A spanyol kormány elismerte a „katalán nép” létét. A katalánok (akárcsak a baszkok) eddig nem lehettek nép, mert az önmagukat francia típusú demokratikus köztársaságoknak tekintő államokban az államhatalom legfőbb birtokosa a nép, ez utóbbi pedig az állampolgárok közösségét jelenti. Így aztán ezeknek az államoknak a területén nem lehetnek valódi kisebbségek, vagyis más származású, más nyelvű, más kultúrájú, azaz „idegen” állampolgárok. Az elmúlt fél évszázadban a látszatra már asszimilált népesség jelentős része ráébredt nyelvi-kulturális különbözőségére, és ezt a különbözőséget kulturálisan és politikailag is próbálta megjeleníteni. Az olaszországi Dél-Tirol autonóm területté alakult, Belgium vallon és flamand államszövetséggé változott, Spanyolország föderalizálódott, s az angliai devolúció következtében Skócia és Wales fokozatosan visszanyerte önállóságát. A francia típusú nemzetállam utolsó mentsvára a „nép” fogalma lett. Ha van katalán nép, akkor a katalánok joggal követelhetik, hogy Spanyolországot alakítsák át a spanyolok és a katalánok kölcsönös megegyezésére épülő laza konföderációvá. A „katalán nép” fogalmának elismerése nem jelenti Spanyolország szétesését, inkább hosszú távon államszövetség kialakulása előtt nyithatja meg az utat. /Bíró Béla: „Katalán nép”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

A spanyol kormány bejelentette, felfüggeszti azokat a programokat, amelyek keretében vendégmunkásokat toboroznak különböző országokból, így Romániából is. – A vendégmunkások igénybe vételét közel a nullára csökkentik 2009-ben – jelentette be Celestino Corbacho spanyol munka- és bevándorlásügyi miniszter. Az ország gazdasági krízishelyzetben van, és a munkanélküli segélyt igénylők száma hónapról hónapra fokozatosan nőtt: augusztusban 2,5 millió munkanélkülit tartottak számon, amelyből 500 ezren voltak bevándorlók. Spanyolország munkaerő toborzási egyezményt kötött Romániával is. Törvényesen 750 ezer román állampolgár tartózkodik Spanyolországban, de valós számuk elérheti a milliót is. /Csökkenti a vendégmunkások számát Spanyolország. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Baszk és breton szervezetekkel közösen foglalt állást a katalán népszavazás mellett az SZNT
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Baszk és breton szervezetekkel közösen foglalt állást a Katalónia önállóságáról meghirdetett népszavazás mellett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Izsák Balázs SZNT-elnök egy szerdai marosvásárhelyi sajtótájékoztatón ismertette az állásfoglalást, amelynek aláírói leszögezik: a katalán népnek jogában áll dönteni saját sorsáról. A dokumentumot az SZNT elnöke mellett Andoni Ortuzar, a Baszk Nemzeti Párt elnöke, Francois Alfonzi, az Európai Szabad Szövetség (EFA) elnöke, Jean-Pierre Levesque, a Breton Kulturális Intézet elnöke és Yves Laine, a breton Ordre de l'Hermine egyesület elnöke írta alá.
Az aláírók arra hívják fel a figyelmet, hogy míg Skócia függetlenségének a kérdését az érdekelt felek megállapodása alapján, népszavazással döntötték el, addig Ukrajnában a demokratikus megoldás helyett az erőszak került előtérbe, emberáldozatokat és nagy anyagi károkat követelve. Az Európai Unió és annak tagországai a skót megoldást példaértékűnek tekintették, miközben az ukrajnai erőszakot határozottan elítélték.
Sajnálattal állapították meg, hogy a spanyol kormány nem a skót mintát követi, amikor erővel akarja megakadályozni azt, hogy a katalán nép maga dönthessen a saját sorsáról.
„A népek önrendelkezési joga alapvető emberi jog, és semmilyen körülmények között nem képezheti vita tárgyát! Ha a madridi kormány azt szeretné, hogy Katalónia maradjon Spanyolország része, annak a demokratikus feltételeit kell megteremtenie békés eszközökkel, amelyek meggyőzik a katalánokat arról, hogy maradjanak” - áll a közös állásfoglalásban.
Izsák Balázs a sajtótájékoztató után az MTI-nek elmondta, abban bíznak, hogy a skót modell érvényesül mindenütt Európában, ahol egy közösség az önrendelkezési jogát kéri, függetlenül attól, hogy független államot szeretne, vagy az államon belül szeretne szélesebb döntési hatásköröket. Az elnök hozzátette, az állásfoglalással is jelezni szeretnék, hogy az SZNT nemzetközi kapcsolatokat épített ki, és ápolja ezeket.
A katalán kormány november 9-én "alternatív" népszavazást kíván tartani, melyen azt kívánják megkérdezni Katalónia polgáraitól, hogy állam legyen-e Katalónia, és az új állam független legyen-e Spanyolországtól.
A népszavazást kiíró határozatot és az ezt pótló „alternatív” népszavazás határozatát is ideiglenesen felfüggesztette a spanyol alkotmánybíróság. A katalán kormány szóvivője közölte, fellebbeznek az alkotmánybíróság határozata ellen, és tovább készülnek a vasárnapi népszavazásra.
(MTI)Kolozsvár/Marosvásárhely

Az SZNT nem pártlogikát és pártszempontokat követ
A Székely Nemzeti Tanács nem pártlogikát és pártszempontokat követ. Az üzletember a pénzt számolja, a politikus a szavazatokat. Mi nem számolunk. Amikor valamibe belevágunk, akkor nem mérlegelhetjük azt, hogy esetleg kevés szavazat lesz, és akkor ne is fogjunk bele, mert nem ez a dolgunk – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
A megyei törvényszék nem hozott döntést az SZNT ügyében
Tegnap zajlott a Maros Megyei Törvényszéken az a tárgyalás, amelynek a tárgya az a csendőrségi jegyzőkönyv, amelyben a március 10-én ünnepelt székely szabadság napjának a szervezőit 12 ezer lejre büntetné – jelentette be Izsák Balázs.
