A Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület /Nagybánya/ kiadja a tragikus sorsú Szász Károly /Nagybánya, 1919. júl. 23. - Nagybánya, 1965. máj. 15./ kismonográfiáját, melyet a nagybányai Szent István templomról írt. Szász Károly 1940-ben kezdet egyetemi tanulmányait Kolozsváron, művészettörténetet, ókori történelmet, latint és irodalmat tanult. 1950-ben a Nagybányán akkor alapított tartományi múzeum igazgatójává nevezték ki, de hamarosan leváltották. 1952-től a nagyváradi levéltárban dolgozott, 1956-ban kinevezték a nagybányai Állami Levéltár tartományi igazgatójának. Szorgalmasan gyűjtötte az adatokat Nagybánya városmonográfiája megírásához. A folyóiratokban a régi épületek, kastélyok restaurálását szorgalmazta. 1963-ban újra leváltották és támadások sorozatát indították ellene. "Nacionalista" kitételeket mutattak ki írásaiban. Az ügyét kivizsgáló Bucicov kijelentette: Szász, takarodj a levéltárból, leváltottak! Szász Károlyt kitiltották a levéltárból, megfosztották attól, ami számára a legfontosabb volt. Tanárnak kinevezték a felsőbányai gimnáziumba. Szász Károly egyre jobban elkeseredett, 1965-ben felakasztotta magát. /Dávid Lajos: Kiadvány készül Szász Károly emlékére. Egy erdélyi történész tragédiája. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Közös projekt a múltunkról
A Hajdú-Bihar Bihar Eurorégióban fellelhető levéltári dokumentumok digitalizálására vállalkozott
a két megye több közintézménye. A projektismertető sajtótájékoztatót tegnap tartották
A két megye archívumaiban fellelhető dokumentumok digitalizálását Hajdú-Bihar megyei önkormányzat kezdeményezte, míg román részről a nagyváradi Polgármesteri Hivatal, a Román Országos Levéltár Bihar megyei igazgatósága, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány és a Bihar Megyei Tanács vett részt a munkában. Az Európai Unió Románia-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében 379.675 euróból megvalósuló projekt keretében a váradi önkormányzat költsége 73.091 euró volt. A projekt keretében eddig ötven kéziratos térképet digitalizáltak, és az elkövetkező öt évben további nyolcszáz térképet dolgoznak fel.
Honlap
Lakatos Péter történész ismertette a digitalizált dokumentumok gyűjtőhelyéül szolgáló honlapok struktúráját, mely hozzáférhető a nagyváradi Polgármesteri Hivatal honlapján – oradea.ro – is, a digitális örökség /patrimoniul digital/ menüpont alatt.
Eddig mintegy ötvenezer oldalt dolgoztak fel, és hátravan még mintegy hatvanezer oldal digitalizásása. Az iratokat a honlapon tematika szerint csoportosították, így lehet kutatni Bihar vármegye vízügyi iratait, Bihar vármegyei szabályrendeleteket, okleveleket, kéziratos térképeket és Bihar vármegye Református Egyházi Anyakönyvének iratait az 1826-1895-ös időszakból, továbbá nagyváradi városi jegyzőkönyveket is.
A program keretében a 16. és 20. század közötti dokumentumok feldolgozása folyik. Remélik, hogy a közös projekt keretében a 16. század előtti dokumentumokat fel lehet majd dolgozni.
Pap István. Bihari Napló (Nagyvárad)

Nagyvárad: nem érdekli a megyei tanácsot, hogy bizonyíthatóan egyházi tulajdon a pénzügyi palota
Hiába kerültek elő újabb bizonyítékok a nagyváradi pénzügyi palota tulajdonjogának ügyében, a Bihar megyei önkormányzati testület nem vette azokat figyelembe. Amint arról beszámoltunk, a palotát nemrég a római katolikus püspökségnek ítélte az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntő hatóság, ám az önkormányzat bírósági úton próbálja megváltoztatni ezt a határozatot, és saját tulajdonába venni az ingatlant.
Úgy véli ugyanis, hogy az nem volt az egyház, hanem a magyar állam tulajdona, amelyet a trianoni döntéssel a román állam átvett.
