Fiatalok adták ki a SZIF-Hang első számát. /SZIF-Hang - A Székely Ifjak Fórumának lapja (Székelykeresztúr), márc. - 1. sz./ [Ennek a kiadványnak csak néhány száma jelent meg.]

Márc. 15-én röplapot kapott, írja Kolumbán Gábor, az Udvarhelyszéki RMDSZ választmányának elnöke, abban az áll, hogy az RMDSZ a székely nemzetet nem ismeri el, csak a szórványmagyarságot képviseli. Meg kell alapítani a Székely Pártot, hirdeti a Székely Ifjak Fóruma SZIF/. Kolumbán visszautasítja ezt a nézetet, de hajlandó vitatkozni a SZIF vezetőivel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Borbély Levente, a Zengő Nyíl röplap szerzője nyilatkozott: elkeseredett pillanatában írta a röplapot a Székely Demokrata Párt /SZDP/ megalakulásáról. Elmondta, hogy a SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 8-án alakult meg. Nem akarunk egységbontók lenni, vallotta Borbély Levente. /Benkő Levente: Mit is akar a SZIF és az SZDP? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./ Előzmény: 734. sz. jegyzet. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./

Augusztus 2-án Kézdivásárhelyen megbeszélést tartottak az RMDSZ székelyföldi és a SZIF /Székely Ifjak Fóruma/ képviselői. Jelen voltak a Romániai Magyar Kisgazda Párt képviselői, valamint Király Károly és Fazakas Miklós szenátorok is. Közös nyilatkozatukban több javaslatot tettek. Ezek között szerepelt, hogy az RMDSZ elnöke és alelnökei ne legyenek ezen tisztségük mellett parlamenti frakció élén. Az RMDSZ határolja el magát a Front politikájától. Az RMDSZ elnöksége közölje a területi szervek minden nyilatkozatát, interpellációját és javaslatát. A megjelentek nemzeti sérelemnek tartják az alkotmánytervezet azon pontját, hogy Románia egységes nemzetállam. Az RMDSZ parlamenti csoportjának egységesen ki kell állnia amellett, hogy Románia több nemzetiségű állam. A megjelentek szorgalmazták a földtörvény módosítását. A SZIF egyetért az elhangzottakkal, együtt akar dolgozni az RMDSZ székelyföldi szervezeteivel. A jelenlévők támogatják az udvarhelyi RMDSZ-szervezet által kezdeményezett aláírásgyűjtést az oroszhegyi és zetelaki ártatlanul elítéltek ügyében. /Nyilatkozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

A Székely Ifjak Fóruma közleményt adott ki Székelykeresztúron, nov. 30-án. Ebben hangsúlyozzák, hogy nem oszlottak fel, nem állnak kapcsolatban Szőcs Gézával és nem tagjai az RMDSZ-nek. /A Székely Ifjak Fórumának közleménye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elfogadta a zilahiak meghívását, rövid időre Zilahra látogatott, ahol elmondta, hogy történtek kísérletek az RMDSZ megosztására. Ebbe a kategóriába tartozik a nevet változtatott Magyar Független Párt, a mostani Magyar Szabaddemokrata Párt, akik Székelyföldön kívül kiterjesztették tevékenységüket Fehér és Hunyad megyére is. Hasonló megosztást eredményezhet a Székely Ifjak Fóruma csoport, de román pártok listájukon befutó helyeken is szerepeltetnek magyar jelölteket, magyar szavazatokra számítva. Megosztó tényezőnek nevezte Borbély Imre függetlenként való indulását, mert a közösségért nemcsak a parlamentben lehet dolgozni. Markó Béla cáfolta a sajtóban megjelent hírt, hogy koalíciós tárgyalást folytatott volna a kormánypárttal. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Dr. Garda Dezső /Gyergyószentmiklós/ az RMDSZ képviselő-jelöltje történész, a Gyergyói Népfőiskola létrehozója akinek több mint száz történelmi dolgozata és két szakkönyve látott napvilágot /Gyergyó a történelmi idő vonzásában, 1992-ben és Székely hadszervezet és faluközösség, 1994-ben/, két újabb kötete kéziratban van: Székely társadalom a XVI-XVII. században és a Gyergyóalfalu története. Garda Dezső sokat foglalkozott a közbirtokossággal, törvényi úton vissza lehetne szerezni ezeket a területeket. - Ő alakította meg 1989-ben az RMDSZ-t Gyergyószentmiklóson és részt vállalt az RMDSZ létrehozásában a Gyergyói-medencében. Garda Dezső dolgozta ki a székelyföldi főiskolai hálózat gondolatát. - A választáson a megosztottság nagy veszélyeket rejt. Veszélyes például a Székely Ifjak Szervezetének indulása, amely a Vatra Romaneasca egyik szatelitszervezete, s azt vallja, hogy a székelyek nem voltak soha magyarok, de Nagy Sándor indulása és a magyar független jelölt indulása is veszélyes. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