– A bíróság úgy ítélte meg, hogy erről a keresetről, amelyben a jegyzőkönyv érvénytelenítését, megsemmisítését kértük, nem tud addig dönteni, míg nem születik a közigazgatási bíróságon zajló másik perben döntés, ahol annak a megállapítását kértük, hogy nem volt törvényes tiltás a székely szabadság napján szervezett felvonulás ellen. A második perben tehát még nincs kitűzött időpont – mondta.
A katalán népnek joga van dönteni a saját sorsáról
Ugyancsak a sajtótájékoztatón ismertette A katalán népnek joga van dönteni a saját sorsáról című közleményt, amelyet a Baszk Nemzeti Párt elnökével, Andoni Ortuzarral, François Alfonsival, az Európai Szabad Szövetség elnökével, illetve két breton szervezet képviselőjével közösen írt alá a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Tegnap délben folyt az egyeztetés, és Izsák Balázs elmondta, hogy ha az aláírók mindegyike beleegyezik, el fogják küldeni a közleményt a madridi kormánynak és a spanyol sajtónak is. A közlemény két modellből indul ki, a skót és az ukrán modellből. A skót modell azt jelenti, hogy Skóciában a skót népnek megadatott az a lehetőség, hogy éljen a demokrácia eszközeivel, és népszavazáson döntsön Skócia sorsáról, ez a demokratikus megoldás, a másik az ukrán modell, ahol a demokratikus megoldás helyett fegyverekkel próbálják eldönteni a jövőt.
– Nekünk egyértelmű az elkötelezettségünk a demokratikus megoldás mellett, úgy gondoljuk, hogy a népek önrendelkezési joga alapvető emberi jog, normális és természetes, hogy népszavazással fejezhesse ki egy közösség az elképzelését a jövőről, illetve arról, hogy függetlenséget akar kivívni, vagy pedig autonómiát szeretne az államon belül, ahogy ezt a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld és a székely nép javára el akarja érni – hangsúlyozta az SZNT elnöke. A közlemény elérhető az SZNT honlapján magyar és angol nyelven.
Népújság: – Hogyan kommentálja az MPP elnökének azt a kijelentését, hogy az EMNP jelöltjére leadott szavazatok csekély száma azt is jelenti, hogy a magyarok nem támogatják az SZNT autonómiastatútumát, lévén, hogy ez volt Szilágyi Zsolt kampányának központi témája?
Izsák Balázs: – Butaság. Ami a szavazatokat illeti, ezelőtt öt évvel azt kértük a választóktól, hogy írjanak egy A betűt a szavazólapra, és ezzel érvénytelenítsék, mert nincs egyetlen jelölt sem, aki hitelesen képviselőheti Székelyföld autonómiáját. Akkor is ott volt Kelemen Hunor a jelöltek között. Ennek ellenére, a hátunk mögött a megszámlálhatatlanul kevés A betűvel, meg tudtuk szervezni a székelyek nagy menetelését. A Székely Nemzeti Tanács nem pártlogikát és pártszempontokat követ. Az üzletember a pénzt számolja, a politikus a szavazatokat. Mi nem számolunk. Amikor valamibe belevágunk, akkor nem mérlegelhetjük, hogy esetleg kevés szavazat lesz, és akkor ne is fogjunk bele, mert nem ez a dolgunk. Amikor a székelyek nagy menetelése előtt azt mondtuk, hogy százezer embert várunk, akkor is elhangzott, hogy kalandorság, mert hátha nem lesznek csak tíz-ezren! És ezzel mi kompromittáljuk magunkat! Nem kompromittáljuk magunkat, mi mozgósítunk. Ez a mi küldetésünk, és ennek megfelelően járunk el. Ha azt kellene megnézni, hogy hirtelen miért ez a vehemens kritika az SZNT-vel szemben, amikor mi tulajdonképpen következetesek voltunk, hiszen az öt évvel ezelőtti kiállásunkhoz képest most annyit változott a helyzet, hogy volt egy jelölt, aki felvállalta a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútumát. Az lenne az oka, hogy most mérhető volt, míg az A betűk nem voltak azok, vagy pedig az, hogy nem éreztek akkora ellenszenvet az A betű ellen, mint Szilágyi Zsolt vagy Tőkés László ellen?...
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Mi a helyzet a katalánok, székelyek és mások önrendelkezési jogával?
A véres katalóniai népszavazással elindult egy folyamat. Európának fel van adva a lecke.
Nagy szimpátiával viszonyulok a népeknek azon jogához, hogy maguk döntsenek a sorsukról. Ezt nem kevésbé tisztelem, mint az egyének önrendelkezési jogát. De milyen körülmények között lehet azt jogosan követelni? És mikor nem?
Nem emlékszem olyan esetre, amikor nem viszonyultam komolyan a nemzetek önrendelkezési jogához, vagy nem viszonyultam ahhoz szeretettel. A katalánok pedig nemzet. A kurdokhoz hasonlóan akkor is azok lennének, ha nem rendelkeznének világosan kijelölt területtel. Amivel viszont rendelkeznek. Mint ahogy saját nyelvvel és történelemmel is.
Tehát, joguk van önrendelkezésre? Nyilvánvalóan. És függetlenségre?
A katalánok erről akarnak október 1-én népszavazást tartani annak ellenére, hogy ezt Spanyolország politikai és igazságügyi hatóságai megtiltották nekik, melyek a népszavazás megakadályozása érdekében megtorló lépésekre, letartóztatásokra és elkobzásokra tértek át. Miért ne lenne?
Végül is milyen jogon sajátítják ki maguknak az „idegenek” a jogot arra, hogy mennyire engedik meg nekik, hogy önmaguk legyenek? Hogy magukért dolgozzanak? Hogy adók és járulékok formájában maguk arassák le e munka gyümölcsét? Hogy a saját értékeiknek megfelelően neveljék gyermekeiket? Hogy anyanyelvükön oktassák őket? Hogy – együtt – valódi autonómiának örvendjenek? Vagy igazi függetlenségnek?
