„Szívemben mérhetetlen az öröm, amiért az Úr bevont ebbe a csodálatosan szép kalandba, és megengedte, hogy nem a test és a vér kívánságából, hanem az Ő szent akaratából én is, akárcsak Szent József, életet hordozó apa, atya lehettem” – vallja Böjte Csaba ferences rendi atya, aki mintegy 17 éve végzi áldásos tevékenységét felkarolva az árva, nélkülöző, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyerekeket. Amikor a családok megsérülnek különböző hatások révén (például az alkoholizmus miatt), akkor a társadalomnak, az egyháznak át kell vállalnia a szülőktől ezeket a funkciókat. Leggyakoribb, hogy az édesanya két, három, négy vagy akár öt gyerekével magára marad, és egyedül próbálja megoldani a felmerülő problémákat. Az egyedülálló asszony idegileg vagy egészségileg felőrlődik, eladósodik. Böjte Csaba alapítványa szívesen befogadja az ilyen gyerekeket. Miközben a gyermeket befogadják, a szülőt megpróbálják „rehabilitálni”: arra biztatják, szervezze újra az életét, hiszen az a cél, hogy idővel ismét ő maga nevelje gyermekét. Jelenleg már több mint 50 településen működtetnek gyermekotthont, 1800 gyerekkel. A Szent Ferenc Alapítvány a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon, Szórványkollégium, Magániskola és Óvoda mellett több intézményt működtet Erdély különböző településein. Gyermekvédelemmel foglalkoznak többek között Árkoson (Irgalmasság Anyja Kismamaotthon), Gyimesbükkön (Szentlélek Gyermekvédelmi Központ), Gyulafehérváron (Gábor Arkangyal Gyermekvédelmi Központ), Kovásznán (Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ), Kisiratoson (Pio Atya Gyermekvédelmi Központ), Torockón (Kis Szent Teréz Gyermekotthon) és Tusnádfürdőn (Szent László Gyermekvédelmi Központ) is, Gálospetriben és Gyergyószárhegyen pedig napköziotthont működtetnek, továbbá a magyarországi Csobánkán van az Élet Háza családi válságotthon. Egyetlen gyermekotthonon sincs rács, a gyerekek önként jönnek, akármikor el is mehetnek, de az a szép, hogy nem mennek el. Két típusú gyermekvédelmet végeznek. Az első esetben azokkal a gyermekekkel foglalkoznak, akiknek családjukban gondok vannak – jelenleg mintegy ezer gyermek. Amennyiben úgy látják, hogy nincs hova a gyermeket esténként hazaengedni, akkor befogadják valamelyik gyermekotthonba. Körülbelül nyolcszáz ilyen bentlakó gyerek van. Mindenki önkéntesként jön hozzájuk, hogy a gyermekekkel foglalkozzon, bizonyos idő (egy-két hónap) után pedig munkakönyvvel alkalmazzák őket, főállásban profi anyák lesznek. Jelenleg több mint 200 munkakönyves alkalmazottuk van Erdély-szerte. Böjte atya szerint mindaz, amit az iskolában tanítanak, nagyon fontos része az emberré válásnak, de csak az egyik része. Az embert meg kell tanítani szeretni, a másik személyt megbecsülni, meg kell tanítani, hogy Istent elfogadja, hogy szeresse a munkát, és ne féljen a nehézségektől. Ezekre próbálják megtanítani a gyerekeket. Böjte Csaba örömmel és büszkén mondja, hogy idén végezte el az egyetemet az a korosztály, amelynek tagjai náluk kezdték az óvodai nagycsoportot. Jó látni, hogy bár édesapja meghalt az ital miatt, a gyermek közgazdasági egyetemet végzett. Most egy árvaházat szeretnének beindítani Csíksomlyón. A Csíki Magánjavaktól megvásároltak egy épületet. /Ferencz Zsolt: ”Szeretnék nagy fa lenni, amin az ég madarai megpihenhetnek... ” Beszélgetés Böjte Csaba ferences rendi atyával, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

Etnikumközi kapcsolatokról értekeztek Tusnádfürdőn romaügyben
Etnikumközi kapcsolatok és szociális inklúzió címmel szervezett konferenciát a Hargita Megyéért Egyesület Tusnádfürdőn szeptember 18–19-i programmal, a román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának támogatásával. Az első napon a romák demográfiai adatait, problémáit, helyzetét járták körbe az előadók.
Elöljáróban Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. A megyeelnök szerint nem kell feladni legyintve, hogy az Európai Unió sem tudja kezelni a kérdést, így mi még annyira sem, hanem minden kis lépés számít, és ha e projekt révén akár egy állást is teremtenek hátrányos helyzetűek számára, már megérte belevágni. Nincs egységes recept, hangsúlyozta, de cselekedni kell a problémák megoldása érdekében, előtte viszont meg kell beszélni a problémát az érintettekkel, intézményekkel közösen.
