"Székelyudvarhely lakói a polgári engedetlenség útját választották, mivel még mindig nem történt előrelépés a Csereháton levő vitatott épület ügyében. Ápr. 18-án Bardóczy Csaba szakszervezeti vezető kezdeményezésére a város mintegy ezerötszáz lakója élőláncot vont az épület köré. Az épületet a bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácái igénylik, annak ellenére, hogy az a város tulajdona és a környék fogyatékos gyermekeinek lenne az otthona. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 22./"

"A jún. 3-i képviselőházi ülésén, a napirend előtti nyilatkozatok sorában, a Nagy-Románia Párt részéről újabb vehemens támadás érte az RMDSZ-t a székelyudvarhelyi csereháti kisegítő iskola vitás kérdése ürügyén. Asztalos István képviselő erre válaszolva, a Székelyudvarhely városi RMDSZ-elnökével és a Hargita Megyei Tanács elnökével egyeztetett véleményt ismertetett. Elhatároljuk magunkat bármely erőszakos cselekedettől - mondotta és a problémák megoldásához vezető egyetlen járható útnak a törvényesség útját tartjuk. Félreértelmzetteknek nevezte azokat az országos lapokban és tévéadásokban közzétett híradásokat, melyek szerint etnikumok illetve felekezetek közötti konfliktusról volna itt szó. A viszály tárgyát kezdettől fogva az épület tulajdonjoga képezte, nem pedig az árvaházi gyermekek sorsa. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy az udvarhelyi közösség és a Szeplőtelen Szív Kongregációjának az apácái tulajdonképpen egy hajóban utaznak, egyaránt áldozatai a svájci adományozót képviselő Cyrill Bürgel kétes manipulációinak. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 1040. sz./"

"A svájci Basel Hilf humanitárius alapítvány többmillió dolláros adományt nyújtott arra a célra, hogy Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben építsenek egy intézetet a fogyatékos gyermeke számára. Közben a svájci alapítvány egyik képviselője megváltoztatta az épület rendeltetését, mert azt a Szeplőtelen Szív bukaresti görög katolikus kongregációnak adta, árvaház felépítésére. Erre a célra Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben a Vacaroiu kormány, egyik utolsó intézkedéseként, telket adományozott. A város tiltakozott ezen döntés ellen, az új kormány megsemmisítette az adományozást, a telek visszakerült az önkormányzat tulajdonába. Addig azonban folyt az építkezést és a hatóságilag lezárt épületbe beköltözött négy görög katolikus apáca, foglalta össze a történteket Székely Kriszta. A Szabadságnak ugyanebből a számából kiderül, hogy a város lakói ez ellen tüntettek. Pénzbírsággal sújtották a székelyudvarhelyi, máj. 28-án történt tiltakozó megmozdulás szervezőit, Bardóczy Csaba Hargita megyei tanácsost, Gergely Imre helyi roma vezetőt, a közrend megbontásáért, illetve nem engedélyezett tüntetés szervezéséért. A székelyudvarhelyi események kivizsgálására alakított megyei bizottság több rendellenességet fedett fel a Szeplőtelen Szív görög katolikus gyülekezeti épülettel kapcsolatban. Miután a székelyudvarhelyi városi tanács kérését - amely visszaköveteli a telket, mivel az ott felhúzott épületnek a befejezése után megváltoztatták a rendeltetését - a marosvásárhelyi fellebbviteli bíróságon elutasították, az ügy a legfelsőbb törvényszék elé kerül. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./ A csereháti ügyet Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus vezette kormánybizottság vizsgálta ki, megállapítva, hogy nem etnikai konfliktusról van szó, hanem tulajdonjogi vitáról. A Hargita megyei román sajtó és néhány központi lap ugyanis etnikai konfliktusról írt, az Adevarul pedig etnikai tisztogatásról. Kolumbán Gábor, a megyei tanács elnöke közleményében szintén elutasította, hogy etnikumok és felekezetek közötti konfliktusként tüntessék fel a történteket. Szerinte a konfliktus elmélyüléséért a svájci alapítvány ügyvezető elnöke a felelős. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./"

"Oláh István felvázolta a nagy vitát kiváltó csereháti ügy előzményeit. Az 1991-es döntés szerint a svájci adományozás kedvezményezettje a Szent Miklós Alapítvány /Gyergyószentmiklós/. Már akkor kikötötték, hogy Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben svájci segítséggel árvaházat építenek fel Székelyudvarhely fogyatékos gyermekei számára. A Szent Miklós Alapítvány senkit sem hatalmazott fel arra, hogy helyette képviselője legyen. 1996. júniusában az Aris Industrie Rt. elajándékozta az épületet - az építkezés végső szakaszában - a bukaresti Szent Szív görög katolikus kongregációnak, hogy árvaházat létesítsenek, tehát önkényesen változtattak az épület rendeltetésén. Ezt a változtatást a helyiek külföldi újságokból tudták meg. A Vacaroiu kormány, egyik utolsó intézkedéseként /az 1996. nov. 27-én közzétett 1346-os kormányhatározattal/ az építkezés telkét adományozta a bukarestiek apácarendnek. A város tiltakozott ezen döntés ellen, mert a közel 70 ezer lakosú városban mindössze 33 görög katolikus él. Az új kormány megsemmisítette az adományozást, a telek visszakerült az önkormányzat tulajdonába. Addig azonban folyt az építkezést és a hatóságilag lezárt épületbe beköltözött négy görög katolikus apáca, akiket kiköltözettek onnan. /Oláh István: Csereberehát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7-8./"