Fülöp Lajos, Székelykeresztúr RMDSZ-szervezetének elnöke visszautasította azt, hogy a városban működő Székely Ifjak Fóruma /SZIF/ bírálta a városi RMDSZ-szervezetet, a velük interjút készítő Inczefi Tibor nem kereste meg őket, hogy kifejtsék nézetüket. A régi egységfrontos tisztségviselők szinte mind a SZIF soraiból kerültek ki. Kezdetleges kiadványaikban azt hirdették, hogy a székely nem magyar, hanem külön etnikum, továbbá a magyarok elnyomják őket. Az 1992-es választásokig szinte semmit sem lehetett róluk hallani. Most újból előjöttek. A háttérben sötét erők állnak. Zavaros történelmi fejtegetéseik máris a román szélsőségesek malmára hajtják a vizet, akik azt hirdetik, hogy a székelyek elmagyarosodott románok. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

A SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 6-án alakult meg, akkor még az RMDSZ aktív támogatója volt. Később azonban Borbély Levente az önálló székely nemzet képviseletét hirdette meg Zengő Nyíl című, 1991-es felhívásában. Ebben már szembefordult az RMDSZ-szel, kirohant azok ellen, akiket anti-székelyeknek hívott, köztük volt Sylvester Lajos, Magyari Lajos költő és Fülöp Lajos székelykeresztúri múzeumigazgató. A SZIF tehát a káros megosztást szolgálja. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész már 1992-ben megfogalmazta véleményét, melyet a Tiszatáj (Szeged) 1992/6-os számában publikált. Megállapította, hogy a Borbély Levente, a SZIF ideológusa azt bizonygatja, hogy a székelység külön nemzet. Mindez politikai hazárdjáték. A kovásznai Fábián Ernő pedig megírta, hogy Dumitrascu konstancai szenátor, egykori kommunista párttörténész valóságos szózatot intézett a székelyekhez, hogy elégeljék meg a magyarok elnyomását és szabaduljanak meg a galád magyaroktól. /Fülöp D. Dénes: Önpusztító SZIF-ideológia. Nem magyar a székely? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 31./

Kovászna megyében a választás eredménye: 139 794 érvényes szavazatból Frunda Györgyre 96 771 fő /69,2 %/. A szenátorokra adott 138 086 szavazatból az RMDSZ jelöltjei 98 081 -et kaptak /71,0 %/ , a Magyar Szabaddemokrata Párt 1288-at, a képviselőre adott 137 646 vérvényes szavazatból az RMDSZ nyert el 96 585-öt /70,2 %/, a Magyar Szabaddemokrata Párt 891-et, a Székely Ifjak Fóruma 836-ot. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

Hargita megyében 217 702-en mentek el szavazni, ez 87,01 %-os részvételi arányt jelent. Az elnökjelöltek közül Frunda György 171 907 szavazatot kapott /80,48 %/, a második Iliescu /11 587/, harmadik Constantinescu /11 288/. A képviselőházi listán az RMDSZ 171 758 szavazatot kapott /81.4 %/, a kormánypárt 8 374-et. A független Borbély Imre mindössze 2 356 voksot nyert el, a Székely Ifjak Fóruma 860-at, a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt 405-öt, a két cigányszövetség 1500-at. - Az RMDSZ szenátorlistája 177 113 szavazatot kapott, a kormánypárté 7 732-t, a Demokratikus Konvenció 6 984-et. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

