Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. április 13.
Bemutatták az EMKE marosszéki kitüntettjeit
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, költő, Fekete Pál szobrász és egyben székelyvéckei polgármester, Veress Kálmán táncoktató részesült elismerésben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által az erdélyi közművelődés napja tiszteletére szervezett ünnepi rendezvényen.
„Nem minden nap adatik meg, hogy köszönetet mondjunk azoknak az embereknek, akik időt, energiát áldozva a közjóért tevékenykednek, akik eddigi életművükkel a közösséget szolgálták” – fogalmazott Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei elnöke, rámutatva, hogy milyen gazdag a szókincsünk az elmarasztalásra, míg a hálát azzal az egy szóval tudjuk kifejezni, hogy „köszönöm”.
Április 12. nyolc éve az erdélyi közművelődés napja, ugyanis 1885-ben Kolozsváron ezen a napon alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely az Erdélyi Múzeum Egyesületet követően a második legrégebbi civil szervezet Erdélyben – ismertette a nap jelentőségét Ábrám Zoltán, az EMKE országos alelnöke. Kilyén Ilka elmondta, hosszú volt a lista, amelyet az EMKE Maros megyei szervezete díjazásra az országos egyesület vezetősége elé terjesztett, ugyanis aktív művelődési élet folyik Marosvásárhelyen és Maros megyében, és jelentős azok száma, akik szervezői tevékenységükkel, a közművelődés érdekében tett fáradozásaikkal, eredményeikkel megérdemlik az elismerést.
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébánost laudációját Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere mondta el. Kifejtette, 26 éve ismeri a pap-költőt, és felsorolta azokat az érdemeit, amiért szeretik, elismerik, tisztelik a községbeliek, római katolikusok, reformátusok, unitáriusok egyaránt, de még az ortodoxok is. Olyan közösségépítő, értékteremtő tevékenységet folytat, amelyre még nem volt példa. A szentgyörgyi plébánián nincs is olyan hét, hogy ne legyen valamilyen művelődési esemény. Baricz Lajos erre azt válaszolta, hogy „dolgunk ebben a világban jónak lenni, és jót cselekedni”.
A következő kitüntetettet, Fekete Pált, Székelyvécke polgármesterét Ábrám Noémi méltatta, felsorolva mindazt, amit az elöljáró tett közösségéért. A korábban a marosvásárhelyi állatkert karbantartójaként dolgozó Fekete Pál 36 évesen kezdett el szobrászkodni, majd szülőfalujának régi, pusztulásra ítélt házait felújítani. A falu polgármesterének választotta 2008-ban, azóta rendezte a falu arculatát, székelykaput állított a bejáratnál, kilátót építtetett a falu fölé, falumúzeumot alapított, megépítette a kálváriát, úgy, hogy a tizennégy stáció tizennégy megmentett bejárati kiskapu, majd egy kápolnával „koronázta” meg az egészet.
Veress Kálmán néptáncoktató több mint ötven néptánccsoport megalapítója, a 25 éve működő Vándorcsizma néptáncfesztivál megálmodója, és létrehozója. Ötletekkel teli, lendületes és fáradhatatlan oktató ma is – hangzott el Ambrus Emese méltatásában.
Az EMKE-rendezvényen fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes, valamint a Fagyöngy citeraegyüttes.
Antal Erika
Székelyhon.ro
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, költő, Fekete Pál szobrász és egyben székelyvéckei polgármester, Veress Kálmán táncoktató részesült elismerésben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által az erdélyi közművelődés napja tiszteletére szervezett ünnepi rendezvényen.
„Nem minden nap adatik meg, hogy köszönetet mondjunk azoknak az embereknek, akik időt, energiát áldozva a közjóért tevékenykednek, akik eddigi életművükkel a közösséget szolgálták” – fogalmazott Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei elnöke, rámutatva, hogy milyen gazdag a szókincsünk az elmarasztalásra, míg a hálát azzal az egy szóval tudjuk kifejezni, hogy „köszönöm”.
Április 12. nyolc éve az erdélyi közművelődés napja, ugyanis 1885-ben Kolozsváron ezen a napon alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely az Erdélyi Múzeum Egyesületet követően a második legrégebbi civil szervezet Erdélyben – ismertette a nap jelentőségét Ábrám Zoltán, az EMKE országos alelnöke. Kilyén Ilka elmondta, hosszú volt a lista, amelyet az EMKE Maros megyei szervezete díjazásra az országos egyesület vezetősége elé terjesztett, ugyanis aktív művelődési élet folyik Marosvásárhelyen és Maros megyében, és jelentős azok száma, akik szervezői tevékenységükkel, a közművelődés érdekében tett fáradozásaikkal, eredményeikkel megérdemlik az elismerést.
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébánost laudációját Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere mondta el. Kifejtette, 26 éve ismeri a pap-költőt, és felsorolta azokat az érdemeit, amiért szeretik, elismerik, tisztelik a községbeliek, római katolikusok, reformátusok, unitáriusok egyaránt, de még az ortodoxok is. Olyan közösségépítő, értékteremtő tevékenységet folytat, amelyre még nem volt példa. A szentgyörgyi plébánián nincs is olyan hét, hogy ne legyen valamilyen művelődési esemény. Baricz Lajos erre azt válaszolta, hogy „dolgunk ebben a világban jónak lenni, és jót cselekedni”.
