A nagyváradi Caritas-szervezet az elmúlt évben is sikeresen végezte munkáját. A ‘90-es évek elején indított programok – házi betegellátás, idősek otthona, kisjövedelműek étkeztetése, fogyatékkal élők segítése, járóbeteg-ellátás, gyógyszertár, nagycsaládosok segítése, hátrányos helyzetű családból származó gyermekek számára bentlakás biztosítása, kisebbségi óvodák és iskolák támogatása – révén sok esetben tudnak segíteni. A Szentjobbon felépült Szent István Szociális Központot önálló alapítvány működteti 2006 májusától. A nagyváradi egyházmegyében Margittán, Tasnádon és Mihályfalván különböző szolgáltatások állnak a rászorulók rendelkezésére, Zilahon tanácsadó iroda működik a fogyatékkal élő személyek számára, amelyet három éve a nagyváradi Caritas működtet. Mindez nem könnyű, mert egyre többen szorulnak támogatásra. Nagyon sokszor tapasztalták az emberek összefogását. Karácsonykor különböző alapítványok, szervezetek és plébániák révén 5200 ajándékcsomagot osztottak ki. A segélyprogramok révén támogatják a rászoruló családokat. A tavalyi Szent Erzsébet-gyűjtés során befolyt összeget 134 nagycsalád támogatására fordították. Ünnepekkor alkalmi gyorssegélyből még 50-60 család kapott élelmiszercsomagot. /Nagy Andrea: Családtagok. Szent Erzsébettel a szegényekért. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 29./

Szentjobbon a Szent István Szociális Központ 2002-ben kezdte el működését: az elhagyatott, szegény sorsú gyerekek felkarolását, s most újabb fejlesztési szakaszba lépett. 2007. október 2-án ünnepélyes keretek között megkezdték a mezőgazdasági géppark építését. Az ünnepségre Ausztriából eljött a szociális központ fővédnöke, Georg Wilfinger melki apát, akinek a kezdeményezésére jött létre az Auro-Danubia Egyesület, amely felvállalta a szentjobbi központban nevelkedő gyerekek támogatását. Jelen volt dr. Földes Béla, a szentjobbi Szent István Szociális Központ Alapítvány alelnöke és Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármester asszonya is. /Szerafina nővér: A szentjobbi Szent István Szociális Központ ünnepsége. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 14./

Három épületben összesen negyvenhárom kiskorúnak és fiatalnak ad otthont a szentjobbi Szent István Szociális Központ. Az azonos nevű civil szervezet által működtetett otthonok számára gyűjtene össze minél több pénzt az ausztriai Spirit of Europe klasszikus zenei együttes szeptember 13-án tartandó nagyváradi koncertjén. Az otthonban a gyerekekkel nővérek foglalkoznak. Dr. Földes Béla, a szervezetet fenntartó alapítvány alelnöke elmesélte: van olyan gyerek, aki kilencévesen került az otthonba, úgy, hogy még egyáltalán nem járt iskolába. A gyerekek nagyszerűen integrálódnak a falusi vagy akár városi iskolák osztályközösségeibe: olyan is van köztük, aki kiemelkedő tanulmányi eredményekkel büszkélkedhet. Azt remélik, mindannyiuknak sikerül egy szakmát elsajátítani, és aztán megállni a saját lábán. /Nagy Orsolya: Jótékonysági koncertet szerveznek a szentjobbi gyerekek megsegítésére. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

Magyarlapád az árvíz után
Bihar megye – A Bihar megyei RMDSZ szervezete újabb segélyakciót indított az árvíz sújtotta településekre, ezúttal a Fehér megyei Magyarlapádra.
A közel ezerfős, szinte teljesen magyarok által lakott falucskára június 22-én, az esti órákban hatalmas mennyiségű csapadék zúdult alig néhány óra alatt, melynek következtében egy kis patakocska derékik érő, erős sodrású folyóvá vált. 83 lakóházba tört be a víz, gyakorlatilag felkészülni sem tudtak a lakosok a védekezésre. Bár a víz másnapra visszavonult, mégis több ház strukturális alapja meggyengült, egy össze is dőlt, egy másiknak a teteje dőlt be, de voltak olyanok is, ahol a pincén keresztül szökőkút formájában csapott be a víz.