Radu Ţîrle, a megyei tanács leköszönt elnöke még 2009-ben rendelt egy szaktanulmányt az épület jogi helyzetéről – tájékoztatta a Krónikát Szabó Ödön RMDSZ-es tanácsos, a jogi bizottság elnöke. A tanulmány elkészült, és a megyei testület a palota visszaszerzéséért indított per szeptemberi tárgyalásán szeretné azt be is mutatni. Időközben azonban a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség kutatója a Bihar Megyei Levéltárban bizonyítékot talált arra, hogy a román állam az 1920-as évek elején bérleti díjat fizetett az épülettulajdonos irgalmas rendnek – a palota tehát biztosan a rend tulajdonában volt, és ezt az állam is elismerte.
Az újonnan előkerült bizonyítékok miatt Szabó Ödön azt kérte, hogy a szaktanulmány elfogadását halasszák el az augusztusi ülésre, hogy addig minden tanácsos elolvashassa a friss dokumentumokat, ám a testület nem napolta el a határozatot, és elfogadta a hiányos tanulmányt. Szabó Ödön egyébként lapunknak azt mondta, biztos benne, hogy a bíróság a katolikus püspökség javára fog majd dönteni, hiszen a bizonyítékok egyértelműen mellette szólnak.
A nagyváradi pénzügyi palota 1890-ben épült, a római katolikus püspökség kutatásai szerint az irgalmas rend építtette saját telkén, bankkölcsönből. Az államosítás után sokáig a 2-es számú poliklinika működött benne. A visszaszolgáltatási procedúra elhúzódása miatt aztán a palotán sem az önkormányzat, sem az egyház nem végezhetett felújítást, így végül annyira rossz állapotba került, hogy a kórház elköltözött onnan, s ma is üresen áll.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradon is visszaállamosítás következik?
A Bihar Megyei Tanács a bíróságon támadja meg a Bukaresti Restitúciós Bizottság határozatát, amelynek alapján Nagyvárad egykori pénzügyi palotája visszakerült a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség tulajdonába.
A per elindításáról csütörtöki ülésén döntött a megyei tanács. A közelmúltban a palotát a restitúciós törvény értelmében a római katolikus püspökségnek ítélte az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntő bizottság.
Az RMDSZ azt állítja, hogy ez az eset is része annak a folyamatnak, amit a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása indított el.
A Bihar Megyei Tanács képviselőinek többsége szerint az épület nem az egyház, hanem a Magyar Állam tulajdona volt, és Trianon után törvényesen került a Román Állam tulajdonába.
Ezzel szemben Szabó Ödön, a Bihar megyei önkormányzatának képviselője szerint több okmány is bizonyítja, hogy az egyház adót és biztosítást fizetett az ingatlan után, a nagyváradi levéltárban őrzött irgalmasrendi kasszakönyvben pedig megtalálhatók azok a bejegyzések is iktatószámok, amelyek alapján a Román Állam Trianon után bérleti díjat fizetett az Irgalmas Rendnek.
Böcskei László római katolikus megyés püspök azt mondja, hiányzik az akarat elfogadni egy történelmi valóságot, hiányzik az akarat jóvátenni egy igazságtalanságot.
Duna Tv;Erdély.ma

Az Erdélyi fejedelemség megszületéséről
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben modulja keretében Oborni Teréz, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa, az ELTE docense tartott előadást az Ady Endre Középiskola dísztermében.
A megjelenteket Nagy Mihály Zoltán az Országos Levéltár Bihar megyei kirendeltségének főlevéltárosa köszöntötte. Oborni Teréz történész hangsúlyozta: előadásának fő gondolatmenetét arra az időszakra alapozza, amikor az Erdélyben, illetve a Partiumban kialakult állam különösen fontos szerepet játszott a magyar nemzet történelmében, és arra is kitér, milyen események következményeként rendelkezett önálló államisággal. Arra hívta fel a figyelmet: a 16. századi kényszerváltozások hozták létre az Erdélyi fejedelemséget, mely aztán a 17. században is betöltötte a hivatását, és menedékül szolgált azok számára, akik a királyi Magyarországról politikai, vallási vagy egyéb üldöztetésük miatt menekülni kényszerültek.
