Több javaslattal is előállt a nagyváradi RMDSZ a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájával kapcsolatos gondjának megoldására. Biró Rozália nagyváradi alpolgármester bejelentette, felkérik a főépítészi hivatalt, hogy 30 napon belül vizsgálja felül azt a határozatot, amely alapján az iskola mellé 1995-ben sportpályát építettek, és módosítsák a terület rendezési tervét. A sportpálya visszaszerzéséért folytatott tiltakozási akció keretében a református püspöki palota dísztermében közel 400 résztvevő előtt tartottak fórumot. Ezen Tőkés László püspök a jelenlegi helyzetet és a két éve folyó küzdelem lépéseit ismertette. A rendezvényen minden magyar felekezet képviseltette magát, a meghívott RMDSZ-es tisztségviselők azonban nem mentek el, és a város vezetőségét sem képviselte senki. /Gergely Gizella: Sportpályaügy: salamoni döntés? = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./

Marosvásárhely kivételével hivatalosan még nem lehet tudni, kik lesznek az RMDSZ, illetve a Magyar Polgári Párt polgármesterjelöltjei. Egyes településeken – például Nagyváradon – felmerülhet az is, hogy a két alakulat közös jelöltet állítson a választásokon, ezt erősítette meg Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke. Szatmárnémetiben február 19-ig várják a jelöltek jelentkezését, a jelöltállító küldöttgyűlést „valamikor március közepén” tartják, jelezte Kereskényi Gábor, a városi RMDSZ-szervezet elnöke. Szerinte bizonyos, hogy Ilyés Gyula polgármester újabb mandátumot pályáz meg, a polgári oldal pedig várhatóan nem állít ellenjelöltet. Sepsiszentgyörgyön március 30-án szervezik meg az állóurnás előválasztásokat, eddig ketten jelezték indulási szándékukat: Antal Árpád képviselő és Tóth Birtan Csaba, a TEGA vállalat igazgatója. Albert Álmos jelenlegi polgármester immár négy mandátumot tudhat magáénak, idén azonban várhatóan a megyei tanács elnöki tisztségére vagy szenátori mandátumra pályázik. Az MPP szintén előválasztással dönt a jelöltjeiről. Csíkszereda polgármesteri székére RMDSZ-részről Ráduly Róbert Kálmán jelenlegi polgármester az egyedüli pályázó. Az MPP esetleges csíkszeredai jelöltjeinek kiléte egyelőre rejtély. Székelyudvarhelyen Bunta Levente, Hargita megye tanácsának elnöke az RMDSZ jelöltje. Szász Jenő polgármester, az MPP elnöke korábban azt mondta, még nem döntötte el, megpróbál-e újabb mandátumot szerezni. /Nem sietik el a jelöltállítást. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Párbeszéd Nagyváradért címmel fórumsorozatot indít az újjáalakult városi RMDSZ-szervezet, közölte Biró Rozália alpolgármester, a szervezet elnöke. Mint mondta, elsősorban a civil és az üzleti szféra képviselőivel, valamint a már létező vagy a jövőben megalakuló magyar politikai alakulatokkal szeretnének tárgyalóasztalhoz ülni. Ugyanakkor a magyar történelmi egyházakat és a civil szervezeteket is megkeresik. Nagyvárad jövőjéért címmel egy találkozósorozatot is indítanak, melynek keretében a város magyar értelmiségével folytatott beszélgetések révén szeretnének közös jövőképet kialakítani. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A kétnyelvű utcanévtáblák ügye mellett a Fő utcai épületek leromlott állaga, a közterületeket elborító szemét, a Körös-parton és a Rulikowszky-temetőben uralkodó állapotok kerültek szóba a Párbeszéd Nagyváradért című fórumsorozat március 11-én tartott első találkozóján. A váradi RMDSZ által szervezett rendezvényen a Magyar Polgári Egyesület, a római katolikus és a református egyház képviselői, a közintézmények magyar igazgatói, a civil szervezetek képviselői mellett szép számban jelentek meg a város jövője iránt érdeklődő polgárok is. /Utcanévtáblák: együtt a megoldásért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

Magyarul beszélő személyzetet szeretne a nagyváradi bölcsődékbe az RMDSZ városi szervezete. Biró Rozália elnök elmondta: a Nagyváradon jelenleg működő kilenc bölcsődéből mindössze kettőben vannak olyan alkalmazottak, akik beszélik a nyelvet. /N. O. : Magyar pedagógusokat a bölcsődékbe. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 2./

Nemrégiben Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje is kirohant Nagyváradon a bevezetendő vizitdíj ellen, annak eltörlését követelve. Nagyváradon a helyi RMDSZ azonnal aláírásgyűjtésbe kezdett a szeptembertől érvénybe lépő intézkedés ellen. Emellett országszerte többfelé civilkezdeményezésre gyűjtik az aláírásokat ez ügyben. Bazac miniszter a vizitdíj mellett újabb két bejelentéssel rukkolt elő. Közölte, a Romániában jelenleg működő 435 kórház fenntartása az egészségügyi költségvetés 85%-át emészti fel. Ezért harmadára kell csökkenteni a kórházak számát. A miniszter szorgalmazza, hogy a decentralizáció során a kórházak kerüljenek át az önkormányzatok hatáskörébe. A miniszter másik bejelentése: az orvosoknak ezentúl nyolc óra munka kötelező, egy óra ebédszünettel. Jelenleg ugyanis a kórházi orvosok reggel 8 órától 13 óráig rendelnek, műtenek, stb. Délután van egy órás vizit, a fennmaradó napi egy órát levonják az ügyeletből. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Egyre betegebben. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 21./

Nesze semmi, fogd meg jól! Előrelépés utcanévtábla-ügyben?
Sem vitát, sem feszültséget nem kívánnak teremteni a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésével a városi és megyei RMDSZ-szervezetek vezetői. Ám a kétnyelvűség gyakorlatba ültetésének folyamatában újabbat előrelépésre van szükség. Ennek mikéntjéről tényleges indítványuk is van – erről számolt be BIRÓ ROZÁLIA alpolgármester, a városi szervezet elnöke és SZABÓ ÖDÖN, a megyei filiálé ügyvezető elnöke tegnap.
Nagyvárad bejáratainál kihelyezték a kétnyelvű táblákat, majd a vasútállomásokon lévő feliratokon feltüntették a magyar megnevezéseket, később ugyanezt elérték az önkormányzati és állami intézményeknél, illetve a műemlék épületeken – vázolták a folyamatot. Ennek újabb lépcsőfoka az, hogy a közigazgatási megnevezések (utca, tér stb.) anyanyelvünkön is fel legyenek tüntetve. Erről immár négy éve született is határozata a városi tanácsnak, azonban ennek végrehajtását azóta sem sikerült kilobbiznia a váradi RMDSZ-frakciónak. Az okokat frappánsan az egymást váltó polgármesterek és tanácstagok vállvonogató magatartásában jelölték meg. A város lakossága pedig akarja, fontosnak érzi a kétnyelvű köztér-megnevezéseket – mutattak rá. Így az ügyvezető elnök ötlete nyomán kidolgozták a járható utat. Mindenki helyezze ki a saját ingatlanjának a falára, kertjére stb. a magyarra fordított feliratot.
Javaslatukkal egyben túl is lépnek azon, amit annak idején sikerült megszavaztatniuk a határozathozó testülettel, hiszen – amint hangoztatták – a magyarra átültethető hivatalos elnevezéseket le is fordítanák. Így lenne a strada Primăriei felirat alatt a Városháza utca. Természetszerűleg jó példát is mutatnak: húsvét után rögvest az összes az RMDSZ tulajdonában lévő székházukra ki is helyezik az ilyen táblákat. Továbbá megkeresik a történelmi egyházakat, a civil szervezeteket stb., és a kihelyezésre buzdítják ezeket. A bátorítás nyilvánvalóan a lakosságnak is szól. Az Ideart Kft. önköltségi áron – a csak a házszámot jelölő táblát alig több mint 10 lejért, a nagyobb, a kereszteződésekbe is kihelyezhető utcanévtáblákat pedig 22 lejért – készíti el. A vállalkozói réteget is igyekeztek(nek) megmozgatni, felkérve őket, járuljanak hozzá ahhoz az alaphoz, amelyből azon táblák előállításának és kihelyezésének költségeit fedeznék, amelyeket olyanok igényelnek, akiknek anyagi lehetősége ezt az áldozatot sem bírja el. Persze más cégekkel is elő lehet állítatni a táblákat – mondták, ám hangsúlyozták, hogy csak a szabványnak megfelelőket támogathatják, illetőleg javallhatják.
Az utcák történeti megnevezéséről is szó esett. Szerintük azok kihelyezése lesz az újabb stáció. Mégpedig a belváros rehabilitációja során lehet elérni, hogy például a „Teleki utca” is fel legyen tüntetve. Kérdésünkre elmondták, hogy a javaslatukat bonyolult megvalósítani például a tömbházakban lakóknak vagy egyéb közös tulajdonú ingatlanok esetében. Ezekben a tulajdonosok felénél több rábólintás szükségeltetik.
Amennyiben sokan élnek a lehetőséggel, azon túl, hogy „terhet” vesznek le a helyhatóság válláról, ösztönzik is a kétnyelvű utcanévtáblák „elszaporodását”, illetőleg elősegítik, hogy azokat idővel városszerte mindenhol kihelyeztesse az önkormányzat.
Tartós, időtálló megoldásnak nevezték javaslatukat. Hogy mennyire az, tehát mennyire illik ide a címbeli mondás igazságmagva, arról a váradi magyarság azon része dönt, amely magánházban lakik, illetve az olyan társasházakban élők, amelynek a többi tulajdonosa valóban toleráns városban élőnek érzi magát.
Kétségtelen, ha sok kétnyelvű tábla megjelenik, azzal elfogadottá válik mindez, s a nem magyar tanácstagok is vállszélességgel állnak majd a toleranciát is jelképező ügy mellé...
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Közlemény
Március 30-án az RMDSZ bihari és nagyváradi vezető sajtótájékoztatón jelentették be, hogy tekintettel arra, hogy a jelenlegi helyi koalíciós partnerüket sem sikerült meggyőzni a magyar utcanévfeliratok igényének jogosságáról, ezért – az RMDSZ megyei ügyvezető elnökének ötlete nyomán (?) – mindazoknak, akik azt igénylik, az „önköltségi ár” kifizetésének fejében, a jelenleg hivatalos közterület-elnevezések magyar fordítását is tartalmazó, házszám-, illetve utcanévtáblákat bocsátanak rendelkezésükre, azok saját ingatlanaikra való kihelyezése céljából, valamint arról is tájékoztattak, hogy a történelmi elnevezések kiírása továbbra sem aktuális.
Nagy örömünkre szolgál, hogy – a jelek szerint – a helyi RMDSZ-vezetés elvetette azt az eddig kompromisszumosnak nevezett álmegoldást, mely szerint csupán a közterület típusát (utca, tér, park) íratnák ki magyar nyelven, és utcanév ügyben megtették az első lépést a valós megoldás felé, egyúttal minden váradi polgárt biztatunk, hogy élve a felkínált lehetőséggel vagy akár azon túl is lépve, a valódi megoldást jelentő történelmi utcaneveinket lehetőségei szerint jelenítse meg ingatlanán.
Ugyanakkor itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjuk az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének, amiért következetes munkájukkal évek óta sikerrel tartják a közbeszéd fókuszpontjában történelmi utcaneveink ügyét, példával és ötletekkel szolgálva mindannyiunk számára.
Nagyvárad, 2010 március 31.
A Magyar Polgári Párt nagyváradi és Bihar megyei szervezeteinek elnöksége
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Egy csapat munkáját ismeri el az érdemrend
Bihar megye – A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ munkájának elismerése, mondta lapunknak adott interjújában a kitüntetett, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere.
– Hogyan értékeli azt, hogy megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét? – Ezeket a különböző fokozatú érdemrendeket március 15-e tiszteletére alapították, és a mindenkori magyar államfő adományozza. A nem Magyarországon élő polgárok esetében a külügyminiszter tesz javaslatot arra vonatkozóan, hogy egy országból kit javasolnak. Nagyon nagy megtiszteltetést, de sokkal inkább felelősséget érzek, ami egy ilyen kitüntetéssel jár: egyrészt azért, mert egy elismerés kötelezi az embert arra, hogy az addig felvállaltakon túl, ha teheti, még többet adjon a lelkéből, hogy a közösségben kifejtett tevékenysége eredményesebb legyen. Másrészt úgy érzem, hogy bár az érdemrendeket személyek kapják, mégis, az én esetemben legalábbis, az elismerés nem kimondottan a személyemhez fűződik, mert az általam kifejtett tevékenység egy csapatnak a munkája. Lehet, hogy én vagyok a csapat legláthatóbb, első vonalban lévő embere, és ezért kaptam én ezt az elismerést, de azt hiszem, hogy a Bihar megyei RMDSZ munkája volt az, amely kivülről nézve lecsapódhatott úgy, hogy azt érdemrenddel kell jutalmazni. Mondom ezt annak a tudatában, hogy nyolc évi alpolgármesteri tevékenységemben az elért eredmények zöme nem az én nevemhez, hanem annak a csapatnak a nevéhez fűződik, amelynek tagjai a városi tanácsban, vagy vezérigazgatóként, igazgatóként aligazgatóként a közigazgatásban dolgoznak. Ilyenformán mindazok az eredmények, amelyeket mindenki elér a maga területén, összegeződnek ebben az elismerésben, így elmondható hogy Nagyváradon és Bihar megyében az a fajta érdekképviselet kapott elismerést a magyar államtól, amelyet mi, az RMDSZ-ben dolgozók kifejtettünk. Tehát nemcsak személy szerint rám nézve, de a nagyváradi és a Bihar megyei RMDSZ-re nézve is kötelező érvényű, hogy ezt a munkát hatékonyabban, szélesebb körben és még több odaadással kell végezni. Mivel úgy érzem, hogy ez az elismerés sokkal inkább egy csapatnak szól, és sokkal inkább azok érdemelnének érdemrendet, akik húsz, vagy közel húsz éve tevékenykednek az RMDSZ-ben, és akikről soha senki még egy újságcikket sem írt, ezért szeretném jelképesen megosztani velük ezt az érdemrendet.
– Saját megítélése szerint mely eredménye volt az, ami a legtöbbet nyomott a latban az érdemrend odaítélésekor? – Egy ilyen pillanat mindig mérlegkészítésre kényszerít. Én a mérleget úgy készítettem el, hogy mit tettem én, és mit tett az RMDSZ. Az elmúlt húsz esztendőben az RMDSZ elsősorban a hagyományőrzés, az intézményesített anyanyelvhasználat, a kultúra, a történelmi nagyjainknak való tiszteletadás, a civil szféra kifejlesztése terén végzett átfogóbb tevékenységeket. Mostmár nem kérdés az, hogy tanulhatunk-e magyar nyelven, az más kérdés, hogy az államilag finanszírozott magyar nyelvű egyetem ügye nincs megoldva; a közigazgatásban anyanyelvhasználatunk megoldott, csak élnünk kell ezzel a joggal.
– Mi az amit a határon túli magyar érdekképviseletben még mindenképpen el szeretne érni? – Lehet, hogy 2010-ben és 2011-ben a Bihar megyében élő magyar prioritása az, hogy munkahelye legyen, hogy gyermekeinek olyan lehetőségei legyenek, hogy ne kényszerüljenek elmenni innen. A húsz év lezártával újra kell értékelnünk azt, hogy mi az, amit az RMDSZ-nek vállalnia kell annak érdekében, hogy valóban a Romániában élő magyarság érdekeit képviselje. Mert sajnos a jelenlegi gazdasági helyzet megkérdőjelezi a kulturális szomjunknak és a civil szervezetek továbbfejlesztésének a prioritását. Ezért az RMDSZ az elmúlt húsz évben kifejtett tevékenységétől eltérően valószinűleg más eszközöket kell találjon annak érdekében, hogy a jelenlegi igényekre válaszolni tudjon. Azt kell mondanom, még ha adott esetben ez a lelkünknek egy kicsit rosszul is esik, hogy az elvárások sokkal inkább a megélhetés, a megmaradás felé mutatnak, és csak utána a hagyományápolás, kultúra, stb. felé. A következő két év arról kell szóljon, hogy az itt élő magyar ember otthon érezze magát Nagyváradon, de megfelelő körülmények között is tudjon élni, értem ezalatt a megélhetést, a város rendezettségét, civilizáltságát.
Pap István
erdon.ro

Ez magyar utcanévtábla?
Magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblákat szereltetett fel négy székházának falára tegnap az RMDSZ nagyváradi szervezete. Szokatlanul csendben, különösebb felhajtás nélkül tették mindezt. BIRÓ ROZÁLIA, a városi szervezet elnöke és SZABÓ ÖDÖN, a megyei filiálé ügyvezető elnöke a múlt hónapban már bejelentette, hogy az RMDSZ tulajdonában lévő váradi körzeti székházakra kitetetik ezeket a táblákat.
Ezzel pedig mintegy ösztökélnék a megyeszékhely helyhatóságát, hogy az immár négy éve meghozott határozatát – miszerint a közterületek megnevezései magyarul is szerepeljenek a táblákon – ültesse gyakorlatba. Mi több, a magyarra átültethető hivatalos megnevezéseket le is fordítanák. Így szerepelne a feliraton (például) a „str. Primăriei” alatt a „Városháza utca” is. A történelmi megnevezések kiírását nem javasolják, szerintük azok kihelyezését majd a belvárosi teljes felújítása során lehet elérni. A cél addig is: bebizonyítani a város nem magyar lakosságának, illetőleg választott képviselőinek, hogy a kétnyelvű utcanévtábla nem ördögtől való.
Az „ügy” természetesen évek óta foglalkoztatja a váradiakat, az utóbbi hónapokban okkal, ok nélkül újabb virágzását élte a téma. A felfokozott várakozásban az RMDSZ-szervezet javaslatára sokan reagáltak a „nesze semmi, fogd meg jól!” mondással. Láthatólag a filiálé is a közvélemény nyomására foglalkozik az üggyel. Tegnap például majd minden magyar nyelvű média képviseltette magát a ma Ady Endréről elnevezett egykori Szent János utcán. A szűk, rendkívül forgalmas utcában várakozniuk kellett, hiszen az olaszi körzet székháza elé késéssel érkezett meg Biró Rozália, akár a márciusi sajtótájékoztatóra.
Miközben az Ideart Kft. munkásai kihelyezték az épület (amelyben a Nagyváradi Naplónak volt a szerkesztősége, ahol Ady Endre is dolgozott) falára az utcanév- és a házszámtáblát, az alpolgármester az intézkedés hasznosságáról szólt. Bizonyítja ezt az is, hogy eddig majdnem százan jelezték, ki szeretnék tetetni ők is ingatlanjaik falára az ilyen táblákat. Ígéretükhöz híven a történelmi magyar egyházakat és a civil szervezeteket is megkeresték, arra buzdítva azokat, hogy épületeikre helyeztessék ki a kétnyelvű megnevezéseket. Természetesen továbbra is várják a lakossági igényléseket, s azokon is igyekeznek segíteni, akiknek anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a feliratok megrendelését.
A következő helyszín az újvárosi RMDSZ-körzet székháza volt. Az egykoron Damjanich János nevét viselő utcán lévő épület falára kikerültek a „str. Simion Bărniţiu” – „Simion Bărniţiu utca” feliratú táblák. A csillagvárosi körzet székházának falára a Dimitrie Cantemir felirat került; az utcát a váradi magyarok ma is Ghillányiként emlegetik. A szőllősi székház ablakában már régóta ki volt helyezve egy „Liszt Ferenc utca” feliratú papír. Amint a körzeti elnök, Fodré Gabriella kérdésünkre elmondta, ezt praktikus okok miatt tették, ugyanis sokan nem találták az épületet. Tegnaptól még könnyebb meglelni, mivel oda is kihelyezték a táblákat.
A városi RMDSZ-szervezet elnöke tudatta, hogy az önkormányzat honlapjának magyar változatán és saját weboldalán megtalálhatók mától a hivatalos fordítások, amelyek kihelyezését ajánlják.
A történeti az igazi
Az utcanév- és házszámtáblák 26,94, illetve 10,1 lejbe kerülnek. Az RMDSZ-filiálé egy céget is megnevezett a múlt hónapban, amelyiknél el lehet készíttetni a feliratokat. Az Ideart Kft lassan két évtizede foglalkozik reklámdekorációval – tudtuk meg Kozma Csabától, a vállalat eladási felelősétől. Ők természetesen bármilyen felirattal elkészítik a táblákat, így a történelmi megnevezéseket is feltüntetik, ha azt a megrendelő igényli. Hogy az utóbbi időben mennyi kétnyelvű feliratú házszám- és utcanévtáblát rendeltek meg tőlük, azt nem mondhatta el, hiszen az cégtitok. A tábláik tartósak, speciálisan kezelt anyagot és kültéri fóliát helyeznek fel azokra. Akár még a megrendelés napján, de másnapra bizonyosan elkészítik a táblákat.
Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete is megszólalt ismét az ügyben. Amint arról beszámoltunk, ők továbbra is a történelmi megnevezést szorgalmazzák, mi több, azokat ingyen biztosítják az igénylőknek. Szerintük az RMDSZ saját szegénységi bizonyítványát állította ki. „A Simion Bărniţiu utca magyar utcanévtábla?” – kérdezte az ifjúsági szervezet elnökségi tagja, Csomortányi István. Ugyanolyan magánakciót kezdeményezet az önmagát érdekképviseletinek nevező párt, mint ők, a civil szervezet. A váradiakat arra kérik, hogy a történelmi megnevezést is tartalmazó utcanévtáblákat helyezzék ki. Egyébként szerintük azokat az önkormányzatnak kellene kitetetnie... Az utóbbi egy-két hétben tucatnyian igényelték tőlük az általuk javallt táblákat. Tőlük is lehet továbbra is igényelni a feliratokat, mégpedig az Illyés Gyula Református Könyvesboltban megtalálható magyar nyelvű formanyomtatványokkal, vagy személyesen tőlük, s továbbra is ingyen.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az EMI azt akarja, mondjon le Biró Rozália – Az utcanevek városházi fordítása a váradi magyarság szembeköpése
A magyar utcanevekről tartott tegnap sajtótájékoztatót az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete. Lovassy Cseh Tamás elnök, Nagy József Barna tiszteletbeli elnök, Csomortányi István elnökségi tag és Bartha Béla alelnök az utcanévjegyzéket gyalázatosnak tartja, Biró Rozália váradi alpolgármestert, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) SZKT-elnökét pedig hazugnak.
Biró Rozália két héttel ezelőtt ígéretet tett arra, hogy Nagyvárad román nyelvű utcanevei hivatalos fordításban felkerülnek a honlapjára, a www.birorozalia.ro-ra. „Ez megtörtént” – mondta Csomortányi. Ezután felolvasta az alpolgármesternek az említett oldalon olvasható üzenetét: „Tekintettel a nagyváradi, illetve a Bihar megyei RMDSZ kezdeményezésére, melynek értelmében a magántulajdonban lévő ingatlanokra (épület, kerítés) a tulajdonos felteheti a házszámot, illetve az utcanevet tartalmazó táblát, az alábbi kéréssel fordulunk Önökhöz: a tulajdonukban lévő ingatlanokra kezdeményezzék a kétnyelvű utcanévtábla, illetve az utcanevet mindkét nyelven tartalmazó házszám kitételét. Hangsúlyozzuk, hogy a tábláknak jogszabályunkban megállapított mérete, színe és betű karaktere kell legyen. Tekintettel arra, hogy az Ideart cég felajánlotta partnerségét e tevékenységben, és önköltségi áron bocsátja a táblákat az igénylő rendelkezésére (házszám 10,11 lej, utcanévtábla 26,94 lej), kérjük, hogy a Bihar megyei RMDSZ titkárságán (tel.: 0259/432-884, irodavezető Kovács Magdolna) jelezzék a táblák iránti igényüket, amelyek az épület falára vagy az ingatlan kerítésére kerülhetnek felfüggesztésre. Több megrendelés esetén a cég árengedményben részesíti a megrendelőt. Sajnos jogi szempontból nem elfogadható, ha bármilyen más, régebben használt utcanevet tüntetnek fel ezeken a kétnyelvű táblákon.”
Csomortányi elmondta, az elmúlt egy évben két fajta táblát helyeztek ki a város közterületein; az igaz, hogy a színek azonosak, de különböző betűtípust használtak. „Vagy nem igaz, hogy megállapított mérete, színe és betűtípusa kell legyen a tábláknak, vagy a váradi önkormányzat megint nem tartja be a saját rendeleteit” – vélekedett. „Az anyanyelvhasználatot szabályozó 2001-ből származó, 215-ös számú, a helyi közigazgatásról szóló törvényben egy szó sincs arról, hogy mi számít kisebbségi feliratnak, azaz arról, hogy tükörfordítást kellene alkalmazni. Ha a törvényben ez lenne, akkor Valea lui Mihait is Mihályvölgyének kellene nevezni, nem pedig Érmihályfalvának.” (Ez egyébként az RMDSZ-sajtóban már meg is történ néhányszor – szerk. megj.) Csomortányi kijelentette, ezek az utcanév-fordítások nem egyebek, mint a váradi magyarság szembeköpése. Bartha hozzáfűzte, a fordítónak ki kellene járnia újra a nyolc osztályt, de magyarnak is kellene lennie és feltétlenül váradinak.
Csomortányi tudatta, az önkormányzat honlapján, a www.orade.ro-n a magyar zászló színeire kattintva megtalálható az utcanevek listája. Összesen 750 elnevezés van, ebből 350 személynév, amiből 300 román. A többi négyszázzal van a gond. Vannak olyanok, amelyeket le sem fordítottak, pedig le lehetett volna: Inului, Pasului, Rozelor. A Făgăraşului, Târnavelor, Mediaşului, Seleuşului, Peţei utca sincs magyarul, holott ezek a földrajzi elnevezések eredetileg is mind magyarok voltak, amíg románra nem ferdítették őket. Hozzátette, a „magyar” lista hemzseg a hibáktól, például a Războieni utcát Háborúzók utcára fordították. A Sălajului utcát Szalázsnak, a Bârseit Berzának, a Lisaboneit Lisszabona utcának, a Golfuluit Öböl helyett Golf utcának. „Nyilván sokan golfoznak arrafelé” – ironizált az elnökségi tag. Ami régen Bölcsőde utca volt, az románul Leagănului lett, a fordító pedig Hinta utcára keresztelte. Van olyan magyar utcanév, aminek két román elnevezés is megfelel: a Moviliţei és a Măgurei is Halom utca, az Ogorului és a Câmpului is Mező utca, a Vântului és a Crivăţului is Szél utca. A Vágó Iosif maradt ugyanaz, a Fekete Iosif is, a Gheorghe Doja is. „Biztos románok voltak mindhárman” – jegyezte meg Bartha. A Primăriei, amit korábban Városházára kereszteltek, az új listán az idétlen Polgármesteri Hivatal utcája néven jelenik meg. Aztán újabb baromságok következtek a Biró Rozália-féle listáról: a Lacul Roşu nem Gyilkos-tó, hanem Piros tó utca, a Valea Nucului „Nuc völgy” utca, a Viilor Élők utcája, a Sanatoriului az Szenátus utca, az egykori Lovas utca (ma Călăraşilor) Lovaglók utcája; a Banatuluiból Bánat utca lett, végül pedig a legőrületesebb: az egykor Mányoki Ádám, a barokk kimagasló magyar portréfestője nevét viselő, de a kommunisták által Gala Galaction román íróról elnevezett Galacticon Gálára (!) „fordították”. Nagy József elmondta, ezért a gyalázatos munkáért az a felelős, aki kitette a honlapjára. „Amikor azt állítja Biró Rozália, hogy ez hivatalos fordítás, s hogy csak ezeket lehet használni, magyar közösségi vezetőhöz méltatlanul hazudik. Amennyiben ez nem így van, hozza nyilvánosságra, ki volt az az állítólagos hivatalos fordító, aki ezt a kezéből kiadta, ki a felelős azért, hogy lektorálás nélkül kitették a város hivatalos honlapjára és milyen következményei lesznek ennek, és nem mellesleg azt is elárulhatnák, hogy mennyibe kerül ez nekünk” – hangsúlyozta Csomortányi. „Ha ezt Biró Rozália személyesen tetette ki, mondjon le ezek után; egy ilyen gyalázatos utcanévjegyzék elfogadásáért és propagálásáért távozni kell a közéletből” – jelentette ki. Bartha hozzátette, ez a románosítás egyik fajtája. „Ha az RMDSZ-nek ez a célja, jó úton halad” – fűzte hozzá. „Félelmetes, hogy ennyire lenézik Nagyvárad magyar közösségét” – jegyezte meg Csomortányi.
Elmondták, hogy a Teleki (ma Primăriei) utcai Illyés Gyula Könyvesboltban bárki megrendelheti az EMI által szerkesztett, magyar utcaneveket tartalmazó táblákat, ráadásul ingyen.
Ladányi Norbert

Ortodox Liceumba kerülhetnek magyar osztályok
Bihar megye – A váradi RMDSZ addig nem egyezik bele abba, hogy magyar osztályok ortodox liceumba kerüljenek át, mindaddig amíg az érintett szülőkkel és tanárokkal előzőleg nem egyeztetnek ezügyben.
A Bihar Megyei Tanfelügyelőség jóváhagyta a nagyváradi Andrei Muresanu iskola beolvasztását az Ortodox Teológiai Liceumba, mivel azonban erről előzőleg nem egyeztettek az RMDSZ-szel, ezért Biró Rozália a város alpolgármestere és az RMDSZ váradi helyi tanácsi frakciója javasolta az erről szóló határozattervezet levételét a helyi tanács május 26-iki ülésének napirendjéről. „Az Andrei Muresanu iskolában 1-8 osztályban minden évfolyamon van magyar tagozat, ezért úgy gondoltuk, hogy nem lehet egy tollvonással dönteni magyar gyerekek sorsáról” – magyarázta a döntést Biró Rozália tagnapi sajtótájékoztatóján. Az alpolgármester jelezte, hogy az ortodox püspökség átiratában kifejezetten hagsúlyozza azt, hogy szeretnék ha a fúzió után is megmaradnának majd a magyar osztályok. „De mi a magyar oktatók és a szülők véleményét szeretnénk kikérni ebben a kérdésben” – hangsúlyozta Biró Rozália, aki jelezte, hogy van megoldási javaslat erre a problémára. „Át lehetne vinni a magyar elemi osztályokat a George Cosbuc iskolába, ha ez utóbbi tanintézményből a román tannyelvű step by step osztályok elköltöznek valahová. Ha viszont ezt a költözést nem lehet megvalósítani, akkor a Cosbuc iskola nem tudja fogadni a magyar osztályokat.” – mondta az alpolgármesterasszony, tudatva, hogy az RMDSZ a jövő héten fog egyeztetni a szülőkkel és a magyar oktatókkal, és annak függvényében teszi meg az RMDSZ a következő lépéseket, hogy milyen vélemények hangzanak el a megbeszélésen.
Iskolaorvosok, munkára!
 Az RMDSZ nagyváradi helyi tanács frakciója benyújtott a tanácshoz egy határozatjavaslatot, mely az iskolaorvosok munkájának hatékonyabb felügyelete és ellenőrzését célozza meg. „Ha már az iskolaorvosok átkerültek az önkormányzathoz, akkor meg kell értetni velük azt, hogy az önkormányzatnak tartoznak felelőséggel” – érvelt a javaslat szükségessége mellett Biró Rozália, aki elárulta, hogy az iskolaorvosi rendelők átutalása után huszonegy orvos, tíz fogorvos és további ötvenkilenc iskolai egészségügyi személyzet került át az önkormányzat fennhatósága alá. Az RMDSZ frakció tervezete négy fő elemből áll: az első az, hogy minden iskolaorvos számára kötelezővé tennék azt, hogy minden tanév lezárultával számított harminc napon belül (tehát az idén július 15-ig) állítsanak össze tevékenységi beszámolót, melyben többek között az szerepelne, hogy a tanév során hány gyereket vizsgáltak meg, hány iskolai baleset volt, stb. A következő elem az, hogy minden iskolába járó gyereknek legyen iskolai egészségügyi lapja, továbbá az iskolaorvosok számára kötelezővé tennék azt, hogy osztályfőnöki órákon, vagy más keretek között elsősegély és balaesetmegelőzési felvilágosítást tartsnak gyerekeknek és tanároknak, míg a negyedik elem a Szociális és Közösségi ügyek Hivatalát (ASCO) érintené, amelynek ki kellene dolgoznia az iskolai orvosi rendelők működési szabályzatát. Biró Rozália elmondta, hogy a tervezetről várhatóan a júniusi soros tanácsülésen fognak szavazni, és ha átmegy a javaslat a testületen, akkor az iskolaorvosok már az idén július 15-ig meg kell majd írják tevékenységi beszámolójukat.
Pap István
erdon.ro

Trianon miatt forrong a helyi román média
Politikai felhangot kölcsönzött a nagyváradi román sajtó a tegnap délben, az Euro Foto Art Galériában megtartott kiállítás-megnyitónak. A tárlaton a Trianon-emlékév alkalmából a nagyváradi RMDSZ által szerevezett rajzverseny díjnyertes alkotásait mutatták be, ellenben a kultúra háttérbe, míg a politika előtérbe került.
Tóth István galériavezető rövid bevezetőjét követően Biró Rozália, a nagyváradi RMDSZ elnöke szólt a megjelentekhez, ismertette a kiállítás apropóját. Beszédében egy rövid kitérőt tett, abban reagált az egyik helyi napilapban tegnap megjelent, a kiállítás anyagát bíráló, magyarellenes írásra. „A tárlat apropóját a trianoni békediktátum kilencven éves évfordulója szolgáltatta, 21 osztály diákjai vettek részt a versenyen, a teremben a nyertes alkotások láthatók. Fontos, hogy gyermekeinkben kialakítsuk a nemzeti identitást, és hogy megismerjék nemzetük történelmét, hiszen ily módon jobban tudják értékelni a jelent, és egy egészségesebb jövőképet alakíthatunk ki bennük” – mondta Biró, aki szerint ezt a szándékot nem szabad elítélni. Megemlítette, hogy hasonló módon van jelen a Moldovai Köztársaságban vagy az Ukrajnában élő románok életében.
Szinte be sem fejezte mondandóját, amikor a román sajtó két képviselője felháborodásának adott hangot, elsősorban azért, mert szerintük a kiállított alkotások gyűlöletet sugároznak, emellett alig fordul elő rajtuk a román trikolór, viszont annál többször jelenik meg a magyar zászló. Ugyancsak sérelmezték a román újságírók, hogy a tárlatnyitó nem lett egyformán meghirdetve minden sajtóorgánum felé. Érvelésük szerint a szervezők azt szerették volna elérni, hogy csak a magyar újságírók értesüljenek az eseményről. Utóbbi kételyeket Tóth István oszlatta el, míg Biró válaszában viaskodás helyett a tolerancia erősítését hangoztatta. „Egy olyan európai állam polgárai vagyunk, ahol a határok még léteznek ugyan, de már nem kell, hogy elválasszanak. Ezek a rajzok számunkra nem a gyűlöletet, hanem a megbékélést tükrözik” – mondta a váradi RMDSZ elnöke.
Tóth István szintén azt hangsúlyozta, érthetetlen számára az e fajta hangulatkeltés. „Fennállásunk óta mindenkinek teret adtunk, mivel a galéria célja a művészet propagálása, ezért is érthetetlen számomra, hogy egyes médiumok politikai kérdésként kezelik ezt a tárlatot. Az ellen persze egy román újság képviselője sem emelt kifogást, hogy magyar ember létemre én rendeztem meg először a világ minden táján élő román fotográfusok fesztiválját, amelynek megvalósításához a kormány és a művelődési minisztérium csupán ígéretekkel, míg az akkori Bihar megyei tanács, amelynek élén magyar ember volt, pénzzel járult hozzá. Akkor sem emeltek kifogást a románok, amikor elsőként javasoltam Mona Muscă egykori művelődési miniszternek, hogy legyen ünnepe a román kultúrának” – érvelt a Román Fotográfusok Szövetségének elnöke, ám úgy tűnt, csak részben tudta megnyugtatni a román kollégák „sebzett” nemzeti öntudatát.
Zárásként a nyertes alkotást elkészítő osztály tanítónője, Bitte Rozália is szólhatott néhány szót a jelenlévőkhöz, és szerencsére nem alakult át politikai vitává a kiállítás-megnyitó.
Boros Péter
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A múltat lehetetlen eltüntetni
Nagyvárad – Sárközi Zoltán helyi tanácsos és a váradi RMDSZ-frakció kezdeményezésre augusztus 26-án, csütörtökön 16 órakor felavatják annak az emléktáblának a mását, mely a magyar színjátszás kezdeteire emlékeztet Nagyváradon.
Keddi sajtótájékoztatóján Sárközi Zoltán helyi önkormányzati képviselő kifejtette: augusztus 26-án délután 4 órakor felavatják annak a márványtáblának önkormányzati pénzekből készített hű mását, mely arra emlékeztet, hogy a Sas-Palota helyén álló Fekete Sas fogadóban hangzott el először magyar nyelvű színielőadás Nagyváradon. Kótsi Patkó János vendégtársulata 1798. augusztus 26-án tartotta első előadását a Fekete Sas termében, a mai palota helyén levő egykori épületben. Hunnius: A süketnéma vagy A passionátus pipás című vígjátékával léptek fel, mely darabot akkortájt gyakran játszották Kolozsváron és Pesten is. Ez a dátum jelzi tehát a váradi hivatásos színjátszás kezdetét. Az alkotást az ingatlannak a Kossuth utcai parkoló felé eső teraszánál, a domborművek közelében helyezik ki csütörtökön. Ugyanoda szemmagasságban egy kétnyelvű (magyar-román) öntött bronzplakettet is kitesznek, mely leírja a történteket. Az eredeti táblán egyébként a következő szöveget lehetett olvasni: “E városban, ez épületben, a színpadon elhangzott első magyar szó emlékére. 1798. augusztus 26.- 1898. augusztus 26. Hálás kegyelettel az úttörők iránt, a Szigligeti Társaság kezdeményezésére, Nagyvárad város közönsége”.
Nem koszorúznak
A korabeli sajtó arról tudósít, hogy három naposra tervezett magyar kulturális rendezvények keretében avatták fel a táblát. A körülbelül hat méter magasan található alkotásnak 1989 végén veszett nyoma, amikor restaurálták a Sas-palotát és a kommunista pártvezetés igyekezett megsemmisíteni a magyar emlékhelyeket. “Az újrafelavatás a bizonyítéka annak, hogy nem lehet eltüntetni a múltat”, fogalmazott az önkormányzati képviselő, aki egyúttal köszönetet mondott Benyovszki Tündének, az Ingatlankezelőség aligazgatójának, a különböző engedélyek beszerzésénél nyújtott segítségéért. Az ünnepségen koszorúzás nem lesz, a táblát a váradi RMDSZ-nek, az önkormányzatnak, a Szigligeti Társulatnak és a Pro Liberta Egyesületnek a képviselői lelepzik majd le. A felszólalások után kulturális programmal fog zárulni a rendezvény.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Hadtörténeti kiállítás és könyvbemutató
Nagyvárad – Május 9-én, vasárnap délután 16 órai kezdettel a Tanoda Egyesület és a nagyvárad-olaszi RMDSZ körzet szervezésében hadtörténeti kiállítást nyitnak és könyvbemutatót tartanak a Posticumban.
Delorean Gyula, a nagyvárad-olaszi RMDSZ-körzet elnöke az erdon.ro-nak elmondta: egy eddig kevésbé emlegetett témáról fognak rendezvényt szervezni. Ez egy könybemutatóval egybekötött hadtörténeti kiállításmegnyitó lesz, melyet május 9-én, vasárnap 16 órától tartanak a Posticumban. Dr. Mihályi Balázs: Károly-vonal című kötetének az ismertetésén a Károly-vonal bemutatására esik a hangsúly. A ma élők meglehetősen keveset tudnak erről, és nem szokás róla beszélni. Pokoli munkát felemésztő akció volt, ahol nagyon sok munkaszolgálatos teljesített szolgálatot, és halt meg tulajdonképpen ennek a harcvonalnak a kiépítésénél. Mindenki ismeri azokat a tankárkokat, melyeket Székelyhídtól Nagyszalontáig lehet megtalálni, illetve a sok embernek a kertje végében lévő kazamata rendszereket, óriási betonépítményeket, melyeket még a mai napig sem szedtek szét.
Hadtörténeti kiállítás
A kiadványhoz közvetlenül kapcsolódik az a hadtörténeti kiállítás, melyet egy magángyűjtő-Kecse Attila– kollekciójából állítottak össze, részlegesen. Ez egy több mint tíz éves munkának a gyümölcse. Május 14., péntek délután 4 óráig lehet majd megtekinteni, naponta 8-16 óra között. “Nem csupán diákoknak ajánlom a tárlatot, hanem mindenkinek, akit érdekelnek a hadtörténeti relikviák. A kitüntetésektől a tábori levelekig, a lövedékektől kezdve a csajkákig sok minden látható lesz, a különböző nemzetek által használt rohamsisakokat is beleértve”, nyilatkozta Delorean Gyula. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Könyvbemutató: Városnéző séta Váradon
Nagyvárad - Kedd este a Premontrei Öregdiákok Egyesületének szervezésében az Ady Endre Középiskola dísztermében bemutatták a Városnéző séta Nagyváradon című grafikai albumot. Az igényes kivitelezésű kötetet összeállították Pásztai Ottó, Zalder Éva és a Tibor Ernő Galéria művészei. 
A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének nevében Vonház Antal titkár köszöntötte a megjelenteket, kiemelten Szabó Ödön RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselőt, Sárközi Zoltán városi tanácsost, Zalder Évát, a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont igazgatónőjét, dr. Fleisz János BINCISZ-elnököt, Dukrét Gézát, a PBMET vezetőjét, valamint a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének kórustagjait.
A könyvet ismertető Péter I. Zoltán helytörténész Biró József művészettörténész, festőművész 1932-ben megjelent doktori értékezésének előszavából idézett („Irányító elve, az egyetemes magyar művészet szempontja és rugója az a kötelesség, mellyel mindenki, hajlamához és képességeihez mérten tartozik leróni adóját szülővárosával szemben”), arra hívva fel a figyelmet: ’89-et követően ezt az ars poeticát igen sokan magukénak vallották a legkülönbözőbb művészeti ágakban, ezúttal pedig Bányai Szabados Katalin, Egei György, Márton Katalin és Sztaharóczky Júlia rótták le adójukat azzal a várossal szemben, ahol laknak és büszkék erre, oly sok mindenkihez hasonlóan, akik rövidebb vagy hosszabb itt tartózkodás után egy életre váradinak érezték magukat. Ugyanis a váradi születésű Dutka Ákoshoz vagy a csupán négy évig itt újságíróskodó Ady Endréhez hasonlóan váradivá válhat mindenki, aki otthon érzi magát ebben a városban, azonosulni tud a közösség örömével, bánatával, és magáénak vallja Váradot nem csak jelenével, hanem gazdag múltjával egyetemben is. Mindez elmondható a TEG négy művészéről is, akiknek akárcsak az eddigi munkáik, a most megjelent kötetben látható alkotásaik is e város szeretetét példázzák. „Jóléső érzéssel fedezhetjük fel az albumban városunk jellegzetes részeit, melyek az egyéni művészi látásmódok következtében új perspektívákban jelennek meg az olvasók számára, emlékképeket ébresztve fel bennük, s egyben a téma továbbgondolására sarkalva mindazokat, akik e könyvet forgatják. A benne szereplő művészek nem öncélúan alkottak, hiszen mindvégig arra törekedtek, hogy a saját egyéni, szubjektív látásmódjuk által megszűrt műalkotásaik reprodukciói segítségével utódaink hiteles képet kaphassanak a 20. század végi, a 21. század eleji városunkról”, hangsúlyozta Péter I. Zoltán.
Szót kértek a szerzők
Pásztai Ottó egyesületi elnök elárulta: külön öröm számára, hogy a Bihar Megyei Tanács, illetve a megyei és városi RMDSZ-szervezet támogatásával a premontreieknek egy olyan könyvet sikerült letenniük a váradi polgárok karácsonyfája alá, melynek segítségével újra felfedezhetjük azon műemlékeinket, egyetemes értékeinket, melyekre méltán lehetünk büszkék. Az otthon számunkra ugyanis az a hely, ahol jól érezzük magunkat, biztonságérzetünk és önbizalmunk van, nyugodtan élhetünk és reménykedhetünk, boldogok és elégedettek lehetünk. Az elődeink egy ilyen helyet alapoztak meg nekünk Váradon, bebizonyítva azt: azért élünk a Földön, hogy valamit alkothassunk rajta. Bányai Szabados Katalin azon meggyőződésének adott hangot, hogy Várad Európa legszebb városa. Elárulta: „egyetért” kilenc éves unokájával, aki egyszer azt mondta neki, hogy biztosan egyvalaki tervezte a várost, mert annyira egységes képet mutat. Márton Katalin kijelentette: büszke arra, hogy itt született, taníthat, ennek a városnak az utcáin járhat, vonalaival pedig az épületek stílusa iránti alázatát, a formák összetettségét próbálta visszaadni. A bukaresti születésű Egei György Schneider N. Antalnak a Tibor Ernő Galériáról szóló írását olvasta fel.
A szöveget angol és román nyelvre fordító Zalder Éva kifejtette: munkája során ismét rádöbbent arra, hogy milyen csodálatos dolog váradinak lenni. A férjét idézte, aki azt szokta hangoztatni: amikor a város utcáit rójuk, nem árt, ha néha feltekintünk, s a logó kábelek vagy omladozó vakolat mögött meglátjuk az Épületeket. Megjegyezte: a kiadvány szép karácsonyi ajándék, azt bizonyítja, hogy élnek még jó kezű, tisztán látó, nyílt szemű és szívű magyar emberek Váradon. Szabó Ödön az idei esztendő magyar megvalósításait összegezte RMDSZ-es szemszögből (Szigligeti Színház, Szacsvay iskola stb.), majd egy hasonlatva élve úgy fogalmazott: ahogyan a kávé átadja az ízét a víznek, úgy adjuk át mi is „arománkat” Váradnak, mert ettől szebb és jobb lesz mindannyiunk élete.
Művészeti percek
A könyvbemutatót művészeti percek színesítették. Új idők ifjú merészei címmel irodalmi műsorral készült a Szent László Iskolaközpont négy diákja (Kogler Evelyn, Kéri Martin, Balajti Zoltán és Hegedűs Krisztina), illetve Ady Endre három versét (A hosszú hársfa-sor, Dalok a szüretről, Sorsunk) elszavalta Szenderszky Henrietta. A gyermekeket Fehér Gabriella és Rázmán Enikő tanárnők készítették fel. Boros Beatrice vezényletével fellépett a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének kórusa (ősbemutatóként felcsendült Boros Beatrice Gloria in excelsis Deo című szerzeménye), és Balassa Sándor-, illetve Dankó János- szerzeményeket szólaltatott meg a Tokaji Ágnes-Costin Éva hegedűművész duó.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Díj az erdélyi kultúráért
Az RMDSZ döntést hozott egy Erdélyi Magyar Kultúráért díj létrehozásáról, amelyet első alkalommal 2013. január 22-én osztanak majd ki – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök Nagyváradon, a Magyar Kultúra Napja ünnepségén.
Az RMDSZ döntést hozott egy Erdélyi Magyar Kultúráért díj létrehozásáról, amelyet első alkalommal 2013. január 22-én osztanak majd ki – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök Nagyváradon, a Magyar Kultúra Napja ünnepségén. „Azokat a személyeket, intézményeket kívánjuk díjazni, akik az elmúlt évben a legtöbbet tették a magyar kultúra megőrzéséért, új értékek teremtéséért. Nekünk olyan intézményes kereteket kell megteremtenünk, ahol az alkotó emberek otthon érzik magukat. Ezért is van szükség egy ilyen ünnepnapra, ahol a számbavétel mellett a terveinkről is beszélhetünk” – szögezte le Kelemen Hunor a Szigligeti Színházban, a Csongor és Tünde-előadás előtt tartott ünnepi gálaműsoron. Az ünnepi eseményt az RMDSZ Bihar megyei és nagyváradi szervezetei már több mint 10 esztendeje minden évben megszervezik, ebből az alkalomból a térség kiválóságait is díjazzák. Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester köszöntője után a szövetségi elnök fővédnöki minőségében is mondott ünnepi beszédet. „Léteznie kell egy közös értékrendnek a családban, a nemzetben – ezt magyar kultúrának hívjuk. Döntéseink meghozatala előtt a magyar kultúra értékeihez nyúlhatunk vissza, ezekhez tudjuk viszonyítani terveinket, így tudunk jövőt építeni” – fogalmazott ünnepi beszédében Kelemen Hunor.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Bihar megyei RMDSZ tíz személynek adott át díjat kiemelkedő, kulturális tevékenységéért, majd bemutatták a Színház az iskolában, iskola a színházban nevű program keretében színre vitt Vörösmarty-drámát. A Csongor és Tündét középiskolások adták elő telt ház előtt. A hatalmas sikernek köszönhetően az előadást január 31-én, kedden 18 órától újra műsorra tűzi a Szigligeti Színház.
Kitüntetések Udvarhelyszéken is
Székelyudvarhelyen kilencedik alkalommal osztották ki az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat, az eseményre a Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett egyhetes rendezvénysorozat záróakkordjaként került sor. Az eseményen Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is jelen volt. „Kitüntetjük kiválóságainkat, így tisztelgünk azok előtt, akik tettek, cselekedtek, dolgoztak a kultúráért. Tisztelgünk az előtt, ami oly fontos számunkra” – mondta az elöljáró köszöntőjében. Idén összesen öt kategóriában adták át a rangos elismerést: post mortem életműdíjat  Balogh József műkedvelő színjátszónak, rendezőnek, díszlettervezőnek ajánlották fel, a díjat gyerekei vették át. György László szentegyházi kultúrigazgató, művelődésszervező kapta az értékteremtésért járó díjat, míg az értékmentésért alapított elismerés  Orosz-Pál József székelyudvarhelyi zenetanárnak, nyugalmazott karnagynak jutott. Értékközvetítés díjjal jutalmazták Both Aranka pedagógust, a Kékiringó néptáncegyüttes vezetőjét. A szervezetek számára létrehozott Udvarhelyszék Kultúrájáért díjat ezúttal a székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar kapta. A díjazottak tevékenységét a rendezvénysorozatot záró gálaesten egy-egy kisfilm mutatta be. Az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjban részesülők oklevelet kaptak, ugyanakkor egy-egy Nagy Gábor udvarhelyi ékszerész által készített emlékplakettet is átvehettek. A rendezvény résztvevői a Vitéz Lelkek Diákszínpad Valahol Európában című musicaljét követhették figyelemmel az est hátralévő részében.
Megemlékezés a Szilágyságban
A szilágysági nagyközségben, Sarmaságon Kemény János szobránál, a 350 éve elhunyt erdélyi fejedelemre is emlékezve ünnepelték a Magyar Kultúra Napját. A szilágysági nagyközség művelődési centrumában tartott rendezvényen Horváth József, a helyi középiskola történelemtanára méltatta a nap jelentőségét és Kemény János sarmasági kötődését, majd a helyi fiatalok szi-lágysági, kalotaszegi, mezőségi és szatmári népi tánccal szórakoztatták a nagyérdeműt. Végül Fejér László, a zilahi Hepehupa folyóirat főszerkesztője és Sike Jajos, az ÚMSZ munkatársa itteni olvasóikkal találkoztak és felolvastak írásaikból.
Összművészeti magyar ünnep a román fővárosban
A fényképészet, költészet és zene találkozásával ünnepelték a Magyar Kultúra Napját Bukarestben – a magyar kulturális intézet a román és magyar fotóművészek VI. nemzetközi szalonjának adott otthont, az ünnepélyes megnyitó után pedig magyar költők megzenésített versei csendültek fel. „A magyar kultúra élő folyamat, amit az utca művészetét tematizáló fényképek is bizonyítanak” – emelte ki beszédében Fazekas Márta, az intézet vezetője. Balázs Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa rámutatott arra, hogy bár az Európai Unióban a gazdaság és a politika dominál, nem szabad szem elől tévesztenünk Robert Schuman, az EU alapító atyjának kijelentését, miszerint az egységes Európa alapja a kultúra. A nagykövetség tanácsosa elmondta: legutóbb 16 évvel ezelőtt nyitott meg fotókiállítást Bukarestben, Andrei Pleşu és Martonyi János akkori külügyminiszterek társaságában. Hangsúlyozta, a román és magyar fotóművészek VI. nemzetközi szalonja is élvezi a politikum támogatását, fővédnökei Schmitt Pál és Traian Băsescu államfők.
A kiállítás megnyitója után Borsos Edith énekművész, a Magyar Zene Fesztivál díjazottja, Béres Melinda hegedűművész és Horváth Edit zongoraművész, a Kolozsvári Zeneakadémia tanárai olyan ismert költők megzenésített verseit adták elő, mint Arany János, Weöres Sándor, Reményik Sándor vagy Csokonai Vitéz Mihály. A kiállítást január 31-től a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, februárban pedig Nagyváradon tekinthetik meg az érdeklődők. (F. I.)
Új Magyar Szó (Bukarest)

Ö S S Z E F O G L A L Ó
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei Elnöksége szerint az RMDSZ által folytatott megalkuvó és népnyomorító politika az erdélyi magyarság hitelét rontja.
Nagy József Barna partiumi régióelnök és Török Sándor Bihar megyei elnök péntek délelőtt tartott sajtótájékoztatójukon fogalmazták meg az RMDSZ országos, illetve helyi politikájával szembeni ellenvetéseiket. Török aggasztónak nevezte az országos méreteket öltött kormányellenes demonstrációk miatt kialakult bizonytalan helyzetet, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a tüntetéssorozatot kiváltó megszorításokban – az állami alkalmazottakat érintő, 25 százalékos bércsökkentésben, a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek befagyasztásában, vagy az adóemelésben – az RMDSZ-nek is jelentős szerepe volt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a fizetések és a nyugdíjak emelését javasolta a román kormánynak, amire Török szerint nagy szükség lenne. Érhetetlen, hogy miért nem emeli fel a szavát az RMDSZ a megszorítások enyhítése, és a fizetések és nyugdíjak emelése érdekében, miközben az egész ország nyomorban van, hangzott el a sajtótájékoztatón. A szövetség politikai tehetetlensége a környezetvédelem és az egészségügy terén is hangsúlyosan kiütközik. Ezt igazolandó Török az Erdély kirablásával felérő verespataki bányatervet említette meg, amely annak ellenére valósulhat meg, hogy a környezetvédelmi tárca tulipános kézben van. Ez nemcsak az RMDSZ, hanem az egész erdélyi magyarság hitelét és becsületét rontja, hangsúlyozta Török Sándor.
Nagy József Barna a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ tevékenységéről szólva lajstromba vette, kiket látott vendégül az elmúlt években a szervezet. Megállapította, hogy a legtöbb meghívott a balliberális szférából került ki. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az elszakított területeken, egyedül Nagyváradon látták vendégül Gyurcsány Ferencet…
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei Elnöksége egy közleményben figyelmezteti a magyar nemzet ügyét és sorsát szívén viselő művészeket, tudósokat, politikusokat és a közélet minden szereplőjét a Bihar megyei RMDSZ viselt dolgaira.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei Elnöksége által kiadott közlemény alább olvasható.
K Ö Z L E M É N Y
„Aki korpa közé keveredik...!”
Mély tanulságokat rejtő közmondásunk juthat eszébe mindazoknak, akik nyomon követik a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ tevékenységét. Számos közbotrányt és derültséget okozó megnyilvánulásukkal (lásd pl. az utcanév-fordítási, ferdítési tevékenységüket) most nem foglalkozunk, csupán – mint rossz szellemeket – megidézzük azokat a személyiségeket, akiket a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ látott vendégül az elmúlt években.
A rosszemlékű, nyolcéves MSZP-s, SZDSZ-es kormányzás alatt a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ képviselői szinte kivétel nélkül csak MSZP-s és SZDSZ-es politikusokat és hozzájuk kötődő történészeket, írókat hívtak Nagyváradra. Vendégük volt többek között: Horn Gyula, Kuncze Gábor, Demszky Gábor, Mesterházy Attila (vele és az MSZP más politikusaival együtt mulat az RMDSZ az évente megrendezésre kerülő Partiumi bálnak nevezett rendezvényen).
Vendégük volt Gyurcsány Ferenc, akit egyedül a nagyváradi RMDSZ látott vendégül a határon túli szervezetek közül. Nem csoda, hiszen egyik Bihar megyei parlamenti képviselőjük a sajtóban nyilatkozva kijelentette: „Nem találok semmi kivetnivalót Gyurcsány őszödi beszédében”. De előadást tartott Nagyváradon Aczél György, Nyakó István és Újhelyi István is. A két utóbbi politikus Nagyváradon, az RMDSZ rendezvényén, vendéglátójuk nagy megelégedésére a FIDESZ és Orbán Viktor ellen uszított. A FIDESZ a két politikust nagyváradi kijelentéseik miatt a közéletből való távozásra szólította fel.
Újhelyi kijelentette: „Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mindig mindenben támogattuk őket, ha igényelték. Ehhez képest ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog”. Hogy az RMDSZ (különösen a nagyváradi és Bihari szervezet) és az MSZP ezer szállal kötődik egymáshoz, ez mindenki számára egyértelművé vált. A Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ vezetői – jó tanítványokként – minden megnyilvánulásukban, beszédükben a FIDESZ, annak vezetői és nemzetpolitikai elképzelései ellen szólaltak és szólalnak meg.
Az elmúlt évben Szacsvay Akadémia néven előadássorozatot szerveztek, ahová nagyrészt az MSZP-s, balliberális eszmerendszert képviselő előadókat hívtak meg, de több gyanútlan, jóhiszemű, a nagyváradi RMDSZ kétes ügyeiről, nemzetrontó vendégeiről mit sem tudó előadót is vendégül láttak.
Nem tudjuk, milyen dicsőség a nagyváradi RMDSZ vendégének lenni, a Szacsvay Akadémián előadást tartani Gyurcsány, Demszky és a többiek után.
Felkérjük a magyar nemzet ügyét és sorsát szívén viselő művészeket, tudósokat, politikusokat és a közélet minden szereplőjét, jól gondolják meg, be szeretnének-e állni ebbe a sorba, szeretnének ezek után is a nagyváradi RMDSZ vendége lenni?
Mi figyelmükbe ajánljuk ősi népi bölcsességünket: „Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók!”
Nagyvárad, 2012. január 27.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Bihar megyei Elnöksége

Utcanévbizottságot alakítana az EMNP
Magyar utcanévbizottság felállítását kezdeményezi az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nagyváradi szervezete. Mint ismeretes, a bihari megyeszékhelyen évek óta vita tárgya a magyar közterület-elnevezések kiírása. A párt elképzelései szerint a testület tagjai közé a város neves helytörténészeit, valamint a helyi civil, egyházi és politikai szervezetek egy-egy képviselőjét kellene meghívni.
A közleményben foglaltak szerint az érintett szervezetek hamarosan kézhez kapják a felhívást, amelynek értelmében kinevezhetik saját delegáltjukat a bizottságba. Ennek határideje október 6., az alakuló ülést pedig az EMNP tervei szerint október tizedikén tarthatnák meg.
Amint arról beszámoltunk, az RMDSZ helyi önkormányzati frakciója korábban azt kezdeményezte, hogy az utcanevek magyar fordításai jelenjenek meg a táblákon, a hivatalos román elnevezés alatt, mások pedig – többek közt az EMNP is – felvetették, hogy fordítás helyett a hagyományos magyar utcaneveket jelezzék a román táblák alatt. Megvalósítani azonban egyik elképzelést sem sikerült, mivel a néppárt szerint hiányzott az egységes fellépés.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Elkerülhetetlen tanügyi összevonások
A tanügyminisztérium február 3-ig meghosszabbította azt a határidőt, amíg a megyei tanfelügyelőségeknek lehetőségük van elkészíteni a következő tanévre szóló beiskolázási tervet, így még van lehetőség „menteni a menthetőt” a kisebbségi oktatásban.
Bihar megyében is nyertek még kevés időt azok a szakemberek, akik a magyar oktatást károsan érintő elképzelések megakadályozására törekszenek.
Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere és Daniel Negrean főtanfelügyelő a 2014/2015-ös tanévtől összevonná a 12–15 fős osztályokat. Az elképzelés szerint az oktatás nyelvétől függetlenül 25 fősre emelik az ötödik osztály elindításához szükséges minimális létszámot, a felső határ 32 lesz.
A döntést elsősorban gazdasági szempontokkal indokolja Bolojan: magyarázata szerint a központi költségvetés csupán az adminisztratív kiadást fedezi, a tanintézetek fejlesztését már a helyi költségvetésből kell kigazdálkodni. A tanfelügyelőség elképzelése szerint a Nagyváradon jelenleg működő 59 román, 15 magyar és 1 német tannyelvű ötödik osztály helyett jövőre már csak 53 román, 12 magyar és 1 német csoport működne. Ezt a negyedikes diákok számát és az utóbbi évek statisztikai adatait figyelembe véve számolták ki, maximális osztálylétszámokkal.
Az RMDSZ helyi szervezete azonban a következő tanévben legalább húsz kilencedik, valamint 14 ötödik, magyar tannyelvű osztály indítását kérte a tanfelügyelőségtől. Mindez ugyan kevesebb a jelenlegi számaránynál, mégis több, mint amennyit az önkormányzat és a tanfelügyelőség javasol – mutatott rá Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes.
A Krónika megkeresésére elmondta: egyelőre csak szóbeli megbeszélések voltak a javaslat kapcsán, semmi konkrét előrelépés nem történt az ügyben. Szerinte biztosat majd csak akkor tud mondani, amikor véglegessé válik a beiskolázási terv. „A múlt hét során volt ugyan egy videokonferencia, amely a kisebbségi oktatást érintette, ám akkor a magyar oktatás nem került szóba, arról várhatóan a héten lesz egy újabb országos szakmai tanácskozás" – tájékoztatta a Krónikát Kéry Hajnal.
Összevonások Kolozs és Szilágy megyében
Kolozs megyében tíznél kevesebb azoknak a magyar osztályoknak a száma, amelyek létszámhiánnyal küszködnek, a diákok száma nem éri el a törvény által előírt 12 főt – tudtuk meg Péter Tünde Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettestől. Hozzáfűzte, jelenleg is folynak az egyeztetések az érintett magyar osztályok ügyében. A részleteket firtató kérdésünkre ugyanakkor a pedagógus közölte: mivel még semmi nem dőlt el véglegesen, nem nyilatkozik bővebben a kérdésben.
Szilágy megyében is bizonyos, hogy az átszervezés miatt nem szűnnek meg magyar nyelvű iskolák, legfeljebb osztályösszevonások lesznek ott, ahol a létszámhiány ezt indokolja – tájékoztatta a Krónikát Rozs Rita Éva, a kisebbségi oktatásért felelős Szilágy megyei tanfelügyelő. „A gyerekek létszáma csökkent, de annyira nem rossz a helyzet" – értékelte.
Kérdésünkre elmondta: a magyar középiskolai osztályok kivétel nélkül megmaradnak, az általános iskolai osztályok esetében azonban osztályösszevonásokra kerülhet sor. „A tervezett átalakításokkal szemben a szülők nem nyújtottak be panaszt a tanfelügyelőségre, ugyanis igyekeztünk a közösség igényeinek figyelembe vételével megoldani az átszervezéseket" – tette hozzá a pedagógus.
Fehér megye: segítik a kisiskolákat
Várhatóan Fehér megyében sem szűnik meg egyetlen magyar iskola sem, ugyanis ott, ahol létszámgondok lennének, az önkormányzatok kisegítik az iskolákat. Még Lőrinczrévén is, ahol csak három gyerek marad jövőre a helyi 1–4. osztályos iskolában – tudtuk meg Lőrincz Helgától, a kisebbségi oktatásért felelős Fehér megyei tanfelügyelőtől.
„Nekünk nagy gondjaink nincsenek, egyedül a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban vonnak össze két párhuzamos ötödik osztályt. Semmit sem akarunk változtatni a jelenlegi rendszeren" – fogalmazott Lőrincz Helga. Elmondta továbbá, a megyének csak két magyar tannyelvű középiskolája van, ahol az elemi osztályoktól a gimnáziumi oktatásig valamennyi korosztály egy helyen tanulhat anyanyelvén: a már említett Bethlen Gábor Kollégium és a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Gimnázium.
Szász Piroska Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes a Krónikának elmondta, az általános iskolákban összesen 20 helyen döntöttek párhuzamos osztályok összevonásáról az alacsony diáklétszám miatt. A pedagógus azonban nem tudta megmondani, hogy az intézkedés hány magyar osztályt érint. Emellett 15, szintén kis létszámú osztályra vonatkozóan kértek minisztériumi jóváhagyást a működéshez. Olyan vidéki esetekről van szó, ahol nem volt lehetőség összevonás révén elérni a minimális osztálylétszámot.
Amint arról beszámoltunk, Király András oktatási államtitkár szerint a kisebbségi oktatásban a szaktárca megpróbálja fenntartani a jelenlegi iskolahálózatot, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese ugyanakkor felszólította a szülőket, pedagógusokat: azonnal jelezzék, ha az átszervezés során a magyar oktatást veszélyeztető intézkedésekről értesülnek.
Babos Krisztina, Kiss Előd-Gergely, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Székelyhon.ro,

Erkel Ferenc emléktáblát avattak a PKE-n
A Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett kétnapos rendezvénysorozat keretében január 22-én leleplezték Erkel Ferenc emléktábláját a PKE belső udvarán.
A PKE Zeneművészeti Tanszéke, a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Pro Universitate Partium Alapítvány közös szervezésében Erkel Ferenc magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész tiszteletére helyeztek el emléktáblát a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) belső udvarán. A portrédomborműves emléktábla Kurucz Imre berettyóújfalui szobrászművész munkája. A táblaavatón ünnepi beszédet mondott dr. Boros-Konrád Erzsébet énekesnő, a PKE oktatója. Beszédében Erkel életének és munkásságának főbb állomásait, műveinek jelentőségét ismertette.
Koszorúzás
Az ünnepi beszédet követően Kurucz Imre szobrászművész és Fodor Attila a PKE Zeneművészeti Tanszékének vezetője leleplezte az Erkel Ferencet ábrázoló emléktáblát, ezt követően koszorút helyeztek el a PKE Zeneművészeti Tanszékének, a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Pro Universitate Partium Alapítvány, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt, a berettyóújfalui Nadányi Zoltán Művelődési Központ, valamint az RMDSZ nagyváradi szervezetének képviselői. Az eseményen közreműködött a PKE vegyeskara Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy vezetésével.
Nagy Noémi
erdon.ro,

Az Ady-kultusz színe és fonákja
Nem akarok ünneprontó lenni, de ez esetben nem hagyhatom szó nélkül, hogy míg az elmúlt napokban lépten-nyomon zengett a váradi magyar sajtó arról, mennyire ápolják tájainkon Ady Endre kultuszát, s ebben fő támogató, élharcos a megyei és városi RMDSZ, azért ennek a szépen tálalt irodalmi kultusznak megvan a fonákja is Nagyváradon. Iskolai vetélkedők, előadások, koszorúzások zajlottak az elmúlt napokban a költőóriás emlékezetére, villantak a vakuk, hangzottak a lírai, megható kultuszápolásról szóló szövegek, taps, könnyes, lírai meghatottság stb…, miközben Ady egyik egykori kedvenc tartózkodási helyét, a híres Léda-házat lassan megeszi az enyészet, felveri a gyom, annak ellenére, hogy az épület év eleje óta a Bihar megyei RMDSZ-hez közeli Mecénás Alapítvány tulajdonába került.
A híres múzsa-ház ma lepukkant kísértettanya
Nem is akárhogyan, hanem hosszas politikai csetepatékat követően, melyek révén az Ady-kultusz nemes ügyből hamar gyanús ürügy lett, a Léda-ház pedig úgy tűnik, már nem szalon vagy irodalmi emlékház, hanem akár mosoda… talán pénzmosoda is lehetne? Ez persze merész feltételezés, de ha belegondolunk az Ady hagyományápolás címen elkövetett váradi eseményekbe, eleve kiviláglik, hogy a Fő utca (ma Republicii) 59. szám alatt levő omladozó, méteres burjánnal benőtt Léda-ház tulajdonképpen 320 millió forintba került. Tegnapi terepszemlénken meg kellett állapítsuk, azért ennyi pénzért legalább egy kecskét beszerezhetett volna a híres ingatlan új tulajdonosa, a Mecénás Alapítvány, mert akkor a jámbor mekegő lelegelhetné a sok burjánt, az egykori múzsaház udvarát felverő gazokat, az alapítvány vezetői pedig mégis csak tettek volna valamit az ingatlanért, hogy a kecske is jóllakjon, a látszat is megmaradjon. De komolyra fordítva a szót, a sivár valóság az, hogy a Léda-ház gyalázatos állapotban van, hiába kapta meg tulajdonba a Mecénás Alapítvány. Egy romos, gyommal benőtt, szeméttel teledobált kísértettanya az a rész, ahol az RMDSZ több vezetője szerint irodalmi emlékszobát akartak többek között létrehozni Ady nagy szerelmének, híres múzsájának, Lédának az emlékére. A Léda-ház amúgy úgy került az RMDSZ-közeli Mecénás Alapítvány tulajdonába, hogy elcserélték a helyi önkormányzattal a 320 millió forintos magyarországi támogatásból felépített hírhedt (a váradi Dinamo strand mellett levő) Ady-központot (valóban egy báltermet és egy félig felhúzott, félbemaradt épületet) a Diósy Ödön egykori házára, melynek értékét 283 ezer euróra becsülték fel. A Mecénás Alapítvány ezért azt vállalta, hogy ezt a híres, a váradi magyar irodalom egyik jelképének számító helyet közösségi és művészeti tevékenységekre fogják használni. Tegnap, elnézve a rozsdás kerítést, a bezárt ajtókat, a kihalt, málló vakolatú épületet, az udvart felverő méteres burjánt és szétdobált szemetet, el nem tudjuk képzelni, mit is értettek a Mecénás Alapítvány vezetői „közösségi” vagy „művészeti” tevékenységnek. Mondjuk, közösséget érintő tevékenység történt, ugyanis mint ezt a helyi román sajtó pár napja megírta, a Léda-ház mellett lakók feljelentették az alapítványt a váradi önkormányzatnál, mivel egyáltalán nem gondozzák a kertet s az udvart, és a csúf utcarészlet s a gyomos udvar bizonyára nem tetszik a szomszédoknak. A helyi román sajtó arról is beszámolt, hogy az önkormányzat két ízben bírságolta meg a Mecénás Alapítványt (egyenként 1500 lejre) a közelmúltban, mivel azok többszöri felszólításra sem voltak hajlandóak rendbe tenni a Léda ház gyomos, romos utcára nyíló udvarát. A váradi helyi rendőrségtől tegnap megtudtuk, a Léda-ház mellett lakók több ízben tettek feljelentést az elmúlt hetekben a gyomos, szemetes udvar miatt, a rendőrök október végén ki is szálltak a helyszínre s megállapították, hogy a feljelentők panasza jogos. Először figyelmeztetést hagytak hátra, majd büntetést is kiróttak, azonban erre sem jelent meg senki az alapítvány részéről, hogy tisztázzák a helyzetet. Sőt, azóta sincs ott semmi mozgás, noha mióta a sajtó is megszellőztette ezt a bírságot, a Mecénás Alapítvány vezetői már nem takarózhatnak azzal, hogy mit sem tudtak erről.
Elvek és burjánzó gazok
Tegnap nem sikerült telefonon utolérnünk senkit a Mecénás Alapítvány vezetőségéből, így csak arra a nyilatkozatra hagyatkozhatunk, mely pár napja jelent meg a kolozsvári Krónika című napilapban, ahol Szabó Ödön, RMDSZ-es parlamenti képviselő, az alapítvány vezetője azt nyilatkozta többek között, hogy „a Léda-ház azért van még ilyen állapotban, mert a csere óta perben állnak az Ilie Bolojan vezette nagyváradi polgármesteri hivatallal.”
Ugyanitt Szabó hozzátette:„Nem tudok arról, hogy hivatalos értesítést kaptunk volna a helyi rendőrségtől, én is csak a sajtóban olvastam róla. Ha viszont igaz, akkor ezt tendenciózus lépésnek érzem, mivel megtalálhatók vagyunk, nem a sajtóból kellene megtudjam a hírt. Az önkormányzat minden módon nyomást akar gyakorolni ránk, hogy ad hoc lépjünk vissza az ellene indított perből”
A Krónikának adott tájékoztatása szerint ugyanis „a csere alkalmával a városvezetés – ahelyett, hogy szembe ment volna egy állami intézménnyel – át akarta hárítani az alapítványra azokat a szankciókat is, amelyeket korábban az állami számvevőszék az önkormányzatra rótt ki kötelezettsége elmulasztása miatt.”
„A pontos részleteket most hirtelen nem tudnám megmondani, jogászaink foglalkoznak az üggyel, de nem is a pénzről van szó, hanem az elvről. És mi nem vagyunk hajlandók nyomás hatására sem visszalépni igazunktól” – szögezte le Szabó Ödön.
Az eset kapcsán tehát sok még a ködös, meg nem válaszolt probléma, kérdés. Természetesen dicséretes, ha egy alapítvány vezetőinek elveik vannak, azonban felvetődik az a kérdés is a már meglevők mellett, vajon ezek a politikai viszályokból fakadó elvek érnek annyit, hogy Ady kedves városában a váradi magyarok szeme láttára menjen tönkre a híres múzsa-lak, főleg, hogy az már a magyar érdekképviselet tulajdonában van?
Tegnap a borús, szmogos őszi napon ácsorogtam kicsit Brüll Adél egykori házának udvarán. Az összetört kőlapok között a méteres gazban persze nem lehetett a pár négyzetméteres udvart se bejárni simán. A gyomok között eldobált szemét, pillepalackok, cigarettásdobozok. Senki házának tűnt ez a szebb napokat látott irodalomtörténeti hely. Gyalázatos szégyenfoltnak furcsa „érdekvédelmi elvek” mentén, ahol Lédának már tulipán sem jutott, csak dudva, burján… S azon kaptam magam, hogy önkéntelenül, mintegy szeánszon mondani kezdem magamban Ady Endre A magyar ugaron című versét, mely mintegy jóslatként ezt a szomorú helyzetet is előrevetítette: „Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar./ Ezt a vad mezőt ismerem,/ Ez a magyar Ugar.// Lehajlok a szent humuszig: / E szűzi földön valami rág./ Hej, égig-nyúló giz-gazok, / Hát nincsen itt virág? //Vad indák gyűrűznek körül, / Míg a föld alvó lelkét lesem, / Régmúlt virágok illata / Bódít szerelmesen.// Csönd van. A dudva, a muhar, / A gaz lehúz, altat, befed / S egy kacagó szél suhan el / A nagy Ugar felett.”
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Emlékezzünk!
Huszonöt esztendővel ezelőtt, egy sok száz halálos áldozatot, sok ezer sebesültet követelő véres Karácsony meghozta számunkra, e jobb sorsra érdemes ország eladdig kilátástalanságban tengődő, végletekig elkeseredett polgárai számára életünk talán legszebb, legcsodálatosabb ajándékát: a már álmainkban sem remélt, legmeghittebb beszélgetéseinkben sem emlegetett SZABADSÁGOT. Az akkori temesvári református lelkész, Tőkés László ablaka előtti, december 15-ei tiltakozó szolidaritásból kiindult, előbb csak Temesvárra, később azonban az egész országra kiterjedő népfelkelés elemi erővel söpörte el Közép-Kelet-Európa legsötétebb, legembertelenebb önkényuralmi rendszerét, Nicolae Ceauşescu nemzeti-kommunista diktatúráját és adta vissza az itt lakók számára egy emberibb lét megélhetésének a reményével együtt ennek az országnak az európai népek közösségéhez való visszatalálásának a lehetőségét is. Ugyanakkor a ’89 decemberi események történelmi lehetőséget kínáltak egy végletekig megalázott, saját intézményeitől módszeresen megfosztott, már-már saját önfelszámolódásába is beletörődő nemzeti közösség, a romániai magyarság számára a talpraállásra és a saját önösszeszedésére. E lehetőséget felismerve Nagyváradon is, Erdély többi nagyvárosához hasonlóan, már december 23-án, a Körös-vidéki Múzeum kerítésénél, a középkori Várad oda kidobált kövein, egy alig tíztagú baráti kör kezdeményezte az akkor még ösztönösen Magyar Demokrata Nemzeti Tanácsnak elnevezett országos szövetség helyi szervezetének a létrehozását, hogy aztán december 25-én este, a Jakobovits-házaspár műtermében, mintegy hetven nagyváradi értelmiségi jelenlétében, megéljük az akkor már Romániai Magyar Demokrata Szövetség Nagyváradi Szervezetének a megalakulását, s néhány napra rá, az időközben visszaszerzett Református Püspöki Palota kistermében sor kerüljön az ideiglenes megyei és városi tisztségviselők nevesítésére is. Ez bizony valóban „a Cselekvés Ideje” volt!… Negyedszázad teltével az egykori kezdeményezők és alapítók, tisztelettel fejet hajtva az időközben közülük végleg eltávozott egykori társaik emléke előtt, változatlan hittel emlékeznek vissza az akkori mámoros hangulatú napokra, a tenni-akarás az egymásmellé-sorakozás feledhetetlen pillanataira, s meggyőződésüket fejezik ki afelől, hogy az utánuk jövő nemzedékek is ugyanolyan önzetlenül és áldozatkészen, mindenfajta társadalmi, vallási és világnézeti különbségeken felülemelkedve szolgálják majd a bihari magyarság közképviseletét és érdekvédelmét, mint ahogy ők tették ezt 25 évvel ezelőtt.
Nagyvárad, 2014. december 22.
Dérer Ferenc Hajdu Géza Jakabffy László Jakobovits Márta Kiss Törék Ildikó Meleg Vilmos Stanik István Szilágyi Zsolt Varga Gábor
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Teltház és szép idő az idei majálison
A Pro Rogériusz Kulturális és Közösségi Egyesület a Bihar Megyei Tanács támogatásával szombaton az idén is megszervezte Minden magyar majálisát a vársáncban. A XXIV. Festum Varadinum részét képező rendezvény sztárvendége a magyarországi Neoton együttes volt.
Az előző évektől eltérően az idén végre ideálisak voltak az időjárási körülmények – nem esett az eső, fújt erős szél vagy volt kora tavaszi hideg, ehelyett inkább gyönyörűen sütött a nap –, s ez meg is látszott a rendezvény látogatottságán, hiszen valljuk be, a színes programkavalkád mellett ez is fontos szempont minden szabadtéri összejövetelen. Az egész nap folyamán folyamatosan érkeztek az érdeklődők: voltak akik végig maradtak, míg mások vissza-visszatértek kis megszakításokkal a „tett helyszínére”. Úgy is fogalmazhatnánk: telt ház volt, hiszen egy adott pillanatban a színpadról lenézve a szélrózsa minden irányában együtt ünneplő magyar embertömeget konstatáltunk. Szokás szerint a déli órákban finom és ínycsiklandozó illatok terjengtek, annak bizonyítékául, hogy a Gulyások Királya főzőverseny résztvevői évről-évre jobban teljesítenek. Az idei győztes a várad-velencei RMDSZ-körzet lett. Valamit nagyon tudhat Cservák Miklós és csapata, hiszen ha jól számoljuk, talán már a negyedik alkalom, hogy ők birtokolhatják a vándorserleget és a faszobrocskát. És hogy az ételt még nagyobb étvággyal lehessen fogyasztani, Molnár Júlia színművésznő, Szőcs Lőrincz prímás és Báró Ádám harmonikás jóvoltából jó ebédhez szólt a nóta.
„A vár a miénk”
A délutáni fellépők sorát egy Bihar megyei ifjú tehetség, Mohácsi Brigitta nyitotta. A fiatal hölgy a térségbeli falunapok rendszeres résztvevője, s hogy énektudását sokan értékelték, leginkább azt támasztotta alá: több tucatnyian kértek tőle autogramot és közös szelfit. A nagydarab testőrrel érkező LL Junior és két táncosa frenetikus hangulatot okozott hallgatósága körében: a koncertje után főként a roma kisebbséghez tartozó rajongói hosszú perceken keresztül ostromolták őt aláírás vagy fotó reményében. Az Eurovíziós dalfesztiválon megismert ByeAlex (és zenekara), amellett, hogy szimpatikus volt és sztárallűröktől mentes, fülbemászó akusztikus popzenéjével is kellemes meglepetést okozott. Természetesen nem csupán a Kedvesem csendült fel, hanem más számok is, mint például Az én rózsám, vagy A szívem fekete. A székely származású Baricz Gergő ezután Chris Isaak Wicked Game című szerzeményét is elénekelte, mellyel annak idején feltűnést keltett a tehetségkutató műsorban.
Lendületes, emlékezetes, pörgő koncertet adott az est zárásaképpen (ha a tűzijátékot nem vesszük számításba) a Neoton együttes. Volt csápolás, közös éneklés, csillogó szemű publikum, miközben Csepregi Évának és Végvári Ádámnak köszönhetően a magyar poptörténet olyan slágerei hangzottak el, mint a Szeret vagy nem szeret, a Holnap hajnalig, a Sandokan, a Don Quijote, a Santa Maria, a 220 felett vagy a Kell, hogy várj.
A majálison tombolát is lehetett vásárolni, a befolyt 2000 lejt Huszár István alpolgármester adta át a Védd a gyermekeket Egyesület képviselőjének, a gyűjtés pedig a Városi Kórház gyermekonkológiai részlegének javát szolgálta. A rendezvény végén Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra utalva, hogy a jelenlegi helyszín is rendbe lesz téve, úgy fogalmazott: nem marad más hátra, minthogy beköltözzenek a várba, „visszafoglaljuk, mert a vár a miénk, jól érezzük ott magunkat” – mondta.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Virágok és versek a költészet napján
Virágokkal rótták le tiszteletüket a váradiak József Attila szobra előtt, a Magyar Költészet Napja alkalmából. Az ünnepség versösszeállítással folytatódott a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Évtizedes hagyományra tekint vissza, hogy a váradiak virágokkal és koszorúkkal emlékeznek a költőóriásra a Magyar Költészet Napja alkalmából. A réti RMDSZ, az MM Pódium színház, valamint a Pro Universitate Partium alapítvány szervezésében zajló hétfő délutáni ünnepség József Attila szobránál, a Petőfi parkban vette kezdetét.
Éhezett
Constantinescu Edit, a réti RMDSZ-körzet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majdKecse Gabriella, a váradi RMDSZ főtitkára, a Szacsvay Imre iskola aligazgatója szólalt fel. József Attila még csak a krisztusi kort sem érte meg, mondta, mégis versei örök menedéket nyújtanak nekünk minden viszontagságos időben, ezért vált születésnapja a Magyar Költészet Napjává. A szobrot egyébként Wagner Nándor készítette, Nagyvárad szülöttje, akinek felesége mind a mai napig Japánban él, ahol hatalmas kultusza van, tette hozzá.
József Attila minden ember lelkébe úgy lopja be magát, hogy talán észre sem vesszük; ő az a költő, aki egész életében éhezett: éhezett a szó valós értelmében és éhezett a szeretetre, amelyet soha nem kapott meg igazán. „Azt kívánom, hogy soha ne éhezzünk, mindig lakjunk olyan jól, hogy tudjunk a szellemi táplálékra koncentrálni és soha ne szenvedjünk hiányt szeretetben” – hangzott el.
Virágok
A későbbiek során Meleg Attila, az MM Pódium igazgatója, társulatvezetője az Ars Poetica című verset szavalta el, majd a jelenlévők virágokat és koszorúkat helyeztek el a szobornál – elsőként Pintér István, az MM Pódium Színház elnöke, majd Sarkadi Zsolt alapító tag ésMeleg Attila, őket követően Huszár István alpolgármester, majd a résztvevő diákok képviselői és sokan mások.
Az ünnepség a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében folytatódott, ahol Meleg Vilmos színművész tolmácsolásában Nemzedéki dal férfihangra címmel kortárs nagyváradi költők verseiből készült összeállítás hangzott el. Többek között Tüzes Bálint Nemzedéki dal, Balázs Tibor Palackposta című, váradi írástudóknak címzett verse, Horváth Imre Ötszáz éves óra, Fábián Sándor Magam zárt része című versét szavalta el, mély beleéléssel. A több mint egyórás előadás során Dombi Dávid, a Szigligeti Színház zongoristája biztosította a zenei aláfestést – a versek által nyújtott élményt Albinoni Adagio című alkotása, Bach Air című műve és a zenei improvizációk teljesítették ki.
Neumann Andrea
erdon.ro

A kalotaszegi létezés értékeiről
Mihálik András Erdély az idők sodrában – Kalotaszeg, Bánffyhunyad című könyvét mutatták be szombaton, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Központban. Megrendelés alapján vásárolható meg.
Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket a szombat délutáni könyvbemutatón, melyen Tőkés László EP-képviselő is jelen volt, majd átadta a szót Varga Gábornak, a nagyváradi RMDSZ alapító tagjának, aki felvezetője során elmondta: kicsit zavarban volt, amikor a szerző felkérte a kötet méltatására, hiszen a több mint ezer oldalas munkának csupán az egyharmadát olvasta el.
Számvetés
A 85 éves szerzőt viszont több mint negyven éve ismeri. Jelentős műszaki tudományos munkát folytatott, s az első szabadon választott megyei tanács alelnökeként ment nyugdíjba, de a váradi állami egyetemen előadótanárként is dolgozott negyed évszázadon keresztül, s 1990-ben megalapította az Erdélyi Magyar Tudományos Társaságot, melynek tíz éven keresztül volt az elnöke.
A kötete lapozgatva arra a következtetésre jutott: mindannyian elérünk a számvetés korába, s ez a kötet nem más, mint számvetés, melynek során szerzője összegzi mindazt, ami a magyarságról, szűkebb-tágabb pátriánkról, a bukaresti és a moszkvai évekről, karrierjének kezdetéről eszébe jutott. Az imponáló kezdeményezéshez tiszta szívből gratulált a szerzőnek, elismerését fejezve ki munkája iránt.
Teremtő erő
Az elkövetkezendőkben Mihálik András, a kötet szerzője ismertette mintegy másfél órán keresztül „diplomáciai merevséggel” megfogalmazott gondolatait a könyv kapcsán és magáról a könyvről. A kötet a Bánffyhunyadon kiadott Kiáltó szó című röpirat nyomdokain haladva idézi fel Erdély, Kalotaszeg és Bánffyhunyad múltját és jelenét. „A múltra a jövőért van szükség, mert a dicső múlt, mint hatalmunk egyik eleme, teremtő erejű, mozgósító, ha kellően megismeri a társadalom. (…) A hatalommal pedig (…) élni kell a jó érdekében, hiszen bizonyíthatóan szakrális küldetésünk van” – hangzott el. A későbbiekben Székelyföld autonómiájának szükségességéről szólt, s arról, hogy a kultúra az a terület, mely segít bennünket magyarságunk megőrzésében. „Az erdélyi magyarságnak (…) magyarnak kell lennie – nyelvben, jellemben, kultúrában s a történelmi egység és közösség tudatában minden Magyar egy, akármelyik államnak legyen is a polgára.”
Egységben
A későbbiekben arról szólt: egy célunk lévén, nem menetelhetnek a magyarok mint politikai ellenfelek, „mikor fogunk már egyszer mi is tanulni a saját történelmünkből, a létező boncjegyzőkönyvekből?! (…) Magyar felszólalókat hurrogunk le, fütyülünk ki ellenségesen, illetlen szavakat használva, s mindezeket egy hazafias népgyűlésen, a székely hősökre emlékezve! Hát olyan sokan vagyunk mi magyarok, hogy ezt a luxust megengedhetjük magunknak?! Miért nem jutnak ilyenkor eszünkbe Széchenyi István szavai…??” Egység nélkül sebezhetőek vagyunk, hangzott el, ettől függ jövőnk, ez megmaradásunk egyik záloga – hiszen a haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőben – a haza mi magunk vagyunk!
A későbbiekben következett magának a kötetnek a ismertetése, fejezetenként. Mint elhangzott, címétől zárószaváig minden egyes mondat kalotaszegi létezésünk, életvitelünk értékét mutatja meg. Minden létező, hozzáférhető forrást, illusztrációt felhasznált, hogy ennek a sokat szenvedett „árva nemzetiségi szigetnek” történelme, sajátos szelleme, egyéni és páratlan népi jelleme, különös költészetével, művészetével és lelkével elnyerje és megtarthassa megérdemelt helyét a „népek tengerében”.
Megrendelhető
Az 1024 oldalas, hat fejezetre osztott és több mint kilencszáz illusztrációt tartalmazó kötet a Grafycolor kiadó gondozásában jelent meg, támogatója a Nemzetközi Beton Szövetség, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kós Károly Kulturális Egyesület és a Bihar megyei Tanács. A kötetet a helyszínen 90 lejért lehetett megvásárolni, ahol a szerző dedikálta is, amúgy megrendelés nyomán lehet hozzájutni, ennek érdekében Szél Sándorral vehető fel a kapcsolat a 0741.011851 telefonszámon.
„Könyvemnek, könyvem bemutatójának egyedüli és kiemelkedő célja, hogy megfontolt gondolkodásra, elmélkedésre késztesse a kalotaszegi elmét – és nemcsak – a lét és sors kérdéseinek lelki értelmében.” – mondta Mihálik András.
Neumann Andrea
erdon.ro

Gyermekmosolyok karácsonyra
Közel kétszáz Bihar megyei, otthonban nevelkedő gyereknek az arcára varázsoltak mosolyt karácsony alkalmából egy-egy személyre szóló ajándékkal a Mosolygó Karácsonyt! szervezői.
Amint Széll Gabriellától, az RMDSZ nagyváradi nőszervezetének elnökétől megtudtuk, negyedik alkalommal szervezik meg a Mosolygó Karácsonyt! akciót, melyen belül iskolák, történelmi egyházak közreműködésével otthonban lakó gyerekeknek nyújtanak át személyre szóló ajándékokat. Az akciót egyébként Erdély-szerte megszervezik az RMDSZ-nőszervezetei, van ahol idősökhöz jutnak el, van, ahol kézműves foglalkozás, mézeskalács sütés zajlik.
Személyre szólóan
Míg 2014-ben 102 Bihar megyei gyerek kapott ajándékot, az idén 189 intézményben, illetve családi típusú otthonban nevelkedő gyermeknek jutott csomag. Többek között a székelyhídi gyermekotthon, a Kajántó Mária gyermekotthon, a Caritas Szent István Szociális Központ, a micskei gyermekotthon, illetve a váradi szent Angéla Házban nevelkedő gyerekek kaptak ajándékot, s amint a nagyváradi nőszervezet elnöke kihangsúlyozta, Szántó Ildikónak, a gyermekmentő szolgálat nagyváradi szervezetének vezetőjének köszönhető, hogy fel tudták térképezni, kik azok a gyerekek, akik igényelnék ezeket az ajándékokat. Az ajándékokat legnagyobbrészt iskolások készítették, úgy, hogy tudták a megajándékozandó gyermek nevét, korát. Többek között a Szacsvay Imre, a Bălcescu, az Ady, a Szent László, a Traian Vuia, az Eminescu, a Lorántffy iskolák, a 16. sz. iskola, a pedagógiai líceum, a bihari, széplaki iskolák diákjai vettek részt.  Az ajándékokat pénteken vették át a gyermekotthonok képviselői, a Nagyváradi Filharmóniában megszervezett ünnepség keretében. Mint megtudtuk, a filharmónia a Megyei Tanács jóváhagyásával ingyen biztosította a termet.
A csodákért
Sokféleképpen lehet összefogni egy ügyért, van úgy, hogy emberek milliói állnak ki egyetlen cél érdekében, van, hogy egy kisebb csoport mutatja meg, hogy mire képes. A Mosolygó Karácsonyt egy ilyen összefogás eredménye, mondta Kéry Hajnal, a nőszervezet megyei elnöke az ünnepségen. Nem a világ megváltását tűzték ki célul, hanem csak a közvetlen környezetüknek szeretnénk hasznára lenni, gyermekeink szívébe egy kis boldogságot vinni.
Biró Rozália, az RMDSZ nőszervezetének országos elnöke azt hangsúlyozta ki: merjünk kérni és csodát várni, s ha kell, tegyünk is annak érdekében, hogy csodák történjenek a életünkben. Merjünk megállni egy pillanatra, folytatta, örülni a percnek, merjünk örömet nyújtani, megköszönni egymásnak, hogy vagyunk, s a Gondviselésnek, hogy megéltük ezt a karácsonyt. Az országos elnök  áldott, békés karácsonyt kívánt szervezőknek és résztvevőknek.
Program
A program a Szacsvay iskola kórusának műsorával kezdődött, a diákok, akiket Kiss Tünde Anna zenetanár készített fel, Farkas Ferenc Erdélyi betlehemes című összeállítását adták elő, zongorán kísért Benczédi Mónika. Borbiró Timea, művészeti líceum IX. osztályos diákja fuvolán adta elő Benjamin Godard Allegretto from Suite de troix morceaux című számát, Ferenc Mercedesz kísérte zongorán. Baranyi Tünde, aki első helyezést ért el az országos Kriza János balladaéneklő versenyen, karácsonyi népdalt énekelt, majd a telegdi iskola I-IV osztályos diákjainak Betlehemi játékok című műsora következett. A Szent László líceum diákjai, Dulău Diana tanár vezetésével két táncot adtak elő, s a két tánc között Katona Annamária játszott fuvolán. A 16. iskola kórusa és gitárosai követeztek, majd az Ady Endre líceum két diákja táncolt a szalsza ritmusára. A műsort követően az ajándékozó gyerekek és az otthonokban nevelkedő gyerekek találkoztak a színpadon.
Neumann Andrea erdon.ro

Aláírásgyűjtések Erdélyben
A rendszerváltás után az anyaország szellemi életében a balliberális világnézet, a kozmopolitizmus, a nemzetellenesség szinte egyeduralkodó volt. A Kornis Mihály által emlegetett ötezer értelmiségi, akivel szemben nem lehetett politikát csinálni, akik megmondták, hogy ki a náci, és ki a demokrata, hosszú időn keresztül egyszerre rendelkezett hermeneutikai hatalommal (ők határozták meg a szavak értelmét), a politikai tabukijelölés hatalmával és bizony ők húzták meg a szalonképesség határait is.
Ha valaki ezeket a határokat átlépte, nem ritkán országos hajszát is indítottak ellene. Ennek csúcsa volt a Csurka István elleni hajtóvadászat, melynek legemlékezetesebb pillanatában Kerényi Imre, akkor még az SZDSZ szekértolójaként azt javasolta, hogy az írót őrületbe kell kergetni a lelki terror eszközeivel. E társaság, amikor nagyon határozottnak és ellenállhatatlannak akart látszani, nekifogott aláírásokat gyűjteni különböző ügyekben. Hatalmának leáldozása után is megmaradt bennük az önlistázásra való hajlam. Legabszurdabb talán a zámolyi cigányok melletti aláírásgyűjtésük volt.
Erdélyben ismereteim szerint az első „magyar belpolitikai”, „fesztív” aláírásgyűjtésre a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadását követően került sor eszmeileg azonos körben. A lényeges különbség az, hogy Erdélyben soha nem voltak ezek az erők meghatározóak, bár tény, hogy sajnálatos módon nő a befolyásuk ahelyett, hogy csökkenne.
A balliberális értelmiség nem tudta elfogadni, hogy az RMDSZ politikáját a továbbiakban elvi síkon az autonómia és a belső önrendelkezés gondolata fogja meghatározni. Kiáltványukban egy sor testetlen és alaptalan vádat fogalmaztak meg az RMDSZ vezetésével szemben, nyilvánvaló módon nem a nyilatkozat elfogadását ellenző, de a csoportnyomás hatására végül megszavazó Domokos Gézát értve ezalatt, hanem a radikális fősodort, akiket Cs.Gyímesi Éva az egyik írásában nevesített is, a Tőkés László, Szőcs Géza, Csapó József, Patrubány Miklós, Borbély Imre ötösfogatra gondolt, de nyilván ide értette mindazokat, akik az autonómiagondolat elfogadtatásában élen jártak az elnökségen és a Küldöttek Országos Tanácsán belül. (Mindenképpen meg kell említeni Toró T. Tibor nevét, aki már akkor elnökségi tag volt, de Kolumbán Gábor volt alelnök is inkább ehhez a csapathoz tartozott.)
A liberálisok szabályos sajtó-össztüzet zúdítottak az autonomistákra, melynek hangulati aláfestését szolgálta az említett aláírásgyűjtő akció. A szöveg populista hangvétele és mondvacsináltsága* a magyarországi Demokratikus Chartát idézte.
Bevezető szövege mintegy összefoglalását adja mindazon gyanúsítgatásnak és vádaskodásnak, amit az akció szereplői tanulmányaikban részletesen kifejtettek: “az RMDSZ vezetőség egy részének”(...) nincs áttekinthető irányvonala, döntéseit rögtönzés jellemzi. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem támaszkodik a valóság alapos ismeretére, nem veszi figyelembe a romániai magyarok összes rétegeinek és csoportjainak mindennapi érdekeit, nem számol a romániai társadalom politikai éretlenségével. Sőt, inkább úgy tűnik, a közéleti kultúra hiányát arra használja fel, hogy politikai akaratát - akár a társadalom valós érdekeinek rovására - minden áron érvényesítse. Gondjaink egészét átfogó hiteles érdekvédelmet elhanyagolva, a mai vezetés egy része az RMDSZ-t saját homályos politikai ambícióinak eszközévé próbálja tenni. (...) a közelgő kongresszust a vezetőség szóban forgó része nem közös problémáink megvitatására, hanem arra kívánja felhasználni, hogy a maga számára végképp megtisztítsa a terepet mindazoktól, akik útjában állnak átláthatatlan politikai elképzeléseinek.”