A következő kitüntetettet, Fekete Pált, Székelyvécke polgármesterét Ábrám Noémi méltatta, felsorolva mindazt, amit az elöljáró tett közösségéért. A korábban a marosvásárhelyi állatkert karbantartójaként dolgozó Fekete Pál 36 évesen kezdett el szobrászkodni, majd szülőfalujának régi, pusztulásra ítélt házait felújítani. A falu polgármesterének választotta 2008-ban, azóta rendezte a falu arculatát, székelykaput állított a bejáratnál, kilátót építtetett a falu fölé, falumúzeumot alapított, megépítette a kálváriát, úgy, hogy a tizennégy stáció tizennégy megmentett bejárati kiskapu, majd egy kápolnával „koronázta” meg az egészet.
Veress Kálmán néptáncoktató több mint ötven néptánccsoport megalapítója, a 25 éve működő Vándorcsizma néptáncfesztivál megálmodója, és létrehozója. Ötletekkel teli, lendületes és fáradhatatlan oktató ma is – hangzott el Ambrus Emese méltatásában.
Az EMKE-rendezvényen fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes, valamint a Fagyöngy citeraegyüttes.
Antal Erika
Székelyhon.ro
2016. június 6.
Az összetartozás fája legyen felkiáltójel a vásárhelyi magyarok számára!
Trianonra emlékeztek
Annak a nemzetnek, amely elfeledi a múltját, ingatag a jelene és bizonytalan a jövője. Aki nem tudja meghatározni, honnan jött, nem tudja meghatározni azt sem, hogy hová tart. Akinek nincs nemzeti öntudata, emberi méltóságtudata, az a legkiszolgáltatottabb – hangsúlyozta Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke.
Szombaton a Bolyai téri unitárius templom udvarán, az összetartozás almafája mellett tartott emlékező ünnepségre Nagy Lászlóunitárius lelkész mondott áldást, ezt követte Cseh Gábor, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnökének köszöntőbeszéde. A trianoni békeszerződésről Barabás Miklós, a Bolyai líceum történelemtanára tartott rövid előadást. Fellépett Ritziu Ilka Krisztina és Kilyén Ilka színművész, valamint a maros- szentgyörgyi Szent Cecília együttes Simon Kingavezetésével.
A megemlékezés a székely és a magyar himnusz eléneklésével, illetve koszorúzással ért véget. A műsorvezető Kilyén Ilka volt.
Cseh Gábor kijelentette: "Jelenünk a múltban gyökerezik, és jelenünkre épül a jövő. Ugyan átgázolt rajtunk a történelem, de úgy gondolom, az igazságtalan trianoni békeszerződésből kiinduló, de előremutató, nemzettudatunkat megerősítő, az összetartozás tudatát és a szolidaritás érzését kifejező ez a megemlékezés. (…) A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jövőt igen! A magyar jövőnk itt, Marosvásárhelyen talán már holnap elkezdődhet".
"Emlékezni kell, de nem szabad sírni, tenni kell azért, hogy megváltozzon az erdélyi magyarság élete"
A Népújság kérdésére, hogy miért fontos évről évre megemlékezni Trianonról, Nagy László unitárius lelkész a következőket válaszolta: A trianoni diktátum után 39 esztendővel születtem, és nagyon sok idő elteltével ismertem meg az 1920. június 4-i történetet. Úgy érzem, minden szülőnek és minden nevelőnek, tanítónak kötelessége lenne ennek a napnak a történetét ismertetni minden gyermekkel, minden diákkal, annál is inkább, mivel minden nemzetnek, minden nemzet gyermekének kötelessége ismerni a történelmet.
Ez a nap számomra nem elsősorban fájdalmat és kétségbeesést jelent, nem a magamba zárkózásnak a napja ez, hanem éppen ez a nap kell erőt adjon minden ember számára. Hiába ülünk le és hiába várjuk, hogy a sült galamb a szájunkba repüljön, tenni kell azért, hogy megváltozzanak a dolgok. Természetesen nem határmódosításra gondolok, hanem azt akarom, hogy minden magyar ember ott, ahol született, ahol él, ahol magának otthont teremtett, emberi módon tudja megélni a családi, szakmai életét, ne legyenek megszorítások, nyomorgattatások, mindenki békességben és szabadságban tudjon élni és létezni. Trianon engem erre figyelmeztet. Ezt akarom minden gyermeknek, minden fiatalnak elmondani: emlékezni kell, de nem szabad sírni, tenni kell azért, hogy megváltozzon az erdélyi magyarság élete.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
Trianonra emlékeztek
Annak a nemzetnek, amely elfeledi a múltját, ingatag a jelene és bizonytalan a jövője. Aki nem tudja meghatározni, honnan jött, nem tudja meghatározni azt sem, hogy hová tart. Akinek nincs nemzeti öntudata, emberi méltóságtudata, az a legkiszolgáltatottabb – hangsúlyozta Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke.