Hargita megyében az RMDSZ 30 polgármesteri, 570 helyi és 27 megyei tanácsosi mandátumot nyert az első fordulóban. 263 716 szavazópolgár szerepelt a megyében a választói névjegyzékeken, a polgármester-jelöltekre leadott érvényes szavazatok száma 145 537 volt. E szavazatok megoszlása: RMDSZ - 70 337, függetlenek - 53 879, Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) - 7504, Nemzeti Liberális Párt (PNL) - 3706, Szövetség Romániáért (APR) - 2508, Székely Ifjak Fóruma (SZIF) - 1662, ezenkívül több párt kapott ezren aluli voksot, a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt 253 szavazatot kapott. A szavazatok alapján a megye 58 településén 30 polgármesteri mandátumot nyert az RMDSZ, 6 mandátumot a független jelöltek, 2 mandátumot a PDSR és egyet a PNL. 19 településen második polgármester-választási fordulót tartanak jövő hét végén. - A helyi tanácsosokra leadott érvényes szavazatok száma 132 751 volt. A megye helyi önkormányzataiban megpályázható 786 tanácsosi mandátum a következőképpen oszlik meg: RMDSZ - 570 (69 683 szavazat), függetlenek - 76 (39 422), PDSR - 41 (4784), PNL - 28 (4009)... az Udvarhelyért Polgári Egyesület - 8 (4383). A megyei tanácsosi jelöltlistákra leadott érvényes szavazatok száma 132 318 volt. A 37 mandátum a következőképpen oszlik meg: RMDSZ - 27 (81 827 szavazat), APR - 6 (4408) és Udvarhelyért Polgári Egyesület (UPE) - 4 (4781). /Fölényesen vezet az RMDSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 8./ Csíkszeredában a polgármester-jelöltek közül dr. Csedő Csaba István független jelölt kapta a szavazatok 67 %-át, Bíró Albin RMDSZ-jelölt pedig a 20 %-át. Csíkszereda tanácsába 20 RMDSZ-es és egy független /Bencze Zoltán/ jutott be. /Színmagyar tanács Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

"Székelykeresztúron a Székely Ifjak Fóruma nyomban a rendszerváltás után, 1990-ben alakult meg és hamarosan a kétszázas létszámot is túllépte. A későbbiekben újságokat, sőt könyvecskét adtak ki. Céljuk mitsem változott napjainkig: információhoz juttatni a helyi lakosokat. Az országban az elsők voltak, akik a város nevét rovásírással is megjelölték a ki- és bevezető főútszakaszokon. Most megnyílt a székelykeresztúri Székely Ifjak Fórumának (SZIF) irodája. A fórum elnöke, Kiss József elmondta, az utóbbi években a közéletből való kimaradásukat az irodahelyiség és a modern felszerelés hiánya okozta. Az információs és tanácsadó iroda létrehozására benyújtott pályázatukat elfogadták. Az iroda pályázatokat is előkészíthet, de iskolai, egyetemi felvételikhez szükséges információkkal is ellátja az érdeklődőket. /Szente B. Levente: A Székely Ifjak Fóruma. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 19./"

Mi történt 1989 decemberétől 1990 májusáig?
Ismeretlenek tüntették el az iratanyag egy részét, egyesek máig ódzkodnak mesélni az egyes településeken történtekről: a 89-kutatás résztvevőivel beszélgettünk.
A hiányos dokumentumok és a máig az emberekben élő félelem is akadályozza az 1989 végén és 1990 elején több erdélyi városban történtek rekonstruálását, az egyesek által forradalomnak, mások szerint puccsnak nevezett eseménysor kapcsán. Idén indult a Kisebbségkutató Intézet és a Progress Alapítvány közös kutatási projektje a '89-es események kapcsán Bárdi Nándor történész kezdeményezésére. A kutatás többek közt azt célozza, hogy a még meglévő dokumentumokat – újságokat, plakátokat, fényképeket, videó- és hangfelvételeket, iratokat, jegyzőkönyveket stb. – összegyűjtse, és ezek alapján rekonstruálja az 1989 végétől 1990 májusáig történt események kronológiáját, elsősorban a romániai nemzeti kisebbségek szemszögéből. A különböző városok a temesvári események visszhangjára reagálva mind-mind megélték a maguk „kis forradalmait”; több helyen is halálos áldozatokat követeltek az események, lincselések is voltak. Ebben az öt hónapos intenzív periódusban alapították meg a Nemzeti Megmentési Front helyi szervezeteit, az RMDSZ-t, a MADISZ-t, illetve számos kisebbségi szervezetet is. A marosvásárhelyi etnikai konfliktus, a fekete március kihatott más településekre, az ottani magyar-román viszonyokra. Ennek visszhangjára, illetve a máig tisztázatlan, háttérben folyó események, szerepek felderítésére is fókuszál a kutatás; a vizsgált periódus záróeseménye az első szabad választás 1990 májusában.
