Jogerős ítélet hiányában szállt ki szeptember 24-én a Szatmár megyei gencsi parókiára a bírósági végrehajtó kilakoltatni Szomor Attila református lelkészt. A szatmárnémeti bíróság döntése ugyanis – amely helyt adott Szomor elődje, Bátori Gyula keresetének, és elrendelte a lelkész hivatalába való visszahelyezését, valamint megítélte a jogot számára, hogy újra a parókián lakhasson – még nem jogerős. A döntés ellen az egyházkerület fellebbezett a nagyváradi ítélőtáblánál. A hivatalából sikkasztás miatt másfél éve felfüggesztett Bátorit a nyár folyamán kilakoltatták az épületből, helyét pedig elfoglalta az új lelkész, Szomor Attila. Bátori Gyula munkaügyi pert indított a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ellen, amelyet első fokon megnyert. A világi bíróság határozata ellen írásban is tiltakozott a nagykárolyi egyházkerület lelkészi kara. Az események idején – akárcsak Tőkés László püspök vasárnapi igehirdetésekor – több rendőrautó is kivonult a faluba. „A szatmárnémeti bíróság megsértette a felekezeti törvényt, ugyanis ez a jogszabály szavatolja az egyházak autonómiáját. Ez azt jelenti, hogy a világi bíróságok nem szólhatnak bele az egyházak belügyeibe, nem semmisíthetik meg az egyházi határozatokat – magyarázta Máté Edit. – Mindemellett olyan embert akarnak visszahelyezni a gencsi lelkészi állásba, aki már nem pap, mivel a református egyház augusztus 3-án megvonta Bátori Gyulától a palástviselés jogát, ezzel kizárva őt a papságból. ” /Babos Krisztina: Két lelkész egy lakban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Szatmár megyében a gencsi református egyházközségben kialakult botrány szeptember 25-én az utcán folytatódott, mivel az újonnan kinevezett, illetve a régi lelkész sem tudott bejutni a parókiára. Előzőleg a bírósági végrehajtó azért szállt ki Gencsre, hogy a szatmárnémeti bíróság határozatának értelmében kilakoltassa a lelkészt, Szomor Attilát, és visszahelyezze a nyár folyamán kilakoltatott, hivatalából felfüggesztett papot, Bátori Gyulát. Máté Edit, az egyház jogtanácsosa ez ellen keményen tiltakozott, mert a bírósági határozat még nem jogerős. „Ma reggel le volt lakatolva a lelkészi hivatal és a kapu is” – nyilatkozta Szomor, aki – mivel telefonon megfenyegették – a rendőrség tanácsára nem töltötte a faluban az éjszakát. „Ha jogállamban élnénk, azt mondanám, hogy verjük le a Bátori lakatjait, mert nincs az a törvény, amely a tulajdonost meggátolhatná tulajdonjoga gyakorlásában – jelentette ki Máté Edit jogtanácsos. – Az épület pedig az egyházé, és ebben működik a lelkészi hivatal is. ” Bátori végül beismerte, hogy az éjszaka folyamán ő tette a lakatokat az ajtóra és a kapura. /Babos Krisztina: Lakat a papilakon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Szeptember 24-én kiszállt a bírósági végrehajtó Gencs faluba, hogy a szatmárnémeti törvényszék döntése értelmében kilakoltassa a hivatalban levő lelkészt, Szomor Attilát. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jogtanácsosa ez ellen tiltakozott, mondván, hogy Bátori Gyula sikkasztásért felfüggesztett korábbi lelkész által kezdeményezett munkaügyi perben született bírósági ítélet még nem jogerős, mivel az egyház fellebbezett ellene. Bátori éjszaka lelakatolta a parókiát. A nagykárolyi rendőrfőkapitány kilátásba helyezte, hogy bűnvádi eljárást indít az ellen, aki hozzányúl a lakathoz. Szeptember 26-án kivonult Gencsre a nagykárolyi egyházmegye lelkészi kara Tőkés László református püspök vezetésével, és az ő jelenlétükben az egyházkerület főkurátora, Pap Sándor eltávolította a lakatot az ajtóról. Tőkés László sajtótájékoztatóján ismertette az egyházkerület nyilatkozatát, melyben ismertették a Gencsen kialakult botrány hátterét, ugyanakkor tiltakoznak az ellen, hogy a szatmárnémeti törvényszék megsértette a református egyház autonómiáját, a rendőrség és a csendőrség pedig magatartásával támogatja a törvénybe ütköző cselekedeteket. „Egyházkerületünk megdöbbenéssel tapasztalja, hogy az illetékes hatóságok – a törvényszéki és bírósági fórumok, a bírósági végrehajtó, a rendőrségi és csendőrségi szervek – rendre a bűnpártolás súlyos vétségét követik el, amikor sorozatosan egyházunk rovására járnak el és intézkednek, cinkos módon pártját fogva az állásából fegyelmi úton eltávolított és nagy összegű sikkasztás miatt bűnvádi eljárás alatt álló Báthori Gyula volt lelkésznek – áll a nyilatkozatban. – A történtek után joggal vetődik fel a kérdés, hogy kik állnak a szabadon garázdálkodó Báthori Gyula mögött? Egyházkerületünk a volt lelkész feltételezett szekusdossziéjának kivizsgálását kérte az országos átvilágító bizottságtól. ” /Babos Krisztina: Főkurátori ajtónyitás Gencsen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./