Szombaton a Bolyai téri unitárius templom udvarán, az összetartozás almafája mellett tartott emlékező ünnepségre Nagy Lászlóunitárius lelkész mondott áldást, ezt követte Cseh Gábor, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnökének köszöntőbeszéde. A trianoni békeszerződésről Barabás Miklós, a Bolyai líceum történelemtanára tartott rövid előadást. Fellépett Ritziu Ilka Krisztina és Kilyén Ilka színművész, valamint a maros- szentgyörgyi Szent Cecília együttes Simon Kingavezetésével.
A megemlékezés a székely és a magyar himnusz eléneklésével, illetve koszorúzással ért véget. A műsorvezető Kilyén Ilka volt.
Cseh Gábor kijelentette: "Jelenünk a múltban gyökerezik, és jelenünkre épül a jövő. Ugyan átgázolt rajtunk a történelem, de úgy gondolom, az igazságtalan trianoni békeszerződésből kiinduló, de előremutató, nemzettudatunkat megerősítő, az összetartozás tudatát és a szolidaritás érzését kifejező ez a megemlékezés. (…) A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jövőt igen! A magyar jövőnk itt, Marosvásárhelyen talán már holnap elkezdődhet".
"Emlékezni kell, de nem szabad sírni, tenni kell azért, hogy megváltozzon az erdélyi magyarság élete"
A Népújság kérdésére, hogy miért fontos évről évre megemlékezni Trianonról, Nagy László unitárius lelkész a következőket válaszolta: A trianoni diktátum után 39 esztendővel születtem, és nagyon sok idő elteltével ismertem meg az 1920. június 4-i történetet. Úgy érzem, minden szülőnek és minden nevelőnek, tanítónak kötelessége lenne ennek a napnak a történetét ismertetni minden gyermekkel, minden diákkal, annál is inkább, mivel minden nemzetnek, minden nemzet gyermekének kötelessége ismerni a történelmet.
Ez a nap számomra nem elsősorban fájdalmat és kétségbeesést jelent, nem a magamba zárkózásnak a napja ez, hanem éppen ez a nap kell erőt adjon minden ember számára. Hiába ülünk le és hiába várjuk, hogy a sült galamb a szájunkba repüljön, tenni kell azért, hogy megváltozzanak a dolgok. Természetesen nem határmódosításra gondolok, hanem azt akarom, hogy minden magyar ember ott, ahol született, ahol él, ahol magának otthont teremtett, emberi módon tudja megélni a családi, szakmai életét, ne legyenek megszorítások, nyomorgattatások, mindenki békességben és szabadságban tudjon élni és létezni. Trianon engem erre figyelmeztet. Ezt akarom minden gyermeknek, minden fiatalnak elmondani: emlékezni kell, de nem szabad sírni, tenni kell azért, hogy megváltozzon az erdélyi magyarság élete.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2016. július 19.
Marosszentgyörgyi gyermek- és ifjúsági együttesek koncertkörútja
Június 30-án a marosszentgyörgyi Jubilate és a Szent Cecília együttes koncertkörútra indult Felvidékre.
Az első estét Felsőzsolcán töltötték, a reggeli szentmisén működtek közre. Onnan a felvidéki Karvába utaztak, ahol a Hídverő napok című fesztiválon léptek fel, este szabadtéri táncházat tartottak, megismertetvén a karvai gyerekekkel, felnőttekkel a felcsíki és a moldvai csángó táncokat.
Vasárnap a szentmisét Baricz Lajos, Marosszentgyörgy plébánosa celebrálta, zenei szolgálatot az együttesek végeztek. Délután a karvai művelődési házban Baricz Lajos pap-költő könyveinek bemutatására került sor. Ez alkalommal elhangzott az együttesek előadásában az Álom című, a költő megzenésített verseit tartalmazó kötet – a 20 éves Jubilate és a 10 éves Szent Cecília együttes ünnepi kiadványa – jó néhány verse. A könyvbemutatón részt vevők kedvükre válogathattak a költő könyveiből, és dedikálás után ajándékként magukkal vihették őket. Hétfő reggel a csapat Kecskemét felé vette útját, ahol várta őket az aznap érkezett gyermektánccsoport – az Ágocska együttes, 24 gyerekkel és öt óvónővel. Csiperós (Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozó) vendéglátóik szép, tartalmas hetet szerveztek a gyerekeknek, a velük tartó óvónők a határon túli óvónők Csillagszemű találkozóján vettek részt. Az Ágocska néptánccsoport két alkalommal lépett színpadra, bemutatván a Kecskemétieknek és a más országból érkezett csoportoknak a felcsíki és a moldvai csángó táncokat. A gyerekek elszállásolását a Kecskeméti Mátyás Király Általános Iskola tanulói és családjaik vállalták. Az iskola aulájában az Ágocska együttessel két alkalommal tartottak táncházat a Kecskeméti és egy angliai csoport részére nagy sikerrel.
