 júliusában megváltozott a Romániai Országos Levéltár (ANR) vezetősége, 2010 januárjában pedig a Securitate Archívumát Tanulmányozó Országos Tanácsé (CNSAS) is. Viszont mindaz az előrelépés, amit az ANR-ben Dorin Dobrincu vezérigazgató öt év alatt elért, meglehetősen kevés, rendkívül behatárolt, részleges ahhoz képest, amit a köz elvárt tőle. A kommunizmus időszakára vonatkozó dokumentumoknak csak egy kis részét bocsátotta a kutatók rendelkezésére, miközben azok, amelyeknek valóban nagy történelmi és ugyanakkor igazságszolgáltatási jelentőségük van (beleértve az Államtanács vagy az államfő törvényerejű rendeleteit, a Minisztertanács egyes határozatait illetve utasításait, miniszteri rendeleteket stb.) továbbra is titkosak maradtak, a vigilens levéltárosok és a belügyminisztérium régebbi valamint újabb alkalmazottai elrejtették azokat. Dorin Dobrincu 2009 decemberétől – a Belügyminisztérium átalakítása után – már csak igazgatói rangban végezte munkáját, 2012 júniusának közepéig, amikor Ioan Rus belügyminiszter úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg újabb hat hónappal a Dorin Dobrincu mandátumát, habár azt korábban megtette már kétszer. Ami pedig Dragoş Petrescut illeti, aki 2006 márciusától a CNSAS Kollégiumának a tagja, és akit Románia elnökének javaslatára 2010-ben a Kollégium elnökévé választottak, az általa elért valós sikerek is gyakorlatilag jelentéktelenek.
Semmi esetre sem valósult meg „a második célkitűzést”, nevezetesen: az ANR demilitarizálása, vagyis „a Romániai Országos Levéltár kivonása a Közigazgatási és Belügyminisztériumnak való alárendeltségből, abból az alárendeltségből, amelyet 1951-ben, a sztálini időszak kellős közepén helyezték, vagy legalább a Levéltár lényeges mértékű autonomizálása a Minisztérium vezetőségével való kapcsolatában, amelyben az abszurd titkosítást rákényszerítik”; és az sem valósult meg, hogy „a CNSAS-t segítse a titkosszolgálatokkal való nézeteltérések esetében, az átadni való dokumentumok kérdésben”, ellentétben azzal, miként azt Cristian Vasile úr fellengősen, s az ahhoz illő tudatlansággal és felületességgel állítja egy nemrég megjelent dicsőítő cikkében, amelynek a hivalkodó címe: Öt évvel a Végső Jelentés után. A kommunista rendszer – nem csupán szimbolikus – elítéléséről.
Valójában az ANR továbbra is a Belügyminisztérium keretén belül működő intézet, ugyanúgy miként 2007 júliusa előtt volt, továbbra is katonai egység státusa van, tökéletesen militarizált és gyakran abszurd procedúrák, módszerek, szokások és szabályzatok szerint működik, sőt a vezetősége megőrzött szinte minden együgyű reflexet, amit elődjeitől örökölt. A CNSAS pedig még kevésbé fejlődött jó irányba, pontosan olyan ferdén működik, mint korábban: a Kollégiumban éveken át üresen tátongott két hely (csak 2012-ben sikerült betölteni azokat), a működését meghatározó törvényes előírások továbbra is súlyosan csonkítják az intézmény jogait, viszont a CNSAS-nál továbbra is helye van a nepotizmusnak, a nemtörődömségnek és a hozzá nem értésnek, amit már alapításától fogva megszoktunk tőle (még akkor is, ha az utóbbi években átvett néhány dossziét a Securitate örökébe lépett titkosszolgálatoktól, ezeknek az iratcsomóknak a száma kevés, rendkívüli figyelemmel válogatták ki őket, és nehezen férhetnek hozzájuk az önálló kutatók; sőt a CNSAS birtokában lévő dokumentumok nagy részéről nincs minimális leltár, amely a közönség rendelkezésére állna, és az elemi irattári nyilvántartás is hiányzik, függetlenül attól, hogy a CNSAS mikor vette át a dokumentumokat).
Hát mindössze ennyit produkált egy bő „ötéves terv” alatt a romániai kommunizmus kései és bátortalan elítélése. A jelentés konklúzióiból következő és ott javasolt intézkedések közül egyiket sem léptették életbe. Való igaz, hogy rengeteget beszéltek a kommunista időszakról szóló múzeum létrehozásáról (különösképpen az utóbbi időszakban), de mindmáig nem találtak elegendő pénzalapot hozzá, és megfelelő helyiséget sem; szó volt a hajdani politikai foglyoknak szánt kártérítés növeléséről, és ígéretek is elhangzottak erről; de a lusztrációs törvény tervezetét időtlen időkig halogatják, sőt a rajta végzett módosításokkal lényegében elferdítették a készülő jogszabályt azok a parlamenti tagok, akik szorosan kötődnek, közvetlenül vagy közvetve (értsd: családtagjaik révén) a parancsuralmi múlthoz, a CNSAS pedig újból előszedte (jobban mondva folytatja) az ócska gyakorlatot: az igazság elrejtésének és az „erkölcsi halottak”-nak, vagyis a hazai politikai személyiségek többségnek tisztára mosását.
Érdemes megjegyeznünk, hogy 2008 decemberében meghalt Constantin Ticu Dumitrescu azok után, hogy egész éven át fúrták—faragták, amíg – nyilván negatív értelemben – radikálisan meg nem változtatták, azt a törvényt, amelynek alapján a CNSAS működik. Vagyis lemészárolták a 187/1999. számú törvényt (amely immár csupán halvány maradványa annak a jogszabálynak, amelyet eredetileg a Ticu törvényének neveztek). Az Alkotmánybíróság ugyanis a 2008. január 31-én hozott 51. számú Végzésével részben alkotmányellenesnek nyilvánította azt (lásd az eredményt, a 2008. november 14-i keltezésű 293. számú törvényt, amelyik a 24/2008. számú Sürgősségi Kormányrendelet törvényerőre emeléséről intézkedik. Ez a kormányrendelet az állampolgárnak a saját szeku-dossziéjához való hozzájutásáról és a Securitate dekonspirálásáról szól, s az ezt tartalmazó törvényt a Hivatalos Közlöny 2008. december 3-án megjelent 810. számában tették közzé).
Az hogy 2012-ben új nevek jelentek meg a CNSAS Kollégiumában: a nyolcvanas éveiben járó liberális, Dinu Zamfirescu, az IICCMER (a Kommunizmus Bűntetteit és a Román Száműzöttek Emlékét Feltáró Intézet) ügyvezető elnöke, aki jóllehet önként felfüggesztette liberális párti tagságát, hogy elfoglalhassa ezt a tisztséget a CNSAS Kollégiumában, mégis nyilvánvaló, hogy a törvény megszegésével illetve erőltetett/belemegyarázó értelmezésével lett oda kinevezve; a bukaresti Florian Bichir újságíró és ortodox teológus; Florin Abraham Szilágy megyei történész, aki a totatlitarizmusra szakosodott és Mihai Cioflâncă iaşi-i történész, aki a kommunizmus történetére és az antiszemitizmusra szakosodott, jelenlétükkel semmit, de semmit sem változtattak azon a betokosodott, politizáló és titkolózó módon, ahogyan ez az intézmény működik.
Nem szorulnak kommentárra azok a visszaélések, megkülönböztetések, zaklatások, lemondások, tiltakozások, szabálytalanságok valamint az a lehetetlen légkör, amit az IICCMER-ben az új vezetőség (a Muraru—Oprea—Zamfirescu-hármas) produkált, mert a tények önmagukért beszélnek, és tág teret kaptak a sajtóban valamit a blogokon, beleértve azt is, amit 2012-ben az Amerikai Egyesült Államok Kormányának a Jelentéséről készült összefoglaló ugyancsak megemlített az emberi jogok Romániában való tiszteletben tartásának a helyzetével kapcsolatban.
Sem a politikai pártok sem az államelnök semmit sem lépett előre a kommunista totalitárius múlttal való végleges szakítás ügyében. Ennek köszönhetően tartották meg magas állami tisztségekben a politikai és szekus múltjuk révén „beszennyeződött” személyeket, sőt közülük néhányat még jelentősebb tisztségekbe javasoltak. Példaként említjük egyes magasrangú szekus tisztek katonai előléptetését valamint olyan személyek kitüntetését, akik a kommunista totalitárius rendszer engedelmes kiszolgálói voltak, illetve kollaboráns magatartásuk révén kompromittálódtak (gondolunk itt Antonie Iorgovanra, Teoctist Arăpaşura vagy Dan Iosifra); és mindezt „a kommunizmust elítélő államelnök” aláírásával tették, azéval akinek a szekusdossziéját bezúzták illetve eltüntették, de aki név és szám szerint be van jegyezve a Securitate konstancai irattárában mint a IV. Igazgatóság kollaborátora, ezt bizonyítja több olyan dokumentum, amely a hadügyminisztérium Irattárában található. (Megemlítenénk itt: azoknak az RKP-tagok Jegyzékét, akik engedélyt kaptak arra, hogy a Securitate munkáját segítsék; a Konstancai Haditengerészeti Parancsnokságnak az információs hálózatot nyilvántartó Napló—Jegyzékét; továbbá a 00151392/29.09.1976. számú Átiratot, amellyel Traian Băsescu kollaboráns dossziéját átküldték a konstancai Securitatéhoz, más dokumentumok mellett); valamint hivatkozhatunk a Honvédelmi Minisztérium Hírszerzési Főigazgatóságának 2004—2005-ös levelezésére is, és tesszük ezt, mert legalábbis a SIE-nél és a SRI-nél államfőnkről semmi sem található ... egyelőre.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) mind a Călin Popescu Tăriceanu, mind pedig a Crin Antonescu vezetése alatt tagjai között tartotta, sőt méghozzá vezetői funkciókban, vagy tiszteletbeli vezetői funkciókban, a kompromittálódottakat (holott közülük nem egyet a CNSAS is leleplezett). Így Mircea Ionescu-Quintus a párt tiszteletbeli elnöke, Constantin Bălăceanu-Stolnici pedig a PNL Szenátusának az elnöke volt, és megtűrik őt a pártban azután is, hogy 2007 áprilisában beismerte, együttműködött a Securitatéval – és persze az akadémikusi székét is megőrizte Stolnici úr. Dan Ilie Morega csak 2010 júniusában lépett ki a pártból és mondott le a PNL Gorj megyei szervezetének ideiglenes elnöki tisztségéből, amikor egyébként is lejárt a mandátuma, és független képviselőként továbbra is van jelen a parlamentben. Teodor Meleşcanu (a DIE, a külföldi hírszerzési igazgatóság magasrangú tisztje), akárcak Ioan Ghişe, a brassói „antiterrorista” és igazságtevő képviselő. A DIE másik tisztjét, Daniel Dăianut pedig európai parlamneti képviselővé emelték azon az alapon, hogy gazdasági és pénzügyi téren rendkívül értékes szakember (sőt még a kommunista rendszerrel szembeni ellenállást illetően is!).