Okt. 22-én, szerdán tárgyalta a Legfelső Törvényszék a csereháti ügy áthelyezésére vonatkozó kérelmet, amelyet az ARIS Rt. és a Szeplőtelen Szív kongregációja nyújtott be. Az ARIS Rt. ügyvédje többek között azzal indokolta az áthelyezési kérést, hogy a székelyudvarhelyi bírák magyarok és emiatt elfogultak az ügyben. Eckstein-Kovács Péter, a Székelyudvarhely tanácsának jogi képviselője perbeszédében kifejtette, ez diszkriminációt jelent a bírók között, azok etnikai hovatartozását figyelembe véve. Arra kérte a Legfelső Törvényszéket, hogy az ügy megoldásában végül arról döntsön: létezik-e tényleges egyenlőség állampolgárok és bírák között, vagy pedig megkülönböztetést alkalmaz Romániában a bírói hatalom is, s felvetődik e helyzetben a kérdés, hogy magyar bíró tárgyalhat-e egyáltalán olyan ügyet, melyben az egyik fél román s a másik magyar? A Legfelső Törvényszék úgy döntött, hogy az ügyet a marosvásárhelyi bíróságra utalja át. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 24., 1140. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

"A Maros megyei törvényszék jún. 3-án ítéletet hirdetett az udvarhelyi önkormányzat, valamint a Szeplőtelen Szív kongregáció közötti perben. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor, aki az önkormányzatot képviselte a perben, elmondja, hogy a bíróság visszautasította a helyi önkormányzat azon keresetét, amelyben a koncesszionálási, illetve az Aris bukaresti építőipari cég és a Szeplőtelen Szív apácarend által kötött ajándékozási szerződés semmissé nyilvánítását kérte. A bíróság arra hivatkozott, hogy az önkormányzat nem fizetett bélyegilletéket. Eckstein szerint a Maros megyei törvényszék több alkalommal is áthágta a törvényt, ezért kérni fogja a per áthelyezését. Nem lett volna szabad a székelyudvarhelyi tanácsot 480 millió lej bélyegilletékre kötelezniük, fejtette ki. "Az ítélet törvénytelen, ezért fellebbezéssel fogunk élni"- szögezte le Eckstein-Kovács Péter. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./"

A csereháti iskola építkezési engedélyének meghosszabbítási perét elveszítette Székelyudvarhely Bukarestben. Borbély László államtitkár a tárgyalás előtt egy nappal írta alá azt a dokumentumot, melyre a Szeplőtelen Szív apácarend jogi képviselete alapozott, és amellyel nyert a tárgyaláson. Borbély László, az RMDSZ színeiben lett kormánytisztviselő, azután írta alá az általunk is mellékelt dokumentumot, miután lezajlott a találkozó a minisztériumban Székelyudvarhely képviselete, valamint a Szeplőtelen Szív görög-katolikus kongregáció érdekeit képviselők között. Ott ígéretet tett Szász Jenő polgármesternek: nem ír alá semmi olyat, ami a bírósági tárgyalás átpolitizálását jelenthetné. Nem így történt. Kérdés, hogy lehet-e egy valamilyen szempontból kisebbségi érdeket feláldozni a többségi érdekekért. Marad a kérdésfelvetés akkor is, ha a többséget a romániai magyarság, a kisebbséget pedig a még utolsó, majdnem száz százalékosan magyar Székelyudvarhely város jelenti. Bár érthető, hogy az RMDSZ politikájának a csereháti kérdés csupán egy kérdés, Udvarhely számára sok tekintetben a kérdést jelenti. A Szeplőtelen Szív kongregáció ugyanis teljesen kizárja az önkormányzattal való együttműködést, valamint kisegítő iskola helyett árvaházat akar működtetni az épületben, ami nem felel meg a területbérbeadási szerződésben foglaltaknak, melyben a román görög- katolikus apácarend érdekeit képviselő ARIS INDUSTRIE Rt., valamint az udvarhelyi polgármesteri hivatal megállapodott. Az önkormányzat azzal tudta ez idáig befagyasztani a megállíthatatlant, hogy az alapperben (a területbérbeadási szerződés megszegésének kérdésében) születendő végleges bírósági döntésig a csereháti kisegítő iskola építése fel volt függesztve. Ugyanis ez az egyetlen olyan adminisztratív döntés, melyben nem lehet megkerülni az önkormányzatot. A sors, vagy a politika (?) fintora, hogy éppen egy RMDSZ államtitkár kézjegye miatt veszítette el utolsó aduját az utolsó, 98 százalékban magyarlakta romániai város. /Szőke László: Feláldozta-e Udvarhelyet az RMDSZ? = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), jún. 18./