Gyűjtési akció
A helyi lelkes közösség viszont gyűjtési akciót hirdetett meg, melynek köszönhetően külföldről és belföldről egyaránt gyors segítség érkezett, készpénz és ruházat formájában. „Erre reagálva az RMDSZ Bihar megyei szervezete azonnali szállítmánnyal indult útra múlt pénteken, az árvíz után a leginkább hasznos eszközökkel: 2 raklapnyi csempével, közel 100 bútordarabbal, tisztálkodó szerekkel, játékokkal, 600 konzervvel” – nyilatkozta Szabó József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, hazatérve Magyarlapádról. „Öröm volt látni, hogy a helyiek mennyire ügyesen kezelték a helyzetet – bár komoly tragédia az, amit átéltek, mégis közös összefogással újjáépítik a kárt szenvedett lakóházakat, odafigyelnek mindenkire, akinek a víz elvitte a vagyonát. Szerintem a szép számú segélyekkel rövidesen újjávarázsolják falujukat, úgy, hogy ezen a héten még egy néptánctábor lebonyolítására is futja energiájukból” – mondta Szabó.
A kezdeményezők köszönik a Caritas Szent István Szociális Központ, a Szalárdi Polgármesteri Hivatal, a szalárdi RMDSZ, az Adeptus Kft., valamint Huszár István nagyváradi RMDSZ-es tanácsos önzetlen segítségét. Felhívják a figyelmet, hogy még júliusban egy másik szállítmányt is el szándékoznak juttatni Magyarlapádra, főleg gabonaféléket, lisztet, bútorokat. erdon.ro

„… nem ilyen lovat akartam”
Puskás Bálint Zoltán „… nem ilyen lovat akartam” című könyvének bemutatójára került sor május 16-án pénteken a Római Katolikus Püspöki Palota dísztermében.
Puskás Bálint Zoltán alkotmánybíró, volt megyei RMDSZ elnök, megyei tanácsos és szenátor, a Máltai Szeretetszolgálat romániai szervezetének alapító tagja, Máltai Lovag. Huszonöt év alatt betöltött számtalan tisztség, melynek krónikája könyv formájában tárul az olvasók elé. Ennek a politikai harctéri visszaemlékezésnek, a „… nem ilyen lovat akartam” című könyvnek tartották meg váradi bemutatóját a püspöki palotában május 16-án délután. A jelenlevőket Mons. Fodor József általános helynök és dr. Földes Béla, a Partium Alapítvány elnöke köszöntötte, majd a bemutató első mozzanataként Bede Ferenc a szerző egykori munkatársa, barátja osztott meg az érdeklődőkkel egy ismertetőt Puskás Bálint Zoltánról, valamint a negyedszáz év történéseit összefoglaló kötetről. „A könyv tartalma, amely bepillantást enged egy politikus hétköznapjaiba, egy szelete történelmünknek” – tette hozzá Bede Ferenc. Az ismertető után Szőke-Kavinszki András színművész elszavalta a könyv címét ihlető verset, amit egyébként két költő is magáénak vall: Szabédi László (Anyám, én nem ilyen lovat akartam) és Lovászy Károly (A négy fekete ló) is.
Ingatlan visszaszolgáltatások
A szerzővel Lakatos Péter főtanácsos beszélgetett, rákérdezve a cím fontosságára, jelentésére, a szerző így válaszolt: „A romániai magyarok helyzetét teljesen másként képzelem el. Nem olyan lovakat szeretnék látni, amelyek a koporsót viszik. Remélem, hogy idővel elindul az a folyamat, amellyel a kisebbségben élő magyarok helyzete is elindul, de nem a temető felé vezető úton”. Puskás beszélt a váradi püspöki palota visszaszolgáltatásáról, és az ezzel kapcsolatos történetekről, valamint további egyházi vagyonok visszaszolgáltatásáért vívott harcokról. és más érdekes eseményekről. A politikusi tennivalókkal kapcsolatban elmondta, hogy ha lehet, hatalmi pozícióba kell kerülni, de mikor egy politikus ezt elérte, arra kell törekednie, hogy megerősítse a nemzetért folytatott harcot.