Ugyanakkor Marius Gheorghe Oprea és Stejărel Olaru – Călin Popescu Tăriceanu nemzetbiztonsági tanácsosai valamint a Securitate elleni és a kommunista nomenklatúra elleni kampány „élharcosai” – megelégedtek néhány kilátástalan, apró balhéval, s a tiltakozásuk egyre félénkebb lett, kifullasztották azt a magas állami tisztséggel járó előnyök és kiváltságok (pénz, szolgálati lakás, autó, titkárnők, külföldi utak, jelöltség az európa parlamenti helyekre, de a pártbeli tisztségek is, sőt főnöki tisztségek a titkosszolgálatoknál, feltűnés a sajtóban, befolyás a közvélemény terén; egyszóval kiadós támogatást kaptak a gyors politikai karrierhez és nemcsak ahhoz). A Tăriceanu-kormány bukását követően és azután, hogy a PNL kilépett a Demokrata Párttal (PD) való koalícióból, az IICCR-ből IICCMER lett azáltal, hogy a Román Száműzöttek Emlékét Őrző Országos Intézetet (az INMER-t) egybevonták az IICCR-vel, s az intézet élére a „liberális” Marius Oprea és Stejărel Olaru helyébe Vladimir Tismăneanu került valamint a Băsescu-pártiak csapata (Ioan Stanomir, továbbá Mihail Neamţu, aki 2011-ben lemondott és az államfőt támogató politikai mozgalmat alapított, amely reformmozgalom kíván lenni, s a lemondott helyébe Cristian Vasile került, a csapatban pedig még ott van Bogdan Cristian Iacob és Dorin Dobrincu is, többek között).
Miután a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) korábbi igazgatója, Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett Demokrata-Liberális Párti (PDL-s) kormány 2012 tavaszán siralmasan beadta a kulcsot, a Socialista—Liberális Unió (USL) által alkotott új hatalom – amelynek a főnökei: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és Crin Antonescu, a PNL elnöke – az IICCMER élére új vezető csoportot nevezett ki, amelynek tagjai: Dan Zamfirescu (aki az INMER főnöke volt 2003-tól, a megalapításától 2010-ig, amikor ezt az intézetet összevonták az IICCR-vel), továbbá az ifjú Dan-Andrei Muraru, Dorin Dobrincu helyettese és közeli munkatársa valamint Marius Oprea „fiacskája”, egy antiszemitizmusra és antikommunizmusra specializálódott másik történész. (Marius Oprea maga is visszatért az intézet Különleges Kutatási Főosztályának igazgatói székébe.) Az ANR vezetőségébe pedig kinevezték (2012 júniusában) Ioan Drăgant és (2012 augusztusában) Alina Pavelescu-Tudort. További változások: a nyugdíjazás előtt álló kolozsvári középkor-szakértő Ioan Drăgan, aki Fehér megyéből származik, 1989 óta a Romániai Országos Levéltár kolozsvári fiókjának volt a főnöke, ő lett a iaşi-i az igazgató Dorin Dobrincu helyett, aki visszatért a régi foglalatosságaihoz és szakmáihoz: a kommunizmus, az antiszemitizmus és a posztkommunizmus történetének kutatásához valamint társult egyetemi tanári beosztásához az Alexandru Ioan Cuza Egyetem Történelemtudományi Karán a Copoura épült városba; Alina Pavelescu pedig, a tanulékony, ambíciózus, opportunista, áskálódó és komformista bukaresti hölgy, akit kezdetben éppen Dobrincu léptetett elő az ANR vezetőségi tagjává, majd 2011 szeptemberében az ANR bukaresti fiókjának a főnökévé, miután aligazgatóként összetűzött vele a korábban Nagy Mihály Zoltán által elfoglalt pozíció miatt. Nagy Mihály Zoltán az RMDSZ pártfogoltja, fiatal, magyar nemzetiségű történész, Szilágy megyéből származik, ugyanabból a faluból mint unokatestvére, Szabó Ödön képviselő, aki ugyanakkor az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Nagy Mihály Zoltánt szolgálati érdekből, még idejében, főtanácsosi posztba helyezték át (végrehajtó funkcióba) – s vajon hová? – az ANR nagyváradi fiókjához.
Ugyancsak miután 2009 szeptemberében megbukott a szociáldemokrata és demokrata liberális kormány s 2009 decemberében Traian Băsescut újraválasztották Románia elnökévé, 2011 szeptemberében lefektették Szociálista—Liberális Unió (USL) alapjait, a Demokrata Liberális Párt és a Traian Băsescu elleni szövetségét, Crin Antonescu liberálisai kéz a kézben menetelnek Victor Ponta szociáldemokratáival, és egyáltalán nem restellik, hogy számos nomenklaturista, szekurista vagy besúgó és korrupt személy van e két párt egyikében, másikában, ugyanúgy miként a Dan Voiculescu – konspiratív nevén Félix – szekus által vezényelt Konzervatív Pártban is, amellyel együtt néhány hónappal korábban, 2011 januárjában létrehozták az ACD-t, a Közép-Bal Szövetséget.
Talán érdemes megemlítenünk azt is, hogy milyen rendkívül gyorsan emelkedett a ranglistán két másik fiatal „liberális” és történész, akik nemrég még nagy szájjal harsogták a lusztrációt és a volt kommunisták leleplezését, jóllehet ezen fiatalok KISZ-es múltjuk miatt jobb lett volna, ha hallgatnak. Az egyik Mihai Răzvan Ungureanu, aki Iaşi-ból származik, jelenkori történelemre szakosodott, 1998 és 2001 között államtitkár volt, 2004 és 2007 között pedig külügyminiszter, Mircea Geoană, a hivatásos diplomata után következett ebben a tisztségben (Mircea Geoană 2001 és 2004 között volt Románia külügyminisztere.) M. R. Ungureanu a külügyminiszteri székből a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) igazgatói székébe került, ahol 2007 és 2012 között tevékenykedett, onnan pedig miniszterelnökké léptette őt elő Traian Basescu elnök. Rövid ideig, 2012 februárjában és májusában töltötte be ezt az újabb tisztségét, mert a parlament megszavazta az ellene szóló bizalmatlansági indítványt, és a fiatal miniszterelnöknek távoznia kellett. Jelenleg a Civil Erők nevű párt elnöke valamint a halottaiból föltámasztott Igazságosság és Igazság Szövetségé, amelynek másik tagja a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt. T. R. Ungureanu egyúttal még Arad megyei szenátor és egyik lehetséges elnökjelölt a 2014-es választáson. A másik, ugyancsak szép karriert befutott fiatal „liberális” pedig Adrian Mihai Cioroianu. Ő craiovai, a jelenkori történelem szakértője, újságíró és esszéista, liberális párti szenátor volt, Mona Muscă-val és Mihăiţă Calimentével együtt a lusztrációs törvény kezdeményezője, aztán liberális képviselő volt az Európai Parlamentben és e parlamenti csoport (az ALDE) alelnöke, továbbá egy évig, 2007 és 2008 között a Tăriceanu-kormány külügyminisztere, gyakorlatilag Ungureanut követte ebben a tisztségben. Jelenleg, 2012-től, A. M. Cioroianu a Bukaresti Egyetem Történelemtudományi Karának dékánja. Ungureanu, aki a KISZ Központi Bizottságának póttagja volt, az új rendszerben a román külföldi hírszerző szolgálat igazgatója lett (a SIE-jé, amely szekusokkal megtömött titkosszolgálat, főleg a vezetőségében zsúfolódnak ők); Cioroianu pedig, aki szerényebb kommunista tisztségeket töltött be a líceumban és az egyetemen, külügyminisztersége idején tűnt ki, akkor bizonyította be rátermettségét többször is, hatalmas melléfogásokkal.
A Demokrata Párt megalakulása óta kitartóan folytatja a képmutatást, bekebelezett majminden ideológiainak titulált programot (hol szocialista, hol kereszténydemokrata, hol konzervatív, hol pedig liberális) és számos romániai politikai személyiséget, létrehozva a korrupció fölülmúlhatatlan lecsóját. Jelenleg PDL-nek hívják, miután magába olvasztotta – és eltüntette – a liberális pártból kiszakadt liberális-demokrata csoportot. Ezt a pártot továbbra is ugyanaz a FSN-ből, a Nemzeti Megmentési Frontból maradt klikk vezeti, felerősítve egyéb maradvánnyal: apró, harmad vagy negyedrangú helyi kommunista vezetőkkel, kommunista diákszövetségiekkel vagy KISZ-esekkel (mint Emil Boc, Vasile Blaga, Gheorghe Falcă, Cristian Rădulescu – akiket profi módon tisztára mosott a CNSAS). A PDL még tagjai közé emelt időközben üzletemberekké, feddhetetlen kapitalistákká lett szekus tiszteket, akik nemrég az EU és a NATO országaiban kémkedtek (mint Silvian Ionescu), továbbá „tősgyökres/valódi” liberálisokat, Traian Băsescu hűséges híveit, élükön Theodor Dumitru Stolojannal, aki fontos tisztviselő volt a Pénzügyminisztériumban Nicolae Ceauşescu idejében, majd Iliescu idejében is ugyanott folytatta magasba ívelő pályáját, előbb államtitkár lett, aztán pénzügyminiszter, végül pedig még feljebb jutott: 1991 és 1992 között miniszterelnök volt.
S hát a PSD-ről mit lehet még elmondani? Például azt, hogy ott trónol ma is Ion Iliescu a párt tiszteletbeli elnökeként, annak ellenére hogy első rangú nomenklaturista volt. Victor Ponta pedig, akit a „kis Titulescunak” becéznek, a PSD jelenlegi végrehajtó elnöke, politikai tekintetben Adrian Năstase édes gyermeke. Năstase csupán stratégiai megfontolásból vonult vissza egy lépésnyit: jelenleg a párt Országos Tanácsának az elnöke. Erre a PSD imidzsének javítása végett volt szükség, mert Năstase ellen több ügyben is bűnvádi eljárást indítottak (börtönbe is került stb.) Ponta Mircea Geoanăt, Ioan Geoană ceauşista tábornok fiát követte a párt élén, az alelnökök, végrehajtó titkárok és a szocdem vidéki „bárók” között pedig nagyjából ugyanazok a kommunista múltú vagypedig korrupt magatartásuk miatt megvetni való figurák nyüzsögnek, bár néhányan közülük, mint például Nicolae Văcăroiu vagy Octav Cosmâncă háttérbe húzódtak, de az említettek listája még mindig tekintélyes, gondoljunk csak a következőkre: Constantin Niţă, Ioan Chelaru, Liviu Dragnea, Ion Stan, Gheorghe Nichita, Ioan Mircea Paşcu, Constantin Nicolescu, Dan Nica, Marian Vanghelie, Viorel Hrebenciuc, Marian Oprişan, Ion Vasile, Radu Mazăre, Ilie Sârbu. S hozzájuk társultak a fiatal „szocialisták”, az újabb bimbók mint Corina Creţu, Titus Corlăţean, Nicolae Bănicioiu, Robert Negoiţă, Oana Niculescu-Mizil, Dan Şova, Cristian Rizea, Daciana Sârbu-Ponta.