Vasárnap a főtéri nagytemplomban most már a marosszentgyörgyi együttesek a Kecskeméti gyerekekkel együtt énekeltek a szentmisén. Köszönjük a felsőzsolcai – Zajacz Ernő plébános –, a karvai – Duka Gábor polgármester és segítőtársai –, a Kecskeméti – Szakál Klára szervező, Lóczi László igazgató, Pászti András képviselő, igazgatóhelyettes, Benkovics Zoltán tanár és Kiticsics Lászlóné Nelli tanítónő – vendéglátóink szeretetét, ránk figyelését.
A koncertkörút anyagi támogatója a Maros megyei Tanács és a Bethlen Gábor Alap Zrt. volt.
Simon Kinga
Népújság (Marosvásárhely)
Június 30-án a marosszentgyörgyi Jubilate és a Szent Cecília együttes koncertkörútra indult Felvidékre.
Az első estét Felsőzsolcán töltötték, a reggeli szentmisén működtek közre. Onnan a felvidéki Karvába utaztak, ahol a Hídverő napok című fesztiválon léptek fel, este szabadtéri táncházat tartottak, megismertetvén a karvai gyerekekkel, felnőttekkel a felcsíki és a moldvai csángó táncokat.
Vasárnap a szentmisét Baricz Lajos, Marosszentgyörgy plébánosa celebrálta, zenei szolgálatot az együttesek végeztek. Délután a karvai művelődési házban Baricz Lajos pap-költő könyveinek bemutatására került sor. Ez alkalommal elhangzott az együttesek előadásában az Álom című, a költő megzenésített verseit tartalmazó kötet – a 20 éves Jubilate és a 10 éves Szent Cecília együttes ünnepi kiadványa – jó néhány verse. A könyvbemutatón részt vevők kedvükre válogathattak a költő könyveiből, és dedikálás után ajándékként magukkal vihették őket. Hétfő reggel a csapat Kecskemét felé vette útját, ahol várta őket az aznap érkezett gyermektánccsoport – az Ágocska együttes, 24 gyerekkel és öt óvónővel. Csiperós (Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozó) vendéglátóik szép, tartalmas hetet szerveztek a gyerekeknek, a velük tartó óvónők a határon túli óvónők Csillagszemű találkozóján vettek részt. Az Ágocska néptánccsoport két alkalommal lépett színpadra, bemutatván a Kecskemétieknek és a más országból érkezett csoportoknak a felcsíki és a moldvai csángó táncokat. A gyerekek elszállásolását a Kecskeméti Mátyás Király Általános Iskola tanulói és családjaik vállalták. Az iskola aulájában az Ágocska együttessel két alkalommal tartottak táncházat a Kecskeméti és egy angliai csoport részére nagy sikerrel.
Vasárnap a főtéri nagytemplomban most már a marosszentgyörgyi együttesek a Kecskeméti gyerekekkel együtt énekeltek a szentmisén. Köszönjük a felsőzsolcai – Zajacz Ernő plébános –, a karvai – Duka Gábor polgármester és segítőtársai –, a Kecskeméti – Szakál Klára szervező, Lóczi László igazgató, Pászti András képviselő, igazgatóhelyettes, Benkovics Zoltán tanár és Kiticsics Lászlóné Nelli tanítónő – vendéglátóink szeretetét, ránk figyelését.
A koncertkörút anyagi támogatója a Maros megyei Tanács és a Bethlen Gábor Alap Zrt. volt.
Simon Kinga
Népújság (Marosvásárhely)
2016. augusztus 16.
Könyvbemutató Marosszentgyörgyön
Történet a mikrofon szerelmeséről
Toth Béla, a mikrofon szerelmese címmel jelent meg vallomáskönyv a Marosvásárhelyi rádiós életéről.
A Sármási-Bocskai János szerkesztette könyvet augusztus 9-én mutatták be a marosszentgyörgyi katolikus plébánián. A könyvbemutatón részt vett Toth Béla, Sármási-Bocskai János, illetve Trombitás János, a Bookyard könyvkiadó vezetője is. Az est házigazdája Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános volt, közreműködött az egyházközközség Szent György kórusa, a Szent Cecília együttes, illetve a Kolping Család énekkara. A könyvbemutató helyszínválasztása kapcsán Baricz Lajos elmondta:
– Toth Béla huszonhét éve barátja Marosszentgyörgynek, többször volt itt munkaügyben, sokszor jött barátkozni, természetes, hogy helyet adunk annak, hogy itt ismertesse meg a munkája eredményét. Béla nagyon tud dumálni, jó látni, hogy a könyvből visszaköszön a stílusa, hiszen honnan máshonnan tudhatnánk meg, hogy mi a különbség a gépkocsivezető és a sofőr között?"
Műfaját tekintve vallomáskönyv.
– Sok helyen láttam, hogy riportkönyvnek, interjúkötetnek, dokumentumkönyvnek titulálják, de én egyiket se mondanám: ez a könyv vallomás, elmesélése annak, ahogy én megéltem bizonyos helyzeteket, ahogy az én szűrőmön át néztem a világot" – fejtette ki Toth.