Máltai szolgálat
A beszélgetés alatt szó esett a Máltai Szeretetszolgálat romániai szervezetének megalapításáról is: „úgy éreztem, tartozom valamivel az embertársaimnak, amiért sok más sorstársammal ellentétben engem a Jóisten meggyógyított, és talpra állított, ezért felvállaltam, hogy megalapítom a Máltai Szeretetszolgálatot Romániában, de nem német vagy magyar mintára, hanem kifejezetten erdélyinek. A munkatársak és az általam elvégzett tevékenység elismeréséért 2003-ban Máltai Lovaggá avattak”. A segíteni akarás a könyvbemutatókon is megmutatkozik. A kötetet már több helyen bemutatták, és minden alkalommal a könyvekért felajánlott összegeket jótékony célra fordították. Ezúttal sem volt ez másként, az érdeklődők belátásuk szerint adakozhattak a kötetekért, és az így befolyt összeget a Szentjobbi Szent István Szociális Gyermekotthon kis lakói javára ajánlotta fel Puskás Bálint.
Második kötet
A második kötet ötlete nem csak hogy felmerült a szerzőben, de már a címet is adott a majdani könyvnek, melyben Puskás az alkotmánybírósági tevékenységről ír majd.
Nagy Noémi
erdon.ro

Nagyváradon átadták a Magyar Kultúráért-díjakat
A nagyváradi Szigligeti Színházban gyűltek össze az ünneplők a magyar kultúra napján, hogy közösen ünnepeljék meg a Himnusz születését. A bihari megyeszékhely 15. éve ünnepel közösen a Hajdú Bihar megyei Berettyóújfaluval; idén testvérvárosaik, Debrecen és Margitta is csatlakozott a többnapossá bővült rendezvénysorozathoz.
A Himnusz közös eléneklése után Dr. Vitányi István, Berettyóújfalu országgyűlési képviselője mondott beszédet, felidézve többek között az 1989-es rendszerváltás legfontosabb magyarországi és romániai pillanatait, mint mondta, ekkor kezdődött a magyar nemzet lelki újjáegyesítése.
„A családokban is sok a teendő, meg kell tanítsuk gyermekeinket az őszinte beszédre, a toleranciára, a fegyelmezett munkára, családjuk és hazájuk iránti szeretetre” - hangsúlyozta a képviselő.
Biró Rozália RMDSZ-es szenátor, a rendezvény védnöke szerint nem könnyű ünnepi beszédet mondani úgy, hogy komor felhők gyülekeznek nemzetünk és Európa felett, melynek keresztény értékrendje mintha megingani látszana. A kultúránk olyan, amilyenné mi is tesszük, emlékeztetett a szenátor, aki hozzátette: mindannyian feltehetjük a kérdést, elengedő-e az, amit mi tettünk azért, hogy megőrizzük és gyarapítsuk kultúránkat.
A köszöntések után a Magyar Kultúráért-emlékplakettek és -díjak, végül a 2014-ben alapított Jakobovits Miklós-díj átadása következett. A díjazottak laudációit Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke olvasta fel, az 50 éve a pályán lévő, életműdíjas Dobos Imre színművészt kollégája, Hajdú Géza méltatta. A díjakat Huszár István váradi alpolgármester adta át.
Magyar Kultúráért-emlékeplakettet kapott Boros Emőke Blanka tanár, az érmihályfalvi Gödör Gasztro Galéria irodalmi stúdió vezetője, Kertész Magdolna, azaz Szerafina vincés-rendi nővér, a Szentjobbi Szent István Szociális Központ vallási-lelki vezetője, valamint a biharszentjánosi Szentjánosbogarak néptánccsoport (a díjat ennek vezetője Gagyi Annamária tanító vett át). Magyar kultúráért-díjat kapott az Élesdi művésztelep (a díjat Bodonyi István vette át), Sárközi Zoltán műemlékvédő és Sorbán Attila író.
A Jakobovits Miklós-díjat a nagyváradi képzőművész özvegye, a kerámiaművész Jakobovits Márta nyújtotta át az idei díjazottnak, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténésznek, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti központ vezetőjének. Vécsi Nagy Zoltán megemlékezett az „európai, állhatatos, igényes, és csak a művészetnek szolgáló” Jakobovits Miklósról, mint mondta, megtisztelő, hogy élete első díja a róla elnevezett díj.
