Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
RMDSZ Dévai Szervezet
12 tétel
2008. április 1.
Borbély Károly távközlési és informatikai miniszter az RMDSZ jelöltje a Hunyad megyei tanácselnöki tisztségre, döntött a Hunyad Megyei Képviselők Bővített Tanácsa. A Hunyad megyei tanácsosjelöltek listáját Burján Gergely, a dévai szervezet képviselője vezeti, őt Széll Lőrincz, a lupényi, Naszódi Andrea, a vajdahunyadi és Kacsó Roland, a petrozsényi szervezet képviselője követi. Hunyad megyében a 2002-es népszámlálási adatok szerint 4,8 százalékos a magyarság számaránya, azonban becslések szerint az elmúlt hat évben tovább csökkent a magyarság lélekszáma. A Hunyad Megyei Tanácsban csupán 2004-ig volt a magyarságnak képviselete, a négy évvel ezelőtti választásokon az RMDSZ-nek nem sikerült mandátumot szereznie. Vajdahunyadon Győrfi Jenő, Horváth Zoltán és Naszódi Géza, Petrozsényben pedig Wersánszki Eduárd, Tóth János és Varga Éva pályázik helyi tanácsosi mandátumra. Lupényban Széll Lőrincz a polgármesterjelölt, míg Benedekfi Dávid és Antal Amália a helyi döntéshozó testületbe szeretne bejutni. Déván Pogocsán Ferdinánd polgármesterjelöltet Karda Róbert és Makkai István követi a helyi tanácsosjelöltek listáján. Rangsorolták a megyei, illetve helyi tanácsosjelölteket Máramaros megyében is. Az RMDSZ Nagybánya területi szervezetének közgyűlésén a megyei tanácsosjelöltek között a következő sorrend alakult ki: Capusan Edit, Szentgyörgyi Sándor, Hitter Ferenc, Miklós Csaba, Dávid Erzsébet és Valdman István. A történelmi Máramaros területi szervezetének küldöttgyűlése Béres Ildikót és Debrovszky Károlyt jelölte megyei tanácselnökjelöltnek. Máramarosszigeten az RMDSZ színeiben Béres István László indul a polgármester-választáson, Sebestyén Magdolna. Aradon Bognár Levente polgármesterjelölt mellett Tóth Csaba, Pénzes Gyula, Faragó Péter, Cziszter Kálmán, Nagy Gizella és Túsz Ferenc szeretne bejutni a helyi tanácsba. Az aradi önkormányzatban jelenleg Bognár Levente alpolgármester mellett három tanácsos képviseli az RMDSZ-t. Pécskán a négy polgármesterjelölt közül Csepella Jánosnak sikerült megszerezni a legtöbb szavazatot. Fehér megyében Komáromi Attila az RMDSZ tanácselnökjelöltje, azonban a megyei tanácsosjelölt-listán csak második helyen szerepel, őt Köble Csaba előzi meg. /A szórványban is mandátumokat szerezne az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./
2008. december 2.
Megkoszorúzta az RMDSZ Hunyad megyei és dévai szervezete a nemrég elhunyt Eőry Lázár László tiszteletbeli megyei RMDSZ elnök sírját. Hiányzik körünkből Eőry László, aki alapító tagja és első elnöke volt a megyei RMDSZ szervezetnek. Élete, munkája példaértékű számunkra – fogalmazott a dévai RMDSZ választmány nevében Pogocsán Ferdinánd, a helyi szervezet elnöke. /Gáspár-Barra Réka: Koszorúzás Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./
2009. november 16.
Javult az RMDSZ teljesítménye, a Hunyad megyei magyarság megvalósításai, helyzete jobb, mint bármikor az utóbbi 20 évben, a szövetség választási eredményei mégis jelentősen romlottak az utóbbi években, összegezte Winkler Gyula megyei elnök az utóbbi évek paradoxonját november 14-én Vajdahunyadon, a megyei küldöttek tanácsán. Egy héttel korábban a dévai szervezet elutasította a tisztújítást, amelyet a megyei szervezet döntése értelmében meg kellett volna tartani. Megoldatlan a csernakeresztúri szervezet helyzete: Hunyad megye legnagyobb magyar lakosságú faluja közigazgatásilag Dévához tartozik, külön RMDSZ szervezet sincs, noha a megyeszékhelytől eltérő speciális helyzete indokolttá tenné. A legnagyobb probléma: a magyarság nincs településenként feltérképezve, s politikai tevékenység csupán 4-5 nagyobb helyi szervezetben van a 15 közül, míg a többiek kis létszámukból kifolyólag inkább a kulturális tevékenység felé orientálódnak. /Chirmiciu András: RMDSZ MKT gyűlés Vajdahunyadon. Újjáéleszteni a közösségépítést. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./
2011. május 2.
