Bővítik az első évszázadot: utat tör a tér a könyvtárban
Karnyújtásnyira kerülhetnek az olvasók a könyvekhez
A rendszerváltás óta az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó kolozsvári versenytárgyalásnak bizonyult a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár és a Romániai Építészek Kamarája által meghirdetett, a könyvtár bővítését célzó pályázat. A két hónappal ezelőtt indított nemzetközi versenytárgyalásra 102 pályázat érkezett, s a győztes tervrajzot jövő kedden, december 14-én nevezik meg. A beruházás összköltsége mintegy 3 millió eurót emészt fel, és a győztes 10 ezer euróval gazdagodik, a szerződés megkötésével azonban további 150 ezret halmozhat fel. A könyvtár újabb bővítménye az egyre népszerűbbé váló szabadpolcos könyvtárrendszer szellemében épül, az intézmény jelenlegi épülete és a Kolozs Megyei Kórház között 1200 négyzetméternyi területen. Az előzetes elképzelések alapján az új létesítménynek 60 ezer könyv elraktározására kell alkalmasnak lennie. A látványtervek megtekinthetőek az intézet épületének első és második emeletén.
Az új bővítés elsődleges célja a könyvek elraktározása, de kétszintes földalatti parkolót, olvasó- és konferenciatermet, reprográfiai, kötészeti, illetve digitalizáló műhelyeket is magába kell foglalnia. „A jelenlegi szakaszban még nem tértünk ki a kivitelezés apróbb részleteire. Miután a zsűri eldönti, hogy melyik pályamunka nyer, következik az engedélyeztetések sora. A jelenleg felújítás alatt álló általános városrendészeti terv mellett az övezeti- és részlettervbe is be kell vonnunk az építményt. Maga a tervezés felvesz legalább két évet” – mondta Tiberiu Trenea, a könyvtár műszaki igazgatója, aki maga is a zsűri tagja. Elárulta: a zsűri megteheti, hogy nem nevez meg első helyezettet, hanem két második díjasnak kikiáltott pályamunkát von össze egy végső tervre. Az új épület költségevetése négyzetméterenkénti 1100 eurót enged meg.
A második díj 6000, a harmadik pedig 4000 eurós jutalmat kínál. „A könyvtárak általában ötvenévente bővítésre szorulnak. Az 1960-as évekbeli fejlesztés után ez lenne a második jelentős terjeszkedés” – mondta Kovács Eszter, a könyvtár közönségkapcsolat-felelőse.
A pályamunkák zsűrizése folyamán figyelembe veszik, hogy a látványtervek alapján az épület mennyire alkalmas a tervezett létesítmény feladatának a betöltésére: elsődleges szempont, hogy a belső terek elrendezése biztosítsa a könyvek hozzáférhetőségét az olvasók számára. A tervezett épületben az olvasóknak nem kellene kikérniük a könyveket, hanem egyszerűen le kell venniük a polcról.
A felhívásra számos fantáziadús válasz érkezett: kaptárra emlékeztető látványtervektől kör alaprajzú pályamunkákon át a „szocialista betonkockákat” idéző építményekig sok minden megtalálható.
Kizáró jelleggel bír a létesítmény „alkalmazkodóképessége” is: a zsűri nem fogadja el azokat az elképzeléseket, amelyek esetében a tervezett épület nem illik bele a környezetébe, nem kapcsolódik valamilyen módon a könyvtár jelenlegi formájához. A pályázatok között találkozunk az első bővítmény Bauhaus-stílusát utánzó kivitelezéssel, az ősi könyvtári épület szecessziós elemeit felhasználó megoldással, futurista elképzelésekkel, nyitott könyv témájában elképzelt homlokzatokkal, nonfiguratív formákkal, tetőtéri futballpályákkal, barlangrajzokat utánozó fénynyílásokkal. A látványterveket bárki megtekintheti a Központi Egyetemi Könyvtár épületének első és második emeleti folyosóján.
A kolozsvári tudományegyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) közös könyvtárépületének megépítésére ugyancsak nyilvános tervrajzpályázatot írt ki 1904 áprilisában a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Az Erdélyi Pál könyvtárigazgató által megfogalmazott koncepció értelmében az építészeti megoldásoknak a könyvtári gyűjtemények szakszerű kezelését és az olvasók gyors kiszolgálását kellett biztosítaniuk. A strasbourgi és a bázeli egyetemi könyvtár mintáira alapozó programban kikötésként szerepelt a könnyen megközelíthető, egymástól elkülönített könyv-, és folyóiratraktár létrehozása, a természetes fénnyel megvilágított egyetemi-, valamint a közművelődési célokat szolgáló olvasóterem kialakítása.
Az ötszintes – pincéből, magas alagsorból, magasföldszintből, első és második emeletből álló – épület megalkotására vonatkozóan kilenc pályázati munka érkezett be. A strasbourgi könyvtárhoz hasonló megoldású, négyzetes alaprajzot mutatott be négy pályamunka, öt tervrajz ellenben a bázeli mintára átlós tengely mentén csoportosította a belső tereket.
A versenytárgyalás történetének érdekessége: eredetileg az első díjat Orth Ambrus és Somló Emil pályázata nyerte, a második helyezett a Korb Flóris, Giergl Kálmán építészpáros, a harmadik díjazott pedig Sebestyén Artúr lett, de a túlhaladott költségvetési keret miatt egyik terv sem tűnt azonnal kivitelezhetőnek. A tíz százalékos keretcsökkentéssel meghirdetett második fordulóban a bizottság a Korb-Giergl együttesnek ítélte a pálmát. Az 1909. május 18-án megnyitott, neobarokk és szecessziós stíluselemeket ötvöző könyvtár klinkertéglával borított, palatetős épülete úgynevezett cottage-rendszerben készült, azaz a különböző rendeltetésű könyvtári helyiségek csoportosulnak, és átjárókkal kapcsolódnak egymáshoz. A bázeli könyvtár térrendezését követő kolozsvári intézmény a maga nemében a lehető legkorszerűbb alkotásnak minősült. Újszerű és funkcionális volt például Erdélyi Pál ötlete, amely célszerűbb elhelyezést biztosított az olvasótermi székeknek az ívesen kivágott asztalok beállítása által, avagy az általa kigondolt és szabadalmazatott helytakarékos polcrendszer. Az épülethez átjárókkal csatlakozó könyvraktár egyik végén teherfelvonó, a másikon könyvszállító lift működött, az előcsarnok fölött 150 személyes vetítőgéppel felszerelt előadóterem helyezkedett el. Az egyetemi és közművelődési feladatok ellátását célzó belső terekben helyet kaptak egyebek mellett különféle irattárak, gyűjtemények, kiállító termek is.
KOVÁCS HONT IMRE, ZAY ÉVA, Szabadság (Kolozsvár)

Élhetővé és elérhetővé tenni a ferencesrendiek kolostorát
Nyári szakmai gyakorlat keretében mérik fel a kolozsvári ferences templom és kolostor épületeit a budapesti, kolozsvári és a nagyváradi műszaki egyetemről összegyűlt építészhallgatók. A felmérés már tavaly elkezdődött, a Romániai Építész Kamara Guttmann Szabolcs által elnökölt erdélyi fiókjának szervezésében. Idén a július 11–25. között zajló tábor az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Műszaki Tudományok Szakosztálya (MTSZ) és a területi építész kamara együttműködésében valósult meg. Elsődleges célja a terek feltérképezése, a történeti funkciók megértése, a szükséges beavatkozások rangsorolása. A munkálatok aktuálisak, a rendház ugyanis hatvan év után ősztől várhatóan ismét használhatja majd kolostorát. Az előadásokkal, tanulmányi kirándulással ötvözött tábor további célkitűzése, hogy a diákok átérezhessék a rend és a kolostor sajátos szellemiségét, és friss ötleteket, javaslatokat fogalmazhassanak meg a történeti terek megfelelő hasznosítására.
Az EME-MTSz 2006-ban kezdeményezte a Műszaki örökség feltárása, kutatása és védelme Erdélyben elnevezetű interdiszciplináris programot. Ennek egyik projektje az évente szervezett, immár hagyományossá vált technikatörténeti alkotótábor, amelynek célja a technikai örökség felkutatása, megőrzése, működőképessé tétele, az erdélyi kulturális örökségbe való beillesztése, illetve a térség kulturális és turisztikai fejlesztése. A szakértőket, diákokat bevonó rendezvények eredményeit az EME digitális adattárában összegzi, illetve a lehetőségek szerint megjelenteti. A technikatörténeti alkotótábor ötödik rendezvénye a műemlékek felmérését és szakmai tanulmányozását célzó, építészhallgatókat, illetve a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) néhány földrajz–turizmus szakos diákját bevonó nyári szakgyakorlat – magyarázta Bitay Enikő, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) oktatója, az EME főtitkára. Az EME egyébként a területi építészeti kamarával egy kolozsvári századelejei tervrajzokat tartalmazó, közös tárat is szándékszik létrehozni, a tábor felméréseinek eredményei pedig szintén bekerülnek majd adattárába.
Hatvan év után ismét a rendházé a kolostor
Orbán Szabolcs, az erdélyi ferences rendtartomány vezetője (minister provincialis) elmondta: a templomot és kolostort már tavaly elkezdték felmérni a Guttmann Szabolcs által kezdeményezett tábor keretében, a befejezetlen munkákat pedig idén is folytatják a hallgatók. – A diákok számára ritkán adatik meg a lehetőség, hogy egy ilyen történeti épületet úgymond centiméterenként végignézhessenek, rajzokat, felméréseket készítsenek, mi pedig munkájuk eredményeként képet kaphatunk a kolostor mai állapotáról – magyarázta. Mint kifejtette, a diákok ötletei, javaslatai, a napi felméréseket lezáró esti előadásokon megfogalmazott szempontok irányadók lehetnek számukra a visszaszerzett épület felújítása, belakása, a megfelelő és szakszerű előrelépés megvalósítása tekintetében. Ezek az előadások, illetve a különböző erdélyi ferences kolostorokba (Szászvárosba, Dévára, Csíksomlyóra) tervezett tanulmányi kirándulás azt a célt szolgálják, hogy az építészhallgatók ne csak méréseik, rajzaik alapján ismerjék meg a kolostort, hanem átérezhessék lelkiségének, szellemiségének jellegzetességeit. Mindennek kiemelt aktualitást szolgáltat, hogy a kommunikációs források utalásai értelmében a zeneiskola szeptembertől elköltözik az épületből.
