Megújul a Székely Mikó
Pályázati pénzből újítják fel a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét. Az önkormányzat két évvel ezelőtt leadott pályázata sikeresnek bizonyult, így a Regionális Operatív Program keretében 11,2 millió lejt kapnak a tanintézet korszerűsítésére, ebből 8,6 millió lej vissza nem térítendő támogatás, és 2,5 millió lej az önkormányzat által biztosított önrész.
Kivitelezhető elképzelés. A látványterv szerint a százötven éves épület mellett modern tornaterem áll majd
A szerződést már aláírták, hamarosan kiírják a versenytárgyalást, és ha nem fellebbez senki, már áprilisban szerződést köthetnek a kivitelezővel, közölte csütörtökön Antal Árpád polgármester. A tervek szerint az iskolaudvaron levő étkezdét és tornatermet lebontják, ezzel tágasabb lesz a jelenleg szűk belvárosi betonudvar, amelyet a korszerűsítés keretében füvesítenek.
A tornaterem helyére korszerű épületet terveznek, amelynek földszintjén a kollégium tánckarának rendeznek be próbatermet. Az emeleti tér mozgatható falakkal három részre osztható, szükség esetén egybenyitható tornaterem lesz. Az épület tetején pedig hálóval védett, szabadtéri sportpályát alakítanak ki. Az új épületet légifolyosóval kötik majd össze a régi iskolával. Antal Árpád elmondta, azt szeretnék, ha a nyári vakáció alatt befejeznék a bontást, és pirosban állna az új épület, így az iskolai év során már csak a belső munkálatokat kellene elvégezni. A projekt kivitelezésére 36 hónapjuk van, de az elöljáró azt reméli, hamarabb be tudják fejezni.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium 1859-ben létesült, a Székelyföld egyik legnagyobb múltú tanintézete, mai székhelye gróf Mikó Imre adományaiból épült, az alapkövet 1870-ben tették le, míg az építkezést 1877-ben fejezték be. Az ingatlan a református egyház tulajdona, az önkormányzatnak évi 300 ezer lej bért kell fizetnie használatáért, ám megegyeztek, hogy a befektetésért cserébe 2008-tól kezdődően 12 évig nem kell fizetniük az említett összeget. Így az önkormányzat a 12 évre járó 3,6 millió lejt a 2,45 milliós önrésszel váltották ki, magyarázta a polgármester.
Antal Árpád elmondta, a magyar polgári párti tanácsosok kifogásolták, hogy a városvezetés túl sok pénzt költ pályázatok előkészítésére. Mint mondta, mandátuma alatt eddig 1,3 millió lejt fordítottak különböző pályázatokhoz szükséges tanulmányok, tervek elkészítésére, és eddig ez az első szerződés, amit aláírnak, azonban már a Székely Mikó Kollégiumra fordítható 8,6 millió lejes vissza nem térítendő támogatással többszörösen megtérült a befektetés. Az elöljáró szerint ezen a téren Sepsiszentgyörgy erdélyi szinten kiemelkedően teljesít, eddig 16 pályázatot adtak le, ezekből a következő hónapokban egyre több valósul meg, és még öt másik projekt előkészítésén dolgoznak.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Vonzó világ, buktatókkal: Székelyföld
Közel nyolcmillió euróhoz jut Hargita megye annak a szerződésnek az eredményeként, amelyet Elena Udrea turisztikai és régiófejlesztési miniszterrel írt alá Hargita Megye Tanácsának elnöke. A tárcavezető szerint a székelyföldi emberek büszkék lehetnek, hogy ilyen vidéken laknak, de belátta, elengedhetetlen az infrastruktúra fejlesztése ahhoz, hogy a turisztikai potenciál eredménye is megmutatkozzon.
Igazán szerencsések önök, hogy ilyen vidéken lakhatnak – ismételte többször is Elena Udrea turisztikai és régiófejlesztési miniszter, miután a különböző beruházásokról és tervekről kapott tájékoztatást Csíkszeredában. A tárcavezető szombaton tett látogatást a megyeszékhelyen, hogy egy olyan finanszírozási szerződést írjon alá, amely révén Hargita megye 8 millió euróhoz jut. Előtte viszont Parajdon megtekintette a turisztikai minisztérium által kiutalt pénzekből épülő balneoklimatikus kezelőközpontot. A létesítményt az idei Nemzetközi Töltöttkáposzta-fesztiválra igyekszik a helyi tanács befejezni, közölte Bokor Sándor polgármester, aki szerint a több millió eurós projektből épített kezelőbázis balneáris központjában az 1200 méter mélyről feltörő termálvíz gyógyhatását fogják kihasználni.
„Letettünk rengeteg alapkövet, vágjunk hát szalagokat is!” – mondta Udrea Csíkszeredában, külön hangsúlyozva, hogy Hargita és Kovászna megye az elsők között van a turisztikai potenciál és a helyi tanácsok által benyújtott projektek terén. Szerinte a két székelyföldi megye a fejlesztési kezdeményezéseket tekintve is országos viszonylatban az elsők között foglal helyet, és itt találhatók a legsűrűbben üdülőtelepek. Udrea úgy vélte, rengeteg kiaknázható erőforrása van Maros, Hargita és Kovászna megyének, de mindezek infrastrukturális fejlesztés és fejújított utak nélkül nem aknázhatók ki kellőképpen, ugyanakkor változatos szolgáltatásokra is szükség van. Elsősorban az utak és az infrastruktúra modernizálására fektetik a hangsúlyt, és az is cél, hogy ezeket sokoldalú felhasználásra alkalmassá tegyék.
Borboly Csaba megyeitanács-elnök megköszönte a tárcavezetőnek a Székelyföld Romexpón való népszerűsítésében nyújtott támogatást, és kifejtette, a megyei önkormányzatnak 91 EU-s pénzalapokra pályázó projektje van, amelyből 35 már kedvező elbírálásban részesült. Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester többek között a tömbházak hőszigetelésének fontosságára hívta fel a miniszter figyelmét, hiszen a térségben legalább nyolc hónapot fűteni kell, ugyanakkor a városközpontban betemetett borvízforrások feltárásához kérte Udrea támogatását. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium felújításáról egyeztetett a tárcavezetővel.
Miután Udrea megtekintette a hegyimentőcsapat bemutatóját, Borboly Csaba tanácselnökkel és Simion Crețuval, a Központi Fejlesztési Régió igazgatójával együtt aláírta azt a finanszírozási szerződést, amely révén Hargita megye mintegy 8 millió euróhoz jut. A Regionális Operatív Program 5. tengelyére A hegyimentés korszerűsítése Hargita megyében címmel benyújtott és azóta már nyertes pályázatból a Hargita Megyei Hegyimentő-szolgálat számára építenek négy bázist.
Mihály László
Erdély.ma

Új belváros Szentgyörgyön
A háromszéki megyeszékhely integrált városfejlesztési tervét jó eséllyel támogatja a Központi Fejlesztési Régió, mondta lapunk érdeklődésére Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a mintegy 10 millió euró értékű városfejlesztési projekt átment minden lehetséges szűrőn, még csak a műszaki dokumentációt kell benyújtani, és várhatóan idén elkezdődhet a munkálatok finanszírozása. Mint arról már beszámoltunk, a projekt a belváros területét és az ott lakó 12 ezer polgárt (a város lakosságának mintegy 20 százalékát) érinti.
A városfejlesztés a tervek szerint három év alatt készül el. Az elképzelések szerint tucatnyi utcát teljesen felújítanak, földelik a kábelrendszert is. Továbbá rendezik a megyei tanács és a Székely Mikó Kollégium előtti teret, kitiltják a gépkocsikat, parkosítják a belvárosi utcák egy részét, valamint sétálóutcát és szökőkutat alakítanak ki.
Akkora teret hagynak szabadon, amekkorán zavartalanul lehet a szabadtéri rendezvényeket szervezni, és ahol elegáns kerthelységek működtethetők. Kós Károly városházterve alapján megépítenek egy stilizált tornyot is, amelyben turisztikai központot rendeznek be. A vérközpont műemlék épületébe vadászmúzeum költözik, a Három Rozsa-i szociális kantinépület helyén pedig szociális központ létesül.
A könyvtár mögötti teret is parkosítják, sétányok, padok várják a pihenni vágyókat. A tervek között eredetileg egy kétszáz férőhelyes mélygarázs is szerepelt, de ezt nem finanszírozza a fejlesztési régió, ezért önerőből építi meg az önkormányzat a prefektúra és a megyei tanács előtti téren – tájékoztatta az ÚMSZ-t Antal Árpád polgármester.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Felborított iskolázási terv (Román érdekek miatt)
Döntse el végre a helyi román közösség, hogy milyen oktatást akar a román ajkú gyermekek számára, és főként ne intézkedjék a megyei tanfelügyelőség háta mögött — szögezte le Keresztély Irma főtanfelügyelő tegnapi sajtótájékoztatóján.
Annak okán fejtette ki véleményét, hogy a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Főgimnázium a minisztériumban közbenjárt, a helyben jóváhagyott beiskolázási tervhez képest eggyel több kilencedik osztályt indíthasson a következő tanévben.
Azzal, hogy a Mihai Viteazul-iskolában öt osztályt indítanak, és szintén ötöt a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolában, megakadályozzák, hogy a megyeközponti szakközépiskolákban megalakuljanak a román tannyelvű kilencedik osztályok. A főtanfelügyelő érthetetlennek tartja, hogy a minisztérium miért engedett a nyomásnak, és miért engedélyezte a kérelmezett osztály jóváhagyását, mivel ezzel azt érik el, hogy Sepsiszentgyörgyön csak „tudósokat és pincéreket" képeznek a román közösség számára. Ez felborítja az országosan egységes 40/60 százalékos arányt az elméleti oktatás és a szakoktatás viszonyában — hangsúlyozta Keresztély Irma.
Kovászna megye hetven kilencedik osztály indítására kapott engedélyt a nappali tagozaton, ebből negyvenhárom magyar tannyelvű, s míg a Mihai Viteazul Főgimnáziumban öt osztályba felvételizhetnek a jelenlegi nyolcadikosok, a három legnagyobb háromszéki magyar középiskolában, a Székely Mikó Kollégiumban, a Mikes Kelemen Főgimnáziumban és a Nagy Mózes Gimnáziumban csak négy-négy osztály kezdheti meg ősszel működését.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sepsiszentgyörgy: korszerűsítik a Székely Mikó Kollégiumot
Elkezdődött a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium korszerűsítése. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat két évvel ezelőtt nyújtotta be a pályázatot a másfél évszázados tanintézet felújítására, a Regionális Operatív Programból 11,2 millió lejt hívnak le a célra, ebből 8,6 millió vissza nem térítendő támogatás, míg 2,5 millió lej a város által finanszírozott önrész.
Antal Árpád polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy az udvaron levő étkezdét és tornatermet lebontották, így sokkal tágasabb lesz az iskola belső tere. A jelenlegi betonudvart füvesítik majd. Az udvar mögött, az úgynevezett városmagban több romos épületet ledózeroltak, a törvénytelenül felépített disznó- és kutyaólakat is felszámolták. A tornaterem helyére korszerű csarnokot építenek, a földszinten próbateremmel, az emeletet mozgatható falakkal három részre lehet osztani, és szükség esetén egybenyitni. Az épület tetején hálóval védett, műfüves szabadtéri sportpálya lesz. Az új csarnokot légi folyosóval kötik majd össze a régi épülettel. Az új ingatlan a városmag tervezett átalakítása és megnyitása során létrehozandó Hungária térről is megközelíthető lesz, így nemcsak az iskolaudvarról lehet majd bejutni.
A projekt megvalósítására 36 hónap adott, de a kivitelező vállalta, hogy 24 hónap alatt befejezi a munkát. Antal Árpád polgármester arról is beszámolt, hogy a szeptemberi iskolakezdésig négy új osztálytermet is átadnak, remélik, addig az összes külső munkálatot befejezik, és a jövő tanévben, a tanítás ideje alatt már csak bent kell dolgozni. A Székely Mikó Kollégium Székelyföld egyik legnagyobb múltú tanintézete, 1859-ben alakult, az ingatlan gróf Mikó Imre adományaiból épült, az alapkövet 1870-ben tették le, az építkezést 1877-ben fejezték be. Az épület a református egyház tulajdona, az önkormányzatnak évi 300 ezer lej bért kellene fizetnie a használatáért, azonban a felek megegyeztek, hogy a befektetésért cserébe az önkormányzat 2008-tól kezdődően 12 évig nem fizet bért. Így az erre az időszakra járó 3,6 millió lejt a 2,45 millió lejes önrésszel váltották ki.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Gyerekek a szórványból
În sfârşit! Azaz Végre, megérkeztünk! ― mondja az a vajdahunyadi első osztályos magyar kislány, ki Árkoson a hosszú út után lehuppan ágyára. Hogy megkönnyebbült sóhaját románul közölte társával, észre sem veszi ― ez ,,természetes” a szórványban élőknél, a környezetükben beszélt nyelvről anyanyelvükre és vissza az átjárás már-már tudattalan. S ez a beolvadás első lépcsőfoka is.
Éppen ennek megelőzéséről szól a Kovászna Megye Tanácsa és Sepsiszentgyörgy önkormányzata által kezdeményezett, Összetartozunk szórványprogramnak a gyerekek táboroztatására vonatkozó része, melyet immár az ősz óta az iskolások közötti levelezés készít elő. A Székely Mikó Kollégium diákjai a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont V―VIII. osztályos, Böjte atya ,,gyerekeiből” álló csapatát fogadták a Benedek-mezőn, illetve Árkoson a Váradi József Általános Iskola diákjai a vajdahunyadi magyar tagozatos elemistákkal együtt töltöttek el néhány napot, majd ugyancsak a Benedek-mezőn a Mikes Kelemen Főgimnázium a dévai magyar középiskola egy másik csoportját látta vendégül.
