Tamás Sándor: A régiók Európájában normális Székelyföld
Hisztériának nevezte Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Mircea Geoană szociáldemokrata politikus nyilatkozatait, amelyben elítéli a Székelyföldi Képviseleti Irodát. Kovászna és Hargita megye tanácsai közös képviseleti irodát nyitnak Brüsszelben. Tamás Sándor május 27-i sajtótájékoztatójának keretében elmondta: „Ebben a pillanatban Brüsszelben több ezer lobbi iroda működik megyék, régiók, népcsoportok számára. Van Dél-Tirolnak, a belgiumi németeknek, magyarországi fejlesztési régióknak, a romániai megyei jogú városok szövetségének, illetve a megyei tanácsok szövetségének is külön képviseleti irodája. Ezek mellett hasonló irodát működtet a Központi Fejlesztési Régió is, amely Brandenburg tartomány ingatlanját használja bérmentesen. Az elmúlt évek során több hazai megyének, köztük Máramaros vagy Kolozs megyének is volt brüsszeli képviselete. Ilyen alapon hoztunk 2008 decemberében végleges tanácshatározatot a képviseleti iroda létesítésére vonatkozóan. Ugyanezt a döntést Hargita Megye Tanácsa 2011 tavaszán hozta meg.” „Az is megszokott dolog, hogy a régiók Európájában képviseleti irodát nyissanak különböző jogi személyek, társulások” – summázta Tamás Sándor. A tanácselnök azt is kifejtette, hogy minden bizonnyal az iroda nevében megtalálható Székelyföld szó volt, ami heves nyilatkozásra késztette a PSD politikusát. „A román törvényhozásban használatos a történelmi régiók megnevezése is. Az erről szóló kormányhatározatok közt van olyan is, amelyet éppen Adrian Năstase PSD-miniszterelnök írt alá. A megnevezéseket turisztikai kiállításokon, különböző leírásokban gyakran fel lehet lelni. Székelyföld is ilyen, hiszen önálló régió volt, az emberek, akik itt élnek, a kultúrájuk, hagyományaik, mentalitásuk, érzéseik által Székelyföldhöz tartoznak “. A megyei tanács elnöke leszögezte: jogilag nem támadható a Székelyföld kifejezés használata. Kovászna és Hargita területi képviseleti irodájának avatására június elsején kerül sor Brüsszelben. (közlemény) 
Transindex.ro

Markó a Székelyföld-irodáról – Ha befektetésejet vonz, miért ne? Mi a probléma?
Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RFI-nek azt mondta: a Brüsszelben kedden hivatalosan megnyitandó iroda „nem tesz csodákat, de valószínűleg hozzájárul e térség gazdasági potenciáljának érvényesítéséhez”, ugyanakkor figyelmeztetett a magyarellenes hangvétel újraéledésére.
Az európai néppárti frakció – melynek politikai családjához az RMDSZ is tartozik – bejelentette, hogy nincs köze a brüsszeli Székelyföld-képviselet megnyitásához. Markó Béla megerősítette e hírt, mondván, hogy az RMDSZ-es EP-képviselők „nyújtottak segédkezet” az iroda megnyitásához.
A kormányfőhelyettes meggyőződése, hogy a Székelyföld értékeit népszerűsíteni kell.
„Szerintem fel sem merül a kérdés, hogy az Európai Parlamentnek köze lenne ehhez. A mi EP-képviselőink nyújtottak ott segédkezet az iroda megnyitásához, illetve avatásához. Én nem értek egyet azzal, hogy az irodával kapcsolatosan politikai színezete lenne a dolgoknak. Véleményem szerint általában az ország, Székelyföld vagy Erdély egészének gazdasági érdekeit kell népszerűsíteni, mert eddig nem sikerült befektetőket vonzanunk a Székelyföldre, és a térség gazdasági, turisztikai potenciálját sem tudtuk érvényesíteni. Ha egy ilyen iroda ebben segíteni fog, miért ne? Mi a probléma ezzel?” - mondta Markó Béla.
A Székelyföld brüsszeli képviselete „nem tesz csodákat” - véli az RMDSZ-szenátor, ám hozzásegítene a befektetők vonzásához. „Nem mondhatom azt, hogy ez az iroda valóban csodákat fog tenni, és nem is hiszem ezt, de bizonyára segíteni fog a térség gazdasági potenciáljának láthatóbbá tételében, mert igen komoly problémák vannak ott. Különben egész Erdélyben nagyon komolyak a problémák a befektetők jelenlétét illetően”.
Markó Béla figyelmeztetett ugyanakkor a magyarellenes hangvétel újraéledésére. „Az etnikumközi kapcsolatokat illetően: még mindig lehetséges bizonyos mértékű érvényesülés vagy népszerűség elérése a magyarellenes, illetve nagyon nacionalista hangvétellel, és ezt némelyek azonnal észrevették” - magyarázta a miniszterelnök-helyettes.
A Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitását a román EP-képviselők többsége bírálta, a PDL-s képviselők is, akikkel együtt az RMDSZ kormányon van.
Joseph Daul, az EP néppárti frakciójának elnöke kijelentette, hogy frakciója semmilyen formában nem vett részt a Székelyföld brüsszeli képviselete keddi megnyitásának megszervezésében.
Az Európai Néppárt közleményében Daul leszögezi, a frakciónak semmi köze a keddi eseményhez. „A szervezők az egyedüli felelősek mindenért” - mutat rá a közlemény.
Mircea Geoană, a szenátus elnöke hétfőn levélben fordult az Európai Parlament elnökéhez, arra kérve Jerzy Buzeket, hogy ne ismerje el „a Székelyföld képviseleti irodáját” az EU törvényhozó testületének hivatalos és intézményes partnereként.
Marian Jean Marinescu PDL-s EP-képviselő csütörtökön azt mondta a MEDIAFAX-nak, hogy Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitását arculatépítő eseményként próbálják beállítani, de nem fogja elérni célját és törvényes következményei sem lesznek,csak „fölösleges provokáció”.
A külügyminisztérium tisztázni fogja a Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájával kapcsolatos helyzetet, és sajnálatosnak véli a Romániában nem létező, úgynevezett „területi-adminisztratív egység” képviseletének felavatását.
A PSD EP-küldöttsége levélben kért hivatalos állásfoglalást az Európa Tanács elnökétől, José Manuel Barrosótól, az EU magyar elnökségétől, valamint az EP elnökétől, Jerzy Buzektől a Székelyföld tervezett brüsszeli képviseletéről, valamint e témakörben az EU-törvénykezés teljes tiszteletben tartásáról.
A Székelyföld brüsszeli irodájának jogi megnevezése: Kovászna és Hargita megye képviselete – mondta pénteken a MEDIAFAX-nak Sógor Csaba, rámutatva, hogy a székely megnevezés régebbi, mint a Brüsszelben nemrég díjazott “százéves hárs”.
Arra a felvetésre pedig, hogy Brüsszelben csak az illető ország törvényei által elismert területi-adminisztratív egységek nyithatnak képviseletet, márpedig a Székelyföld nem tartozik ebbe a kategóriába, Sógor Csaba kifejtette, hogy a lobbi-iroda jogi megnevezése Kovászna és Hargita megye képviselete lesz.
„Úgy működik, mint a kereskedelmi társaságoknál, például ha ön céget létesít, egy üzletet nyit, és bejegyezteti mondjuk azon a néven, hogy IMPEX Kft., azért a bejárat fölött állhat a Monica felirat” – magyarázta Sógor.
Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke április 13-án közölte a MEDIAFAX tudósítójával, hogy május 31-én és június 1-jén hivatalosan megnyitják Kovászna és Hargita megye brüsszeli képviseletét, hozzáfűzve, hogy az iroda Maros megye érdekeit is képviseli.
Demeter János hozzátette, hogy a képviselet a Magyar Régiók Házaként ismert épületben kap helyet.
Az idézett forrás szerint Sógor Csaba, Tőkés László és Winkler Gyula EP-képviselő az alkalomból május 31-én fogadást ad az Európai Parlamentben, és június elsején hivatalosan megnyitják a képviseletet.
A kezdeményezők szerint a brüsszeli képviseleti iroda fő célja: információkat gyűjteni, feldolgozni és továbbítani az EU politikájáról és intézményes kérdéseiről, tájékoztatni a területi-adminisztratív egységeket az EP, az EB, illetve a Régiók Bizottságának és az EU más szerveinek döntéseiről, támogatni a közösségi projektek megszerzését és a helyi érdekeltségű projektekhez való hozzájutást.
A kezdeményezés célja ugyanakkor a három megye hangsúlyosabb érdekképviselete az európai projektek elérhetőbbé tételéért, az uniós intézményekkel való kapcsolattartásban, az uniós regionális partnerség kialakításában, a hálózati és lobbitevékenység területén.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Murok-díj Antonescunak
Székelyföld nem létezik Romániában - állítja a liberálisok vezetője, ha épp nem a magyar szavazatokra van szüksége.
Június 1-jén Hargita és Kovászna megye közös képviseletet nyit Brüsszelben, amelyet Székelyföld-irodaként emlegetnek. Annak ellenére, hogy az Európai Parlamentnek otthont adó városban több száz hasonló lobbiiroda működik, a román politikum felhördült a hír hallatán. A prímet Crin Antonescu PNL-elnök vitte, aki szerint “Székelyföld nem létezik Romániában”. 
Annak idején, még politikusi pályafutásának magasra ívelése kezdetén megbeszéltük a szerkesztőségben, milyen balszerencsés egy liberális politikusnak Antonescu néven futni, mikor semmi sem áll távolabb tőle, mint az antonescui eszmék. Nem gondoltuk jól. Úgy tűnik, mintha ennek a mostani Antonescunak egyáltalán nem lennének eszméi: a választási cécó közeledtével gyakorlott pókerjátékosként húzta elő a magyar kártyát, amivel a politikai tanácsadók szerint még mindig lehet szavazatokat szerezni.
Lelkünk mélyen sajnáljuk is, hogy díjalapításkor nem Olcsó Opportunista Díjat, hanem Murok-díjat hoztunk létre, mert így a díj odaítélése után is némi hiányérzettel maradtunk. A “Székelyföld nem létezik Romániában” kijelentés szankcionálását azért tartjuk fontosnak, mert Antonescu néhány hónapon belül ismét nagy magyarbarát lesz, és a rothadó murok szaga jó emlékeztetője lesz annak, hogy itt valami bűzlik. 