[…]
De a vallási vezetők sem szállnak síkra az igazi lusztrációért, többségük ugyanis még 1990 előtt került magas egyházi tisztségbe. A múlt köde lepi be a legtöbb idősebb egyházi vezető életrajzát, az ortodoxokét, a katolikusokét (sőt a görögkatolikusokét), a protestánsokét (beleértve a neoprotestáns szekták vezetőit is), a CNSAS ugyanis nehezen dekonspirálta néhány ortodox főpap együttműködését a Securitatéval. És a fiatal egyházi vezetők is tartózkodóan viselkednek a lusztrációt illetően, ők politikai okokból teszik ezt, féltik a karrierjüket, vagypedig szolidaritásból illetve rosszul értelmezett papi titoktartásból, egyes esetekben pedig (gondolok itt a főrabbira és a nagy muftira, mindkettő rendkívül fiatal) szóba jöhet a közöny is, illetve a tájékozatlanság. Daniel Ciobotea ortodox pátriárkáról például azt gyanítják, hogy együttműködött a Securitatéval, ugyanis a DIE 36 046-os számú – és ki hitte volna: éppen ő a„konspiráció végett” 1989. december 23-án megsemmisített – egyik dossziéjának a címszereplője (Micsoda balszerencse, mon cher!). Ioan Robu érsek pedig, a bukaresti római katolikus egyházmegye főpapja ugyancsak hasonló helyzetben van, mert annak ellenére, hogy a CNSAS nem talált (vagy nem találhatott) még olyan szekus dossziét, amelynek ő a címszereplője, mindenképpen tekintetbe kell venni azt, hogy Ioan Robut 1983-ban Nicolae Ceauşescu jelölte ki erre a tisztségre, és a kommunizmus utolsó hat esztendejében Robu érsek rendkívül fontos szerepet töltött be a belföldi és a külföldi propagandájában, egyik vezetőségi tagja volt a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának (a FDUS-nak), résztvett a diktátor istenítésében, az USA-val való kereskedelemi kapcsolatban a legnagyobb kedvezmény elvének megőrzésére tett kísérletekben, valamit a nemzetközi közvélemény félretájékoztatásában az országban uralkodó valóságos szociális, gazdasági, politikai és vallásügyi helyzetről.
A romániai civil társadalmat magát is, akárcsak a közvéleményt egyre kevésbé érdekli ez a kérdés, miközben mind az értelmiségieknek, mind az egyszerű állampolgároknak megélhetési gondjaik vannak. A Román Akadémiát és a romániai egyetemeket az „aranykorszakbeli dinoszauruszok és mamutok” ellenőrzik. A hazai civil szervezetek: a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS), a Polgári Szövetség (Alianţa Civică), a Pro-Democraţia, a Transparency International, az Emberi Jogokat Védő Liga (LADO), a Romániai Akadémiai Társaság, az Emberi Jogok Védelmének Romániai Egyesülete (APDOR-CH) és a többiek mind vérszegények, mozgásképtelenek és teli vannak a Securitate egykori munkatársaival, vagyis hamis disszidensekkel, valamint a civil szféra olyan fiatal vezetőivel, akik unják a romániai társadalom erkölcsi megtisztítását, elsősorban inkább a mai közélet pénzügyi, kulturális vagy sajtóbeli vonatkozásai foglalkoztatják őket vagypedig a diszkrimináció elleni küzdelem jelenlegi tendenciái: a nemi, a szexuális érdeklődéssel kapcsolatos, az etnikai, a vallási és a vallási felfogással szembeni megkülönböztetés megszüntetése, továbbá a sajtó, az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a közigazgatás, a börtönök és a politikai élet megfigyelése.
Következésképpen megállapíthatjuk, hogy kommunizmus (kizárólag elméleti, formális) elítélése körüli nagy ricsaj, úgy tűnik, előre megfontolt akció volt, amelynek ugyanúgy alanyai mind a hatalmon lévők, mindpedig az ellenzék szerepében ügyködő hazai politikai erők valamint a Securitatéból született titkosszolgálatok, közös törekvésük az, hogy a választók és a Nyugat számára kipipáljanak egy „tartalom nélküli forma” feladatot, s egyben lejárassanak minden valóban kommunizmusellenes tiltakozást és civil követelést, hogy aztán a jó mioritikus hagyománynak megfelelően a kommunista múlttal való szembenézést, ezt az ország demokratikus jövője szempontjából életfontosságú kérdést viszonylagossá tegyék és minimalizálják, vagyis elföldeljék végképp.
Utóirat. Hozzátenném, hogy nem vagyok híve a kommunizmusellenességel és a Tismăneanu Jelentéssel kapcsolatos baloldali elméleteknek, negativista vagy relativizáló kritikáknak illetve vélekedéseknek, miként nem értek egyet a kommunizmusról való nosztalgiázással (a nomenklaturistáknak, a szekusoknak valamint a marxizmus bármelyik típusának a szimpatizánsaival) sem.
Fordította: Zsehránszky István
Maszol.ro

Jogállamban élünk?
A verespataki aranybánya kérdése alaposan kiborította a román politika éjjeliedényét s most ömlik szanaszét a szagos tartalom. A hetven százalékos öntudattal s annak megfelelő fenegyereki magabiztossággal rendelkező szociálliberális szövetség egyenletes lépésekkel haladt volna tovább kedvenc elképzelése – azaz a bányaprojekt valamilyen módon történő megvalósítása – felé amikor az utca hangja a koalíció több tagját hirtelen rádöbbentette: jókora tömeget háborítottak fel a dologgal.
Az valahogyan benne volt a pakliban, hogy tiltakozás, megmozdulás az lesz, de az nem, hogy ilyen és ekkora. Mert a tüntetések eléggé komolyra sikeredtek, és szinte látom, amint néhány kormánynábob, parlamenti kiskirály lelki szemei előtt felsejlett a következő választások rémképe: ez nem az a típusú vita, amit két éven belül a tiltakozók el fognak felejteni. S akkor – mentsük, ami menthető alapon – kezdetét vette az a szomorú előadás, aminek a képernyőkről tanúi lehettünk: a vackát megugató kutya mintájára egyből mindenki, aki eddig a „legjobbat akarta” s ez alatt a térség ipari fejlesztését, munkahelyek teremtését értette, egyből felfedezte a kockázatokat s a mellékhatásokat s most a tervezet ellen szónokol. Az egészből az államfő nyer, aki a tőle megszokott cinikus módon elhatárolódott az egész ügytől, visszadobva azt a kormány térfelére. No meg a Dan Diaconescu überpopulista zsebpártja, amely ügyesen kihasználta az alkalmat egy kis hatásos hangoskodásra.
A bányát tervező vállalat az elmúlt évek során hihetetlen mennyiségű pénzt fektetett be. Egyrészt házakat épített azoknak, akik hajlandók voltak verespataki ingatlanaikat a vállalatnak eladni, másrészt annyi éven keresztül minden elképzelhető módon hevesen kampányolt a bányaterv érdekében. Ez nem kis összeget emésztett fel s én sohasem értettem miért, milyen perspektíva tudatában hajlandók ezt tovább csinálni, hiszen – ha Románia jogállam – akkor a terv kimenetele enyhén szólva mindig is kétséges volt: ha csak egy, egyetlenegy verespataki lakos is kerek perec megtagadja a kiköltözést, egész egyszerűen nem tehetnek semmit.
Ezért nekem kezdettől fogva az volt a gyanúm, hogy a bányavállalat és a kormány közötti egyezségnek kellett hogy legyen egy ilyen része is, ami nem jogállamba való, s amit ezért nem is ismerünk: hogy a lakossági ellenállást valamilyen módon megkerülik, a kiköltözést törvény által, erővel, vagy másképpen, de kikényszerítik. Nem akarom elhinni, hogy az 1989 utáni Romániában egy demokratikus hatalom ilyen ígéretet tett volna, de semmilyen más magyarázatnak nincs értelme.
Most pedig újabb jel mutat ebbe az irányba: a bányavállalat perrel fenyegetőzik. Perrel csak azt kérheti számon, amit valamilyen módon a felek korábban rögzítettek. Ha a népakarat s a legitim parlamenti döntés ellenében való cselekvés nem volt része az egyezségnek, ha kezdettől világos volt az, hogy Románia s a térség lakossága esetleg majd nem kér a ciántechnológiás bányából, nem látom, mi lehet a per tétje.
A kormányfő tud valamit, mert elég bután kijelentette: fizetni fogunk. Amint erre már rávilágítottak, ez a megfontolatlan kijelentés felhasználható a per során az állam ellen. Na de itt van egy bökkenő, s ismét fel kell vetnem a kérdést: jogállamban élünk-e? Mert ha igen, akkor nem mi, nem az adófizetők kellene kifizessük azt a kárt, amit esetleg majd megítélnek.
Ha jogállamban élünk, akkor valamennyi szerződés és egyezség tartalmát haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni.
Ha jogállamban élünk, akkor sürgősen ki kell deríteni: kik tettek olyan szerződésbeli ígéretet, amely egy demokratikus jogállamban nem teljesíthető? Kik hozták az országot abba a helyzetbe, hogy egy vállalat kénye-kedve szerint zsarolhassa azt? Milyen körülmények között és milyen feltételekkel jött létre a szerződés, kik milyen részesedést, illetve részesedési ígéretet kaptak?
Ha jogállamban élünk, ezeket az embereket sürgősen felelősségre kell vonni, s vagyonukat elkobozva abból fizetni ki a kártérítést!
Kérdés persze, hogy jogállamban élünk-e?
Szabadság (Kolozsvár)

Különbizottságot alakított a román parlament
Különbizottságot alakított a román parlament a tervezett verespataki bányaberuházás ügyében, a grémium feladata társadalmi vitát folytatni a sokat vitatott ciántechnológiás aranykitermelésről, valamint az azt elősegítő törvénytervezetről.
A parlamentben kedden tartott szavazáson 311-en mondtak igent a különbizottság létrehozására, 5-en ellene voltak, 15-en pedig tartózkodtak. Az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) nem értett egyet a bizottság felállításával, ezért képviselői és szenátorai nem vettek részt a szavazásban.
Az úgynevezett Verespatak-törvénytervezetet a kormány augusztus végén terjesztette a parlament elé. A különbizottság megalakításának ötlete azt követően merült fel, hogy a kormányzó Szociálliberális Szövetségben (USL) vita támadt a bányaberuházást támogató szociáldemokraták és az azt ellenző liberálisok között.
A grémiumot azért hozták létre, hogy a beruházást ellenző és támogató civil szervezetek bevonásával társadalmi vitát folytasson a romániai társadalmat erősen megosztó ciántechnológiás bányaberuházás kapcsán.
A bizottságnak szociáldemokrata párti elnöke lesz, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részéről Korodi Attila képviselő és Végh Sándor szenátor vesz részt a testület munkájában.
Korodi Attila az MTI-nek elmondta: a bizottság állásfoglalása nem lesz kötelező érvényű, ugyanis a Verespatak-törvénytervezet esetében is a normális eljárást alkalmazzák, azaz a különbizottság után a szakbizottságok is véleményezik a tervezetet, majd ezt követően szavaz a szenátus, illetve ebben az esetben az ügydöntő jogkörrel rendelkező képviselőház.