Vajon életképtelennek bizonyult John Locke tézise, mely szerint
egy társadalom csak akkor lehet igazságos, ha a saját érdek vállalásán alapul?
Nem a katalánok és a politikai elemzők az egyedüliek, akik ilyenfajta kérdéseket tesznek fel maguknak. Ez már régóta foglalkoztatja a skótokat, a belgiumi flamandokat, Velence és más észak-olaszországi térségek olaszait, valamint – természetesen – a szlovákiai, ukrajnai és romániai magyarokat is. Ez utóbbiakon belül a székelyek külön, zömmel két megyében kompakt módon élő csoportot alkotnak. Ultranacionalista módon nekik támadni, ahogy az többször is megtörtént, többek között a miccses álhír esetében, nem fogja a lojalitást felerősíteni bennük azon állam iránt, melyben kisebbséget alkotnak.
Európa más térségeiben is hasonló kérdések merülnek fel. A katalánokhoz hasonlóan a többi némethez viszonyítva jobban élő bajorok is sok évtizede több milliárdot fizetnek a poroszoknak, szászoknak és rajnaiaknak, akik gazdaságilag egyértelműen rosszabbul élnek. Bár a szegényebb, sőt kimondottan csóró tartományok javára táplálják a szövetségi költségvetést, az ország fővárosa pedig nem Münchenben van, hanem Bonnból a rajnai térségbe, Berlinbe helyeződött át, nem tudok arról, hogy a világháború óta a Szövetségi Köztársaság déli részén élők bármikor is kérték volna a Németország többi részével szembeni függetlenségüket.
Azt jelentené ez az önmegtartóztatás, hogy a bajorokat nem érdeklik a jogaik és a jólétük?
Dehogy nem. A bajorok a baden-württembergi svábokkal és a hessai kormánnyal együtt kitartóan követelték és jelentős könnyítéseket értek el a szövetségi költségvetésbe befizetett pénzek regionális újraosztásának mechanizmusa terén és ezért visszavonták a német igazságszolgáltatásnak benyújtott panaszaikat. De miért ne lenne joguk a bajoroknak függetlenné válni?
Nem világos. De egy megfontolt válasz számításba fogja venni, hogy nem élnek totalitárius rezsimben, mely – akárcsak a tibeti kínai, vagy a moldovai, ukrajnai, baltikumi és mennyi más helyen létezett szovjet – elnyomná, valamint kitenné őket a gyarmatosításnak és az erőszakos elnemzetlenítésnek. Hanem jogállamban és liberális demokráciában élnek, mely szabadságot és a többi polgárokéval egyenlő jogokat biztosít nekik. A katalánok helyzete sem különb.
Akik már nagyon sok évtizede nem szenvednek francóista csizma alatt.
Helyzetük pont az ellentéte annak, amelyben a koszovói albánok a 90-es évek végén voltak,
akiket a szerb többség, a tekintélyelvű szocialista-fasiszta Milosevity alatt, minden eszközzel üldözött.
Állapotuk a kurdokétól is nagyon különbözik, akiket vérre menően elnyomtak az oszmánok, irániak és szírek, valamint Szaddám Huszein megbuktatása után az irakiak is, amikor aztán az üldözöttek a saját kezükbe vették a sorsukat és – német és amerikai fegyverekkel – még Európát is megmentették az iszlám államtól.
Mindezek azt jelentenék, hogy a katalánok követelései nem örvendenek szimpátiának?
Hogy ne lenne joguk széles körű autonómiára? A legkevésbé sem. Végső soron miért rendelkeznek a baszkok nagyobb autonómiával, mint a katalánok? Mert éveken keresztül fegyverrel a kezükben harcoltak a függetlenségért? Mert a baszk szélsőségesek – a katalánokkal ellentétben – évtizedeken keresztül terrorizmusra és aljas vérontásokra vetemedtek?
Bármelyik underdog szimpátiának örvend. Annál inkább, ha teljes mértékben élvezheti a legálnokabb és leghatékonyabb orosz propaganda támogatását. Mely mindent elkövet, hogy zavart keltsen nyugaton és akadályokat gördítsen az EU és az atlanti struktúrák elé. És annál inkább, hogy a spanyol kormány és az azt vezető Marian Rajoy konzervatívjai, az Alkotmánybíróság bíráival egyetemben, megbocsáthatatlan hibákat követtek el ismételten.
Miután Zapatero szocialista kormánya a 2000-es évek közepén hozott vitatott döntésével megadta a katalánoknak az autonómiát, a konzervatívok megharagudtak és a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, mely 2010-ben a kérdéses törvény nem kevesebb, mint 14 cikkelyét törölte el. Felesleges kihangsúlyozni, hogy ez nagyon feldühítette az elszakadáspártiakat.
Újabban ahelyett, hogy tanultak volna az angolok nyugodtságából, akik engedélyeztek egy elszakadásról szóló skót népszavazást, amit aztán az elszakadáspártiak siralmasan elvesztettek, a madridi központi kormány újra bakanccsal taposott bele Barcelona lelkébe, számolatlan letartóztatásokat hajtva végre. És szavazólapokat elkobozva.
Márpedig nem Guardia Civil-lel és katonai lerohanásokkal, szavazóhelyiségek kapujába állított rendőrökkel és elnyomó lépésekkel lehet leküzdeni az ilyenfajta mozgalmakat. Hanem megfelelő törvénnyel, de ezzel egyidejűleg szép szóval, tárgyalásokkal és engedményekkel, végső esetben akár adózási és kulturális jellegűekkel, valamint valódi autonómiával és a kisebbségek képviselőinek a közügyekbe való valódi bevonásával, valamint racionális érvelésekkel, melyek megértethetik velük, hogy mit veszítenek, ha elszakadnak.
Az EU-hoz tartozást és az ezzel járó előnyöket, például, amiről a katalánoknak a nulláról indulva kellene újra tárgyalniuk, miközben a csatlakozás kérdésében számíthatnak a spanyol vétóra.