A kutatás során a fontosabb erdélyi városokban, municípiumokban, ahol jelentős számú kisebbség él, egy-egy helyi kutató igyekszik összegyűjteni a fellelhető dokumentumokat. Gondot jelent, hogy több erdélyi városból is a kilencvenes évek elején ismeretlenek elvitték felsőbb utasításra a Nemzeti Megmentési Front irattárát. „Elsősorban magyar szempontú kronológiák készülnek, de igyekszünk a jelentősebb kisebbségekre is odafigyelni, elsősorban Temesváron, Aradon, Szatmáron, Nagyváradon, Nagybányán, ahol több nemzetiség is együtt él. Elsősorban megyeközpontokat választottunk, illetve van néhány olyan kisebb város, amely bár nem megyeközpont, de fontos, hogy megjelenjen. Remélhetőleg sikerül a 89-es események magyar értelmezését is bevinni a román történeti diskurzusba” – vázolta az elképzelést Gidó Attila, aki Novák Csaba Zoltánnal együtt kutatásvezetőként koordinálja a helyi kutatók munkáját. A kutatás kiemelten figyel arra, hogyan vesznek részt már a kezdetektől vagy lépnek be utólag a kisebbségek képviselői a hatalmi struktúrákba. A dokumentumokból összeállt településspecifikus kronológiákat ezért interjúkkal is kiegészítik, amelyeket a helyi kutatók olyan személyekkel készítenek, akik cselekvő részesei voltak az eseményeknek a szóban forgó időszakban. Azokban a városokban – eddig összesen 13 településen –, ahol már tavasztól dolgoznak a helyi kutatók a témán, már elkészült az eseménykronológia. „A kutatás első fázisából néhány érdekességet már megállapíthatunk, bár természetesen ezt nem tekinthetjük végeredménynek, hiszen a történelemről való vélekedés szubjektív dolog. Kísérleteztünk az események szakaszolásával, és úgy gondolom, nemcsak az általam kutatott Marosvásárhely esetében érvényes ez, hanem a többi városnál is” – magyarázta kérdésünkre Novák Csaba Zoltán. „Négy szakaszt azonosíthatunk be: a temesvári eseményektől a Ceaușescu-házaspár meneküléséig tartana az első, december 16-22. között. Van egy nagyon rövid időszak, az új hatalmi szerkezet kiépülése december 22-től körülbelül január elejéig. A december 29-től február elejéig tartó időszakot a Nemzeti Megmentési Front határozza meg, majd február elején alakulnak meg a nemzeti egység ideiglenes tanácsai, amelybe már a Fronton kívüli szervezetek is beépülnek: újjászervezett politikai pártok vagy frissen alakult szervezetek. A Nemzeti Ideiglenes Tanács tevékenysége egészen a májusi választásokig alkotja a negyedik időszakot” – mondta. Forradalom volt-e vagy puccs 1989-ben? „Én úgy látom, kettős folyamat találkozik valahol térben és időben. Semmiképp sem hanyagolható el a népmozgalmi része, nagyobb erdélyi városokban – Temesvárhoz hasonlóan Kolozsváron, Szebenben, Brassóban, Marosvásárhelyen – még a diktátor bukása előtt is van nagyobb tömegmegmozdulás, illetve több esetben számos halálos áldozatot követelő beavatkozás a hadsereg részéről. Mindenképp van tehát forradalmi tömegjellege az eseményeknek” – tette hozzá. Ebben az időszakban nagy a kádermozgás; január végére, február elejére olyan struktúra alakul ki, amely gyakorlatilag alárendelt Bukarestnek. Ám azelőtt viszont napokra megszűnik a központi hatalom befolyása, a Securitate visszahúzódik, a régi pártstruktúrák szétesnek, gyakorlatilag az egyedüli erő a hadsereg. „Egyre többen látják úgy bukaresti szemszögből is kutatók, hogy a hadseregnek nagyon fontos szerepe volt, sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Merem állítani, gyakorlatilag a hadsereg döntötte el, melyik legyen az az új politikai struktúra, amely Romániát a változás útján viszi. Ők fogadják el az Iliescu által vezetett új hatalmi struktúra működését, éspedig azért, mert ennek a csoportosulásnak van olyan praxisa, amely lehetővé teszi, hogy az állam működése gyakorlatilag folytatódjon. Nagyon sokan a nomenklatúra tagjai voltak a 60-as, 70-es években, majd valamilyen ok miatt a Ceaușescu-féle pártvezetésből kikerültek” – magyarázta Novák. A székelyföldi városokban egyértelműen magyar szervezésben alakulnak ki az új hatalmi struktúrák. Marosvásárhely érdekessége, hogy ellentétben a többi nagyobb erdélyi várossal, ahol a magyarság viszonylag későn, december 22. után épül be a hatalmi szerkezetbe, itt párhuzamos struktúrák alakulnak ki. A hadsereg minden más nagyobb városban uralja a helyzetet, Marosvásárhelyen azonban az első napoktól kezdve Király Károly révén egy erős magyar mag alakul ki. Novák Csaba Zoltán szerint ez a kettős hatalmi megosztás a fő oka annak, hogy később az indulatok elszabadulnak, nem sikerül stabilizálni a helyzetet.