Korodi szerint a kormány hibázik, hiszen szerinte a társadalom meghatározó része azt várja el, hogy vonja vissza a beruházást elősegítő törvénytervezetet. A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben Románia nem mond egyértelműen nemet erre a beruházásra, akkor a kanadai beruházó a törvénytervezet esetleges elutasítása után is kérheti a bányaprojekt engedélyezését.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

Vasárnap több mint 15 ezren tüntettek Bukarestben Verespatak védelmében
Folytatódtak vasárnap Romániában a verespataki ciántechnológiás bányaberuházást ellenző és támogató tüntetések: a projekt ellen Bukarestben több mint 15 ezren vonultak utcára, Verespatakon viszont több száz helybéli szorgalmazta a kitermelés mielőbbi megkezdését.
A beruházást ellenzők sorozatban a huszonkettedik napja vonul- tak utcára vasárnap. A tüntetők hétvégén vettek részt nagyobb számban a megmozduláson. Szombaton például mintegy 5-6 ezer fiatal vont élőláncot a román parlament köré a beruházás elleni tiltakozásként.
A tüntetések szeptember 1-jén kezdődtek azt követően, hogy a román kormány a parlament elé terjesztett egy törvénytervezetet, amely elősegíti a tervezett ciántechnológiás bányaberuházást.
Vasárnap Bukarestben 15 ezren tiltakoztak a beruházás ellen, de más romániai városokban is szerveztek hasonló megmozdulásokat, így összesen több mint 20 ezren kérték a bányanyitási terv elutasítását.
Verespatakon több száz bányász szorgalmazta a beruházás jóváhagyását, és a kitermelés mielőbbi elkezdését. Az erdélyi településre látogatott vasárnap Valeriu Zgonea, a román képviselőház szociáldemokrata párti elnöke, aki a beruházást ellenzőket felszólította arra, hogy javasoljanak konkrét és életképes alternatívát a verespataki emberek megélhetésére, hiszen az erdélyi településen nagyon magas a munkanélküliség. A helyszínen a beruházást tervező Rosia Montana Gold Corporation illetékesei elmondták, hogy a beruházás több mint 2 ezer munkahelyet biztosít a környéken élő embereknek, emellett a beruházó vállalta, hogy kétszeresére növeli a környezet rehabilitálására fordítandó pénzösszeget, amely 56 millió euró lesz, de pénzt fordít a kommunizmus idején végzett kifejtés nyomán keletkezett, és azóta is folyatódó környezetszennyezés felszámolására, akárcsak a térség örökségének megóvására.
A 70 százalékos parlamenti többséggel kormányzó Szociáldemokrata Szövetségben (USL) megoszlanak a beruházással kapcsolatos vélemények: a szociáldemokraták támogatják a bányaprojektet, a liberálisok ellenzik. inforadio.hu
Erdély.ma

Ponta: Románia számára katasztrofális lenne a verespataki-beruházás elutasítása
Victor Ponta román miniszterelnök úgy véli, katasztrofális lenne országa számára, ha elutasítaná a verespataki aranybánya-beruházást, és ezáltal azt üzenné a külföldi befektetőknek, hogy ellenük van.
A kormányfő a Reuters Investment Summit keretében egy bukaresti konferencián mondott beszédében jelentette ki, hogy a verespataki beruházás esetleges elutasítása révén gazdasági szempontból nem érné nagy kár Romániát, de ha azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy a külföldi beruházók ellen van, és nem akarja kihasználni adottságait, akkor ez katasztrófa lenne Románia számára. Ponta szerint ezért a verespataki beruházás elsősorban jelképként és nem gazdasági szempontból nagyon fontos beruházás.
A miniszterelnök szerint Romániának ki kell használnia természeti erőforrásait a környezetvédelmi szabványok tiszteletben tartása mellett. Hozzátette: ha ezeket a normákat tiszteletben tartja a beruházó, akkor Romániának a kitermelés elindítását kellene támogatnia.
Ponta bírálta az előző kormányokat, amelyeknek szerinte nem volt elég bátorságuk ahhoz, hogy az olyan vitatott beruházásokat, mint a Verespatakon tervezett aranybányát, vagy a palagáz kitermelését elkezdje. Egy amerikai felmérés szerint ugyanis Romániának annyi palagáztartaléka van, hogy az száz évig fedezné a belföldi gázfogyasztást.
A Rosia Montana Gold Corporation kanadai-román vegyes vállalat immár csaknem 15 éve Európa legnagyobb külszíni aranybányáját akarja megnyitni az erdélyi Verespatakon. A tervet sokan azért ellenzik, mert ciántechnológiával termelnék ki a 330 tonna aranyat és az 1600 tonna ezüstöt.
A román kormány augusztus végén egy olyan törvénytervezetet terjesztett a parlament elé, amely kimozdítaná a holtpontról a beruházást. A kormányzó Szociálliberális Szövetségben (USL) azonban egyelőre megoszlanak a vélemények a beruházással kapcsolatosan, mivel a liberálisok ellenzik, a Ponta által vezetett szociáldemokraták pedig az utóbbi időben támogatják azt, míg azelőtt ők maguk is ellenezték. MTI
Erdély.ma

Egy „keresztelő” margójára
A Kolozs Megyei Tanács hétfői ülésén a vártnál nagyobb vihart kavart a felújítás alatt álló szamosfalvi repülőtér új nevének megválasztása a jelenlegi hivatalos Kolozsvár-Napoca Nemzetközi Repülőtér helyett.
A vita Vákár István, a megyei tanács alelnökének felszólalását követően robbant ki, aki logikus érvelés kíséretében a Mathias Rex nevet javasolta. Elmondta, először Hermann Oberth-re gondolt, a nagyszebeni születésű híres fizikus és űrkutatóra, és aki a kolozsvári egyetemen is tanult, itt mellszobor őrzi emlékét, de a második világháború idején a V-2-es rakétaprogramban való részvétele miatt a helyi zsidó közösség ellenkezést mutatott iránta. Corvin Mátyás viszont tagadhatatlanul kolozsvári születésű, művészetpártoló híre európai szintű, a legnagyobb magyar királyt részben magukénak valhatják a románok, a csehek és az osztrákok is, minden szempontból méltó lehetne arra, hogy a kolozsvári nemzetközi reptér névadója legyen.
Több sem kellett az USL-s megyei képviselőknek, akik az Avram Iancu név mellett kardoskodtak. Azzal vádolták azokat, akik a nemzetiségi jellegű viták elkerülése érdekében inkább mellőzték volna a repülőtér nevesítését, hogy vannak jó és rossz románok, akik tudják, illetve nem tudják, hogy a nagy történelmi pillanatokban bölcs döntéseket kell hozni. A „rossz román” megjegyzésre felfortyant a PDL-s ellenzék, hosszú percekig tartott az adok-kapok. Vákár Istvánnak arra a kijelentésére, hogy ha az Avram Iancu név marad, akkor legalább az mindenkit a kisebbségi sors megpróbáltatásaira emlékeztethet, azonnal érkezett egy kioktató replika: a románok Erdélyben sosem voltak kisebbségben. A közismerten legszélsőségesebb USL-s tanácsos, Dan Canta követelte, hogy nyílt szavazással döntsenek a Vákár-féle indítványról, mármint a Mathias Rex névről, és annak eredményét széles körben propagálják, hadd tudja meg a világ, ki a jó román, és ki nem. Ötletét elfogadták, Vákár István javaslatát tizennégyen támogatták, hárman tartózkodtak, és tizennyolcan mondtak nemet.
Avram Iancu kontra Mátyás király? Ez még mindig kérdés Kolozsváron? Vagy ismét a nacionalista érzelmek felkorbácsolására alapozó pártérdekek kerekedtek felül? A vita még nem dőlt el, a végleges határozathoz hiányzik a prefektúra és a városi önkormányzat rábólintása.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Szekus módszerekkel ijesztgetik az egyházakat?
Történelemhamisítók és szennylapok célkeresztjében
November hetedikére napolta el a bíróság azt a tárgyalást, amely évek óta egyre csak húzódik a váradhegyfoki premontrei rend és a váradi önkormányzat között az egykori premontrei gimnázium visszaigénylése kapcsán - tudtuk meg tegnap Fejes Rudolf Anzelm prépostprelátustól.
Az évszázados hagyományokkal rendelkező szerzetesrend hosszú évek óta harcol saját, a kommunizmusban elkobozott, államosított vagyonáért, és mint megtudtuk, mostanában egyre több furcsa, a bolsevik terror módszereire emlékeztető kellemetlenség éri mind a rend tagjait, mind azokat, akik mellettük állnak a pereskedésben. A premontrei szerzetesrendnek amúgy több olyan ingatlanja van Nagyváradon és a közeli településeken (Félixfürdőn, Püspökfürdőn és Váradszentmártonban), amelynek tulajdonjogát érvényes dokumentumokkal tudják is bizonyítani, azonban az elmúlt hónapok során nyilvánvalóvá vált, az egykori tulajdonosok bizonyítékát a román törvényhozók nem akarják figyelembe venni. A váradhegyfoki premontrei rendnek jelenleg tizenkét visszaigénylési pere van folyamatban.
Történelemhamisítók és szennylapok célkeresztjében
Az egyik ilyen, évek óta húzódó visszaszolgáltatási ügy az Úri (ma Roman Ciorogariu) utcában levő egykori híres premontrei gimnázium, a mai Mihai Eminescu Főgimnázium épületének visszaigénylése. Az impozáns iskolát az önkormányzat nem akarja visszaszolgáltatni, s beletekintve a hosszas pereskedés kétségtelenül meghökkentő részleteibe, kiderül, hogy a történelemhamisítástól kezdve, a kommunista diktatúrában hozott szabályokra való hivatkozásig, semmitől sem riadtak eddig vissza, hogy a magyar szerzetesrendtől elrabolt épületet megtartsák. A helyi román bulvármédia pedig sajtóetikát és emberi jóérzést mellőzve gusztustalan és valótlanságoktól hemzsegő cikkekben támadja magát a rendet, a magyarokat, a főapátot, illetve azokat a jogi szakértőket, akik a gimnázium visszaszerzésében kollaborálnak az egyházzal.
Úgy tűnik, jogilag elfogadható érvek híján a megfélemlítés és lejáratás kommunista örökségét sem vetik meg az önkormányzat Szociálliberális Szövetséghez ( USL) tartozó vezetői, így eshet meg egy EU-tagállamban, hogy a rend megbízott jogászát megtámadták a nyílt utcán, amikor az levéltári kutatásokat akart végezni, majd ordenáré hangvételű cikkeket írtak róla az egyik helyi bulvárlapban. Tegnap megtudtuk, a váradhegyfoki premontrei szerzetesrend feljelentést tett a Bihoreanul nevű hetilap ellen, melyben olyan cikkek jelentek meg a közelmúltban a rendről, illetve a folyamatban levő perekről, melyek nemhogy kimerítik a becsületsértés fogalmát, de köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Többek között olvasható a lapban, hogy a rend végérvényesen elvesztette a félixfürdői ingatlanokat tárgyaló perét, és ez - mint a főapát elmondta - azért is hamis állítás, mert még csak nem is volt tárgyalás erről. Hogy honnan szedte a cikk írója ezt az állítását, esetleg előre közölték vele a majdani per előre meghozott döntését valami titkos(szolgálati) fülesek, egyelőre nem derült ki. De az is előfordult már, hogy egy-egy tárgyalás közeledtével sötétített ablakú autók kezdtek el ácsorogni a váradi premontrei rendház mellett, valakik árgus szemekkel figyelték, figyelik a főapátot, illetve a hozzá betérőket.
