Székelykeresztúron már az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején fejlett kulturális élet volt. Több híres műkedvelő csoport tevékenykedett, nyomda, társalgókör, kaszinó, hetilap stb. állt a kulturális élet szolgálatában. Ebben az időszakban Keresztúrt iskolavárosként is emlegették. A diktatúra éveiben is voltak értelmiségiek, akik szabadidejüket feláldozták a művelődési ház keretében alakított műkedvelő csoportokért. Ma viszont, a fúvószenekar kivételével, egy műkedvelő csoport sem működik Székelykeresztúron. A városban minden évben tartanak néhány fontos kulturális rendezvényt, amilyen a március 15-i ünnepség, a Sóskúti Fesztivál, a fúvószenekarok nemzetközi találkozója stb. Hírnevet vívtak ki maguknak az Orbán Balázs Gimnázium szavalói, a Pipacsok Néptáncegyüttes, a Polgári Fúvószenekar, a Petőfi Sándor Általános Iskola Gyermeklánc nevű kórusa, de a fúvószenekart leszámítva ezek nem a kultúrház keretében tevékenykednek. Jelenleg a városban a kultúrház helyett a múzeum szervezi a különféle rendezvényeket. A kultúrház viszont ma már nem a városé, mert azt a református egyház visszakapta. Több éve megszűnt a filmszínház is. Azóta az épület kihasználatlanul áll és állaga romlik. /László Miklós: Keresztúr: kulturális élet egykor és ma. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 9./

Június 4-én Székelykeresztúron, tartották a 33. Sóskúti Néptáncfesztivált. Az ünnepi rendezvénysorozatot a Polgári Fúvószenekar indította felvonulással a katolikus plébánia előtti gyülekezőhelyről, ahonnan aztán – a vendégzenekarok, -tánccsoportok közreműködésével – a Sóskútig menetelt az érdeklődők által követett csoport. Az idei fesztiválon több mint 500 gyermek vett részt, nagy részük tánccsoportokban vagy a csoportokat kísérő zenekarokban lépett fel. /Sóskúti fesztivál – 33. alkalommal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

1974 szeptemberében Parajdon szervezték meg az első fúvószenekari találkozót, hasonló rendezvényeket azóta szerveznek Erdély egész területén. Hargita megyében a parajdi és a székelykeresztúri a legjelentősebb. Székelykeresztúron az idei találkozó június 26-án a zenekarok és mazsorettcsoportjaik zenés felvonulásával kezdődött. Uzon zenekara a múlt század közepén alakult, de a mostani 30 tagú formáció csak 9 éve tevékenykedik. 1910-ben alakult a barátosi zenekar, Keresztúron most 27 taggal szerepeltek. A fehéregyháziak zenekara 1931-ben alakult, az új formáció 1992-ben, a mostani találkozóra eljöttek. Az agyagfalvi zenekar 1996-ban alakult, és az egyesület keretében tevékenykedik. 2000-ben felvette az Udvarhelyszéki Zenekar nevet. Kápolnásfaluban 1935-ben alakult zenekar, de 1965–80 között nem tevékenykedett. 1980-ban alakult újra, most is jelen voltak. A rendezvény szervezője, a Székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar, 1895-ben alakult. /László Miklós: XXIV. Nemzetközi fúvóstalálkozó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./

A székelykeresztúri fúvószenekar 110 éves. Az együttes jelenlegi karmestere, Borbély Csaba megmutatta emléküket: a füzet fedőlapján olvasható: A Székelykeresztúri Polgári Zenekar tagjainak névsora, dátum 1895. A tagok vállalták a szigorú házszabályban foglaltak betartását. Az alapító jegyzőkönyvben ilyen passzus is olvasható: A zenekarba való belépéskor és kilépéskor minden tag 40 koronát fizet, egy próbáról való hiányzásért 50 krajcárt, havi tagsági díjként 6 koronát. Akik szégyent hoznak a zenekarra, kizáródnak. Szász Béla, a Polgári Népi Iskola igazgatója 1901-től vezette a 21 tagú zenekart, 1907-ben Horváth Lajos zenetanár vette át a karmesteri pálcát. Az 1933-ban felfrissített együttes tagjait megtizedelte a második világégés. Réther János tanító érdeme, hogy 1961-ben bekövetkezett haláláig talpon maradt a zenekar. 