Röviden a díjakról
A Transindex szerkesztősége (vagyis a szerkesztőség tagjaiból álló muratórium) időről-időre konszenzusos döntéssel szavazza meg, kinek, miért és mikor ítéli oda a Murok-, illetve a Kivi-díjat. A Murok-díj hívószavai: vacak, zsena, amatőr, ciki, nevetséges, szánalmas, dilettáns, képmutató stb. A Kivi-díj azért jár, ami friss, innovatív, teljesítmény van mögötte, olyan gesztus, ami gesztus-értékénél több, bátor, bravúros, józan, ironikus, hasznos a közjó szempontjából.
Transindex.ro

Baconschi: Bukarestet a kétoldalú kapcsolatok szempontjából is zavarja a brüsszeli székelyföldi iroda Romániát a kétoldalú román-magyar kapcsolatok szempontjából is zavarja, hogy éppen a Magyar Régiók Házában nyitnak irodát Székelyföld számára - mondta az egyik televíziós beszélgető műsorban Teodor Baconschi román külügyminiszter.
 A román diplomácia vezetője a B1 televíziós csatorna egyik adásában kifejtette: Brüsszelben olyan területi-közigazgatási egységek tartanak fenn irodát, amelyek valóban léteznek. Texasnak például a miniszter szerint jogosan működik képviselete, hiszen ezen a néven valóban létezik amerikai szövetségi állam. Elképzelhetőnek tartja például Burgundia bejegyzését is, mivel francia régióról van szó, de úgy véli, hogy nem lehetne Burgund Hercegség néven képviselet nyitni, mivel egy ilyen államalakulat több mint ötszáz évvel ezelőtt létezett.
 A miniszter ezzel kívánta alátámasztani érvelését, miszerint egy adott térség népies elnevezésével (Székelyföld) nem lehet “visszaélni” úgy, hogy egy régió márkaneveként használják. Romániai régiónak lehet nevezni például önmagában Hargita vagy Kovászna megyét - mondta a miniszter, aki szerint a Székelyföld képviseletében nyíló iroda a kétoldalú kapcsolatok szintjén kelt zavart Bukarestben, hiszen annak a Magyar Régiók Háza ad otthont. Ezért kérették be kedden a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét - tette hozzá a miniszter.
 Baconschi leszögezte: a két ország viszonya nagyon jó, élénk együttműködés folyik köztük mind a kétoldalú kapcsolatokban, mint európai szinten. Mint mondta, bízik abban, hogy Románia budapesti partnerei meg fogják érteni a románok érzékenységét.
 Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjeként bejutott európai parlamenti képviselő a román külügyminiszter aggodalmai kapcsán a Krónikának kijelentette: a romániai központi fejlesztési régió egy ideig a bajor képviselet ingyenes irodahasználati felajánlását élvezve tarthatta fenn képviseletét Brüsszelben. “Biztos vagyok benne, hogy ha Tulcea és Konstanca megye Dobrudzsa néven kívánna képviseletet nyitni, a Magyar Régiók Háza azt is szívesen befogadná” – mutatott rá a képviselő.
 Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt elnöke a Radio France Internationale-nak (RFI) így fogalmazott: “Nem értek egyet azzal, hogy megpróbálják átpolitizálni az iroda megnyitását. Szerintem szükséges az ország általános gazdasági érdekeinek népszerűsítése, hogy befektetőket vonzzunk a Székelyföldre, és hogy megismertessük a régió gazdasági és idegenforgalmi potenciálját”.
 A román ellenzék mindenesetre folytatja a hadjáratot az iroda ellen. A Szociáldemokrata Párt (PSD) felkérte a román EP-képviselőket, hogy írják alá azt a levelet, amelyet Jerzy Buzekhez, az EP lengyel elnökéhez címeztek, és amelyben azt kérik: az uniós törvényhozás ne ismerje el a székely képviselet törvényességét.
 A Krónika szerdai vezércikkében azt írja: a román szélsőjobboldaliak torkán fel-felharsant “Székelyföld román föld!” rigmus, illetve a román külügyi tárca álláspontja – miszerint a székelyföldi megyék mindenféle “alkotmányos és törvényes alap” nélküli közigazgatási-területi egység számára hoznak létre Brüsszelben képviseletet – csak csomagolásban különbözik, a tartalmat és az üzenetet tekintve már nem.
 A román külügy azért aggodalmaskodik, hogy e három megyét népszerűsítő iroda Brüsszelben a Magyar Régiók Házában nyit ajtót - írja a szerző. Hozzáteszi: “Én azon csodálkozom..., hogy a román külügy által is emlegetett magyar–román stratégiai partnerség jegyében – de akár anélkül is – miért nem ő, vagy miért nem az ország területi épségéért agitálók tettek a Székelyföldért Brüsszelben. Ha már annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy a Székelyföld Románia tartozéka”
Garzó Ferenc
MTI

Megnyílt a Székelyföldi Képviseleti Iroda Brüsszelben
Június elsején nyitotta meg a két székelyföldi megye, Hargita és Kovászna megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba és Tamás Sándor és Péter Ferenc, Szováta polgármestere, a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöke a Székelyföldi Képviseleti Irodát Brüsszelben, a Magyar Régiók Házában. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a magyar kormány részéről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is.
Az irodát azzal a céllal hozta létre és fogja működtetni Hargita és Kovászna megye tanácsa, hogy Székelyföld sajátos érdekeit, gazdasági és turisztikai lehetőségeit segítsen megjeleníteni az Európai Unió döntéshozó fórumain, ezáltal elősegítve a térség fejlődését. Az iroda működése egyelőre időszakos lesz, mivel Románia nem tartozik a Schengen-övezethez, és ez alapján a román állampolgárok egy fél évben legtöbb kilencven napot tölthetnek ott munkajogi kötelékek nélkül. Így a két legforgalmasabb időszakban fog működni a képviselet: április elejétől június végéig, valamint szeptember közepétől december közepéig.
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese köszöntőjében elmondta: „A székelyföldiek képviselete Brüsszelben a legtermészetesebb dolog a 21. században”. Szerinte a székely értékek egyetemes emberi és magyar értékek, amelyeket helyes megmutatni a nagyvilágnak. A miniszterelnök-helyettes beszédében hangsúlyozta: ami a székelyeknek a javára válik, az Romániának is hasznos.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta: „Úgy gondoljuk, hogy a kelet-közép-európai országok, különösen a vidéki térségek problémáinak megoldására nincs ma receptje az uniónak, s ennek az irodának azért kell dolgoznia, hogy a vidéki szegénység, a leszakadás felszámolását szolgáló európai összefogás mielőbb megszülessen, s a kelet-közép-európai vidék, a falusias térségek felzárkóztatását szolgáló program induljon.”
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint „A néma gyermeknek az anyja se érti a szavát. Hiába vannak csodálatos erdőink, ritka vadállat
aink, friss és egészséges vizű forrásaink, ha senki nem tud róla. Székelyföld sokat tud nyújtani, csak először meg kell ismertetni a nagyvilággal”.
A megnyitót Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke, a Székelyföldi Képviseleti Iroda ötletgazdája moderálta.
A képviselet hivatalos megnyitóján Szekeres Attila heraldikus székelyföldi címergyűjteményét állította ki az iroda helyiségében, majd a meghívottak hagyományos székely termékeket kóstolhattak.
Az eseményen jelen volt Sógor Csaba, európai parlamenti képviselő, Székelyföld képviseletében pedig a tanácselnökök mellett Demeter János és Henning László, Kovászna Megye Tanácsának alelnökei, Sófalvi László, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, Birtalan József, Hargita megyei megyemenedzser és Becze István, Hargita megyei tanácsos.
Erdély.ma

Megvonnák Tőkés állampolgárságát (Nem csitul a román hisztéria)
Nem csitul a román politikusok felháborodása a brüsszeli Székelyföld-képviselet miatt. A liberálisok szenátusi frakcióvezetője Tőkés László román állampolgárságának megvonását javasolja, az ellenzéki szociáldemokraták tegnap a demokrata-liberálisokat bírálták, amiért nem írták alá az ügyben a Jerzy Buzek EP-elnöknek írt nyílt levelet, a külügyminiszter szerint a román–magyar kapcsolatok szempontjából is zavaró a kezdeményezés, és Traian Băsescu államfő is rosszallását fejezte ki emiatt.
Puiu Haşotti, a liberálisok felsőházi frakcióvezetője szenátusi felszólalásában úgy fogalmazott: sajnálja, hogy nem létezik az állampolgárság megvonásáról rendelkező törvény. Szerinte a brüsszeli iroda megnyitására nem került volna sor, ha a parlament határozottan fellép a március 15-i megemlékezések idején magyar politikusok részéről elhangzott kijelentések ellen. Haşotti egyebek között azért kifogásolja a brüsszeli iroda megnyitását, mert szerinte Székelyföld “soha nem létezett, és most sem létezik a román történetírásban”.
Rosszallását fejezte ki az iroda miatt a külügyminisztérium is. Romániát a kétoldalú román–magyar kapcsolatok szempontjából is zavarja, hogy éppen a Magyar Régiók Házában nyitnak irodát Székelyföld számára – mondta Teodor Baconschi külügyminiszter. Hangsúlyozta: Brüsszelben olyan területi-közigazgatási egységek tartanak fenn irodát, amelyek valóban léteznek. Elképzelhetőnek tartja például Burgundia bejegyzését, mivel francia régióról van szó, de úgy véli, nem lehetne Burgund Hercegség néven képviseletet nyitni, mivel egy ilyen államalakulat több mint ötszáz évvel ezelőtt létezett. Így kívánta alátámasztani érvelését, miszerint egy adott térség “népies elnevezésével” nem lehet “visszaélni” úgy, hogy egy régió márkaneveként használják.