Június, július folyamán mintegy kétszáz Hunyad megyei és háromszéki gyerek nyaralt együtt itt és Szászvárosban, programjuk nagyon változatos volt, a Háromszék és Sepsiszentgyörgy látnivalóival való ismerkedés mellett kézműves-tevékenységek, népdaltanulás, sportprogramok is szerepeltek a tevékenységek között, olyannyira, hogy még szabad idejüket is mindig kitöltötte a közös játék, az ismert népdalok éneklése vagy a filmnézés. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Történelmi események Sepsiszentgyörgyön
Ünnepi felvonulásoknak, népgyűléseknek, tüntetéseknek, számos más rendezvénynek adott otthont a történelem folyamán a sepsiszentgyörgyi volt Városháza és a Mikó Kollégium előtti tér. Néhány ilyen eseményt mutatunk be korabeli fényképekkel.
1. A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után, szeptember 5. és 13. között a magyar hadsereg bevonult a visszacsatolt Észak-Erdélyi helységekbe. A helyőrségi csapatok bevonulására Sepsiszentgyörgyön szeptember 21-én került sor, melyek élén Szotyori Nagy Gyula altábornagy, a Mikó Kollégium volt diákja menetelt. Mögötte altorjai Kozma István ezredes ismerhető fel.
2. A Mikó Kollégium diákjainak felvonulása 1941. március 15-én.
3. Szent István-napi (augusztus 20.) felvonulás és körmenet 1942-ben.
4. A sepsiszentgyörgyi vadász- és horgászegyesület tagjainak május elsejei felvonulása az ötvenes években. A felvonulók élén Nagy József, aki még kilencvenéves korában is aktív vadász volt. Sepsiszentgyörgyön
József Álmos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Második bécsi döntés és a magyar bűnök (Hetven éve) — folytatás tegnapi lapszámunkból
Utolsó csatlós
A bűnösség lajstromában szerepel még az is, hogy a Horthy vezette Magyarország Németország utolsó csatlósa volt, de azt gyakran elfelejtik elmondani, hogy Magyarországot már 1944. március 19-én megszállták a német csapatok, és olyan kényszerpályán mozgott, amely nem tette lehetővé a semlegesség megőrzését.
Ha ez valamilyen csoda folytán megvalósul, akkor sem részesült volna jobb elbánásban. Gondoljon mindenki Lengyelország és Csehország sorsára. Őket még a háború előtt, illetve kezdetén megszállta Németország, de mindkét állam ugyanúgy a szovjet kommunizmus prédája lett, mint azok az országok, amelyek német csatlósok voltak. Nem képzelhető el az, hogy ha Magyarország nem lép be német oldalon a Szovjetunió elleni háborúba, elkerülhette volna a korai német megszállást. Ez esetben mi maradt volna Magyarországból és a magyar zsidóságból?
Sokan nem tudják azt sem, hogy Magyarország még a háború elején a németek elől menekülő lengyelek százezres tömegét is befogadta, sokáig biztonságot nyújtott a zsidóknak is. A háború idején, egészen 1944 tavaszáig a zsidó világszervezet vezetői a legnagyobb veszélyt a magyar zsidóságra nézve abban látták, ha Magyarország szembefordul a németekkel. Akkor az volt a véleményük, hogy Magyarország menedéke a zsidóságnak. Idézem Földi Pál hadtörténészt, aki a zsidókra vonatkoztatva ezt írta: ,,a német megszállás pillanatáig a magyar állam nem szolgáltatta őket ki a hitleri gyilkos őrületnek”. Természetesen nem tagadhatóak azok a zsidótörvények, amelyek korlátozták a zsidóság ,,személyes szabadságát, sértették emberi méltóságát, (de) a hivatalos Magyarország nem tört a (zsidóság) vesztére”.
Nos, a propaganda és a kommunista agymosás hatása alatt állók bizonyára nem nagyon nézegették a korabeli Európa térképét, mert ha azt bárki áttanulmányozza, és ismeri az adott kor politikai, katonai helyzetét, egyértelmű, hogy Magyarország nem vállalhatott honvédő háborút Németországgal szemben. E nagyhatalom néhány hónap alatt szállta meg Európát, köztük Franciaországot is. Itt megemlíthetjük azt is, amit sokan szeretnek elfelejteni, hogy Magyarország német érdekszférába kerülését valójában azok a nagyhatalmak idézték elő, melyek 1920-ban szétverték az egész Kárpát-medencére kiterjedő magyar államot. Elvárni az egykori területeinek 28,5 százalékára szűkített Magyarországtól, hogy szembeszálljon Németországgal, még gondolatban is komolytalanság.
Sokan azt is elfelejtik, hogy Magyarország a német csatlósok közül a legkésőbb, kényszer hatására lépett a be a Szovjetunió elleni háborúba. A leggyakrabban azt lehet hallani ironikus éllel, hogy Magyarország hadat üzent Amerikának. Azt is ritkán mondják, hogy nagyobb részben, amikor Horthy kormányozta az országot, a magyarság viszonylag ímmel-ámmal, aránylag kis létszámú haderővel vett részt a háborúban. Természetesen nem nagyon szeretik elmondani azt sem, hogy a szuverenitását vesztő ország vezetése továbbra is igyekezett mérsékelni a frontra küldött magyar katonaság számát, és sikerrel akadályozták meg a budapesti zsidóság deportálását is. De még kevesebben tudják, hogy Magyarország már 1943-ban megkezdte a tárgyalásokat a háborúból való kiugrásra.
Mivel a Horthy-kormányzat nem szolgálta lelkesedéssel a náci Németországot, német támogatással Magyarországon is kialakult egy fasiszta ideológiával kacérkodó szűk csoport, amelyet a Horthy-ellenes Szálasi Ferenc vezetett. A Horthy-korszakban Szálasi hosszú ideig börtönben volt, de a háború utolsó szakaszában szabadlábra került. Amikor 1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó bejelentette Magyarország kilépését a német oldalon folytatott háborúból, a németek letartóztatták, családjával együtt kényszerlakhelyre szállították, és a hatalmat Szálasi vette át. Magyarország ekkor vált hadszíntérré, és így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a magyarság legutolsó csatlósként megbélyegezve, a legnagyobb veszteséget elszenvedő országok között végzi azt a háborút, amelybe akarata ellenére sodródott. Azonban azokat a huszonéves fiatal magyar embereket, katonákat, akik az utolsó leheletükig harcoltak hazájuk védelmében, lefasisztázni aljasság, Horthyt szintén! Horthy Miklós kormányzó és Magyarország helyzetét a legjobban Bakay Szilárd vértanú tábornok hadi jelentése illusztrálja: ,,Hátam mögött a német, előttem az orosz, fejem fölött az angolszászok. Parancsot kérek.”
Nemzetiségi elnyomás
Az ún. horthysta uralom bűneként szokták felróni a háború alatti nemzetiségi elnyomást is. Nos, hogyan állunk ezzel? Elmondható, hogy ez állampolitikai szinten nem érvényesült. Erdélyt véve alapul megállapítható, hogy amíg a román uralom alatt maradt Dél-Erdélyben élő 500―700 ezer magyar népesség férfinépe munkatáborokba került, a magyar oktatás, a sajtó és a kultúra elsorvadt, addig a magyar fennhatóságú Észak-Erdélyben állampolitikai szinten a nemzetiségekkel való együttműködésre törekedtek. Így például súlyos börtönbüntetést róttak ki azokra, akik az országban élő kisebbségekre lealacsonyító jellegű szavakat használtak. A magyar rendőrnek, ha románlakta településbe kapta a kihelyezését, ismernie kellett a helyi lakosság nyelvét. A magyar középiskolákban, mint például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, a magyar diáktól megkövetelték a román nyelv tanulását, miközben akadtak olyan román települések, ahol az államnyelv, a magyar oktatása csak formális. Mindezeket képtelenség elhinni a mai Romániában, pedig nem a háború időszakában élünk. Képzeljük el, hogy ma, amikor Székelyföld nyolcszáz éves megnevezése hivatalos okmányban dührohamot vált ki, amikor Sepsiszentgyörgyön az új telepes román szomszédainknak természetes az, hogy az őslakos magyar románul köszön, magyar nyelvű viszonozás nélkül. Gondoljuk el, milyen képtelenül hangzik, hogy egy magyar többségű régióban a román iskolában a magyar nyelvet tantárgykény oktassák, az meg egészen megmosolyogtató, derűt keltő elképzelésnek látszik, hogy a román pénzt magyarul is feliratozzák. Mindez akkor, amikor Svájcban a 0,5 százalékarányt képviselő rétorománoknak ez természetes, vagy a magyar pénzek Horthy idején hatnyelvűek voltak. Az meg végképp nonszensz, hogy a román rendőr a magyar településeken magyarul tudjon.
A ,,kismagyar idő” (1940―1944) alatt az Erdélyi Magyar Párt a románokkal való együttműködés szorosabbá tételét szorgalmazta, felismerve, hogy a román és a magyar nép érdekei közösek azon a földön, ahol évszázadok során együtt éltek. Szorgalmazták a háborúból való kilépést is.
Párizsi békediktátum (1947. február 10.)
A párizsi békeszerződés a trianoninál is igazságtalanabb volt, mert most nem egy soknemzetiségű államot, hanem többségében magyarok által lakott ország területeit adták át olyan országoknak, amelyeknek a legfőbb célkitűzésük a magyartalanítás, az ún. homogén nemzetállamok létrehozása volt.
Az 1947-es párizsi békediktátum, hasonlóan az 1920-as trianonihoz, a magyarokat jobban büntette, mint más népeket. Ismét figyelmen kívül hagyták az önrendelkezés elvét, a történelmi igazságosságot. Az 1938 és 1941 között többnyire békés eszközökkel visszaszerzett magyar népességű területek révén létrejött, nemzeti államnak tekinthető Magyarország határait nem ismerték el.
A történelem furcsa fintora, hogy ismét olyan államok nyerték el a nagyhatalmak szimpátiáját, támogatását, melyek a háború idején nagyobb bűnöket követtek el, mint Magyarország. A fasiszta szlovák államnak adták a majdnem teljesen magyarlakta Felvidék határ menti régióját, a ruszin—magyar autonóm területet, Kárpátalját Ukrajnához csatolták. Délvidéket, annak ellenére, hogy Tito marsall teljes magyar falvak lakosságát mészároltatta le, mintegy 40―50 ezer magyart öltek meg, Jugoszláviához csatolták. A magyar többségű, a háború végén alig 37 százalékarányban románok által (is) lakott Észak-Erdélyt, bár a Maniu-gárdák vérengzései miatt a román adminisztrációt 1944 őszén a szovjet hadvezetés kitiltotta, Romániának adták. Ennek átadása is érdekes. Semmi köze nem volt az etnikai arányokhoz, a történelmi igazságossághoz. Észak-Erdély Romániának adását Sztálin arra használta fel, hogy ennek fejében kierőszakolja a román vezetéstől két kommunista miniszter befogadását a román kormányba. Románia olyan ország volt, amely 1941 júniusától 1944. augusztus 23-ig óriási létszámú hadsereggel harcolt a németek oldalán, miközben hadserege, senki által nem kényszerítve, a zsidók százezreit gyilkolta le nemre és korra való tekintet nélkül.
Hogyan is állunk ,,a magyar bűnökkel”, amiért Magyarországot meg kellett büntetni? Ha Trianon az önrendelkezés megsértése, diktátum és igazságtalan jellegű volt, akkor az 1947-es párizsi béke, amely túlnyomórészt magyarlakta területeket osztott szét, minek minősül?
A második bécsi döntés hetvenedik évfordulóján megállapíthatjuk, hogy a magyarkérdés nemzetközi szintű becsületes megoldására utoljára 1940 táján került sor, és ezért nekünk, az utódállamokban élő másodrangú állampolgároknak nem kell szégyenkeznünk! Kijelenthetjük azt is, hogy a békediktátumok által szétosztogatott magyarlakta régiók megtartása fejében elvárjuk a nagyhatalmaktól: utólag arra kötelezzék a történelmi magyar területek birtokába jutott államokat, hogy az őslakos magyarság számára, létszámuknak megfelelően területi, kulturális és helyi autonómiákat biztosítsanak. E sorok írója meggyőződéssel állítja, hogy ennek megadásával a történelmi múlt megpróbáltatásait ,,békévé oldja az emlékezet”.
Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hetven éve vonult be a magyar hadsereg Sepsiszentgyörgyre
...És felvirradt a várva várt szeptember 13. Őszi eső csepergett, de ez nem zavarta az ünnepi hangulatot. A terv szerint Szentkereszty bárónak, Séra István gárdaparancsnoknak és Ferencz Lajos ügyvédnek a megye határán kellett volna fogadnia Dálnoki Miklós Bélát, de senki sem tudta, milyen irányból fog érkezni a vezénylő tábornok.