1979-től új korszak kezdődött. Újjáalakult a zenekar, az akkori megyei kultúrbizottság 1980-ban tetemes összeget utalt ki új hangszerek vásárlására, egyenruha beszerzésére. 1982-ben megtartották Sóskúton az első fúvóstalálkozót. 1995-ben ünnepelte meg a kisváros fúvószenekara fennállásának 100. évfordulóját. Krisán József elnök tanulmányában felvázolta az évszázados fúvósmozgalom legfontosabb eseményeit. Idén pedig a 110 éves évforduló jegyében került sor az immár 23. alkalommal megtartott sóskúti fúvósfesztiválra. /Kristó Tibor: Fúvósébresztő. 110 éves a keresztúri fúvósmozgalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./

Hargita megyében mindenütt emlékeztek a szabadságharcra. Székelykeresztúron a város főterén került sor az ünnepségre. Az Orbán Balázs Gimnázium, az Unitárius Teológiai Középiskola diákjai, valamint a Polgári Fúvószenekar és a fiatfalvi lovasbandérium felvonulásával kezdődött az emlékezés. Benyovszki Lajos polgármester üdvözölte a résztvevőket. A főszónok, Potyó Ferenc általános érseki helynök, a város egykori plébánosa az ünnep összetartó erejére hívta fel a figyelmet. A múzeumban Vármegyeházak a századfordulón címmel nyílt meg Hatvani Sándor fotókiállítása. Gyergyószentmiklóson az ünnepi szentmise után a tekerőpataki fúvósok muzsikájára vonultak az ünneplők a térre. Ünnepi beszéd helyett diákok szerepeltek, majd a Szabadság-emlékmű és a Kossuth-szobor megkoszorúzása után a mintegy félezer ember a temetőbe vonult Kiss Antal szabadságharcos honvédezredes kopjafájához koszorúzni. A Gyergyói-medencében egyébként Vasláb és Marosfő kivételével minden településen megünnepelték március 15-ét. Borszéken két helyszínen zajlottak az események: délben az iskolában és délután az Emlékparkban. Agyagfalván a kultúrotthonban Farkas Márton polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd Antal István parlamenti képviselő, az Agyagfalva 1848 Alapítvány elnöke mondott ünnepi beszédet. /1848. március 15-re emlékeztek megyeszerte. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

A székelykeresztúri Sóskúton rendezik meg évente a Nemzetközi Fúvóstalálkozót, mely az elmúlt hétvégén immár a 26. rendezvényéhez érkezett. A keresztúri fúvószenekar 1895-ben alakult, Borbély Csaba karmesterük 1982-től vezényel. /Barabás Blanka: Zene a szabadban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 2./

Székelykeresztúron a 90-es évek óta hagyomány, hogy minden július 31-én összegyűlnek a városlakók és testvérvárosokból hívott vendégek egy híres fa körül. Ezen a napon – Petőfi Sándor halálának napján – ünnepi megemlékezést tartanak a Petőfi-körtefánál, hiszen a költő a kisvárosban töltötte élete utolsó éjszakáját, és innen indult el a végzetes fehéregyházi csatába. A Petőfi-szobor megkoszorúzása után a résztvevők a polgári fúvószenekar kíséretében a Gyárfás-kúria udvarára vonultak, ahol Rafai Emil polgármester köszöntötte őket, majd Demeter Jenő református segédlelkész és Utassy István ajkai önkormányzati képviselő ünnepi beszédeikben a nagy költő és hazafi példaértékű magyarságát és emberségét méltatták. /P. Dávid Tünde: Magyarságról, emberségről példát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 5./

Díj az erdélyi kultúráért
Az RMDSZ döntést hozott egy Erdélyi Magyar Kultúráért díj létrehozásáról, amelyet első alkalommal 2013. január 22-én osztanak majd ki – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök Nagyváradon, a Magyar Kultúra Napja ünnepségén.
