Anyanyelvoktatás. Irányok és törésvonalak
A magyar tudomány ünnepe napján a romániai magyar közoktatás helyzetéről szervezett tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottsága a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán. Az előadók mellett akadémikusok, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség országos és megyei szervezetének elnöke, főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek, tanfelügyelők vettek részt. A meghívottakat Németh Tamás professzor, az MTA főtitkára valamint Péntek János egyetemi tanár, a Kolozsvári Területi Bizottság (KAB) elnöke köszöntötte, aki a Kárpát-medencei magyar oktatás rendszerének közelítése érdekében ajánlotta az Akadémia elnökségének ezt a témát.
Az őszi ünnepi akadémiai rendezvényt minden évben más-más helységben szervezik. Marosvásárhelyen a közoktatást holisztikus, az egészre való rálátás szempontjából vizsgálják – nyilatkozta a kolozsvári nyelvészprofesszor. Az összkép ellentmondásos helyzetre utal: miközben úgy tűnik, hogy az oktatáspolitika javul, s új magyar intézmények jönnek létre, a mérések azt mutatják, hogy csökken a színvonal, s ezzel együtt helyenként a magyar iskolák vonzereje is. Nem elég megünnepelni, hogy létrejött egy magyar iskola, a későbbiekben sem szabad elfeledkezni az oktatás színvonalának a megőrzéséről. A csökkenés lényeges oka a pedagógusképzésben keresendő. Nem elég a hivatástudat, ha nincs meg a szakmai tudás, hisz közismert, hogy kisebbségi körülmények között többet, jobban kell teljesíteni. Baj van a szülők hozzáállásával is, hisz sok családban nem nevelik munkára a gyermekeket. Aki pedig nem tanul meg dolgozni, az sajnos tanulni sem tud. Vannak sikeres gyermekek, de az egyedi esetek nem ellensúlyozzák az összképet – összegezett a KAB elnöke.
Ezt erősítették meg az elhangzott előadások is. Pletl Rita, a Sapientia Marosvásárhelyi Műszaki és Humán tudományok Karának egyetemi tanára az anyanyelv-oktatás helyzetéről 15 éve elkezdett országos mérések eredményét ismertette. Bár az 1990-es években az elemi oktatásban voltak rossz eredmények, a kisiskolások anyanyelvi képességei ma már elérik azt az általános szintet, ahonnan tovább lehet lépni. Ez azonban szertefoszlik az általános iskolában, amelynek a gerince megroppanni látszik, s a folyamat magával fogja rántani a középiskolát is. A szövegalkotás terén nem észlelhető javulás, s a szövegértés szintje az elvárható alatt marad. Mindez az önálló tanulást gátolja nemcsak anyanyelvből, a többi tantárgyból is, s a tudás alkalmazásának szinte az átlagosnál gyengébb marad. Pletl tanárnő ígérete szerint a felmérés eredményét elküldik az iskoláknak, hogy minden tanintézményben fel tudják mérni az átlagszinthez viszonyított helyzetüket.
Szentes Erzsébet előadásából – Önismeret, pályaválasztás és életpálya összetevők vizsgálata az erdélyi magyar diákok körében – kiderült, hogy nem működik a pályaválasztási tanácsadás, gond van a végzősök pályaképével. A középiskolában nem tudnak eleget a választott szakmákról, s döntésüket nem a szakma jellegzetességei és saját képességeik ismeretében hozzák meg, pusztán csak érzelmi alapon (szeretem, nem szeretem) választanak. A tanári pályát a megkérdezetteknek mindössze a 4,5 százaléka választaná, az indoklás szerint rosszul fizetik a pedagógusokat, s 25 százalékuk határozott elutasító választ adott. A felmérés feldolgozásáról, számszerű adatairól Harangus Katalin mutatott tanulságos grafikonokat (Anyanyelvi kompetenciák: jelen és jövő a mérések tükrében).
Kit terhel a felelősség: a középiskolákat vagy az egyetemeket? – tette fel a kérdést Tonk Márton. Székely Tünde doktorandussal készült előadásában elhangzott, hogy a rendszerváltás utáni pozitív expanziót 2009 óta az egyetemre felvételizők számának stabilizálódása, majd az utóbbi években 5 százalékos csökkenése követte. Beszédes adat, hogy a közel 8.000 érettségiző fiatal közül 1.800-2000-en iratkoznak be magyar tannyelvű egyetemekre, 25 százalékuk román felsőoktatási intézményt választ, 50 százalékuk pedig nem tanul tovább. A magyarországi adatokhoz képest, ahol minden 100 főre esik egy egyetemi hallgató, a romániai magyarság körében mindössze 0,3 százalék.
A hozzászólások az oktatásügy szinte minden kérdését érintették. Péntek János vetette fel, hogy a romániai magyar oktatásnak nem jöttek létre a megfelelő szakmai háttérintézményei, annak ellenére, hogy a tanügyi törvény ezt lehetővé teszi. A szakma és a politika között működnie kellene a munkamegosztásnak – vélekedett Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke. Kerestély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője beszámolt, hogy a tehetségkutató, tehetséggondozó központ megalakítására a tanügyminiszter jóváhagyását várják. A hozzászólók közül többen is felvetették, hogy nem valósult meg a politika, hatóság és szakma folytonos együttműködése, egymás tájékoztatása. A romániai oktatásügyben ma sincs egységes stratégia, s a kapkodás, a tűzoltó módszerek az általánosak, miközben mindenki a másikra mutogat, amikor valami nem valósul meg. A felelősség vállalása helyett megmaradt a szolgalelkűség, s az intézményvezetők, pedagógusok továbbra is fentről várják az utasításokat, ahelyett, hogy a lehetőségeket kihasználva cselekednének.
Az oktatásügy másik fenyegető problémája az általánossá váló pedagógushiány. Míg tanítóból túl sok is van, ahogy nyugdíjba vonul a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán végzett nemzedék, egyre kevesebb lesz például a matematika, fizika és a magyar szakos tanár. 36 évesnél fiatalabb ezekből a szakemberekből nincs is Hargita megyében, s a vidéki iskolákban kénytelenek egyre több szakképzetlen oktatót alkalmazni – hangzott el a Ferencz S. Alpár volt főtanfelügyelő hozzászólásában, aki a közoktatási törvény beüzemelésének, a távirányítás továbbélésének a problémáit is felvetette.
Visszaállítani a tanár tekintélyét, társadalmi megbecsülését, pályadíjjal ismerni el munkájukat, átképezni a tanítókat – a tanácskozáson részt vevő akadémikusok a megoldáson gondolkoztak, hisz korszerű tankönyvekkel, segédeszközökkel is nehéz lesz dolgozni a jövőben, ha nem a legjobbak vállalkoznak a következő nemzedékek oktatására.
Az ünnepi összejövetel másnapján a Bolyai János Tudomány és Technika Házában a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Németh Boglárka Noémi nyelvészt a társadalomtudományok, Baricz Árpád matematikust a természettudományok kategóriában díjazta. Szilágyi N. Sándor munkásságát a tudomány erdélyi mestere címmel ismerték el, a Korunk folyóiratot a tudományok népszerűsítéséért tüntették ki.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Tonk Márton maradt a dékán
Lezárult a Sapientián az egyetemi vezetők választási folyamata, és a szenátus pénteki ülésén jóváhagyták a rektor által nevesített dékánok kinevezését – derül ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből.
Ennek értelmében a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karon Tonk Márton docens folytatja a dékáni munkát. A csíkszeredai Gazdasági és Humántudományok Kart továbbra is Makó Zoltán docens vezeti; a Műszaki és Társadalomtudományi Kar élére pedig Kósa István docens kerül. A marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karon is vezetőváltás történt: Kelemen András adjunktus kapott dékáni mandátumot. A pénteki ülésen Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora javaslatára a szenátus jóváhagyta Székely Gyula professzor rektorhelyettesi kinevezését is.
Szabadság (Kolozsvár),

Harangot a Sapientiának!
Harangot kellene állíttatni a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának tornyába, vagy egy különálló haranglábba – az ötlet az egyetem kommunikáció szakos hallgatóinak körében egy szakmai gyakorlaton merült fel. Ennek alapján készült el a négy harmadéves hallgató projektje, amely A bölcsesség hangja címet kapta. A harang megszerzése, felszerelése és működésbe helyezése a közösségépítést, a közösség megerősödését szolgálja, s a mindennapi és az ünnepi kommunikációban betöltött szerepe mellett annak a csoportnak, évfolyamnak az emlékműve lesz, amely felállította. Az ötletet tett követte, s a terv részeként tartottak pénteken konferenciát Harang és harangszó – tárgy, jel, jelentés címmel ismert szakemberek és a diákok részvételével.
Az ötletet dr. Dávid László professzor, az egyetem rektora valamint dr. Székely Gyula egyetemi tanár, rektorhelyettes üdvözölte. Véleményük szerint a haranghoz hasonlóan a Sapientia egyetem is szimbólummá vált. Azt a megtartó erőt jelképezi, amelynek célja a szülőföldhöz való kötődés megerősítése, az elvándorlás megállítása.
Az előadók, dr. Buzogány Dezső professzor, egyháztörténész, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára, Ősz Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárának levéltárosa, dr. Tóth Levente és a marosvásárhelyi Teleki Tékát vezető Lázok Klára történészek, Gagyi József docens, az ötletgazda diákok évfolyamfelelős tanára és dr. Máté Márton gépészmérnök, docens a Gépészeti Tanszékről a harang kulturális és társadalmi funkciójának bemutatására vállalkoztak. Mellettük megszólaltak a hallgatók is, András Hanga, a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció szakos hallgatója, aki mesterképzésen vesz részt, Gidófalvi Tamás, Dobos Szilveszter, Sófalvi László és Tóth Lehel kommunikáció szakos hallgatók, a projekt kezdeményezői és kollégájuk, Jakab István.
Az előadások során sok érdekes adat hangzott el a harang történetéről, amely a kezdetektől fogva a szakrális kommunikáció, azaz az ember és a természetfölötti erő közötti kapcsolat jelképe, ami a modern korban egyre inkább a világi kommunikáció időjelző eszközévé válik. A leggyakoribb feliratok szerint kulturális és társadalmi szerepe az élők megszólítása (VIVOS VOCO), a halottak siratása (MORTUOS PLANGO) és a villámok elűzése (FULGURA FRANGO) volt. A harang kapcsolatot teremt az ember és a kozmosz szférái között, jelzéseket ad a közösségben élő embernek, biztonságot, az otthonosság érzetét nyújtja, hazahív. Az időt tájolták, kifejezték a megtiszteltetést, a megemlékezés és a vészjelzés eszközei voltak, amely szerepekből vesztettek az idők során, amikor a harangozás napi gyakorisága megritkult. A magyarság számára különleges jelentőséggel, töltettel bírt, hogy a déli harangszót VI. Sándor pápa Hunyadi Jánosnak a törökök fölött aratott nándorfehérvári győzelme emlékére rendelte el egész Európában. Érdekes epizódként hangzott el, hogy 1970-ben rokoni látogatásra Dél-Magyarországra érkezett a balavásári Székely András, aki a helyi eklézsia harangjának szavát hallván kijelentette, hogy az otthoni harangot kongatják, ami a toronyban be is igazolódott, s így visszaadták a harangot az erdélyi falunak. Mint kiderült, a székely ember a jelenlegi rektor nagyapja volt.
Biztató hírként hallottuk, hogy a kolozsvári protestáns teológia egyháztörténészei 13 éve az egyház harangjainak a felleltározásába kezdtek.
Ősz Előd levéltáros előadásában hallottuk, hogy az erdélyi református falvakban a fatornyos haranglábak voltak jellemzőek. A harangozás kezdetben a papok feladata volt, később hárult a harangozókra, akik a faluközösség legmegbízhatóbb emberei közül kerültek ki, s a velük kötött díjlevelek az első munkaszerződéseknek számítanak.
Lázok Klára történész a Teleki Tékában őrzött könyvekről szólt, amelyek témája a harang, majd hozzátette, hogy elképzeléseik szerint a harang szerepét szánják az intézménynek is.
Mit jelent a mai ember számára, hogyan profanizálódik a harang szerepe? – adatokban gazdag dolgozatában András Hanga pécsi mesterképzős hallgató erre a kérdésre keresett és adott választ. A harang történetét, szerkezetét, hangzását, elkészítési módját vette számba a műszaki szakember szemszögéből és pontosságával dr. Máté Márton gépészmérnök, docens.
Majd a projektet kezdeményező hallgatók következtek, akik a környező falvak (Marosszentanna, Koronka, Jedd, Ákosfalva község, Marosszentgyörgy és Székelykál) harangjait mutatták be a hallgatóságnak. Végül Balogh József marosvásárhelyi öntőmester beszélt az életéről, a harangöntésről, az édesapjától örökölt mesterség elsajátításáról, a Bernády-szobor, és a legnagyobb, egy 500 kilós harang öntéséről.
A harangprojekt kezdeményezőinek célja, hogy a 300 kilós harang öntéséhez szükséges 24.000 lejt összegyűjtsék, s ehhez indulásként tanárukkal együtt már egy bizonyos összeget fel is ajánlottak. A közösségi adományozás folytatódik, s erről a harang.kommunikáció.ro honlapon lehet tájékozódni – válaszolta kérdésünkre Gidófalvi Tamás. A harangot marosvásárhelyi mester fogja önteni, s a Sapientia koronkai épületének tornyában szeretnék elhelyezni.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Ősz Előd: igazi forrásból kutatni
A Sapientia EMTE marosvásárhelyi campusán tartott Harang-konferencia meghívottai között voltak a Pokoly Egyháztörténeti Kutatóműhely tagjai is. Dr. Buzogány Dezső professzor, dr. Tóth Levente történész és Ősz Előd levéltáros a harang jelentőségéről, és az egyházi és nem egyházi közösségekben való fontos szerepéről beszéltek. Ősz Előddel beszélgettünk a Harang-projektről, a Pokoly Társaságról, a kutatásról és a forrásokról.
– Hogyan került Ön kapcsolatba a Harang-projekttel? Mit gondol a Sapientiás diákok ötletéről, hogy harangot ajándékozzanak a marosvásárhelyi kampusznak?
– A Harang-projektre dr. Gagyi József tanár úr hívta fel a figyelmemet, aki felkért bennünket, Buzogány Dezső professzort, Tóth Leventét és engem, hogy beszéljünk a harangok múltbeli szerepéről, jelentőségéről, arról, hogy miképpen határozták meg annak az egyházi (és nem feltétlenül csak egyházi) közösségnek az életét, amely hallotta hangjukat. A diákok ötlete természetesen tetszik. Nem szabad elfelejteni, hogy a Sapientiát az erdélyi magyar történelmi egyházak alapították, és azok is tartják fenn mai napig. Tulajdonképpen ez egy ökumenikus egyházi egyetem. Az egyházi iskoláknak a régiségben is volt harangjuk. A Harang-projektben tehát nem látok mást, mint egy régi hagyománynak a felújítását és újrafogalmazását.
Ön a Pokoly Társaság tagja. Kérem, meséljen erről a társaságról. Mikor alakult? Mi a célja? Kik a tagjai?
– A Pokoly Társaság, vagy hosszabb nevén Pokoly József egyháztörténeti kutatóműhely hivatalosan 2012-ben vált jogi személyiséggé, de a tagok együttműködése évtizednél is hosszabb időre nyúlik vissza. A Társaságról gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy Buzogány Dezső (a Protestáns Teológiai Intézet illetve a BBTE Református Tanárképző Karának egyháztörténész professzora) és Sipos Gábor (a BBTE Történelem karának docense és az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár vezetője) tanítványi köre. A Társaság tagjai valamiképpen a mentorok szolgálati helyéhez kapcsolódnak. Vannak közöttük történészi, illetve teológiai alapképzéssel rendelkező egyháztörténészek, művészettörténészek, zenetörténészek. A Társaság célja az egyháztörténet minél szélesebb körű művelése, hiszen a csapatmunka sokkal hatékonyabb, mint a „magányos farkasok” tudományművelése. A Társaság műhely kívánt és kíván lenni, így pedig könnyebb az újabb kutatógenerációk kinevelése is.
– Milyen forrásokból dolgoznak? Milyen adatokat tartalmaznak ezek? Miket lehet ezekből kiolvasni, megtudni?
– Örülök, hogy említette a forrás szót, hiszen számunkra ez a kulcsfogalom. Sajnos olyan világot élünk, ahol egyre több érték devalválódik. Ma már összeollózott dolgozattal is lehet doktori címet nyerni és haladni a tudományos ranglétrán. Sajnos a történettudomány sem mentes ettől a kórtól: sokan könyvekből írnak könyvet, „kutatásaikat” kizárólag eddig megjelent adatokra építik. A mi munkaközösségünk számára az elsődleges feladat a források feltárása, közzététele, és csak azután következik az értelmezés. Elsősorban egyháztörténeti forrásokat tárunk és térképezünk fel, illetve adjuk azokat annak rendje és módja szerint. Az írott források (jegyzőkönyvek, anyakönyvek, periratok, magánlevelezések mellett) igen fontos forráscsoportot alkotnak az egyházközségekben őrzött műtárgyak (úrasztali edények, textíliák, harangok, templomi berendezések). Ezeket is „szóra lehet és szóra kell bírni”, mert igen érdekes dolgokat „mesélnek” múltunkról.
– Milyen gyakorlati haszna van ezeknek a kutatásoknak?
– A történésznek (foglakozzon a történettudomány bármely ágával) tudomásul kell venni, hogy munkájának nincsenek látványos eredményei. (A mérnök kézbe foghatja saját tervezésű gépét, és örülhet annak, hogy mások is használják.) A mi kutatásaink mikroközösségekről szólnak – és nem feltétlenül, vagy csak áttételesen a mikroközösségnek. Könyveink nem bestsellerek, és nem is várjuk el, hogy az egyszerű gyülekezeti tagok olvassák a 300 éves, részben latinul írott szövegeket. Viszont egy közösség (jelen esetben egyházközség) életére pozitívan hat, hogy az ő gyülekezetükről könyv jelenik meg. Nagyon sok szórványközösség úgy érzi, hogy őket elfelejtették, nem kíváncsi senki sem a múltjukra, sem a jelenükre. És akkor megjelenik a faluban hét kutató, keresik a múltjukat, lefényképezik a templomot, az iratokat, a kegytárgyakat, majd megérkeznek a kész kötettel. Ezen túl az, hogy felmérjük a gyülekezetek műtárgyait, elősegíti azok megőrzését is. Sok esetben az ilyen kutatóutak tudatosítják a lelkipásztorban, presbiterekben, hogy milyen értékek őrzői.
– Milyen más tevékenységeket folytatnak?
– A közös kutatás mellett mindnyájunknak megvan a saját kutatási területe. A csapatmunka kitölti ugyan a kutatásra szánt időnknek több mint felét, de ezen túl marad idő kinek-kinek a saját témakörében elmélyülni.
– Van-e Önnek saját kutatása? Ha igen, miről szól?
– Természetesen. Két fő csapáson dolgozom: Az egyik az Erdélyi Református Egyház egyházmegyéinek (esperesség) igazgatása a múltban. Azt kutatom, hogy milyen jogköre volt az esperesnek, hogyan működött az egyházmegye két igazgatási fóruma, a vizitáció (egyházlátogatás) és a parciális zsinat (egyházmegyei törvényszék és közigazgatási gyűlés egyben) és milyen viszonyban voltak egymással. Ez az a terület, amely belesimul a Pokoly Társaság csapatmunkájába. A másik témám az egyháztörténet és a könyvtörténet határán helyezkedik el. A reformátori tanok erdélyi hatásait kutatom. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy az ember górcső alá vesz egy reformátort, megkeresi műveit az erdélyi könyvtárakban, kibetűzi a tulajdonosbejegyzéseket, odafigyel a lapszéli bejegyzésekre: ekkor nagy valószínűséggel kiderül, hogy kik forgatták az elmúlt századokban a könyvet, melyik részét olvasták, esetleg mikor olvasták. Nagyon hálás téma, rengeteg új, ismeretlen adatot hoz felszínre.
Puskás Eszter
vasarhely.ro,

