A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) nemrég lezajlott megyeközi értekezletén a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali Fórum képviselői is részt vettek. Az RMDE ismételten állást foglalt az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság egységének megőrzése. Az RMDE gazdasági–szociális kérdésekben nem ért egyet az RMDSZ eddigi vonalával, de a választásokig tartózkodni fog az RMDSZ tevékenységének nyilvános bírálásától. A küldöttek megválasztották az RMDE Vezető Tanácsát. Elnök: Miklós György geológus, alelnök: Kira Miklós üzletvezető, főtitkár: Láng János informatikus, gazdasági titkár: Neményi József közgazdász, a kormány versenytanácsának tagja, munka szociális ügyi titkár: Bánhegyesi József munkás, szóvivő: Nagy Károly nyug. egyetemi tanár, dokumentarista: Vargyasi Enikő programozó, pénztáros: Veress József, technikus. /RMDE: támogassák Ioan Rust! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Kuszálik Péter ajánlotta, érdemes elővenni régi újságokat. „Borbély Imre, aki köztudottan egyik legnagyobb ellensége az RMDSZ-nek és a szövetségi elnöknek, kezdetben még így vélekedett: Markó Béla »a jelenlegi nehéz időkben« ideális elnöke lesz az RMDSZ-nek. (Orient Expressz, 1993. febr. 12.)” Borbély Imre – és eszmetársai számára – az „ideális elnök” rövid idő alatt átváltozott „leváltandó elnökké”. Az erdélyi magyarság nagyobbik része elfogadja Markót, írta Kuszálik. Sokan próbálták eltávolítani az RMDSZ vezérkarát. Bitay Ödön, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete vezető tanácsának tagja például kijelentette, hogy az RMDSZ egy megcsontosodott, működésképtelen szervezet. (Magyar Hírlap, 1993. ápr. 26.) Bitay azóta revideálta az álláspontját, az RMSZ 2004. nov. 4-i számában a Demokratikus Újbaloldali Fórum elnökeként ítélte el a „romániai magyarság politikai megosztására irányuló – kívülről sugallt és céljainktól távol álló – kísérleteket”, s arra figyelmezteti a Polgári Szövetséget: felelősséggel tartoznak az egységbontásért. Katona Ádám 1993-ban úgy látta, hogy „még sohasem állt olyan közel a teljes széthulláshoz az RMDSZ, mint most” (Pesti Hírlap, 1993. máj. 26.); Nagy Béla, korábbi Bihar megyei elnök szerint az RMDSZ hajója süllyedőben van (Bihari Napló, 1993. jún. 1.). Borbély Imre 1996-ban úgy vélte: azért halogatják a belső választások megszervezését, mert az a „bebetonozott RMDSZ-nómenklatúra hatalmát veszélyeztetné” (Erdélyi Napló, 1996. jún. 12.). /Kuszálik Péter: Morfondír. Egy kis lapszemle! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

A 2004-es választási évben a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete lemondott arról, hogy az RMDSZ gazdasági és szociálpolitikai tevékenységét a nyilvánosság előtt bírálja, mert nem akarta a szövetség választási esélyeit rontani. Ezt az álláspontot vallotta egyébként két platform – a Demokratikus Újbaloldali Fórum és a Szociáldemokrata Tömörülés is. Az RMDSZ választási programjában meghirdette, hogy a szegénység felszámolása érdekében fog fellépni. Mindebből a gyakorlatban egyelőre semmi sem valósult meg. Valójában az adópolitika terén az RMDSZ támogatta az egységes jövedelmi adó bevezetését. Miből fogják fedezni a kisjövedelműek, a nagyszámú munkanélküli és a nincstelenné tett emberek százezres nagyságrendű serege a gázár emelését? A jelenlegi kormánykoalíció határozottan munkás- és általában munkavállaló-ellenes politikát kíván folytatni. Az RMDSZ-nek fel kell lépnie mindezzel szemben. /Nagy Károly: A tettek nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Fél év telt el az új kormány megalakulása és az RMDSZ kormányzati szerepvállalása óta. Nagy Károly készített mérleget az eltelt időszakról. Az RMDSZ azt ígérte választóinak, hogy küzdeni fog a szegénység felszámolásáért, az életszínvonal emeléséért. A lakossági fórumon, amelyet az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége a Magyar Dolgozók Egyesületével közösen szervezett június elején, megállapította, hogy az RMDSZ ígéretét nem tartotta be. Vesztes az egész lakosság, különösen a kisjövedelműek, és nyertes az a párszáz multimilliárdos újgazdag. Gondot jelent a gáz és villanyenergia árának drasztikus és folyamatos emelése. Ezt az intézkedést a kormány a nemzetközi pénzintézetek az EU elvárásaival, valamint piaci hatásokkal indokolja. Az állami tulajdonban lévő gázkitermelő és elosztó vállalatok monopol helyzetükkel visszaélve diktálják az árakat. A kisjövedelműeket sújtja, hogy egy éve alig van kedvezményes gyógyszer. A nyugdíjakkal általában is baj van, mert az esetek többségében ezek még mindég a minimálbér színvonala alatt mozognak. A nyugdíjak újraszámolása lassan halad, mire az érdekeltek az esetleges nagyobb összeget kézhez kapnák, az infláció elviszi a többletet. A kormány a tiltakozások ellenére ki akarja kényszeríteni a munkatörvénykönyv lényeges módosítását, mégpedig a dolgozók kárára. A magyarok számára elkeserítő, hogy a magyar kormánytagok, szenátorok, képviselők a méltánytalan kormányintézkedésekre is rábólintanak. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének fenti meglátásaival egyetértenek a Szociáldemokrata Tömörülés és a Demokratikus Újbaloldali RMDSZ platformok is. /Nagy Károly: Elfeledett ígéretek? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Immár 14 esztendeje, az RMDSZ nagyváradi kongresszusa óta, mindeddig egyedül és visszhangtalanul igyekszik képviselni a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete a kisjövedelmű néprétegek gazdasági-szociális érdekeit. Szerintük az RMDSZ-nek a szociális piacgazdaság kiépítésére kell törekednie. Az RMDSZ azonban – Markó Béla kivételével – teljes arroganciával hallgat. Szerintük Kerekes Károly marosvásárhelyi képviselő kivételével nincs olyan RMDSZ képviselő vagy szenátor, aki megpróbált volna fellépni a kisjövedelműek érdekében. Az RMDSZ válaszút elé került. Vagy továbbra is támogatja a kormány embertelen szociális-gazdasági politikáját, vagy tettekkel szolgálni fogja a kisjövedelműek gazdasági érdekeit is. /Nagy Károly, szóvivő: Válaszúton. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

„Mindaddig, amíg a Babes–Bolyai Egyetemen nem lesznek önálló magyar fakultások s a magyar nyelvű oktatás egy szenátusi döntéstől függ, ami bármikor kedvezőtlen irányt válthat, illetve mindaddig, amíg nem alakul meg egy állami magyar egyetem, a magyar fiatalok anyanyelvű egyetemi oktatása bizonytalan” – vélekednek a Romániai Magyar Dolgozók Szövetsége, a Demokratikus Újbaloldali, illetve a Szociáldemokrata Tömörülés RMDSZ-platformok közös közleményükben. Az RMDSZ balközép szerveződései támogatják a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységét a magyar fakultások s majdan egy önálló állami magyar egyetem létrehozása érdekében. /A tényleges esélyegyenlőségért! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem képes eléggé hatékonyan képviselni a hazai magyarság érdekeit. A reform szükségességében teljes az egyetértés, de a szükséges lépések mibenlétében nagyok a nézetkülönbségek. Melyik társadalmi csoport vagy réteg érdekeit kellene képviselni? A szegény néprétegekét s balközép ideológia alapján, adta meg a választ Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének szóvivője. A politikai sokszínűséget valóban erősíteni kell, de nem a külső vagy belső széttagolás útján. /Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének szóvivője: Lépni, de merre? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete október 7-én vezetőtanácsi ülést tartott, megvitatták és elfogadták azt a törvényjavaslatot, amelyet az RMDE kíván a parlamenthez benyújtani a lakosságot érintő közszolgáltatások (háztartási gáz- és vízfogyasztás, áramfogyasztás, csatornázás) díjszabásainak méltányos szinten történő befagyasztására, valamint az indokolatlan díjszabásemelések megszüntetésére. A törvénykezdeményezést az RMDE előterjesztés céljából átadja az RMDSZ parlamenti frakciójának. Az ülésen beszámoltak az elnökség 2003–2006 között kifejtett tevékenységéről, és igényelték, hogy az RMDSZ a jövőben nagyobb figyelmet szenteljen a létminimumon vagy ez alatti szinten tengődő kisjövedelműek szociális védelmének biztosítására. Az RMDE szóvivői tisztségéből Nagy Károly visszavonult, helyére Bitay Ödönt kérték fel. /Törvényjavaslat a díjszabások befagyasztására. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Erősödőben vannak az RMDSZ-en belül azok a szociáldemokrata illetve demokratikus újbaloldali tömörülések, amelyek a szociális problémák megoldását, az életszínvonal javítását szeretnék elérni, és amelyek Kerekes Károly Maros megyei képviselőt, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottságának a tagját is megnyerték ügyük támogatására. A platformok a civil szervezetként hasonló célokért kardoskodó Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) támogatását is élvezik. Az RMDE gazdasági és szociális problémákkal foglalkozó alelnöke, Neményi József elmondta: Kerekes Károlyt már jóval a múlt hét végi SZKT előtt kérték fel arra, hogy a nagyrészt közös elveket valló szociáldemokrata és újbaloldali tömörülések élére álljon. /(balázs): Erősödik a baloldal az RMDSZ-ben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Szeptember 16-án, vasárnap Sárvásáron a falu nagy szülöttére, Lakatos Istvánra /Sárvásár, 1904. szept. 14. – Kolozsvár, 1993. szept. 3./ emlékeztek. Az ünnepi istentisztelet és a szavalatok után az RMDSZ szociáldemokrata tömörülése és a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete megkoszorúzta a magyarság jelentős közéleti személyiségének, politikusának és közírójának a református templomkertben elhelyezett kopjafáját. A megemlékezés során bemutatták Lakatos István emlékiratainak második kötetét is, amelyben másfél évtizednyi börtönéveiről vall – ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben többek között Márton Áron püspököt ítélték el. /Sárvásár. Koszorúzás a kopjafánál. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./ Első kötet: Lakatos István: Emlékeim /Marosvásárhely, Appendix Kiadó, 2005./

Kolozsváron találkoztak a hét végén az RMDSZ két, szociáldemokrata, illetve demokratikus újbaloldali tömörülésének a képviselői, akik a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületével (RMDE) és Kerekes Károly képviselővel, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottságának titkárával folytatott beszélgetések során eldöntötték, hogy egyesítik erőiket. Az ily módon megalakult platform az RMDSZ színeiben a szociális problémák megoldása, illetve az életszínvonal javítása mellett kardoskodik. Vezetését Kerekes Károly marosvásárhelyi képviselő, gazdasági vonalon pedig Neményi József, a Versenytanács tagja vállalta el, akik szerint egy olyan modern, a nyugati mintájú szociáldemokrácia értékeit képviselő platform jött létre, amely korszerű programjával képes lesz nyomatékosabban képviselni a szegény(ebb) sorsú magyarok érdekeit. /(balázs): Megalakult az RMDSZ új platformja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Két héten belül megalakulhat az RMDSZ újjászervezett Szociáldemokrata Tömörülés, RMDSZ platform, Kolozs megyei szervezete – derült ki a platform országos vezetőjének, Kerekes Károly Maros megyei képviselőnek, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottsága titkárának Kolozsváron tartott találkozóján, amelyen jelen volt a tömörülést támogató Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete is. Neményi József Nándor, az RMDE alelnöke vázolta a gazdasági helyzetet. Kerekes Károly az őt elkísérő, nemrég megalakult Maros megyei platform vezetőségét mutatta be, Gál Éva, Bíró Csaba és Toldi Gyöngyvér személyében, majd két, a platform nevében előterjesztett törvénykezdeményezésről számolt be: egyik a 18 évesnél idősebb iskolások esetében biztosítaná a gyerekpénz további folyósítását, a másik pedig az özvegyi nyugdíj kiutalása esetében a mindenkori átlagnyugdíjban határozná meg a jelenlegi 364 lejes plafont. /(balázs): Alakulóban a megyei szocdem platform. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének egyik vezetője szerint a versenyhelyzet, amelyet a Magyar Polgári Párt színrelépése teremtett, nem vezetett a szavazók számának növekedéséhez. A cikkíró szerint a nézetkülönbségeket az RMDSZ-en belül kell megoldani. A választásról elmaradók száma miatt is az MPP a felelős, nem tudtak igazi alternatívát állítani. Nagy Károly szerint az MPP elfogadta olyan külföldi politikai líderek segítségét, akik a saját hazájukban az ellenzékiség politikáját már rég felcserélték az ellenségeskedés, a gyűlöletkeltés politikájával. Az RMDSZ a nemzeti egyenjogúság kivívását vállalta fel, de ez nem elegendő. Vállalnia kellett volna a magyarság legsúlyosabb gazdasági-szociális bajainak legalább a szóvá tételét. /Nagy Károly, Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete: Miért maradtak távol a választók? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

A szegény réteg érdekében az RMDSZ eddig nem sokat tett, állapította meg a Szociáldemokrata Tömörülés RMDSZ platform és a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének Elnöksége közös nyilatkozatában. Emiatt a hazai magyarság több mint 40%-a nem járult a szavazó urnákhoz. Az RMDSZ-nek be kell látnia, hogy hibázott, elkötelezve magát a neoliberális doktrína mellett. A neoliberális állam világviszonylatban lejáratta magát. Szociális piacgazdaságra van szükség. Az EU-ba való bejutás után kritikussá vált a falusi kisgazdák helyzete. A kiút a szövetkezeti rendszer kiépítése. Az RMDSZ-nek be kell terjesztenie a képviselők és szenátorok visszahívásáról szóló törvénytervezetet. /Szociáldemokrata Tömörülés RMDSz Platform Kolozs megyei Szervezetének Elnöksége, Bánhegyesi József elnök, Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének Elnöksége. Miklós György elnök: Szociáldemokrata elvárások. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

A Szabadság augusztus 2-i számában Szociáldemokrata elvárások címmel írást közölt az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülés Kolozs megyei szervezetének elnöksége és a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének elnöksége. Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének országos vezetősége elhatárolódott a cikkben megfogalmazott néhány véleménytől. Nem értenek egyet azzal, hogy „a szegény rétegek érdekében az RMDSZ eddig sajnos nem sokat tett”. Az RMDSZ szorgalmazta az özvegyi támogatás bevezetését, a nyugdíjemeléseket, a nyugdíjátszámítások hibáinak kiküszöbölését, az egyszülős családok támogatását, a fiatalok számára a lakásépítést, a visszaszolgáltatott lakások bérlőinek védelmét, a fogyatékos személyek jogainak bővítését, a munkanélküliek szociális védelmének a javítását, különböző családvédelmi intézkedések meghozatalát. Túlzás azt a megállapítás, hogy az említett hiányosság miatt „a hazai magyarság több mint 40%-a nem járul a szavazóurnákhoz”. Inkább a magyarság megosztása kedvetlenítette el a hazai magyarságot. /Kerekes Károly, parlamenti képviselő, a Szociáldemokrata Tömörülés elnöke: Szociáldemokrata nézetkülönbségek. A Szociáldemokrata Tömörülés országos vezetőségének elhatárolódása. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

A Lakatos István /1904-1993/ emlékére állított kopjafánál, koszorúzási ünnepséggel emlékeznek meg a sárvásári református templomkertben szeptember 14-én híres elődjük, Sárvásár szülöttének 104 éves évfordulójáról. A koszorúzást követően Lakatos István munkásságát méltatják. A rendezvény szervezői a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete, valamint az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése. /Lakatos Istvánra emlékeznek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Május 16-án majálist szervezett Kőrösfőn az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Az EMNT-fórumon Péntek László kőrösfői RMDSZ-elnök, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Szilágyi Mátyás magyar főkonzul, Máté András Levente képviselő, Jakab István, a Fidesz országgyűlési képviselője, Szűrös Mátyás volt magyar köztársasági elnök vett részt. A közös listán induló jelöltek közül felszólalt: Boros János (RMDSZ), Sándor Krisztina (EMNT), Szilágyi Zsolt (EMNT) illetve Tőkés László püspök, EP-képviselő, a Magyar Összefogás Listájának vezetője. Többször is elhangzott: a „józan ész diktálta kompromisszumra” vállalkozó EMNT és RMDSZ abban reménykedik, hogy 2009 júniusában négy erdélyi magyar képviselő kerül a brüsszeli parlamentbe. Péntek László rámutatott, a statisztikák arról szólnak: Kőrösfő az ország leggazdagabb faluja. Sajnos, ez nem így igaz, viszont meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy megforduljon a helyzet. De ez csak úgy lehetséges, ha ott vagyunk Bukarestben, Brüsszelben egyaránt, mondta. László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök reméli: a kompromisszum, ami az RMDSZ és az EMNT között létrejött, nem csak az EP-választásokra szól. Máté András, „Kalotaszeg képviselője” elmondta: büszke a három magyar EP-képviselőre, akik 2007-től tevékenykednek Brüsszelben. Reméli, hogy idén a negyedik jelölt is „befut”, és Szilágyi Zsolt (EMNT), a közös lista negyedik helyezettje is mandátumhoz jut. „Nekünk, magyaroknak nem kell tolmács. Amikor beszélünk, értjük egymás szavát. De ez az «egyetértés» csak akkor lesz teljes, ha nem csak a szavak szintjén, hanem lélekben is megvalósul”, kezdte beszédét Jakab István, a Fidesz országgyűlési képviselője. Tőkés László EP-képviselő, a Magyar Összefogás Listájának vezetője zárszavában úgy fogalmazott: most a verseny nem egy független jelölt és az RMDSZ között van, hanem románok és magyarok között. De nem a románok ellen, hanem a magyarokért. A fórumot megelőzően az RMDSZ és az EMNT küldöttei a Szociáldemokrata Tömörülés RMDSZ-platform és a Romániai Magyar Dolgozók Szövetségének képviselőivel tanácskoztak. /Sz. K. : Közösen kampányolt Tőkés László és az RMDSZ Körösfőn. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Nagy Károly a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének megbízásából hosszadalmasan magyarázta, hogy milyen rossz a kapitalista rendszer. A kiutat, a jövőt csak a baloldali gondolkodás tudja felmutatni A baloldal átengedte a terepet a jobboldali, sőt a szélsőjobboldali erőknek. Nagy Károlytól megtudhatjuk: „A szocialista útkeresés elkerülhetetlen hibái, a véres sztalinista önkény, a fegyverkezési verseny miatti szegénység és az immár majd, százesztendős rágalomhadjárat miatt, kompromittálódott a kommunista mozgalom”. Még él az az idős nemzedék, „amelyik emlékszik arra, hogy az államszocialista rendszerben, ha alacsony színvonalon is, de létezett létbiztonság, nem volt munkanélküliség, létezett mindenki számára hozzáférhető, ingyenes egészségügyi szolgáltatás és közoktatás. Persze létezett sok rossz is. ” A kiút a jelenből: „a baloldalnak meg kell újulnia, illetve ismét baloldallá kell válnia. Ehhez viszont ideológia kell, ami feltételezi a marxizmus alapos tanulmányozását és kritikai újraértékelését”. Végre kell hajtani a javak legalább részleges újraelosztását. /Nagy Károly: Baloldali-e a baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Lakatos Istvánra, az egykori szociáldemokrata pártelnökre emlékezett szeptember 20-án Sárvásáron az RMDSZ Szociáldemokrata Platformja, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete, valamint a helyi magyar közösség. Vincze István helyi lelkész a meghurcolt hősökre emlékezett. Kira Miklós, a Szociáldemokrata Platform országos ügyvezető alelnöke tolmácsolta Kelemen Hunor államelnök-jelölt üzenetét, aki hangsúlyozta: Lakatos István szellemi hagyatékának átörökítése fontos feladat mindnyájunk számára. Bánhegyesi József, a Szociáldemokrata Platform megyei elnöke örömét fejezte ki amiatt, hogy a Művelődési Ház oldalára felkerült a tábla, amelyen a helyi születésű Lakatos István neve áll. /(D. I.): Lakatos Istvánra emlékeztek Sárvásáron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./ Lakatos Istvánt /Sárvásár, 1904. szeptember 14. – Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ 1950-ben 25 év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult.

Az RMDSZ partner-szervezetei is bekapcsolódnak a Civil Konzultációba
Az RMDSZ Szociáldemokrata Platformjának (SZDP), illetve a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) vezetőivel találkozott Kovács Péter szövetségi főtitkár. A tegnap, Kolozsváron megszervezett tanácskozáson a két testület által jelzett problémákat, illetve aktuálpolitikai kérdéseket beszéltek meg. A felek megállapodtak abban, hogy az SZDP és az RMDE részt vesz az RMDSZ Főtitkársága által kezdeményezett és koordinált Civil Konzultációban, amelynek a lényege, hogy a törvényhozási folyamatba becsatornázásra kerüljön a civil és a szakmai szervezetek tudása, tapasztalata, gyakorlati ismerete. A két szervezet elsősorban aszociális jellegű törvények kidolgozási és módosítási folyamatában kíván részt venni. A Szociáldemokrata Platform képviselői elmondták, hogy megítélésük szerint Romániának alkalmazni kellene a progresszív, vagy legalább a kétkulcsos adózási rendszert, hiszen elemzésük szerint ez előnyösebb lehetne az alacsony keresettel rendelkező munkavállalók számára. Ebben a vonatkozásban megegyezés született, hogy a Főtitkárság megrendel egy hatástanulmányt, amely az egykulcsos, illetve a progresszív adózás előnyeit és hátrányait tartalmazza, a romániai gazdasági valóságra kivetítve. A két szervezet jelezte, hogy a munkatörvénykönyv, és a szociális kerettörvényben lévő mintegy 15 módosításra váró törvény, illetve ezek végrehajtási rendeletei vonatkozásában javaslatokat fogalmaznak meg. A Főtitkárság vállalta a szervezetek és a parlamenti csoport közötti közvetítői szerepet. A megbeszélésen a Szociáldemokrata Platform részéről jelen volt Gál Éva elnök, Kira Miklós ügyvezető elnök, Gulácsy Pál szervezési alelnök, valamint Bánhegyesi József gazdasági alelnök. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületét Láng János-Tamás elnök, Miklós György alelnök és Nagy Károly tanácsos képviselte. (hírszerk.)
Transindex.ro

Lakatos Istvánra emlékeztek Sárvásáron
Vasárnap, szeptember 9-én, Sárvásáron újra ünneplőben a falu... Kisbusszal, személyautókkal érkeznek a vendégek. A falu nagy szülöttjére, a 108 évvel ezelőtt született Lakatos István (1904–1993) politikusra, közíróra emlékezik a község apraja-nagyja, az eseményre érkezett vendégek. Lakatos István több lap munkatársa, a Szociáldemokrata Párt tagja, később elnöke. A párt felszámolásakor tanúsított magatartása miatt letartóztatták, közel másfél évtizedet ült börtönben.
Az ezúttal is zsúfolásig telt református templomban Vincze Minya István esperes a Jordán folyón átkelő Izráel népe történetét eleveníti fel. Gondolatok hangzanak el a megpróbáltatott nép kitartásáról, jövőbe vetett hitéről, istene iránti imádatáról. Bizony mindnyájunknak át kell menni a Jordánon, a megpróbáltatásokon és ez együtt szinte biztosan sikerül, hitünket, emlékoszlopainkat pedig nem puszta ígéret és hazugság kövére kell építeni. Múltunkra emlékezve, jelenünket megharcolva és jövőnkben bízva kell, kellene élnünk – hangzott el. Az istentiszteletet a helybéli fiatalok, gyerekek verses-énekes előadása követte, amelyet nagy türelemmel és hozzáértéssel, meg főleg szeretettel tanított be, rendezett és a gyerekekkel együtt előadott Vincze Kupa Melinda tiszteletesasszony.
Máté András Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ-frakció vezetője az összefogás szükségességét, a jövőépítő bizakodást, közösségünk ápolását, javaink visszaszolgáltatásának fontosságát, elsődlegességét hangsúlyozta. Kira Miklós, az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének ügyvezető elnöke, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének alelnöke méltatta a nagy előd kitartását, minden megpróbáltatást vállaló életpéldáját, közösségépítő munkáját: „az árral szemben igenis van, amikor kell menni” – emelte ki. Bánhegyesi József sajnálattal állapította meg, hogy nincsen erdő száraz ág nélkül, és közösségünk tagjai közül is sokan elfelejtik, hogy a másé bizony nem az övék.
A rendezvényen jelen volt Kötő József parlamenti képviselő, Okos-Rigó Dénes Kolozs megyei tanácsos, Gulácsy Pál és Bánhegyesi József, az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének alelnökei, Tamás István, az Apáczai Csere János Baráti Társaság elnöke, Szabó Sándor, a társaság vezetőségi tagja, Korpos Márton sárvásári tanácsos, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke, Balázs Ferenc, a Körösfői Helyi Tanács jegyzője is.
A beszédeket a Himnusz elénekelése követte, majd az ünneplő gyülekezet megkoszorúzta a templomkertben a Lakatos István emlékére állított kopjafát. A megemlékezést záró szeretetvendégséget megelőzően a szervező (az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése) részéről a fiataloknak jutalomkönyveket adtak át.
Kira Miklós
Szabadság (Kolozsvár)

A Kós Károly-i örökség kisajátításáról a tények nyelvén
Kós Károlyt egyetlen politikai oldal sem sajátíthatja ki – így a jobboldal sem. A tények azt bizonyítják, hogy az erdélyi szellemóriás nemcsak a jobboldalhoz, hanem a baloldalhoz is erőteljesen kötődött. A második világháborút követően ugyanis aktív baloldali politikai szerepet vállalt, előbb a MADOSZ-ban (Romániai Magyar Dolgozók Országos Szövetsége), majd az MNSZ-ben (Romániai Magyar Népi Szövetség). 1945 májusában lépett be az MNSZ-be, tagja volt az MNSZ „százas” intézőbizottságának, az MNSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke volt, 1946–1948 között nagy nemzetgyűlési képviselő, illetve ez utóbbi időszakban az MNSZ központi sajtóorgánumának, a Világosság napilapnak szerkesztőbizottsági tagja is volt). Ez utóbbi szervezet, az Országos Demokrata Arcvonal szövetségeseként, együttműködött a kommunista párttal és a kommunisták irányítása alatt álló Petru Groza vezette kormánnyal.
Hogy az MNSZ-nek a bölcsészek miképpen értékelik a szerepét, azt a Magyar Katolikus Lexikonban (http://lexikon.katolikus.hu/) elolvashatjuk: „Romániai Magyar Népi Szövetség, RMNSZ, 1944. okt. 16–1953. márc. 31.: politikai szervezet. – Brassóban alakították a M. Dolgozók Orsz. Szöv-éből baloldali irányzatok képviselői. Székhelye Kolozsvár, 1948. I: Bukarest. Elődjéhez hasonlóan, a nemzetköziség alapján álló baloldali társutas szervezet, együttműködött a komm. párttal, ill. a komm. Petru Groza kormányával. Osztályharcos alapon a m. nemzetiségi jogokat védelmezte. 1947. II. 11: csatlakozott a komm. irányítású Dem. Pártok Blokkjához (Kurkó szerint az nem jelentette a függetlenség föladását), 1948. II. 27: a Népi Dem. Frontjához.”
Kós Károly azonban már 1944. október 22-én, 11 nappal az orosz haderő Kolozsvárra érkezése után a baloldal mellé állott, amikor Kolozsváron, több korábbi illegalista kommunistával együtt, újraalapította a MADOSZ-t, amelynek elnökévé is őt választották. Akkor, 1944 őszén, a dolgokat már teljesen másképp látta, mint a Horthy-rendszer idején, és ezt az Ezerkilencszáznegyvennégy című írásában meg is fogalmazta. „…Túlvoltunk már a Horthy-rezsim kurta egyhetűs farsangján és hosszú, négyesztendős, kálváriás böjtjén… Negyvennégy őszén már azzal a biztos tudással igyekeztem a magam helyét megtalálni, hogy itt teljesen más világ lesz, mint amilyen volt a régi.”
Emlékezetesek Kós Károly hangsúlyosan baloldali felhangú kortes beszédei, amelyek közül 1946 őszén néhányat éppen Kolozsváron tartott (városunk Főterén is), akárcsak más hasonló MNSZ-es politikai megnyilvánulásai. Az MNSZ sajtóosztályát vezető bizottság tagjaként a következő baloldali személyiségekkel vállalt politikai közösséget: Bányai László, Benedek Marcell, Gaál Gábor, Kacsó Sándor, Méliusz József, Kurkó Gyárfás (az RMNSZ elnöke).
1948 februárjában – tehát jóval a párizsi békeszerződés aláírása és két hónappal a Román Népköztársaság kikiáltása után – az Igazság, a Román Kommunista Párt erdélyi napilapja is közölte a Romániai Írók Szövetsége magyar csoportjának kiáltványát, amelyet Kós Károly és testvére, Kós Balázs mellett olyan neves baloldali írók jegyeztek, mint például Aszódy János, Asztalos István, Balogh Edgár, Bányai László, Bárdos B. Arthur, Csehi Gyula, Gaál Gábor, Horváth Imre, Horváth István, Jánosházy György, Kovács György, Létay Lajos, Méliusz József, Molter Károly, Nagy István, Salamon László, Szabédi László, Szemlér Ferenc, Szilágyi András, Tompa László, Tompa Miklós és Tamás Gáspár.
Kós Károly ebben a kiáltványban, a többi aláíróval együtt, egyebek mellett kijelentette: „Március 28-án valamennyien a Népi Demokrata Arcvonalának a jelére szavazunk, mert akarjuk azt az új alkotmányt, mely nemcsak biztosítja minden dolgozó szabadságjogait, hanem gyakorlattá és életté is váltja azokat. Akarjuk az új alkotmányt, mert biztosítja a dolgozó nép minden fiának kenyerét, jólétét és szilárd alapokon a művelődés, a tudomány, a művészetek kiteljesedését. A haladó irodalom romániai magyar művelői abban a tudatban veszik ki részüket teljes erejükkel s a művészi alkotás fegyvereivel is a küszöbön álló választásokból, hogy a dolgozó nép egységes akaratának győzelme nemre, nemzetiségre, fajra és vallásra való tekintet nélkül az új alkotmánnyal teljes jogegyenlőséget s az alkotó tehetség szabad kibontakozását biztosítja a Román Népköztársaság minden polgárának. Románia népei akaratának egységes megnyilvánulása ezeken a választásokon nemcsak az új alkotmány elveinek maradéktalan megvalósulása, hanem a Szovjetszövetség vezette békearcvonal erejének nemzetközi jelentőségű kifejeződése.”
„Voltak, akik akkortájt kommunistának tartották, még el is kerülték” – írja róla egyik monográfusa. (Sas Péter: Kós Károly képeskönyv. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009, 154. old.) És akik – tehetnénk hozzá – nem értették, hogy a Horthy-rendszer egyik kegyeltjéből hogyan lehet egyik napról a másikra a kommunisták jelentős súlyú szövetségese. Pedig lett volna más választása is. Hiszen az MNSZ megalakulásával párhuzamosan, az erdélyi románságot polgári párt fogta össze, és a szovjet jelenlét dacára megalakulhatott például a Román Demokrata Szövetség, amely a Nemzeti Parasztpárt észak-erdélyi „fiókszervezeteként” működött, és amely még saját újságot is kiadhatott.
Érdekes párhuzamok azért adódnak a mával is. Egyik beszédében Kós Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy az erdélyi magyarságot egyetlen szervezetnek kell képviselnie. Íme: „Mi bármilyen komoly demokratikus szervezet is legyünk, és bármilyen szoros szövetségben is álljunk a demokratikus más ajkú szervezetekkel, mégis azt világosan kell lássa minden magyar demokrata, hogy a jogegyenlőség kivívásában, kultúránk fejlesztésében, népünk szolgálatában egyetlen szervezet lehet, amely minket képvisel ebből a szempontból. Ez pedig a saját magyar szervezetünk, az MNSZ.” (Kós Károly hozzászólása a Kolozs megyei intézőbizottság 1946. április 14-i gyűlésén. Országos Román Levéltár, Kolozs megyei kirendeltség, fond 26, UPM, Org. jud. Cluj, 2/1946, 133.)
Lehet ezt ma magyarázgatni: hogy csak okos kompromisszumot kötött, hogy igazán baloldali nem volt, kommunista pedig még kevésbé. A lényeg megmarad, a baloldalhoz látványosan hozzákötötte a nevét, és a második világháború utáni első kommunista hatalom egyik – nem éppen alacsony beosztású (országgyűlési képviselő) – tagja volt. Később sem szakította meg kapcsolatát a baloldallal, sem a magyarral, sem pedig a románnal. Fényképanyag is maradt fent arról a ’70-es években lezajlott találkozóról, amelyiken például Kolozs megye vezető pártkádereivel találkozott. S mind a magyar, mind a román kommunisták egyaránt magas állami kitüntetést adományoztak Kós Károlynak 90. születésnapja alkalmából. Ez persze érdemeit szemünkben fikarcnyit sem csökkenti, csak arra figyelmeztet, hogy Kós Károlyt, örökségét, „megszentelt nevét” egyetlen mai politikai erő sem sajátíthatja ki.
Kós Károly ugyanis valamennyiünké.
Kós Béla, Kós Károly egyik Budapesten élő unokája január végén a sajtónak eljuttatott levelében tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy nagyapja nevét olyan alapítvány használja, amely véleménye szerint „egyezséget, alkut köt a nemzet megosztására, az erdélyi magyarság megtagadására buzdító, és annak veszélyeztető voltát vizionáló pártokkal az önös politikai céljai elérése érdekében”. Kós Béla az RMDSZ által alapított és a volt szövetségi elnök, Markó Béla által vezetett Kós Károly Akadémia Alapítványra utalt, amely együttműködési szerződést kötött a Magyar Szocialista Párt által működtetett Táncsics Mihály Alapítvánnyal. Erre az MSZP-küldöttség január végi kolozsvári látogatása alkalmával került sor.
„Kós Károlyt Erdély polihisztoraként tartják számon, utalva ezzel arra, hogy nemcsak az egyik legnagyobb magyar építész volt, hanem kiváló író, irodalomszervező, grafikus is, a transzszilvanizmus egyik atyja, a Trianon után elszakított erdélyi magyarság vezéralakja, a 20. század egyik legtevékenyebb magyar értelmisége. Kós Károly említésekor mindenkinek az életvitelére, az életművére kell gondolnia, nem pedig azonosítani őt bármely politikai párttal. Kós Károly neve, személye nem válhat különböző pártideológiák és pártcsatározások mentén érzelmi elégedetlenség, felháborodás eszközévé.” – fogalmazott Kós Béla.
A levélre reagáló Markó Béla annak a véleményének adott hangot, miszerint Kós Károly életműve igenis közkincs. „Mindenkié, aki jót akar a nagyhatalmak – és az ország önző, rövidlátó vezetői – által egykor nyomorúságos sorsra ítélt, abból kilábalni igyekvő erdélyi magyar népnek. Kós Károly az RMDSZ-é is, de másoké is, akik tisztességes, tartós, elfogadható megoldást keresnek helyzetünkre. Azoknak viszont nincs közük Kós Károlyhoz, akik ki akarják sajátítani azt a közös ügyet, ami fél-nemzettel, féloldalúan megoldhatatlan, legyen szó pártról, ideológiai vagy kulturális táborról, legyen szó mégoly visszhangos, magukat mégoly karizmatikusnak kikiáltó személyiségekről.”
Markó élesen bírálta Tőkés László EMNT-elnököt is, aki korábban heves hangú nyilatkozatban ítélte el, hogy az RMDSZ a magyar szocialistákat látta vendégül. „Igen, Kós Károly valóban nem volt sem hithű baloldali, sem hithű jobboldali – tudjuk-e ma is, hogy mi értelme nálunk Erdélyben ennek a címkézésnek? –, hanem demokrata volt. Amit máig nem tanultak meg tőle egyesek, Tőkés László sem, akinek több püspöki mandátummal a háta mögött sincsen fogalma arról, hogy mit jelent a tolerancia, de attól még nyakra-főre megmondja nekünk, hogy mi a nemzeti és mi a nemzetietlen”.
A Markó-levélre válaszoló Tőkés László azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy „az öncélú hatalomgyakorlást fontosabbnak ítélték az erdélyi magyarság érdekeinek következetes képviseleténél”. „A korrupció, a hazudozás, a paktumpolitika, a görcsös hataloméhség és a kizárólagos egypártrendszerre való törekvés nem nemzeti érdek” – fogalmazott Tőkés.
Tibori Szabó Zoltán
Szabadság (Kolozsvár),

Jubileumi megemlékezés Lakatos Istvánra
Kereken tizedik éve már, hogy Sárvásáron a helyi közösség – és nemcsak – szeptemberben a falu szülöttjére, az egykori szociáldemokratára, szakszervezeti vezetőre, országgyűlési képviselőre, Lakatos Istvánra emlékezik, így mondhatni: az emléknap hagyománnyá vált. A megemlékezésen képviseltette magát a Szociáldemokrata Tömörülés RMDSZ-platform, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete, valamint az Apáczai Csere János Baráti Társaság is. K. M.
Emlékeztető: Lakatos Istvánt /Sárvásár, 1904. szeptember 14. – Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ 1950-ben letartóztatták, egy koncepciós perben elítélték. 1964-ben szabadult.
Szabadság (Kolozsvár)