Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
România Liberă
264 tétel
1994. augusztus 27.
Aug. 24-én őrizetbe vették Kolozsváron, majd Bukarestbe szállították és aug. 25-én az ügyészség letartóztatási parancsot adott ki Ion Stoica, a csődbe ment Caritas nevű szerencsejáték tulajdonosa ellen. A károsultak sokmilliárd lej visszafizetését követelik, közülük a legelszántabbak 16. napja folytatnak éhségsztrájkot Kolozsváron a polgármesteri hivatal előtt. Ugyancsak letartóztatták a másik pénzcsinálót, a Magyarországon is aktív Gheorghe Popileant is. Popilean egy év után tért vissza Romániába. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27., Új Magyarország, Magyar Nemzet, aug. 26./ A sajtó felvetette Funar felelősségét is a szerencsejátékok terén. A Romania Libera azt a írta, hogy a Román Nemzeti Egységpárt egyik célja a Caritas és Gerald szerencsejátékokkal az volt, hogy a kisebbségek kezében levő pénzösszegeket és ingatlanok a többségiek kezére játsszák. /Magyar Nemzet, aug. 27./
1994. szeptember 22.
A gyárosok és vállalkozók nemzetközi bukaresti tanácskozásán megfogalmazták, hogy Romániának a FÁK-hoz kell közeledni, írta a Romania Libera. Az értekezleten elfogadott dokumentum szerint létre kell hozni a volt szocialista országok közös, regionális piacát. A rendezvény alkalmával Arkagyij Volszkij, az orosz hadiipar szakembere titkos eszmecserét folytatott Nicolae Vacaroiu miniszterelnökkel. A román napilap szerint már elkészítették a FÁK-hoz történő csatlakozás forgatókönyvét. /Magyar Hírlap, szept. 27./ Előzmény, a tanácskozás: /Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 22./
1994. november 17.
A legfontosabb bukaresti napilapok /köztük a Romániai Magyar Szó/ szerkesztői a Romania Libera szerkesztőségében találkoztak, hogy tárgyaljanak a válságossá vált papírellátásról. A megjelent 16 lap képviselői közös közleményükben jelentették, hogy az ország egyetlen rotációspapír gyárának /Bákói Letea/ akadozó szállítása következtében veszélyben van a megjelenésük. Amennyiben a kormány nem intézkedik, a kormányt terheli a felelősség a sajtó felszámolásáért. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17., Világgazdaság (Budapest), nov. 17./
1994. november 23.
"Nicolae Andronic, a Moldovai Köztársaság parlamenti elnöke összegező írását /Három év után... Moldova nem impérium többé/ olvashatjuk a Magyar Nemzetben. 1991. aug. 27-én kiáltották ki a Moldovai Köztársaság függetlenségét, azóta céljainak megvalósítását mind hevesebben gátolják az ellenzék erői és főleg a Romániával való egyesülés hívei. Andronic idézi Melescanu román külügyminiszter nyilatkozatát a Romania Libera 1994. szept. 3-i számából: "A moldovánok többsége, sajnos, hovatartozása bizonyosfajta tudatával rendelkezik. Ha meg akarjuk valósítani az egyesülést, akkor mindent e tudat olyan értelmű módosításával kell elkezdenünk, hogy ők a román térséghez tartoznak. Ám ebben segítenünk kell őket." Ez azt jelenti, teszi hozzá Andronic, hogy a román kormány tetemes pénzellátást nyújt az unionista sajtónak. A román vezetőség tehát Nagy-Románia álmának rabja. Maga Iliescu elnök kijelentette: "Csak két Románia létezik, s ezek egy közelebbi vagy távolabbi időpontban egyesülnek." /Magyar Nemzet, nov. 23./"
1994. december 9.
Függetlenül attól, hogy halállal fenyegettek, a Román Hírszerző Szolgálat jelentése bizonyítja: Romániában az utóbbi években nem változott semmi - nyilatkozta Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő a Romania Liberanak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./
1995. január 4.
A központi ellenzéki sajtót a hatalom újabb csapással sújtotta, a Sajtó Házának átkeresztelt egykori Scinteia Házban jan. elsejétől 35-szörösére emelték az irodák bérleti díját. A Romania Libera felsorolta az eddigi kísérleteket az ellenzéki sajtó háttérbe szorítására: a bányászhadjáratok, az állami intézményeknek megparancsolt kötelező hallgatás, több riporter ellen elkövetett agresszió, az újságpapír árának többszörös emelése. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 4./
1995. január 7-8.
"Románia egyensúly-politikájának része, hogy Bukarest alapszerződést kíván kötni Oroszországgal, jelentette ki a Romania Libera jan. 5-i számában Melescanu külügyminiszter. Oroszország "igen fontos vonzási központ", mondta, Romániának egy másik vonzásközpontot is kell találnia, nehogy egy központ vonzáskörébe kerüljön. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7-8./ "
1995. január 12.
Adrian Paunescu szenátor, a Szocialista Munkapárt alelnöke bírálta Afred Moses amerikai nagykövet kijelenetését egy másfajta koalíció szükségességéről. Paunescu szerint, amint a Romania Libera jan. 10-i számában olvasható, ez csak a nagykövet személyes véleménye. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
1995. január 20.
A román lapok sajtókampányt indítottak az RMDSZ autonómiakoncepciója ellen. Az ellenzéki Romania Libera vezércikkírója, Eugen Serbanes is kirohant a koncepció ellen. /Magyar Nemzet, jan. 20./
1995. január 26.
A román lapok Hrebenciuc látogatásából azt emelték ki, hogy nem fogadta őt a kormányfő. Az ellenzéki Romania Libera élesen támadta az RMDSZ-t, a szervezetet vádolta a történtekért. /Magyar Nemzet, jan. 26./
1995. január 30.
"1990 márciusában megszervezték Marosvásárhelyen a pogromjellegű zavargásokat, írja Szász János, azóta "több-kevesebb hevességgel folyik az RMDSZ legútszélibb rágalmazása, megbélyegzése mint országdaraboló, irredenta, revizionista, a román nemzet elveszejtésére törekvő erő." A fő "érv" az alkotmányellenesség. "Elsőként és ismételten maga az államelnök hangoztatta. Tőle vette át az egész arcvonal." A liberális politikusok is beálltak a koncertbe. A Polgári Szövetség Pártja megszakította kapcsolatát az RMDSZ-szel. Az ellenzéki napilap, a Romania Libera vezércikkírója, Anton Uncu antidemokratikus /mert etnikai alapon szerveződött/, revizionista pártnak mondja az RMDSZ-t, hozzátéve: "mintha két országról lenne szó: egy románról és egy magyarról." - Szász János esküszik rá, az RMDSZ betiltását szorgalmazó Chiuzbain igazságügy-miniszternek haja szála sem fog görbülni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./"
1995. február 4.
"Az ellenzéki Romania Libera egymás mellett közölte Gheorghe Funar és Tőkés László fényképét, a hozzáfűzött szövegben egyívásúnak állította be mindkettőjüket. "Anton Uncu főszerkesztő jó ideje kürtöli, hogy az RMDSZ hívta elő az RNEP-t, hogy a csaló és a püspök egy húron pendülnek." - írja Szász János. A Polgári Szövetség Pártja, a liberális párt jobbra csúszott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4-5. p./"
1995. február 15.
"A román sajtó továbbra is ellenségesen reagál az amerikai tárgyalás tényére. A lapok beszámolnak arról, hogy Atlantában a Carter-központ előtt /ahol a tárgyalás folyik/ románok egy csoportja tüntetett ilyen feliratú táblákkal: "Amerikában a hivatalos nyelv az angol, Romániában természetesen a román."Az ellenzéki Ziua "Az atlanti diktátum címmel közölte Sorin Rosca Stanescu kommentárját. A másik ellenzéki lap, a Romania Libera hasábjain Anton Uncu támadta a találkozót és az RMDSZ-t, a bécsi döntőbíráskodásra emlékeztetett. Az államelnökséghez közel álló Dimineata közli Mircea Manea "A románellenes hungarista tevékenység jelentősebb állomásai a háború után" című összeállítását. Ebben azt fejtegeti, hogy a magyar nacionalizmus a világháború előtt, majd azután is "mindent alárendelt Nagy-Magyarország helyreállítása utópisztikus eszméjének." Többek között Horn Gyula Cölöpök című könyvéből vett idézetekkel kívánja bizonyítani, hogy nehéz olyan magyar politikust találni, akit ne "a románok iránti ösztönös gyűlölet és a Románia iránti pökhendi lenézés jellemezne". /Szabadság (Kolozsvár), febr. 17., Magyar Hírlap, febr. 16./ Anton Uncu Döntőbíróság! címen elítéli az RMDSZ-t: "valamennyi politikai alakult elítéli e szövetség túlkapásait". A szerző véleménye az atlantai tanácskozásról: "Az RMDSZ döntőbíróságban reménykedett egy olyan kérdésben, amely egy egységes, nemzeti, szuverén és független állam elidegeníthetetlen jogához tartozik..." /Romania Libera, febr. 15./"
1995. március 1.
"Inczefi Tibor, aki három évig volt a bukaresti Romania Libera, a legnagyobb ellenzéki napilap munkatársa, hangsúlyozza, hogy nem Funar hőbörgései aggasztják, hanem a román nyelvű sajtónak a kisebbségekhez való viszonyulása. A Romania Libera a demokratizálódásért való harc zászlóvivője, a legkorrektebb lap. Ennek ellenére ez az újság egyre gyakrabban támadja a kisebbséget, ebből már többször idézett Szász János. Anton Uncu már a tavalyi szept. 19-i számban Paradoxiális szimbiózis címen megírta, hogy "egy demokratikus államban etnikai alapon létrejött párt létezése anomália, illogikus..." "Normális körülmények között egy olyan párt, mint az RMDSZ - minden rokonszenvem ellenére, amit egyes vezetői iránt érzek - nem kellene létezzen." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./"
1995. április 20.
"Az államelnökséghez közel álló Dimineata ápr. 19-i számában a kormánypárt szóvivője, Dumitru Pislaru kifejtette, hogy Romániának "minden esélye megvan arra, hogy visszanyerje az 1940-ben elvesztett területét." Az ellenzéki Romania Libera ápr. 19-i száma is hasonlóan vélekedik: "minden román ember számára világos, hogy Erdély román föld volt, és az ma is, és hogy Besszarábia és Bukovina északi része...ugyancsak román föld maradt. Nekünk nincsenek területi követeléseink senkivel szemben, csak azt akarjuk visszaszerezni, ami a nemzetközi jog szerint a miénk." /MTI, idézi: Új Szó (Pozsony), ápr. 20./ "
1995. május 9.
Az ellenzéki Romania Libera, a kormánylap, a Vocea Romániei nem adott hírt az RMDSZ SZKT üléséről, a többi viszont a nyílt levélről számolt be. A Ziua szerint az RMDSZ radikálisai területi autonómiát követelnek, a Cronica Romana szerint a radikálisok az RMDSZ kettészakadását kockáztatják, az Evenimentul Zilei szándékosan ferdít, amikor azt állítja, hogy az RMDSZ szélsőségesei Kovászna és Hargita Magyarországhoz csatolását vagy a romániai magyarság társnemzeti státusát követelik. /Népszabadság, máj. 9./
1995. május 10.
Offenzívában a radikális szárny: maximális követelések - obskúrus manőverek címen számol be a Romania Libera az SZKT üléséről. /Magyar Nemzet, máj. 10./
1995. június 2.
A Romania Libera szerint a bukaresti amerikai nagykövetség az idegen országok zászlajáért és himnuszáért járó súlyos büntetést kiszabó törvény elejtését javasolta Adrian Nastasénak, a képviselőház elnökének. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 2., Magyar Nemzet, jún. 2./
1995. július 11.
A júl. 10-i román lapok egyaránt Iliescunak adnak igazat, szemben az RMDSZ-szel. Az Adevarul elégedetten állapította meg, hogy az államfő elutasította az RMDSZ szeparatista törekvéseit. A Jurnalul National etnikai zsarolással vádolja az RMDSZ-t, a Romania Libera szerint az RMDSZ Don Quijote-i harcot folytat azért, hogy a magyarok minél kevesebbet tanuljanak románul. /Magyar Hírlap, júl. 11./
1995. július 28.
A kormány szóvivője hamisnak és provokációs jellegűnek minősítette kiadott nyilatkozatában az ellenzéki Romania Libera értesülését, amely szerint Vacaroiu miniszterelnök jóváhagyásával üzemanyagszállító kamionokban csempésznek kőolajtermékeket Jugoszláviába. A lap a gépkocsik rendszámát és a gépkocsivezetők névsorát is közölte. A csempészek jövedelmük 15 százalékát fizetik be a kormánypártnak. A szóvivő közölte, hogy a kormány feljelentette a cikk szerzőjét, Petre Mihai Bacanu főszerkesztőt a hatóság megsértése és rágalmazása vádjával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
1995. július 28.
"Gabriel Andreescunak a Contrapunct júniusi számában megjelent tanulmányát /Merre vessük tekintetünket?/ olvashatjuk magyar fordításban. Valentin Stannal közösen tanulmányt írt Románia és a Moldovai Köztársaság kapcsolatáról. A tanulmány őszinte hangja heves ellenkezést váltott ki, kulturális szervezetek, Iliescu elnök, a Külügyminisztérium részéről, a sajtó a szélsőséges Romania Marétől az ellenzéki Romania Liberáig megbélyegezte írásukat. A tanulmányban azt hangoztatták, hogy a valamikori Nagy-Romániához tartozó területek kérdése ma nem elsődleges kérdés. Fontosabb a román-magyar kapcsolatok alakulásának kérdése. 1989 után nacionalista módszerekkel indítottak támadást a demokrácia ellen. A magyar érdekek támogatásával vádolták Corneliu Coposut és Doina Corneát /!/. Azt a magyart, aki 1990 márciusában megrúgta Mihaila Cofariut, tíz év börtönbüntetéssel sújtották, míg az a román, aki kiverte Sütő András szemét, egy évet kapott, felfüggesztéssel. Smaranda Enachét marosvásárhelyi "honfitársai" megfenyegették, hogy meglincselik, amiért megértésre szólította fel a román és magyar közösséget. Ilyen körülmények között, írja Andreescu, közbelépni becsületbeli ügy volt. Szembe kellett szállni a társadalom belső békéjét aláásó forgatókönyvvel. A Társadalmi Dialógus Csoport mindig a román-magyar találkozók csomópontja volt, a 22 című lap a szélsőségek elleni harc éllovasaként marad meg a történelemben, a legfontosabb politikai-jogi szakértői vizsgálat a kisebbségi jogokról az Emberi Jogok Központjának égisze alatt született meg. 1993-tól a szélsőséges nacionalista pártok bejutottak a kormányba, a Demokratikus Konvenció nacionalista lett, a parlamentben megszavazott törvények hátat fordítottak az európai érdekeknek. Gabrielescu hitet tett a magyar-román együttműködés mellett, erre lát Magyarországon őszinte hajlandóságot. Az RMDSZ - Gabrielescu szerint - "fetisizálta az önrendelkezést, a különböző autonómiaformákat, a magyar személyek vagy szervezetek jogainak és szabadságjogainak érvényesítése helyett." Szerinte a hangsúlyt a versenyre, a multikulturalitásra, a határ két oldalán élők kapcsolatainak maximális fokozására kellene tenni. /A Hét (Bukarest), júl. 28./"
1995. augusztus 3.
"A Magyar Fórum idézeteket közölt román lapok kisebbségellenes cikkeiből. Néhány példa a huszonhárom, különböző lapokból vett citátumokból: "Tőkés László az összekötő az irredenta nyugati magyarság, a magyar kormány és az RMDSZ között, Tőkés Nyugaton irredenta tevékenységet folytat." /Dimineata, máj. 10./ Marcel Moldoveanu, a Nagy-Románia Párt Bákó megyei képviselője helyszíni tudósítást adott a klézsei eseményekről, de azt is elárulta, hogy a klézsei csángók még beszélnek magyarul. A lapban képek is láthatók a magyar ábécés könyvek Klézsén történt elégetéséről. /Romania Mare, máj. 12./ Hajdu Győző: Az RMDSZ veszélyezteti Románia területi épségét. Hajdu rágalmazó cikkében azt állította, hogy az RMDSZ kolozsvári kongresszusán követelték: Hargita és Kovászna megyét csatolják Magyarországhoz. /Romania Mare, máj. 26./ Claudiu Harceaga: Az RMDSZ-t mint politikai pártot meg kell szüntetni. Ezt követelte Victor Surdu is. /Romania Libera, máj. 11./ Corneliu Balan: Törzsi szemlélet. A magyarok, akik törzsként léptek be a történelembe, továbbra is törzsi típusú, elkülönült létezésükhöz szükséges feltételeket követelik Európa támogatásával. A mi örökromán Erdélyünkben már hozzá is fogtak, hogy törzseket létesítsenek valamennyi helyiségben. /Cronica romana, máj. 12./ /Román sajtómazsolák. = Magyar Fórum, aug. 3./"
1995. augusztus 4.
A The New York Times a kereskedelmi zárlatot ellenőrző tisztviselők információira hivatkozva írta, hogy az utóbbi időben a mind sűrűbbé váló Belgrád-Temesvár repülőjáratok utasok helyett gyakorlatilag nagy mennyiségű üzemanyagot szállítanak Romániából az egyébként a forgalomhoz túlméretezett Boening-727-esek tankjaiban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./ A Romania Libera a kormányfőt tette felelőssé az embargó megsértéséért. /Magyar Nemzet, aug. 4./
1995. augusztus 18.
Negyvenhárom titkos dokumentum tűnt el a román kormánytól. A Romania Libera aug. 15-i száma szerint ezeket Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár szabálytalanul hazavitte. A lap fölsorolja a dokumentumok listáját, ezek között sok a magyar vonatkozású. A lehetséges gyanúsítottak között említik Kamel Kader román állampolgárságú palesztin fiatalembert, aki bejáratos volt Hrebenciuchoz, többször megfordult lakásán. A fiatalember jó viszonyban van az államelnöki hivatallal is. /Népújság (Marosvásárhely), aug. 16., Magyar Hírlap, aug. 18./
1995. szeptember 1.
"A Romania Libera ellenzéki lap választási kampányfogásnak nevezte Iliescu elnök megbékélésre felszólító beszédét, hozzátéve, hogy ez elkésett, mert Jeszenszky Géza nyílt levelének közzététele után egy héttel tolmácsolta megbékélési szándékát, ráadásul ebben nem tett említést Jeszenszky leveléről. Az Evenimentul Zilei beszámolójában azt emelte ki: Iliescu elnök kéri Magyarországot, mondjon le arról, hogy a romániai magyar kisebbséget "vezényelje", mert az Románia belügye. /Új Magyarország, szept. 1./ "
1995. szeptember 30.
"A román sajtó egy része valóságos dicshimnuszt zeng Iliescu amerikai találkozóiról, a másik része éppen a látogatás szerény eredményeit emeli ki, olvasható Gyarmath János bukaresti tudósításában. A reformok megbicsaklottak, az elnök és pártja együttműködik a szélsőséges erőkkel. Iliescu egyik sajtóértekezletén elismerte, hogy az RNEP, illetve a Nagy-Románia Párt elnöke "a két román Zsirinovszkij", de a pártvezérek nyilatkozatait nem szabad összetéveszteni pártjaik álláspontjával. Petre Mihai Bacanu a Romania Liberában felhívta a figyelmet arra, hogy a Romania Mare lapban közölt 300 tiszt levele nyílt felhívás volt katonai államcsínyre. A pártelnök mindezért nem nyerte el méltó büntetését. Corneliu Vadim Tudor ismétlődő felhívásai az etnikai tisztogatásra kimerítik az államellenes cselekmény fogalmát, ennek ellenére Iliescu nem határolja el magát tőle. /Magyar Nemzet, szept. 30./"
1995. október 4.
"Bíró Béla, a Brassó Lapok munkatársa a Magyar Hírlapban, az erdélyi újságírók közül egyedülállóan, időnként cikkekkel jelentkezik. Azt hangsúlyozza, hogy össze kell fogni a román ellenzékiekkel. Szerinte közülük többen eljöttek volna az RMDSZ oktatási törvény elleni tiltakozó akcióira, így a liberális gondolkodó Andreescu és más román barátaink. - Iliescu elnöknek a bécsi döntés 55. évfordulóján előterjesztett megbékélési "manővere Nyugaton, sőt bizonyos értelemben még Magyarországon is kedvező fogadtatásra talál". Iliescu javaslatáról a Romania Libera írta: ez a gesztus a nemzetiszocializmus tipikus megnyilvánulási formája. Bíró szerint a magyar szellemi élet nem tud ezekről a román értelmiségiekről, különösen a Beszélő megszűnte után. /Magyar Hírlap, okt. 4./"
1995. október 11.
Nicolae Gheorghe szociológus, a Romániai Roma Föderáció titkára több évig dolgozott, tanult külföldön. A cigány szervezetek szétforgácsolódtak, emellett a hatalom is elősegíti a káoszt. Vannak olyan roma vezetők, akik egyúttal román nacionalisták. A magyar romáktól élesen elkülönülnek a román romák, őt például egyszer elrabolták roma szövetségesei és önéletrajzot írattak vele, ki kellett jelenteni, hogy nincsenek magyar rokonai. Amikor a kormány elrendelte a cigány megnevezés használatát, Nicolae Gheorghe a kormánynál és külföldön is tiltakozott. A kormány nem reagált, az Európa Tanács azonban mellettük foglalt állást, júl. 13-i rezolúciójában a roma megjelölést használta, azóta a hivatalos román dokumentumokban a roma elnevezés szerepel, zárójelben hozzáfűzik, hogy cigány. - A román sajtó nagy része viszont a cigány kifejezésnél marad, így a Romania Libera ellenzéki lap is, más újságok romáknak nevezik őket, két r-rel. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 11./
1995. október 13.
Magyarország és Románia között nincsenek súlyos politikai problémák, nézeteltéréseik harmadrendű európai kérdések, jelentette ki Miguel Ángel Martínez, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke, a bukaresti Romania Liberának nyilatkozva. /Népszabadság, okt. 13./
1995. november 8.
"Nemcsak Clinton elnök fejezte ki aggodalmát az új román oktatási törvény, a magyarok jogfosztása miatt /Iliescu elnökkel történt találkozóján/, nemcsak George Pataki, New York állam kormányzója háborodott fel, nemcsak az Európa Tanács szerezhetett tudomást erdélyi magyar diákok Strasbourgban járt küldöttségétől arról, hogy tovább szűkültek az anyanyelvű képzés lehetőségei, hanem a nemzetközi közvélemény is mind szélesebb körben értesül minderről, szaporodnak a tiltakozások. Tüntettek például a távoli Ausztráliában az erdélyi magyarság fokozódó elnyomása ellen. A tüntetésen részt vettek az ausztriai románok is. Australia-Romanian Human Right Association annak a szervezetnek a neve, amely az ausztráliai románokat hívta erre a tüntetésre. A társaság vezetője Ion Berechet újságíró, aki nemrég még az Azi bukaresti lap tudósítója volt, tehát szoros kapcsolatban áll a román fővárossal. Az ellenzéki Romania Libera egyik szeptemberi számában Anton Uncu ugyanúgy "leplezi le" Ion Berechetet, mint a Ceausescu-korszakban: renegáttá minősíti: "Volt Ioan, most John, jövendőbeli János". /Új Magyarország, nov. 8./"