Tudomány és helytállás – könyvbemutató
Dr. Balás András Tudomány és helytállás című könyvének bemutatójára kerül sor április 10-én 13 órától a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának 130. számú előadótermében.
A szerző kötetét – elmondása szerint – a tanulás örömének, a tudomány szeretetének, a felsőoktatáshoz való jognak és a kisebbségi sors becsületének népszerűsítésére szánta. Alkotásában közelről vizsgálja meg napjaink korszerű természettudományi és kisebbségi létből fakadó kihívásait nemcsak Erdélyben, hanem világszerte is. Az író kötetében határozottan állítja, hogy az igazi felfedezések a kisebbségben kezdődnek, és hogy a hagyományok ápolása a tudásalapú társadalomban mindannyiunk közös érdeke.
A székely-magyar származású, amerikai egyesült államokbeli egyetemi tanár, dékán iskoláit Budapesten végezte, az egyetemet pedig évfolyamelsőként zárta. Informatikai és szervezési szakemberként száznál több közleménye jelent meg, egy ideig az amerikai kongresszus munkatársaként dolgozott a washingtoni szenátusban. Megalapította a Székely Előfutár Alapítványt (Forerunner Federation), amely székelyföldi kutatókat támogat. Gyergyóremete díszpolgára 2010 nyara óta.
A könyv a Tortoma Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben.
Népújság (Marosvásárhely).

Online veszélyek a Sapientián
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán működő Kommunikáció és közkapcsolatok szak idén is megszervezi éves konferenciáját Új média – új tudáshordozók címmel. Az április 12 és 13 között zajló eseményre magyarországi és romániai egyetemekről, intézményekből, könyvtárakból egyaránt érkeznek előadók.
A tét ezúttal a tudás megváltozott szerkezetének, szerepének vizsgálata. Előadások hangzanak majd el a digitális identitás, a szociális web, a könyvtári digitalizálás, az átfogó adatbázisok, tudástárak, a médiakörnyezet és médiatudatosság témaköreiben.
A program szélesebb nagyközönség felé nyitó rendezvénye a pénteken, április 12-én 17 órakor kezdődő beszélgetés, melynek címe: Archívumok, digitalizáció – projektek, tapasztalatok.
Útbaigazítással, válaszokkal azok szolgálnak majd, akiknek mindennapi munkájuk során ezekről az átalakulásokról közvetlen tapasztalatuk van: Györgyjakab Izabella, az Adatbank – Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár digitális vezetője, Lázok Klára, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár osztályvezetője, Bodnár Róbert, a kolozsvári „Lucian Blaga” Központi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa és Róth András Lajos, történész, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának munkatársa.
A konferencia két előadásszekciója is angol nyelven zajlik, ezek közül a második, a szombaton, április 13-án délelőtt 11 órától sorra kerülő egy nemzetközi projektet mutat be. Az EU Kids Online 2. nemzetközi projekt (2010) keretében a kutatók 25 országban végeztek adatgyűjtést a 9-16 éves fiatalok körében, hogy feltérképezzék az internet nyújtotta lehetőségek kihasználásának mértékét, illetve a fiatalokat veszélyeztető online kockázatok valós ártalmát. A szekció előadásai a romániai kutatások eredményeit mutatja be.
manna.ro/sajtóközlemény
Manna.ro.

Új média – hatodszorra
Digitális kalózokról, tudáshordozókról, "én"- ről…
A marosvásárhelyi Sapientia kommunikáció szakán az elmúlt években hagyomány teremtődött az Új média konferencia megszervezésével, melyre idén hatodik alkalommal várták a hazai és határon túli előadókat. A kertész- és tájépítészmérnökök ülésszakával párhuzamosan péntek reggeltől szombat délig zajlott rendezvényről dr. Ármeán Otíliát, a Sapientia Műszaki és Humántudományok Karának adjunktusát kérdeztük.
– Amint azt az idei konferencia címe is mutatja – Új média – új tudáshordozók –, ezúttal a különféle új adatbázisokról, archívumokról, a könyvtárszervezésről, illetve a digitalizációról hangzottak el egyebek mellett előadások, a digitális identitásépítés kérdései kerültek megvitatásra, de szó esett a kalózkodásról, a szerzői jogok problematikájáról is. 28 előadót vártunk az ülésszakra, voltak, akik objektív okokból távolmaradtak, de ők is elküldték bemutatóikat. A Dunaújvárosi Főiskoláról, az ELTE-ről, a Budapesti Corvinus Egyetemről, a debreceni Déri Múzeumból érkeztek meghívottak, a hazai vendégek között a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, illetve a csíkszeredai Sapientia is képviseltetett.
– Az érintett témakörökön túl miben tért el az idei konferencia a korábbiaktól?
– Egyrészt arra próbáltunk odafigyelni, hogy tudományos jellegében is előrelépés legyen ez az ülésszak, éppen ezért két angol nyelvű szekcióval bővítettük a kínálatot, ezek közül az egyik megosztott nyelvű volt, angol, illetve román nyelven zajlott. Ugyanakkor azt szerettük volna, hogy legyen a konferenciának egy olyan része is, amely a közönség szélesebb rétegei felé nyit. Ennek érdekében egy beszélgetésre hívtunk meg digitalizációs munkában részt vevő könyvtárosokat, akik új szakmai tapasztalataikról számoltak be. Ezen a péntek esti beszélgetésen arra voltam kíváncsi, hogy hogyan érinti a digitalizáció az olvasási szokások változását. Az eszmecserén Lázok Klára, a Teleki Téka vezetője, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot képviselő Róth András Lajos, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárból érkezett Bodnár Róbert, illetve Györgyjakab Izabella, a Transindex virtuális adatbankjának vezetője vett részt.
– Vannak-e már elképzelések a hetedik konferenciáról?
– Mindkét irányban szeretnénk többet nyújtani, tehát egyrészt a tudományos igényességet növelnénk, másrészt a nagyközönséget szólítanánk meg erőteljesebben. Azért, hogy mindkét törekvésnek eleget tehessünk, elképzelhető, hogy a jövőben kétévente szervezzük majd meg a konferenciát.
n.sz.i.
Marosvásárhelyi Népújság (Marosvásárhely).

Kertek, tájak szépítői a Sapientián
Neves és jövendő kertész-, illetve tájépítészmérnökök találkozására kínált lehetőséget a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara kertészmérnöki tanszékének másodjára megszervezett szakmai fóruma. A II. Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia tegnap a kertésznappal kezdődött, ma tájépítészeti előadásokon, beszélgetéseken vehetnek részt a diákok. A rendezvényről dr. Benedek Klára tanársegéddel, az ülésszak főszervezőjével beszélgettünk.
– Az idei konferencia újdonsága a két évvel ezelőttihez viszonyítva az, hogy a kertész-, illetve tájépítészeti szekciót különválasztottuk, így akit kizárólag az előbbi érdekel, az a rendezvény első napján, akit az utóbbi, az a második napon jön el az előadásokra. Ami a konferencia kínálatát illeti, ezúttal is elismert hazai és magyarországi előadók tisztelnek meg jelenlétükkel. Ötven meghívottunk van, többek között a budapesti Corvinus Egyetem, a budapesti Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Semmelweis Tudományegyetem, illetve a bukaresti Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem is képviseltetik. A kertésznapon az újonnan megjelent kártevő ízeltlábúakról tartott izgalmas előadást a Corvinus Egyetemről érkezett dr. Vétek Gábor, dr. Szani Zsolt a budapesti Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivataltól a különféle gyümölcsfajtákról értekezett. A Corvinus Egyetemet képviselő dr. Fekete Albert, aki részben házi előadónak is számít, és sokat segített az ülésszak megszervezésében, a tájépítészetnek szentelt előadás-sorozat keretében a gödöllői kastélyról beszél. Az előadások egy része angol nyelven zajlik. Nagy örömünkre szolgál, hogy Böjte Csaba ferences testvér is újra megtisztelte jelenlétével rendezvényünket.
– A szakmai tapasztalatcserén, illetve kapcsolatépítésen túl milyen céloknak, elképzeléseknek igyekszik eleget tenni a konferencia?
– Jó példát mutatva szeretnénk bevezetni a diákságot a tudományos életbe, arra ösztönöznénk őket, hogy érdemes már első-, másod-, harmadéven elkezdeni dolgozni, mert akkor esetleg az ülésszak előadóinak eredményeihez hasonló teljesítményeket érhetnek el.
– Milyen szakmai lehetőségek kínálkoznak idehaza az újdonsült kertész-, illetve tájépítészmérnökök számára?
– A kertészmérnöki szaknak az az óriási előnye, hogy más szakokhoz viszonyítva nagyobb önállóságot biztosít. Több diákunk ma már saját céggel rendelkezik, és kiválóan megállja a helyét a szakmában. Ami a tájépítészmérnökit illeti, az ismeretségi körömben is sokan keresnek kertrendezéssel foglalkozó szakembereket, manapság ugyanis egyre kevesebb időnk jut háztájaink gondozására
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely).