A bukaresti Legfelső Törvényszék helyt adott a székelyudvarhelyi önkormányzat felülvizsgálati kérésének és hatályon kívül helyezte a Maros Megyei Törvényszék és a Marosvásárhelyi Táblabíróság ítéletét, egyben elrendelte az ügy újratárgyalását. Az udvarhelyiek által jól ismert területvitáról van szó, valamint az Aris Industrie Rt. ajándékozási szerződéséről, amelynek alapján ez a bukaresti cég az ingatlant (az épületet) a Szeplőtelen Szív görög katolikus apácarendnek adományozta. A felperes - vagyis a város - kéri az eredeti helyzet visszaállítását. Székelyudvarhely csereháti ügyvédje, dr. Kincses Előd közölte az udvarhelyi Polgármesteri Hivatallal azt is, hogy a bukaresti Legfelső Törvényszék kimondta: annak idején az udvarhelyiek szabályosan bélyegezték fel a felperesi kérelmeket, nem lett volna szabad az ellen kifogást emeljen a vásárhelyi táblabíróság, ugyanis a bélyegilletékek megállapítása, illetve elbírálása pénzügyi hatóságok dolga. /Székelyudvarhely: él a remény Csereháton. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

A csereháti ügyben kimondták a végső szót: június 1-jén, Székelyudvarhelyen telekkönyvezték az épületet, amely a Szeplőtelen Szív görög katolikus kongregáció tulajdonába került. Előzőleg Szász Jenő, aki másodszor indul és most is az RMDSZ ellenében, többször bejelentette sajtó nyilvánosságában: van pénz az épület visszavásárlására. - Németh Zsolt, a magyar kormány külügyi államtitkára egyértelműen nagylelkű gesztussal igyekezett segíteni: a magyar kormány készen áll a jogi helyzet tisztázása és az ingatlan funkciójának meghatározása nyomán az anyagi fedezet biztosítására Dobricza Istvánt, a székelyudvarhelyi bíróság telekkönyvi bírója elmondta, hogy a Hargita megyei törvényszék lett volna hivatott tárgyalni az ügyet. Az Aris Industrie Rt. a bukaresti legfelsőbb törvényszéken kérte az ügyet más megyébe áthelyezni. Így került a Bákó megyei törvényszékhez a fellebbezés tárgyalása. Ott elfogadták a fellebbezést, elrendelték a 16 700 négyzetméter telekkönyvezését a koncesszionálási szerződés alapján, ugyanakkor elrendelték az épület telekkönyvezését is az építkezési engedély értelmében, az Aris javára. Másodlagosan elrendelték az adományozási szerződés értelmében a tulajdonjog átruházását az apácarendre. - Az épület is tulajdonjogilag a városra száll majd - 99 év múlva. /Oláh István: Nincs apelláta - pontot tettek a Cserehátra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ A csereháti ügyben hozott bákói határozattal kapcsolatban Szász Jenő volt székelyudvarhelyi polgármester az alábbiakat nyilatkozta: "A legfontosabb perben, amelyet a polgármesteri hivatal folytat, június 16-án lesz az alapfokú tárgyalás Marosvásárhelyen. E perben a hivatal kéri az Aris Industrienak koncesszió alapján 99 évre odaítélt telekről szóló határozat megsemmisítését. A Bákó megyében lezajlott perben született döntés határozatát írásban még nem kaptam meg. Itt a telekkönyvi átírás történt meg, egy olyan törvényszéken, ahol a telekkönyvet nem is ismerik. Az igazi nagy téttel járó per, ismétlem, a júniusi lesz, ahol a hosszú távú szerződés felbontását kérjük". /(Daczó Dénes): Június 16-án lesz a nagy tárgyalás? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