Egy rendelkezés értelmében reggel nyolckor kezdhette meg a lakosság az épületek díszítését, miután az utolsó román katona is elhagyta a várost. Közben érkeznek a főtérre az ünneplőbe, népviseletbe öltözött városlakók, saját zászlójuk alatt vonulnak fel a különböző ipartestületek, egyesületek, tűzoltók. Megérkeznek a rendfenntartó árkosi, kőröspataki, kálnoki tűzoltók saját zenekarukkal, és kordont vonnak a felsorakozó közönség előtt, ügyelnek a rendre. Kilenc órakor adták át a román parlamenterek Sepsiszentgyörgy városát a magyar küldöttségnek. Íme, hogyan emlékezik Czikó Árpád közgazdász, akkor kisdiák, az emlékezetes percekre: ,,A sepsiszentgyörgyi kávéház ablakában — a mai színház épületében — írták alá a jegyzőkönyvet. Megjelent a magyar parlamenter kocsi fehér zászlóval. Egy tiszt ült benne… Amikor a tiszt kiszállt, ölben vitték be a kávéházba, hatalmas ünneplésben részesítették. Aztán a román parlamenter elkísérte a kocsit a város széléig. Amire visszajött a Csíki utca végéről, már az egész város piros-fehér-zöld zászlókkal volt feldíszítve, s ahogy a Csíki utca sarkán befordult, látva a kitódult tömeget, felállt — őrnagy volt —, és végig tisztelegve hagyta el a várost. Emlékezetes gesztus, a lakosság megtapsolta.” (Idézet B. Kovács Andrásnak Czíkó Árpáddal folytatott beszélgetéséből) Motorkerékpáros előőrsök jelennek meg, virágokkal halmozzák el őket, cirkálnak a főtéren, közeledik a bevonulás. Közben sorra felvonulnak a menekültek: a hétfalusi csángók, az új életet kezdeni szándékozó brassói magyarok, a regáti menekültek. Jelszavak hangzottak el… kórusban követelték vissza a dél-erdélyi városokat. Befut egy-egy kis Balilla gépkocsi, melyek egyikén sepsiszentgyörgyi származású tisztek érkeznek, köztük József Ákos alezredes, a Székely Mikó Kollégium 1916-ban érettségizett diákja, a Ludovika Akadémia végzettje… Már a délutáni órákban vagyunk, mikor megjelennek a főcsapat gépkocsiosztagai. Egy csónakos motorkerékpár érkezik, román altiszt vezeti, hajójában az itt maradt utolsó román tiszttel. A virággal teleszórt főúton érkező bevonulókat virágesővel, véget érni nem akaró éljenzéssel fogadja a lakosság. A menetoszlop meg-megáll, az emberek szorongatják a bevonulók kezét, virágcsokrokat dobálnak, adnak át… (Részlet József Álmos Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 című, a napokban megjelenő könyvéből) Könyvbemutató csütörtökön 18 órakor a Székely Mikó Kollégium dísztermében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Országos tanévnyitót tartottak Kolozsváron
Az erdélyi református kollégiumok országos tanévnyitó ünnepségére került sor a hét végén Kolozsváron. A kétnapos rendezvény változatos programja közül megemlítendő az első világháborúban elesett kollégiumi tanárok és diákok emlékét őrző, a kommunizmusban megsemmisített tábla hasonmásának szombati leleplezése, valamint az eseményen részt vevő kollégiumi igazgatók és iskolalelkészek konferenciája, míg vasárnap Farkas Ferenc, a Kézdivásárhelyi Református Kollégium igazgatója vehette át a munkáját elismerő Bethlen Díjat Kató Béla főjegyzőtől. Ex Libris Díjakat és annak alapító oklevelét adta át a kilenc református kollégium és gimnázium képviselőinek a Magyar Művészetért Díj alapítója, Gubcsi Lajos, aki szerint kevés olyan valós, egységes szellemi egység van, mint a kilenc református iskola.
A Farkas utcai templomban megtartott istentisztelettel kezdődött a református kollégiumok országos megnyitó ünnepsége szombat délután. Kovács Tibor iskolalelkész igehirdetésekor kifejtette: „Ma rengeteg támadás éri a felekezeti oktatást, ám tudnunk kell, hogy amikor tanítunk és nevelünk, hitvallásos kötelezettségünknek teszünk eleget. Minden ránk bízott gyermeket úgy kell nevelnünk, hogy az Isten dicsőségét szolgálja. Legnagyobb ellenségünk az érdektelenség és a népbutítás, ám vannak jelek, miszerint Isten megáldja munkánkat, és ez folytatásra sarkall”.
Ezelőtt húsz évvel, 1990. október 1-jén szomorúan állt a kollégium akkori tantestülete és diákjai a Farkas utcai templom előtt, és néztük az ókollégium épületét, ahova nem mehettünk be. A templom és az iskola erős szövetséget kötött, amelyet Isten pecsételt meg! – vélekedett Székely Árpád, a kollégium igazgatója. Székely József nyugalmazott lelkipásztor, a kollégium első megbízott igazgatója úgy vélte: a Kolozsvári Református Kollégium most új starthoz érkezett, és ehhez kívánt kitartást.
Lauer Edit asszony a kollégium amerikai támogatói nevében beszélt. – Az amerikai támogatók által lefolytatott keresztszülő- program nem csak anyagilag támogatta a résztvevő diákokat, hanem megerősítette az iskolát és az amerikai magyarok identitástudatát is – hangsúlyozta.
Kónya-Hamar Sándor volt megyei RMDSZ-elnök üzenetét Kovács Tibor iskolalelkész olvasta fel. „A húsz éve föltámadt Kolozsvári Református Kollégium az erdélyi református közösséget építi megalkuvás nélkül, kitartással”, hangzott el. Somogyi Botond a szülői bizottság elnöke pedig arra buzdította a kollégium tantestületét, hogy olyan emberekké formálják növendékeiket, akik a közösségért élnek, hiszen a felekezeti oktatás ezt biztosítja. Pataki Adorján és Szi lágyi János, a Kolozsvári Magyar Opera művészei, volt kollégisták, egy-egy áriát énekeltek el.
Bogdán Zsolt esperes, véndiák beszédében azt hangsúlyozta, hogy a református nevelésnek és oktatásnak ma is van létjogosultsága, még ha ellenvélemények is fogalmazódnak meg ezzel kapcsolatban. Bogdán örömmel tudatta, hogy a Zilahi Református Kollégiumban idén indítottak először első osztályt.
Rácz Melinda magyartanár a kollégium ez alkalomra készített emlékkönyvét mutatta be, majd kiemelte: Székely Árpád végigküzdötte az elmúlt húsz év minden megpróbáltatását, s az igazgató elszánt céltudatossága nélkül nem jött volna létre ez a kiadvány. Bíró Krisztina volt kollégista, színművészetis hallgató egy Reményik-verset szavalt. Keresztes Attila, a szatmárnémeti színház igazgatója kiemelte: megköszöni élete legfontosabb két évét, amelyet a kollégium diákjaként Kolozsváron töltött el. „Örvendek, hogy gyermekem ide jár óvodába”, hangsúlyozta a művész.
A templomi beszédek után a jelenlévők átvonultak a kollégium udvarára, ahol Kolozsvári József, az 1943-as tanévben végzett véndiák leleplezte az első világháborúban elesett kollégiumi tanárok és diákok emléktáblájának hasonmását. – Az 1915-ben végzett évfolyam 1930-ban elhatározta, hogy az első világháborúban elesett tanároknak és diákoknak emléktáblát állít. Erre csakis az 1940-es évek első felében kerülhetett sor. A tábla majd négy évtizeden át állt ezen a helyen, ám 1980-ban az akkori iskola román igazgatója parancsára a táblát leverték és darabokra törték. Az odasiető református lelkésznek azt sem engedték meg, hogy a darabokat összeszedje, és magával vihesse.
Most Bartha-Szallós Levente adományozó révén, továbbá Bartha István és Oltyán István magyarvistai kőfaragó mestereknek köszönhetően leleplezhetjük az egykori tábla hasonmását – hangsúlyozta Kolozsvári József, majd leleplezte a három tanár és tíz diák nevét tartalmazó emléktáblát.
Ezt követően Bogya Katalin és Ősz Előd tanárok városlátogatást szerveztek a nem kolozsvári diákok számára. Este Némethy Zsuzsanna és Nagy Csongor- Zsolt színművészek, továbbá Rigmányi József énekes lépett fel a díszteremben. Az ünnepséget a Rekita Rozália színművész által betanított csapat előadása zárta a tornateremben.
Az iskolaigazgatók és iskolalelkészek tanácskozásán a tanintézetek új vezetőtanácsának összetételéről volt szó. Ábrám Tibor, a miskolci Lévay József Református Gimnázium igazgatója tudomása szerint Magyarországon létre kívánnak hozni egy református közoktatási alapot, amellyel az anyaország határán kívüli református kollégiumokat támogatnák, továbbá megbeszélték az egyházi iskolák idei közös eseménynaptárát, tudtuk meg Kovács Tibor iskolalelkésztől.
Bethlen Díj és Ex Libris Díjak átadása
Vasárnap a különböző kollégiumokból érkezett lobogók gyülekezésével folytatódott a Református Kollégiumok idei tanévének országos megnyitója és a Kolozsvári Református Kollégium újraindulásának 20 éves évfordulója alkalmából szervezett programsorozat. A Farkas utcai református templombeli ünnepi istentiszteleten Kató Béla az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdetett igét. Prédikációjában kiemelte a folyamatos fejlődés fontosságát. – Emellett Isten arra biztat mindenkit, hogy ne csak kegyelemben, hanem Jézus tanításának ismeretében gyarapodjon – magyarázta az igét a lelkész. – Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az értékeket lassú, türelmes munkával lehet megteremteni – figyelmeztetett a főjegyző, majd reflektált az aktuális tanügyi problémákra. Székely Árpád iskolaigazgató felemelő eseménynek nevezte a kilenc református tanintézmény közös ünnepét. Elmondta: minden rendezvény, amelynek együtt tudunk örülni, közösséget teremt, reményt ad a további munkához. Felidézte azt a kort, amikor egykori egyházi vezetőink ragaszkodtak ahhoz, hogy neveljék a gyermekeket, majd hozzátette: az állam még mindig furcsának tartja, hogy az egyház vállalta az oktatás terhét.
Számos hiányosság és nehézség felsorolása mellett Székely Árpád a legfontosabbnak egy stabil tanügyi törvény kidolgozását tartja, ami az iskolák autonómiájára alapozna. Ami pedig a Kolozsvári Református Kollégium által nyújtott többletet illeti, az intézményvezető kiemelte a hitvallásos nevelés fontosságát, valamint az egyházi értékek elsajátítását.
Kató Levente az egyházkerület tanügyi tanácsosa beszédében Józsué szavait idézte, aki tömören megfogalmazta a vallásszabadság lényegét. Hangsúlyozta: a kilenc református kollégium az évek során kis létszámú iskolából többszintű, fejlett iskolává nőtte ki magát. A tanácsos a tanintézmények pozitívumaként említette meg az ösztöndíjrendszert, a tehetséggondozást és a keresztszülőprogramot is, de beszéde nyomán képet alkothattunk a kollégiumi tevékenységekről és a jövőbeli tervekről is.
Péter Tünde főtanfelügyelőhelyettes kifejtette: mindig különös varázsa van az ilyen ünnepnapoknak, viszont ez a kollégiumi megnyitó töblettel rendelkezik. – Nem csak dolga után szétszaladó emberek ülnek itt, hanem gyülekezet vagyunk – mondta. Hozzátette: ma már nem csak a város, de az ország határain túl is ismerik a református kollégiumot. – Azok a szülők, akik ide iratták be gyermekeiket, jól választottak, hiszen a tanintézményben kiváló pedagógusok dolgoznak – méltatta a kollégiumban dolgozó tanárok munkáját, eredményekben és áldásokban gazdag tanévet kívánva.
Kötő József képviselő szerint a felekezeti iskoláknak hármas küldetésük van: megmaradni a transzilván értékek világában, a hitből élő igaz ember formálása, illetve a közösségépítés. Az országos évnyitó keretén belül adták át a Bethlen Díjat, amelyet 2004-ben alapítottak és egy maradandó szellemi értéket teremtő pedagógusnak ítélik oda. Idén Farkas Ferenc, a Kézdivásárhelyi Református Kollégium igazgatója vehette át a munkáját elismerő díjat Kató Béla főjegyzőtől. Ruszka Sándor József kézdivásárhelyi református lelkész laudációjából kiderült, hogy a történelem szakos igazgató 1963-ban született unitárius családban és 2001-ben vette át a kézdivásárhelyi tanintézmény igazgatását. Munkájának, kitartásának, jó szervezőképességének eredménye, hogy az iskola új épületbe költözhetett. Az intézményvezetőre jellemző a kitartás, a következetesség, a pontosság és az egyházi iskola iránti elkötelezettség.
Ezt követően az Ex Libris Díjakat és annak alapító oklevelét adta át a kilenc református kollégium és gimnázium kéviselőinek a Magyar Művészetért Díj alapítója, Gubcsi Lajos, aki szerint kevés olyan valós, egységes szellemi egység van, mint a kilenc református iskola. A hatkötetes, Kárpát-medencei örökös létünket bizonyító könyvcsomagot átvehették a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Líceumból, a kézdivásárhelyi Református Kollégiumból, a Királyhágómelléki Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumból, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumból, a Marosvásárhelyi Református Kollégiumból, a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumból, a Szatmárnémeti Református Kollégiumból és a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumból érkezett vendégek. A kétnapos rendezvénysorozatot az iskola kórusának rövid bizonyságtétele
DÉZSI ILDIKÓ, NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Történelmi Magazin
Megjelent a sepsiszentgyörgyi Történelmi Magazin szeptemberi száma. Folytatódik Bakó Géza székely múltat ismertető sorozata, amely ezúttal a földművelés székelyföldi kezdeteit mutatja be. Az iskolatörténeti rovatban a Székely Mikó Kollégium 1945―1948 közötti történetéről olvashatunk.
