Stratégiai partnerség az EMNT) és az autonomista Európai Szabad Szövetség között
Stratégiai partneri kapcsolat létesítését indítványozta Tőkés László az Európai Parlament (EP) Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciója, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között.
Tőkés László sajtóirodájának közleménye szerint az EP-alelnök meghívottként vett részt február 15-én, Strasbourgban az Európai Szabad Szövetség (EFA) EP-frakciójának ülésén, Szilágyi Zsolt kabinetfőnök társaságában. A szövetséget nemzeti kisebbségi pártok és alakulatok alkotják.
A rendhagyó találkozóra a jövőbeli együttműködés megbeszélése céljából került sor. Tőkés László stratégiai partneri kapcsolat létesítését indítványozta az EFA és az EMNT között, a két szerveződés egymáshoz igen közel álló értékrendje és politikai célkitűzései alapján.
Jill Evans welszi képviselőnő, frakcióvezető köszöntése és bevezető gondolatai nyomán Tőkés László köszönettel idézte fel azt, hogy 2007–2009-es csonka mandátuma idején, az akkori politikai ellenszélben az EFA-csoport volt az, amely őt soraiba befogadta, és az erdélyi magyarok ügyét pártfogásába vette. Előterjesztésében a rendszeres és intézményes együttműködésen túlmenően arra nézve tett konkrét javaslatot, hogy a rövidesen életbe lépő úgynevezett állampolgári kezdeményezés nyújtotta lehetőséget kihasználva az EFA és az EMNT együttesen indítson útjára egy olyan európai törvénykezdeményezést, mely az őshonos európai nemzeti közösségek és népcsoportok önrendelkezési jogát volna hivatott biztosítani és szabályozni.
Az egymilliónyi polgári aláírást igénylő kezdeményezés sikerre vitelében meghatározó szerepet vállalhatnának a Kárpát-medence országaiban élő magyarok – mutatott rá hozzászólásában Szilágyi Zsolt.
A katalán Oriol Junqueras Vies képviselő üdvözölte a javaslatot és arra hívta fel a figyelmet, hogy kellő körültekintéssel kell eljárni, mivel vannak ellenérdekeltek is, akik a nemzetállami többségtől eltérő nemzeti közösségek létét saját országuk területén nem hajlandók elismerni.
A litvániai oroszokat képviselő Tatjana Zdanoka képviselőasszony a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) egy korábbi javaslatát elevenítette fel a hagyományos nemzeti közösségek egységes európai – anyagi – támogatására nézve, mely azonban végül is kudarcot vallott.
A Skót Nemzeti Párt színeiben megválasztott Alyn Smith képviselő feltétlen támogatását fejezte ki az intézményes együttműködés terve iránt.
A korzikai Francois Alfonsi EP-képviselő véleménye szerint az EFÁ-nak élnie kell a felajánlással, ugyanis Tőkés László alelnöki minőségében felerősítheti politikai csoportjuk üzenetét.
Frieda Brepoels belgiumi – flamand – képviselőnő hozzászólásában a belgiumi államalkotó nemzetek sajátos vonatkozásairól szólt, és szintén az együttműködés mellett foglalt állást.
Záró összegzésében Jill Evans frakcióvezető az EFA fogadókészségét fejezte ki az együttműködés iránt. A felek végezetre abban állapodtak meg, hogy a Tőkés László által előterjesztett szövegtervezet véglegesítése nyomán rövidesen aláírják a megállapodást.
Viszontválaszában Tőkés László örömmel nyugtázta, hogy idén ősszel az EFÁ-hoz kapcsolódó Maurits Coppieters Alapítvány nagy valószínűséggel Nagyváradon fogja tartani rendszeres évenkénti összejövetelét, és ebből az alkalomból erdélyi látogatásra hívta meg Jill Evans képviselő asszonyt.
Krónika (Kolozsvár)

A székely autonómiáért
Székelyföldi Autonómia Alap létrehozását sürgeti a Székelyföldért Társaság és az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület a György-Mózes Árpád, illetve Csíki András elnök által aláírt közleményben.
Székelyföld autonómiája döntően azon múlhat, hogy van-e még, lesz-e személyes áldozatvállalási készség a helyben vagy a nagyvilágban élő székelységben, magyarságban – olvasható a közleményben, mely így folytatódik: A kisantantállamok – köztük Románia is – mindaddig következetesen elutasító álláspontra helyezkednek a párbeszédet illetően, amíg az erdélyi magyarság számaránya jelentéktelenné nem válik. Ez a folyamat már elérte a tűrési határértéket a Közép- és Dél-Erdélyi szórványban, Délvidéken és Kárpátalján is.
Nem elég áhítani, sóhajtozni róla, tömeges részvétellel, tevőlegesen is támogatni kell a Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek vezetői hitelesen képviselik az autonómia ügyét mint a székely nép megmaradásának egyetlen lehetőségét.
