Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Sepsiszentgyörgyi Református Egyházközség [több gyülekezet]
5 tétel
2007. december 13.
Új egyházi időszakos kiadvánnyal lepte meg gyülekezetét Bancea Gábor, a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református egyházközség lelkipásztora. A Református Élet című adventi-karácsonyi ünnepi szám Baja Mihály Adventben című versével nyit. A Református Élet képet ad az új gyülekezet életéről: július 8-án megalakult a presbitérium, szeptember 16-án a nőszövetség, kéthetente pedig református istentiszteletet tartanak Szépmezőn. /Kisgyörgy Zoltán: Adventi-karácsonyi ajándék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./
2016. augusztus 16.
Építkezni csak hittel lehet
Hálaadás, emlékezés és könyvbemutató
Létrejöttének 35., temploma felszentelésének 20. évfordulóján, vasárnap ünnepi istentiszteleten rótta le kegyeletét, és könyvbemutatóval tisztelgett az elődök emléke előtt a Sepsiszentgyörgyi belvárosi református gyülekezet.
Ugyanakkor lelkipásztoruk, nt. Püski Lajos vezetésével a velük testvérkapcsolatokat ápoló Nagyerdei Református Gyülekezet küldöttsége is tiszteletét tette e rendkívüli eseményen, és dallal köszöntötte a jelenlévőket. Az evangélium üzenetét a templomépítő nt. Pap Sándor 2004-ben történt nyugdíjba vonulása óta itt szolgálatot teljesítő fia, Pap Attila tiszteletes olvasta fel, és Istenhez is ő fohászkodott. Utána a debreceni testvérgyülekezet lelkipásztora, nt. Püski Lajos emelkedett szóra.
Igehirdetésében kiemelte, nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben birodalmak összeomlásának, valamint országok eltűnésének és születésének lehettünk, és lehetünk majd a tanúi az elkövetkezőkben is. Az Úr ugyanis megelégelvén a gyarló ember önmagát isteníteni akaró törekvéseit, ismét kimondta, amit már az özönvízkor is: elég, eddig, nem tovább! Ilyenkor azonban olyan gyökereket szaggató változásoknak is ki vagyunk téve, mint az elvándorlás, mely a szülőföld, család, haza és netalán még az ősi hit, valamint a nemzet elhagyásával is járhat. És ha mindez bekövetkezik, mi értelme lesz majd az életünknek? Hogyan fogunk megmAradni? Éppen ezért, hogy az önfeladást elkerülhessük, kell egy hely, ahol összegyűlhetünk, ahol együtt és közösen ápolhatjuk gyökereinket, gyakorolhatjuk hitünket, ahol töltekezhetünk. Ez a hely pedig a templom, így illesse örök tisztelet és hála annak építőit – fogalmazott.
Az istentisztelet részeként mutatta be és méltatta Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor dr. Kinda Eleonóra A Sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Egyházközség története című könyvét is.
Ez alkalomból megfogalmazott véleménye szerint a múlt rögzítésén és az emlékállításon túl a még nyomdafesték-illatú kötet legnagyobb erénye, hogy a benne szereplő száraz adatokat sikerült olvasmányosan és érdekfeszítően felsorolni, összekötni. Elolvasása közben többek között megtudhatjuk, hogy 1850-ben a város 2032 fős lakosságából 89,8% magyar, 0,5% román, 1,4% német, 5,2% zsidó, 2,6% roma, 0,3% más nemzetiségű volt. Felekezeti feloszlás szerint pedig 1403 református, 453 görög katolikus, 347 római katolikus, 56 izraelita, 29 unitárius és 14 evangélikus.
A belvárosi (Olt utcai) református gyülekezet 1980. október 1-jén kezdte meg önálló működését Fábián Levente kilyéni lelkipásztor irányításával. Az 1981. március 22-én tartott gyűlésen viszont már Pap Sándor harasztkeréki tiszteletest választották meg lelkipásztornak, és augusztus 16-án be is iktatták tisztségébe. Ő volt az, aki töretlen hitének köszönhetően az új gyülekezetet még a kommunizmusban is közösséggé tudta kovácsolni, majd annak bukása után templomot építtetett. Nem véletlen tehát, hogy amint a szerző az utószóban meg is fogalmazta, e könyvvel neki szeretne emléket állítani, mint ahogy az sem, hogy az istentisztelet végeztével megkoszorúzták a templom bejárata mellett a tiszteletére állított kopjafát.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Hálaadás, emlékezés és könyvbemutató
Létrejöttének 35., temploma felszentelésének 20. évfordulóján, vasárnap ünnepi istentiszteleten rótta le kegyeletét, és könyvbemutatóval tisztelgett az elődök emléke előtt a Sepsiszentgyörgyi belvárosi református gyülekezet.