Mohács után két királyt választott a magyar nemesség: Szapolyai I. Jánost (1526-1540) és Habsburg I. Ferdinándot (1526-1564). Szapolyai megválasztásában döntő volt, hogy 1510-1526 között Erdély vajdája volt, a Mohácsnál játszott szerepe, illetve nem szereplése pedig közismert. (Szegfű Gyula „a magyarság eredendő bűnének” nevezte a két királyválasztást, mely az ország kettészakadásához vezetett- emlékeztette hallgatóságát Oborni Teréz). Az 1530-as évek a két király közötti harcokról szóltak, a csatamezőkön és a tárgyalóasztaloknál egyaránt. A váltakozó intenzitással szünetelő és újra fellendülő béketárgyalásokban közvetítő szerepet játszott Jagelló Zsigmond lengyel király és bekapcsolódott a manőverekbe Fráter György is. Az 1538-ban megszületett Váradi béke aztán kimondta az ország kettészakadását (Szapolyai megkapta Erdélyt és a keleti országrészt, Ferdinánd pedig Horvát-Szlavóniát és a nyugati országrészt), de ugyanakkor kilátásba helyezte az egyesülést is azáltal, hogy ha Szapolyai meghal, Ferdinánd jogara alá kerül az ő országrésze is. 1539-ben egy dinasztikus kapcsolat lévén Szapolyai feleségül kérte Jagelló Zsigmond leányát, Izabellát, 1540-ben pedig megszületett János Zsigmond. Ebben az évben Szapolyai meghalt, ezt megelőzően azonban megeskedte hű embereit, hogy mindig a gyermeke érdekeit veszik majd figyelembe.
Keleti Magyar királyság
1541. augusztus 29-én Buda elesett, Szulejmán oszmán császár pedig szandzsákként Izabella királynénak ajándékozta Erdélyt. 1542-ben Gyulafehérvár lett a főváros, 1544-ben pedig a tiszántúli vármegyék is csatlakoztak Erdélyhez. Az 1540-es években tehát még nem beszélhetünk Erdélyi fejedelemségről, hiszen Izabella magyar királyné volt, János Zsigmond pedig a választott király cím birtokosa- magyarázta Oborni Teréz, aki e tekintetben Makkai László történésznek adott igazat, aki 1944-ben keleti Magyar királyságnak (a keleti kisbetűvel, mint jelző) nevezte a tárgyalt korszakbeli Erdélyt. 1551-1556 között egy rövid ideig Habsburg fennhatóság alá került Erdély (közben 1551. december 17-én meggyilkolták Fráter Györgyöt), majd 1556-1559 között Izabella közigazgatási, alkotmányügyi és külpolitikai szempontból is megszervezte az erdélyi államot. 1559-1571 közé tehető János Zsigmond, mint választott magyar király (electus rex) uralkodása, mely periódus egybeesett a keleti Magyar királyság létének utolsó, háborúzással teli időszakával.
János Zsigmondnak ezen országrész területeinek megtartásáért harcolnia kellett Ferdinánddal, majd ennek utódjával, I. Miksával. A Nyugat-Európa által is elismert, 1570-ben megkötött Speyer-i békeszerződésben jelent meg először Erdély mint önálló államalakulat. Egy ekkor készült térképen is mint fejedelemség volt ábrázolva, János Zsigmond új címe pedig Erdély és Magyarország hozzá kapcsolt Részeinek fejedelme volt. 1570-ben tehát lezárult a keleti Magyar királyság korszaka, Erdély pedig ettől kezdve önálló államalakulatként, de kettős- osztrák és oszmán- függésben-, tehát korlátozott szuverenitással működött.
A Báthoryak kora
János Zsigmond halála közjogi és politikai válsághelyzetet eredményezett. Az őt követő Báthory István vajdának nevezte magát, és hűségesküt tett a magyar királynak, de ugyanakkor az oszmán uralkodó akaratának is alávetette magát. 1576-tól lengyel király és erdélyi fejedelem volt, de 1576-tól haláláig Krakkó élt. A többször lemondó és visszatérő Báthory Zsigmond (1588-1602) fejedelem idején Erdély belépett a 15 éves háborúba. 1595-ben a Habsburgok és Erdély szövetségi szerződést kötöttek, az 1597-es Prágai szerződésben pedig Báthory Zsigmond lemondott Erdélyről. 1602-1604 között Giorgio Basta szörnyű katonai uralma alatt a két országrész egyesült. A zűrzavarnak 1604-ben Bocskai mozgalma vett véget, 1605-1606 között pedig Bocskai István fejedelemségéről beszélhetünk, aki politikai végrendeletében azt az útmutatást és követendő elvet tanácsolja utódainak, hogy „mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani”.
A bécsi béke
Az 1606-ban, Habsburg I. Rudolf idején megkötött Bécsi béke kimondta, hogy Bocskai Erdély és a Részek birtokában marad, tehát Erdély fejedelme és a magyarországi Részek ura, birodalmi fejedelem, a halála után pedig Erdély és a többi területek visszakerülnek a királyhoz. Ugyanakkor Rudolf külön okiratban elismerte Erdély és a Részek különállását.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

Újra lehet kutatni a nagyváradi levéltárban
2012-ben épült fel a Nemzeti Levéltár Bihar megyei igazgatóságának épülete, de szinte két évet vett igénybe az iratok áthozatala, a kutatómunka pedig csak néhány napja lehetséges ismét.
A költözés júniusban fejeződött be, de – amint Dulgău Bujorel Petru igazgató elmondta – ellenőrizniük kellett az iratok nyilvántartási eszközeit a törvény által előírt procedúrák betartásával, így a kutatómunka csak január 12-e óta lehetséges. Sőt, még mindig csak az iratok egy kis hányadát adják ki kérésre, de az elkövetkezendőkben bővíteni fogják a listát. Egyelőre a legkeresettebb dokumentumok kérhetők ki, azaz az anyakönyvi kivonatok és az egyházi dokumentumok, ezek mellett pedig a Bihar megyei Prefektúra működéséhez kapcsolódók, a sajtókollekciók, továbbá az egykori Román Kommunista Párt archívumához tartozó iratok, de a személyi dossziék nélkül, ezeket ugyanis csak a létrehozataluktól számított 75 év elteltével bocsáthatják a kutatók rendelkezésére. Ingyenes engedély
Bárki végezhet kutatómunkát, még csak a román állampolgárság sem feltétel, és 2011 óta az olvasóteremben mindenki korlátlanul használhatja saját digitális fényképezőgépét is, vagy fénymásolatot készíttethet az intézmény fénymásolójával. A fényképek készítéséért napi hét lejt kell fizetni, a fénymásolás pedig dokumentumonként egy lejbe kerül. Ottjártunkkor négyen-öten tanulmányoztak különféle iratokat az olvasóteremben.
Mint megtudtuk, az olvasóterem hétköznap fél kilenc és 15.30 között tart nyitva, a kutatáshoz szükséges engedélyt ingyen állítják ki egy helyben kitöltött kérvény alapján. A kért iratokat szintén kérvény alapján adják ki, a kérvények átfutási ideje pedig legfeljebb harminc nap.
A városi rendőrség épülete melletti, Traian Blajovici utcai három emeletes, korszerű épület felépítése 14 millió RON-ba került, a pénzt a belügyminisztérium biztosította, de az igazgató kiemelte Liviu Popa megyei rendőrparancsnok közbenjárását is ez ügyben. Intézményként ugyanis a levéltár a belügyminisztérium struktúrájához tartozik, de logisztikailag és pénzügyileg a Megyei Rendőrség fennhatósága alatt vannak. 1961 és 2012 között a levéltár a Nagyváradi Várban működött, az alkalmazottak fűtetlen, vagy alig fűtött helyiségekben, nedves falak között dolgoztak és a kutatómunka is ilyen körülmények között zajlott. A nagy hőmérséklet különbségek és a nedvesség mindemellett az iratokat is rongálta.
Iratkilométerek Az iratok átvitele az új épületbe sziszifuszi munka volt, főleg, mivel jobbára csak a levéltár alkalmazottai végezték a munkát, s nem kevesebb, mint kilenc kilométernyi dokumentumot és egy kilométernyi folyóiratot kellett rendezett körülmények között átvinniük. 2014-től viszont támogatást kaptak a nagyváradi ingatlanügynökségtől, valamint a szalárdi Constructorul cégtől. Huszonhárom teremben helyezték el a dokumentumokat, ezek mindegyikében plafonig érő polcokon sorakoznak a dossziék és regiszterek.