Hiánypótló a magyar nyelvű tájépítészeti képzés
Az erdélyi tájépítészeti oktatás jövőjéről, a végzősök elhelyezkedési lehetőségeiről folytatott kerekasztal- beszélgetéssel zárult szombaton a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar kertészmérnöki tanszéke által immár második alkalommal megszervezett Erdélyi Kertész- és Tájépítész-konferencia.
A dr. Kentelky Endre adjunktus által vezetett beszélgetésen a tájépítészeti képzés helyzetéről, illetve azokról a nehézségekről esett szó, amelyekkel a szakma képviselői szembesülnek. A Sapientián ebben a tanévben indult a tájépítészmérnöki szak, ami úgymond hiánypótló, ugyanis jelen pillanatban Romániában nem létezik magyar nyelvű tájépítészeti felsőoktatási képzés. Ugyanakkor a román nyelven működő hasonló szakok száma is viszonylag kevés. Ezek tulajdonképpen az öt állami Agrártudományi Egyetem Kertészmérnöki Karán működő szakok (Bukarest, Craiova, Iasi, Kolozsvár, Temesvár). Ily módon a szak szervesen illeszkedik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szakkínálatába, amely piacképes szakok indítását vállalta fel. A cél olyan szakemberek képzése, akik megfelelő ökológiai, környezettudományi, agrártudományi (kertészettudományi), műszaki, építészeti és esztétikai ismeretekkel és kreatív tervezői készséggel rendelkeznek a tájépítészeti feladatkörök ellátásához, és jól felkészültek a kertépítészet, a településgazdálkodás, a települési környezetvédelem, a táj- és természetvédelem, a tájrehabilitáció, a tájtervezés, a regionális tervezés és a területfejlesztés területén. Elhangzott, hogy Marosvásárhelyen az alapozó tantárgyak megegyeznek a kertészeti szakon oktatottakkal, viszont a továbbiakban a tervezésre kell fektetni a hangsúlyt, ugyanis az akkreditáció elnyeréséhez követelmény, hogy a tantárgyak legalább ötven százaléka tervezési tárgy legyen.
Itthon is van igény tájépítészekre
Dr. Benedek Klára tanársegéd, a konferencia főszervezője elmondta, a helyi piacon is van igény tájépítészekre, egyre nagyobb a kereslet olyan szakemberek iránt, akik képesek a különböző intézmények parkjait, magánszemélyek udvarait szakszerűen rendezni. A képzés során a szakmai gyakorlatokat is úgy szervezik, hogy minél jobban felkészítsék a diákokat erre, például a Maros menti kastélyparkok restaurálásával is meg kell majd birkózniuk. Dr. Benedek Klára hangsúlyozta, a konferencia célja is az, hogy a hazai és külföldi szakemberek által megosztott tapasztalatok révén bővítsék a diákok látókörét, hiszen fontos, hogy hallgatóik megismerkedjenek a szakterület újdonságaival, a kutatások legújabb eredményeivel.
Aki dolgozni akar, megállja a helyét
A tájépítész szak még az elején jár, viszont a kertészmérnökin már végzett néhány évfolyam. Milyen arányban sikerült elhelyezkedniük a hazai piacon a pályakezdő kertészmérnököknek? – kérdeztük a főszervezőt.
– Kertészmérnökis diákjaink egy része saját vállalkozásba kezdett Vásárhelyen, Székelyudvarhelyen, számos példa van arra, hogy a végzős saját munkájával felépítette a jövőjét és sikeres vállalkozó. Kertészeti cégeik, kertrendezési vállalkozásaik vannak, de akad olyan is, aki különféle kultúrák telepítésével foglalkozik. Akik nem tudtak elhelyezkedni, azok általában az egyetemen sem teljesítettek úgy, ahogy kellett volna, hozzáállási gondok is adódtak. A kertészmérnökség kétkezi munka, dolgozni, küszködni kell. De más szakmákhoz viszonyítva nagyobb önállóságot biztosít a fiatalok számára. Több hallgatónk továbbtanul, mesterképzésre, doktoriskolába jelentkeztek, van mesterképzés Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron, Craiován, és magyar egyetem lévén, jó viszonyban vagyunk magyarországi szakirányú egyetemekkel, így egyesek ezeket választják. Vannak hallgatóink, akik vidéken élnek, eddig is gazdálkodtak, de úgy gondolták, szükségük van arra, hogy a képzésen elsajátított ismeretekkel kiegészítsék eddigi tapasztalataikat – vázolta fel a tapasztaltakat dr. Benedek Klára.
Százkilós harang kerül a toronyba
Szombaton, a konferencia utolsó napján Gagyi József antropológus moderálásával Harang a tájban címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor. Mint ismeretes, a Sapientia kommunikáció szakának négy harmadéves hallgatója (Gidófalvi Tamás, Sófalvi László, Dobos Levente, Tóth Lehel), tanáruk, Gagyi József támogatásával, megálmodta a harangprojektet, adományokat gyűjtöttek, hogy az egyetem koronkai épületének tornyában egy harangot helyezzenek el. Mivel a projekt a végéhez közeledik, szombaton Gidófalvi Tamást, az egyik ötletgazdát arra kértük, számoljon be az eddigi eredményekről.
– Több mint hétezer lej gyűlt össze, ami pontosan egy százkilós harang öntéséhez elegendő. Eredetileg az öntést hétfőn szerettük volna elkezdeni, de végül még nem zárjuk le a projektet, mert jövő hétre egy koronkai támogató jelentős, 3-5 ezer lej közötti összeget ígért, ezért kitoltuk a határidőt. Eredetileg 300 kilós harangot szerettünk volna, de így is elégedettek vagyunk, magánszemélyek, vállalkozók is támogattak bennünket – számolt be a projekt menetéről az ötletgazda.
A harangot marosvásárhelyi mester fogja önteni, s a Sapientia koronkai épületének tornyában helyezik el. A hétvégi konferencia keretében sor került egy beszélgetésre ebben a témában, ugyanis a tájépítészek számára is téma, hogy a harang EMKE-díjjal miként szerepel mint szimbólum az egyetemi tájban.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely).

Kisebbségi sors, tudomány, újítás
Ezek összefüggéseiről foglalta össze gondolatait, tapasztalatait Balás András, a Georgiai Egészségtudományi Egyetem egészségpolitika-professzora Tudomány és helytállás címen megjelent könyvében, amelyet erdélyi körúton mutatott be felesége, Balás Lujza mikrobiológia-professzor kíséretében.
A nagy felfedezések a kisebbségben kezdődnek – a szerző ezzel a mottóval hirdette meg a közönséggel való találkozásokat, amelynek egyik helyszíne az elmúlt héten a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara volt. Balás professzor tanárok és diákok körében mesélt a könyvben megfogalmazott élettapasztalatairól. Ezek szerint "a felfedezések, újítások és nagy sikerek szikrája ott pattan ki, ahol sokféle kulturális hagyomány, szakmai háttér és nézőpont találkozik egy helyen", mert "új gondolatok és tartós sikerek kisebbségeket is megbecsülő, sokszínű kulturális környezetből születnek".
A találkozón elhangzott, hogy az Egyesült Államokban élő egyetemi tanár rendkívül büszke erdélyi, pontosabban gyergyóremetei gyökereire, ahol édesapja, a későbbi budapesti ügyvéd, lapszerkesztő és a székelység történetének szenvedélyes kutatója felnőtt, anyai nagyapja pedig 15 éven át a választókerületet képviselte a budapesti parlamentben. Felmenői nevezetes küzdelmekben vettek részt a székelység történelme során, s az erdélyi hagyományok, a székely eredet tisztelete mindvégig lelkesítő elemként hatott szellemi fejlődésére, amely Budapestről vezetett a tízezer hallgatóval működő georgiai egyetemig, ahol jelenleg a dékáni tisztséget betölti, s a közegészségügyi intézetet vezeti. Szülőföldjéhez való hűségét pedig nem csupán a könyv és a címlapfotón viselt székely ruha jelzi, hanem az a nagyon fontos feladat, amelyet a Székely Előfutár, később pedig az Előfutár Szövetség (Foreuner Federation) révén felvállalt. Az alapítvány, amelyet családjával indított, székelyföldi fiatal kutatóknak biztosít ösztöndíjat, jelenleg 1.000 dollárt, tudományos munkájuk támogatására. Az alapítvány nevét az a küldetéstudat ihlette, miszerint a székelyek a fejedelmek előtt elsőnek mentek a harcba, majd miután derekasan megvívták azt, az utolsók voltak a visszavonulásban.
A kisebbségek képzése és a tudományban való részvétele alapvető kérdés – hangoztatta az előadó, majd híres magyar kutatók példáját sorolta fel a hallgatóságnak: Bolyai János mellett a Puskás Tivadarét, aki Edison munkatársaként nemcsak a rádió ősét, a Telefonhírmondót, hanem a telefonközpontot is feltalálta. Általa keletkezett a hallóból az egyik leggyakrabban használt angol szó, a hello. A szerző párhuzamot vont a nagy felfedezések születésekor felmerülő és a kisebbségek érvényesülése előtt álló nehézségek között. Ha valaki egy új felfedezéssel előáll, számolnia kell azzal, hogy kisebbségben lesz, amíg újítását, felfedezését elfogadják és elterjed. – Ezért szoktam mondani a diákjaimnak, hogy aki nem volt kisebbségben, az soha nem mondott újat, mert ha igazán újat mondott volna, az más lenne, mint amit a többség tud – hangsúlyozta. A kisebbségi sors, a kisebbségi állapot üzenete, hogy a többségnek is előnye származik abból, ha a kisebbségi álláspontot figyelembe veszi. Ezért fontos lehetőséget teremteni a kisebbségeknek, hogy megfelelő képzettségben részesüljenek, s a társadalom teljes jogú tagjaivá váljanak.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy fontosnak tartja az innováció megbecsülését a tudományos kutatómunkában, annál is inkább, mivel manapság az újítás elvált a kutatástól, s tudományos közleményt lehet írni anélkül, hogy szerepelne benne az innováció. Lényeges, hogy a kutatók ne felejtsék el, hogy van egy olyan lehetőségük és felelősségük, hogy új termék, új szolgáltatás legyen a kutatómunka eredménye.
Balás András részletesen kitért arra is, hogy a diszkriminációs helyzeteket meg kell tanulni kezelni, és nem szabad eltűrni, hogy egy kisebbséget vagy egy kisebbség egy másikat hátrányosan kezeljen.
Az Előfutár Szövetség ösztöndíj kapcsán elmondta, hogy a tudományos érdeklődés és a kreativitás serkentését, a jó témaválasztást, az időszerűséget, a figyelemfelkeltő előadásmódot is szeretné támogatni. Újabban az eredményességet is, ezért az összeg második felét a kutatás befejezésekor, az eredmények publikálásakor folyósítják. A könyv vonatkozó fejezeteiben a pályázás módjára, a hibák kiküszöbölésére ad tanácsot. Büszkék ösztöndíjasaikra, s legutóbb Boszniában szerveztek konferenciát a kisebbségi egyetemek számára, amelynek anyaga a Sapientia EMTE kiadványában jelent meg.
A könyvbemutatón beszámolt arról is, hogy egyetemi munkája révén alkalma volt betekinteni az amerikai hadsereg működésébe. Járt repülőgép- anyahajón, s a Kék angyalnak nevezett vadászrepülőgépeken kibírta a különböző trükkök során átélt testi, illetve a lélekjelenléttel kapcsolatos nehézségeket. Tanulságos volt számára betekinteni abba a folyamatba, ahogy a katonaságnál a kutatást támogatják, s példát is mondott arra, hogy milyen ötletekkel lehet fellendíteni a megfeneklett kutatást, mint például az önjáró gépkocsik megépítésének esetében.
A Népújság kérdésére válaszolva elmondta, hogy édesanyja kérésére végezte el az orvosi egyetemet, s mivel az volt az érzése, hogy az alkalmazott matematikában gyorsabb a fejlődés, második egyetemként azt választotta. A kettőt összekapcsolva kezdett el – immár az Egyesült Államokban – egészségügyi szervezéssel, egészségpolitikával foglalkozni. Így került be az Egyesült Államok Szenátusába, ahol az egészségügyi ellátás minőségének javítása érdekében dolgozott ki törvénytervezetet, s adta elő – saját bevallása szerint ékes magyar akcentussal – javaslatait az egészségügyi hibák kiszűrésére. A törvényt elfogadták, s ma már vannak jelentési rendszerek, országos akciók, kutatóprogramok a hibák mérésére. Ennek ellenére a statisztikák szerint az Egyesült Államokban évente 100.000 ember hal meg egészségügyi hibák miatt, amely a nyolcadik helyen áll a halálokok között. Az intenzív osztályon egy beteg naponta átlagosan egy hibának van kitéve, s ezt megakadályozhatnák, ha a csapatmunka minden láncszeme kifogástalanul működne.
Kutatómunkája során megfigyelte és le is írta, hogy átlagosan 17 évet vesz igénybe, hogy egy új egészségügyi felfedezést a gyakorlatban is alkalmazzanak. Ezt idézte Barack Obama elnök az amerikai orvosok chicagói kongresszusán, egy hónap elteltével pedig egy obamai jogászprofesszor nyomozta ki, hogy név szerint Balás Andrástól származtak az elnök által idézett adatok.
Pályafutása során volt olyan helyzetben, amikor úgy érezte, hogy diszkriminálják, de az Egyesült Államokra nem ez a jellemző. Véleménye szerint az enyhe dolgok ellen küzdeni kell, a súlyosabb megkülönböztetés miatt zajt kell kelteni, dokumentálni kell, s másoknak, a közvéleménynek is a tudomására hozni.
A kisebbségek továbblépése a tudásalapú társadalomban elsőrendű feladat. A kutatómunka megtanulása, a kutatási eredmények sikeres alkalmazása és új kutatási eredmények kitermelése mind fontosabb lesz. Mivel sok helyen a világban fel kell venni a küzdelmet a kisebbségekért, az Előfutár Szövetség azt a feladatot vállalta fel, hogy a kisebbségből jövő tehetség ne vesszen el – zárta gondolatait Balás professzor, majd ösztöndíjasainak és az érdeklődőknek dedikálta a Tudomány és helytállás című kötetet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely).