Ugyanakkor lelkipásztoruk, nt. Püski Lajos vezetésével a velük testvérkapcsolatokat ápoló Nagyerdei Református Gyülekezet küldöttsége is tiszteletét tette e rendkívüli eseményen, és dallal köszöntötte a jelenlévőket. Az evangélium üzenetét a templomépítő nt. Pap Sándor 2004-ben történt nyugdíjba vonulása óta itt szolgálatot teljesítő fia, Pap Attila tiszteletes olvasta fel, és Istenhez is ő fohászkodott. Utána a debreceni testvérgyülekezet lelkipásztora, nt. Püski Lajos emelkedett szóra.
Igehirdetésében kiemelte, nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben birodalmak összeomlásának, valamint országok eltűnésének és születésének lehettünk, és lehetünk majd a tanúi az elkövetkezőkben is. Az Úr ugyanis megelégelvén a gyarló ember önmagát isteníteni akaró törekvéseit, ismét kimondta, amit már az özönvízkor is: elég, eddig, nem tovább! Ilyenkor azonban olyan gyökereket szaggató változásoknak is ki vagyunk téve, mint az elvándorlás, mely a szülőföld, család, haza és netalán még az ősi hit, valamint a nemzet elhagyásával is járhat. És ha mindez bekövetkezik, mi értelme lesz majd az életünknek? Hogyan fogunk megmAradni? Éppen ezért, hogy az önfeladást elkerülhessük, kell egy hely, ahol összegyűlhetünk, ahol együtt és közösen ápolhatjuk gyökereinket, gyakorolhatjuk hitünket, ahol töltekezhetünk. Ez a hely pedig a templom, így illesse örök tisztelet és hála annak építőit – fogalmazott.
Az istentisztelet részeként mutatta be és méltatta Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor dr. Kinda Eleonóra A Sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Egyházközség története című könyvét is.
Ez alkalomból megfogalmazott véleménye szerint a múlt rögzítésén és az emlékállításon túl a még nyomdafesték-illatú kötet legnagyobb erénye, hogy a benne szereplő száraz adatokat sikerült olvasmányosan és érdekfeszítően felsorolni, összekötni. Elolvasása közben többek között megtudhatjuk, hogy 1850-ben a város 2032 fős lakosságából 89,8% magyar, 0,5% román, 1,4% német, 5,2% zsidó, 2,6% roma, 0,3% más nemzetiségű volt. Felekezeti feloszlás szerint pedig 1403 református, 453 görög katolikus, 347 római katolikus, 56 izraelita, 29 unitárius és 14 evangélikus.
A belvárosi (Olt utcai) református gyülekezet 1980. október 1-jén kezdte meg önálló működését Fábián Levente kilyéni lelkipásztor irányításával. Az 1981. március 22-én tartott gyűlésen viszont már Pap Sándor harasztkeréki tiszteletest választották meg lelkipásztornak, és augusztus 16-án be is iktatták tisztségébe. Ő volt az, aki töretlen hitének köszönhetően az új gyülekezetet még a kommunizmusban is közösséggé tudta kovácsolni, majd annak bukása után templomot építtetett. Nem véletlen tehát, hogy amint a szerző az utószóban meg is fogalmazta, e könyvvel neki szeretne emléket állítani, mint ahogy az sem, hogy az istentisztelet végeztével megkoszorúzták a templom bejárata mellett a tiszteletére állított kopjafát.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. február 20.
Fellebbezett az egyház a Mikó-ügyben
Benyújtotta perorvoslati kérelmét (fellebbezését) az Erdélyi Református Egyházkerület a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében a Brassói Ítélőtáblánál kimondott decemberi elutasító ítéletre.
Az ügyet most a Legfelső Bíróság fogja tárgyalni, ez az utolsó hazai jogorvoslati lehetőség, ezután már csak Strasbourg következhet. Kató Béla püspök szerint még reménykednek, hogy egyszer egy bíróság kimondja: mégis az egyháznak van igaza. A decemberben kimondott elutasító ítélet januárban kézbesített 5 oldalas határozatából maga a bírói indoklás peres ügyekben különösen kurtának számít, alig tesz ki egyetlen oldalt – mutatja Szekrényes Johanna, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) jogtanácsosa. Az indoklás tételeit sorra cáfolták a szerdán benyújtott perorvoslati kérelemben.