A kultúra-politika rovatban az Egy szekuritátés visszaemlékezései című írás hiteles tükre a politikai rendőrség munkamódszereinek. Bencze Mihály A politika ördögi színjáték című írása a köpönyegforgató román politika múltjába enged betekinteni. Rövid ismertető tájékoztat Cseresznyés Pálnak, az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom egyik áldozatának bebörtönzéséről. Jósa Piroska Trianonra emlékezik. Asztalos Lajos tanulmánya (Ioan Fadrusz, István, a Szent és a többiek) a kolozsvári magyar múlt meghamisítását, a kulturális elnemzettelenítést ábrázolja. Zonda Attila az irodalom, a kultúra és a politika határvonalán elhelyezkedő memoárelbeszélésében betekintést nyújt az Olténiában katonáskodó székely fiatalok lelkivilágba. A helytörténeti rovatban a szilágysági diákok székelyföldi barangolásáról olvashatunk. Sepsiszentgyörgy jeles személyiségei közül ezúttal Málik Józseffel és Gyárfás Jenővel, valamint a város környékével ismerkedhetnek az olvasók. Tanároknak és diákoknak olyan új rovatok indulnak, amelyek megkönnyítik és alaposabbá teszik a magyar történelem ismeretét, oktatását. Olvashatnak Erdélyország lakóiról, a magyar nép eredetéről, Álmos fejedelemről, a magyarok hitvilágáról. A kis magyar adattár, a magyar mitológiai kislexikon, a magyarság kronológiája mind-mind hozzásegíti a tanulókat és a felnőtteket ahhoz, hogy alaposabban megismerjék népünk történetét. A folyóirat a világtörténelmet kedvelőkről sem feledkezik meg, olyan fogalomtárat is közöl, amelyből nem csak a fogalmak magyarázatát kapja meg az érdeklődő, hanem a legfontosabb történelmi személyiségek és események történetét is. A Hírtallózóban olvashatunk azokról a kiemelkedő kulturális, politikai és sporteseményekről, amelyek az év első felében bontakoztak ki. Kuti János, Simó Edmund vidám tárcái, Forrai Tibor keresztrejtvénye, Mészely József fejtörői, a Jó játék a nyelvi játék!, Korodi Emese Tünde, Kelemen László természetismertetői pihentető kikapcsolódást nyújtanak mindenkinek. A folyóirat borítóján gróf Mikó Imre sepsiszentgyörgyi szobra látható. A Történelmi Magazin megrendelhető a 0740 026 450-es telefonon vagy a gyula.kadar@gmail.com e-mail címen. Példányonként megvásárolható a H—Press lapterjesztő standjain és a sepsiszentgyörgyi Diákboltban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zágon ünnepelt (Csutak Vilmos-szobrot avattak)
Zágonnak van, mivel büszkélkednie, minden évben megemlékezhet egy-egy nagy elődről, szoborral tiszteleghet előttük - mondotta beszédében Kis József polgármester Csutak Vilmos igazgató-tanár, történész mellszobrának szombati avatóünnepségén. Az alkotás a Mikes-Szent-kereszty-kúria szobor- és kopjaparkját gazdagítja, a megemlékezésen a helybeliek mellett jelen volt Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Pálosi Ferenc tiszteletbeli konzul, parlamenti képviselők, szenátorok, önkormányzati vezetők, egyházfők. A szobrot Zágon polgármestere és Szén József, Kisköre korábbi elöljárója leplezte le.
A mellszobor Kisköre testvértelepülés ajándékaként került Zágonba. Szén József beszédében kiemelte: Csutak Vilmos szobrával követendő pél-dát állítottak egy olyan faluban, amely őrzi a múlt értékeit. Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium jelenlegi igazgatója nagy elődje életútját elevenítette fel, hangsúlyozta kitartását, szülőföldje és a magyar oktatás melletti következetes kiállását. Incze Sándor esperes elmondta: a Székely Mikó Alapítvány már gondolt egy Csutak Vilmos-szobor állítására, de a zágoni polgármester megelőzte őket. Jövő évben azonban a megyeszékhelyen egész alakos szoborral tisztelegnek a nagy iskolaigazgató emléke előtt. Semjén Zsolt nem csak az eseményt méltatta, de kiemelte: a magyarországi rendszerváltás azonnali következményei érezhetőek, több, a határokon kívüli magyarságot érintő törvényt fogadott el az Országgyűlés. Jövő évben a szentgyörgyi Csutak-szobor állításánál magyar állampolgárokként, magyar útlevéllel a zsebükben ünnepelhetnek a háromszékiek - vázolta a jövő képét. A magyar miniszterelnök-helyettes jelenlétét az Orbán-kormány üzeneteként értelmezte Tamás Sándor tanácselnök: nyolc év hideg szünet után az új magyar kormány fontosnak tartja, hogy hangsúlyosan odafigyeljen Erdélyre, Székelyföldre - mondta.
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az egyetemes magyar kultúra sem lenne teljes Zágon történelme nélkül
Az egyetemes magyar kultúra sem lenne teljes Zágon történelme nélkül – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes Zágonban.
A politikus részt vett a hétvégén Csutak Vilmos, a Református Mikó Kollégium, illetve a Székely Nemzeti Múzeum hajdani igazgatója szobrának leleplezési ünnepségén.
A Kovászna megyei tanács vasárnapi közleménye szerint a Magyarországról érkezett alkotás átadásán Semjén Zsolt az egykori igazgató munkásságát méltatva elmondta: az ünnepek értelme, hogy levonjuk a történelem tanulságait, hitet és erőt merítsünk elődeink példájából.
Hozzátette: a történelem a helyi közösségek történelméből áll, így az egyetemes magyar kultúra sem lenne teljes Zágon történelme, híres szülöttei és helyi kultúrája nélkül. Semjén szerint az is fontos, hogy mindenki teljesíthesse a Szent István által hátrahagyott küldetést, a maga szülőföldjén gondoskodjon népéről és annak kultúrájáról.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke beszédében kifejtette, hogy Csutak Vilmos lámpás ember volt, aki akkor vállalta a Székely Nemzeti Múzeum vezetését, amikor a legnehezebb volt. "Amikor mások kitelepültek Erdélyből, ő itthon maradt, azokkal együtt, akik éppen hazatértek, így például Benedek Elekkel vagy Kós Károllyal" – mondta a megyei önkormányzat elnöke. Népújság (Marosvásárhely)

Csutak Vilmosnak állítottak szobrot Zágonban
Az egyetemes magyar kultúra sem lenne teljes Zágon történelme nélkül – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes Zágonban. A politikus részt vett a hétvégén Csutak Vilmos, a Református Mikó Kollégium, illetve a Székely Nemzeti Múzeum hajdani igazgatója szobrának leleplezési ünnepségén. A Kovászna Megyei Tanács október 31-i, vasárnapi közleménye szerint a Magyarországról érkezett alkotás átadásán Semjén Zsolt az egykori igazgató munkásságát méltatva elmondta: az ünnepek értelme, hogy levonjuk a történelem tanulságait, hitet és erőt merítsünk elődeink példájából. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke beszédében kifejtette, hogy Csutak Vilmos lámpás ember volt, aki akkor vállalta a Székely Nemzeti Múzeum vezetését, amikor a legnehezebb volt. Népújság (Marosvásárhely)

Köszöntő-könyv Egyed Ákos születésnapjára
Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Ez a címe az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) zsúfolásig megtelt üléstermében november 25-én, csütörtök este bemutatott kötetnek, amelyet Sipos Gábor EME-elnök visszaemlékezése szerint a jeles történész tavalyi 80. születésnapja alkalmával vettek munkatervbe.
Péntek János EME-alelnök, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke bemutatójában köszöntő-könyvnek nevezte a művet, amely negyvenöt szerző történelem-jellegű dolgozatát tartalmazza, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak az ünnepelt életművéhez. Sokféle témáról és szerzőről van szó, akik munkájukkal Egyed Ákos szakmai tekintélyét ismerik el. A kötetben, többek között, szerepel az erdővidéki Bodos, az a szülőfalu, amely a későbbi tudós számára afféle laboratóriumként szolgált, és két egyetemi tanár gyermekének, Emesének és Péternek a munkája is. A közel hatvan éves pályafutás számvetéséhez tartozik az a fiatal kutatónemzedék, amelyre a történész büszkén tekinthet vissza, és akikre, noha neki nem volt tanári katedrája, életműve pozitívan sugárzott ki – összegezett a KAB elnöke.
Sipos Gábor a kötet egyik szerkesztőjeként (társa Pál Judit) a megjelenés előtti műhelytitkokba engedett bepillantást. Egyed Ákos köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával segítette a könyv kiadását, amely „éppen egy évvel tette őt fiatalabbá”. Az ünnepelt visszatekintett nyolcvanegy évének legfontosabb, legemlékezetesebb állomásaira: első példaképül szolgáló szüleire (köztiszteletnek örvendő tanító édesapa, „munkamániás” édesanya), a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban és a Bolyai Egyetemen eltöltött évekre, az osztályharci fejlemények miatt a kutatói pályára való ráállására, találkozására a családi összetartozást a mai napig sikerrel szorgalmazó feleséggel, a kolozsvári Történeti Kutatóintézetben és az EME-ben kifejtett tevékenységre, az MTA-val, hazai és magyarországi történészekkel való együttműködésre. Egyed Ákos számára az EME újjászervezése 1990-ben és az ő nyolcéves itteni elnöksége elégtételt, sok kihívást jelentett.
Az ünnepségen jelen volt Orosz István akadémikus, az MTA Történettudományi Bizottságának alelnöke, aki az Egyed Ákoshoz fűződő személyes élményeiből nyújtott egy csokorra valót a hallgatóságnak. Szerinte Magyarországon megvan a kellő szakmai érdeklődés Erdély iránt, itt pedig biztosított a fiatal történész kutatógárda.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Vizsgálat a Mikó visszaszolgáltatása ügyében
Karácsonyi hangulatrontónak ennél jobb sem kellett: a Korrupcióellenes Ügyészség átiratban értesítette a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot, lépjen be abba a perbe, melyben az állam megkárosításával vádolják a Székely Mikó Kollégiumot a református egyháznak visszaszolgáltató bizottságot. A városvezető testület tegnapi ülésén úgy döntött, nem engedhetik, hogy veszélyes precedenst teremtsenek némely szervek, tehát nem vesznek részt a perben.
Az ünnepinek szánt — s amúgy valóban olyanná sikeredett — tegnapi tanácsülésen ismertette Antal Árpád András polgármester a Korrupcióellenes Ügyészség átiratát, melyet hétfőn kapott kézbe, s arról értesíti a városházát, feljelentés nyomán vizsgálatot indítottak a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében, az állam 1,3 millió eurós megkárosításával vádolnak három személyt, köztük Markó Attilát, ki akkoriban a restitúciós bizottság vezetője volt. Az ügy olyannyira előhaladott, hogy a három gyanúsított személyi vagyonát zárolták már. A polgármester szerint azonban az államnak nem lehet jogi szerepe ebben az ügyben, hiszen a Mikó épülete az önkormányzat tulajdona volt a visszaszolgáltatás időpontjában, így ha igaz volna is, amit a feljelentők állítanak — mármint, hogy a Székely Mikó Kollégium sohasem képezte a református egyház tulajdonát —, akkor is a város károsodott volna, nem az állam. Azért ismertette az önkormányzattal a helyzetet, illetve kérte ki a képviselők véleményét a felszólításról, mert 2002-ben is a városi tanács szavazta meg az ingatlant az egyháznak átadó jegyzőkönyvet — tette hozzá. A frakciók nevében Klárik Attila elmondta, szerinte veszélyes precedenst teremtene Sepsiszentgyörgy, ha belépne a perbe, amilyen nehezen indult a restitúció, épp annyira vissza akarják most fordítani a folyamatot egyesek, ezért az RMDSZ határozottan elzárkózik az ügyészség felszólításától — mondta. A románok részéről a liberális Ivan Nicolae elmondta, a Korrupcióellenes Ügyészség átiratát nem ismeri, ezért nem foglalhat állást, de személyes véleménye, hogy az iskolának a város tulajdonában kellene lennie. Az MPP álláspontját a frakcióvezető Bálint József alpolgármester ismertette, mint mondta, a 2008 előtti képviselő-testületek számos döntésével nem értenek egyet, a Mikó visszaszolgáltatásával viszont igen. A szavazáskor csupán Ivan voksolt a perbe lépés mellett, a szociáldemokrata Pârvan Rodica véletlenül a tartózkodás gombját nyomta meg, de utólag kérte, javítsák szavazatát nemre. Hogy mennyire súlyos következményei lennének egy ilyen perben való részvételnek, azt a Háromszék kérdésére Antal Árpád András fejtette ki: lavinát indítana el, következne a szórványbeli egyházi tulajdonok — nem csak épületek, de földek, erdők is — visszaállamosítása, majd a többi városokbeli, végül a kolozsváriaké. ,,És a legszomorúbb az, hogy magyar emberek tettek feljelentést a Korrupcióellenes Ügyészségnél“ — fűzte hozzá.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hat Szent György-ösztöndíjas
A menetrendnek megfelelően utolsó soros ülésén adta át Sepsiszentgyörgy önkormányzata a testület által alapított, idén második ízben odaítélt Szent György-ösztöndíjat, melyre kiemelkedő tanulmányi eredményeket és a közösségi életben való élénk részvételt felmutató végzős diákok pályázhattak.
A menetrendnek ellentmondott viszont, hogy idén hat ösztöndíjat — oklevelet és fejenként 2000 lejt — osztottak ki, mivel a rangsorban ötödik és hatodik pályázó pontszáma csupán hat századdal különbözött. A díjazottak sorrendben: Orbán Szabolcs (Székely Mikó Kollégium), Szabó Lilla, Vlej Zsombor, Tulit Gyopár (mindhárman Mikes Kelemen Főgimnázium), Mihály Judit (Székely Mikó Kollégium) és Ioana Gabriela Panaitiu (Mihai Viteazul Főgimnázium), akiknek megérdemelt díjuk átnyújtásakor Antal Árpád András polgármester azt kívánta, akármerre vezeti sorsuk, mindig térjenek vissza városukba. (vop) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vád Markó Attiláék ellen
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatása ügyében vádat emelt tegnap a korrupcióellenes ügyészség (DNA) Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogtanácsosa és Clim Silviu, az igazságügyi minisztérium volt jogtanácsosa ellen.
Az érintettek voltak annak a restitúciós bizottságnak a tagjai, akik rendelkeztek a Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatásáról.
Magyar–magyar ügy
A DNA tegnapi közleménye szerint a három vádlott 2002-ben egy érvénytelen, 1990-es telekkönyvi kivonat, és egy román nyelvre le nem fordított telekkönyv alapján szolgáltatta vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek a Székely Mikó Kollégium épületét, és ezzel 1,3 millió euróval károsította meg a román államot. A korrupcióellenes ügyészség zárolta a három érintett személy magánvagyonát az ügy lezárásáig.