A magyar kultúra napján megtartott gálaestet a Szigligeti Társulat Buborékok című előadásával zárult.
 Fried Noémi Lujza. maszol.ro

Gyermekmosolyok karácsonyra
Közel kétszáz Bihar megyei, otthonban nevelkedő gyereknek az arcára varázsoltak mosolyt karácsony alkalmából egy-egy személyre szóló ajándékkal a Mosolygó Karácsonyt! szervezői.
Amint Széll Gabriellától, az RMDSZ nagyváradi nőszervezetének elnökétől megtudtuk, negyedik alkalommal szervezik meg a Mosolygó Karácsonyt! akciót, melyen belül iskolák, történelmi egyházak közreműködésével otthonban lakó gyerekeknek nyújtanak át személyre szóló ajándékokat. Az akciót egyébként Erdély-szerte megszervezik az RMDSZ-nőszervezetei, van ahol idősökhöz jutnak el, van, ahol kézműves foglalkozás, mézeskalács sütés zajlik.
Személyre szólóan
Míg 2014-ben 102 Bihar megyei gyerek kapott ajándékot, az idén 189 intézményben, illetve családi típusú otthonban nevelkedő gyermeknek jutott csomag. Többek között a székelyhídi gyermekotthon, a Kajántó Mária gyermekotthon, a Caritas Szent István Szociális Központ, a micskei gyermekotthon, illetve a váradi szent Angéla Házban nevelkedő gyerekek kaptak ajándékot, s amint a nagyváradi nőszervezet elnöke kihangsúlyozta, Szántó Ildikónak, a gyermekmentő szolgálat nagyváradi szervezetének vezetőjének köszönhető, hogy fel tudták térképezni, kik azok a gyerekek, akik igényelnék ezeket az ajándékokat. Az ajándékokat legnagyobbrészt iskolások készítették, úgy, hogy tudták a megajándékozandó gyermek nevét, korát. Többek között a Szacsvay Imre, a Bălcescu, az Ady, a Szent László, a Traian Vuia, az Eminescu, a Lorántffy iskolák, a 16. sz. iskola, a pedagógiai líceum, a bihari, széplaki iskolák diákjai vettek részt.  Az ajándékokat pénteken vették át a gyermekotthonok képviselői, a Nagyváradi Filharmóniában megszervezett ünnepség keretében. Mint megtudtuk, a filharmónia a Megyei Tanács jóváhagyásával ingyen biztosította a termet.
A csodákért
Sokféleképpen lehet összefogni egy ügyért, van úgy, hogy emberek milliói állnak ki egyetlen cél érdekében, van, hogy egy kisebb csoport mutatja meg, hogy mire képes. A Mosolygó Karácsonyt egy ilyen összefogás eredménye, mondta Kéry Hajnal, a nőszervezet megyei elnöke az ünnepségen. Nem a világ megváltását tűzték ki célul, hanem csak a közvetlen környezetüknek szeretnénk hasznára lenni, gyermekeink szívébe egy kis boldogságot vinni.
Biró Rozália, az RMDSZ nőszervezetének országos elnöke azt hangsúlyozta ki: merjünk kérni és csodát várni, s ha kell, tegyünk is annak érdekében, hogy csodák történjenek a életünkben. Merjünk megállni egy pillanatra, folytatta, örülni a percnek, merjünk örömet nyújtani, megköszönni egymásnak, hogy vagyunk, s a Gondviselésnek, hogy megéltük ezt a karácsonyt. Az országos elnök  áldott, békés karácsonyt kívánt szervezőknek és résztvevőknek.