Intézményteremtés régi és új korokban
Beszélgetés Szilágyi Pál matematikussal, a Sapientia EMTE volt rektorával
Tanított a szép emlékű Bolyai Tudományegyetemen, majd az egyesített utódintézményben. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) oktatásért felelős rektorhelyettesként, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen pedig rektorként segítette a magyar nyelvű felsőoktatás fejlődését. Szilágyi Pál számára a szaktudás, a vezetői tapasztalat és saját lelkiismerete jelölte ki a követendő utat.
– Hamarosan betölti 80. életévét, de több mint hat évtizede él Kolozsváron. Hogyan tekint szülővárosára, Tasnádra?
– Sajnos nem fejlődött olyan mértékben, ahogyan megérdemelte volna. A rendszerváltás után az ipar teljesen tönkrement, a mezőgazdaság épp csak döcög. Pedig régi község, kisváros. Korábban főleg magyarok és svábok lakták, most már ötven százalék a román lakosság aránya, ennek ellenére megőrizte a magyar jellegét. Szívesen emlékezem arra a templomra, mely bár református, de már a reformáció előtt is állt. Dombra építették, tiszta időben, jó messzelátóval Debrecent is látni a toronyból. Szülővárosomhoz kötődik, hogy édesapámat és nővéremet közmunkára deportálták a Szovjetunióba. Mindez a város jegyzőjének volt „köszönhető”, aki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a közigazgatás román legyen. A sváb lakosságot mondhatni testületileg közmunkára vitték, de hogy a magyarok arányát is csökkentse, a jegyző a római katolikusok jó részét is svábnak titulálta.
– Ötven éven át, 1954-től 2003-as nyugdíjazásáig a BBTE különböző struktúráiban tevékenykedett. Annyi idő után milyen volt teljesen más terepen, a Sapientián új munkába fogni?
– Nem volt ez minden átmenet nélküli, hiszen bár 2003-ig tanítottam a BBTE-n, 2000-től, azaz a kezdetektől tagja vagyok a Sapientia EMTE kuratóriumának. A BBTE-n nemcsak professzor, hanem néhány évig dékánhelyettes és rektorhelyettes is voltam, sőt, Andrei Marga minisztersége alatt három hónapig megbízott rektorként is tevékenykedtem. Rektorhelyettesként az egyetem teljes oktatási folyamatáért feleltem, magyar, román és német tagozaton egyaránt. Ez a periódus szakmai szempontból rendkívül fontos volt számomra, Románia ugyanis akkor csatlakozott az EU-s struktúrákhoz, bevezettük a kreditrendszert, elfogadtuk a Bolognai-folyamatot. Engem tulajdonképpen ez irányú tapasztalataim miatt kértek fel, hogy járuljak hozzá a Sapientia megszervezéséhez. – Rektorhelyettessége idején a BBTE magyar tagozata részleges önállóságra tett szert. Milyennek ítéli a magyar oktatókkal való közös munkáját?
– A magyar tagozat fejlesztése szinte korlátlanul folyhatott, új szakokat indíthattunk, növelhettük a diáklétszámot, mindössze azt ellenezték, hogy olyan struktúrát hozzunk létre, amelynek törvényileg elismert döntéshozatali joga van. Mindezzel együtt a magyar dékánhelyettesekkel legalább havonta találkoztunk, és egyáltalán nem vonultunk félre: mindig ugyanabban a szenátusi teremben tartottuk meg a gyűléseinket, ahol az egyetem nagy szenátusa is. Tudományos ülésszakokat rendeztünk, szervezeti életet éltünk. Már a legelején tapogatóztunk afelől, a tanárok hogyan képzelik el a magyar tagozat kialakítását. Szinte egybecsengő vélemény volt például, hogy az oktatás terén legyünk teljesen önállóak, a tudományos kutatásban azonban a legnagyobb együttműködést kell megvalósítani, mert abból mindenki csak nyerhet.
– A Sapientia történetének legelső bekezdésében szerepel az ön neve. Milyen volt bábáskodni egy kialakuló intézmény felett?
– Nagyon szép küldetés volt. Az egyetemszervezés minden csínját-bínját ismertem, és fontos szempont volt az is, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnöke voltam. A világtanácsnak köszönhetően nem csak a magyarországi, más határon túli, és külföldi magyar egyetemi oktatókat ismertünk meg, hanem mi, erdélyiek is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Andrei Marga rektorsága idején a BBTE nyitott nyugat-európai, amerikai, más földrészek egyetemei, de Magyarország felé is. Ismeretségeimet felhasználva szerződéses, tudományos, sőt, baráti kapcsolatot építhettünk ki a Kárpát-medencei magyar egyetemekkel is. Olyan tudományos együttműködést valósítottunk meg, amelybe bevontuk a román kollégákat is, így gyorsan eltűnt belőlük a gyanakvás, hogy mit is keresünk mi magyarországi egyetemeken.
– Egy ismeretlen struktúrával szemben akár a bizalmatlanság is érthető és magyarázható lenne, mégis, a Sapientián 2001-ben meghirdetett első tanári versenyvizsgán 57 helyre 135-en jelentkeztek. Mi volt e nagy érdeklődés mozgatórugója?
– Az elszántság, hogy egyetemi hálózatot akarunk építeni az erdélyi magyarságnak, olyat, amelynek az intézményei a mi kezünkben vannak. Tudván, mit akarunk elérni, mi irányíthatjuk, és azt a célt szolgálhatjuk. Mert mi nem csak tanítani, hanem nevelni is akarunk. Nem biztos, hogy egy jó szakember a nemzet érdekére is fordítja az energiáját, a Sapientia Alapítvány statútumában viszont szerepel, és ez megragadta az embereket. Emellett sok magyar fiatal lehetőséget is látott egy dinamikusabb rendszerben egyetemi karrier építésére.
– Az első rektor, Tonk Sándor 2003-ban bekövetkezett halála után önt választották a Sapientia élére. Hogyan folytatta elődje munkáját?
– A tisztség átvétele nem jelentett különösebb törést, hiszen a teljes előkészületben részt vettem, 2003-ig a Sapientia oktatási bizottságát vezettem Tonk Sándor felkérésére. A kezdetekkor az egyetem rektora és a kuratórium elnöke egyazon személy, vagyis Tonk Sándor volt, ám rövidesen beláttuk, hogy a két szervnek jobban el kellene különülnie. Rektorunk halála olyan esemény volt, ami időszerűvé tette a kérdést, így választották az alapító egyházak Kató Bélát a Sapientia Alapítvány kuratóriumának élére, és akkor döntöttek az én rektori kinevezésem felől is. Azóta külön zajlanak a szenátus és kuratórium gyűlései: a szenátus az egyetem oktatási és kutatási feladataival foglalkozik, a kuratórium pedig anyagi jellegű és alapvető kérdésekben dönt. A politikától pedig próbálunk minél távolabb maradni. Segítségre persze olykor szükség volt, mert eleget akadályoztak bennünket a hatóságok.
– Ilyen rálátással hogyan összegezné a Sapientia eddigi 13 esztendejét?
– Felépítettünk egy önálló magyar egyetemet Romániában, így nyilvánvalóan nagyon elégedett vagyok. Szakmai szempontból talán egy kicsit többet is megvalósíthattunk volna. Egy Kolozsvárhoz hasonló egyetemi központban aránylag könnyű egyetemi szellemet megvalósítani, Marosvásárhelyen is hasonló a helyzet. Csíkszeredában viszont teljesen új állapot alakult ki, ott nem volt egyetem és olyan emberek, akiknek a tapasztalatára és hozzáállására építeni lehetett volna. Mindent a nulláról kellett kialakítani, s ez nem megy egyik napról a másikra.
– Milyennek ítéli az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjét?
– Alapvető probléma a pedagógusképzés siralmas helyzete. Annak idején a Bolyai egyetemen az ország legjobb pedagógusképzése zajlott, a tanárképzést nem csak hivatali, de lelkiismereti kérdésnek is tekintették. Az elemi- és középiskoláknak olyan tanárokat tudott adni, hogy az intézmények mintaszerűek lehettek, a tanárok pedig olyan diákokat küldtek egyetemre, akik bárhol megállták a helyüket. Ma már ez nem így van: a tanárképzés egyáltalán nincs megfelelő színvonalon, a pedagógusokat nem becsülik meg, nem fizetik meg őket. Egy társadalom pedig itt veszíthet a lehető legtöbbet, mert nem csak az a kérdés, hogy lesz-e aki elvégezze azt a munkát, hanem hogy fejleszteni, irányítani is tudja. Ez a probléma 20-30 év alatt bosszulja meg igazán magát, de már most is látni jeleit. Tenni kell, mégpedig sürgősen, mert ez a folyamat nem csak az egyetemek működését, hanem az egész társadalmat befolyásolja. Feltétlenül gazdagítani kell az erdélyi magyar felsőoktatást olyan szakokkal, amelyeken még nem folyik magyar nyelvű képzés, mert ha például Székelyföldnek nem adunk megfelelő szakembereket és anyagi támogatást a térség adottságainak kihasználására, elszegényednek, aki pedig elszegényedik, eladja a földjét. Így veszíthetjük el azt, amit minden további nélkül meg tudnánk tartani. Optimista ember lévén azt mondom: ha mi, akik egyetemeken dolgozunk, feladatunkat nem csak szakmai, megélhetési, hanem lelkiismereti kérdésnek tekintjük, nagyon sokat tehetünk. Sokkal több lehetőség van, mint amennyit kihasználunk.
– Mivel tölti nyugdíjas napjait?
– Van egy kertem, amit nagyon szeretek ápolni, s nyugodt életet biztosít nekem. Az embereket mindig meghallgatom, de helyettem nem dönt senki. Otthon olyan nevelést kaptam, hogy az életben végezzem a saját feladatom, azzal törődjek, amit befolyásolni tudok, amit meg nem, azon ne emésszem magam. Tanácsosként segítem Dávid László rektor munkáját is, rendkívül jó a kapcsolatunk: én megosztom vele a tapasztalataimat, de soha nem veszem zokon, ha másként dönt. Van továbbá egy csomó összegyűjtött, feldolgozásra váró anyagom a Bolyai, a Babeş–Bolyai és a Sapientia történetéről. Egyik sem volt mindig viharmentes.
Szilágyi Pál
Tasnádon született 1933. június 18-án. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetem Matematika-Fizika Karán fejezte be 1954-ben. Gyakornok majd tanársegéd volt a Bolyai Tudományegyetemen, az egyetemegyesítés után tanársegéd a BBTE-n, ahol 1963-ban nyerte el a matematikatudományok doktora címet, s ahol 1996 és 2000 között rektorhelyettesi tisztséget töltött be. 2003-ban a BBTE-n nyugdíjba vonult. 2000-től tagja a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, jelenleg alelnöke. 2003 és 2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora volt. Éveken át a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnökeként és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának tagjaként is tevékenykedett. Kisebbségekért Díjjal tüntették ki 2000-ben, 2002-ben pedig az MTA Arany János-éremmel ismerte el szakmai és intézményszervezői munkásságát. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagja.
Dénes Ida.
Erdélyi Napló (Kolozsvár).

IT-fejvadászat a Sapientián
ECN 2013
Május 11-én, szombaton a nyolcadik alkalommal szervezték meg a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán a Sapientia ECN 2013 nemzetközi programozó- és matematikaversenyt, amelyre az idén tizenkét egyetem és öt középiskola nevezett be a programozói, három egyetem és hat középiskola a matematika vetélkedőbe.
Dr. Kátai Zoltán tanszékvezető tanár, a verseny szervezője lapunknak elmondta, hogy a verseny – amint a neve, ECN (Eficiency Challenge Network) is igazolja – hozzájárul ahhoz, hogy egyre hatékonyabb programozók kerüljenek ki a Sapientia padjaiból, ugyanakkor minden évben kihívás elé állítja a diákokat, hiszen különlegessége az, hogy a középiskolások az egyetemistákkal együtt mérik össze tudásukat, és volt már olyan is, amikor az előbbiek "rávertek" az utóbbiakra. Ugyanakkor azt szeretnék, hogy a Sapientia minél jobban beépüljön a középiskolák és az egyetemek hálózatába, különösen a programozó és az IT szakterületen. A versenyt az idén a nyolcadik alkalommal szervezték meg. Az első három háromfordulós volt, azóta annyira kinőtte magát, hogy csak egyfordulós, de jelentős részvétellel, hiszen a programozóira, amely angol nyelven zajlik, az egész Kárpát-medencéből bekapcsolódhatnak az egyetemek, míg a matematikaira az erdélyi középiskolák. A vetélkedő különlegessége, hogy háromtagú csapatok dolgoznak ugyanazon a feladatsoroson – egy számítógépen – a programozók tíz feladatot öt, míg a matematikusok négy feladatot négy óra alatt kellett megoldjanak. A bírók hálózatba kötve online követték a megoldás menetét. A matekeseknél a feladatmegoldás gyorsasága is számít. Az idén 16 programozó és 9 matematikus csapat állt szemben egymással.
Kátai Zoltán kifejtette: örömmel vette tudomásul, hogy évente mind több számítástechnikai cég áll a vetélkedő mögé, nemcsak támogatóként, hiszen jelentős ajándékokat oszthattak ki díjakként, hanem valóságos fejvadászterületet is jelent a verseny, mivel a cégek képviselőinek alkalmuk van végigkövetni a versenyt, és ki tudják választani azt a diákot, akit később alkalmaznak. Erre nem egy példa volt már az előző vetélkedőkön.
Ezenkívül a programozói verseny tulajdonképpen egy szelekció is a világ legrangosabb ACM versenyére, mivel a sapientiás szakasz az országos válogató kolozsvári régiójának egyik "kihelyezett" helyszíne is. Aki itt elér egy bizonyos eredményt, továbbjut az országos döntőre, majd innen akár az európai szintű vetélkedőre is. A programozói feladatokat moldvai egyetemek diákjai is átvehették és megoldhatták, ami hozzájárul a Sapientia EMTE oktatási színvonalának nemzetközi elismeréséhez.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Ballagnak a Sapientián
Idén háromnapos rendezvénysorozat keretében ballagnak a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar végzős hallgatói június 6–9. között. A ballagási ünnepélyen részt vesz Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára is, akinek az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött kiemelkedő szerepének elismeréseként átadják a Sapientia EMTE Bocskai István-díját.
A rendezvénysorozat csütörtökön 18 órakor kocogással kezdődik. A hagyomány szerint az útvonal a Deus Providebit épületétől a Sapientia koronkai campusáig tart. A kilenc ballagó szak hat helyszínen csatlakozik: az automatika és alkalmazott informatika a Deus Providebit Háznál 18 órakor, az informatika és a számítástechnika a Bolyai-téren, a Pszeudoszféránál 18.05-kor, a fordító és a tolmács a Poklos-hídon 18.15-kor, a mechatronika és a távközlés a Fortuna-megállóban 18.20-kor, a kertészmérnöki, valamint az egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások a Corina-megállóban 18.25-kor, a kommunikáció és közkapcsolatok szak pedig az OMV-benzinkútnál 18.30-kor. A kocogás után az egyetem udvarán tábortűz fényében gulyásozásra kerül sor, 21 órától pedig hajnalig tartó buli zárja az első napot.
A Sapientia EMTE idén Marosvásárhelyen szervezi központi évzáróját és ballagási ünnepségét, amelyen részt vesz Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára is, akinek az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött kiemelkedő szerepének elismeréseként átadják a Sapientia EMTE Bocskai István-díját. Az ünnepély június 8-án, szombaton 9 órakor kezdődik az aulában.
Június 9-én, vasárnap 21 órától kosaras bállal zárul a ballagási rendezvénysorozat. A hangulatról az gondoskodik.
Gáspár Botond
szekelyhon.ro