Néhány kronológiakészítővel az általuk kutatott városokban tapasztalt helyi specifikumok kapcsán a szelterszi társadalomtudományi táborban beszélgettünk, miután a kutatásvezetők bemutatták a projektet a tábor résztvevőinek. Kolozsváron rengeteg halálos áldozatot és sebesültet szedett a forradalom. A magyarság szinte az első percektől képviseltette magát a hatalmi struktúrákban, a politikai, egyházi és diákszervezetek révén is – mondta el kérdésünkre Fodor János történész. A fekete március után, főleg mivel időközben itt is megalakult a Vatra Românească, érezhető volt egy etnikai konfliktus kiéleződése, amelyet azonban sikeresen csillapítottak a városban – tette hozzá a kolozsvári kronológia készítője. A kutatónak szerencsére rendelkezésére álltak a Kolozsvári Rádió korabeli hangfelvételei, az írott sajtó archívuma is megvan. Hátravan még az egyházi, RMDSZ-iratok átvizsgálása. Bár a kutatók nagy része fiatal, és mondhatni gyerek vagy kamasz volt a szóban forgó események idején, Fodor János nem tapasztalt emiatt akadályokat, nem akarták „megmondani neki a tutit” azok, akik felnőtt fejjel érték meg 1989-et. „Mindenhol segítőkész emberekre találtam, különösebb magyarázkodás nélkül sikerült megszereznem a kívánt dokumentumokat, remélhetőleg ez nem változik az adatgyűjtés további fázisaiban sem” – mondta a Transindexnek.
Szatmárnémetiben teljesen békésen zajlott le a forradalom, egy tüntetés volt december 23-án. Megyei és városi szinten is a hadsereg volt az, amely minden fontos tisztséget és pozíciót betöltött, a magyarság képviselőinek csak december végén sikerült bekapcsolódniuk a Nemzeti Megmentési Frontba – mondta el a Transindexnek a szatmári kronológia készítője, Sárándi Tamás. 1990 februárjában a magyarság helyi vezetői megelégedetten nyilatkoznak az elért eredményekről, teljesen békés átmenetként zajlik a magyar nyelvű oktatás visszaállítása, a Kölcsey Ferenc Gimnázium már januárban megkezdi működését. Március elején azonban helyi szinten is megalakul a Vatra Românească, nekik „köszönhetően” zajlik le Erdélyben a Marosvásárhely után a második legnagyobb összetűzés március 15. kapcsán, és a békés folyamat megtorpan – tette hozzá. Szatmárnémetiben igen nehéz összegyűjteni a dokumentumokat, nemhogy a Front irattára, de még a helyi újság korabeli lapszámai sem voltak fellelhetőek. Ami maradt, az az RMDSZ-nél fellelhető csekély anyag – sorolta a buktatókat a kutató, felhívva a közvélemény figyelmét, hogy akinek birtokában van bármilyen kordokumentum, bocsássa rendelkezésre, ezzel is segítve az események megértését. Hargita megyében ebben az időszakban elég sok lincselés történt, így Székelykeresztúron is – itt egy rendőrt öltek meg a tüntetők. Itt is megalakultak a Front, az RMDSZ helyi szervezetei, érdekességként pedig a Székely Ifjak Fóruma, amelynek képviselője később be is jutott a parlamentbe – mesélte Vass Réka. A kisvárosban megoszlanak a vélemények, hogy népfelkelés történt-e, vagy – mint ahogy sok vezető beosztású ember gondolja – megrendezték a „forradalmat”. „Azt tapasztaltam, hogy az emberek készségesek egy bizonyos pontig, érdeklődéssel fogadnak, hiszen ez a témát senki nem kutatta eddig Keresztúron. Ám van egy pont, ahol egyszer csak bezárulnak a kapuk, nem hajlandók se nyilatkozni, sem pedig forrásokat vagy anyagokat a rendelkezésemre bocsátani. Arra szoktak hivatkozni, hogy ha nem is ők, de a családjuk veszélybe kerülhet. Én próbálom mindenkivel