Tíz év a csíksomlyói gyermekotthonban
Vaszi Mária, 10 év Csíksomlyói Gyerekotthon – 1983-’93 című könyvét mutatják be december 14-én 15 órától a csíksomlyói Szent István Gyermeknevelő Központban.
A jelenleg Magyarországon élő Vaszi Mária 1976. április 7-én született Csíklázárfalván, a család negyedik gyermekeként. Édesanyja őt és két nővérét 1983-ban adta be a gyermekotthonba. A szombaton bemutatásra kerülő könyvében a gyermekotthonban töltött tíz év emlékeit, élményeit írja le.
„Vaszi Marika könyvét kezében tartva az olvasó olyan múltbéli utazáson vesz részt, amely egyszerre megdöbbentő, megrázó, szívbemarkoló – ugyanakkor ízes szófordulataival mosolyt csal arcunkra. Tíz év történetét mutatja be, tíz olyan évét, amely a romániai rendszerváltást is magába foglalja. Találkozhatunk a gyerekotthon akkori lakóival a ’89-es romániai forradalom előtt, alatt és után is. Kamaszkori álmok, ábrándok, remények tükrében láthatjuk magát a rendszerváltást, képet kaphatunk a Ceauşescu diktatúra nevelőotthoni szabályrendszeréről, nevelési elveiről is. Betekintést nyerhetünk a székelyföldi változásokba, hogy miként élték meg a fiatal árvák a segélycsomagos, reményekkel teli időszakot, és hogyan fordult csalódottságba álmuk (…). Volt eset, hogy ez a reménytelenség, a sehova nem tartozás öngyilkossághoz is vezetett” – írja a könyv előszavában Janicskó Enikő.
A könyv szerzője azon kevesek egyike az otthon egykori lakói közül, akinek sikerült családot alapítani és „viszonylag élhető, normális családi életet” élni, ahogy ő fogalmaz. A kétgyermekes édesanya második gyermekével volt várandós, amikor emlékeit papírra rögzítette. „(…) a rossz emlékek ma is kísértenek... Gyermekét várva egy anya talán sokkal érzékenyebb, vagy éppen rossz időben érzékeltem azt, hogy múltunk elől nem is olyan könnyű elmenekülni, mert a legváratlanabb pillanatokban az felüti fejét. Amikor egy anya úgy érzi, hogy a gyermekének egy morzsányi is juthat abból a szenvedésből, amit ő átélt, igenis elgondolkodik, hogy miben is hibázhatott oly nagyot... és ismét a múlt, a jelen és a jövő találkozása... Ezért gondoltam arra, kiírom magamból, amit érzek, hogy bennem lappang, és talán a mai napig kísért” – vallja Vaszi Mária.
Amint azt portálunknak elmondta, úgy vetette papírra az eseményeket, ahogy eszébe jutottak, néha nem is időrendi sorrendben, a könyv befejezésekor pedig nem is akart ezen változtatni. És hogy miért tartotta fontosnak megjelentetni a könyvet? „Nagyon sok ember panaszkodik és elégedetlen a sorsával. Nyáron sokat vagyok otthon, csak panaszt hallok. Mindenki azt gondolja, hogy nekem könnyű, mert most jó sorom van. Azért írtam ezt a könyvet, hogy lássák, nekem sem volt könnyű sorom, sőt! De valahogy föl tudtam állni, szembenéztem a dolgokkal, és próbálok élni, a jót kihozni mindenből. A sorstársaimnak pedig üzenem, nem kell szégyellni, hogy ott nőttünk fel, nem mi tehetünk róla.”
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Hányatott sorsú táblák
Egyre kevesebb marad Csíkszeredában az Új Összefogás Alapítvány és a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület által pályázati pénzből több mint két éve felállított, épületek és helyszínek történelmi adatait tartalmazó tizenöt plexi táblából. Az elméletileg a város ügykezelésébe tartozó, gyakorlatilag gazdátlan pannókat egyébként már kezdettől nem találták sem anyagukban, sem formájukban megfelelőnek.