Lakossági fórum Déván – A szórvénymagyarság nem szakadhat ketté
Nehéz év vár a dévai magyarságra, de ettől függ a jövője, legalábbis az elkövetkező 4 évben, hangsúlyozta házigazdaként Pogocsán Ferdinánd, a dévai RMDSZ elnöke, a magyar házban megtartott pénteki lakossági fórumon.
Az utóbbi idők decentralizációja révén a helyi szinten lévő képviselet ugyanis jelentősen befolyásolja a dévai magyar közösség sorsát, hiszen az önkormányzatoknak komoly beleszólásuk lesz az iskolákban, nem mindegy, hogy a Téglás iskola igazgatótanácsában RMDSZ-sek, vagy román pártok képviselői kerülnek.
Emiatt a dévai RMDSZ-szervezet roppant ambiciózus célt tűzött ki a jövő évi helyhatósági választásra: nem két, hanem három tanácsosi mandátum megszerzése a jelenlegi egy helyett, mondta Pogocsán Ferdinánd. A gondolat nyilván merész, hiszen 2000-ben 2400-an szavaztak a tulipánra Déván, 2004-ben 2000-en, 2008-ban, pedig csak 1600-an, összefogással azonban lényegesen jobb eredmény érhető el, hiszen a megyeszékhelyen legalább 4000 – de akár 6000 – magyar él.
Csakhogy az egység veszélyben van, az EMNT fizetett emberei Hunyad megyében is aláírásokat gyűjtenek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez. „Mi sok mindenre költöttünk pénzt, például nyugdíjasklubra, könyvvásárlásra az iskolának, diákok nyári magyarországi táborozására, magyar ház korszerűsítésére, de támogató aláírásokra vagy szavazatokra sose”, szögezte le a házigazda.
Ami EMNP megjelenése veszély a szórvány számára, hiszen legutóbb Déván 33 szavazat hiányzott a második tanácsosi mandátumhoz, Lupényban pedig 28 a tanácsba való bejutáshoz. A megosztottság csak kudarchoz vezet, szögezte le Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke.
A magyarság felemelkedése munkával, építkezéssel érhető el, nem kinyilatkozással, vagy követeléssel, ahogy az RMDSZ ellenfelei teszik. Akárcsak egy háznál, ahol az alapok lerakása hónapokig tart, s ezután azokra heteken belül felhúzzák a falakat, az autonómia is hosszas politikai egyeztetéseket, alapos építőmunkát feltételez, e nélkül nem több, mint kártyavár.
1990 óta az RMDSZ a parlamenti politikát választotta, a tárgyalásos problémamegoldást, noha a marosvásárhelyi pogrom után Erdély sokkal közelebb volt a Koszovó féle fejleményhez, mint a cseh-szlovák békés szétváláshoz. 21 év megfontolt parlamenti politizálással ezt sikerült elkerülni, sőt, jelentős eredményeket elérni. De ha az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, s az erdélyi magyarság politikai képviselet nélkül marad, vajon az oly hangos ellenfelek a parlamenten kívülről jobban érvényre juttatják az autonómia-törekvéseket? Ha képviselőink nincsenek a döntéshozó intézményekbe, akkor hogyan lehet érdekeinket érvényesíteni, tette fel a retorikus kérdést az EP-képviselő. Ott van a rákosdi példa, ahol a kilencvenes években, szülői kezdeményezésre a Hunyad megyei tanfelügyelőség belegyezett magyar óvoda létesítésében. Csakhogy egy román óvónőt nevezett ki, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Akkoriban nem volt sem főtanfelügyelő-helyettes, sem kisebbségi tanfelügyelő, s olyan körülmények között a magyar óvodából nyilván nem lett semmi. Az EMNP megalakulásával járó megosztottság hasonló sorsba taszíthatja a Hunyad megyei magyarságot. Mert a frusztráltakat nem érdekli a közösség sorsa, ha ők nem kapják meg a 2%-t, akkor vesszen a közösség 98% is. Emiatt Winkler nyilvánosan hívta fel az egybegyűltek figyelmét, ne veszélyeztessék a dévai és Hunyad megyei szórványmagyarság eddig elért eredményeit és jövőjét az EMNP csábításának engedve.