Építéstörténet és a kolozsvári ferencesrendiek
A Karolina teret a Havas Boldogasszony, közismertebb nevén barátok temploma uralja. Bár nem rendelkezünk okleveles adatokkal az első óvári templom építését illetően, feltételezések szerint román stílusban, a XI. század végén vagy XII. század elején épülhetett. P. Benedek Fidél ferencesrendi monográfus szerint a templomot a kolozsmonostori bencések építhették, akik közül valószínűleg első plébánosai is kikerültek. Egy 1199-es oklevél értelmében III. Ince pápa Henrik magister Clus-i főesperest megerősítette egyházi és világi javaival együtt tisztségében. P. Benedek Fidél rekonstrukciós elképzelése értelmében a kőtemplom négyzet alaprajzú hajójához félköríves szentély csatlakozott. Egy 1214-es okirat értelmében Turdes comes fia, János rablással vádolta a Clus-i egyház jobbágyait. Az 1241-es tatárjáráskor az épület, akár kőből, akár más anyagból épült, megsemmisült. Helyére épült fel a középkori városközpont temploma a XIII. században. Az 1975-ben elkezdett restaurálás alkalmával előkerültek szentélyének alapfalai. Entz Géza a Szent Mihály plébániatemplom helyreállításakor, 1959-ben felbukkant, másodlagos elhelyezésű kőtöredékek alapján bizonyítottnak látta, hogy Kolozsváron az 1200-as években késő román, már a gótikába hajló stílusú templom állt. Plébániatemplomként szolgált, az 1332–1337-es pápai tizedjegyzék egy István kolozsvári plébános és Toroczkai Mihály főesperes-kanonok nevét említi. A XV. század első harmadában a Kolozsvárra telepedett Domonkos-rend vette át a templomot. A század közepe táján megkezdték a templom és a hozzá csatlakozó, túlnyomórészt fából készült kolostor átépítését gótikus stílusban. Az építkezéshez többen hozzájárultak adományaikkal, Hunyadi János például 1455-ben évi kősó járadékot rendelt Székről, adományát Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos király is megújította. Az egyhajós, bordás boltozatú, támpilléres gótikus hajlék hasonló lehetett a Farkas utcai, 1556 előtti ferences templomhoz.
A reformáció idején a város a domonkos és ferences szerzeteseket egyaránt elűzte. 1556 és 1693 között a templomot felváltva birtokolták a lutheránusok, reformátusok majd unitáriusok. A Habsburg uralom kezdetekor ideiglenesen a jezsuiták vették birtokukba, akik 1724-ben visszaszolgáltatták az épületet a katolikus státusnak. A Kolozsvárra visszatérő ferences rend 1725-től vehette át a templomot és kolostort, az istenházát 1728-ban kezdték el felújítani. P. Antallfi István házfőnöknek 1727-ben a kormányszékhez intézett leveléből kiderül, hogy a templom mennyezete az átvételt követően beomlott, az átépítés pedig nyilván a korban uralkodó barokk stílus jegyében, a csúcsíves boltozatok megszüntetésével történt. A legfontosabb barokk bővítést a templom elé csatolt, háromszintesen tagolt, impozáns hagymakupolás torony képezte. A XVIII. század első harmadától kezdődően, a kényszerlakhelyen való tartózkodási idejüket (1951–1967) leszámítva, ferences szerzetesek látták el a lelkipásztori szolgálatot a templomban.
A kommunizmus a bomlás és hanyatlás időszakát jelentette a lelki, szellemi, művelődési életben is tevékeny szerepet betöltő kolozsvári ferences kolostor történetében: 1949-ben a rendőrség megszállta az épületet, a szerzeteseket száműzték. Voltak, akik más kolostorokban kerestek menedéket, másokat világi rendiek családjai fogadtak be. Négyen-hatan maradhattak összesen. A kolostor a negyvenes évek vége felé még működtette a Szent Bonaventura nyomdát is, így abban a korban körülbelül ötven szerzetes élt és dolgozott itt – részletezte Orbán Szabolcs. A nyomda működtetése, az ahhoz kapcsolódó folyóiratok kiadatása a kolozsvári rendház sajátossága volt, a XX. század elején az erdélyi katolikus sajtó túlnyomó része a ferencesekhez kötődött. A Szent Ferenc által megfogalmazott, „élni az evangéliumot” irányelv alapján tevékenykedő rendtagok Kolozsváron jelenleg lelkipásztori szolgálatot látnak el a templomban, különböző oktatási-nevelési jellegű tevékenységeket szerveznek az ifjúság, fiatal családok számára, illetve immár hagyományszerűen foglalkoznak hátrányos anyagi helyzetű emberekkel. Ennek legláthatóbb vonzata a keddi Szent Antal-kenyérosztás, de ugyanakkor rendszeresen figyelemmel kísérik, látogatják a hozzájuk folyamodó rászorulókat.
1951-ben az itt maradt rendtagokat is elhurcolták, ugyanis a teljes ferences provinciát Máriaradnára gyűjtötték össze. 1967-ben egy-két szerzetes visszatérhetett. Jelenleg összesen öten vannak, a templom melletti folyosórészben laknak, amelyet korábban raktárhelyiségnek használtak. A kolostort lefoglalták, de telekkönyvi átírás tulajdonképpen nem történt, amint azt a visszaszolgáltató bizottság is megállapította – mondta a rendtartomány vezetője.
Guttman Mihály, a zenelíceum első, alapító igazgatója visszaemlékezéseiben leírja, hogy 1949 októberében kapták meg az iskola számára a szeptemberben elfoglalt épületet, és bútorzatából mindössze nyolc széket és két asztalt találtak – mondta Orbán Szabolcs. A kolostor teljes oklevélgyűjteményét, levéltárát elvették, egy része a Szekuritáté szűrőjében maradt, másik része pedig a kolozsvári állami levéltárba került, mindmáig nincs kutatható állapotban.
Felfedezni a kolostor tereinek mai funkcióit
A kolostor történeti szempontból kiemelten értékes részeit, így például az egykori refektóriumot, a Mátyás-termet – amely eddig nem volt látogatható – elérhetővé szeretnék tenni a közösség számára. Másrészt, legutóbb a negyvenes években végeztek felújítási munkálatokat az épületeken. Egy udvari épületrészen például olyannyira megrongálódott a falazat, hogy fa nő ki belőle. A legalapvetőbb lépések tehát az állagmegőrzésre, az esővízelvezető- és a közel száz éve készült csatornarendszer korszerűsítésre irányulnak majd, de szempont az is, hogy az említett történeti terek élők, funkcionálisak maradjanak – hangsúlyozta Orbán Szabolcs. Másrészt, a szerzetesi közösség lakóterét tágítani kell, a mai élethez szükséges funkciókat optimális módon meg kell találni a régi épületben. A rendtartományi főnök elmondta: jelenleg még tárgyalások zajlanak egyes iskolákkal, de valószínűsíthető, hogy a tanteremként kialakított helyiségeket oktatási célokra használják majd. Az építészhallgatók által végzett felmérések nyomán valószínűleg körvonalazódik az a néhány cella is, amelyeket a rendtagok saját használatára alakítanak majd ki. Mindemellett a kápolna az a régi térrész, amely mindenképpen a ferences közösség életéhez kell hogy tartozzon – magyarázta Orbán Szabolcs, aki nem tartja kizártnak, hogy a jövőben egy-két fővel emelkedhet a szerzetesek létszáma.
Guttmann Szabolcs, az építész kamara erdélyi fiókjának elnöke 2001-ben Nagyszebenben szervezett először nyáriegyetemet az épített örökség megismerése céljából, a városháza védnöksége alatt, amelyre romániai építészeti egyetemek hallgatóit hívták meg. Mint elmondta, az építészeti oktatás az elmúlt húsz évben nem sokat változott: a nyolcvanas évek szokásának megfelelően a diákok nem ismerkednek meg a történeti épületekkel, ezt a hiányosságot pótolnák ezek a rendezvények. Tavaly a területi építész kamara által szervezett tábor keretében, a ferences rendtartomány vezetősége és Kovács Sándor katolikus főesperes támogatásával kezdték el a hallgatók felmérni a ferences kolostor egy részét, a Szentegyház utca 6. szám alatti épületet, a Szent Mihály római katolikus plébániát, a Szent Mihály plébániatemplom tornyát. Idén a kör a nyári szakgyakorlat lehetőségeihez mérten szűkült, a felmérések célpontja a ferences kolostor és templom – magyarázta az építész. A tábor diákjait illető szervezési kérdésekkel, az EME-kapcsolatfelvétellel idén Orbán György gyakornok építész foglalkozott. A felmérések mellett az előadások, beszélgetések alkalmával a hallgatók, építés-, rendtörténeti és művészettörténeti szempontból is úgymond körbejárják a kolostor épületeit, amelyeknek új, megfelelő hasznosítást kell találni – hangsúlyozta Guttmann Szabolcs. Július 24-én a felméréseket felvonultató tárlat is nyílik majd a kolostorban.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Megszavazták a Román Kulturális Intézet 14 tagjának kinevezését
A szenátus plénuma hétfőn megszavazta hét tag kinevezését a Román Kulturális Intézet (ICR) Vezetőtanácsába, akiket a felsőház frakciói, illetve az alkotószövetségek javasoltak.
A javasolt személyek korábban megkapták a kulturális, művészeti és tömegtájékoztatási szakbizottságok, illetve a külügyi politikai szenátusi bizottság tagjainak a jóváhagyását.
Az ICR Vezetőtanácsának a következők lesznek a tagjai: Demény Péter (RMDSZ), Adriana Popescu és Vlad Păunescu (PNL), Octavian Mihail Sachelarie és Florin Codre (PSD), Zoe Petre (PNL) és Ruxandra Garofeanu (UNPR). Ezeket a jelölteket a parlamenti frakciók javasolták a tisztségbe.