Program
A program a Szacsvay iskola kórusának műsorával kezdődött, a diákok, akiket Kiss Tünde Anna zenetanár készített fel, Farkas Ferenc Erdélyi betlehemes című összeállítását adták elő, zongorán kísért Benczédi Mónika. Borbiró Timea, művészeti líceum IX. osztályos diákja fuvolán adta elő Benjamin Godard Allegretto from Suite de troix morceaux című számát, Ferenc Mercedesz kísérte zongorán. Baranyi Tünde, aki első helyezést ért el az országos Kriza János balladaéneklő versenyen, karácsonyi népdalt énekelt, majd a telegdi iskola I-IV osztályos diákjainak Betlehemi játékok című műsora következett. A Szent László líceum diákjai, Dulău Diana tanár vezetésével két táncot adtak elő, s a két tánc között Katona Annamária játszott fuvolán. A 16. iskola kórusa és gitárosai követeztek, majd az Ady Endre líceum két diákja táncolt a szalsza ritmusára. A műsort követően az ajándékozó gyerekek és az otthonokban nevelkedő gyerekek találkoztak a színpadon.
Neumann Andrea erdon.ro

Nagy sikerű koncert és huszárportya
Zsúfolásig telt pénteken este a szalárdi református templom, amikor a Szentegyházi Gyermekfilharmónia adott koncertet, a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület meghívására.
Tizedik év eleji huszárportyáját tartotta a hét végén a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület. A kerek évfordulót emlékezetessé akarták tenni, ezért a már hagyományosnak mondható programon túl különleges eseményt szerveztek. Ennek érdekében felhasználták a “huszárdiplomácia” eszközeit, hiszen hosszú idő óta baráti kapcsolatot ápolnak a szentegyházi huszárokkal, így sikerült meghívniuk a Megyei Tanács támogatásával az Európa -szerte ismert Hargita megyei település  gyerekkórusát. Bár Szentjobbnak is dicséretére vált volna a koncert házigazdájának lenni, azt a közeli Szalárdra kellett “kihelyezni”, ahol a református műemléktemplom zsúfolásig telt az alkalomra.
Egy órás koncert
A megjelenteket a moderátori szerepet vállaló szentjobbi cserkészvezető, Somogyi Imre köszöntötte, utána Varga Botond szalárdi tiszteletes és Zatykó István, a szentjobbi huszárok egyesületének elnöke mondott üdvözlő szavakat, ami után Haáz Sándor karnagy vezetésével ökumenikusnak és nemzetközinek egyaránt mondható, mintegy egy órás koncertet adott a már megjelenésében is impozáns, 130 tagú gyerekkórus és zenekar. A koncert jótékonysági jellegű volt, az adományokat a szentjobbiSzent István Szociális Gyermekotthon és a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon javára ajánlották fel. Utóbbiak vezetői szombaton este vették át azokat, amikor véget ért az aznapi huszárportya, melyen a szentjobbiak mellett székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, szentegyházi, szovátai, marossárpataki, havadi, kaposvári, debreceni, hegyközszentimrei huszár és kuruc hagyományőrzők vettek részt, Szentjobb és Hegyközszentmiklós között portyázva a csontig hatoló hidegben. A pénteki és szombati történések részleteire is visszatérünk.
Rencz Csaba
erdon.ro

Tizedik év eleji portyájukat tartották a hagyományőrző huszárok
A nagy hideg sem tudta elrettenteni a hagyományőrző huszárokat attól, hogy január 7-én megtartsák immár 10. év eleji portyájukat, a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület szervezésében.
Szombat reggel a rádióból szerzett hírek szerint, amellett, hogy számos megyében lezárták az utakat a hótorlaszok miatt, és sok helyen nem volt áram, az ország leghidegebb pontja Csíkszereda volt -21 Celsius fokkal. Ehhez képest “jól tartotta magát” Szentobb is az ugyancsak szombat reggeli -17 fokkal, ami természetesen nem riasztotta el a huszárokat attól, hogy megtartsák szokásos év eleji portyájukat. Erre már előző nap megérkeztek a szentjobbiak mellé a székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, szentegyházi, szovátai, marossárpataki, havadi, kaposvári, debreceni huszárok, akik részt vettek péntek este a Szalárdon tartott koncerten, de csatlakoztak hozzájuk a hegyközszentimrei hagyományőrző kurucok is. A vidám hangulatú gyülekezőt a szentjobbi lakodalmas házban tartották, melynek faláról egy gróf.Széchenyi István portré figyelte a mai huszár-utódokat. Az asztalokon nem csak az energiát rejtő hurka, kolbász, tepertő és mellé illő itóka volt, de kollázsok is az elmúlt évtized fotóiból. Ugyanis már a 10. év eleji huszárportyát szervezte a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület, melyre került már sor sárban, szélben, napsütésben, hóban, és mint az elmúlt szombaton, farkasordító hidegben is.