Az Európában megvalósult (Dél-Tirol) vagy a megvalósulás felé tartó területi autonómiakövetelések hordozó gyutacsa mindenütt a helyi közösség tömeges akarata, kitartása és ereje volt. Napjainkban is így működnek a katalán, a baszk vagy a skót közösségek, ezért van esélyük arra, hogy – belátható időn belül – akaratuk megvalósul (lásd a legutóbbi brit parlamenti választásokon a Skót Nemzeti Párt elsöprő sikerét!).
Ennek jeleire várunk Székelyhonban és más nemzetrészeinkben is!
Nem elég áhítani, sóhajtozni róla
Összhangban a Székelyföldért Társaság 2013. december 1-jén elindított kezdeményezésével (Mozgalom Székelyföld Autonómiájáért) és az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület 2015. május 22-én tett felhívásával (Székelyföldi Autonómia Alap) az aláíró civil szervezetek felkérnek mindenkit, akinek fontos Székelyföld autonómiájának ügye, hogy minden hónapban havi jövedelmük 1 százalékát, minimálisan 1000 forintot, 15 lejt vagy 5 eurót utaljanak a Székelyföld Autonómia Alapba, ezzel támogatva a Székely Nemzeti Tanács munkáját, amivel lehetőségük nyílna a hatékonyabb tevékenységre országhatáron belül és kívül, pl. egy Strasbourgban felállítandó székely lobbiiroda létrehozásával. A kezdeményezéshez csatlakozók névsora nyilvános lesz, de lehetőség van névtelen adományozásra is. A rendszeres anyagi támogatáson túl vállalják azt is, hogy személyesen és kapcsolataik révén ezentúl is megadják az SZNT-nek a szükséges segítséget.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Illyés Gergely: az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet
Liviu Dragnea PSD-elnök a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, amikor a katolikus líceum ügyének megoldásáért cserébe az OECD-tagság magyar támogatását kapta Budapest – vélekedett a Maszol megkeresésére Illyés Gergely. A politológus szerint ugyanakkor vélhetően nem szorítkozik erre a két témára a román-magyar kapcsolatok javítása.
– Az utóbbi egy hónapban meglehetősen „dinamikusan” alakultak a román-magyar diplomáciai kapcsolatok. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sikeresnek mondott bukaresti látogatása után egy héttel Budapest közölte, hogy Magyarország nem támogatja Románia OECD-tagságát a katolikus gimnázium ügye miatt. Ezt követte Orbán Viktor és Liviu Dragnea telefonbeszélgetése, majd most, a hét elején egy újabb külügyminiszteri találkozóhelyszíne volt Kolozsvár. Miért lehetett ilyen sürgős ez az újabb találkozó?
– Valóban dinamikusként lehet jellemezni az elmúlt egy hónap történéseit a román-magyar kapcsolatokban, ez pedig egyelőre úgy tűnik, hogy kedvező irányba terelheti a folyamatokat. A román kormánypárt vezetője – aki egyértelműen erősebb szereplő, mint a román miniszterelnök – közvetlen kapcsolatfelvételt kezdeményezett a magyar miniszterelnök felé, ami mindenképpen jelzi azokat a román szándékokat, hogy a két állam kapcsolatát magasabb szintre emeljék. Ez a bizonyos telefonbeszélgetés határozhatta meg az újabb külügyminiszteri találkozó megrendezését, a két vezető által leszögezett alapelvek mentén, a részletek kidolgozása már nyilvánvalóan a külügyminiszterekre hárult.
– Mihai Tudose miniszterelnök kerek-perec kijelentette Jakubinyi György katolikus érseknek, hogy nem akarnak foglalkozni az iskolakérdéssel, mert nem akarja azt a látszatot kelteni a kormány, hogy nyomást gyakorolhat rá Budapest. Rá két napra – mintegy rácáfolva a kormányfőre – Liviu Dragnea ígéretet tett arra, hogy a kormány megoldja a katolikus gimnázium ügyét. Ennyire fontos Románia számára az OECD-tagság, vagy valami más történhetett?
– Vagy ennyire fontos Liviu Dragnea számára, hogy ő oldja meg a román OECD-csatlakozás kérdését. Mihai Tudose miniszterelnök kijelentését szerintem zárójelbe is tehetjük, hiszen Liviu Dragnea Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetése teljesen felülírta ezt. Dragnea a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, hiszen bukaresti mércével mérve jelentéktelen ügyben – egyetlen magyar iskola létrehozatalát illetően – kötött kompromisszumot, cserébe pedig az OECD-tagság magyar támogatását kapta. Más kérdés, hogy a román-magyar kapcsolatok javítása vélhetően nem szorítkozik erre a két témára.
– Liviu Dragnea a bejelentésekor közölte azt is, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök segítségével vette fel a kapcsolatot Orbán Viktorral. Hogyan látja az RMDSZ szerepét a román-magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásában?