Titus Corlăţean, a szenátus külpolitikai bizottságának szociáldemokrata elnöke elfogadhatatlannak minősítette “egy nem intézményesített entitás” képviseletének bejegyzését, és bírálta az államfőt és a miniszterelnököt, amiért nem reagáltak az ügyre. Közben Cătălin Ivan, a Szociáldemokrata Párt európai parlamenti képviselője a Demokrata Liberális Pártot bírálta, amiért nem voltak hajlandóak aláírni az Európai Parlament alelnökének címzett nyílt levelet, amelyben kérték Jerzy Buzeket, hogy ne ismerjék el Székelyföld képviseleti irodáját. “Ha valakinek még kétségei lehettek, az most megbizonyosodhatott róla, hogy a DLP támogatja az ún. Székelyföld képviseletének elismerését, és ezek szerint hallgatólagosan támogatja a magyar szélsőségesek Románia-ellenes irredenta politikáját is” – fogalmazott a román szociáldemokraták európai parlamenti csoportjának vezetője. Az ügyben tegnap este Traian Băsescu is megszólalt. Az államfő leszögezte: “rossz véleménnyel van” a székelyföldi képviseleti iroda megnyitásáról. Hangsúlyozta: a kezdeményezésnek nincsenek politikai következményei, de az alkotmány és a románok semmibe vételéről árulkodik. “Nincs ilyen közigazgatási egység” – szögezte le az államfő Székelyföldre utalva. Hasonlóan nyilatkozott tegnap este Emil Boc is. A miniszterelnök leszögezte: a kormány nem fogad el olyan entitásokat, amelyek nem illeszkednek az alkotmány kereteibe. “Nem lehet elismerni olyasmit, amit az alkotmány és a törvények nem ismernek el” – utalt Székelyföldre. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke tegnap közleményben jelezte: Theodor Stolojan demokrata-liberális képviselő levélben kereste meg, és rákérdezett az iroda státuszára, tevékenységének jellegére. Válaszlevelében az erdélyi politikus rámutatott: a román ellenzék politikai fegyvert kovácsol az iroda megnyitásából, és célja a jelenlegi kormány megbuktatása a koalíciós partnerek megosztása révén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szeklerland Brüsszelben
Bukarest tiltakozása ellenére megnyílt a székely lobbiiroda az EU fővárosában
A román államvezetés és a román politikusok berzenkedése ellenére megnyílt Székelyföld képviseleti irodája tegnap Brüsszelben. A magyar kormány nem vette figyelembe Bukarestnek azt a kérését, hogy ne képviseltesse magát az eseményen: az ünnepségen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is beszédet mondott.
Semjén: nem valaki ellen
„Az iroda nem valaki ellen irányul, nem sérti senkinek az érdekeit, hanem javára válik mindenkinek, így Romániának is azáltal, hogy uniós forrásokat próbál a Székelyföldre vinni” – üzente Bukarestnek megnyitón mondott beszédében Semjén Zsolt. A magyarországi politikus szerint a székelyföldiek képviselete Brüsszelben „a legtermészetesebb dolog a 21. században”.
Újságíróknak külön nyilatkozva Semjén Zsolt azt is kifejtette: a magyar kormánynak nem kell kommentálnia, hogy az iroda megnyitásával kapcsolatban a román belpolitikában bizonyos politikai erők hisztériát keltenek. Szerinte a képviselet létrehozása „teljes összhangban van az unió betűjével”.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta: az irodának azért kell dolgoznia, hogy a vidéki szegénység, a leszakadás felszámolását szolgáló európai összefogás mielőbb megszülessen, s a kelet-közép-európai vidék, a falusias térségek felzárkóztatását szolgáló program induljon. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az iroda célját úgy fogalmazta meg: „Székelyföld sokat tud nyújtani, csak először meg kell ismertetni a nagyvilággal.”
Băsescu: Székelyföld nem létezik
A román kormányt és a politikusokat az zavarja, hogy az iroda szerintük olyan területi-közigazgatási egység képviseletét látja el, amely valójában nem létezik. Ezt nyíltan meg is fogalmazta tegnap Traian Băsescu államfő, aki szerint a képviselet megnyitása a „románok és a román alkotmány” semmibevételével egyenértékű. Teodor Baconschi román külügyminiszter kedden este egy televíziós adásban úgy fogalmazott: egy adott térség népies elnevezésével (Székelyföld) nem lehet „visszaélni” úgy, hogy egy régió márkaneveként használják.
Romániai régiónak lehet nevezni például önmagában Hargita vagy Kovászna megyét – mondta a miniszter, aki szerint a Székelyföld képviseletében nyíló iroda a kétoldalú kapcsolatok szintjén kelt zavart Bukarestben, hiszen annak a Magyar Régiók Háza ad otthont. Ezért kérették be kedden a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét.
Kevésbé voltak diplomatikusak tegnap Bukarestben a román politikusok. Puiu Haşotti liberális frakcióvezető úgy fogalmazott: a képviselet megnyitása a „románellenes” Tőkés Lászlónak, az EP alelnökének tulajdonítható. „Sajnálom, hogy nem létezik olyan törvény, amelynek alapján megvonhatnánk Tőkéstől a román állampolgárságot” – közölte.
Az iroda kezdeményezői: Tamás Sándor és Borboly Csaba, illetve Semjén Zsolt kormányfő-helyettes a megnyitón
Markó Béla miniszterelnök-helyettes arra hívta fel a kezdeményezést támadók figyelmét, hogy Székelyföld brüsszeli képviseletét nem szimbolikus, hanem pragmatikus gesztusként kell értékelni. A politikus ironikusan válaszolt Puiu Haşottinak, aki következetesen Székelyország (Ţara Secuilor – szerk. megj.) brüsszeli képviseletéről beszélt. „Székelyország nem létezik, csak egy kis Székelyföldünk van, kérem, tegyünk különbséget” – mondta a Maros megyei politikus, majd megkérdezte szenátor kollégáitól, hogy tett-e valamelyikük valamit a régió gazdasági fellendítése érdekében.
Mi a célja az irodának?
Az irodát azzal a céllal hozta létre és fogja működtetni Hargita és Kovászna megye tanácsa, hogy Székelyföld sajátos érdekeit, gazdasági és turisztikai lehetőségeit segítsen megjeleníteni az Európai Unió döntéshozó fórumain, ezáltal elősegítve a térség fejlődését. Az iroda működése egyelőre időszakos: április elejétől június végéig, valamint szeptember közepétől december közepéig tart majd nyitva.
Új Magyar Szó (Bukarest)

A román külügy sajnálja
A Külügyminisztérium sajnálatát fejezte ki a magyarországi hatóságok részvétele miatt Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitóján.
”A magyar hivatalosságok jelenléte személyes választás eredménye volt, amelyet a román állam nem akadályozhat meg. Mi nem tehetünk mást, mint kifejezzük hivatalos álláspontunkat, és jelzést küldünk ez irányban” – jelentette ki tegnap Doris Mircea külügyminisztériumi kommunikációs igazgató. Hangsúlyozta: a tárca azonnal közbenjárt az európai intézményeknél, hogy ne ismerjék el és ne tartsanak kapcsolatot ezzel a képviselettel. Ismételten leszögezte: a Külügyminisztérium elutasítja a Romániában nem létező és alkotmányos vagy törvényes alapot nélkülöző, úgynevezett területi-adminisztratív egység képviseletének felavatását. “Visszaélésnek és az európai gyakorlattal ellentétesnek tekintjük ezt” – mondta, majd hozzáfűzte: Románia ösztönzi a decentralizációt, de nem ért egyet az etnikai alapú területi autonómiával. “Az EU szintjén nem léteznek elismert standardok az autonómia tekintetében, minden állam szabadon választja meg a számára helyi szinten vagy adminisztratív szempontból leginkább megfelelő modellt, akárcsak a saját szükségletei szerint leghatékonyabbnak tekintett autonómiaszintet. Álláspontunk egyértelmű: Románia ösztönzi a helyi decentralizációt, de nem ért egyet az etnikai alapú autonómiával” – szögezte le Doris Mircea.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Antal Árpád: Crin Antonescu is létezik, Székelyföld is létezik
Románia nemzetbiztonságát nem a Székelyföld autonómiája veszélyezteti, hanem az, ha a román politikusok elhitetik a székelyekkel, hogy az autonómiát nem lehet békés, demokratikus eszközökkel kivívni, szögezte le Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a brüsszeli Székelyföld-iroda körül kialakult román tiltakozások kapcsán.
Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere úgy fogalmazotta, amiért Crin Antonescunak nincs a zsebében a személyazonossági igazolványa, attól ő még létezik; a Székelyföldnek ugyan nincs a román államtól hivatalos igazolványa, ám emiatt nem lehet kétségbe vonni a létezését.
A román politikusok politikai éretlenségét bizonyítja, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után ilyen reakciót vált ki egy teljesen egyértelmű, lobbi-iroda megnyitása – fejtette ki Antal. Húsz évvel ezelőtt a kétnyelvű táblák felállítása körül volt hisztéria, akkor azok miatt féltették Erdélyt, most az autonómia miatt – tette hozzá.
„A székelyektől senki nem vitathatja el az autonómia-igényüket, mert az a vérükben van, viszont húsz év alatt bebizonyítottuk, hogy nem radikális, hanem demokratikus úton próbáljuk kiharcolni az önrendelkezést” – fejtette ki Antal Árpád, aki szerint, a román politikusok nyilatkozataikkal elérhetik, hogy a romániai magyarok már ne higgyenek a demokratikus módszerek sikerében, csak azt lássák, hogy igényeiket mindig lesöprik az asztalról.
A román politikum egyetlen huszárvágással megoldhatná ezt a kérdést a tervezett alkotmánymódosítással, mondta Antal. Tiszteletben tartva a románok érzékenységét az alaptörvény első cikkelye továbbra is kimondaná, hogy a román állam egységes és oszthatatlan, viszont a második cikkely leszögezné, hogy Romániában vannak különleges státussal rendelkező autonóm régiók – fejtegette Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Nemcsak a Székelyföld lehet autonóm, hanem ha igényli például Bánát vagy Dobrudzsa is megkaphatná ezt a státust, fűzte hozzá Antal Árpád. A román politikusok egy része azzal érvel, hogy hiába akarja a 700 ezer székely, ha nem akarja a 20 millió román, ám erre az a válasz, hogy a székelységnél kisebb etnikai közösségek Romániánál nagyobb országokban kivívták az autonómiát, mondta az RMDSZ politikus.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

A Nemzeti Összetartozás Napja – nemzeti emléknap
A múlt év május 31-e óta június 4-e, a Magyarországot szétdaraboló, 23,4 millió lakost érintő, az ország népességét 7,6 millióra apasztó, területét azelőtti kiterjedésének egyharmadára csonkoló trianoni békediktátum évfordulója a magyar Országgyűlés határozata szerint nemzeti emléknap Magyarországon, és az elszakított nemzetrészek nyelvi, kulturális, lelki és hitbéli kötődései révén az utódállamok magyarok lakta térségeiben is. Nem ünnep, hanem nemzeti emléknap, a Nemzeti Összetartozás Napja.
Ez alkalomból nem szemrehányás, hanem miheztartás végett említem, hogy a nemzeti emléknappá nyilvánítást az Országgyűlésben az MSZP elutasította – 55 szavazattal a 302 igennel szemben, annak a „merjünk kicsik lenni” filozofálásnak a jegyében, miszerint „a javaslat rontja Magyarország jószomszédi kapcsolatait, és ez nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit”. Az LMP-ből tizenketten tartózkodtak. 