tisztázni, hogy nem igazságot tenni jöttem, és nem értékítéleteket megfogalmazni, a kutatásnak ugyanis nem ez a célja. Minden alkalommal hangsúlyozom a Kisebbségkutató Intézet diszkrécióját, azt, hogy ezek az anyagok kutatók számára lesznek hozzáférhetőek” – mondta a helyi kronológia készítője. Kézdivásárhelyen Miklós Katalin készíti a kronológiát. Itt is egy lincselés áll az események középpontjában: Aurel Agache őrnagyot megölik, és a milícia épületét is felgyújtják 1989-ben. Mivel egy román nemzetiségű személy hal meg, a későbbiekben a román hatalom, illetve egyes politikai pártok támogatásával sikeresen kreálnak belőle etnikai ügyet. Miközben máshol az országban a hasonló lincseléseket vagy nem vizsgálják ki, vagy a tettesek általános amnesztiát kapnak, Kézdivásárhelyen öt embert vádolnak. „Az ügynek máig ható következményei vannak, a népharag áldozatául esett őrnagy halála után fotók és tanúvallomások alapján összeállítanak egy vádiratot, amit 1997-ben véglegesítenek, 1999-ben pedig ítélet születik a feltételezett elkövetők ellen. Akik nem menekülnek el, 4-7 évi börtönbüntetést kapnak, illetve pénzbeli kártérítés kifizetésére kötelezik őket. Ám 2002-ben is perek sorozata indul. Végül Strasbourgban mindkét félnek – a vádlottaknak és az ifjabb Agache-nek is – kártérítést ítélnek meg, előbbieknek azért, mert diszkriminatív módon volt összeállítva a perirat, a családnak pedig az ítélet miatti késedelemért” – foglalta össze röviden Miklós Katalin. Nagybányán a hatalomátvétel aránylag békés zajlott. December 23-án nagy tömeg gyűlt össze a város központjában, melynek tetemes részét a környék vállalatainak munkásai adják, és bár az indulatok elszabadultak a megyeháza „bevételénél”, az eseményeknek nem volt súlyosabb sebesültje. A közigazgatási szervekben a katonaság hangsúlyos jelenléte tapasztalható – vázolta kérdésünkre az eseményeket a nagybányai és zilahi kronológia készítője, Kiss Ágnes. A nagybányai fejlemények különlegessége a bányaipari alkalmazottak részvétele, akik tüntetéseket és sztrájkokat szerveznek; követeléseiket Bukarest fokozatosan teljesíti (például béremelés, különböző juttatások). Hálájukat a Nemzeti Megmentési Front és Iliescu-párti tüntetéseken való részvétellel fejezik ki több alkalommal is. További érdekesség, hogy korán megalakul a környezetvédő mozgalom, tüntetéseket és aláírásgyűjtést szerveznek a környezetszennyező anyagokat kibocsátó gyárak ellen. Még december folyamán megalakulnak Máramaros megyében a magyar és német kisebbségi szervezetek, februárban pedig az ukrán (RUSz). Jelentős többségi-kisebbségi konfliktusra nem kerül sor. Zilahon a hatalomátvétel teljesen békésen zajlott. A rendőrség, katonaság, Securitate villámgyorsan átállt. Jelentős többség-kisebbség konfliktusra nem került sor, bár provokációnak minősíthető események akadtak. Például március 15-re virradó éjszaka ismeretlenek festéket öntenek a zilahi Wesselényi-szoborra – foglalta össze Kiss Ágnes. A zilahi kutatást akadályozza, hogy nyoma veszett a megyei Ideiglenes Nemzeti Megmentési Front iratanyagának; elkallódott az a pár múzeumhoz beküldött élménybeszámoló is, amelyek Cornel Grad történész, Gheorghe Şişeşteanu szociológus és Bajusz István muzeológus felhívására érkeztek. A tervek szerint a kronológiákat önálló kötetben jelentetik meg jövőre, illetve egy konferenciát is szerveznek ebben a témában. A kutatás anyaga várhatóan az interneten is elérhető lesz majd az Adatbankban.