Lehet még valamit tenni a katalán–spanyol konfliktus elsimításáért? Fogalmam sincs. Azt azonban tudom, hogy Európa számára nem lehet jó hír az október 1-i népszavazás. foter.ro/cikk

A voksoló katalánok többsége a függetlenségre szavazott
Az előzetes eredmények szerint a voksoló katalánok mintegy 90 százaléka szavazott a függetlenségre a spanyol kormány által illegálisnak mondott vasárnapi referendumon – jelentette be Jordi Turull katalán kormányszóvivő tegnap. A katalán nép jogot szerzett egy független állam létrehozására – jelentette ki Carles Puigdemont katalán elnök Barcelonában. A katalán parlament rendkívüli ülését követően – amelyen a vasárnapi eseményeket értékelték – Puigdemont a népszavazás miatt Katalóniába vezényelt spanyol rendőrök és csendőrök kivonását követelte.
„A reménynek és a szenvedésnek ezen a napján Katalónia polgárai megszerezték a jogot az önálló államiságra köztársaság formájában” – hangoztatta Carles Puigdemont. A katalánoknak joguk van arra, hogy szabad, békés és demokratikus államuk legyen – mondta. Mariano Rajoy spanyol kormányfő vasárnap este Madridban kijelentette: nem volt önrendelkezési népszavazás Katalóniában. Kétmillióan a függetlenség mellett Katalónia 5,34 millió voksolásra jogosult polgárából mintegy 2,26 millióan járultak az urnákhoz, ami 42,3 százalékos részvételt jelent. Közülük mintegy 2,02 millióan voksoltak az autonóm régió függetlenségére, hozzávetőleg 8 százalék nem támogatta a függetlenséget, a többiek érvénytelen vagy üres szavazólapot dobtak az urnába – ismertette Jordi Turull katalán kormányszóvivő. Hozzátette: 15 ezer szavazat számlálása még folyamatban van, a spanyol rendőrség által lefoglalt szavazólapok tartalmát pedig nem ismerhetik. A La Vanguardia lap internetes kiadása szerint a katalán szavazók 6,8 százaléka nem támogatta a régió kiválását Spanyolországból. A katalán függetlenségi népszavazás után az első nap a rendőri erőszak elleni tiltakozásról szólt; a hatóságok és szavazók közötti összecsapásokban a katalán kormány szerint 893 civil sérült meg, míg a spanyol belügyminisztérium az eddigi 33-ról 431-re módosította a sérülést szenvedett rendőrök számát. Katalónia-szerte több ezren vonultak utcára a nap folyamán, hogy elítéljék az erőszakos cselekményeket, Ada Colau, Barcelona polgármestere pedig bejelentette: a városi önkormányzat feljelentést tesz az állampolgárok elleni rendőri intézkedések miatt. Brutálisnak minősítette a rendőri fellépést az a 33 külföldi politikai megfigyelőből álló csoport is, amely a katalán kormány felkérésére érkezett az eseményre 17 különböző országból.
Juncker: jogszerűtlen a népszavazás
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke állásfoglalásában úgy fogalmazott: a spanyol alkotmány alapján a katalán népszavazás jogszerűtlen volt. Amennyiben a referendum az ország alkotmánya szerint zajlott volna, akkor az azt jelentené, hogy a terület az Európai Unión kívülre kerülne. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az erőszak újbóli alkalmazásának elkerülésére szólította fel Mariano Rajoy spanyol kormányfőt. Az uniós tagországok állam- és kormányfőit tömörítő tanács vezetője Twitter-üzenetében közölte, hogy telefonbeszélgetést folytatott a spanyol miniszterelnökkel, akit arra kért, mielőbb előzze meg, hogy a jelenlegi helyzet elmérgesedjen. A katalán népszavazás spanyol belügy, ezért Magyarország nem nyilvánít véleményt a témában – nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök Nagyváradon a közmédia kérdésére. A katalóniai népszavazás nyomán kialakult feszült helyzetre reagálva Teodor Meleşcanu külügyminiszter a spanyol alkotmányt tiszteletben tartó tárgyalásos megoldást szorgalmazott. Az RMDSZ elítélte a katalán függetlenségi népszavazás napján tapasztalt erőszakot. Állásfoglalásában leszögezte: sem az aránytalan rendőri túlkapás, sem más erőszakos cselekedet soha nem vezethet semmi jóra. „Egy ország állampolgárainak, de közösségeinek is joga van a szabad véleménynyilvánításhoz. Amennyiben ez az igény több millió állampolgár részéről fogalmazódik meg, annak semmiképpen sem szabad elkerülnie az ország vezetőinek figyelmét. Tapasztalatból tudjuk: a többség erejének sosem szabad a kisebbségek elnyomására irányulnia egy demokráciában, a többségnek minden körülmény között felelősnek kell lennie az ország területén élő kisebbségekért” – olvasható az RMDSZ állásfoglalásában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Katalán tanulságok
Hajlandó-e ma Romániában valaki a centenáriumi előkészületek során mérlegre tenni, hogy mi magyarok mit nyertünk, mit veszítettünk ebben a száz évben?
Az idén a családi vakáció néhány napját Katalónia fővárosában töltöttük. Autóval mentünk, és még az augusztus eleji kánikulában is felszabadító hatással volt ránk az az ötezer kilométer oda-vissza Marosvásárhelytől Barcelonáig. Illetve csak hazafelé, Romániába belépve ment el a kedvünk az utazástól, hiszen addig gyakorlatilag mindenütt autópályán robogtunk százhúsz-százharminc kilométeres sebességgel, aztán Nagyvárad után hamar visszazökkentünk az itthoni valóságba. Igen, a szó szoros értelmében: zökkentünk, rázódtunk, fékeztünk, aminek persze megvan az a felbecsülhetetlen előnye, hogy nem alszik el a vezető a volánnál, vagy legalábbis sokkal kisebb az esély erre, mint egy unalmas sztrádán.