Ezek az adatok azért időszerűek, mert egyrészt a kommunizmus félszáz éves magyarországi uralmának agymosását illusztrálják, másrészt napjainkban is láthatjuk, hogy a nemzeti „összetartozás” miként fest az anyaországban. A jóslat pedig, hogy a javaslat rontja Magyarország jószomszédi kapcsolatait, csak a szlovák szélsőségesek, nevezetesen Jan Slota hőzöngéseiben jelentkezett, és annak ellenére, hogy a magyar Országgyűlés által elfogadott törvény csak az anyaországra érvényes, a nemzeti összetartozás jegyében a megemlékezés általánossá vált Trianon utódállamaiban is, és az anyaország meg az elszakított nemzetrészek kapcsolatainak erősítéséhez vezetett.
Az, hogy még mindig vannak az együtt ünneplés kapcsán pártok és személyek közötti torzsalkodások, nevetséges és mellékes, maga a mozgalom a lényeg, amelynek ezen a napon, de hétköznapjainkban is a magyar–magyar összefogás igénye és gyakorlata a meghatározó eleme.
A trianoni emléknap alkalmával arra a jelenségre is oda kell figyelnünk, hogy a jövő évi választások előfutamaként elszaporodtak a magyarságot provokáló nacionalista megnyilvánulások, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport körül tomboló lokális hacacáré, Székelyföld brüsszeli képviseletének kiátkozása, a tanügyi törvény visszacsurgatásának kísérlete a régi mederbe. Mindezek a magyar–magyar összefogást is erősíthetik, ha képesek vagyunk arra figyelni, hogy az ellenünk fordított fegyver visszafelé sülhet el, hisz a nemzetközi szinten is összehordott sokféle badarság önleleplező is lehet. Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sógor Csaba a romániai magyarellenességről beszélt az EP-ben
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő (EP) Strasbourgban, az intézmény plenáris ülésének első napján, napirenden kívül, a közelmúltban Romániában észlelt magyarellenes megnyilvánulások ellen emelt szót. A június 6-i, hétfő esti beszédében az erdélyi magyar képviselő utalt a Székelyföld Brüsszeli Képviseletének megnyitása kapcsán Romániában észlelt ellenséges megnyilvánulásokra, de kitért a Trianon emléke és fontossága előtt tisztelgő, hazai, békés akciókat ért támadásokra is.
Az erdélyi magyar képviselő felszólalásának szövege alább olvasható:
„A multikulturalitás azt feltételezi, hogy az egymás mellett élő népek kölcsönösen ismerjék egymás múltját, kultúráját és nyelvét. Ennek a kölcsönösségnek a hiányával magyarázható az a hisztériakeltés, amelynek a napokban tanúi voltunk Romániában.
Két romániai megye képviselete irodát nyitott Brüsszelben. Az egyik fővárosi riporter véleménye szerint csupán az a gond, hogy a két megye lakossága túlnyomórészt más etnikumú, mint az országos többség. Gond ez ma Európában? 
Hasonlóan furcsa az a gondolkodás is, amely megtiltaná a szomszédnak, hogy megemlékezzen a napról, amikor elvesztette vagyonát, földjét, esetleg családtagjait. Erre is volt példa a napokban, amikor az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésre emlékeztünk június 4-én.
Egy kirekesztő, elnémító, múltat és történelmet letagadó, egy régió fejlődését megtiltani akaró gondolkodásra van ellenszer: egy nyitott, befogadó, kulturális értékeket megbecsülő, a kisebbség jogait tiszteletben, tartó erős Európa.”
Erdély.ma

Székelyföldi címerek Európa fővárosában
Címerkiállítással nyílt meg tulajdonképpen Székelyföld brüsszeli képviseleti irodája. Miután az Európai Parlamentben képviselőink figyelemfelkeltő fogadást adtak, másnap, június 1-jén a Magyar Régiók Háza dísztermében zajlott a hivatalos megnyitó.
Az üdvözlőbeszédek után a közönség, élén Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettessel átvonult az egyelőre még bútorozatlan irodahelyiségbe, melynek falait Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus, a Háromszék munkatársa által tervezett székelyföldi közigazgatási címerek díszítették. Megnyitóbeszédében a heraldikus kiemelte: a Székelyföld területén levő közigazgatási egységek mai címerei az erdélyi címertani hagyományokon alapulva egyszerűségükkel tűnnek ki a többi romániai címer közül. Míg amazok túlzsúfoltak, általában négy-öt mezőre osztottak, addig a mieink osztatlan, esetleg két mezőből álló pajzsba szerkesztettek, s kevés címerképet tartalmaznak. Egyszerűek, mint a székely ember – fűzte hozzá. Szekeres Attila kiemelt néhányat a jelképek közül, mint a régi címeren alapuló Kovászna megyei, sepsiszentgyörgyi, berecki, s a híressé vált illyefalvi, melynek leírásában először jelent meg a Székelyföld kifejezés Románia Hivatalos Közlönyében, továbbá a nemesi vagy főnemesi címer felhasználásával készült zabolai, árkosi, sepsibodoki, torjai, uzoni, gidófalvi vagy a névcímerként szolgáló mezőmadarasi (Maros megye), farkaslaki (Hargita megye) címer, illetve a XIII. századi értékes műemlék templomra utaló címerképekkel díszített gelencei jelkép.
Bartók Emese
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem lájkolják a románok Sógor Csaba „ánlájkját”
Kisebb felhördülést keltett a román politikai életben, hogy a hétvégén Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti (EP) képviselő Trianon ánlájk címmel írt posztot Facebook-oldalára, amelyen az évforduló alkalmával a „nem tetszik” (unlike) opciót magyarul, fonetikusan leírva, ellenérzésének adott hangot a 91 évvel korábbi békediktátummal szemben.
Én június 4-én erre emlékezem. Mert a közös múltunkból, a történelem tanulságaiból meríthetjük az erőt jövőnk megalapozásához. Ha Te is így érzed, tedd ki a profilképed mellé a magyar zászlót, hogy mindenki láthassa, nem felejtjük június 4-ét!” – állt a közösségi portálra föltöltött üzenetben. A politikus kifejtette, hogy tájékoztató jelleggel azt is megírta, mekkora veszteségek érték Magyarországot az 1920. június 4-én aláírt diktátum nyomán. Az utóbbi időben egyre szélsőségesebben magyarellenes retorikát alkalmazó ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) ifjúsági szervezetének elnöke, Nicolae Bănicioiu egy sajtótájékoztató keretében „aberránsnak” nevezte a bejegyzést, ostobaságnak minősítve az abban foglaltakat, és felszólította az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó Demokrata–Liberális Pártot (PDL), követelje az RMDSZ-től, hogy foganatosítson szankciókat Sógor ellen.
Szerinte az utóbbi időben a magyar politikusok nyilatkozatai egyre „harciasabbak”, ami azt jelzi, hogy Emil Boc kormányfő immár bármit hajlandó eltűrni. Alexandru Petru Frătean, a PSD Maros megyei szervezetének elnöke kijelentette: nem tiszteli Sógor álláspontját, és ő is RMDSZ-en belüli szankciókat szorgalmazott ellene. Mint ismeretes, az elmúlt héten szélsőséges nacionalista támadásözön zúdult a romániai magyarokra, annak nyomán, hogy a két székely megye önkormányzata megnyitotta a Székelyföld brüsszeli lobbiképviseletét.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Feljelentést tettek Tőkés, Sógor és Winkler ellen
Az Állampolgárok Állami Visszaélések ellen Védelmező Alapítvány (FACIAS) kedden egy bűnvádi feljelentést tett le a Legfelsőbb Ügyészségen Sógor Csaba, Tőkés László és Winkler Gyula EP-képviselők ellen, akik támogatták a brüsszeli Székelyföld iroda megnyitását.
A FACIAS képviselői szerint a három EP-képviselő vétkes az alkotmányos rend elleni akcióban és összeesküvésben, és ezeket a tetteket a Büntető Törvénykönyv bünteti.
A FACIAS sajtóközleményes szerint, az EU-s gyakorlat értelmében, Brüsszelben csak az elismert területi-közigazgatási egységek nyithatnak képviseletet, hogy érdekeiket európai szinten érvényesítsék.
„Mivel a Hargita, Kovászna és Maros megyét magába foglaló Székelyföldet nem ismerik el a román hatóságok, egy mesterséges csoportosulás, helyi támogatottság nélkül, egyértelmű a kezdeményezés törvénytelen és alkotmányellenes jellege. Mi több, ezt a képviseletet a Magyar Régiók Házában nyitották, a magyar kormány támogatásával, a magyar miniszterelnök-helyettes és nagykövet jelenlétében. Következtetésképpen a létrehozatal alapkritériuma etnikai volt és nem gazdasági, ahogy Sógor Csaba, Tőkés László és Winkler Gyula állította. A román hatóságok nem léptek, és ennek azonnali következményeként június 4-én Csíkszeredában megemlékezést tartottak az 1920. június 4-én aláírt Trianoni békeszerződés ellen, amelyen azt állították »Székelyföld nem Románia«” – állítják a FACIAS képviselői.
A szervezet kéri a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék melletti ügyészséget, indítsa meg a bűnvádi nyomozást, és kezdje el a tettesek felelősségre vonását, valamint a három EP-képviselő mentelmi jogának felfüggesztését is.
(Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

Sógor Csaba felszólalt a hisztériakeltés ellen
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő (EP) Strasbourgban, az intézmény plenáris ülésének első napján, napirenden kívül, a közelmúltban, Romániában észlelt magyarellenes megnyilvánulások ellen emelt szót. Hétfő esti beszédében az erdélyi magyar képviselő utalt a Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása kapcsán Romániában észlelt ellenséges megnyilvánulásokra, de kitért a Trianon emléke és fontossága előtt tisztelgő, hazai, békés akciókat ért támadásokra is.
„A multikulturalitás azt feltételezi, hogy az egymás mellett élő népek kölcsönösen ismerjék egymás múltját, kultúráját és nyelvét. Ennek a kölcsönösségnek a hiányával magyarázható az a hisztériakeltés, amelynek a napokban tanúi voltunk Romániában. Két romániai megye képviselete irodát nyitott Brüsszelben. Az egyik fővárosi riporter véleménye szerint csupán az a gond, hogy a két megye lakossága túlnyomórészt más etnikumú, mint az országos többség. Gond ez ma Európában? – tette fel a kérdést a politikus.
Ugyanakkor leszögezte: hasonlóan furcsa az a gondolkodás is, amely megtiltaná a szomszédnak, hogy megemlékezzen a napról, amikor elvesztette vagyonát, földjét, esetleg családtagjait. „Erre is volt példa a napokban, amikor az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésre emlékeztünk június 4-én.
Kirekesztő, elnémító, múltat és történelmet letagadó, egy régió fejlődését megtiltani akaró gondolkodásra van ellenszer: nyitott, befogadó, kulturális értékeket megbecsülő, a kisebbség jogait tiszteletben tartó erős Európa.”