A könyv keletkezéséről Sármási- Bocskai János mesélt:
– Kilencvenöttől vagyok a Marosvásárhelyi Rádiónál, a sors úgy hozta, hogy sokszor mentünk Béla bácsival terepre. A hosszú utak alkalmával volt idő beszélgetni, és mindig olyan jókat mesélt a régi időkről. Mondtam neki, hogy milyen jó lenne ezeket mind megírni. Akkor eltessékelt, azt mondta, hogy ő ilyennel nem foglalkozik. Aztán amikor megjelent az első meséskönyvem, jött Béla bácsi azzal az ötlettel: ha vállalom, hogy közösen megcsináljuk a könyvet, akkor ő mesél.
A mesélésből hanganyag született, Sármási-Bocskai íródeákként rögzítette a történeteket, szem előtt tartva egy szempontot:
– Általában úgy áll össze egy mondat, hogy van alanya, állítmánya, ezt követik a bővítmények. Ennek a könyvnek a mondatairól ez nem mondható el minden esetben, gyakran felrúgtuk a szabályokat annak érdekében, hogy igazán Toth Bélá-s legyen. Mikor ott ül előttem, mesél és látom, hogy könnyes a szeme, arra gondolok, hogy ezeket az érzéseket akarom átadni az olvasóknak. Toth Béla hozzátette: – Volt egy rovatom, az Élő történelem, ahol rengeteg embert megszólaltattam, sokuk történetével megismerkedtünk. Azt hiszem, most eljött az ideje, hogy én meséljek, ez a könyv az én élő történelmem.
A kötet születését rengeteg vita előzte meg, nehézséget okozott betartani a terjedelmi korlátokat, a mesélőnek egyik történet hiányzott, a szerkesztő a másikhoz ragaszkodott.
A kiadó képviseletében Trombitás János kifejtette, hogy miért örült nagyon a könyv megszületésének:
– A legnagyobb érték az, amikor magunkról írunk, úgy mesélünk el történeteket, ahogy csak mi tudunk. Ha nem mástól másolunk, kölcsönzünk, hanem azt adjuk, ami belőlünk fakad, akkor igazán értékes dolgok születnek.
Toth Béla a saját története kapcsán elmondta:
– Kevés olyan példát tudok, mint amilyen az enyém. Amikor a rádióhoz érkeztem, egy senki voltam, rengeteg munkával, sok nehézség árán fokozatosan jutottam el oda, ahol most vagyok. De nekem ez a szakmám, én ezt szeretem csinálni. Aki ezt a szakmát szereti, és művelni akarja, az másképp nem tudja, csak ahogy én megpróbáltam.
A könyv címére reflektálva kijelentette: én mindig is a rádió szerelmese voltam és vagyok, engem ettől már csak a lövészárok fog megmenteni.
A bemutató után lehetőség volt dedikált példány megvásárlására. A könyv kapható a Kobak könyvesboltokban.
André Krisztina
Népújság (Marosvásárhely)
Történet a mikrofon szerelmeséről
Toth Béla, a mikrofon szerelmese címmel jelent meg vallomáskönyv a Marosvásárhelyi rádiós életéről.
A Sármási-Bocskai János szerkesztette könyvet augusztus 9-én mutatták be a marosszentgyörgyi katolikus plébánián. A könyvbemutatón részt vett Toth Béla, Sármási-Bocskai János, illetve Trombitás János, a Bookyard könyvkiadó vezetője is. Az est házigazdája Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános volt, közreműködött az egyházközközség Szent György kórusa, a Szent Cecília együttes, illetve a Kolping Család énekkara. A könyvbemutató helyszínválasztása kapcsán Baricz Lajos elmondta:
– Toth Béla huszonhét éve barátja Marosszentgyörgynek, többször volt itt munkaügyben, sokszor jött barátkozni, természetes, hogy helyet adunk annak, hogy itt ismertesse meg a munkája eredményét. Béla nagyon tud dumálni, jó látni, hogy a könyvből visszaköszön a stílusa, hiszen honnan máshonnan tudhatnánk meg, hogy mi a különbség a gépkocsivezető és a sofőr között?"
Műfaját tekintve vallomáskönyv.
– Sok helyen láttam, hogy riportkönyvnek, interjúkötetnek, dokumentumkönyvnek titulálják, de én egyiket se mondanám: ez a könyv vallomás, elmesélése annak, ahogy én megéltem bizonyos helyzeteket, ahogy az én szűrőmön át néztem a világot" – fejtette ki Toth.
A könyv keletkezéséről Sármási- Bocskai János mesélt:
– Kilencvenöttől vagyok a Marosvásárhelyi Rádiónál, a sors úgy hozta, hogy sokszor mentünk Béla bácsival terepre. A hosszú utak alkalmával volt idő beszélgetni, és mindig olyan jókat mesélt a régi időkről. Mondtam neki, hogy milyen jó lenne ezeket mind megírni. Akkor eltessékelt, azt mondta, hogy ő ilyennel nem foglalkozik. Aztán amikor megjelent az első meséskönyvem, jött Béla bácsi azzal az ötlettel: ha vállalom, hogy közösen megcsináljuk a könyvet, akkor ő mesél.