A Vezetőtanács tagjai lesznek még az alkotószövetségek által javasolt következő személyek: Ștefan Gheorghiu (Romániai Zenészek Szövetsége), Mihai Zamfir (Romániai Írók Szövetsége), Viorica Curea (Romániai Építészek Szövetsége), Aurelia Corbeanu (Romániai Színházak Szövetsége), Cristian Russu (Romániai Képzőművészek Szövetsége), Gheorghe Arsene (Romániai Kiadók Szövetsége) és Laurenţiu Damian (Romániai Filmesek Szövetsége).
A szenátorok titkos szavazás nyomán, elektronikus úton voksoltak.
A kulturális és külügyi szakbizottságok ellenben azt javasolták, hogy a PSD által javasolt Ştefan Mitroi, illetve a Zeneszerzők és zenetudósok szövetsége által javasolt Ulpiu Vlad jelölését utasítsák el.
Mediafax;
Nyugati Jelen (Arad)

Erdély elfeledett kastélyai
Erdély és Észak-Románia elfeledett kastélyairól készített látványos, könnyen böngészhető nyilvántartást egy román építészhallgatókból álló csapat.
Szerencsére Magyarország pont a legjobb helyen van ahhoz, hogy a kelet és nyugat felé utazás ugyanolyan egyszerű legyen. Mégis a legtöbben nyugat felé veszik az irányt, ha kastélyokat szeretnének látni, pedig Franciaországnál és Angliánál jóval közelebb is találni belőlük szebbnél szebb példákat. A titok talán a rendszerezettségben és az infrastruktúrában rejlik, amiben a Nyugat valóban jóval előbbre jár.
Ezt a hiányosságot ismerte fel dr. Anca Brătuleanu, a bukaresti Ion Mincu Építészeti és Urbanisztikai Egyetem professzora. Először 2008-ban buzdította arra harmadéves diákjait, hogy tanulmányutak során térképezzék fel és vizsgálják meg közelebbről Erdély, Bánát, Körösvidék és Máramaros eldugott kastélyait és elfeledett építészeti emlékeit.
A féléves tárgyból végül építészhallgatók több generációját foglalkoztató nagyszabású projekt lett, melynek eredménye egy négyszáz kastély részletes adatait tartalmazó dinamikus adatbázis és platform. 2011 áprilisa óta ez az adatbázis egy jól áttekinthető honlapon is elérhető, román és angol nyelven. Brătuleanu professzor továbbra is részt vesz a programban mentorként, a fő tisztségeket azonban már a diákok látják el. 2011-ben a csapat tagjai létrehozták az ARCHÉ Egyesületet, amelynek célja a kulturális örökség kutatása, megőrzése és értékesítése. Jelenleg a Monumente Uitate projektet az ARCHÉ Egyesület vezeti, amelyhez csatlakoztak különböző tanügyi, kutatási és kulturális intézmények, más egyesületek és alapítványok, illetve az üzleti szféra képviselői is.
A PROJEKT NEVE MONUMENTE UITATE,
AMI MAGYARUL ANNYIT TESZ: ELFELEDETT MŰEMLÉKEK.
A lelkes építészekből, műemlékesekből és diákokból álló csapattal az Építész Szakkollégium tagjai bukaresti látogatásuk során ismerkedtek meg, az eredetiség kedvéért egy vonatpályaudvaron tartott fesztiválon. A bukaresti fiatalok tömegeit megmozgató esemény remek alkalom volt arra, hogy a Monumente Uitate projektet koordináló Anca Raluca Majaru és társai bemutatkozzanak egy standdal és a kastélyokat bemutató tablókkal, melyeken itt-ott egy magyar név is felbukkant.
Anca, aki hamarosan megkezdi doktori tanulmányait Budapesten, személyes élményeiről mesélt: „Amikor a kutatást elkezdtük, számunkra is meglepetés volt, hogy mennyi feltérképezetlen építészeti érték van a tájainkon. Elkezdtük felmérni, lerajzolni, befotózni ezeket az épületeket, melyek közül sok már végső pusztulásra van ítélve.”
„Ahogyan haladtunk előre a munkával, úgy hatalmasodott el bennünk az érzés: ezt minél több embernek meg kell ismernie. ezért készítettünk egy térképet, hogy az országban utazók kastélytúrákat tervezhessenek.”
A monumenteuitate.org oldal célja, hogy a lehető legtudományosabban, de még közérthető formában adjon tájékoztatást az egyes épületekről. Minden kastély saját adatlapot kapott, melyen a csapat tagjai és más lelkes önkéntesek által készített fotókon kívül megtalálható az eredeti tulajdonos és az építész neve, az épület aktuális állapota és a látogathatósága. Ez utóbbi azért kérdéses, mert sok kastély már annyira rossz állapotban van, hogy a látogatása életveszélyes lehet, vagy éppen egy olyan funkció költözött bele, amely megkívánja a zártságot. Van olyan, amelyben pszichiátriai intézet, vagy éppen árvaház üzemel.
A Románia északi felében, főként a Kárpátoktól nyugatra található kastélyok a 16. és 19. század között épültek, és a Nyugat-Európában megfordult stílusirányzatok mindegyikére mutatnak példát. Találunk köztük reneszánsz, barokk, klasszicista, romantikus, neo-gótikus és eklektikus stílusban épült kastélyokat is, melyek mindegyike ugyanúgy magán hordozza a helyi divat kézjegyét is. Megjelenésük nagyban függött még a tulajdonos anyagi és társadalmi helyzetétől, valamint a régióra jellemző irányzatoktól is.
A kommunista rezsim alatt a hatalom nagy részüket lefoglalta, és iskolát, árvaházat, kórházat, vagy éppen városházát üzemeltetett bennük, de sok működött a régió mezőgazdaságának irányító központjaként is. 1989 után azonban nagy részük elhagyatottá vált, és pusztulásnak indult. Sok kastély azóta visszakerült eredeti tulajdonosához és műemléki védettséget kapott.
NÉHÁNYAT REHABILITÁLTAK, ÉS AZÓTA MÚZEUMKÉNT VAGY VENDÉGHÁZKÉNT ÜZEMELTETNEK, DE ERRE VAN A LEGKEVESEBB PÉLDA.
Romániában a műemlékek sorsa jellemzően kétféle lehet: az egyik a teljes pusztulás, melyre pénz és karbantartás hiányában számíthatnak, a másik pedig a látványos, ám sokszor teljesen környezetidegen felújítás vagy újjáépítés. Anca fiatal román építészként úgy látja, a kettő közötti átmenetet, vagy más, innovatív műemlékvédelmi módszereket támogató szakmabeliek ellen még mindig túl nagy súllyal szerepelnek a klasszikus elvet vallók a román építésztársadalomban, melyet erősen megoszt a műemlékek kérdése.
Legkevésbé sem invazív módszereket alkalmazó projektjükkel azt szeretnék elérni, hogy a szakmán kívüliek is szembesüljenek az ország területén található építészeti értékek jelentőségével, és véleményt alkossanak a műemlékvédelem aktuális kérdéseiben. Emellett szeretnék felhívni a figyelmet a kastélyok turisztikai jelentőségére, hogy hosszú távon megállítsák a pusztulásukat.
2013-ban a Monumente Uitate célja folytatni a bánsági nemesi lakok kutatását, és elindítani az első kutatási szakaszát a moldvai nemesi lakoknak. A projekt támogatói: Romániai Építészek Egyesülete, Romániai Építészek Rendje, Gevalco Industrial. Partnerek: „George Enescu” Művészeti Egyetem – Iași, temesvári Politehnikum, Örökségvédelmi Nemzeti Hivatal, Romániai Építészek Rendjének Temes megyei osztálya.
Tóth Katalin
Hvg.hu

Meghallgatnak mindenkit (Verespatak-bizottság)
Működik a www.comisiarosiamontana.ro internetes honlap, melyen megtekinthető a verespataki bányakitermelésre vonatkozó törvénytervezet, és ahol javaslatokat tehetnek azok, akik meghallgatásra szeretnének menni a bizottságba, vagy valamilyen megoldást találtak – jelentette be Darius Vâlcov, a verespataki bányakitermelésre vonatkozó törvénytervezet elemzésére létrehozott szakbizottság elnöke. Bejelentette egyúttal, jövő héten kezdik el a meghallgatásokat, és kikérik többek között a történelmi magyar egyházak véleményét is.
A www.comisiarosiamontana.ro internetes honlap tegnaptól működik, egyelőre a verespataki bányakitermelésre vonatkozó törvénytervezet található meg rajta, illetve minden kiadott engedély, amely a bizottság rendelkezésére áll. „Egyelőre nagyon kevés van ezekből. Minden dokumentum, amelyet nekünk bemutatnak, felkerül a honlapra, hogy mindenki láthassa az iratokat, melyekkel dolgozunk, melyeket elemzünk, beleértve a különböző engedélyeket is, majd ha megkapjuk őket. Egyelőre azonban a törvénytervezetet és a szerződést elemezzük” – mondta Darius Vâlcov szenátor. Hozzáfűzte, a honlapra írhatnak mindazok, akik meghallgatásra szeretnének menni a bizottsághoz, vagy van valamiféle javaslatuk, megoldásuk.
A testület meghallgatta Daniel Barbu kulturális minisztert, aki elmondta, hogy a beruházó vállalta: 70 millió eurót fordít a helyi épített örökség megőrzésére, és ebből 32 millió eurót már beruháztak. A miniszter ugyanakkor elmondta: egyetlen állami hatóság sem tudja igazolni, hogy valóban megtörtént ekkora értékű beruházás, mert ilyen szakvizsgálatot nem végzett senki, de szerinte „szabad szemmel is látható”, hogy a beruházó felújított olyan verespataki házakat, amelyek a tulajdonában vannak.
A Verespatak projektjét elemző parlamenti szakbizottság tagjai tegnap arról is döntöttek, jövő héten meghívják ülésükre a nagy infrastruktúra-projektek tárcája, a Minvest részvénytársaság, a gazdasági tárca, a Roşia Montana Gold Corporation, a Román Geológiai Intézet, a pénzügyminisztérium, a költségvetési tárca, az erdők és vizek minisztériuma, a regionális fejlesztés minisztériuma, a Román Hírszerző Szolgálat és a Külügyi Hírszerző Szolgálat képviselőit is. Vâlcov szerint a bizottság elsősorban azt akarja tisztázni, hogy megalapozottak-e azok a gyanúk, amelyek a beruházó fizetésképtelenségére vonatkoznak. A beruházást ellenző civil szervezetek szerint ugyanis a vállalat nem rendelkezik elegendő pénzzel a költséges beruházás finanszírozására. Kikérik ugyanakkor a Román Akadémia, az ortodox egyház, a görög katolikus egyház, a református egyház, a római katolikus egyház és az unitárius egyház véleményét is, valamint felkérik a Román Nemzeti Bank, a közgazdasági egyetem és a Romániai Építészek Egyesületét is, hogy foglaljanak állást az ügyben. Darius Vâlcov hangsúlyozta, a szakbizottság tagjai úgy döntöttek, hogy minden egyes meghallgatás nyilvános lesz, a sajtó képviselői is részt vehetnek ezeken.
Ponta segítséget kér Finnországtól
A román hatóságok tájékoztatást és műszaki segédletet fognak kérni a finn hatóságoktól a korszerű technológiával történő bányakitermelésekkel kapcsolatban, hogy Románia környezetkímélő módon hasznosíthassa természeti erőforrásait – jelentette ki Victor Ponta kormányfő, miután tájékoztatta a finn kormányfőt, hogy Romániában közvita témáját képezi a bányászat jövője. Jyrki Katainen kijelentette, iparilag fenntartható a bányakitermelés, ha minden egyes kritériumot – így a gazdaságit, a társadalmit és a környezetvédelmit – figyelembe vesznek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ferences kolostor: tízmillió euró, többévi munka a helyreállítására
Az épületet a munkálatok idején is használni szeretnék
Idén lezárulnak a kolozsvári ferences rendi kolostorban a műemlék helyreállítására vonatkozó kutatások, tanulmánykészítések – nyilatkozta lapunknak Guttmann Szabolcs építész. A szakember szerint a több mint 900 éves kolostor helyrehozatalához szükséges közel tízmillió eurót csakis uniós és norvég pénzügyi támogatással lehet megszerezni. A munkálatok várhatólag két éven át tartanak. Guttmann Szabolcs azt is fontosnak tartotta, hogy majd a helyreállítási munkálatok alatt is lehessen kulturális célokra használni az épületet. Az Erdélyi Építészeti Biennálé keretén belül ma este 7 órakor, a kolostor refektóriumában nyitják meg Kós Károly Opera Omnia kiállítását. Orbán Szabolcs, az erdélyi ferences rend tartományi vezetője megerősítette azt a hírt, miszerint a felmérések elkészítése során már érdeklődnek a pályázati lehetőségekről, hiszen a fentebbi összeget lehetetlen saját forrásból fedezni.
Év végéig elkészülnek a kolozsvári ferences kolostor helyreállítására vonatkozó felmérések, és ezzel lezárul a vizsgálati szakasz. Guttmann Szabolcs építésztől megtudtuk: jelenleg még zajlik a sürgős beavatkozási munkálatok elvégzése. – A cél az, hogy majd a munkálatok során az épület minél zökkenőmentesebben működjön, és továbbra is helyt adhasson különböző kulturális eseményeknek – magyarázta Guttmann Szabolcs, majd arról is beszámolt, hogy ma, december 4-én este 7 órától az Erdélyi Építészeti Biennálé keretében nyitják meg Kós Károly Opera Omnia kiállítását. Az első nagy Kós Károly vándorkiállítás anyagát Anthony Gall ausztrál építész állította össze, aki disszertációját Kós Károly munkásságának szentelte. Az esemény házigazdája Guttmann Szabolcs, a Romániai Építész Kamara erdélyi fiókjának elnöke, meghívottja pedig Markó Béla, a Kós Károly Akadémia elnöke. A kiállítás anyaga december 18-ig látogatható, de az érdeklődők megtekinthetik a kolostor kerengő folyosóján a 2010–2013 között megszervezett építészhallgatók nyári egyetemi képzéseit ismertető pannókat.
Szabadság (Kolozsvár)

Megújuló épített örökségünk
Megújuló épített örökségünk – értékmentés a Kárpát-medencében címmel nyílt kiállítás szombaton a kolozsvári ferences kolostor refektóriumában.
A magyar kormány támogatásával megvalósuló, a Teleki László Alapítvány által lebonyolított Határon túli magyar vonatkozású épített örökség felújítása című program eredményeit bemutató kiállítás megnyitóján Káldi Gyula építész, a Teleki László Alapítvány kuratóriumi tagja beszélt a tárlat anyagáról. Guttmann Szabolcs építész, a Romániai Építészek Rendje erdélyi tagozatának elnöke elmondta: a kiállítás a július 1–14. között Kolozsváron zajló Építészeti Nyári Egyetem egyik programpontjaként valósult meg, és köszönettel tartoznak Káldi Gyulának, és a kiállítást befogadó ferences kolostornak, személyesen Szabolcs testvérnek.
KÖLLŐ KATALIN, Szabadság (Kolozsvár)

Fiatal építészek: rengeteg a gond a kolozsvári közterületekkel
Guttmann Szabolcs: a szellemi lakatokat kell előbb levernünk
Bár a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal egyetlen illetékese sem jelent meg azon a rendezvényen, amelyen a Romániai Építészek Rendje erdélyi tagozata által szervezett Erdélyi Nyári Egyetem munkáit mutatták be, Guttmann Szabolcs, a szakmai szervezet vezetője, illetve a diákok remélik: egyes épületek, udvarok, közterek restaurálására, átalakítására vonatkozó javaslataik mégis visszhangra találnak a helyhatóságnál.
A fiatalok a tizenöt napig tartó, immár negyedik alkalommal megrendezett nyári tábor során a belvárosnak a műemlékek szempontjából védett övezetére fókuszáltak, különböző rehabilitációs elképzeléseket készítettek és mutattak be. Ezen kívül a kolozsvári gyalogos, kerékpáros és közúti forgalmat vették górcső alá, és a közszállítás javításával kapcsolatos koncepciókat is kidolgoztak. A kontinuitás és biodiverzitás mottó alatt elkészült munkák megtekinthetők a volt ferences rendi kolostorban.
KISS OLIVÉR, Szabadság (Kolozsvár)

Folytatódik a monostori mamut-tömbház építése
Három éve tartó élénk vita tárgyát képezi a Szászfenesi út 139. szám alá tervezett huszonöt emeletes tömbház-kolosszus megépítése, illetve megépíthetősége.
A tízmillió eurós beruházású, 2700 négyzetméteres multifunkcionális ingatlan területfelhasználási koeficiense 6,49%, de ez a műszaki adat ebben az esetben csak maximum 4 százalékosként lehetne elfogadható – állítja Şerban Ţigănaş, a Romániai Építészkamara elnöke. A környéken lakók többször is utcai tiltakozással próbálták rávenni a helyhatóságot a szerintük esztétikai szempontból is megkérdőjelezhető épület engedélyének visszavonására, miközben a befektetők arra számítanak, hogy a felhőkarcoló külön vonzerővel bír majd a potenciális vásárlók elé táruló panoráma miatt. A félbeszakadt építési munkálatok most ismét folytatódnak, a szomszédos tömbházak lakói pedig amiatt elégedetlenkednek, hogy az építőtelep miatt nincs hol parkolniuk autóikkal.
Szabadság (Kolozsvár)

Egy műemlék épület paraméterei – Egyetemisták gyakorlatoztak Gernyeszegen
Építész, művészettörténész és restauráció szakos hallgatóknak szervezett nyári tábort a Teleki Kastély Egyesület július 1–15. között Gernyeszegen, a Teleki-kastélyban.
A diákok és a szakemberek pontos felméréseket készítettek az épületről, annak minden tartozékáról, a kastélyparkról és az abban található szobrokról.
A Gernyeszegi Nyári Egyetem keretében végzett felmérésekről Rácz Tímea, az építészek vezetője számolt be. Három szempont érvényesült: pontos alaprajzot készítettek, amit eddig még senki nem végzett el, vagy legalábbis nem ennyire pontosan. A pincét, földszintet és emeletet kellett lemérni, leírni az ablakok, ajtók pontos elhelyezkedését, a falak vastagságát. A nyílászárókat is több nézetből írták le: szemből, mindkét oldalról, illetve azok keresztmetszetét is lerajzolták.
Felmérték a kastély nagytermét is. Az építészekkel közreműködtek a művészettörténészek, akik a kastélyparkot és annak szobrait, valamint a faragott köveket dokumentálták. A restaurátorok falkutatást végeztek, érdekelte őket, milyen volt a kastély eredetileg, milyen volt a festés, díszítés. A diákoknak sok újdonságot jelentett a munka, hiszen egy-egy ablak felmérésére, dokumentálására és leírására még egy fél nap is kevésnek bizonyult.
Gróf Teleki Kálmán kastélytulajdonos érdeklődésünkre elmondta, azért fontos a gyakorlati tábor, mert a kastélyról nincs már meg a tervrajz, ha bármilyen munkálatot kezdeményeznének rajta, kell hozzá ez a rajz. „Reményünk szerint lesz folytatása ennek a munkának, hiszen ha már létezik egy pontos terv, akkor meg lehet kérdezni szakembereket, hogy egy ilyen kastély a 21. században mire használható” – mondta Teleki Kálmán, hozzátéve, hogy ezen három éve gondolkodik ő is, de a választ még nem tudja.
„Olyan kastély ez, amelynek a belmagassága 4,8-6,3 méter között változik, nagyon nehéz ezt az év 365 napján keresztül használni, hiszen télen nehéz kifűteni. Úgy gondolom, rendezvény- vagy konferencia-központot, multifunkcionális központot lehetne berendezni, ami az én elképzelésem szerint április 1. és november 1. között működne” – ismertette az elképzelését Teleki Kálmán.
Bordás Beáta a művészettörténészek tevékenységéről beszélt, elmondta, hogy elsősorban a korábbi publikációk alapján készítenek egy tanulmányt. Bíró József 1938-ban megírta a kastély történetét, most azt aktualizálják, és leírásokat végeznek az első és hátsó homlokzatokról, rögzítik, hogy melyik teremnek mi volt a funkciója, mit találtak most benne.
Újdonság a parkban álló szobrokról derült ki: míg a korábbi szakirodalomban az szerepelt, hogy a három törpefigura a francia forradalom gúnyalakja, most kiderült: korabeli metszetek alapján készültek, és semmi közük nincs a forradalomhoz. Ugyanakkor azonosítottak egy újabb szobrot is, amely valószínűleg Nepomuki Szent Jánost ábrázolja.
Leltárt készítettek az összes faragványról, a pincében talált reneszánsz kőtöredékekről, a római kövekről. Katalógus is születik a munka eredményeként, amely a művészettörténészek számára lesz igen hasznos. Pannót készítenek a parkról annak a leírásával, amely része lesz a műemlék épületben jelenleg látható, kastélyokat és kúriákat bemutató kiállításnak.
A nyári egyetem keretében szombaton Műemlékvédelem a gyakorlatban – Tapasztalatok és új perspektívák az erdélyi épített örökség védelmében címmel konferenciát szerveztek a Maros Megyei Múzeummal közösen a marosvásárhelyi vár múzeumépületében, ahol arra keresték a választ, hogy hogyan működik Romániában a műemlékvédelem, ki és mit tehet az értékes építészeti örökség megmentéséért.
A projekt keretében nyitották meg az Újjáélesztett kastélyok és kúriák című kiállítást is, amelyet július 13–25. között bárki megtekinthet a gernyeszegi Teleki-kastélyban. A projektet az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Romániai Építészek Rendje finanszírozza.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)

KMN – Jövedelmező is lehet a műemlékvédelem
Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének kétéves költségvetésére lenne szükség ahhoz, hogy valamennyi erdélyi műemlék épületet restaurálni lehessen – jelentette ki Szabó Bálint műemlékvédelmi szakmérnök a kolozsvári ferences rendi kolostorban összegyűlt közönségnek.
A Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezete, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Transylvania Nostra szervezetnek az épített örökség védelméről tartott közös rendezvényén meglehetősen nagyszámú közönség vett részt, a kolostorlátogatás vonzónak bizonyult a Kolozsvári Magyar Napok közönsége számára.
Szabó Bálint többek között arról számolt be a hallgatóságnak, hogy az elmúlt húsz évben milyen eredményeket értek el az erdélyi épített örökség védelme terén. Rámutatott, sokszor nem egyszerű dűlőre jutni a műemlék épületek tulajdonosaival, viszont akadt olyan gazda is, aki akár több millió eurót is képes volt előteremteni, és szívesen dolgoztak együtt vele.
Szabó Bálint arra is felhívta a figyelmet, hogy akár jövedelmező is lehet egy-egy műemlék felújítása. Példaként a nagykárolyi Károlyi-kastélyt említette, amelyet felújítása óta 40 ezer turista látogat meg évente. „Ezeknek az embereknek valahol enni, aludni kell, így a város élete is megváltozott” – mondta arra utalva, hogy a helyi vendéglátóipar is jól járt a kastélyrestaurálással.
A ferences kolostor jövőjét firtató kérdésünkre a szakember elmondta: kérdéses, hogy a jövőben lesz-e elég ferences szerzetes, aki be tudja lakni majd a kolostort, ahogyan egykoron. Ha ez nem sikerül, akkor Guttmann Szabolcs építész elképzeléseinek megfelelően kulturális funkciót kaphat az épület.
„Nagyon fontos lenne, ha a műemlék épület belekerülne az egyetemek, iskolák látókörébe is. Ide gyereket kell hozni, a Monostor lakónegyedben ugyanis nem lehet átadni ezt a légkört. Talán az lenne a legjobb a társadalom szempontjából, ha közintézmény lenne, ahová bejárása van az embereknek, vagy azért, hogy gyönyörködjenek benne, vagy azért, hogy tanuljanak, ha fiatalok. Persze ha tulajdonos lennék, és szerzetes lennék, akkor lehet, hogy nem ezt a lehetőséget választanám” – fejtette ki Szabó Bálint.
Hozzáfűzte, most az a legfontosabb, hogy az esővizet elvezessék, hogy ne ázzon be az ingatlan, ne romoljon tovább az állaga, a teljes restauráláshoz ugyanis sok millió euró kellene, amit leginkább európai uniós forrásokból lehetne finanszírozni.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Beázott, omlik, romlik – a Teleki-palotától egy élhetőbb városig
Kolozsvár belvárosa folyamatosan szolgáltat témát az építészeknek
Minden évben kihívás elé állítja a Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókját, hogy a legmegfelelőbb témával rukkoljon elő az építészeti és műemlékvédelmi nyári egyetemre.
Céljuk továbbra is az, hogy valós problémákkal szólítsák meg az egyetemistákat, akik megoldást kereshetnek az épített örökség helyzete által felvetett témákban. Nem kell messzire mennünk, Kolozsvár belvárosa kimeríthetetlen „kincsesbányának” minősül ebben a tekintetben: szinte nap mint nap történik valamiféle elmozdulás a műemlékek állapotában, az esetek többségében sajnos negatív irányba, hogy a rongálásokról ne is beszéljünk. A 18. század végi profán építészet legkiválóbb alkotásaként emlegetett Teleki-palota udvara és az első emeletén működő könyvtárrészleg beázott mennyezete mellett a Horea és Mócok úti épületek helyzete is megannyi kérdést vet fel mostanság a szakemberek körében. Guttmann Szabolcs építésszel beszélgettünk.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Hencz Hilda: Magyar Bukarest 30. (részletek)
Demény Lajos az új korszak bukaresti magyar elitjét számba vevő, válogatott és vitatható listájáról méltánytalanul hiányzik dr. Laky Dezső egyetemi tanár, az 1921-ben Bukarestben született patológus-immunológus, aki 40 évig volt a Victor Babeş Intézet kutatója, és akit a New-York-i Tudományos Akadémia rendes tagjának választott, s több száz tudományos cikk és tanulmány szerzője. Gazdovits Miklós (szül. 1931) mérnök is megérdemelte volna, hogy megemlékezzenek róla: a hadsereg vezérkari ezredese, távközlési szakember, de ugyanakkor az erdélyi magyar örmények történelmének szakértője volt, aki a közösség felkérésére egy könyvet és számtalan cikket írt.
A bukaresti magyarságnak mindig is voltak és vannak műépítész-szaktekintélyei, ám őket Demény teljesen mellőzte. A Ion Mincu Műépítészeti Egyetemen tanított a Sebestyén testvérpáros, Victor és Gheorghe. Dr. Sebestyén Gheorghe műépítész (1920–?), a fenti intézet végzettje, egy interdiszciplináris csoportot alakított, 1963-ban egyetemi docens lett. 1987-ben jelent meg Egy lap Románia építészetében. A reneszánsz című könyve. Később kivándorolt Németországba. Egy másik építész, dr. Takács Zoltán (1934) egyetemi tanár, négy éven át volt asszisztense az akadémikus Octav Doicescunak, később Cezar Lăzărescu építész csapatában az otopeni-i repülőtér, a Sala Polivalentă csarnok, a kínai követség épülete, a Postăvăria Română szövetgyár stb. tervezésében társszerző. 2002-ben a Románia Csillaga lovagkeresztjével tüntették ki, 2011-ben pedig a Romániai Építészek Rendje az Omnia-díjat adományozta számára.
Demény könyvecskéjében néhány művészt is megemlített: zeneszerzőket és karmestereket: Oláh Tibort, Bács Lajost, Csire Józsefet és Winkler Józsefet, az első három egyetemi tanár is volt, illetve szobrászokat: Balogh Pétert és Kocsis Elődöt és festőket: Balogh Lászlót, Labancz Lászlót és Drócsay Imrét. Ennél természetesen sokkal többen voltak, hisz elég, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a Képzőművészeti Egyetemen mindig voltak és most is vannak magyar tanárok. Illő megemlítenünk néhány átlagosnál híresebbé vált művészt: Lydia Csató Gasman képzőművészt vagy Kőrössy János és Kerestély Zsolt zeneszerzőt, akkor is, ha ők nem vállaltak szerepet a bukaresti magyar közéletben. A rendkívül tehetséges, de sajnos Romániában gyakorlatilag ismeretlen Lydia Csató Gasman értelmiségi családban született 1925-ben Foksányban, és a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1949–1953 között, Drócsay évfolyamtársaként. Itthon pártvonalas mozgalmi műveket festett, de már korán, 1961-ben elhagyta Romániát. Rövid izraeli tartózkodás után Franciaországba, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol Picasso értelmezései és a Virginiai Egyetemen tartott művészettörténeti előadásai révén vált híressé. 2010-ben hunyt el.
Kőrössy Jánost (1926–2013) az etnodzsessz kezdeményezőjeként, a legértékesebb romániai dzsesszzenészként tartják számon. Bukarestben alapította nemzetközi sikerű együttesét, a Jancsi Körössy Triót, amelyben Johnny Răducanu is játszott. 1969-es nyugati koncertkörútján az Egyesült Államokba disszidált. Emiatt az 1976-ban megjelenő román dzsesszlexikonból a rá vonatkozó cikket egyszerűen kihagyták. 2006-ban, 80. születésnapja alkalmából koncertezett a Román Atheneumban, ekkor vehette át a Kulturális Érdemrend parancsnoki fokozatát.
Kerestély Zsolt (1934) székely származású, a kolozsvári konzervatóriumban végzett; az egyik legismertebb és legtermékenyebb könnyűzeneszerző, háromszor is elnyerte a Román Zeneszerzők Szövetségének Díját. 1964-ben költözött Bukarestbe, a Román Rádió és Televízióhoz került zenei szerkesztőként, itt dolgozott 30 éven át. Párhuzamosan filmzenéket, revüzenét, musicaleket szerzett. Nyugdíjazása után saját zenestúdiót nyitott, fiával, a zeneszerző és hangmérnök Andrei-jel.  Vannak esetek, amikor a művész vagy író magyar származásáról nem árulkodik a név. Ludovic Spiess (1938–2006), a Román Opera tenorja anyja révén félig magyar volt. Látványos nemzetközi karriert futott be, később, 1991–1992 között kulturális miniszter, majd 2000–2005 között a Román Opera igazgatója. Az 1925-ös bukaresti születésű Carmen Stănescu színésznőnek ugyancsak magyar volt az anyja. 64 évig játszott a Nemzeti Színházban rangos szerepeket. Habár közzétette emlékiratait, nem tudni mégsem, hogy családjában valaki még beszélte-e a magyar nyelvet, miképp azt sem, hogyan kerültek dédnagyanyjának, a híres budapesti revüszínész Gál Annának leszármazottjai Bukarestbe.  Egy másik színész, Ludovic Antal (1924–1970) csángó származású, Miklósfalván  született, a papi pályát hagyta ott, hogy kora legnagyobb Eminescu-szavalójává váljék. Róla sincs információ, hogy tudott volna magyarul. 
Az író Petru Dumitriu (1924–2002), a Családi krónika (Cronică de familie) szerzője anyai ágon magyar származású, anyja, Debreczy Teréz Budapesten született, nemesi család sarja. Nem tudjuk, hogy az író egyáltalán tudott-e magyarul, a családban franciául beszéltek. A kommunista hatalom pártfogoltjaként irigylésre méltó karriert futott be, 1960-ban mégis emigrált. 1994-ben krónikájának A saláta (Salata) című fejezetéből Lucian Pintilie forgatott filmet Egy felejthetetlen nyár (O vară de neuitat) címmel; ebben az egyik mellékszerepet egy anyai ágon szintén magyar színész, a botrányos körülmények között nemrég elhunyt  Ioan Gyuri Pascu játszotta.
Magyar anyja volt továbbá Francisc Munteanu (1924–1993) és Francisc Păcurariu (1920–1998) írónak is; ez utóbbi inkább a diplomácia terén tevékenykedett, Budapesten tanácsadóként, argentínai és uruguayi követként, az UNESCO-nál Románia képviselőjeként.
Az értelmiségieknél sokkal ismertebbek azonban a sportolók, Balázs Jolán (Iolanda Balaş, 1936–2016), atlétikai olimpiai bajnok vagy Birtalan István (szül. 1948), akit három évben is a világ legjobb kézilabdázójának választottak meg. Ugyancsak sikeres kézilabdázó volt Radó Ilona (Elena Jianu – szül. 1928), aki később a Testnevelési Egyetem tanára lett. De a legismertebb sportoló, a labdarúgás népszerűsége miatt, Jenei Imre (szül. 1937) marad. Egy aradi csapatnál kezdett focizni, ahonnan 1957-ben a hadügyminisztérium csapatához, a bukaresti Steauához igazolt. Kiemelkedő eredményeket edzőként ért el, amikor 1986-ban a Steaua megnyerte a Bajnokok Európai Kupáját, ez azóta is a román labdarúgás legnagyobb eredménye. 1998-ban dandártábornoki rangot kapott, 2008-ban a román állam a Sport Érdemrenddel tüntette ki. 
Látványos karriert futott be a Csíkszeredából származó Cseh Szabolcs (1942) is. A bukaresti testnevelési egyetemen végzett, 1967-ben megalakította az első hivatásos kaszkadőrcsoportot, amely körülbelül 200 román és külföldi film forgatásán vett részt. 1985-ben a német Bunte lap Európa legjobb kaszkadőrének nyilvánította, azonban bevallása szerint ezzel itthon egy vasat sem keresett. 1980-tól a színiakadémián elméleti és gyakorlati előadásokat tartott a színpadi mozgásról és az akciójelenetek kidolgozásáról. 
A művészek és értelmiségiek új nemzedéke mellett Bukarestbe érkezett egy viszonylag kisszámú munkásság is, akik elsősorban az építkezéseknél tudtak elhelyezkedni. Az erdélyi nők mindig nagyon keresettek voltak azok között, akik még megengedhették maguknak, hogy szolgálót vagy dajkát tartsanak: a becsületesség, szorgalom és komolyság jelképei voltak. Ennek ellenére az 1956-os népszámlálás szerint a bukaresti magyarság létszáma alacsony, csak 11 716 fő. A székelyföldi városok következő évtizedben beinduló iparosítása pedig gyakorlatilag leállította az erdélyi magyarok fővárosba irányuló migrációját. 
Nagyon hamar beindult az új generációs magyarság asszimilációja is. Az 50-es években érkező családok gyermekei román iskolákba jártak, és nemcsak azért, mert ez „jó pont volt” a személyi dossziéjukban, hanem a rossz tömegközlekedés miatt valóságos kaland lett volna a különböző negyedekből a magyar líceumba eljutni a tanulóknak. A német líceum sokkal elérhetőbb helyen, a Palota téren volt; 1973-ban új székhelyet is kapott 24 osztályteremmel a Romană tér közelében, nagyon sok magyar értelmiségi választotta tehát inkább ezt az iskolát, amely egy európai rangú idegen nyelv elsajátítását is lehetővé tette. Jelentős része a magyar családok gyermekeinek már nem is beszélt magyarul, ezt Rostás Zoltán is megállapította a 80-as évek Bukarestjének multikulturalitása tanulmányozása közben: a főváros egy óriási olvasztókemence volt, amelyben minden kisebbség beolvadt. Az e téren folytatott kutatásainak anyaga sajnos elveszett, a kommunista korszakban  nem jelenhetett meg. Az 1979–1980-as iskolai statisztikák igazolják a magyarok asszimilációját. Romániában az alsó- és középfokú oktatásban 212 767 tanuló járt magyar tannyelvű osztályba, további 83 885 magyar tanult román osztályban. Nem áll rendelkezésünkre külön bukaresti statisztika.  A sajtónak mint propagandaeszköznek jelentős szerepe volt az új demokrácia megerősítésében és hatalmon tartásában. Rá hárult a népi demokrácia győzelmeinek népszerűsítése, a pártvezérek magasztalása, a nép ellenségeinek, a reakciós és fasiszta elemeknek a leleplezése, a Szovjetunió és a szocialista társadalmi rend felsőbbrendűségének hangoztatása és a háborús uszító imperialista hatalom gyalázása. A kommunista kiadványok manipuláló hatása rendkívüli volt, bárki életét tönkretehette, ha a nép ellenségeként bélyegezték meg, ugyanakkor hatalmas presztízsre tehetett szert az, akit a párt ügyében hasznosként ítéltek meg.
(folytatjuk)
JÁNOS ANDRÁS fordítása Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ötven civil szervezet állt ki a megszüntetett kolozsvári magyar osztály mellett
A Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére 50 kolozsvári magyar civil szervezet közös állásfoglalást fogalmazott meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának védelmében - olvasható az egyesület közleményében. 
A Kolozs megyei tanfelügyelőségen január 19-én iktatták a Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőnek, illetve Török-Gyurkó Zoltán főtanfelügyelő-helyettesnek címzett levelet, melyet elküldtek az oktatási minisztériumba Király András György kisebbségek oktatásáért felelős államtitkárnak is.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a líceum ötödik osztályát az iskolakezdés után szüntették meg, miután a szóbeli ígérgetések ellenére nem hagyták jóvá a csoport beindítását. Az ügyről bővebben itt olvashat. 
Az állásfoglalás aláírói határozottan kiállnak a kolozsvári magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás mellett, amely „a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve”.
Felhívják a figyelmet, hogy az anyanyelvi oktatás mind Románia alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Ennek megfelelően kérik az oktatási minisztériumot és a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsák a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Az állásfoglalás teljes szövege:. 
Állásfoglalás az Apáczai Csere János Elméleti Líceum
művészeti tagozatának védelmében
Mi, a kolozsvári magyar civil-szakmai egyesületek és alapítványok aggodalommal tekintünk az Apáczai Csere János Elméleti Líceum művészeti tagozatának ellehetetlenítésére. A magyar nyelvű képzőművészeti szakoktatás közép-erdélyi bástyája került végveszélybe, mely a legmagasabb színvonalon biztosítja a gyermekek alkotó és önkifejező képességeinek fejlesztését, valamint művészeti-kulturális műveltségének megalapozását immár tizenhat éve. Az Apáczaiban tanuló rajzszakosok tehetségét számos kiállítás és kiadvány tanúsítja. A diákok nemcsak kolozsvári, hanem országos és nemzetközi téren is bizonyították a képzés tehetségpallérozó tevékenységének eredményességét.
Az anyanyelvi oktatás mind Románia Alkotmánya, mind a nemzetközi szerződések értelmében alapvető jog, amelyet az oktatási törvény a képzőművészeti oktatás terén is szavatol. Nemzeti közösségünk érdekében, a törvény által biztosított jogaink alapján, felkérjük az Oktatási Minisztériumot és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a jövőben is biztosítsa gyermekeink számára a magyar nyelven történő képzőművészeti oktatást.
Tekintettel arra, hogy a helyzet megnyugtató rendezése a magyar közösség mellett az Oktatási Minisztériumnak, a tanfelügyelőségnek, valamint mindazoknak érdeke, akik a gyermekekben a kulturális és művészeti élet jövőjét látják, kérjük, vegyék figyelembe az oktatók, szülők, illetve a civil-szakmai szervezetek által felsorakoztatott érveket, és a közeljövőben esedékes beiskolázási időszakban találjanak megoldást a magyar nyelvű kolozsvári alapfokú képzőművészeti oktatás biztosítására.
Kolozsvár, 2017. január 17.
Kezdeményező:
Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök
Aláírók:
Agnus Média Alapítvány nevében Szenkovics Dezső elnök
Amaryllis Társaság nevében László Bakk Anikó tiszteletbeli elnök
Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Péntek János elnök
Apáczai Csere János Baráti Társaság nevében Tamás István elnök
Argo Audiovizuális Egyesület nevében Szántai János István elnök
Armenia Örménymagyar Baráti Társaság nevében Bálint Júlia elnök
Bálint Tibor Baráti Társaság nevében  Bálintné Kovács Júlia tag
Barabás Miklós Céh nevében Kolozsi Tibor elnök
Bolyai Társaság nevében Gábor Csilla elnök
Donát Alapítvány nevében Zsigmond Ilka elnök
Életfa Családsegítő Egyesület nevében Deme Ilona Julianna elnök
Encyclopaedia Egyesület nevében Nagy Péter elnök
Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány nevében Kovács András igazgató
Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület nevében Molnár Attila elnök
Erdélyi Magyar Filmszövetség nevében Lakatos Róbert Árpád elnök
Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében Széman Péter elnök
Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Sipos Gábor elnök
Filmtett Egyesület nevében Zágoni Bálint alelnök
Házsongárd Alapítvány nevében Gergely Erzsébet igazgató
Helikon Kulturális Egyesület nevében Karácsonyi Zsolt elnök
Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány nevében Pillich Katalin elnök
Homo Ludens Alapítvány nevében Vincze László elnök
Igen, tessék! – Da, poftiți! Egyesület nevében Talpas Botond elnök
Innovatív Oktatásért Egyesület nevében Mikó Zsuzsanna elnök
Jakabffy Elemér Alapítvány nevében Székely István elnök
Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében Gaal György elnök
Kolozs Megyei Magyar Diáktanács nevében Bács Tímea elnök
Kolozsvár Társaság nevében Kántor Lajos elnök
Kolozsvári Magyar Diákszövetség nevében Lőrincz István Zoltán elnök
Kolozsvári Művelődés Egyesület nevében Szabó Zsolt elnök
Korzo Egyesület nevében Imecs-Magdó Eszter elnök
Kriza János Néprajzi Társaság nevében Jakab Albert Zsolt elnök
Magyar Ifjúsági Tanács nevében Fancsali Barna elnök
Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület nevében Péntek János elnök
Origo Egyesület nevében Márkos Tünde elnök
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében Fülöp Júlia elnök
PONT Csoport nevében Farkas András társalapító
Pósta Béla Egyesület nevében Bajusz István igazgató
Robert Schuman Egyesület nevében Szenkovics Dezső elnök
Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezetének nevében Guttmann Szabolcs István elnök
Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete nevében Nagy Szilárd elnök
Romániai Magyar Közgazdász Társaság nevében Ciotlaus Pál elnök
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete nevében Tárkányi Erika Tímea elnök
Sapientia Hallgatói Önkormányzat Kolozsvár nevében Andacs Zsolt Levente elnök
Sétatér Kulturális Egyesület nevében Király Zoltán elnök
Studcoop Diákszövetkezeti Egyesület nevében Hunyadi Attila Gábor elnök
Szarkaláb Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
SzINT Kulturális Egyesület nevében Pillich Balázs elnök
Tranzit Alapítvány nevében Könczei Csilla elnök
Vigyázó Egyesület nevében Sándor Eszter elnök
maszol.ro

Rejtegetik Kolozsvár magyar építészeti örökségét
Átörökítés vagy kultúrharc az erdélyi városrehabilitálás? A válasz kiderült azon a kedd esti beszélgetésen, amelyre a Kolozsvár Társaság hívta meg korzózni Guttman Szabolcs építészt, műemlékvédőt, a Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókjának elnökét. Korzózni, ugyanis első felvonásként levetítették az M5 tévécsatorna Építészkorzó sorozatának Erdélyben, Guttmannal forgatott epizódját, amelyben az építész Csontos János riportert vezette körbe Nagyszeben, Medgyes és Kolozsvár belvárosában.
Míg megmászták a tornyokat, megbeszélték, hogyan és milyen kontextusban zajlott, illetve zajlik a három város központjának felújítása, amelynek tétje a közterek minősége, illetve az, hogy a középkor, újkor szász és magyar építészeti örökségét mennyire érzi magáénak a román többség. A város és lakóinak identitása kölcsönösen függ egymástól. Ha nem érzik magukénak az örökséget, nem lesznek érdekeltek a megőrzésében sem, ahogy láthattuk tavaly a kolozsvári városháza „tűzoltó beavatkozásán”. Ők is attól lesznek valódi kolozsváriak, hogy a rendezvények díszleteiként vagy felújítások tárgyaiként megismert, megszeretett épületek révén kapcsolatba kerülhetnek az építőik történeteivel, történelmével, és azok örököseinek is érzik majd magukat. (szabot)
foter.ro
Erdély.ma

Kolozsvári nyerte a falumúzeum felújításának ötletpályázatát
Szemléletváltás érvényesült az építészek és a közigazgatásiak köreiben
A Kolozsvári Megyei Tanácsnak alárendelt Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegének, vagyis a Hója erdőben lévő falumúzeumnak a kibővítésére és „újjáélesztésére” kiírt ötletpályázat eredményhirdetését tartották meg tegnap az egykori Redutban. A versenyt a Szilágy megyei Nagypetri és Csizér településekről származó, 17–18. századi fatemplomok felújítása és konzerválása céljából elindított program kapcsán február elején hirdették meg az építészszakma világában, norvég, illetve svéd szakemberekkel együttműködve, a Norvég Alap támogatásával. A nemzetközileg meghirdetett pályázat célja az volt, hogy a Falumúzeum „megreformálását” összekössék a városrendészet által kívánt célok megvalósításával: közelíteni egymáshoz embert és természetet, kulturális eseményekkel és szabadidős tevékenységgel élénkíteni a zóna látogatottságát – közben pedig felhívni a figyelmet az etnográfiai parkban szunnyadó muzeális értékekre.
A tegnapi ünnepélyes eredményhirdetésen Vákár István, a megyei önkormányzat alelnöke kifejezte reményét, hogy ez a lépés csak a kezdet, és a továbbiakban még sok hasonló ilyen jellegű versenyt lehet meghirdetni. Şerban Ţigănaş, a Romániai Építészek Rendjének elnöke hasonlóképpen követendőnek nevezte az ötletpályázatos módszert, hiszen Nyugat-Európában már másfél évszázada így készítik elő – sikeresen – a fontos kulturális és építészeti terveket. A projekt menedzsere, Daniela Furcovici közölte, hogy a projekt teljes értéke 4,7 millió lej, amelyből a vissza nem térítendő rész több mint 4,2 millióra rúg. A nemzetközi zsűri három ötletmunkát díjazott: az első hely 31 500 lejt, a második 22 500 lejt, a harmadik 18 000 lejt érdemelt ki.
A Redut termében tizenegy ötlettervet állítottak ki; Japántól Nagy-Britanniáig voltak pályázók. A zsűri részéről Horia Marinescu építész (Ausztria) a harmadik helyezettet, Trond Tystad, az Északi Várostervezési Egyesület (NUDA) tervezője a második díjazottat, Katarina Frost zsűrielnök pedig a győztes Alice Florian műegyetemi hallgató munkáját méltatta, aki ráadásként a konkrét tervezési szerződést is megkapta. Valamennyi díjazott kolozsvári tervező illetve tervezőcsapat.
A nyertes pályázat esetében a három napi szakmai vita eredményeként a zsűri azt méltányolta, hogy a tervező a hangsúlyt a múzeum értékeire fektette.
Tudor Sălăgean, az Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatója és Claudiu Salanţă megyei főépítész ismételten a szemléletváltást, az urbanisztikai terveknek ötletpályázatokon keresztül történő érvényesítés szándékát üdvözölte.
Hasonlóképpen szemléletváltásnak tartja a hójai beruházást Guttmann Szabolcs, az Országos Építész Kamara Erdélyi Rendjének elnöke, aki a magyar sajtónak elmondta: az ipari parknak a vasútvonalig való terjeszkedése az 1990-es években lehetetlenné tette a falumúzeum normális kibontakozását és fejlődését; olyan épületeket kellett volna a továbbiakban is nélkülöznie, mint a restaurátorműhely és a raktárak. Szerencsére most, a Kolozs Megyei Tanács közvetítésével, sikerül kibékíteni a két érdeket.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Ötletbörze a Farkas utca újraélesztésére
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal a sétatéri kaszinóban létesített Lakossági Innovációs- és Ötletközpontban szervez holnap 17 órakor közvitát a Farkas utca újjáélesztése tematikával, ahol minden érdeklődő kifejtheti erre vonatkozó urbanisztikai elképzeléseit. A Romániai Építész Kamarával közös együttműködés értelmében, a nyilvános konzultációkat követően ötletversenyt hirdetnek a körvonalazódott projekt kivietelezésére.
A Lakossági Innovációs- és Ötletközpont a helyi hatóságok képviselőinek, a város lakóinak, gazdasági szakértőinek és az egyetemi szféra képvieslőinek találkozó helye, ahol szót ejthetnek a szükséges átalakításokról és a felgyorsult fejlődési ritmus által eredményezett kihívásokról. Ugyanakkor a központ teret biztosít a párbeszédre, kutatásra és népszerűsítésre, akárcsak a különböző szakterületek szakértőinek vitájára, bármelyik lakos véleménynyílvánítására.
A polgármesteri hivatal által létrehozott ötletközpont kezeli a közösség kísérleti projektjeinek elemzési és fejlesztési folyamatait, és kapcsolatot teremt az önkormányzat osztályai között, ugyanakkor beazonosítja és felhasználja a kolozsvári közösség erőforrásait a különböző közvitára bocsátott témákban. További tájékoztatásért, de javaslatok és ötletek továbbítása miatt a imaginatiecivica@primariaclujnapoca.ro emailcímre várják a leveleket, de kapcsolatba lehet lépni a központ munkatársaival a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal facebook oldalán is. Szabadság (Kolozsvár)

Veszélyeztetheti a Mátyás-szoborcsoportot a köréje tervezett korcsolyapálya
A romániai építészkamara elnöke építkezési engedély hiányában törvénytelennek tartja a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport körül épülő korcsolyapályát, Oláh Emese alpolgármester viszont ugyanarra a törvényre hivatkozva magyarázza meg, miért legális a projekt.
A törvényesség és az illegalitás határán egyensúlyoz a Kolozsvár főterén építés alatt álló karácsonyi vásár, illetve az ehhez tartozó, a helyiek egy részének körében felháborodást kiváltó, a Mátyás-szoborcsoport körül kialakított korcsolyapálya. A létesítményre sem műemlékvédelmi, sem építkezési engedélyt nem adtak ki, ugyanis a teret egy három cégből álló csoportnak öt évre bérbeadó polgármesteri hivatal nem kötelezte ezek igénylésére a vállalkozókat.
Többen úgy vélték, emiatt meg lehet akadályozni a műemléket potenciálisan veszélyeztető építkezést, a Krónikának nyilatkozó illetékesek azonban rámutattak: a projekt a törvényesség határán innen van, azaz bizonyos, a speciális helyzetre vonatkozó előírások miatt jogi szempontból nem lehet rajta fogást találni. Korcsolyapálya épül a Mátyás-szoborcsoport köré – az RMDSZ magyarázatot kér A regionális műemlékvédelmi bizottság, valamint az építészkamara erdélyi szervezetének állásfoglalását sürgeti Horváth Anna kolozsvári RMDSZ-es önkormányzati képviselő a Mátyás-szobor köré épülő korcsolyapálya törvényességének kérdésében.
Kolozsi Tibor szobrászművész, a Mátyás-szoborcsoport restaurálási projektjének vezetője ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: műemlékvédelmi szempontból arra kell fokozott figyelmet fordítani, hogy a korcsolyapálya lebontásakor az olvadás miatt keletkező rengeteg vízmennyiség ne a műemlék környékén folyjon el.
„Inkább legális, mint nem”
Gergely Balázs önkormányzati képviselő ígéretéhez híven az elmúlt napokban utánanézett annak, hogy a szabadidős létesítmény jogi és műemlékvédelmi szempontból eleget tesz-e a törvényeknek. A Krónikának szerdán elmondta: sajnos a jogszabályok szerint a három hónapnál rövidebb ideig álló építmények esetében nem kell műemlékvédelmi engedélyt kérni. „Magyarán: mindez a törvényesség határán mozog, de inkább legális, mint nem” – fogalmazott.
Gergely Balázs szerint egy ilyen jelentőségű szobor esetében mindenképpen fontos lenne, hogy a műemlék biztonságát tekintsék elsődleges szempontnak.
„Ezek a dolgok aggályosak. Nem tudjuk, hogy a polgármesteri hivatalnál mennyire figyeltek oda ezekre a szempontokra, de mindenképpen a törvényesség keretén belül mozognak” – fejtette ki.
A tanácsos arra is kitért: a magyar önkormányzati képviselőket nem tájékoztatták az ügyben, a testület által július 28-án elfogadott vonatkozó határozatban az szerepelt, hogy közbeszerzési eljárást hirdetnek a karácsonyi vásár megszervezésére, a konkrét tervekkel viszont csak az építkezés elkezdésekor találkoztak. Gergely Balázs leszögezte: bár papíron nem lehet belekötni az építkezésbe, a tanácsosok és a műemlékvédő szakemberek feladata az, hogy figyeljék a fejleményeket, és abban az esetben, ha úgy látják, bármilyen formában kár éri a szobrot vagy környezetét, lépjenek időben közbe.
Kell vagy sem az építkezési engedély?
Ezzel szemben Şerban Tigănaş, a romániai építészkamara elnöke az Actual de Cluj hírportálnak leszögezte: építkezési engedély nélkül a korcsolyapálya megépítése egyértelműen törvénytelen. A szakember az építkezési engedélyek kiadását szabályozó 1991/50-es számú törvény 3-as cikkelyére hivatkozik. Úgy fogalmazott: a polgármesteri hivatal „takarózhat azzal”, hogy engedélyezték a létesítményt, de „ez jogilag más lapra tartozik”, ettől függetlenül kötelező módon be kell szerezni az építkezési jóváhagyást az ideiglenes építményekhez is.
Iulia Perşa városházi szóvivő viszont a Krónikának azt nyilatkozta: a kiírásban éppen azért nem szabták feltételül az építkezési engedély igénylését, mert a szakértők szerint erre a törvények szerint nincs szükség. Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)

Ünnepi fények, felemás hangulat az erdélyi városokban
Az önkormányzatok idén sem spóroltak a díszkivilágítással, nem maradnak el a karácsonyi vásárok sem. Kolozsváron a hét elején még nem üzemelt a sokat vitatott korcsolyapálya, Vásárhelyen megfeledkeztek a magyar közösségről.
A napokban fényárba borulnak az erdélyi és a partiumi megyeszékhelyek: az önkormányzatok sorra kapcsolják fel az ünnepi díszkivilágítást a december elsejei román ünnep, valamint advent első vasárnapja közeledtével, Kolozsváron már megnyílt a karácsonyi vásár is.
A kincses városban a polgármesteri hivatal idén sem fukarkodott: összesen 35 különböző helyszínen szereltek fel ünnepi díszletet, a város utcáin összesen 27 280 méter hosszú fényfüzért szereltek fel több ezer függődísszel. Ezenkívül fákat is feldíszítettek, az oszlopokra pedig hagyományosan hópelyhet és csengőt mintázó díszeket függesztettek ki. Az ünnepi hangulat látványosságaira közel kétmillió lejt költött a városháza.
Ellátogattunk a hét elején a pénteken megnyílt főtéri karácsonyi vásárra is, amelynek a központi eleme – a Mátyás-szoborcsoport köré felépített – korcsolyapálya rengeteg vitát gerjesztett az elmúlt időszakban.
Veszélyeztetheti a Mátyás-szoborcsoportot a köréje tervezett korcsolyapálya
A romániai építészkamara elnöke építkezési engedély hiányában törvénytelennek tartja a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport körül épülő korcsolyapályát, Oláh Emese alpolgármester viszont ugyanarra a törvényre hivatkozva magyarázza meg, miért legális a projekt.
A pályát egyébként az időjárási viszonyok miatt a hét elején még nem nyitották meg a közönségnek, az viszont nem kérdés, hogy az egyik leglátogatottabb helyszíne lesz az amúgy ízlésesen berendezett vásárnak.
A lapunk által megszólaltatott vásárlátogatók közül legtöbben úgy nyilatkoztak, nincs bajuk azzal, hogy a szobor köré szerelték fel a pályát, szerintük a kolozsváriak tudnak vigyázni az emlékműre.
Arra továbbra sem kaptunk választ az illetékes hatóságoktól, hogy mennyire volt törvényes emlékműövezetbe felszerelni a pályát, a helyszínen azonban az derült ki, ezen nem sokan rágódnak a városban.
Gergely Balázs helyi önkormányzati képviselő a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy bár a polgármesteri hivatal a törvényesség határán mozog, jogilag nem támadható a főtéri korcsolyapályára vonatkozó döntés. Kifejtette, mivel a szakemberek szerint a korcsolyapályának a Mátyás-szoborcsoport körül való üzemeltetése felvet bizonyos aggályokat, az egyetlen dolog, amit tehetnek, hogy folyamatosan felügyelik a helyzetet, és amint valami gyanúsat észlelnek, jelzik azt az illetékes hatóságoknak.
Nem száműzték teljesen a magyar nyelvet
Szembesültünk egyébként azzal is, amit a kétnyelvűségért küzdő Musai–Muszáj civil kezdeményező csoport az elmúlt napokban kétszer is szóvá tett a Facebookon: a vásár bejárati kapujáról hiányzik a magyar nyelvű felirat. A civil aktivisták azt is szóvá tették, hogy az ünnepi vásár honlapja sem „tud” magyarul. A kincses város magyar önkormányzati képviselőihez és Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ-elnökhöz címzett nyílt levelükben egyúttal azt is számon kérik, hogy a többnyelvű helységnévtáblák egy része miért nem került még ki a város bejárataihoz.
A magyar nyelvet azonban nem száműzték teljesen az ünnepi vásárból.
Nemcsak a kürtőskalácsosok írták ki magyarul, hogy milyen portékát árulnak, került még néhány házikó, ahol láttunk magyar feliratokat. A főtéri színpad mellett, például a sült kolbászt, flekkent és egyéb meleg ételeket áruló standnál is ki van írva magyarul minden ínyencség neve, mi több, magyarul szolgáltak ki.
A következő kellemes csalódás a fizetéskor ért, az adag szalmakrumpli ára ugyanis hat lej, ám az előbb említett mosolygós hölgy közölte: bár hat lej van kiírva, hétköznap csak öt lejt kell érte fizetni. Az adagra sem lehetett különösebb panaszunk. Ha már szóba elegyedtünk, azt is elárulta: lassan indul be csak a vásár, egyelőre kevés a vendég.
Egyébként kolozsvári viszonylatban az árak nem túlzóak, egy pohár forralt bor hét lej, egy rövid kávét négy lejért lehet kapni, a kürtőskalács ára pedig 12 lej.
Közösségi gyertyagyújtás Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön advent első vasárnapján meggyújtják a város adventi koszorúján az első gyertyát, akkor kapcsolják fel a karácsonyi díszkivilágítást is, ezzel is jelezve, hogy elkezdődött a karácsonyi várakozás időszaka. Már hetedik alkalommal várja az önkormányzat a város lakóit a közös gyertyagyújtásra, ami egyik fontos közösségi ünneppé vált, minden évben több ezren vesznek részt. A forgatókönyv is immár hagyományos: 19.30-kor kezdődik az ünnepség, a helyi iskolák kórusai, zenészek lépnek fel, Dávid György plébános megáldja a koszorút, ezt követően Antal Árpád polgármester meggyújtja az első gyertyát, majd a lángot továbbadja az ünnepségen részt vevőknek.
A szervezők idén is forró teával és mézeskaláccsal várják azokat, akik részt vesznek a közös adventi ünnepen, ugyanakkor gyertyákat is osztogatnak. A városimázs iroda tájékoztatása szerint idén a már megszokott visszafogott és elegáns ünnepi díszeket használják, ám mint minden évben ezeket bővítik, újabb és újabb helyszíneket díszítenek ki.
A városban nem adventi, hanem karácsonyi vásárt szerveznek, a belvárosban december 15. és 24. között rakodnak ki az árusok, az önkormányzat által rendelkezésükre bocsátott egységes fabódékba. A vásárba kézművesek, mesterek, népi iparművészek valamint könyvkereskedők kínálhatják a portékájukat. A könyvárusok kivételével a többiek kizárólag hagyományos úton előállított termékekkel, saját terménnyel vagy saját tervezésű használati és dísztárgyakkal vehetnek részt. Helyben készült élelmiszereket is kínálnak, kürtőskalácsot, lángost, sült gesztenyét, pattogatott kukoricát, és szendvicseket. Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)