Ott ragadnak a tanárok – Stabilizálódik a csángó oktatási program helyzete
A Krónika című napilap elemzést közölt a moldvai csángó falvakban zajló magyar nyelvoktatásról, amiből nagyjából az derül ki, lassan stabilizálódik ennek a helyzete. Ugyanakkor a terjeszkedés elmarad.
Az utóbbi hetekben többfelé is lehetett olvasni, hogy tanárokat keresnek Csángóföldre. Ezzel kapcsolatban Márton Attila, az oktatási program koordinátora a Krónikának elmondta, hogy elsősorban a megürült állásokat próbálják betölteni, azonban több olyan helyszín is van, ahol évek óta ott dolgozó pedagógus mellé keresnek kollégát.
29 településen vannak jelen
Csíkban (a Csík nevű faluban, románul Ciucani) és Diószénen (Geoseni) egyenesen két oktatóra van szükség, ezekre a helyszínekre akár párban is lehet jelentkezni. Emellett Bahána, Bogdánfalva (Valea Seacă, Bákó mellett) Diószeg (Tuta), Lábnyik (Vladnic), Lujzikalagor (Luizi Călugăra), Pokolpatak (Valea Rea), Szitás (Nicoreşti) és Újfalu (Nicolae Bălcescu) településekre keresnek a csángó gyerekeket magyarul írni-olvasni tanító pedagógusokat.
A havi fizetés és étkezési jegyek mellett az oktatók 700 lejes juttatásban részesülnek, amiből a lakást biztosíthatják. Márton Attila szerint a szegény moldvai településeken ez az összeg anyagi biztonságot ad, így ha valaki jól gazdálkodik, javítani is tud a körülményeken. Az állandó fluktuáció ellenére az oktatók kétharmada stabil, a 9 helyi pedagógus és 8 hagyományőrző mellett 14 olyan oktatójuk van, aki „gyökeret vert” a Csángóföldön, mesélte Márton Attila, aki lészpedi tanítóként maga is tagja a 43 fős pedagógusi csapatnak.
Az RMPSZ által felügyelt oktatási program keretében jelenleg 29 moldvai településen zajlik a magyar nyelv oktatása 2070 moldvai gyerek részvételével. Az anyanyelvi oktatás 19 helységben az állami oktatás része, a többi településen pedig délutáni foglalkozások keretében tanítják magyarul írni-olvasni, oktatják a csángó hagyományokra a gyerekeket. „Azok a közösségek, ahol jó a nyelvi állapot, le vannak fedve” – jelentette ki Márton Attila, amikor a bővítési tervekről kérdezték. Mint mondta, lehetne ugyan terjeszkedni más, rosszabb nyelvi adottságokkal rendelkező települések irányába, jelenleg azonban arra összpontosítanak, hogy a meglévő helyszíneket „hivatalosítsák”, a délutáni foglalkozásokat is bevigyék az állami oktatási rendszer keretei közé. Ez nemcsak amiatt lenne fontos, mivel jelentős anyagi terhek alól mentesítené a program működtetőit, hanem azért is, mivel nagyobb presztízst, folytonosságot biztosítana a magyar nyelvű oktatás számára – magyarázta a koordinátor.
Ahol mások tanítanak
A pedagógusszövetség által felügyelt helyszíneken kívül két településen, Máriafalván és Lujzikalagorban a program korábbi működtetője, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) biztosítja a magyar nyelvű oktatást hetente tartott délutáni foglalkozások keretében. Márton Attila elmondta, azt remélik, hogy a 2015–2016-os tanévtől az érintett 15 gyereket is sikerül beíratni az állami oktatásba, a környező településeken ugyanis hivatalosan is biztosított a magyar nyelvű oktatás. Az oktatási koordinátor szerint, a korábbi nézeteltérések ellenére, ma már folyamatos az egyeztetés a két szervezet között. (Ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el, hogy Frumósza településen a magyar oktatók önállósultak az RMPSZ-től – szerk.)
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Bolyai Nyári Akadémia Déván
A hatékonyabb oktatásért
E hét folyamán a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum biztosít teret az RMPSZ által szervezett Bolyai Nyári Akadémia földrajz és biológia tagozatának. – A pedagógusszövetség 23 éve szervez továbbképzést nyári akadémia formájában, és mi földrajzosok immár 14. alkalommal vagyunk részesei ennek. Az utóbbi három esztendőben a biológusokkal közösen szervezzük a programunkat, hiszen létezik egy olyanfajta törekvés, ami tantárgycsoportok kialakítását, az interdiszciplináris kommunikáció erősítését célozza – fogalmazott a dévai továbbképző megnyitóját követően Dávid Zoltán, csíkszeredai földrajztanár, főszervező. Elmondta továbbá, az RMPSZ vezetői által javasolt dévai helyszíntől első hallásra eléggé vonakodtak. – Tudtuk, hogy itt is élnek magyarok, feltételeztük, hogy szép a vidék, de nem sok fantáziát láttunk abban, hogy földrajzosként, biológusként ide jöjjünk. Az első helyszíni látogatás után azonban lényegesen megváltozott a véleményem. Egyrészt a domborzati formák, nevezetesen a Retyezát, másrészt a földtani sajátosságok, érctelepek már sokat nyomtak a latban. Aztán a rengeteg kultúrtörténeti látnivaló, illetve a helyi kis létszámú, de lelkes közösség fogadtatása mind-mind e helyszín mellett szólt – fogalmazott Dávid Zoltán, megemlítve, hogy a terepgyakorlatot feltételező földrajz és biológia továbbképzések vándor jellegének köszönhetően már számos vidékét bejárták Erdélynek.
A pedagógusok számára kredit-pontokat biztosító nyári akadémia keretében a minimum 10 órás terepgyakorlat mellett 30 órányi elméleti képzést is tartanak. – A földrajz szakosok számára több érdekes téma is ígérkezik Az első előadás a divattémává vált Csomád-vulkán múltjáról, jelenéről szól –Karátson Dávidot, az ELTE természetföldrajzi tanszékének vezetőjét hívtuk meg e téma bemutatására. Lesz előadónk a pécsi egyetemről is, aki a turizmus különböző vonatkozásairól beszél, és, mint minden esztendőben, idén is igyekeztünk fiatal erdélyi előadót is meghívni, a továbbképző során dr. Silye Lóránd, a kolozsvári BBTE előadója is gazdagítja majd a mintegy 30 földrajz szakos tanárkolléga tudását – mondta Dávid Zoltán. A 20 biológus számára szintén fiatal kolozsvári előadókat hívtak meg a szervezők.
– Az elméleti képzések mellett terepgyakorlat során bejárjuk majd a Retyezátot, Hátszeg vidékét, egyfajta Nopcsa-emléktúra formájában, de nem marad ki Őraljaboldogfalva és a Kendeffyekhez, illetve a Bethlen Gáborhoz kötődő emlékhelyek sem. Földtani kuriózumként Brádot, az Aranyi-hegyet látogatjuk meg, valamint a kettő közé eső Kéméndi-templom is része lesz kultúrtörténeti célpontjainknak – ismertette a hét programját a szervező.
A továbbképző megnyitóján jelen volt Szőcs Domokos, a román Tanügy-minisztérium kisebbségi osztályának igazgatója is, aki rövid köszöntőjében arra biztatta a pedagóguskollégákat, hogy a továbbképzőn elsajátított tudást, illetve módszereket igyekezzenek úgy beépíteni a mindennapi oktatói munkájukba, hogy a diákok számára a többlettudás megszerzése ne még több házi feladatot és még több olvasnivalót feltételezzen, hanem az 50 perces tanóra keretében tudják megalapozni azt a tudást, amelyre az életben szükségük lesz.
A megnyitón házigazdaként Kocsis Attila Levente iskolaigazgató, Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes, illetve Csatlós Zsófia megyei RMPSZ-elnök is köszöntötte a Temesvárról Aradról, Marosvásárhelyről, Besztercéből és Székelyföldről érkezett kollégákat, és néhány szóban bemutatva az iskolát, helyi közösséget hasznos továbbképzést kívántak mindannyiuknak.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Véget ért a 23. Bolyai Nyári Akadémia
Képzőművészeti alkotások kiállításával, dalokkal és zenei előadással zárták pénteken a 23. Bolyai Nyári Akadémia részvevői azt a művészeti mesterkurzust, amelynek immár huszonegyedik alkalommal adott otthont a székelyudvarhelyi Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által életre hívott, immár huszonharmadik szakmai képzéssorozat Erdély huszonkét településén zajlik, szakonként más-más helyszínen. A székelyudvarhelyi művészeti iskola társszervezésével lebonyolított művészeti továbbképzőt július 13. és 17. között tartották meg. Ebben az időszakban a hegedű-, zongora- és képzőművészet, ének és általános zenetanítás terén mélyíthette el ismereteit mintegy hatvan részvevő, köztük művésztanárok, tanítók, óvodapedagógusok, illetve az udvarhelyi tanintézet kiemelkedő képességű diákjai.
A napi nyolcórás tevékenység (délelőtt szakmai képzés, délután próba, illetve alkotó foglalkozás szerepelt a programban) látható-hallható eredményét pénteken délután mutatták be az érdeklődőknek, két helyszínen. Délután öttől a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola Kossuth Lajos utcai épületének pincegalériájában nyílt képzőművészeti tárlat az elmúlt napokban készült munkákból – a kurzus részvevőinek többek közt oktatójuk, Erőss István grafikusművész is megköszönte a részvételt, méltatva a munkákat is.
Egy órával később a ferences templomban az ének- és zenekurzusok részvevői (gyerekek, felnőttek egyaránt) nyújtottak magas szintű zenei élményt a közönségnek: énekeltek kórusban és egyénileg, de hangszeres produkciókkal is megörvendeztették a hallgatóságot. Bodurian János, a házigazda tanintézet igazgatója és Burus-Siklódi Botond, a főszervező RMPSZ elnöke is kifejtette, örömükre szolgál a több mint két évtizede tartó együttműködés – a részvevőknek továbbra is sok sikert kívántak. Burus elmondta, mind az alkotásokon, mind az előadásokon látszik, hogy magas szintű képzésben részesülnek. Volt kitől jót tanulni: az idei képzés további oktatói Béres Melinda hegedűművész, Kirkósa Júlia operaénekes, Sőrés Ildikó zongoraművész, valamint Halkovics Ágnes karnagy voltak.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Tusványos – Csángónak lenni érték
A moldvai csángók és az erdélyi magyarok közötti több száz éves nyelvi, kulturális és szemléletbeli különbségről, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége megújulásáról, a moldvai magyar oktatási programban elért eredményekről, a meg nem oldott kérdésekről, valamint a jövőre vonatkozó legfontosabb teendőkről szóltak az előadók tegnap a Bethlen Gábor-sátorban tartott, A moldvai magyarság sajátos kultúrájának, nyelvjárásának megőrzése mint nemzeti érdeknek a képviselete című kerekasztalnál. Pozsony Ferenc zabolai származású néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár röviden vázolta a moldvai csángó identitás mibenlétét, azt a folyamatot, ahogyan a moldvai csángók a XIX. század végéig kimaradtak a polgári nemzet, a nemzeti kultúra és a nemzetállam építéséből. Hiányzott a saját belső értelmiségi réteg, a belső középosztály, s bár falvaikban a XIX. század végén olyan nyelvállapot létezett, mint jelenleg Székelyföldön, az állami iskola és a római katolikus egyház a többségi nyelv és identitás erőszakos terjesztésével megváltoztatta az addigi helyzetet.
A csángó szakértő hangsúlyozta, a nyelvi, tudati, kulturális széttagolódás akkor kezdődött el, amikor kiléptek a szülőfaluból, a modernizáció elsodorta az anyanyelvre épülő hagyományos falusias kultúrájukat, amely korábban éppen azonosságtudatuknak volt a szerves része. A kollektivizálás után a csángó falvakból a fiatalok más nyelvű, más kultúrájú városokban szocializálódtak, az érvényesülés érdekében a szülők román nyelven taníttatták gyermekeiket. Az 1989-es változások után elindult a munkamigráció, kezdetben Magyarország volt a célország, de mivel számtalan integrációs nehézséggel találkoztak ott, ezért, elsősorban román kapcsolataik révén Olaszországban, Spanyolországban vállaltak munkát.
Az elmúlt huszonöt évben elért eredményekről Pozsony Ferenc többek között elmondta, a magyar állam anyagi segítségével 2000-ben sikerült megszervezni Moldvában a magyar nyelv és a magyar kultúra oktatását állami iskolákban és iskolán kívül is. Ennek következtében nagyon sok faluban kialakult a helyi magyar értelmiség, amely az oktatáson kívül a mindennapokban is tanácsokkal, információkkal látja el az ott élőket. Hangsúlyozta, a moldvai csángók ma már szabadon mozoghatnak, szabadon szervezhetik meg kulturális életüket, alakíthatnak kapcsolatokat erdélyi és magyarországi magyar közösségekkel.
Az el nem ért célok közül elsőként említette az anyanyelvű liturgia hiányát, ami azért is nagy veszteség, mert lassacskán kezdenek kihalni azok az öregek, akik gyermekkorukban még találkoztak magyar vallásos szövegekkel, akik még igénylik az anyanyelvű misét. Pozsony Ferenc néhány javaslatot is elmondott.
Szerinte a nemzetközi diplomáciában kell lépéseket tenni a magyar mise érdekében, az oktatás és a kultúra mellett szélesíteni kell a kapcsolatrendszert Kárpát-medencei magyar katolikus közösségekkel, támogatni a kisvállalkozókat, a turizmust, befektetőket kell vonzani, és mindebben együtt kell működni a közös cél érdekében, össze kell fogni és cselekedni.
A Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége elleni lejárató kampányban felhozott vádak, miszerint egyes pénzügyi elszámolások nincsenek rendben, hamisnak bizonyultak, ezt a magyar kormány is elkönyvelte – mondta Polgár Róbert, magyarfalusi származású murakeresztúri plébános, a csángó-kerekasztal moderátora, aki ezzel a kijelentéssel vezette be a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége elnökének a felszólalását. Polgár László elmondta, új fejezet nyílt a szervezet életében, az elmúlt félévben újraindult a támogatás a magyar kormány részéről, kulturális, szociális, sport, hagyományőrzés terén szervezett programjaikhoz kaptak pénzügyi hozzájárulást, őszre pedig imacsoportok találkozóját szervezik. Az MCSMSZ elnöke hangsúlyozta, ahhoz, hogy a román tengerben merjék felvállalni magyarságukat és merjék kimondani, hogy hová tartoznak, szükség van külső támogatásra.
Jelenleg huszonkilenc moldvai csángó faluban tanítják a magyar nyelvet iskolában, illetve a délutáni programban, ebből az MCSMSZ Lujzikalagorban és Máriafalván van jelen, a többi helyszínen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezi néhány éve a magyar oktatást (a szervezők nem hívták meg képviseletüket, így erről nem tartott senki tájékoztatót – szerk. megj.). Petres László lujzikalagori és máriafalvi tanár elmondta, falvanként és szinte gyermekenként más-más a nyelvi állapot, ezért nem lehet egyformán tanítani a különböző helyszíneken és csoportokban, nehéz haladni azokkal a gyermekekkel, akik sem aktív, sem passzív magyar nyelvet nem hoznak magukkal otthonról. Hangsúlyozta, lehet, hogy a gyermekek néhány év magyar nyelv tanulás után nem maradnak sok nyelvi ismerettel, de fontos, hogy maradjanak jó érzéssel, hátha szülőkként tudatosan fogják továbbörökíteni a hagyományos énekeket, meséket, imádságokat. Ferencz Éva oktatási felelős az elmondottakat kiegészítette azzal, a moldvai magyar oktatásban nemcsak a tartalom fontos, hanem a magyar oktatás és a magyar nyelv presztízsének a felmutatása is. Egy kis vitát váltott ki az a felvetés, hogy a magyar köznyelvet vagy a helyi nyelvjárásokat kell tanítani Moldvában, Pozsony Ferenc az előbbi mellett állt ki, a közönségből egyesek a nyelvjárások védelmében az utóbbit pártolták.