"Máj. 23-án délután érkezett Iliescu elnök Hargita megyébe, Csíkszeredára. Fogadásán jelen voltak dr. Csedő Csaba István, Csíkszereda polgármestere, Zsombori Vilmos, a megyei önkormányzat elnöke, Verestóy Attila szenátor, valamint Dézsi Zoltán alprefektus és Mircea Dusa prefektus. Innen Iliescu Székelyudvarhelyre ment. A hivatalos programban nem szerepelt a csereháti épület meglátogatása, az államfő ennek ellenére ott is szemlét tartott. Az udvarhelyi találkozót követően Csíkszeredában zajlott a hivatalos megbeszélés. Ráduly Róbert Kálmán képviselő a közigazgatási törvény életbe lépésének napján román és magyar nyelven köszöntötte az államfőt, majd kifejtette: az RMDSZ azon egyedüli politikai szervezet közé tartozik, aki következetesen betartja a PDSR-vel kötött megállapodását. A kormánypárt részéről is ugyanezt várjuk el - hangsúlyozta. Elmondta, hogy a megyében vannak az ország legrosszabb útjai. Több olyan cég van a megyében, amelyek a csőd szélén állnak. Iliescu elmondta: megnyugtatták az itt látottak, az egyszerű emberek sokkal bölcsebbek a politikusoknál. Többször is hangoztatta: az állam nyelve ettől függetlenül a román nyelv marad, a kisebbségi nyelvhasználat egy lehetőség, de nagy felelőség hárul az önkormányzati vezetőkre ezt úgy alkalmazni, hogy az itteni román kisebbséget ne érje sérülés. A státustörvényről Iliescu elnök leszögezte: jó kezdeményezésnek tartja, hogy a magyar kormány foglalkozik a határain túl élő kisebbségiekkel, számára viszont érthetetlen, mi akar lenni a magyar igazolvány, ami teljesen ellentmond az európai normáknak. Újságírói kérdésre, hogy a hivatalos programtól eltérően Cserehátat miért ejtette útba, az államfő hevesen reagált. "Nem mehettem úgy Udvarhelyre, hogy elkerüljem ezt az intézményt." Indulatosan kifakadt: nekem senki nem csinál programot! Oda megyek, ahová akarok! - Máj. 24-én az államfő Borszékre, Maroshévízre, Marosfőre majd Csíkszépvízre látogatott. /(Daczó Dénes): A földön kell járnunk - tanácsolta Hargitában az államfő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./ Székelyudvarhelyi látogatása alkalmával Ion Iliescu államelnök és kísérete az eredetileg egyeztetett programot figyelmen kívül hagyva, meglepetésszerűen meglátogatta a csereháti helyi fogyatékosoknak szánt ingatlant, valamint a román tannyelű Marin Preda Gimnáziumot. A szervezők eltitkolták a város vezetősége előtt a csereháti látogatás tervét - áll a városi polgármesteri iroda közleményben -, a kisegítő iskola státusával kapcsolatban pedig félretájékoztatták az államelnököt, aki ilyenformán érzelmileg viszonyult a kérdéshez és Szász Jenő polgármester tárgyilagos magyarázata sem oldotta meg a problémát. Mint ismeretes a bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció görög-katolikus apácái elfoglalták a helyi fogyatékos gyermekek részére külföldi segélyből felépült gyermekotthont. Az udvarhelyi RMDSZ sajtótájékoztatójában helyteleníti Szász Jenő polgármester közbelépését, aki előzetes egyeztetések hiányában próbálta tárgyalni ezt az összetett kérdést. Verestóy Attila szenátor arra kérte az államelnököt, ne hozzon elhamarkodott, a magyarságra nézve hátrányos döntést. Iliescu ezzel egyetértett. Az RMDSZ szerint a polgármesternek egyeztetnie kell az érdekvédelmi szervezettel. /Székelyföldi látogatáson Ion Iliescu. Az államelnök meglepetésszerűen érkezett Cserehátra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./"

"A bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácáinak a Csereháti Kisegítő Iskolába karhatalmi erőkkel történő beköltöztetése elleni tiltakozásul Csereháti Napokat szervezett december 9-én a Székelyudvarhely-szombatfalvi református gyülekezet lelkésze, Hegyi Sándor. Mint ismeretes, a csereháti ingatlan svájci adományokból épült iskolás korú udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára, de az adományozó alapítvány akkori vezetője, Cyrill Bürger a bukaresti székhelyű francia-román építtető cégnek, az Aris Industrie-nek ajándékozta - máig tisztázatlan indíttatásból -, amely aztán a félkész épületet a székelyudvarhelyi önkormányzat vehemens tiltakozása ellenére továbbadományozta a Bukarestben frissiben bejegyzett görög katolikus apácarendnek. Az apácák idővel 60 román ajkú gyermeket telepítettek be az épületbe, mialatt több politikai szó- és nyilatkozatváltás, parlamenti interpelláció és tucatnyi per tárgyát képezte az eset. Legutóbbi székelyudvarhelyi látogatásán maga Ion Iliescu államfő kereste fel az iskolát, ahol a város polgármesterével folytatott zárt tárgyaláson - a kiszivárgott információk szerint - egyoldalú ajánlatokat tett a csereháti ügy lezárására. A mostani rendezvényre több székelyföldi településről érkeztek az udvarhelyiek tiltakozását felvállaló küldöttségek. Így jelen volt és beszédet mondott: Borsos Géza Hargita megyei tanácsos Gyergyócsomafalváról, Krizbai Imre református tiszteletes Barótról, Kincses Előd ügyvéd és Kolcsár Sándor unitárius esperes Marosvásárhelyről, Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnök, a Maros Megyei Tanács tagja. A nyilatkozatban, amelyet a jelen lévő tiltakozók egyöntetűen elfogadtak, Hegyi Sándor tiszteletes felhívást intézett az RMDSZ-politikusokhoz, hogy számoljanak be arról, mit tettek Cserehátért, a magyar nemzeti közösség figyelmét felhívta az RMDSZ-en belüli visszás folyamatokra. /Z. Nagy István: Csereháti Napok - negyedszer. A betelepítés immáron tény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./"