– Ez a per is bizonyítja, hogy bármilyen indokot felhozhatunk, bármit leírhatunk, ha van egy előre eldöntött koncepció, abból nagyon nehéz kitérni – mondta a Szabadságnak nyilatkozó Kató Béla, az EREK püspök.
– A bizonyítékokat folyamatosan gyűjtjük, újabbak is előkerülnek, de úgy tűnik, egyetlen egyet sem tárgyalnak úgy igazán, alapjaiban. Bebizonyosodott, hogy az általunk felhozott érvrendszert nem is ütköztették, csak részben foglalták bele az elutasításba, azt a felét különösen, amely a számukra jó volt, a bizonyítékból idézett mondat második felét már nem. Ezért tűnik úgy, hogy eleve eldöntött dolgokról beszélünk, hogy úgy gondolják, amióta a DNA-jelentés (Marosán Tamás és Markó Attila ügye – szerk. megj.) után megszületett az ítélet, az a mérvadó, pedig az nem a tulajdonjogról döntött, hanem a procedúráról, az eljárásról, és ezt le is írták a ploieşti-i bírók. Most erre mégis, mint kútfőre hivatkoznak, miszerint ez az igazi oka annak, hogy bennünket elutasítanak, mintha az a bűnügyi per mindent igazolt volna, és nem is vizsgálják az ügyünket. Ezért persze fellebbeztünk, fellebbezünk folyamatosan, és csak reménykedni tudunk, hogy lesz egyszer egy bíró, aki alaposan átvizsgálja az ügyet, és a döntése az lesz, hogy az egyháznak van igaza – mondta a püspök.
Szekrényes Johanna úgy véli, hogy a szokatlanul rövid indoklás nem tárgyalja érdemben azokat a bizonyítékokat, amelyeket felperesként benyújtottak, amelyek az egyházkerületet igazolják.
– A határozatban megszegték a kontradiktórius eljárás elvét, azaz olyan elutasító indokokat hoztak fel, amiket a tárgyalások során nem vetett fel a bíró – tájékoztatott a jogtanácsos. – A most megtámadott határozatban hivatkozik több okra is Marosán Tamás és Markó Attila büntetőjogi ügyéből. Tudjuk, hogy a bíró kérte ennek az ügyiratnak a csatolását, viszont a tárgyalások során nem hozta fel az abban szereplő érveket, ezáltal nem adott lehetőséget nekünk a nyilvános cáfolatra.
Alapvetően elkövetnek egy nagyon nagy tévedést, két iskolát összekevernek. A Sepsiszentgyörgyi Református Egyházközséghez tartozott egy iskola, azzal párhuzamosan működött a Székely Mikó. Az egyházközség valóban lemondott az iskoláról, mert nem tudta fenntartani. Ezt a két iskolát a bíróság egynek tekinti.
A bizonyítékok során például egy 1885-ös egyházkerületi rendkívüli közgyűlési jegyzőkönyvre is hivatkoztunk, az indoklásban ennek csak egy részét vették át. Csak arra hivatkoznak, miszerint a kollégiumok önmagukat kormányzó autonóm testületek, ám az általunk csatolt fordításban szerepel ez is: „amelyek az egyházkerületnek a törvényhozásában vesznek részt”. Ha az egész mondatot tekintjük, akkor egyértelmű, hogy a kollégiumok az egyházkerülethez tartoztak.
Az indoklásban szerepel a telekkönyvi probléma, amit minden határozatban felhoznak, miszerint az épületet annak idején a kollégiumra telekelték, nem az egyházkerületre. Érdekes, hogy a büntetőügyi határozatokból veszik át ezeket az elutasításokat, és azt mondják, hogy megállják a helyüket ebben az eljárásban is, de azokat a határozatokat már nem tekintik az ügyhöz tartozónak, amelyeket mi egy másik ügyből (a Székely Mikó Kollégium vagyonához tartozó tanári lakások ügyéből) átvéve csatoltunk, és amelyek kimondják, hogy az egyházkerület jogosan kéri vissza ezeket az ingatlanokat, mert a kollégium az egyházkerülethez tartozó struktúra volt – részletezte a jogtanácsos.
A perorvoslati kérelmet közlik a visszaszolgáltató bizottsággal, amelynek 30 napon belül kell válaszolnia, majd arra az egyházkerület is válaszol 10 napon belül, azután kitűzik az első tárgyalás időpontját. Azt nem tudni, hogy hány tárgyalás lesz.
– Az Úristennél már korábban fellebbeztünk, bízunk benne, hogy az a fórum nem záródik be előttünk – teszi hozzá Kató Béla.