A mesélésből hanganyag született, Sármási-Bocskai íródeákként rögzítette a történeteket, szem előtt tartva egy szempontot:
– Általában úgy áll össze egy mondat, hogy van alanya, állítmánya, ezt követik a bővítmények. Ennek a könyvnek a mondatairól ez nem mondható el minden esetben, gyakran felrúgtuk a szabályokat annak érdekében, hogy igazán Toth Bélá-s legyen. Mikor ott ül előttem, mesél és látom, hogy könnyes a szeme, arra gondolok, hogy ezeket az érzéseket akarom átadni az olvasóknak. Toth Béla hozzátette: – Volt egy rovatom, az Élő történelem, ahol rengeteg embert megszólaltattam, sokuk történetével megismerkedtünk. Azt hiszem, most eljött az ideje, hogy én meséljek, ez a könyv az én élő történelmem.
A kötet születését rengeteg vita előzte meg, nehézséget okozott betartani a terjedelmi korlátokat, a mesélőnek egyik történet hiányzott, a szerkesztő a másikhoz ragaszkodott.
A kiadó képviseletében Trombitás János kifejtette, hogy miért örült nagyon a könyv megszületésének:
– A legnagyobb érték az, amikor magunkról írunk, úgy mesélünk el történeteket, ahogy csak mi tudunk. Ha nem mástól másolunk, kölcsönzünk, hanem azt adjuk, ami belőlünk fakad, akkor igazán értékes dolgok születnek.
Toth Béla a saját története kapcsán elmondta:
– Kevés olyan példát tudok, mint amilyen az enyém. Amikor a rádióhoz érkeztem, egy senki voltam, rengeteg munkával, sok nehézség árán fokozatosan jutottam el oda, ahol most vagyok. De nekem ez a szakmám, én ezt szeretem csinálni. Aki ezt a szakmát szereti, és művelni akarja, az másképp nem tudja, csak ahogy én megpróbáltam.
A könyv címére reflektálva kijelentette: én mindig is a rádió szerelmese voltam és vagyok, engem ettől már csak a lövészárok fog megmenteni.
A bemutató után lehetőség volt dedikált példány megvásárlására. A könyv kapható a Kobak könyvesboltokban.
André Krisztina
Népújság (Marosvásárhely)
2016. augusztus 22.
Hitből és szeretetből fakadt képek Márton Áronról
Emberkatedrális címmel nyitottak kiállítást, illetve bemutatták az ennek anyagát tartalmazó albumot szerdán délután Kolozsváron Márton Áron volt erdélyi római katolikus püspök születésének 120. évfordulója alkalmából.
A 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében a római katolikus nőszövetség dísztermében kifüggesztett műalkotásokat Nagy Miklós Kund művészeti író ismertette. Elmondta, az album összesen 47 alkotást, 25 művész munkáját tartalmazza. „A festmények stílusa, műfaja változatos, viszont mindegyik kép hitből és szeretetből fakadt, Márton Áron emlékére" – mondta a művészeti író.
A művek a gyergyóalfalvi Vadárvácska Nemzetközi Alkotótáborban készültek, ahol főként magyar művészek vettek részt, de egy Marosvásárhelyi román festő munkái is megtalálhatóak az albumban. Gál Mihály, a Vadárvácska művésztelep házigazdája verssel emlékezett a püspökre, és a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes is fellépett. A Kolozsváron kiállított festmények alkotói: Balázs József, Bandi Kati, Barabás Éva, Csuti Levente, Datu Victor, Ferenc Erzsébet, Jakabos Olsefszky I., Major Gizella, Orbán Endre, Sajgó Ilona, Szakács Eszter, Vargyas Ildikó.
A Márton Áron-emlékév keretében Kolozsvárra érkezett az Erdély püspökének életét bemutató vándortárlat is, melyet szabadtéren, a Szent Mihály-templom bejáratánál tekinthetnek meg az érdeklődők. A magyar és román nyelvű pannók részletesen ismertetik a kommunista rezsim által üldözött magyar püspök életútját, kitérve Márton Áron egyházi hitvallására, a fiatalok körében betöltött lelki vezetői szerepére, a kisebbségi léthez való hozzáállására, az üldözöttek melletti kiállására, illetve a Szekuritátéval való viszonyára. A kiállítás anyagát a Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága állította össze.
A magyar napok kertében előadást is tartottak Erdély püspökéről, életútját és munkásságát Marton József egyháztörténész ismertette, és Maksay Ágnes háromrészes dokumentumfilmjét is levetítették Márton Áron boldoggá avatási peréről.
Bede Laura, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
Emberkatedrális címmel nyitottak kiállítást, illetve bemutatták az ennek anyagát tartalmazó albumot szerdán délután Kolozsváron Márton Áron volt erdélyi római katolikus püspök születésének 120. évfordulója alkalmából.