Kincses Előd ügyvéd, aki a székelyudvarhelyi önkormányzat érdekeit képviseli a csereháti kisegítő iskolával kapcsolatos perekben, kérte, hogy szó szerint idézze a lap a következő mondatát: "Aki Székelyudvarhelyen vagy bárhol érvényes telekkönyvi adatok nélkül aláír adásvételi szerződést, annak én felajánlom a félévi fizetésemet, és utána a börtönben is meglátogatom, mert ilyen cselekményt nem lehet másképpen megúszni". De úgy tűnik, van eset, amikor mégis lehet, mert az ügyvéd úgy véli, hogy május 30-án a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék a valós helyzet értékelése nélkül utasította el a székelyudvarhelyiek keresetét, amelyben kérték a csereháti terület bérbeadásának, illetve az Aris Industrie és a Szeplőtelen Szívek Kongregáció között létrejött ajándékozási okmány semmissé nyilvánítását. A 99 évre kötött koncessziós szerződés azért támadható jogilag, mert a bérlő időközben megváltoztatta az épület rendeltetését és a fogyatékos gyermekek gondozására szánt iskola helyett árvaház létesítésén fáradozott, ami ellentmond az okmány szövegének. Az ajándékozási szerződés azért jogtalan – véli az ügyvéd –, mert az építtető cég a csereháti iskolát úgy adta át a kongregáció apácáinak, hogy nem volt tulajdonosi minősége, de egy bukaresti közjegyző telekkönyvi adatok hiányában is szentesítette az adásvételi szerződést. Mindezen visszaélések ellenére most a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék elutasította az udvarhelyiek beadványát. Kincses Előd szerint politikai hátterű ítéletről van szó, amely elfogadhatatlan. A döntést meg fogják támadni, fellebbezést nyújtanak be a Táblabíróságra és azután a Legfelsőbb Törvényszékre is, ha szükséges. /Fülöp D. Dénes: Politikai hátterű bírósági döntés? Újabb fejlemények a csereháti ügyben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

"Újból terítékre került a hírhedt Cserehát-ügy. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere cáfolta Bágyi Bencze Jakabot, az Udvarhelyi Híradó tudósítóját, aki az UH aug. 5-i lapszámábanaz írta, hogy az Aris Industrie Rt. tulajdonosa, Aristide Roibu egyszer már felajánlotta megvételre a várost képviselő polgármesternek a csereháti épületet, de Szász elutasította az ajánlatot. Szász Jenő ezzel szemben dátumokat sorolt fel. 1996. június 7-én a svájci Basel Hilft egyesület pénzéből eredetileg udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára épült csereháti iskolát Aristide Roibu a görög katolikus Szeplőtelen Szív apácarendnek adományozta. Szász Jenő frissen megválasztott polgármestert 1996. június 27-én iktatták be tisztségébe, így a felajánlás érdemben nem történhetett meg, mivel Roibu június hatodika után már nem gyakorolhatta a tulajdonosi jogokat (időközben az apácarend nevére telekkönyvezték az ingatlant), Szász pedig csak 27-ike után léphetett fel a város képviseletében. A 2000-ben hatalmon lévő Orbán-kormány arról biztosította Szász Jenőt, ha eléri, hogy a csereháti épület eladó legyen, a megvásárláshoz szükséges pénz átutalják számára. Az apácarend hallani sem akart a vásárról. A magyarországi kormányváltás után az udvarhelyi polgármester tájékoztatta a Cserehát-ügyről a magyar kormány- és államfőt, valamint az országgyűlési frakciókat. Előrelépés nem történt, csupán az építtető és a város közötti perekben érkeznek újabb és újabb fellebbezések. A ügy megoldását 2002-ben az RMDSZ és a kormánypárt egyezményében tűzték ki célként. Szász megállapította, az RMDSZ annak ellenére sem tudta megoldani a helyi közösség számára fontos kérdést, hogy Aristide Roibu ma már a PSD szenátoraként Verestóy Attila udvarhelyszéki RMDSZ-es szenátor kollégája, akivel a politikai együttműködés jegyében megtárgyalhatta volna a Cserehát-ügyet. /Zilahi Imre: Csúsztatott az újságíró. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./"