Mert eredmények bizony vannak. Helyi szinten és országosan is, hangsúlyozta Dézsi Attila prefektus. Hunyad megyében a magyar egyházak visszakapták a kommunizmus idején elkobzott földjeik 99%-t, s a megye földterületének 24%-a magyar tulajdonba került vissza, noha a magyarság aránya nem éri el az 5%-t! 2005-ös megalakulása óta a dévai Téglás Gábor iskola 3,4 millió lejt kapott a román államtól, Csaba atya alapítványát sem zaklatják többé ilyen-olyan ellenőrzéssel és szőrszálhasogatással, az évi 7-800 millió lejes állami támogatást is rendszeresen megkapja.
A tavalyi megszorítások ugyan keserű szájízzel töltötték el a magyarságot (is), de elkerülhetetlenek voltak. Nélkülük tavaly augusztusban az állam csődbe került volt, vagyis leállt volna a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek folyósítása. Az RMDSZ közbenjárására végül nem került sor a nyugdíjak megadózására, s az elbocsátások sem öltöttek nagy méretet. A kormányellenes sajtóból bizonyára sok rosszat lehetett hallani, az igazságot viszont nem, szögezte le a prefektus.
Akihez irányult a legtöbb kérdés. Melyek a földek visszaszolgáltatását érintették. Egyesek elégedetlenek, hogy nem a régi helyen kapták vissza földjeiket, mások azért, mert természetbeli visszaszolgáltatás helyett kártérítést kaptak a tulajdonalap (fondul proprietatea) részvényei által, noha ők inkább pénzt akartak volna. Holott a tulajdonalap részvényei eladhatók a tőzsdén, a kilencvenes évek elején történt fölöttébb kaotikus földosztás pedig már megtörtént.
Mert annak ellenére, hogy a szervezők a közösségi kérdések megvitatására fektették a hangsúlyt, a lakossági hozzászólások inkább a magán ügyeket helyezték előtérbe.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
Nehéz év vár a dévai magyarságra, de ettől függ a jövője, legalábbis az elkövetkező 4 évben, hangsúlyozta házigazdaként Pogocsán Ferdinánd, a dévai RMDSZ elnöke, a magyar házban megtartott pénteki lakossági fórumon.
Az utóbbi idők decentralizációja révén a helyi szinten lévő képviselet ugyanis jelentősen befolyásolja a dévai magyar közösség sorsát, hiszen az önkormányzatoknak komoly beleszólásuk lesz az iskolákban, nem mindegy, hogy a Téglás iskola igazgatótanácsában RMDSZ-sek, vagy román pártok képviselői kerülnek.
Emiatt a dévai RMDSZ-szervezet roppant ambiciózus célt tűzött ki a jövő évi helyhatósági választásra: nem két, hanem három tanácsosi mandátum megszerzése a jelenlegi egy helyett, mondta Pogocsán Ferdinánd. A gondolat nyilván merész, hiszen 2000-ben 2400-an szavaztak a tulipánra Déván, 2004-ben 2000-en, 2008-ban, pedig csak 1600-an, összefogással azonban lényegesen jobb eredmény érhető el, hiszen a megyeszékhelyen legalább 4000 – de akár 6000 – magyar él.
Csakhogy az egység veszélyben van, az EMNT fizetett emberei Hunyad megyében is aláírásokat gyűjtenek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez. „Mi sok mindenre költöttünk pénzt, például nyugdíjasklubra, könyvvásárlásra az iskolának, diákok nyári magyarországi táborozására, magyar ház korszerűsítésére, de támogató aláírásokra vagy szavazatokra sose”, szögezte le a házigazda.
Ami EMNP megjelenése veszély a szórvány számára, hiszen legutóbb Déván 33 szavazat hiányzott a második tanácsosi mandátumhoz, Lupényban pedig 28 a tanácsba való bejutáshoz. A megosztottság csak kudarchoz vezet, szögezte le Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke.
A magyarság felemelkedése munkával, építkezéssel érhető el, nem kinyilatkozással, vagy követeléssel, ahogy az RMDSZ ellenfelei teszik. Akárcsak egy háznál, ahol az alapok lerakása hónapokig tart, s ezután azokra heteken belül felhúzzák a falakat, az autonómia is hosszas politikai egyeztetéseket, alapos építőmunkát feltételez, e nélkül nem több, mint kártyavár.