Amint arról lapunkban többször is beszámoltunk, az Erdélyi Református Egyházkerület és a visszaszolgáltató bizottság tagjai ellen azért indított eljárást a kollégiumhoz tartozó egyik szolgálati lakásban lakó Benedek család, mert az érintettek úgy vélik, hogy az egyház hamis dokumentumok alapján igényelte vissza a kollégium épületét és a tanári lakásokat. Benedekék szerint az ingatlan valójában a „székely nép” tulajdona, mert az az emberek adományából épült.
A feljelentő, Benedek Levente korábban azt mondta: 2002-ben a református egyház hamis telekkönyvi kivonat alapján szerzett tulajdonjogot. Benedekék megvásárolták az államtól az egykori tanári lakást, most pedig az ingatlan „visszaállamosítását” követelik. Ez ellen tavaly több mint ezer ember tüntetett Sepsiszentgyörgyön. Marosán Tamás lapunknak elmondta: úgy véli, megalapozatlan a DNA eljárása.
A jogtanácsos emlékeztetett: jogerős bírósági határozat is született már arról, hogy az ingatlanok a református egyház tulajdonába tartoznak. Ezt többek között bizonyítja egy 1971-ből származó telekkönyv hiteles másolata, illetve benne van az államosításról szóló 1948/176-os dekrétumban is. A tulajdonos továbbá megjelenik egy 1928-as Hivatalos Közlönyben. „Már régen le kellett volna zárni ezt az ügyet, hiszen annyi bizonyíték van, hogy csaknem kiszúrja az ügyészek szemét, de valamiért nem akarják észrevenni ezeket” – fejtette ki az ÚMSZ-nek Marosán Tamás.
Precedenst teremthet
Az ügy másik érintettje, Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője lapunknak kifejtette: egyértelmű, hogy a restitúciós bizottságban senki nem hibázott, az ingatlanok tulajdonba helyezéséről a jogszabály rendelkezett, a bizottság csak alkalmazta a törvényt. „Az igazságszolgáltatás azt várta, hogy magyar emberek vádja alapján magyar embereket elítéljenek. A mi közösségünk szégyene, hogy magyar ember arra vetemedett, hogy visszaállamosíttassa az egyház tulajdonát” – érvelt Markó.
Hozzátette: ha őket elítélik, Strasbourgig viszik az ügyet, és kártérítést követelnek meghurcoltatásért. A DNA ugyanakkor arra szólította fel a szentgyörgyi önkormányzatot, hogy az épület volt tulajdonosaként vegyen részt a perben. Antal Árpád polgármester tanácsülésen ismertette az ügyészség kérését, és kérte a helyi tanács véleményét.
A polgármester szerint az ingatlan a visszaszolgáltatás előtt nem a román állam, hanem a város tulajdona volt, tehát az államot nem érte kár, így nem is lehetne panasza. Az RMDSZ- és az MPP-frakciók megszavazták, hogy a város nem vesz részt a perben, mert ezzel veszélyes precedenst teremthetnek és több egyházi tulajdont is visszaállamosíthatnak.
Kovács Zsolt, Új Magyar Szó (Bukarest)

Nem államosíthatják vissza a Székely Mikó Kollégiumot
A Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását lehetővé tevő bizottság három tagja ellen vádat emelt a korrupcióellenes hatóság. Markó Attila államtitkár visszautasítja a vádakat, s várja, az igazságszolgáltatás tisztázza az ügyet. Az ingatlan tulajdonosa, az Erdélyi Református Egyházkerület bízik abban, hogy a történelmi igazságtételt nem lehet visszafordítani, s ha itthon nem, Európában megszületik a kedvező döntés.
Vizsgálat a Mikó visszaszolgáltatása ügyében című, lapunk december 24-i számában megjelent tudósításunkban beszámoltunk arról, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat visszautasította a korrupcióellenes hatóság megkeresését, és nem kíván részt venni abban a perben, melyet a tanintézmény visszaszolgáltatása kérdésében kezdeményeznek, valamint arról, hogy a három érintettnek zárolták ingó és ingatlan vagyonát.
A korrupcióellenes hatóság brassói területi kirendeltsége Markó Attila államtitkár, az etnikumközi kapcsolatok hivatalának vezetője, Marosán Tamás, az egyházkerület jogásza és Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium volt jogtanácsosa ellen emelt vádat különösen súlyos következményekkel járó, közérdek elleni hivatali visszaélésért.
A három vádlott a visszaszolgáltatási bizottság tagjaként 2002 májusában megállapította, hogy a Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdonát képezte, és a jegyzőkönyv alapján az ingatlant visszaszolgáltatták az erdélyi egyházkerületnek. Az ügyészek szerint a tulajdonjog megállapítása hamis volt. Indoklásként közlik, a vádlottak feladata volt a dokumentumok törvényességének ellenőrzése, ám az egyház egy 1990-ben kibocsátott, érvénytelen telekkönyvi kivonatot mutatott be, továbbá az eredeti telekkönyvből készült fénymásolatot, amelyhez nem csatoltak hivatalos román fordítást. Ily módon szerintük a vádlottak 1,3 millió euróval károsították meg az államot. Az ügycsomót a sepsiszentgyörgyi bíróságra adták le. A korrupcióellenes ügyészség közli még, hogy a bűnügyi kivizsgálás eredménye semmiképp nem írhatja felül az ártatlanság vélelmét, mely megilleti a vádlottakat.
Markó Attila lapunk érdeklődésére kifejtette, azt kellene már valakinek észrevennie, jelesen a román igazságszolgáltatásnak, nemhogy nem követtek el bűncselekményt, még csak nem is hibáztak, hanem teljes jóhiszeműséggel és igazságérzettel végezték a dolgukat. Válaszlépésként annyit helyez kilátásba: amennyiben a román igazságügy sem látja be a nyilvánvaló tényt, hogy nem vétkesek, a strasbourgi emberjogi bíróságra szándékozik vinni az ügyet, továbbá megfontolja, hogy pert indít-e meghurcoltatás vádjával azok ellen, akik hamis vádemeléssel rosszhiszeműen ellenük fordultak. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese elmondta, nem érte váratlanul a lépés, hiszen évek óta folyik a Mikó visszaszolgáltatása körüli cirkusz. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy az egyház nem követel vissza olyat, ami nem az övé, sőt, örvendene, ha megkapná azt, ami az övé volt. Nem tudja, milyen hátsó szándékok vezérlik az ügyészséget, miért és miért éppen most, miért pont azokat a tisztségviselőket fogják perbe. A főjegyző úgy véli, ha az ingatlant visszaállamosítanák, az precedenst teremthet, s a többi egyházi vagyont is vissza lehetne venni. Ha olyan a szándék, mindenféle indokot fel lehet hozni addig menően, hogy nem megfelelő a telekkönyvi bejegyzés fordítása. Reméli, egy uniós ország nem mehet el oly messze, hogy egy történelmi igazságtételt visszafordítson. Bízik abban, hogy a végső döntés, mely ha nem is itthon, hanem valamely európai fórumon születik meg, kedvező lesz. Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat nem kíván részt venni a perben, tehát jogosnak tartja a visszaszolgáltatást. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere rávilágított egy jogi gubancra: még ha jogtalanul ítélték volna oda a kollégiumot az egyháznak – ami nem így van –, akkor sem az állam károsodott volna, hanem az önkormányzat, hiszen a visszaszolgáltatás előtt annak tulajdonában volt az ingatlan.
Az ügy pikantériája, hogy az oktatási miniszter javaslatára az államfő december 20-i rendeletében a Tanügyi Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta négy rangos főgimnázium mellett a Székely Mikó Kollégiumnak is másfél évszázados minőségi oktatási tevékenysége elismeréseként.
Szekeres Attila, Háromszék, Erdély.ma

Az oktatási törvény előnyei
Nem tökéletes, de minden eddigi változatnál jobban szolgálja a decentralizációt a Hivatalos Közlönyben hétfőn közzétett új oktatási törvény — véli Keresztély Irma főtanfelügyelő, aki tegnap sajtótájékoztatón ismertette a jogszabály közoktatásra vonatkozó előnyeit.
A 2011/1-es törvény az iskolák hatáskörébe utal egy sor lényeges döntést, és ezáltal átruházza a felelősséget az egységek vezetőtanácsára, amelyek az önkormányzatokhoz hasonlóan működnek majd: a legfontosabb határozatokat kétharmados többséggel kell elfogadniuk. A főtanfelügyelő egyik pozitívumként az új oktatási törvény finanszírozásra vonatkozó részét emelte ki, amelynek alapját a fejkvóta szerinti költségvetési részesedés jelenti óvodától érettségiig, függetlenül attól, hogy állami, illetve államilag akkreditált magán- és felekezeti oktatási intézményről van-e szó. A nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatásra vonatkozó, eddig több ízben ismertetett újdonságok mellett a főtanfelügyelő hangsúlyozta annak lehetőségét, hogy ezentúl kötelező létszám alatti középiskolai csoportok, illetve dupla profilú osztályok indíthatóak olyan településeken, ahol az adott iskola egyedüli a nemzeti kisebbségek nyelvén. Háromszéken a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium és a Református Kollégium partnerségéből alakítják ki a megye első iskolakonzorciumát, ami a jelenlegi két iskola egyetlen adminisztratív vezetés alá vonását jelenti, és ezt úgy kívánják megvalósítani, hogy példaértékű legyen a további iskolapartnerségek kialakítása tekintetében — hangsúlyozta a főtanfelügyelő, aki kiemelte, a jogszabály erre vonatkozó cikkelyének elfogadását háromszéki sikerként könyveli el, mivel személy szerint is szorgalmazta a törvénytervezet módosítását célzó javaslattevő időszakban.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ megvédi Markó Attilát
Az RMDSZ országos vezetősége tegnap közleményben foglalt állást a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítási kísérlet ügyében:
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség felháborodással és értetlenül fogadja azt a tényt, hogy Markó Attila államtitkár ellen közérdek elleni hatalommal való visszaélés vádjával eljárást indított a Korrupcióellenes Igazgatóság a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt. Az RMDSZ megalakulása óta következetesen képviselte az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyét, 1990 óta az RMDSZ tisztségviselői folyamatosan küzdöttek ezért. Ezt tette Markó Attila is, aki politikai pályája során közel ezer elállamosított ingatlan visszaszolgáltatásában segített.
Álláspontunk szerint megengedhetetlen, hogy ilyen tisztességtelen módon kompromittáljanak egy felelős politikust, aki a romániai magyar közösség és a szövetség érdekeit tartva szem előtt végezte feladatait.
Ugyanakkor úgy véljük, hogy a Markó Attila ellen indított eljárás nem elszigetelt eset, hanem szervesen kapcsolódik abba az RMDSZ és a magyarság ellen indított támadássorozatba, amely a szervezetünk hitelvesztését, politikai súlyának gyengítését célozza, és amelynek során egy másik fontos politikusunkat, Nagy Zsoltot szintén koholt vádakkal hurcolják meg a bíróságokon.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szolidaritást vállal Markó Attilával, kiállunk mellette, és bízunk abban, hogy ártatlansága hamarosan bizonyítást nyer. Ugyanakkor határozottan elítéljük az ellene folyó bűnvádi eljárást, amely nem egyéb, mint boszorkányüldözés, rossz szándékú meghurcolás, amely nyilvánvalóan a magyar érdekképviselet és a történelmi magyar egyházak ellen is irányul. Népújság (Marosvásárhely)

Törvényes a Mikó visszaszolgáltatása (Markó Attila szerint)
Miközben az ortodox egyház folyamatosan építkezik, megkap olyan ingatlanokat, területeket, melyek nem is voltak az övéi, a történelmi magyar egyházaknak azt sem akarják visszaadni, ami jogos tulajdonuk, sőt, a Mikó körüli hercehurcával a visszaállamosítást akarják elkezdeni, illetve végérvényesen leállítani a restitúciós folyamatot; ez elfogadhatatlan, ezért kell újra a gyertyás tüntetés eszközéhez folyamodnunk, meg kell mutatnunk, erős közösség vagyunk, hangunk eljut Bukarestbe, Brüsszelbe is akár, sőt, ki kell használnunk Magyarország európai uniós elnökségét arra, hogy hangunkat felerősítse, hogy külső hatásra Románia felgyorsítsa a visszaszolgáltatást ― fejtette ki Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester tegnap azon a sajtótájékoztatón, melyet Markó Attilával, a restitúciós bizottságnak a Mikó visszaadása miatt bűnügyi perbe fogott tagjával tartot.
Markó Attila felvázolta a történések sorrendjét, ismertetve, hogyan lett köztisztviselőből köztörvényes bűnöző. Hangsúlyozta, a Mikó-ügy országos erdélyi magyar érdek, mely két sepsiszentgyörgyi magyar ember, Benedek Levente és Fejér Zoltán személyes problémái miatt került veszélybe. Véleménye szerint nem törvénytelen a Mikó visszajuttatása a református egyház tulajdonába, és ezt a jogi háttér ismertetésével bizonyította.
