Április 30-án Csáky Pál szlovákiai kormányfő-helyettes Nagyváradon találkozott a romániai magyar közélet vezetőivel. – Markó Béla RMDSZ-elnöknek, valamint Tőkés László királyhágómelléki református püspöknek is felajánlottam, hogy Szlovákiában üljenek le tárgyalni egymással – jelentette be Nagyváradon Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke. Csáky Markó Béla miniszterelnök-helyettessel együtt vett részt a Kisebbségek kormányzati szerepvállalása a Kárpát-medencében című fórumon. A felvidéki magyar politikust Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is fogadta hivatalában. A fórumon Csáky kifejtette, a hatalomban való részvétel szempontjából a magyar közösség politikai érdekképviselete Romániában és Szlovákiában azonos helyzetben van. Csáky Pál az egység mellett szállt síkra. Markó Béla leszögezte: fontos a politikai pluralizmusról beszélni, de ennek ma Romániában semmiféle valóságalapja nincs. Tőkés László szerint a felvidéki magyarság példát mutatott a Selye János Egyetem ügyével. „Az EU-integráció most kedvező, kényszerítő helyzetet teremtett, amelyben ki lehetne vívni az állami magyar egyetemet is” – fogalmazott. Tempfli József római katolikus megyés püspökkel a szlovákiai katolikus egyház helyzetéről, illetve az ottani fiatal papok elvándorlása nyomán előállt problémákról tárgyalt a szlovákiai magyar politikus. /Markó–Tőkés-csúcs Szlovákiában? = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

A felvidéki születésű történész, Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a vele készült beszélgetésben kifejtette, a Benes-dekrétumok ügyében a jelenlegi szlovákiai ellenzéki és kormánypártok között konszenzus van a tekintetben, hogy ezt a történeti kérdést semmilyen formában sem szabad újra megnyitni, még a szlovákiai magyarok állampolgári egyenjogúságát kétségbevonó esetekben sem. Az elmúlt időszakban példátlanul elmérgesedett a magyar–szlovák államközi viszony, Robert Fico szlovák kormányfő az országból való kitiltással fenyegette meg Sólyom László államelnököt. A pozsonyi parlament szeptember 20-án határozatban megerősítette a II. világháború után született Benes-dekrétumokat. A kelet-közép-európai régióban a rendszerváltás óta többféle kísérlet történt a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezésére. Az alapszerződések rendszerének volt konszolidáló hatása. Ennek pozitív hozadékát jelentik a kisebb-nagyobb hatékonysággal működő vegyes bizottságok. Magyarország a közös kormányülések kezdeményezésével, a közös fejlesztési, válságkezelési elképzelésekkel (utóbbiak közé tartozik pl. a Roma Évtized Programja) próbálja a politikailag és gazdaságilag gyorsan integrálódó tér kölcsönös előnyeit láthatóvá tenni. A látványos gazdasági eredményeket felmutató Szlovákia számára a biztos csehországi háttértámogatás lehetővé teszi, hogy a magyarországi kapcsolatokban érzékenyen reagáljon minden negatív jelenségre. A negatív trendben 1989 után csak átmeneti javulásokat lehetett regisztrálni. Az elmúlt fél- egy évben pedig többször is a diplomáciai mélypont felé közelített a két ország viszonya. Ebben a kontextusban a rendezetlen történeti viták, történeti gyökerű kisebbségi sérelmek, lezáratlan államközi problémák (Bős-Nagymaros kérdésére), bármikor elővehetőek, és a lokális etnikai konfliktusokkal párosítva azonnal rendszerbe állíthatóak. A két ország katolikus egyházának 2006. júniusi kölcsönös bocsánatkérése, Sólyom László és Ivan Gasparovic köztársasági elnökök elakadni látszó kezdeményezése, Göncz Kinga és Ján Kubis folyamatos kapcsolattartása jelentheti a továbblépés lehetőségét. Malina Hedvig ügye egyedülállónak tekinthető. Maga a szlovák miniszterelnök szeptember végén kormánya bukását előkészítő akcióként értékelte Malina Hedvig esetét. A saját ügyét mindvégig imponáló bátorsággal kezelő Malina Hedvig valószínűleg akkor jár a legjobban, ha sikerülne teljes egészében depolitizálni, és újrakezdett eljárás keretében végére járni az őt ért fizikai bántalmazásnak. Arra a kérdésre, mi a magyarázata annak, hogy Szlovákia parlamentje törvényerőre emelte a Benes-dekrétumokat, amely alapján Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket megfosztották állampolgárságuktól, kitelepítették és kényszermunkára hurcolták őket a kollektív bűnösség elve alapján, Szarka László hangsúlyozta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács láthatóan szeretné néhány szimbolikus döntéssel, törvénnyel korrigálni a két Dzurinda-kormány nyolc éve alatt kialakult toleránsabb nemzetiségpolitikai kontextust. Ennek politikai céljai között az MKP marginalizálása is szerepel. A jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese, a Szlovák Tudományos Akadémia egykori alelnöke, Dusan Caplovic az 1990-es évek végén már könyvet jelentetett meg arról, miként kellene „gátat emelni” az MKP szlovákiai politikai szerepvállalásának. A Selye János Egyetem, vagy a felvidéki magyar közoktatás elleni politikai támadások mögött elsősorban a kormányhoz tartozó nacionalista erő, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt áll. Egy, Magyarországra, valamint a dél-szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági magyar közösségre kiterjedő reprezentatív szociológiai felmérés gyorsjelentése készül el a napokban, amelyet november 15-én mutatnak be. Ebből az látszik, hogy a dél-szlovákiai magyarok egyre nagyobb része tanul meg élni az Európai Unió által kínált munkaerő-piaci, tanulási, kapcsolattartási lehetőségekkel, ugyanakkor egyre tisztábban látja, hogy az Európai Unió önmagában semmit sem old meg. Szarka László Caplovic miniszterelnök-helyettes kérésére elvállalta cseh, lengyel és ukrán kollégákkal együtt a szakértői felkérést a szlovák kormány nemzetiségi tanácsában. A tanács lehetőséget teremt arra, hogy a szakértők különböző kezdeményezéseket tegyenek, amelyek a kisebbségek helyzetének különböző területeiről, a hiányzó jogi szabályozás lehetőségeiről adhatnak konkrét képet. A februárra tervezett első, tényleges munkaülésre szakmai javaslatot fog kidolgozni, amelyek elsősorban a kisebbségi törvény hiányából adódó tisztázatlanságokra, a kisebbségek politikai országos, megyei és lokális képviseletére, valamint a kisebbségi oktatásügy, kultúra helyzetére irányul. /Rostás Szabolcs: Eltüntetni a történelmi csontvázat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Magyar nemzetiségű katolikus püspökre lenne szükség Szlovákiában – véli Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke.,,Tehetséges, magyar anyanyelvű embereket kellene kinevezni, akik törődnének a magyar hívőkkel. Ez meggyőző lépés lenne, hogy a szlovák katolikus egyház ezekkel az emberekkel is törődik” – jelentette ki Csáky. Mint elmondta, a közeljövőben három püspök vonul nyugdíjba, jó lenne, ha az egyik egyházmegye élére magyar nemzetiségű püspököt neveznének ki. /Magyar püspökre lenne szükség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 6./

„Magyar nemzetiségű katolikus püspökre lenne szükség Szlovákiában” – jelentette ki Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke. A szlovák katolikus egyház ezzel szemben azt állítja, hogy nagyon jól gondoskodik a magyar hívőkről, Csáky Pál pedig „ismételten átlépte a politikai pártok elnökei számára kiszabott határt”. A Magyar Katolikus Püspöki Kar részéről az ügyben nem állt rendelkezésre kompetens nyilatkozó. Jozef Kovácik, a Szlovák Püspöki Konferencia szóvivője szerint „Csáky beavatkozott a katolikus egyház belső ügyeibe”, a többéves előkészítés után tavaly megtörtént átszervezéssel kapcsolatban pedig a katolikus egyház álláspontja változatlan. Szerinte a magyar hívőknek olyan püspökeik vannak, akik gondoskodnak róluk, és folyékonyan beszélnek magyarul. Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök szerint Szlovákiában ez régi probléma. „Tudom, hogy igénylik a magyar nyelven beszélő püspököt, de sajnos ott van a szörnyű nacionalizmus, ami a szlovák nemzetiségű püspököket is elragadja – ami nem helyes, nem keresztény dolog” – fogalmazott Potyó. Szerinte vannak párhuzamok a szlovákiai helyzet és a hazai csángó probléma között. „Annak köszönhetően hogy az évek során nem volt meg a megfelelő magyar képzés, kikerültek és kikerülnek olyan papjaink, akik a román nemzetiségű görög katolikus vagy ortodox papok között próbálják bizonyítani a gyanúsnak tűnő maguk románságát” – mondta. Hozzátette: „A csángó, magukat románnak tartó papjaink katolikus szempontból teljesen rendben vannak, nemzeti szempontból gond van, így ezekben az esetekben kicsit ráhajtanak, hogy bizonyítsák azt, hogy ők mennyire románok. Ezekről persze mi tudunk, és természetesen nem nézzük jó szemmel, de a katolikus kánonjog, egyházjog az egyházmegyéket külön, majdnem sérthetetlen határokkal veszi körül, amibe nem lehet beavatkozni – a megyés püspök a felelős mindenért, mondhatni ő a mindenható. ” /Kánya Gyöngyvér, Szávuj Attila: Magyaroknak nem jár püspök? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./