1990 óta az RMDSZ a parlamenti politikát választotta, a tárgyalásos problémamegoldást, noha a marosvásárhelyi pogrom után Erdély sokkal közelebb volt a Koszovó féle fejleményhez, mint a cseh-szlovák békés szétváláshoz. 21 év megfontolt parlamenti politizálással ezt sikerült elkerülni, sőt, jelentős eredményeket elérni. De ha az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, s az erdélyi magyarság politikai képviselet nélkül marad, vajon az oly hangos ellenfelek a parlamenten kívülről jobban érvényre juttatják az autonómia-törekvéseket? Ha képviselőink nincsenek a döntéshozó intézményekbe, akkor hogyan lehet érdekeinket érvényesíteni, tette fel a retorikus kérdést az EP-képviselő. Ott van a rákosdi példa, ahol a kilencvenes években, szülői kezdeményezésre a Hunyad megyei tanfelügyelőség belegyezett magyar óvoda létesítésében. Csakhogy egy román óvónőt nevezett ki, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Akkoriban nem volt sem főtanfelügyelő-helyettes, sem kisebbségi tanfelügyelő, s olyan körülmények között a magyar óvodából nyilván nem lett semmi. Az EMNP megalakulásával járó megosztottság hasonló sorsba taszíthatja a Hunyad megyei magyarságot. Mert a frusztráltakat nem érdekli a közösség sorsa, ha ők nem kapják meg a 2%-t, akkor vesszen a közösség 98% is. Emiatt Winkler nyilvánosan hívta fel az egybegyűltek figyelmét, ne veszélyeztessék a dévai és Hunyad megyei szórványmagyarság eddig elért eredményeit és jövőjét az EMNP csábításának engedve.
Mert eredmények bizony vannak. Helyi szinten és országosan is, hangsúlyozta Dézsi Attila prefektus. Hunyad megyében a magyar egyházak visszakapták a kommunizmus idején elkobzott földjeik 99%-t, s a megye földterületének 24%-a magyar tulajdonba került vissza, noha a magyarság aránya nem éri el az 5%-t! 2005-ös megalakulása óta a dévai Téglás Gábor iskola 3,4 millió lejt kapott a román államtól, Csaba atya alapítványát sem zaklatják többé ilyen-olyan ellenőrzéssel és szőrszálhasogatással, az évi 7-800 millió lejes állami támogatást is rendszeresen megkapja.
A tavalyi megszorítások ugyan keserű szájízzel töltötték el a magyarságot (is), de elkerülhetetlenek voltak. Nélkülük tavaly augusztusban az állam csődbe került volt, vagyis leállt volna a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek folyósítása. Az RMDSZ közbenjárására végül nem került sor a nyugdíjak megadózására, s az elbocsátások sem öltöttek nagy méretet. A kormányellenes sajtóból bizonyára sok rosszat lehetett hallani, az igazságot viszont nem, szögezte le a prefektus.
Akihez irányult a legtöbb kérdés. Melyek a földek visszaszolgáltatását érintették. Egyesek elégedetlenek, hogy nem a régi helyen kapták vissza földjeiket, mások azért, mert természetbeli visszaszolgáltatás helyett kártérítést kaptak a tulajdonalap (fondul proprietatea) részvényei által, noha ők inkább pénzt akartak volna. Holott a tulajdonalap részvényei eladhatók a tőzsdén, a kilencvenes évek elején történt fölöttébb kaotikus földosztás pedig már megtörtént.
Mert annak ellenére, hogy a szervezők a közösségi kérdések megvitatására fektették a hangsúlyt, a lakossági hozzászólások inkább a magán ügyeket helyezték előtérbe.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2013. november 11.
Unitárius zarándoklat magas Déva várában
Istentől való szándék
Ismét élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg szombaton magas Déva vára, az éves unitárius zarándoklat alkalmával. Közel hétszáz, zömében fiatal unitárius zarándokolt el leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál. Isteni szándék által vezetve.
A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Medgyesről, Brassóból és nyilván Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezető út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön pedig csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.
Dávid Ferenc egyházalapító szellemisége azonban oltalmába vette a zarándokokat. A természet is felmosolygott: szombaton kellemes őszi napsütésben hajtottak fejet meg a nagy reformátor előtt.