A Heineken a közösségért címmel 2011 májusában kiírt pályázaton a közösségfejlesztési terv kivitelezésére 15 ezer eurót nyert az alapítvány és az egyesület. Az összeget az év decemberében tizenöt – a felszereléssel együtt darabonként mintegy ezer euróba kerülő –, Csíkszereda nevezetességeiről részletes tájékoztatást nyújtó, fémkeretbe foglalt, átlátszó borítólemezzel ellátott táblára fordították.
Az első rongálások
A háromnyelvű – magyar, román és angol – táblák elhelyezésük után Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának ügykezelésébe kerültek, azonban kevesebb mint egy hétre rá hármat meg is rongáltak. Az évek során egyre-másra fogyatkozó pannók közül többnyire a város szélein állók maradtak meg.
Dühöngve semmisítette meg Zsögödben a táblát
Szombatra virradóra viszont a csíkzsögödi, Harom és Zsögödi Nagy Imre utcák találkozásánál lévő plexit egy közelben lakó férfi – a szemtanúk elmondása szerint – őrjöngve apró darabokra törte, majd dühöngése közepette kidöntötte a pár méterre álló, gyalogátkelőt jelző közlekedési táblát is.
A történtekkel kapcsolatban a lakók hozzátették, az illető nem első esetben nyilvánult meg hasonlóan, több fenyegetőzés és összetűzés is a számlájára írható. A dolog „érdekessége”, hogy közvetlenül a pusztítást követően egy rendőrségi járőregység is elhaladt autóval a helyszín mellett, anélkül, hogy megállt volna. A megrongált közlekedési táblát szerdán visszahelyezték.
Tizenötből hat
Utánajártunk, hogy a felállításuk óta eltelt huszonhat hónap alatt hány táblát sikerült megőrizni a tizenötből. A legjobb állapotban a vasútállomással átellenben található, illetve a csíksomlyói kegytemplom szomszédságában álló pannók maradtak meg, míg a Gál Sándor-szobor közelében, Hargitafürdőn, a csíksomlyói Szent István Kollégium előtt, valamint a Márton Áron Gimnázium kapujánál lévők „több sebből is véreznek”: kődobálás okozta repedések, keresztirányú hasadások, éles tárgyak okozta vésésnyomok „díszítik” őket. Több helyszínen – a Petőfi utca felső és alsó felében, a Majláth Gusztáv Károly és a Szabadság tereken – nyoma sincs az egykor kuriózumnak számító pannóknak, a Millenium templomnál, a csíktaplocai Lázár-kúriánál, a Vár téren és a hétvégén tönkretett Zsögödi Nagy Imre képtárnál pedig csak a fém talapzat látható.
Átvétel fenntartásokkal
Noha az átvételkor a városvezetőség úgy vélekedett, hogy nagyon jó ötlet a civil szervezetek kezdeményezése, már akkor aggályokkal álltak hozzá az „adományhoz”. „Anyaga és formája miatt nem találtuk megfelelő megoldásnak ezeket a táblákat. Fenntartásokkal ugyan, de átvettük őket” – közölte Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere. A megrongált táblákat nem pótolták. „Ha helyreállítjuk őket, ugyanolyan semmiképpen sem lehet. Strapabíróbb anyag kell, közpénzt a korábbi formára nem költünk” – hangsúlyozta. A zsögödi incidensről Szőke Domokos tőlünk értesült, mint mondta, először megpróbálnak személyesen beszélni a tettessel, lehetőséget adva neki az okozott kár megtérítésére. „Ez így is, úgy is rendőrségi ügy, viszont mérsékeltebb bírságot kaphat az illető, ha együttműködik” – emelte ki.
„Nem volt a legjobb döntés”
Már csak „egyszerű hétköznapi szemlélőként” figyeli a táblák sorsát Szabó Károly, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke. Bár a városnak történt átadás óta „levették a kezüket” a táblákról, örült, hogy maradtak még ép tájékoztatók. „Nincs már módunk ezeket javítani, és azt is beismerhetjük, hogy ezeknek a tábláknak a felállítása nem volt a legjobb döntés” – osztotta meg.