Nem tehetek róla, ilyenkor mindig eszembe jut, néhányszor már meg is írtam, hogy az egymást követő román kormányok tehetetlenségén túl – egyik-másik kormányban mi is benne voltunk – bizony az Európai Uniótól sem kaptunk támogatást, de még egyetértő rábólintást sem ebben a sztráda-ügyben. Mint egyébként sok másban sem, ami általában Erdélynek és ezen belül nekünk magyaroknak fontos lett volna. Mennyit győzködtük, többek közt én is több alkalommal, az akkori romániai EU-nagykövetet, Jonathan Scheele-t az észak-erdélyi autópálya fontosságáról, de falra hányt borsó volt minden érvünk. Pedig azt is elég nyíltan elmondtam neki, hogy az Erdélyt délkelettől északnyugatig átszelő autóút a román-magyar feszültségek jelentős csökkenéséhez is vezetne, többek közt azáltal, hogy elősegítené az egész régió gazdasági fellendülését, és hasznára lenne az ott élő románoknak és magyaroknak egyaránt.
Nem és nem! Nyugtató, csitító semmitmondásba csomagolva, tulajdonképpen ez volt a válasz. Nem gonoszságból nyilván, hanem botfülűségből minden helyi, regionális, netán etnikai szempontra. Egy délibb nyomvonalat tekintett prioritásnak Brüsszel, olyan megfontolásból, hogy a Balkán felé tartó tranzitforgalmat jobban szolgálná. Akkor még Szerbia és a többi nyugat-balkáni ország instabilnak látszott, majd később ez is változott, szó sincs régóta arról, hogy fő-fő tranzitország lenne Románia.
Érdemes feltenni a kérdést: mi voltunk-e annak idején elfogultak és szűklátókörűek, vagy mégis inkább az EU?
Igaz, ma már senki sem vitatja, hogy prioritás az észak-erdélyi sztráda is, csakhogy azóta Romániában befagyott minden, alig-alig mozdul valami délen is, északon is. A Nagyvárad-Brassó nyomvonalból van egyelőre szűk hatvan kilométernyi autópálya Gyalu és Aranyosgyéres között, és vannak itt-ott Szilágyságban félbemaradt viaduktok, az egykori nagyszabású tervek töredező emlékművei. Lassú ország lettünk, lassan jár a vonat vagy az autóbusz, és lassan épül minden, ha épül egyáltalán. Ennek az okairól is érdemes lenne beszélni újra meg újra, de most katalán utazásunkról akartam szólni. Mi köze ennek az erdélyi infrastruktúra nyomorúságos állapotához, kérdezhetné valaki. Sok köze van, és nem csak olyan értelemben, hogy századszor, ezredszer is elmorfondírozhatunk rajta: ha mások, magyarok, szlovének, olaszok, franciák, spanyolok – most az útvonalat sorolom, amerre jártunk – tudnak utat építeni, a románok miért nem képesek erre.
Sokszorosan súlyosabb tanulság viszont ennél az, ami valójában nem a gazdaság fejlettségéből vagy elmaradottságából adódik, éppen ellenkezőleg, ismételten rá kell jönnünk, akár egy ilyen vakációs úton is, hogy van valami, amitől az EU jövője sokkal inkább függ, mint önmagában a közös piac jótékony hatásától. Részben gazdasági kérdés ez is természetesen, hiszen magam is arról beszéltem az imént, hogy az etnikumközi viszonyokat is pozitívan befolyásolhatná például egy autópálya vagy más hasonló nagyságrendű beruházások, amelyeknél figyelembe veszik az illető régió sajátosságait. És éppen ez a lényeg: a sajátosságok. Más szóval: az identitás, amelynek persze nemcsak nyelvi, kulturális, vallási, hanem gazdasági vonatkozásai is vannak. Azért fontos mindezt tisztázni, mert egyébként nem fogjuk megérteni, hogy mi a baja a nagyon gazdag Katalóniának, és mitől elégedetlen a viszonylag szegény Székelyföld is. (Tudom, nem tanácsos egy mondatban emlegetni Katalóniát és a Székelyföldet, vagy akár Erdélyt, mert netán ránk szakad az ég, de hadd tekintsek el most ettől a kockázattól: nem a követelések azonosak, hanem az elégedetlenségek hasonlóak mindkét esetben: identitárisak.)
Azt is tudom, nem az Európai Unió okozta a katalánok problémáit, jóval régebbi gondokról van szó, mint ahogy mi sem néhány éve, hanem lassan egy évszázada keressük a megoldást, miközben a román politikusok éppen nemzetállami kiteljesedésként, afféle nagyszerű diadalmenetként készülnek ünnepelni 2018-ban a centenáriumot. Nem az EU az oka hát réges-régi keserveinknek, de az EU segíthetett volna, és nem segített. Igazuk van-e a katalánoknak, amikor teljesen függetlenné akarnak válni? Nem tudom. Ők tudják. Igazunk van-e nekünk, amikor azt mondjuk, hogy Székelyföldnek – és általában az erdélyi magyaroknak – sokkal több döntési jogot kellene adni? Igen, ezt viszont mi tudjuk, hogy számos minket érintő kérdésben nekünk kellene döntenünk. Mint ahogy itt lenne az ideje egész Erdély száz esztendejét is végiggondolni, hogy miképpen viselte gondját ennek a hatalmas – a mostani Magyarországnál nagyobb – régiónak a román állam, nézzük meg iparát, mezőgazdaságát, infrastruktúráját. Nem nagyon van mit dicsekedni. Nem az egykori Megéneklünk, Románia fesztiválra emlékeztető rendezvényekkel kellene készülni az évfordulóra, hanem párbeszéddel, kibeszéléssel akár, és főleg az országon belüli – és az országaink közti - román-magyar viszony radikális újragondolásával. Mert számunkra ez a száz év – talán a kilencvenes évek végét, és a kétezres évek első évtizedét kivéve – Erdély multikulturális jellegének fokozatos visszaszorítását jelenti, a Romániára ráerőltetett nemzetállami egyenruhát, amely enyhén szólva derékban bő, hónaljban szűk, ahogy mondani szokás.