Lehetetlen / lehetséges
A huszárok nem siették el az indulást szombaton, sőt, voltak, akik a lovaglás helyett inkább lóerőre (autós utazásra) vágytak volna, de a huszárt nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon. A trombitaszóval megsürgetett sorakozóra a lakodalmas ház udvarán került sor, ahol az “Erőt, tisztességet” köszönéssel köszöntötte a bajtársakat Zatykó István egyesületvezető, majd Fábián Tibor helyi (és tábori) lelkész igei útravalóval látta el a portyázókat. Ebben egyebek mellett kifejtette, hogy bár 2016 nem volt egy könnyű év, első gondolatunk a hálaadásé kell legyen, hiszen minden rosszat kiegyensúlyoz az isteni kegyelem. Maga a portya és a huszárok viselete is azokat idézi, akik ezer éven át védték a hazát, ugyanakkor “100 évvel az országvesztés után is a lehetetlen és a lehetséges között feszülünk”. Legutóbb egy hónapja mutattuk meg (utalás a parlamenti választásokra – szerk.megj.), hogy feladatunk megvédeni magunkat, hogy “ne legyen lehetetlen és abszurd magyarak lenni Erdélyben.” Lelkésztársát a huszárgúnyát öltött Hatos Mihály szentegyházi tiszteletes követte pár biztató szóval, majd a településen tett egy kör után a lovasok és a szekerek a Nyulas erdő felé indultak.
Koszorúzás a kopjafánál
A portyák állandó első állomása a Nyulas erdő szélén lévő nagy tölgyfa, illetve az alatta lévő Szent Imre kopjafa, amit a 2007-es Szent Imre-emléktúra lezárásaként állítottak. Ez előtt újra Zatykó István köszöntötte a portyázókat, megköszönve mindenkinek a lebonyolításhoz és általában az elmúlt tíz év munkájához nyújtott segítséget. Az elmúlt évtized történéseit idézte fel rövid beszédében Szabó Ödön képviselő (maga is huszárként, a szentjobbiak trombitásaként), kiemelve a szentjobbiak úttörő szerepét a huszárhagyományőrzésben, melynek szálai immár külföldre is elágaztak. Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, a hazai lovassport ismert személyisége ezúttal Ady Endre: A ló kérdez című versét szavalta el, majd koszorúk kerültek a kopjafa tövére. A portya a szomszédos Hegyközszentmiklós irányába folytatódott, ami országúton nagyjából 6 kilométer, de a lovasok, szekeresek természetesen az erdőn át mentek. Megérkezésükkor bizony nem volt könnyű eldönteni: a nyeregben vagy a bakon tette jobban próbára a vonulókat a hideg, a szél. A szentmiklósi pincesoron már három üstben gőzölgött az ebédnekvaló, addig is jól esett nem csak a szíverősítő, de a tábortűznél melegített lángos is.
Adományok átadása
Az idő a délutáni visszaútra sem engedett szorításából, időközben a szentjobbi lakodalmas házban már mintegy 200 vendég vacsorájához terítettek. (A portyának, tekintettel a hidegre, nem volt több állomása, de az elmúlt 10 évben a huszárok Hegyközszentmiklós mellett jártak még Nagykágyán, Érköbölkúton, Székelyhídon is.) A vacsora előtt Zatykó István és Varga Botond szalárdi lelkész adta át az előz napi, a Szentegyházi Gyerekfilharmónia koncertje során összegyűlt adományokat Kovács Ágnesnek, a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon vezetőjének, illetve a Soós Attilának, a szentjobbi Szent István Szociális Otthon igazgatójának, továbbá emléklapok, oklevelek is gazdákra találtak. A vacsora hangulatát nem csak a muzsika, de a helyi Vadvirágok népdalkórus előadása is emelte. Vasárnapra nem maradt hátra más, mint a táborbontás, abban a reményben, hogy idén meg tudják valósítani a huszárok most megbeszélt közös terveiket és jövő január elején ismét találkoznak Szentjobbon.