Egyébként Cătălin Ivan szociáldemokrata parlamenti képviselő Tőkés Lászlónak az EP-alelnöki tisztségről való lemondását követelte.
Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés: a jövő a székely autonómiáé
Politikai hisztéria és hecckampány folyik – így reagált Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában arra, hogy Romániában összeesküvés és alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekedet vádjával jelentették fel őt és két EP-képviselőtársát, méghozzá a Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása miatt.
Feljelentősdi folyik lépten-nyomon a Székelyföld területi autonómiája kapcsán és ürügyén, mert ezzel akarják letörni a nemzeti önrendelkezés ügyét. Lényegében politikai hisztéria és hecckampány folyik, az állampolgárságomat is meg akarják vonni, az alelnökségről is le akarnak váltani” – nyilatkozta Tőkés László az ellene és képviselőtársai ellen tett legutóbbi feljelentés kapcsán. Kijelentette: „nem a feljelentés jogi állagáról van szó, hanem egy politikai hadjáratnak vagyunk tanúi”. A kérdésre, hogy mire számít az ügy kapcsán, avagy ő maga milyen lépéseket tervez, Tőkés azt mondta: semmi különös nem várható, mivel ami történt, az „anakronizmus” az egyesült Európában, a régiók Európájában, ahol Románia schengeni övezetbe való felvételéért megy a küzdelem, és ahol a multikulturalitás, a nyelvek és kultúrák sokszínűsége alapvető érték.
„Egy ilyen Európában azt jelentik ki, hogy a Székelyföld márpedig nem létezik, és románellenességgel vádolnak mindenkit, aki az egységes román nemzetállam dogmájának nem hódol be. Természetesen Európában a jövő a Székelyföld autonómiájáé. Tovább haladunk töretlenül azon az úton, amelyiken elindultunk, és amelyben a régiók megtalálják helyüket; hogy mindannyian otthon érezhessük magunkat a saját térségünkben, a Székelyföldön vagy a Partiumban, itt, Európában” – hangoztatta érveit Tőkés László EP-alelnök.
A politikus hozzátette: „nem fogy ki” a feljelentésekből az utóbbi időben, mivel tavaly a szervezett bűnözést és terrorizmust vizsgáló igazgatóságnál jelentette fel őt egy „posztkommunista politikus”, amiatt is folyik a vizsgálat. Később a vagyongyarapodást vizsgáló ügynökségnél tettek ellene feljelentést, és az is baj volt, hogy tavaly Tusnádfürdőn Traian Băsescu és Orbán Viktor társaságában a székelyföldi autonómia mellett szólalt fel. „A sort folytathatnám, mindenféle színű politikusok feljelentést tettek ellenem Jerzy Buzek EP-elnöknél, Barroso elnöknél, Joseph Daulnál, a néppárti frakcióvezetőnél a székelyföldi képviseleti iroda miatt” – mondta Tőkés László.
Krónika (Kolozsvár)

Kényes egyensúly
Néhány hete Németh Zsolt magyar külügyminisztériumi államtitkár – egyebekben a romániai és az erdélyi helyzet egyik legjobb magyar ismerője – kijelentette, hogy százötven esztendeje nem volt ilyen jó a magyar–román viszony, ennyire felhőtlen a két ország kapcsolata. Kiderült, kár az ördögöt a falra festeni, mert megjelenik.
Azóta ugyanis történt egy és más, a Dâmboviţa partján fortyogni kezdtek a levantei politika boszorkányüstjei. Először az uniós székelyföldi iroda megnyitásával kezdődtek a jellegzetes román hazaféltés vádaskodásokkal vegyes sirámai, aztán a nyolc mamutmegye létrehozásának a terve, s az a tény, hogy az RMDSZ ezt nem támogatta, nehéz helyzetbe hozva koalíciós partnerét, végképp kiverte a biztosítékot. Újra felharsant a magyarellenes népdalkórus, amihez fogható az első Har-Kov-jelentések óta televíziókban nem hangzott el, az ember csak kapkodta a fejét: valóban, különben normális, jó képességű román politikusok és hírmagyarázók, politológusok ténylegesen el is hiszik, amit állítanak, hogy a székelyföldi autonómia egyre inkább az illúziók ködébe vesző terve befolyásolhatja a magyar–román országközi kapcsolatokat, és Románia megcsonkításához vezethet?! Minden vád, amit az elmúlt évtizedekben nemzetféltő történészek és politikusok kiejtettek a szájukon, ismét elhangzott, az ellenérvekre nem voltak kíváncsiak, ahogy mondani szokás, fáradhatatlanul fújták a magukét, mutatva, hogy a kívülről néhány hete még felhőtlennek tűnő magyar–román viszonyt milyen kényes egyensúly jellemzi, s hogy a magyarság puszta jelenléte, a székelyföldi autonómia puszta terve mennyire idegesíti a haza féltőit. Pedig amúgy lenne Romániában a magyar galuskán – ami állandóan egyesek torkán akad –, az ország területi újraelosztásán s az alkotmány megváltoztatásán kívül éppen elég baj, ami azt illeti. Az ország népessége csökken, a lakosság nagy része elszegényedik, az infláció elszabadulóban, az árak emelkednek, a kormány képtelen kezelni a növekedő korrupciót... Soroljuk még? De ez mind nem számít, a lényeg most az, hogy fújni kell a veszély trombitáit, hiszen a magyarok soha nem mondtak le Nagy-Magyarországról, és Erdély újra veszélyben van. “Murim, luptăm, Ardealul nu cedăm” – skandálták a tüntetők jó húsz esztendeje, bár akkor is kérdéses volt, ha előbb meghalnak, hogyan harcolnak. Azt hittük, az ilyesmi már végképp a múlté. Hát nem. A fantomok feléledtek megint. Sárkány alszik velünk...
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell
Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
– Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?
– A SZNT létrejöttének előzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsőként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak előítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerűségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz. Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauşescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetűzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan működött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggő. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer működik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy időben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselőkből megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
– Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
– Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Később megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely népről beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövőkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz – az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát –, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelőtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idők, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak létre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetően már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez – a sajtó és a közvélemény elsősorban ezzel foglalkozott –, félidőben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyűjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdő borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
– Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során? – Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós műsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttműködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erők részéről semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyűlésünk határozatait megkapta a román államfő, a kormányfő, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
– Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit? – Elsőként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létező törvénytervezet, amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmű, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok működését.
– Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát? – Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban működő autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhető. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét – a Székelyföldön a magyar nyelvet –, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
– A nyelvi jogok terén azért történt némi előrelépés Erdélyben, a létező törvényes kereteket azonban nem használjuk ki...
– A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvű román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthető jogállást, hanem a magyar anyanyelvű román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
– Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
– Az autonómia-statútummal egy időben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történő kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelőtt Marosszéken – ahol a székelység egyharmada él – egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitűzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert ő azonnal le szeretné vetetni, be akarja tiltatni, folyamatosan fenyeget, így fölkelti a közfigyelmet. Pascan prefektus akarata ellenére partnerünkké vált a székely jelképek terjesztésében. Az ő ellenkezése nélkül nehéz lett volna kitűzetni nyolc önkormányzatra zászlónkat. Nemrég törvényt javasolt a székely szimbólumok betiltására. Meggyőződésem, hogy ez újabb lendületet fog adni a székely zászló minél több helyen történő kitűzéséhez. Ma már nem csak a Magyar Polgári Párt székházain lehet látni, hanem több RMDSZ székházra is felkerült. Ez jelzi, hogy pártoktól független jelképről van szó. A székely zászló ma már minden, Székelyfölddel kapcsolatos eseménynek része. Legutóbb a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitásán került közelképbe. Az évek során mindenhol ott szerepelt, ahol Székelyföldről szó esett. Tőkés László székelyföldi kampánya, székelyföldi plakátjai elképzelhetetlenek voltak a székelyföldi zászló nélkül. A kronológiai felsorolást a székelyudvarhelyi nagygyűléssel folytatnám, ahol tömegrendezvényen sikerült fölmutatni közösségünk akaratát, és ennek igen jelentős médiavisszhangja volt. Az ott elfogadott határozatok ma is időtállóak. A soron következő gyergyóditrói nemzetgyűlés a népszavazás-kezdeményezés elindítója és legitimálója lett.
– A székelyföldi népszavazást sokan az SZNT legfontosabb kezdeményezésének tartják. Mekkora volt ennek a hatása?
– Az akció 2006 és 2008 februárja között zajlott, és 250 ezer székelyföldi polgárt sikerült megszólítani: a megkérdezettek több mint 90 százaléka mondott igen Székelyföld területi autonómiájára! Ez ma és a jövőben is igen fontos hivatkozási alap a nemzetközi fórumok előtt. A népszavazás jegyzőkönyveit beköttettük, ezek bekerültek az SZNT archívumába. Ennek egy másolatát átadtuk a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának, személyesen Sólyom Lászlónak, és felkértük, hogy a legmagasabb állami magyar közméltóságként erkölcsi és politikai védnökséget vállaljon fölötte. A köztársasági elnök úr, Sólyom László nagy empátiával fogadta munkánk eredményét. A Sándor-palota volt a legfontosabb hely, ahova jegyzőkönyveink másolatát eljuttattuk. A népszavazás végeredményéről részletesen tájékoztattuk az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, de eljuttattuk a román állami hatóságokhoz is. Úgy gondolom, hogy az SZNT kezdeményezése a Trianon utáni nemzettörténet egyik kiemelkedően fontos eseménye: a trianoni határokon túl, magyar közösségek még soha nem szerveztek önrendelkezési kérdésről népszavazást. A nemzetközi figyelemfelkeltés másik fontos példájaként említhetem az SZNT tavalyi, budapesti gyűlését, amely elsősorban a magyarországi közvélemény figyelmét hívta fel a székelyföldi autonómia-törekvésre. Sikerként könyvelem el, hogy a magyar pártokkal sikerült megértetni: ez pártpolitika fölött álló törekvés. Elmagyaráztuk, hogy Székelyföld autonómiája közjogi megoldást, és nem ideológiát jelent. Az ellenzéki pártok is elfogadták törekvésünket. A Magyar Szocialista Párt ígéretet tett, hogy ha a magyar kormány a székely autonómia irányába bármilyen lépést tesz, törekvésében támogatni fogják. A Lehet Más a Politika (LMP) szintén támogatásáról biztosított. Nagy előrelépésnek tartom, hogy magyarországi önkormányzatokkal gyümölcsöző együttműködést tudtunk kialakítani, elsősorban olyan önkormányzatokkal, melyek területén székelyek élnek. A Kerepesi Székely Köröknek például 500 tagja van, de sok más települést is felsorolhatnék, amelyekkel jó kapcsolatot építettünk ki. Bízom benne, hogy amennyiben megteremtjük Székelyföld autonóm intézményeit, nagy számban fognak hazatérni a szülőföldjüket elhagyott székelyek.
– Az anyaországból és általában a Kárpát-medencéből többször fogalmaztak meg olyan véleményt az erdélyi magyar közélet felé, hogy alakítsunk ki egységes álláspontot az autonómia-statútumok ügyében, így azokat nem csak az anyaországban, hanem az európai intézményekben lobbizó magyar diplomácia könnyebben támogathatná. Kialakítható-e konszenzus ebben az ügyben? – 2004-ben, amikor az SZNT megszavazta saját törvénytervezetét, és azt Románia parlamentje elé terjesztette, RMDSZ-politikusok szájából ígéretként hangzott el, hogy az RMDSZ is ki fogja dolgozni saját, Székelyföldre vonatkozó autonómia-tervezetét. Ez azóta sem történt meg. Sokáig vártam rá, mert kíváncsi voltam arra, hogy az autonómia általánosan elfogadott intézményei az RMDSZ koncepciójában helyettesíthetők-e mással? Nem tudtam eldönteni, hogy mit takarhat az RMDSZ más fajta autonómia-koncepciója? Nos, hét esztendővel az elhangzott ígéret óta, sem az RMDSZ-nek, sem más politikai alakulatnak nincs az SZNT-től eltérő koncepciója. A Bakk Miklós-féle törvénytervezetről szokás még alternatívaként beszélni, de aki ezt elolvassa és összeveti a Csapó-féle tervezettel, rájön, hogy a Csapó-féle tervezetből indult ki, arra építette a sajátját, és ezt a szerző is elismeri. Lényeges, elvi különbség tehát nincs a két törvénytervezet között! Egy másik törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű autonómia-statútuma az egész erdélyi magyarságra kiterjedő autonómia-statútum részként magába foglalja a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájának lehetőségét, illetve a tömbben élő magyarság, Székelyföld területi autonómiáját is. A törvénytervezet a romániai magyar nemzeti közösséget egységes jogalanynak tekinti, és kiragadja a kisebbségi kérdéskörből. Az EMNT két törvénytervezete azokat a jogköröket fogalmazza meg, amellyel minden erdélyi magyar rendelkezhet, azonban a sajátságos helyzetekre nem tér ki, amellyel például egy magyar többségű önkormányzatnak lehetősége és joga lenne élni. Megfogalmazása szerint a személyi elvű autonómia-statútum által szavatolt jogok gyakorlója, képviselője, megjelenítője a magyar többségű önkormányzat területén maga a választott önkormányzat. Az EMNT törvénytervezetei az RMDSZ programjában is megtalálható háromszintű autonómia-koncepcióra épülnek. Az általános szint kiterjed egész Erdélyre: ez a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája. Ebben a megfogalmazásban lehetőség van a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájára, és Székelyföld területi autonómiájára is. Minden olyan jogkört, amit a személyi elvű autonómia intézményei biztosítanak, Székelyföld esetében a regionális parlamentre és a regionális kormányra ruház. A Székelyföldön kívül lévő, magyar többségű települések esetében ez a feladatkör a helyi önkormányzatokra tartozik.
– Ehhez képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete messze áll mind az SZNT, mind az EMNT elképzeléseitől... – Az RMDSZ törvénytervezetével az a legnagyobb baj, hogy megtéveszti az embereket: sokan azt gondolják, hogyha itt-ott javítanának rajta, akkor talán elfogadható lenne a romániai magyarság számára. Ez nem igaz! Rossz maga az alapkoncepció: az erdélyi magyar nemzeti közösség és a többi romániai kisebbség egy szinten van kezelve. Az erdélyi magyar nemzeti közösség nem tartozik a romániai kisebbségek közé! Érdekességként mondom el, hogy 1988-ban jelent meg a magyar és román értelmiségiek közös nyilatkozata, a Budapesti Nyilatkozat, amely egy jövőképet vetített elénk. Lényege az volt, hogy Erdély a komplementaritás tere, az egymást kiegészítő kultúráké. Ezen belül a román és a magyar kultúra egyenrangú. Ehhez a felfogáshoz képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hátrébb lép, és azt mondja, hogy van román többség és 18 kisebbség, amelynek egyike mi lennénk. Ez nem igaz! Katalónia kormánya, Katalónia parlamentje nagyon korrekt kisebbségügyi politikát folytat. Védi például az aráni nyelvet, és hivatalos rangra emeli azon a tíz katalóniai településen, ahol jelentős számban élnek. Vagyis a katalánok a maguk területén nem alanyai a kisebbség-politikának, hanem ők alkotják a kisebbség-politikát. Székelyföldön mi nem vagyunk kisebbség, 75 százalékos többséget alkotunk. A skótok nem tekintik magukat kisebbségnek, hiszen Skócia az ő hazájuk, ahol ők többségben vannak. Mi székelyek saját hazánkban, a Székelyföldön többségben vagyunk. Jobb kisebbségpolitikát folytatnánk, mint amit a román kormány jelenleg folytat. Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét nem lehet javítani, mert az eleve rossz. Erről közleményt adtunk ki több erdélyi magyar szervezettel közösen. Amennyiben a román kormány elfogadná a törvénytervezetet, többet ártana a magyar nemzeti közösségnek, mint amennyit használna.
– A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized. Traian Băsescu román államfő magyar- és autonómia-ellenes vehemenciája a kilencvenes évek elejére emlékeztet. Úgy tűnik, az autonómia területén tapodtat sem haladtunk előre, hiszen az SZNT és az EMNT autonómiatervezeteit, a több évig tartó műhelymunkát az egymást követő román törvényhozások olvasatlanul seperték le az asztalról. Még az RMDSZ által benyújtott, vérszegény kisebbségi törvénytervezet minimális jogköreit is kiiktatná a román többség. Miben látja az autonómia teljeskörű elutasításának okait? – Romániában a központosítás gondolata sokkal erőteljesebben, markánsabban élte túl a rendszerváltást, mint bármelyik más kelet-európai országban. A központi hatalom decentralizációjával a román hatalom képtelen megbirkózni. Amikor 1989 decembere után az Iliescu-rendszer a megyei elsőtitkárok funkcióját átalakította, és bevezette a prefektusok intézményét, az ellenzéki pártok, a későbbi Demokratikus Konvenció pártjai igen keményen kritizálták. Rámutattak arra, hogy az Iliescu-rendszer fenntartja a Román Kommunista Párt egykori struktúráját. Az indítvány motivációja az volt, hogy ahol Iliescu pártja nem nyerte meg a helyhatósági választásokat, ott a kihelyezett kormánybiztos érvényesítse a helyi népakarattal szemben a központi kormányzat akaratát. Az 1996-os váltással hatalomra került a Demokratikus Konvencióba tömörült ellenzék, de a prefektusi intézményt ők sem törölték el, hanem megerősítették saját klientúrájuk számára. Az 1968-as Ceauşescu-féle alkotmányba bekerült a nemzetállam gondolata, amit a háború előtti régi román alkotmányból élesztettek újjá, és ezzel folytonossá vált az egységes román nemzetállam szintagmája. Ez voltaképpen a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egyidejűleg következett be, és nem véletlenül. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam doktrínája Európában egyedülálló partikularitás: nem tudok még egy olyan alkotmányt, amelyben ez a doktrína így szerepelne. Ez a román politikai osztály fejében mindennél fontosabb! Ma Romániában az egy főre eső nemzeti össztermék kisebb, mint a gaboni. Ez már nem annyira fontos a románok számára. A románság el tudja fogadni azt, hogy az életszínvonal még alacsonyabb legyen, csak az egységes román nemzetállam doktrínája érvényesüljön továbbra is. Az autonómia-elképzelések útjában ez a legfontosabb akadály.
– Ha a romániai magyarság közképviselete az utóbbi másfél évtizedben nem alkudott volna meg a román állami vezetéssel, vajon előbbre állnánk autonómiaügyben?
– A román hatalom mindenkori érdeke az volt, hogy az RMDSZ-szel valamiféle szövetséget alkosson. Romániában nincs vertikális, csak horizontális hatalommegosztás, így nyilván román érdek volt az RMDSZ-t szervesen beépíteni a rendszerbe. A két-három RMDSZ-es miniszter hatásköre az egységes román nemzetállam jegyében terjed ki az ország egész területére. Miközben lemondunk arról, hogy saját ügyeinkről döntsük, cserébe néhány magyar politikusnak megadják azt a lehetőséget, hogy országos ügyekben legyen befolyása. Az RMDSZ részéről ez teljesen elhibázott felfogás volt. Ma már az autonómiát nem csak a románok ellenzik, hanem nincs markáns magyar képviselet sem, amely az autonómiáért és a vertikális hatalommegosztásért fellépne. Az autonómiához kell egy központi hatalom, amely átad, és kell egy regionális akarat, regionális képződmény, amely hatalmi központtá válva a központi hatalomtól jogosítványokat kap. Nálunk hiányzik ez a regionális képződmény, amely követelni tudná a közösségi jogok képviseletét a Székelyföldön. A két fél nélkül nincs hatalomátadás, és hatalomátvétel.
– Ön szerint milyen szerepe volt az utóbbi két évtizedben az anyaország gyenge, vagy hosszú évekig hiányzó autonómia-támogatásának?
– Az SZNT budapesti gyűlésén, egyik határozatában azt kérte az anyaországtól, hogy a székelyföldi autonómia-törekvést, az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit tegye az államközi megbeszélések tárgyává, hiszen a román-magyar alapszerződés értelmében ezt megteheti. Az alapszerződés szerint jogaink védelme az államközi együttműködés tárgya, összhangban a nemzetközi joggal. Az autonómia nem más, mint ezeknek a jogoknak az intézményi garanciája. Mi elmondtuk, hogy nem a nyomásgyakorlás eszközét látjuk ebben, hanem éppenséggel a bizalomépítését. A dél-tiroli autonómia példája nem csak arról szól, hogy Ausztria lobbizott és nyomást gyakorolt, hanem hármas együttműködéssel jött létre: a dél-tiroli helyi közösség, Olaszország és Ausztria egyezett ki. Ebből Ausztria nem maradhatott ki: kimaradása gyengíti a bizalmat, hiszen nem világos, hogyan viszonyul az autonómia ügyéhez. Magyarországnak világos álláspontot kell kialakítania a székelyföldi autonómiáról, kormányközi együttműködés tárgyává kell tennie. Ebben a kérdésben a magyar politikát átláthatóvá kell tenni.
– Úgy tűnik, Brüsszelben is megtört a jég, hiszen a székelyföldi iroda megnyitása elmozdulás a holtpontról… – Bármennyire is sikeresnek tartom és üdvözlöm, néhány dolgot hiányolok belőle. Először is hiányzik a tartalom: önmagában a Székelyföldet jeleníti meg, de a nyilatkozók szerint Romániának akarnak pénzt szerezni. Ez Székelyföldnek kevés, de a román politikumnak túl soknak tűnt. Hiányzott az előzetes egyeztetés is. Az lett volna a természetes, hogy az iroda megnyitására a román külügyminisztérium is meghívást kapjon. Utána neki kellett volna megmagyaráznia, hogy miért nem ment el. Az autonómiatörekvés arról szól, hogy ezeket a törvényeket Bukarestben akarjuk elfogadtatni. Az SZNT budapesti nagygyűlésére Románia budapesti nagykövete is kapott meghívót. Ha nem jött el, az már nem a mi felelősségünk. Mi mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre: rendezvényeinkre meghívjuk a román hivatalosságokat is. Ha nem reagálnak, minket felelősség nem terhel.
– A jövő évi választások fő témája ismét az erdélyi magyar autonómia-törekvés lesz. Az alakulóban levő Erdélyi Magyar Néppárt a közbeszéd tárgyává tenné a témát, ugyanakkor a választások előtt valószínűleg létrejövő erdélyi magyar politikai öszszefogás akár fordulópontot is jelenthet az autonómiaküzdelemben. Lát-e reményt az áttörésre?
– Az a kérdés, hogy egységesek tudunk-e lenni az autonómia kérdésében? Az összefogás lényege az volna, hogy egy világos autonómia-elképzelés mögé sorakozzunk fel mindannyian. A múlt keserű tapasztalatait csak így tudjuk megváltoztatni. Mondanék erre egy példát: 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést az SZNT azért kezdeményezte, mert a román politikum diplomatikusan teszteli az erdélyi magyar közösséget, a magyar kormányt, hogyan fogadna egy maihoz hasonló közigazgatási reformot. Akkor is felvetődött Székelyföld beolvasztása, felszámolása. Elképzelésünk az volt, hogy az önkormányzatokat vigyük szembe ezzel az akarattal. Ha ők tesztelnek, akkor legyen világos üzenet, hogy ez nem fog menni. Az önkormányzati nagygyűlésre előkészített dokumentumokban az első és legfontosabb határozat címe ez volt: Állásfoglalás a romániai közigazgatási reformról. A szöveg kulcsmondata így szól: Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható. Székelyföldnek egyben, önálló fejlesztési régióvá is kell válnia. Az egységes fellépés lett volna kívánatos. Ezzel szemben az történt, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összehívott egy ellen rendezvényt Csíkszeredában, ahol úgynevezett Autonómia-memorandumot fogadtak el. Ebben a közigazgatási reformról nem vettek tudomást, ráadásul egy rendkívüli balsikerű mondattal spékelték meg a szöveget: Romániában jelenleg nincs olyan központi politikai akarat, amely a nemzetiségi arányok megváltoztatását célozná ott, ahol magyarok élnek. Ez döbbenetes kijelentés volt! Ha teszteltek Bukarestből, azt láthatták, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak mindössze az egyharmada mondja ki, hogy szembe kell menni a veszéllyel, miközben a kétharmada ország-világ előtt arról beszél, hogy ilyen veszély nincs! Ez nagyon súlyos tévedés volt! Beszélhetünk egységről, de az egységnek az a feltétele, hogy amikor ilyen veszélyek vannak, senki ne szervezzen ellen rendezvényt a közös akarat gyengítésére. Természetesen elképzelhető az egységes fellépés, de csakis az autonómiának elkötelezett, koherens és világos álláspont körül. Ha ez az egység nem valósul meg, a közvéleménynek, sajtónak meg kell értenie, hogy e mögött nem személyi hiúságokat kell keresni.
– Ezt az egységet meg lehet-e teremteni immár három erdélyi magyar párt összefogásával?
– Én szkeptikus vagyok abban, hogy politikai versenypártokkal teremthető-e egység…A Székely Nemzeti Tanács azért nem alakul párttá, és nem határozta meg magát soha pártként, hogy az autonómiáért való együttműködésnek kerete, háttere lehessen. Ha a székelyföldi választásokon három versenypárt indul, azok mindent meg fognak tenni, hogy a létező helyeket megszerezzék. A választásokig nincs esélye az egységnek: a következő egy év a kampányról fog szólni, sőt a közéletben már be is indult a kampány. Persze van ennek pozitív hozadéka is, hiszen annyian beszélnek székelyföldi autonómiáról, mint az előző években még soha. Igaz, e mögött rendszerint az a szándék áll, hogy mindenki tőkét kovácsoljon magának az autonómiával. Mégis jó dolog, mert ez befolyásolja a közgondolkodást. Hogy a választások után sikerül-e egységet kialakítani, nem tudom megjósolni.
Magyarországon ma a nemzetpolitikában erős egység alakult ki, de ez nem úgy működik, hogy a választások előtti pártok valamiben megegyeztek volna, hanem a politikai palettáról egy párt eltűnt, és egy liliputivá zsugorodott. A nemzet egysége egy kétharmados többség égisze alatt valósul meg. Nálunk például az lenne a természetes, hogy a magyar politikai közszereplők a székelyföldi megyei tanácsok tagjaiként közös határozatokkal hozzák létre Székelyföld autonóm regionális parlamentjét, ahol lehetne vitatkozni közös dolgainkról.
– A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés utoljára tavaly márciusban ülésezett. Lesz-e folytatás? – Ez az önkormányzati résztvevőkön és a házbizottság akaratán múlik. Most, hogy Székelyföld fölött lebeg az országos közigazgatási reform veszélye, szükség lenne a nagygyűlés újbóli összehívására. A Székelyföldön 150 községi és városi önkormányzat működik. Ha a 150 polgármester, és helyi tanács a központi hatalomtól markánsan követelné hatáskörök átadását, eleve előrelépnénk. Akkor nem csak az SZNT követelné mindezt, hanem egység alakulna ki az önkormányzatok részéről is. Ezért van nagy szükség a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés újbóli összehívására.
– Önök is tiltakoztak az új román régió-elképzelések ellen. Úgy tűnik, végül is nem lesz belőle semmi, hiszen a kormánykoalíció tagja, az RMDSZ ezt nem szavazza meg. Vajon elkerülhető az ilyenszerű régiós átszervezés jövőbeli veszélye?
– Ha a románságban tudatosodik, hogy ez egy magyarellenes lépés, és a román pártok a következő választási kampányt is a magyarellenességre akarják építeni, akkor keveset számít, hogy az RMDSZ mit akar. Az RMDSZ által támogatott három megyés Székelyföld szintén elfogadhatatlan: Kovászna, Maros és Hargita megye nem Székelyföld! Ebbe a régióba a két megye mellett csak Marosszék tartozik. Maros megye megalakításakor 290 ezer románt csatoltak Marosszékhez. Maros megyét a Ceauşescu-rendszer kényszerítette ránk. Az a súlyos, hogy immár mi magunk kérjük a három megyét, holott tudvalevő, hogy azok nem képezik le a történelmi Székelyföldet. Azt akarjuk szentesíteni, amit Ceauşescu 1968-ban ellenünk megtett. Miközben mindenki azt mondja, hogy rossz a Ceauşescu-féle megyerendszer, úgy tűnik, az RMDSZ mégis erre építené a fejlesztési régiókat. Kérdés az is, hogy a mezőségi románság akarja-e ezt a régiót? Őket megkérdezték? A cseléd-mentalitás érhető tetten az RMDSZ viselkedésében: ők eleve a kompromisszumból indulnak ki. Azt mondják, a románság számára elfogadhatatlan a Székelyföldet kérni, akkor meg ne is kérjük. Az eleve kompromisszumos magyar kérést a többség nem érzékeli, nem látja az RMDSZ szolgai mentalitását. Nem tudja, hogy ez nem a helyi magyar közösség kérése, hanem a párté. Ezt a megfelelési kényszert senki nem kérte az RMDSZ-től. A három megye iránti igényhez a többség éppen úgy viszonyul, mintha az RMDSZ eleve a történelmi Székelyföldet igényelné vissza.
Makkay József
Erdélyi Napló
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Brüsszeli hullámok Sepsiszentgyörgyön
Nem ment simán a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tegnapi ülésén a Székelyföld brüsszeli irodájának működtetését felvállaló egyesület létesítéséről szóló határozattervezet megszavazása, bár az alapítók – a város és a megyei tanács – a jogilag kivitelezhető legegyszerűbb utat választották, ez számos képviselőnek nem nyerte el tetszését.
A brüsszeli iroda finanszírozását egy közösségfejlesztési társulás létrehozásával látják kivitelezhetőnek a kezdeményezők, mint Antal Árpád polgármester a tegnapi tanácsülésen ismertette, a társulást a város és a megyei tanács alapítaná, utólag lépnének majd be a hargitaiak (megyei tanács, városi önkormányzatok), illetve a marosiak közül, akik tudnak. Mint indokolta, azért e kevés alapító, mert így hamarabb és egyszerűbben, illetve Sepsiszentgyörgyön remélhetőleg akadálymentesen kivitelezhető a társulás jogi bejegyzése, ha több alapító lenne, könnyebben „megtorpedózható" lenne a hivatalosítás, volt már ilyenre példa.
Az ellenvetések sorát Gazda Zoltán kezdte, aki – bár kiemelte a brüsszeli iroda jelentőségét – „súlyos szépséghibának" nevezte, hogy a Székelyföld uniós lobbizásáért létesített iroda finanszírozását indulásból csupán a háromszéki és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vállalja fel, szerinte legalább a három megyei és a három megyeszékhelyi tanácsnak kellene a társulást létrehoznia, utána a Maros, Hargita, Kovászna megyei városoknak is kellene csatlakozniuk, a községektől viszont nem lehet elvárni, hogy pénzzel besegítsenek. Aztán Ivan Nicolae fogalmazott meg számos jogi kifogást, mint mondta, a határozattervezetet vissza kellene küldeni megfogalmazójának (a statútumot és az alapító oklevelet a megyei tanács dolgozta ki), hogy simítson még rajta, ráférne. A sort Bereczki Kinga zárta, aki szerint „annyi kérdés merült fel", hogy érdemes lenne átgondolni, esetleg halasztani, s majd utólag visszatérni a témára. A polgármester felvetésére, hogy mi a sok kérdés, azt felelte: az alapítók nem fedik le Székelyföld területét. Az a kérdés, mit akarunk: hogy működjék a brüsszeli iroda, vagy hogy olyan reprezentatív társulást hozzunk létre, melyet a jogi útvesztők során számtalanszor kikezdenek, s a végén nem jegyeznek be – érvelt a polgármester.