Az RMDSZ döntést hozott egy Erdélyi Magyar Kultúráért díj létrehozásáról, amelyet első alkalommal 2013. január 22-én osztanak majd ki – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök Nagyváradon, a Magyar Kultúra Napja ünnepségén. „Azokat a személyeket, intézményeket kívánjuk díjazni, akik az elmúlt évben a legtöbbet tették a magyar kultúra megőrzéséért, új értékek teremtéséért. Nekünk olyan intézményes kereteket kell megteremtenünk, ahol az alkotó emberek otthon érzik magukat. Ezért is van szükség egy ilyen ünnepnapra, ahol a számbavétel mellett a terveinkről is beszélhetünk” – szögezte le Kelemen Hunor a Szigligeti Színházban, a Csongor és Tünde-előadás előtt tartott ünnepi gálaműsoron. Az ünnepi eseményt az RMDSZ Bihar megyei és nagyváradi szervezetei már több mint 10 esztendeje minden évben megszervezik, ebből az alkalomból a térség kiválóságait is díjazzák. Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester köszöntője után a szövetségi elnök fővédnöki minőségében is mondott ünnepi beszédet. „Léteznie kell egy közös értékrendnek a családban, a nemzetben – ezt magyar kultúrának hívjuk. Döntéseink meghozatala előtt a magyar kultúra értékeihez nyúlhatunk vissza, ezekhez tudjuk viszonyítani terveinket, így tudunk jövőt építeni” – fogalmazott ünnepi beszédében Kelemen Hunor.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Bihar megyei RMDSZ tíz személynek adott át díjat kiemelkedő, kulturális tevékenységéért, majd bemutatták a Színház az iskolában, iskola a színházban nevű program keretében színre vitt Vörösmarty-drámát. A Csongor és Tündét középiskolások adták elő telt ház előtt. A hatalmas sikernek köszönhetően az előadást január 31-én, kedden 18 órától újra műsorra tűzi a Szigligeti Színház.
Kitüntetések Udvarhelyszéken is
Székelyudvarhelyen kilencedik alkalommal osztották ki az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat, az eseményre a Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett egyhetes rendezvénysorozat záróakkordjaként került sor. Az eseményen Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is jelen volt. „Kitüntetjük kiválóságainkat, így tisztelgünk azok előtt, akik tettek, cselekedtek, dolgoztak a kultúráért. Tisztelgünk az előtt, ami oly fontos számunkra” – mondta az elöljáró köszöntőjében. Idén összesen öt kategóriában adták át a rangos elismerést: post mortem életműdíjat  Balogh József műkedvelő színjátszónak, rendezőnek, díszlettervezőnek ajánlották fel, a díjat gyerekei vették át. György László szentegyházi kultúrigazgató, művelődésszervező kapta az értékteremtésért járó díjat, míg az értékmentésért alapított elismerés  Orosz-Pál József székelyudvarhelyi zenetanárnak, nyugalmazott karnagynak jutott. Értékközvetítés díjjal jutalmazták Both Aranka pedagógust, a Kékiringó néptáncegyüttes vezetőjét. A szervezetek számára létrehozott Udvarhelyszék Kultúrájáért díjat ezúttal a székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar kapta. A díjazottak tevékenységét a rendezvénysorozatot záró gálaesten egy-egy kisfilm mutatta be. Az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjban részesülők oklevelet kaptak, ugyanakkor egy-egy Nagy Gábor udvarhelyi ékszerész által készített emlékplakettet is átvehettek. A rendezvény résztvevői a Vitéz Lelkek Diákszínpad Valahol Európában című musicaljét követhették figyelemmel az est hátralévő részében.
Megemlékezés a Szilágyságban
A szilágysági nagyközségben, Sarmaságon Kemény János szobránál, a 350 éve elhunyt erdélyi fejedelemre is emlékezve ünnepelték a Magyar Kultúra Napját. A szilágysági nagyközség művelődési centrumában tartott rendezvényen Horváth József, a helyi középiskola történelemtanára méltatta a nap jelentőségét és Kemény János sarmasági kötődését, majd a helyi fiatalok szi-lágysági, kalotaszegi, mezőségi és szatmári népi tánccal szórakoztatták a nagyérdeműt. Végül Fejér László, a zilahi Hepehupa folyóirat főszerkesztője és Sike Jajos, az ÚMSZ munkatársa itteni olvasóikkal találkoztak és felolvastak írásaikból.