Rencz Csaba
erdon.ro

Zenetábor gyerekotthonok összefogásával
Az eredeti tervtől eltérően csak részben tartották a székelyhídi strandon a helyi és a szentjobbi gyerekotthonok közös zenetáborát, ám a vártál jóval nagyobb volt az érdeklődés. Várhatóan jövőre is megrendezik.
A szentjobbi Szent István Szociális Központ és a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon furulyatábort szervezett július 17. és 21 között utóbbi intézmény szabadidő-központjában (a székelyhídi strandon). Az egyik napon felkerestük a táborozókat, és mint megtudtuk, az előzetes tervvel ellentétben nem a strand volt a “főhadiszállás”, hanem a gyerekotthonban. A részletekről a gyerekekre az egyik medence szélén felügyelő Kertész Magda, közismerten Szerafina nővér elmondta, hogy ez volt az első nagyobb méretű közös program a két intézmény között. Eredetileg 30 gyerekre tervezték a tábort, 50-en lettek végül, Szentjobbról 20-an, Székelyhídről 15-en, voltak a “külsősök”, vagyis a naponta bejáró napközisek, az ugyancsak a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó gyimesbükki (Bákó megye) Vigasztaló Szentlélek otthonból is társultak gyerekek, de jöttek a helyi római katolikus templom “vonzáskörzetéből” is. Nagyon örültek ennek az érdeklődésnek, tudtuk meg, sőt, úgy alakult, hogy még furulya is volt éppen ötven.
Kellemes környezetben
Kérdésünkre Szerafina nővér kifejtette: “A tábor arról szólna, hogy megszerettessük a gyerekekkel magát a zenélést, a furulyázást. A kisebbekkel pár hangot érintő gyerekdalokat kezdtünk tanulni (Süss fel nap, Zsipp-zsupp…), a nagyobbakkal már például a Pál, Kata, Péter, vagy a Tekeredik a kígyó is szóba jöhetett.” A programot ő fogta össze, főleg a nagyoknak tartva foglalkozást, segítségére volt két korábbi diákja, Franciska (szentjobbi lakos) és Sergiu (a szentjobbi otthonból). Hozzátette: “Ez az első alkalom, főleg otthonokban lakó gyerekek számára kigondolva, hogy tudjanak ismerkedni egymással. Kihasználtuk, hogy a strand a székelyhídi otthonhoz tartozik, itt nagyszerűen meg lehet tartani a szabadidős foglalkozásokat. Délelőtt egy óra, délután egy óra furulyázás, ez a fő tevékenység, ezen kívül volt kézműves foglalkozás, csoportos játékok. A legkisebb résztvevő 5 éves, a legnagyobb 17-18 éves volt. A strandolás napi 1 – 1,5 óra, ennyit láttunk jónak. Első nap minden gyerekkel a strandon voltunk, itt tartottunk mindent, ám láttuk, hogy zavartuk a vendégeket, de nekünk sem volt jó, mert a gyerekek nem figyeltek, a stand jobban vonzotta őket. Így a foglalkozásokat az otthon udvarán tartjuk, ahol nagyon kellemes a környezet.” Azt is megtudtuk, hogy vásároltak még furulyákat, akik a tábor végén a legszebb produkciókat bemutatták, a legtöbbet tanulták, azok kaptak egyet-egyet ajándékba. A költségek fedezését a Communitas Alapítvány mellett a váradi vincés nővérek, és a 2 otthon maga vállalta.
Jövőre is megtartják
A tábor “hozadéka”, hogy a székelyhídi gyerekeknek akár hetente is tartanak ilyen zeneórákat (ahogyan Szentjobbon is teszik), de az érdeklődés arra enged következtetni, hogy a tábort jövőre is megtartják. “Nem számítottunk ekkor érdeklődésre, ám bebizonyosodott, hogy a gyerekek igénylik a népdalt, a zenélést manapság is, amikor a tv, tablet, telefon, az internet körül forog minden. Ezek a foglalkozások kivonják őket ebből a körből, adunk nekik valami mást, amit láthatóan szeretnek”, fogalmazott Szerafina nővér.
Rencz Csaba / erdon.ro