– Az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet, akár a feszültségek tompítását, akár a szorosabb együttműködés feltételeinek megteremtését nézzük. Az RMDSZ mindkét ország belpolitikai életét érti, ez nagy előny, amikor kétoldalú kapcsolatokról és az ezeket kísérő érzékenységről beszélünk. A kérdés az, hogy megvan-e a bizalom a közvetítő irányába, magyar részről úgy tűnik, hogy igen, a román fél szempontjából ezt nehezebb ügynek látom. Ha például az RMDSZ a hatályban levő parlamenti együttműködés ellenére képtelen előrelépést elérni és közelebb kerülni a célként megfogalmazott jogszabálymódosításokhoz a bukaresti politikában, akkor könnyen megkérdőjeleződhet a jó viszony a román kormánypártokkal. A bukaresti ellenzék természetesen ebben lenne érdekelt, mivel ezzel is gyengítené a kormányoldalt.
- Teodor Meleşcanu hétfőn Kolozsváron kijelentette, hogy Bukarest érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben, a V4-ek budapesti találkozójára szóló meghívást is elfogadta. Hosszabb távon elképzelhető Románia csatlakozása a V4-hez?
– A V4 kibővítése semmilyen formában sincs napirenden, ám a V4 plusz formációk már eddig is beváltak arra, hogy további országokat közelítsenek a csoporthoz azzal együtt, hogy a csoport formális bővítését egyik V4-tag sem tartja kívánatosnak. A szlovénokkal, horvátokkal és más kelet-közép-európai országokkal, bizonyos területeken sikeresen működtek együtt a V4-ek, Románia esetében is ez a cél: bevonni az országot egy olyan együttműködésbe, amely kölcsönösen előnyös a térség államai számára. Az uniós csatlakozás előtt és után ezek az államok inkább a nagy európai államok politikájára figyeltek, és elsősorban az igazodás határozta meg a hozzáállásukat. Amikor pedig a legutóbbi időszakban önálló kezdeményezéseik és megközelítésük volt bizonyos kérdésekhez, akkor azt tapasztalták, hogy egyedül túl kicsi a súlyuk az uniós érdekérvényesítésben.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt.
– Milyen várható kimenetele lesz az ukrán oktatási törvény módosításának, miután nemzetközi nyomás alatt van az ukrán kormány?
– Az ukrán kormány sokkal nagyobb nemzetközi nyomás alatt is lehetne, mivel a módosított oktatási törvény sérti az EU-Ukrajna társulási megállapodást, amely szeptember elsején lépett életbe. Nem beszélve az Európa Tanács (ET) vonatkozó kisebbségvédelmi dokumentumairól és magáról az ukrán alkotmányról. Ehhez képest a nemzetközi közösség nem foglalkozik a kérdéssel, mivel csupán az orosz lépések elleni ukrán fellépést látják benne, az pedig megfelel a pillanatnyi érdekeknek. Számomra az a furcsa, hogy amennyiben továbbra is a minszki folyamatban látják a kelet-ukrajnai helyzet megoldásának kulcsát, akkor hogyan gondolják, hogy ez az országrész bármikor visszakerülhet ukrán joghatóság alá egy ilyen törvény alkalmazása mellett.
Éppen az ukrán szuverenitás visszaállítását gátolhatja meg egy ilyen törvény, ezért elképzelhető, hogy az ukrán vezetés éppen azért hozza most nehéz helyzetbe az oroszajkú népességet (és járulékos kárként persze a többi nemzeti kisebbséget is), hogy később legyen miből engedni, ha tárgyalásos úton lesz remény a konfliktus rendezésére. Persze erre nem lehet alapozni, az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek anyaországai pedig láthatóan mindent megtesznek, hogy diplomáciai úton meghátrálásra kényszerítsék az ukrán vezetést.
– Orbán Viktor spanyol belügynek nevezte a katalán függetlenségi népszavazást. Mi a magyarázata a rendkívül visszafogott álláspontnak?
– Leginkább az, hogy ez tényleg spanyol belügy. Ha egy állam bizonyos régiója függetlenné akar válni az adott állam akarata ellenére, azt a világon mindenhol szeparatizmusnak hívják, és a nemzetközi jog semmilyen támpontot nem ad a helyzet szempontjából, azaz: a spanyol alkotmány és a spanyol belső jog a mérvadó.
A skótok például nem a brit kormány akarata ellenére írták ki a népszavazást, erről volt egy megegyezés, a voksolás előtt pedig London az egység mellett kampányolt, a Skót Nemzeti Párt pedig a függetlenség mellett. Katalónia esetében nem ez a helyzet, ahhoz, hogy a spanyol jognak megfelelően függetlenségi népszavazást írjanak ki, először a spanyol alkotmányt kellene módosítani. A spanyol hatóságok erőszakos cselekedeteit persze elítélhetik a politikusok, de a népszavazást senki sem fogja elismerni jogszerűnek, mert sem nemzetközi jogi szempontból, sem a spanyol jogrend értelmében nem volt az.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt. Kustán Magyari Attila / maszol.ro