Nagyszalontán tíz épületből laktanyát és földterületet juttatott a kormány a nagyváradi ortodox apácáknak. Részben a Belügyminisztérium, részben pedig a nagyváradi Szent Kereszt kolostor hatáskörébe utalt a román kormány egy nagyszalontai laktanyát. A kormány a szalontaiak feje fölött döntött, az önkormányzat és az RMDSZ városi szervezete tiltakozott a határozat ellen. Székely Ervin Bihar megyei képviselő jelezte, márc. 15-én interpellál a parlamentben az ügyben. A nagyszalontai magyarság attól tart, könnyen a székelyudvarhelyiek sorsára juthat. A székely anyaváros melletti Csereháton felhúzott hatalmas ingatlanegyüttest máig tisztázatlan körülmények között juttatta az építtető Aris Industrie Rt. a bukaresti Szeplőtelen Szív kongregáció apácáinak. Az ügyben jelenleg is perel az udvarhelyi polgármesteri hivatal. /Rostás Szabolcs: Cserehát szelleme kísért Nagyszalontán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./

Bágyi Bencze Jakab, az Udvarhelyi Híradó munkatársa Aristide Roibu szenátorral készített interjút. Roibunak emlékezetes szerepe volt az úgynevezett Cserehát-kérdésben. Roibu építette azt az eredetileg fogyatékos-gondozónak tervezett épületet, amit aztán átjátszott a Szeplőtlen Szív bukaresti görög katolikus kongregációnak. Szász Jenő polgármester az akkor még hatalmon levő Fidesz-segítséget akarták megoldani a kérdést. Azonban az sem sikerült. Roibu azt állította, hogy a csereháti épületet felajánlotta Szász Jenőnek megvásárlásra. Oláh István újságíró szerint Szász Jenő a Magyar Polgári Szövetség megalapítója az RMDSZ ellenében, és ezzel „az egész romániai, erdélyi magyarság sorsában ártalmas és veszélyes feladatot vállalt.” /Oláh István: Roibu, Cserehát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Székelyudvarhely egyik legfájóbb pontja még mindig a Cserehát, ahol a hatalmas épületben immáron tíz éve a fogyatékos gyerekek helyett román görög katolikus apácák élnek. A történetnek nincs vége: december 5-én újabb tárgyalásra kerül sor. Hegyi Sándor református tiszteletes szerint, aki idén tizedik alkalommal szervez Csereháti Napokat, kemény átjátszás történt, Szász Jenő polgármester szerint az épület még mindig eszköz a román nacionalisták kezében. Székelyudvarhely önkormányzata 1993-ban bérbe adott az akkor még lakatlan Csereháton a svájci Basel Hilft segélyezésekkel foglalkozó alapítványnak egy jókora területet, melyre a környékbeli fogyatékos gyerekeknek kisegítő iskola építését tervezték. Ferenczy Ferenc, a város akkori polgármestere 1994-ben találkozott Cyrill Bürgellel, a Basel Hilft képviselőjével, aki a Szeplőtelen Szív Kongregáció, vagyis egy görög katolikus apácarend nővérének társaságában érkezett. Tíz nap múlva levelet kapott a polgármester, amelyben Bürgel közölte: nem fogyatékos otthon, hanem a kongregáció épülete lesz a csereháti ingatlan. A város és vezetése rádöbbent: tenni kell valamit, ha nem, elveszítik a csereháti épületet. Ferenczy számtalanszor Svájcba utazott, a városi tanács pedig arról döntött, hogy egyoldalúan felbontják a szerződést az alapítvánnyal. 1996-ban a csereháti ügy miatt Ferenczy elveszítette a választásokat, közben számos kormányváltás is történt, mindegyik a maga során igazított egyet a történeten, de végső megoldás nem született. A csereháti probléma 1997-ben, vagyis tíz évvel ezelőtt csúcsosodott. Májusban az apácák igyekeztek beköltözni az épületbe, az udvarhelyi tiltakozók viszont megakadályozták a jogtalan birtokbavételt. Azután 1997 decemberében, Remus Opris kormányfőtitkár látogatását kihasználva, kétnapos „ostrom” után, kilencedikén kommandósok segítségével bevették az épületet. Pert per követett, a városi tanács Csereháti Bizottságot alakított, Szász Jenő új polgármester pedig abban bízott, hogy a magyar-román csúcstárgyalások eredményhez vezetnek. Az Udvarhelyi Híradó 2000. május 23-án „Miénk lesz a csereháti iskola” címmel azt írta, hogy Szász Jenőt Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára arról biztosította, hogy megvan az udvarhelyiek számára a visszavásárláshoz szükséges pénzösszeg. Szász utólag úgy érvelt, ha 2002-ben a Fidesz nyeri a választásokat, akkor a pénzt is megkapják. Ezután a csereháti ügy javarészt a tárgyalótermekben folytatódott. Udvarhelyt Eckstein-Kovács Péter, Hajdú Gábor és Kincses Előd ügyvédek képviselték a különböző perekben. Elmondta, még mindig az a per van folyamatban, amelyet Eckstein-Kovács Péter kezdett el, majd miután kisebbségi miniszter lett, ő vette át. Ebben a székelyudvarhelyi tanács megtámadta a koncessziós szerződést, amit az Aris Industrie-val kötött, és megtámadta az ajándékozási szerződést is. Jelenleg sincs a hatalmas épület teljesen belakva. Mindössze tizenegy apáca tevékenykedik benne, többek között egy óvodát működtetnek. Az épületben a román Marin Preda Líceum bentlakása is helyet kapott. Hegyi Sándor református lelkész azt fájlalja, hogy az udvarhelyiek közömbösek lettek a közügyek iránt, így a csereháti eseményeket is lassan elfelejtik. /Máthé László Ferenc: Tíz éve költöztek be az apácák a Cserehátra. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 30./