Az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása 1997-től kezdődött, akkor még kormányrendeletekkel történt a restitúció, egy-egy ilyen rendelet melléklete meghatározott számú ingatlan listáját tartalmazta. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek a Mikóra vonatkozó visszaszolgáltatási kérését az 1999. évi 83-as sürgősségi kormányrendelet, illetve a következő évi 1334-es számú kormányhatározat szabályozta, ezek mellékletében 31. tételként szerepelt a Mikó kollégiumi épülete, de semmi más ingatlanvagyona. A visszaszolgáltatási bizottság feladata az igénylő által bemutatott bizonylatok áttekintése, az ingatlan akkori jogi helyzetének ellenőrzése, valamint a jogutód-megállapítás, ezek alapján állították ki a visszaadás tényszerű megállapítását tartalmazó dokumentumot, mely az egyházi tulajdon telekkönyvezését tette lehetővé ― a Mikó esetében ez a 2002. május 14-én kelt 58-as számú ténymegállapító jegyzőkönyv. Markó elmondta, a rendelkezésükre álló iratok szerint egyértelmű volt: a Mikó a református egyház tulajdona, kételyre okot adó dokumentum nem létezett, ezt bírósági jogerős döntés is megerősítette. A kollégium épületének visszaszolgáltatási eljárásával párhuzamosan az egyház ― joggal, emelte ki Markó Attila ― megtámadta azokat az adásvételi szerződéseket, amelyekkel a korábbi bérlők megvették az egyháztól elkobozott és önkormányzati tulajdonná vált lakásokat, arra hivatkozva, hogy a törvény kizárólag a magánszemélyektől államosított lakások eladását tette lehetővé. Benedek Levente és Fejér Zoltán az egyház által indított szerződésmegsemmisítési per kezdeményezését követően ellenpert indított, megkérdőjelezve az egyház jogképességét és perben állási minőségét, azt állítván, hogy az egyház sohasem volt a tanári lakások tulajdonosa. Ez utóbbi pert lezárva, 2006. március 15-én a bíróság jogerős ítéletben megállapította az egyház perben állási minőségét, azaz kimondta, az egyház megalapozottan kezdeményezte az adásvételi szerződések megsemmisítését a Mikó-kollégium vagyonának nyilvánvaló örököseként ― magyarázta Markó Attila. E jogerős határozat következményeként az adásvételi szerződések megsemmisítéséért indított per folytatódhatott, a tárgyalást 2007. június 29-ére tűzték ki. A bérlőknek nem maradt más eszközük, mint büntetőper indítása, hiszen ennek lezárásáig a polgári pert felfüggesztik. Céljuk az időhúzás, a bárhová üssünk, csak mi maradjunk épen elv alapján ― mondta Markó, hozzáfűzve: ezt nem tudja elfogadni. Mielőtt a szerződésmegsemmisítési per tárgyalására sor kerülhetett volna, 2007. május 30-án Benedek és Fejér feljelenti az ingatlan-visszaszolgáltatási bizottság tagjait (Markó Attila mellett Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium akkori jogtanácsosát és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület akkori jogtanácsosát), a telekkönyvi hivatal köztisztviselőit. Az ügyben tavaly decemberig folyt a nyomozás, Markó Attilát is többször meghallgatta az Országos Korrupcióellenes Ügyészség, mint mondta, annak tudatában, hogy nem követett el törvénytelenséget, nem nyugtalanította az ügy ― mígnem azt mondták neki: nem érdekes, hogy igaza volt, visszaélést követett el. A tíz vaskos dossziéba összegyűlt nyomozási anyagból megszületett a vádirat, az ügy átkerült a bíróságra, Markó és társai ellen a vád: közérdek elleni hatalommal való visszaélés minősített formában. E vád azonban ― Markó szerint ― nem állhat, hiszen a visszaszolgáltatáskor sem szándékosan nem rejtettek el dokumentumokat, sem ellenérvekről nem vettek tudomást, azok nem is lévén (tudomása szerint Benedek Levente később, 2005-ben kezdett el nyomozni a levéltárakban, melyek során ― állítja ― bizonyosságot szerzett arról, hogy a Mikó sosem volt egyházi tulajdon), és anyagi kárt sem okoztak. Ha egy jogszabály téves lenne, azt kell támadni, nem az alkalmazók vétkét próbálni vélelmezni ― fejtette ki, levonva a következtetést: Romániában az igazság még mindig nem jelent nyert ügyet. Lenne eszköze hamis vádért, meghurcoltatásért ellenlépéseket kezdeményezni, de ,,inkább viszem a keresztet közösségünkért, mint azok sorába süllyedjek, akik ellenem tették ezt" ― mondta befejezésül Markó. A sajtótájékoztatón Antal Árpád András ismertette az RMDSZ országos vezetőségének állásfoglalását is, melyben a Markó Attila, illetve a Nagy Zsolt volt távközlési miniszter ellen indított eljárásokat boszorkányüldözésnek tartják. A Mikó konviktusában tartott sajtótájékoztatón részt vettek a történelmi magyar egyházak képviselői, hangsúlyozva állásfoglalásukat az igazság mellett. A polgármester pedig azzal zárta az eseményt: találkozzunk vasárnap délután a gyertyás tüntetésen.
Gyertyás tüntetés a Mikóért
Utcai tiltakozásra szólítanak a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának ügyében a magyar történelmi egyházak sepsiszentgyörgyi lelkészei, a megyeszékhely önkormányzata és Antal Árpád András polgármester. A gyertyás, néma tüntetést az egyetemes imahét holnapi zárórendezvénye után tartják. A kezdeményezők kérik Sepsiszentgyörgy és Háromszék felelősen gondolkodó polgárait, hogy január 23-án, vasárnap 18 órától vegyenek részt az egyetemes imahét zárórendezvényén az evangélikus templomban, majd ezt követően, 19.30-kor együtt egy-egy szál gyertyával kezükben némán tiltakozó tömegként vonuljanak a Mikó-kollégium épülete elé.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Verscsillagok Kányádi Sándorral
Miközben tegnap a templomharangok a delet hirdették Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégium dísztermében legalább százötven diák együtt mondta Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra című versét Kányádi Sándorral, aki a rendhagyó irodalomórának is beillő találkozón Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal és Márton Áronnal együtt emlegette a szerinte ma is modern Petőfit.
Ötödik és hatodik osztályos tanulók kérdésére válaszolva beszélt diákéveiről, a nyolc-kilenc évesen Damjanich Jánosról írt első verséről, történelem- és zeneszeretetéről, egy versírással próbálkozó fiúnak pedig azt mondta, olvasson minél többet, mert csak gazdag szókinccsel lehet verselni. Röpke egy óra alatt megtanította, mi a ballada ismérve, Vörösmarty Mihály A vén cigány című versével emlékezett a Szózat költőjére, arra pedig, hogy melyik a kedvenc verse, azt válaszolta: a versekkel úgy van, mint a szeptemberi csillagos éggel, amelyen nehéz kiválasztani, melyik a vezérlő csillag. Kányádi Sándor a diákok által elmondott versek hangulatával és egy általuk válogatott és illusztrált, saját verseit tartalmazó egyedi verseskötettel gazdagodva távozott a Székely Mikó Kollégiumból, akik pedig őt hallgatták, sokáig emlékeznek majd arra, miként röppentette őket egy óra alatt a költő Nagygalambfalvától a verscsillagos égig.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tizenöt éves az erdélyi magyar Történelmi Magazin
Az a nép, mely nem ismeri történelmét és kultúráját, olyan, mint a gyökér nélküli fa. Magyarságunk ismerete és megbecsülése, magyar kultúránk szeretete, anyanyelvünk, vallásunk tisztelete nélkül megszűnik a magyar nemzet, s bekövetkezhetnek a 210 éve született Vörösmarty Mihály szózatának sorai: ,,S a sírt, hol nemzet süllyed el, / Népek veszik körül, / S az ember millióinak / Szemében gyászkönny ül."
A magyar szellemiség, a helyes magyarságtudat hozzásegít itt, Erdélyben ahhoz, hogy kiharcoljuk mindazokat a jogokat, amelyek megilletnek mint őshonos, több mint ezer éven át itt élő népcsoportot, az autonómiát is. Ezek jutottak eszembe, midőn kezembe vettem a tizenöt éve megjelent Történelmi Magazin legújabb számát, és elismerésemet fejeztem ki a főszerkesztő, kiadó, mindenes Kádár Gyulának, akinek agyában megszületett egy nagyszerű kezdeményezés: megismertetni minél több emberrel, ,,kik vagyunk, és mik voltunk?!" Mindezekre bizony nagy szüksége van magyar népünknek. Ahhoz, hogy elég nagy tömegnek hiányos az ismerete ezen a téren, már a politikai rendszerek hozzájárultak. Rákosi, Kádár, Gyurcsány, Ceauşescu idejében a tanárok, tanítók nem merték az iskolákban az igazi történelmet tanítani, otthon a családban legtöbb szülő nem merte — vagy nem tudta — gyermekének a valóságot elmondani. Illyés Gyula is negatív választ kapott a Magyarországon feltett kérdésére: ,,Milyen nyelven beszélnek a székelyek?" A magyarországi tévéversenyeken meg tudják válaszolni, hogy melyik angol humorista született Lenin halála napján, de tátognak, amikor milliókat érő kérdésekre nem tudják, ki volt Mikes Kelemen, Gábor Áron, és hol született Dózsa György. A Történelmi Magazin szerkesztője ma is kemény harcot vív az itt élő románokkal, akik azt állítják például, hogy Horthy idejében Észak-Erdélyben az iskolákban eltörölték a román nyelv tanítását. Pedig ez hazugság, mert 1940—1944 között minden magyar iskolában kötelező volt a románnyelv-óra, nem beszélve arról, hogy 1943-ban a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumban is román nyelv és irodalomból érettségiztek (a magyar, latin és német mellett). A Történelmi Magazin tizenöt év alatt bebizonyította, hogy a helyes magyarságtudat megismerése, erősítése mindannyiunk feladata és felelőssége. A magyar történelem mellett egyháztörténeti, kevésbé ismert kérdésekkel, nemzetiség-politikai témákkal, építészeti örökségünk emlékeivel, távoli népek kultúrájával, a tudományos jellegű írásoktól az anekdotáig, a humortól a viselkedési szabályokig sok mindennel megismertetett. Midőn megköszönjük a főszerkesztőnek áldásos munkáját, kívánjuk: az eljövendő években az olvasók és előfizetők soraiba lépjen az iskolák, községi, városi könyvtárak, polgármesteri hivatalok, plébániák és parókiák mellett minél több magyar ember.
Dr. Szőts Dániel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szomszéd kultúra tükrében
Veres István műfordító, szerkesztő úgy véli, nem fordíthatunk hátat a mellettünk élőknek
Sokan elsősorban a Szatmári Magyar Hírlap napi jegyzetének szerzőjeként és a havonta megjelenő Szamos kulturális folyóirat szerkesztőjeként ismerik beszélgetőtársunkat, aki azonban jóval több ennél. Tanár, műfordító, az erdélyi szászok és a szatmári svábok irodalmának ismerője és ismertetője, az írott kultúra egyik jelentős szervezője. Interjúnkban minderről szó esik
Az Erdélyi Magyar Ki Kicsodában az áll, hogy ön újságíró, szerkesztő, műfordító meg a Scriptor Alapítvány ügyvivője. Hol maradt a tanár, nem azzal kellett volna kezdeni?
– Lehet, elnéztem valamit a kérdőíven, netán rosszul értelmeztem, ezért nincs ott, hogy először is német–magyar szakos tanár vagyok. A Babeş-Bolyain végeztem 1973-ban.
A székely fiú tudatosan választotta egyetemi tanulmányi ágként a német nyelvet?
– Mondhatom, igen, amiben sokat segített nekem a Székely Mikó Kollégium kiváló némettanára, néhai Rácz Lajos. Nemzedékek hálásak ma is neki, amiért képes volt arra, hogy a négy líceumi év alatt megtanítsa tanítványait egy bizonyos szinten németül. Talán ő ébresztett rá arra, hogy figyeljünk jobban oda közvetlen szomszédainkra, a szászokra. Uzontól, ahol születtem, nincs messze Prázsmár, a nagy szász település.
Emlékszem, már gyermekkoromban megfigyeltem, sőt, egy kicsit rá is csodálkoztam, mikor apámmal az ottani malomba vagy éppen vásárba mentünk, hogy milyen más emberek ezek a szászok, mennyire más a népviseletük, a házuk, a paraszti gazdaságuk és annyi minden, pedig egymás mellett élünk. Egy kicsit még bosszantott is, hogy Uzonban milyen keveset tudunk ezekről az igen szorgalmas emberekről, noha érdekünkben állna, hogy ne csak ismerjük őket, de megtanuljuk tőlük mindazt, amit jobban csinálnak, amiben sokkal hatékonyabbak, mint mi. Nagyon jó gazdaemberek voltak.
A Mikó után jött a négy év egyetem, bekapcsolódtam a Gaál Gábor Kör tevékenységébe is, amelynek akkoriban Markó Béla volt az elnöke. A német irodalom kapcsán az egyetemen volt egy kötelező választás az akkori világ tagoltságának megfelelően: úgynevezett „speckurzust” lehetett választani a nyugat- és kelet-német avagy az erdélyi szász, pontosabban romániai német irodalom közül. Utóbbit választottam, az említett okok miatt is.
Lényegében ezt követően ismertem meg a hazai szászok régi irodalmát, az újabbat már ismertem, és meglepett, mennyire rangos, mostani mércével is európai. Ugyanez mondható történelmükről is, amit példamutató alapossággal fel is dolgoztak.
Volt más egyéb is az egyetemen, ami a szász kultúra iránti érdeklődést ösztönözte? Főként, hogy ez már a másságtól és az idegenektől félő, sőt, azokat megvető soviniszta Ceauşescu-korszakban történt!
– Ilyen ösztönző volt – szász nemzetiségű tanáraim és kollégáim mellett – például az Echinox háromnyelvű diáklap, amelyben magam is közöltem fordításokat, mert úgy éreztem, a fordítás kiváló eszköz egy másik nyelv mélyebb megismeréséhez. A diplomadolgozatom témája az irodalmi fordítás elméleti vetülete volt.
Konkrétabban Eminescu híres, Luceafărul című poémájának Franyó Zoltán által készített magyar és német fordítását elemeztem, vetettem össze. Franyóval is elbeszélgettem telefonon a dologról, pozitívan értékelte hozzáállásomat. Aztán később tanárként vetettem bele magam jobban a fordításokba. Az első erdélyi szász könyvet a tanítás mellett ültettem át magyarra.
Aminek nyilvánvalóan az is kedvezett, hogy Halmiban, jóllehet nem a világ vége, nem sok lehetőség kínálkozott a szabadidő értelmesebb eltöltésére. Ott fordította le Erwin Wittstock Végítélet Ónyírban című regényét is, amelyet annak idején nem tudtam letenni. Ebből ismertem meg részletesebben az erdélyi szász falvak és társadalom példásan okos, racionálisan önellátó és önsegélyző belső szervezettségét.
– Sok ilyen visszajelzést kaptam első fordításom, Adolf Meschendörfer Leonóra, majd Otto Fritz Jickeli Nemzedékek című regénye kapcsán is, nem csupán Erdélyből. Érdekességként említem meg, hogy utóbbiról Magyarország egykori mezőgazdasági miniszterének, Hütter Csabának a véleményét is alkalmam volt megismerni – lényegében ugyanezeket mondta.
Közben egy bánsági sváb szerző, Franz Storch Zenélő óra című novelláskötetét is lefordítottam, s hozzáfogtam Josef Haltrich erdélyi szász mesegyűjteményének a lefordításához. Ebből egy kisebb kötetet állítottam össze évek múltán Hattyúleány címmel, szatmárnémeti iskolások által készített illusztrációkkal jelent meg. Még egy erdélyi szerzőtől, a ma Németországban élő Franz Hodjaktól fordítottam Végh Balázs Bélával együtt egy novelláskötetet, amelyet a budapesti Pont Kiadó adott ki.
A rendszerváltás azt is jelentette, hogy a romániai német kisebbség egy érdekes csoportja, a mellettünk élő szatmári svábok is kezdtek ismét magukra találni. Magam egyébként elég jól megismertem a kuruc szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke után ide telepített svábok életét. Ezt elsősorban a szerkesztőségi munka tette lehetővé az által, hogy jártuk településeiket és írtunk róluk. S nemcsak azt, hogy milyen jó gazdák és az ide hozott új munkakultúrával mennyire megváltoztatták Nagykároly vidékét, de azt is, hogy milyen trauma érte őket a második világháború utáni deportálásokkal és a Ceauşescu-féle kiárusításukkal.
A Szatmári Friss Újság főszerkesztőjeként tudatosan vigyáztam rá, hogy történetüket megismerje a magyar lakosság. Elsősorban számbeli megfogyatkozásuk miatt az utóbbi évtizedekben nehezen állt helyre írásbeliségük. Ezt elősegítendő, a Friss Újságban időközönként egy-egy német nyelvű oldalt közöltünk, amit rendszerint én szerkesztettem.
Valamivel később ugyancsak én kezdeményeztem és szerkesztettem a Schwabenpost című lap első számait, amely az utóbb kitanult és felnevelődött szerkesztői gárda munkája nyomán ma is megjelenik, s a realitásokra építve, magyar nyelvű cikkeket is közöl. Ugyanis sok svábnak, főleg Nagykároly környékén, ma már magyar az anyanyelve.
Vizsgálódásai, gondolom, mindig új dolgokkal is szolgáltak...
– A rendszerváltás előtt két olyan német nyelvű könyv is a látókörömbe került, amelyek a környékünkön élő svábok és cipszerek körében gyűjtött népi elbeszéléseket, adomákat tartalmaznak. Egyik Claus Stephani Tal der stummen Geigen (Néma hegedűk völgye) című gyűjteménye, a másik egy Krieg im Scherbenland (Cserépfazékháború) című kötet volt, amelyről csak később derült ki számomra, hogy anyagát Helmut Berner gyűjtötte a szatmári svábok körében.
Az történt, hogy a gyűjtő a kötet leadása és megjelenése közti időszakban kivándorolt Németországba, így törölték a nevét a könyvről. A szerző a szatmári svábság igen jelentős és tekintélyes személyisége ma is, németországi szervezetük vezetője. Pár évvel ezelőtt bővebb válogatást tett közzé ezekből a szövegekből, amelyek rendszerint a hétköznapi élet különböző dolgairól, a falusi élet megnyilvánulásairól szólnak: munkáról, vallásról, ünnepekről, szokásokról, vásárokról, szőlőművelésről, pincei borozásokról, civakodásokról, megbékélésekről.
Feltett szándékom, hogy a közeljövőben ebből a második könyvből válogatok és fordítok magyarra, méghozzá azzal a reménnyel, hogy könyv is lesz belőle. De közben mást is fordítok Bernertől, a szatmári svábok történetének, sorsfordulóinak rövid bemutatását. Ennek részletei a Szamos című kulturális szemlében jutnak el a magyar olvasóhoz.
A Szamosnak ön a szerkesztője és anyagainak a begyűjtője is. Hiánypótló ez a tizenhat oldalas havi kiadvány, amely a Szatmári Magyar Hírlap önálló melléklete, a lap olvasói ingyen kapják. Voltak még Szatmárnémetiben kulturális lapok, mellékletek, de egy-két évi szárnypróbálgatás vagy inkább vergődés után megszűntek. A Szamos viszont a hetedik évfolyamánál tart!
– Csakugyan vannak előzményei a Szamosnak, ahogy általában a kulturális sajtónak Szatmárnémetiben. Egy időben még színházi lapja is volt a városnak, amivel jóval nagyobb kulturális központokat is megelőzött. Igaz, azóta sok víz lefolyt a Szamoson. De ami már a közelebbi múltat illeti, a rendszerváltás előtti időkben jelent meg az akkori Szatmári Hírlap mellékleteként a Forrás, ami, ugye, olyan volt, amilyent akkor a rendszer engedett. Nagyon kellett vigyázni például arra, hogy a román kultúra is kellő súllyal legyen benne.
Veres István (1950, Uzon)
Műfordító, szerkesztő, tanár. A középiskola (Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy) elvégzése után a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett német–magyar szakos diplomát, majd a Szatmár megyei Halmiba kapott tanári kinevezést.
1977-től újságíró, először a Szatmári Hírlapnál, majd egy évig a bukaresti Előrénél; a rendszerváltás után a Szatmári Friss Újság, 2005-től 2008-ig pedig a Szatmári Magyar Hírlap főszerkesztője. Ezt követően a Szamos kulturális szemle szerkesztője. Több erdélyi német író (Meschendörfer, Storch, Wittstock, Hodjak) kötetét magyarra fordította. 2008-ban a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nívódíjasa. Hosszabb ideje az RMDSZ Szatmár megyei tanácsosa.
Aztán mindjárt a fordulat után egy lelkes irodalomtanár, Gál Elemér beindította a Szamoshát című kulturális lapot, de kellő anyagi és szellemi támogatottság hiányában hamar leállt. Később is voltak elképzelések, próbálkozások, de ezek rendre hamvukba hulltak. Talán azért, mert nem eléggé kitartó emberek kezdeményeztek, s nem tudták kellően bizonyítani, hogy egy ilyen magyar nyelvű lapra szükség van. Így hát a közpénzekből való támogatása is csak ötletként merülhetett fel.
Közben a jóval kisebb és kevesebb magyar lakost számláló Zilah lekörözte Szatmárnémetit. A Fejér László szerkesztette Hepehupa továbbra is él és megjelenik! Igaz, mind nehezebb összekaparni a kiadásához szükséges pénzt. Mi kellett ahhoz, hogy a Szamos beinduljon és évek múlva is rendszeresen megjelenjen?
– A jól megfogalmazott szándék mellett elsősorban egy olyan kultúraszerető vállalkozó és önzetlen mecénás, mint Szilágyi Ferenc, aki talán több üzletember társánál jobban hitte és hiszi, hogy az az összeg, amit az anyanyelvi kultúrára költ, nem ablakon kidobott pénz, nagyon is megtérül közösségünk számára. Szilágyi Ferenc 2005 nyarán új napilapot alapított Szatmári Magyar Hírlap címmel, amelynek kulturális melléklete is volt csaknem az első lapszámok megjelenésekor.
Valamivel később született a döntés, hogy legyen a melléklet neve Szamos, ez egyrészt a tájegységre, másrészt a nagy elődre, az egykori Szamos polgári lapra is utal, amely többek között Márai Sándor, Móricz Zsigmond és Markovits Rodion írásait is rendszeresen közölte. Ha rájuk gondolunk, több mint magas a mérce. Mivel egy Márai vagy Móricz nem tűnik fel bárhol és bármikor, egyelőre azt is nagy eredménynek tartjuk, hogy a több ezer példányban megjelenő lapot minden hónapban az olvasó asztalára tehetjük.
A mai Szamost a Scriptor Alapítvány adja ki, amelynek elnöke Szilágyi Ferenc, az állandó munkatársak jól ismert szatmári értelmiségiek, mint Bura László, Fazekas Lóránd, Muhi Sándor, Végh Balázs Béla, szerkesztőtársam, Debreczeni Éva. A Communitas Alapítvány két alkalommal támogatta csekély mértékben, de alapvetően Szilágyi Ferenc finanszírozza a megjelenését. Egyébként már kétszer is elnyertük a szatmári kulturális kiadványok éves kitüntetését. A Scriptor Alapítvány könyvkiadó is, amely eddig a Hírlap-könyvek sorozatban húsz kötetet adott ki. Ez sem utolsó dolog.
Az eltelt időben a Szamosnak sikerült-e nagy vonalakban megvalósítania az induláskor megfogalmazott célokat?
– Jó a megfogalmazás: nagy vonalakban – mert az ember soha nem lehet tökéletes. Az elsődleges cél az volt, hogy a magyar és ezen belül a szatmári kultúrát, hagyományokat – és ezt hangsúlyosan mondom – minél közelebb vigyük az olvasóhoz, mert nagyon sok a pótolnivaló.
Nem csak a nemzeti történelmünkkel és irodalmunkkal kapcsolatos cikkek és tanulmányok, a helytörténeti, néprajzi és népművészeti vagy akár művészettörténeti cikkek sokasága bizonyítja, hogy ezt többnyire sikerül, de az is, hogy a fiatal tehetségeknek is teret adunk. Innen is bátorítanám őket és kérném tanáraikat, hogy irányítsák hozzánk legjobban író diákjaikat!
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés az Európai Bizottsághoz fordult a Székely Mikó Kollégium ügyében
Amint arról a sajtó is beszámolt, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium egyházi tulajdonba való visszaszolgáltatása kapcsán a román korrupcióellenes hatóság vádat emelt a Kollégium visszaszolgáltatását lehetővé tevő bizottság három tagja ellen. Az állami testület 2000-ben tette lehetővé a kommunista rendszer idején államosított, eredetileg a református egyház tulajdonában lévő Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását. Az ügyészség egy évekkel ezelőtti feljelentés alapján úgy véli, hogy a bizottság tagjai jogtalanul ítélték az épületet az egyháznak, mert nem álltak rendelkezésre az eredeti tulajdonjogot igazoló hiteles iratok.
A Székely Mikó Kollégium körül kialakult botrányos helyzetre való fokozott odafigyelést és vizsgálatot kérve Tőkés László EP-alelnök 2011. január 19-én Viviane Redinghez, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztoshoz, európai bizottsági alelnökhöz fordult.
Erdélyi képviselőnk felhívta a főbiztos figyelmét arra, hogy a romániai kommunista rezsim több mint 2.140 ingatlant kobzott el jogellenes módon a négy magyar történelmi egyháztól, és a rendszerváltás óta a nemzetközi közösség többször világosan figyelmeztette a román államot arra vonatkozóan, hogy kötelessége ezen – emberi alapjogokat sértő – helyzetet orvosolni. A 90-es években nem történt előrelépés ezen a téren annak ellenére, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 176/1993. számú Ajánlása, valamint 1123/1997. számú Határozata Románia kötelességévé tette az egyházi vagyonoknak a restitutio in integrum elve alapján való maradéktalan visszaszolgáltatását. A román parlament 2002-ben megalkotta ugyan az 501-es törvényt, amely a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezik, a tényleges restitúció azonban túlságosan lassan halad, számos esetben pedig továbbra is akadályozzák a visszaítélt ingatlan tényleges birtokbavételét.
2005. május 23-án az Egyesült Államok Képviselőháza egyhangúlag elfogadott határozatban sürgette a romániai kisebbségi egyházak ingatlanjainak a visszaszolgáltatását. Egy évvel Románia Európai Uniós csatlakozása előtt az Európai Parlament is hangsúlyozta annak szükségességét, hogy „felgyorsítsák az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvény gyakorlatba ültetését” (az Európai Parlament 2005. december 15-i, Romániáról szóló határozatának 21. cikkelye).
Az Európai Parlament idézett határozata világosan rámutatott a romániai jogrendszer – ezen a téren is megmutatkozó – legszembeszökőbb hiányosságaira: Romániában csak hosszas késedelemmel, vagy éppenséggel egyáltalán nem ültetik gyakorlatba azokat a törvényeket, amelyeket az Európai Unió vagy az Amerikai Egyesült Államok nyomására hoztak meg. Ekképpen adódhat az, hogy a különböző kormányrendeletek, két érvényes törvény (501/2002 és 247/2005) és azok számtalan végrehajtási határideje ellenére az erdélyi magyar történelmi egyházak jogos tulajdonaiknak csupán felét vehették birtokba 2010 decemberéig.
Erdélyi képviselőnk levelében „megdöbbentő fejleménynek” nevezte, hogy a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) főügyésze eljárást indított a romániai egyházi javak visszaszolgáltatására felállított Különleges Restitúciós Bizottság három tagja ellen, mivel visszaszolgáltatták a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot jogos tulajdonosának, az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Tőkés László tudatta, hogy Markó Attila kisebbségügyi államtitkárt, Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogtanácsosát, valamint Clim Silviut, az Igazságügyi Minisztérium volt tanácsadóját azzal vádolják, hogy 1,3 millió eurós pénzügyi kárt okoztak a román államnak azzal, hogy visszaszolgáltatták a Székely Mikó Kollégiumot egykori tulajdonosának. Tőkés László EP-alelnök rámutatott: a per veszélyes jogi precedenst teremthet, amely további, már jogosan visszaszolgáltatott egyházi tulajdonok „újraállamosításához” vezethet. „A román hatóságok ezen újabb »jogi játszmája« csak megerősíti a »korrupt Románia« nemzetközi imázsát, a küszöbön álló per pedig óhatatlanul a nemzetközi közösség szégyenpadjára ülteti Romániát és az Európai Uniót” – áll a levélben. Ugyanakkor az EP-alelnök figyelmeztet, hogy ebben az esetben a magyar kisebbség alkotmányos és alapvető emberi jogait sértik meg, továbbá, hogy lelkiismeretes munkájuk „elismeréseképpen” a Különleges Restitúciós Bizottság tagjai is nagy árat fizetnek: jogi úton zaklatják őket. Erkölcsi meghurcoltatásuk pedig „elrettentő példa” lesz mindazok számára, akik Romániában részt vállalnak az egyházi tulajdonok visszaszolgáltatásában.
„A román hatóságoknak ez a szégyenletes eljárása teljességgel ellentmond az EU Alapvető Jogok Chartája szellemének, és kifejezetten sérti annak vallási szabadságra vonatkozó 10. cikkelyét, az oktatáshoz való jogra vonatkozó 14. cikkelyét, és a tulajdonhoz való jogra vonatkozó 17. cikkelyét.” – áll Tőkés László megkeresésben, melyben erdélyi képviselőnk arra kéri az illetékes főbiztost, hogy kövesse nyomon a Székely Mikó Kollégium ügyét és gyakorlati intézkedéseket keresve vegye védelmébe a romániai magyar nemzeti közösséghez és kisebbségi egyházak kebelébe tartozó európai uniós polgárok jogait.
Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája. Erdély.ma

„Nagyapám fegyverrel jött, én meg pecséttel és tollal”
Sok megható történettel, családi relikviával, évtizedeken keresztül féltve őrzött irattal találkoznak Magyarország csíkszeredai konzulátusának munkatársai az állampolgársági kérelmek átvételekor. Egy hetven évvel ezelőtt készült fénykép most, 2011 februárjának elején emberi sorsokat kapcsolt össze. A csíkszeredai magyar konzulátuson dolgozók munkája nem csak az állampolgársági kérelmekhez szükséges iratok számbavételéből és átvételéből áll. Együttérzésük, odafigyelésük jólesik a kérelmezőknek, az itteni emberek bizalma, szeretete pedig meghatja őket. Elbeszélgetnek az emberekkel, meghallgatják azokat a történeteket, amelyeket ki-ki fontosnak tart magyarságával kapcsolatban, megnézik, lemásolják a ritkaságszámba menő kordokumentumokat. És – ismétlem – gyakran meghatódnak.
Valahogy így történt akkor is, amikor Szabó Ibolya az állampolgársági kérelme mellé egy hetven évvel ezelőtt készült fényképet és egy verset csatolt. A verset a magyar hadsereg bevonulásakor, tízévesen szavalta el. Az egyik magyar katona örömében ölbe kapta a kislányt – ekkor készült a felvétel. Lehet-e a kérvény mellé fényképet és verset csatolni, van-e helye emléknek a száraz iratcsomóban? Ezt kérdezte a kérvényt átvevő hölgy Böhm Dávid konzultól, aki csak rápillantott a képre, és azonnal igennel válaszolt. Később ellenőrzésre hozzá került a dosszié, és akkor már figyelmesebben megnézte a fényképet. A mosolygós katona ismerősnek tűnt.
– A papírok közé ajándéknak odatettem a vers másolatát, bizonyításképp, nehogy kétségbe vonják, van-e bennem magyar vér – meséli Szabó Ibolya. – A hölgy, aki átvette, azonnal odanyújtotta Dávidnak azzal, hogy nézd meg, milyen kincset kaptunk. Ő ránézett a képre, rám kacsintott, összemosolyogtunk. – Az adatlapokat átveszik a kollégák, rengeteg anyakönyvi kivonatot nézünk, olvasunk. Hozzám azzal jöttek oda, hogy Ibi néninek van egy kérése: fényképet is szeretne csatolni. Ez nem szokványos, hiszen egy fotó nem támogató dokumentum – egészíti ki Böhm Dávid konzul. – Mi az adatlapok, dátumok, anyakönyvi kivonatok mögött látjuk az embert, látjuk az életrajzot, amit viszont Budapesten nem látnak. Ott, az állampolgársági hivatalban azt látják, hogy mi az, ami bizonyít. Úgyhogy nagy örömmel tettünk eleget ennek a kérésnek. Amikor mint konzul, megkaptam az egész dokumentációt, akkor néztem meg a képet, olvastam el a verset, és felfedeztem, hogy az úriember a fényképen kísértetiesen hasonlít a nagyapámra, akiről tudtam, hogy itt volt a visszafoglaláskor. Másnap felhívtam édesanyámat, elmondtam, hogy találtam egy képet, valószínűleg az édesapja van rajta, de azért jó lenne bizonyítani. Egy órán belül interneten hat-nyolc fotót küldött, valamint a katonakönyv másolatát, amiben ott áll, hogy nagyapa itt volt Erdélyben abban az időben. Egyértelmű volt tehát, hogy ő van a képen. Akkor hívtam fel Ibi nénit, hogy találkozzunk, beszélgessünk.
Balogh György konzul pedig úgy gondolta, az esetnek sajtónyilvánosságot kell adni, és értesítette a Duna TV-t. Azért, mert Magyarországon nem értik, nem érthetik, hogy az állampolgárság mit jelent az itteni emberek számára.
– Budapestről ezt nem lehet megítélni. Mint minden, ez is át van politizálva, érvelnek mellette, ellene, de a valós értékét nem tudják felmérni az emberek. Mert nem itt vannak, nem ők veszik át a kérelmet, nem látják a könnycseppet az arcokon – mondja Böhm Dávid.
Hogy mennyi minden játszott közre abban, hogy az egykori katona unokája és az egykori kislány megismerje egymást, hosszasan sorolja a fiatal konzul:
– Én egy hónapra jöttem Csíkszeredába, hétfőn megyek haza. Két helyszínen vesszük fel a kérelmeket, Ibi néni pedig oda kapott időpontot, ahol én vagyok, ráadásul két műszakban dolgozunk, délelőtt-délután, hetente váltjuk egymást. Ketten voltunk konzulok, én kaptam meg az ügyet, nem a kolléganő. Ennyi véletlen nincs. Ez Gondviselés.
Ráadásul viszont: Ibi néni fia Pécs mellett él, Dávid édesanyja szintén pécsi. Dávid középiskolás korában járt Székelyföldön, iskolájának a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiummal van kapcsolata, az iskola kórusával Csíkszeredában is szerepeltek. Ibi néni pedig a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett.
Németh József egykori magyar katona, aki ölbe kapta a szépen szavaló kislányt, nem járt többet Erdélyben. Ott volt Felvidék, Erdély visszacsatolásakor, majd a keleti fronton megsebesült. Életét megmentették, hazakerült. Lányának mesélt élményeiről, a három hónapos erdélyi tartózkodásáról, nosztalgiával emlékezett a Hargitára, a hegyekre, az emberekre, arra a szeretetre, amivel itt fogadták őket.
Azt hiszem, érthető, hogy Böhm Dávid konzul, Németh József egykori magyar katona unokája ott szeretne lenni Ibi néni eskütételekor. Mert amint mondja: „Nagyapám fegyverrel jött, én meg pecséttel és tollal. Remélem, hogy ez a bevonulás tartósabb lesz, mint az övé.”
Takács Éva. Hargita Népe (Csíkszereda)

A Mikó ügye a parlamentben
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében folyó hatósági eljárás kapcsán a jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának máig megoldatlan kérdésére reflektált tegnap napirend előtti felszólalásában Márton Árpád képviselő.
Emlékeztetett: a 90-es évek elején az akkori főállamügyész megsemmisítési keresetet nyújtott be a visszaszolgáltatási döntések ellen, az egykori tulajdonosok így az európai bíróságokhoz fordultak, és valamennyi pert megnyerték. Az azóta elfogadott törvények ellenére a visszaszolgáltatási folyamatot vagy igazságügyi, vagy adminisztratív, vagy politikai úton fékezik, és most, amikor leginkább szükség volna a felgyorsítására, egy évekkel ezelőtti feljelentés alapján a korrupcióellenes hatóság vádat emel az iskola visszaszolgáltatását lehetővé tevő bizottság tagjai ellen, akik semmi mást nem tettek, minthogy alkalmazták a törvény előírásait. Az RMDSZ politikusa figyelmeztetett: ez lényegében nem más, mint egy újabb lépés az egyházi tulajdonban lévő ingatlanok újraállamosítása felé. Bár a politikumnak semmilyen módon nem szabad beavatkoznia a büntetőjogi eljárás procedúrájába, valamennyi alkotmányos eszközt fel kell használnia az igazságügy működésének helyreállítása érdekében — fejtette ki Márton, és olyan törvények elfogadását szorgalmazta, amelyek lehetővé teszik azoknak a bíróknak a felelősségre vonását, akiknek döntései miatt Romániára büntetést róttak ki. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sepsiszentgyörgyi Mikó-ügy: diverzió a szülői levél?
Diverziónak tartják az érintettek azt a levelet, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében Kacsó Árpádtól érkezett szerkesztőségünkbe. A „Székely Mikóban tanulók szülei” nevében megfogalmazott levél írója felelősségre vonja Antal Árpád polgármestert, amiért „a városkasszát és a város adófizetőit károsítja meg nem kevés összeggel, amikor a református püspökség vezetőinek bőre szabott zsebét béleli puhára rendszeresen a Mikóért fizetett haszonbérért”.
„Választott elöljárónk nem a közösség érdekeit védi, hanem a református püspökség pénzügyeit támogatja a mi rovásunkra” – olvasható a levélben.
Antal Árpád polgármester megkeresésünkre elmondta, nagy valószínűséggel diverzió a szülők nevében megfogalmazott levél, de ennek ellenére válaszol a vádakra. Rámutatott, az önkormányzat 2008-tól kezdődően 12 évig nem fizet bért a Székely Mikó Kollégium épületének használatáért az Erdélyi Református Egyháznak. A város ugyanis a Regionális Operatív Programnál pályázott, 11,2 millió lejt hívnak le a másfél évszázados tanoda épületének korszerűsítésére, a munkálatok folyamatban vannak, és a befektetésért cserébe 12 esztendeig nem fizetnek bért. Az elöljáró hangsúlyozta, a visszaszolgáltatásról rendelkező törvény értelmében a javakat annak adják vissza, akitől elvették, az államosítás során a református egyházat nevezték meg az iskolaépület tulajdonosaként, így az ingatlant ennek kell visszaszolgáltatni, ez pedig nem értelmezés kérdése.
Biró Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója a Krónikának elmondta, az iskola 45 tagú szülői választmányában nincs Kacsó Árpád nevű személy, a tanintézetben több mint ezer diák tanul, de nem emlékszik ilyen nevű szülőre. Az igazgató szerint a tanintézetben nem foglalkoznak a visszaszolgáltatás körül kialakult botránnyal.
Mint arról beszámoltunk, a korrupcióellenes ügyészség két sepsiszentgyörgyi család bűnvádi feljelentése alapján vádat emelt a Székely Mikó Kollégiumot a református egyháznak visszaszolgáltató bizottság tagjai ellen. A panaszt tevő két család megvásárolta az egykori tanári lakásokat, amelyekre szintén igényt tart a református egyház. (Márton Árpád: akadályozzák a restitúciót. Az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának máig megoldatlan kérdésére hívta fel a figyelmet tegnapi parlamenti felszólalásában Márton Árpád képviselő. Az RMDSZ-es honatya a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium körül kialakult ügy kapcsán elmondta: a restitúciós folyamatot igazságügyi, adminisztratív vagy politikai úton fékezik. A Mikó-kollégium kapcsán lényegében nem történik más, mint egy újabb lépés az egyházi tulajdonban lévő ingatlanok újraállamosítása felé, figyelmeztetett a képviselő, aki szerint a politikumnak valamennyi alkotmányos eszközt fel kell használnia az igazságügy működésének helyreállítása érdekében. „Úgy vélem, időszerű volna olyan törvényjavaslatok elfogadása, amelyek lehetőséget adnak az államnak arra, hogy azon bírákat és ügyészeket felelősségre vonja, akiknek döntései miatt Romániára büntetést róttak ki” – hangsúlyozta a honatya.)
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Székely Mikó-ügy: a parlamentben szólalt fel Márton Árpád
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium körül kialakult ügy kapcsán a jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának máig megoldatlan kérdésére reflektált napirend előtti felszólalásában Márton Árpád képviselő. Emlékeztetett: a '90-es évek elején az akkori főállamügyész megsemmisítési keresetet nyújtott be a visszaszolgáltatási döntések ellen, az egykori tulajdonosok így az európai bíróságokhoz fordultak, és valamennyi pert megnyertek. Az azóta elfogadott törvények ellenére a visszaszolgáltatási folyamat vagy igazságügyi, vagy adminisztratív vagy politikai úton fékezve van – hívta fel a figyelmet a honatya. Most, amikor leginkább szükséges volna a tulajdonok visszaszolgáltatási folyamatának felgyorsítására, egy évekkel ezelőtti feljelentés kapcsán a román korrupcióellenes hatóság vádat emel a Kollégium visszaszolgáltatását lehetővé tevő bizottság tagjai ellen, akik semmi mást nem tettek, mint alkalmazták a törvény előírásait. Márton figyelmeztetett: lényegében nem történik más, mint egy újabb lépés az egyház tulajdonában lévő ingatlanok újraállamosítása felé. Bár a politikumnak semmilyen módon nem szabad beavatkoznia a büntetőjogi eljárás procedúrájába, valamennyi alkotmányos eszközt fel kell használnia az igazságügy működésének helyreállítása érdekében. Úgy vélem, időszerű volna olyan törvényjavaslatok elfogadása, amelyek lehetőséget adnak az államnak arra, hogy azon magisztrátusokat felelősségre vonja, akiknek döntései miatt Romániára büntetést róttak ki. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro