Kiss Sándor nagy bajban: bűnvádi eljárás indult ellene
Csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnöke ellen – jelentette be csütörtökön a román korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Egymillió eurónyi megvesztegetés ügyében indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke ellen, aki egyúttal az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.
Mint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) váradi ügyészeinek csütörtöki közleményéből kiderül, Kiss ellen a csúszópénz elfogadása mellett hivatali visszaélés és pénzmosás gyanújával indult bűnvádi eljárás.
A hivatalos közlés szerint az ügyben a gyanúsítottak között szerepel még Mudura Sándor, Bojtor Vilmos László, Gheorghe-Ioan Roatiș, Beneamin Rus, Miklóssy Ferenc, valamint Miklóssy Ferenc-László is.
Mint a bűnvádi eljárás megkezdésére vonatkozó rendeletből kiderül, Kiss, Bojtor és Rus kiterjedt pénzügyi konstrukciót dolgozott ki és működtetett: romániai (a Rus által vezetett váradi Selina és a Trameco Rt.) és egyesült államokbeli (a Bojtor által irányított Wasleys Worldwide LLC Washington) cégek közvetítésével 2005-2006-ban 600 ezer eurónyi pénzt mostak tisztára.
A DNA közlése szerint az történt, hogy bár a Selina közvetlenül tárgyalt bizonyos gépek és berendezések megvásárlásáról németországi és hollandiai beszállítókkal, a tranzakciót végül a Trameco ütötte nyélbe a Wasleys Worldwide LLC Washington nevű fedőcég közvetítésével, a tranzakciót pedig az eredeti megállapodáshoz képest magasabb áron bonyolították le.
Az így tisztára mosott 600 ezer eurónyi, jogosulatlanul szerzett hasznot pedig Rus a DNA rendelkezésére álló információk szerint nem tartotta meg, hanem a Bihar megyei közgyűlés akkori elnökének, Kiss Sándornak adta át, hogy az előnyben részesítse a Selinát egyes váradi területek értékesítése során. A korrupcióellenes ügyészek úgy számolnak, hogy két ilyen tranzakcióval a Bihar megyei önkormányzatnak mintegy 8,6 millió eurós kárt okoztak.
Korábban egy másik összetett pénzügyi kondtrukciót is tető alá hoztak a felek 2003-2004-ben, ebben már hármukon kívül Roatiș, Miklóssy Ferenc és Miklóssy László is érintett volt. Ennek keretében a Miklóssy Ferenc által irányított debreceni Keviép KFT a Bojtor által vezetett londoni Ariston Distribution Corporation LTD-nek 187 ezer euró értékben szállított gépeket és anyagokat, amelyeket azonban néhány nap múlva 500 ezer euróért visszavásárolt a nagyváradi East Bau Construct KFT révén, amelyet Miklóssy László vezetett.
Az így „kifehérített" 300 ezer eurót a gyanú szerint Miklóssy Ferenc, a Keviép többségi tulajdonosa Kissnek és Mudurának adta át, hogy gyakoroljanak befolyást a nagyváradi városháza által kijelölt tárgyalóbizottságra, hogy az önkormányzat a debreceni céggel kössön PPP-szerződést a város szeméttározójának kivitelezésére és üzemeltetésére.
Egy másik hasonló akciót is gyanít a DNA. Ebben Kiss, Mudura, Bojtor és Rus érintett. Az ügylet során a Trameco Rt. az Ariston Distribution Corporation LTD közvetítésével hozott be árut Romániába a Selina által korábban kialkudottnál mintegy 50 százalékkal magasabb áron 2003-2004-ben. Az így tisztára mosott 100 ezer euró a korrupcióellenes ügyészek gyanúja szerint szintén Kisshez és Mudurához vándorolt, hogy egyes közbeszerzési versenytárgyalások során a Selina kerüljön ki győztesként.
Az ügy felgöngyölítésében egyébként a DNA-t a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a nagyváradi rendőrség szervezettbűnözés-ellenes osztálya, valamint a magyarországi, németországi és hollandiai hatóságok segítették.
Kiss igazságot vár
„Lassan közel két évtizede vagyok a közéletben, már mindennek lefestettek ez idő alatt. Azokat az ügyeket, amelyeket most 9–10 év után előszednek, már vagy 3-szor, 4-szer vizsgálták. Sorban le is zárták. Most ötödször is nekifutnak” – fejtette ki a történtek kapcsán csütörtöki sajtónyilatkozatában Kiss Sándor. Mint fogalmazott, igazából nem ismeri az újabb vádakat, de ha megkérdezik, válaszol.
„Az, hogy egy ilyen időszakban, amikor az egész ország vizsgálat alatt van, az államelnököt, a miniszterelnököt és egy sor embert vizsgálnak, és engem ki akartak hagyni, ez már szinte sértésnek tűnt egy ilyen fontos választási évben. A viccet félretéve, abban reménykedem, mint bármilyen normális ember, hogy az ország Nyugatra és nem Keletre tart, és így az igazság valóban igazság lesz” – szögezte le a megyei közgyűlés alelnöke.
Ioan Mang, a Bihar megyei közgyűlés alelnöke az Agerpres hírügynökség megkeresésére úgy nyilatkozott, meglepődött a Kiss Sándor ellen felhozott gyanú hallatán, mivel – mint mondta – 2005–2006-ban az RMDSZ-es megyei közgyűléselnök tevékenységét több ízben is ellenőrizték. A Szociáldemokrata Párti (PSD) politikus szerint „valószínűleg ez azoknak az akciója, akik nem szeretik Kisst, vagy inkább rosszat akarnak neki”.
A Selina esthajnalcsillaga
A 2005-2006-os telekvásárlási visszaélések egyébként az Aradi úti, a helyiek által Kiss-féle tömbházakként emlegetett lakónegyedhez kapcsolódnak, ahol a Selina ma is építi a Luceafărul elnevezésű lakónegyedét.
Mint csütörtökön az Informația de Bihor portál is emlékeztetett, a helyi sajtó már 2006-ban gyanúsnak tartotta az ügyletet. Kiss Sándor, a megyei közgyűlés elnökeként még 2005-ben bejelentette ugyanis, hogy több ezer „szociális" lakást készülnek felépíteni, azaz olcsón, előnyös hitelkonstrukcióval juthattak volna ezrek lakrészhez a tervezett tömbházakban. A várólistára több ezren is feliratkoztak.
Azonban a történet hirtelen új fordulatot vett. A megyei tanács versenytárgyalást írt ki egy 1500 lakrészesre tervezett Aradi úti telekre, illetve egy 2500 lakrészesre meghirdetett Rulikowsky (Egyetem) úti telekre. Előbbi esetben a kiindulási ár 58,52 euró/négyzetméter, utóbbinál 47,88 euró/négyzetméter volt.
Az Informația de Bihor portál újságírója szerint a tenderen való részvétel kritériumait úgy határozták meg, hogy a Selina jól jöjjön ki belőle – meg is nyerték mindkét kiírást. Az Aradi úti telekhez négyzetméterenként 59,72 euróért, a másikért 48,12 euró/négyzetméterért jutottak hozzá.
A szociálisnak tervezett lakásokat pedig végül a Selina építette fel, a lakónegyed azonban inkább a luxus kategóriába tartozik, az árak pedig váradi viszonylatban csillagászatinak mondhatóak. Ennek oka a portál szerint az, hogy nem sikerült a szerződésben rögzített ütemben haladni az építkezéssel, s Rus úgy gondolta, hogy ha drágán kínálja a lakásokat, akkor azok nem találnak vevőre, így nem kell gyorsabb ütemben haladnia.
Együtt az Ady-központért
Amint arról több ízben is írtunk, Mudura Sándor és Kiss Sándor is alapítói annak a Mecénás Alapítványnak, amely a hírhedt nagyváradi Ady-központra úgy kapott több mint egymillió eurónak megfelelő, 320 millió forintos magyarországi támogatást, hogy a pénzre előzőleg 2001-ben sikerrel pályázott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.
A Tőkés László püspöksége idején, 2002 májusában kötött megegyezés alapján Érmindszenten épült volna fel a költőről elnevezett vallási, kulturális és turisztikai központ, csakhogy a júniusi magyarországi kormányváltás után az ügyet átvevő Miniszterelnöki Hivatal a pénzt decemberben átirányította a Mecénás Alapítványnak, amellyel nem pályázat útján szerződött.
A politikai döntés tényét maga Szabó Vilmos államtitkár ismerte el 2003-ban a Krónikának. Noha a projektet 2006-ban lezárták, az Ady-központból máig csupán egy konferenciaterem valósult meg, a tervezett szálló soha nem készült el, a félkész létesítmény miatt pedig a telek azóta is építési területre emlékeztet.
A beruházás becsült értéke ma csupán 300 ezer euróra rúg, miközben a támogatás mai értéken is eléri az egymillió eurót. Bár a Mecénás nevében Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke korábban lapunknak azt mondta, a Magyar kormány felé maradéktalanul elszámoltak, az EMNT többszöri felszólítására sem mutatták be a nyilvánosságnak, hogy mire fordították a magyar adófizetők pénzét. A központot időközben ugyanakkor az alapítvány elcserélte a Léda-házra, az ingatlanok a városi önkormányzat tulajdonába kerültek.
Mudura és a Kulcsár-ügy
A Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök barátjaként ismert Mudura Sándor egyébként korábban a nagyváradi Lotus Plaza bevásárlóközpont megépítése kapcsán került a figyelem középpontjába, miután kiderült, hogy a beruházást részben a magyarországi brókerbotrány főszereplőjeként elhíresült Kulcsár Attila pénzéből valósították meg.
A Kulcsár-ügyben zajló tárgyalások keretében 2003-ban tanúként hallgatták ki Mudura Sándor nagyváradi nagyvállalkozót, mivel a másodrendű vádlott, Kerék Csaba egyik cége, a Britton Kft. 2,5 millió euróval, a teljes összeg felével szállt be a Sebes-Körös-parti város első plázájának, a Lotus Marketnek az alapításába.
A nagyváradi üzletember 2003-ban Budapesten tett tanúvallomásában az áll, hogy miután 2000-ben megvásárolta a Szőllős negyedbeli elhagyatott sörgyárat, nem kapott megfelelő hitelt arra, hogy felépítse a bevásárlóközpontot. 2001 második felében Kerék – akit Mudura távolról ismert – azt mondta neki: egy amerikai befektetőcsoport áll mögötte, amely valószínűleg beszállna az üzletbe, ráadásul hitelt is szerezne.
Kerék valóban szert tett a 11,8 millió dolláros bankkölcsönre, mégpedig a magyar Eximbanktól. Mudura Sándor azt vallja, a hitel igen előnytelen volt számára, és emiatt a teljes beruházás a tervezett 9 millió euró helyett 12 millióba került.
A vállalkozó akkoriban azt is elmondta a magyar nyomozó hatóságoknak tanúvallomásában, hogy Kulcsár Attila jó ötletekkel rukkolt elő az üzlethez, ezért választotta be a plázát működtető Lotus Rt. felügyelőbizottságába, de arról vallomása szerint nem volt tudomása, hogy a pénz kétes forrásokból származik, és Kulcsár sötét ügyleteket bonyolít.
Bálint Eszter. Krónika (Kolozsvár)

Mesterházy az MSZP, a PSD és az RMDSZ viszonyáról beszélt Bukarestben
Új, szociáldemokrata válaszokat kell adni azokra a kihívásokra, a munkanélküliségre, a szociális problémákra, amelyekkel az Európai Unió szembesül – hangoztatta Mesterházy Attila, az MSZP elnöke április 26-án, szombaton Bukarestben, ahol Victor Ponta miniszterelnök meghívására felszólalt a Szociáldemokrata Párt (PSD) Európai Parlamenti (EP-) kampánynyitó rendezvényén.
Mesterházy úgy vélekedett: nem bürokratikus szabályokról kell vitatkozni az unióban, hanem tudomásul kell venni, hogy minden nemzetnek vannak olyan sajátosságai, amelyekhez ragaszkodik.
„Magyarország és Románia megtanulta azt, hogy a problémákat párbeszéddel, együttműködéssel könnyebb rendezni, mint konfliktusgenerálással. Ez Európában is így van: ha magyar nemzeti érdeket akarunk érvényesíteni, akkor ehhez partnerekre van szükség, és Románia partner tud lenni” – mutatott rá Mesterházy Attila.
„Ahol ilyen komoly létszámú határon túli magyar közösség él, kötelező odafigyelni az ott élő közösség érdekeire. Ezért mindig is arra biztattam a román miniszterelnököt, hogy állapodjon meg az RMDSZ-szel” – mondta az MSZP elnöke.
Az MSZP rendszeres kapcsolatot ápol az RMDSZ-szel és támogatja a kormányzásban való részvételét, amely megítélése szerint nagyobb érdekérvényesítési mozgásteret ad a magyar közösség számára – közölte Mesterházy Attila. Krónika (Kolozsvár)

