Wass Albert első életrajza tavaly nyáron jelent meg Magyarországon, a Marosvásárhelyről elszármazott dunaújvárosi kutató, Szücsné Harkó Enikő tollából, Wass Albert írói pályaképe címmel. Nem sokkal később a kézdivásárhelyi Pro Press Egyesület megszerezte a romániai kiadás jogát. Március elején került piacra a kézdivásárhelyi Havas Kiadó jóvoltából. A könyv kivitelezése a kézdivásárhelyi Székely Nyomdát dicséri. /(Kocsis Károly): Megjelent az első Wass Albert-életrajz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

A hetvenes évek elején-közepén a háromszéki falvakban az emberek szemében Pusztai, Jeges és Dézsi voltak a hősök, akik a környéken nőttek fel. Szembe mertek szállni a hatalmaskodó párttitkárokkal, milicistákkal, a kommunizmussal. A nevekhez hozzárendelődött egy-egy kép: Pusztai a vad, a marcona, Jeges a hűvös, a kimért, és Dézsi, mint a legkisebb fiú: éles eszű, furfangos. Külön-külön fogták el, illetve ölték meg őket. A legenda él ma is. Iochom István könyvében /Pusztai, Jeges, Dézsi, Kézdivásárhely, Székely Nyomda, 2006/, arra keresett választ, hogy kik voltak ők és miket tettek. /Fekete Vince: Pusztai, Jeges, Dézsi. Iochom István dokumentumkönyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./

Felröppent a hír: megtalálták Pusztai Ferenc maradványait azon a helyen, ahol eddig is sejtették. Újabb hír: el is temették a csontokat az ozsdolai temetőben. Pusztai Ferenc az ötvenes évek elején, ahogy ez kiderül Iochom István jól dokumentált könyvéből (Pusztai, Jeges, Dézsi, Kézdivásárhely, Székely Nyomda, 2006), társaival fegyveresen szegült szembe a kommunista diktatúra helyi képviselőivel, s ezért sokan politikai ellenállóknak és a kommunizmus mártírjainak tekintették őket. Ha a maradványok Pusztai csontjai, ezeknek a családi sírhelyen történő eltemetése keresztényi kötelesség. Mivel a kommunista diktatúra mártírja, ezért nyilvános és ünnepélyes kegyeleti szertartásra tarthat igényt, amelyhez mi, a volt politikai foglyok – írta Puskás Attila – asszisztálni óhajtunk tiszteletadásunk kinyilvánításával. Pusztai megérdemli az emlékjel (kopjafa, emlékoszlop stb.) felállítását. /Puskás Attila: Az élőnek emlékezést, a halottnak örök nyugodalmat! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./