Attól függetlenül, hogy miképpen oldódik majd meg ez a spanyol-katalán patthelyzet, a katalán népszavazásból máris ki-ki a maga érdekei szerint, néha homlokegyenest ellentétes tanulságokat próbál leszűrni. A legközkeletűbb vélekedés, hogy mivel Katalónia a leggazdagabb tartománya Spanyolországnak (tényleg: az összterület egytizenhatodán, az összlakosság egyhatodával Katalónia a nemzeti jövedelem egyötödét termeli meg), a katalánok megelégelték, hogy pénzt kell adniuk a szegényebb tartományoknak. Innen kiindulva aztán kétféle konklúzió lehetséges: hogy a túl sok autonómia megárt, mert íme, adod a kisujjadat, és kell az egész karod, vagy pedig éppen ellenkezőleg: aki akar, lehessen minden feltétel nélkül független.
Igen, ismerjük mi is ezeket a „kisujj-érveket”, de főleg a gazdasági indokokat, csakhogy nálunk mindez tulajdonképpen fordítva működik, az egyik oldal szerint Székelyföldnek semmiféle autonómiát nem lehet adni, mert állítólag nem is tudna élni vele, a másik oldalon meg ugyancsak a szegénységet hozzák fel érvként, hogy Székelyföld azért szegény, mert nem dönthet fejlesztési kérdésekben, és nem használhatja erőforrásait úgy, ahogy az neki megfelelne. (Én ezt a szegénységet nem hangoztatnám annyit sem egyik, sem másik oldalon, mert szegény az egész ország, de a Székelyföldnek valóban sajátos jogokra lenne szüksége, illetve általában nagyobb önállóságot kellene adni minden romániai régiónak, és akkor talán Románia is jobban nézne ki.) A történelmi, földrajzi, politikai különbségek miatt értelmetlen lenne analógiát feltételezni, de a ziccert nem hagyhatom ki: a katalánokkal az a baj, hogy túl gazdagok, a székelyekkel meg az, hogy túl szegények.
Vannak, lehetnek mégis általános következtetések: Ukrajnától Skóciáig, a volt Jugoszláviától Katalóniáig számos példából lehetett volna okulni az elmúlt évtizedekben, és anélkül, hogy jósolgatni kezdenénk – netán eldöntenénk, hogy miben van igazuk a katalánoknak, és miben tévedett a vérlázító gumibotozáson innen és túl a spanyol központi kormány -, az EU jövőjéről beszélnünk kell. Ez a jövő: gazdasági kérdés is. Mint ahogy a különböző, saját államisággal nem rendelkező etnikumok jövője szintén: gazdasági kérdés is.
Alapjában véve a nyugat-európai szolidaritást gazdasági érdekek diktálták, amikor a múlt század ötvenes éveiben az Európai Szén- és Acélközösség létrejött, és ez ma sincsen másként. Viszont bármennyire is erősek ezek a gazdasági érdekek, mégis az identitáris kérdésekre adott válaszoktól függ szerintem, hogy sikerül-e a jövőben többek közt egy szoros gazdasági együttműködést is tovább építeni. Sok múlik azon, hogy az Európai Unió vezetői mennyire veszik figyelembe kontinensünk soknemzetiségű mivoltát, és mennyire tudnak olyan egységes, de alkalmazáskor a helyi közösségekhez rugalmasan igazodó direktívákat kidolgozni, amelyek tükrözik ezt a helyzetet.
Lehet, hogy gazdaságilag valamiféle amerikai típusú Európai Egyesült Államok lenne a (leg)működőképesebb, de egy ilyen államszövetségbe, úgy tűnik, nem igazán tudnak végzetes identitásvesztés nélkül beilleszkedni a nemzetek. Identitásvesztéssel vagy identitás-módosulással mindenképpen számolni kell, de a veszteségnek arányosnak kell lennie a nyereséggel. Így van ez az egy közös államban élő etnikumokkal, és így van a közös Európával is. Ismétlem, nem tudom megmondani, hogy a világnak Antoni Gaudít, Salvador Dalít, Joan Mirót ajándékozó, de egykor a nem katalán Pablo Picassót is útnak indító katalánoknak miért rossz a közérzetük Spanyolországon belül. (Az egymás iránti érzelmekről adott némi „tájékoztatást” az az ominózus gumibotozás.) Talán azért nem érzik jól magukat, mert minden autonómiájuk ellenére többet veszítenek identitásban, mint amennyit nyernek például biztonságos piacban, megbízható jövőképben és olyan napi kulturális kínálatban, ami nem hét és fél millió, hanem negyvenhat millió potenciális fogyasztónak szól. Valamit valamiért.
Úgy tűnik, a katalánoknak – vagy egy részüknek – ma rossz üzlet spanyolországinak lenni, és üzleten én most nem a pénzbeli, hanem a közérzeti – identitáris – nyereséget vagy veszteséget értem. Ma is változatlanul az Európai Unió híve vagyok, akárcsak húsz-huszonöt évvel ezelőtt, egyszerűen azért, mert a globalizálódó világ kihívásaira egymagunkban nem tudunk válaszolni. Meg aztán kisebbségi létünkben már az is felbecsülhetetlen győzelem, hogy oda utazunk ebben a multikulturális konglomerátumban, ahova éppen akarunk. Ám ha tartósan fenn akar maradni ez a mi közös Európánk, akkor újra kell gondolni a prioritásokat, és tetszik, nem tetszik, el kell fogadni azt is, hogy így vagy úgy, ilyen vagy olyan formában nemcsak spanyolok vannak az EU-ban, hanem katalánok, baszkok vagy galiciaiak is, és hogy amikor a brüsszeli bürokraták valamit elképzelnek Romániában – mondjuk autópályát –, akkor az itt élő majdnem másfél millió magyar érdekeire – közérzetére – is gondolniuk kell.
Mint ahogy a románoknak sem kellene erről egy pillanatig sem megfeledkezniük.