A teljes iratmennyiségnek jelenleg mintegy 10%-a kérhető ki. Részben azért csak ennyi, mert ahhoz, hogy kiadhassák, előzőleg a dokumentumok egy ellenőrzési folyamaton kell átmenjenek (bekötik és számozzák az iratokat), másrészt a különféle típusú dokumentumok csak egy meghatározott idő elteltével bocsáthatók kutatók rendelkezésére. A törvény előírja, hogy a bírósági archívumok iratait csak keltezésüktől számított 90 év elteltével lehet nyilvánossá tenni, a személyekhez kapcsolódó iratok pedig csak az illető személy elhalálozását követő negyven év múlva adhatók ki kutatási célokra, kivéve az anyakönyvi dokumentumokat, melyek csak a halált követő száz év leteltével vizsgálhatók. Viszont vannak iratok, amelyek esetében „csak” harminc esztendőnek kell eltelnie keltezésüktől.
Sok a munka
A kutatómunka ugyan szünetelt a költözés ideje alatt, azonban a közönségszolgálat fennakadás nélkül működött, mondta az igazgató. Az idei évre amúgy fél kilométernyi dokumentumot fognak átnézni és ily módon kutatási célból kikérhetővé tenni. A levéltárnak az igazgatóval együtt jelenleg tizenkét alkalmazottja van, tudtuk meg. A különféle dokumentumok rendezése mellett feladataik közé tartozik a különféle, iratokat előállító és birtokló intézmények ellenőrzése olyan szempontból, hogy a kiállítás, leltározás stb. rendben zajlik-e; szintén ők ellenőrzik a cégek elévült iratait és hagyják jóvá ezek megsemmisítését és ők adják ki a magánszemélyeknek a visszaszolgáltatások alapját képező dokumentumokat is.
Neumann Andrea
erdon.ro
Erdély.ma

Betekintést nyerni a váradi elit világába
Nemrég a Bihar megyei levéltárban és a megyei könyvtárban kutatott források után Kulcsár Beáta, aki a budapesti MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoportjának a tudományos segédmunkatársa, és a nagyváradi Weiszlovits/Vaiszlovich család történetét tárja fel.
Kulcsár Beáta, az MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa az Erdély Online-nak kifejtette: ahogy az elnevezés is mutatja, a kutatócsoportban a vizsgálatok középpontjában a válság áll, ami azonban nemcsak természeti katasztrófa vagy gazdasági összeomlás, de személyes krízis is lehet. A kutatócsoportban az ő egyik kutatási, egyben doktori disszertációjának témája a Weiszlovits/Vaiszlovich család története, elsősorban Vaiszlovich Emil élete, pályája, melynek számos mozzanata és különösen a vége (munkatáborba került) válsághelyzetként is felfogható. Nem genealógiai kíváncsiságról van szó a részéről, célja inkább az, hogy a Weiszlovitsok gazdasági tevékenységét, a közéletben való részvételét, életmódját, mentalitását, identitását mutassa be. Nagyváradon pedig az ehhez szükséges forrásokat és szakirodalmat tárja fel. – A Weiszlovits/Vaiszlovich család 1945 előtt egy nagyon ismert család volt Váradon, több tagja sikeres üzletemberként tevékenykedett, az egyik oldalon temetkezési vállalkozókat, a másik oldalon pedig egy szállodatulajdonost találunk. A magyar és a román nyelvű források arra utalnak, hogy a két világháború között a Vaiszlovich Emil által birtokolt Fő utcai Park szálló a legnagyobb presztízsnek örvendő nagyváradi luxusszálloda volt, különc tulajdonosa pedig a város határain túl is ismert figura. Váradon a századfordulón, a századelőn nagyon sok tehetséges ember élt és dolgozott, ám míg a zsongó kulturális, szellemi életről sok mindent tudunk, addig a város élénk gazdasági életének fő szereplőiről, a sikeres vállalkozókról, azok tevékenységéről, életviteléről elég hiányos képünk van. Az is kérdésként merül fel, hogy az impériumváltást (1920) követően hogyan változott meg az életük, a pályájuk, és milyen alkalmazkodási stratégiákat választottak az új adottságok között – magyarázta Kulcsár Beáta. A célja nem pusztán az, hogy a család történetét 1944-ig terjedően megírja, hanem az is, hogy a Weiszlovitsok történetén, választásain, küzdelmein, sorsán keresztül a 1920 előtti és utáni nagyváradi elit világába, viszonyaiba, és a város történetébe is betekintést engedjen.