Kulcsot kapott a gencsi református parókiához Bátori Gyula volt helybéli református lelkész, miután június 19-én kiszállt a faluba a végrehajtó gyakorlatba ültetni a szatmárnémeti bíróság határozatát. Bátorit az egyházi vagyon hűtlen kezelésének vádjával felfüggesztette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fegyelmi bizottsága, később kilakoltatták a parókiáról, majd a palástviselés jogát is megvonták tőle. A volt lelkész munkaügyi pert indított az egyházkerület ellen, a világi bíróság pedig helyt adott keresetének, és többek között megítélte számára a parókián való lakhatás jogát. Június 19-én Bátori Gyula meglepetésszerűen érkezett nyolcautónyi rendőr, csendőr és rohamrendőr kíséretében, a kulcsot követelve Szomor Attila hivatalban levő lelkésztől. „Azt mondta, betörik az ajtót, és tesznek másik zárat, ha nem adok kulcsot, így hát kaptak egyet” – magyarázta Szomor. Kérte, hogy várják meg a jogtanácsost, de erre nem voltak hajlandók. A hatósági kivonulás hírére a helybéliek is összesereglettek a papilak udvarára, azonban rövidesen kitessékelték őket onnan. /Babos Krisztina: Két pap egy lakban? = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

Elnapolta a szatmárnémeti törvényszék a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és Bátori Gyula volt gencsi lelkész között folyó perek egyikét, bejelentve, hogy a bírói tanácsban kötelező módon jelen lévő ülnökök mandátuma június 30-án lejárt. Az egyházkerület egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt felfüggesztette Bátorit, majd egy zsinati határozattal megfosztotta palástjától, és bírósági úton kilakoltatta a parókiáról. A volt pap világi bíróságon támadta meg a zsinati határozatot, a szatmárnémeti bíróság döntése alapján pedig őt jogilag „visszaköltöztették” a papi lakba, azonban nem foglalta el egykori lakását, ahol jelenleg a hivatalban levő lelkész, Szomor Attila él. Az egyház emiatt ismét kilakoltatási pert kezdeményezett ellene a nagykárolyi bíróságon. /Babos Krisztina: Különös elnapolás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Az alkotmánybíróság döntése révén megoldódhat a gencsi ügy és a Báthori Gyula által indított munkajogi perek garmadája – tájékoztatott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége. Az alkotmánybíróság kimondta, hogy a kultusztörvény nem ütközik az alkotmány előírásaiba. Ennek megfelelően a közjogi bíróságok nem bírálhatják felül az egyház fegyelmi ügyekben hozott, munkajogi következménnyel járó döntéseit. Szatmárnémetiben augusztus 21-én kerül sor a gencsi ügy soron következő tárgyalására, ekkor terjesztik a törvényszék elé az alkotmánybírósági döntést. Mint ismeretes, a Szatmár megyei Gencs volt református lelkipásztorát, Báthori Gyulát 2006 februárjában az egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt felfüggesztették tisztségéből, később palástjától is megfosztották. A lelkész azonban a szatmárnémeti törvényszékhez fordult. /Fied Noémi Lujza: Előrelépés a gencsi ügyben. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./ Előzmény: Babos Krisztina: Különös elnapolás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Bűnvádi eljárás Tőkés ellen
A legfelsőbb bíróság bűnvádi eljárást kezdeményezett Tőkés László EP-képviselő ellen bírósági végzés végrehajtásának megakadályozása miatt. A vád szerint Tőkés 2007-ben még hivatalban levő református püspökként megakadályozta a lelkészi testületből kizárt Báthori Gyula hivatalba való visszahelyezését annak ellenére, hogy a gencsi pap megnyerte az egyházkerület ellen indított pert. Korábban Báthori emiatt már bűnvádi panaszt emelt Tőkés ellen, ám az eljárást megkezdését az ügyészek elutasították.
A legfelsőbb bíróság megállapította: az ügyészek „hanyag munkát végeztek”, a bűnvádi eljárás megkezdése ugyanis indokolt volt. Báthorit egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt felfüggesztette állásából, majd palástjától is megfosztotta a KREK fegyelmi bizottsága, ami a papságból való kizárást jelenti. Kiebrudalását Báthori polgári peres úton támadta meg; a Szatmárnémeti Bíróság a lelkésznek adott igazat, visszahelyezte állásába, s kimondta, hogy joga van a gencsi szolgálati lakáshoz is.
Az egyházkerület megfellebbezte a döntést, miközben a sértett lelkész előbb csak végrehajtó, majd pedig karhatalmi erők segédletével igyekezett elfoglalni a parókiát. Báthori ezután a bírósági végzés végrehajtásának megakadályozásával vádolta meg Tőkést és a KREK által időközben Gencsre kinevezett Szomori Attila segédlelkészt. Lapunknak tegnap nem sikerült elérnie az EP-alelnököt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Felmentették Pécsi Ferenc volt Szatmár megyei parlamenti képviselőt
Helyteleníti Pécsi Ferenc volt Szatmár megyei parlamenti képviselő a bírák számára biztosított széles körű mentelmi jogról szóló döntést. Portálunknak elmondta, a saját bőrén volt kénytelen megtapasztalni, mennyire részrehajló ítéletek születhetnek egyes esetekben elsősorban azért, mert a döntéshozók lényegében nem vonhatók felelősségre.
Az ex-honatya azért fordult lapunkhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön a nagyváradi fellebbviteli bíróság február végén hozott jogerős döntése, miszerint minden vád alól felmentik abban az okirat-hamisítási ügyben, melyben korábban hároméves letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
Mint elmondta, fontosnak tartja, hogy az ügyében hozott elmarasztaló ítéletet követően a felmentéséről is értesüljenek az emberek, mivel a sajtóhírek miatt sokan a mai napig azt hiszik, hogy be van zárva.
Pécsi Ferenc ellen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) kezdeményezett vizsgálatot öt évvel ezelőtt, ennek nyomán született a szatmárnémeti bíróság ítélete. Mint kifejtette, a DNA ügyészei olyan törvénytelenséggel vádolták, ami nem volt elkövethető: állításuk szerint ugyanis a Vállalkozók Fóruma Egyesület és a Kis- és Középvállalkozásokat Fejlesztő Központ Alapítvány vezetőjeként hamis szerződések igénybevételével hívott le PHARE-pénzeket.
A volt honatya rámutatott: az európai uniós támogatást egy projekt alapján kapták, a kifogásolt szerződéseket pedig – melyekre nyilvános licitet hirdettek – csak utólag kötötték, ezért nonszensz a vádirat. „Szörnyű, hogy milyen disznóságok mennek egyes bíróságokon – adott hangot felháborodásának Pécsi. – Szatmárnémetiben megtagadták tőlem, hogy szakértői jelentést vegyek igénybe, hiába magyaráztam, hogy mindenki össze-vissza beszél, mert fogalmuk sincs az EU-s pályázatokra vonatkozó szabályokról.”
A volt képviselő a hároméves börtönbüntetésről szóló döntést megfellebbezte a nagyváradi fellebbviteli bíróságon, ahol megalapozatlannak nyilvánították a szatmárnémeti bíróság határozatát, és az ügy újratárgyalását rendelték el. Másodjára felmentő ítélet született, amit a DNA támadott meg – ennek nyomán döntött pár napja jogerősen úgy a nagyváradi fellebbviteli bíróság, hogy helyben hagyja a második szatmárnémeti ítéletet.
„Ráment erre az ügyre öt év az életemből és az egészségem” – kesergett Pécsi Ferenc, aki szerint a DNA-vizsgálatot eredményező feljelentés az egyik volt alkalmazottjától származott, aki bosszút akart állni rajta, mivel feljelentette a rendőrségen sikkasztás miatt. Hozzátette: a másik ügy, melyben több mint 40 ezer lej hűtlen kezelésével vádolja egykori beosztottját, még mindig az ügyészségi kivizsgálás szakaszában van.
Babos Krisztina
Székelyhon.ro,

Búcsú a bíróságtól
Visszafogottságra intenék mindenkit, aki máris valamennyi későbbi hasonló helyzetet – írásba adom: nem ez volt az utolsó… – alapvetően befolyásoló precedensként kiáltaná világgá a szatmárnémeti bíróság döntését, miszerint az autonómiáról beszélni nem szélsőséges cselekedet.