Jelenleg az egyházkerület 16 perben hozzávetőlegesen harminc ingatlant igényel vissza Brassóban, Désen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Szászvárosban.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)
Benyújtotta perorvoslati kérelmét (fellebbezését) az Erdélyi Református Egyházkerület a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében a Brassói Ítélőtáblánál kimondott decemberi elutasító ítéletre.
Az ügyet most a Legfelső Bíróság fogja tárgyalni, ez az utolsó hazai jogorvoslati lehetőség, ezután már csak Strasbourg következhet. Kató Béla püspök szerint még reménykednek, hogy egyszer egy bíróság kimondja: mégis az egyháznak van igaza. A decemberben kimondott elutasító ítélet januárban kézbesített 5 oldalas határozatából maga a bírói indoklás peres ügyekben különösen kurtának számít, alig tesz ki egyetlen oldalt – mutatja Szekrényes Johanna, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) jogtanácsosa. Az indoklás tételeit sorra cáfolták a szerdán benyújtott perorvoslati kérelemben.
– Ez a per is bizonyítja, hogy bármilyen indokot felhozhatunk, bármit leírhatunk, ha van egy előre eldöntött koncepció, abból nagyon nehéz kitérni – mondta a Szabadságnak nyilatkozó Kató Béla, az EREK püspök.
– A bizonyítékokat folyamatosan gyűjtjük, újabbak is előkerülnek, de úgy tűnik, egyetlen egyet sem tárgyalnak úgy igazán, alapjaiban. Bebizonyosodott, hogy az általunk felhozott érvrendszert nem is ütköztették, csak részben foglalták bele az elutasításba, azt a felét különösen, amely a számukra jó volt, a bizonyítékból idézett mondat második felét már nem. Ezért tűnik úgy, hogy eleve eldöntött dolgokról beszélünk, hogy úgy gondolják, amióta a DNA-jelentés (Marosán Tamás és Markó Attila ügye – szerk. megj.) után megszületett az ítélet, az a mérvadó, pedig az nem a tulajdonjogról döntött, hanem a procedúráról, az eljárásról, és ezt le is írták a ploieşti-i bírók. Most erre mégis, mint kútfőre hivatkoznak, miszerint ez az igazi oka annak, hogy bennünket elutasítanak, mintha az a bűnügyi per mindent igazolt volna, és nem is vizsgálják az ügyünket. Ezért persze fellebbeztünk, fellebbezünk folyamatosan, és csak reménykedni tudunk, hogy lesz egyszer egy bíró, aki alaposan átvizsgálja az ügyet, és a döntése az lesz, hogy az egyháznak van igaza – mondta a püspök.
Szekrényes Johanna úgy véli, hogy a szokatlanul rövid indoklás nem tárgyalja érdemben azokat a bizonyítékokat, amelyeket felperesként benyújtottak, amelyek az egyházkerületet igazolják.
– A határozatban megszegték a kontradiktórius eljárás elvét, azaz olyan elutasító indokokat hoztak fel, amiket a tárgyalások során nem vetett fel a bíró – tájékoztatott a jogtanácsos. – A most megtámadott határozatban hivatkozik több okra is Marosán Tamás és Markó Attila büntetőjogi ügyéből. Tudjuk, hogy a bíró kérte ennek az ügyiratnak a csatolását, viszont a tárgyalások során nem hozta fel az abban szereplő érveket, ezáltal nem adott lehetőséget nekünk a nyilvános cáfolatra.
Alapvetően elkövetnek egy nagyon nagy tévedést, két iskolát összekevernek. A Sepsiszentgyörgyi Református Egyházközséghez tartozott egy iskola, azzal párhuzamosan működött a Székely Mikó. Az egyházközség valóban lemondott az iskoláról, mert nem tudta fenntartani. Ezt a két iskolát a bíróság egynek tekinti.
A bizonyítékok során például egy 1885-ös egyházkerületi rendkívüli közgyűlési jegyzőkönyvre is hivatkoztunk, az indoklásban ennek csak egy részét vették át. Csak arra hivatkoznak, miszerint a kollégiumok önmagukat kormányzó autonóm testületek, ám az általunk csatolt fordításban szerepel ez is: „amelyek az egyházkerületnek a törvényhozásában vesznek részt”. Ha az egész mondatot tekintjük, akkor egyértelmű, hogy a kollégiumok az egyházkerülethez tartoztak.