Holott a valóság mindennek ellenkezője volt. Akikre ők céloztak, azoknak volt igazán átgondolt és áttekinthető irányvonala, azok folytattak következetes, értékelveken alapuló politikát. Ők álltak két lábbal a földön, ismerték az ellenfelet, indultak ki a realitásból, ők képviselték az erdélyi magyar társadalom valós érdekeit, a kongresszust, pedig, mint azt egyébként a történelem igazolta, nem pozíciószerzésre kívánták felhasználni. Jelöltjük, Tőkés László vissza is lépett, átadva a terepet Markó Bélának, abban bízva, hogy így megteremtik a közös bizalom alapját, s együtt építhetik majd az autonómiát.
Lovas Istvánnak egyik vesszőparipája, hogy mindent meg kellene tenni, amivel az ellenfél megvádol minket. Ezesetben is ez juthat eszünkbe. Lehet, hogy ezt kellett volna tenni: megtisztítani a terepet a román hatalom beépített embereitől, a gyáváktól, a megvásároltaktól az asszimiláltakról. De az autonomisták idealisták voltak, abból indultak ki, hogy a másik oldal emberei is partnerek a közös nemzetépítésben és méltányolják a példás önmegtartóztatást. Nem kellett sokat várni a csalódásra, a labancok már az első Szövetségi Képviselők Tanácsa gyűlésen felrúgták azt a belső egyezséget, miszerint a vezető pozíciók betöltésekor a két szárny hatalmi egyensúlyát fogják figyelembe venni, és saját jelöltjüket ültették a testület elnöki székébe. De nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy nem képviselték az autonómiát, hogy Neptunban besegítettek a román hatalom imázs-ápolásába, hogy támadást indítottak Tőkés László ellen Nagy Benedekkel az élen, hogy nem tették meg az autonómia irányában azokat az önépítő lépéseket, melyek nem ütköztek a román közjogi szabályozásba (nemzeti kataszter, belső választások, autonómia-statútumok).
A nyilatkozatot bő tucatnyian szignálták, köztük Bányai Péter, Cs. Gyimesi Éva, Fey László, Eckstein Kovács Péter és Magyar Nándor László (ők ketten egyébként megszavazták a Kolozsvári Nyilatkozatot!), Szilágyi N. Sándor. Végül nem tudhattuk meg hány aláírást sikerült összegyűjtsenek, a szóbeszéd szerint azért, mert annyira kevés szignó került irományuk alá, hogy kellemetlen lett volna azzal a nyilvánosság elé állni.
Aláírásgyűjtés György Attila ellen és mellette
A magyarországi liberális hisztisek aláírásgyűjtését idézte az az eset is, amikor a magyarországi balliberális oldal bensőséges kapcsolatot ápoló nagyváradi RMDSZ-szervezet meghívta Demszky Gábort előadást tartani s egy helyi aktivista nem férkőzvén közel Demszkyhez, a szervezőt köpte le. 2005-öt írtunk még igen közel volt a 2004-es népszavazás, melynek alkalmával, az MSZP és az SZDSZ a határon kívül élő magyarok ellen uszított. Finoman szólva egyik párt sem volt népszerű akkortájt tájainkon. (Ma sem népszerűek.)
Az ügyben György Attila, jeles székely-csángó író, szerkesztő, publicista írt egy őszinte hangú szöveget a nemzetellenes politika képviselőiről.
György Attila azon ütközött meg joggal, hogy „akad épeszű erdélyi – na jó, partiumi – ember, aki képes meghívni ezt a politikai szellemlovagot, aki úgy érzi, ez hiányzott a mi életünkből igazán.” A köpködéssel kapcsolatban pedig így nyilatkozott: „Nos, a köpködést nem tartom úri gesztusnak, de azért meg kell mondanom, ez esetben kifejezetten érthető, sőt helyeslendő a nagyváradi srác gesztusa, aki leköpte Demszky beszélgetőpartnerét.”
Érdemes lenne a teljes írást újraközölni, de az egyensúlytalanná tenné az elemzést, szorítkozzunk még egy idézetre. „Egyébként meg tanulságos ellátogatni az SZDSZ (– már a puszta szó leírása is némi heveny rosszullétet okoz –) honlapjára. Nem föltétlenül mazochizmusból, hanem azért is, hadd lássuk meg, mennyire tisztelik e derék emberek a másságot, mennyire toleránsak, nyitottak. Van ott egy tanulságos közvélemény-kutatás. E sorok írásakor például, kedd délben, a magyar liberális párt honlapján, úgy tűnik, olvasóinak 91%-a szerint a cigányoknak vérében van a bűnözés, 82% szerint a drogosokat börtönbe kell zárni, 81%-uk határrevíziót szeretne (Istenem, túl szép, hogy igaz legyen!), sőt 21% szerint az asszonyt is nyugodtan lehet verni. Többet nem is szemelgetek innen, ha komolyan gondolná ezt a törpepárt, komolyan mondom, szinte már szimpatikusak lennének. De persze nem, a magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kívül: ez pedig a magyarság gyűlölete. Mindennek gyűlölete, ami magyar, ami méltóságteljes, ami szent, ami hagyományos. Ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni. Előbb-utóbb. Remélem előbb, mint utóbb, mert azért nekünk sincs túl sok időnk.” Kemény szavak, de nehéz velük vitatkozni.
Nem meglepő, hogy az erdélyi balliberálisok elérkezettnek látták az időt egy kis hangulatkeltésre, aláírásgyűjtést indítottak György Attila valamint az írásnak teret adó főszerkesztő, Kozán István ellen.
Válaszképpen, jómagam indítottam egy ellenaláírás-gyűjtést György Attila mellett, részben azért, mert ez így volt korrekt, igazságos, és ez következett György Attilával akkor már tíz éve ápolt barátságunkból, részben azért, mert elfogadhatatlannak tartottam, hogy a történelmi hátterű erdélyi tolerancia-kultúrából egyesek a kozmopolitizmus és a nemzetellenesség szalonképességét vezessék le.
Hadd idézzek ebből is, annak ellenére, hogy az önidézet alapesetben kerülendő: „Nemzet és demokrácia – két elválaszthatatlan fogalom. A klasszikus liberalizmus volt az, mely e kettőnek a történelmi egységét megteremtette. Nem véletlen, hogy sokakban megütközést keltett, amikor a rendszerváltás után a magát liberálisnak mondó párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és annak média-holdudvara egyre több megnyilvánulása ütközött nyilvánvaló módon a nemzeti érdekekbe.
Mert nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása.
Mit tett ehhez képest az SZDSZ és médiabirodalma?
Nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a mára már aggasztóvá vált népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép.
Gazdasági síkon támogatta a magyar nemzeti vagyon elkótyavetyélését, idegen kézbe juttatását.
A katonapolitika területén szellemi elődjéhez, Károlyi Mihályhoz hasonlóan a szinte teljes leszerelést támogatta.
A nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását pedig ott torpedózta meg, ahol tudta: előbb az önfeladó alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, mely minden hibája ellenére az első olyan jogszabály volt, mely végre jogi kapcsolatot teremtett az idegen uralom alá kényszerített magyarok és az anyaország között, majd szemérmetlenül, gátlástalanul és hazugságot hazugságra halmozva kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Az SZDSZ, mint párt fokozatosan elvesztette politikai támogatottságát, de időközben sikerült az 1990-ben még teli szájjal mocskolt MSZP-t a maga oldalára állítania és a maga képére formálnia a nemzetellenesség tekintetében.”
Bár a Transindex kiértékelése szerint főként magyarországiak írták alá az idézett szöveget, a helyzet az, hogy erdélyi aláírók is voltak annyian, mint a másik oldalon (köztük nem kevés jeles közéleti szereplő), s mellettük még szép számú anyaországi, úgyhogy amennyiben elfogadjuk a Szabó Dezső-i elvet, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”, akkor ezt a meccset sikerült megnyerni.
Aláírásgyűjtés Erdélyben a CEU mellett
A minap a Soros egyetemmel kapcsolatban kezdett az „akadémiai szféra” aláírásgyűjtésbe. Sajnos a szöveget aláírták olyan oktatók is, akik a nemzeti oldalhoz, konkrétan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz köthetőek. Nem kívánom őket nevesíteni, mert nem pellengérre állításuk a célom.
Betudom lépésüket a csoportnyomásnak illetve annak, hogy vélhetően nem fogták fel az ügynek a politikai dimenzióját. Nem elképzelhetetlen, hogy a nemzetben gondolkodó oktatók egy része is érzékenyebbé válik szakmaiságnak nevezett kérdésekre. Például arra, hogy a CEU milyen tudományos fokozatokkal bíró oktatókat vonz Budapestre, hogy milyen színvonalas könyvtára van, stb. s azt pedig mellékesnek érzik, ha egyáltalán érzik, hogy ez az intézmény egy kozmopolita libertinus agymosoda.
Az ellene való fellépés pedig bátor gesztus a kormány részéről.
Mint ahogy azt sem érzik tán, hogy felülről nézve ez egy Soros - Orbán meccs, melyben egy nemzetben gondolkodó ember soha nem állhat Soros oldalára. Még akkor sem, ha Erdélyben talán azért is, mert Sorosnak a nemzeti érzést aláaknázó tevékenysége kevésbé ismert, s mert a magyarok esküdt ellensége, Corneliu Vadim Tudor is támadta, a mágnás neve nem cseng annyira rosszul, mint Magyarországon.
Ha csak azt nézzük, hogy Európának a muszlim betolakodókkal való elárasztását teljes mellszélességgel, egyértelmű nyilatkozatok sorozatával és pénzzel támogatja, az éppen elég, hogy felismerjük benne kontinensünk több évezredes kultúrájának esküdt ellenségét. Aligha szükséges hosszan érvelni amellett, hogy az európai kultúra a nemzetek kultúrájának összessége, hogy a nemzeti kultúra volt a táptalaja mindannak a csodának, ami Európában megszületett. Ez ellen irányul a migránstömeg Európába való importálása.
Takaró Mihálynak van egy remek metaforája erre: mennyire nem mindegy, hogy van egy kosár gyümölcsünk vagy egy nagy adag gyümölcsturmixunk. A metaforát tovább lehet gondolni, a gyümölcsöknek a magjából újabb növény sarjad, ami újra gyümölcsöt terem, míg a turmixból nem lesz újabb élet.
Az eset kapcsán érdemes kitérni a Jobbik gyászos szereplésére is. Hadd emeljük ki előre Toroczkai László alelnököt üdítő kivételként, a pártvezetésből az egyedülit, aki az utóbbi időben a hajdani Jobbik értékelvűségének jegyében teszi nyilatkozatait. Ő figyelmeztetett arra is, hogy a Jobbik és a Fidesz testvérharcából a balliberális oldal kerülhet ki nevető harmadikként. Külön értékelendő az is, hogy miközben az elnök, Vona Gábor minden lehetséges alkalommal nekitámad a Fidesznek, a kormánynak és a kormányfőnek, alelnöke egyértelműen méltatta a kormány migránspolitikáját. Toroczkai volt, aki a CEU-ügyben is köntörfalazásmentesen leszögezte, hogy rendszerváltozás csak úgy lehet, ha Soros minden csápját levágjuk, a méregkeverő egyetemét és agymosó médiumait éppúgy, mint a törvénytelen és erőszakos migrációt segítő szervezeteit.”
Mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy egy olyan kérdésben, melyben a nemzetépítő erők pozíciója eleve kijelölt, a Jobbik legalább csendben maradjon.
Abban is volt némi cinizmus, hogy a Sapientia-t emlegeti a Jobbik a CEU kapcsán, nehogy a kormány mellé álljon, az viszont, hogy a párt első számú hírportálja kárörvendően tudósítson arról, hogy Orbán vélhetően elszámította magát az ügyben, amikor segítséget remélt Donald Trumptól, annak egyik fő ellenfelével, Soros Györggyel folytatott vitájában, nos, ez azt jelzi, hogy a párt teljesen kifordult önmagából.
Mindezt csak tetézte az, hogy a Jobbik nem szavazta meg a „Lex CEU”-t. Akkor azt hihettük, hogy nincs lejjebb. De mint kiderült, van: a Jobbik beállt a balliberális oldal mellé a szóban forgó törvény alkotmánybíróság elé utasításának ügyében.
Amikor Soros György és Orbán Viktor között az utóbbi a fő ellenség, akkor ez már nem Pongrátz Gergely pártja.
Visszatérve az aláírásgyűjtés és az erdélyi liberálisok témájára: „csapataink harcban állnak”. A korszellem sajnos a talajvesztett, gyökértelen, kozmopolita konzumidiotizmusnak kedvez, de reménykedjünk abban, hogy miként a török hódoltság idején Erdély volt a magyar gondolkodás, a magyar szellem, a magyar kultúra fő átmentési területe, most sem győznek a nemzeti gondolat ellenségei, hogy szorongatott létünkben azok, akik nem adják fel, akik nem engednek az etnosoviniszta nyomásnak, akik megmaradnak magyarnak, azok a nihil közepén, a balliberális kozmopolita propaganda ellenére is a hagyományos értékek, a nemzeti – keresztény gondolatkör hívei és gyarapítói maradnak.
Akár gyűjtik az aláírást a nemzetellenségek Soros mellett, akár nem.
* A mondvacsináltság alatt azt értem, hogy olyasmit követelnek nagy hangon, ami eleve adott vagy olyasmit, ami, bár jól hangzik, de megfosztva pejoratív fogalmazási forma-meghatározottságától, abszurd követeléssé válik. Helyszűke miatt csak pár illusztratív példát idéznék a szövegből: “ha tudod: sorsunk a Te szavadtól is függ, ha nem, akarod, hogy egy szűk kör kisajátítsa a döntés jogát, (...) ha azt akarod, hogy pártod ne legyen Tőled Idegen hatalom (...) ne félj kimondani és aláírásoddal itt igazolni mienkhez hasonló véleményedet!”
Borbély Zsolt Attila / Kapu (Budapest)