Összművészeti magyar ünnep a román fővárosban
A fényképészet, költészet és zene találkozásával ünnepelték a Magyar Kultúra Napját Bukarestben – a magyar kulturális intézet a román és magyar fotóművészek VI. nemzetközi szalonjának adott otthont, az ünnepélyes megnyitó után pedig magyar költők megzenésített versei csendültek fel. „A magyar kultúra élő folyamat, amit az utca művészetét tematizáló fényképek is bizonyítanak” – emelte ki beszédében Fazekas Márta, az intézet vezetője. Balázs Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa rámutatott arra, hogy bár az Európai Unióban a gazdaság és a politika dominál, nem szabad szem elől tévesztenünk Robert Schuman, az EU alapító atyjának kijelentését, miszerint az egységes Európa alapja a kultúra. A nagykövetség tanácsosa elmondta: legutóbb 16 évvel ezelőtt nyitott meg fotókiállítást Bukarestben, Andrei Pleşu és Martonyi János akkori külügyminiszterek társaságában. Hangsúlyozta, a román és magyar fotóművészek VI. nemzetközi szalonja is élvezi a politikum támogatását, fővédnökei Schmitt Pál és Traian Băsescu államfők.
A kiállítás megnyitója után Borsos Edith énekművész, a Magyar Zene Fesztivál díjazottja, Béres Melinda hegedűművész és Horváth Edit zongoraművész, a Kolozsvári Zeneakadémia tanárai olyan ismert költők megzenésített verseit adták elő, mint Arany János, Weöres Sándor, Reményik Sándor vagy Csokonai Vitéz Mihály. A kiállítást január 31-től a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, februárban pedig Nagyváradon tekinthetik meg az érdeklődők. (F. I.)
Új Magyar Szó (Bukarest)

Százhúsz éves a keresztúri Polgári Fúvószenekar 1895
Immár százhúsz éve tölti be zenével Székelykeresztúrt a Polgári Fúvószenekar 1895. A történelem megpróbáltatásainak is ellenálló zenekar számtalan fellépés, fúvóstalálkozó és ünnepség emlékét halmozta fel, kora ellenére pedig frissebb, mint valaha – új tagokkal és lendülettel néznek a következő száz esztendő elé.
Százhúsz évvel ezelőtt Lapina Antal képezdei diák és Nagy Ferenc székelykeresztúri lakos gondolatában született meg a fúvószenekar. Az 1895. május 15-én alakult zenekar tagjai kivétel nélkül mind kisiparosok voltak, így kapta a Polgári Fúvószenekar elnevezést is – mesélt a kezdetekről portálunknak Krisán Csaba, a zenekar jelenlegi titkára. Mivel amatőr együttesként működött, tagsága állandóan változott, azonban mindig volt legalább harminc személy, aki szívvel-lélekkel aktivált. Az évek során az iparosokhoz földművesek és fiatalok is csatlakoztak, nemrégiben pedig lányok is, szorosan összefonva az együttest Keresztúr történetével, lakóinak életével.
A keresztúri fúvószenekar különlegessége, hogy gondosan vezetett jegyzőkönyv őrzi a történetét, amelyet előbb Krisán József foglalt össze a centenáriumi ünnepségre, a 100 éves a székelykeresztúri fúvószenekar című könyvébe, majd fia, Krisán Csaba a zenekar fennállásának 115. évfordulója alkalmából filmben dolgozta fel. Pénteken a százhúsz évvel ezelőtti megalakulásra emlékeztek egy több mint ötven képből álló tárlattal a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban. A jubiláló zenekar azonban nemcsak nosztalgiázott a régi képek, kották, hangszerek és egyenruhák láttán, hanem ünnepelt is, ugyanis új zászlót avattak. Az új korszak fölött lobogó zenekari zászlót Kálmán Pál rangidős tag adta át Györfi Árpádnak, az egykori zászlóvivőnek.
A múzeumban kiállított képek egyébként jelzik, hogy a Polgári Fúvószenekar 1895 története szorosan egybefonódik a városéval. A több mint egy évszázados alapszabályzatban megfogalmazott célkitűzésekhez – a szellemi élet fejlesztése, a nemes szórakoztató mulatságok szervezésre, a társadalmi élet emelése és a polgárság összetartozásának erősítése – a világháborúk és megszorító rendszerek ellenére is igazodtak. Fennállása óta a zenekar folyamatosan töltötte be zenével Keresztúr életét, szerves részévé válva a kőbe vésett fellépésekkel, az újévi felköszöntésekkel, a március 15-ei hangversenyekkel, a Petőfi-emlékünnepségek műsoraival és a városnapi térzenével, illetve sok más különböző előadással.