Isteni szándék vezette a zarándoklatot, mert ami embertől való, az úgy is semmibe vész, ami Istentől való, azt meg úgy sem lehet megsemmisíteni, hangsúlyozták ünnepi igehirdetésükben Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi és felesége, Újvári Katalin székelymuzsnai lelkészek.
A mai világban egyre kevesebben vállalnak elkötelezettséget, a társadalom alapsejtje, a család is válságba sodródott a számos válás révén. Holott magas Déva vára eleve az elkötelezettségért vállalt áldozatról szól, Dávid Ferenc vértanúsága és Kőműves Kelemen legendája révén.
A magyarság – anyaországban és Erdélyben egyaránt – továbbra is azokat a történelmi személyiségeket tiszteli (Mátyás király, Széchenyi, Kossuth), akik az igazság és a fejlődés elkötelezettjei voltak. Unitárius vonalon, vajon kik lennének a legjelentősebb személyiségek, vetette föl a kérdést a lelkészházaspár? Az első helyre nyilván Dávid Ferenc vértanú egyházalapítót jelölték, hiszen folyamatosan az igazságot kereste, erre buzdította híveit is, a másság tisztelete mellett. Második helyre maga az ember került, harmadikra pedig az erdélyi magyar nagy unitáriusok, akiknek arcképeit – és rövid életrajzukat – a Dávid Ferenc-emlékmű mellett felállított állványokon lehetett megtekinteni.
Mire büszkék a dévai várba elzarándokoló mai unitáriusok? Ki(k)nek tartoznak hálával, kérdezték a lelkészek? Dávid Ferencnek, szüleiknek, tanáraiknak válaszolták a zarándokok, akik hitükre, összetartásukra és vallási toleranciájukra büszkék leginkább. Az összetartás erőt ad, szellemi-lelki feltöltődést, éppen ezért Istentől való szándék.
Az ünnepi szabadtéri istentisztelet után Bálint-Benczédi Ferenc, az unitárius egyház püspöke, Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, Petru Mărginean, Déva polgármestere, valamint Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ elnöke köszöntötte a zarándokokat, büszkeségüket és tiszteletüket fejezve ki előttük. Az egybegyűltek körében azonban leginkább Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda dévai lelkész szavai arattak sikert, a fiatal lelkipásztor ugyanis az erőt adó összefogáson kívül azt üzente, hogy cselekedet nélkül, elveink felvállalása nélkül a hit puszta hangoztatása nem sokat ér. Egy ilyen konkrét eset, ahol cselekvésre lenne szükség a Verespataki ciánalapú aranybányászat ügye, amelyet az unitárius egyház határozottan ellenez, s a várfalra helyezett nagyméretű magyar–román kétnyelvű felirattal a külvilág tudatára ad.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc ifjúsági egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.
Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a lelkipásztor pedig a dévai imaház történetét ismertette. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.
Az idei zarándoklat nemcsak szebb és felemelőbb volt, mint máskor, de sajtóvisszhangja is jóval nagyobb volt. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig már másnap sugározta a várban forgatott anyagot.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
Istentől való szándék
Ismét élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg szombaton magas Déva vára, az éves unitárius zarándoklat alkalmával. Közel hétszáz, zömében fiatal unitárius zarándokolt el leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál. Isteni szándék által vezetve.
A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Medgyesről, Brassóból és nyilván Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezető út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön pedig csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.
Dávid Ferenc egyházalapító szellemisége azonban oltalmába vette a zarándokokat. A természet is felmosolygott: szombaton kellemes őszi napsütésben hajtottak fejet meg a nagy reformátor előtt.
Isteni szándék vezette a zarándoklatot, mert ami embertől való, az úgy is semmibe vész, ami Istentől való, azt meg úgy sem lehet megsemmisíteni, hangsúlyozták ünnepi igehirdetésükben Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi és felesége, Újvári Katalin székelymuzsnai lelkészek.
A mai világban egyre kevesebben vállalnak elkötelezettséget, a társadalom alapsejtje, a család is válságba sodródott a számos válás révén. Holott magas Déva vára eleve az elkötelezettségért vállalt áldozatról szól, Dávid Ferenc vértanúsága és Kőműves Kelemen legendája révén.