Hajlandó-e ma Romániában valaki a centenáriumi előkészületek során mérlegre tenni, hogy mi magyarok mit nyertünk, mit veszítettünk ebben a száz évben? Kezdve a kisebbségi származású, de többségi retorikát használó államelnökkel, folytatva a pártelnökkel, akadnak-e felelős politikusok, akik elismerik, hogy jó lelkiismerettel akkor ünnepelhetne ez az ország, ha az utóbbi évek stagnálása, a jogos magyar igények visszaszorítása vagy a már kivívott jogok megcsonkítása után nekünk is nyújtana valamit? Rájönnek-e, hogy a katalán történet nem a meggondolatlanul odanyújtott kisujjról szól, hanem a rossz közérzetről? (Abból is tanulni lehetne, ahogy a kisebbségi jogokról folyton megfeledkező Brüsszel és Washington hallgatásától felbátorodva az állítólag Európa-párti ukrán vezetés nekilátott az anyanyelvű oktatás felszámolásának, és alig-alig lehetett – ne is igyunk még a medve bőrére! – megállítani.)
Az iskolabezárások és zászlólevételek helyett a létező alkotmányos és törvényes rendelkezések tiszteletben tartásával, új jogi keretek kialakításával, méltányos bánásmóddal lehetne nálunk is úgymond jobb közérzetre hangolni a magyarokat (nem pedig olyasmikkel, hogy az Európai Uniós kisebbségjogi szabályozást, a Minority SafePacket próbálja mindenáron megakadályozni a román diplomácia). Persze némi autópálya- és vasútfejlesztés sem ártana, nem beszélve a vidékfejlesztésről. A centenáriumnak meg nem arról kellene szólnia elsősorban, hogy mi volt mostanáig – túl sok jó nem történt velünk ebben a száz esztendőben –, hanem hogy mi lesz ezután.
Egyébként augusztus 14-én reggel indultunk haza Barcelonából, megaludtunk Génuában, aztán másnap ezerszáz kilométert hajtottunk Budapestig. Már itthon hallottuk harmadnap, augusztus 16-án a hírt a terrorista akcióról a Ramblán, talán százméternyire onnan, ahol két nappal korábban laktunk, és ahol délutánonként végigsétálva néztük, ahogy a népszavazásra biztatva vonultak nagy transzparensekkel a jól öltözött barcelonai polgárok, idősek és fiatalok egyaránt. Közben pedig ide-oda hullámzottak a Ramblán az augusztus 13-i FC Barcelona–Real Madrid mérkőzésre készülő szurkolók is. Minden az identitásról szólt körülöttünk, és ez ezután is így lesz. Még akkor is, ha valamikor régen az iskolában még azt tanultuk, hogy „a lét határozza meg a tudatot”. Markó Béla Transindex.ro

Tőkés László elítélte a katalán szavazók elleni fellépést
„Az Európai Parlament jelentős számú tagjával egyetértésben határozottan elítélem a spanyol rendőrség által elkövetett erőszakos cselekményeket” – írta kedd este kiadott közleményében Tőkés László nyugalmazott református püspök, fideszes EP-képviselő. A madridi kormány által illegálisnak minősített vasárnapi függetlenségi népszavazás során alkalmazott rendőri erőszak helyett Tőkés a spanyol–katalán viszony tárgyalások útján megvalósuló, békés rendezését sürgeti.
Az EP-képviselő ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a madridi parlament többsége sem támogatja „Mariano Rajoy miniszterelnök represszív politikáját”, hiszen a népszavazás előtt, „a katalán kormányzati tisztségviselők, valamint a megfenyegetett polgármesterek zaklatása idején” 166-158-as arányban leszavazott egy határozatot, amely támogatta volna a kormány törekvéseit.
„A madridi parlamenti többséghez hasonlóan Európa többi demokratikus országa és polgárai sem érthetnek egyet azokkal az elnyomó és erőszakos módszerekkel, amelyeket a spanyol hatóságok, illetve karhatalmi erők alkalmaztak a vasárnapi népszavazáson a katalóniai választópolgárokkal szemben” – írta Tőkés László.
Korábban a magyar kormány spanyol belügynek minősítette a katalóniai népszavazást, és a rendőri erőszakot sem ítélte el. mno.hu

Románia elutasítja Katalónia egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát
Románia határozottan és visszavonhatatlanul elutasítja Katalónia egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát – közölte a bukaresti külügyminisztérium szombaton.
Spanyolország fontos stratégiai szövetségese Romániának, amely továbbra is határozottan kiáll Spanyolország szuverenitása és területi épsége mellett – olvasható a közleményben. A bukaresti szaktárca leszögezi: egy állam belső rendjének megváltoztatása csak akkor lehet legitim, ha tiszteletben tartja az alkotmányt és a jogrendet.
„Románia következetesen kiáll a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett, amely nem tesz lehetővé területmódosítást az illető ország beleegyezése nélkül. A Katalóniában kialakult helyzet Spanyolország belügye és reméljük, sikerül mielőbb visszatérnie az alkotmányos rend keretei közé” – zárul a bukaresti külügyminisztérium közleménye.
A katalán parlamenti függetlenségi pártjai pénteken Barcelonában megszavazták a független „Katalán Köztársaság" létrehozását célzó javaslatot, ezután a spanyol kormány este bejelentette a katalán kormány és törvényhozás feloszlatását, és azt, hogy előrehozott parlamenti választást írnak ki december 21-re Katalóniában.
Romániában fokozott figyelemmel követték a madridi tiltás ellenére október elsején megszervezett katalán függetlenségi népszavazást és a referendum után kialakult helyzetet. A bukaresti médiában rendszeresen visszatérő katalán-székely párhuzamot Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke korábban határozottan elutasította. Szerinte egyáltalán nem lehet egyenlőségjelet tenni a katalán függetlenségi törekvések és a székelyföldi autonómiaigény közé, ahogy azt a szakadár törekvések európai térhódításától tartó román média sugallja.