A kerekasztalon elhangzottak minden tekintetben egybecsengtek Polgár Róbert megállapításával, miszerint csángónak lenni érték, amit magyarfalusi gyermekek énekkel, mesével, trunki fiatalok pedig tánccal is bizonyítottak.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szabadegyetem alapozta meg a nemzetpolitika eredményeit
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban született gondolatok alapozták meg a magyar nemzetpolitika legfontosabb eredményeit – jelentette ki Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerdán Tusnádfürdőn, a Tusványosként emlegetett rendezvénysorozat közéleti programjának megnyitóján.
Kifejtette: a státustörvénytől a külhoni magyarok oktatási-nevelési támogatásáig, a kettős állampolgárságtól az új alaptörvény megfogalmazásáig sok olyan gondolat született a Kárpát-medencei nemzetpolitikai táborokban és köztük elsősorban Tusványoson, amelyek utat mutattak a politika számára az építkezésben.
Úgy vélte: a 16-17. századhoz hasonlóan ma ismét olyan történelmi helyzetben van a területileg széttagolt magyarság, amikor újra kell fogalmaznia önmagát, és olyan támpontokat kell keresnie, amelyek alapot teremthetnek a következő évszázadok építkezésére. Mint mondta, erre ad lehetőséget a Tusványos.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, az idén 25 éves Tusványos egyik alapítója a mostani korszakhatár útkereséséről szólva rámutatott: a stabilitás és instabilitás erőinek küzdelmében Magyarország a stabilitás pártján áll. Ukrajnában háború zajlik, a civilizált világ brutális terrorizmussorozattal és ezzel összefüggésben valóságos népvándorlással szembesül – vázolta.
Németh Zsolt szerint a most kialakuló új geopolitikai helyzetben Magyarország Európa külső stabilitását NATO-elkötelezettségével, egy európai védelmi unió és energiaunió szorgalmazásával, egy közös európai migrációs és menekültpolitika megteremtésében való részvétellel támogatja.
Másfelől úgy vélte, Európa belső stabilitását a déli államok "vörösödése" (itt a görög Sziriza, a spanyol Podemos párt erősödésére utalt), illetve az északi országok "barnulása", vagyis az idegengyűlölet terjedése fenyegeti. Ebben a helyzetben Közép- Európára hárul a feladat, hogy megújítsa az európai együttélési modellt – mondta Németh Zsolt.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke, Tusványos másik alapítója azt ígérte: a szabadegyetemen idén is folytatódik az a műhelymunka, amely válaszokat keres a magyar nemzetpolitika kihívásaira, hiszen Tusványos "több mint fesztivál", és immár ugyanúgy fogalommá vált, mint a Barcelona futballklub a katalán nemzet számára.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, a Tusványos politikai programjának koordinátora megjegyezte: a táborban azért nem kerülhet sor idén az erdélyi magyar pártvezetők pódiumvitájára, mert Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elhárította a meghívást, és így az MPP vezetőjét meg sem keresték. Hozzátette: a székelyföldi prefektusok sem kívántak élni a lehetőséggel, hogy kifejtsék, miért zavarják őket a magyar jelképek, de a bukaresti külügyminisztérium vagy korrupcióellenes ügyészség vezetői sem vállalták a tusványosi szereplést.
A szabadegyetem épp ezért nagyra értékeli azoknak a román értelmiségieknek, erdélyi "autonomistáknak" a kiállását, akik idén is eljöttek a táborba – hangoztatta.
A Tusványoson húsz partnerintézmény rendezvénysátra a hét végéig programok százaira várja az érdeklődőket, szombaton pedig Orbán Viktor miniszterelnök részvételével rendeznek közéleti fórumot a tusnádfürdői sportpályán.
Magyarországra több illegális bevándorló érkezik, mint a mediterrán országokba
Magyarországra 2015-ben több illegális bevándorló érkezett, mint a mediterrán térségbe, a szerb–magyar határon építendő kerítés csak a kényszerhelyzetet próbálja orvosolni, de az EU-nak kell megoldást találnia a migráció kérdésére – hangoztatták a Tusványos nyitónapján tartott pódiumbeszélgetés résztvevői.
Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára előadásában elmondta, az Európai Unió is elismeri már, hogy Magyarország jobban ki van téve a migrációs nyomásnak, mint az EU más tagállamai. Az államtitkár szerint abból fakadnak a gondok, hogy a Törökországon, Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül vezető balkáni útvonalon Magyarországon regisztrálják először a bevándorlókat, holott ezt az első érintett EU-tagállamban, azaz Görögországban kellene megtenni.
Az államtitkár azt is megjegyezte, Magyarország jelenleg tranzitország, az érkezők továbbvándorolnak, de ez csak addig igaz, amíg a nyugat-európai országok nem fordítják vissza őket. Szerinte Magyarország a délszláv háborúk idején válogatás nélkül befogadta a menekülteket, így nem igaz az a vád, hogy az ország nem vallja az európai értékeket.
Prőhle Gergely, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára elismerte, hogy nehéz megmagyarázni a kerítést és a magyar menekültügyi retorikát, amikor az év igéje, hogy "fogadjátok be egymást".
Hozzátette: az államnak az a felelőssége, hogy ne tegye kockára a társadalom teherbíró képességét, és az egyháznak is a közösséget kell védenie. Ezzel szemben viszont minden embernek az az erkölcsi kötelessége, hogy adakozzon, vállaljon részt a migránsok ellátásában – jelentette ki.
Prőhle Gergely arra figyelmeztetett, hogy a kelet-közép- európai térség országait az elvándorlás is veszélyezteti. A nyugat-európai országok ugyanis – belátván, hogy nem sikerül integrálniuk a muzulmán bevándorlókat – ebből a térségből kívánják pótolni a munkaerő-szükségletüket.
Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselője vetette fel, hogy a migrációs nyomásra és a Kárpát-medencei elvándorlásra a szabályozott bevándorlás lehetővé tétele lenne a megoldás. Takács Szabolcs államtitkár is elmondta, hogy az irányított bevándorlás a magyarság érdekét szolgálná.
"Érdekünk lehet, hogy magasan képzett és kultúránkhoz közel álló embereket próbáljunk letelepíteni" – jelentette ki egy kérdésre válaszolva az államtitkár.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke szerint az irányított migrációnak elsősorban a Nyugatra vándorolt magyarok második generációja hazaköltözését kellene szolgálnia.
Az erdélyi magyar szakképzés fejlesztéséről szóló megállapodást írtak alá
Rövid távú cselekvési terv és hosszú távú koncepció kidolgozását, valamint új képzések beindításának lehetőségét tartalmazza többek között az erdélyi magyar szakképzés fejlesztéséről szóló együttműködési megállapodás, amelyet szerdán írtak alá a 26. Bálványosi Szabadegyetem és Nyári Táborban.
A megállapodás, amelyet Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Czomba Sándor, a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára, Román István, a földművelésügyi tárca helyettes államtitkára és Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke látott el kézjegyével, rögzíti, hogy az RMPSZ vállalja: elkészíti az erdélyi magyar szakképzés hosszú távú fejlesztésének koncepcióját, valamint az azt megvalósítandó rövid távú cselekvési tervet Erdély viszonylatában.
A szervezet azt is vállalja, hogy az új képzések beindítását, valamint az infrastrukturális fejlesztéseket megelőzően megvizsgálja és alátámasztja azok szükségességét.
Megkezdődött a koncertprogram
A sajátos világzenét játszó Ferenczi György és a Rackajam, illetve a népzenész Szalonna és Bandája közös fellépésével megkezdődött kedd este a 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyhetes programsorozata Tusnádfürdőn.
A hagyományoknak megfelelően már a hivatalos megnyitó előestéjén több száz résztvevő érkezett a tusnádfürdői kempingbe a "nulladik napi" koncertre. A szervezők célja, hogy megőrizzék az egyensúlyt Tusványos szórakoztató és szabadegyetemi jellege között. Erre utal az idei rendezvény mottója is: Tusványos – Nem csak fesztivál. A délután érkezőknek a korábbiaktól eltérően már nem ingyenes a belépés, ám ennek fejében a táborozók közlekedését idén mindenütt frissen aszfaltozott utak, rendezett járdák könnyítik.
A húsz partnerintézmény közül elsőként a közmédia sátrában kezdődtek meg a programok: kedden megrendezték az első filmvetítéseket és közönségtalálkozókat.
Elsőként Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli különmegbízottjának Időutazás a Donyec- medencébe című dokumentumfilmje került a közönség elé: az alkotás azokat a – most konfliktusövezetté vált – helyszíneket mutatja be, ahol a második világháború után kényszermunkára hurcolt magyar és német civilek százai haltak meg.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, a Tusványos politikai programjainak koordinátora elmondta az M1-nek: a szabadegyetem számára megkerülhetetlen téma a romániai korrupcióellenes kampány, a migráció és magyar–cigány együttélés ügye.
A 2015-ös év forró témái mellől a hagyományos műhelybeszélgetések sem maradnak el az autonómiáról, az uniós és gazdasági kérdésekről, a nemzetpolitikai fejleményekről. Az előadók között számos külföldi szakértő, magyarországi és erdélyi politikus lesz, Tusnádfürdőre várják a Kárpát-medencei magyar pártok vezetőit. Szintén hagyomány, hogy szombaton Orbán Viktor miniszterelnök részvételével rendeznek közéleti fórumot a koncertszínpad előtti sportpályán.
Népújság (Marosvásárhely)

Fejlesztenék a szakoktatást
Rövid távú cselekvési terv és hosszú távú koncepció kidolgozását, valamint új képzések beindításának lehetőségét tartalmazza többek között az erdélyi magyar szakképzés fejlesztéséről szóló együttműködési megállapodás, amelyet tegnap írtak alá Tusványoson.
A megállapodás, amelyet Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, Czomba Sándor, a nemzetgazdasági tárca államtitkára, Román István, a földművelésügyi tárca helyettes államtitkára és Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke látott el kézjegyével, rögzíti, hogy az RMPSZ vállalja: elkészíti az erdélyi magyar szakképzés hosszú távú fejlesztésének koncepcióját, valamint az azt megvalósító rövid távú cselekvési tervet. A szervezet azt is vállalja, hogy az új képzések beindítása, valamint az infrastrukturális fejlesztések előtt megvizsgálja és alátámasztja azok szükségességét.
Felmérnék az igényeket
A képzések esetében feltérképezi, hogyan illeszkednek a hosszú távú fejlesztési koncepcióba. A felek konzultálnak az új képzések és helyek iránti igényekről, az indítás feltételeiről. Egyetértésük esetén a magyarországi tárcák vállalják, hogy a szükséges fejlesztések beindítását lehetőségeikhez mérten támogatják. Potápi Árpád János a dokumentum aláírása előtt felidézte: a tematikus évek 2012-ben indultak, először az óvodások, utána a kisiskolások, majd a felsősök éve következett. Hozzátette: azt tapasztalták, hogy a szakképzést illetően sokkal gyengébb színvonalú az oktatás, ezért azt erősíteni kell. Emlékeztetett a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) pozitív döntésére a programmal összefüggésben, s kitért arra: 500 millió forintot különített el a kormány az abban megfogalmazott célokra. Ebből 250 millió áll rendelkezésre képzésekre, és ugyanannyi különböző régiókban fejlesztésekre. Kiemelte: azt szeretnék, ha a gazdaságpolitikát a nemzetpolitika szótárába is egyre inkább be lehetne illeszteni. Ma a szülőföldön való boldogulás egyet jelent a gazdasági boldogulással, s ha a külhoni magyarok nem tudnak szülőföldjükön boldogulni, „előbb-utóbb odébbállnak”. Ezt a jelenséget kívánják mérsékelni és visszafordítani. Czomba Sándor kiemelte: szeretnék azokat a fiatalokat segíteni, akik magyarul beszélnek, és magyarul kívánják a szakmájukat elsajátítani. Rögzítette: az idei forrás háromszorosa a korábbinak, és alapvetően célzottan szeretnék szétosztani. Fontosnak nevezte, hogy a szakképzés a gyakorlati életben hasznosítható tudást biztosítson a fiataloknak. Román István hozzátette: a nyár végére már 64 intézményből álló agráriskola-hálózatot működtet majd a földművelésügyi tárca. A magyar agrárium az elmúlt öt évben óriási fejlődésen ment keresztül, s bíznak benne, hogy egyre több fiatal választja ezt a pályát. Az agrárium nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország jóval erősebb országgá vált. Minél erősebb az anyaország, annál nagyobb lehetőség van arra is, hogy az erőforrásokat az egész Kárpát-medencére kiterjesszék – jelezte. Fontosnak nevezte, hogy a tematikus év programjában szerepel a tangazdaságok fejlesztése is.
Újra témává vált a szakoktatás
Burus-Siklódi Botond rámutatott: hosszú idő után a szakoktatás mint oktatási forma újra témává vált a román oktatási rendszerben. Hozzátette: nagyon örültek, amikor a Máért úgy döntött, hogy az idei év a szakképzés köré szerveződik. Beszámolt arról, hogy több helyszínen fórumokat tartottak, és igyekeztek a tanárok, intézményvezetők mellett a gazdasági élet szereplőit is megszólítani. A cél az, hogy hosszabb távú stratégiát alapozzanak meg. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője elmondta: a magyar oktatási útvonalról való letérés általában oktatási ciklusváltáskor következik be, s a szakképzés az első olyan terület, amely után nem oktatási útvonal következik, hanem maga a munkaerőpiac. Az a cél, hogy a magyar szakképzés jobb minőségű legyen. Fontos továbbá, hogy meggyőzzék a fiatalokat, keressék a magyar szakiskolákat. Erdélyben jelenleg kevésbé népszerű a szakiskola, Felvidéken, Kárpátalján inkább. Fontos, hogy a vállalkozások megfogalmazzák, milyen képzettségre, készségekre van szükségük. Jelenleg az iskolák és a cégek között minimális az együttműködés. Jelezte: feltérképezték a szakiskolákat, és az így született kataszter alapján most azokat a vállalkozókat keresik meg, amelyekkel együttműködés alakult ki.
Krónika (Kolozsvár)

Molnár Zsolt Tusványoson: nincs káosz a szórványmentésben
A szórványközösségek vezetőinek az elkötelezettsége, példamutatása lehet az egyik legfontosabb tényező a szórványmentésben – fogalmazták meg csütörtökön Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) Szétszóródunk - káosz a szórványmentésben című pódiumbeszélgetés résztvevői.
„Egyedi megoldást igényel”
A vita címét szinte valamennyi előadó vitatta. Molnár Zsolt, az RMDSZ temesvári parlamenti képviselője úgy vélekedett, nincs káosz a szórványmentésben, csak annak tűnhet, mert valamennyi szórványközösség élethelyzete sajátos, különbözik a többiétől, és egyedi megoldást is igényel. Amint a képviselő fogalmazott, nem az a fontos, hogy létezik-e egy nagy és egységes szórványstratégia, hanem az, hogy a szórványközösségek „kovászai” megkapják a szükséges támogatást munkájuk végzéséhez.
A képviselő szerint a szórványmentő programok 90-es évekbeli „első generációját” a közösségépítés, a másodikat az intézményépítés, a jelenlegi harmadikat pedig a hálózatépítés jellemzi. Úgy vélte, a „negyedik generációs szórványprogramnak” a gazdaságra kell összpontosítania. „Ha fontos a szórványkérdés a nemzetpolitikában, ennek kell hogy legyen egy gazdasági vetülete is” - jelentette ki Molnár Zsolt.
„Kívülről nem lehet stratégiákat kényszeríteni”
Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség tiszteletbeli elnöke figyelmeztetett arra, hogy kívülről nem lehet mentő stratégiákat rákényszeríteni a szórványközösségekre, mert ezek biztosan nem lesznek sikeresek. Csakis abban lehet támogatni a közösségeket, amit ők maguk akarnak. Gergely István, a csíkszeredai Csibész Alapítvány elnöke úgy fogalmazott, hogy a szórvánnyal való foglalkozás prófétai hozzáállást igényel.
„Az egyéni példaadás a legfontosabb”
Balla Ferenc, a válaszúti Kallós Alapítvány igazgatója is az egyéni példaadást tartotta a legfontosabbnak. „Ha mindenki elvégzi a maga helyén a maga munkáját, akkor van jövő” - állapította meg a mezőségi szórvánnyal foglalkozó szakember. Kallós Zoltán néprajzkutató példáját említette, aki a legsötétebb kommunizmus idején látott neki a mezőségi szórvány gondozásának. Mint említette, a válaszúti magyar szórványközpontban ma olyan tanár is tanítja a gyermekeket, aki maga is a szórványkollégiumban nevelkedett.