A 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében a római katolikus nőszövetség dísztermében kifüggesztett műalkotásokat Nagy Miklós Kund művészeti író ismertette. Elmondta, az album összesen 47 alkotást, 25 művész munkáját tartalmazza. „A festmények stílusa, műfaja változatos, viszont mindegyik kép hitből és szeretetből fakadt, Márton Áron emlékére" – mondta a művészeti író.
A művek a gyergyóalfalvi Vadárvácska Nemzetközi Alkotótáborban készültek, ahol főként magyar művészek vettek részt, de egy Marosvásárhelyi román festő munkái is megtalálhatóak az albumban. Gál Mihály, a Vadárvácska művésztelep házigazdája verssel emlékezett a püspökre, és a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes is fellépett. A Kolozsváron kiállított festmények alkotói: Balázs József, Bandi Kati, Barabás Éva, Csuti Levente, Datu Victor, Ferenc Erzsébet, Jakabos Olsefszky I., Major Gizella, Orbán Endre, Sajgó Ilona, Szakács Eszter, Vargyas Ildikó.
A Márton Áron-emlékév keretében Kolozsvárra érkezett az Erdély püspökének életét bemutató vándortárlat is, melyet szabadtéren, a Szent Mihály-templom bejáratánál tekinthetnek meg az érdeklődők. A magyar és román nyelvű pannók részletesen ismertetik a kommunista rezsim által üldözött magyar püspök életútját, kitérve Márton Áron egyházi hitvallására, a fiatalok körében betöltött lelki vezetői szerepére, a kisebbségi léthez való hozzáállására, az üldözöttek melletti kiállására, illetve a Szekuritátéval való viszonyára. A kiállítás anyagát a Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága állította össze.
A magyar napok kertében előadást is tartottak Erdély püspökéről, életútját és munkásságát Marton József egyháztörténész ismertette, és Maksay Ágnes háromrészes dokumentumfilmjét is levetítették Márton Áron boldoggá avatási peréről.
Bede Laura, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2016. november 21.
Közösségépítés
Visszatekintő – mert múlnak az évek
Meglepetéseket tartogató aranybányák lehetnek levéltárosok, történészek számára a különböző egyházközségek történeti könyvei, a domus historiák. Ezek a lejegyzett krónikák nemcsak az eseményeket, hanem az egyházközségért dolgozó emberek neveit is rögzítik. A jelentéktelennek tűnő történetekből áll össze történelmünk. Baricz Lajos marosszentgyörgyi katolikus pap a plébánia újraalapításának 80. évfordulója alkalmából két kötetet is szerkesztett. Az egyik a Visszatekintő (Nyolcvanéves az újraalapított önálló marosszentgyörgyi plébánia), ebben hozta nyilvánosságra mindazt, amit megtalált az egyházközség nyolc évtizedes múltjáról, a Múlnak az évek című publicisztikai könyvében pedig összefoglalta azokat az egyházi és világ témájú írásokat, amelyek községbeli szolgálata idején születtek.
A két kötetet november 16-án, szerdán délután a marosszentgyörgyi plébánia tanácstermében mutatták be. Moldovan Bencze Irén tanár, műsorvezető bevezetőjéből megtudhattuk, hogy 80 éve lett önálló egyházközség a marosszentgyörgyi katolikus közösség, amely az 1200-as években alakult meg, 1721-ben újraalakult, 1936-ban pedig önállósult. Az ünnep olyan együttlét, amely mindig az értékekre tereli a figyelmet – mondta a műsorvezető, hangsúlyozva, hogy Baricz Lajos szolgálatának idején számos olyan rendezvényt szervezett, ahol előtérbe helyezte az értéket. Mert nemcsak papként, hanem közösségszervezőként, íróemberként, alkotóként is nagyon sokat tett nem csupán a helyi, hanem az erdélyi magyar közösségért is. Majd a könyvismertető bevezetőjeként néhány érdekes adatot hallhattunk a katolikusokról.
Nagy Miklós Kund művészeti író, a kötet "keresztapja" ismertette röviden a Visszatekintő tartalmát. Elmondta, 80 év alatt sok minden történhet, s ebben a 80 évben benne van Baricz Lajos 26 évi szolgálata is. Ezalatt igen gazdag és sokszínű lett a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség élete. 1892 és 1990 között összesen 19 pap szolgált itt, 90 óta csak egy... ez önmagáért beszél – tette hozzá. A kötetben nemcsak olyan érdekes történetek kaptak helyet, mint a második világháború – községet is megrázó – eseményei, hanem a szerző igazi dokumentumként számba vette az egyházközség papjait, kántorait, harangozóit, egyházi tanácsosait, akikről életrajzi adatokat is közöl. Mert, ahogy Baricz atya mondta, mindaz, ami korábban volt és az "ő idejében" istörtént, nemcsak egy embernek köszönhető, mivel nagyon sokan szolgálják a Urat a községben tetteikkel. Ők is gazdagítják annak a 80 évnek az értéktárát, amelyet kétévi dokumentációs munkát követően kötetben foglalt össze a plébános.