A Hargita megyei romákról számokban
Dobos Erika, a megyei tanács elemzőcsoportjának vezetője a Hargita megyei roma lakosság demográfiai mutatóit ismertette. Hargita megyében a kérdezőbiztosok által romának azonosított személyek 92,6% vallotta magát magyarnak, de a valós számok megismeréséhez be kellene vezetni a többes kötődés bevallását a népszámláláskor. Hargita megyében a romák nagy része nem ismeri a cigány nyelvet, nagy részük magyar ajkú. Arányuk 2002-ben 1,2% volt, 2011-ben 1,7%, mindkét arány kisebb az országosnál (2,5%, ill. 3,1%).
Az is elhangzott, hogy Romániában a születéskor várható élettartam a teljes népesség körében 72,4 év, míg a romák körében 66,5 év, 2002-es adatok szerint. Az, hogy a roma nők a nem romákhoz viszonyítva sokkal fiatalabban szülnek, főleg a rendszerváltás utáni marginalizálódás hatásaként alakult így. Számítások szerint Keresztúr térségében, a Kis-Homoród környékén és Alcsíkon a romák aránya az elkövetkező évtizedekben megtöbbszöröződik.
Konfliktusforrások a etnikumközi kapcsolatokban
Bodó Julianna, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára, a Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa A magyar–cigány együttműködés formái és annak változásai a Székelyföldön című előadásában a többségi lakosság és a cigányság közti különbségek, illetve az ebből fakadó konfliktushelyzetek okait elemezte. Eltérő az értékrend és az életfelfogás, a térhasználat és az időkezelés, mások a viselkedésformák és az élethelyzetek, a munkáról, tulajdonról való felfogás is különbözik, továbbá más a gyereknevelési gyakorlat.
A cigányság ma több teret foglal el a nyilvános térben, mint ’89 előtt, olyan helyekre is költözik, ahol korábban nem volt jelen. A többségiek – románok, illetve regionális szinten magyarok – és a cigányok viszonya aszimmetrikus, és előbbiek ennek fenntartására törekednek. Bodó Julianna hangsúlyozta, hogy hiba a cigányság esetében egységes népcsoportról beszélni, hiszen sokfélék, rengeteg különbség van a csoportok között, főleg ’89 után következett be markáns szétfejlődés.
Mint azt a kutató kifejtette, a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, potenciális helyi konfliktusforrások léteznek, a cél azonban ennek a konfliktusmentes kezelése. Szemléletváltás és a problémák helyi menedzselése szükséges, külső segítséggel, ami óriási költséggel járó beruházás, de ha komoly a változtatási szándék, akkor erre a célra pénzt kell fordítani, mert néhány típusú segéllyel, programmal lehetetlen megoldani.
Ioni Gheiza, a Hargita Megyei Romaszövetség elnöke a megye cigányproblémáit vázolta fel. Elmondta, hogy Hargita megyébe Udvarhelyszéken, Keresztúr környékén él a legtöbb roma. A többség magyar ajkú, kevesen beszélik a romani nyelvet, inkább az öregek. Visszatérő gond a személyi igazolványok hiánya, a beiskolázás, de a szövetség sokat segít a hiányzó személyes iratok kiállításában.
Szociális stratégiák
Domokos Nina, a megyei tanácshoz tartozó Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság helyettes vezetője bemutatta a megye szociális stratégiáját, amelyet idén fogadott el Hargita Megye Tanácsa. A 2014–2018 közti időszakra szóló stratégia célja a nehéz helyzetben élő Hargita megyei gyerekek, idősek, fogyatékkal élők és más hátrányos helyzetű személyek jogainak tiszteletben tartása és a közvélemény tájékoztatása erről minél szélesebb körben.
Ennek várt eredményei, többek között: a kiskorúak problémáinak hatékonyabb kezelése és az emberi erőforrás jobb felhasználása, a nappali központok számának növelése, a gyerekelhagyások számának csökkentése az egészségügyi intézményekben, a szociális ellátások színvonalának növelése, a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok, fogyatékkal élők szakmai-társadalmi előrelépésének segítése. A stratégia gyakorlatba ültetéséhez szükséges költségek fedezését az állami, megyei, helyi költségvetésből, pályázatokból és adományokból tervezik.
Kolozsvári Tibor, a Tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ vezetője bemutatta intézményét. Összefogás alakult ki a megyében működő intézmények között, például a helyi önkormányzat biztosítja Tusnádfürdőn az épületet, az alapítvány végzi a program lebonyolítását, a megyei tanács pedig segít az étkeztetésben. Kolozsvári Tibor szerint a hátrányos helyzetű gyerekek támogatásánál, iskoláztatásánál sokat jelent egy tál meleg étel, egy kabát, cipő vagy iskolatáska. A konferencia második napján, pénteken a résztvevők meglátogatják a tusnádfürdői központot, ahol részletesebben tájékozódhatnak az ott zajló tevékenységről.
maszol/közlemény