Forráshiány
Gondot okoz azonban, hogy családi hagyaték nem maradt fenn, és a Park szálló dokumentációját sem találta meg. Lényegében elszórt információkból, a korabeli napilapokban, a szépirodalomban és különböző levéltári dossziékban talált adatokból kell rekonstruálnia a család történetét és a róluk kialakult képet. Ugyanis mivel érdekes, különös figurái voltak Várad korabeli életének (különösen Vaiszlovich Emil), a sajtó sokat foglalkozott velük, közéleti megjelenéseikről, sikereikről és botrányaikról rendszeresen tudósítottak az újságírók. A megyei levéltár különböző fondjaiban még lehetnek rájuk vonatkozó adatok, de a levéltári dokumetumok nagy része sajnos továbbra sem kutatható. Némi segítséget jelent a számára, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot két leszármazottal, egyikük egy családfát és fényképeket bocsátott a rendelkezésére. A beszélgetések során pedig mozgósítani próbálta az emlékeket, a család idősebb tagjaitól hallott és a családi “legendárium” részét képező történeteket a Weiszlovitsokról. Ezenkívül a város idős embereivel is kereste a kapcsolatot, azokkal akik esetleg még találkozhattak a család tagjaival. Két olyan idős embert talált, akiknek személyes emlékeik, élményeik voltak Vaiszlovich Emilről. A probléma az, hogy túl későn kezdődött el a kutatás, a szemtanúk, a kortársak, a rokonság nagy része ugyanis a holokauszt és az idő múlása miatt már nincs köztünk. Mivel a szakmán belül létezik kooperáció, olyan kollégákkal is érintkezésbe lépett, akiknél a családra vonatkozóan hasznos adatokat remélt. Ilyen volt például Lakatos Attila, aki saját, gondosan összegyűjtött forrásait a rendelkezésére bocsátotta, és ezzel is segítette a kutatását.
Kétfajta modell
– Lehetett volna választani más családot is, hiszen Váradon nagyon sok sikeres vállalkozó tevékenykedett. A Weiszlovitsok esetében azonban már az elején kiszúrtam, hogy két viselkedési minta is van a családban: egy visszafogottabb polgári, és egy, a dzsentriéhez közelíthető minta. Ígéretes volt, hogy egy családon belül kétféle életvezetési stratégia is kutatható. Ugyanakkor a választást a véletlen és Vaiszlovich Emil különcsége, regényhősnek ható figurája is befolyásolta. A kutatás ugyanis úgy kezdődött, hogy a Magyar Kisebbségnek az 1930-as években megjelent számait lapozgattam, Vaiszlovich Emil neve pedig többször is felbukkant az ellene folytatott bírósági eljárások és a börtönbüntetések kapcsán. Érdekelni kezdett, hogy ki ez a renitens személy?! Elkezdtem nyomozni utána, s kiderült, hogy nem egy egyszerű bajkeverővel, hanem Várad egyik leggazdagabb emberével van dolgom, aki mögött ekkor már egy nagyon sikeres pálya és egy izgalmas életút állt. A városi közvéleményben 1920 előtt inkább „rosszfiúként” jelent meg, később azonban ez változott: ugyan csodabogárként tekintettek rá, de tiszteletet vívott ki, tekintélyre tett szert. Az ő életén, megítélésén keresztül a korabeli mentalitás és normarendszer, annak változásai is kutathatóak – nyilatkozta Kulcsár Beáta.
Kulcsár Beáta ugyanakkor megjegyezte: arra kéri mindazokat, akiknek ismeretei, élményei, dokumentumai vannak Vaiszlovich Emilről, jelentkezzenek nála az alábbi emailcímen: kulcsarbeata@hotmail.com.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Betekintést nyerni a váradi elit világába
Nemrég a Bihar megyei levéltárban és a megyei könyvtárban kutatott források után Kulcsár Beáta, aki a budapesti MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoportjának a tudományos segédmunkatársa, és a nagyváradi Weiszlovits/Vaiszlovich család történetét tárja fel.
Kulcsár Beáta, az MTA-ELTE Válságtörténeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa az Erdély Online-nak kifejtette: ahogy az elnevezés is mutatja, a kutatócsoportban a vizsgálatok középpontjában a válság áll, ami azonban nemcsak természeti katasztrófa vagy gazdasági összeomlás, de személyes krízis is lehet. A kutatócsoportban az ő egyik kutatási, egyben doktori disszertációjának témája a Weiszlovits/Vaiszlovich család története, elsősorban Vaiszlovich Emil élete, pályája, melynek számos mozzanata és különösen a vége (munkatáborba került) válsághelyzetként is felfogható. Nem genealógiai kíváncsiságról van szó a részéről, célja inkább az, hogy a Weiszlovitsok gazdasági tevékenységét, a közéletben való részvételét, életmódját, mentalitását, identitását mutassa be. Nagyváradon pedig az ehhez szükséges forrásokat és szakirodalmat tárja fel. - A Weiszlovits/Vaiszlovich család 1945 előtt egy nagyon ismert család volt Váradon, több tagja sikeres üzletemberként tevékenykedett, az egyik oldalon temetkezési vállalkozókat, a másik oldalon pedig egy szállodatulajdonost találunk. A magyar és a román nyelvű források arra utalnak, hogy a két világháború között a Vaiszlovich Emil által birtokolt Fő utcai Park szálló a legnagyobb presztízsnek örvendő nagyváradi luxusszálloda volt, különc tulajdonosa pedig a város határain túl is ismert figura. Váradon a századfordulón, a századelőn nagyon sok tehetséges ember élt és dolgozott, ám míg a zsongó kulturális, szellemi életről sok mindent tudunk, addig a város élénk gazdasági életének fő szereplőiről, a sikeres vállalkozókról, azok tevékenységéről, életviteléről elég hiányos képünk van. Az is kérdésként merül fel, hogy az impériumváltást (1920) követően hogyan változott meg az életük, a pályájuk, és milyen alkalmazkodási stratégiákat választottak az új adottságok között – magyarázta Kulcsár Beáta. A célja nem pusztán az, hogy a család történetét 1944-ig terjedően megírja, hanem az is, hogy a Weiszlovitsok történetén, választásain, küzdelmein, sorsán keresztül a 1920 előtti és utáni nagyváradi elit világába, viszonyaiba, és a város történetébe is betekintést engedjen.
Forráshiány
Gondot okoz azonban, hogy családi hagyaték nem maradt fenn, és a Park szálló dokumentációját sem találta meg. Lényegében elszórt információkból, a korabeli napilapokban, a szépirodalomban és különböző levéltári dossziékban talált adatokból kell rekonstruálnia a család történetét és a róluk kialakult képet. Ugyanis mivel érdekes, különös figurái voltak Várad korabeli életének (különösen Vaiszlovich Emil), a sajtó sokat foglalkozott velük, közéleti megjelenéseikről, sikereikről és botrányaikról rendszeresen tudósítottak az újságírók. A megyei levéltár különböző fondjaiban még lehetnek rájuk vonatkozó adatok, de a levéltári dokumetumok nagy része sajnos továbbra sem kutatható. Némi segítséget jelent a számára, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot két leszármazottal, egyikük egy családfát és fényképeket bocsátott a rendelkezésére. A beszélgetések során pedig mozgósítani próbálta az emlékeket, a család idősebb tagjaitól hallott és a családi “legendárium” részét képező történeteket a Weiszlovitsokról. Ezenkívül a város idős embereivel is kereste a kapcsolatot, azokkal akik esetleg még találkozhattak a család tagjaival. Két olyan idős embert talált, akiknek személyes emlékeik, élményeik voltak Vaiszlovich Emilről. A probléma az, hogy túl későn kezdődött el a kutatás, a szemtanúk, a kortársak, a rokonság nagy része ugyanis a holokauszt és az idő múlása miatt már nincs köztünk. Mivel a szakmán belül létezik kooperáció, olyan kollégákkal is érintkezésbe lépett, akiknél a családra vonatkozóan hasznos adatokat remélt. Ilyen volt például Lakatos Attila, aki saját, gondosan összegyűjtött forrásait a rendelkezésére bocsátotta, és ezzel is segítette a kutatását.
Kétfajta modell
- Lehetett volna választani más családot is, hiszen Váradon nagyon sok sikeres vállalkozó tevékenykedett. A Weiszlovitsok esetében azonban már az elején kiszúrtam, hogy két viselkedési minta is van a családban: egy visszafogottabb polgári, és egy, a dzsentriéhez közelíthető minta. Ígéretes volt, hogy egy családon belül kétféle életvezetési stratégia is kutatható. Ugyanakkor a választást a véletlen és Vaiszlovich Emil különcsége, regényhősnek ható figurája is befolyásolta. A kutatás ugyanis úgy kezdődött, hogy a Magyar Kisebbségnek az 1930-as években megjelent számait lapozgattam, Vaiszlovich Emil neve pedig többször is felbukkant az ellene folytatott bírósági eljárások és a börtönbüntetések kapcsán. Érdekelni kezdett, hogy ki ez a renitens személy?! Elkezdtem nyomozni utána, s kiderült, hogy nem egy egyszerű bajkeverővel, hanem Várad egyik leggazdagabb emberével van dolgom, aki mögött ekkor már egy nagyon sikeres pálya és egy izgalmas életút állt. A városi közvéleményben 1920 előtt inkább „rosszfiúként” jelent meg, később azonban ez változott: ugyan csodabogárként tekintettek rá, de tiszteletet vívott ki, tekintélyre tett szert. Az ő életén, megítélésén keresztül a korabeli mentalitás és normarendszer, annak változásai is kutathatóak – nyilatkozta Kulcsár Beáta. Kulcsár Beáta ugyanakkor megjegyezte: arra kéri mindazokat, akiknek ismeretei, élményei, dokumentumai vannak Vaiszlovich Emilről, jelentkezzenek nála az alábbi emailcímen: kulcsarbeata@hotmail.com.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Vörös évtizedek Nagyváradon
Nagyvárad felújított várának épületében egyre nő az állandó kiállítások száma, melyek a Városi és Vártörténeti Múzeum termeiben, a hajdani fejedelmi palotában, illetve más épületrészekben kapnak hely. A tárlatok közül kettő is a kommunista éra Bihar megyei vonatkozásainak állít emléket.
A nagyváradi várban jelenleg két kiállítás őrzi a kommunista periódus emlékeit: egyrészt a jelenleg bővítés miatt zárva tartó, a kommunista terror áldozatainak emléket állító állandó tárlat, másrészt a kommunista vezérek látogatásairól szóló, vándorkiállítás, amely jövőre kibővül és egy másik terembe kerül állandó kiállításként.
A nagyváradi vár fejedelmi palotájának A szárnyában, a földszinten Vörös évtizedek Nagyváradon – Gheorghiu Dej és Ceauşescu látogatásai Biharban címmel nyílt kiállítás több mint 100 fotográfiából, amelyek Románia kommunista vezetőinek a Körös-parti városban tett látogatásait örökítik meg. Cristina Puşcaş, Az Ellenállás Emlékezete – 40 Vértanú Egyesület alelnöke, a kiállítás megálmodója és felelőse elárulta, hogy a 2017. január 31-ig megtekinthető tárlat anyagát egy szeptember végén meghirdetett , Ne dobd ki a múltat! Hozd el a múzeumba! című akció révén sikerült összegyűjteni A megnyitóra, november 22-re, az adakozók jóvoltából sikerült több termeti is megtölteni, nem csupán fényképekkel, hanem az adományozók által a múzeum gondjaira bízott személyes tárgyakkal (pártkiadványok, igazolványok, kitüntetések, uniformisok, rádiók, szódásüvegek, stb.) is.
A kiállított képek első csoportján Gheorghe Gheorghiu-Dej nagyváradi látogatásainak néhány momentuma látható, amelyeket a Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Fiókjának állományából sikerült megszerezni, míg a többi képanyag a Ceauşescu házaspár nyolc nagyváradi vizitjének egyes állomásait mutatják be. A város különböző helyszínein örökítették meg az államfőt és feleségét, a képek különlegesse az, hogy a diktátor hivatalos fotográfusa, Nicolae Meseşan készítette őket, aki maga is jelen volt a novemberi megnyitón.
A jelenleg a földszinten helyet kapó, a kommunista évtizedeket megjelenítő kiállítás jövőre a második emeletre költözik, ahol Mindennapi élet a kommunizmusban címmel állandó kiállításként, családiasabb jelleggel, és még több használati tárggyal kibővülve várja majd a látogatókat. Ez természetesen azt jelenti, hogy továbbra is lehet adakozni, különös tekintettel uniformisokat várnak: „Nagyon szépen köszönjük mindenkinek az adományokat, és szeretnénk közölni, hogy továbbra is mindenféle tárgyi emléket szívesen fogadunk. Ezeket este nyolc óráig bármikor le lehet adni nálunk, a karácsonyi vásár ideje alatt minden nap itt vagyunk. Egy Haza Sólymai egyenruhának különösen örülnénk.” – mondta Cristina Puşcaş.
Szamos Mariann Reggeli Újság (Nagyvárad)