Több mint kétszázan ballagtak a Sapientián
Bocskai-díj Németh Zsoltnak
Szombaton Marosvásárhelyen tartotta központi évzáróját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a marosvásárhelyi karon hét szakról 230 végzős hallgató vett búcsút az egyetemtől. A koronkai campusban tartott ünnepség díszvendége Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, akit az egyetem alapításában és fejlesztésében nyújtott kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Bocskai István- díjjal tüntettek ki.
Mesterképzést szervezhet az egyetem
Dr. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora a marosvásárhelyi ballagáson jelentette be, hogy az egyetem egy hete megszerezte a mesteri képzések indításához szükséges jóváhagyást. Hozzátette, reményei szerint a már jóváhagyott három szak mellett még ebben a hónapban további öt szak esetében szerzik meg a képzés elindításának a jogát – közölte a jó hírt a rektor, amit a hallgatók vastapssal fogadtak. Dr. Dávid László hangsúlyozta, a tizenhárom évvel ezelőtti vállalásnak, hogy létrehozzák és úgy töltik meg tartalommal ezt az egyetemet, hogy az versenyképes legyen a már hagyománnyal rendelkező felsőoktatási intézmények sorában, eleget tettek. – Azt hiszem, bebizonyítottuk, hogy megérte, végre teljes értékű egyetem lett a Sapientia, amelynek legfőbb érdeme, hogy alkot, értéket teremt és közösséget épít – fogalmazott a rektor, majd a végzősökhöz szólva, arra intette őket: bármit tesznek majd az életben, az nyomot fog hagyni, ehhez igazodva éljék az életüket. Szilágyi Pál, a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint dr. Tonk Márton, a kolozsvári természettudományi és művészeti kar dékánja Németh Zsoltnak az egyetem alapításában szerzett érdemeit hangsúlyozták.
Győztünk!
Németh Zsolt azután szólalt fel az ünnepségen, hogy átvette dr. Dávid Lászlótól a Bocskai István-díjat, amellyel az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepéért tüntette ki a Sapientia szenátusa. – Közel 12 évvel ezelőtt, amikor a Sapientia működési engedélyét megszereztük, Csíkszeredában találkoztunk, és akkor azzal kezdtem a beszédemet, hogy: Győztünk! A működési engedély megszerzése óriási győzelem volt számunkra, mert nagy ellenállással szemben kellett megalapítani az egyetemet, majd nyolc éven át ellenállásokba ütközve életben tartani. Voltak, akik kishitűségből azt mondták, törődjünk bele, hogy a román állam nem osztott ilyen lapot a romániai magyar közösségnek, mi viszont többre tartottuk a célt, és az idő minket igazolt. Ma is vannak kishitűek, akik 12 év sikeres működés után sem hiszik el, hogy az egyetem életben maradhat. Vannak, akik úgy vélik, a magyar kormány máshonnan vonja el a támogatást, amit az erdélyi magyar egyetemnek juttat. De ez nem támogatás, hanem befektetés a magyar nemzet, Románia és az egész Közép-Európa jövőjébe. Az önálló magyar intézmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a magyarok otthon érezzék magukat a szülőföldjükön. Az önálló magyar oktatási intézmények a saját világát a saját szülőföldjén megszervezni képes magyar jövő bölcsői. Akik ellenzik az önálló magyar felsőoktatási intézményeket, sokan azért teszik, mert azt akarják, hogy a magyarságnak ne legyen ilyen jövője – fogalmazott az államtitkár, utalva egyben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának létrehozása útjába gördített akadályokra is. Hozzátette, a kulturális együttélésről szóló európai viták során vannak, akik az intézményeken belüli multikultu-ralitásért szállnak síkra. A magyar kormány viszont azokkal ért egyet, akik azt mondják, nem az intézményeknek kell multikulturálisaknak lenniük, hanem a társadalomnak. Ehhez pedig önálló szellemi műhelyekre, önálló intézményekre, önálló iskolákra van szükség az óvodától a felsőoktatásig. – Ezt nevezzük autonómiának – jelentette ki Németh Zsolt, majd az aggasztó népszámlálási adatok kapcsán, miszerint egyes térségekben a magyarság száma egyre csökken, hozzátette: – Nem tűzhetünk ki magunk elé kisebb célt, mint hogy megmaradjunk – zárta beszédét a politikus.
A ballagási ünnepségen jelen lévő dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere pár szóval magyarul köszöntötte a végzősöket, majd a Sapientiának a város életében betöltött fontos szerepéről szólt, kiemelve, hogy a felsőoktatási intézmény mindig is támogatta a város nagyméretű projektjeit. Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar dékánja arra biztatta a hallgatókat, ne feledjék, a hittel és értelmes célért végzett munkának mindig meglesz a gyümölcse. – Legyenek értelmes céljaitok, de a pénzszerzés még önmagában nem az. Kövessétek lelkiismeretetek hangját, és nem fogtok eltévedni, ne menjetek el a jelenségek mellett anélkül, hogy magyarázatot keresnétek azokra – hangzott a dékán útravalója. Ezt követően dr. Imre Attila, dr. Forgó Zoltán, dr. Kovács Lóránt, dr. Kátai Zoltán és dr. Márton László, az egyes tanszékek vezetői búcsúztak diákjaiktól, majd Lukács Andor, a hallgatói önkormányzat elnökének szavait követően az egyházak képviselői Isten áldását kérték az egyetemet elhagyókra.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Jó ütemben haladnak a Sapientia marosvásárhelyi bentlakásával
Menyhárt Borbála
Október 16-án megtörtént a munkaterület átadása a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának épülete mellett, a kivitelező cég nekilátott az évek óta várt, kétszáznegyven férőhelyes, korszerű bentlakás felépítésének. Alig egy hónap telt el azóta, és az épület alapját már megöntötték, a kivitelező cég látszólag jó ütemben halad a munkálatokkal. A beruházás részleteiről dr. Kelemen András dékánt kérdeztük.
– Marosvásárhelyen a Sapientia az egyedüli egyetem, amely nem rendelkezik saját bentlakással. Jelenleg biztosítanak-e szállás-, illetve étkezési lehetőséget diákjaik számára?
– A marosvásárhelyi kar valóban nem rendelkezik saját bentlakással. Jelenleg a diákok elszállásolásában az egyetem különböző intézményekkel, alapítványokkal kötött együttműködési szerződések révén segít. Ilyen értelemben a Studium Alapítvány, a Bod Péter Diakóniai Központ, a történelmi egyházak által működtetett kollégiumok vannak segítségünkre. Étkezdét a kar épületének alagsorában működtetünk, ahol a Koronka panzió főztjéből lehet hétköznap ebédelni.
– A Sapientia diákjai közül hányan nem marosvásárhelyiek, azaz hányan kényszerülnek lakáskeresésére?
– A diákok kétharmada, azaz több mint hétszázötven diák nem marosvásárhelyi. Sokan laknak albérletben, vannak, akik ingáznak.
– Ha elkészül a saját bentlakás, minden igénylő diákot el tudnak majd szállásolni?
– Az előbb említett számok alapján valószínűleg több lesz az igénylő, mint a helyek száma. A felsőoktatási minőségbiztosítási normatívák szerint a diákok tíz százalékának az elszállásolását kell biztosítani. Ezt az épülő bentlakás 240 helye jócskán meghaladja. A tényleges keresletre csak egy-két éven belül tudunk majd választ adni.
– Szóba került-e az, hogy ha esetleg maradnak szabad helyek, más egyetemek diákjait is fogadják majd?
– Az épület üzemeltetésének költséghatékonyságára kell törekednünk, tehát ha – a várakozással ellentétben – mégis maradnak szabad helyek, nem zárkózunk el ettől a lehetőségtől.
– Az alapkőletétel 2010-ben történt meg. Azóta miért nem történt előrelépés a bentlakásépítés ügyében?
– Akkor nem valósult meg a finanszírozás. Ez az oka a késlekedésnek.
– Mekkora a beruházás összértéke, és milyen forrásokból biztosítják ezt az összeget?
– A beruházás összértéke 14,5 millió lej, és a Magyarország kormánya által biztosított, az erdélyi felsőoktatási hálózat infrastruktúrájának fejlesztésére elkülönített alapból valósul meg.
– A bentlakás mekkora területen fekszik majd, hány szintes lesz, és hány ágyas szobákat képzeltek el?
– A bentlakási szobákat tartalmazó tömb alapterülete körülbelül 1300 négyzetméter. Apartmanonként két-két szoba alkotja majd, szobánként három ággyal. A teljes épület négyszintes, így a tervezett hasznos felület 6500 négyzetméter.
– Lesz-e bizonyos kritériumrendszer, amelynek alapján kiválasztják azokat, akik elfoglalhatják a szobákat (gondolok itt például a jó tanulmányi átlag szavatolta elsőbbségre)?
– Természetesen lesz ilyen kritériumrendszer, és tekintettel leszünk a tanulmányi eredmények, valamint a szociális helyzet mellett a közösség érdekében végzett tevékenységekre is.
– Született-e már döntés arra vonatkozóan, hogy mennyibe kerül majd a hallgatóknak a lakbér?
– Egyelőre nincs leszögezve. Biztosítania kell a gazdaságos működtetést, de mindenképpen kedvező lehetőséget fog jelenteni.
– Mikorra készül el a bentlakás, és lesz-e benne étkezde?
– A bentlakási szobákat tartalmazó épületrész befejezését az építő 2014. szeptember 15-re vállalta. Étkezde a második fázisban megépülő épületrészben lesz, amelynek átadására 2015 májusában kerül sor.
– Tehát a diákszálló csupán az első lépés a campus kialakításában…
– Ha sikerül megvalósítanunk a folyamatban levő beruházást, az már nagyon fontos lépés lesz az egyetemi campus kialakításában. Egyelőre nagyon elégedettek lennénk, ha megépülne a második fázisban előirányzott, étkezdét, konferenciatermeket és tantermeket tartalmazó épületrész is.
Népújság (Marosvásárhely)

„Stresszió” felsőfokon
A marosvásárhelyi állami egyetemeken hétfőn kezdődik, a Sapientián már másfél hete zajlik a diáknyelven csak „stresszióként” emlegetett többhetes időszak. A Sapientia marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán január 6-ától vizsgáznak a diákok, az egyhetes pótszesszió február 3-án kezdődik, 10-én pedig indul is a második félév. A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen január 20-ától február 9-ig bizonyíthatják tudásukat a diákok, a vizsgaidőszak utolsó hete a pótszesszió. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatói szintén hétfőn kezdik és február 16-án zárják a szessziót, 17-étől egyhetes vakáción pihenik ki a vizsgastresszt, az azt követő héten pedig pótvizsgázhatnak, a második félév február 24-én indul. A Petru Maior Egyetem diákjai január 20-ától február 9-éig vizsgáznak, 10-étől egyhetes szünidőre mennek, 17-étől pedig elmaradt, illetve sikertelen vizsgáikat tehetik le, majd február 24-én elkezdik a második félévet.
Az egyetemi vizsgák időszakának tétje a következő félévi tandíjmentesség. A jegyekért küzdő diákok feszültségét egy internetes hírportál tájékoztatása szerint Kolozsváron kanadai mintára állatterápiával próbálják oldani, ennek érdekében egy kutyákkal benépesített helyiséget alakítanak ki erre az időszakra, és ott a szessziózók négylábúak társaságában lazíthatnak. Az Országos Diáktanács (ANOSR) tavalyi jelentése szerint az idei tanévtől a romániai egyetemek több mint felében növelték a tandíjat – a bukaresti közgazdaság-tudományi egyetemen például 500 lejjel többet kell fizetni évente –, a marosvásárhelyi felsőoktatási intézményekben azonban nem változott a tanulmányokért fizetendő összeg – tudtuk meg az egyetemi titkárságokon.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely),

Összetartozunk, tehát beavatkozunk
A világnemzetben való gondolkodásnak komoly kihívásai vannak Hidvéghi Balázs magyar országgyűlési képviselő szerint, azonban elindult egy folyamat, és ezért továbbra is küzdeni kell. A magyar nemzetpolitika mélységeiről és magasságairól beszélt az országgyűlési képviselő a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán.
Rövid történelmi áttekintéssel kezdte előadását Hidvéghi Balázs, amelynek során a nemzetpolitika kihívásait emelte ki. Beszélt a magyarországi és romániai kommunizmusról, és a Romániában zajló homogenizálási politikáról. A magyar értékek tudatos elnyomása megedzette az erdélyi magyarokat, és egy erősebb nemzeti öntudatot eredményezett. Míg Magyarországon fokozatosan szűnt meg a kommunizmus, Romániában ehhez forradalomra volt szükség, ezért Erdélyben ma is erős a kommunista ideológiáktól való elhatárolódás. „Bár nem vagyok teljesen objektív fideszes politikusként, úgy gondolom, hogy egy nagyszerű megvalósítás Tusványos, amelyen a román politikum is időnként részt vesz, és van, akivel sikerül közösen gondolkodni, és mellőzni a régi rendszer maradványait” – jegyezte meg az országgyűlési képviselő. További sikerélményt jelentett a magyar igazolványok kiadása, amellett, hogy vitákat váltott ki a magyar parlamentben. Ugyanakkor ez egyfajta igénykifejezés is volt az erdélyi magyarság részéről.
Mélypont után következzen a sikertörténet
Nagy mélypontot jelentett a 2005. december 5-ei népszavazás, amelyet a 37,49 százalékos részvétel miatt érvénytelenítettek. A képviselő elmondta, 2010-től új időszak vette kezdetét. Az állampolgárságról szóló törvénymódosítás volt az első nagy lépés, amely 98 százalékos többséggel ment át a parlamenten, tehát még az ellenzék nagy része is megszavazta. „Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a rossz érzés nem fog egyhamar elmúlni, azonban tovább kell lépnünk, és együtt kell működnünk. Új fogalmakat használunk, amelyek nem mindig a leghelyesebbek, azonban a magyar gondolkodást fejezik ki. Ilyen például a külhoni magyarok megnevezés vagy a világnemzet fogalma” – mondta a képviselő.
Az előadó a közös döntés fontosságára hívta fel a figyelmet. Elmondta, azért ilyen bonyolult a szavazási rendszer, mert különböző élethelyzetek vannak, és szeretnék mindenkinek megadni a lehetőséget. „Fontos, hogy ez egy sikertörténet legyen, akár a magyarság ünnepének is nevezhetnénk. Sok kihívással találkozunk, mint például az asszimiláció és a jogsértések kérdése, ezért közösen kell döntenünk” – mondta a politikus.
Fel kell lépni a jogsértések ellen
Olyan vélemények is vannak, miszerint a magyarországi politikumnak nem kellene beleavatkoznia az erdélyi helyzetbe. Az országgyűlési képviselő elmondta, összetartozunk, és ahogyan a családtagok is beavatkoznak egymás életébe, úgy nekünk is segítenünk kell egymáson. „Olyan problémákkal állunk szemben, mint például a vegyes házasságból született gyermekek helyzete, akik nem biztos, hogy a magyar kultúrát viszik tovább. Ott vannak a román politikusok jogsértései, amelyek ellentmondanak a szabad véleménynyilvánítás jogának. Ezt tapasztalhattuk a jelképhasználat megtiltása esetében, de a Székely Szabadság Napja körüli huzavona is ezt bizonyítja” – fejtette ki a képviselő.
Az országgyűlési képviselő végszóként elmondta, előadása mottóját („Népem, te szent, te kárhozott, te drága!”) sokan pátosszal telinek találták, azonban a jelenlegi helyzetben bizonyos mennyiségű pátosz indokolt.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,

Késhet a Sapientia udvarhelyi szakjainak elindítása
Valószínűleg nem indul el idén a Sapientia Székelyudvarhelyre tervezett két képzése. Az engedélyek megszerzése, a helyszín alkalmassá tétele és a helyi tantestület megszervezése lassítja a folyamatot – tájékoztatott Dávid László, a Sapientia EMTE rektora.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége két felsőoktatási szak elindítását tervezi Székelyudvarhelyen, a volt Spiru Haret Iskolaközpont épületegyüttesében. Ezek kiválasztása során irányadó volt, hogy más városokban még nem működő szakokat létesítsenek, hogy ne fedjék egymást az egyes oktatási központok kínálatai – közölte Dávid László rektor, hozzáfűzve, első körben a legesélyesebbnek egy textilmérnöki és nyomdászképzés, illetve egy kereskedelem és turizmus szak létrehozását látja. A korábbi tervek szerint már idén nyáron meghirdették volna az új, nappali tagozatos képzéseket, ám a Sapientia marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara – melynek kihelyezett tagozataként működne kezdetben az udvarhelyi oktatási központ – egyik képzésének akkreditálása, az induláshoz szükséges engedélyek megszerzése, illetve a tantestület átszervezése miatt valószínűleg egy évvel elhalasztják az indítást.
Mint kiderült, a tervezett helyszín alkalmasságával kapcsolatban is kérdések merültek fel: ahhoz, hogy a Spiru Haret Iskolaközpont épületegyüttese felsőoktatási központtá válhasson, bizonyos átalakítások, azok kivitelezéséhez pedig további beruházások szükségesek – világított rá Dávid László. Hozzátette, folyamatosan egyeztetnek a városvezetéssel és a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központtal.
A tárgyalások során felmerült az is, hogy az új szakok kezdetben a MÜTF épületében működjenek. Az épület állapota kifogástalan, ám a Sapientia képzéseinek elindításához műhelyeket is létre kellene hozni – hangsúlyozta a rektor. Megtudtuk, e kérdésben a döntés még nem végleges, azt ugyanis a többi érintettel közösen kell meghozniuk.
Bálint Kinga Katalin |
Székelyhon.ro,

Tudásban és anyagiakban is gyarapodik a Sapientia vásárhelyi kara
A közelmúlt eredményeiről és a jövő terveiről számoltak be keddi sajtótájékoztatójukon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának vezetői.
Kelemen András dékán elsősorban a szakmai színvonalat, az elismertséget hangsúlyozta. Ismertette a statisztikai adatokat is, amely szerint idén a 11 alapképzés tíz szakán államvizsgáztak. A 198 végzősből 181-en, a korábbi végzettek közül haton iratkoztak be az államvizsgára, akik közül 182 diáknak sikerült a vizsgája. Azt is megtudtuk a dékántól, hogy idén 37 érdemoklevelelet szereztek a hallgatók, ezzel is az egyetem hírnevét öregbítve, önként vállalva nehéz és hosszú feladatot.
A bentlakás-építés októberben megkezdett folyamatáról egy rövid videót is bemutattak az újságíróknak. Az átadást szeptemberre tervezik, az elképzelések szerint az őszi tanévkezdésre 240 diák már szállást is talál az új épületben, ahol garzonlakások, illetve apartmanok várják a zömében Székelyföldről érkező hallgatókat. A campus nem csupán szállást nyújt a Sapientia diákjainak, de közösségi helyként is működik majd – hangsúlyozta Kelemen András. Az építkezés harmadik ütemében 2015-re egy 200 férőhelyes ebédlőt, konferenciatermet és tantermeket is építenek.
A 2014-15-ös tanévben 490 hely várja a diákokat alapképzésen és 105 mesterképzésen. Az alapképzés 11, mesteri négy szakon működik. „Szigorított érettségi eddig nem érintett negatívan, sőt jót tett nekünk, nagyon sok tehetséges diákunk van” – mondta a dékán.
Azoknak akiknek nem sikerült az érettségi vizsgájuk román nyelvből és irodalomból, valamint matematikából augusztus 4-15. között felkészítőt tartanak az egyetemen.
Antal Erika, maszol.ro

Semjén: a magyar állam alapvető küldetését teljesíti, amikor az erdélyi magyar felsőoktatást
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
- A magyar állam nem valamiféle kegyet gyakorol, hanem alapvető küldetését teljesíti, amikor az erdélyi magyar felsőoktatást támogatja - hangsúlyozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteken Marosvásárhelyen, ahol felavatta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) 240 férőhelyes diákkollégiumát.
"A magyar államnak az értelme és célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyar emberek életminősége javuljon. Nyilván a magyar nemzet fennmaradása akkor lehetséges, ha minden nemzetrész megmarad. Ha akár az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, akár a délvidéki nemzetrész elveszne, az egyetemes magyarság csorbulna. Ahhoz, hogy az erdélyi magyarság fennmaradjon és ezáltal az egyetemes magyarság: ehhez kell a Sapientia" - mutatott rá a politikus.
Semjén Zsolt az egyetem napja alkalmából szervezett ünnepségen beszámolt arról, hogy a magyar állam működésre évi 2,2 milliárd forintot biztosít az erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszernek, fejlesztésre, építkezésre, bővítésre pedig - három évre elosztva - 4,1 milliárd forintot.
"Szomorú dolog, sőt szégyenletes, hogy a román állam egy fillérrel nem járul hozzá" - jegyezte meg Semjén Zsolt. Úgy vélte, azáltal, hogy a Sapientia EMTE nem kap román állami támogatást, Bukarest román állampolgárokat diszkriminál, akik adójukból hozzájárulnak a teljes romániai oktatási intézményrendszer fenntartásához, anyanyelvű egyetemi tanulmányaikhoz mégsem kapnak állami támogatást.
Semjén Zsolt beszéde végén arról biztosította a Sapientia oktatóit és hallgatóit, hogy mindig számíthatnak a magyar államra, amely nemcsak az egyetem működését, hanem a fejlesztését és bővítését is biztosítani fogja.
A Sapientia EMTE 2000. október 3-án tartotta első tanévnyitó ünnepségét, ezért akkreditálását követően a szenátus ezt a napot nyilvánította az egyetem napjává.
Dávid László rektor az egyetem napi ünnepségen beszámolt arról, hogy a Sapientián három erdélyi oktatási helyszínen - Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában - jelenleg 2200 hallgató tanul 30 alapképzési és 8 mesterszakon, akiket több mint 200 főállású oktató tanít. Az egyetem körül mindenütt olyan "magyar szellemi teret" alakított ki, amely a jövő erdélyi magyarság értelmiségének biztosít "élhető" otthont.
Rámutatott, Romániában hivatalosan nem nevezhető állami egyetemnek sem a Sapientia, sem a - szintén magyarországi támogatással működő - nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), de a "közszolgálati jelzőt" mindkettő kiérdemelte.
Az egyetem vezetője köszönetet mondott a magyar kormánynak és az intézmény fejlődését szintén segítő kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézmények - az ünnepségen is jelen lévő vezetőinek - a támogatásért.
Az egyetem Bocskai István-díjban tüntették ki Répás Zsuzsanna volt nemzetpolitikai államtitkár-helyettest és Hollanda Dénest, a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Kar alapító dékánját. A Sapientia azokat részesíti ebben az elismerésben, akik döntő módon járultak hozzá az egyetem fejlődéséhez.
A pénteken felavatott kollégiumban egyelőre 130 - többnyire elsőéves - hallgatót szállásoltak el. A bentlakási helyért tízezer forint körüli összeget kell fizetniük havonta a diákoknak és emellett - ugyanekkora összegért - ebédjegyet kell váltaniuk. A háromemeletes, 1400 négyzetméter hasznos felületű bentlakás mintegy 9,2 millió lejből (650 millió forintból) épült: a beruházást teljes egészében a magyar kormány finanszírozta.
2012 októberében a magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök írt alá elvi megállapodást Marosvásárhelyen a Sapientia és a PKE vezetőivel az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről, amelyben az elmaradt fejlesztések finanszírozását, köztük a marosvásárhelyi diákotthon felépítését is vállalta.
(MTI), Marosvásárhely

Erdélyben is indult Erdős Pál Tehetséggondozó program
Az erdélyi diákok számára is megnyitotta kapuit a magyarországi Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola, amelynek a Sapientia marosvásárhelyi kara ad otthont. Az iskolának nemcsak a felkészítés a célja, hanem a kritikus gondolkodás kialakítása is.
A veszprémi Pannon Egyetem keretében működő Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola négy-öt hétvégéből álló programot szervez középiskolás diákok számára. A foglalkozások másfél órát vesznek igénybe, egy hétvége alatt hét kurzuson vehetnek részt az érdeklődők. A program célja, hogy lehetőséget adjon a fiatalok képességének kibontakozására, hogy megtalálja a tehetségeket, és felkarolja ezeket. Az oktatók változatos pedagógiai módszerekkel vezetik rá a diákot kreativitásra és a feladatok iránti elkötelezettségre.
Ebben a tanévben erdélyi diákok is részt vehetnek a programban, az első képzés már lezajlott, ezen több mint hatvan középiskolás vett részt. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi kara biztosította a helyszínt a tehetséggondozó iskola számára, ahol három napon keresztül a szokásostól eltérő matematikai kihívásokkal nézhettek szembe a diákok.
A foglalkozásokat az Erdős Pál Iskola oktatói tartották Marosvásárhelyen is – tudtuk meg Farkas Csabától, a Sapientia marosvásárhelyi karának előadójától. „Az első képzésre a lehető legtöbb magyar matematikatanárt igyekeztünk mozgósítani, ismertettük velük a programot, és kértük, hogy javasoljanak diákokat. A második képzéskörre, ami decemberben lesz, készül majd egy internetes felület, ahol a középiskolások jelentkezhetnek. Természetesen azokat, akik részt vettek az első alkalmon továbbra is várjuk, hiszen van még hátra négy, és egyik képzés a másikra épül. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy év közben nem csatlakozhatnak mások, bárki jelentkezhet. Az Erdős Pál tehetséggondozó programban részt vevő diákok jó eredményeket érnek el versenyeken, és az egyetemen is könnyen veszik az akadályokat. Többek között ezért szerettük volna, hogy Erdélyben is elinduljon ez a program, ugyanakkor nem csak felkészíti a diákot, hanem megtanítja a kritikus gondolkodásra is” – mondta a marosvásárhelyi egyetemi tanár.
Ebben a tanévben még a magyarországi oktatók tartják a képzéseket, jövőre azonban erdélyiek – tudtuk meg Szabó Zoltántól, Maros megyei matematika és informatika szakos tanfelügyelőtől. „Ebben az évben mi is ismerkedünk a programmal, így lehetőségünk lesz majd kissé átalakítani, ugyanis a matematikát másként tanítják Magyarországon, mint nálunk. A tehetséggondozó segítségével biztosan ott lesznek a diákjaink a nemzetközi versenyeken. A tanítás magas szintű, a gyerekek nagyon élvezik” – hangsúlyozta a szaktanfelügyelő.
Az első alkalomra Erdély több településéről érkeztek középiskolások, Marosvásárhelyről húsz, Szovátáról és Segesvárról öt-öt diák. A második képzéskörre hamarosan lehet jelentkezni, az érdeklődők részletekért figyeljék a Sapientia marosvásárhelyi karának honlapját.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

Együttműködés az NSKI és a Sapientia között
Együttműködési keretszerződést írt alá kedden Marosvásárhelyen Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) vezetője és Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora. Bár konkrét tervekről nem volt szó, mindkét fél elégedetten nyilatkozott a szerződésről.
A magyar állam által alapított kutatóintézet legfontosabb feladata, hogy erősítse a nemzeti együvé tartozás érzését, és megpróbálni cáfolni a kádári örökséget, miszerint vannak külön magyarországi és külön, az elszakadt területeken élő magyarok, mondta felszólalásában Szász Jenő. „Az elmúlt négy évben több okunk volt örvendeni, hiszen 2010-ben kimondták: minden magyar egy nemzethez tartozik, és közösen kell építse a jövőt, majd megszületett a kettős állampolgárságot szavatoló törvény. Lehetőséget teremtettek, hogy a határon kívül élő magyarok is éljenek szavazati jogukkal, s végül az alaptörvénybe is belefoglalták, hogy a magyar állam felelősséggel tartozik a külhoni magyarok iránt, és a magyar jövőt a nemzeti és keresztény múltra kell építeni. Most következnek a dolgos hétköznapok, amikor partnereket keresünk a kutatóintézet céljainak megvalósítása érdekében, a nemzeti együvé tartozás erősítéséért. Néhány magyarországi egyetemmel már kötöttünk együttműködési megállapodást, most a kiemelt oktatási intézményként számon tartott Sapientián a sor. A csíkszeredai Sapientiával már van egy közös projektünk, amelynek keretében a hallgatók felmérik Székelyföld gazdasági életét, annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a főbb fejlődési irányvonalakat” – számolt be Szász Jenő, aki újságírói kérdésre válaszolva elmondta: egyelőre ez csak keretmegállapodás, amelyet ezután töltenek meg tartalommal. Lehetséges lesz például, hogy támogassák az egyetemet uniós pályázatok lehívásában, de a hallgatók gyakorlatozhatnak is majd a kutatóintézetnél.
A Sapientia egyetem rektora, Dávid László köszöntő beszédében hangsúlyozta: az együttműködési szerződés bizonyítja, hogy a magyar állam által létrehozott és nagymértékben támogatott egyetem betöltötte szerepét, megtartó erőt képvisel az erdélyi magyar diákok számára. „Olyan szakmákat oktatunk, amelyek élhető jövőt biztosítanak Erdélyben, s mindent megteszünk azért, hogy a tőlünk kikerülő magyar értelmiségiek itthon boldoguljanak. Örvendünk, hogy ezentúl tervünkben partnerünk a Nemzetstratégiai Kutatóintézet is” – hangoztatta Dávid László.
Ingyenes érettségi felkészítő
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara idén is ingyenes érettségi felkészítőket tart matematikából, valamint román nyelv és irodalomból. Szombatonként reggel kilenc órakor várják azokat, akik román nyelvből, 11 órától pedig akik matematikából szeretnék elmélyíteni ismereteiket. Az elméleti anyag átismétlése mellett gyakorlási lehetőséget is biztosítanak a diákoknak.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Előtérben a digitális műveltség
Új Média Konferencia
A Facebookon történő önmegjelenítésről és barátkozási szokásokról, a képek önreprezentációs formaként való használatáról, a netkonstrukciókról, a világhálón termelődő társadalmi tőke hatékonyságáról esik szó többek között a március 20–21-én nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő Új Média Konferencián.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszéke ezúttal A digitális műveltség szerepe a mindennapi életben címmel szervezi meg az ülésszakot, amelynek hagyományosan a koronkai campus ad otthont. A részletekről a tegnapi sajtótájékoztatón számoltak be az illetékesek: dr. Tőkés Gyöngyvér tanszékvezető, a konferencia főszervezője, dr. Gagyi József docens és dr. Fülöp Otília adjunktus.
A konferencián a digitális műveltségnek az élet számtalan területén betöltött szerepét járják körbe az előadók, nem csak a fiatalok, hanem minden generáció, illetve társadalmi réteg szemszögéből közelítve meg a jelenséget. Tőkés Gyöngyvér a sajtótájékoztatón előrevetítette, hogy ez a műveltség nem csak a felnőtt és idős, de a fiatal nemzedék körében sem egységes, ez utóbbi korcsoporton belül is nagy különbségek észlelhetők az infokommunikációs lehetőségek kihasználásában. Fülöp Otília arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösségi médiacsatornákon zajló kommunikáció során a felhasználók gyakran szakítják félbe képi jelekkel a szöveget. Ilyenkor a felhasználó egy meglévő készletből válogat, bár az az illúziója, hogy ő irányítja a kommunikációt. Gagyi József a virtuális térben kialakuló kapcsolatokról, illetve a neten termelődő társadalmi tőkéről szólt.
Az idei konferencia újdonsága, hogy ezúttal díszelőadók is tartanak értekezéseket. A plenáris üléseken Rab Árpád, a magyarországi Információs Társadalom és Trendkutató Intézet igazgatója a digitális kultúra működési mechanizmusaira, illetve az új tudásszerzési modellekre irányítja a figyelmet. Anca Velicu, a bukaresti Román Akadémia Szociológiai Intézetének kutatója a hazai helyzetet mutatja be, többek között a romániai gyerekek digitális műveltségéről beszél, és két nemzetközi projektet is ismertet. Vincze Hanna Orsolya, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára a hírek terjedéséről értekezik. A negyedik előadás, amelyet dr. Fehér Katalin, a Budapesti Gazdasági Főiskola oktatója tart, igazi kuriózumnak számít az új médiakonferenciák történetében, ugyanis Thaiföldről, videokonferenciás összeköttetésben hallgatható majd meg. A díszelőadások angol nyelven hangzanak el március 20-án délelőtt 10 órától 13.20-ig. A szekcióelőadások 14.30-kor kezdődnek. Az érdeklődők három szekcióban hallgathatnak majd meg izgalmas értekezéseket, a tizedik születésnapját tavaly ünnepelt Facebook jelenségét járják körbe, a netkonstrukciókat, illetve a vizualitás témakörét boncolgatják az előadók. Szintén pénteken folyóirat-bemutatókra is sor kerül, Rab Árpád az Információs Társadalom, Gagyi József az ACTA Universitatis-Sapientia Com- municatio (Marosvásárhely–Csíkszereda) kiadványt ismerteti. A konferencia második napján, szombaton újabb izgalmas eszmefuttatások hangzanak el, Kádár Magor a romániai önkormányzatok online kommunikációjáról, Nistor Laura a környezetvédők internetes jelenlétéről értekezik, Veszelszki Ágnes a Trollfoci közösségi oldalát elemzi, Péter Árpád a videojátékok társadalmi szerepének, megítélésnek változásairól, Makkai Júlia a popkult regényben fellelhető Erdély- reprezentációról, Zsigmond István és Mecal Özcinar a törökországi kommunikációs politikákról, a digitális kapitalizmusról beszél.
A sajtótájékoztatón felmerült a kérdés, hogy mi a magyarázata annak, hogy felmérések szerint a romániai lakosság jelentős százaléka nem internetezik. Dr. Tőkés Gyöngyvér a hozzáférési gondok mellett egy kognitív gát meglétével magyarázta a jelenséget. A vidéki lakosság 70 százaléka nem látja a virtuális jelenlét hasznát, illetve nem rendelkezik olyan referenciacsoportokkal, amelyek elvárnák tőle, hogy kapcsolatban álljon a virtuális világgal A romániai közigazgatásba, ügyintézésbe szintén nincs beleivódva az internet-használat, így az embereknek hétköznapi ügyeiket a fizikai valóságban kell elintézniük – tette hozzá a szociológus, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a fiatalok is nagyrészt játékokra, szórakozásra használják az internetet. Gagyi József arra világított rá, hogy a vidéki közösségekben még mindig a hagyományos kapcsolatoké a főszerep, ha például valaki repülőjegyet szeretne interneten foglalni, az online világban jártasabb szomszédtól kér segítséget, ahelyett hogy ő maga is megtanulná használni a virtualitásba nyíló kulcsokat.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Mondók és hallók közös műhelyében
A romániai magyar audiovizuális média nyelvhasználati sajátosságairól
Többéves médiafigyelésből született munkát, a Nyelvi norma és nyelvhasználati sajátosságok a romániai magyar audiovizuális médiában című tanulmánykötetet mutatták be kedd délután a Sapientia marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának campusában. Az egyetem marosvásárhelyi kara Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének második kötetét, amelyaz Ábel Kiadó gondozásában jelent meg, dr. Albert Mária, a Művészeti Egyetem oktatója ismertette.
– Ez a könyv egy igen összetett nyelvészeti kutatómunka része. Aranka György örülne, hogy ilyen szintű nyelvművelés zajlik a városában – jegyezte meg a méltató, majd a szerkezetileg két részből – az elméleti alapok, nyelvi normák lefektetéséből, illetve izgalmas nyelvi jelenségek körvonalazásából – felépülő kötet tartalmát ismertette. Albert Mária a munkát nyelvtanárként, valamint gyakorló rádiósként is megközelítve kiemelte, hogy a kötetből leginkább a dialógikus viszony érdekelte, amely nemcsak a beszédaktus, hanem a tudományok jellemzője is kell legyen.
– Az egyetemen egy tudományos műhely alakult ki. Az első kötet a 2010-2011-es médiafigyelés eredményeire épül, a második mű a 2011-14 közötti időszak munkáját mutatja be. Ez a munka akkor igazán értékes, ha beépül egy dialógikus viszonyba, alkalmazható, hasznosítható. (…) Ez a tanulmánykötet egy fontos állomás a mondók és hallók közös műhelyében – tette hozzá, majd dr. Pletl Ritával, a kötet szerkesztőjével, illetve néhány szerzővel kezdeményezett párbeszédet.
– Hogy képzeli el a könyv ideális olvasóját? – hangzott el a szerkesztőhöz intézett kérdés. Pletl Rita Széchenyit idézte, aki a Hitel című, korszakalkotó művének útra indításakor, felmérve, hogy a korabeli társadalomban nem alakult ki a tudományos munkákra vevő olvasóréteg, elsősorban türelmes, másodsorban előítéletmentes, harmadsorban pedig olyan olvasót kívánt, aki vállalja a szellemi erőfeszítést, hogy megküzdjön a szöveggel, amelyet a maga teljességében szeretne megérteni.
– Párbeszédet igyekszünk kialakítani a médiában dolgozókkal, akik valóban alkalmazzák a nyelvészetet. Nem ajánlásokat kívánunk megfogalmazni, hanem velük együtt szeretnénk gondolkozni arról, hogy milyen nyelvi mintákat halljon, lásson a rádiót hallgató, televíziót néző – foglalta össze Pletl Rita a munka talán legfőbb célkitűzését.
Dr. Suba Réka, a tanulmánykötet egyik szerzője a szerkesztő gondolatait támasztotta alá.
– A román médiafigyeléssel ellentétben itt nem a helytelen formák keresésén van a lényeg, nem hibákat, hanem jelenségeket, tendenciákat igyekeztünk feltárni.
Suba Réka arra is felhívta a figyelmet, hogy minden év új felfedezésekkel járt. A szórványvidék médiacsatornájának számító Temesvári Rádióban, a kulturális összefoglalókban, évfordulós megemlékezésekkor például gyakran hangzott el, hogy valaki egy bizonyos évben "megszületett" vagy "elhunyt", míg a székelyföldi rádiós kollégák elválasztják az igekötőt az igétől: "x évben született meg".
– Ebben a tanulmányban arra is kerestem a választ, hogy hogyan viszonyulnak a rádióban beolvasott szövegek a hétköznapokban elhangzó szövegekhez. A rádiós munkatársakra óriási feladat hárul azáltal, hogy olyan szövegeket kell hangosítaniuk, amelyek nem a fülnek szólnak. Minél tagoltabb a szöveg, annál könnyebb a megértése – tette hozzá Suba Réka.
Dr. Sárosi-Márdirosz Krisztina a szaknyelvek és intézménynevek román nyelvből magyarra fordítási, illetve értelmezési lehetőségeiről beszélt.
Dr. Fazakas Noémi a gondolkodásmódbeli gazdagságot közvetítő tájnyelvekről szólt, amelyek véleménye szerint a közeljövőben nem épülhetnek be a hír- vagy egyéb műsorok szerkesztőinek beszédmódjába.
– Valóban nem a "helyes – helytelen" meghatározása a cél, hanem a sokszínűség felvillantása – tette hozzá a nyelvész a kötetben ismertetett kutatásokra visszatérve.
A könyvbemutató végén Pletl Rita a soron következő, harmadik kötettel kapcsolatos elképzeléseket körvonalazta.
– A terjedelmes archivált anyag birtokában most már időben kibontakozott folyamatokat is lehet követni. Az eddigi tanulmányok állapotokat mérnek fel egy-egy időpontban, amelyeket az időben is érdemes lenne végigkísérni – vélte a szerkesztő.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

TDK a Sapientián
Idén is megrendezésre került a Tudományos Diákköri Konferencia a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán április 24–25-én, immár a XIV. alkalommal.
A TDK péntek reggel kilenckor kezdődött a regisztrálással, amelyet követően köszöntőbeszédek és előadások hangzottak el. Az előadások után a sapientiás diákok dolgozatainak bemutatására került sor. Az idén 57 diák jelentkezett tudományos dolgozattal hét különböző szekcióban: alkalmazott nyelvtudományok, gépészmérnöki, hardverfejlesztések és beágyazott rendszerek, informatika és szoftverfejlesztés, kommunikáció, közegészségügy és ETDK kertész- és élelmiszertudomány. Ezt követően a rendezvény borkóstolóval folytatódott. Utána a szenátusi teremben svédasztal várta a résztvevőket.
A szombati nap előadással kezdődött, ami után már nem volt más hátra, csak a díjátadás. Mindenik szakosztály első három helyezettje részesült jutalomban.
Egy elsőéves kommunikációs résztvevő a következőképpen nyilatkozott: – A félév elején döntöttem el, hogy részt veszek a Tudományos Diákköri Konferencián. Gagyi József tanár úr javasolta a témát, miszerint a bentlakás működése érdekes lenne. Én magam is bentlakó vagyok, úgy képzeltem, erről egyszerű lesz írni. A témám végül az első emeleti konyha kommunikatív szerepe lett, mert az az a hely, ahol a legnagyobb a nyüzsgés. Emellett kedvemre való volt a megfigyelés, a vizsgálódás, hisz az én életem része is az a hely. Bemutatáskor már az első mondatnál elakadt a szavam, nem sikerült úgy előadnom az egészet, ahogy szerettem volna. Egyáltalán nem számítottam nyereményre, egyszer sem jutott eszembe, hogy díjazhatnak. Sokkal fontosabb volt számomra hogy lássam, miből is áll egy ilyen rendezvény. Inkább csak tapasztalatszerzés volt.
Szász Noémi-Henrietta és Török Anett, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Műszaki és Humántudományok Kar, kommunikáció, I. év
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar iskolák csaptak össze Marosvásárhelyen
Harminckét erdélyi és egy magyarországi közpiskolából 280 tanuló érkezett a hétvégén Marosvásárhelyre, hogy részt vegyen a tizedik alkalommal megrendezett magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenyén . Az eseménynek, mint minden évben, ez alkalommal is a Bolyai Farkas Elméleti Líceum adott otthont. A hivatalos megnyitót, ahogy később a díjkiosztó ünnepséget is az iskola dísztermében tartották, ahol Bálint István iskolaigazgató, Markó Béla szenátor, a tantárgyverseny védnöke, Gagyi József egyetemi tanár, a verseny elnöke, Ștefan Someșan főtanfelügyelő, Jeszenszky Attila szülőbizottsági elnök, valamint Bakos Levente a helyi önkormányzat képviselője köszöntötte a diákokat és tanárokat, hangsúlyozva a megmérettetés fontosságát, azt, hogy a tehetséggel megáldott diákok anyanyelvükön mérhetik össze tudásukat.
A biológiából, földrajzból, informatikából, társadalomtudományokból, történelemből, kémiaából és fizikából versenyző gimnazisták Szilágysomlyóról, Margittáról, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról, Nyárádszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Nagyváradról, Nagykárolyból, Segesvárról, Csíkszeredából, Szovátáról, Székelykeresztúrról, Dicsőszentmártonból, Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről, Nagyváradról, Szászrégenből, Brassóból, Barótról, Szatmárnémetiből, Korondról érkeztek, ráadásul idén először egy budapesti tanintézmény is képviseltette magát: az Óbudai Árpád Gimnázium. A vetélkedőt olyan tantárgyakból szervezik évről évre, amelyek hiányoznak az országos olimpiászokról, ahol a magyar diákok anyanyelvükön versenyezhetnek. Ilyen például a Nyárády Erasmus Gyula Biológia Tantárgyversenyen a növény- és állatbiológia, az anatómia és élettan (orvosi biológia) vetélkedőn, a Teleki Sámuel Országos Középiskolai Földrajzversenyen az általános természetföldrajz-, valamint humánföldrajz vetélkedő.
A Kalkulusz Országos Informatika Tantárgyverseny programozói versenyén az első három díjazott felvételi nélkül bejuthat a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok marosvásárhelyi karára, az alábbi szakokra: informatika, mechatronika, számítástechnika, automatika és alkalmazott informatika, távközlés, számítógépes művelettervező és gyártásirányítás szakra. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika karán számít bele a felvételi jegybe. A Historia Nostra Történelmi Vetélkedő díjazott XI. és XII. osztályos diákjai a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem Karára nyernek felvételit. A végső eredmények szerint a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium tanulói teljesítettek a legjobban, a legtöbb pontszámot ők érték el. A többi iskola sem maradt szégyenben, szorosan felzárkózott a szervezők-vendéglátók mögé. Antal Erika
maszol.ro