Kiszorítandó magyarok
Meglehetősen pontos keresztmetszetet ad a romániai politikai közállapotokról, ahogy a kisebbségi kérdést példásan megoldottnak tekintő Románia magát a magyarok barátjának mondó miniszterelnöke egy választási rendezvényen arról beszél: az időközi választásokon azért kell összefogniuk a román pártoknak az egyik Szatmár megyei választókerületben, nehogy a magyaroké legyen a képviselői hely.
Igaz, nem általában a magyarokról beszélt, hanem az egyik magyar politikai szervezetet, az RMDSZ-t emlegette olyan alakulatként, amelyet el kell ütni a győzelemtől, de a kontextusból egyértelmű: azért szorgalmazza a román összefogást, nehogy most magyar képviselő, majd a két év múlva esedékes önkormányzati választásokon magyar polgármester legyen Szatmárnémetiben és magyar megyei közgyűlési elnök Szatmárban.
Mindezt ráadásul még pikánsabbá teszi, hogy Victor Ponta miniszterelnök, valamint az általa vezetett Szociáldemokrata Párt (PSD) csupán alig néhány hónapja koalíciós partnere a most olyannyira legyőzni kívánt RMDSZ-nek.
Az már csak hab a tortán, hogy a közös román jelölt a liberális párti Ovidiu Silaghi lesz, aki korábban egyszer már mandátumot szerzett a kerületben, és most, a liberálisok kormányból való kilépését követően úgy indul el a megmérettetésen, hogy saját pártelnökét is meglepve átlép a liberálisok által újra ellenségnek tekintett PSD-be.
Mindez tökéletesen leképezi a romániai politikai viszonyokat. A PSD totális hatalomra tör, és ennek érdekében megpróbálja a liberálisoknak a kormányból való kilépés miatt elégedetlen kulcsembereit elszippantva gyengíteni korábbi szövetségesét, miközben a jelenlegi kormánytöbbséget biztosító koalíciós partnert hátba szúrja.
Úgy tűnik, az RMDSZ kormányszereplése tényleg csak arra kell, hogy a liberálisok távozása után Ponta és a PSD kezében maradhasson a kormányrúd. Persze a választásokon néha a koalíciós pártok is riválisai egymásnak, a mostani helyzet azonban többről szól. Ponta végre elismerte: Erdélyben és a Partiumban a román pártok szövetsége nem csak a hatalom megszerzésére irányul. Az egyik fő cél a magyarok háttérbe szorítása.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Mindenki Szabadság-szobra
Az aradi Szabadság-szobor több szempontból is különleges alkotás, ám legfőképpen talán azért, mert 124 éves, viharos története során sokan sokféleképpen hivatkoztak rá. Összeállításunkban ezt az igencsak változatos repertoárt igyekszünk érzékeltetni az emlékmű „kiszabadításának” tízéves évfordulóján.
Nem néma az a kőszobor mely amott a magyar Golgotán a halhatatlan vértanú halottak emlékének emeltetett. Én hozzám a kitaszított élő halotthoz ki egykor zászlótartója valék Magyarország függetlenségének, melyért ők a lehóhérolt hősök annyit küzdöttek és mártír halált haltanak, én hozzám elhozták a múltak szellemei a velőkig ható szózatot, mely amaz emlékszobor kimagasló alakjának Hungáriának hallgatag ajkairól zeng: Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! (...) – részlet Kossuth Lajos beszédéből, melyet Torinóban írt a szoborcsoport felavatása alkalmából 1890. szeptember 20-án.
Hőskor
„A vértanúk emlékünnepe. A templomból a Szabadság térre vonult a menet. A szobor előtt felállított amfiteátrális tribünön 3000 ember foglalt helyet. Az egész teret 25 000 ember állja el. A szobor körül levő négy oszlopról hatalmas lángok csapnak fel. Az ünnepélyt a dalárdák gyászdallal nyitották meg, majd Salácz Gyula polgármester a közönség meg-megújuló éljenzése közt megkapó beszédet tartott. A beszéd alatt lehullott a négy óriási árbocra erősített két vászonfal. A közönségen nagy meghatottság vett erőt, csaknem minden szem könnyekkel van tele. Damjanich özvegye folyton sírt, arcáról a fájdalom könnyei perdültek alá. Munkácsiné pedig hevesen zokogva fordult Zalához, s vele kezet szorított. Nagy meghatódottság között hangzott el azután a Szózat, melyet a közönség nagy része is énekelt. Zala György erre lelkes beszéd kíséretében átadta a szobrot Salacz polgármesternek” – részélet az Ellenzék című lap 1890. október 7-i számából.
Már az első világháború után felmerült a szobor lebontásának gondolata a Romániához csatolt Aradon, ám egy ideig még sikerült megőrizni eredeti helyén. 1923-ban a rongálások megakadályozása céljából bedeszkázták, míg végül 1925-ben a Ion I. C. Brătianu vezette kormány eltávolíttatta az emlékművet a Szabadság-térről. Több helyen őrizték a szobrokat. 1999-ben az aradi vár árkából szállították az aradi minoritákhoz, kik a 2004-es újraállításig őrizték a szabadságharc emlékművét.
Bonyodalmak és megoldások
Közvetlenül a rendszerváltás után elindult az aradi Szabadság-szobor visszaállításáért folytatott küzdelem. Ez a szándék végighúzódott a kilencvenes éveken, különböző politikai tárgyalásokkor téma volt. 1999-ben – a szabadságharc 150. évfordulójának évében – Dávid Ibolya magyarországi igazságügy-miniszter nem hivatalos tárgyalást folytatott Aradon román kollégájával, Valeriu Stoicával, annak érdekében, hogy az aradi vár árkából a Szabadság-szobor a helyére kerüljön az 1848-49-es forradalom évfordulójának tiszteletére. Valeriu Stoica ekkor úgy vélekedett: még nem érkezett el az ideje az emlékmű helyreállításának. Nemsokára felmerült egy úgynevezett megbékélési emlékpark lehetősége, ahol a Szabadság-szobor is helyet kaphatna. 1999. október elsején kormányhatározat értelmében a Szabadság-szobrot átszállították a várból az aradi minorita rendházhoz, ahol elkezdődött a mű restaurálása.
2002-ben városi határozat és megyei RMDSZ–PSD-protokollum szólt a szobor újra felállításáról. Helyszínül a Tűzoltó teret jelölték meg. 2003-ban megalakult a Szabadság-szobor felállítására létrehozott alapítvány a restaurálás és újbóli felállítás költségeinek összegyűjtése céljából, ugyanebben az évben négypárti egyeztetés is folyt a szobor ügyében, ahol megegyeztek a felállításról. Pár hónappal később mégis meghiúsulni látszott a terv, mert a szobor a művelődési minisztérium szerint esztétikailag nem felelt meg a mai követelményeknek, „másrészt a szaktárca csak a román történelem jeles mozzanataiból ihletődött alkotásokat pártolja, támogatja és védi”. Pár hét múlva, szeptemberben már az Állami Építkezési Felügyelőség lépett az ügyben: formai okokra hivatkozva leállíttatta a Szabadság-szobor felállításának munkálatait. Az intézkedéseket tárgyalások sorozata követte a 2003-as esztendőben: Markó Béla, az RMDSZ elnöke Adrian Năstase miniszterelnökkel egyeztetett, de Ion Iliescu államelnök is tárgyalt Mádl Ferenccel, a Magyar Köztársaság elnökével, Medgyessy Péter miniszterelnök pedig román kollégájával, levélváltások és helyi szintű tárgyalások folytak. A román fél újfent megbékélési park létesítését kezdeményezte, az RMDSZ ezt – amennyiben az a Tűzoltók terén létesül – elfogadta. A 2003. október 5-re tervezett felavatás elmaradt.
„Álláspontunk változatlan: még idén fel kell állítani a Szabadság-szobrot. A román fél a miniszterelnök által már korábban szorgalmazott változatot hozta elő újra, azaz egy ’48-as üzenetet közvetítő szoborpark létrehozását, amelyben a Szabadság-szobor is helyet kapna. Ez viszont a műalkotás visszaállításának beláthatatlan ideig való elhúzását jelentené, s ehhez mi nem lehetünk partnerek” – Markó Béla szövetségi elnök válasza a Krónika kérdésére a 2003. szeptember 10-i lapszámban.
„Meglepődve látjuk, hogy több mint két év elteltével is újabb és újabb nehézségek állnak elő az aradi Szabadság-szoborcsoport felállítása körül, és nem is egészen értjük, miért történik így” – Orbán Viktor, a Fidesz elnöke az MTI kérdésére válaszolva 2003. szeptember 16-án.
„Hogy a Năstase-kormány a helyi döntést most felrúgta, nem csupán annak a jelzése, hogy választások közeledtén – gesztusokat tesz a PSD a nacionalista hátországnak. Azt is jelenti, hogy a román kormány a nemzeti érzelmeket és – ezen keresztül – a román–magyar megbékélést tranzakciók eszközeként fogja fel. (…) Ha viszont (az RMDSZ) belemegy az emlékmű szoborparkosításába – egyfajta el-petőfi-schilleresedésébe –, akkor a megbékélés politikai tranzakcióként való felfogása mellett áll ki. És megválaszolatlanul hagyja a kérdést, hogy mi fontosabb a számára: a történelmi megbékélés, vagy annak ügyleti kezelése” – részlet Bakk Miklós vezércikkéből a Krónika 2003. szeptember 17-i lapszámában.
„A MISZSZ aggodalommal szemléli az aradi Szabadság-szobor felállítása körül kialakult helyzetet, és felszólítja a magyar érdekvédelmi szervezeteket, hogy határozottan álljanak ki nemzeti értékeink védelme mellett” – részlet a MISZSZ IX. Kongresszusának zárónyilatkozatából 2003 szeptemberében.
„»Nem a propaganda, hanem a tudomány eszközeivel kell helyükre tenni a dolgokat.« Az akadémikus úgy véli, a magyar közvélemény joggal várta az aradi Szabadság-szobor visszaállítását. »Még abba is beleegyezett, hogy a műalkotást nem is az őt megillető, eredeti helyére állították volna vissza, hanem a Tűzoltó téren« – mondotta Egyed Ákos (történész, akadémikus – szerk. megj.). – » Ha ez a szobor jó volt az aradiaknak a 19. század végén, miért ne lenne jó most is – tette hozzá. De választások közelednek, és úgy látszik, a kormányfő ismét ki próbálja játszani a nemzeti kártyát. (…) Ha RMDSZ-vezető lennék, legalább egyszer kipróbálnám, mi történik akkor, ha kijelentjük: köszönjük szépen, ilyen körülmények között nem kérünk az együttműködésből« – jelentette ki Kovács András (művészettörténész – szerk. megj.). – »Úgy kellene felállítani a szoborcsoportot, nehogy újra ledönthessék« – summázta véleményét Kányádi Sándor. Úgy vélte, a szoborállítást szellemi szinten is meg kellett volna alapozni, és e szellemi síkon bizony mélyebbre kellett volna leásni” – részlet a Krónika 2003. szeptember 19-i számából, amelyikben erdélyi közéleti személyiségeket szólaltat meg a Szabadság-szobor ügyéről.
„Önök, miniszterelnök úr, minket súlyosan megsértettek. Az engem nem érdekel, hogy az Ön művelődési miniszterének tetszik-e a Szabadság-szobor. Nekünk tetszik! Érdekes módon az aradi románok sem mondták eddig, hogy nekik nem tetszene. Márpedig ha így van, akkor tessék elfogadni, hogy hátha mégis jogunk van nekünk is szobrot állítani ebben az országban. Aradon! A Tűzoltó téren! És nem feltétlenül kézen fogva egy román szoborral, mert a megbékélési park ötletét csak akkor támogatjuk, ha az nem művészietlen és nem történelmietlen tisztelt kormánypártiak! Mit szólnának Önök, ha nekiállnánk szétszedni Mihai Viteazul vagy Avram Iancu szobrát, és külön próbálnánk elhelyezni a lovat és az embert?” – Markó Béla az RMDSZ SZKT-n 2003. október 11-én Marosvásárhelyen.
Megbékélés
A Szabadság-szobor kérdésének megoldása képezte 2004-es évben kötendő PSD–RMDSZ-egyezség legfőbb akadályát, s miután a kormányzó párt 2004. március elején kormányhatározattal szavatolta a szoborállítást, megszülethetett a protokollum. A kormányhatározat értelmében a Szabadság-szobor a Tűzoltó téren egy az 1848-as Forradalom Emlékműve elnevezésű diadalívvel együtt kap helyet, így jön létre a Megbékélés Emlékpark. Arad Zala György alkotásán és a diadalíven túl egy további emlékművel is gazdagodhatott, amely Románia és Erdély 1918-as egyesülésének állít emléket. A diadalív miatt a Szabadság-szobor már fölállított talapzatát 45 fokos szögben el kellett fordítani.
2004. április 25-én Aradon, a Tűzoltó téren újra felavatták az az 1925-ben lebontott Szabadság-szobrot. Az ünnepségen először a majd csak 2005-ben felavatott diadalív makettjét leplezték le, majd a Zala György alkotását. Az avatáson részt vett többek közt Medgyessy Péter, Dávid Ibolya és Răzvan Theodorescu is. A restaurálás és felállítás magyar állami segítséggel és közadakozásból valósult meg. A Szabadság-szobor eredetileg a ma Avram Iancu tér nevet viselő Szabadság téren állt. A Megbékélés Emlékparkja az egykori Attila tér, későbbi Tűzoltók terét jelenti.
„Az aradi Szabadság-szobor körül kialakult válság megoldása szintén nem kizárólag »két politikai alakulat« – az RMDSZ és az SZDP – ügy. Ez a jeles műalkotás az egész magyar nemzet közös kulturális öröksége. Éppen ezért sorsáról – felállításának helyéről és módjáról – dönteni az RMDSZ önmagában nem illetékes. Következésképp javasoljuk, hogy a Szabadság-szobor újraállítása kérdésében konszenzuson alapuló összmagyar döntés szülessen – a Magyar kormány, illetve az erdélyi egyházak és a civil szféra, valamint a polgári mozgalom szervezetei bevonásával” – részlet az EMNT Állandó Bizottságának 2004. január 22-én kelt állásfoglalásából.
„Aradon hamarosan két gigantikus műalkotás hirdeti majd a román hősök dicsőségét, cserébe pedig mi is jókat koszorúzgathatunk majd a Szabadság-szobornál március 15-én és október 6-án. Az államkassza pedig könnyebb 190 milliárd lejjel” (az összeg a két új emlékmű ára – szerk. megj.) – részlet Balog Levente 2004. március 8-i vezércikkéből (Krónika).
„Nincs miért tagadnom, az aradi Szabadság-szoborról hozott kormányhatározat nyitotta meg az utat a 2004-es együttműködés elől. (…) A miniszterelnökkel kialakított megállapodás legfontosabb eleme, hogy időben nem kapcsolódik össze a két emlékmű felállítása. A Szabadság-szobor már áprilisban állhat, a másik emlékművet pedig minden valószínűség szerint az ősz folyamán állítják fel” – Markó Béla szövetségi elnök a Krónika 2004. március 8-i lapszámában.
„A választási évben újrakötött protokollum nem más, mint választási szövetség az SZDP-vel. Ennek az elvtelen, utódkommunista irányba elhajló, nemzeti érdekeinket sértő paktumnak a látványos kulisszája az aradi Szabadság-szobor. A további megcsúfolásával létrehozandó úgynevezett román–magyar megbékélési park első rendben nem a »megbékélésről«, hanem a hivatalos RMDSZ megalkuvásáról szól” – részlet Tőkés László 2004. március 15-én Nagyváradon kelt nyilatkozatából.
„Arad, az erdélyi magyarság Mekkája. A szervezők szerint mintegy tízezres tömeg vett részt az aradi ünnepségen; egy harminc fős csapat kifütyülte a felszólalókat” – Krónika, 2004. április 26.
„Ma politikai üzeneteket fogalmaztunk meg, és talán keveset beszéltünk a lényegről. Arról, hogy a Szabadság-szobor egy kiváló műalkotás. Most, hogy felállítottuk, kiszabadítottuk, magam is újra meggyőződhettem róla: nagyon szép ez a szobor. Érett, kiforrott művészi munka, annak ellenére, hogy annak idején egy nagyon fiatal művész készítette – nyilatkozta a Krónikának Markó Béla. – Elég szomorú, hogy nálunk a politikától függ, hogy látható-e egy ilyen műalkotás: annak idején politikai okokból vették le, és tulajdonképpen most is politikai okokból került vissza Arad közterére. Remélem, ez a pillanat kezdete annak, hogy nem a politika határozza meg ezeket a kérdéseket” – részlet a Krónika 2004. április 26-i lapszámából.
„»Istennek hála, áll a szobor. Aradon áll, köztéren áll. Fantasztikus üzenet, hogy az anyaország európai uniós csatlakozásával egy időben állíthattuk fel, és arra kötelezi Magyarországot, hogy élő lelkiismerettel képviseljük a világban azt, hogy minél hamarabb bővülhessen Európa« – jelentette ki Dávid Ibolya, az MDF elnöke. A Szabadság-szobor ügyében elévülhetetlen érdemeket szerző politikus (…)” – részlet a Krónika április 26-i lapszámából.
„Ma sem egyeznék bele abba, hogy egyetlen szobrot emeljenek, és nemcsak politikai, hanem esztétikai szempontok miatt sem. Két esztétikai víziót állítottunk itt egymással szembe, és ez európai szemszögből igen érdekes perspektívát szolgáltat” – Răzvan Theodorescu művelődési miniszter szavai a Krónika április 26-i lapszámában.
„Tőkés László elítélte az RMDSZ egyre megalkuvóbb politikáját, amelynek része az aradi megbékélés park is. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy az RMDSZ egymagában kisajátítja az aradi Szabadság-szobor ügyét, egyedül dönt az úgynevezett megbékélési parkról is, holott ennek közös ügyünknek kellene lennie. Úgy vélte, a parknak szintén a Petőfi–Schiller nevet kellene adni” – tudósítás az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2004. április 24-i üléséről az Erdélyi Naplóban.
„»Kiszabadítottuk« – imigyen szól az RMDSZ-sikerpropaganda. Arról nem is szólva, hogy valójában ki is szabadította ki a szobrot, újból csak felvetődik a kérdés, hogy melyik csapatban játszik az, aki kifogástalanul együtt tud működni az utódkommunista-nacionalista román hatalommal, miközben a magyar nemzeti erők lefasisztázásában vállal cinkosságot. Melyik oldalon állanak azok, akik »párbeszédet«, »megértést«, »együttműködést« és kölcsönös »tiszteletet« hirdetnek elnyomóinkkal szemben, miközben Arad magyarsága a szemük láttára, szinte teljesen kipusztul?! Minő »európaiság« az, mely az erdélyi magyarság vértelen genocídiumához, továbbtartó asszimilációjához és exodusához ünnepelve asszisztál?
Az aradi diadalív nem más, mint: durva magyarellenes provokáció. Az erdélyi magyarságnak elidegeníthetetlen közösségi joga saját hazájában saját szobrait és műemlékeit előfeltételek és restrikciók nélkül felállítania.
Az aradi Megbékélés Parkja valójában a magyar politikai megalkuvás szégyenletes objektuma – s mint ilyen, a Petőfi–Schiller fantomegyetemmel, valamint a Kempinsky-szindrómával rokon létesítmény. Felavatása egyet jelent a magyar politika, illetve az erdélyi magyarság »rituális megalázásával« – még akkor is, hogyha a Szabadság-szoborcsoport újraállítása önmagában véve örvendetes eseménynek számít” – részlet Tőkés László püspök, az EMNT elnökének Csapatjátékok. Nyilatkozat az erdélyi magyar párbeszédről című 2004. április 28-án kelt írásából (Erdélyi Napló).
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kampányindító rendezvényén vagyunk ezen az esős, szomorkás péntek délutánon. Igaz, rossz nyelvek szerint a kampány már szűk másfél héttel korábban, Aradon megkezdődött. A Szabadság-szobor Váradon is az RMDSZ-nek statisztál: az óriásplakáton a Zala György-alkotás – amit már lassan nem lehet tudni, ki is szabadított ki: Dávid Ibolya, Markó Béla, Năstase vagy a sors... – alatta a Tűzoltó téren összegyűlt tömeg. A képet a felhívás uralja: »Együtt, szabadon! 2004. június 6-án szavazzon az RMDSZ jelöltjeire!«” – részlet Fábián Tibor 2004. május 11-én az Erdélyi Naplóban megjelent cikkéből.
Kiszabadítva
Az újraállítás óta az aradi Szabadság-szobor továbbra is hivatkozási alap, leginkább kampányidőszakban merül fel sikertörténetként.
„Ha az első alkalommal megtorpantunk volna, Szabadság-szobor sem lenne, semmi sem lenne ma Erdélyben” – részlet Markó Béla 2006. március 15-i beszédéből Kézdivásárhelyen.
„Király András, az Arad megyei RMDSZ-szervezet a szórványban élő magyarság nevében állt színpadra, és szimbolikus gesztusként az aradi Szabadság-szobor egy csavarját adta át Takács Csaba kampányfőnöknek” – részlet az RMDSZ 2008. október 28-i, kolozsvári kampányindítójából.
„Támogatom Andrei Şaguna püspök szobrának a felállítását Gyulán – mondta el Traian Băsescu tegnap a város román tanítási nyelvű általános iskolájában és gimnáziumában tartott fórumon. Az elnök utalt arra, hogy Aradon Szabadság-szobor állít emléket az aradi vértanúknak, továbbá – mint mondta – Şaguna püspök XIX. századi tevékenységét utóbb az UNESCO is elismerte” (Transindex.ro, 2009. február 4.)
„Később is mondták, hogy soha nem lesz ismét Szabadság-szobor Aradon. És áll ma a Szabadság-szobor! A minap is hallottuk egy román politikustól: soha nem lesz területi autonómia. Erre is csak azt válaszolhatjuk: várjuk ki a végét” – Markó Béla szövetségi elnök Székelykeresztúron elhangzott ünnepi beszédéből 2009. március 15-én.
2011. áprilisában három bronzelem (a diadém, egy tőr és egy kard) tűnt el a szoborról. A hiányzó elemeket pótolták, a szobor mellé térfigyelő kamerákat telepítettek. 2013 novemberében az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) bejelentette, hogy a Szabadság-szobor eltávolítását támogató aláírásokat gyűjt. Az ezirányú határozattervezet napirendre tűzésére esélyük szinte nulla.
Tíz év múlva
Az újraállítás tízéves évfordulóján ünnepséget rendeztek Aradon, ahol bemutatták a Gondozzátok, őrizzétek… című emlékalbumot. A kötet címe Salacz Gyula egykori polgármester szavait idézi, és sorban a harmadik kiadvány, mely az újraállítás óta a Szabadság-szoborról szól.
„A Szabadság-szobor sikertörténet – szoktuk mondani, sikertörténet lett, mert mindenki elvégezte a rá bízott feladatot, senki sem kételkedett abban, hogy a helyi vagy az országos RMDSZ vezetés nem fog keményen, következetesen kiállni az ügy mellett a cél érdekében. Így volt ez az elmúlt 25 évben, így volt 10 évvel ezelőtt is, és így van mind a mai napig. Amennyiben további sikertörténetek tanúi, szereplői szeretnénk lenni, akkor azt az egységet kell megőriznünk, amelyet közösségünk felmutatott, és lehetővé tette, hogy ez a szobor ismét köztérre kerüljön. Mivel az egység a feltétele annak, hogy közösségünknek ereje legyen, az RMDSZ meg tudja valósítani azt, amit közösségünk elvár. Ha ezeket teljesítjük, akkor maradunk őrzői múltunknak, gondozói jelenünknek és építői jövőnknek” – Király András oktatási államtitkár, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke Aradon 2014. április 25-én (Nyugati Jelen).
„Számunkra a szobor nemcsak a szabadság, hanem az összetartozás szimbóluma is, mert csak összefogással tudtuk megvalósítani. Köszönet mindenkinek, aki ebből a munkából kivette a részét, kezdve a csákányozástól egészen a felavatásig. Zala György munkája gazdagítja városunkat, és hirdeti a szabadságot, a megértést és az együttműködést” – Bognár Levente, Arad alpolgármestere Aradon 2014. április 25-én (Nyugati Jelen).
„És ennek a szobornak az üzenete számunkra a mai napig él. Hiszen látjuk, hogy nekünk minden nap, újra és újra meg kell küzdenünk a szabadságért. És ismételten meg kell győznünk a többségi társadalmat, hogy ha tőlünk elveszik jogainkat, szabadságunkat, akkor ők sem lehetnek szabadok. És ezt nekünk minden nap újra kell kezdenünk, mert a szabadságért való küzdelem nem érhet véget este, vagy a hét végén, vagy a hónap végén. És az a munka, amit 1989-től 1999-is, majd 2004-ig, majd 2014-ig közösen elvégeztünk azt mutatja, hogy lehetnek olyan pillanatok, amikor megbotlunk, vagy elgáncsolnak és elesünk, de képesnek kell lennünk felállni, hitünket, reményünket megerősíteni, és újra talpra állni, haladni, építkezni” – részlet Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökének beszédéből Aradon, 2014. április 25-én (rmdsz.ro).
Az aradi Szabadság-szobor a szabadságért való állandó harc jelképévé vált egyrészt azáltal, hogy az 1848-49-es forradalomra emlékeztet, másrészt az újraállításáért való küzdelem miatt. Kompromisszumok és sikerek egyaránt születtek vele kapcsolatban, ám az szinte biztosra vehető, hogy különböző megközelítésekben hivatkozási alapként továbbra is találkozhatunk nevével. Pedig Aradon személyesen megnézni az igazi.
Dénes Ida. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Pillanatkép az erdélyi magyar politikáról
Az erdélyi magyar politika alakulását figyelemmel kísérők számára egyre nyilvánvalóbb, hogy kétosztatúvá vált az erdélyi magyar politikai élet.
Egyfelől van a magát az erdélyi magyarság egyetlen legitim érdekvédelmi és közképviseleti szervezetének tartó RMDSZ, másfelől pedig az alig két éve alakult Erdélyi Magyar Néppárt. A választási eredménytelensége miatt kiszolgáltatottá és politikailag zsarolhatóvá vált Magyar Polgári Párt önfeladó módon besorolt az RMDSZ ernyője alá, befolyása mára nem több maradt, mint amennyi a „szövetség” valamely platformjának, mondjuk a női tagozatnak van. Szinte kizárt, hogy önállóan indulhatnának egy következő választáson.
Az RMDSZ a 2010-es magyarországi választások óta, különösen amióta Kelemen Hunor tölti be az elnöki tisztséget igyekszik rendezni viszonyát a Fidesz-szel. A legfőbb magyarországi kormányerő elsősorban a fiatalabb generációhoz tartozó székelyföldi vezetőket fogadta el tárgyalópartnereként, általuk próbálja befolyásolni, a kívánt irányba terelni az RMDSZ politikáját. A folyamat nem sima, hisz amennyit javult a „szövetség” hazai megítélése a Fidesz-kapcsolatok viszonylagos normalizálása okán, annyit romlott a posztkommunista PSD-vel kötött újabb egyezséggel, a kormánybalépéssel.
Az imént kétosztatúnak neveztem az erdélyi magyar politikát, pedig egyesek szerint az inkább kétpólúsú. Az RMDSZ-ről tudjuk, hogy az EP-ben az Európai Néppárt frakciójához tartozik, amiből az következne, hogy maga is jobboldali.
Ennek viszont ellentmond a tény, hogy eddigi „szokásait”, működési mechanizmusát, magyarországi kapcsolatrendszerét tekintve inkább posztkommunista pártnak tűnik, mint jobboldali, konzervatív alakulatnak. Ezt támasztja alá az is, hogy Romániában a posztkommunistákkal áll koalíciós viszonyban, ennek a pártnak a tagjaival, vállalkozói holdudvarával épített ki olajozottan működő kapcsolatokat.
A Fidesz erdélyi politikájában is bizonyos fajta kettősség tapasztalható. Köztudomású, hogy a néppártot sokan, különösen RMDSZ-berkekben a Fidesz, személyesen Orbán Viktor kreálmányának tartják. Igaz viszont az is, hogy minden Fideszhez köthető anyaországi erkölcsi, szellemi és anyagi támogatás ellenére, az első, 2012-es választásokon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egy alig alakult, ebből következően gyenge társadalmi beágyazottságú párt esetében badarság is lett volna túl magasra állítani a lécet. Ebből következően az országgyűlési választásokra készülő Fidesz úgy támogatta „stratégiai partnerét”, az EMNP-t, hogy közben megpróbálta megtalálni a modus vivendit az RMDSZ-szel is.
Sokszor elhangzott már, hogy az EMNP elsősorban 2016-ra gyúr, főleg a helyhatósági választásokra. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy miként kerül ki az idei EP-választásokból. A legvitatottabb döntésük, hogy Tőkés Lászlót nem saját listájukon indították. Merthogy az pozitívum ugyan, hogy fővédnökük, igaz, Fidesz-listán, de újra ott lehet az EP-ben, az viszont egyértelmű kudarc, hogy nem merték az önálló indulás kockázatát vállalni. Az is megválaszolandó kérdés, hogy új helyzetében Tőkés mennyire lesz képes a néppárti érdekek hatékony képviseletére, magának a pártnak a támogatására?
Úgy hírlik, az EMNP az eddigieknél szigorúbb anyagi feltételek között kényszerül folytatni. Dehát a siker nem kizárólag az anyagiakon múlik, annál inkább az elkötelezettségen, kitartáson, következetességen, áldozatkészségen.
Szentgyörgyi László
Központ. Erdély.ma