Az indoklásban szerepel a telekkönyvi probléma, amit minden határozatban felhoznak, miszerint az épületet annak idején a kollégiumra telekelték, nem az egyházkerületre. Érdekes, hogy a büntetőügyi határozatokból veszik át ezeket az elutasításokat, és azt mondják, hogy megállják a helyüket ebben az eljárásban is, de azokat a határozatokat már nem tekintik az ügyhöz tartozónak, amelyeket mi egy másik ügyből (a Székely Mikó Kollégium vagyonához tartozó tanári lakások ügyéből) átvéve csatoltunk, és amelyek kimondják, hogy az egyházkerület jogosan kéri vissza ezeket az ingatlanokat, mert a kollégium az egyházkerülethez tartozó struktúra volt – részletezte a jogtanácsos.
A perorvoslati kérelmet közlik a visszaszolgáltató bizottsággal, amelynek 30 napon belül kell válaszolnia, majd arra az egyházkerület is válaszol 10 napon belül, azután kitűzik az első tárgyalás időpontját. Azt nem tudni, hogy hány tárgyalás lesz.
– Az Úristennél már korábban fellebbeztünk, bízunk benne, hogy az a fórum nem záródik be előttünk – teszi hozzá Kató Béla.
Jelenleg az egyházkerület 16 perben hozzávetőlegesen harminc ingatlant igényel vissza Brassóban, Désen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Szászvárosban.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)
2017. augusztus 19.
Templomszentelésre készülnek (Gyöngyvirág utcai református gyülekezet)
Pontosan hat évvel az alapkőletétel után szentelik fel a sepsiszentgyörgyi református gyülekezetek 2005-ben történt átszervezése nyomán közel 1800 taggal létrejött negyedik gyülekezet templomát. A majdnem négymillió lejes beruházással épült új létesítményen még sok a tennivaló, a tereprendezés is folyamatban van, de jövő vasárnap megszólalnak a templom harangjai és ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgálatával megtartják a templomszentelést.
Az építkezés 2011-ben kezdődött, azóta minden istentiszteleten elhangzik: Urunk, kérünk, adj tehetséget, testi és lelkierőt, hogy közösségünket és templomunkat a Te dicsőségedre felépíthessük, ámen. Ezt Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai gyülekezet lelkésze azért tartja fontosnak, mert úgy véli, a templommal együtt a közösségnek is épülnie kell, hisz lélek és imádság nélkül nincs templom, közösség nélkül nincs gyülekezet. A lelkipásztor elmondta, a helyi önkormányzat anyagi támogatásával indult az építkezés, eddig 1,4 millió lejjel járult hozzá a város a munkálatokhoz. 365 ezer lejt a kultuszminisztérium folyósított, 171 ezer lejt különböző intézmények, cégek és gyülekezetek adományoztak, az Erdélyi Református Egyházkerület közbenjárására a magyar kormány 126 millió forinttal támogatja a templomépítés befejezését, a megyei önkormányzat 214 ezer lejjel járul hozzá a tereprendezéshez. Bancea tiszteletes külön kiemeli a Gyöngyvirág utcai gyülekezet adakozását, amelyről az Aranykönyvben pontos kimutatást vezet, az eddigi gyülekezeti hozzájárulás közel 223 ezer lej. Hangsúlyozza Sepsiszentgyörgy magyar történelmi egyházainak szolidaritását, amelyek a templomépítés javára részben vagy egészben lemondtak a helyi önkormányzat vonatkozó idei pályázatán elnyert összegekről.
A templomépítés több szakaszban történt. Látványos mozzanat volt, amikor 2015-ben már pirosban állt az épület, és felhúzták a toronyba a Lázár Imre székelyudvarhelyi műhelyében készült két harangot. A kisebbiket Kálvin János emlékére, a nagyobbikat az ötszáz éves reformáció tiszteletére öntette a gyülekezet. A harangok 70 ezer lejes költségének több mint harmadát a Sepsi Református Egyházmegye állta, minden egyháztag után egylejes hozzájárulással. Az orgonát a sepsiillyefalvi református egyházközség adományozta, 1994-ben a hollandiai marienburgi gyülekezettől kapták, és azt követően tudták átadni a sepsiszentgyörgyi negyedik gyülekezetnek, hogy a saját orgonájukat megjavíttatták. A hangszert az új templomba Bors László tusnádi orgonaépítő szerelte fel.
A karzattal együtt közel négyszáz férőhelyes templom mellé parókiát is építettek, ennek földszintjén egy gyűlésterem kapott helyet. A templomot és a parókiát csupán egy tűzfal választja el az egyházkerület által 2006-ban épített Keresztyén Ifjúsági Háztól, amely mindeddig hajléka volt a gyülekezetnek is. Elmondható, hogy a három épület együtt újabb fellegvára a sepsiszentgyörgyi reformátusoknak, amely a gyülekezet lelkészének, főgondnokának, gondnokának és presbitériumának köszönhetően lélekkel és élettel van tele. Bíznak abban, hogy ezután is így lesz. A jövő vasárnapi templomszentelésre pedig várják a híveket, a város és környéke gyülekezeteinek képviselőit, gondnokokat, presbitereket, nőszövetségi tagokat, Sepsiszentgyörgy keresztény lakosságát.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Pontosan hat évvel az alapkőletétel után szentelik fel a sepsiszentgyörgyi református gyülekezetek 2005-ben történt átszervezése nyomán közel 1800 taggal létrejött negyedik gyülekezet templomát. A majdnem négymillió lejes beruházással épült új létesítményen még sok a tennivaló, a tereprendezés is folyamatban van, de jövő vasárnap megszólalnak a templom harangjai és ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgálatával megtartják a templomszentelést.
Az építkezés 2011-ben kezdődött, azóta minden istentiszteleten elhangzik: Urunk, kérünk, adj tehetséget, testi és lelkierőt, hogy közösségünket és templomunkat a Te dicsőségedre felépíthessük, ámen. Ezt Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai gyülekezet lelkésze azért tartja fontosnak, mert úgy véli, a templommal együtt a közösségnek is épülnie kell, hisz lélek és imádság nélkül nincs templom, közösség nélkül nincs gyülekezet. A lelkipásztor elmondta, a helyi önkormányzat anyagi támogatásával indult az építkezés, eddig 1,4 millió lejjel járult hozzá a város a munkálatokhoz. 365 ezer lejt a kultuszminisztérium folyósított, 171 ezer lejt különböző intézmények, cégek és gyülekezetek adományoztak, az Erdélyi Református Egyházkerület közbenjárására a magyar kormány 126 millió forinttal támogatja a templomépítés befejezését, a megyei önkormányzat 214 ezer lejjel járul hozzá a tereprendezéshez. Bancea tiszteletes külön kiemeli a Gyöngyvirág utcai gyülekezet adakozását, amelyről az Aranykönyvben pontos kimutatást vezet, az eddigi gyülekezeti hozzájárulás közel 223 ezer lej. Hangsúlyozza Sepsiszentgyörgy magyar történelmi egyházainak szolidaritását, amelyek a templomépítés javára részben vagy egészben lemondtak a helyi önkormányzat vonatkozó idei pályázatán elnyert összegekről.
A templomépítés több szakaszban történt. Látványos mozzanat volt, amikor 2015-ben már pirosban állt az épület, és felhúzták a toronyba a Lázár Imre székelyudvarhelyi műhelyében készült két harangot. A kisebbiket Kálvin János emlékére, a nagyobbikat az ötszáz éves reformáció tiszteletére öntette a gyülekezet. A harangok 70 ezer lejes költségének több mint harmadát a Sepsi Református Egyházmegye állta, minden egyháztag után egylejes hozzájárulással. Az orgonát a sepsiillyefalvi református egyházközség adományozta, 1994-ben a hollandiai marienburgi gyülekezettől kapták, és azt követően tudták átadni a sepsiszentgyörgyi negyedik gyülekezetnek, hogy a saját orgonájukat megjavíttatták. A hangszert az új templomba Bors László tusnádi orgonaépítő szerelte fel.
A karzattal együtt közel négyszáz férőhelyes templom mellé parókiát is építettek, ennek földszintjén egy gyűlésterem kapott helyet. A templomot és a parókiát csupán egy tűzfal választja el az egyházkerület által 2006-ban épített Keresztyén Ifjúsági Háztól, amely mindeddig hajléka volt a gyülekezetnek is. Elmondható, hogy a három épület együtt újabb fellegvára a sepsiszentgyörgyi reformátusoknak, amely a gyülekezet lelkészének, főgondnokának, gondnokának és presbitériumának köszönhetően lélekkel és élettel van tele. Bíznak abban, hogy ezután is így lesz. A jövő vasárnapi templomszentelésre pedig várják a híveket, a város és környéke gyülekezeteinek képviselőit, gondnokokat, presbitereket, nőszövetségi tagokat, Sepsiszentgyörgy keresztény lakosságát.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 28.
Századok élő öröksége (Református Hírnök)
A reformáció 500. jubileumi évének tiszteletére Századok élő öröksége címmel szervezett konferenciát és tanulmányi napot a Sepsiszentgyörgyi Belvárosi és a Bikfalvi Református Egyházközség. A Reformáció Emlékbizottság által támogatott kétnapos rendezvény célja volt betekintést nyújtani egyházunk öt évszázados történetébe, valamint bemutatni a hitvalló elődök által ránk bízott épített örökséget és zeneművészeti értékeket.
A konferenciát a belvárosi templomban Pap Attila házigazda lelkész nyitotta meg, aki igehirdetésében hangsúlyozta, hogy 1517-ben a reformáció olyan folyamatot indított el, amely magával hozta az egyház életének megújulását, ezért az akkori történésekre való emlékezést ünnepként kell megélnie Isten népének. A múlt ma is kötelez, ezért annak megismerése kötelesség, és felelősségteljes feladat az örökség megőrzése. Az előadások sorát dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára nyitotta meg, aki a reformáció tanainak erdélyi térhódításáról beszélt, kiemelve olyan nagyvárosok szerepét, mint Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, amelyek lakossága kedvezően viszonyult az új eszmék befogadásához. Különösen fontos tényezőként említette Heltai Gáspár kolozsvári tevékenységét, aki felismerte a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket, és az általa vezetett munkacsoport bibliafordításainak magyar nyelven történő kiadására is nagy gondot fordított abból a célból, hogy Isten igéje magyar nyelven is hozzáférhetővé váljon a lelkészek és a hívek számára egyaránt. A vallásszabadságot szavatoló 1568-as tordai országgyűlési határozatról szólva kifejtette, hogy az nemcsak a bevett vallásokra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozó szabad vallásgyakorlás felől volt hivatott rendelkezni, hanem ugyanakkor le is zárta az erdélyi reformációt abból a szempontból, hogy gátat vetett újabb irányzatok elburjánzásának. Csáki Árpád történész Háromszék és Sepsiszentgyörgy reformációjának vonatkozásában több hullámról is beszélt, amely elérte a vidéket, de a legfontosabb szerepet Brassó közelségének tulajdonította, valamint a Johannes Honterus által alapított brassói iskola diákjainak, akik tanulmányaikat követően a reformáció szolgálatába álltak. A konferencia második napján Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a rendezvény védnöke szólt a résztvevőkhöz, kihangsúlyozva a reformáció nemzetmegtartó szerepét, hiszen Mohács után egy szétszakadt ország talált általa új reménységet. „Európa keresztyén reformációja teremtette meg a fundamentumot, hogy a magyar nyelv kivirágozzék” – fogalmazott a képviselő. Történelmi tények helyes értelmezésére hívta fel a figyelmet előadásában dr. Buzogány Dezső teológiai professzor, aki Sütő András Csillag a máglyán című drámájának elemzésében a helyes megvilágításba helyezte Kálvin Jánosnak, Genf reformátorának az antitrinitárius tanokat hirdető Szervét Mihály kivégzésében játszott szerepét. A teológiai oktató szerint Sütő nem történelmi drámát írt, így nem lehet abból tévesen arra következtetni, hogy Kálvin zsarnokként irányította volna a városállam életét. A dráma üzenete ugyanis akkor érthető igazán, ha hozzákapcsoljuk azt a kort, nevezetesen a kommunista diktatúra idejét, amelyben íródott, hiszen a párbeszédek áthallásai egyértelműek ebben a tekintetben. A rendezvénysorozat záró eseményeire Bikfalván került sor, ahol az autóbuszokkal érkező vendégek Kerezsi János tanár vezetésével tehettek egy tartalmas sétát, számba véve a településre jellemző építkezést, elsősorban azokat a kúriákat, amelyek sajátos arculatot adnak a falunak. Jól megérdemelt pihenő várta a résztvevőket a református templom padjaiban, ahol e sorok írója mutatta be a hajlék építésének történetét, valamint azokat az értékeket, amelyeket a templom önmagában, illetve berendezési tárgyai által is képvisel. A szó legszorosabb értelmében is záróakkordként szolgált a Codex régizene-együttes hangversenye, amely a reformáció zenei örökségéből nyújtott ízelítőt a szép számban jelen levő érdeklődőknek. A bikfalvi templom méltó helyéül szolgált annak, hogy felcsendüljenek a Szenci Molnár Albert által magyar nyelvre fordított genfi zsoltárok. A koncert végén pedig a résztvevők búcsúzóul együtt énekelték el a reformáció örökségét továbbvinni hivatottak hitvallásaként is értelmezhető, Tebenned bíztunk eleitől fogva… kezdetű zsoltárt.
Sánta Imre / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A reformáció 500. jubileumi évének tiszteletére Századok élő öröksége címmel szervezett konferenciát és tanulmányi napot a Sepsiszentgyörgyi Belvárosi és a Bikfalvi Református Egyházközség. A Reformáció Emlékbizottság által támogatott kétnapos rendezvény célja volt betekintést nyújtani egyházunk öt évszázados történetébe, valamint bemutatni a hitvalló elődök által ránk bízott épített örökséget és zeneművészeti értékeket.
A konferenciát a belvárosi templomban Pap Attila házigazda lelkész nyitotta meg, aki igehirdetésében hangsúlyozta, hogy 1517-ben a reformáció olyan folyamatot indított el, amely magával hozta az egyház életének megújulását, ezért az akkori történésekre való emlékezést ünnepként kell megélnie Isten népének. A múlt ma is kötelez, ezért annak megismerése kötelesség, és felelősségteljes feladat az örökség megőrzése. Az előadások sorát dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára nyitotta meg, aki a reformáció tanainak erdélyi térhódításáról beszélt, kiemelve olyan nagyvárosok szerepét, mint Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, amelyek lakossága kedvezően viszonyult az új eszmék befogadásához. Különösen fontos tényezőként említette Heltai Gáspár kolozsvári tevékenységét, aki felismerte a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket, és az általa vezetett munkacsoport bibliafordításainak magyar nyelven történő kiadására is nagy gondot fordított abból a célból, hogy Isten igéje magyar nyelven is hozzáférhetővé váljon a lelkészek és a hívek számára egyaránt. A vallásszabadságot szavatoló 1568-as tordai országgyűlési határozatról szólva kifejtette, hogy az nemcsak a bevett vallásokra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozó szabad vallásgyakorlás felől volt hivatott rendelkezni, hanem ugyanakkor le is zárta az erdélyi reformációt abból a szempontból, hogy gátat vetett újabb irányzatok elburjánzásának. Csáki Árpád történész Háromszék és Sepsiszentgyörgy reformációjának vonatkozásában több hullámról is beszélt, amely elérte a vidéket, de a legfontosabb szerepet Brassó közelségének tulajdonította, valamint a Johannes Honterus által alapított brassói iskola diákjainak, akik tanulmányaikat követően a reformáció szolgálatába álltak. A konferencia második napján Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a rendezvény védnöke szólt a résztvevőkhöz, kihangsúlyozva a reformáció nemzetmegtartó szerepét, hiszen Mohács után egy szétszakadt ország talált általa új reménységet. „Európa keresztyén reformációja teremtette meg a fundamentumot, hogy a magyar nyelv kivirágozzék” – fogalmazott a képviselő. Történelmi tények helyes értelmezésére hívta fel a figyelmet előadásában dr. Buzogány Dezső teológiai professzor, aki Sütő András Csillag a máglyán című drámájának elemzésében a helyes megvilágításba helyezte Kálvin Jánosnak, Genf reformátorának az antitrinitárius tanokat hirdető Szervét Mihály kivégzésében játszott szerepét. A teológiai oktató szerint Sütő nem történelmi drámát írt, így nem lehet abból tévesen arra következtetni, hogy Kálvin zsarnokként irányította volna a városállam életét. A dráma üzenete ugyanis akkor érthető igazán, ha hozzákapcsoljuk azt a kort, nevezetesen a kommunista diktatúra idejét, amelyben íródott, hiszen a párbeszédek áthallásai egyértelműek ebben a tekintetben. A rendezvénysorozat záró eseményeire Bikfalván került sor, ahol az autóbuszokkal érkező vendégek Kerezsi János tanár vezetésével tehettek egy tartalmas sétát, számba véve a településre jellemző építkezést, elsősorban azokat a kúriákat, amelyek sajátos arculatot adnak a falunak. Jól megérdemelt pihenő várta a résztvevőket a református templom padjaiban, ahol e sorok írója mutatta be a hajlék építésének történetét, valamint azokat az értékeket, amelyeket a templom önmagában, illetve berendezési tárgyai által is képvisel. A szó legszorosabb értelmében is záróakkordként szolgált a Codex régizene-együttes hangversenye, amely a reformáció zenei örökségéből nyújtott ízelítőt a szép számban jelen levő érdeklődőknek. A bikfalvi templom méltó helyéül szolgált annak, hogy felcsendüljenek a Szenci Molnár Albert által magyar nyelvre fordított genfi zsoltárok. A koncert végén pedig a résztvevők búcsúzóul együtt énekelték el a reformáció örökségét továbbvinni hivatottak hitvallásaként is értelmezhető, Tebenned bíztunk eleitől fogva… kezdetű zsoltárt.
Sánta Imre / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)