Pinti Attila
Székelyhon.ro,

Megkezdődött a CSIT
„A hívők sokaságának egy volt a szíve–lelke” (ApCsel 4,32), ezzel a jelmondattal nyitotta meg kapuit a 2014-es Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, a CSIT, augusztus 12-én. A rendezvénynek a Szent István Kollégium és a hozzá tartozó Mária-kert ad otthont.
A 38-ik alkalommal megszervezett CSIT-re mintegy hétszáz fiatal érkezett. A 14-30 év közötti korosztálynak gazdag programot állítottak össze a szervezők. A Találkozó ideje alatt a fiatalok részt vehetnek előadásokon, csoportfoglalkozásokon és tanúságtételeken is. A programból az idén sem marad ki az imádságos együttlét, a sok játék és a több, mint 30 műhelyfoglalkozás.
A CSIT főszervezője a Gyulafehérvári Érsekség Ifjúsági Főlelkészsége. Tamás Barna ifjúsági lelkész elmondta, egy nagyszerű találkozót készítettek elő. Munkájukat egy húsz fős szervezőcsapat, és több mint száz önkéntes fiatal segíti. A szervezők nagyon fontosnak tartják, hogy a fiatalok felfedezzék, hogy a hit, a vallás egy járható út, hogy Isten létezik és megtapasztalható. Ugyanakkor a keresztények az öröm emberei, tudnak és szeretnek is szórakozni, idejüket tartalmasan eltölteni.
A regisztráció után mindenki elfoglalta a helyét a kollégium épületében, vagy felállították sátrukat a kollégiumhoz tartozó Mária-kertben. Az ünnepélyes megnyitón a szervezők nevében Tamás Barna és Veress Sándor ifjúsági lelkészek, házigazdaként Böjte Csaba ferences atya és a rendezvény egyik támogatójaként Hargita megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba köszöntötte a résztvevőket. Az előadók is bemutatkoztak, majd az első napot zenés program és képes beszámoló zárta.
A szervezők a következő napokban is várják azokat, akik csak egy napra tudnak eljönni a CSIT-re.
Részletes információk, illetve fényképek a www.csitinfo.ro oldalon és a CSIT Facebook oldalán találhatóak. Közlemény
Erdély.ma

Könyv a megpecsételt sorsokról
Gyerekotthoni sorsok címmel jelent meg és szombaton délben mutatják be Vaszi Mária második könyvét, amelyben saját maga és öt sorstársa életét mutatja a gyermekotthonból való kikerülést követően. Ez a kötet tulajdonképpen a 2013-ban megjelent, „10 év Csíksomlyói Gyerekotthon 1983-1993” című kötet folytatása, amelyben a szerző a gyermekotthonban töltött éveiről ír.
„Az első könyv megjelenése után sokan rákérdeztek, hogy kinek hogyan alakult az élete, miután elhagyta a gyerekotthont. Ez a kérdés ihlette a könyv megírását. Olyan embereket választottam ki, akikkel mai napig jó viszonyt ápolok, hitelesek a történeteik, jól ismerem őket. Fontos számomra a hitelesség. Van, akinek jól alakult az élete, de van, akiről sajnos ez nem mondható el. Hiszek abban, hogy kisebb-nagyobb sikerrel vagy szerencsével mindenki maga irányítja a sorsát. Magamat a sorsát irányítani tudók közé sorolom” – mondta érdeklődésünkre Vaszi Mária.
„Úgy gondolom, aki el tudott menni külföldre, annak sikerült túllépni azon, hogy a gyermekotthonban nevelkedett. Az itthon maradottak között sokan szégyenlik, hogy hol nevelkedtek, igaz, a társadalom is megbélyegzi őket. Sok olyan életerős fiatalemberről tudok, aki korábban azért nem kapott munkát, mert kiderült, hogy a gyermekotthonban nőtt fel” – tette hozzá. Megjegyezte, ő személy szerint többszörösen is hátrányos helyzetből indult, hiszen cigány származású, illetve gyermekotthonban nőtt fel.
Vaszi Mária 1976-ban Csíklázárfalván született egy cigány családban. Édesapja elveszítése után került kisgyermekként két testvérével együtt a csíksomlyói gyermekotthonba, ahol tíz évet töltött. 1993-ban Magyarországra indult „szerencsét próbálni”. „Nekem jól alakult a sorsom, de ezért tenni is kell. Nekem sem volt egyszerű az életem, a könyvben azért is jelentettem meg rólam készült képeket, hogy lássák, amikor kimentem Budapestre, egy fél barakkban laktam. Örülök, hogy elmentem, mert sokan nem merték ezt meglépni, inkább maradtak a biztos bizonytalan mellet”. Vaszi Mária férjezett, jelenleg Szegeden él, és két kisgyermek édesanyja.
Elárulta, gondolkodik a könyvsorozat folytatásán, a következőkben a gyermekotthoniak gyermekeiről szeretne írni.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro

Búzát küldtek a magyarok kenyerébe Székelyföldről is
Négy Hargita megyei adományozó közel kétszáz kilogramm búzát ajánlott fel a magyarok kenyerének megsütéséhez. Ebből húsz kilót kedden vittek el Pécsre, a többit pedig átadták Balázs Zsókának, a Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó csíksomlyói Szent István Kollégium vezetőjének.
Székelykeresztúrról Nagy László, Csíkszeredából a Harmopan Rt. malomipari és pékipari cég, a burgonyakísérleti állomás, valamint egy székelyudvarhelyi, névtelenségét megőrizni kívánó vállalkozó adományozott idén közel kétszáz kilogramm búzát a Pécsett megsütendő magyarok kenyeréhez. A felajánlott búzából a megyei önkormányzat szimbolikusan húsz kilogrammot küldött Pécsre, a többi pedig Csíkszeredában maradt.
„Szimbolikus gesztus, mely az összetartást erősíti. Köszönet az adományozóknak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az összefogás kiteljesedjen Székelyföld ezen részébe is. Ez a búza tovább él nemcsak a lelkünkben, hanem felhasználása révén a legjobb helyre kerül, ide, a Szent Ferenc Alapítványhoz” – fogalmazott Borboly Csaba, Hargita Megye önkormányzatának elnöke kedden, amikor a búzát átadta Balázs Zsókának. E gesztust a Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó csíksomlyói Szent István Kollégium vezetője „egy szívből jövő Isten fizessével” köszönte meg.
A magyarok kenyere rendezvény az új kenyér ünnepéhez, augusztus 20-hoz kapcsolódó program, melynek keretében immár ötödik alkalommal a Kárpát-medence magyarlakta területeiről ajánlanak fel búzát. Az ünnepélyes összeöntés és őrlés után sütik meg a Magyarok Kenyere Ünnepén, augusztus 20-án az ünnepi kenyeret Pécsett. A magyarok kenyeréhez a vajdasági Székelykevéről küldenek kovászt és Parajdról érkezik a só. A szervezők tájékoztatása szerint az összegyűjtött búzából őrölt lisztet a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, illetve a kárpátaljai Nagydobronyi Református Irgalmas Szamaritánus Gyermekotthon gyermekeinek, valamint az Oltalom Karitatív Egyesület rászorulóinak ajánlják fel.
A program a Magyarok Kenyere Alapítvány, Pécs városa és a Nemzeti Agrárgazadasági Kamara stratégiai partnerségében valósul meg. Az első évben a jótékonysági akció keretében magyarországi és határon túli magyarlakta településekről 10 tonna búza érkezett, egy évvel később már 25 tonna, majd a harmadik évben 100, tavaly pedig 220 tonna.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro

Újjáépítették a csíksomlyói országzászló-emlékművet
Újra régi pompájában áll a hat éve elmozdított országzászló-emlékmű Csíksomlyón. Az alkotás új helyszínéül a Szent István Kollégiummal szembeni területet választották. Kétnyelvű tábla is állni fog rajta, ennek felszerelése még hátravan. Ugyanakkor egyelőre még nem lehet tudni, hogy az emlékművet mikor, milyen ünnephez kapcsolódóan avatják majd fel.
„Az volt a feladatunk, hogy úgy állítsuk vissza, ahogy volt. És ez megtörtént. Az emlékműtalapzat, most olyan állapotban van, mint lebontás előtt, leszámítva az új köntöst” – válaszolta megkeresésünkre Böjte Mihály, a csíksomlyói ferences rendház főnöke. Az 1940-ben állított országzászló-emlékművet ugyanis a csíksomlyói kolostor udvaráról 2010-ben bontották le az akkori területrendezéskor. A területnek liturgikus szerepe van, a körmenetek alkalmával pedig a tömegnek helyre van szüksége, ezért döntöttek a bontás mellett – magyarázta a területrendezés szükségességét a rendházfőnök.
A mostani csíksomlyói ferences közösség számára a visszaállítás egy olyan „örökség” volt, amelynek a megoldása egy váltás után mAradt rájuk. „A buktatók ellenére a közös szándék és kitartó munka eredménye, hogy az emlékművet visszaállíthattuk” – osztotta meg a ferences szerzetes. Az eredeti helyétől eltérően a Szent István Kollégiummal szemben állították fel, a kolostor tulajdonában lévő területen. Ez a hely valamikor kerítésen belül volt, de lebontották, és beljebb költöztették a pünkösdi búcsús zarándokok könnyebb közlekedése érdekében. „Ennek a területnek a tulajdonjogi bizonyítása hosszú folyamat volt, mindamellett, hogy minden szükséges irattal rendelkeztünk. Továbbá az emlékmű helyreállításához több hivatali és adminisztrációs szélmalomharcot kellett megvívnunk, illetve a szükséges anyagi forrásokat is elő kellett teremtenünk” – sorolta a nehézségeket a rendház vezetője. Úgy értékelte, hogy a csíkiak, somlyóiak és az ide zarándoklók számára a talapzatnak erős szimbólum értéke van. „Többen kifejezték szándékukat, hogy szeretnék viszont látni az emlékművet. Mi ennek az óhajnak tettünk eleget”.
Az alkotás terveit Tövissi Zsolt Csíkszeredai tervező készítette, ennek megfelelően történt a kivitelezés. A munkálatokat a Margaréta-Szépségház Kft. végezte. „Velük dolgoztunk a Hármashalom-oltár javításánál is, így már volt tapasztalatunk az együttműködésben, ezért esett rájuk a választásunk” – magyarázta. Hozzátette: nem volt könnyű feladatuk, mert az emlékmű elemei már régebb elkészültek, és nekik egy folyamatba kellett beállniuk. Az új talapzat 3,30 x 3,85 méter területű és 2,33 méter magas. A talapzatból kiemelkedő kúp 75 cm, erre helyezték a Hármashalom részt, amely 62 cm, és az apostoli keresztet, amelynek magassága 126 cm.
Megtudtuk, hogy egy kétnyelvű táblát is kihelyeznek az emlékműre. Eredetileg a következő szöveget tervezték ráírni: „A csíksomlyói kegytemplom előtti parkban állították fel 1940-ben. Az Ezer Székely Leány Találkozó gyülekezési helye volt a felvonulások betiltásáig. 2010-ben lebontotta, 2016-ban újraállította a csíksomlyói ferences rendház". Azonban meglehet, hogy a szövegen módosítaniuk kell, ugyanis kutatásokra alapozva felhívták a ferencesek figyelmét, hogy a tartalma nem teljesen fedi a valóságot. Az emlékmű visszaállítását augusztusban fejezték be. „A felavatás dátumát nem tűztük ki. Az már önmagában öröm és elégtétel, hogy a visszaállítás megtörtént. Az előttünk álló idő mutatja majd meg, hogy milyen ünnep hozza el a felavatás lehetőségét. Mi nem akarunk ehhez egy mesterséges alkalmat kreálni” – fogalmazott Böjte Mihály.
Mikor állították?
A Csíki Néplap korabeli tudósítása szerint 1940. november 17-én leplezték le az országzászlót és az emlékoszlopot Csíksomlyón a kegytemplom előtt, amelyet két hónappal Észak-Erdély visszacsatolása után a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete honvéd műszaki alakulatok segítségével állítottak fel.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro