A Keleti Egyházakat Segítő Mű (ROACO) január 23–24. között ülésezett a Vatikánban, amely során megvitatták a romániai görög katolikus, a libanoni valamint az egyiptomi katolikus egyházak helyzetét. Romániáról tárgyalva szükségesnek tartják a már megkezdett 124 templom építésének folytatását. 1948-ban, amikor a kommunista rezsim elnyomása kezdődött, 2030 görög katolikus templom volt Romániában, amelyek száma mára a visszaszerzett és az építésben levő templomokkal együtt 405-re csökkent. /(VR): Tanácskozás a romániai görög katolikus egyház helyzetéről. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 4./

„A Iasi Egyházmegyében a különböző anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátása különböző feladatokat jelent, keresik a megoldás lehetőségeit" – áll többek között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményében, amelyben a román és a magyar püspöki konferenciák delegációinak szeptember 16-án tartott budapesti találkozójáról tájékoztat.,,Ennek érdekében két fiatal csángó papot küldött a megyéspüspök Budapestre tanulmányaik folytatására. Ők három év múlva visszatérnek egyházmegyéjükbe. " A közlemény nem tér ki arra, hogy visszatérésük után lesz-e magyar mise Moldvában, és arra sem, hogy Ioan Robu bukaresti érsek és Erdő Péter bíboros reagált-e a budapesti székhelyű Keresztszülők Egyesületének keretében működő vallásügyi munkacsoport anyanyelvű misézésre vonatkozó levelére. Említett munkacsoport nemrég megalkotta az első modern kétnyelvű liturgiát, amelyben a szentmise magyar és román nyelvű szövegét egymás mellett tüntetik fel. A budapesti megbeszélés az egyházi élet és az egyház társadalmi jelenlétének számos más kérdését is érintette, többek között szó esett a hitoktatásról, a katolikus iskolákról, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, a romániai görög katolikus egyház különleges státusáról. A nemzeti kisebbségek anyanyelvi lelkipásztori gondozása témában a temesvári és a szatmári egyházmegyében gyakorlatban lévő, az igényeknek megfelelően biztosított többnyelvű misézés került terítékre, a moldvai helyzetről, a már említett megoldáskeresésen kívül konkrétum nem hangzott el. /Fekete Réka: Nem állt ki a csángók mellett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./

Vallási és nyelvi, valamint nemzeti hovatartozás érdekes gubancát produkálta Erdély a Szatmár vidéki görög katolikusok, illetve a székelyföldi görög katolikusok és görögkeletiek esetében. A 19. és a 20. században Székelyföldön egyes falvakban a magyar anyanyelvű, de görögkeleti vagy görög katolikus valláson lévő közösségek nem alaptalanul tekintették székelynek magukat. Ők ún. visszarománosítási praktikáknak estek áldozatul a két világháború között időszakban, megkísérelte felhasználni őket a beolvasztásra törekvő román hatalom. Hámori Péter a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanársegédje az intézmény szociológiai intézetében dolgozik, és évtizede foglalkoztatja a téma. Az erdélyi közösségek identitástudatában a vallást az 1848–49-es forradalom táján váltja fel, illetve társul vele az anyanyelvi és nemzeti tényező mint meghatározó elem. Külön kell választani a görög katolikus és az ortodox egyházat. Az ortodoxia kezdeteitől, a VI. századtól fogva az anyanyelvűségre törekedett, míg a nyugati egyházban a triglosszia uralkodott, a három szent nyelv, a görög, a héber és a latin kizárólagossága egészen az 1960-as évekig tartott. Az ortodoxiának tehát elvileg magyarul kell beszélnie, ha hívei magyarok. Egyes görög katolikus parókiákon Erdélyben még ma is magyarul beszél a pap. Ennek oka az, hogy ellentétben a nyugati és akár magyarországi papokkal, az erdélyiek anyagilag függtek híveiktől. A nyugati katolikus pap korábban a tizedből élt, az erdélyi még a 20. században is a hívek adományaiból, az ún. kepéből. Ha a hívek úgy kívánták, prédikáljon magyarul, azt neki teljesítenie kellett. Azután belépett a korrupció. Azért tűnt el a magyar görög katolikusság és az ortodoxia a Székelyföldről 1940 után, mert a magyar közigazgatás nem megvásárolható. Székelyföldön a magyar anyanyelvű görög katolikusok és ortodoxok a nemzetiséget részesítették előnyben, Szatmár környékén azonban más történt: ott a görög katolikusok kijelentették, ők görög katolikus magyarok, nem hajlandók elhagyni hitüket, mi több, a román papokat magyarokkal cserélték le. 1989 után inkább a magyarok álltak át tömegével a görög katolikus hitre, s néhány helyen ma is magyar nyelvű a szertartás, bár a felekezet fő nyelve a román, az országos egyház pedig hivatalosan román nemzeti görög katolikus egyháznak nevezi magát. Az egész országban, a volt görög katolikus templomokat még 1948-ban az ortodox egyház örökölte meg, ma is az rendelkezik vele. Ráadásul az ortodoxok 1989 után új püspökséget alapítottak a két székely megyében, új templomokat, sőt, kolostorokat is építettek. Székelyföldön sokfelé olyan egyházközségeket hoztak létre az ortodoxok, küldtek ki papokat, ahol jóformán egy görögkeleti hívük sem volt korábban. Térítés indult, nem egy helyen a cigányokat jótékonykodással édesgetik magukhoz. A háromszéki és Brassó megyei román anyanyelvű roma népesség körében nem az ortodox, hanem a neoprotestáns szekták erőteljes térhódítása figyelhető meg. /B. Kovács András. = Görög rítusú kisfelekezetek Székelyföldön (Beszélgetés Hámori Péter kutatóval). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Hitélet – Folytatódik a görög katolikusok elleni uszítás
Egyházuk megszüntetésének elítélését kérik
Még mindig dominál az ortodox egyházban a görög katolikus egyház- és vallásellenesség, ez egyértelműen megerősítést nyert az erdélyi ortodox metropolia szinódusa vezetőinek júliusi tanácskozásán. A görög katolikusok párbeszédet szorgalmaznak, ennek feltételeként egyházuk 1948-as megszüntetésének nyilvános elítélését, híveik zaklatásának és az ellenük irányuló ortodox uszítás megszűntetését kérik.
A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusa nemrég levélben fordult a Román Ortodox Egyház legfőbb elöljárójához, Daniel Ciubotea pátriárkához a két egyház közötti dialógus vegyes bizottságának hatékonyabb működése ügyében. Többek között javasolta egy albizottság létrehozását, amelynek feladata rögzíteni az időpontokat, elveket, napirendi pontokat és a vegyes bizottság munkájának módszertanát.
Ezt megelőzően a görögkeleti (ortodox) pátriárkátus írásos üzeneteiben kifejezte ugyan abbéli óhaját, hogy végre építő dialógus jöjjön létre a Görög Katolikus Egyházzal, s ezzel új fejezet nyíljon a két vallásos felekezet kapcsolatának történelmében, ez azonban csupán betű maradt.
Sajnos, a Román Ortodox Egyház helyi képviselőinek cselekvései Erdély-szerte szöges ellentétben állnak az írásban is hangoztatott „dialógust elősegítendő testvéri együttműködés légkörének előmozdításával”. Folytatódik a görög katolikus templomok lebontása, tönkretétele vagy ortodox-szá való újraszentelése. A görög katolikus hívek fenyegetésnek és zaklatásnak vannak kitéve és nem egy esetben az ortodox egyházak képviselői a görög katolikus hívek elleni erőszakra uszítanak.
Mi több, mind az erdélyi metropolia, mind a Kolozsvár – Fehér – Kőrösök vidéke és Máramarosi ortodox metropolia 2011. július 4-én, a Fehér megyei Remete (Râmeţ) kolostorában összeült szinódusának vezetői visszatértek a Görög Katolikus Egyház elleni nagyhangú szónoklatra, amely az elmúlt húsz év folyamán annyi ellenségeskedést és konfliktust szült.
A Lucian Mureşan balázsfalvi görög katolikus nagyérsek és metropolita által aláírt hivatalos okirat leszögezi, hogy a Romániai Görög Katolikus Egyház nyitott marad a Román Ortodox Egyházzal való nyílt dialógusra, azonban konkrét lépéseket vár tőle. Ezért az előkészítő bizottsággal való találkozás feltételeként kéri bármely olyan cselekedet leállítását, amely tönkreteszi vagy érinti bármilyen formában az 1948-ban a kommunista hatóságok által a Román Ortodox Egyháznak önkényesen átadott görög katolikus javak (templomok, parókiai épületek, temetők) építőművészeti sajátosságait. A Görög Katolikus Egyház Szinódusa határozottan kéri, hogy papjai és hívei zavartalanul eltemethessék halottaikat a temetőikbe, illetve látogathassák elhunytjaik sírjait.
A hivatalos levélben Lucian Mureşan nagyérsek-metropolita nem utolsósorban követeli, hogy a Román Ortodox Egyház nyilvánosan ítélje el a Rómával Egyesült Görög Katolikus Egyház 1948-ban történt önkényes megszüntetését, mint igazságtalan és gyalázatos tettet, amelynek hatásától határolódjon el.
Konkrét lépéseket várnak a Román Ortodox Egyháztól, az előbbi kérések elfogadása és teljesítése pedig előfeltételeit jelentik a jövőbeni őszinte párbeszédnek – nyomatékosít a hivatalos levél.
(fodor) Szabadság (Kolozsvár)

A kommunista rezsim által üldözött görög-katolikus egyház
A Rómával Egyesült Egyház 1948 decemberétől befejezte működését Romániában. Megszüntetése annak gyümölcse volt, hogy szovjet modell szerint az ortodox egyház együttműködött a kommunista rezsimmel.
A görög-katolikus papság és a hívek a kommunizmus évei alatt megpróbálták megőrizni Erdélyben a bizánci rítusú katolicizmus szellemiségét. Az egyház illegalitásban működött, a Szentszékkel meglévő diplomáciai kapcsolatok témája lévén.
A görög-katolikusok 1948 és 1989 közötti megpróbáltatásairól Sergiu Soica teológussal beszélgettünk. A nagyváradi görög-katolikus Teológiai Egyetem végzőseként jelenleg a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktorandusza.
- Soica úr, meg tudja becsülni, hány görög-katolikus hívő volt 1948-ban? - 1948-ban a romániai görög-katolikus egyháznak kb. 1.500.000 hívője volt. Őket nagyjából 1.700 pap vezette. A hívek többsége Erdélyben volt. Az Annuaire Pontifical (a Szentszék hivatalos statisztikai adatai) szerint, a Bánságban a görög-katolikusok száma 120.000 hívő és 208 pap volt.
- Megszüntetése előtt milyen volt a görög-katolikus egyház struktúrája? A görög-katolikus egyháznak 1948-ban volt egy metropoliája Balázsfalván és 4 püspöki székhelye: Kolozsváron (ennek a püspökségnek Kolozs-Szamosújvár volt a neve), Nagyváradon, Máramarosban (Nagybánya székhellyel), Lugoson és egy helytartóság Bukaresten egy püspök-helyettessel. - 1948 után mi történt a görög-katolikus püspökökkel? - A Román Unitus Egyház megszüntetése után az összes görög-katolikus püspök a kommunista börtönökbe, aztán házi őrizetbe került. A máramarosszigeti börtönben hunyt el Valeriu Traian Frenţiu a Nagyváradi Püspökségről, Ioan Suciu püspök a Balázsfalvi Metropoliáról, Tit Liviu Chinezu, aki 1948 óta a második bukaresti püspök-helyettes volt. Vasile Aftenie bukaresti püspököt a bukaresti Közigazgatási és Belügyi Minisztériumban (MAI) verték meg és hunyt el 1950-ben. A lugosi püspök, Ioan Bălan megjárta a máramarosszigeti börtönt, házi őrizetben hunyt el. Szintén házi őrizetben hunyt el a kolozs-szamosújvári püspök, Iuliu Hossu. Öt évet töltött el a máramarosszigeti börtönben, később a római pápa kardinálissá nevezte ki. A máramarosi püspök, Alexandru Rusu a szamosújvári börtönben hunyt el. - Tehát a görög-katolikus egyház vezetők nélkül maradt… - Nem. Titokban kineveztek más püspököket az egyház vezetésére. De őket is bebörtönözték. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük a lugosi Ioan Ploscaru püspököt, aki 14 évet töltött el a kommunista börtönökben. Alexandru Todeat, a romániai görög-katolikus egyház vezetői közül a második kardinálist 13 évre zárták be a kommunista börtönökbe. A nagyváradi Iuliu Hirţea 12 évig volt a kommunista börtönökben. Ioan Cherteş püspök 14 évet töltött a kommunista börtönökben. - Az egyház felszámolása után hogy tudták a görög-katolikus megőrizni a hitüket? - Az alatt a 41 év alatt, amíg a görög-katolikus egyház megszüntetése tartott, a hitet nagyon nehéz volt megőrizni a hívőkben. Egyes papok kitették magukat a kockázatoknak, a kommunista rezsim fenyegetéseinek és végezték a pasztorálást, amennyire tudták. Megemlíthetem, hogy 1956-ban, Kolozsvár központjában görög-katolikus papokkal tartottak szent liturgiát. Ez volt az egyetlen, mondjuk úgy szélsőséges, gesztus a romániai kommunista időszakban. Más, nagyobb számban megtörtént esetek: titkos vallási szolgáltatások nyújtása, mint amilyen a misézés, a keresztelés, esketés és temetés; a fiatalok vallásos tanítása és a fiatal görög-katolikus papok felkészítése. Ezeket a jövendő papokat nehéz körülmények között készítették fel, nem voltak tanáraik, nem voltak kurzusaik, hanem csak néhány teológiai könyvük, melyeket maximális figyelemmel adták kölcsön, nehogy megtalálja azokat a Securitate. Vizsgák is voltak, melyeket csak püspökökkel tartottak. Ennek ellenére voltak olyanok is, akiket ebben az időszakban szenteltek pappá. - Mit jelentettek a titkos misék és keresztelői, esküvői stb. ceremóniák? - Ezek a görög-katolikus egyház emlékirataiban szereplő titkos misék figyelemre méltók. Érdekes, filmbe illő részletekkel szolgálnak az olvasónak. A papok biztosnak tartott helyeken folytatták le a ceremóniákat, ismert részvevőkkel, hogy a Securitate ne azonosíthassa őket. A szentségek kiszolgáltatásával járó ceremóniákat, mint amilyen a keresztelő, vagy az esküvő, éjszaka tartották, gyertyafénynél, jól bezárt ablakokkal. A titkos misék helyszínéül szolgáló házakban takarókkal fedték el az ablakokat, minden suttogva zajlott. A helyszínt őrizték. Ha elment valaki a közelben, vagy gépkocsi hangja hallatszott, a ceremóniát időben le lehetett állítani. Ugyanígy volt az esküvőkkel. Azokat a házasulandók, vagy a pap házában tartották. A helyzettől függetlenül, ezeken a ceremóniákon egyszerre kevesen vettek részt.
Sor került görög-katolikus papok, vagy olyan személyek eltemetésére is, akik úgy végrendelkeztek, hogy a saját vallásuk szerint szertartásban részesüljenek. A szertartást római katolikus papok vezették le. De a temetőben a menetet ortodox papok várták, akik átvették az elhunytat és újra elvégezték a temetési szertartást.
- Milyen volt a kapcsolat a magas rangú ortodox egyházvezetők és az ortodox egyházba beolvasztást elutasító görög-katolikus püspökök közötti kapcsolat? - Számomra a válasz nagyon egyszerű. Nem tudok arról, hogy lett volna kapcsolat e két egyházvezetés között.
A kommunista időszakban a görög-katolikusok kaptak külföldről támogatást? A görög-katolikus papok a kommunista időszakban kaptak pénzügyi támogatást. Az egyház és a hívők életével foglalkozók évente 450 dollárt kaptak a németországi Caritastól. Ez az összeg a kommunista rezsim utolsó éveiben csökkent. Így kb. 325 dollár lett évente. További pénzügyi támogatásokat kaptak a megszüntetés utáni első években, az Apostoli Nunciatúrától, aztán a Szentszéktől, pontosabban a Keleti Egyházak Kongregációjától. A pénzügyi támogatás mellett olyan esetekre is bukkantam, amikor a papokat gyógyszerekkel, különféle javakkal és teológiai könyvekkel segítették külföldről.
- A titkos görög-katolikus papok hogy kapták meg a pénzügyi és anyagi támogatásokat? - A pénz egy részét a nyugati diplomáciai hivatalokon keresztül osztották szét. Elsősorban az olaszokon. De ismertem egy olasz papot is, aki a kommunista időszakban személyesen foglalkozott a segélyek elosztásával. Rendkívüli történetek voltak! A pénzt szalámirudakban rejtette el, melyeket aztán szétbontott, amikor a görög-katolikus közösségekben érkezett. Máskor Romániában adta el azt a gépkocsit, amivel a határon átjött. A kérdéses pap a valuta lejre váltásával is foglalkozott, mert ha a román papok tették volna ezt, akkor a büntetőtörvénykönyv hatálya alá kerültek volna.
A Görög-katolikus Egyház felszámolása
A kommunista rezsim számára a katolikus egyház létezése nagy akadályt jelentett. Úgy az egyház, mint ahogy a hívők is a pápának voltak alárendelve. A Szovjetunióban maga Sztálin foglalkozott ezzel az aspektussal. Ő megpróbált létrehozni egy „nemzeti” katolikus egyházat, mely ne tartozzon a pápa kánoni joghatósága alá. De ez nem sikerült. A legtöbb, amit megtehetett, az a Szovjetunió – egy bizonyos korszakban a Habsburg Birodalom részét képező – nyugati részeiben lévő görög-katolikus egyházak megszüntetése volt.
„Visszatérés” az ortodoxiához
A kommunista Romániában a rezsim „gyümölcsöző” módon kötött szövetséget az Ortodox Egyházzal a görög-katolikus felekezet felszámolására. A magas rangú egyházvezetők közül Nicolae Bălan erdélyi metropolita mutatkozott a legaktívabbnak. Ő már a háborúk közötti időszakban is fellépett a görög-katolikusok ellen. De más oka is volt pozitívan viszonyulni a rezsim politikájához. Bălan metropolita a 30-as években többször is részt vett legionárius körmeneteken. Így aztán Nicolae Bălan 1948 májusában–júniusában többször is prédikált a nagyszebeni metropolitai katedrálisban és az ortodoxia „kebelére” „hívta” a görög-katolikusokat. Persze, ő nem cselekedett az Ortodox Egyház vezetősége által mutatottakkal ellentétesen. Bălan kezdeményezéseit az új pátriárka, Iustinian Marina teljes mértékben támogatta.
Az Ortodox Egyház és az állam
A görög-katolikusok ortodoxiához való „visszatérési” folyamata nem volt az Ortodox Egyház kizárólagos „műve”. Az állam minden adminisztratív erői szerepet vállaltak: a Siguranţa (a Securitate elődje – RS), a Csendőrség, a főispánságok, a megyei rendőrigazgatóságok, a falusi polgármesteri hivatalok, az iskolai tanítók stb. 1948 őszén „ankét” indult a görög-katolikusok között egy esetleges „visszatérés”-hez való viszonyulásukról. A Siguranţa azt a pletykát terjesztette, hogy Kolozsváron nagy gyűlést fognak tartani, amit Iuliu Hossu görög-katolikus püspök fog vezetni és ahol támogatni fogja az egyesülést az ortodoxokkal. Amikor a Hossu beszédéről szóló „változatot” már nem hitték el, azt mondták, hogy a gyűlést Iuga, a kolozsvári kanonok fogja vezetni, majd azt, hogy ismertebb helyi egyházvezetők. A Vallásügyi Minisztérium 1948 szeptembere végén űrlapokat osztogatott a görög-katolikus parókiákban, amelyekkel a papoknak képviselőket kellett kijelölniük a „visszatérési kongresszusra”. Később a Görög-katolikus Egyház egyes vezetőit arra kényszerítették, hogy írjanak alá különféle papírokat az ortodoxiához csatlakozásról. A dokumentumokat aztán, a „visszatérés” elfogadtatása érdekében bemutatták a hívőknek.
Kényszerítések Iuliu Hossu püspököt házi őrizetben tartották és aki megpróbálta meglátogatni, azt bebörtönözték. Egy ilyen káoszban a görög-katolikusok kb. 25 százaléka írt alá az ortodoxiához való „visszatérés” mellett. 1948. október 1-én, egy kolozsvári tornateremben szervezték meg 38 görög-katolikus küldött ortodoxiához való visszatérésének ceremóniáját. Ugyanennyi küldött írta alá a XVII. században a „Rómával egyesülés”-t is. A szertartás reváns kívánt lenni a Vatikánnal szemben.
A „visszatérést” elfogadó görög-katolikus képviselőket a következő napokban Bukarestre hozták, ahol az esemény tiszteletére több ceremóniát tartottak. A végső szertartásra 1948. október 21-én került sor, Gyulafehérváron, ugyanott, ahol pontosan 250 évvel korábban Erdélyben lerakták a görög-katolikusság alapjait.
A Görög-katolikus Egyház megszüntetését a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége által 1948. december 1-én kibocsátott 358/1948-as rendelettel szentesítették. A dokumentum szerint, a görög-katolikus felekezet megszűnt létezni és minden vagyonát kisajátították.
Ceauşescu, a pápa és a görög-katolikusok
A kommunista rezsim rögtön a Görög-katolikus Egyház megszüntetése, 1948. december 1-e után többször is felkérte a görög-katolikus egyházvezetést, hogy térjen meg az Ortodox Egyház kebelére. Még fontos vezetőtisztségeket is felajánlott nekik az ortodoxia struktúrájában, de ezeket elusították.
E felkérésekre válaszul a görög-katolikus egyházvezetés számos memorandumot küldött a hatóságoknak, hogy helyezzék vissza jogaiba a Görög-katolikus Egyházat. A memorandumok vagy kollektívek, egész egyházvezetőség által aláírtak, egy egyéniek, egy egyházvezető által írtak voltak. Többek között még világiak is összeállítottak memorandumokat, melyekben azt kérték a rezsimtől, hogy helyezze vissza jogaiba a Görög-katolikus Egyházat és engedjék ki a börtönből a püspököket. Ilyen jellegű kéréseket még 1988–1989-ben is küldtek. A görög-katolikus hívők és a rezsim közötti kapcsolatok némi javulására Nicolae Ceauşescu 1973-as vatikáni látogatása után került sor. VI. Pál pápa azt kérte Ceauşescutól, engedje meg az Unitus Egyház újbóli működését. A bukaresti kommunista rezsim ebbe nem egyezett bele. Ennek ellenére, Ceauşescu szentszéki látogatása után, néhány évvel később, a hitüket továbbra is gyakorló görög-katolikusokkal szembeni korlátozások enyhítése volt tapasztalható.
eurocom.worldpress.com
Erdély.ma

Ponta elnézést kér az egyházaktól
Victor Ponta kormányfő pénteken bejelentette, amikor felelősséget vállal a parlamentben az államosított ingatlanokat érintő törvénytervezetért, Románia nevében elnézést fog kérni az egyházaktól a kommunista rendszer túlkapásaiért, és felkérte azokat, hogy támogassák a jogszabálytervezetet.
„Azt hiszem, az elmúlt 70 évben senki nem kért elnézést ezekért. Emellett felkérem az egyházakat, felvállalva mindazt a negatívumot, ami Románia történelmében történt, hogy támogassák a gond megoldását és a román társadalom fejlődését” – mondta a kormányfő.
Ponta meggyőződését fejezte ki, hogy pozitív választ kap az egyházak képviselőitől.
Lucian Mureşan bíboros, a romániai Görög Katolikus Egyház vezetője előzőleg felkérte Victor Ponta kormányfőt, halassza el a felelősségvállalást az államosított ingatlanokat érintő törvénytervezet kapcsán. A bíboros azzal indokolta kérését, hogy a Római Katolikus Egyházzal és a Görög Katolikus Egyházzal nem konzultáltak a jogszabálytervezet kidolgozásakor, amely közvetlenül érinti őket is.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad).

A román állam szolgáltassa vissza a magyar egyházak 1945 után elkobzott javait!
Az amerikai kongresszus húsz képviselője levélben kérte csütörtökön John Kerry külügyminisztert: erőteljesen lépjen fel a román kormánynál annak érdekében, hogy az állam maradéktalanul szolgáltassa vissza a magyar egyházak 1945 után elkobzott javait – adta hírül mai nap az MTI.
Tőkés László európai parlamenti képviselő elégtétellel üdvözli az amerikai törvényhozók állásfoglalását. A világ vezető nagyhatalmának figyelme elősegítheti annak a petíciónak az ügyét is, amelyet erdélyi képviselőnk kezdeményezésére Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, a magyarországi Legfelsőbb Bíróság volt vezetője, valamint Erdélyi Géza, korábbi felvidéki református püspök és Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke nyújtott be az Európai Parlament Petíciós Bizottságához. Emlékeztetésképpen: tavaly, 2012. szeptember 1-jén, az Igazság Napja elnevezésű tömegdemonstráción több ezren tüntettek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Imre Református Kollégium visszaállamosítási kísérlete, illetve a romániai restitúciós bizottság tagjainak méltatlan meghurcolása ellen.
Ezt követően fogalmazódott meg az említett petíció, melyben az aláírók azt kérték, hogy az EP Petíciós Bizottsága tűzze napirendjére a romániai egyházi ingatlanok, köztük is a történelmi rangú háromszéki egyházi gimnázium visszaállamosításának ügyét, és vizsgálja meg, hogy a román államnak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve a Székely Mikó Református Kollégium visszaállamosítására vonatkozó intézkedései összeegyeztethetők-e az Európai Unió jogrendszerével, továbbá azt is, hogy az Európai Parlament szólítsa fel Romániát, hogy az Unióhoz való csatlakozásakor vállalt kötelezettségeit az egyházi ingatlanok tekintetében is tartsa be, és a már visszaadott jogos egyházi tulajdonokat ne vegye vissza jog szerinti gazdáiktól.
A petícióban – egyebek mellett – arra is felhívták a figyelmet, hogy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának elmaradása főképpen a romániai kisebbségi egyházakat, köztük is a román görög katolikus egyházat, valamint az erdélyi magyar történelmi – a református, a római katolikus, az evangélikus és az unitárius – egyházakat sújtja.
Az aláírók megállapították: „Romániának tehát az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása során a saját jogi normái mellett az Európai Unió jogi rendelkezéseit is figyelembe kellett volna vennie. Bizonyítható, hogy Románia nem tartotta be a csatlakozáskor vállalt, e körbe tartozó kötelezettségeit, hiszen a visszaszolgáltatásra csak vontatottan és csupán részlegesen került sor. Ez a tény megalapozza Románia kötelezettségszegését, hiszen minden tagállamtól elvárható, hogy vállalt kötelezettségeit teljesítse. A Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása az uniós jogban alapkövetelménynek számító jogbiztonság, valamint a tulajdonhoz való jog elveinek súlyos megsértését jelenti, következésképpen a román állam ebben a konkrét ügyben is kötelességszegést követett el.”
Emlékezetre méltó, hogy Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) előző püspökének kezdeményezésére és részvételével az erdélyi egyházi vezetők a kétezres évek elején többször is ökumenikus látogatást tettek Brüsszelben és Strasbourgban, aminek eredményeképpen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása 2006-ban, az Európai Bizottság Romániáról szóló országjelentésében már csatlakozási feltételként szerepelt.
Tőkés László EP-képviselő a petíció ügyének előmozdítása érdekében találkozót kezdeményezett Erminia Mazzonival, az Európai Parlament Petíciós Bizottságának elnökével.
Nagyvárad, 2013. június 14.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Az ortodoxoké marad a szaploncai Vidám Temetőben található templom
A máramarosi Szaplonca görög katolikus hívei az Emberi Jogok Európai Bíróságához szándékoznak fordulni, miután a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (ICCJ) bírái megtagadták a helyi Vidám temető területén található templom visszaszolgáltatását a Román Unitus (Görög katolikus) Egyháznak.
A templomot a kommunisták erőszakkal vették el 1948-ban, a Román Unitus Egyház betiltása után, és átadták az azt jelenleg is kezelő ortodox egyház használatába. A szaploncai régi görög katolikus templomot 1886-ban építette a falu unitus közössége. E körül alakult ki később a Vidám temető, ami a România Liberă című napilap szerint „az erdélyi görög katolikus kulturális szintézis legmélyrehatóbb kifejezése, mely a népművészet, a bizánci és a nyugati civilizáció elemeit ötvözi”.
1935-ben ugyanis Grigore Riţiu görög katolikus pap arra kérte Stan Ioan Pătraş mesterembert, hogy készítsen egy új kereszttípust. 1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolásakor a pap azt kérte az asztalostól, alakítsa át a kereszteket oly módon, hogy sírverset is fel lehessen rájuk írni, mivel akkor éppen tiltották a román nyelv nyilvános használatát. A jó pap végül 1954-ben a nagyenyedi börtönben halt meg.
A kommunisták a szaploncai régi görög katolikus templomot is elorozták. De nem sikerült telekkönyvezniük, mert a Szaplonca környékére vonatkozó telekkönyveket a történelmi, Tiszán túli Máramarosban őrizték, mely 1918 után Csehszlovákia, 1945-től pedig a Szovjetunió részét képezte. A templomot azóta a szaploncai ortodoxok használják, akik 2009-ben olyan változtatásokat kezdtek el, melyekkel el akarják tüntetni a templom görög katolikus múltjának minden jelét. Székely Hírmondó
Erdély.ma