Az elmúlt százhúsz évben rengeteg zenekedvelő áldozta fel szabadidejét, hogy az együttes részese lehessen. Néhányan már több mint öt évtizede lelkes tagokként aktiválnak, így az 1948-ban csatlakozott Kálmán Pál és Firtos Lajos, de a rangidősök sorába tartozik Kovács József, aki 1955, illetve Fodor Sándor, aki 1962 óta tagja az együttesnek. A Krisán családban pedig családi hagyománnyá vált a tagság, három generáció képviselte magát a városi fúvószenekarban. Ez vérből jön, öröklődik a szenvedély – így Krisán Csaba.
Jelenleg 35 taggal működik a zenekar, de további húsz tanulója is van – leltározta Krisán Csaba. Az utóbbi két év alatt szemmel látható változások történtek a csapatban, hiszen nagyméretű fiatalítási folyamat indult el. Felfrissült az arculat, a hangzás, de a felszerelések is. Mindehhez számos fiatal is csatlakozott. Zenei ismeretek szintjétől függetlenül csatlakozhattak az újoncok, hiszen zene szakon végzett oktatók segítségével sajátíthatják el a hangszerek titkait. Hetente járnak órákra a tanulók, a legügyesebbek az összpróbán, de fellépéseken is részt vehetnek. Van utánpótlás, van remény – szögezi le a zenekar titkára. Egyesületükön keresztül igyekeznek mindent megadni a fiatal tagoknak. Ha olyan hangszert választana a tanuló, amelyet a szülő nem tud megengedni, az egyesület pályázaton keresztül vásárolja meg a fiatalnak, ezzel is elősegítve fejlődését.
A fiatalítással egyben a zenekar elkezdett kibontakozni is. A hagyományos indulók mellett immár világslágerek feldolgozásai is bekerültek a repertoárba, havonta akár három új dallal is bővül a kottafüzet. A titkár reményei szerint az elkövetkezőkben nemcsak magyarországi, hanem olaszországi, de akár távolabbi színpadokra is eljuthat a fúvószenekar az utóbbi időszak erőfeszítéseinek köszönhetően. Szerinte jelenleg minden téren látványosan fejlődött a zenekar, egyre inkább igazodva a hazai és a külföldi közönség igényeihez.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Az oszthatatlanság lángcsóvái Udvarhelyszéken
Közel ötszáz ember jelenlétében gyújtottak őrtüzet szombaton a székelykeresztúri Jézus-kiáltó dombon a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Világítsuk ki Székelyföld határait! nevet viselő akciójának részeként.
A székelykeresztúri akció részvevői már szombaton délután fél ötkor elkezdtek gyülekezni a Csekefalvi úton, ahonnan székely zászlókat lengetve vonultak ki a Jézus-kiáltó nevű dombra, a máglyagyújtás helyszínére. Farkas Csaba, a nemzeti tanács alelnöke elmondta, nem véletlenül választották a Jézus-kiáltót a lármafa gyújtás helyszínéül, hiszen létezik egy legenda, amely szerint tatárjárás idején mindig oda menekültek a helyiek – mivel csak a meredek domb aljáig kergette őket az ellenség –, ott pedig Jézushoz fohászkodtak.
Az őrtűz köré gyűlő emberek először Barabás Csaba rugonfalvi református lelkész prédikációját hallgathatták meg. „Idáig szoktunk eljutni, hogy őrizzük meg magyarságunkat, őrizzük meg anyanyelvünket, pedig itt sokkal többről van szó. Ezeket az Isteni drága kincseket, azért kaptuk, hogy ezekkel haszonra legyünk” – jelentette ki. „Több évtizednyi eltépés után, ma este itt Jézus-kiáltón meg lett az ideje a megvarrásnak. Meglett az ideje annak, hogy összegyűljünk és a tűz lángjai által üzenjünk. Nemcsak a világnak, hanem elsősorban magunknak” – fogalmazott Andrási Benedek lelkész.
Az SZNT kiáltványát Farkas Csaba olvasta fel. Mint elhangzott, a nemzeti tanács kitart a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés állásfoglalása mellett, amely szerint „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek különálló fejlesztési régiónak is kell lennie.” Farkas Csaba az SZNT mottójával fejezte be a kiáltvány felolvasását: „autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek.” Ezek után a jelenlévők elénekelték a székely és a magyar himnuszt is.
A Jézus-kiáltóról egyébként lehetett látni az alsóboldogfalvi, illetve a fiatfalvi lármafákat is, a különböző helyszínek részvevői lámpákkal is jeleztek egymásnak. A rendezvényen a székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar 1895, illetve egy farkaslaki kórus erősítette a hazafias hangulatot. A résztvevők többsége az őrtűz kihunyásáig a helyszínen maradt.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Dámák diadala a Fársángban
Csokonai Vitéz Mihály 1799-ben kelt "furcsa vitézi versezete", azaz a Dorottya ihlette László Csaba koreográfust, hogy a témát hazahozza Székelykeresztúrra, s olyan köntösbe öltöztesse, amely hozzánk illendő. Nem tett egyebet, csak ötvözte Csokonai Vitéz nyelvezetét és humorát az udvarhelyszéki farsangi szokásokkal, az itteni népi tánccal és muzsikával.
Korábban, a Nagyvárad Táncegyüttesnél volt már emlékezetes találkozása Csokonai művével, de ez alkalommal igyekezett a koreográfus mindent egybegyűjteni, ami egy ilyen "poema chorea-heroico-comicum" színreviteléhez kell. Úgyhogy behívta az előadásba a helyi Kispipacsok és Forgórózsák ifjúsági tánccsoportok javát, igénybe vette a Székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar közreműködését és "felfogadta" a sepsiszentgyörgyi Heveder együttest, majd a jól átgondolt mozgásterv mellett (László Zsolt társ-koreográfus segítségével), Kincses Olga jelmez és színpadtervével, a László Anna által kiválasztott táncok, népviseleti ruhaelemek és népdalok segítségével "honosította" és színpadra állította ezt a munkát. Mindennek tetejébe még Márdirosz Ágnest, a Csíki Játékszín művésznőjét is megszólította Dorottya szerepével.
Udvarhelyszéken ma is élő farsangi, lakodalmi szokások, szerepjátékok bukkannak fel a nagyjából hetvenperces produkcióban, de ugyanakkor a kétszáz évvel ezelőtt, dunántúli folklórelemek is jelen vannak, hiszen Csokonai a Dorottya megírásához Somogy megyében látott alkalmas mintákat. A népdalok, a táncrend elemei azonban több székelyföldi és erdélyi kistáj sajátosságait hordozván, kilépnek a Nagyküküllő Keresztúr-fiúszék, a Nyikó-mente miliőjéból és egy általánosabb, már-már összmagyar jelleget képviselve - amelyek nem mentesek a román és a mezőségi "beütésektől" sem -, úgymond "univerzálissá" nagyítják és másutt is értelmezhetővé, érvényessé teszik a Székely Dorottyát. 
Nagy kár, hogy kevés lehetőség van a további előadásokra, hiszen a Nagyváradon dolgozó, de életvitelszerűen Rugonfalván és Székelykeresztúron élő László Csaba csíkszerdai és sepsiszentgyörgyi közreműködőket választott, akik egyéb elfoglaltságaik mellett csak igen nehezen, ritkán tudnak időt szakítani e produkcióhoz. Pedig megérdemelné a nagyobb publicitást, a hosszabb életet, még akkor is, ha idén nagyon rövidre sikeredett a farsang. A darabnak egy rövidített változatát Alsósófalván láthatták a szerencsések, majd teljes egészében egyszer Székelykeresztúron, s most ez a péntek délutáni előadás csak egy szerencsés ráadás volt, amelyet sikerült tető alá hozniuk a szervezőknek.
A székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes előadásai nem műkedvelő előadások. Nem intézményes keretek közt születnek ugyan, nincsen állandó és főállású társulat hozzá, de azért professzionálisan mindig kiemelkednek. Az az érzés támad az emberben, hogy milyen jó lenne, ha létezne egy gyűjtő-együttes Székelyföldön vagy Erdélyben, amely segítené az ilyen produkciók létrejöttét és közreműködne abban, hogy minél hosszabb ideig - egy évadon át -, minél szélesebb körben játszhassák el a hasonló darabokat. Talán egyszer. A Székely Dorottyáról videófelvétel készült. Hátha valamelyik televízió majd műsorára tűzi. Ha nem, akkor ki-ki hazaviheti a dvd-t, s családi körben nézheti. Ez is több a semminél.
Simó Márton. eloszekelyfold.com