A marosvásárhelyi táblabíróság elutasította a székelyudvarhelyi önkormányzat csereháti ingatlannal kapcsolatos második fellebbezését. A jogerőssé vált ítélet értelmében érvényben marad a csereháti árvaház ingatlanjának helyzetét meghatározó ajándékozási szerződés. Az 1996-ban indított alapperben azt szerették volna elérni, hogy állapítsák meg a koncessziós és ajándékozási szerződés semmisségét. A csereháti ügy 1993-ban kezdődött. Ekkor a székelyudvarhelyi önkormányzat elfogadta egy svájci segélyszervezet, a Basel Hilft Egyesület felajánlását, amely vállalta, hogy az udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára kisegítő iskolát építtet. Az intézmény a helybéli történelmi egyházak közös felügyelete alá került volna. A Basel Hilft nevében egy bukaresti cég, az Aris Industries Rt. járt el. 1994-ben a Basel Hilft vezetője, Cyrill Bürgell levélben közölte a város vezetésével, hogy nem az udvarhelyszéki fogyatékos gyerekek otthona lesz a csereháti épület, hanem a bukaresti görög katolikus Szeplőtelen Szív Kongregációnak adja át, akik árvaházat működtetnek majd benne. Az eredeti céloktól merőben eltérő fordulat a város etnikai összetétele megbontásának veszélyét villantotta fel Székelyudvarhelyen. Az önkormányzat peres úton igyekezett rábírni a svájciakat, illetve az Aris Rt. -t a bérbeadási feltételek, az eredeti elképzelések és a rendeltetés tiszteletben tartására, ezek kudarca után pedig a bérleti viszony felmondására – mindmáig sikertelenül. Az Aris 1996-ban a bukaresti görög katolikus apácarendnek adományozta az épületet, akik 1997-ben, az udvarhelyiek tiltakozása miatt karhatalom támogatásával vették birtokba az iskolát. – Kincses Előd ügyvéd szerint a legutóbbi fellebbezés elutasítása jogilag téves döntés volt. /Csereháti újrakezdés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Az utóbbi hónapokban két per is zajlott a székelyudvarhelyi csereháti épületegyüttes évek óta húzódó ügyében. Egyikben a székelyudvarhelyi bíróságon Kincses Előd, a város ügyvédje azt kérte, hogy szüntessék meg a koncessziós szerződést, mivel a szerződés utáni összeget már régen nem fizetik a polgármesteri hivatalnak. Ha ez sikerül, akkor az elvesztett alappert is újra lehet indítani – reménykedik az ügyvéd. Ugyanakkor a marosvásárhelyi táblabíróságon az úgynevezett alapper folyik, amelyben a koncessziós és ajándékozási szerződéseket támadták meg. Itt a táblabíróság már két alkalommal a bukaresti ortodox apácák javára döntött, így a Szeplőtelen Szív Kongregáció az épület jelenlegi tulajdonosa. – A pereket folytatni kell, ehhez az újonnan alakult udvarhelyi tanácsnak meg kell újítania ügyvédi meghatalmazásomat. Írásban értesítettem őket, és várom, hogy döntsenek – közölte Kincses Előd. /M. L. F. : Kincses a tanács meghatalmazását várja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 30./

Cserehát per: Székelyudvarhely elveszítette
Székelyudvarhely önkormányzata elveszítette azt a pert, amelyet a csereháti, több mint egy évtizede vitatott épületért folytatott, így a Szeplőtelen Szív Kongregáció apácái maradhatnak az ingatlanban a koncessziós szerződés lejártáig.
Kincses Előd, a székelyudvarhelyi tanácsot képviselő ügyvéd szerint a a politikum beavatkozott az igazságszolgáltatásba, és az apácáknak adtak igazat, vagyis maradhatnak az épületben koncessziós szerződés lejártáig, vagyis hosszú évtizedekig.
A csereháti ingatlan fogyatékos gyerekek számára épült, és mivel az apácák nem az eredeti rendeltetésének megfelelően használták, a városháza pert indított ellenük, amelyben Eckstein-Kovács Pétert kérték fel ügyvédnek – mondta Kincses. Eckstein-Kovács Péter politikai szerepvállalása miatt, -amikor államfői tanácsosnak nevezték ki,- lemondott az ügyről. Megközelítőleg 1 éve vette át az ügyet Kincses. A döntés értelmében a kongregáció maradhat és végezheti eddigi tevékenységét.
Az 1996 óta tartó vitának tehát vége, a háttér azonban még távolról sem ismert, hiszen az elmúlt több mint 10 év során kiderült, hogy anyagi, politikai és a görög-katolikus egyházat a román állam részéről kártérítő, gyerekeket román szellemiségben nevelő intézkedések kesze-kuszasága húzódik meg a háttérben, érdekszférák, magas szintű politikai körök és komoly anyagi érdek, svájci jóhiszemű, de átvert adakozók egyaránt érintettek – olvasható a székelyhon.ro-n..
Bán Kata
Duna TV, Híradó. Forrás: Erdély.ma