Bakk-Dávid Tímea. Transindex.ro

Van egy korábbi is
Bemutatták az első székely bélyeget
Bemutatták szerdán – kiadói szerint – az első székely bélyeget, amelyen Csíksomlyóhoz kötődő, valamint székely nemzeti motívumok láthatók. Ugyanakkor mi már több mint egy hónapja tudjuk, hogy az 1990-es évek legelején Barabás István, a legendás székelykeresztúri Székely Ifjak Fóruma (SZIF) egyik alapítójának bélyege volt a legelső.
„A bélyegek nem csupán postai értékcikkek, hanem a kibocsátó ország vagy nemzeti közösség kulturális névjegyei. Az első székely bélyeg üzenete az, hogy Székelyföld autonómiát szeretne” – hangsúlyozta Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a Székelyudvarhelyért Alapítvány alapító elnöke a budapesti bemutatón.
A székelységet fejezi ki
Hozzáfűzte: ez a bélyeg leírja a székelység Istenhez való ragaszkodását, bemutatja az összetartozás legfelemelőbb érzését, mindazt, amelyet Csíksomlyón megtapasztalhatnak a résztvevők.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke elmondta: a bélyegek szeretetével, gyűjtésével az ember megtanulja az apró dolgokra való figyelést és a pontosságot, mindez hozzájárul ahhoz, hogy különb emberré váljon azoknál, akiket a kis dolgok nem érdekelnek.
A Székelyudvarhelyért Alapítvány megbízásából készült emlékívre és levélzáró bélyegre Csíksomlyóhoz kötődő motívumok és székely nemzeti motívumok kerültek Baticz Barnabás grafikusművész tervezésében. A bélyegen a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobor és a székely címer látható, valamint a Székelyföld felirat szerepel rajta magyarul és rovásírással. A bélyeggel nem lehet postai küldeményt bérmentesíteni, de a kibocsátó úgy véli, bélyeggyűjtők számára értékes filatéliai termék lehet. A levélzárót 25 darabos ívben vásárolhatják meg az érdeklődők, és ötezer sorszámozott emlékívet is forgalomba hoznak.
A bélyeget kibocsátó szervezet korábbi közlése szerint, az első székely bélyeg az autonómiatörekvésekre szeretné felhívni a figyelmet. „Azt üzeni, hogy egy ezer éve a Kárpát-medencében élő nemzeti közösség önrendelkezésre vágyik, Székelyföld Európa részeként akar autonómiát, önrendelkezést saját ügyeiben ugyanúgy, mint a dél-tiroliak, a katalánok vagy a Finnországhoz tartozó Aland-szigeteken élő svédek”.
Utolértük az 1990-es évek úttörőit?
Most pedig nézzük, milyen a legelső székely bélyeg (nem merjük azt írni, hogy legeslegelső, mert még sok minden kiderülhet). Amikor június elején felröppent a hír, hogy készül az első székely bélyeg, a székelykeresztúri Székely Ifjak Fórumának (SZIF) egyik alapítója, Barabás István azonnal feltett a Facebook-ra egy képet, amelyen – egy neki címzett levélen – egy, a Székely Posta által kiadott bélyeg található, amit az angol posta a maga alapos módján le is pecsételt.
Barabást nem sikerült elérnünk, hogy megkérdezzük, ki küldhette neki a levelet – aki egyben a bélyeg készítője is lehet –, ám feltételezésünk szerint Borbély Leventéről van szó, aki az Egyesült Királyságban él. Azoknak, akiknek rövid a memóriájuk, vagy még túl fiatalok voltak, elmondjuk, ő az, aki 1990-ben a székely nép önálló nemzetként való megfogalmazásáért szállt síkra. Barabás és Borbély szervezete volt az, amely az első rovásírásos helységnévtáblát kitette, méghozzá Székelykeresztúron – akkor az RMDSZ-es városvezetés azt felháborodottan levette. Ma jutottunk oda, hogy ezt természetesnek vesszük...
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)