Kelemen Hunor október 6-i aradi sajtóértekezletén kifejtette: a katalánok sosem állították magukról, hogy kisebbség lennének, nincsen anyaországuk, ők nemzetnek nevezik magukat. Ezzel szemben a romániai magyarok, amikor kulturális vagy regionális autonómiát javasoltak, azt a román államon belül tervezték megvalósítani. A romániai magyarok parlamenti eszközökkel, párbeszéddel próbálják kivívni azokat a jogokat, amelyek lehető teszik nemzeti önazonosságuk megőrzését szülőföldjükön – szögezte le az RMDSZ elnöke. MTI; itthon.ma/nagyvilag

Románia elutasítja Katalónia egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát
Románia határozottan és visszavonhatatlanul elutasítja Katalónia egyoldalú függetlenségi nyilatkozatát – közölte a külügyminisztérium szombaton.
Spanyolország fontos stratégiai szövetségese Romániának, amely továbbra is határozottan kiáll Spanyolország szuverenitása és területi épsége mellett – olvasható a közleményben. A szaktárca leszögezi: egy állam belső rendjének megváltoztatása csak akkor lehet legitim, ha tiszteletben tartja az alkotmányt és a jogrendet. „Románia következetesen kiáll a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett, amely nem tesz lehetővé területmódosítást az illető ország beleegyezése nélkül. A Katalóniában kialakult helyzet Spanyolország belügye és reméljük, sikerül mielőbb visszatérnie az alkotmányos rend keretei közé” – zárul a külügyminisztérium közleménye.
A katalán parlamenti függetlenségi pártjai pénteken Barcelonában megszavazták a független „Katalán Köztársaság” létrehozását célzó javaslatot, ezután a spanyol kormány este bejelentette a katalán kormány és törvényhozás feloszlatását, és azt, hogy előrehozott parlamenti választást írnak ki december 21-re Katalóniában.
Romániában fokozott figyelemmel követték a madridi tiltás ellenére október elsején megszervezett katalán függetlenségi népszavazást és a referendum után kialakult helyzetet. A bukaresti médiában rendszeresen visszatérő katalán-székely párhuzamot Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke korábban határozottan elutasította. Szerinte egyáltalán nem lehet egyenlőségjelet tenni a katalán függetlenségi törekvések és a székelyföldi autonómiaigény közé, ahogy azt a szakadár törekvések európai térhódításától tartó román média sugallja.
Kelemen Hunor október 6-i aradi sajtóértekezletén kifejtette: a katalánok sosem állították magukról, hogy kisebbség lennének, nincsen anyaországuk, ők nemzetnek nevezik magukat. Ezzel szemben a romániai magyarok, amikor kulturális vagy regionális autonómiát javasoltak, azt a román államon belül tervezték megvalósítani. A romániai magyarok parlamenti eszközökkel, párbeszéddel próbálják kivívni azokat a jogokat, amelyek lehető teszik nemzeti önazonosságuk megőrzését szülőföldjükön – szögezte le az RMDSZ elnöke. MTI; Népújság (Marosvásárhely)

SZÉKELYFÖLD Száz székelyföldi helyszínen égtek az őrtüzek az autonómiáért
A viharos széllel és esővel dacolva tüntettek vasárnap este Székelyföld-szerte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására a térség területi autonómiájáért.
A sepsiszentgyörgyi turulszobor előtti téren a tüntetés szervezői mécsesekből rakták ki Székelyföld körvonalát, és többen fáklyát gyújtottak, de a viharos szél és a sűrű eső eloltotta a nyílt lángokat. A sepsiszentgyörgyi helyszínen Izsák Balázs SZNT-elnök székely és katalán zászló mellett olvasta fel a tüntetés kiáltványát, amely valamennyi tüntetési helyszínen elhangzott. A dokumentum szerint Európában „megmozdult a föld”, egyre több régió, vagy önálló állammal nem rendelkező közösség fejezi ki az önrendelkezés iránti akaratát. „Legyen szó akár függetlenségről, akár államon belüli önrendelkezésről, a nemzetközi közösségnek felül kell vizsgálnia az önrendelkezési jog merev és elavult értelmezését, amely szerint ez a jog kizárólag csak az államok népességét illeti meg” – olvasható az MTI által ismertetett dokumentumban.
A tüntetéseken összegyűltek nevében fogalmazott kiáltvány ismét kinyilvánította a Székelyföld területi autonómiája iránti igényt.
A dokumentum révén a tüntetők elégedetlenségüknek adtak hangot a román kormány párbeszédet elutasító magatartása miatt, és megerősítették ragaszkodásukat a nyolc székely széket és a 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé.
A párbeszéd szükségességét hangoztatta beszédében Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke is, megjegyezvén, hogy míg az olasz kormány késznek mutatkozott a tárgyalásokra a nagyobb autonómiát kérő és ezt népszavazással nyomatékosító Veneto és Lombardia tartományokkal, addig a spanyol kormány elzárkózik attól, hogy párbeszédet folytasson a katalán nép képviselőivel. Tanulságként üzente a román kormánynak, hogy a párbeszéd elutasítása az indulatok felkorbácsolását eredményezi. A turulszobor mellett mondott imájában Kovács István unitárius lelkész megállapította, ha a szél el is oltotta a mécseseket, a mostoha körülmények nem olthatják el a szabadságvágy lángját, amelyet magukban hordoznak a székelyföldi emberek.
A megmozduláson felolvasták Szili Katalin levelét, amelyben a miniszterelnöki megbízott arra figyelmeztetett, hogy Európa nem tekinthető valódi értékközösségnek, míg egyes európaiakat megillet az autonómia, másokat pedig nem. Szili Katalin reményét fejezte ki, hogy az október utolsó vasárnapján gyújtandó őrtüzek valamikor a már kivívott autonómia ünnepei lesznek. Az SZNT közlése szerint mintegy száz székelyföldi helyszínen gyűltek össze vasárnap este őrtüzeket gyújtani, és kinyilvánítani a székelység autonómiaigényét. Krónika (Kolozsvár)