MTI
maszol.ro

Beszélgetés Faragó Péter megyei RMDSZ-elnökkel
Elemi fontosságú a minden szintű magyar képviselet
Faragó Péterrel, az RMDSZ Arad megyei szervezetének a közelmúltban megválasztott elnökével az érdekvédelmi szövetség megyei szervezetének az időszerű kérdéseit, jövőbeli terveit taglaljuk.
–Elnök úr, a megválasztása óta eltelt időben sikerült-e mélyrehatóbb betekintést nyernie a megyei szervezet életébe?
– Mivel az elmúlt évben a szervezet ügyvezető elnökeként dolgoztam, alaposan ismertem a vele kapcsolatos kérdéseket. Közöttük meghatározó, elkerülhetetlen, hogy az RMDSZ Arad megyei szervezete vezetőségének, tagjainak a figyelme a 2016-os helyhatósági és parlamenti választásokra összpontosuljon. Ezeken a választásokon ugyanis a megyei szervezetnek biztosítania kell a képviseletet helyi, illetve megyei szinten, majd a parlamenti választások alkalmával országos szinten is. E megmérettetésekre való felkészülés áll a munkánk középpontjában, mert az érdekvédéshez, illetve -érvényesítéshez magyar képviselet szükséges minden szinten. E munkával párhuzamosan, a szervezetben zajlanak a szokásos közösségépítő tevékenységek. Elkezdtük a felkészülést az Aradi Magyar Napokra, amelyeken idén is gazdag, változatos programokat kívánunk szervezni nemcsak Aradon, hanem a megyében is a magyar közösség számára. Az érdekképviselet és -érvényesítés mellett, egyre többet kell foglalkoznunk a gazdasági kérdésekkel is, hiszen az emberek életét a gazdasági helyzet határozza meg. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a polgárok, köztük a magyarok is egy kiszámíthatóbb gazdasági helyzetet igényelnek, ezért az RMDSZ országos vezetősége olyan dokumentumokat fogadott el, amelyek a családpolitikát helyezik előtérbe. E kérdéseknek a hétköznapokba való átültetése folyamatban van.
– Ezek szerint, az RMDSZ-nek kézzelfogható gazdasági kezdeményezései is vannak?
– Természetesen. A nagycsaládok támogatása iránti igényt szem előtt tartva, az RMDSZ javaslatára, a gyermeknevelési támogatást az elmúlt időszakban megduplázták. E téren jó példa lehet előttünk az anyaországi, ahol a nagycsaládok hatalmas kedvezményeket élveznek. Mivel nálunk ilyen kedvezmények még nincsenek, az anyaországi tapasztalatokra alapozva kívánunk a jövőben itthon is a nagycsaládok számára további családtámogató intézkedések meghozatalát megfogalmazni és szorgalmazni.
– A megyében elmaradt tisztújító közgyűléseket hogyan próbálják megszervezni a jövőben?
– Sajnos, van néhány olyan magyarlakta település, ahol tavasszal nem tudtuk megejteni a tisztújítást. E hiányosságokat a nyár folyamán megpróbáljuk pótolni. Ahol ez nem sikerül, ott őszre megbízott vagy kinevezett elnöke lesz a szervezetnek. Már keressük azokat a megfelelő személyeket, akik alkalmasak lennének, illetve elvállalnák e munkát. Sajnos, vannak olyan szórvány-magyar települések is, ahol szervezetten nehéz a tisztújítást megoldani, de ezeken a településeken is kialakítjuk a folyamatos kapcsolat lehetőségét az RMDSZ megyei szervezete és a helyi magyarság között. E kapcsolattartást egy kinevezett elnök is el tudja látni.
– A nyár folyamán zajló falunapok magyar programjait milyen módon támogatja az RMDSZ?
– Tekintve, hogy az RMDSZ nem tud közvetlen segítséget nyújtani a magyar kulturális programok támogatásához, de az olyan önkormányzatokban, ahol polgármesterrel esetleg alpolgármesterrel vagy községi tanácsossal rendelkezik, évek óta jól működő rendszerben támogatunk minden kulturális rendezvényt. Ugyanakkor az Arad Megyei Tanács mellett működő Kulturális Központnál is a közreműködésünkkel a vidéki magyarok sok támogatást nyernek a programjaik lebonyolításához. Mivel e rendszerben az RMDSZ a rendezvények költségeit jelentős mértékben tudja támogatni, örvendünk, amiért kerülnek olyan lelkes emberek, akik vállalják a szervezési munkát. Az idén már lement rendezvények mindegyike sikeres, hasznos volt a magyar közösségek számára, ahol helybeli és környékbeli magyarok együtt, nagyon jól érezték magukat.
– Az utánpótlás-nevelés tekintetében vannak-e új elképzeléseik?
– Az RMDSZ megyei szervezete együttműködik az Arad Magyar Ifjúsági Szervezettel (AMISZ), de a megyében működő összes magyar ifjúsági szervezettel is. Minden törekvésüket támogatjuk, segítséget nyújtunk a rendezvényeikhez, mivel a megyebeli magyar ifjúságot ők tudják leginkább megszólítani.
– Az Aradi Magyar Napok idei rendezvénysorozatáról tud-e részletekkel szolgálni?
– A tíznapos Aradi Magyar Napok rendezvénysorozata szeptember 25-én, pénteken este a gokart-pályán tervezett Edda Művek-koncerttel indul és az október 6-i, az aradi vértanúkról történő megemlékezéssel zárul. Addig is, a megyében folyamatosan zajló kulturális rendezvényekkel párhuzamosan, Aradon szombaton Anna-napi mulatságot szervezünk az RMDSZ-székház udvarán, ahova szeretettel várunk minden olyan magyart, aki néhány kellemes órát kíván a közösségünkben eltölteni.
– A magyarlakta községeknek az idei költségvetése általában szegényes a kormány újfajta leosztási politikája miatt. Ez ellen mit próbál tenni az RMDSZ?
– Valóban, idén a kormány egy új költségvetés leosztási eljárás kikísérletezésével próbálkozik. Az eddigi eredmények alapján azonban elmondható: vannak olyan települések, amelyek nem jártak rosszabbul, mint az elmúlt években, míg a több településből álló, nagyobb lélekszámú községek rendelkezésére sokkal kevesebb pénz áll, ezért türelmetlenül várjuk a költségvetés-kiegészítést. Reméljük, hogy pozitív lesz, ami figyelembe veszi a benyújtott igényeinket, ezért ahol gondok merülnek fel, a kormány megpróbálja orvosolni a helyzetet egy minimális fejlődés eléréséért minden településen.
– Közeleg a tanévkezdés, ezért a magyar gyermekeknek az anyanyelvű oktatási intézmények felé történő irányítása nagyon fontos. Ezt hogyan próbálja az RMDSZ megyei szervezete felkarolni?
– Az RMDSZ a beiratkozások időszakában lebonyolított egy ilyen jellegű kampányt. Augusztus végén kapunk pontos képet a beiratkozásokról. Ha ez meglesz, egy összehangolt kampányt indítunk az RMPSZ, illetve a magyar civilszervezetek közreműködésével, a még bizonytalan szülők meggyőzése érdekében, de szeptember elején is odafigyelünk a minél kevesebb összevont magyar osztály elérése céljából. Abban bízunk, hogy az aradi oktatási államtitkárunk segítségével hatékonyan tudunk fellépni a magyar osztályok összevonása ellen. Az anyanyelvű oktatás gördülékenységének a biztosítása érdekében megpróbálunk a Nagypereg községbeli gyermekek szolgálatába is egy iskolabuszt állítani.
– Köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Bukásra áll az oktatási rendszer
Ellehetetleníti az oktatást a minisztérium újabb leépítésekre vonatkozó rendelete, állítják a tanfelügyelőségek, a tanintézetek vezetői, akik szerint már így is minimumon működnek az oktatási intézmények.
Király András oktatási államtitkár a Krónikának elmondta, hogy az RMDSZ öszszeállított egy jelentést, és a szabadságolások után tárgyalnak majd Sorin Cîmpeanu miniszterrel, megpróbálva enyhíteni a megszorítások mértékét. „Az oktatási minisztérium keze is kötött, európai uniós normákra hivatkozva ezt a keretet irányozta elő a pénzügyminisztérium, a közpénzből élők számát folyamatosan csökkenteni próbálják” – tette hozzá a szakpolitikus. Elmondta, hogy az év elején két ízben is egyeztettek a főtanfelügyelőkkel, a tanfelügyelőségek főkönyvelőivel, majd közölték a sarokszámokat, például városon 14,5-nél kevesebb diákra nem számolhatnak pedagógusállást, 56 gyerek után jár nem didaktikai személyzet, például könyvtáros vagy könyvelő, és 120 diák után lehet takarítót alkalmazni.
A sarokszámok alapján a tanfelügyelőségek az elmúlt hetekben megkapták az átiratot, hogy hány állást kell megszüntetni, és szeptembertől már ez alapján kapják a csökkentett finanszírozást. „A megyék többsége nem fér bele ebbe az új költségvetésbe, Kovászna, Hargita, de több déli megye is különösen nehéz helyzetben van” – ecsetelte Király András. Hangsúlyozta, már rég racionalizálni kellett volna az oktatási hálózatot, ám ez sem egyszerű, mert sok iskolához történelmi múltja, a hagyományai miatt ragaszkodik az adott közösség, miközben a fenntarthatósága veszélybe került. „Amit lehet, azt meg kell menteni, de az összevonások is személyzetcsökkenést eredményeznek” – mondta az államtitkár. Hozzátette, bár a tanügyi törvény előírja, hogy az oktatási hálózat kialakításánál figyelembe kell venni a földrajzi, nyelvi elszigeteltséget, a finanszírozási képlet ezzel nem számol. Az államtitkár rámutatott: mivel az oktatás közügy, az önkormányzatoknak is ki kellene venniük a részüket az iskolák fenntartásából, de minden településen más a helyzet, így más-más megoldásra van szükség. Az azonban biztos, hogy az egymásra mutogatás nem segít, szögezte le Király András.
Nem vált be a fordított elv
Kovászna megyében a minisztérium által előirányzott létszámcsökkenést már az elmúlt tanévre sem sikerült teljesíteni, csak az elvárt karcsúsítás 60–70 százalékát tudták megvalósítani, mondta el lapunknak Kiss Imre. A Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint megkapták a további leépítésekre vonatkozó átiratot, és több elemzést is végeztek, de újabb leépítéssel már nem tudnának dolgozni. „Szeptemberig újra számba veszszük, hogy hány gyerek iratkozik be az óvodákba, hány ötödik vagy kilencedik osztály nem alakul, és valószínű, hogy így néhány állás megszűnik, de semmiképpen nem annyi, amennyit a minisztérium »ránk sózott«” – mondta a főtanfelügyelő. Hangsúlyozta, egyelőre nem közöl számokat, mert nem akar pánikot kelteni, és különben is abban bízik, hogy ezek szeptemberig megváltoznak, hiszen folyamatosan egyeztetnek a minisztériummal és a helyi önkormányzatokkal az ügyben.
Emlékeztetett, hogy amennyire lehetett, már az elmúlt években átszabták a rendszert, a tanügyi törvény pedig előírja, hogy az oktatást minden településen biztosítani kell. Falvakon már nem tudnak további leépítést eszközölni, hiszen jelenleg is negyed- és félállásban dolgozik a nem didaktikai személyzet. Ha pedig az elvárt létszámcsökkentést kizárólag városon hajtanák végre, kénytelenek lennének felére csökkenteni az itteni alkalmazottak számát, mutatott rá.
Kiss Imre a fejkvótarendszert okolta a kialakult helyzetért, rámutatva: a diáklétszám alapján nem lehet finanszírozni a rendszert, az osztályok száma szerint kellene kiszámolni a finanszírozást. „Egy osztályt akkor is ki kell takarítani, ha nem 28, hanem csak 12 gyerek tanul benne. Hiába kötik gyereklétszámhoz a takarítói állásokat” – mutatott rá a probléma lényegére a főtanfelügyelő. Úgy vélte, nem lehet minőségi oktatást szavatolni, ha a finanszírozás fordított elv alapján működik, vagyis előbb a keret adott, és abba be kell férni, nem pedig a feladat nagyságához mérik az összeget.
Bajban a napközik és a bentlakásos iskolák
Hargita megyében a szaktárca rendelete értelmében 161 állást kell szeptember elsejéig megszüntetni, és mivel a kisegítő személyzet száma magasabb az országos átlagnál, ezen a területen várható a csökkentés. Görbe Péter főtanfelügyelő elmondta, az elmúlt időszakban lezajlott elemzések és egyeztetések után a napokban elkezdték értesíteni a tanintézeteket, hogy szeptembertől melyik óvoda, iskola hány állással rendelkezhet, hány oktatói állás lehet, és mekkora lehet az oktatói és a nem oktatói tevékenységű kisegítő személyzet létszáma. Hozzáfűzte, a kereten belül a tanintézetek maguk döntenek, hogy melyik állásról tudnak lemondani. Az oktatói állásokhoz szeptemberig nem kell hozzányúlni, mondta a főtanfelügyelő. Nem zárta ki viszont annak a lehetőségét, hogy ha például egyes kilencedik osztályok nem telnek meg, tanévkezdés után az oktatói szférában is lesz leépítés. Görbe Péter szerint tervezik, hogy az önkormányzatokat is értesítik a kialakult helyzetről, hogy segíthessenek az óvodáknak, iskoláknak, hisz ezek inkább tartoznak az önkormányzathoz, a helyi közösséghez, mint a tanfelügyelőséghez, vélte.
A főtanfelügyelő szerint egyébként az oktatási rendszerben vannak olyan beosztások, amelyek esetében a munka nagysága nem igazolja az állások számát. Ugyanakkor van lehetőség egyes tevékenységek kiszervezésére is, például egy napközi esetében alig néhány banival kerülne többe kintről rendelni az ételt, mint amennyiből a saját konyha állítja elő, hozta fel példaként. Valóban nagy gondot a napközikben, egyes, bentlakással rendelkező szakközépiskolákban és néhány, több épülettel rendelkező iskolában okozna a leépítés, mutatott rá a főtanfelügyelő, aki szerint ezen tanintézetek számára megpróbálnak enyhítést kérni a tárcától.
Hargita megyében 93,5 diákra jut egy oktatói kisegítő személyzeti állás, az országos átlag pedig 125,1 diák. A nem oktatói kisegítő személyzet esetében 43,11 diákra jut egy állás, míg az országos átlag 59,1, sorolta a számokat a főtanfelügyelő, melyek azt mutatják, hogy a székelyföldi megyében összességében több állás van az oktatási rendszerben, mint máshol az országban. „Az elrendelt csökkentéssel sem érnénk el az országos átlagot, de közelebb kerülnénk hozzá” – tette hozzá Görbe Péter, aki szerint ahhoz, hogy szeptember elsejétől működhessen a bérezési rendszer, végre kell hajtaniuk a leépítést.
Sok kicsi sokra megy
Maros megyében jóval kisebb az „érvágás”, Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes szerint a 2015– 2016-os tanévre 8616 állást hagyott jóvá számukra a minisztérium, 79-cel kevesebbet, mint tavaly. „Csökkent a gyereklétszám, és csökkent a jóváhagyott állások száma is” – mutatott rá, hozzátéve, hogy mindenkit megpróbálnak megmenteni, áthelyezni.
Horváth Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Maros megyei elnöke rámutatott: a színvonalas, minőségi oktatáshoz pénz szükségeltetik, és a hiány kezelésére nem a tantestület és a kisegítő személyzet csökkentése a megoldás. „Ez a 79 állás az egész megyére nézve nem óriási szám, ha viszont arra gondolunk, hogy minden évben van egy ilyen csökkentés, akkor az néhány éven belül jelentőssé nő, és sok helyen megérzik majd a tanintézetekben” – fogalmazott az oktatási szakember.
Bihar megyében nagyjából 300 munkahelyet kell beszüntetni tanévkezdésig, tájékoztatta lapunkat Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes, aki szerint mindenhol százalékarányosan kell csökkenteni az állások számát. „Kisegítő személyzet terén már amúgy is rosszul áll Bihar megye, onnan nehéz lesz csökkenteni” – figyelmeztetett a szakember. Elmondta: mindenik iskola megkapta a felszólítást, hogy mennyivel kell csökkentenie a munkahelyek számát, a megoldásról nekik kell dönteni. „Van akinek ez sikerül, van akinek nem” – mondta Kéry.
Bíró Blanka, Pap Melinda, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Tovább csökken a tanügyi állások száma Maros megyében
A tanügyben dolgozók (pedagógusok és kisegítő személyzet egyaránt) minden évben ki vannak téve a létszámcsökkenés okozta stressznek. Maros megyében a 2015–2016-os tanévre összesen 8616 állást hagytak jóvá, ez a szám tavaly 8695 volt. Az idei leépítés alapvetően nem nevezhető drámainak, de a szakemberek szerint a létszámcsökkentés az évek során összeadódik, és éreztetni fogja hatását.
A tanfelügyelőség vezetői azt állítják: megtesznek minden tőlük telhetőt, de úgy tűnik, szélmalomharcot vívnak. A végeredmény: osztályokat kell megszüntetni vagy összevonni, miközben a pedagógusok egyre terheltebbek lesznek.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes elmondta: az állások számát a gyerekek létszámának függvényében állapítják meg, és ahhoz, hogy a tanügyben dolgozók megkaphassák teljes fizetésüket, ehhez a megadott kerethez kell igazodniuk. A tanügyminisztérium a 2015–2016-os tanévben a megyének 8616 állást hagyott jóvá, tavaly ennél 79-cel többet, a 2013–2014-es tanévben pedig 442 állással volt több, mint az idén szeptemberben kezdődő tanévben.
„Csökkent a gyereklétszám és csökkent a jóváhagyott állások száma is” – mutatott rá Illés Ildikó. Hozzátette: mindenkit próbálnak megmenteni, próbálnak áthelyezni. Viszont pontos képet csak szeptember elején alkothatnak, mert még lesznek versenyvizsgák, a meghatározatlan időre szóló állások elosztása is most zajlik, osztályokat vonnak össze, és majd utána leltároznak, viszont az tény: mindenképpen bele kell férniük a megadott keretbe.
A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: azt próbálják kisakkozni, hogy senkit ne kelljen elbocsátani, különösen odafigyelve azokra a pedagógusokra, akik meghatározatlan időre szóló állást töltenek be („titulárisok”), közben pedig a helyettesítő tanári posztokat próbálják csökkenteni.
Horváth Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei elnöke kifejtette: a színvonalas, minőségi oktatáshoz pénz szükségeltetik, és a hiány kezelésére nem a tantestület és a kisegítő személyzet csökkentése a megoldás. „Azt mondom, ez a 79 megszüntetett állás az egész megyére nézve nem egy óriási szám, ha viszont arra gondolunk, hogy minden évben van egy ilyen csökkentés, akkor az néhány éven belül jelentőssé nő, és sok helyen megérzik majd a tanintézetekben” – fogalmazott a szakmai tantestület megyei vezetője. Kérdésünkre, hogy az intézkedés a magyar vagy a román nyelven folyó oktatást befolyásolja-e leginkább, elmondta, nem nemzetiségfüggő dologról van szó, mert ott szűnnek meg állások, ahol csökken a gyereklétszám.
A nagyernyei Apafi Mihály Általános Iskola igazgatója, Hajdó Piroska elmondta: a létszámcsökkentés őket is érinti. A községközpontban tavaly két előkészítő osztály indult, harminc tanulóval, viszont az idén ezeket összevonták, és csak egy első osztály indul. Az Ernyéhez tartozó Székelykálban is elkeserítő a helyzet: a 2014–2015-ös tanévben két párhuzamos osztály működött, 24 tanulóval. Szeptembertől azonban már csak húsz gyerek marad, és egy pedagógus fogja oktatni az előkészítősöket és elemistákat. Ernyében nem kell tanerőt elbocsátani, mert egy tanító nyugdíjba megy, viszont az ősszel induló harmadik osztályban a jelek szerint több mint harminc gyerek lesz, és az igazgató azt reméli, hogy ősszel kapnak még egy tanítót. A székelykáli összevonás sem érinti egyelőre egyik pedagógust sem, mert egyikük óvodában szeretne továbbtanítani. „Nagyon stresszelő ez a helyzet, sosem lehet tudni, hogy ki marad állás nélkül” – foglalta össze az évek óta tartó helyzetet az igazgató.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Szülőföldön magyarul: ősszel várható döntés
Összesen 155 426-an vennék igénybe a Szülőföldön magyarul program támogatásait ebben az évben. Az elmúlt évhez képest 2,1 százalékkal csökkent a támogatást kérők száma: ez 3273 gyermekkel jelent kevesebbet.
Egyébként végéhez közeledik a benyújtott igénylések feldolgozása, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) csíkszeredai központjából nemsokára döntésre terjesztik elő a támogatást kérők jegyzékét – közölte érdeklődésünkre Bartolf Hedvig, a Szülőföldön magyarul program romániai lebonyolítását végző illetékese. Kifejtette, van még néhány tisztázandó kérdés, ezek megoldása után viszont lezárják a program támogatásait igénylők listáját, és előterjesztik ezt támogatási vagy elutasítási javaslataikkal együtt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek. A magyar kormány támogatását folyósító alapkezelő várhatóan az ősz folyamán hoz döntést, az igénylők ezt követően kaphatják meg banki átutalással a támogatásokat. Bár az RMPSZ az igénylések túlnyomó többsége esetében támogatásra javasolja az alapkezelőnek a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásért, illetve hallgatói támogatásért benyújtott igényléseket, olyan eset is van, amikor elutasításra tesznek javaslatot. Bartolf Hedvig rámutatott, ez például akkor fordul elő, ha egy adott településen magyar iskola is van, a szülők mégis román iskolába járatják gyermeküket, ennek ellenére kérvényezik a támogatást. Mint ismeretes, a Szülőföldön magyarul program célja a külhoni magyar oktatásban részt vevő diákok támogatása. Miután a szülők postázták igényléseiket, és miközben az RMPSZ-nél végezték az adatok feldolgozását, hiánypótlás is zajlott: levélben vagy esetenként e-mailben, telefonon is megkeresték azokat, akik nem küldtek be minden szükséges dokumentumot, és felkérték őket a hiányzó iratok pótlására. Bartolf Hedvig közlése szerint elég sok volt a hiányos pályázat, összesen 1600 levelet küldtek ki hiánypótlási felszólítással. Az esetek többségében a szülők beküldték a hiányzó adatokat, de az is előfordult, hogy nem válaszoltak a megkeresésre. Utóbbiakat szintén nem tudják támogatásra javasolni. A 2014/2015-ös tanévre Romániából 153 887 óvodás és iskolás számára igényelték szüleik a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást, és további 1539 egyetemista kérte a hallgatói támogatást – derül ki a statisztikából.
R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár)

RMPSZ: lehetetlen helyzetbe kerülnek a tanintézetek
Állásfoglalásban figyelmeztet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) országos elnöksége a tanügyi munkahelyek újabb csökkentésének veszélyeire.
„A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöksége aggodalmát fejezi ki az elmúlt időszakban kiújult, a tanügyi alkalmazottakat érintő újabb nagymértékű leépítéshullám miatt. Aggodalmaink előzményét az elmúlt tanév során is véghezvitt álláscsökkentés, illetve a tanév közben érvényesített, számos tanintézményünket érintő igazgatóhelyettesi funkció megvonása jelenti” – mutatnak rá a szervezet közleményében.
Ebben kifejtik, a testület határozott véleménye, hogy a rendszertelen, az országos gyereklétszám-átlagot egyedüli szempontként felállító, a felelős közoktatás-politikai gondolkodás legalapvetőbb feltételeit sem teljesítő intézkedéssorozatok fokozatosan ellehetetlenítik tanintézményeink működését, veszélybe sodorják diákjaink, pedagógusaink biztonságát.
„A romániai magyar közoktatási rendszer legnagyobb részét meghatározó magyar többségű megyékben az elmúlt hónapokban közel ötszáz tanügyi munkahely csökkentését irányozta elő a szaktárca, amely indokolatlan, sőt, legtöbb érintett tanintézmény esetében felelőtlen intézkedés” – véleményezik. Kifejtik, meglátásuk szerint teljes mértékben téves és felelőtlen megközelítés az egyes megyékben a tanügyi állások számait az országos gyereklétszám szerint meghatározni, hisz nem hasonlítható össze például egy Hargita megyéhez hasonló megye közoktatási helyzete egy dél-romániai megye iskolahálózatának sajátosságaival.
Az RMPSZ országos elnöksége leszögezi, álláspontjuk szerint a kisegítő- és a nem oktatói személyzet állásainak a számszerű megállapítását az érvényesített gyereklétszám (fejkvóta) szerinti szempontrendszeren túlmutató komplex normatíva kell meghatározza. Úgy gondolják, a „lehetetlenségek politikája” helyett a szaktárcának a felelősségteljes és a lehetőségek megteremtésének közoktatás-politikáját kellene elindítania. „Ennek szellemében minden jogi személyiségű tanintézménynek garantálni kell az egy igazgatóból és egy igazgatóhelyettesből álló operatív vezetőséget, illetve lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tanintézmény szervezeti, szerkezeti, tevékenységi komplexitásától függően további igazgatóhelyettesi funkciók legyenek létrehozhatók” – írják az állásfoglalásban. Ugyanakkor kérik a szaktárca elöljáróit, hogy az álláscsökkentések helyett a közoktatás tartalmi reformjának (a tananyag csökkentésével járó tantervek, valamint a hozzájuk rendelt minőségi és időben kiadott tankönyvek, didaktikai segédanyagok stb.) megvalósítására összpontosítsanak, a tanfelügyelőségek munkatársait pedig arra bátorítják – és támogatásukat fejezik ki ehhez –, hogy a fenntarthatatlan és kivitelezhetetlen csökkentések felelősségét ne vállalják fel, és ésszerűsítési javaslataikat szakmai érvekkel alátámasztva hozzák a szaktárca tudomására.
Székelyhon.ro

A pedagógusszövetség ellenzi a leépítéseket
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége indokolatlannak és felelőtlennek tartja az oktatási minisztérium álláscsökkentésre vonatkozó intézkedését, és arra bátorítja a megyei tanfelügyelőségeket, ne vállalják a kivitelezhetetlen leépítések felelősségét, ésszerűsítési javaslataikat szakmai érvekkel alátámasztva hozzák az oktatási minisztérium tudomására.
A pedagógusszövetség közleményben tiltakozik az állások csökkentése ellen, amely „nem járul hozzá a tárca pénzügyi helyzetének, a megyék béralapjának javulásához, a fejkvóta alapú finanszírozás stabilitását befolyásoló megyei, települési, tanintézményi átlag gyermeklétszám változásához”. A szervezet szerint téves és felelőtlen megközelítés a tanügyi állások számát az országos gyermeklétszám-átlag szerint meghatározni egyes megyékben, mert esetenként változik a földrajzi és demográfiai helyzet, a népsűrűség, a kisebbségi sajátosság. „A romániai magyar közoktatási rendszer legnagyobb részét meghatározó magyar többségű megyékben az elmúlt hónapokban közel ötszáz tanügyi munkahely csökkentését irányozta elő a szaktárca, amely indokolatlan, sőt, legtöbb érintett tanintézmény esetében felelőtlen intéz­kedés” – áll a közleményben. Az RMPSZ országos elnöksége leszögezi: minden jogi személyiségű tanintézménynek garantálni kell az egy igazgatóból és legalább egy igazgatóhelyettesből álló operatív vezetőséget; a kisegítő és nem oktatói személyzet számszerű megállapítását a fejkvóta szerinti szempontrendszeren túlmutató komplex normatívának kell meghatároznia. Kérik a szaktárca elöljáróit, hogy az álláscsökkentések helyett igyekezetüket irányítsák a közoktatás tartalmi reformjának megvalósítására, a tananyag csökkentésével járó tantervek, valamint minőségi és időben kiadott tankönyvek elkészítésére.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiltakoznak a magyar pedagógusok
Nem életképes a kaptafaelv
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége állásfoglalást juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyben a tanügyi munkahelyek újabb csökkentése, a tanintézmények működtetésének fokozatos ellehetetlenítése kapcsán fogalmazta meg véleményét.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Elnöksége komoly aggodalmát fejezi ki az elmúlt időszakban kiújuló, a tanügyi alkalmazottakat érintő újabb nagymértékű leépítéshullám miatt. Aggodalmaink előzményét az elmúlt tanév során is véghezvitt álláscsökkentés, illetve a tanév közben érvényesített, számos tanintézményünket érintő igazgatóhelyettesi funkció megvonása jelenti. Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt években is zajló, a szaktárca által kezdeményezett intézkedések, mint például az, hogy a főtanfelügyelőknek hivatali feladatként határozták meg, hogy mekkora legyen megyei szinten a tanügyi állások száma, nem szolgálja semmilyen formában a közoktatás érdekeit. Nem járul hozzá a tárca pénzügyi helyzetének vagy az érintett megyék béralapjának javulásához, a fejkvóta alapú finanszírozás stabilitását befolyásoló megyei, települési vagy tanintézményi átlaggyermeklétszámok változásához.
Határozott véleményünk, hogy a rendszertelen, az országos gyereklétszámátlagot egyedüli szempontként felállító, a felelős közoktatáspolitikai gondolkodás legalapvetőbb feltételeit sem teljesítő intézkedéssorozatok fokozatosan ellehetetlenítik tanintézményeink működését, veszélybe sodorják diákjaink, pedagógusaink biztonságát.
Ezek következményeként teljes mértékben lehetetlenné válik a romániai (magyar) közoktatási rendszer minőségi oktatási feltételeinek a megtartása, netán javítása. A romániai magyar közoktatási rendszer legnagyobb részét meghatározó magyar többségű megyékben az elmúlt hónapokban közel ötszáz tanügyi munkahely csökkentését irányozta elő a szaktárca, amely indokolatlan, sőt, legtöbb érintett tanintézmény esetében felelőtlen intézkedés. Továbbá úgy értékeljük, hogy figyelembe véve az ország földrajzi és ebből adódó demográfiai helyzetét, népsűrűségi sajátosságait, diszperziós jellegzetességeit, különböző kisebbségi helyzeteit, teljes mértékben téves és felelőtlen megközelítés az egyes megyékben a tanügyi állások számát az országos gyereklétszám szerint meghatározni.
Értékelésünk szerint nem hasonlítható össze egy Hargita megyéhez hasonló megye közoktatási helyzete egy dél-romániai megye iskolahálózatának sajátosságaival, vagy pl. Kovászna megye városi illetőségű átlagos gyermeklétszáma mondjuk Kolozs megye hasonló adataival.
Következésképpen, a tanügyi állások csökkentésére és a vezető funkciók megszüntetésére vonatkozóan az alábbiak szerint foglalunk állást:
– A kisegítő- és a nem oktatószemélyzet állásainak a számszerű megállapítását az érvényesített gyereklétszám (fejkvóta) szerinti szempontrendszeren túlmutató komplex normatíva kell meghatározza. Csak ez szolgálhatja a közoktatási rendszer fő haszonélvezőjének, a gyermeknek az oktatási- nevelési érdekeit, biztonságát.
– A biztonságos, eredményes és minőségi oktatás és nevelés feltételeinek a megteremtése érdekében úgy gondoljuk, hogy a szaktárcának fel kell hagynia a "lehetetlenségek politikájával", a felelősségteljes és a lehetőségek megteremtésének a közoktatás-politikáját kellene elindítania. Ennek szellemében minden jogi személyiségű tanintézménynek garantálni kell az egy igazgatóból és egy igazgatóhelyettesből álló operatív vezetőséget, illetve lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tanintézmény szervezeti, szerkezeti, tevékenységi komplexitásától függően további igazgatóhelyettesi funkciók legyenek létrehozhatók.
– Kérjük a szaktárca elöljáróit, hogy az álláscsökkentések helyett az ésszerűsítést követő igyekezetüket a közoktatás tartalmi reformjának (a tananyag csökkentésével járó tantervek, valamint a hozzájuk rendelt minőségi és időben kiadott tankönyvek, didaktikai segédanyagok stb.) megvalósítására irányítsák.
– A tanfelügyelőségek munkatársait bátorítjuk arra, és támogatjuk őket abban, hogy a fenntarthatatlan és kivitelezhetetlen csökkentések felelősségét ne vállalják fel, és ésszerűsítési javaslataikat szakmai érvekkel alátámasztva hozzák a szaktárca tudomására.
Az RMPSZ Országos Elnöksége
Népújság (Marosvásárhely)

Bérvisszatartással zsarol a tanügyminisztérium?
Minden bizonnyal késni fog Hargita megyében a tanügyi alkalmazottak augusztusi bére, az oktatási minisztérium ugyanis nem hagyta jóvá a tanfelügyelőség által igényelt összeg kiutalását, amíg a tanintézetek nem hajtják végre az elrendelt leépítéseket.
A döntés azonban nemcsak azokat az iskolákat, óvodákat érinti, ahol létszámcsökkentést kell végrehajtani, hanem a megye minden tanintézetének alkalmazottját, erről a tanfelügyelőség e-mailben értesítette az intézményeket – tudtuk meg egy neve elhallgatását kérő Hargita megyei pedagógustól. Görbe Péter főtanfelügyelő lapunknak megerősítette, hogy „az oktatási tárca valóban szigorított, ezért előfordulhat, hogy késni fog a tanügyi rendszerben dolgozók augusztusi bérének kiadása”.
Módosította a minisztérium az informatikai rendszert
A főtanfelügyelő kifejtette: egy közös informatikai adatbázisban szerepel, hogy a megyében hány tanügyi alkalmazott van, illetve számukra havonta mekkora bérkeretet kell biztosítania a minisztériumnak. A tanintézetek augusztusban a megszokott módon feltöltötték bérigényüket a nyilvántartásba, a tanfelügyelőség azonban nem tudta ezt jóváhagyni, mivel a szaktárca úgy módosította az informatikai rendszert, hogy nem volt erre lehetőség.
A jóváhagyást lehetővé tevő gomb helyett a minisztérium üzenete szerepelt az oldalon, miszerint a feltöltött adatok alapján a megye már nem fér be a korábban megadott sarokszámokba – azaz a megengedettnél több alkalmazott szerepel az adatbázisban –, ezt pedig korrigálniuk kell, addig nem tudják utalni a béreket. Görbe Péter rámutatott: utánajártak a problémának, és kiderítették, hogy több, a nyár folyamán nem fizetett, de a nyilvántartásban még szereplő órabéres állás miatt jelzett többletet a rendszer, ennek megoldása pedig már folyamatban van.
Még tárgyalnak a leépítésről
A főtanfelügyelő közölte: a tanintézeteknek keddtől kell feltölteniük az informatikai rendszerbe a tisztségek listáját, amelynek már alkalmazkodnia kell a szeptember elsejétől kötelező érvényű leépítéshez – vagyis törölni kell a megszüntetett állásokat –, ez alapján számolják ki és utalják ugyanis a béreket. Ez azért lehet problémás, mert több tanintézettel még mindig zajlanak a tárgyalások a létszámcsökkentésről.
Az oktatási minisztérium már augusztusban elrendelte, hogy Hargita megyében szeptemberig 161 állást kell megszüntetni: az érintett tanintézeteknek a diáklétszám, illetve a minisztérium által jóváhagyott sarokszámok alapján kell végrehajtania az elbocsátásokat. A megszabott keretbe 89 óvoda, illetve iskola nem fért bele, több tanintézetben ugyanakkor már tavaly leépítéseket kellett végrehajtani. Görbe Péter rámutatott: tizenhat oktatási intézmény még nem közölte, hogyan oldja meg a problémát, erről az igazgatókkal a napokban egyeztetnek. Hozzátette: az oktatási tárcához küldött folyamodványban beszámolt az eddigi eredményekről, emellett pedig azt is közölte, hogy a leépítés milyen helyzetet teremt.
Kovászna megyében még nincs gond
Görbe Péter elmondása szerint a bérek kiutalását nemcsak náluk, hanem más megyében is odázzák az intézkedés végrehajtásáig. Ennek ellenére a Kovászna megyei tanfelügyelőséget még nem értesítette az oktatási minisztérium arról, hogy nem utalják a fizetéseket, amíg nem hajtják végre a leépítéseket – tájékoztatta lapunkat Kiss Imre.
A főtanfelügyelő úgy véli: elképzelhető, hogy a dokumentum késve fut be, de elmondása szerint ha ez megtörténik, azonnal lépnek, és tájékoztatják a szaktárcát, hogy a speciális helyzetekben levő iskolákban kivitelezhetetlen a leépítés, és a tanfelügyelőség továbbra is kitart emellett. Kiss Imre elmondta: az ügyben egyeztettek a tanintézetek igazgatóival, ennek eredményeit kedden összesítik, illetve hozzák nyilvánosságra.
A tanfelügyelőséget az önkormányzat is támogatja. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nemrég lapunknak úgy nyilatkozott: elsősorban a helyi román tannyelvű oktatást sújtaná a leépítés, hiszen a lakónegyedekben már most is csak az előírtnál kisebb létszámmal tudják fenntartani ezeket az osztályokat.
Háromszéken 133 állás megszüntetését rendelte el a szaktárca, azonban az oktatási szakemberek és az önkormányzati vezetők is úgy vélik, ez nem valósítható meg, mert az elmúlt években már végrehajtottak minden lehetséges átszervezést, karcsúsítást. A leépítési kvóta egy részét emiatt úgy próbálják teljesíteni, hogy nem bocsátanak el senkit, hanem a betöltetlen állásokat szüntetik meg. Kiss Imre hangsúlyozta: az átszervezések nem befolyásolhatják egyetlen tanintézet működését sem, ennek érdekében nem módosították a háromszéki iskolahálózatot, nem szüntettek meg, és nem vontak össze egyetlen osztályt sem.
RMPSZ: ellehetetlenítik a tanintézetek működését
A leépítés ügyében állásfoglalást bocsátott ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), amely szerint az intézkedés semmilyen formában nem szolgálja a közoktatás érdekeit, és a szaktárca pénzügyi helyzetének, valamint az érintett megyék béralapjának javulásához sem vezet.
Az RMPSZ kifogásolja, hogy a létszámcsökkentés egyedüli szempontja az országos gyermeklétszámátlag, az intézkedés ugyanakkor szerintük ellehetetleníti a tanintézetek működését, és veszélybe sodorja a diákok és a pedagógusok biztonságát. „A biztonságos, eredményes és minőségi oktatás feltételeinek megteremtése érdekében a szaktárcának fel kell hagynia »a lehetetlenségek politikájával«” – olvasható az állásfoglalásban.
Az RMPSZ arra kéri a minisztériumot, hogy a létszámcsökkentés helyett „az észszerűsítést követő igyekezetüket a közoktatás tartalmi reformjának megvalósítására” irányítsa. A tanfelügyelőségeket pedig támogatják, hogy „a fenntarthatatlan és kivitelezhetetlen csökkentések felelősségét ne vállalják fel”.
Bíró Blanka, R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár)

Sikeres III. Néptánctalálkozó Ágyán
Országos EMKE-díj Erdős Mártának
Szombaton délután szervezték meg a III. Ágyai Néptáctalálkozót. Programja 16 órakor a helybeli iskolában a vendégek, a fellépő Néptánccsoportok fogadásával indult, majd 17 órától a főutcán összegyűlt tapsoló tömeg közepette vonult végig a népviseletbe öltözött fiatalok menete. Élen az óvodásokat felvezető Zsóri Hortenzia és Péter Patrik haladt, a hosszú menet végén a nt. Dénes József nagyzerindi lelkipásztor által irányított zenekar indulóinak a ritmusára lépve. Miután a központi útkereszteződésben csoportonként körcsárdást, majd forgóst jártak, a tömeg kíséretében bevonultak a kultúrotthonba. A nagytermet zsúfolásig megtöltő közönséget Kiss. P. Anikó iskolaigazgató köszöntötte, örömének adott hangot, amiért a helybeli pedagógusok és iskolások hathatós közreműködésével III. alkalommal is megszervezhették a néptánctalálkozót. Mindenkinek jó szórakozást kívánt, majd átadta a szót Erdős Bálint polgármesternek. A község első embere szeretettel üdvözölte a megjelenteket, örömét fejezte ki, amiért Ágya egy szép hagyomány házigazdája lehet, ami nem jöhetett volna létre Szintye Község Polgármesteri Hivatala és Tanácsa, az RMDSZ Arad megyei szervezete, az Arad Megyei Tanács Kulturális Központjának az anyagi támogatása, illetve sok szervező és segítő támogatása nélkül. Miután név szerint üdvözölte Sipos György megyei tanácsost, Péró Tamás RMDSZ ügyvezető elnököt, Matekovits Mihályt és feleségét, Máriát, valamint Lucian Flueraş alpolgármestert – aki egyben a szintyei román néptánccsoportot is képviseli, amely, sajnos nem tudott eljönni – mindnyájuknak jó szórakozást kívánt. Magyarul elmondott köszöntőjét románul is megismételte.
A továbbiakban a fő szervező, Erdős Márta a néptánctalálkozók megszervezésének a motivációját ecsetelte, kiemelve: összefogással, ápolni az anyanyelvű kultúránkat a néptánc, a népi gyermekjátékok területén. Ezt követően köszöntötte a fellépő tánccsoportokat és vezetőiket, nő tagjaiknak egy-egy szál virággal, a férfiaknak egy-egy üveg borral kedveskedtek. A megajándékozottak között volt Nagy Rozália és Haász Endre, az ágyai Tőzike néptánccsoport koreográfusai, valamint Matekovits Mihály megyei RMPSZ és Matekovits Mária megyei EMKE elnök is. Matekovits Mária, az EMKE Arad megyei elnöke ismertette az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos elnökségének áprilisi határozatát, miszerint az idei EMKE Díjat Erdős Mártának ítélik oda, az ágyai iskolában zajló közművelődési élet előmozdításáért, a helybeli Tőzike néptánccsoport megalapításáért, vezetéséért. E díjat a megyében évente 1-2, arra érdemes személyiség kaphatja meg. Átadva a díjat gratulált, további hatékony, kultúraszervező munkát kívánt neki. A díjjal együtt átadta a megjelenés előtt álló, Hídverés című kötetét is, ami ugyancsak az anyanyelvű közművelődési élet egy vidéki szeletét fogja át. A kitüntetett meghatódva mondott köszönetet, fogadta a gratulációkkal járó virágcsokrokat, köztük Erdős Bálint polgármesterét.
Színes program
A műsorvezető Kiss Evelin házigazdaként az ágyai óvodások Almaszüret című népi játékát konferálta be, amit Hadi Tünde óvónő tanított be. Ezt követően a simonyifalvi Leveles néptánccsoport 6 párjának Péter Anikó és Bablina Norbert vezetésével, Farkas Tamás koreográfiájával előadott szatmári, magyapalatkai táncainak tapsolt a közönség. Utánuk a majláthfalvi Százszorszép tánccsoport Halál Endre vezetésével, Bagi Ferenc és Orbán László koreográfiájára lendületes délalföldi táncot adott elő. Hotăran Bernadett kisiskolás Borsos-Laczkó Vilmos orgonakíséretével magyar népdalokat énekelt. Az ágyai kisiskolások gyermekjátékokatz mutattak be, a kisperegi Napraforgó tánccsoport Zámbori Renáta koreográfiájára délalföldi táncot adott elő, vastaps közepette. Az ágyai Tőzike néptánccsoport 5 párja Erdős Márta vezetésével, Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára, nagy tetszés közepette adta elő délalföldi táncát. Utánuk a nagyzerindi Kisibolya néptánccsoport, Kiss Csilla vezetésével, ifj. Szilágyi András koreográfiájára mosolyogva, jókedvűen adta elő szigetközi táncát. Hotăran Bernadettnek, Borsos-Laczkó Vilmos közreműködésével előadott újabb népdalai után a kisperegi Napraforgó méhkeréki román táncai emelték a tetszésindexet. A nagyzerindi Ibolya tánccsoport felszabadultan előadott békési szlovák táncai élményszámba mentek. Hotăran Bernadett újabb népdalait követően az ugyancsak nagyzerindi Kékibolya menyecske csoport 10 tagjának délalföldi táncai bizonyították a 45 fős zerindi küldöttség csúcsformáját. A III. Ágyai Néptánctalálkozó végét, csattanóját képezte a helybeli Tőzike tánccsoport 5 párja által igényesen kidolgozott koreográfiájára bemutatott szatmári tánca, amit szűnni nem akaró tapssal jutalmazott a közönség. Miután a fellépők és a meghívottak Székely Éva és férje, Attila jóvoltából elfogyasztották az ízletes birka-, illetve sertéspörköltet, 20 órától a nagyváradi MM Pódium Színház művészei, Molnár Júlia és Meleg Attila A bugaci határon címmel előadott, sok humorral fűszerezett nótaesten szórakoztatták a közönséget, amelynek némely férfi tagjai a nézőtéren táncra is csábította a művésznő.
Köszönet
A III. Ágyai Néptánctalálkozó a fiatalok számára késő éjszakáig tartott diszkóval zárult. A rendezvány sikeréért köszönet jár a Szintyei Polgármesteri Hivatalnak és a községi tanácsnak, az RMDSZ Arad megyei szervezetének, az Arad Megyei Tanács Kulturális Központjának anyagi támogatásáért, illetve a szervezésben és a vendégek ellátásában kiemelkedően közreműködött pedagógusoknak, minden segítőnek.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar iskolák tanévnyitója: összefogás, munka és hit
Újra birtokba vették a kollégisták a Farkas utcai református templomot
Két tanévnyitó helyszíne volt a hétvégén a kolozsvári Farkas utcai református templom: szombat délelőtt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szervezte meg országos tanévnyitó ünnepségét, majd vasárnap délután a Kolozsvári Református Kollégium nyitotta itt meg idei tanévét.
Az RMPSZ tavaly indította útra azt a hagyományteremtő „szándékát”, miszerint a hivatalos tanévnyitók előtt egy-egy településen megszervezi a magyar iskolák országos tanévnyitóját, amelyen az erdélyi megyék pedagógusai vesznek részt. Az idei ünnepségen felszólaló oktatási szakemberek és politikusok nem hallgatták el azt a tényt, miszerint a romániai közoktatás több akut problémával küzd, ennek ellenére a beszédek végkicsengése pozitív volt: összefogásra, hittel és reménnyel végzett munkára buzdítottak. Az erdélyi magyar iskolák többségének tanévnyitó ünnepségét ma délelőtt tartják az iskolákban, illetve templomokban.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar tanévnyitó
Kelemen átvilágította az oktatást
Szombaton tartották Kolozsváron a Magyar Iskolák Országos Tanévnyitó Ünnepségét. Az eseményt, amelyen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is felszólalt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és az Erdélyi Református Egyházkerület szervezte a Farkas utcai templomban.
„Az erdélyi magyarság számára az oktatás létkérdés, ezért az elkövetkezőkben is ennek megfelelően fogunk ehhez viszonyulni. Akkor is, amikor a szórványban élő közösségek oktatásáról beszélünk, akkor is, amikor a szórványból a tömbvidékekre elvitt gyerekekről beszélünk, és ezáltal osztályok szűnnek meg, és veszélybe kerül az anyanyelvi oktatás léte, és akkor is, amikor tankönyvekkel akarjuk ellátni minden egyes magyar közösség oktatási intézményét” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök, utalva a Szász Jenő-féle „gyöngyhalász”-programra.
Kelemen a román oktatási rendszer nagy hibáját a központosításban látja: a kormányzati döntések „nem tudnak, vagy nem akarnak tekintettel lenni a különböző megyék, régiók adottságaira”. Emiatt vannak az átgondolatlan leépítések, ezért szüntetnek meg aligazgatói tisztségeket. Bejelentette, az elmúlt másfél évben az RMDSZ Oktatási Főosztálya, együttműködésben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével, elkészített egy átfogó és alapos elemzést arra vonatkozóan, hogy a következő tíz évben az oktatás területén milyen változásokra lehet számítani, és milyen döntéseket kell meghozni.
„A nehéz és kiszámíthatatlan idők ellenére is vannak sikereink: holnap Margittán a Horváth János Elméleti Líceum új épületét adjuk át. Ennek az oktatási intézménynek a létrejötte közösségi akarat és összefogás eredménye, néhány év alatt pedig új iskolaépületet is sikerült építeni. Ez csak egyetlen a jó példák sorából” – mondta a tanévnyitón az RMDSZ elnöke.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyar állami kitüntetések példamutató munkákért
Magyar állami kitüntetéseket adtak át kedden délután Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, melyeket Áder János köztársasági elnök adományozott a Magyar Állami Ünnep alkalmából.
Zsigmond Barna Pál főkonzul arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki tegye a dolgát. Nehéz időket élünk, és összefogásra van szükség, de a megoldást ne csak kívülről várjuk, mert a megoldás bennünk is van. Mindenki tegye a dolgát, mert akkor a közösség felvirágzik, és így tudunk egyről a kettőre jutni, előre menni. „Mi most azért vagyunk itt, mert büszkék vagyunk arra, hogy van egy évezredes magyar kultúránk, vannak olyan személyiségeink, akik ezt a kultúrát viszik előre, ki-ki a maga sorsa, rendeltetése szerint, ki az oktatásban, ki a lelki életben, ki a gazdasági életben, ki a tájékoztatás világában, de mindenki teszi a dolgát, és a magyar kultúrát, a magyar nyelvet szolgálja. Akkor van magyar megmaradás a Kárpát-medencében, ha vannak olyan személyiségeink, akik példát tudnak mutatni” – mondta el a főkonzul.
Az erdélyi magyar nyelvű oktatás és nevelés számos területén végzett, fáradhatatlan és nélkülözhetetlen tevékenysége, valamint a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza létrehozása érdekében végzett példaadó munkája elismeréseként Burus Siklódi Botond a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.
Burus Siklódi Botond alapelve a minőség, a hitelesség és a tisztesség jegyében dolgozni nemzeti közösségünkért – hangzott el a laudációban, melyet Szarka Gábor konzul olvasott fel. „Emberi értékei, magatartása is példaértékű. A szakmai tudás és tájékozottság jellemző minden általa irányított területen. Munkabírása, pontossága közismert. Szolgálatra állította be életét, amelyet hivatástudattal teljesít.” Burus-Siklódi Botond kémia-fizika szakos tanár, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. 1983-1991 között a Maros megyei dicsőszentmártoni általános iskolában tanított, majd tevékenységét Hargita megyében folytatta. A Megyei Pedagógusok Háza igazgatójává való kinevezése után alkotta meg életművét, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házát. Burus Siklódi Botond a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) elnökének tanácsosa, majd főtitkára lett. A Székelyföldi Területi Oktatási Központ vezetője, és a Bolyai Nyári Akadémia programmenedzsereként nélkülözhetetlen embere lett a pedagógusok szövetségének. 2011-ben az RMPSZ tisztújító közgyűlése elnökévé választotta, amelyet 2015-ben is megerősített újabb négy esztendőre. Elnökként a szövetség munkáját a magyar tannyelvű oktatás és nevelés hatékonyabbá tétele és minőségi fejlesztése érdekében szervezi és irányítja. A kitüntetett az Apáczai Csere János Pedagógus Ház létrejöttéről beszélt, majd köszönetet mondott a magyar kormánynak, családjának, mentorainak és munkatársainak. „Nehéz elfogultság nélkül erről a munkáról beszélnem. Számomra különös jelentőséggel bír az oktatás, nevelés, mert generációkon át valahol összenőtt velem, a családommal, a közeli és távoli múltunkkal” – fogalmazott.
Székelyföldi díjazottak
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült Feszt György, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezető professzora és Jakab Sámuel, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar nyárádszeredai levelező tagozatának vezetője, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át Baricz Lajos szentszéki tanácsos, marosszentgyörgyi lelkész, Bodolai Gyöngyi újságíró, szerkesztő (Népújság), valamint a Magyar Arany Érdemkeresztet Hegedűs Ferenc kézdivásárhelyi vállalkozó.
A csíkszeredai Lázár Házban tartott esemény ünnepélyességét a Codex együttes és a marosszentgyörgyi énekesek, zenészek, valamint Kosztándi Zsolt színész szavalata emelte.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Megtartja vezetőit a Sapientia Alapítvány
Megerősítette tisztségükben a Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagjait az alapítók közgyűlése – közölte lapunkkal az erdélyi magyar egyetemet létrehozó alapítvány. A kuratórium elnöke további négy évre Kató Béla református püspök maradt.
A Sapientia Alapítvány kolozsvári székhelyén megtartott közgyűlésen az alapítók megerősítették tisztségükben a 2013 októberében megválasztott kuratórium tagjait is.
Így Brendus Réka, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese, Csenteri András Levente, a Combridge Kft. vezérigazgatója, Daradics Kinga Ágnes, a Mol Románia ügyvezető igazgatója, Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója, Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője és Jakab Ilona, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója is marad a testületben.
Továbbá Kállay Péter, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gazdasági vezetője, Kun Imre Zoltán orvos, egyetemi tanár, Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, Szilágyi Éva, a szatmárnémeti Református Kollégium igazgatója és Szilágyi Pál, a Sapientia EMTE volt rektora egészíti ki a kuratórium tagságát.
Mint ismeretes, 2000. április 14-én az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezetője által Kolozsváron létrehozott Sapientia Alapítvány kuratóriuma határozta el az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítását kolozsvári központtal három erdélyi városban, Csíkszeredában, Kolozsváron és Marosvásárhelyen létesülő karokkal.
A Sapientia Alapítvány kolozsvári székhelyén megtartott közgyűlésen az alapítók megerősítették tisztségükben a 2013 októberében megválasztott kuratórium tagjait is.
Így Brendus Réka, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese, Csenteri András Levente, a Combridge Kft. vezérigazgatója, Daradics Kinga Ágnes, a Mol Románia ügyvezető igazgatója, Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója, Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője és Jakab Ilona, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója is marad a testületben.
Továbbá Kállay Péter, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gazdasági vezetője, Kun Imre Zoltán orvos, egyetemi tanár, Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, Szilágyi Éva, a szatmárnémeti Református Kollégium igazgatója és Szilágyi Pál, a Sapientia EMTE volt rektora egészíti ki a kuratórium tagságát.
Mint ismeretes, 2000. április 14-én az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezetője által Kolozsváron létrehozott Sapientia Alapítvány kuratóriuma határozta el az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítását kolozsvári központtal három erdélyi városban, Csíkszeredában, Kolozsváron és Marosvásárhelyen létesülő karokkal.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Külhoni köznevelési programokat támogat az EMMI
Mintegy nyolcvan millió forintot fordít a külhoni magyar nyelvű köznevelés megerősítését célzó programokra ebben a tanévben a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), amely ugyanakkor sajátos nevelési igényű határon túli diákok számára is kiírt pályázatot.
A tárca köznevelésért felelős államtitkára a napokban hozott döntést öt, az EMMI és a Balassi Intézet által közösen meghirdetett pályázatról; a 78,5 millió forintos összkeret csaknem harmadát, közel 25 millió forintot erdélyi magyar szervezetek, oktatási intézmények nyerték el.
Az EMMI tájékoztatása szerint a szülőföldön megrendezésre kerülő évközi pedagógus továbbképzések megszervezésének támogatására kiírt meghívásos pályázaton 13 szervezet kapott összesen 21 millió forintos támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) 7,1 milliót.
A Kárpát-medencében és a nyugati szórványban a helyi igények szerint megírt tankönyvek, kiegészítő kiadványok, szakfolyóiratok, online folyóiratok, tantervek előkészítésére, kiadására kiírt meghívásos pályázaton kilenc szervezet részesült összesen 20, közülük az RMPSZ 5,7 millió forintban.
A Magyarországgal szomszédos államok területén a magyar anyanyelv fejlesztése céljából megrendezendő anyanyelvi szaktáborok támogatására kiírt nyílt közoktatási pályázatra 68 pályázat érkezett, ebből 58 pályázó részesült összesen 16 millió forintos támogatásban, míg az úgynevezett nyugati – kizárólag európai – szórványterületen szervezett táborok költségeire három szervezet osztozott a 2 millió forintos támogatásban. Ebben a kategóriában 24 erdélyi szervezet, alapítvány kapott finanszírozást, köztük például a Teleki-Szováta Alapítvány történelmi, környezetvédelmi, helyismereti, valamint faragótábora összesen 1,2 milliót.
Az anyanyelven zajló tanulmányi versenyek lebonyolítására meghirdetett pályázatra a 97 pályázó közül 74 szervezet kapott támogatást a rendelkezésre álló 19,5 millió forintos keretből a programok megvalósításához. A sikeresen pályázó 19 erdélyi szervezet közül a vágási Márton Áron Egyesület fizikaverseny, a temesvári Bartók Béla Alapítvány az Erdélyi Magyar Matematikaverseny temesvári országos döntőjének, míg a kolozsvári EmpirX Egyesület a Mindennapok Fizikája csapatverseny megszervezésésre kapott egyenként 400 ezer forintot.
Ezzel egy időben az EMMI a Balassi Intézettel közösen pályázatot hirdet magyarországi közoktatási intézményekben tanuló, sajátos nevelési igényű külhoni magyar diákok ösztöndíjának biztosítására a 2015/2016-os tanévre. (Sajátos nevelési igényű a testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos gyermek). Az iskolások és óvodások havi 10 ezer forintos ösztöndíjat kaphatnak, a nyertesek a tanév végéig fejenként összesen 100 ezer forinthoz juthatnak. Az érdeklődők október 25-ig jelentkezhetnek, részletek a www.kormany.hu oldalon.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro

Földrajzi monográfia a Kálma-hegy alatti faluról (Sepsiszentkirály múltja és jelene)
Ritka, hogy egy hegytetőről huszonkilenc templom tornyát láthassuk, minden udvarnak dísze legyen egy-két diófa, tucatnyi jeles személyiség szülőfalujaként említhessünk egy alig néhány száz lelkes települést. Sepsiszentkirályról mindez elmondható, és immár el is olvasható Komán László augusztusban megjelent, tegnap Sepsiszentgyörgyön a Kós Károly Szakközépiskola dísztermében bemutatott falumonográfiájában. A sepsiszentgyörgyi földrajztanár könyvét Péter Sándor, a kézirat lektora méltatta.
Bár a szerző földrajzi monográfiának nevezi a száztíz oldalas könyvet, jóval több annál, kitér a falu történelmére, a lakosság nemzetiségi, vallási összetételére, a gazdasági tevékenységekre, hagyományokra, bemutatja a régi házakat, templomokat, emléktáblákat és emlékműveket, Sepsiszentkirály neves szülötteit és kortárs személyiségeit. Többek között innen származott Vida Dániel 1848-as honvédőrnagy, Ágh István (1709–1786) unitárius püspök, Vitéz Sebestyén András I. világháborús kitüntetett huszár, aki 1923-ban családjával és néhány falustársával, köztük a szerző nagymamájával a bukovinai Andrásfalváról Sepsiszentkirályba telepedett, és itt újra meghonosították a katolikus vallást.
Péter Sándor kiemelte a kiadvány nyelvi tisztaságát, és hangsúlyozta: a lelkesedés, ahogy az augusztusi szentkirályi könyvbemutatón a falu fogadta a monográfiát, jelzi, szükség volt megírni a település múltját és jelenét. Megemlítette, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége arra biztatja a tanítókat, tanárokat, írják meg településük, iskolájuk történetét, neves személyiségek életét, mert „a szó elszáll, csak az írás az, ami megmarad”. Ezt vallja Komán László is az önköltségen kiadott monográfia előszavában: „Az a célom, hogy megörökítsem a jelent és a múltnak azt a részét, amire még emlékszünk, hogy összegyűjtsem, ami szétszórva még fellelhető a jövő nemzedék számára.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pedagógusnap, könyvbemutatóval
Biztos pilléreken tudni életünk hídját
Kedden az Aradi Magyar Napok programjának a részeként, 17 órától a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád termében szervezték meg a Magyar Pedagógusok Napját, amelyen részt vettek a megye legtöbb magyar tannyelvű iskoláiban dolgozó tanárok, tanítók, de óvónők is. Az egybegyűlteket Váci Mihály idézetből kiindulva köszöntötte Kiss Anna, az RMPSZ Arad megyei titkára, név szerint megemlítve Bognár Levente aradi alpolgármestert, Faragó Péter RMDSZ megyei elnököt, Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelőt, valamint Matekovits Mihály RMPSZ megyei elnököt.
Köszöntők, előadások
Köszöntőjét követően Bognár Levente: anyanyelvű oktatásunk piramisának a csúcsa Aradon van ugyan, de a jó működéshez a piramis alapjaitól kezdve, mindenkinek hozzá kell járulnia. A pedagógusok munkája a magyar gyermekekbe táplálni az anyanyelvű kultúrával együtt, az identitás tudatot is. E munkáért mindnyájuknak köszönetet mondott, beszédét abban a reményben zárta, hogy a rendszer csiszolásával, talán majd oda is eljutunk, hogy ne csak évente egyszer, szóban ismerjék el a pedagógusok áldozatos, jövőépítő munkáját.
Pellegríni Miklós helyettes főtanfelügyelő üdvözlőjét követően arról a bensőséges, családias viszonyról beszélt, ami a megyebeli magyar pedagógusok között alakult ki. Amint kifejtette, a pedagógusok bármiről is beszélhetnek, de legfontosabb, amikor az osztályában mindnyájan szembesülnek a rájuk bízott diákokkal. Akkor derül ki, mennyit ér az eddigi munkája, a továbbképzésen szerzett újabb tapasztalatok, oktatási módszerek. Éppen ezért, elemi fontosságúnak tartja a pedagógusok továbbképzését, a maguk által választott módon vagy irányba. Erre kiválóan alkalmas a Bolyai Nyári Akadémia és az intézményei. Az is nagyon fontos, hogy e továbbképzésen szerzett tapasztalatokat, új oktatási módszereket meg kell osztani a kollégákkal, a barátokkal, hogy minél több emberre sugározzon ki a jobbító hatásuk. Mert azok előbb vagy utóbb eljutnak a diákokhoz is.
Az RMPSZ Arad megyei alelnöke, Rogoz Marianna a továbbképzésen vagy nyári programokban részt vett pedagógusokat felkérte tapasztalataik, élményeik megosztására. Felszólaltak: Farkas Éva óvónő – akinek az előadása végén a Kincskereső óvoda két kicsinye kellemes háttérzenére, bájos jeleneteket adott elő a szeretet jegyében, Péter Dalma tanítónő Simonyifalváról, Szabó László tanár, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskolából, Molnár Andrea tanár a nagyzerindi Tabajdi Károly, illetve az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola képviseletében, Valter Zsuzsa tanítónő a zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskolából, Pál Mária tanár, a Csiky Gergely Főgimnáziumból, Péter András tanár a Nagyiratosi Általános Iskolából. Módi Kinga – vallástanár az Ágyai Olosz Lajos Általános Iskolában – egy igen dinamikus, interaktív játékba vonta be a pedagógusokat. Előadásaikban mindnyájan a továbbképzések hasznosságára, az azokon való részvétel fontosságára hívták fel a figyelmet. Matekovit Mihály RMPSZ megyei elnök köszönetet mondott az előadásokért, majd kifejtette: úgy érzi, a pedagógusszövetség vezetéséhez fiatalabb, dinamikusabb emberre van szükség, ezért a hamarosan esedékes RMPSZ tisztújító közgyűlésen nem kíván indulni. Hozzászólása végén felkérte Faragó Péter RMDSZ megyei elnököt, a pedagógus-fórum lezárására. Az elnök üdvözlő szavait követően köszönetet mondott az RMPSZ vezetőségének a Pedagógus Nap megszervezéséért, ugyanakkor a pedagógusoknak is megköszönte az egész éves odaadó munkát, amit a jövő magyar generációjának a neveléséért fejtenek ki. További kitartást, jó egészséget kívánt áldásos munkájukhoz. Zárszavában még felhívta a figyelmet az október elsején megnyíló Ereklye-múzeumra, ahova nemcsak a pedagógusokat, hanem a diákokat is várják. Ugyanakkor meghívott mindenkit az október 6-i megemlékezésekre is.
Matekovitsné Korodi Mária: Hídverés
Amikor a könyvbemutató előtt megnyíltak a díszterem kinyitható térelválasztó falai, a bent lévők meglepődtek, mekkora tömeg gyűlt össze a terem másik részében. Az alaposan megszaporodott közönséget előbb Fall Ilona színművész lepte meg az Elindultam szép hazámból kezdető énekkel, majd Matekovits Mihály köszöntötte az egybegyűlteket. A pedagógusnap második részében könyvbemutatóra kerül sor – Matekovitsné Korodi Mária Hídverés című könyvét mutatták be. A könyv ismertetésére felkért Ujj János történész, újságíró előrebocsátotta: miután a Hídverést átlapozta, egy nagyon szépen elrendezett, ízlésesen összeállított, remekül megírt művet ismert meg. A tartalom egy nagyon logikusan felépített önértékelés, egy lírai hangvételű életrajz, ami végigkísér egy 6 évtizedes életpályát. Annak a szerző remek szimbólumot, a hidat választotta, ami összeköt folyópartokat, szakadékok partjait, de összeköthet élethelyzeteket is, amelyeken át lehet sétálni, de le is lehet esni róluk. Az övé azonban egy sok pilléren álló híd, aminek a biztonságát a család, az otthona, az iskola, az egyház, a szülőfalu, a sport, a kultúra, a pedagógustársadalom, a civilszféra, a baráti kör, illetve a székelység képezi. E biztos alapokon, csakis sikeres lehet azon a bizonyos hídon való átkelés, járás. Mivel az olvasóknak meg akarta hagyni a felfedezés örömét, csupán kettőt választott ki e pillérek közül. Máriáról tudni kell, hogy az édesapja 20, az édesanyja 10 gyermekes családban született. Az első unokatestvérek száma 46, míg a negyedik unokatestvéreivel együtt 200-an vannak rokonok. E tudat hatalmas biztonságot kölcsönöz. Ami a székelységhez való kötödését illeti: „Ha székely vagy, megtudod milyenek Tamási Áron Ábeljének és Nyírő József, Úz Bencéjének az utódai. Hát egyik, Mária itt van, gratulálok neki a remek könyvéhez” – fejezte be értékelőjét Ujj János.
A továbbiakban az ünnepelttel kiegészülve, az arad-belvárosi katolikus templomkórus egy része énekelt, majd Miskovits Tibor hegedűművész és Miltaller Lajos gitáron adták elő az Ave Mariát. Utána a könyv szerzője tett vallomást, kifejtve: ha a haris a természet nagykövete, akkor e könyv a maga életének, szerény környezetének a nagykövete. Noha három könyvet, számos szakmai tanulmányt írt, nem tartja magát írónak, inkább hangosan gondolkodó, most már nyugdíjas pedagógusnak, akinek a könyv, a szabad mozgás, a szolgálat és a történelem, az egészséges önbecsülés kultúrájának a része. Munkájában a múltjába nyúlik vissza, ahol 11 szállal kereste önmagát. Az a 11 fejezet, ami az egyén és a közösség természetrajzát térben és időben bemutatja, az a hídnak a 11 pillére: óvoda, iskola, család, szülőfalu, az egyház, a sport, a kultúra, a pedagógustársadalom, a civiltársadalom, a baráti kör és a székelység.
A hídépítés nem könnyű dolog, a pilléreket összehozni, igazából embereket jelent, ami élethelyzeteket, személyeket köt össze. Bár mind a 11 fejezet egy-egy gyermeke, mégis vannak, amelyek közelebb állnak hozzá, mivel a szimbolikus hídon naponta masírozik. Ilyen a család, a baráti kör és az iskola. Ez a három pillér olyan belső udvart jelent, ami meghatározza a székely–magyar korképét, képletét, pedagógus hitvallását. A könyvet kezdhette volna az utolsó előtti bekezdéssel: „Az idő, amelyben mi élünk, egyirányú utca, amelyen visszafele soha, csak előre lehet menni”. Ebben a visszafordíthatatlan időben az egyén és a közösség annyit ér, amennyit fel tud magából mutatni. Akarjuk, nem akarjuk, el kell ismerni, fel kell ismerni, hogy bármit teszünk, valaminek, valakinek a meghosszabbított keze van benne. Ez lehet akár a Jóisten is. Matekovitsné Korodi Mária könyvbemutatójának záró részében ismertette a hídja pilléreit jelképező személyiségeket.
A továbbiakban a Khell Jolán által betanított elemisek énekeltek, a minorita kórus Csermák Regina vezetésével énekelt, majd ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, temesvár-józsefvárosi plébános vezetésével együtt imádkoztak. A bensőséges, családias hangulatú könyvbemutatón a szerző dedikálta művét az őt körülvevő barátoknak, rokonoknak, akiket szeretetvendégségen láttak vendégül.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Minden magyar számít – új fejezetekkel bővíti szórvány cselekvési tervét az RMDSZ
Konkrét, megvalósítható és számon kérhető cselekvési tervet dolgoztunk ki 2011-ben: a számtalan szórványstratégiával, elemzéssel, elméleti munkával ellentétben – amelyek ki tudja, hány asztal fiókjában porosodnak – mi kézzelfogható megvalósításokat ígértünk. Azt hangsúlyoztuk akkor is, amelynek szellemében most is folytatjuk munkánkat: a szórványért nem elég csupán aggódni, hanem dolgozni is kell – fogalmazott Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke hétfőn, október 5-én. Elmondta: annak érdekében, hogy a cselekvési terv a továbbiakban is reális kérdésekre, problémákra adhasson választ, nyújthasson megoldást, konzultációsorozatot indít a Szövetség az eddigi megfogalmazottak kibővítésére.
„Továbbra is azt valljuk, amit négy évvel ezelőtt, a Magyar Szórvány Napján kimondtunk: a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, nemzeti identitásunk megőrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvési tervet igényel” – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, rámutatva: a szórványra vonatkozó cselekvési terv ez idáig a következő területeken fogalmazott meg konkrét feladatokat: kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó.
A kultúra és társadalomszervezés fejezet olyan konkrétumokra épül, mint a Magyar Napok elnevezésű eseménysorozatok fellendítése a szórvány megyékben, a Fogadj örökbe egy műemléket programsorozat, amelynek a magyar identitástudat erősítésén túl az is a szerepe, hogy a magyar kulturális örökség fontosságát tudatosítsák a diákok és tanárok közösségük körében. De a tájházak, emlékházak, helytörténeti kiállítások helyzetének felmérése, a magyar házak átvilágítása, valamint a Székelyföld-szórványtelepülések közötti jó kapcsolat kialakítása is szerepelt a célkitűzések között – tette hozzá az ügyvezető alelnök.
„Ha helyzetértékelésbe kezdünk, büszkén mondhatjuk: mára hét megye összesen 29 magyar vonatkozású műemléke került örökbefogadásra, a program további megyékkel és partnerekkel bővül. Az Ügyvezető Elnökség 30 magyar ház részletes adatsorát tartalmazó adatbázissal rendelkezik, de folyamatban vannak a különböző hálózatba szervezhető programok kidolgozásai is. Nem is beszélve arról a munkáról, amely a Kriza János Néprajzi Társaság közreműködésével zajlik: eddig hat megye tizenkilenc tájházának, emlékházának és helytörténeti gyűjteményének helyzetét mértük fel, 237 intézményt tartalmaz összesítő adatbázisunk, de folyamatban van az Erdélyi Kalauz összeállítása is, amely részletesen kitér az erdélyi települések kulturális örökségére, külön hangsúlyt fektetve a szórványban lévő intézményekre is” – sorolta a megvalósításokat Hegedüs Csilla.
Az oktatás terén problémafeltáró terepmunkát végzett a Szövetség Ügyvezető Elnöksége: az előkészítő osztályok nehézségeiről, kihívásairól – különös tekintettel a szórványra, azon belül pedig a szimultán oktatásra kényszerült kistelepülésekre – szóló jelentés elkészítése már folyamatban van. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével, szociológusokkal, demográfiai és oktatási szakértőkkel, önkormányzati vezetőkkel, pedagógusokkal és szülőkkel szoros együttműködésben zajló munkafolyamat eredményeként, az RMDSZ településekre való lebontásban vázolta a legkülönfélébb problémákat, a következő évtized magyar közoktatásának perspektíváit, az anyanyelvű minőségi oktatás megteremtésének feltételeit. Mára már korszerű szórványkollégiumok várják a diákokat minden szórványközösségben.
„Arra kérünk minden erdélyi magyar embert, keressen fel bennünket kérdéseivel, ötleteivel, segítse munkánkat annak érdekében, hogy a továbbiakban is reális megoldásokkal orvosolhassuk a szórványvidék problémáit. Aggódás helyett cselekedjünk közösen” – összegzett a kulturális szakember.
Az építő jellegű hozzászólásokat október 20-ig a kulturalisfoosz@rmdsz.ro e-mail címre várja az RMDSZ.
Közlemény
Erdély.ma

Pedagógusok és diákok ünnepélyes díjazása Szovátán
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége október 10-én, Szovátán, a Teleki Oktatási Központban ünnepélyes keretek között kiosztotta az Ezüstgyopár- és a Mákvirág-díjakat.
Ezüstgyopár-díjjal kétévente jutalmazzák azokat a pedagógusokat, akiknek életpályája példaértékű, munkásságuk, alkotásuk maradandó értéket teremtett. Az elismerést olyan Romániában elő pedagógusok kaphatják meg, akiknek kiemelkedő tevékenysége a romániai magyar közoktatás megmaradását, fejlesztését, az anyanyelvű kulturális örökség megtartását szolgálta, tevékenységükkel hozzájárultak nemzeti értékeink megmaradásához.
A díjazottak között volt, Temes megyét képviselve Farkas Ilona fizika- kémia szakos tanár, az egykori 1-es Számú Általános Iskola igazgatóhelyettese és Vicze Károly történelem–földrajztanár, a Bartók Béla Elméleti Líceum tanára. Nevük megyeszerte ismert, akik szakmai tudásukkal, a számtalan iskolán kívüli program megszervezésével, a diákok iránti feltétlen odaadásukkal az egész közösség őszinte elismerését vívták ki. A több évtizedes lelkiismeretes, igényes pedagógusi munka mellett aktív résztvevői a közösségi életnek, sokrétű tevékenységük példaként szolgál a fiatalabb nemzedék számára.
Mákvirág-díjra a tanulásban kiváló eredményt felmutató, tantárgyversenyeken, kulturális, sport és tudományos diákköri rendezvényeken díjazott, példás magaviseletű tanulók pályáznak. Temes megye Mákvirág-díjjal kitüntetett tanulói (a tavalyi tanévben elért eredmények alapján) a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjai: Bokor Zalán, IX. osztály – Bronz fokozat, Horváth Petra, X. osztály – Bronz fokozat, Szabó Anita, XI. osztály – Bronz fokozat, Stan Krisztina, XII. osztály – Bronz fokozat.
A kitüntetett diákok egy jutalomtáborozáson vettek részt október 7–10. között, Szovátán a Teleki Oktatási Központban.
Gratulálunk a díjazottaknak, és további sok sikert kívánunk!
Tasi Ottilia
RMPSZ-elnök, Temes megye
Nyugati Jelen (Arad)

Jövőre több résztvevővel és versenyszámmal bővítik az Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpiát
80 csapatmérkőzés, 72 óra játékidő – ez jellemzi számokban az első Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpiát. A térség egyetlen erdélyi magyar diákoknak szóló sportvetélkedőjén 5 sportágban, 11 versenyszámban mérkőzött meg egymással 22 iskola félezer erdélyi magyar diákja. Az október 16–19. közötti kolozsvári torna hagyományt kíván teremteni, a szervezők az Erdély Kupa sikereit tekintik irányadónak.
Az együttgondolkodás nem csak egy következő kiadás megszervezésén múlik: a szervezők abban látják a mozgalom jövőjét, hogy az erdélyi magyar diákok a torna hírnökeivé válnak – mondta el Bodor László, a Sportolimpia elnöke, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető elnöke. „A jövőben a mi feladatunk, hogy a sportszámokat kibővítsük, a részvevői keretet növeljük, és így hozzuk tető alá a következő Erdély-szintű tornát. Ami viszont ennél is fontosabb, amire felkérjük idei olimpikonjainkat: legyenek zászlóvivői a mozgás népszerűsítésének, tegyék ezt annak érdekében, hogy a következő évtizedekben is beszélhessünk a sport jövőjéről itthon. Ugyanakkor köszönettel tartozunk minden olyan erdélyi származású sportolónak, bárhol is éljen a világban, valamint közéleti szereplőnek, aki felvállalta a torna értékeinek tolmácsolását” – tette hozzá Bodor László. A Sportolimpia főszervezője, Grabán Zsolt értékelőjében rámutatott, a négynapos eseménysorozat zökkenőmentesen zajlott le, súlyosabb személyi sérülésekre sem került sor. „Nagyon örvendünk, hogy résztvevőinkben igazi sportemberekre találtunk, akik az egészséges versenyszellem megélésén túl, az általunk javasolt értékek szerint játszottak: az élmények közös átélésére, az olimpiai szellem, a fair play népszerűsítésére kértük őket a hétvégét megelőzően” – összegzett. A végleges eredmények a következő linken érhetők el: http://sportolimpia.ro/eredmenyek/ A Sportolimpia a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Testnevelő Tanárok Országos Tanácskozása (TTOT) szervezésében jött létre, a Kolozsvár 2015 – Európa Ifjúsági Fővárosa projekt keretében.
erdon.ro

Beszélgetés Orbán Juliánna Ezüstgyopár díjas matematikatanárral
Örültem, hogy taníthattam
Hunyad megyéből idén Orbán Julianna, a Téglás Gábor Elméleti Líceum matematikatanára vehette át a Romániai Magyar Pedagógusszövetség által kétévente kiosztott Ezüstgyopár-díjat. A szovátai díjátadó ünnepséget követően beszélgettünk a 38 esztendőt felölelő oktatói pályájáról, az indulásról, az eredményekről.
– Kiskorom óta tanítónak vagy tanárnak készültem. Élő példáim voltak, szerettem volna hozzájuk hasonlóvá válni. Szeretettel emlékszem vissza Lőrincz Imre matematikatanáromra, aki egyben osztályfőnököm is volt. Vagy Petrozsényból Csutak István és Fekete Zsolt matematika-, illetve fizikatanáraimra. Mellettük Édesapám volt a példaképem, aki már kisgyerekkorom óta úgy tanított, hogy szeressem az embereket, a körülöttem élőket, szeressem a magyar irodalmat, írjak helyesen és a magyartanáraim mellett neki köszönhetem, hogy soha szégyent nem vallottam a helyes magyar beszédben, illetve a helyesírásban. Az otthonról, az általános és középiskolából hozott útravaló nagyon sokat jelentett számomra.
– Említette a magyar nyelv, a magyar kultúra fontosságát az életében. Középiskolás diákként néprajzgyűjtéssel is foglalkozott. Oktatói pályáját mégis román vidéken kezdte.
– Abban az időben könnyebb volt román környezetben tanulnunk. Habár nem akartunk. De voltak olyan dolgok, amiket azon a vidéken nem tudtak rólunk. Aztán mikor kiderült, már ott sem volt könnyű. Az én esetemben az történt, hogy középiskolás koromban magyar tanárom vezetésével néprajzgyűjtésbe kezdtünk Lozsádon. Bizonyos személyeknek ez szemet szúrt, főképp az, hogy miért csak a magyar népi kultúrával foglalkozunk. És ezután elég sok kellemetlen pillanatot, szomorúságot, fájdalmat okoztak a családunknak is, és az iskolában is. Így történt, hogy Bákóba kerültem. Ott szereztem meg tanári diplomámat. Ott mentem férjhez, ott született meg első gyermekem, Zsolt, ott dolgoztam hét éven keresztül. Azután kerültünk vissza Dévára, amikor a férjemre itt volt szükség. Közben a fiúnk nőtt, magyar óvodába szerettük volna adni, de nem volt rá lehetőség. Ellenben nagyon sok jó barátunk volt ott, akik hasonlóképpen egyfajta száműzetésben éltek a Kárpátokon túl: tanárok, orvosok, sőt református lelkipásztor is. És itt el kell mondanom, hogy Zsolt fiam volt az első Bákóban megkeresztelt református gyermek, vele nyitottuk meg az anyakönyvet. Remélem, azóta gyarapodott a megkereszteltek sora és adja a jó Isten, hogy ezután is legyen gyermek a bákói református anyakönyvben. Persze ez sem volt némelyeknek ínyére, hogy megkerestük egymást a magyar értelmiségiekkel, összejártunk, beszélgettünk. Közben egy csángó iskolában is tanítottam, ahol egyszer-kétszer magyarul is szóltam a gyermekekhez. Ez sem volt helyes – egyesek szerint. Ezért aztán egy adott pillanatban el kellett jönnünk onnan. De nem bántam meg. 1981-ben a férjemet áthelyezték a dévai tornaiskolába edzőnek és szaktanácsadónak, mert azelőtt a bákói testnevelési főiskolán tanított szintén művészi tornát. Ez a váltás akkor nagyon jól jött számunkra. Azóta is nagyon szeretjük Dévát, a várost, a környezetünket. És sokszor jött ajánlat a férjem részére külföldi munkára, de mi úgy éreztük, hogy itt van a helyünk, itt kell végeznünk azt, amit a jó Isten ránk bízott.
– Dévára költözésük óta sok iskolában tanított, de 10 esztendeje a Téglás Gábor Elméleti Líceum tanára és itt a tanórák megtartása, osztályfőnökség mellett nagyon aktív szerepet vállal a versenyek megszervezésében, lebonyolításában is.
– Valóban sok iskolában tanítottam. Mert amikor átjöttünk Dévára én nem kaptam áthelyezést. Le kellett mondanom a címzetes állásomról, mert másképp nem követhettem volna a családom. De nem bántam meg. Itt kezdtem az oktatást a 3-as iskola magyar tagozatán. Nagyon köszönöm Deák Piroska tanárnőnek, aki akkor a tanintézmény igazgatójaként fogadott és bátorított. Azok a szavak most is a fülemben csengenek, egész pályámon elkísértek. Nemcsak a bátorító szavai, hanem jelenléte is. Azután 1990-ig Vecel, Déva, Vajdahunyad különböző iskoláiban tanítottam. A jó Isten mindig kirendelte számomra a katedrát, tehát mindig nem volt hol dolgoznom. És nem volt számomra nehéz alkalmazkodni, mert a munkámat imádtam, a gyerekeket úgyszintén. Tehát könnyű volt beilleszkednem a közösségbe. Soha nem az érdekelt, hogy milyenek a kollégák, bár mindig rendesek voltak, de annak örültem, hogy dolgozhattam, taníthattam. Mert úgy éreztem, hogy nekem ezt kell tennem. 1990-ben kaptam meg a végleges kinevezésemet Solymosra, ahol sok ügyes tanítványom volt, akikkel szívesen foglalkoztam és örömmel látom, hogy többségük igen szépen boldogul, van köztük orvos, mérnök, asszisztens. Közben az én gyermekeim is nőttek. Itt született meg a lányom, Lilla. És gyakran megtörtént, hogy vagy velem voltak az iskolában és csöndben rajzolgattak a tanáriban, amíg én megtartottam az óráimat, vagy éppen az édesapjuknál a tornateremben. Megtanultak alkalmazkodni a helyzethez és öntudatosan, szépen fejlődtek. Ezért is tudták megállni a helyüket, és mai napig büszke vagyok rájuk. És hát igen – visszatérve a katedrámhoz. Tiszta véletlenül kerültem a Téglásba. Azelőtt is tanítottam a magyar tagozaton, mert szükség volt valakire, aki ott is tanítson, ahová nem jutottak el a kollégák. Sokan emlékeznek még arra, hogy 2005 előtt a magyar oktatás a város több tanintézményében szétszórva zajlott. Rohanni kellett egyik épületből a másikba. De én ezt is elvállaltam szívesen a solymosi óráim mellett. Tulajdonképpen csak akaratról volt szó. És én örömmel gondolok azokra az évekre, hiszen lehet, hogy más nem vállalta volna el, hogy egy nap három, egymástól távol eső iskolában tanítson. De én megtettem. Lehet, hogy még fiatal voltam?!
– A Téglás Gábor Elméleti Líceumba is tenni akarással érkezett. Számos országos vetélkedőre viszi diákjait és főszervezője, tulajdonképpen a Hunyad megyei meghonosítója is a Zrínyi matematika versenynek.
– Eredetileg Aradra vittük a diákjainkat a Zrínyire. De aztán rájöttünk, hogy ha itt helyben szerveznénk meg a megyei szakaszt, sokkal többen vehetnének részt. Hiszen az utazás elég sokba került és csak egy busznyi gyerek mehetett mindig. Ezért kérvényeztük, hogy itt is megszervezhessük a megyei döntőt. Az 57. megye lettünk Kárpát-medence-szerte a megyei szakasz lebonyolítására. Már rögtön az első évben 160 diákunk jelentkezett, és ez nagy teljesítmény, hiszen abban a tanévben 800 diák tanult magyarul a megyében. Ez a verseny azért nagyon jó, mert játékos módon, logikai feladatokkal népszerűsíti a gyermekek körében a matematikát, rávezetve őket az elméleti tudásuk gyakorlati alkalmazására. Azóta nem csupán ezt a versenyt tartjuk itt meg, egyéb vetélkedőket is meghonosítottunk. Itt van a Bonifert Nemzetközi Matematikaverseny, amin a gyermekek szintén nagyon szívesen vesznek részt, és már nemzetközi harmadik díjasunk is van. Emellett részt veszünk a matematika tantárgyversenyen is. Itt, sajnos, még mindig túlsúlyban van az elméleti megközelítés. Ellenben az Erdélyi matematikaversenyre harmadik alkalommal neveztünk már be, egyik tanítványom eljutott a kárpát-medencei fordulóra, ahol az elsők között végzett.
– Mindezen eredmények bizonyára hoztak némi szakmai elégtételt. A társadalom részéről viszont egyre kevésbé tapasztalható a pedagógusok iránti megbecsülés. Ön hogy érzi, érdemes volt-e 38 évet tanítani?
– Csak azt mondhatom: ha újra kellene kezdenem a pályámat, ugyanezt tenném. Szintén pedagógus lennék, matematikát tanítanék vagy éppen magyar irodalmat. Lehet, hogy a két tantárgy egymástól távolinak tűnik, de bennem egységet alkot, sőt a matematika és irodalom mellett a zene is egészen fontos helyet kap az életemben.
– Milyen érzés volt átvenni az életműdíjnak számító Ezüstgyopár kitüntetést?
– Hát nagy-nagy megtiszteltetés és öröm volt bennem, egyben hála is mindazok iránt, akik elindítottak a pedagógusi pályán, akik mellettem álltak és azon kollégák felé is, akik úgy gondolták, hogy nekem is ott a helyem a kitüntetettek sorában. Felemelő volt számomra maga a díjátadó ünnepség is, és különleges élményt jelentett, hogy szintén idén részesült Ezüstgyopár-díjban hajdani tanítónénim, Damó Erzsébet, aki a mezőségi Almásmálomban kezdte oktatói pályáját, ott lakott velünk együtt a református parókián. Én alig 7 éves voltam, amikor édesapám Lupényban vállalt szolgálatot, mivel ott kevésbé zaklatták a lelkészcsaládokat – négyen voltunk testvérek, fontos szempont volt a taníttatásunk. Így aztán azóta sem találkoztam a tanítónénimmel. Most megható volt újra látni egymást. És jó érzés volt végighallgatni a kollégák laudációját, megerősödni abban a tudatban, hogy az oktatói pálya különleges hivatás.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Konferencián a szakképzés jövőképe
Lezárult a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve elnevezésű program, amelynek eredményeit szombaton értékelték ki. Az eseménynek a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza adott otthont.
A program célja megerősíteni a külhoni magyar közösségeket, általuk a magyar nemzetet, illetve segíteni a külhoni magyar fiatalokat, hogy felnőttként szülőföldjükön sikeresen boldoguljanak. Az előző évekhez hasonlóan a programot megszervező nemzetpolitikai államtitkárság partnere továbbra is a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) maradt, amely részéről Burus Siklodi Botond, a szervezet elnöke szólalt fel elsőként a konferencián.
„Célszerűnek látjuk egy olyan szakmai hálózat kialakítását, amely élni tud azokkal a szakmai és intézményi lehetőségekkel, amelyeket a szakképzés rendszere a Kárpát-medencei szakképzés szereplőinek felkínál” – közölte a hallgatósággal Burus. Az elnök szerint sikeres magyar szakképzést az iskola önmagában nem tud kialakítani, ehhez szükség van a gazdasági szereplők és az önkormányzatok szerepvállalására is, mivel közös társadalmi ügyről van szó.
Király András, a romániai nemzeti nevelés és tudományos kutatás nemzeti minisztérium kisebbségoktatásért felelős államtitkára beszédében kiemelte, hogy a 2014–15-ös tanévben 9968 magyar tagozatos nyolcadikos diák fejezte be az általános iskolát. Ezzel szemben a 2015–16-os tanévet a középiskolai, illetve szakiskolai oktatásban csak 8420 diák kezdte meg, így 1548 tanuló esett ki az oktatási hálózatból. „A közeljövőben ki kell küszöbölnünk, hogy ilyen nagy arányszámban veszítsünk diákokat. Ha jól dolgozunk, ötven év múlva is beszélhetünk magyar tannyelvű szakoktatásról” – hangsúlyozta.
Barabás János, a kolozsvári főkonzulátus vezetőkonzulja szerint fontos a magyar tannyelvű oktatás, mert ha egy kisgyerek magyar tagozatos osztályba vagy iskolába tanult, az iskolát elvégezve nagyobb esély van rá, hogy megfelelő szellemiséggel kilépve az intézmény ajtaján, szülőföldjén maradjon, és ott alapítson családot – fejtette ki Barabás. „A nemzet határa addig ér, ameddig az intézményei, szakmai szervezetei hatósugarai elérnek” – húzta alá beszédében Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Lukács Bence Ákos konzul.
Az elért eredményekről beszélt Hajnal Virág, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főreferense. „Idén 500 millió forint állt rendelkezésünkre. A legnagyobb összegeket tanműhelyek, tangazdaságok létrehozására, fejlesztésére, valamint az ösztöndíj programainkra fordítottunk. Az 500 millió forintból Erdély részére 120 millió támogatást biztosítottunk” – számolt be a főreferens.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Őszbúcsúztató versmondók
Huszonhat éve versekkel búcsúztatják az őszt a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban. Szombaton szervezték meg a Petőfi Sándor Elhull a virág, eliramlik az élet mottójú Őszi szavalóversenyt.
Ezúttal is megtelt a díszterem verskedvelőkkel. Budapesti, hatvani, csíkszeredai, marosvásárhelyi, szovátai és idén első alkalommal gyimesfelsőloki versmondók is beneveztek a versenyre a helyi Batthyány Ignác Szakközépiskola és a Salamon Ernő Gimnázium versenyzői mellett. Radnóti Miklóstól választották a kötelező verseket, a Szerelmes vers címűt mondták a IX-X. osztályosok, az Il faut laisser címűt a XI-XII-esek.
A Korpos Szabolcs tanár vezette iskolakórus, valamint a hatvani diákok éneke tette még színesebbé a rendezvényt, amelyen a szervezőkön kívül a zsűritagoknak is akadt bőven dolguk. Összesen huszonhárom versmondó kötelező illetve szabadon választott versét hallgatták meg úgy, hogy a végén jegyfelmutatással értékelték az előadásokat. Bajna György újságíró, Drentea-Istók Erzsébet magyartanár, Fodor Györgyi, a Figura Stúdió Színház irodalmi titkára, Pál Judit magyartanár, Ráduly Andrea egykori szavaló, Varga Gyöngyi román-magyar szakos tanár, valamint a zsűri elnöke, Dézsi Szilárd rendező tetszését leginkább a házigazda iskola diákjai nyerték el. Tizenegy jelentkezőből nyolcan díjat érdemeltek.
A IX-X. osztályosok közül első díjat nyert Kedves Tamás Hanga, a Salamon Ernő Gimnázium diákja, második Kaltenecker Evelin, a budapesti Veres Pálné Gimnáziumból, harmadik díjazott Dezső Renáta a házigazda iskola diákja. Dicséretben részesült Nagy György Kriszta salamonos diák és Kelemen Szabolcs, a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium diákja.
A XI-XII. osztályosok közül az első három díjazott salamonos diák, Darvas Emőke nyerte az első díjat, második Varga Katalin-Eszter, harmadik pedig Ambrus Dorottya. Dicséretet érdemelt Szalma Szilárd, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium versmondója és Berki Eliza, a hatvani Széchenyi István Római Katolikus Középiskola diákja.
A közönségnek a salamonos Domokos Orsolya és Lőrincz Adrienn szavalata tetszett. A különdíjak idén sem maradtak el. Az Árus Zsolt által felajánlott díjat Ambrus Dorottya vehette át, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége díját Darvas Emőkének adták, Bajna György újságíró Kelemen Szabolcs versmondását értékelte, Gergely Géza magyartanár pedig Kedves Tamás Hangának ajándékozta kötetét.
Érdemoklevél és Varga Lőrinc által készített ajándék járt minden versmondónak, felkészítő tanárnak. A versenyzőket pedig hasznos tanácsokkal tarisznyálta fel a zsűri elnöke.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro

Diákok a nem anyanyelvi szintű román oktatásért
Egyetlen este alatt több mint ötszáz diák válaszolt a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége azon felhívására, amivel a román nyelv oktatásáról szóló közvéleménykutatásukat népszerűsítették.
Ismét felbukkanni látszik az az évek óta húzódó ügy, mely a román nyelv nem anyanyelvi szinten történő oktatását célozza a kisebbségek körében. A téma apropója a november tizenhetedikén ünnepelt diákjogok világnapja alkalmából szervezett Cotroceni-palotabeli találkozó a diákszövetségek képviselőivel. Erre hivatalos a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) is.
Hétfőn kora este indították internetes útjára azt a MAKOSZ által összeállított kérdőívet, amelynek népszerűségéről a diákszövetség kommunikációs referense, Gáspárik Márton érdeklődésünkre elmondta: aznap este nyolc órakor már félezren töltötték ki. A diákszövetség Facebook-oldalán is elérhető kérdőívnek a kitöltése néhány percbe telik.
A MAKOSZ-t az Országos Diáktanács tagjai hívták meg arra a Cotroceni-palotában tartandó találkozásra, melyet november 17-én, a diákjogok világnapján tartanak, és ahova a diákok képviselői mellett oktatásügyben illetékes szakemberek hivatalosak. „Ezen a találkozón egy konkrét céllal szeretnénk előállni: mégpedig azzal, hogy a magyar és a többi kisebbségi diák ne ugyanolyan szinten tanulja a románt, mint a román anyanyelvűek. Konkrét számokkal és adatokkal szeretnénk Bukarestbe menni, amelyek azt bizonyítják: erre igény van, és szükséges a változtatás” – mondta a Bolyai Farkas Gimnázium diákja.
Gáspárik elmondta: a végzősök szinte csak irodalmi műveket elemeznek, ami azért nincs rendjén, mert kenyeret még mindig nem tudnak románul vásárolni, és ezen elemzések tökéletes megtanulásával még nem fogják tudni megkeresi a kenyerüket.
Horváth Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei elnöke jó kezdeményezésnek tartja, de leginkább az alkalmazását várja a román nyelv nem anyanyelvi szinten történő oktatásának. „Főleg az érettséginél lenne nagyon fontos, hogy ne ugyanolyan szintű anyagot követeljenek” – hangsúlyozta, majd ő is azon kifogásának adott hangot, miszerint az iskolában leadott tananyagnak nincs köze a mindennapi kommunikációhoz.
A MAKOSZ kommunikációs referense azt is elmondta: a továbbiakban tisztázniuk kell, hogy hol tartanak az ügyben érdekképviseleti szinten. Így tűnik, így vannak ezzel azok a tanárok is, akik az előző években részt vettek azokban a munkacsoportokban, melyeknek feladata a kisebbségi igényekhez alakított tanterv kidolgozása volt.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro