"A máj. 27-i Libertatea című lap tájékoztatott arról hogy máj. 26-án Bukarestben a romák tiltakozó felvonulást rendeztek a fajgyűlölet, idegengyűlölet, valamint a hazai kisebbségekkel szembeni intolerancia ellen. Nicolae Gheorghe a Romani Criss Szövetség elnöke kijelentette, hogy a tüntetés nem a román többség ellen szól, hanem a hatóságok, nevezetesen a kormány és a Külügyminisztérium ellen. Kifogásolták, hogy a hivatalosan cigányoknak nevezik őket, amit nem fogadnak el a roma szervezetek, valamint azt, hogy a rendet felügyelő szervek dokumentumaiban diszkriminatív nyelvezetet használnak velük szemben. A szövetség az általa kiadott közleményben értékeli, hogy a Külügyminisztérium bocsánatot kért a Németországba kivándorolt szászoktól, de bocsánatkérést igényel az Antonescu ideje a romákat ért fajüldözés miatt is. A roma tüntetők követelték a roma nyelvű oktatás bevezetését is, mellyel kapcsolatban a Libertatea megjegyzi, hogy "biztos, gondot fog okozni a Tanügyminisztériumnak". /Romániai Sajtófigyelő (Bukarest), máj. 29., 99. sz./"

"Az Európai Komisszió /az Európai Unió romániai kirendeltsége és a Romani CRISS, a cigányság szociális és etnikai kérdéseit tanulmányozó központ közös sajtóértekezletet tartott. A roma vezetők elmondták, hogy az országban még csak most ismerkednek a cigányság problémáival. Nicolae Gheorghe roma szociológus szerint Romániában a rendőrség üldözi a romákat, él a megkülönböztetés. 1989 óta a romániai cigányság több mint száz támadást szenvedett etnikai alapon, azonban mindössze két esetben ítélték el a romák megtámadóit. Az 1989-es fordulat óta még egyetlen román kormány sem ítélte el a romák megtámadóit. A múlt században megtörtént a cigány rabszolgák felszabadítása, emlékeztetett Nicolae Gheorghe, most a megkülönböztetés felszámolását kell elérni. A sajtóértekezleten megjelent Paul Abraham rendőrtábornok is, aki csak kivételes eseteknek minősítette a történteket. /Zsehránszky István: kibújt a szeg a zsákból. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./"

"Diszkriminációellenes felvonulást szervezett dec. 10-én Bukarestben a Romani Criss Szervezet és az Aven Amentza roma szervezet az emberi jogok világnapja alkalmából. Az roma nemzetiségű fiatalok "Roma - európai kisebbség", "Stop a romániai rasszizmus és szociális kiközösítés előtt" feliratú, román és cigány nyelvű táblákkal vonult végig Bukarest utcáin. A romák a Belügyminisztérium épülete előtt néhány perces hallgatással jelezték a hátrányos megkülönböztetés miatti felháborodásukat. A Zlatari templomban megemlékeztek arról a két romáról, akiket a múlt héten Buhusi-ban egy rajtaütés során a rendőrök lelőttek. A két roma szervezet a jövő héten nyílt levélben kéri majd a kormányt és az elnököt, hogy intézkedjenek megfelelően a romák diszkriminációjának visszaszorítása érdekében. /A diszkrimináció ellen tiltakoztak a romák. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./"

Az Európai Parlamentben is felfigyeltek az ÚMSZ romák elleni karhatalmi túlkapásokat jelző tényfeltáró riportjára. Mohácsi Viktória, az EP SZDSZ-es képviselője az ÚMSZ-ből értesült a Szászrégenben történtekről, ahol a rendőrség különleges egységei romákra lőttek, megsebesítve ártatlan embereket is. A képviselő úgy döntött: Romániába jön az esetről tájékozódni, és értesítette Olli Rehn bővítési biztost is az eseményekről. A Romani Criss roma szervezet is a helyszínre utazott. „Ez a helyzet egyszerűen tűrhetetlen – fejtette ki Mohácsi Viktória – nem lehet szó nélkül hagyni, hogy rendőrök verik az embereket, fegyverrel támadnak rájuk, asszonyok és gyerekek kerülnek puskacső elé.” Az abafáji összetűzés állítólag abból robbant ki, hogy a rendőrség megpróbált kézre keríteni két roma nemzetiségű férfit, akik állítólag egy rendőrt bántalmaztak. A két férfit, akit a lap riporterei az eset után perceken belül megtaláltak, a rendőrség még most is keresi. /A régeni karhatalmi túlkapásról szóló riportunk felkavarta a brüsszeli vizeket. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Haller Istvánt, a Pro Europa Liga emberjogi irodájának vezetőjét nemrég az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vezetőségi tagjának jelölték. Hallert több mint harminc civil szervezet jelölte, köztük az Igazságügyi Forrásközpont, az Accept, a Romani Criss, a román Helsinki Bizottság és más olyan civil szervezetek, amelyek egyrészt emberjogvédelemmel. Haller elmondta, hogy ez nagy változást jelent életében, hiszen Marosvásárhelyről Bukarestbe kell költöznie és meg kell szoknia, hogy az állami szférában fog dolgozni. /Hatékonyan a diszkrimináció ellen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

November 7-én tárgyal Rómában Calin Popescu-Tariceanu kormányfő Romano Prodi olasz miniszterelnökkel a kitoloncolt román állampolgárok kérdéséről. Eközben Romániában ismét hevesen bírálták Adrian Cioroianu külügyminisztert azért a kijelentéséért, miszerint az olaszországihoz hasonló bűncselekményeket elkövető személyek számára büntető munkatáborokat kellene létesíteni az egyiptomi sivatagban. A tárcavezető bocsánatot kért az érintettektől nyilatkozatáért, hozzátette, egyetlen etnikai kategóriára vagy nemzetiségre sem utalt. A politikus kijelentését közleményben ítélte el az Országos Diszkriminációellenes Tanács. Traian Basescu államfő szerint Cioroianunak nyomban nyilatkozata elhangzása után le kellett volna mondania. Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke szintén a miniszter lemondását sürgette „fasiszta színezetű kijelentéséért”. Több nem kormányszervezet – így a Sajtófigyelő Ügynökség, a Közpolitikai Intézet, a Pro Europa Liga, a Romani Criss Egyesület –szerint a miniszter mélységesen sérti a román és az európai törvénykezést, javaslata a nácizmust idézi. Az aláírók ugyancsak a tárcavezető lemondását követelik. A tárcavezetőt egyetlen politikus védte meg: Calin Popescu-Tariceanu. A kormányfő pillanatnyi tévedésnek minősítette Cioroianu szavait, egyben pedig visszafogottságra intette Basescut. Szerinte ugyanis az államfő semmiképpen sem adhat leckét, miután ő maga is többször használt sértő kifejezéseket, amelyekért – Cioroianutól eltérően – még csak bocsánatot sem kért. Olaszországban egymást érik a románellenes incidensek, s folytatódnak a letartóztatások. Rómában eközben újabb kilenc romániai romát tartóztattak le amiatt, hogy lopták az elektromos áramot. A hatóságok több lopott holmit is felfedeztek a romák barakkjaiban. /B. T. : Össztűz Adrian Cioroianura. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) november 15-én nem kívánt dönteni a Romani Criss által Adrian Cioroianu külügyminiszter ellen benyújtott keresetben. A romaszervezet a tárcavezető korábbi kijelentését panaszolta fel, miszerint az egyiptomi sivatagba kellene kitelepíteni a romániai bűnözőket. A CNCD tagjai egyöntetűen tartózkodtak bármilyen ítélet meghozatalától. Ennek indoklásául Asztalos Csaba elnök elmondta, a testület már korábban véleményt nyilvánított ebben az ügyben, november 6-án nyilvánosságra hozott közleményében ítélte el a külügyi tárcavezető kijelentését, amely károsan hatott ki egy társadalmi kategória megítélésére. /B. T. : A CNCD tartózkodik. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Nem engedélyezte a Romani Criss roma szervezet Csíkszentmártonba tervezett tüntetését Gergely András polgármester. „Nyugalomra van szükség, nem erőfitogtatásra és feszültségkeltésre” – indokolta a döntést. Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester ellenben engedélyezte a tiltakozó akciót, a megyeközpontban július 30-án fognak felvonulni a romák. „Nem tartunk az etnikai feszültségektől, a szólásszabadság értelmében jogos a tüntetés” – szögezte le a polgármester. A Romani Criss azután nyújtotta be a csíkszentmártoni önkormányzathoz a tüntetésre vonatkozó kérelmét, hogy június 4-én konfliktus alakult ki a roma és magyar lakosság között. A szervezet szerint a magyarok felgyújtották egy roma család házát, meggyilkolták kutyáikat és lovaikat, és azóta is rettegésben tartják a cigány közösséget. Gergely András polgármester cáfolta a vádakat: egyetlen házat sem gyújtottak fel, az erdőben tartózkodó romák pedig erdei gyümölcs begyűjtésével foglalkoznak. Hozzátette, mostanra normalizálódott a helyzet. A csíki községek vezetői július 27-én közös nyilatkozatban fordultak Dan Nica belügyminiszterhez, Gyerkó László szenátorhoz, Korodi Attila képviselőhöz, Asztalos Csabához, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökéhez, valamint a csíki faluközösségek minden tagjához az egyre romló közbiztonság javítása érdekében. „Egyre több alkalommal bizonyosodik be, hogy a bukaresti belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó rendőrség nem képes biztosítani a csíki falvak lakóinak személyi és vagyoni biztonságát. Az önkormányzati vezetők hatékonyabb rendőri fellépést sürgető nyilatkozatai eddig süket fülekre találtak” – olvasható a közös nyilatkozatban. A dokumentum szerint odáig fajult a helyzet, hogy „a rendőrség emberei fenyegetően lépnek fel azokkal az önkormányzati vezetőkkel szemben, akik az elviselhetetlen közbiztonsági állapotok miatt felszólalni merészelnek”. A nyilatkozatban szorgalmazzák egy törvénytervezet sürgős kidolgozását a polgárőrség felállításának szabályozására. /Jánossy Alíz: Csíkszeredában lesz a romatüntetés. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

A Csíki-medence polgármesterei által kidolgozott együttélési kódex jobban szolgálja majd a helyi magyar és roma közösség együttélését, mint a Romani Criss nevű cigány érdekvédelmi szervezet tüntetése. A jelen helyzetben a tüntetés vélhetően csak olaj lenne a tűzre. A felszított indulatok csillapítására ugyanis nem biztos, hogy alkalmas lesz a romákat kizárólag áldozati szerepben bemutató érdekvédők megmozdulása, miközben a helyiek azt tapasztalják, hogy a falujukban élő roma közösség bizonyos tagjai rendszeresen megdézsmálják a kerteket, termőföldeket. A roma szervezetet bizonyos, a háttérben megbúvó erők ösztönözhették arra, hogy utcára vonuljon a magyarok „atrocitásai” ellen tiltakozva – olyan erők, amelyeknek érdeke, hogy a magyar és a roma közösség között konfliktus legyen. Természetesen a terménylopásra, a késelésre nem elfogadható válasz az önbíráskodás. Mindezt nem ártana maguknak a hatóságoknak is tudatosítaniuk magukban, az előzményeket nem ismerő, de reflexből fajgyűlöletet és rasszizmust kiáltó, az emberi jogokat szelektíven értelmező megmondóemberekkel egyetemben. Nem lehet a politikai korrektségre hivatkozva elfogadni a megélhetési bűnözés tényét. A hatékony iskoláztatási és munka-helyteremtési programot kell kidolgozni a romák számára. Ez esélyesebbé tenné a kulturált egymás mellett élést. Ahhoz képest legalábbis mindenképpen, mint ha a tulajdonuk védelmében fellépőket vagy a bűnelkövetőket csípőből leállatozzák. /Balogh Levente: Megélhetésiek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./ Előzmény: Parászka Boróka: Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ címen

Cigány szervezetek, a Romani Cris és az Együtt Közösségfejlesztő Ügynökség felhívására mintegy ötven roma fiatal tiltakozott néhány napja az RMDSZ bukaresti székháza előtt a csíkszentmártoni és a csíkszentkirályi romák üldözése miatt. Vezetőikkel Markó Attila, az etnikumközi hivatal vezetője tárgyalt, azzal nyugtatva a felháborodott cigányokat, hogy ,,a barikád ugyanazon oldalán állunk... ” A roma szervezetek vetetői elsősorban azt kérték, hogy az RMDSZ megválasztott elöljárói ne önbíráskodásra buzdítsanak. Született egy szimbolikus cigány–magyar megállapodás is, ennek ellenére Markó Béla, a RMDSZ elnöke az ügyre reagálva azt fejtegette, hogy a roma szervezetek ,,nem megfelelő helyen keresik az igazságot, mert mi már nem vagyunk kormányon. Most nem velünk, hanem a csendőrséggel, a rendőrséggel, a helyhatósági hivatalokkal, az ügyészséggel kellene egyezkedniük. ” A szimbolikus megállapodás és a tüntetés kapcsán nem esett szó, arról, hogy végül is miért bujkálnak a falvakat környező erdőkben az emlegetett szentmártoni és szentkirályi romák? A valóban nehéz helyzetben lévő cigány családok az éj leple alatt dézsmálják a termést, mire a feldühödött gazdák a maguk módján igyekeznek ezt megakadályozni és elégtételt venni. . A kérdés, hogy a romák jogaiért harcoló szervezetek meg tudják-e akadályozni ezt? /Bogdán László: Roma félelmek avagy hány oldala is van a barikádnak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

Etnikai tisztogatás – az első lépés a területi autonómiához; Együtt Európába – romák nélkül?; Hargita megye mindenekfelett, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok felett; Nem az öntörvénykezésre egy jogállamban – ehhez hasonló jelszavakat skandált a július 30-án Csíkszeredában tiltakozó roma szervezetek mintegy 60 képviselője. A Romani Criss szervezte tüntetésre Bukarestből, Fehér, Szilágy, Kolozs, Maros és Gorj megyéből érkeztek résztvevők, akik az elmúlt időszakban Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a roma és a magyar közösség között lezajlott erőszakos cselekedetek ellen emelték fel szavukat, azt állítva, hogy a magyarok roma családok házait gyújtották fel és legyilkolták lovaikat, kutyáikat. Mátyás László helyi önkormányzati képviselő cáfolta a tüntetők vádjait, miszerint a magyarok elkergették a romákat a községből. Mint mondta, a településen békés a hangulat, és nem került sor újabb összetűzésre a magyarok és a cigányság között. Gráncsa János csíkszentkirályi cigányvajda – aki szintén csak nézőként volt jelen az eseményen – elmondta: azért nem akartak részt venni ezen, mivel magyarnak tekintik magukat, és szerintük a községben nem lehet etnikai konfliktusról beszélni. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere cáfolta a vádakat, miszerint a magyarok felgyújtották egy roma család házát, meggyilkolták kutyáikat és lovaikat, és azóta is rettegésben tartják a cigány közösséget, melynek számos tagja az erdőkben kénytelen meghúzódni. /Romatüntetés vármegyésekkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./ Egyetlen helyi roma sem vett részt Csíkszeredában a tüntetésen. Pedig – a szervezők szerint – éppen a köztük, valamint két alcsíki település magyar lakossága között nemrég kirobbant konfliktus miatt vonultak utcára. „Nem as erósaknak” – állt azoknak a tábláknak az egyikén, amelyeket végighordozott Csíkszeredában a mintegy hetven roma fiatal. „Minek jöttetek ide? Tanítottátok volna meg eddig jó néhány társatokat, hogy ne lopjanak” – kiabált a tüntetők irányába egy csíkszentmártoni férfi. A szentkirályi romák közül több mint nyolcvanan írták alá azt a dokumentumot, amelyben kijelentették, hogy a faluban nincs semmilyen interetnikus konfliktus. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke provokációnak nevezte a Romani Criss által Csíkszeredában szervezett demonstrációt. A csíki településeken kirobbant cigányprobléma miatt nyilatkozatháború robbant ki. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor elmondta, „a politikusoknak nem érdemes hadakozniuk a médiával. Természetesen semmilyen körülmények között nem lehet elfogadni azt sem, hogy valaki a nyilvánosság előtt egyetlen embert is állatnak nevezzen, de ismétlem, ebben az ügyben nem szabadott volna kialakulnia a sajtó és a politikusok közti konfliktusnak, ráadásul olyan ügy kapcsán, mely mindkét fél számára probléma” – mondta az RMDSZ államfőjelöltje. /Mihály László: Tüntetés értük, de nélkülük. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./ Kelemen Hunor Parászka Boróka Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ című írására utalt.

Mátyás László csíkszentmártoni tanácsos szerint nem volt szerencsés a Romani Criss roma emberjogi szervezet csíkszerdai tüntetése, mert az elmélyíti az etnikai feszültségeket. Hasonló szellemben nyilatkozott Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök körlevele szerint maguk a csíkszentmártoni romák is helytelennek tartják a nevükben és érdekükben eljáró nem kormányzati szervezet tüntetését. Székely Ervin kifejtette, egyik oldalon áll egy okvetetlenkedő civil szervezet, amelyik tüntetget Bukarestben, Csíkszeredában, a másik oldalon pedig a béketábor, „amelyik csak a békétlenséget meg a romákat utálja”. Székely Ervin elítéli a Hargita Megyei Tanács túlzott toleranciáját a Jobbik vezetőjével szemben. /Székely Ervin: Béketábor a Hargitán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Néhány nappal azután, hogy négy roma jogvédő szervezet Traian Basescuhoz fordult a Hargita megyében földönfutóvá vált romák megsegítéséért, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is fontosnak tartotta ismertetni álláspontját az államfővel. Állásfoglalását a házelnökhöz, a négy roma szervezethez, illetve a sajtóhoz is eljuttatta. Borboly a dokumentumban hangsúlyozza: az önkormányzati testület a törvény adta lehetőségeken belül megpróbálta megelőzni, hogy a megye más településein a csíkszentmártonihoz és csíkszentkirályihoz hasonló incidensek forduljanak elő. Alcsíkon május és június folyamán fajultak tettlegességig a roma és magyar közösség közti konfliktusok. Borboly szerint a két településen nem etnikai jellegű konfliktusok támadtak a roma és a magyar közösség tagjai között – mint ahogy a jogvédő szervezetek állítják –, hanem szociális jellegű feszültségek. „A feszültségeket az is táplálta, hogy Csíkszentkirályon egy roma leszúrt egy magyart, s a hatóságok nem állították elő a tettest. (...) A két községben felmerült problémák a közrendhez és közbiztonsághoz kapcsolódnak, nem illik rájuk az etnikai konfliktus megnevezés” – vélekedett Borboly. „A roma szervezetek tagjai még csak a helyszínen sem jártak. Csupán önös politikai érdekeiket követték az etnikumközi konfliktus kiaknázásával” – fogalmazott a politikus, aki sérelmezte, hogy négy roma szervezet egyoldalúan mutatta be a helyzetet az államfőnek. A Romani Criss szervezet vezetője, Cezara David elutasította Borboly vádjait. „Munkatársaink napokig dokumentálódtak a helyszínen, mielőtt helyzetjelentésüket megírták volna. Most is tartjuk a kapcsolatot az csíkszentmártoni erdőben élő, elüldözött romákkal” – mondta az ÚMSZ-nek David. /Borboly Csaba is írt Traian Basescunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

„A román hatóságok rémületben tartják a csíkszentmártoniakat: a csíkszeredai ügyészség ezekben a napokban 220 helybélit, a fél falut készül beidézni a júniusban történt incidensek miatt” – nyilatkozta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Néhány héttel később Csíkszentkirályon tört ki konfliktus a helybéli magyarok és romák között, egy késeléses eset nyomán, a helybéliek felháborodtak, amiért a késelő romát nem állították elő a hatóságok. A jogvédő szervezetek önbíráskodással vádolták a két község lakóit, a megye vezetőit pedig azzal, hogy hallgatólagosan vagy akár tevőlegesen támogatja eljárásaikat. Négy roma szervezet a Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz fordult segítségért az elüldözött romák ügyében. A „központi sajtó eltorzítva mutatta be az alcsíki helyzetet, a hatóságoknak bűnbakot kellett keresniük. Ezért hívják be most az ügyészségre csíkszentmártoniakat” – vélte Borboly. Borboly cáfolta a Romani Crissnek azt az állítását, mely szerint a Csíkszentkirály melletti erdőkben továbbra is bujkálnak elüldözött romák. /Cs. P. T. : Beidézték fél Csíkszentmártont. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./ Csíkszentmártonban a konfliktus azután tört ki, hogy néhány roma lakos a lovait egy megművelt területen legeltette, és amikor a gazda elkergette onnan őket, a romák megverték a terület gazdáját és a fiait. Este több magyar lakos is kiment a romák telepére és kövekkel dobálta be házaik ablakát. Az egyik érintett magyar lakos sérelmezte, hogy Hargita megye prefektusa Bantusztánnak nevezte községüket, és azt állította a magyarokról, hogy nem toleránsak és nem képesek a békés együttélésre. „Nem igaz. Nálunk senkit nem gyilkoltak meg, nem égették fel senki házát, és nem igaz az, amit a sajtóban hangoztatnak rólunk” – szögezte le. /Jánossy Alíz: Tovább gyűrűzik a Hargita megyei romaügy. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Több tízezer román állampolgár nem élhet szavazati jogával a közelgő elnökválasztásokon, és szociális segélyt sem kaphat, mert nincsenek személyi iratai. Az államfőválasztások előtti hetekben Románia több megyéjében is ellenőrzik a hatóságok, kik az „identitás nélküli” emberek. Országos adat nincs arra vonatkozóan hogy hányan élhetnek iratok nélkül. Maros megyében több mint húszezer ember él személyi igazolvány nélkül. Fehér megyében hatezer embernek nincs semmiféle okmánya. Szatmár megyében, ahol a napokban zajlott az ellenőrzés, négyezer érintettet azonosítottak, de az utóbbi három évre felére csökkent az iratok nélkül élők száma. Ez azzal magyarázható, hogy évente ismétlik az ellenőrzéseket. Háromszéken ötezer embernek azért nincs érvényes személyi okmánya, mert lejárt az igazolványuk érvényessége. A többség vélhetően külföldre költözött. A Romani Criss adatai szerint csak a cigány nemzetiségű lakosok között hatvanezer ilyen állampolgár él. A Kovászna megyei Lakosság-nyilvántartó Hivatal, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis-, és az Amenkha roma egyesület tavaly nagyszabású személyazonossági és keresztlevélosztó akciót szervezett, a hivatalosan „nem létezők” megsegítésére. A kezdeményezés révén háromszáz esetet tudtak rendezni. /Kovács Zsolt: Nem létezők drámája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Romani
A Romani Crissnek igaza van: a hivatalosan közel ötszázezer fős, a valóságban azonban a lakosság több mint tíz százalékát kitevő romániai roma közösség túlnyomó többségének helyzete tarthatatlan. A jobb esetben szociális segélyből tengődő, egészségügyi ellátásban nem részesülő, az iskolázottság hiánya miatt nemzedékről nemzedékre (fél)analfabetizmusra ítélt cigány közösség tengődése szégyenfolt az önmagát demokratikus jogállamnak nevező, az EU-hoz három éve csatlakozott Románia becsületén.
romák számára a kommunista diktatúra bukása sem hozta meg a reményt a nyomorból való kilábalásra, a hazai hatóságok szemináriumokon, hangzatos stratégiákon kívül nemigen járultak hozzá a közösség valós társadalmi-kulturális előmeneteléhez.
Oroszlánrészük volt azonban a romániai romakérdés „globalizálásában”, hiszen az elmúlt húsz év exodusa miatt gyakorlatilag nincs olyan nyugat-európai állam, amelynek hatóságai ne szembesülnének az innen érkező, prostitúciós és koldushálózatot működtető, fosztogatásból élő cigány bűnbandákkal. Miattuk külföldön és itthon egyaránt nő a többségi társadalom türelmetlensége, amely ha itt-ott konkrét ellenreakcióba torkoll, azonnal a rasszizmus bélyegével szembesül, és a kör bezárul. Hogy idáig fajultak a dolgok, abban vastagon benne vannak a roma jogvédő szervezet képviselői is.
A Romani Criss tavaly is tudta, hogy a Hargita megyei székelyeknek a bűnöző romákból lett elegük (és persze a bűnözőkből általában), mégis diszkriminációt, rasszizmust kiáltott, hiszen az sokkal könnyebb – és valahol önigazolásként is szolgál a szervezet számára –, mint konkrét megoldással előrukkolni. Az már sokkal érthetetlenebb, hogy hónapokkal a csíkszentkirályi, -szentmártoni incidensek után, amikor megállapodás született a békés együttélés szabályairól, a bukaresti jogvédők előállnak az összeesküvés-elmélettel, miszerint a székely „lázadást” a Magyar Gárda szította Budapestről.
Ahelyett, hogy konkrétan tenne valamit a cigányság integrációjáért, a Romani Criss ugyanúgy téved, mint a Franciaországba rendszeresen visszatérő romániai romáknak néhány száz eurós lelépési díjat fizető párizsi kormány, amely nem látja be, hogy ilyen intézkedésekkel csak ideig-óráig szabadul a problémáktól. Amelyektől sajnos a mindenki számára előnyös megoldás helyett sokan inkább szabadulnának.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Matache: nem követte meg senki a roma közösséget
217 kérést iktattak a kormánynál tegnap Bukarestben a külügyminiszter rasszista kijelentései ellen tüntető romák és támogatóik, amelyben felszólították a kormányfőt, írásban tudassa álláspontját az ügyben – számolt be a Transindex megkeresésére Magda Matache, a Romani Criss jogvédő szervezet vezetője.
Az emberjogi aktivisták azért tüntettek, mert Teodor Baconschi egy magas rangú francia politikussal folytatott megbeszélésen azt sugallta, hogy a romák alkatilag hajlamosak a bűnözésre.
Matache elmondta, mindeddig sem a külügyminisztériumtól, sem a kormánytól, sem pedig más állami szervtől nem érkezett a roma közösséget megkövető közlemény.
Legkésőbb holnap reggel feljelentést tesznek a Diszkrimináció-ellenes Tanácsnál, a dokumentumot most dolgozzák ki az emberi jogi szervezetek, pecsétek és aláírások összegyűjtése hátráltatja a leadást. Matache ugyanakkor nehezményezte, hogy egyetlen hivatalosság sem szólt tegnap a tüntetőkhöz, bár kétségtelenül tudomást szereztek a megmozdulásról, amely a parlament épületével szemközti múzeum előtt zajlott. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Elkészült a székelyföldi roma-magyar konfliktusokról szóló jelentés
Mintegy 85 oldalas tanulmány készült a tavaly májusban a Székelyföldön, Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant magyar–roma konfliktus okairól, következményeiről, illetve a rendezési stratégiáról, ennek egy részét csütörtökön mutatták be Marosvásárhelyen.
Mint ismeretes, az események után több civil szervezet, politikus és emberjogi harcos konferencia keretében foglalkozott a történtekkel. Munkájukat segítette, hogy anyagi támogatást kaptak a Nyílt Társadalomért Soros Alapítványtól. Több hónapos kutatómunka után a Magyari Nándor László, Koreck Mária, Fosztó László és Toma Stefánia alkotta kutatócsoport elkészítette az előtanulmányt, amelyet csütörtökön, Marosvásárhelyen mutattak be első ízben a roma szervezetek képviselőinek, míg pénteken Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ismertetik.
Magyari Nándor László szociológus szerint a kutatásnak az volt a fő célja, hogy projekteket kezdeményezzenek a konfliktusok feloldására, s a hasonló jellegű helyzetek megelőzésére. A Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban végzett kutatás kiegészítéseképpen, összehasonlítási alapot teremtve a Kovászna megyei Nagyborosnyó községet is górcső alá vették, ahol – bár a lakosság zöme roma nemzetiségű – nem alakult ki soha etnikai konfliktus. „A borosnyóiak sokkal nyitottabbak egymás iránt, sőt a kevés román anyanyelvű lakos iránt is. Ez sokat elmond” – sommázta Koreck Mária. Magyari Nándor László szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a székelység tudatosítsa önmagában azt, hogy a Székelyföld lakosságának a 6,5 százaléka roma. „Ez a népcsoport a maga súlyos problémáival sehol nem jelenik meg például az igen dicséretes székelyföldi stratégiákban” – figyelmeztetett a szociológus. A kutatók, szakértők számára világossá vált, hogy három kérdéskör mentén lehet elindulni a helyzet javítása érdekében: tisztázni kell a tulajdonjogokat, meg kell oldani a beiskolázás kérdését, és munkahelyeket kellene teremteni a romáknak.
A jelentést összeállítók számtalan szempontból vizsgálták a két szóban forgó település életét. Úgy vélik: Csíkszentmártonban sokkal súlyosabb, nehezebben kezelhető a helyzet, mint Csíkszentkirályon. Ennek a fő okát abban látják, hogy Szentmártonban a magyar közösség is igen megosztott: a tanács öt RMDSZ-es és öt magyar polgári párti (MPP) képviselőből áll. Utóbbiak mellé sorakoznak fel a tehetősebb vállalkozók, ezek a hangadók. Ők nem akarják, hogy megoldódjék a konfliktus, egyetlen célt látnak maguk előtt, azt, hogy elüldözzék a községből a romákat, állítják a kutatók. Magyari Nándor László kérdésünkre elmondta: a két községből a roma közösségek nem tűntek el, és közben zajlanak a perek: a Romani Criss szervezet hat székely férfit perelt be a romák zaklatása miatt, a hatóságok pedig a romák illegálisan épült viskóinak az eltüntetése mellett érvelnek. Immár tíz roma otthon lebontásáról született jogerős ítélet. Az egyik ilyen, egyetlen, 15 négyzetméteres helyiségből álló viskóban például egy olyan asszony lakik kilenc gyermekével, akinek a férje börtönben ül. Nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)

Autonómiát kért az ENSZ-től Hantz Péter
Kérdezett: Sipos Zoltán
A rasszizmusellenes értekezleten az erdélyi magyarság problémáit ismertették a civilek. A bizottság azonban inkább a romák iránt érdeklődött.
Miközben a Hantz Péter által vezetett delegáció az erdélyi magyarság problémáira kívánta felhívni a figyelmet az ENSZ Genfben zajló rasszizmusellenes értekezletén, a román kormány Asztalos Csaba által vezetett küldöttsége egy, főként a romániai cigányság gondjaira fókuszáló jelentést mutatott be tegnap délután. Az országjelentést követő kérdések is leginkább a romák helyzetét firtatták. Bár a Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottság (Committee on the Elimination of Racial Discrimination) ülése most ért véget, minden jel arra mutat, hogy a Pro Regio Siculorum Egyesület, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szignált, 15 oldalas árnyékjelentés nem lesz fontos mérföldkő a székelyföldi autonómiatörekvések történetében. Értelme legfeljebb annyi lehet, hogy a hazai közbeszédben ismét téma a székelyföldi autonómia ügye. Alább párhuzamos interjú olvasható a román kormányt képviselő Asztalos Csabával (Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács elnöke) valamint Markó Attilával (Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke), továbbá az árnyékjelentést megszövegező civilek vezetőjével, Hantz Péterrel.
- Ismertetnék röviden a román kormány által bemutatott jelentést?
A. Cs.: – Jelentésünkben adatokat szolgáltattunk arról, hogy az 1999-2009-es időszakban Romániában hogyan ültettük gyakorlatba a rasszizmus elleni nemzetközi egyezményt. Az ország erre vonatkozó jogi- és intézményrendszerét, esettanulmányokat mutattunk be. A jelentés különös figyelmet szentel a roma kisebbség helyzetének, a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak, valamint a menekültek és idegenek státuszának.
M. A.: – A Románia által elfogadott ENSZ-egyezménynek van néhány cikkelye, mely a diszkrimináció általános tilalmáról, ez irányú cselekedetek foganatosításáról szól. Az előző országjelentéshez képest Romániában egy sor intézmény jött létre ebben a témakörben – például Diszkrimináció-ellenes Tanács, vagy Országos Romaügynökség – mely az egyezmény alkalmazásának lehetőségét kibővítette. Egyébként Románia nem tartozik azon országok közé, melyek ilyen szempontból problémásak – ez tehát egyfajta rutinjelentés az ENSZ számára.
- A magyar közösséggel kapcsolatban mit emeltek ki?
A. Cs.: – Kiemeltük, hogy van politikai képviselet, anyanyelv-használati jog mind az alkotmány, mind a közigazgatás és igazságszolgáltatás szintjén. Az oktatásról elmondtuk, hogy nincsenek korlátozások. Ha párhuzamot vonunk – persze nem lehet párhuzamot vonni – a roma kisebbséggel, akkor a magyar kisebbséggel szemben nincs olyan ellenszenv, mint a romákkal szemben. A magyar kisebbséget illető problémák belföldi szinten kezelhetőek, nem jelentenek olyan gondokat, melyekhez nemzetközi segítségre lenne szükség.
- Mit emelt ki az árnyékjelentésről szóló bemutató?
H. P.: – Közoktatás tekintetében két problémát említettünk: a csángó-magyar oktatás kérdését, illetőleg azt, hogy a román nyelv tanítása és a vizsgáztatás anyanyelvi szintű rendszerben zajlik, épp ezért sokan kiesnek. A magyarság emiatt már a középiskolákban is alulreprezentált. Felsőoktatás tekintetében a hiányszakmákban való magyar alulreprezentáltságot említettük és azt, hogy szükség van magyar állami egyetemre. Székelyföld kérdésében három tematikát említettünk meg: egyik a nyelvi jogok ügye – az, hogy a rendőr nem beszél magyarul, továbbá a dokumentumok zöme román nyelvű. A másik a gazdasági diszkrimináció, aminek jó példája az utak minősége. Probléma még az etnikai arányok megbontása, említettük Székelyföld militarizálását valamint az ortodox egyház expanziós politikáját. Dél-tiroli példára hivatkozva kértük az ENSZ közvetítését a székelyföldi autonómia kérdésében.
- A magyar civilek által összeállított dokumentum megállapításaira hogyan reagálnának?
M. A.: – Számos kérdésben helyesek a megállapítások. Valóban vannak olyan problémák, melyeket a román kormány nem oldott meg, és melyek vita tárgyát képezik a mai napig. Székelyföld autonómiájának vagy a Bolyai egyetemnek az ügye nem a Hantz Péter vagy az RMDSZ ügye, hanem az erdélyi magyarság ügye. Az már más kérdés, hogy mi tárgya és mi nem tárgya e bizottság munkájának.
- Székelyföld autonómiája hogyan kerül a faji diszkriminációra szakosodott bizottság elé?
H. P.: – A faji diszkriminációba simán belefér a kisebbségi jogok kérdésköre, de facto ennek a bizottságnak a hatáskörébe ez a kérdés is beletartozik. Az üzbég jelentés is tele volt kisebbségi problémákkal. Területi autonómia, határok megváltoztatása valóban nem hatásköre a bizottságnak– volt is egy ilyen komment – de a kollektív jogok irányában nagyon receptívek voltak..
- Hogyan zajlik egy ilyen országjelentés, illetve az árnyékjelentés vitája?
M. A.: – A bizottság munkarendjében nincs benne az árnyékjelentés bemutatása. A bizottság tegnap eldöntötte, hogy mielőtt rátérne a rendes programra, néhány percig találkoznak az árnyékjelentést megfogalmazó civilekkel. Itt Hantz Péterék és a Romani Criss, mely szintén árnyékjelentést nyújtott be, elmondhatták, hogy ők mit látnak problémának. Azonban a bizottság tagjai szabadon döntik el, hogy figyelembe veszik-e ezt vagy sem. Az árnyékjelentés tartalmi elemeiről tehát a hivatalos ülésrenden nem esik szó, hanem a bizottság kérdések formájában reagáltathatja a kormány képviselőit. Az árnyékjelentést bemutató civilek jelen lehetnek az ülésen, de nem tehetnek fel kérdéseket. Maga az ülésrend egyébként kétnapos: az első nap a tagállam delegációja bemutatja a jelentést – ez másfél-két óra. Ezután a raportőr mondja el a véleményét a jelentésről, majd a bizottság kérdez. A kérdezz-felelek folytatódik másnap is, három órán keresztül.
H. P.: – Az augusztus 9-i, kétórás zárt ülésen a bizottság technikai részleteket beszélt meg. Itt volt egy kezdeményezés, hogy a civilek egy órában bemutassák álláspontjukat. Itt fél órát beszéltünk mi, fél órát pedig a Romani Criss roma érdekvédő szervezet képviselője. Az országjelentés bemutatása után az a 17-18 bizottsági tag, mely a román országjelentéssel foglalkozik, kérdéseket tehetett fel a román delegációnak.
- A kérdések miről szóltak? Fel lehetett fedezni valamilyen irányú érdeklődést a bizottság tagjai részéről?
A. Cs.: – Főként romákkal, az ő oktatásukkal, valamint a politikusok rasszista megnyilvánulásaival kapcsolatban voltak kérdések. Rákérdeztek a tavalyi, Hargita megyei roma-magyar konfliktusra is. H. P.: – A kérdések négyötöde a romákkal volt kapcsolatos, a fennmaradó húsz százalékban foglalkoztak a magyarsággal.
- A magyar közösséggel kapcsolatban milyen kérdések hangzottak el?
M. A.: – A bizottság a felsőoktatás kérdésére volt kíváncsi – erre mi azt válaszoltuk, hogy ez egy megoldásra váró probléma. Rákérdeztek arra is, hogy a nyelvhasználat hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, az igazságügy és közigazgatás terén. Az árnyékjelentésben Székelyföld autonómiája is benne van, azonban erről nem volt szó, mivel ez nem tárgya sem az egyezménynek, sem a bizottság munkájának. A jelentésünkben nincs konkrét magyar ügy, hiszen a diszkriminációt, mint jelenséget tárgyalja. Ugyanígy valószínűleg a bizottság véleményezésében sem lesz jelen konkrétan magyar ügy. A. Cs.: – Volt olyan kérdés is, hogy mit szólunk az autonómiához. Azonban elhangzott, a bizottság egyéni és nem kollektív jogokról tárgyal. Így Hantzék jelentése politikai és nem emberjogi jelentés, amit nem jó helyen tettek le. Az ENSZ legfeljebb államok, de semmiképpen sem egy állam területén élő közösségek között mediál.
- Mi a véleménye arról az árnyékjelentésben levő kijelentésről, miszerint Székelyföldön erőszakos románosítás folyik?
A. Cs.: – A kommunizmus idején valóban volt erőszakos románosítás, és 1989 után is voltak erre utaló jelek. Azonban ilyen kijelentéseket adatokkal kell alátámasztani, ezek hiányában nem hitelesek. Politikai kijelentésnek el lehet fogadni, azonban most emberjogi kérdésekről tárgyalunk. Egyébként ha az ortodox egyház terjeszkedését tekintjük, akkor valóban felmerülnek bizonyos kérdések, de azt is észre kell venni, hogy a magyarság jelenléte a közigazgatásban folyamatosan nőtt az utóbbi 14 évben, és ma meghaladja az 50 százalékot. Nyelvhasználat, iskolák tekintetében szintén van előrelépés.
- Magyarellenes erőszakról is szó van az árnyékjelentésben..
A. Cs.: – Egy magyarellenes erőszakról szóló emberjogi dokumentum azt feltételezi, hogy leírjuk: ekkor és ekkor egy magyart megvertek, mit tett a rendőrség, és ilyen eset előfordult tízszer vagy hússzor. Persze két-három eset is fontos, de nem mondhatjuk azt, hogy Székelyföldön olyan léptékű magyarverések vannak, mint Vajdaságban vagy Szlovákiában.
- Milyen jogi következményei lehetnek annak az ajánlásnak, amit a bizottság három hónap múlva megfogalmaz a jelentés kapcsán?
M. A.: – Mivel az egyezmény nem érvényesíthető jogilag, az ajánlások figyelembe vétele sem kötelező. Persze nem ildomos nem figyelembe venni ezeket a rendelkezéseket. Azt látom, az utólagos ajánlásokban olyan fogalmazások jelennek meg, mint például hogy az állam folytassa a küzdelmet a diszkrimináció ellen, hogy bővítse jogi kereteit ezen a területen, továbbá hogy figyeljen oda a törvények alkalmazására. Nem hinném, hogy az ajánlásban konkrét dolgok lennének majd. Az ENSZ-re nem jellemző, hogy azt ajánlja a román államnak, hogy oldja meg a magyar egyetem ügyét. Az ENSZ nem akarja megoldani a magyar kérdést. H. P.: – Már a Bolyai egyetemért folyó harc esetében is láttuk, hogy ha megjelenik egy újságcikk, az semmilyen szankciót nem jelent az adott országra nézve, azonban morálisan nyomást gyakorol a politikai döntéshozókra. Egy ilyen ENSZ-jelentés még inkább csorbítja egy ország hírét, és ha ez összeadódik politikai és civil erőfeszítésekkel, akkor ezek együttesen eredményt érhetnek el. Óva intenék azonban mindenkit, hogy pusztán egy ilyen jelentéstől eredményeket várjon. A Romani Criss képviselőjével ugyanakkor megállapítottuk, hogy a román delegáció tagjai nem váltották be elvárásainkat. Sem a roma, sem pedig a magyar közösség legsúlyosabb gondjairól nem beszéltek, egy általános, rózsaszín képet próbáltak festeni, kevés konkrét problémát említve. Ezt mi nagyon károsnak tartjuk.
- Milyen érzés magyarként a román kormányt képviselni egy olyan nemzetközi fórumon, ahol a magyar kisebbség követeléseiről is szó van?
M. A.: – Két szempontot tartok szem előtt: egyrészt hogy intézményvezetőként, a román államot képviselve mire van mandátumom, és mire nem. Továbbá a mandátumom kötöttségein túl vannak egyéni meglátásaim is bizonyos kérdésekben. A román államot képviselve például nem tudom az ENSZ-nél kikiáltani az autonómiát, mert ezt nem teszi lehetővé a mandátumom. Ugyanakkor ennek ellenkezőjét sem fogom megtenni, tehát nem fogom letagadni az autonómia-igényem létét. Ez már a személyes része a dolognak. Esetenként azt tudom mondani, hogy bizonyos kérdésekben nem tudom képviselni a román államot, mert a képviselt ügy ellenkezik a személyes meggyőződésemmel. De hát az ENSZ-ben nincsenek ilyen éles különbségek: a szervezet minden ilyen jellegű dokumentuma igen gyenge, és nélkülözi a konkrét rendelkezéseket. Itt nincs értelme autonómiáról beszélni, mert senki nem veszi a lapot. Az Európa Tanácsban például erre sokkal inkább megvan a lehetőség.
H.P.: – Válasszunk szét dolgokat. Egy ilyen jelentésbe, ha nem is ügyek, de problematika szintjén, bekerülnek dolgok. Magasabb szinten, valóban csak nagyon általánosan fogalmaznak, és csak akkor nevesítenek, ha nagyon nagy baj van. Nekünk nem az a célunk, hogy az ügy a Biztonsági Tanács elé kerüljön, hanem az, hogy folyamodványunknak írásos nyoma legyen, hogy vita induljon az erdélyi magyarság problémáiról. Ezt a célunkat elértük. Transindex.ro

A székelyek helyett a cigányok gondjai érdeklik az ENSZ-t
Bemutatták árnyékjelentésüket az ENSZ egyik bizottságának a három romániai magyar civil szervezetet képviselő küldöttek, ám a bizottság a Székelyföld autonómiájára vonatkozó dokumentum helyett inkább a Romániában élő cigányok helyzetére volt kíváncsi. A történethez némi magyar–magyar vita is kapcsolódik.
Részben a Romániában élő magyar kisebbség problémáival foglalkozott augusztus 9–10-i ülésén az ENSZ Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottsága (CERD) Genfben. A bizottság a román állam hivatalos országjelentését tárgyalta, illetve az ülés előtt két úgynevezett árnyékjelentésből is tájékozódott a kisebbségek romániai problémáiról.
A testülethez eljuttatott árnyékjelentés egyikét három erdélyi magyar civil szervezet – a Pro Regio Siculorum Egyesület, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács –, a másikat pedig a romák helyzetével foglalkozó Romani Criss Egyesület terjesztette be. Az előbbit dr. Hantz Péter és Cunnold-Benkő Erika képviselte, míg a román kormányküldöttséget Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke vezette, szakértőként a román delegációban további két magyar tisztségviselő, Markó Attila kisebbségügyi államtitkár és Szőcs Domokos is helyet kapott.
Hantz a lapunknak küldött közleményben rámutat: „A magyar civil szervezetek képviselői előadásukban Székelyföld területi autonómiájának, továbbá a romániai magyar oktatásnak a kérdéskörét érintették.” Kitér arra is, hogy a bizottság tagjai számos, a magyar kisebbség helyzetét firtató kérdést intéztek a román kormányküldöttséghez, ám Hantz szerint a kormányküldöttség magyar tagjainak többsége hozzászólásában nem említette a magyar kisebbséget érintő kérdéseket. „A magyar civil szervezetek delegációjának vezetője szerint Markó Attila egyetlen problémakört leszámítva a konkrétumok kerülésében és a román országimázs megőrzésében volt érdekelt.”
Markó Attila az MTI-nek kedden elmondta: Hantz vádja alaptalan, hiszen ő maga is kitért az autonómia kérdésére, annak ellenére, hogy a bizottság csak az egyéni jogok kérdéskörével foglalkozik. Rámutatott: jelezte az ülésen, hogy a magyar kisebbség igényli az autonómiát, és beszélt a romániai decentralizációs törekvésekről, bár az ENSZ-bizottság tagjai már hétfőn közölték: a testület nem foglalkozik az autonómia kérdésével. Szerinte az ENSZ dokumentumai túlságosan általánosak ahhoz, hogy a romániai magyarság még megoldásra váró problémáit orvosolhassák. Emlékeztetett arra, hogy az ENSZ most egyebek között a ruandai népirtást vizsgálja. „Ilyen közegben nehéz azt mondani, hogy Romániában olyan rossz, amikor máshol embereket mészárolnak le az utcán” – mondta Markó Attila.
Asztalos Csaba, a kormányküldöttség vezetője szerint az autonómia megteremtéséhez politikai döntés szükséges, amelynek Romániában kell megszületnie. Asztalos az Origo portálnak nyilatkozva kifejtette azt is, hogy a bizottság tagjai részéről a roma közösség helyzetével kapcsolatban voltak kritikai megjegyzések. A romák oktatáshoz való hozzáférése, a körükben tapasztalható nagyfokú munkanélküliség, illetve az ellenük irányuló gyűlöletbeszéd kérdésére fókuszáltak. Vizsgálták azt is, hogy a gazdasági válság mennyire érinti a nehéz helyzetben lévőket, főleg a szegény romákat.

Nagybányán folytatódik a romák kitelepítése
Folytatja a nagybányai önkormányzat a romák költöztetését a Cuprom rézfeldolgozó üzem évek óta használaton kívüli, korábban kémiai laboratóriumként működő, „halálgyárnak” is nevezett épületébe.
A költöztetés áprilisban kezdődött, azóta több mint 600 személyt vittek a város szélén található létesítménybe a Craica nevű városrészből, ahol jelenleg még további 500 roma vár az elköltöztetésre.
A cigány családok korábbi otthonául szolgáló rögtönzött viskók többségét az önkormányzat már lerombolta, megakadályozva, hogy az érintettek visszatérjenek egykori lakhelyükre, a helyszínen még körülbelül 100 létesítmény áll. Bogdan Gavra, a polgármesteri hivatal szociális ügyekért felelős irodájának igazgatója elmondta, az akciónak nincs leszögezett határideje, a költöztetés folyamatosan zajlik. Hangsúlyozta, az elképzelés célja a szegénység felszámolása, illetve széleskörű terjedésének megakadályozása.
Korábban felháborodást váltott ki, hogy Cătălin Cherecheş nagybányai polgármester az egykori vállalat épületébe költöztetett néhány roma családot a rendőrség és a csendőrség segítségével.
Sajtóbeszámolók szerint a Cuprom vállalat épületének több helyiségében életveszélyes kémiai vegyszereket találtak a romák, akik azonnal távozni akartak a helyszínről, a rendőrség azonban feltartóztatta őket. Az elköltöztetett családoknak a földre terített matracokon kellett aludniuk, az éjszaka folyamán azonban a vegyszerek miatt többen is rosszul lettek, a hatóságok adatai szerint 11 gyermeket és egy felnőttet kórházba kellett szállítani. Cherecheş ezzel szemben úgy nyilatkozott, vélhetően a romák vezetői elterelési szándékkal bénítógázt dobtak az épületbe, emiatt lettek rosszul a beköltöztetett személyek. A polgármester úgy vélte, a korábbi romatelepek felszámolásával kampányígéretét teljesítette. A Romani Criss jogvédő civil szervezet ugyanakkor ismételten diszkriminációval és rasszizmussal vádolta az elöljárót.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Jogerős: törvényes a nagybányai romanegyedet körülvevő fal
Jogerősen pert nyert Cătălin Cherecheş, Nagybánya polgármestere a Romani Criss roma jogvédő szervezet ellen, mely a város egyik - többnyire romák által lakott - nyomornegyede köré vont fal miatt perelte be a polgármestert.
A Bukaresti Táblabíróság honlapján közölt, hétfőn hozott ítéletben a bírák megalapozatlannak találták, és elutasították a Romani Criss fellebbezését, melyet a szervezet a hasonló tartalmú tavaly novemberi törvényszéki határozat ellen nyújtott be. A roma jogvédő szervezetnek kell kifizetnie az 1035 lejes perköltséget is.
A táblabíróság határozatával tulajdonképpen azt állapította meg, hogy a polgármester nem sértette meg a törvényeket, amikor másfél méter magas fallal kerítette be a többségükben romák által lakott tömbházakat. Cătălin Cherecheş arra hivatkozva építtette a falat, hogy a tömbházakban élők zaklatják a környékbelieket, és a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem tartják be.
„A Romani Criss jobban tenné, ha a romák integrálásával, a gyermekek oktatásával, a családok lakhatási körülményeinek a javításával, és általában a roma közösségek civilizációs szintjének az emelésével foglalkozna" - nyilatkozotta a Graiul Maramureşului napilapnak a polgármester. Cătălin Cherecheş hibának találta, hogy a fal felépítése miatt vonták felelősségre. Hozzátette, őt sokkal inkább a fal mögötti történések érdeklik, és ezentúl is határozott lépéseket fog tenni a törvényesség és a civilizációs normák betartatása érdekében.
A nagybányai lap emlékeztetett arra, hogy a polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanács is megbírságolta a fal felépítése miatt. Cătălin Cherecheş bíróságon támadta meg a hatósági döntést, és alapfokon ezt a pert is megnyerte. A tanács fellebbezése nyomán a legfelsőbb bíróságra került az ügy.
Cătălin Cherecheş valószínűsítette, hogy - ha ebben a perben is számára kedvező jogerős ítélet születik - kártérítési pert indít mindazok ellen, akik a diszkriminációs vádakkal rontották a város hírnevét.
Krónika (Kolozsvár)

Évzáró a Liviu Rebereanu iskolában: minden román gyerek nyakában a trikolór lobogott
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a kéttannyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb sikertörténetet könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújságok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana és ahol a főtanfelügyelő helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A tegnapi történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva az iskolai egynyelvűség a magyar közösség irányába gyakorolt tolerancia hiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő korrektségét azzal is alátámasztotta, hogy a tegnapi évzáró alkalmával egy kellemes meglepetéssel lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy-egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a kéttannyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavart, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a kéttannyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: „én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek”.
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
Horváth-Kovács Ádám
Erdély.ma

Nem bontják le a nagybányai falat
Nem bontják le a romanegyedet a főúttól elválasztó, a bíróság által is diszkriminatívnak ítélt falat Nagybányán – jelentette be Cătălin Cherecheş polgármester.
Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint a polgármester a vitatott fal mellett tartott sajtótájékoztatót azt követően, hogy a legfelsőbb bíróság múlt pénteken jogerős ítéletben marasztalta el a téglakerítés felépítése miatt. A bíróság döntésével az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elmarasztaló határozatát erősítette meg. A testület ugyanis 2011-ben 6000 lejes bírságot rótt ki az elöljáróra a diszkriminatívnak ítélt falépítés miatt, de csak javasolta annak lebontását. Cătălin Cherecheş az újságíróknak kijelentette: az ítélet csupán azt jelenti, hogy nem kapják vissza a már két évvel ezelőtt kifizetett bírságot. „Legyen boldog a diszkriminációellenes tanács a 6000 lejével. (...) Mi úgy folytatjuk a roma közösség integrálására vonatkozó terveinket, ahogy jónak látjuk” – idézte az elöljárót az Agerpres. A hírügynökség jelentése szerint a sajtótájékoztató végén a nyomornegyed néhány roma lakója is véleményt nyilvánított az ügyben. Kijelentették: nem érzik, hogy hátrányosan megkülönböztették volna őket a másfél méter magas fal felépítésével. Hasznosnak találták a falat, mert így a gyermekeik nem juthatnak ki a nyomornegyed melletti forgalmas útra.
Mint ismeretes, Nagybánya polgármestere 2011 nyarán emeltetett százméternyi falat a város egyik nyomornegyede köré. Azzal indokolta a fal megépítését, hogy az ottani néhány panelházban élő cigánycsaládok rendszeresen zaklatják a környékbelieket, a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem hajlandóak betartani, és a környéken magas a bűncselekmények száma. Az intézkedés számos, az emberi jogokért küzdő civil szervezet tiltakozását váltotta ki, és több per tárgyát is képezte. Június elején a Bukaresti Táblabíróság jogerős ítéletben utasította el a Romani Criss roma jogvédő szervezet keresetét, és a fal felállításának a törvényessége mellett foglalt állást.
Krónika (Kolozsvár)

Részletesen az Active Watch-jelentésről – magyarellenesség-témában a helyzet változatlan
Az Active Watch nevű romániai civil szervezet 1994-ben alakult az Academia Caţavencu nevű szatirikus lap sajtómonitoring tagozataként. 2006 óta önállóan fejti ki a tevékenységét, célja kifejezetten a szólásszabadság védelme és a diszkriminációmentes média megerősítése. Ennek érdekében számos képzési programot futtat, elemzéseket és jelentéseket tesz közzé. Figyelme középpontjában olyan érzékeny témák vannak, mint például az emberi jogok megsértése, a politikum nyomásgyakorlása a médiára, vagy az átláthatóság hiánya a közintézményekben. 2013 óta tagja a szólásszabadság védelmében működő IFEX nemzetközi hálózatnak.
Az Active Watch a különböző alkalmi vagy célirányos (pl. választások) témájú elemzéseken, kisebb jelentéseken túl 1999-től készít átfogó éves jelentéseket a romániai szólásszabadság témájában, illetve idén januárban tette közzé első, a 2014–2015-ös évre vonatkozó gyűlöletbeszédről szóló jelentését. Ez utóbbi egy Norvég Alap által finanszírozott program keretében a Romani CRISS nevű roma szervezettel együttműködésben készült el, ám a neve alapján („első jelentés”) sejteni lehet, hogy az elkövetkező esztendőkben is készül majd ilyen. A szólásszabadságról szóló jelentések a korábbi években nem fordítottak figyelmet a magyar közösséget érintő esetekre, illetve azokat nem tekintették szólásszabadsági ügyeknek (ez nem jelenti azt, hogy korábban nem is foglalkoztak ezzel, hisz számos konkrét magyar vonatkozású esetben közlemény formájában tiltakoztak vagy fejtették ki véleményüket).
A 2014-es és a 2015-ös jelentés azonban már külön fejezetben tárgyalja ezeket. Ugyancsak megjelennek egyes magyar vonatkozású kitételek a januárban bemutatott első gyűlöletbeszédre vonatkozó jelentésben is. A szólásszabadság témakörében a 2014-es jelentés önálló fejezetben, Zászlók, himnuszok és területi autonómia. A magyar közösség és a szólásszabadság címmel tárgyalja a magyar közösséget ért jogsértéseket. A román hatóságok és a média aránytalan megnyilvánulásként értékeli a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnáziumban történt magyar zászlós esetet (szembeállítva a román trikolóros hajpántot viselő kislány esetével, amelyet a román közvélemény nem ítélt el). A jelentés továbbá szóvá teszi a székely szabadság napja alkalmából megszervezett felvonulás betiltását és a magyar himnusz eléneklése miatt a Kovászna megyei prefektus által kiszabott pénzbírságot, mint a szabad vélemény és identitás kinyilvánításának megalapozatlan korlátozásait. Ugyanúgy a jelentés kitér a magyar szimbólumok és szervezetek betiltását célzó törvénykezdeményezésekre, melyek szerzője legtöbbször Bogdan Diaconu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben mandátumot szerzett parlamenti képviselő, jelenleg az Egységes Románia Párt elnöke. A székely zászló ügyében három esetet említ: a marosvásárhelyi bírságokat, a nagyváradi „reklámzászló-pert” és a Diszkriminációellenes Tanács székely zászlóval kapcsolatos határozatának megsemmisítésére irányuló román kezdeményezést. A területi autonómiáról szóló közvita sem marad ki a jelentésből, itt mind a Belügyminisztérium közbiztonsági stratégiájának tervezetét, mind pedig a Legfőbb Bírói Tanács állásfoglalását megemlíti, amely a területi autonómiáról szóló közbeszédet az alkotmányos kereteken kívülinek minősíti. A jelentés elítéli ezeket a megfogalmazásokat, és kifejti, hogy egy demokratikus társadalomban a nyilvános térben nem lehetnek tabutémák.
Szabadság (Kolozsvár)