Adakozók a világ oltáránál
Prológus
Hatodszorra is megtörtént. Hatodik alkalommal találkoztak a motorosok Erdély és Magyarország különböző pontjain, hogy szeptember 18-a esőverte szombatjának délutánján találkozzanak és egy, hatalmas csapatként folytassák útjukat – Torockóra. Torockóra, a Dévai Túra végállomásaként. Nincs elírás és paradoxon sincsen: vannak települések, melyek nevei mögül néha kikopik az eredeti jelentéstartalom – a konkrét helységnév –, helyét pedig átveszi a szimbólum, a szellemi érték, a hagyomány. Déva is ilyen: 2005-ben oda indult először a magyar kormány kitüntetését visszautasító Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes és árvái megsegítésére a Magyarországról verbuválódott adakozó motoroscsapat, majd vissza- és visszatértek. 2009-től a szervezés megoszlott, erdélyi részről ifj. Pálffy Béla székelyudvarhelyi fafaragó csatlakozott főszervezőként, társszervezőként pedig a székelyföldi motorosklubok – MC-k és baráti társaságok egyaránt. A tavalyi túra célpontja a gyergyószárhegyi gyermekotthon, az ideié a torockói volt. Mindet a dévai Szent Ferenc Alapítvány működteti.
Indulás előtt
Párás és hűvös reggel volt a szeptember 18-i, az eső lába végig ott lógott felettünk. Sok jóval nem kecsegtetett a kora délelőtt, miközben a motorokat pakoltuk, hogy háromnegyed tizenkettőkor kiérhessünk a reptér melletti benzinkútig. Idén is úgy volt, mint a tavaly: a székely klubok városukból, megyéjükből toborozták az adakozókat, Vásárhelyen a Plum Brandy Bikers MC hirdette a dévai túrát. Amikor a reptérhez értünk, kellemes meglepetés fogadott: a kevés előzetes visszajelzés ellenére több motor és pár autó már ott parkolt a benzinkútnál, vásárhelyiek, marosszentgyörgyiek és egy nyárádszeredai csapat egyaránt. Összesen mintegy 18 kétkerekű. És nem kellett sokat várnunk: mintegy félóra múltán befutott a SZMÖ (Székely Motoros Összefogás) klubjai által vezetett dübörgő sokaság, szabad motorosok serege és az Independent Eagles MC, a Flagellum Dei MC, a Rebel Wolves MC, a Kászoni Motoros Baráti Kör, a Turul MC tagjai, több kísérőautóval a hátuk mögött, melyekből kürtőskalácsot, üdítőt osztogattak az igencsak megemelkedett lélekszámú sokaságnak. Torda felé, néhol szemerkélő esőben mintegy 50 motorkerékpár indult tovább.
„A világ egy templom, akkor Torockó benne az oltár”
Tordán az autópálya melletti benzinkútnál a túrán idén először részt vevő kolozsvári Seth MC tagjai fogadtak, majd közösen vártuk a Magyarországról érkező csapatot, hogy együtt indulhassunk tovább. Nem kellett sokáig várnunk: fekete sereg tagjai tűntek fel a láthatáron, majd végeláthatatlannak tűnő sorban érkezett a magyarországi csapat – Dombi Ábel főszervező HD-ját kettes sorban követte az adakozók serege, a menetet a magyar mentőszolgálat villogó Harley mentőmotorja és fehér kesztyűs orvosa, majd a társszervező Hunyadi Rend mikrobusza kísérte. A benzinkút megtelt motorokkal és egymást rég nem látott emberekkel, mozdulni is alig lehetett, és az idő lehűlésével fordított arányban emelkedett a jókedv, a várakozás: megpillantani Torockót, a gyönyörű Székelykőt, az arcokat, akiknek egy tank benzin árával segíteni próbálunk. A kút teraszának egyik asztalánál történt a regisztráció. És megtudtuk: 251-en vagyunk, ennyien indulunk tovább Torockóra. A több kilométeres hosszúságú menetoszlop elindult. Az egyik kísérőautóban CB-rádión a minket megpillantó kamionosok beszélgetésére füleltek, az elejtett, hitetlenkedő replikákon sokat nevettünk még aznap este...
A Székelykő alatt
Kriminális minőségű aszfalton tettük meg az utolsó pár kilométert. De a hirtelen felbukkanó Székelykő látványa mindent feledtetett: a sáros, felbombázott utat, az el-eleredő esőt, a bepánikolt és szekerestől a menetoszlopra rontó, majd árokba ugró lovat. Fogadásunkra kisereglett a falu apraja- nagyja, és vastaps közepette parkoltunk a központban lévő gyermekotthon elé. Mindannyian annak udvarára sereglettünk, ahol az otthonban nevelt gyerekek és fiatalok, illetve nevelőik fogadtak. Machovits László a Hunyadi Rend képviseletében, ifj. Pálffy Béla és Dombi Ábel szervezői minőségükben mondtak rövid beszédet és köszönték meg azt, hogy ennyien eljöttünk, majd a gyerekek igen kedves, humorban és szeretetben egyaránt bővelkedő műsora után egyenként dobtuk be adományainkat a Béla Kawasakijára fölszerelt tulipános ládába. Estére páran hazatértek, akik maradtak, vendégül láttak mindannyiunkat: a gyermekotthon teraszán és ebédlőjében bográcsgulyást vacsoráztunk a gyerekekkel, majd fölmásztunk a kert végébe, ahol tábortűz körül melegedtünk. Viccelődtünk és beszélgettünk: Déváról, a túráról, régi és újabb poénokról, történetekről. A tűz lassan kialudt, a falu benépesült: a résztvevők szétoszlottak – volt, aki pihenni tért, volt, aki a Gondűző nevű korcsoma igen jó stílben felhúzott teraszán, volt, aki a Forrás nevezetű borpincében múlatta igen jó hangulatban az időt, hajnalig.
Másnap reggel zsíros kenyérrel vártak a vendéglátók, majd ökumenikus istentisztelet vette kezdetét, melyen a Role együttes zenéjét és elsősorban Böjte Csaba humorban, kedvességben bővelkedő prédikációját hallhattuk. És éreztük: ismét megérte.
Epilógus
Megérte, mert újra bebizonyosodott: nem „fáradt ki” a dévai túra. Nem fásult el, nem szűnt meg, holott az eredeti gárda legnagyobb része már nem vállalja a szervezést. De kerültek és mindig kerülnek mások, akik átveszik a helyüket, folytatják azt az áldásos munkát, amelyet annak idején elkezdtek. Mert igaz, hogy 2006-ban 480-an, idén „csak” 251-en voltunk, de eltelt időközben négy év, elpárolgott a túra szenzáció jellege, kormányváltás történt Magyarországon. Mégis voltunk kettőszázötvenegyen, körülbelül fele-fele magyarországi–erdélyi arányban, ennyi lélek tartotta fontosnak, hogy hol szemerkélő, hol zuhogó esőben motorra szálljon és leguruljon több száz kilométert, hogy segíthesse a rászorulókat. Azokat, akiket Torockón nevelnek, akik szülők és saját gyerekszoba nélkül kell átvészeljék a gyermekkort, akiket nagy szeretettel gondoznak, de akiknek a szülői szeretet melegségéből így is csak kevés juthat. Akiket befogadnak nemzetiség és vallási hovatartozás nélkül, de akiknek becsempészik a szívébe akár a magyar öntudatot, akár a magyarság iránti szeretetet. Most, a motorosok adományaiból vagy a játszóház padlózatát fektetik le, vagy további szállásokat építenek, vagy mikrobuszt vásárolnak, hogy utaztathassák őket. Idén mintegy egymillió-százezer forint – több mint tizenhétezer új lej – gyűlt össze erre a célra.
Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)

Adományoztak a székely motorosklubok
15.500 lej két beteg kisgyerek megsegítésére
Mint arról korábban beszámoltunk, az ország motorostalálkozóinak történelmében mindeddig az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) motorosfesztiválját szervezte meg ez évben, június végén a Székely Motoros Összefogás. Az öt motorosklubból álló szervezőcsapat rendezvényére közel hétezer ember látogatott el, de a négynapos szentegyházi hétvége nem csak a buliról, pihenésről szólt. A marosvásárhelyi Auld Cut MC, a székelyudvarhelyi Independent Eagles MC, a kézdivásárhelyi Flagellum Dei MC, a kászoni KMB Motors MC, valamint a csíkszeredai Rebel Wolves MC által szervezett Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál nevében a jótékonysági jelző nem véletlenül szerepel: az első alkalommal a tusnádfürdői árvaházat, a tavaly a szentegyházi, sérült gyerekekkel foglalkozó Szent Gellért Alapítványt, idén pedig – ígéretükhöz híven – két beteg kisgyermeket támogatott a találkozó bevételének jelentős részével a szervező csapat: összesen 15.500 lejt adtak át a gyerekek hozzátartozóinak.
Ez évben György Kincsőt és Kocsis Csilla Cecíliát részesítették támogatásban a motorosklubok. Kincső hatéves és veleszületett sóvesztő szindrómában szenved, az ő kezeléséhez 5250 lejjel járultak hozzá a találkozó szervezői. Csilla Cecília alig tíz hónapos, májdaganattal diagnosztizálták, a harmadik kemoterápiás kezelésen van túl, de igazi oroszlánként küzd a betegsége ellen – mondta Kocsis György, a kislány édesapja. Nyolc hónapos volt, amikor felfedezték a betegséget, jelenleg egy bukaresti kórház gyermek- onkológiai részlegén kezelik. A következő hetekben további kemoterápiás kezeléseken kell részt vennie, de mindenki reménykedik, hogy megmenthető a mája, és nem lesz szüksége szervátültetésre. Orvosai szerint erre megvan az esély. A kislány családjának 10.250 lejt adtak át a motorosok.
Az adományok átadására múlt hét szombatján került sor Kézdivásárhelyen, a szervező klubok képviselőinek, illetve a két kisgyerek hozzátartozóinak jelenlétében a Flagellum Dei MC klubházában. A klub elnöke, Rancz Dezső elmondta, az adományozás hírére a közelben lakó 73 éves, motoros, nyugdíjas bácsi is felajánlott 300 lejt, amelyet természetesen a klubok adományaihoz "csatoltak", és azt is átadták a beteg kisgyerekek hozzátartozóinak.
Ami pedig a jövőt illeti, az említett öt motorosklub a következő évben is megszervezi Erdély egyik legnagyobb motoros rockfesztiválját, amelynek bevételéből továbbra is jelentős összeget szánnak majd adományozásra, beteg, illetve árva kisgyerekek megsegítésére.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

IV. Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál
Fantasztikus hangulat, jó körülmények: ebből jövőre is kérünk!
Vannak rendezvények, amelyek ugyancsak próbára teszik azt, aki egy rövid cikkben próbálja visszaadni a lényegüket: ilyen a múlt héten, június 23–26. között Szentegyházán lezajlott IV. Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál is, amelyet a legjobb megtapasztalni, megélni. Aki idén nem lehetett ott, annak talán a fotók nyújthatnak hitelesebb ízelítőt.
Csütörtöktől vasárnap reggelig ugyanis megállás nélkül zajlott az élet a találkozónak helyet adó kemping és strand területén, egymást követték az élő koncertek, a különböző versenyek, kísérő programok.
Kétségtelen, hogy a rockzene szeretete mellett a rendezvény gerince és éltetője a „hovatartozás érzése”, amelyet megtapasztalhattak a résztvevők, hiszen több ezer, hasonló érdeklődési körrel, értékrenddel bíró ember töltött együtt pár napot. Fiatalok és idősebbek, párok, egyedülállók és gyerekes családok, nemre, életkorra, foglalkozásra (sőt, nemzetiségre!) való tekintet nélkül azért érkeztek oda, hogy szórakozzanak, kikapcsolódjanak, feltöltődjenek – ez maradéktalanul sikerült is.
Picik, anyukák, apukák – nagyon sokan családdal jöttek
Mivel még zajlanak az utómunkálatok, a résztvevők pontos száma nem ismert, de legalább annyian voltak, mint tavaly (7000), talán még többen is, vélik a szervezők: Székely Motoros Összefogás néven a marosvásárhelyi Auld Cut MC, a székelyudvarhelyi Independent Eagles MC, a kászoni KMB Motors MC, a csíkszeredai Rebel Wolves MC és a kézdivásárhelyi Flagellum Dei MC klubok.
Mit meg nem teszünk kánikulában a frissítő nedűért!
Mint megszokhattuk, a motorosok segítenek, ahol tudnak: a mostani rendezvény nevében sem csak a jó hangzása miatt szerepel a „jótékonysági” megnevezés, a találkozó bevétele ezúttal két rászorulóhoz megy majd. Ezer euróval támogatják egy elektromos kerekesszék megvásárlását annak az udvarhelyszéki fiatalembernek a részére, aki mindkét lábát elveszítette, a fennmaradó összeget egy csíkszéki kiskorúnak juttatják, aki súlyos májbetegséggel küzd – mondta el Rancz Dezső a szervezők képviseletében.
Sokan, jó hangulatban
A fesztivál első napján, csütörtökön a Mazur, a Terra Siculorum és a Background állt színpadra, majd a Pokolgép hozta szokásos formáját fantasztikus hangulatú koncerttel. Jó ötletnek bizonyult, hogy már csütörtökön rajtolt a motorostalálkozó, nagyon sok embernek sikerült megoldania, hogy már az első napon ott lehessen Szentegyházán. Pénteken délután viszont már nagyon berobbant a hétvége, a délutáni–esti órákban érkezőkkel a strandhoz vezető lekanyarodónál levő torlódás sejtette, hogy jó néhányan lesznek a fesztiválon.
Színpadon az Aurora zenekar – mint mondták, ennyi „teát” rég nem ittak
A zápor sem vette el senki kedvét, sorra húzták fel a sátrakat, és gyülekeztek a színpadoknál, ajánlatos is volt a tempós berendezkedés, mert a program nem sokat késett: a magyar punkzene legendás bandája, az Aurora nem várakoztatta meg a rajongókat. A sort két tribute-banda, a Ramm-Brand(t) és az AB/CD folytatta, majd a Party Cover Band által játszott slágerekre lehetett bulizni. Szombaton a nagyszínpadon a Zorall sem okozott csalódást, a Bagossy Brothers Company után Ganxta Zolee és a Kartell, majd a Sex Action folytatta a színvonalas koncertek sorát, végül vasárnap az Inogsz dalaira kelt fel a nap.
Szombat délután versenyek is színesítették a programot: például a motorszépségverseny második díja Kézdivásárhelyre jött haza (a szervezőség saját motraival nem nevezett).
Szépségverseny: itt nincs olyan, hogy túl különleges
Igaz, ami igaz: a négy forró nap kétségtelen sztárja a sör volt, talán csak a gyerekek nem fogyasztották, a köré szervezett vetélkedők: sörivás Al Bundy-módra, sörmászóverseny stb. alatt a hasát fogta a közönség, Rancz Dezső született showmanként vezette le a programot.
Folyamatos volt az érdeklődés a felállított jurtánál, a játszótér és a strand végig teljes kapacitással üzemelt, a kiállított autócsodák és veterán motorok sem szűkölködtek hódolókban.
Egyik nagy pillanat a tombolanyeremény kihúzása volt, a Suzuki GSXF600 sport túramotor Székelykeresztúrra került, mégpedig oly módon, hogy a szerencsés fiatalembernek már van sajátja, ezt még azon melegében, helyben a testvérének ajándékozta.
Nem lett volna teljes a buli, ha elmarad a fesztivál egyik sajátos színfoltja, a szombati utcazenélés: a Crazy Plumbers rockabilly-zenekar páratlan hangulatot teremtett, a közönség nem bánta meg, hogy kitartott mellettük a sorozatos technikai akadályok ellenére is.
Külön kiemelendő, hogy a négy nap alatt semmiféle rendbontás nem történt, a szervezők köszönik minden egyes résztvevőnek, hogy bebizonyították: civilizált körülmények között is bulizhat együtt több ezer ember. Ugyanakkor a Flagellum Dei MC ezúton mond köszönetet minden szimpatizánsnak, támogatónak és médiapartnernek, akik az idők során együttműködtek a klubbal.