Tizenhárom éve tart a csereháti ügy
Tizenharmadik éve annak, hogy a székelyudvarhelyi Csereháton kisegítő iskolának tervezett épületbe egy görög katolikus apácarend költözött. Az akkori történések, úgy tűnik, lassan feledésbe merülnek, Hegyi Sándor lelkész viszont kitart: minden évben Csereháti Napot, vagyis egy megemlékezést szervez, hisz mint mondja, akkor gyalázatos esemény történt, melyet nem szabad elfelejteni.
A kilencvenes évek elején a Basel Hilft svájci humanitárius szervezet vezetője, Cyril Burgel azzal kopogtatott be a székelyudvarhelyi önkormányzathoz, hogy ha telket adnak, felépít egy korszerű házat, iskolát a térség árvái és fogyatékos gyerekei számára. Udvarhely egyik domboldalában, a Csereháton kilencvenkilenc évre bérbe is kapott egy kéthektáros területet, azzal a kikötéssel, hogy a házat majd egy helyi alapítvány fogja működtetni. Egy bukaresti vállalkozás hozzá is látott az építkezéshez, a négymillió dollárra saccolt beruházás végén viszont a történetben jelentős fordulat állt be: az építkezési vállalkozás a Szeplőtelen Szív Kongregációnak, vagyis egy görög katolikus apácarendnek adományozta az épületet, 1996-ban pedig a leköszönő Văcăroiu-kabinet a területet is a görög katolikusoknak adta. Bár az új kormány hatályon kívül helyezte ezt a rendeletet, a város és lakói számára kedvező előrelépés nem történt az ügyben. A lakosok szakszervezeti buzdításra tiltakozásba kezdtek, felvonultak az épület előtt, megpróbálták kilakoltatni az apácákat. Ekkor a távozni nem akaró apácákat többen a karjukban vitték ki az épületből, majd az ajtót le is pecsételték. Ez a pillanat jelentős port kavart a román sajtóban, minden újságban Apácaverés címszó alatt emlegették, az eseménynek etnikai színezetet adtak, és úgy igyekeztek beállítani az akkor történteket, hogy a székelyudvarhelyi magyarok a románok ellen léptek fel. A csereháti ügy legutolsó és talán legfontosabb momentumára 1997. december 8-án és 9-én került sor: a román kormány (Remus Opriş államtitkár a helyszínen követte végig az eseményeket) és a karhatalmi erők segítségével a Szeplőtelen Szív Kongregáció újból birtokba vette a csereháti kisegítő iskola épületét, melyben azóta is tevékenykednek. A város az eltelt évek alatt perek sorozatát indította, a lakók többször is aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, érdemi fejlemény viszont nem történt.
Az apácák kilakoltatásában segédkező székelyudvarhelyi Bardóczy Csaba ellen – egy fényképet használva fel bizonyítékként – különben 2000-ben eljárást indítottak, három év két hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték – Bardóczy még ennek kihirdetése előtt elhagyta az országot, és azóta is a körözöttek listáján szerepel. Sajtóinformációk szerint ugyanakkor a csereháti ügy mögött egy Cyril Burgel által vezényelt pénzmosás állt.
1997 óta minden december 9-én Hegyi Sándor lelkész Csereháti Napot tart a szombatfalvi református templomban, vagyis egy megemlékezést szervez. Ő is tudja, hogy az ügyet ez nem lendíti előre, azt mondja: „Ez csak azért van, hogy ne törlődjön ki az emberek agyából, hogy akkor milyen gyalázatos esemény történt.” Hegyi szerint most már nem sokat lehet tenni, „imádkozni kell, hogy megtisztuljon a társadalom, ennyi, amit tenni tudunk. Az Isten a bűnt megbocsátja, de a gyarlóságokat, emberi hülyeségeket nem. Nagy önvizsgálatra van szüksége minden erdélyi vezetőnek, mert ott egy olyan átverés történt, amelyben például az egyházakat is felhasználták” – érvelt a lelkész, majd azt üzente: „A pillanatnyi dicsőségek, hatalmi örömök elmúlnak, hamu lesz mindenből, gondolom, a Cserehátból is.”
Máthé László Ferenc, Hargita Népe (Csíkszereda)