Szászrégenben a református egyházközség DIO Háza közéleti szerepet tölt be a helyi magyar közösség életében. Megnyílt Bak Áron református lelkész festményeinek tárlata, október 7-8-a között az Európai Protestáns Szabadegyetem Erdélyi Egyesülete itt tartja konferenciáját Bartók Erdélyben és Amerikában címmel, 10-én pedig a templom és a ház ad otthont a református zsinatnak, amelyen a Királyhágó-melléki és az Erdélyi Református Egyházkerület 30-35 zsinati tagja vesz részt, püspökeik vezetésével. /Damján B. Sándor: Derűs látvány, tisztuló muzsika. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Újabb gyülekezet létrehozásával, a szociális háló kiterjesztésével és számos rendezvény szervezésével próbálja életképesebbé tenni a fogyatkozó szászrégeni református közösséget Demeter József lelkész. Szembesülnie kell a megállíthatatlan apadással. Demeter József aggasztónak tartja, hogy huszonöt év alatt a szászrégeni gyülekezet lélekszáma csaknem egyharmaddal csökkent: 3300-ról 2200-ra. A város többi részében élő hívekkel együtt a reformátusok száma eléri az ötezret. A kivándorlás ugyan véget ért, azonban a „hiányzó nemzedék” most kezdi éreztetni hatását. A temetések száma az évi negyven-ötven között mozog, míg a keresztelőké ennek még a felét sem közelíti meg. Másik, apadást okozó jelenség: az állomás környéki ipari negyed reformátusai közül egyre többen kezdtek el ortodox templomba járni. Az idős híveknek ugyanis nehéz volt megtenni az állomástól a felsővárosig vezető két-három kilométeres emelkedőt. Demeter József ezen is segített, új gyülekezetet hozott létre, és imaházat épített a negyed lakóinak. Az eredmény megmutatkozott: az új hajlékban ma már harmincan-negyvenen látogatják az istentiszteleteket. Szászrégenben a református egyház aktívan kiveszi a részét a magyarság művelődési életének szervezésében, továbbá szociális szolgálatot is nyújt. A diakóniáról, ifjúságról és oktatásról elnevezett DIÓ Házban huszonkét rászoruló gyereknek biztosítanak meleg kosztot, illetve huszonhárom idős felnőttnek hazaszállítják a kétfogásos ebédet. A nehéz helyzetben lévő tanulókat ösztöndíjban részesítik. A rászorulók között sem felekezeti, sem etnikai alapon nem tesznek különbséget. A havi egy-két vagy olykor annál is több kulturális rendezvényt a városban működő Kemény János Irodalmi Társasággal szervezik. A hetven-nyolcvan férőhelyes terem gyakran szűkösnek bizonyul. A legrangosabb rendezvényük a Zengjen a hálaének című pünkösdi kórustalálkozó, amit immár 17 éve szerveznek. A templom harmincöt tagú gyermek- és külön ifjúsági kórussal büszkélkedik. /Szucher Ervin: A pap lelki menedzser is. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

A Szegeden élő Dávid Júlia marosvásárhelyi festőművész tárlata nyílt meg Sepsiszentgyörgyön a Gábor Áron Teremben. A művésznő a szászrégeni református egyházközségnek adományozott, ősi magyar motívumokkal díszített üvegfestményeit állította ki. Egy-egy őstörténeti elemet ,,belopott" minden egyes négyzetbe. Ugyanis kutatásai során arra a meggyőződésre jutott, hogy a festett népi bútorokon vagy székely kapukon, szőtteseken jelentkező elemek, akár Székelyföldön, a Mezőségen vagy Kalotaszegen, még a honfoglalás előtti időkből a „kincstárunkban" meglévő motívumok. Ilyenek a nap és hold, a palmetták, indás motívumok, griffek, szarvasok, kerecsensólymok. Dávid Júlia ezeket egy-egy kazettán megfestette, sőt, tarsolylemezformába is helyezett el mintát.,,Absztrakt festményt az amerikai, francia meg osztrák festő is készít. Tele vagyunk nyugati szeméttel, s ahogy termékeink kiszorulnak a piacról, ki a művészetünk is. Ezért nekünk, magyaroknak nagyon fontos, hogy ne fordítsunk hátat múltunknak” – vallja a festő. „A múltat nem szabad elfelejtenünk, ez erőforrás. ” Dávid Júlia úgy érzi, hogy a mai világban erdélyi festőnek ennél szebb küldetése nem lehet. Az, hogy Szegeden él, pillanatnyi állapot, hozzátette, a végállomás valahol a Székelyföldön. Textilművészként kezdte pályáját, szőtt, anyagra festett, ruhákat tervezett, jelmeztervező is volt, bútort is festett, aztán a grafikával is próbálkozott, az üvegfestés már küldetéssé erősödött benne. /Szekeres Attila: Ősi magyar motívumok (Egy elsikkadt kiállítás – Dávid Júlia üvegfestményei). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

Hagyománnyá vált, hogy minden év pünkösdjén Szászrégen belvárosi református egyházközsége megszervezi a Zengjen hálaének kórustalálkozót. Ebben az évben 27 vendégkórus lépett fel a templomban, melyeket a szervezők nevében Demeter József lelkipásztor köszöntött. A kétnapos rendezvényen a kórusvezetők emlékszalagot vehettek át a vendégfogadóktól. /Jenei Árpád, Szászrégen: Zengjen hálaének – kórustalálkozó Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

Ahol az iskola közel van a templomhoz...
Szombaton 24 tanintézmény diákjainak részvételével tartottak egyháztörténeti vetélkedőt a marossárpataki Adorjáni Károly Általános Iskolában. Az ismeretek felmérése mellett, a szervezők színes és változatos programról gondoskodtak, hogy az esemény felejthetetlen emlék maradjon a résztvevők számára.
A reggeli gyülekező a marossárpataki iskola információs és dokumentációs termében volt, ahol teával és friss kaláccsal fogadták a tanulókat, pedagógusokat, lelkészeket.
Később a református templomba vonultak át a csoportok, ahol Bíró János pókakeresztúri lelkipásztor, a Görgényi Egyházmegye katekétikai előadója tartott nyitóáhítatot. A vetélkedő főszervezője, Fazakas Imola marossárpataki vallástanár egy igeverssel köszöntötte a vendégeket: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban” (2 Pét 3, 18), majd ismertette a vetélkedő mozzanatait.
Hárompróbás megmérettetés
Az iskola épületében megtartott vetélkedő feladatainak megoldására két óra állt rendelkezésre. A csoportok egyháztörténeti tudásának felmérése három részből állt. A zenei résznél a csoportok azt a feladatot kapták, hogy az Erős várunk nékünk az Isten kezdetű zsoltárt elénekeljék. Rend Tamás zenetanár véleménye szerint nagyon sok ügyes, jó hangú tanulót hallottak énekelni, nehéz volt különbséget tenni közöttük az értékelésnél. Az elméleti résznél Luther Márton és Kálvin János reformátorok életével és munkásságával kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk a résztvevőknek. „Változatos, sokrétű feladatokat kellett megoldaniuk a tanulóknak: időrendi sorrendbe tenni eseményeket, kiegészíteni mondatokat, megtalálni a kakukktojást és egyebeket. Itt hasznosnak bizonyult a csoportmunka, egymást kiegészítették, segítették a csapatok tagjai” – nyilatkozta Fazakas Imola. A harmadik próba kreatív feladat volt: egy reformációval, református egyházzal kapcsolatos jelmondattal vagy jelképpel díszített reformációs zászlót kellett készítsenek a résztvevők papírból. Ötletes, tartalmas munkák születtek, itt is több csapat kapott maximális pontszámot.
A versenyt követően szeretetvendégségre került sor az iskola sportcsarnokában, a református nőszövetség tagjai ízletes, meleg fánkot hoztak, de szendvicsből és teából is bőven jutott mindenkinek.
A napi program következő mozzanata a történelmi szoborpark meglátogatása volt, ahol Berekméri Edmond pedagógus beszélt a szoborpark megvalósításának, elkészülésének részleteiről, az itt látható alkotásokról, illetve a település nevezetesebb épületeiről, műemlékeiről (Teleki-kasély, Teleki-kripta).
Kézműves-foglalkozás, Sófár-koncert
A délután négy helyi pedagógus irányításával kézműves-foglalkozásokkal kezdődött. Szalvétatechnikával ceruzatartók készültek, illetve irisztechnikával, papírhajtogatással szíveket alkottak a tanulók a kézműves-tevékenységek műhelyében. Ezt követően a Sófár ifjúsági keresztyén zenekar koncertjére került sor a református templomban. A csoportvezető Banga Gáspár Attila (a Szászrégeni Református Egyházközség kántora) érdeklődésünkre elmondta, hogy zenekarukkal 2008-ban kezdték el nem hagyományos stílusú zenével dicsérni Istent. „A sófár a Biblia legrégebbi hangszere, ezért választottuk zenekarunknak ezt a nevet. Erdély számos településén felléptünk már, s külföldön is énekeltünk. Csapatunk tagjai az évek során változtak, ez a harmadik generáció. A mai koncerten Banga Virág Sára, Banga Dávid Krisztián, Silló Beatrix, Banga Dániel Gábor, Nagy Attila, Banga Márta és jómagam zenéltünk, énekeltünk” – mondta a zenekarvezető.
A paniti csapat végzett az élen
Az eredményhirdetést mindenki nagy izgalommal, kíváncsisággal várta. Az értékelőbizottságban lelkészek és tanárok vettek részt. A legtöbb pontot a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola csapata (Mátyus Evelyn, Kovács Dorottya, Sikó Beáta) gyűjtötte, akiket Nagy Ilona vallástanár készített fel a versenyre. A második helyen a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola tanulói (Bálint Izabella, Szövérfi Kinga Boglárka, Nagy András) végeztek, akiket Bodó Irén-Edith vallástanár készített fel és kísért el a vetélkedőre. Harmadikok lettek a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola diákjai (Barabás Hanga Abigél, Nagy Zsuzsa, Simon Csenge Alexandra, felkészítő tanár Simon Imola). További hét csapat kapott dicséretet, minden résztvevő ajándékot és emléklapot kapott.
A záróáhítaton Stupár Károly helyi református lelkipásztor imádkozott a résztvevőkért.
A versenyről Mózes Sándor marossárpataki iskolaigazgatót is megkérdeztük, aki külön kiemelte a tanulók alapos egyháztörténeti ismereteit. „Isten segedelmével tartalmas napot tudunk magunk mögött, jól megtervezett programsorozattal. Elismerés és köszönet a szervezőbizottságnak, a környékbeli lelkészeknek, a helyi nőszövetségnek, a kisegítő személyzetnek, s gratuláció és dicséret a részt vevő diákoknak, felkészítő tanároknak. Nálunk az iskola közel van a templomhoz, és az önkormányzati épület sincs távol. Szoros együttműködés jellemzi ezeket az intézményeket, érezzük a lelki közelséget, s azt hiszem, ennek köszönhetően minden téren eredményes munkáról beszélhetünk” – nyilatkozta az intézményvezető.
Az egyháztörténeti vetélkedő támogatói az Erdélyi Református Egyházkerület, a Görgényi Egyházmegye, a marossárpataki, tekei és beresztelki egyházközségek, valamint a marossárpataki iskola volt. Berekméri Edmond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)