F. I.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Rászorulókon segítettek a Székely Motoros Összefogás tagjai
Új kerekesszéket kapott az udvarhelyi Török Elek, törésrögzítőt a nyolcéves csíkpálfalvi Csiszér Máté Balázs, aki üvegcsontbetegségben szenved, továbbá jelentős összeggel járultak hozzá a Székely Motoros Összefogás tagjai a 15 éves, szintén csíkpálfalvi Csomortáni Ervin kezeléséhez, akinek májsejtes tumora van – számol be Iszlai Katalin a kronika.ro-n.
Az adakozás a Székely Motoros Összefogás által szervezett Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozónak és Rockfesztiválnak köszönhető, hiszen a klubok bevételük jelentős részét jótékonysági célokra fordítják. A Marosvásárhelyi Auld Cut M. C., a Kézdivásárhelyi Flagellum Dei M. C., a Székelyudvarhelyi Independent Eagles M. C., a kászoni KMB Motors M. C. és a Csíkszeredai Rebel Wolves M. C. által szervezett találkozót idén negyedik alkalommal rendezték meg, de már a kezdetekkor megegyeztek a klubok, hogy nem osztják szét a fesztiválokon befolyt összeget, hanem minden évben támogatják a környezetükben élő rászorulókat.
Az angliai Fire Birds motoros baráti társaság is ideutazott, hogy adományával segíthesse a betegeket. Gergely Mátyás, a Csíkszeredai Rebel Wolves motorosklub egyik tagja lapunknak elmondta, a júniusban lezajlott motorostalálkozó bevételéből idén három rászorulón segítettek. Az udvarhelyi Török Elek, aki húsz éve egy vonatbalesetben elvesztette mindkét lábát, múlt héten kapta meg vadonatúj elektromos kerekesszékét, ez pedig nagy mértékben megkönnyíti a mindennapokban való boldogulását. Szintén múlt héten találkozott a Csíkszeredai Rebel Wolves motorosklub Csíkpálfalván azzal a két családdal, akinek a befolyt összeg többi részét adományozták.
Nyolcéves fiú életét könnyíti meg az adomány
A nyolcéves Csiszér Máté Balázs szülei társaságában fogadta a motorosokat. Az üvegcsontbetegségnek nevezett súlyos sérülékenységben szenvedő kisfiúnak nagy szüksége volt egy törésrögzítőre, hiszen édesanyja elmondása alapján problémát jelentett számukra, hogy minden alkalommal, amikor eltörött valamije, és beszállították őket a kórházba, el kellett távolítani a törésrögzítőt, amikor a mentősöknek más esetekhez kellett menniük. Így a kisfiúnak rögzítő nélkül kellett várakoznia, és óriási szükségük volt egy saját szerkezetre, amely rajta mAradhat egészen addig, amíg el nem tudják látni a sérülését. A motorosoknak köszönhetően megoldódott ez a probléma, hiszen dr. Péter Szilárd közreműködésével sikerült beszerezniük egy törésrögzítőt, s ez megkönnyíti majd az életüket.
Nagyon költséges a kezelés
A 15 éves Csomortáni Ervinnél körülbelül három hónapja állapították meg, hogy májdaganata van. Édesapja, Csomortáni Attila ottjártunkkor elmondta, semmilyen előjelét nem látták a betegségnek, fiuk egészségesnek látszott, sportolt, majd arra kezdett panaszkodni, hogy fáj a hasa, így elvitték őt a családorvosukhoz. Vizsgálatok sorozata következett, először Csíkszeredában, majd Magyarországon. Jelenleg két és fél hónapja az anyaországban tartózkodik a fiú, tíz kemoterápiás kezelésen van túl, de még sok van hátra.
„Mikor a kezeléseket kapja, nem tud enni, nagyon legyengül az immunrendszere, s mire kicsit helyrejönne, már kapja a következőt" – mesélte az édesapa. A múlt heti kezelések után újabb vizsgálatokat fognak végezni, hogy megállapítsák, hogyan alakul az állapota. Műtétek is várnak Ervinre, hiszen a primer (elsődleges) daganatot minden esetben el kell távolítani, de ezen kívül más beavatkozásokra is szükség lehet. „Nagyon nehéz, de most ez a kötelesség, ezt kell tenni. A kezelések nagyon költségesek, ezért is jön jól az adomány" – tette hozzá Csomortáni.
Erdély.ma