Szerdán Baricz Lajos még egy kötetet tett le az asztalra. A Múlnak az évek című könyv publicisztikai írásainak nagy része a helyi Harangszóban és a Népújságban jelent meg, illetve elhangzott a Marosvásárhelyi Rádióban, különböző rendezvényeken. Nem véletlenül 40 írás vallásos meditáció, másik része pedig olyan jegyzetek, amelyek Baricz Lajos gondolatait tükrözik a "világ dolgairól". A szövegek egy része a plébánia gyűléstermében vagy más helyszíneken rendezvényeken hangzott el. Ezekből is 40-et válogatott ki a szerző. A kötetről Bölöni Domokos író foglalta össze gondolatait, amelyet Szántó Edit olvasott fel.
A könyvbemutatónak helyet adó teremben a Szent Lukács képzőművészeti alkotótáborban készült munkákat állították ki. Az est sikeréhez az említetteken kívül hozzájárult az egyházközség énekkara, a Szent Cecília együttes, a Jubilate Deo dalcsoport és a Kolping Család énekkara, valamint Pataki Ágnes.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
Visszatekintő – mert múlnak az évek
Meglepetéseket tartogató aranybányák lehetnek levéltárosok, történészek számára a különböző egyházközségek történeti könyvei, a domus historiák. Ezek a lejegyzett krónikák nemcsak az eseményeket, hanem az egyházközségért dolgozó emberek neveit is rögzítik. A jelentéktelennek tűnő történetekből áll össze történelmünk. Baricz Lajos marosszentgyörgyi katolikus pap a plébánia újraalapításának 80. évfordulója alkalmából két kötetet is szerkesztett. Az egyik a Visszatekintő (Nyolcvanéves az újraalapított önálló marosszentgyörgyi plébánia), ebben hozta nyilvánosságra mindazt, amit megtalált az egyházközség nyolc évtizedes múltjáról, a Múlnak az évek című publicisztikai könyvében pedig összefoglalta azokat az egyházi és világ témájú írásokat, amelyek községbeli szolgálata idején születtek.
A két kötetet november 16-án, szerdán délután a marosszentgyörgyi plébánia tanácstermében mutatták be. Moldovan Bencze Irén tanár, műsorvezető bevezetőjéből megtudhattuk, hogy 80 éve lett önálló egyházközség a marosszentgyörgyi katolikus közösség, amely az 1200-as években alakult meg, 1721-ben újraalakult, 1936-ban pedig önállósult. Az ünnep olyan együttlét, amely mindig az értékekre tereli a figyelmet – mondta a műsorvezető, hangsúlyozva, hogy Baricz Lajos szolgálatának idején számos olyan rendezvényt szervezett, ahol előtérbe helyezte az értéket. Mert nemcsak papként, hanem közösségszervezőként, íróemberként, alkotóként is nagyon sokat tett nem csupán a helyi, hanem az erdélyi magyar közösségért is. Majd a könyvismertető bevezetőjeként néhány érdekes adatot hallhattunk a katolikusokról.
Nagy Miklós Kund művészeti író, a kötet "keresztapja" ismertette röviden a Visszatekintő tartalmát. Elmondta, 80 év alatt sok minden történhet, s ebben a 80 évben benne van Baricz Lajos 26 évi szolgálata is. Ezalatt igen gazdag és sokszínű lett a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség élete. 1892 és 1990 között összesen 19 pap szolgált itt, 90 óta csak egy... ez önmagáért beszél – tette hozzá. A kötetben nemcsak olyan érdekes történetek kaptak helyet, mint a második világháború – községet is megrázó – eseményei, hanem a szerző igazi dokumentumként számba vette az egyházközség papjait, kántorait, harangozóit, egyházi tanácsosait, akikről életrajzi adatokat is közöl. Mert, ahogy Baricz atya mondta, mindaz, ami korábban volt és az "ő idejében" istörtént, nemcsak egy embernek köszönhető, mivel nagyon sokan szolgálják a Urat a községben tetteikkel. Ők is gazdagítják annak a 80 évnek az értéktárát, amelyet kétévi dokumentációs munkát követően kötetben foglalt össze a plébános.
Szerdán Baricz Lajos még egy kötetet tett le az asztalra. A Múlnak az évek című könyv publicisztikai írásainak nagy része a helyi Harangszóban és a Népújságban jelent meg, illetve elhangzott a Marosvásárhelyi Rádióban, különböző rendezvényeken. Nem véletlenül 40 írás vallásos meditáció, másik része pedig olyan jegyzetek, amelyek Baricz Lajos gondolatait tükrözik a "világ dolgairól". A szövegek egy része a plébánia gyűléstermében vagy más helyszíneken rendezvényeken hangzott el. Ezekből is 40-et válogatott ki a szerző. A kötetről Bölöni Domokos író foglalta össze gondolatait, amelyet Szántó Edit olvasott fel.
A könyvbemutatónak helyet adó teremben a Szent Lukács képzőművészeti alkotótáborban készült munkákat állították ki. Az est sikeréhez az említetteken kívül hozzájárult az egyházközség énekkara, a Szent Cecília együttes, a Jubilate Deo dalcsoport és a Kolping Család énekkara, valamint Pataki Ágnes.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)