Diaconu: az RMDSZ Románia belső ellensége Románellenes tevékenységgel vádolta meg az RMDSZ-t Bogdan Diaconu, a magyar szervezettel koalícióban kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselője.
A szélsőséges magyarellenessége miatt hírhedt honatya az Adevărul napilap portálján működtetett blogjában Románia belső ellenségének nevezte az RMDSZ-t, egyúttal azzal vádolta meg Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseinek támogatásával a határok megváltoztatására törekszik.
Diaconu szerint Orbán Viktor veszélyesebb, mint Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes, aki korábban – miután Románia megtagadta az őt szállító repülőgéptől, hogy belépjen az ország légterébe –, egy internetes bejegyzésben azt írta: legközelebb Tu-160-as bombázóval érkezik.
A szélsőséges politikus mindezt azzal indokolja, hogy Rogozin csupán miniszterelnök-helyettes, Orbán viszont frissen újraválasztott kormányfő, aki ráadásul az EU-n és a NATO-n belülről „akarja etnikai konfliktusok és Trianon-ellenes követelések tűzfészkévé változtatni Európát.”
Szerinte a magyar kormányfő az autonómia szorgalmazásával „levegőbe röpíti a régiót.”
Diaconu az RMDSZ-t is és az Erdélyi Magyar Néppártot is azzal vádolja, hogy Budapest utasításait hajtja végre, utóbbi kapcsán rosszallóan megjegyezve, hogy legutóbb a nagyváradi városháza dísztermében tartotta meg az autonómiakaraván-rendezvényét.
„Kiosztja” ugyanakkor az RMDSZ-t is. „Mit nem adna Rogozin, ha egy orosz pártnak miniszterelnök-helyettese lenne Romániában, művelődési minisztere vagy bármilyen más köztisztséget betöltő politikusa, a román nemzet tönkretételét célzó ragyogó tevékenységében pedig a kormányfőtitkárságtól kapna finanszírozást!” – írja Diaconu arra utalva, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyszerre kormányfő-helyettes és a művelődési tárca vezetője is.
„Romániát az RMDSZ, a belső ellenség zsarolja” – állapítja meg, majd fölteszi a kérdést: mit keres Magyarország az EU-ban és a NATO-ban, ha Moszkva „irányítja?”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

UKRÁNVÍZIÓ Markó Ukrajnáról és a szakállas nőről írt
Az egyéni szabadságjogok liberális értelmezése és a kollektív jogok görcsös elutasítása közti ellentétére is reflektál a politikus a hvg.hu-n megjelent írásában.
Az ukrajnai helyzet kapcsán az egyéni és kollektív jogok európai helyzetéről ír Markó Béla a hvg.hu-n megjelent véleményanyagában. A politikus az Eurovíziót megnyerő „szakállas nő” esete kapcsán figyelmeztet: a helyzet sokkal bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik, ezért nem lehet kijelenteni, hogy „a mai Európa a tolerancia földje, vagyis mindenfajta kizárólagosság, szélsőség, fundamentalizmus tagadása tulajdonképpen.”
A dolgok fekete-fehérre egyszerűsítésére példaként az ukrajnai helyzetet is felhozza: “Ami ugyanis ma Ukrajnában történik, és ami ezzel kapcsolatosan a brüsszeli és washingtoni vezetők részéről elhangzik, az engem nem győz meg arról, hogy egyébként minden nagyon jó, minden nagyon szép, csak az orosz szoldateszka éppen rágyalogolt a sokszáz esztendős európai pázsitra.”
“Mi saját bőrünkön tapasztaltuk azt az elkeserítő ellentmondást, ami az egyéni jogok tényleg felemelő – lásd Dalfesztivál –, tényleg rendkívül liberális értelmezése és a kollektív – etnikai, nemzeti – jogok görcsös elutasítása között immár huszonöt esztendeje újra meg újra megmutatkozik. Helyi, regionális (úgymond: kárpát-medencei), de összeurópai nyavalyáink magyarázata is talán éppen ez. Képtelenek vagyunk az egyéni és közösségi szabadságjogokat együtt szemlélni” – figyelmeztet.
“Az elmúlt száz-százötven esztendőben valahányszor Európa vak volt és süket az etnikai sérelmekre, valahányszor a szőnyeg alá seperte ezeket a problémákat, baj lett belőle. Mint ahogy most is baj van. Az orosz erőszakkal szemben végül is mi a brüsszeli és washingtoni megoldás? Mi a válasz a felmerülő kérdésekre? Egyelőre én annyit hallok ebből, hogy minden rendben van úgy, ahogy van. Tehát ne nyúljunk hozzá, mert veszélyes! Jó, de ha semmi módon nem nyúlunk hozzá, és semmit sem változtatunk, az nem veszélyes?” – teszi fel a kérdést a politikus, aki szerint az a megközelítés is rossz, amely Ukrajnát a nyugati demokrácia és keleti zsarnokság ütközőzónájának tekinti, mert ha ezt elfogadjuk, “teljesen kritikátlanul kell odaállnunk egy olyan álláspont mellé, amelyen bizony szerintem nagyon is van kifogásolni való”.
Markó felrója az amerikai és az európai vezetőknek, hogy nem beszélnek arról, hogy “a 48 milliós Ukrajnában élő, a hivatalos adatok szerint is majdnem 10 millió (de ha az anyanyelvi hovatartozást veszem, ennél jóval több) orosz helyzetét valamiképpen rendezni kellene. Mellesleg, nemcsak az oroszok, hanem a hozzájuk képest elenyészőnek tűnő más etnikai közösségek, köztük a magyarok, románok helyzetét is.”
A politikus megemlíti, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió mostani tettetett közönye a nyelvi-nemzeti identitást érintő ügyekben nem volt jellemző a kilencvenes évek elején, amikor “részben biztonságpolitikai megfontolásokból, de meggyőződéses demokrácia-exportőrökként is, emisszáriusok járták a régiót, többek közt Romániát is, és a volt Jugoszláviában zajló szörnyűségek visszfényével az arcukon, próbáltak „pacifikálni” minket.” Markó szerint már a jugoszláv háború előtt, a volt szovjet tagállamokban fellángoló etnikai konfliktusok jelezték: a térségben nemcsak ideológiai, hanem etnikai rendszerváltásra is szükség van, a kommunizmus megszűnt, ám a helyét a nemzeti őrület foglalta el, és erre “éppen nálunk Romániában Marosvásárhely 1990-es márciusa volt talán a legelső vészjelzés.”
A szerző nem hiszi, “hogy éppen az oroszoknak kellene leckét adniuk kisebbségpolitikából bárkinek, például az ukránoknak, a gond az, hogy ennek a fordítottja sem igaz. Nemhogy az ukrán nacionalistáknak, hanem az őket éppen valamilyen rövidtávú érdekből támogató Brüsszelnek vagy Washingtonnak sincs ma semmiféle morális alapja, sajnos, másokat leckéztetni azzal kapcsolatban, hogy miképpen kell megoldani az identitáris problémákat. Az Európai Unió legnagyobb, immár legalább két évtizedes mulasztása, hogy álságos módon a tagállamokra, illetve az erőtlen Európa Tanácsra bízza az etnikumközi viszonyok rendezését.”
Markó elutasítja azt a retorikát, amely úgy viszonyul az etnikai kérdéshez, hogy “előbb építsünk fel egy stabil demokráciát, és utána majd ezekkel a részletkérdésekkel is foglalkozunk”, és erre példaként az ukrán nyelvtörvény eltörlését hozza fel.
Úgy véli, “itt lett volna a kiváló alkalom, hogy Brüsszel és Washington is bebizonyítsa, sokszorosan többet, jobbat, érvényesebbet tud mondani a nemzetiségi kérdés megoldásáról, mint Moszkva, és esetleg azt is meg tudja magyarázni, hogy mi a különbség Koszovó és a Krím-félsziget között, mert van ilyen különbség természetesen, legalábbis ami az elszakadás előzményeit illeti.” Ehelyett még nyilatkozatok szintjén is kevés és késői az, amit ígértek. Ennek fényében az RMDSZ volt elnöke kijelenti: “Szemléletváltásra van szükség, vagy legalább „visszaváltásra”: oda, ahol a kilencvenes évek közepe táján tartottunk.“
Markó felteszi a kérdést: „Hogyan higgyünk még egy demokratikus nemzetközi akaratban – márpedig ebben hinnünk muszáj –, ha Ukrajnában itt is, ott is fellángol az etnikai konfliktus, és erről a nagyvilág csak annyit tud mondani, hogy csúnyák az oroszok. (…) Amit helyeselhetünk ugyan, de ebben a történetben végül is ki a szép? És melyik nacionalizmust vagy fundamentalizmust kellene nekünk szeretni? Attól tartok, hogy mifelénk a pokolba vezető út is csupa demokratikus szándékkal van kikövezve. S ha odaérünk, akkor már fölösleges lesz azon vitatkozni, hogy ukránul beszél-e az ördög vagy oroszul.”
Cikke zárásaként a politikus az EP-választások romániai vonatkozására is kitér. A román pártok kampányretorikája – főként a PSD “Mândrii că suntem români” szlogenje – kapcsán kijelenti: „Romániában nem „osztották el” egymás között a nemzeti kérdést a politikai pártok, ez nem jobboldali vagy baloldali attribútum, hanem ki ahol éri, ott nyúl hozzá. Ezelőtt néhány évvel még talán azt mondták volna: „büszkék vagyunk, hogy európaiak vagyunk”.” Transindex.ro

Ott kell lenni, ahol a változás történik
A május 25-i választás kampányának hajrájához közeledve kértük kolozsvári irodájában az RMDSZ elnökét, KELEMEN HUNORT némi helyzetértékelésre, kitérve az ukrajnai helyzetre, az euróbevezetés céldátumára, s a szatmári időközi parlamenti választás furcsa előzményeire. Simon Judit és Szűcs László interjúja.
Mit gondol a mostani kampányról, akár a korábbiakkal összevetve, mennyire szól az EP-ről, illetve mennyire másról?
Hónapokkal ezelőtt azt érzékeltük, valamiféle kiábrándulás van az Európai Unióból, ezt tükrözték a tavalyi közvélemény-kutatások is. Ennek talán legfőbb oka, hogy az elvárások nagyok voltak, a gazdasági válság a romániai csatlakozás után rögtön megviselte az Európai Uniót, és megviselte Romániát is. Ugyanakkor azt is látják az emberek, hogy nagyon sok helyen olyan fejlesztések voltak uniós pénzekből, amit saját költségvetésből, országos költségvetésből ennyi idő alatt biztos nem tudtak volna megcsinálni. Az emberek ezt már kezdik megérteni. Érdekes, hogy tavaly novembertől idén áprilisig, amikor készült egy újabb felmérés, azt látjuk, hogy növekedett a bizalom az Európai Unióban. Ebben sok minden közrejátszik, a magyarázatát aligha tudnánk egy bővített mondatba belefoglalni, de azzal is összefügg, hogy az elmúlt hónapokban hangsúlyosan beszéltünk az Európai Unióról, arról, hogy az az opció, amelyet Románia és az RMDSZ már 90-ben meghozott, hogy az európai nemzetek közé kell tartozni, az európai közösséghez, unióhoz kell csatlakozni, helyes döntés volt. Nincs más út, nincs más lehetőség. A II. világháború óta a nyugati országok, az európai közösség, a Szén és Acél Közösség, majd az Európai Közösség, később az Európai Unió ennek a kontinensnek – leszámítva a Balkánt, az orosz befolyást a keleti részen – békét és viszonylagos jólétet tudott biztosítani. Nem voltak emberáldozatot követelő konfliktusok nemzetek között, országok között. Ez a legfontosabb, hiszen az emberek arra vágynak, hogy békében, biztonságban éljenek, az életüket meg tudják tervezni. Ezt az Európai Unió tudta nyújtani, s az a helyes döntés, hogy ha valami nem működik az Unión belül, azt kell korrigálni. Vannak dolgok, melyek nem működnek, ezért ott kell lenni, ahol a változás történik. Mert ugyan igaz, nem azért jött létre, hogy a nemzeti közösségeknek, kisebbségeknek a sorsát rendezze, de igenis elérkezett az a pillanat, amikor erre is oda kell figyelnie. Fontos kell legyen az a 60 millió ember, akik valamilyen etnikai, nyelvi, vallási közösséghez tartoznak, az őshonos közösségekről beszélek. Ott kell lennünk, hogy amikor a változások történnek, akkor a szavunkat hallassuk és tudjunk partnereket szerezni, hogy az Európai Unió ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon, a Bizottság a tagállamok számára valamiféle követendő normát írjon elő. Ezt próbáljuk megmagyarázni ez embereknek, akik 90 százaléka soha nem kérdezett meg minket ebben az időszakban, hogy mi van Băsescuval, mi van Pontával, miért szidják egymást? Mindig arról kérdeztek, mi van a munkahelyekkel, az infrastruktúrával, az autonómia-tervezetünkkel, mi van a kulturális autonómia tervezettel, mi van beruházásokkal, a MOGYE-vel? Nem az a legfontosabb problémájuk, amit a politikusok bután gondolnak, s az újságírók jelentős része bután gondol, hogy az embereknek az a fontos, ahogy a politikusok egész nap egymást szidják. Ez a nagy többséget teljesen hidegen hagyja, kiábrándítja a politikából.
Új eszközöket, új módszereket kell találni, azon kívül, hogy az emberekhez el kell menni. Hiába várod egy irodában, hogy megkeressenek, és elmagyarázod, hogy mi a helyzet. A fiatalokkal kapcsolatosan látjuk, ha a közösségi médiát nem használod, mindazt, ami az internet által adott, nem tudsz eljutni hozzájuk. Vagy ha azt gondolod, elég megszervezni egy koncertet, amelyre eljön néhány ezer ember, s az mind a te szavazód, akkor rossz úton vagy. Jól érzik magukat, főleg, ha ingyen van, de másnapra annak a társaságnak a fele rég elfelejtette, hogy választások lesznek és esetleg arra szavazzon, aki meghívta. A 90-es években működtetett technikák ma már nem működnek.
Lehet szerepe az EU felé fordulásban az ukrajnai válságnak?
Nem annyira, mint ezt a sajtó sugallni próbálja, vagy egy-egy politikusi nyilatkozatból le lehetne szűrni. Romániát közvetlen veszély nem fenyegeti. A térségben mi az orosz befolyási övezet peremén vagyunk, akárcsak Magyarország, Lengyelország, a balti államok. Amit én tapasztalok és nem csak az erdélyi magyarok körében, hanem általában Romániában, hogy az oroszok iránti bizalmatlanság – nem mondok oroszellenességet, nem szeretnék ilyen kategorikusan fogalmazni – nagyon erős még most is, és ennek megvannak a maga okai. Oroszország, majd a Szovjetunió ennek a térségnek soha nem a szabadságot hozta el, soha nem a jólétet, a biztonságot, hanem a kiszolgáltatottságot, az alárendeltséget, a diktatúrát, a kommunizmust, a Gulágot. Az emberek ezt nem felejtették el, még az én nemzedékem sem, amely a kommunizmus végén szocializálódott, de az orosz, szovjet befolyást közvetlenül nem érezte úgy, mint szüleink, nagyszüleink nemzedéke. Ennek ellenére mindenki tudja, érzi, hogy nem onnan jön stabilitás, a fejlődés, a biztonság.
Azért ez nem feledtetheti az Ukrajnában meglévő idegen- és kisebbségellenességet.
Egy dolog biztosan látszik: a nyugat-ukrajnai, demokratikusnak tűnő politikai mozgalmak hihetetlenül nacionalisták, hogy mennyire demokratikusak, azt fenntartásokkal kezelem. Nyugat-Ukrajna van konfliktusban Kelet-Ukrajnával, amely ugyanannyira nem demokratikus és ugyanannyira nacionalista. Két erős nacionalizmus csap össze. Sőt, azt mondják a barátaim, akik jobban ismerik az ukrajnai helyzetet, hogy a történtek egyik megközelítése szerint ez oligarchák összecsapása. Másik megközelítési mód – és mindegyiknek igaza van valamilyen mértékben –, hogy Oroszország annyira megerősödött, hogy úgy érzi, ki fogja terjeszteni a befolyását a NATO határáig. A NATO és az Unió határa ebben a pillanatban Románia, Magyarország, Lengyelország, a balti államok, illetve hellyel-közzel Moldova. Ami Romániát ebben a kérdésben jobban érdekli, az Moldova helyzete, s hogy mi lesz Transznisztriával, az egy feszültségfészek, ahol bármikor kirobbanhat egy éles, vagy kevésbé éles, emberáldozatokat követelő konfliktus is. Romániát ez közvetlenül nem érinti, de az emberek, amikor a biztonságukat érzik veszélyben, rögtön odafigyelnek. A politikusoknak erre oda kell figyelniük, ez kötelessége annak, aki vezető funkciót vállalt, ugyanakkor kötelessége korrektül tájékoztatni az embereket. Nem szabad pánikot kelteni, nem szabad azt mondani, hogy tessék paszulykonzervet venni, mert lehet, holnaptól nem lesz az üzletekben élelmiszer. Nem szabad felelőtlenül ijesztgetni az embereket csak azért, mert választási kampány van.
Noha nem kampánytéma a schengeni csatlakozás, felvetődött, hogy az ukrajnai válság gyorsíthatja fel a folyamatot. Mit gondol erről?
Ezt így nem merném kijelenteni, nem látom a racionalitását. A schengeni csatlakozásról van egy világos álláspontom, amit többször elmondtam, hol finomabban, hol durvábban. A régi tagállamoknak meg kell érteniük, hogy ha egyszer valamiben megállapodtak, ha egy kritériumrendszert kitűztek, ha egy szerződést aláírtak és azt teljesíti Románia és Bulgária, akkor nem fogadható el, hogy újabb és újabb feltételeket, mondvacsinált ügyeket találjanak a csatlakozás elodázásához. Márpedig az összes technikai feltételt Románia teljesíti. Ilyen értelemben megalázó, elfogadhatatlan, amit tesznek. Folyton azzal riogatják saját választóikat, hogy a schengeni csatlakozással fogják a románok elözönleni Hollandiát, Nagy-Britanniát. Ez elfogadhatatlan. Másrészt az látszik, nem tud mit kezdeni az Európai Unió jelentős része azzal, hogy a saját határait, – nem a Románia által biztosított schengeni határokat – nem képes ellenőrizni. E miatt próbálnak valamilyen tamponzónát fenntartani ideig-óráig. A menekült bekerül Görögországba, onnan Bulgáriába, majd Romániába, ahol ki lehet szűrni valamennyit belőlük, de ez nem tisztességes megoldás. Ettől függetlenül azt mondom, 2014 vége, 2015 eleje után két lépcsőben, először a légi- és tengeri közlekedésben, utána a szárazföldiben meglesz a csatlakozás. Az ukrán helyzethez nem látom, hogyan kapcsolódna, mert az ukránoknak így is, úgy is vízum kell, a moldovaiknak már nem kell vízum. Magyarország, Lengyelország a schengeni övezethez tartozik és ugyanúgy határosak Ukrajnával, mint Románia. Érthetetlen, hogy Hollandia, Nagy-Britannia időnkét miért próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a schengeni probléma oldja meg azt, ami egyébként nem schengeni kérdés, hisz a román állampolgárok ma is éppen úgy utaznak oda.
Immár van hivatalos céldátum az euró bevezetésére: 2019. Ez mennyiben része a választási kampánynak, illetve van-e mögötte komoly kormányakarat, gazdasági realitás?
Ha a maastrichti kritériumot és a konvergencia programot nézzük, akkor Románia 2019 végére képes teljesíteni azokat a feltételeket, melyek szükségesek, hogy az euróövezethez csatlakozzunk. Kérdés az, hogy a növekedés, a gazdaság helyzete milyen lesz öt év múlva? Ezt hihetetlenül nehéz megjósolni, még akkor is, ha az előrejelzések 2015-re jók. Kormányzati szinten olyan döntéseket kell hozni, amelyek az euróövezethez való csatlakozás feltételeit biztosítják, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan csatlakozni lehet vagy kell 2019-ben. Én ezt ambíciózus és teljesíthető határidőnek látom. A konvergencia-programhoz 2010 óta minden kormány tartotta magát, mind az infláció, mind a deficit, mind a gazdasági növekedés évnegyedekre lebontva, s éves bontásban benne van abban a kritériumrendszerben, ami szükséges. 2019-hez abban az esetben ragaszkodnék, ha minden feltétel teljesül és az Európai Unió tartós növekedési pályára áll, ami az jelenti, Románia is tartós növekedési pályán tud maradni.
Visszatérve a május 25-i választásra, tart attól, hogy az erdélyi magyarok egy része átszavaz Magyarországra?
Ez olyan kérdés, amit föltesznek az emberek, mert olvasták egyébként nem túl zseniális elemzők írásában, hogy akár úgy is lehet szavazni. Nem, mindenki a saját lakhelyén szavaz. Hiába van magyar állampolgársága valakinek, ha Romániában van a lakhelye, akkor itt szavaz. A két szavazás a Btk. szerinti büntetést von maga után. A szavazati joggal élni kell, minden alkalommal erre biztatjuk a választókat. A május 25-i választásokon egy lista van, az a romániai magyarság és az RMDSZ listája. Butaság az mondani, hogy lehet akár így, akár úgy, esetleg kétszer is szavazni. Ismétlem: nem lehetséges.
Mi a véleménye arról, ami Szatmár megyében történt, ahol a szociáldemokrata koalíciós partner a liberálisoktól „kölcsönzött” egy jelöltet ahhoz, hogy az RMDSZ-t biztosan le tudják győzni az időközi választáson?
Nem ezért kölcsönözték, ez csak a retorika volt, ami a PSD részéről hihetetlenül nagy butaság. Ilyen nyilatkozatokkal nem lehet erősíteni a koalíció kohézióját, másrészt nagyon nehéz lesz így az elnökválasztáson magyar szavazatokat szerezni. Ez azok közé a nyilatkozatok közé tartozott, amit az ember másnap már kicsit megbán, a kampány végén akár szégyelli is, ha elé teszik. Ami történik, az a román politika krónikus betegségét mutatja föl ismételten, amit nem tudnak orvosolni, hogy egyik pártból ugrálnak a másikba, pecsétekkel rohangálnak, ideológiai kérdések nem számítanak. Tulajdonképpen semmi sem számít, csak pozícióban lenni. Ezt mélyen elítélem, mert ezt megint a politikai osztály hiteltelenségét, kiszámíthatatlanságát mutatja. Ez már annyira kiszámíthatatlan, hogy a kiszámíthatatlanság lesz kiszámítható.
Mindez mozgósítóan is hathat a magyar választókra?
Így van, ez motiválhatja a magyar választókat. Ez nem olyan körzet, amit könnyen meg tudnánk nyerni, de nem is tartom kizártnak, hogy sikerül. A Szatmár megyei és szatmárnémeti magyarok, románok megtapasztalták, nem elegendő egy váltást azzal kieszközölni, hogy a magyarokat el kell hajtani az önkormányzatok éléről, és akkor a dolgok gyorsan jóra fordulnak. Két esztendő telt el az önkormányzati választás óta, és a helyzet sokkal rosszabb a liberális megyei elnökkel és szocialista városvezetővel. A magyarok és a románok is visszasírják Ilyés Gyulát és Csehi Árpádot. Biztos, hogy Victor Pontának nem volt szüksége erre a nyilatkozatra, tetszik, nem tetszik, ez később még szembe fog jönni vele. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

BEC-részeredmény: 6,48 százalékot kapott az RMDSZ
A központi választási iroda hétfőn közli az európai parlamenti választások eredményeit. E közben sorra futnak be a párhuzamos szavazatszámlálások adatai. Az eredményekről percről percre.
10.00: Még nem biztos, hogy az RMDSZ három mandátumot szerzett a vasárnapi európai parlamenti választásokon – mondta hétfő reggel a maszol.ro-nak Székely István.
9.00: A szavazatok 93,8 százalékos feldolgozottsága szerint 6,48 százalékos eredményt ért el az RMDSZ a vasárnapi európai parlamenti választásokon – közölte hétfő reggel a központi választási iroda (BEC).
A hivatalos adatok szerint a PSD-UNPR-PC baloldali választási szövetség a szavazatok 37,25 százalékával győzött. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) 14,86, a Demokrata Liberális Párt 12,26, a független Mircea Diaconu 6,95, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) 6,24 százalékot kapott.
BEC közölte: vasárnap 5.549.303 személy adta le a szavazatát, ez 32,24 százalékos részvételt jelent. Összesen 321.579 szavazatot semmisnek nyilvánítottak.
8.50: A Demokrata Liberális Párt (PDL) párhuzamos szavazatszámlálása szerint az RMDSZ a szavazatok 6,6 százalékát szerezte meg a vasárnapi európai parlamenti választásokon. maszol.ro

Győzött a román baloldal, lemondott a PNL vezetősége
Fölényes baloldali győzelmet hozott Romániában a vasárnapi európai parlamenti (EP) választás: 99,99 százalékos feldolgozottság mellett a kormányzó Szociáldemokrata Párt – Románia Fejlődéséért Országos Szövetség – Konzervatív Párt (PSD-UNPR-PC) szövetség 2 093 132 vokssal, a szavazatok 37,60 százalékát beseperve a legtöbb – szám szerint 16 – képviselőt küldheti az Európai Parlamentbe.
Az RMDSZ 6,3 százalékos eredményt ért el. Korábbi feldolgozottságnál egy ideig úgy tűnt, esély lehet arra, hogy három képviselőt delegáljon az európai törvényhozásba, így a Fidesz–KDNP-listáról bejutott Tőkés Lászlóval együtt összesen négyen képviselhették volna az erdélyi magyar közösséget az EP-ben. A délutáni feldolgozottsági adatok alapján azonban bizonyosnak tűnik, végül két mandátuma marad.
A második helyen a kormányból márciusban kilépett Nemzeti Liberális Párt (PNL) végzett 835.453 szavazattal, 15 százalékkal, ami 6 mandátumot jelent, a harmadik a Demokrata-Liberális Párt (680 759 voks, 12,23 százalék, 5 mandátum), mandátumhoz jut a Traian Băsescuhoz közeli erők által nemrég létrehozott Népi Mozgalom Párt (PMP) is (345 908 voks, 6,21 százalék, 2 mandátum), sikeres volt az RMDSZ is, amely 6,30 százalékot ért el, és egyetlen független jelöltként a PNL-ből összeférhetetlenségi ügyei miatt kilépett volt művelődési miniszter, Mircea Diaconu is bejutott az EP-be, 379.528 szavazattal, 6,81 százalékkal.
Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke már vasárnap este, az exit-poll eredmények közzé tételét követően ajánlatot tett a PNL-nek a liberálisok márciusi kilépésével megszűnt Szociálliberális Unió (USL) helyreállítására, Emellett az ország ügyeiről szóló egyeztetésre hívta a PDL-t és a Dan Diaconescu Néppártot (PPDD) is.
Lemondott a PNL vezetősége, a párt átlép az EPP-be
Crin Antonescu PNL-elnök viszont leszögezte: a PNL-t nem lehet megszelídíteni langyos kormányzati pozíciókkal, és a párt nem hagyja, hogy az ország a „vörös bárók” kezébe kerüljön, ezért az ország PSD-sítésének legfőbb ellenfele kíván lenni. Közölte: vállalja a felelősséget kudarc miatt, ugyanakkor a PNL mégiscsak a legjobb eredményt elérő jobbközép párt.
A felelősségvállalás azt jelenti, hogy vele együtt hétfőn a párt teljes vezetősége felajánlotta lemondását, ám mivel nem akadt olyan politikus, aki vállalta volna a PNL ideiglenes irányítását, Antonescu tovább vezeti a pártot a következő kongresszusig.
Antonescu leszögezte: egyesíteni kell a jobboldali erőket, és elmondta: a PNL a liberálisoktól átigazol a jobbközép erőket tömörítő Európai Néppártba (EPP). Erről hétfőn döntött is a pártelnökség. Egyes források szerint ezzel a PDL-vel való fúziót készítenék elő, amit azonban még egyik párt vezetői sem erősítettek meg.
A kudarc nyomán amúgy Klaus Johannis, a PNL első alelnöke jelentette be először: távozik tisztségéből.
Közben a pártvezetés döntött a Szatmár megyei szervezet feloszlatásáról, amiért az felajánlotta a visszafogadást Călin Popescu Tăriceanu volt pártelnök-kormányfő számára, aki azt követően lépett ki a pártból, hogy az felrúgta a koalíciót. Tăriceanut ki is küldték az ülésről, mondván: visszalépése, így párttagsága is szabályellenes.
Marasztalná a PNL-t az ALDE
Antonescu bejelentésére egyébként közleményben reagáltak az európai liberálisok (ALDE) vezetői, Guy Verhofstadt EP-frakcióvezető és Graham Watson elnök. Megfogalmazásuk szerint a „szerencsétlen” döntés figyelmen kívül hagyja, hogy a PNL még így is az egyik legerősebb párt lenne az ALDE-n belül, ami jelentős vezető tisztségeket hozna magával. A közlemény szerint az átállással a PNL a gyenge oldalát domborítaná ki az erősségei helyett, és Traian Băsescu oldalára állna.
Vasile Blaga PDL-elnök szerint elfogadható a pártja által elért eredmény, de lehetett volna jobb. Közölte: a jobboldal egyesítéséről szóló tárgyalásokkal megvárják a végeredményt.
Az egykori PDL-s Elena Udrea, aki nemrég állt át a PMP-be, úgy fogalmazott, a párt számára győzelem az eredmény, hiszen sikeresen teljesítette első választási megmérettetését. Felkérte a többi jobbközép pártot, hogy tárgyaljanak, és lépjenek fel közösen a novemberi államfőválasztáson.
Nagyobb választási részvétel
A részvételi arány 32,44 százalék volt, ami lényegesen jobb, mint öt évvel ezelőtt, amikor csupán a választók 27,2 százalékos volt a részvétel. Vasárnap városon 28,69, vidéken átlag fölötti, 36,88 százalékos volt a részvételi arány.
A legnagyobb arányban a PSD felségterületének számító dél-romániai megyékben járultak urnához, Olt megyében 46,57 százalékos volt a részvétel. A további éllovasok: Ilfov (42,26), Mehedinți 840,17), Teleorman (39,84) és Giurgiu (39,12). A legalacsonyabb Máramaros megyében volt a részvételi arány (25,31). További sereghajtók: Tulcea (27,12), Ialomița (27,66), Temes (27,94) és Vaslui (28,22).
Balogh Levente. Székelyhon.ro

EMNP: az RMDSZ átjátszotta az egyik mandátumot koalíciós partnerének
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) értelmezése szerint az RMDSZ vezetői „átjátszották a harmadik romániai magyar mandátumot bukaresti koalíciós partnerüknek, a Szociáldemokrata Pártnak” (PSD) – jelentette ki egy csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatón Toró T. Tibor, az EMNP elnöke.
Az RMDSZ szerinte „szűkkeblű pártpolitikai megfontolások alapján” elutasította, hogy az erdélyi magyar pártok koalíciója állítson jelöltlistát, így „borítékolható volt”, hogy az erdélyi magyarok szavazataival a korábbi három mandátum helyett most csupán kettőt sikerül megszerezni.
„Jogos a kérdés: csupán a Tőkés Lászlóval és a Néppárttal való leszámolás zsigeri megnyilvánulása ez, vagy újabb PSD-RMDSZ titkos paktum van mögötte?” – tette fel a kérdést az EMNP elnöke. Utalt arra, hogy a 2012-es parlamenti választások után egyszer már kitudódott az RMDSZ és a Szociálliberális Unió (USD) választások előtt kötött titkos megállapodása.
Toró szerint a mandátum elvesztésének a felelőssége teljes egészében az RMDSZ vezetőinek vállán nyugszik. Mintegy negyvenezer szavazat hiányzott a harmadik mandátumból, és szerinte az összefogás – ha időben megtörténik – akár a negyedik mandátumot is meghozhatta volna az erdélyi magyarságnak.
Az MTI kérdésére, hogy mi alapján állítja, hogy az elveszített mandátumot a PSD kapta meg, Toró azt az előnyt említette, amellyel a nagy pártok rendelkeznek a töredékszavazatok elosztásánál. Azt is hozzátette: az RMDSZ vezetőinek a nyilatkozatai igazolják, hogy a szövetség eleve két mandátumra számított. Ez pedig szerinte az előre megfontoltságra, a háttérben levő paktumra utal.
Az EMNP elnöke úgy vélte, pártja nem veszített azzal, hogy nem a destruktív stratégiát választotta, és nem állított jelöltlistát, hiszen a párt védnöke, Tőkés László a Fidesz nemzetegyesítési törekvéseinek következtében így is mandátumot szerzett. Hozzátette, ha két erdélyi magyar párt indult volna a választásokon, valószínű, hogy egyik sem lépi át az ötszázalékos küszöböt.
Toró T. Tibor elmondta, az EMNP folytatja az autonómiatervezetét népszerűsítő karavánját, és azt sem tartja kizártnak, hogy aláírásgyűjtésbe kezd, és állampolgári kezdeményezésként nyújtja majd be törvénytervezetét a parlamentben. Az MTI kérdésére, hogy kivonhatónak tartja-e az autonómia kérdését az erdélyi magyar pártcsatározások témái közül, Toró úgy vélekedett: akkor születhet megegyezés a pártok között ebben a kérdésben, ha az erdélyi magyarságnak összemérhető erejű pártjai lesznek. Úgy ítélte meg azonban, hogy az RMDSZ még mindig a romániai magyarság egyedüli képviselőjének tekinti magát, és versenytársai megsemmisítésére tör, ez pedig „hidegháborús állapotokat” teremt. Székelyhon.ro

Közzétették az EP- voksolás hivatalos végeredményét
A Victor Ponta vezette PSD jelöltjei szerezték meg a Romániának járó 32 Európai Parlamenti (EP-) mandátum felét, az RMDSZ pedig két képviselőt küldhet Brüsszelbe – a voksolás hivatalos végeredményét csütörtökön tette közzé a központi választási iroda (BEC).
A több mint 18 millió román választópolgár 32,44 százaléka adta le vasárnap voksát, az érvénytelen szavazatok aránya 5,83 százalék volt.
Az érvényes szavazatok 37,6 százalékát a PSD (két kisebb kormányzati partnerével közös) választási listája kapta, így a román kormánypártok 16 képviselőt küldenek Brüsszelbe.
A PNL 15 százalékos eredménnyel 6 mandátumot szerzett. A PNL képviselői – a párt állandó tanácsának hétfői döntése értelmében – már nem az EP liberális (ALDE) frakciójában, hanem az Európai Néppárt (EPP) soraiban kívánnak politizálni.
A PDL 12,23 százalékkal 5 mandátumot, a Traian Basescu államfő védnökségével idén alakult PMP 6,21 százalékkal 2 mandátumot szerzett.
Az RMDSZ-re 350.689-en szavaztak: a 6,29 százalékos eredmény 2 mandátum megszerzésére volt elég. Az RMDSZ képviseletében Winkler Gyula és Sógor Csaba kapott újabb ötéves brüsszeli megbízatást.
Függetlenként jutott be az EP-be Mircea Diaconu színművész, a PNL-ből kilépett volt kulturális miniszter, aki az érvényes voksok 6,81 százalékát kapta.
Az újonnan megválasztott 32 (16 szociáldemokrata, 15 néppárti és egy független) romániai EP- képviselő csütörtök délután vette át mandátumát a központi választási irodától. Népújság (Marosvásárhely)

Már csak Vass Levente maradt
Már csak Vass Levente várja államtitkári kinevezését, miután hétfőn Victor Ponta miniszterelnök aláírta a Nagy Zoltán Levente és a Horváth Levente Ákos kinevezéséről szóló határozatokat.
A marosvásárhelyi Studium Alapítvány ügyvezetőjét, Cseke Attila korábbi egészségügyi miniszter tanácsadóját, Vass Levente urológus főorvost 76 nappal ezelőtt nevesítette az RMDSZ az egészségügyi szaktárca államtitkári tisztségébe, azután, hogy a PSD oldalán a kormányra lépésről döntöttek.
Kinevezését azonban mindmáig nem kapta meg, és helyette nem nevesítettek mást, így ő maradt az utolsó az RMDSZ által magas rangú tisztségviselői rangba jelöltek közül akit nem neveztek ki, hétfőn ugyanis Victor Ponta kormányfő aláírta két RMDSZ-es államtitkár kinevezését. Nagy Zoltán Leventét az Országos Környezetvédelmi Ügynökség államtitkári rangú vezetőjének – aki a Tăriceanu-kormány alatt vezette már az ügynökséget –, Horváth Levente Ákost pedig a munkaügyi minisztérium államtitkári tisztségébe nevezték ki. Utóbbi az aradi munkaerő-közvetítő ügynökség aligazgatójaként tevékenykedett, és Arad megye alprefektusi tisztségét is betöltötte már a Tăriceanu- és a Boc-kormányok idején, 2013 augusztusáig pedig egy kormányzati felügyelői tisztséget is betöltött, amikor Victor Ponta leváltotta.
A koalíciós megállapodás értelmében az RMDSZ-nek 14 államtitkára vagy államtitkári rangú tisztségviselője lesz a harmadik Ponta-kormányban.
Gáspár Botond. Erdély.ma

Szélsőségállandó
Az európai parlamenti választások utáni általános, a szélsőséges, euroszkeptikus pártok előretörése miatti döbbenet közepette egyes megszólalók Romániát említik pozitív példaként, mondván: ez az az ország, amely nem küldött szélsőséges képviselőket az európai törvényhozásba.
Felületesen szemlélve a helyzetet valóban úgy tűnik, hogy Romániában háttérbe szorultak a szélsőséges pártok. A valóság azonban egészen másképp fest. Igaz ugyan, hogy sem a PSD-t, sem a PNL-t, sem a PDL-t, sem a PMP-t nem tartják számon elszigetelendő, szélsőséges eszméket valló pártként, azonban ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán ne folyamodnának szélsőséges megnyilvánulásokhoz.
A szélsőségesség a román politikai életben jórészt a magyarellenességben nyilvánul meg. A mai vezető bal- és jobboldali pártok – amelyek amúgy számos PRM-s politikust szippantottak fel – nevüktől és az általuk elméletben képviselt doktrínától függetlenül bármikor képesek elővenni a magyartémát, mivel ezzel Romániában hagyományosan növelhető a rájuk leadott szavazatok száma.
A kormányzó PSD hajtóvadászatot folytat az autonómia mellett kiálló Tőkés László ellen, a Ceauşescu-érát idéző hangvételű hadjárat élén pedig épp a párt EP-képviselője, Corina Creţu áll. A PSD annak ellenére is folytatja a magyar és székely jelképek elleni hadakozást, hogy az RMDSZ is a koalíció tagja, gyakorlatilag a PSD „kisebbségbarátságát” a Nyugat előtt igazolni hivatott szépségflastrommá fokozva le a szövetséget.
Szintén a PSD „büszkélkedhet” napjaink legelvetemültebb magyarellenes politikusával, Bogdan Diaconuval, de PSD-s a szalontai polgármestert az EP-kampányban a román iskolával szembeni diszkriminációval vádoló Ecaterina Andronescu is. A PNL-ből elég Norica Nicolai EP-képviselőt megemlíteni, aki a Székelyföld kulturális folyóirat címe miatt adott ki dörgedelmes nyilatkozatot.
És ott van Traian Băsescu államfő, aki a PDL volt elnökeként, a PMP mentoraként tette kampánya egyik fő elemévé a magyarellenes propagandát. Vagyis érdemes észben tartani, és erre az EU-s partnereket is emlékeztetni: Romániában a szélsőségesség nem veszett el, csupán átalakult, és az összes fősodorbeli román pártban jelen van.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Először van magyar elnöke a Kolozs Megyei Tanácsnak
Román pártérdekek, háttéralkuk miatt esett rá a választás
Néhány napja még kevesen mertek volna arra fogadni, hogy a Kolozs Megyei Tanács két alelnöke, az RMDSZ-es Vákár István és a PSD-s Ioan Oleleu közül a többi tanácsos az előbbit fogja megválasztani az önkormányzat új – igaz, csak ideiglenes – elnökének.
Mégis, megtörtént a csoda: a tanácsban jelen lévő román pártok közötti feszült helyzet és a körvonalazódó új, de még nem teljesen kidolgozott szövetkezések eredményeképp tegnap elsöprő szavazattöbbséggel „nyert” Vákár, aki a választási eredményt kommentálva úgy vélekedett, hogy képviselő kollégái jobban tartanak az országos szinten kormányon levő Szociáldemokrata Párttól, mint „a magyaroktól”. Elnöksége amolyan pünkösdi királyság is lehet, de akár több hónapon keresztül, az időközi választásokig is vezetheti a tanácsot. Tény, hogy a magyar berkekben is megbízhatóságáról, szavahihetőségéről ismert politikus az első magyar, aki a Kolozs Megyei Tanács élére kerül. Szabadság (Kolozsvár)

Egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácsos a magyar nyelv miatt
Durván egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácstag a magyar nyelv használata miatt. A Szociáldemokrata Párti (PSD) Rodica Pârvan börtönbe kívánta, nemzetárulónak titulálta és Isten csapását kérte Nemzeti Liberális Párti (PNL) kollégájára Mădălin Guruianura, aki azt nyilatkozta: természetesnek tartja, hogy a magyar tanácstagok anyanyelvükön beszéljenek a bizottságokban. A magyar tanácstagok elképedve hallgatták a szociáldemokrata párti képviselő kirohanását.
Az eset előzménye, hogy múlt hónaptól az RMDSZ frakció javaslatára az önkormányzat bizottsági ülései is magyar nyelven zajlanak, és az elhangzottakat tolmács fordítja románra. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésein már a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény elfogadása óta, tehát 13 éve anyanyelven zajlanak a tanácsülések, most a nyelvhasználatot kibővítették azzal, hogy a bizottsági üléseken is minden tanácstag anyanyelvén szólalhat meg.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) tanácstagja Rodica Pârvan viszont sérelmezi ezt, és a szerdai tanácsülésen kifejtette: a magyar nyelv használatával a román közösség képviselőit meg akarják félemlíteni és szerinte a magyar tanácstagok visszaélnek a helyi közigazgatási törvény előírásaival, pénzt és időt veszítenek, mert tolmácsra bízzák a fordítást.
Antal Árpád polgármester válaszában elfogadhatatlanak nevezte, hogy a szociáldemokrata párti képviselő megfélemlítésként értelmezze azt, ha magyar beszédet hall, és rámutatott: az Európai Unióban egyformán hivatalos a magyar és a román nyelv. Az elöljáró azt is elutasította, hogy visszaélés lenne egy 13 éve hatályban lévő törvény használata, valójában ezt az intézkedést 2001-ben kellett volna meghozni, mondta a polgármester, aki szerint egyik idős helyi tanácsos hívta fel nemrégiben a figyelmet erre a hiányosságra.
Antal Árpád emlékeztette a szociáldemokrata tanácstagot, hogy a Románia 2008-ban ratifikálta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Kartáját, amely a belső törvénykezés részévé vált. Az szerint pedig minden nyelvi jogot biztosító költség, így a kétnyelvű utcatáblák, a kétnyelvű intézmény-feliratok, de akár a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tolmácsának költsége is az államot kellene terhelje. „A multikulturalitás költséges és időigényes, de európai és fontos élni ezzel a joggal”, mondta Antal Árpád.
Ezt követően Mădălin Guruianu a Nemzeti Liberális Párt tanácstagja szólalt fel és kifejtette, hogy nem zavarja őt, hogy magyar kollégái anyanyelvükön beszélnek, és természetesnek tartja, hogy élnek a nyelvi jogaikkal. Mădălin Guruianu szerint Rodica Pârvan problémafelvetése manipuláló, hiszen a 215/2001-es közigazgatási törvényt a PSD-s Adrian Năstase kormány fogadta el, ezért ellentmondásos, hogy 13 év elteltével egy szociáldemokrata tanácsos panaszkodjon emiatt.
Ekkor Rodica Pârvan kifejtette: előbb utóbb mindenki megkapja Isteni büntetését, így járt Adrian Năstase is, aki jelenleg börtönben tartózkodik, és figyelmeztette liberális párti kollégáját, hogy ő is oda juthat.
A vita folytatásában Mădăin Guruianu azt kérdezte Rodica Pârvantól, hogy szerinte azért került Năstase börtönbe, mert kormánya elfogadta a kisebbségeknek nyelvi jogokat biztosító törvényt? Válaszul Rodica Pârvan nemzetárulónak titulálta liberális párti kollégáját és azt nyilatkozta: azt várja mikor éri őt el az Isteni igazságszolgáltatás.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro. Erdély.ma

Rágalmazott az RMDSZ az EMNP szerint
Rágalmazásnak minősítette az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) érő vádakat Csomortányi István, amelyek az RMDSZ Bihar megyei szervezetének múlt hétvégi választmányi ülésén elhangzottak.
A néppárt megyei vezetője kedden pontról pontra reagált Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön képviselő szavaira, akik a május végi európai parlamenti választások kiértékelésekor a néppártosok szerepvállalását támadták hétvégi felszólalásukban.
Csomortányi újfent leszögezte: hamis az az állítás, miszerint ők a román Polgári Erő (FC) pártját támogatták. „Mi soha nem kampányoltunk román pártnak, nem úgy, mint az RMDSZ, amely már két államelnök-választáson is a PSD-t támogatta, és most úgy tűnik, ismét meg fogja tenni” – fogalmazta meg.
Bevallása szerint nem is érti pontosan, hogy Szabó Ödön mire gondolhatott, amikor úgy fogalmazott, hogy a néppártosokkal ellentétben az RMDSZ-sek sohasem jelentenének fel magyarokat, hisz kiderült: épp volt RMDSZ-es minisztériumi tisztségviselők feljelentése miatt zaklatta a rendőrség a néppárt három évvel ezelőtti bejegyzési listáját aláíró több száz Beszterce-Naszód megyei szimpatizánsukat. „Felelőtlen politizálással vádoltak, miközben a néppárt volt az, amely az általuk elutasított koalíció hiányában nem indult az EP-választásokon, hogy teret engedjen az RMDSZ biztos bejutásának” – emlékeztetett Csomortányi.
„Teljes tévúton járnak, ha a magyar–magyar összefogás helyett a magyarellenes PSD-vel és a Dan Diaconescu-féle botránypárttal működnek együtt. Kérést intézünk az RMDSZ szervezetének tagságához és vezérkarához, hogy ha már a tisztújítás nem is lehetséges, de próbálják meg a vezetőiket rávenni arra, hogy ne a néppártban keressék az ellenséget, hiszen közösek az érdekeink” – szögezte le. Krónika (Kolozsvár)

Borboly Csaba: ÓRIÁSI HIBA. Ideje van a közéleti önvizsgálatnak

Apró lépés a katolikus gimnázium újraindítása felé
Van esély a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ősztől való újraindítására – jelentette ki Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke azt követően, hogy tegnap Dorin Florea polgármesterrel és Ştefan Someşan főtanfelügyelővel is tárgyalt az ügyben.
A megbeszélésen Brassai ismételten hangsúlyozta, az államosítás áldozatául esett nagy múltú iskola újraindítása nem vonja maga után az Unirea Főgimnázium „utcára pakolását", mint ahogy egyes nemzetféltő román politikusok és sajtótermékek próbálták eddig beállítani a helyzetet.
A hangulatkeltők munkája mindeddig eredményesnek bizonyult: egyetlen felelős beosztásban lévő marosvásárhelyi román politikus sem vállalta fel az iskolaalapítás elengedhetetlen támogatását. Az egyház álláspontját tolmácsolva Brassai úgy vélte, a jelenlegi és a létesítendő tanintézet megférhet a katolikus egyház által visszaszerzett Klastrom (Mihai Viteazul) utcai épületegyüttesben.
Politikai alkuk tárgyát képezi a Rákóczi-iskola
A kommunista rendszer által felszámolt felekezeti iskola újraindításához mind a városi önkormányzat, mind a tanfelügyelőség jóváhagyására szükség van. Amikor az RMDSZ tavasszal hozzájárult Ionela Ciotlăuş liberális alpolgármester leváltásához és a demokrata-liberális Claudiu Maior kinevezéséhez, feltételként szabta az iskolaalapítás támogatását.
A kérdésről egyezség született központi szinten is, ahol Victor Ponta kormányfő biztosította a magyar alakulatot a szociáldemokraták segítségéről. Ennek ellenére Ştefan Someşan főtanfelügyelő korábban elutasította az Erdélyi Római Katolikus Státus és a szülők kérését, hosszas huzavona után azonban álláspontot váltott.
Értesüléseink szerint Someşan csak azok után tért jobb belátásra, miután pártvonalon maga a miniszterelnök, szakmai vonalon pedig az oktatási tárcavezető is a leváltását helyezte kilátásba. „Ha a helyi tanács kéri az iskolahálózat módosítását és a katolikus iskola létrehozását, a tanfelügyelőség beleegyezik" – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő, hozzátéve: ő csak véletlenszerűen csöppent be a tegnapi tárgyalásra, melyre Dorin Florea polgármester irodájában került sor. Someşan ezért nem is akart további részletekkel szolgálni.
Brassai Zsombor számításai szerint a július eleji önkormányzati ülésen két román pártnak is az RMDSZ kezdeményezése mellé kellene állnia. A főtanfelügyelő egyébként a helyi PSD elnöke, melynek az egyik képviselője éppen a felesége. Brassai elmondta továbbá, tegnap Dorin Florea PDL-s polgármester is pozitív hozzáállást tanúsított.
„Elvárjuk, hogy a két román párt helyi, illetve megyei elnökének álláspontját a többi tanácsos is tartsa tiszteletbe és szavazza meg az iskolaalapításról szóló határozattervezetet" – nyilatkozta a Krónikának Brassai Zsombor.
Amennyiben a helyi önkormányzat is áldását adja az iskolaalapítási tervre, egy végső jóváhagyásra lenne szükség, amit az oktatásügyi tárcától várnak, erre viszont a koalíció keretében már korábban ígéret született. „Tudjuk, hogy kifutottunk az időből, de ehhez hasonló késői jóváhagyások még érkeztek a tavalyi nyári vakációban is, Arad és Bihar megyében" – mondta el lapunknak Tamási Zsolt, a katolikus státus vásárhelyi képviselője.
A bolyais osztályokra alapoznak
A státus helyi képviselője úgy tudja, a leendő iskola az első tanévben csak a bolyais diákokra és pedagógusokra alapozhat. „A Rákóczi egyelőre 104 diákkal indulna, hisz a katolikus státus nem kérheti az unireás szülőktől, hogy váljanak ki a főgimnáziumból. Ez egy következő lépés lenne. Majd, ha a létesítendő iskola jogi személyiséggel fog rendelkezni, akár előkészítő osztályt is indíthat" – vetítette elő a forgatókönyvet Tamási. Az új tanintézet igazán akkor erősödne meg, ha az Unireában működő tizennégy magyar osztály testületileg csatlakozna a Rákóczihoz.
Kérdésünkre, hogy melyik épületet vennék igénybe, Tamási Zsolt elmondta, a döntést a későbbiekben hozzák meg, ugyanakkor nyomatékosítani kívánta, hogy mindkét ingatlan – mind a kicsi, mind a nagy – az egyház visszaszerzett tulajdonát képezi. A huzamos ideje elmaradt házbér miatt a státus nem hosszabbított szerződést az önkormányzattal, így gyakorlatilag az Unirea Főgimnázium ingyen és bérmentve, ugyanakkor bármiféle jogi alap nélkül használja az egyházi ingatlant.
A városháza nem zárkózik el az adósságok törlesztésétől, azonban Dorin Florea polgármester azt szeretné, ha az egyház és az önkormányzat között egy újabb, hosszú távú megállapodás születne, hogy uniós alapokra pályázva renoválják az épületet. Az elkövetkező napokban, az egyház bevonásával, a felek erről és az iskolaalapítás kérdéséről szeretnének egyeztetni.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Vásárhely súlya
Helyi román körökben gyakran hangoztatják, különösen, amikor az autonómia kerül szóba, hogy Marosvásárhely háttérbe szorult, lemaradt a környező nagyvárosoktól, megyeközpontoktól. Rendszerint – és okkal – azzal példálóznak, hogy Kolozsvár nem csak egyetemi központként, de művelődési és gazdasági téren is behozhatatlanul lekörözte városunkat, Nagyszeben kulturális élete fejlődött nagyot, mialatt az egykori Székelyvásárhelyé hanyatlott, Brassó pedig a gazdaság, főleg az ipar, de az idegenforgalom terén is messze előttünk jár. Vásárhely viszont a legjobb esetben is egy helyben topog. Polgármestere szerint is az említett településekkel kellene versenyeznie városunknak, a velük szembeni hátrány ledolgozására törekednie, mintsem a szerinte elmaradt székely kisvárosok mellé szürkülnie. Mindez igaz ugyan, de a székelyföldi autonómia elleni egyetlen érvként nem helytálló.
Erdélyi magyar univerzumunkban betöltött viszonylagos vezető szerepéből is folyamatosan veszít a város. Az 1989-es politikai fordulat után, rövid ideig úgy tűnt, Marosvásárhely centrális szerepet játszhat az erdélyi magyar politikában. Ha arra gondolunk, hogy Markó Béla elnöksége idején gyakorlatilag innen irányították mind az RMDSZ-t, mind az önálló politikai szervezetként azóta megszűnt Romániai Magyar Kisgazdapártot, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Pártot, valamint a Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártot, akkor azt kell mondanunk, bizonyos ideig ez valóban így volt. Aztán változott a helyzet. Amióta az RMDSZ-t Kolozsvárról dirigálják, háttérbe szorult ezen a téren is a város. A „szövetség” Maros megyei, illetve marosvásárhelyi szervezetének súlya, befolyása is jelentősen csökkent.
Az ezredforduló óta eltelt években az RMDSZ-t, s közvetve a vásárhelyi magyarságot ért sorozatos kudarcok azt jelzik, hogy jelentősen meggyengült mind a közösség, mind a politikai képviselet érdekérvényesítő ereje. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román többségű vezérkara sorra hozza megalázó helyzetbe az intézmény magyar vezetőségi tagjait. Ma már alig van magyar egyetemi oktató, aki őszintén hinne abban, hogy felállítható a MOGYE önálló magyar tagozata.
A PSD-vel kötött kormánykoalíciós egyezség értelmében az RMDSZ-nek ígért Maros megyei prefektusi szék a mai napig betöltetlen, bár a „szövetség” már megnevezte a személyt, akit a pozícióra javasol. A tizenhárom magas kormányzati tisztség közül is egyedül arra az egészségügyi államtitkári posztra maradt el a kinevezés, amelynek várományosa a vásárhelyi Vass Levente. Az első eset azt bizonyítja, hogy az RMDSZ-nek igen csekély a súlya a kormányon belül. A második viszont azt, hogy a pártban sem mennek jól a dolgok, hogy kicsinyes személyi és csoportérdekek ütköznek, hogy egyesek ott és akkor tesznek keresztbe másoknak – csak mert tehetik –, ahol és amikor tudnak.
A helyzet a jövőre, a 2016-ban esedékes helyhatósági választásokra nézvést nem kecsegtet sok jóval.
Szentgyörgyi László. Székelyhon.ro

Álszent aggodalom
Ne tegyétek tönkre az Unirea kollégiumot! címmel közleményt tett közzé az egyik román szenátorunk, aki a marosvásárhelyi oktatás etalonjának nevezte az Unirea kollégiumot, ahol 1200 román és magyar nyelven tanuló diák öregbíti az oktatás és a tanintézmény hírnevét. Eddig nincs is gond. Ám a honatya szerint az iskola a szakadék szélére került, ami kétségbeesésbe kergeti a szülőket, tanulókat egyaránt.
Hamar kiderült, hogy a "katasztrófa", amely a szenátor szerint a szakadék szélére sodorta az intézményt, nem egyéb, mint az, hogy, "a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mintájára", az RMDSZ arra készül, hogy "kiebrudalja a román tagozatot, és egy új, római katolikus teológiai profilú líceumot hozzon létre". Ugyanis az épületcsoportot, amelyben az iskola működik, visszaszolgáltatták a római katolikus egyháznak. Ebből pedig, köztudott, nagy bajok következtek.
A szenátor az RMDSZ álláspontját kifogásolja, amely szerint a katolikus elméleti líceum létrehozásával, jobban mondva visszaállításával a magyar közösség jogos igényének tesznek eleget, mert szerinte nincs is erre igény.
Persze tiltakozik ez ellen, mint ahogy korábban, amikor a kormány helyi megbízottja volt, vehemensen tiltakozott az erdők visszaszolgáltatása ellen is, és sorozatban támadta meg a bíróságon a magyar grófok szerinte jogtalan restitúciós igényét. Argumentumként egyebek között a megyei tanfelügyelőség álláspontját idézi, amely szerint "ebben a pillanatban nem lehet pluszposztokat és jogi személyiséggel rendelkező oktatási intézményeket létrehozni", mert a beiskolázási tervet már elfogadta az oktatási tárca, amiről kormányhatározat is született. Azonban politikai nyomásra – szerinte az RMDSZ sarokba szorította PSD-t, és ezáltal veszélybe került a főtanfelügyelő bársonyszéke is – a megyei tanfelügyelőség vezetője is visszakozott korábbi álláspontjáról, és a helyi adminisztrációra bízza, oldja meg.
A szenátor felszólítja az illetékeseket, "ne politikai vagy etnikai meggondolások alapján döntsenek", a katolikus egyháztól pedig toleranciát, megértést, felebaráti szeretetet követel: "ne hagyják, hogy az etnikai szeparatizmus és a politikai viszályok áldozatává váljék", ne tegyék tönkre az oly sok nehézség árán felépített Egyesülés líceumot.
A farizeusság magasiskolájaként lehetne tanítani ezt az álszent aggodalmat. Mert miközben a román tagozat sorsát siratja, egyetlen szóval sem említi, hogy ez az oktatási intézmény valamikor színmagyar katolikus főgimnázium volt, mint ahogy a Bolyai is tiszta magyar oktatási intézményként működött. Ha nem volna farizeus, az ellen is tiltakoznia kellene, hogy például az ortodox egyház máig sem adta vissza a görög katolikusoknak a főtéri alsó katedrálist.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Kényelmetlen „nagy öregek” – Interjú Brassai Zsomborral
Alig valamivel több, mint egy éve áll az RMDSZ Maros megyei szervezetének élén Brassai Zsombor, mégis egyre gyakrabban merül fel a leváltásának lehetősége. A fiatal elnökkel főként azok elégedetlenkednek, akik 2013 tavaszán felkérték, hogy vállalja el a tisztséget. Brassai szerint a szervezet „nagy öregjei” főleg azt kifogásolják, hogy bizonyos kérdésekben nem egyeztet velük.
– Több mint egy éve vezeti a szövetség Maros megyei szervezetét, ez idő alatt azonban – hol halkabban, hol hangosabban – elég gyakran felmerült, hogy elveszíti a tisztséget. Mégis hogyan tud ilyen ellenszélben dolgozni?
– Maros megyében több politikai erőtényező is működik, ami lehet jó is, meg rossz is egy újonnan megválasztott RMDSZ-elnök számára. Nem túl kényelmes feladat erős egyéniségekkel dolgozni, ellenben komoly véleményformálókként lehet őket hasznosítani, sőt optimális esetben az általuk képviselt erőt össze lehetne hangolni, és egy sokkal hatékonyabb érdekképviseletet lehetne megvalósítani.
Belátom, hogy az utóbbi évek választási eredményei nem feltétlenül igazolják ezt a felvetést, de bízom abban, hogy előbb-utóbb mégiscsak sikerülni fog az összhang megteremtése. Ezért sem kifogásolom azt, hogy időnként össztűz alá kerülök. Egy jól kezelt konfliktus akár hasznos is lehet, hiszen előhozza a megoldásra váró gondokat vagy azokat a nézeteltéréseket, melyeket érdemes az ügy érdekében tisztázni.
– Diplomatikus választ adott, de úgy tűnik, Ön is tisztában van azzal, hogy eltávolítása nemcsak szóbeszéd...
– Valóban voltak olyan esetek, amikor hol kifogások, hol bizonyíték nélküli gyanúk merültek fel személyemmel vagy döntéseimmel kapcsolatban. Végül is nem baj, ezeket ki kell beszélni.
– Melyek a legsűrűbben emlegetett kifogások?
– Vannak idősebb politikuskollégák, akik több mint két évtizeden keresztül meghatározták a Maros megyei közéletet, és elvárják, hogy szorosabb és intenzívebb kapcsolatot ápoljak velük, gyakrabban kérjem ki a tanácsukat. Mindezt jogosnak tartom, sőt azt is meg tudom érteni, hogy felmerült bennük egyfajta gyanú, miszerint én mellőzném őket. Talán ezért is fokozottabban érzékenyek az olyan dolgokra, mint például arra, hogy hányszor beszélünk, hányszor egyeztetünk bizonyos kérdéskörökben.
Pedig szó sincs a mellőzésükről! Az RMDSZ megyei elnökének is fontos, hogy az ő tekintélyüket, tapasztalatukat és kapcsolatrendszerüket kihasználva, együttműködjön velük. Felmerült az is, hogy a nemzedékváltással egy időben irányváltás is történt, holott ez sem így van. Már csak azért sem, mert én idestova tizenhárom éve tagja vagyok a Maros megyei RMDSZ vezetőcsapatának. Persze bizonyos dolgokat az egyéniségemből fakadóan „újrahangoltam". Ez viszont még nem jelent irányváltást.
– Amikor a tavaly arról kérdeztem, hogy fiatal elnökként hogyan sikerül majd kézben tartani a szervezet nagy öregeit, rendkívül derűlátónak bizonyult.
– Dacára annak, hogy az utóbbi időben egyre több kritika és bírálat ér egyes idősebb kollégák részéről, azóta sem csökkent az optimizmusom. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb mindenki belátja, hogy nem ellenük ténykedek, hanem az engem megbízó közösségért dolgozom.
– Egy pillanatig sem merült fel önben, hogy valamelyik idősebb kolléga a megyei RMDSZ élén szeretné „levezetni" a parlamentben töltött közel negyed évszázad után, vagy netán utódjának szemelte ki az elnöki széket?
– Nem féltem a székemet annál is inkább, mert annak idején nem könyököltem érte. A korábbi megyei elnök, Kelemen Atilla – aki mellett hosszú időn keresztül ügyvezetőként dolgoztam – kért fel, hogy vállaljam a vezetői tisztséget. A közgyűlés majdnem teljes tagsága támogatott, így akár azt is mondhatnám, hogy az idősebb nemzedéktől kaptam ezt a megbízatást. Nem hinném, hogy alig valamivel több, mint egy év után valamelyik idősebb kollégában felmerülne, hogy tévedés volt rám bízni az RMDSZ gyeplőit.
– A tagság és a térség magyarsága is egyre sűrűbben ad hangot elégedetlenségének egy egészen más kérdéskörben. Ugyanis a közember még semmit nem érez, semmit nem lát az RMDSZ által kötött politikai egyezségekből.
– Ez a bírálat érthető. De ne feledkezzünk meg arról, hogy az elmúlt hónapok választási kampánnyal teltek el, amelyek magát a kormányzási folyamatot is fékezték, sőt esetenként szabotálták. Így az egyezség érvényesítése megyei szinten is sokkal korlátozottabbnak bizonyult. Ugyan túljutottunk az európai parlamenti megmérettetésen, de előttünk áll az államfőválasztás, ami a hazai politikai paletta, a tortaszelethez való hozzáférés átrendeződéséhez fog vezetni.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kampány miatt az amúgy kristálytiszta magyar ügyekben is nehéz román partnereket találni. Különben meggyőződésem, hogy ez az egyre erősödő magyarellenesség, vagy legalábbis tartózkodás a magyar ügyektől, hogy finomabban fogalmazzak, csak a politikumra jellemző. Az tapasztalható, hogy a különböző oldalon álló román pártok attól tartanak, nehogy a magyar ügyek – amúgy elvárható és jogos – felkarolása miatt a másik fél árulónak kiáltsa ki őket.
Tudomásul kell vennünk, hogy kisebbségi kérdésben romániai politikai partnert ugyanolyan nehéz találni, mint a 90-es évek elején. Magyarán: újból csak magunkra számíthatunk. Ez egyfajta figyelemfelhívás is, ha a 2016-os választásokra gondolunk. Nem akarom az ördögöt festeni a falra, de lelki szemeim előtt látom azt a polarizált nagy román összefogást, melynek Maros megyében egyetlen célja lesz: a magyar politikai érdekképviselet „lenyomása".
– Ennek jegyében akár el is köszönhetünk az RMDSZ-nek beígért magyar prefektusi tisztségtől Maros megyében?
– Meggyőződésem, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) tartja magát a megállapodáshoz. Ugyanakkor a politika természetéhez tartozik az alkudozás is. Tekintettel a Maros megyei kollégák frusztrációira – vagyis, hogy pártjuk nem erőtényező sem a vásárhelyi, sem a megyei tanácsban –, el tudom képzelni, hogy előrukkolnak egy csereajánlattal. Nekünk elsősorban a magyarok a partnereink és a magyar ügy a legfontosabb, ezért nem zárkózunk el a jobb alternatíváktól.
– Ha már az RMDSZ elnöke is belátja, hogy csak önmagunkra számíthatunk, a Demokrata–Liberális Párttal (PDL) kötött marosvásárhelyi egyezség és Claudiu Maior alpolgármesteri megválasztásának támogatása nem számít afféle biankó csekknek?
– De igen. Egy olyan biankó csekknek, amit hamarosan számon kérünk. Mindannyian, akik úgy döntöttünk, hogy vásárhelyi szinten támogatjuk a demokrata-liberálisok ambícióit, tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy kockázatos vállalkozás. Mint ahogy azzal is, hogy mind a megyei, mind a városi önkormányzatban a mi frakciónk a legerősebb, és ebből kifolyólag megkerülhetetlen. Ezt a partnereink is jól tudják, mégis fontos, hogy nyilvánvalóvá tegyük.
Úgy érzem, ez a pillanat elérkezett, itt az ideje a biankó csekk beváltásának. Már az elkövetkezendő napokban-hetekben számítunk a partnereink támogatására a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium újraindításában. Ez az iskolaügy egyben afféle mérföldkő lesz a politikai partnereinkkel való együttműködésben, melynek függvényében eldöntjük majd, hogyan tovább.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Szakad az RMDSZ–PSD-érdekházasság?
Négy hónap elteltével szétszakadni látszik a román kommunista utódpárt és az RMDSZ koalíciója. A két szervezet konfliktusának kiváltó oka, hogy Románia az Európai Bizottság (EB) oldalán lépett be az RMDSZ-nek az EB ellen indított perébe. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) keretében létrehozott polgári bizottság – amelynek alelnöke az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor – Minority Safe Pack néven tavaly benyújtott egy javaslatcsomagot, amely egy sor kisebbségvédelmi intézkedést javasol az Európai Unió számára az oktatási, kulturális szférától egészen a médiaszabályozásig. Ennek nyilvántartásba vételét az EB tavaly ősszel elutasította. Az RMDSZ pedig nagyon helyesen perre vitte a dolgot.
A perbe eddig Szlovákia és Magyarország lépett be, mint sejthető, előbbi az EB, utóbbi az RMDSZ oldalán. Kelemen Hunor joggal felháborodott, és tartja abszurdnak a helyzetet, hogy a kormány tagjaként az RMDSZ perben van önmagával. Mivel a román fél aligha lép vissza, Kelemen választhat: vagy kilép az általa vezetett szervezet a kormányból, vagy kínos magyarázkodásba kezdhet az elvtelen kormányon maradást és az újabb következetlenséget indokolandó.
Árulások listája
A helyzet az, hogy midőn az RMDSZ csúcsvezetői 1996 legelején úgy határoztak, hogy kormányra viszik a szervezetet, bárki is légyen az év őszén esedékes választások győztese, nemcsak távlati céljaikat adták fel, nemcsak az autonómia elérését tolták ki a beláthatatlan jövőbe, nemcsak a legfőbb politikai eszközükről, a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségéről mondtak le, de beléptek egy olyan játékba, ahonnan a jelek szerint nincs kilépés.
Ez már 1997 végén látszott. Akkor történt a kormányzati partnerek első árulása, midőn az előzetes ígéretekkel ellentétben a parlamenti többség úgy határozott, hogy a magyar iskolákban románul kell tanulni a történelmet és a földrajzot. A látványos szószegést követő Szövetségi Képviselők Tanácsa gyűlésén többen is azt követelték, hogy az RMDSZ lépjen ki a kormányból. A vitát Markó Béla felszólalása zárta le, aki szokatlanul magas hangfrekvenciával, indulatosan utasította vissza az ötletet, és érvelés helyett szónoki kérdések sorozatát tette fel. „Attól lesz magyar egyetemünk, hogy kilépünk a kormányból?” – kérdezte, majd ugyanezt a kérdést, ugyanezekkel a szavakkal megismételte még jó néhányszor, további jogos követeléseinkkel kapcsolatban.
Nos, bizonyos, hogy önmagában a kilépéstől – ha azt nem követi radikális változás a politikai vonalvezetésben – nem lehet remélni helyzetünk jobbra fordulását. De a bennmaradástól sem. És e kérdéssorozatot mindig fel lehet tenni, akár arra hivatkozva, hogy jobb a közhangulat, ha az RMDSZ kormányon van. Bár az utóbbi hónapok történéseit – a Wass Albert-könyvek elkobzása, az író magánterületen felállított szobrának karhatalommal történő eltávolítása, a székely zászlók elleni hajsza, a nagyváradi magyar konzulátus felállításának visszautasítása – elnézve, ebben sem lehetünk biztosak. A konzulátusok ügye amúgy is a Ceauşescu-kort idézi, amikor centrális kérdés volt, holott „európai” „demokratikus” országok között a legtermészetesebb lenne, hogy annyi konzulátust nyisson Magyarország a szomszéd államokban, amennyit célszerűnek lát és képes fenntartani. Érhető volt magyar fél megütközése, hiszen a negatív üzenetküldésen kívül semmilyen ésszerű ok nem szólt a döntés mellett.
Markó–Neptun egységfront
Természetesen azoknak lett igazuk, akik előre megmondták, hogy a kormányban maradás nem hozza meg a gyümölcseit: 1998 nyarán nemhogy a Bolyai-egyetemet nem sikerült helyreállítani, de a román törvényhozás olyan határozatot fogadott el, miszerint nem lehet egyáltalában olyan állami egyetemet létesíteni Romániában, melynek ne lenne román tagozata is. Az RMDSZ válaszképpen 1998. szeptember 5-én ultimátumot fogadott el, amelynek értelmében kilép a kormányból, ha szeptember 30-ig nem teremtik meg az önálló állami magyar egyetem létrehozásának jogi feltételeit. Bár a kormány semmilyen érdemi lépést nem tett az ügyben, az RMDSZ nem lépett ki, hanem azzal a korábban maga által is elutasított javaslattal jött, hogy a kormány fogadjon el határozatot a Petőfi–Schiller egyetem létrehozásáról.
Így is lett, majd a magyar–német egyetemre való hivatkozással a csúcsvezetés rávette az SZKT-t arra, hogy október 3-án szavazzon saját, egy hónappal korábbi határozata ellen és vonja vissza az ultimátumot. Egy füst alatt azt is megszavaztatta, hogy a továbbiakban az Operatív Tanács kezében legyen a döntés hasonló helyzetekben. Vagyis az SZKT kezéből feles többséggel kivettek egy olyan döntéskört, amelynek ügyében az SZKT is csak kétharmaddal dönthetett! Ezzel a Markó–Neptun egységfront függetlenítette a kormányzati szerepvállalás, koalíciós egyezkedések, ultimátumok, szövetségkötések kérdéskörét az SZKT-tól. Attól a fórumtól, amelyben még jelen volt a Reform Tömörülés, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, vagyis azok az autonomista képviselők, akiknek nagy része 2003-ban, miután az RMDSZ-kongresszusi határozatok szintjén számolt le a belső választás és a nemzeti kataszter programjával, saját szervezetek alakításába fogott. A Petőfi–Schiller egyetemről pedig azóta sem hallottunk, egyetlen pillanatig sem vette komolyan sem a román kormány, sem az RMDSZ, a kormányhatározat csak az SZKT „beetetéséhez” kellett. Így biztosítva volt a zavartalan közös kormányzás, de az is, hogy az RMDSZ látványos meghátrálása után semmilyen érdemi eredményt nem ért el abban a ciklusban.
Mindent előlről
Nagyrészt a bennmaradásnak volt „köszönhető”, hogy a szövetség azóta is képtelen kiszabadulni a hatalom bűvöletéből. S persze ennek a meghátrálásnak, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök – átvéve a román propaganda akkoron több mint félévtizedes szlogenjét – megfogalmazta emlékezetes mondatát: „Romániában példaértékűen megoldották a kisebbségi kérdést.” Amit később többen átvettek, s ma már Európa-szerte elfogadott. Károsabb üzenetet nem lehetett küldeni a külvilág felé. Ahelyett, hogy Koszovóhoz hasonló nemzetközi rendezést kérjünk, mindenkinek azt üzentük, hogy mi „otthon” elintézünk mindent, a kisebbségi kérdés belügy, hogy románok és magyarok építik a bizalmi légkört, ahogy a neptuni tárgyalásról szóló New York Times tudósításának címe is állította.
Érdekes lenne, ha ebbe a külügyminiszteri gesztusba törne bele az RMDSZ bicskája, ez jelentené a koalíció felbomlásának apropóját. Ami lehet akár miniszteri partizánakció is, mint Kelemen állítja. Akárcsak az az impertinencia, amellyel Titus Corlăţean ismét üdvözölte a trianoni döntés évfordulóját, ráadásul olyan szöveggel, hogy e szerződés „Erdélynek az anyaországhoz való visszatérését szentesítette”. Sajnálatos, hogy e kérdéssel kapcsolatban egyetlen erdélyi magyar szervezet sem nyilatkozott, pedig ha mi nem igazítjuk ki a román külügyminiszter vaskos történelmi tévedéseit, más aligha teszi meg helyettünk.
Ceterum censeo: fel kell hagyni a neptuni ihletettségű politizálással, a román hatalom kegyeinek keresésével, és magyar érdekeken alapuló, távlatos politizálásba kell fogni. Akkor is, ha 25 év alatt megannyi történelmi esélyt szalasztottunk el, akkor is, ha a modellértékű román kisebbségpolitikának RMDSZ-segítséggel felépített hamis mítoszát kell majd lerombolni elsőként. Akkor is, ha a gyors sikerre sokkal kevesebb esélyünk van, mint Románia EU-csatlakozása előtt.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hátralépés
Az embernek már most leizzad a tenyere, ha arra gondol, milyen izgalmas szócsata várható szeptemberben a román parlamentben, amikor majd azt vitatják meg, hogy Románia ne lépjen-e vissza a luxemburgi perből, amelyben az Európai Bizottság oldalán foglalt állást az RMDSZ által kezdeményezett Minority SafePack ügyében. Mint ismeretes, ez a javaslatcsomag többek között nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben javasol intézkedéseket az Európai Unió számára. A bizottság azonban nem vette nyilvántartásba a kezdeményezést, mert „ezek a területek nem tartoznak jogalkotási hatáskörébe”. Már látjuk, amint a PSD „kisebbségi szakpolitikusa”, az egykori nagyromániásokon túltevő Bogdan Diaconu, aki délelőtt azért ordít, hogy Magyarország ne szóljon bele az erdélyi magyarok sorsába, délután pedig azért, hogy Románia lépjen fel a Timok-völgyi románok jogaiért, kiáll, és nyilvánosan elismerni: kettős mércét alkalmaz.
Miután az RMDSZ a kormányban maradt, annak, hogy Kelemen Hunor lemond kormánytisztségeiről, semmi köze nincs az esethez, hiszen Kelemen Hunor nem állatorvosként, nem filozófusként, nem költőként, hanem az RMDSZ szövetségi elnökeként felperes az ügyben. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a román felet kizárólag az elnökválasztás érdekli. Mi mással lenne magyarázható, hogy a hazáját féltő külügyminiszter csak most vette észre azt, hogy az RMDSZ egy évvel ezelőtt benyújtott egy „Románia érdekeit sértő” dokumentumot, s amikor ezt elutasították, ez ellen tavaly decemberben fellebbezett. Egyáltalán: ilyen körülmények között miért vonták be az RMDSZ-t a kormányba?
Az pedig, hogy az RMDSZ is csak egy hónappal azután borította ki a bilit, hogy a koalíciós szerződést megsértve (ti. kisebbségi ügyben csak az RMDSZ-szel való konzultáció után dönthetnének), Románia belépett a perbe, azt mutatja, a szövetségnek egyáltalán nem sürgős kilépni a kormányból. Ez a népmese okos leányától eltanult megoldás, hogy „ki is lépek, meg nem is”, csak arra jó, hogy kevésbé legyen nyilvánvaló: a saját maga állította csapdában vergődő RMDSZ nem előre, hanem hátrafele halad.
Erdély András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tusványos 25 – Politológusfórum az erdélyi magyarok idei választási szerepléséről
Az erdélyi magyar választói viselkedésről a Mensura Transylvanica-műhely szervezett fórumot a 25. Tusványosi szabadegyetemen, amelyen a magyar országgyűlési választáson kívül az EP-választás eredményét és a küszöbön álló román elnökválasztás kilátásait is kielemezték a meghívott szakértők. Az előadás kezdetén ifj. Toró Tibor politológus röviden felvázolta a 2014-es magyarországi választási eredmények erdélyi vonatkozásait. Mint kiderült, többek között a komplikált szavazati regisztrációs űrlapnak köszönhetően a 190.000 regisztrált erdélyi kettős állampolgár közül mindössze 150.000-en tudtak élni szavazati jogukkal.
Székely István Gergő, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet politológusa szerint a magyarországi parlamenti választás a FIDESZ szempontjából nézve egyértelműen sikeres volt. Szerinte azonban a magyar kormánynak érdemi közpolitikai szinten kellene foglalkoznia a határon túliakkal, nem csupán a nemzetpolitikai szlogenek szintjén.
A választás előtt a külhoni magyarok szavazati joga kapcsán számos kérdés merült fel. Egyesek szerint egyáltalán nem jogos a külhoniak szavazati joga. Egyrészt nem avatkozhatnak bele Magyarország politikájába, ugyanis nem adófizető polgárai Magyarországnak, másrészt nem elég tájékoztak a magyar belpolitikával kapcsolatosan. A politológus szerint ez teljesen értelmetlen felvetés. A felmérések azt bizonyítják, hogy az erdélyi magyarokat a román politikánál jobban érdekli a magyar közélet. A kérdés itt abban tevődik fel, hogy az erdélyi magyarokat nem csábítja-e el Magyarország a helyi, román politikai közéletből, amely által egyre távolabb kerülünk a kisebbségi törekvésektől, ezáltal pedig az autonómia kivívásától. Erre, egy választás alapján, senki nem tud konkrét választ adni.
llyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet politológusa a választásra regisztráltak és a ténylegesen választók számának különbségét azzal magyarázta, hogy sokaknak kedvét szegte a folyamat végigjárása, illetve a levélszavazat szokatlan volta. Mindezek ellenére az erdélyi magyarok szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy részt vehettek az országgyűlési választásokon – állapította meg Illyés.
A politológusok megállapították: nem sikerült kivenni a külhoni magyar kérdést a magyar belpolitikából. Magyarországon sokan a Fidesz kétharmados parlamenti többségét a kedvezményesen honosított magyarok szavazataival magyarázták.
Az EP-választásokról ifj. Toró Tibor úgy vélekedett: Magyarországon nem volt kérdéses a FIDESZ győzelme, csupán megerősíttet a pozícióját. Sokat nyomott a latban az ezt megelőző országgyűlési választások eredménye is.
Ilyés szerint az RMDSZ 6,3 százalékos eredménye a parlamenti választásokhoz mérten nem rossz, viszont távol állt attól a 8,9 százalékos eredménytől, amelyet a Tőkés László vezette Magyar Összefogás listája 2009-ben produkált. Szerinte mindez az összefogás hiányával, és az emberek frusztráltságával magyarázható.
Az EMNP nem indult az EP-választásokon, mert nem volt kellő anyagi-, és humán-erőforrása, illetve politikai üzenete. Ez viszont nem jelent problémát, mert legalább nem vont el az RMDSZ-től abból a nehezen megszerzett 6,3%-ból – jegyezte meg Ilyés.
Ami a közelgő román elnökválasztást illeti Székely szerint az EMNP jövője múlhat azon, hogy indít-e saját jelöltet, miután az EP-voksolást is kihagyta. Az elemző szerint a Néppárt jelenleg is dekonjunktúrában van. Az RMDSZ-FIDESZ barátság nem igazán tesz jót neki. Ugyanakkor megjegyezte, hogy nagyon rég nem volt ilyen gyenge jelöltlista a választásokon. Alig van két hónap a jogilag is indítható kampányig és csak találgatni lehet, hogy kik lesznek a tényleges jelöltek.
A politológusok abban egyetértettek, hogy a második fordulóban nagy valószínűséggel Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök és Klaus Johannis liberális pártelnök párharca körvonalazódik. Az sem kizárt, hogy előkerül az etnikai kártya is.
Toró szerint nagy csodának kell történnie ahhoz, hogy egy szász-német, Klaus Johannis legyen Románia következő elnöke. Szerinte azonban ő nem egy kisebbségi német politikus, sokkal inkább egy német anyanyelvű többségi, akire a magyarok esetleg szorult helyzetben fognak szavazni, csupán azért, hogy ne a PSD-s Pontára, adják a voksukat. És ezt függetlenül attól, hogy az RMDSZ mit fog javasolni a tagságnak.
Végezetül pedig Ilyés rámutatott, hogy a PSD egy jelentős köre láthatóan próbálkozik megszabadulni az RMDSZ-nek a kormányból való eltávolításával. Szerinte az sem kizárt, hogy a hamarosan terítékre kerülő költségvetés-módosítás után, de még az elnökválasztást megelőzően az RMDSZ kilép a kormányból.
György Erzsébet, Erdély.ma

Tőkés: még egy magyar indulóra lenne szükség
Tőkés László európai parlamenti képviselő (Fidesz–KDNP) szerint fontos lenne még egy magyar induló a román államfőválasztáson. A képviselő erről a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában beszélt pénteken.
Mint mondta, eddig minden elnökválasztáson indultak az RMDSZ jelöltjei, de ennek nem volt politikai haszna, ezért fontos lenne egy olyan magyar indulása is, aki az autonómiát, az országban szükséges föderális berendezkedést képviselő és megjelenítő jelölt lenne, és aki hitelesen tud megszólalni a románság előtt. Közölte: az RMDSZ jelöltjének indulása is fontos, mert ketten egymással olyan politikai versenyben képviselhetnék a magyar közösség érdekeit, hogy az a románok ingerküszöbét is túllépné.
Romániában novemberben tartanak elnökválasztást, a liberális kötődésű Adevarul által múlt héten ismertetett felmérésből az derült ki, hogy Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnöknek van a legnagyobb esélye arra, hogy megnyerje a voksolást. Traian Basescunak az év végén jár le a második elnöki megbízatása, így nem indulhat újabb mandátumért. Képtelenek a párbeszédre
Tőkés a Kossuth Rádióban kérdésre válaszolva beszélt tavalyi, Magyarország védhatalmi státusát kérő kijelentéséről is. Akkor Tusványoson azt javasolta, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyiek felett, mint Ausztria Dél-Tirol esetében. Szavait hevesen bírálták Romániában.
A politikus a mostani rádióinterjúban úgy vélekedett, a tavaly ellene indult támadáshadjárat mutatja a romániai „áldemokratikus társadalom” párbeszéd-képtelenségét. Hozzátette: Tusványos is a párbeszédről szól, a magyarok és magyarok, a magyarok és románok közötti párbeszédről.
Szétvert csapat
Szerinte az egységes politikai akarat az autonómia megvalósulásának kulcsa, 1992-ben így indultak el, amikor megfogalmaztak Kolozsváron egy autonómianyilatkozatot. Azóta nemhogy érdemben nem történt előrelépés, hanem az egységet is megbontották, a „csapatot szétverték” – fogalmazott.
Az EP-képviselő szerint az autonómiáért folytatott küzdelem többtényezős. El kell oszlatni a románok kétségeit, félelmeit: „nélkülük vagy ellenük nem akarnak, nem is tudnánk elérni sem területi, sem kulturális autonómiát” – hangsúlyozta. Megemlítette ugyanakkor, hogy a magyarságnál látja a nagy bajt, mivel ahelyett, hogy a románokkal szemben fejtenének ki erőt az autonómiáért, „az egymással való csatározásban vész el az erőnk”, és mire az ügy eljut Európába, ott zavaros képet látnak csak.
Meg kell valósítani az egységet
Ha az autonómiaügyben még nincs egység, akkor meg kell valósítani – jelentette ki, hozzátéve: „erre nagy esélyünk van Magyarország támogatásával”, amelynek védhatalmi szerepét tavaly kérte. „Ebben semmi kivetnivaló nincsen” – jelentette ki Tőkés.
MTI, Erdély.ma

„Erős” magyar–román viszony
Nem lehet erős Közép-Európa erős magyar–román viszony nélkül – jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Tusványoson.
A megállapítással csak egyetérteni tudunk, éppen ezért sajnálatos, hogy a magyar–román viszony a kilencvenes évek óta nem volt olyan mélyponton, mint most. Mind Bukarest és Budapest, mind Bukarest és a romániai magyar közösség tekintetében.
Az okok nagyjából ismertek: Budapesten 2010-ben olyan kormány került hatalomra – és kapott a kormányzás folytatására idén újabb négyéves felhatalmazást –, amelynek retorikájában erőteljes szerepet kap a magyar nemzet egységes mivolta országhatároktól függetlenül. Ennek részeként bevezette a könnyített honosítás intézményét, és világossá tette: a szomszédos országokkal fennálló viszonyt alapvetően meghatározza magyar szempontból, hogyan bánnak az illető kormányok az országok területén élő magyar közösséggel.
Romániában viszont olyan kabinet került 2012-ben kormányra, amely már eleve rosszhiszeműen viszonyult a magyar ügyekhez, hiszen a MOGYE magyar főtanszékeinek létrehozása miatt buktatott kormányt. A székely zászló és egyéb magyar jelképek elleni hatósági hadjárat unalomig ismert, az utóbbi időben viszont a bukaresti külügy valóságos magyarellenes ámokfutásba kezdett: a kisebbségek ellen lépett be egy nemzetközi perbe, üdvözölte a trianoni diktátumot, majd megtagadta két magyar konzuli iroda létrehozását.
A bukaresti lépések közvetlen oka továbbra is egyértelmű: a PSD semmilyen érdemi, a polgárok életszínvonalának növekedését és közérzetének javulását szolgáló eredményt nem tud felmutatni, ezért továbbra is a soviniszta, magyarellenes érzelmek gerjesztésében látja a szavazatszerzés leghatékonyabb módját. (Ne feledjük: ősszel államfőválasztás lesz). Ebben még a vele koalícióban kormányzó RMDSZ sem képes megakadályozni, ami jól jelzi a magyar szervezet kormányzati súlyát. Hogy a nemzeti retorika a magyar kormányoldal szempontjából sem mentes a választási megfontolásoktól, az is nyilvánvaló.
A nemzetegyesítésre való hivatkozás egyrészt az erre fogékony anyaországi, másrészt az újonnan honosult határon túli polgárok szavazatait biztosíthatja. A konfliktus fő oka ugyanakkor az, hogy a román politikum a nemzetépítési folyamat egyetlen útjának továbbra is a kisebbségektől való megszabadulást tekinti. A kisebbségek „integrálásának” egyetlen módozatát az asszimilációban látja, ezért is tesz meg mindent annak érdekében, hogy a kisebbségi ügy még véletlenül se legyen a mostaninál jobban számon kérhető nemzetközi szinten.
Ebben amúgy mindegyik fősodratú román párt egyetért, a most kormányon levő PSD azonban – már csak a gazdasági körülmények miatt is – jobban hajlik a magyarellenes megnyilvánulásokra. A magyar kormány határok fölötti nemzetegyesítő lépéseiben Bukarest továbbra is a trianoni határok megkérdőjelezésének szándékát látja, az akkor, illetve 1947-ben másodszor is megszerzett területek újbóli elvesztésétől fél.
A román külügy lépéseivel tehát ezt igyekszik ellensúlyozni, megpróbálja minden lehetséges eszközzel akadályozni a magyar–magyar integrációt. Románia – cinikusan – példaértékű román kisebbségpolitikáról beszél, és az önrendelkezési formák akadályozásának számon kérését azzal üti el, hogy az autonómia és a kollektív jogok biztosítását egyetlen nemzetközi szerződés sem szabja meg kötelezettségként.
Közben pedig – például a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését célzó Minority SafePack ellen perbe lépve – épp hogy mindent megtesz az ellen, hogy megszülessen egy ilyen jellegű nemzetközi egyezmény. Sportnyelven szólva: innen lenne szép felállni, és eloszlatni a román bizalmatlanságot.
Ami már csak azért sem könnyű, mert a magyarok kipellengérezése és „szívatása” még mindig az egyik leghálásabb szavazatszerzési módszer Romániában. A magyar diplomácia feladata az, hogy – többek között a nemzetközi fórumok és a legitim magyar kisebbségi szervezetek bevonásával – megtalálja a baráti meggyőzést és a nyomásgyakorlást egészséges mértékben ötvöző módszert arra, hogy megértesse Bukaresttel: ha a nagyváradi vagy a csíkszeredai magyar szabadon használhatja minden hivatalban az anyanyelvét, és közben a román mellett magyar állampolgár is, az még nem azt jelenti, hogy Erdély vagy a Partium fölött a magyar fél meg akarja kérdőjelezni Románia szuverenitását.
Csakis így lehet valóban „megerősíteni” a román–magyar viszonyt és a közép-európai együttműködést. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy Magyarország nemzetközi pozíciói megerősödjenek. Románia ugyanis világossá tette: jelenleg csakis nemzetközi nyomásra lenne hajlandó az autonómia bármilyen formáját érintően engedni. A szövetségesek megszerzéséhez azonban lényeges, hogy Magyarország tekintélye a jelenleginél jóval nagyobb legyen.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

Nemzetpolitika és választások
Tusványos idei programjából sem hiányoztak az aktuálpolitikai és nemzetpolitikai kérdéseket feszegető előadások. A legaktuálisabbak közé tartozott a közelmúlt és közeljövő választásairól szóló panel, illetve a már hagyományosnak számító Kárpát-medencei nemzetpolitikai kerekasztal.
Az idei esztendő erdélyi magyar szempontból releváns három választását –a magyarországi országgyűlési választást, az EP-választásokat, és a közelgő romániai elnökválasztást – elemezte Toró Tibor, a Mensura Transylvanica elemzője, Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzője és Székely István Gergő, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
Szavazatok Erdélyből
Erdélyben 370 ezer új állampolgárt tartottak számon a választások előtt, nagyjából 300 ezer nagykorú személyt. Közülük sokan már rendelkeztek magyarországi lakcímmel, így körülbelül 250 ezren szavazhattak levélben, amihez előbb regisztrálni kellett. A postán kiküldött regisztrációs ívek esetében nem tisztázott, hogy hova érkezett meg, és hová nem, az online módon regisztráltak országos bontása nem ismert, az erdélyi magyar szervezetek segítségével zajló regisztráció terén pedig szabályos verseny alakult ki arról, hogy melyikük regisztrál végül több személyt – emelte ki Toró Tibor politológus.
A Nemzeti Választási Iroda szerint a határon túlról 193 ezren regisztráltak, s ha ennek 66 százaléka erdélyi, akkor nagyjából 128 ezer körüli az Erdélyből regisztrálók száma. A regisztráltak közül 158 ezren szavaztak, ebből 128 ezer bizonyult érvényesnek. Erdélyből 105 ezer szavazó lehetett – ha továbbra is kétharmaddal számolunk –, közülük nagyjából 85 ezren szavazhattak érvényesen. Vagyis a választásra jogosult erdélyiek nagyjából 35 százaléka szavazott, közülük 28 százalék érvényesen. Erdélyben a szavazók 95,5 százaléka a Fideszre, 2,8 a Jobbikra, 1,16 a baloldali koalícióra és0,45 az LMP-re szavazott. A politológus szerint két ellentétes, Magyarországról érkező törekvés volt megfigyelhető: egyrészt regisztráljanak minél többen, másrészt a beérkező külhoni szavazatok ne gyengítsék a választások eredményének érvényességét. A végeredmény ugyanis akár úgy is értelmezhető, hogy a sokféle módon begyűjtött határon túli szavazatok adták a Fidesz kétharmadához szükséges mandátumot.
Székely István Gergő szerint a sokak által félszavazatként értékelt határon túli szavazatok a magyar politikai közösség kiterjesztését is jelentik, ami egyben felveti a kérdést: a magyar politikai közösségbe újonnan belépők nem fognak-e lassan kitáncolni a romániaiból? Ha igen, annak a politikai érdekképviselet gyengülése lehet a következménye. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet politológusa szerint a külhoni magyarok akkor válhatnak sikeresen a magyar politikai közösség részévé, ha a magyar kormány érdemileg kezd el közpolitikailag foglalkozni velük, és a pártok is túllépnek a megszokott nemzetpolitikai szlogeneken. „Jóhiszemű értelmezés szerint a Fidesz óvatos akart lenni, de hosszabb távon lehet, hogy el kéne jutni oda, hogy a külhoniak választójoga teljes értékű választójoggá váljék. Az esélyek a politikai pártok érdekeit tekintve értelmezhetők, a jelenlegi szabályozás a Fidesznek pedig megfelelő” – értékelt a politológus.
Tovatűnt remények
Az európai parlamenti választások a szakirodalom szerint másodrendű jellegűek, tehát nem kimondottan az aktuális szavazásról szólnak, sokkal inkább a belpolitikai folyamatok tétjei tükröződnek bennük – állapították meg a politológusok. Szerintük az RMDSZ 6,3 százalékos eredménye egyrészt az összefogás hiányára vezethető vissza, másrészt míg az erdélyi magyar kisebbség 2007-ben és 2009-ben még sokat várt az EU-tól, mára ezek a remények alábbhagytak, ezért csökkent a szavazási kedv is. „Sok csalódás érte a közösséget az elmúlt öt évben nem csak kisebbségpolitikai szempontból. Átlagosan 18,5 százalékos az RMDSZ-re adott szavazatok csökkenése, legrosszabbul Máramaros teljesített, de Bihar, Maros és Kovászna megyéből is az átlagosnál kevesebb szavazat érkezett, mintöt évvel ezelőtt” – emelte ki Illyés Gergő.
A Nemzetpolitikai Kutató elemzője szerint a novemberi elnökválasztáson második fordulóra számíthatunk. Mivel az államelnökjelöltek névsora távolról sem teljes vagy biztos, nehéz az esélylatolgatás. A PSD még nem nevezte meg jelöltjét, a Nemzeti Liberális (PNL) és Demokrata Liberális Párt (PD-L) pedig érdekes kiválasztási folyamat közepén van, amelynek esélyese Klaus Johannis a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) név alatt. Ennek értelmében Victor Ponta–Klaus Johannis párharc körvonalazódik, amihez hozzájárul a Traian Bãsescu által támogatott párt jelöltjeként Cristian Diaconescu, de Cãlin Popescu Tãriceanu is bejelentette indulási szándékát. A politológusok úgy vélik, hogy Johannisnak – aki nem kisebbségi, hanem inkább német anyanyelvű többségi politikus – nincs esélye nyerni. Az RMDSZ jelöltje Kelemen Hunor lesz, a Mensura Transylvanica elemzője szerint ugyanakkor az EMNP-nek is elnökjelöltet kell állítania, mert két egymást követő kampányból kimaradni hatalmas veszteséget jelentene. Illyés Gergő azt sem tartja kizártnak, hogy az elnökválasztások előtt, de a költségvetési módosítás után az RMDSZ kilép a kormányból.
A nemzetpolitika filozófiája
Semjén Zsolt szerint a magyar nemzetpolitika filozófiájának alapkérdése, hogy mi a magyar állam értelme. A magyar állam célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyarok életminősége javuljon, bárhol éljenek – fogalmazott a nemzetpolitikai kerekasztal nyitóbeszédében a miniszterelnök-helyettes. Szerinte az állam két eszközzel érheti el ezt a célját: egyrészt az állampolgárság megítélése révén a nemzet közjogi egyesítésével, másrészt a támogatási formák által. Az előrejelzések szerint a parlamenti ciklus végére az egymilliomodik külhoni magyar állampolgár is leteszi az állampolgári esküt – jelenleg több mint 600 ezer új állampolgár szerepel a nyilvántartásokban –, a külhoni célokra szánt 21 milliárd forint pedig minden eddiginél magasabb összeg.
A miniszterelnök-helyettes az emberi jogok királynőjének nevezte az autonómiát. „Ami másnak jár, nekünk is jár. Valamennyi nemzetrésznek saját koncepciót kell erre vonatkozóan kialakítani, amit Magyarország teljes erővel támogat, hiszen minden szempontból igazunk van, mert példát tudunk mondani autonómiákra az EU-ban. Bármelyik nemzetrésszel bármi történik – most a kárpátaljai magyarság van a legfenyegetettebb helyzetben –, Magyarországnak hasonló szerepet kell vállalnia a külhoni magyarság tekintetében, mint amit Izrael a világon valamennyi zsidója tekintetében. Ha Izraelnek szabad, nekünk is szabad” – hangzottak Semjén Zsolt tapsfakasztó szavai.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint a kárpátaljai magyarság egyetlen fegyvere ma is a remény, amikor ukrajnai történelmük legnehezebb napjait élik. „A legfontosabb kérdés a biztonság. Minden terv nulladik feltétele, hogy a kárpátaljai magyarság meg tudjon maradni szülőföldjén. Miközben az országban háború van, a behívók érintik a kárpátaljai magyarságot is, a háborúnak már magyar áldozata is van, Kárpátalján is megjelentek a menekültek, és számos fegyver van magánemberek kezében” – állapította meg Brenzovics.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint a VMSZ etalon értékű megállapodást kötött a Szerb Haladó Párttal, jóformán minden szerepel benne, amiért a vajdasági magyar politika síkraszáll. Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnöke pedig az elmúlt esztendő három választásának sikereit ecsetelte. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint viszont bármilyen bölcs nemzetpolitikát folytathat a magyar kormány, ha a nemzet részei nem partnerek a feladatban. Erdélyben a cél egyértelműen a közösségi autonómiák rendszerének kiépítése, az RMDSZ kormányzati szerepvállalását pedig az eredmények minősítik. Ilyen szempontból bírálható az RMDSZ munkája, mert semmilyen stratégiai kérdésben nem léptünk előre, mondta Toró, majd bejelentette: az EMNP komolyan fontolgatja, hogy saját államelnökjelöltet indítson.
Dénes Ida, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Lelkük rajta
Talán emlékeznek még az izzadságos igyekezetre, amellyel az RMDSZ sajtója és megmondóemberei az alakulat újabb kormánykoalíciós részvételét próbálták sikerként el- és beadni az erdélyi magyaroknak. Tizenhárom államtitkári és azzal egyenrangú intézményvezetői poszt, illetve három prefektusi tisztség – köztük a Maros megyei – volt az alku eredménye, a kormányralépés ára. Magyarán: ennyiért adták el ismét magukat – nyilvánosan. Hogy a színfalak mögött még miről is folyt az alkudozás, azt talán soha nem tudjuk meg.
Mindenesetre a „szövetségi” vezetők példátlan sikerként beszéltek arról, hogy – a 89-es változások óta először – az RMDSZ jelölheti a Maros megyei prefektus személyét. Igaz, nem volt nagy tülekedés a tisztségre jelentkezők között, a kiszemeltek rendre utasították vissza a felkérést, hónapokig folyt a casting, míg végül megállapodtak Nagy András személyénél, aki valóban alkalmasnak tűnne a feladatra.
Csakhogy időközben változott a helyzet, a posztkommunista koalíciós partner egyes környékbeli politikusai arra a következtetésre jutottak, hogy mégsem kellene „átengedni Maros megyét a magyaroknak”.
Az RMDSZ-ben kezdetben igen magabiztosak voltak, mintha fel sem merült volna bennük annak halvány gyanúja sem, hogy a PSD esetleg nem állja szavát. Még akkor sem, amikor főhazudozójuk először az EP-választások utánra tolta ki a kinevezés időpontját, aztán már szó sem volt konkrét dátumról. Az üggyel kapcsolatban a sajtónak nyilatkozó Borbély László, illetve Brassai Zsombor megyei elnök kezdetben még optimisták voltak, úgy vélték, csupán idő kérdése a kinevezés, aztán már megelégedtek azzal, hogy cáfolják a sajtóban megjelent híreket, hogy a PSD-s alprefektust juttatják pozícióba.
Addig-addig halogatták az RMDSZ-es jelölt kinevezését a „partnerek”, amíg végül kiderült: valóban azt akarja a PSD, hogy cseréljék el a Maros megyei prefektusi széket egy másikkal. Feltételezhetően valamely Kárpátokon túli színromán megyére gondoltak. Legutóbb már maga Borbély is elismerte, hogy a „szövetség” folytatott tárgyalásokat e kérdésről a PSD-vel. „Az álláspontok egyelőre nem közeledtek” – jelentette ki az RMDSZ második embere, bár elismerte, hogy a pészédések egyre inkább ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.
Mit jelenthet ez? Az RMDSZ szempontjából nem sok jót, mert világos, hogy Pontáék simán érvényesítik majd akaratukat. Az RMDSZ meg újra – sokadszorra is – lenyeli a békát. Már ha ragaszkodik a kormányzáshoz. Márpedig – elnökének, Kelemen Hunornak az akaratát is semmibe véve – ragaszkodik. „Miazhogy?! Nagyonis!”
A visszavonulást, a megadást vetíti előre Brassai Zsombor kijelentése is, aki miután sokáig hajlíthatatlannak tűnt, most már beletörődni látszik az elkerülhetetlenbe. „Ha a felajánlás olyan politikai alkuhelyzetet teremt, amiből a magyarság nyer, érdemes elgondolkodni rajta” – mondta az RMDSZ Maros megyei elnöke.
Most már csak az a kérdés, hogyan és mit tud nyerni a magyarság az újabb megalázó helyzetből? Mert aziránt semmi kétségem, hogy az RMDSZ korifeusai, akik ebbe a szituációba „belekormányozták” magukat, mint korábban annyiszor, ezúttal is megtalálják a maguk számításait.
Lelkük rajta.
Szentgyörgyi László
Központ, Székelyhon.ro

Lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen?
Sajtótájékoztató az RMDSZ- nél
– Nagyon rég nem találkoztunk, tudatosan tartózkodtam attól, hogy sajtótájékoztatót tartsak, mert nem igazán voltak olyan pozitív üzeneteink, amelyekről beszámolhattunk volna a választópolgároknak. Márpedig én teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy manapság, amikor a politikum válságban van, a választóknak pozitív üzenetekre volna szükségük. Az elmúlt hónapokban erre nem volt lehetőségünk. Ma viszont, úgy gondolom, több hónapos egyeztetés után sikerült elérni, hogy nyugodtan elmondhatjuk összegzésképpen: lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen. És nemcsak az RMDSZ-re, nemcsak a magyar politikumra gondolok, hanem a románra is.
Ezekkel a szavakkal vezette fel mondandóját tegnap Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, aki Peti Andrással, a szervezet marosvásárhelyi elnökével közösen számolt be az utóbbi időszak pozitív eseményeiről.
A továbbiakban azzal a meggyőződéssel nyugtázta a változást, hogy a következőkben is ezt az irányt tudják majd követni, és Marosvásárhelyen, de a megyében is megtalálják hozzá a politikai partnert, könnyebben, mint eddig. Tudatában van annak is, mondta, hogy választási évben vagyunk, amikor a kedélyek sokkal indulatosabbra váltanak, a szavazatszerzési ambíciók felülírják olykor a józan észt is, ennek ellenére reméli, hogy az az együttműködés, amit most sikerült elkezdeniük, nem vált rossz irányt, hiszen olyan szélsőségek fogalmazódnak meg Marosvásárhelyen, Maros megyében, amivel nagyon nehéz bármit is kezdeni politikai vitákban, mint például: lehet-e vagy sem magyar nemzetiségű román állampolgár prefektus, iskolaigazgató vagy közintézmény-vezető. Ennek ellenére azt hiszi, hogy az utóbbi napokban történt változások mégiscsak egy más típusú hangot ütöttek meg, és ennek mentén tudják a következőkben a kérdéseket is eredményesebben megoldani.
Marosvásárhely, a jövő városa projekt
Peti András elmondta, hogy elindították a Marosvásárhely, a jövő városa kampányprogramot, aminek az apropóját az képezte, hogy Marosvásárhelyen egy új szellemiséget szeretnének meghonosítani, amelyben a különböző nemzetiségek jól érzik magukat. Elsősorban az Unirea líceumot említette, amelyről az elmúlt napokban döntött a városi tanács: létrehozzák a római katolikus főgimnáziumot, másfél millió lejt különítettek el restaurálásra, és jóváhagyták egy hosszú távú bérleti szerződés megkötését, ami lehetővé teszi európai uniós pénzek lehívását. Ugyanakkor elmondta, hogy 36 év után megtörtént a Bolyai sportpályájának a felújítása, a Sportolók utcában, még Bernády idejében épült óvoda teljes felújítása is folyamatban van, illetve Besében az Al. Ioan Cuza iskolához tartozó óvoda és iskola – amelybe nagyrészt roma gyerekek járnak – mellékhelyiségeinek bővítése, korszerűsítése is zajlik. A következő időszak legfontosabb kihívásának a Református Kollégiumhoz tartozó cserealji óvoda közköltségének fedezését, a Református Kollégium Forradalom utca 8. szám alatt található elemi iskolája ügyének a megoldását, illetve a Szabadi úti református egyházközség gyülekezeti házában is működő magyar tannyelvű óvoda problémájának megoldását nevezte.
Elmondta, hogy folytatják a magyar utcanévtáblák kihelyezését, a városi tanácsüléseken az anyanyelvhasználat érdekében 180 ezer lejt különítettek el a költségvetésből a fordítógépre, a szinkrontolmácsok kiválasztása folyamatban van. Végül reményét fejezte ki, hogy a Sütő András-szobor ügye is megoldódik.
Népújság: Olyan körülmények között, amikor egyesek elképzelhetetlennek tartják, hogy magyar ember betölthesse a kormánybiztosi tisztséget, illetve miután hónapok óta elakadt a magyar prefektus kinevezésének ügye, most, hogy más koalíciós partnert találtak, mi lesz, mi lehet az ügy kimenetele? Annál inkább, hogy a kormányzó PSD megyei elnöke a kezdetektől vehemensen tiltakozott a magyar prefektus gondolata ellen.
Brassai Zsombor: – A prefektus ügyében az országos szintű egyezség működik, nem megyei vagy helyi szintű egyezség szabályozza, hogy lesz vagy nem lesz magyar prefektus. Többször elmondtuk, megismétlem, hogy Nagy András személyében mi megtaláltuk a legmegfelelőbb jelöltet, aki betölthetné ennek a megyének a kormánymegbízotti tisztségét. Ragaszkodunk ahhoz, hogy kinevezzék. De, mint korábban is hangsúlyoztam, az RMDSZ legfontosabb partnere a magyar választópolgár, és a magyar választópolgárok, magyar közösségek érdekeit tartjuk szem előtt. Amennyiben ezeket az érdekeket valamilyen más egyezség vagy valamiféle más alku jobban szolgálja, természetesen hajlandók vagyunk újragondolni ezt a kérdést. Egyelőre ott tartunk, hogy nekünk van egy, véleményünk szerint megfelelő jelöltünk, és várjuk a PSD részéről elképzelésünk teljesítését vagy esetleg a kérdés újratárgyalását.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)