Természetesen sajtómunkásként is üdvözlöm a Gazeta de Nord-Vest című lap elmarasztalását, amely valótlanságokat állított, valamint uszított egy másfél évvel ezelőtti autonómiakonferencián elhangzottak nyomán.
Ugyanakkor nem feledhetem a sajtó felelősségét tárgyaló hazai jogszabályok kezdetlegességét és kuszaságát, amely a korrektül szókimondó sajtóálláspontokat esetenként a szélsőségesség ugyanazon kategóriájába sorolja, mint a másik náció kiutasítását szajkózó beszámolókat.
Az autonómiakérdések nyilvános tárgyalásának tükrözése amúgy kényes kérdés. Nem a megszokott, elszakadást, bomlasztást vizionáló tudósítások értelmében, hanem azért, mert a kollégák többsége nemcsak a terminológia tekintetében képzetlen, de sok esetben a történelmi példák és párhuzamok felsorolásába is súlyos hibákat elegyít. S akkor az önrendelkezés által felvillantott – helyenként be is bizonyított – lehetőségek empatikus kezeléséről még nem is beszéltünk.
A bírósági határozat viszont arra mindenképpen jó, hogy fokozott figyelemre intsen. Például abban a tekintetben, hogy ha a „baráti” román sajtó megvilágosítása hiú ábránd is, a csak információhiányból fakadó gyanakvások eloszlatása roppant fontos feladat. És teljesíthető. Főleg, hogy immár bírósági indoklás is lobogtatható, miszerint az autonómia Európa más országaiban működő intézmény.
A történet persze még rengeteg fordulatot ígér, jót és kevésbé kedvezőt egyaránt. Hazai pályán is. Az akadályok sikeres vételéhez olyan művi gátakat kell még lebontani, mint például a partiumi és székelyföldi autonómiaformák és -esélyek szembeállítása.
Mert egy szóhasználatában, gazdasági-társadalmi beágyazásában koherens üzenet folyamatos hangoztatása nagyságrendekkel csökkentené annak a veszélyét, hogy bírósági fórumokon tárgyalják egy közösség önrendelkezési jövőképét. Ami, ugyebár a szatmári precedens ellenére továbbra is kétesélyes ügy.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

A CEMO is állásfoglalást adott ki a Kereskényi-per kapcsán
Szatmár megyei RMDSZ után a CEMO is állásfoglalást adott ki annak a pernek a kapcsán, amelyben a civil szervezet a szatmárnémeti polgármestert, polgármesteri hivatalt és a helyi tanácsot perelte a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. A CEMO ügyvezető igazgatója, Szigeti Enikő által jegyzett állásfoglalást az alábbiakban közöljük: „A szatmárnémeti kétnyelvű utcanévtábla per alapfokú tárgyalása 2017. március 2-án volt a Szatmárnémeti törvényszéken. Miután alapfokon a Bíróság elutasította kérésünket, szervezetünk fellebbezést nyújtott be, a nagyváradi fellebbviteli bíróság, november 1-én tárgyalta az ügyet. A másodfokú bíróság is elutasította kérésünket. Jelenleg még nem ismerjük a fellebbviteli bíróság teljes indoklását. Bár a pert a CEMO 2016-ban, még Dorel Coica polgármestersége alatt indította, később sem szüntette meg, mivel az új, immár magyar városvezetőség sem változtatott az általunk jogsértőnek vélt helyzeten, holott erre minden törvényi lehetősége meglett volna. Szervezetünk álláspontja szerint a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó kérelem a magyar közösség létező jogaira és Románia nemzetközi szerződésekben vállalt konkrét állami kötelezettségekre épül. 1995-ben Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségi Keretegyezményt, melyben kötelezettséget vállalt, hogy a hagyományosan nemzetközi kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakott körzetekben a helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják. Ugyan a 2001-ben módosított helyi Közigazgatási Törvénybe nem kerültek be az utcanévtáblákra vonatkozó Keretegyezmény cikkelyek, a román állam által ratifikált egyezmények a hazai jog részét képezik és a román állam kötelezi magát, hogy következetesen és jóhiszeműen teljesítse az általa részes félként aláírt szerződésekből fakadó kötelezettségeket (Románia Alkotmánya, 11. szakasz). 