A Bolyai középiskolánál marad a kupa
Tizedik évfordulóját ünnepelte a magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenye, amelynek gondolata 2006-ban fogalmazódott meg azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsen a magyarul tanuló diákoknak, hogy országos szinten mérhessék össze tudásukat több olyan tantárgyból is, amelyből a tantárgyversenyeken nem nyílik erre lehetőség.
Az új hagyomány megteremtéséhez, amely alkalmat adott a különösen tehetséges diákok tudásfelmérésére, a sikerélményre, a biztatást néhai Kötő József, az Oktatásügyi és Vallásügyi Minisztérium akkori államtitkára adta. Az első versenyen húsz iskola 147 diákja mérte össze tudását Marosvásárhelyen, a hét végén a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tíz megye 33 iskolájának 275 diákja versengett a tizedik évfordulóra készült új kupáért.
Az erdélyi középiskolásokon kívül az Óbudai Árpád Gimnázium diákküldöttsége is részt vett a tantárgyversenyen, akik számos különdíjat nyertek. Dr. Bálint István iskolaigazgató szavait a másik ötletgazda, Markó Béla szenátor egészítette ki, aki szerint a tizedik születésnap üzenete, hogy a magyar oktatás nem önmagáért van, hanem mert ezáltal több, alaposabb, teljesebb tudást lehet elsajátítani anyanyelven. Nem elég magyarul tanulni, hanem minél magasabb színvonalat kell elérni, amihez szükség van a tudás összemérését lehetővé tevő vetélkedőkre – hangsúlyozta Markó Béla, aki egyben számba vette az eltelt 25 év során már-már reménytelen helyzetből elért eredményeket a magyar iskolahálózat fölépítésében, iskoláink újjászületése terén.
A rendezvényt köszöntötte Somesan Stefan főtanfelügyelő, Szabó Zoltán szakfelügyelő, Bakos Levente helyhatósági képviselő, Jeszenszky Attila, a fontos támogatást nyújtó szülői bizottság képviselője és dr. Gagyi József egyetemi tanár, a zsűri elnöke.
A nyitóünnepséget követően hét tantárgy ismeretanyagából – biológia, földrajz, informatika, társadalomtudomá-nyok, történelem, kémia, fizika – írtak felmérőt és bizonyították gyakorlati tudásukat, mutatták be dolgozatukat a résztvevők. A zsűrit egyetemi és középiskolai tanárok alkották, megteremtve a középiskolák és az egyetemek közötti kapcsolatot.
A Nyárády Erasmus Gyula biológia tantárgyversenyen két szekcióban versenyeztek a résztvevők, növény- és állatbiológiából (19 diák), anatómiából és élettanból (18).
A Teleki Sámuel országos középiskolai földrajzversenynek két szekciója volt: általános természetföldrajz (26 résztvevő) és humánföldrajz (26 résztvevő). A díjazott XI. és XII. osztályos diákok felvételt nyernek a Babes–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karára.
A Kalkulusz országos informatika tantárgyverseny szintén két szekcióban zajlott, a programozói vetélkedő 21, az alkalmazói vetélkedő 33 résztvevővel. Az első három helyezett felvételi nélkül bejut a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának reál szakjaira, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Informatika Karán pedig beleszámít a felvételi jegybe az elért teljesítmény.
A Societas Humana társadalomtudományok versenyének üzleti tervek vetélkedőjére 21 kéttagú csapat jelentkezett, a Historia Nostra történelmi vetélkedőn 32-en vettek részt. A Fabinyi Rudolf kémiai vetélkedő is két szekcióban zajlott, az általános és szervetlen kémia 18 résztvevővel, a szerves kémia 26-tal. A 2014-ben indult Bolyai Farkas fizika tantárgyverseny az elméleti próba mellett egy kísérlet bemutatásával is járt. A hőtan és elektromosságtan- vetélkedőn 10, a mechanikai rezgések és hullámok, változó áramú áramkörök vetélkedőn kilencen vettek részt.
Bár sok középiskola képviselője nyert első, második, harmadik helyezést a különböző szekciókban, az összesített pontszám alapján 75 ponttal a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum nyerte el a tizedik évfordulóra készült vadonatúj kupát, amely az idén a kezdeményező iskolánál marad, s amelyet Horváth Gabriella aligazgatónő vett át. Második helyen a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum csapata végzett 53 ponttal, a harmadik a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata 44 ponttal, a negyedik helyen a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai végeztek 42 ponttal, szoros küzde-lemben az ötödik helyezettel, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium csapatával (41 pont). Hatodikok a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjai lettek 39 ponttal.
A verseny tíz év alatt beérett, igazolta létjogosultságát, lehetőséget nyújt a megmérettetésre, a tehetség bizonyítására, a minőségi oktatás fejlesztésére, a magyar középiskolai oktatási rendszer és a romániai magyar egyetemek közötti kapcsolatrendszer kiépítésére – fogalmazott dr. Bálint István igazgató.
b. gy.
Népújság (Marosvásárhely)

Szoboravató a Sapientián Marosvásárhelyen
Ha csak egy délutánra is, a magyar szabadságharc jelképes alakja, Kossuth Lajos a Sapientia Egyetem magasából tekinthetett le arra a városra, ahonnan száműzték egykori egész alakos szobrát, s törölték a róla elnevezett utca nevét is. A kései jóvátétel gesztusa lett volna, ha mellszobra megingathatatlanul állhatna az egyetem előtt, de a tartásos, szép avatóünnepség után visszakerült az aulába, ahol Bolyai János „társaságában” várja, hogy márvány talapzatára visszakerülhessen egyszer s mindenkorra.
Pünkösd délutánján sokan gyűltek össze az erdélyi magyar műszaki oktatás fellegvárának számító Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Karának épülete előtt, hogy a szobor leleplezésén részt vegyenek.
Egy volt bolyais diáknak, Simon János Németországban élő mérnöknek jutott eszébe, hogy 2012-ben a megyei múzeum néprajzi részlegének felújítása közben talált gipszmintát, Kiss György neves szobrászművész alkotását meg kell menteni és méltó helyen fel kell állítani. A gondolatot tett követte, s a szobrot a marosvásárhelyi Vártemplom elé szánta. Három évig tartó hiábavaló küzdelem után derült ki, hogy a Sapientia egyetem előtt lesz a legjobb helyen – hangzott el Simon János beszédében. Elmondta, hogy addig utazott kül- és belföldön, amíg székely magyar barátaitól sikerült összegyűjtenie a pénzt, majd a híres budapesti Szabó-öntödében bronzba öntette a szobrot, Dóczy András csíkszeredai kőfaragó mesterrel pedig elkészíttette a márványtalapzatot.
Tette mindezt azért, mert nem tudta elfelejteni, hogy a nemzeti függetlenség, a társadalmi, gazdasági haladás híveként tisztelt államférfit, aki felismerte és tenni is akart a szomszédos népekkel való együttműködésért, a romániai igazságszolgáltatás képviselői tömeggyilkosnak nyilvánították, holott több mint száz szobra áll szerte a világban New Yorktól Torinóig, s 1923 óta helye van a Fehér Házban is.
Az ünnepségen részt vett dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, aki köszönetet mondott Simon Jánosnak azért a felajánlásért, hogy a csíkszeredai konzulátus előcsarnokában Kossuth szobra köszönthette a szavazókat, akik 104 év után újra részt vehettek a magyar államfőválasztáson, majd az esküterem előterében sok megható pillanatoknak volt részese. A főkonzul értékelte Simon János elszántságát.
A továbbiakban Kossuth tevékenységét méltatta, aki a nemzeti összetartozás meghatározó jelké-pévé vált, akiről számos városban állítottak szobrot, és alig van olyan magyar település, ahol ne viselné utca a nevét. Így volt ez Marosvásárhelyen is, amit már csak a régi képeslapok őriznek. Miközben a Kossuth által képviselt polgári, nemzeti eszméket minden európai állam a magáévá tette, Marosvásárhelyen nem kívánatos az emléke, holott ma is érvényesek az általa hangoztatott elképzelések, miszerint az általános emberi, polgári szabadságjogok nem válaszhatók el a nemzeti öntudattól, sőt, a nemzet boldogulásának feltételét jelentik. – Nem vállalhatunk európai értékeket úgy, hogy más népek önazonosságát, a nemzeti identitáshoz, az anyanyelvhez való jogát nem tartjuk tiszteletben – hangsúlyozta.
A szoborról, annak alkotójáról Bordi Géza művészettörténet-tanár szólt a jelenlevőkhöz. Kiss György kitűnően képzett és termékeny művész volt, akinek 137 szobra készült el az 1800-as évek végén. Károly Róbert alakja a Millenniumi emlékmű királygalériáján látható, szobrai megtekinthetők az Országházban, a pécsi dómban, az esztergomi bazilika homlokzatán. Ő mintázta meg először Kossuth Lajos arcképének két változatát Barabás Miklós, a Budapesten élő erdélyi festőművész rajza, valamint az erről készült litográfiák és néhány dagerrotípia alapján. Az 1892-ben befejezett portré felnagyított változatának gipszpéldánya bukkant fel Marosvásárhelyen – mondta Bordi Géza, aki Simon János kitartását hangsúlyozta.
A Sapientia Egyetem kettős szerepét jelképezi az előcsarnokában levő két szobor, Bolyai Jánosé a tudomány művelését, a tudás átadását, iskoláink újjáépítését, a Kossuthé a hagyományok ápolását, közösségünk emlékének továbbvitelét és fiatal tanítványaiknak e szellemben történő nevelését – mondta dr. Dávid László professzor, a Sapientia rektora. Jelképeinket be kell építeni hétköznapjainkba és ünnepeinkbe egyaránt.
– Legyen hallgatóink találkozóhelye, fiatalkori titkaik, emlékeik része, de legyen ünnepeink helyszíne is a szobor. Emlékeztessen arra, hogy Kossuth a műipar érdekében már akkor át akarta alakítani politechnikummá a Ludovikát, s hogy a kibékülési terve keretében a budapesti egyetemen külön román kart akart létrehozni – tette hozzá.
A beszédek elhangzása után az evangélikus, az unitárius, a katolikus és a református egyház képviselői mondtak áldást. A szobrot Dávid László rektor és Kelemen András dékán leplezte le, miközben Buta Árpád a Hazám, hazám, te mindenem áriát énekelte Erkel Ferenc Bán bán című operájából. A koszorúzást követően felhangzott a Himnusz, majd az egyetem aulájában ünnepi műsorral folytatódott a Szélyes Ferenc színművész vezette avatóünnepély. Györffy András és Bodolai Balázs színművészek mondtak verset, a Marosvásárhelyi Filharmónia kiváló zenészei, Bartha Lajos, Bartha Ilka, Barabás Boróka, Csíky Borka Boglárka és Makkai István Bartók-műveket játszottak.
Simon János Hunyadi János Kossuth-plakettjével mondott segítőtársainak köszönetet, köztük Pokorny Attila szobrászművész restaurátornak, aki megtisztította és előkészítette a gipszmintát, majd valamennyi adományozó egy emlékrészvényt vehetett át, köztük Simon János német barátja is, aki lelkes támogatóként jelen volt az ünnepségen, amely a székely himnusszal zárult.
Bodolai Gyöngyi
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Avatás után az aulába költöztették a Kossuth-mellszobrot
Bent a nagy aulában, Bolyai János szobra mellett talált ideiglenes helyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karainak székhelyén vasárnap felavatott Kossuth Lajos-mellszobor. Dávid László rektortól megtudtuk, a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyására várnak, ahogy azt megkapják, visszahelyezik eredeti talapzatára a szobrot az egyetem bejárata elé.
„Már tudtuk, amikor felavattuk, hogy bent fog állni a szobor, amíg az engedélyt megkapjuk rá” – mondta Dávid László a Székelyhon érdeklődésére, hogy miért nincs a talapzatán a szobor. A Sapientia rektorától megtudtuk, hogy másfél-két hónappal ezelőtt fordult az egyetem a műemlékvédelmi hivatalhoz a jóváhagyás érdekében, de a leadott kérésre még nem érkezett válasz, sem elutasító, sem jóváhagyó. Az egyetem vezetősége ragaszkodott a törvényességhez, bár „határeset” a mostani – fogalmazott Dávid, hiszen a Sapientia saját telkén állította fel a szobrot, de a törvényes eljárást nem akarták megkerülni. Abban nem kételkedik a rektor, hogy a hivatal ne adná jóváhagyását, a késést azzal magyarázza, hogy az utóbbi másfél-két hónapban nem üléseztek, nem hoztak döntést a szebeni székhellyel működő műemlékvédők.
Az adományozó Simon János részéről az volt a kérés, hogy a szoboravató ünnepség idejére kint legyen az alkotás az erre a célra készült talapzatán, csak utána vigyék be a nagy aulába Bolyai János mellé.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Agrármérnökképzést indíthat Szentgyörgyön a Sapientia
A Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatósága (ARACIS) engedélyezte, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) a 2015-2016-os tanévtől agrármérnöki szakot indítson Sepsiszentgyörgyön – adta hírül az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében az intézmény.
Az egyetem a következő tanévben 30 hallgatót vehet fel az agrármérnöki szakra, akik egy évek óta nem használt iskolaépületben kezdhetik el tanulmányaikat. Az eredetileg Kós Károly által tervezett, de egyszerűsített formában felépített iskolaépületet az elmúlt években közösen újította fel a székelyföldi város önkormányzata és a Sapientia EMTE.
A sepsiszentgyörgyi agrármérnökképzés elindításával új helyszínnel bővül a Sapientia EMTE felsőoktatási hálózata. A magyar költségvetésből támogatott erdélyi egyetem jelenleg csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári karokkal működik. A sepsiszentgyörgyi négyéves agrármérnöki szak a Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar alegységeként kezd működni, koordinációját a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék végzi.
Dávid László rektor az MTI-nek elmondta, hogy az agrármérnöki szak számára sikerült olyan laboratóriumokat felszerelni és gépeket vásárolni, amelyek meggyőzték az akkreditációs bizottságot. Szerződést kötöttek ugyanakkor egy gazdasággal, amelynél a hallgatók gyakorlati oktatásban részesülhetnek. A rektor elmondta, hogy az egyetem – a törvény értelmében – azt követően kérheti a végleges akkreditációt az agrármérnöki szakra, miután az első három évfolyam diákjai sikeres záróvizsgát tettek egy végleges akkreditációval rendelkező másik egyetemen.
A Sapientia EMTE fejlesztési stratégiájában 2013 óta szerepel új oktatási központok kialakítása és hiánypótló szakok indítása. Sepsiszentgyörgyön az agrárménöki szak mellett erdészmérnöki szak beindítását is tervezi az egyetem.
Dávid László az MTI-nek elmondta, ha nem léteznek ilyen szakok a térségben, elvándorol a potenciális értelmiség. Úgy vélte, a sepsiszentgyörgyi agrármérnöki és erdészmérnöki szak beindításának nemzetpolitikai jelentősége is van.
MTI
Erdély.ma