Részletkérdések megvitatása után a végső szavazásnál a határozattervezet ellen voksolt a román képviselők közül kettő, a másik kettő tartózkodott, akárcsak Gazda Zoltán, Bereczki Kinga és Bálint József is.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újabb vita a Székelyföld-irodáról
Vitát váltott ki a Kovászna Megyei Tanács és Sepsiszentgyörgy önkormányzata által előterjesztett határozat, mely közhasznú fejlesztési egyesület létrehozásáról rendelkezik a brüsszeli Székelyföld-iroda finanszírozása érdekében. A EUINFO nevet viselő egyesület alapítóinak célja, hogy havonta ezer eurónak megfelelő összeggel támogassa a brüsszeli képviseleti iroda működését.
A Magyar Polgári Párt tanácsosai tartozkodtak a szavazáson, mondván, a fejlesztési egyesületnek a Hargita és Maros megyei önkormányzat is tagja kell hogy legyen. Sabin Calinic szociáldemokrata párti (PSD) tanácsos szerint a határozat törvénytelen, mivel az önkormányzat közpénzeket használ fel erre a célra. A brüsszeli képviseleti iroda célja az információgyűjtés, -feldolgozás és -továbbítás az EU-politikákról és intézményi kérdésekről, a közigazgatási egységek tájékoztatása az Európai Parlament, az Európai Bizottság, illetve a régióbizottság és az EU más szervezetei által hozott döntésekről, közösségi projektek megszerzése és a helyi érdekeltségű projektekhez való hozzáférés támogatása.
Krónika (Kolozsvár)

Nyilatkozat a Tőkés Lászlót rágalmazó állítólagos botrány kapcsán
A Tőkés László európai parlamenti képviselő munkáját segítő munkaközösség nevében a legnagyobb felháborodással visszautasítjuk mindazokat a rágalmakat és a becsületsértés fogalmát kimerítő állításokat, amelyek egy, az EP erdélyi alelnökét célzó összehangolt lejáratókampány részeként jelentek meg Prohászka-Rád Boróka kolléganőnkről.
Mindenekelőtt leszögeznénk: Prohászka-Rád Boróka négy nyelvet felsőfokon beszélő, kitűnően felkészült és nagy munkabírású munkatársunk, akinek az Európai Parlamentben asszisztensként végzett munkáját a legmesszemenőbb elismerés illetheti. Senkinek nincs joga belegázolni a becsületébe csak azért, hogy Tőkés Lászlón üthessen.
Minden jogi lehetőséget igénybe fogunk venni, hogy kolléganőnk, Prohászka-Rád Boróka becsületét, emberi méltóságát és jóhírét megvédjük.
Ugyanakkor megkérnénk a média munkatársait, hogy Prohászka-Rád Boróka családtagjait ne zaklassák. Szakmai-etikai szempontból szükségesnek tartjuk megjegyezni a következőket: ha eddig nem tűnt volna fel, a „forrásaik" enyhén szólva megbízhatatlanok. A „tényfeltáró" bulvároldal, a ziaristonline.ro még arra sem volt képes, hogy a manipulált szívecskés fotóján legalább tényleg kolléganőnket azonosítsa be (a jelzett fotó Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitóján készült, és nem kolléganőnk szerepel rajta). Egy válni akaró asszony állításait pedig nem lehet készpénznek venni, főként úgy nem, hogy az eddigi polgári peres eljárás során ezen inszinuációkat nem tudta bizonyítani. Továbbá arra is felhívnánk a figyelmet, hogy a román média meghekkelésével egyidőben magyar nyelven, vélhetően kamu email-címről szőnyegbombázással terítették magyarul is a vádakat, valamint azt is elgondolkodtatónak tartjuk, hogy a román portálon megjelent cikk után másfél órán belül a „jóakarók" majd minden erdélyi magyar online médium kommentfolyamába belinkelték a cikk hivatkozását. Szakmailag felkészült sajtómunkásként nekünk ez mindenesetre gyanús lenne. 
Nagyvárad, 2011. december 12.
Tőkés László EP-képviselő Központi Irodája
Erdély.ma

Kolozsvári Magyar Napok, avagy Kolozsvári Magyarok Napja?
A III. Kolozsvári Magyar Napok rekordmennyiségű városnéző sétát szervezett román nyelven, rekordmennyiségű érdeklődővel. Míg az első, 2010-es rendezvénysorozat két városnézést hirdetett meg román nyelven, azonban érdeklődők hiányában nem volt szükség román „idegenvezetésre”, addig az idei évben két és félszer annyi alkalommal vezettek román nyelvű csoportokat.
A kérdést úgy tehetnénk fel: mennyiben válhatnak a magyar napok nemcsak a magyaroké?
Kiindulásképpen: általánosabb keretbe helyezve a románokat (is) megszólító, Kolozsvári Magyar Napok keretében eddig szervezett programokat, a viszonylag stabilan jelenlévő temető- és városlátogatás mellett, kevés más jellegű programról is beszámolhatunk. Ilyenek az első alkalommal, egyéni kezdeményezésre megvalósuló kerekasztal-beszélgetés és felolvasás Kortárs erdélyi magyar írók románul címmel és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) szervezésében idén lezajlott Beszélgetések: magyarok a román civilek szemével című párbeszéd-kezdeményezés, melyeknek mindkét alkalommal (egyébként találó módon) az Insomnia Kávéház biztosított otthont. Ezenkívül az idei programkínálat között szereplő, Kincses Kolozsvár Egyesület és Kolozsvár Társaság közös szervezésében lebonyolított Magyar politika a ’89 utáni Kolozsváron című beszélgetés második felében, bővebben kitértek a román–magyar párbeszéd közelmúltjára és lehetséges jövőjére.
Ha meg akarnánk rajzolni e tendencia vonalát, a 2011-es évvel együtt – amikor az ilyen irányú próbálkozások teljesen alábbhagytak – egyfajta „J” formát nyernénk. A köztes év bezárkózásának okát, valószínűleg megtaláljuk a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálása és a Iorga-féle tábla elhelyezése, valamint Székelyföld brüsszeli külképviselete körül kirobbant botrányokban.
Az idei házsongárdi sétákat, mind a négy alkalommal Csécs Kinga művészettörténész hallgató, míg az egy alkalommal lebonyolított városnézést a régész szakos T. Szabó Csaba vezette. Az előbbi a Házsongárd Alapítvány, míg az utóbbi a KMDSZ felkérésére mesélt a „magyar Kolozsvárról”.
A hétfői nap kivételével (talán a hír nem előzhette meg eléggé eseményét) az összes napon kb. 20–50 fős csoportokkal lehetett számolni. Az átlagéletkor is kedvezően alakult, inkább a középkorúak vagy fiatalok felé húzott. Tehát a lehetőséget megteremtették, a lehetőséggel élni akarók eljöttek; de mire is teremtettünk lehetőséget? Sajnálatos módon a szervezők nem gondoskodtak előzetes koncepcióról. Magunk jobb megismertetése (lehetőség szerint tudatos, koncepció szerinti megismertetése) kiaknázatlan potenciálforrás maradt. A sétavezetésekről általánosan elmondható (a közvetítés felvállalásának néhány óvatos kísérletétől eltekintve), hogy megrekedtek a látványosság szintjén. Id. Kós Károly vagy az író, politikus Bánffy Miklós sírjai némák maradtak a román látogatók előtt.
Természetesen a Kolozsvári Magyar Napok továbbra is szóljon a magyar kultúráról, de miért ne szólhatnának román nyelven is a magyar kultúráról? A beszélgetéseket is ki lehetne mozdítani a személyes és szubjektív hangvételű, társadalmi szempontból kevésbé releváns szintről, magasabb nívójú, szakértői csoportok felé nyitva. Az már kiderült, hogy hallgatóság van, kérdés: hogy nekünk van-e mondanivalónk.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Kis diplomácia-statisztika
A kormányváltás óta összesen tíz alkalommal kérették be a magyar külügyminisztériumba a szomszédos országok nagyköveteit – közölte Martonyi János magyar külügyminiszter.
A tárcavezető kifejtette: legtöbbször – hatszor – a budapesti szerb misszióvezetőt idézték be, többek között a szerbiai vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény elfogadása miatt; a magyar nagykövetet három alkalommal hívták be a belgrádi külügyi tárcához.
Ami Romániát illeti: a budapesti román misszióvezetőtől három alkalommal kért tájékoztatást a tárca, míg a bukaresti magyar nagykövetet ötször kérették be a román külügyminisztériumba. Legutóbb, a múlt hónapban Győri Enikő uniós ügyekért felelős magyar államtitkár kérette hivatalába a román nagykövetet Victor Ponta március 19-i interjúja miatt, amelyben Magyarországot kedvezőtlen színben tüntette fel, februárban pedig George Ciamba román külügyi államtitkár bekérette Füzes Oszkár magyar nagykövetet Németh Zsolt parlamenti államtitkárnak a székely zászló használatáról tett kijelentései miatt, amelyben „a szimbolikus agresszió megszüntetését kérte a román kormánytól”.
Korábban a budapesti román nagykövetet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karával kapcsolatos magyar álláspont kifejtésére és a kolozsvári Mátyás-szoborra elhelyezett román felirat és zászló, valamint a szobornál virágot elhelyezni szándékozó Füzes Oszkár feltartóztatásának ügyében kérették be a tárcához – idézte fel Martonyi János.
Emlékeztetett: a bukaresti magyar képviseletvezetőtől egyebek mellett Németh Zsoltnak az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő bírálata, Nyirő József emigrációban elhunyt erdélyi író tervezett romániai újratemetése és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek a romániai regionális átszervezésről tett nyilatkozata miatt kértek tájékoztatást, továbbá arról, hogy miért ad otthont Székelyföld brüsszeli irodájának a Magyar Régiók Háza.
Martonyi szerint a nemzetközi gyakorlat szerint a nagyköveteket akkor kéretik be, amikor a kétoldalú kapcsolatokban kialakult feszültségnek hivatalos keretek között kívánnak hangot adni. Máskor a célnak inkább az felel meg, hogy az adott állam a másik félnél akkreditált nagykövetét küldi be a fogadó ország külügyminisztériumába tiltakozni, magyarázatot kérni vagy tájékozódni, aminek hasonló a súlya. Martonyi szerint az, hogy hányszor kéretik be a nagykövetet, önmagában nem objektív mércéje a kétoldalú kapcsolatok minőségének vagy a nemzeti érdekérvényesítés határozottságának.
Szabadság (Kolozsvár).