2008-ban a az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája (Nyelvi Karta) is ratifikálásra került, mely szintén biztosítja ezen nyelvi jogokat. A szatmárnémeti önkormányzat nevében, Kereskényi Gábor RMDSZ-es polgármester, azzal indokolta a kétnyelvű utcanévtáblák elutasítását, hogy azok kihelyezése megterhelné a város költségvetését, továbbá azzal érvelt, hogy nem létezik törvényes szabályozás a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének rendezésére. A releváns kisebbségi jogi nemzetközi szerződésekről, mint például a Nyelvi Kartáról, pedig azt állította, hogy az egyezmény (csak)irányadó elveket (principii orientative) tartalmaz. Valamint azt is hozzátette, hogy Románia ugyan ratifikálta a Nyelvi Kartát, azonban Írország, Franciaország, Belgium és Görögország nem ratifikálták az egyezményt. (Kereskényi Gábor válaszirata itt található) Véleményünk szerint az utcanévtáblák kihelyezése ellen felhozott érvek nem elfogadhatóak, hiszen a romániai magyar közösség anyanyelvhasználati jogainak érvényesítése szempontjából, teljes mértékben irreleváns, hogy a Nyelvi Kartát melyik más ország nem ratifikálta. Románia ratifikálta az egyezményt, ami mellesleg nem irányadó elveket, hanem kötelezettségeket fogalmaz meg, melyeket Románia Alkotmánya automatikusan beemelt a hazai jogba a szerződés ratifikálásával. Az érv mely szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése többlet terheket róna az önkormányzatra szintén elfogadhatatlan, hiszen többletkiadás nem indokolhat jogsértést. A romániai magyar lakosok adófizető polgárok, és míg nyelvi jogaik érvényesítése valóban többletforrásokat jelent, ezen kötelezettségek teljesítését (és a velük járó többletköltséget) Románia vállalta, következésképpen nem tagadhatja meg. Azt pedig különösen sajnálatra méltónak tartjuk, hogy a város magyar polgármestere is túl drágának tartja a kisebbségi jogok érvényesítését. A fentiek fényében azt is kijelenthetjük, hogy akárcsak a város előző polgármestere, Dorel Coica, szatmárnémeti városának mostani magyar vezetősége sem tekinti sem jogi, sem politikai kötelezettségének a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését megkövetelő nemzetközi kisebbségi jogok érvényesítését. Ez egyértelműen rámutat a kisebbség politikai részvételének egy nagy hiányosságára: sem egy magyar polgármester,sem egy 40%-os magyar magyar frakció a helyi tanácsban nem jelent feltétlenül még garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére. A közelmúltban elbukott közigazgatási törvény módosítás projekt, amely kötelezővé tette volna a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését előrelépést jelenthetett volna, azonban úgy tűnik egyhamar nem fog megvalósulni. A város mostani vezetősége megoldhatta volna a problémát és megszüntethette volna a kisebbségi jogot sértő állapotot azzal, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően kiteszi a kétnyelvű utcatáblákat, hiszen azok kihelyezését egyetlen helyi törvény sem tiltja. Szintén sajnálatos, hogy több mint húsz évvel a Kisebbségi Keretegyezmény ratifikálása óta a bíróságok még nem tudják, vagy nem akarják helyesen értelmezni az ország által ratifikált nemzetközi kisebbségi jogi egyezményeket, és az állami szervekkel megfelelően érvényesítetni az azokból fakadó állami kötelezettségeket. (az elsőfokú bíróság ítélete itt érhető el) A CEMO továbbra is kiemelten fontosnak tartja a romániai magyar közösség anyanyelvhasználati jogainak alkalmazását célzó stratégiai pereket, hiszen ezekkel a folyamatokkal nemcsak tesztelni lehet a romániai igazságszolgáltatás kisebbségi jogokhoz való hozzáállását, hanem idővel érdemi változásokat is el lehet érni ezen a téren. Háttér: A Civil Elkötelezettség Mozgalom 2016. januárjában indította el a stratégiai pereskedés projektjét. Az első stratégiai pereinket a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya miatt indítottuk Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben. Románia azt vallja, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvényes előírásokat betartja mégis számos, magyarok által nagyszámban lakott településen, az utcanévtáblákon mindmáig nem sikerült az utcák és terek neveit kétnyelvű formátumban kifüggeszteni. Az Európai Unióban úgy tekintenek Romániára, mint egy olyan tagállamra, amely törvényei által példás módon rendezte a kisebbségi és anyanyelvhasználati kérdést. Csakhogy ezeknek a törvényeknek az alkalmazása még mindig várat magára. Az utcanévtábla perek jogszabályi háttere: Romániai Alkotmánya, a 215/2001-es Helyi közigazgatási Törvény, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartája, a Kisebbségi Keretegyezmény és a Román-Magyar alapszerződés (1996, Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jó szomszédságról).” Transindex.ro