Feltámasztott kommunista paktumra hivatkoznak
Erről a perről tudni kell, hogy évekkel ezelőtt a szerzetesrend a bíróság elé terjesztett olyan bizonyítékokat, amelyek egyértelműen igazolják, hogy a szóban forgó ingatlan törvénytelenül, egy rektifikációnak nevezett telekkönyvi bejegyzéssel került a román állam tulajdonába. Rektifikáció útján azonban tulajdont nem lehet szerezni, mivel a rektifikáció jogi fogalma kizárja, hogy a tulajdonos személye megváltozzék. Tehát a gimnázium egykori átírása az egyházéból állami tulajdonba (kárpótlás, kompenzáció vagy akár etatizáció nélkül) egyszerűen törvénybeütköző. A per során kiderült, a váradi önkormányzat végül is semmivel nem tudta megcáfolni azt, hogy a gimnáziumépület a premontrei rendé, csupán azzal a gyanús kiadvánnyal, amelyet az egykori, szélsőségesen nacionalista-vasgárdista professzor, Onisifor Ghibu írt, aki több magyarellenes megnyilvánulása mellett különösen hírhedtté vált azáltal, hogy a magyar történelmi egyházak vagyonait gátlástalanul átjátszotta a román kommunista pártnak. Az Ilie Bolojan vezette váradi önkormányzat ezt az irományt akarta eleinte dokumentumértékű bizonyítékként állítani a bíróság elé, azonban a pereskedés során kiderült, a vasgárdista víziókat felsorakoztató "remekművet" még a román törvényhozás sem tekinthette hitelesnek, hiszen azt annak idején pont a román királyság egykori jogászai nyilvánították semmisnek. Bolojanék ezt követően újabb hajmeresztő érvelésekkel álltak elő, többek között azzal, hogy a premontrei gimnázium sosem volt a váradi premontreieké, ugyanis az a francia forradalom idején csehszlovák (!) tulajdonba került, s mivel a kommunista érában, 1961-ben Románia és Csehszlovákia kommunista vezetői megállapodtak, hogy egymással szemben semmilyen követelésük nincsen, így a gimnáziumot sem lehet visszakérni. A több mint bizarr érvelés kiókumulálóit, úgy tűnik, cseppet sem zavarja, hogy azóta nemcsak a kommunista párt szűnt meg hivatalosan, de Csehszlovákia is felbomlott. Ezzel a laikus szemmel is nevetséges érveléssel azonban egyből kiviláglott, hogy a Ghibu-féle telekkönyv-átírásoknak soha semmi jogosultságuk nem volt, noha eddig az önkormányzat erre hivatkozott. Ezzel párhuzamosan nyilvánvaló lett az is, hogy a premontreiek már 1937-ben fellebbeztek Ghibu telekkönyv-módosítása, azaz hamisítása ellen, és ennek az ügynek a tárgyalása azóta sem ért véget, noha 1958-ig rendszeresen küldtek idézést a rendnek, amely akkor éppen be volt tiltva Romániában, így semmiképpen nem jelenhetett meg a bíróság előtt. Az 1937-es fellebbezés tehát nem évült el, mivel Románia csatlakozott az EU-hoz, a hasonló eseteket szabályozó jogharmonizáció szerint folytatni kell a pert, Európa legrégebb óta húzódó perét. Ha minden jól megy, nem történik újabb halasztás, november elején folytatódik Európa legrégebben húzódó pere. Hogy addig - titokzatos megrendelésre - hány magyarellenes és egyházgyalázó cikk jelenik még meg, és hány sötét ablakú "nosztalgiaautó" fog álldogálni "véletlenül" az Úri utcai rendház előtt, nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy a nemzetközi fórumok előtt is ismeretes furcsa romániai egyházi ingatlanügyek mikor fognak végre megoldódni, hiszen vitathatatlan, hogy amíg a kommunisták által elrabolt vagyonok nem kerülnek vissza egykori jogos tulajdonosaikhoz, addig nem beszélhetünk arról, hogy Romániában megszűnt az egykori vörös diktatúra és demokrácia van.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Vélemény, nem diszkriminálás (A magyar régió elutasítása)
Nem diszkriminálják a romániai magyarokat a román vezetők azon nyilatkozatai, amelyben elutasítják egy esetleges magyar többségű régió létrehozását – mondta ki tegnap az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT).
Traian Băsescu államelnök, Victor Ponta miniszterelnök, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes és Crin Antonescu szenátuselnök ellen egy hónapja tett feljelentést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki szerint egy esetleges magyar többségű régió elutasítása azt jelenti, hogy valamennyi ilyen közigazgatási egység román többségű lesz, ami szerinte diszkriminatív az ország magyar nemzetiségű polgáraival szemben. Az ODT azonban úgy vélte, hogy a szóvá tett nyilatkozatok nem minősíthetők a magyar nemzetiségű személyek elleni izgatásként, ezek a tervezett közigazgatási régiókról szóló társadalmi vita során hangzottak el, és – figyelembe véve, hogy az érintettek politikusok és egyben közméltósági tisztségeket is betöltenek – kijelentéseik nem lépik túl a szabad véleménynyilvánítás határát. A testület leszögezte, hogy ebben a kérdésben a diszkriminációellenes tanács kizárólag a szóban forgó nyilatkozatokról foglalt állást, ez a döntés nem tekinthető olyan minősítésnek, ami egy esetleges majdani közigazgatási átszervezési tervezetre vonatkozik. A Szociál-Liberális Szövetség egyelőre jegelte a közigazgatási régiók kérdését, miután egy alkotmánybírósági döntés szerint leghamarabb csak a jövő évben lehet népszavazást tartani az alkotmánymódosításról, ami előfeltétele a közigazgatási régiók létrehozásának.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önkormányzati hatáskörbe utalnak több központi intézményt Romániában
Az önkormányzati hatáskörbe kerülő központi intézmények listájáról döntött kedden a Romániában kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL).
Egyebek között a jelenleg minisztériumi alárendeltségében működő közegészségügyi intézetek, mezőgazdasági igazgatóságok, munkaügyi felügyelőségek, sportlétesítmények, kulturális igazgatóságok, folyami kikötők kerülnek megyei, illetve települési önkormányzatok hatáskörébe - közölte Liviu Dragnea szociáldemokrata miniszterelnök-helyettes, miután négy órán át egyeztetett a liberális koalíciós partner Klaus Johannis elnökhelyettes vezette küldöttségével.
Az érintett tárcavezetők ellenállása miatt vélhetően központi irányítás alatt marad a közlekedési rendőrség és a mentőszolgálat. A román hírtelevíziók szerint az USL-n belül feszült vitákat szült az erőforrások feletti központi, illetve helyi szintű ellenőrzésen való osztozkodás.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) korábban jelezte, elvileg támogatja a kormánykoalíció által meghirdetett decentralizációt, ha a feladatok mellé költségvetési forrásokat is biztosítanak az önkormányzatoknak.
Az RMDSZ támogat minden olyan kezdeményezést, amely a helyi autonómiát erősíti - mutatott rá legutóbbi sajtóértekezletén Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
A székelyföldi román civil szervezetek fóruma ellenzi a decentralizációt. A fórum igazgatótanácsa pénteken nyílt levélben figyelmeztette a kormányt, hogy az intézkedés kivonná az "úgynevezett Székelyföldet" a román állam fennhatósága alól, és lehetővé tenné, hogy az önkormányzati hatáskörbe kerülő rendőrségen magyar nyelvtudást követeljenek meg az alkalmazottaktól, az egyenruhákon a "hivatalos nyelvtől eltérő" nyelvű feliratok jelenjenek meg, mindezzel "szeparatista és autonómiapárti" törekvéseket szolgálva.
Baranyi László, MTI

Megvan a támogatás régióügyben
Bár a Székelyföldön már összegyűltek a fejlesztési régiók átalakítását célzó népszavazást támogató aláírások, Maros megyében még nem tudni, melyik román pártot sikerül partnernek megnyernie az RMDSZ-nek a kezdeményezés sikere érdekében. A Partiumban „véletlen egybeesés” folytán a liberálisok is támogatják a Nagyvárad-központú fejlesztési régió létrehozását, Bihar megye románlakta térségeiben például az USL is besegít az aláírásgyűjtésbe.
Összegyűltek a Kovászna–Hargita–Maros fejlesztési régió kialakítása érdekében tervezett népszavazást támogató aláírások: a két székely megyében hétfőn összesítették a szignókat, míg Maros megyében be is nyújtották azokat a megyei önkormányzathoz. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap a sajtónak elmondta, a szükségesnél jóval több, Hargita megyében 28 ezer, Kovászna megyében 33 ezer, Maros megyében közel 40 ezer szignó gyűlt össze. Az RMDSZ székelyföldi vezetői a pártfeletti összefogás sikerét méltatták, és abban bíznak, hogy a prefektúrák nem gáncsolják el a kezdeményezést.
Borboly Csaba, az RMDSZ Csík területi szervezetének elnöke hétfőn a Krónikának elmondta, pártfeletti összefogással sikerült lebonyolítani az aláírásgyűjtést, az íveket azonban még nem zárták le, várják az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csatlakozását. „Ennyi aláírás után a Hargita Megyei Tanács köteles napirendre tűzni a tervezetet. Bízunk benne, hogy a prefektúra nem támadja meg, és meg tudjuk szervezni a népszavazást” – fogalmazott lapunknak Borboly Csaba, aki szerint az emberekben van egyfajta várakozás az önálló székelyföldi régiót illetően.
Háromszéken már az elmúlt héten több mint húszezer támogató aláírás gyűlt össze, azaz a szükséges szám kétszerese. Kovászna megyében több mint száz településen gyűjtötték a kézjegyeket, köztük olyan falvakon is, ahol hivatalosan nincs magyar nemzetiségű lakos. Az akcióhoz a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is csatlakozott, az összefogásnak köszönhetően naponta több mint ezer aláírás gyűlt össze, magyarázta Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke. Ahhoz, hogy a megyei önkormányzatok napirendre tűzhessék a referendumról szóló határozattervezetet, a szavazati joggal rendelkező lakosok öt százalékának kell aláírásával támogatnia a kezdeményezést. Kovászna és Hargita megyében a többségi RMDSZ-frakció vagy a tanácselnök is előterjeszthette volna a tervezetet, ám a társadalmi támogatottság felmutatása érdekében úgy döntöttek, aláírásgyűjtésbe kezdenek. Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke korábban úgy nyilatkozott, ötven százalékos esélye van annak, hogy megszervezhessék a referendumot, és a kezdeményezést ne gáncsolják el a prefektúrák. A háromszéki politikusok elismerték, annak már kevesebb a valószínűsége, hogy – amennyiben meglesz a népszavazás és győznek az igenek –, megalakuljon a székelyföldi fejlesztési régió. Hangsúlyozták, ez az egyetlen járható út, hiszen a közigazgatási régiók megalakításához alkotmánymódosításra van szükség, az SZNT és az MPP autonóm Székelyföldre vonatkozó próbálkozásai pedig mind elbuktak.
Maros: elzárkózik Dobre, visszatáncolt Florea
A Maros megyei RMDSZ hétfőn délután iktatta a megyei tanácsnál a népszavazás kiírásához szükséges támogató aláírásokat. A szövetségnek alig tíz nap alatt 38.075 támogatót sikerült szereznie a szükséges 24.500-zal szemben. „Maros megye szavazati joggal rendelkező magyarjainak csaknem egynegyede felkarolta a kezdeményezést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy leállunk az aláírásgyűjtéssel” – nyilatkozta a Krónikának Brassai Zsombor, a szövetség megyei elnöke. Mint mondta, az RMDSZ november 14-ig folytatja a „politikai adunak” szánt támogató aláírások gyűjtését. Arra a kérdésre, hogy mire számítanak a román pártok részéről azok után, hogy Ciprian Dobre megyei tanácselnök, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megyei elnöke korábban elutasítóan nyilatkozott a kérdés kapcsán, a szociáldemokraták pedig semmiféle választ nem fogalmaztak meg az RMDSZ irányába, Brassai kifejtette: az elkövetkezendő napok és hetek a politikai egyeztetésről fognak szólni.
Mint ismeretes, a beszélgetésen, melyet a szövetség kezdeményezett a román pártokkal a kérdésben, csupán a Demokrata-liberális párt (PDL) helyi elnöke, Mihai Poruţiu jelent meg. Poruţiu ugyan nyitva hagyta a régiósítás kérdését, azonban az alakulat megyei elnöke, Dorin Florea – aki pár hónappal ezelőtt, néhány biztató nyilatkozatával még partnernek tűnt – demagógiával vádolja a székelyföldi gazdasági régió létrehozását szorgalmazó RMDSZ-t. Brassai is belátta, hogy a marosvásárhelyi polgármesternek az utóbbi időben tanúsított magyarellenes viselkedése kevés esélyt kínál az eredményes párbeszédre. Az RMDSZ ugyanakkor arról sincs meggyőződve, hogy a megyei önkormányzat jegyzője, Paul Cosma napirendre tűzi a kérdést. Ciprian Dobre tanácselnök ugyanis korábban úgy vélekedett, hogy az efféle referendumok szervezése nem a megyei, hanem a központi hatóságok hatáskörébe tartózik. „Ha formai okokra hivatkozva a jegyző elutasítja a kérés napirendre tűzését, akkor az RMDSZ tanácsosai fogják azt benyújtani. Ha a megye vezetősége így sem hajlandó vitázni erről, akkor a szövetség képviselői rendkívüli tanácsülés összehívását kezdeményezik” – vázolta a lehetséges forgatókönyveket Brassai Zsombor. Úgy vélte, azon túl, hogy a román pártok esetleg nemet mondanak, semmiféle gazdasági, földrajzi, történelmi vagy egyéb észérvet nem hozhatnak fel annak bizonyítására, hogy miért lenne jó Maros megyét elszakítani a Székelyföldtől, és egy mesterségesen létrehozott térségbe olvasztani. Az RMDSZ megyei elnöke szerint a román pártok többségben lévő képviselői ugyan élhetnek az erődemonstráció lehetőségével, azonban az etnikai kártya kijátszásával Maros megye és Marosvásárhely régión belüli esélyeit kompromitálnák.
USL-s támogatás a Partiumban
Bihar megyében múlt kedden kezdődött és a hét végéig tart a szignók gyűjtése, de Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke szerint az aláírások száma már meghaladta a tízezret. A parlamenti képviselő szerint a Szociálliberális Unió (USL) helyi képviselői is támogatják kezdeményezésüket, és azt ígérték, hogy ők is gyűjtenek aláírásokat a többségében románlakta településeken. Cornel Popa, a megyei önkormányzat nemzeti liberális párti (PNL) vezetője többször is kinyilvánította, ellenzi, hogy Bihar megye Kolozsvár központú fejlesztési régióba kerüljön, ám azt még nem tudni, hogy a közgyűlés hogyan fog reagálni egy esetleges határozattervezetre. A Krónika esélylatolgató kérdésére Szabó Ödön elmondta: amennyiben a bukaresti politikum nem szól bele, van esély, hogy megszavazzák a tervezetet. A képviselő azonban „példastatuálástól” tart, szerinte nem tesz jót az ügynek, hogy a bihari liberálisok elszigetelődtek a központi szervezettől.
Dumitru Voloşeniuc Bihar megyei nemzeti-liberális párti (PNL) tanácsos a Krónikának megerősítette: a többnyire románlakta vidéken az USL gyűjti az aláírásokat. Azok összegzést péntekre tervezik, de a megyei tanácsos biztos abban, hogy összegyűl a referendum kezdeményezéséhez szükséges szignómennyiség. „Ezzel nyomást tudunk gyakorolni Bukarestre, hogy lássák: nem értünk egyet az általuk számunkra elképzelt fejlesztési régióval” – szögezte le a PNL-s politikus.
Még tart a mozgósítás Szatmárban
Szatmár megyében valamennyi magyarlakta településen elkezdődött az aláírásgyűjtés, az akció keretében a RMDSZ szatmárnémeti székházában meghosszabbították az ügyfélfogadás órarendjét és tájékoztató pontokat is létrehoztak – közölte szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében Nagy Szabolcs. Az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke arra nem tért ki, hogy eddig hány szignót sikerült összegyűjteni, de mint jelezte, a kezdeményezést egyre több román nemzetiségű lakos is támogatja.
Adrian Ştef Szatmár megyei tanácselnök, a Nemzeti Liberális Párt szatmárnémeti szervezetének elnöke egyáltalán nem idegenkedik a kisebb régiók megalakításának ötletétől, sőt, már egyeztetéseket is folytatott egy esetleges közös fellépést illetően. „Több ízben is tárgyaltam például Radu Căpâlnaşiu zilahi polgármesterrel, Szilágy megyei liberális pártelnökkel, Ilie Bolojan nagyváradi polgármesterrel, illetve Cornel Popa Bihar megyei tanácselnökkel, a liberális párt Bihar megyei elnökével egy kisebb régió esetleges magalakításáról” – nyilatkozta a Krónikának Ştef. Hozzátette, nem a Partium újjáalakítása a céljuk, mindössze véletlen egybeesésről van szó, azonban úgy vélte, kisebb régiók esetén könnyebb lenne a közös döntések meghozatala, és jobb lehetőségek nyílnának az egyes térségek egyenletes fejlődésére. „Hamarosan leülök tárgyalni Máramaros megye vezetőivel is, hogy lássam, hajlandóak-e csatlakozni hozzánk, és hogy a Bihar–Szatmár–Szilágy verziónál maradunk-e vagy Bihar–Szatmár–Szilágy–Máramaros verzióban gondolkodunk tovább” – fejtette ki lapunknak a tanácselnök.
Jól teljesített a Szilágyság
Szilágy megyében is hétfőn nyújtották be a megyei önkormányzathoz a támogató aláírásokat. „Nagyon jól állunk, még tart az összesítés, de már tizenkétezer fölött járunk” – mondta lapunknak tegnap délután Szilágyi Róbert István, a Szilágy megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Mint részletezte, október 3-án kezdték el gyűjteni a szignókat, és bár akciójuk román politikai partner nélkül zajlott, meghaladták a minimális küszöböt, ami kevéssel több mint tízezer aláírás volt. A megyei tanácsos elmondta, a referendum kiírására vonatkozó határozattervezet napirendre tűzését 30 napos konzultációs időszak előzi meg, és reméli, képviselőtársai is belátják, hogy a fejlesztési régiók átszervezése nem etnikai probléma, minden Szilágy megyeit érint. Tájékoztatása szerint a liberálisoknak is az RMDSZ-éhez hasonlóak az elképzeléseik, miszerint Szilágy megyének Bihar és Szatmár megyével kellene közös régiót alkotnia. A megyei közgyűlés döntését a kormányhivatal is láttamozza. „A prefektúra még nem fogalmazott meg hivatalos álláspontot, de úgy gondolom, ezentúl dől el a kezdeményezés sorsa. Eddig csak nyilatkozat szintjén volt tárgyalva” – jelentette ki Szilágyi.
Mint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor szövetségi elnök szeptember 25-én jelentette be, hogy az RMDSZ aláírásgyűjtésbe kezd Erdély hat megyéjében annak érdekében, hogy december 8-án a székelyföldi és partiumi megyékben helyi népszavazásokat lehessen kiírni a fejlesztési régiók átalakításáról. A székelyföldi megyékben a szavazólapon egyetlen kérdés szerepel majd: „Egyetért azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal?”. A partiumi Bihar Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad-központú régióra vonatkozna. Az aláírásokat a tervek szerint október 14-én nyújtották volna be a megyei önkormányzatokhoz, ezt követően a vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelően 30 napos közvitára kerül sor. Az előzetes menetrend szerint a megyei tanácsok november 14-én tűznék napirendre a népszavazást kiíró határozattervezetet, amelyet elküldenének a prefektushoz láttamozásra, majd megjelentetnék a sajtóban. Ha minden zökkenőmentesen halad, a referendumokat december 8-án tarthatnák meg. Az RMDSZ elnöke azt is elmondta, hogy a népszavazás önmagában még semmire sem kényszeríti a kormányt, azonban ha sikeres lesz, erős fegyver lehet a szövetség kezében a parlamentbe benyújtott régióátszervezési törvénytervezet vitája során.
Összeállításunk szerzői:
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Szucher Ervin, Vásárhelyi–Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Fölösleges feszültségkeltés
Fölösleges feszültségkeltésnek tartja Klaus Johannis, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke az RMDSZ által kezdeményezett népszavazásokat.
Egy helyi népszavazás nem lehet meghatározó a régióátalakítás folyamatában, mert az országos folyamat – jelentette ki a Nagyszeben polgármesteri tisztségét is betöltő, német ajkú politikus. Hozzátette, az RMDSZ népszavazása olyan, mintha valamelyik falu lakosait kérdeznék meg arról, hogy leaszfaltozzák-e Nagyszeben egyik utcáját. „Ha össze akarnak gyűlni, hát tegyék, de a népszavazásnak nem lesz semmilyen jelentősége” – mondta még. Klaus Johannis a Szociál-Liberális Szövetség legmagasabb rangú politikusa, aki eddig véleményt nyilvánított az RMDSZ kezdeményezéséről. Korábban a kormánykoalíciót vezető Szociáldemokrata Párt szóvivője, Cătălin Ivan jelentette ki: „a régiókat nem helyi népszavazások alapján alakítjuk ki, mert az új román területi közigazgatási elgondolásnak következetesnek és nemzetinek kell lennie”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefogás
Simán összegyűlt a pénzbírság többszöröse erdélyi magyarok adományaiból az anyanyelvhasználat népszerűsítéséért megbírságolt marosvásárhelyi Lakó Péterfi Tünde számára.
Mint ismeretes, a rendőrség 1500 lejes pénzbírságot szabott ki nevetséges ürüggyel, mert magyar és román, kétnyelvű árcímkéket osztogatott a piaci árusoknak. A hír kapcsán az erdélyi magyarság összefogott, és hamar összedobta a bírság többszörösét. A pénz összegyűjtése nem bizonyult túl nehéz feladatnak, hiszen az egyéni adományozók csupán kis összegekkel kellett hozzájáruljanak, Lakó Péterfi Tünde ugyanis a legkisebb névértékű érmékben, 1 és 5 banisokban fizeti ki a bírságot, hadd számoljanak a polgármesteri hivatal adóosztályán. Így is több mint 8400 lej gyűlt össze, a többletet egyéb anyanyelvhasználatot népszerűsítő akciókra fordítják.
Az ügy az összefogás fontos üzenetét közvetíti mind az erdélyi magyarság, mind az állami hatóságok felé. A magyarság számára azt, hogy összefogva vagyunk erősek, együttesen olyan dolgokat is meglehet valósítani, amit egyénileg nehezen, vagy egyáltalán nem. A hatóságoknak, pedig azt, hogy a magyarság testületileg áll ki anyanyelvéért és nemzeti jogaiért.
Szükség is van az összefogásra. A tavalyi MOGYE-ügy után idén az USL a székely zászló körül szította az etnikai feszültségeket, a hatalom által kinevezett székelyföldi prefektusok futószalagon perelik be az azt kitűző önkormányzatokat, illetve a továbbra is a rendszerváltás magyar szimbólumának tekintett Tőkés Lászlót a Románia csillaga érdemrend visszavonásával riogatják.
Összefogásra néhány nap múlva, a nagy székely menetelés alkalmával is szükség lesz. Hiszen a kormány nem veszi figyelembe a magyarság érdekeit, sem történelmét, sem kultúráját vagy a gazdasági adottságokat a régiós „reformnál”.
Összehasonlíthatatlanul nagyobb szükség lesz rá, hiszen a tét jóval nagyobb 1500 lej összegyűjtésénél.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Ami jó Hargita és Kovászna megyében, Marosvásárhelyen nem jó?
Az RMDSZ-frakció rendkívüli megyei tanácsülést kér november 14-re
– Arcátlanság lenne a politikusok részéről, ha nem vennék figyelembe több tízezer Maros megyei és marosvásárhelyi állampolgár akaratát – jelentette ki tegnap Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, Kelemen Mártonnal, a megyei tanács RMDSZ-frakciója vezetőjével tartott közös sajtótájékoztatón annak kapcsán, hogy egy nappal korábban a megyei tanács jegyzője negatívan véleményezte az RMDSZ által benyújtott, a helyi referendum kiírását kezdeményező több mint negyvenezer aláírást.
"Nem a marosvásárhelyi társadalommal, a politikusokkal vannak gondok"
A megyei elnök emlékeztetett a pár nappal korábban az 1956-os forradalom emlékére tartott megemlékezésen tett kijelentésére, amely szerint nem Marosvásárhellyel, a marosvásárhelyi társadalommal vannak gondok, hanem azzal a politikai elittel, amely időről időre, alkalomról alkalomra mesterséges etnikai konfliktust gerjeszt. Annak kapcsán mondta ezt, hogy miután az RMDSZ polgári akciót, aláírásgyűjtést kezdeményezett, amely Maros megye és különösképpen Marosvásárhely lakóinak az érdekeit tartja szem előtt, és arról kérdezné meg a megye és a város lakóit, hogy mit gondolnak a térség jövőjéről, a PDL és az USL politikusainak nyilatkozatai eltorzították ezt a véleménye szerint nemes szándékot, és olyan köntösbe próbálják öltöztetni, amelyik etnikai feszültségekhez vezethet, és kockára teszi mind a megye, mind a térség jövőjét.
Az RMDSZ arra törekszik, hogy meggyőzze a kormányt, az illetékes döntéshozó hatóságokat, hogy ennek a térségnek az szavatol fejlődést, ha a jelenlegi nagy régiót kisebbre osztják. Ez szüntetné meg azokat a különbségeket a megyék között, amelyekről az utóbbi tizenöt évben bebizonyosodott, hogy ebben a képletben nem a térség javát szolgálják.
– Mi a gond a felvetéssel, kit zavar az, hogy Marosvásárhely számára, amely az elmúlt évtizedekben beszűkült, régióközpontként keresse a jövőt? – tette fel a kérdést. A választ meg is adta: a PDL- és USL-vezetők, akik nem fogalmaztak meg egyetlen logikus ellenérvet sem, a kérdést etnikai természetűvé torzították, elutasítva a párbeszéd gondolatát is. – Egyre gyakrabban hallunk mind sértőbb és bántóbb, az idegengyűlölet határát súroló megnyilatkozásokat, amelyek rendkívül egészségtelenek és károsak a helyi társadalomra nézve – mondta.
Sajnálattal vette tudomásul, hogy ez a hangulat begyűrűzött a társadalomba is. Véleménye szerint ha tovább fokozódik ez a fajta feszültség, a felelősség azokra a PDL-s és USL-s politikusokra hárul, akik nem képesek túltenni magukat bizonyos hiúsági kérdéseken, bizonyos politikai ambíciókon, nem tudnak összefogni Marosvásárhely és a megye érdekében. – Sajnálattal veszem tudomásul, hogy már-már versenyszerűen vetélkednek az USL és PDL politikusai abban, hogy ki a nagyobb román, ki a nagyobb nacionalista. Úgy gondolom, ezt a folyamatot meg kell állítani, és ezért a felelősséget az USL és a PDL politikusainak vállalniuk kell – jelentette ki.
"A megye jegyzője több mint 50 ezer emberrel csúfolkodik "
Kelemen Márton szerint csupán formai hibákra hivatkozva utasította vissza Paul Cosma a kezdeményezést, amelyet szeptember 26-án nyújtottak be, és választ a 29. napon kaptak, amelyben a megyei tanács titkára elutasította azt a formanyomtatványt, amelyekre az aláírásokat gyűjtötték.
A Népújság kérdésére elmondta, hogy a táblázattal kapcsolatban fogalmazott meg teljes mértékben formai kifogásokat, amelyek nem érintik a kérdés lényegét, nem változtatják meg, nem helyesbítik, nem pontosítják a kérdést.
Mint mondta, alapjában nem lepte meg őket ez a fordulat, számítottak arra, hogy politikai meggondolásból akadályozni fogják. Ezért egy másik törvény adta lehetőséggel éltek, és a megyei tanácsosok egyharmadának aláírásával benyújtottak egy másik kezdeményezést referendum kiírásáról ugyanazzal a kérdéssel. Véleménye szerint ennek a kérdésnek a megvitatását a megyei tanácsban politikai eszközökkel már nem lehet megakadályozni. A rendkívüli tanácsülést november 14-re kérik, amelyen az RMDSZ-tanácsosok a több tízezer aláírásra hivatkozva kérik a kérdés megvitatását.
Az RMDSZ politikusai szerint a három székelyföldi megyét érintő kezdeményezést a román politikum folyamatosan eltorzítja, holott csupán gazdasági fejlesztési régióról van szó, amelynek nincs etnikai vetülete, csupán arról szól, hogy az európai uniós alapokat hogyan osztják le.
Az aláírásgyűjtést folytatják, eddig ötvenötezer támogató aláírás gyűlt össze, magyarok és románok részéről egyaránt. Kijelentették: a megye titkára technikai okokra hivatkozva lesöpörheti ugyan az asztalról a negyvenezer aláírást, de a megyei tanács elnöke, a tanácsosok, akik a lakosság szavazatainak köszönhetően jutottak tisztséghez, nem tekinthetnek el attól, hogy a megye egy nagyon jelentős része mit szeretne.
A kérdések során kiderült, hogy az azonos fejléccel ellátott listákat mind Hargita, mind Kovászna megyében elfogadták, egyetlen nap alatt megkapták a választ.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Lemondott mandátumáról Gáspárik
Személyes okokra hivatkozva lemondott mandátumáról az RMDSZ listáján 2012 nyarán a Maros megyei önkormányzatba bejutott Gáspárik Attila.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója döntését október 18-án iktatta az önkormányzatnál. Megkeresésünkre elmondta, ezentúl már nem tudja százszázalékosan teljesíteni a feladatát, ezért jobbnak látta, ha lemond. „A megyei tanácsi tisztség egész embert követel, eddig nem volt hiányzásom, és rendesen elvégeztem a feladataimat, ez már azonban kínossá kezdett válni. Sokkal több külföldi munkája van a színháznak, amire oda kell figyelni, és a tanári munkámmal sem tudtam összeegyeztetni” – mondta Gáspárik Attila, aki többek közt azt is fájlalja, hogy másfél éves megyei önkormányzati képviselői munkája alatt a sajtó egyszer sem kérdezte meg, hogy mit csinál, ezt pedig kudarcként éli meg. „Szemléletváltás zajlott a kultúrbizottságban, már csak azért is, mert a bizottság eddig mindig magához hívatta a vezetőket, és úgy ülésezett, én elértem azt, hogy kiszálltunk a különböző helyszínekre” – magyarázta Gáspárik. Hozzátette, az elmúlt másfél év alatt arra is rájött, hogy nem politikusalkat, nem tud politikai csapatban dolgozni. „Nem tudok olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket mások megkötnek” – mondta, de nem kívánt példákkal élni.
Gáspárik Attila október 18-án mondott le mandátumáról, a megyei tanácselnök ezt 24-én vette tudomásul. A tanácsosi helyet azután nyilvánítják megüresedettnek, hogy csütörtöki ülésén azt a közgyűlés is tudomásul veszi. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke lapunknak elmondta, kérték, hogy az október 31-ei ülésen iktassák be a szövetség új képviselőjét is. „A listán Nyárádszereda volt polgármestere, Dászkel László következik, ha ő nem vállalja, akkor a marosfelfalusi volt iskolaigazgató, Dénes József kapja a mandátumot” – mondta. Arra a felvetésünkre, hogy amennyiben Gáspárikot csütörtökön nem „pótolják”, ez az egy mínusz mandátum befolyásolja-e a november 14-én esedékes rendkívüli ülés kimenetelét, Brassai nemmel válaszolt. A rendkívüli ülést egyetlen napirendi ponttal hívták össze, hogy eldöntsék: kiírják-e a népszavazást arról, hogy Maros, Hargita és Kovászna megye egy fejlesztési régiót alkosson.
A Maros megyei tanácsot 13 RMDSZ-es, 13 USL-s, 6 PDL-s és 2 PPDD-s képviselő alkotja, ahhoz, hogy referendumot írjanak ki, a jelenlevők 50 százalékának plusz egy tanácsosnak kell támogatnia a kezdeményezést.
Gáspár Botond, Szász Cs. Emese
Krónika (Kolozsvár)

Nem lesz december 8-án egyszerre hat megyében referendum
Kovászna, Hargita, Maros és Szilágy megyében várhatóan még novemberben napirendre tűzi a megyei önkormányzat az RMDSZ határozattervezetét a fejlesztési régiók átalakítására vonatkozóan. Bihar és Szatmár megyében azonban a vonatkozó javaslatot még be sem nyújtották az illetékesek, így az RMDSZ által korábban felvázolt menetrend – mely szerint december 8-án hat megyében egyszerre tartanának referendumot – minden bizonnyal újratervezésre szorul.
A székelyföldi megyékben a szavazólapon egyetlen kérdés szerepel majd: “Egyetért azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal?”. A partiumi Bihar Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad-központú régióra vonatkozna. A terv kivitelezését tovább nehezíti , hogy a vonatkozó tervezetek elfogadása esetén a prefektusok megakadályozhatják a népszavazás megszervezését azáltal, hogy megtámadják a testületek döntését. Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Krónika érdeklődésére elmondta, a referendum-terv kivitelezése egyelőre jól halad, és arra számítanak, hogy sikerre vihetik az elképzelést. “Sok minden történhet: a közgyűlések elfogadják a tervezetet, és nyilván előfordulhat az is, hogy a prefektusok megtámadják a határozatokat. De ne adjunk ötleteket. A Partiumban zajlanak a tárgyalások, abban bízunk, hogy sikerül román partnereket az ügy mellé állítani” – mondta Borbély László. Az RMDSZ alelnöke hangsúlyozta: a különböző megyékben tervezett népszavazások nem függnek egymástól: ha az egyik megyében valamilyen módon megakadályozzák a referendum kiírását, a másik megyében még megtartják a voksolást. “Nem tehetünk többet: ahol hagyják, megszervezzük a népszavazást a fejlesztési régiók kialakításáról” – szögezte le Borbély László.
“Nem kizárólag magyar ügyről döntünk”
A Kovászna megyei önkormányzat várhatóan november 14-én napirendre tűzi a referendum kezdeményezéséről szóló határozattervezetet. Háromszéken a regionális népszavazást Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád polgármester kezdeményezték, a kérést a támogató aláírásokkal együtt a megyeháza főjegyzőjénél iktatták, majd a törvény előírása szerint tíz napos közmeghallgatásra bocsátották. Tamás Sándor elmondta, Háromszéken összesen 33 594 aláírást gyűjtöttek össze a referendum kiírása érdekében. “A lakosság számára is nyilvánvaló, hogy egy régiót közös gazdasági érdekek, kulturális értékek, és az emberek összefogási szándékának megfelelően kell kialakítani: ennek elérésében pedig a népszavazás lehet a legmegfelelőbb eszköz” – szögezte le a megyei tanács elnöke. Kovászna megyében egyébként a többségében románok által lakott településeken is gyűjtöttek kézjegyeket, sok román is aláírta az íveket. Ez Tamás Sándor szerint azt mutatja, hogy ez nem kizárólag magyar ügy, hanem a nyíltan gondolkodó román emberek is egyetértenek azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal – vélekedett. Az érdekérvényesítés minden bizonnyal nem ütközik nehézségekbe november 14-én, a megyei önkormányzati képviselőtestületben ugyanis 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, egy független, 3 MPP-s és 5 USL-s tanácsos foglal helyet. A tervek szerint Hargita megyében szintén november 14-én tűzik a megyei tanács napirendjére a népszavazásról szóló határozattervezetet. Borboly Csaba tanácselnök szerint erről még egyeztetnek, de valószínű akkor is megtartják a referendumot, ha a határozatot a prefektus megtámadja, bár ez esetben nem lesz hivatalos, de “felmutatja a térségben lakók akaratát és erejét”. A határozattervezetről Hargita megyében 20 RMDSZ-es 4 MPP-s, 3 EMNP-s és 3 USL-s tanácsos hivatott dönteni.
Még több támogatót gyűjtenek a bihariak
Bihar megyében – ahol az RMDSZ épp a kormánypárti szociál-liberális koalíció támogatásával és segítségével gyűjtötte a szignókat – még nem iktatták a tervezetet a fejlesztési régiókra vonatkozó népszavazás kiírására érdekében. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke lapunknak elmondta, bár ők később kezdték a gyűjtést, a bejegyzéshez szükséges aláírás-mennyiség már megvan, román partnereikkel mégis úgy döntöttek, hogy ezen a héten is folytatják a támogatók felkutatását. “Csupán a mi részünkről már több mint 38 ezer aláírás gyűlt össze, de továbi támogatókat keresünk, hogy az indítvány minél hangsúlyosabb legyen” – magyarázta a politikus. Érdeklődésünkre, hogy a tervezetet végül polgári kezdeményezésként vagy tanácsosi indítványként terjesztik-e a megyei tanács elé, Szabó Ödön még nem tudott választ adni. Mint mondta, lehetőség mindkettőre van, a döntést később hozzák meg. “Bízom benne, hogy a novemberi közgyűlésen már napirendre kerül a határozattervezet” – tette hozzá az RMDSZ-es politikus. A bihar megyei képviselőtestület 18 szociálliberális, 7 RMDSZ-es, 7 PDL-s és 2 Dan Diaconescu-párti (PPDD) tanácsosból áll.
Az RMDSZ nem nyújtott be népszavazás kiírására vonatkozó kérvényt Szatmár megyében sem, bár a szükséges számú aláírást sikerült összegyűjteniük. A szövetség helyi szervezetének vezetői szerint szeretnék megszerezni a román pártok támogatását is a kezdeményezésükhöz, ezért nem léptek. Amint arról korábban írtunk, Szatmár megye liberális tanácselnöke, Adrian Ştef sem idegenkedik a kisebb fejlesztési régiók ötletétől. Lapunknak úgy nyilatkozott: a szomszédos megyei önkormányzatok elnökeivel korábban tárgyalásokat is folytatott egy esetleges közös fellépés ügyében. A Szatmár megyei tanácsban az USL 13, az RMDSZ 12, a PDL 5 és a PPDD 2 tanácsosi hellyel rendelkezik.
Akadékoskodó jegyzők
Maros megyében a jegyző formai okokra hivatkoztva negatívan véleményezte az RMDSZ által összegyűjtött aláírásokat, ezért a szövetségi frakció új határazattervezetet nyújt be a népszavazás kiírásáról. Kelemen Márton, Maros megyei önkormányzati képviselő rámutatott: a referendumtörvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a megyei tanácsosok legkevesebb egyharmada megyei szintű népszavazást kezdeményezzen. A Maros megyei tanácsot 13 RMDSZ-es, 13 USL-s, 6 PDL-s és 2 PPDD-s képviselő alkotja. A tanácsos megjegyezte továbbá: a gondot a román pártok álláspontja képezi, hisz egyikük sem meri nyíltan felvállalni az RMDSZ kezdeményezését. “Nem a Székelyföld autonómiájáról akarunk most szavazni, hanem a három megye által létrehozott fejlesztési régióról. Ezzel a román politikusok is tisztában vannak és nincs is mit felhozniuk ellenében, csak hát egyelőre egyetlen alakulatot sem sikerült magunk mellé állítani” – mondta el Kelemen. Ennek dacára az RMDSZ az elkövetkezendő két hét alatt is megpróbálja párbeszédre hívni a román pártokat és többek között azzal a mintegy hatvanezer aláírással igyekszik érvelni, ami a kezdeményezés támogatására összegyűlt.
Maros megyéhez hasonlóan a Szilágy megyei önkormányzat jegyzője is formai kifogások miatt dobta vissza az RMDSZ által összegyűjtött aláírásokat– tájékoztatott Szilágyi Róbert István, az RMDSZ Szilágy megyei ügyvezető elnöke. Lapunknak elmondta: a titkár megjegyzései konzultatív jellegűek, kezdeményezésük azonban törvényes, így azt a november végi megyei önkormányzati ülésen bocsátják szavazásra. “Egyeztetéseket folytatunk a román pártokkal, de nyilván nehéz lesz elfogadtatni a tervezetet, mert elég nagy nyomást gyakorolnak a román tanácsosokra a pártközpontokból. A helyzetet tovább nehezíti, hogy zavaros a helyzet a koalíción belül is” – magyarázta a megyei tanácsos. A referendum kiírásához Szilágy megyében 16 támogató szavazatra van szükség, miközben a közgyűlésben 7 RMDSZ-es, 14 USL-s, 6 PDL-s és 3 PPDD-s tanácsos foglal helyet. Szilágyi jelezte, liberális vonalon hozzájuk hasonló elképzelések vannak a fejlesztési régiókról, de a szociáldemokrata-párti politikusokat nyilvánosan még nem hallotta, hogy ebben a kérdésben melléjük álltak volna.
Összeállításunk szerzői:
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Szucher Ervin, Vásárhelyi Nyemec-Réka
Krónika (Kolozsvár)

Elutasítják a Verespatak-törvénytervezetet
Elutasította a parlament verespataki különbizottsága azt a törvénytervezetet, amely elősegítette volna az aranybánya-beruházást. A tervezet elutasítása mellett 17-en szavaztak, ketten tartózkodtak.
A voksolás előtt a kormánykoalíciós pártok megállapodtak abban, hogy leszavazzák az úgynevezett Verespatak-tervezetet, amelyet korábban csak a liberálisok elleneztek, a szociáldemokraták támogatták. Tegnap azonban úgy állapodtak meg, hogy a bányatörvényt módosítják, és abban szabályozzák a kitermelés általános feltételeit, amelyeknek a verespataki beruházást tervező Roşia Montana Gold Corporationnak (RMGC) is eleget kell tennie. „Az a közös szándékunk, hogy ne akadályozzuk a kitermelést, ne lehetetlenítsük el a fejlődést, hanem olyan jogszabályi keretet dolgozzunk ki, amely lehetőséget nyit a kitermelésre, nemcsak Verespatakon, hanem másutt is: olyan keretet, amely a román állam számára előnyös feltételeket biztosít a fenntartható fejlődéshez a környezetvédelmi követelmények betartása mellett” – magyarázta Crin Antonescu az SZLSZ döntését. Victor Ponta úgy nyilatkozott: „Ha a törvénytervezet nem volt elég jó, a következő sokkal jobb lesz, a kerettörvény figyelembe vesz és lefed majd minden jóhiszemű kritikát. (…) Több mint 500 bezárt bányánk van, és ez több tízezer elveszített munkahelyet jelent. Ezek közül nagyon sokra létezik az újra megnyitást lehetővé tevő projekt. Szükség van azonban egy kerettörvényre, amelyet a parlament jóváhagy, és ezt mi közösen támogatjuk. A politikai nyilatkozatokból úgy értettem, hogy a többi politikai erő is támogatja, ezek kijelentették, hogy ellenzik a törvényt, de támogatják a kitermelést. A kitermelési feltételek a kitermelési engedélyekben szerepelnek, és ezeket az engedélyeket a kormány bocsátja ki a hatályos törvény alapján, ahányszor csak szükség van rá. (...) Én természetesen azt szerettem volna, ha egy törvény alapján történik meg a kitermelés. A parlament azonban úgy döntött, hogy kerettörvényt akar. Nagyon jó megoldásnak tartom ezt, és támogatom”. A tegnap elutasított tervezetről a végleges döntést a parlament egészének kell meghoznia, mert visszavonni már nem lehet, de a koalíciós egyezség után az eredmény nem kétséges. A különbizottság jelentésében egyebek között azt javasolta, hogy a törvényhozó módosítsa a jelenlegi bányászati kerettörvényt, hiszen az a jelenlegi formájában hiányos, és nem veszi figyelembe az olyan nagy horderejű beruházásokat, mint a verespataki. A testület a többségi magántulajdonos és a kisebbségi román állami tulajdonos közötti korrekt partneri viszony kialakítását is szükségesnek tartja; a jelentés figyelmeztet arra, hogy az elmúlt tizenöt évben a verespataki beruházás-tervezet kapcsán törvénytelenségeket követhettek el. A jelentést valamennyi illetékes hatóságnak elküldik, hogy „teljes mértékben biztosítsák a beruházás törvényességét, és kivizsgálják ezeket az esetleges törvénytelenségeket”. A különbizottság a kitermelési engedély és egyéb titkosított dokumentumok nyilvánosságra hozását is szorgalmazza.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)