A magyarság – anyaországban és Erdélyben egyaránt – továbbra is azokat a történelmi személyiségeket tiszteli (Mátyás király, Széchenyi, Kossuth), akik az igazság és a fejlődés elkötelezettjei voltak. Unitárius vonalon, vajon kik lennének a legjelentősebb személyiségek, vetette föl a kérdést a lelkészházaspár? Az első helyre nyilván Dávid Ferenc vértanú egyházalapítót jelölték, hiszen folyamatosan az igazságot kereste, erre buzdította híveit is, a másság tisztelete mellett. Második helyre maga az ember került, harmadikra pedig az erdélyi magyar nagy unitáriusok, akiknek arcképeit – és rövid életrajzukat – a Dávid Ferenc-emlékmű mellett felállított állványokon lehetett megtekinteni.
Mire büszkék a dévai várba elzarándokoló mai unitáriusok? Ki(k)nek tartoznak hálával, kérdezték a lelkészek? Dávid Ferencnek, szüleiknek, tanáraiknak válaszolták a zarándokok, akik hitükre, összetartásukra és vallási toleranciájukra büszkék leginkább. Az összetartás erőt ad, szellemi-lelki feltöltődést, éppen ezért Istentől való szándék.
Az ünnepi szabadtéri istentisztelet után Bálint-Benczédi Ferenc, az unitárius egyház püspöke, Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, Petru Mărginean, Déva polgármestere, valamint Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ elnöke köszöntötte a zarándokokat, büszkeségüket és tiszteletüket fejezve ki előttük. Az egybegyűltek körében azonban leginkább Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda dévai lelkész szavai arattak sikert, a fiatal lelkipásztor ugyanis az erőt adó összefogáson kívül azt üzente, hogy cselekedet nélkül, elveink felvállalása nélkül a hit puszta hangoztatása nem sokat ér. Egy ilyen konkrét eset, ahol cselekvésre lenne szükség a Verespataki ciánalapú aranybányászat ügye, amelyet az unitárius egyház határozottan ellenez, s a várfalra helyezett nagyméretű magyar–román kétnyelvű felirattal a külvilág tudatára ad.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc ifjúsági egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.
Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a lelkipásztor pedig a dévai imaház történetét ismertette. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.
Az idei zarándoklat nemcsak szebb és felemelőbb volt, mint máskor, de sajtóvisszhangja is jóval nagyobb volt. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig már másnap sugározta a várban forgatott anyagot.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2014. november 11.
Unitárius zarándoklat Déva várába
A szabad akarat ünnepsége az erdélyi békeszigeten
Mint minden novemberben, szombaton újból élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg magas Déva vára, amikor több mint ezer unitárius zarándok jött el Erdély minden részéről leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál.
A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból és Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezet út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.
Szabad akaratukból érkeztek, hogy a dévai várban feltöltődjenek a nagy reformátor szellemiségével, hogy életpéldájából erőt merítsenek hitük megerősítéséhez.
Dávid Ferenc hagyatéka
Erdély a békesség szigete, nagymértékben Dávid Ferenc munkásságának köszönhetően itt fogadták el a világon elsőként 1568-ban a lelkiismeret szabadságát, amikor Európában vallási okokból véres háborúk zajlottak, jegyezte meg ünnepi igehirdetésében Nagy-Mátéfi Tímea énlaki lelkipásztor. Mindannyian Erdélyben ennek az örökségnek a részesei vagyunk, mögöttünk ott van mindig az arctalan Isteni gondviselés.
Dávid Ferenc reformista gondolataiból tiszta hit született. Hagyatékának egyik legfontosabb eleme a szabad akarat, noha ez felelősséggel jár, hangsúlyozta Lőrinczi Levente kissolymosi lelkész. Dávid Ferenc nem hátrált meg a nehézségek elől, kitartott hite mellett olyan időkben, amikor az emberi szabad akarat érvényesítése távolról sem volt elfogadott tény. Példáját követve a mai unitárius magyaroknak is élni kell a szabad akarattal, még ha az göröngyös, akadályokkal teli útra vezet is. Mert a szabad akarat az öncsiszolás, az Isteni tökéletességhez vezet út.
Minden ember jogosult lelkiismereti szabadságra: az Erdélyből indult alapelv az egész világra kiterjedt, Dávid Ferenc öröksége számos külföldi nagyságot is megihletett az utóbbi 450 év alatt, mert a bölcsesség az élet záloga, fűzte hozzá Molnár Imola nagyváradi lelkész.
Néha a köd is jó, fölszállása után az ember tisztábban látja a világot, jobban értékeli a fényt. Dávid Ferenc mindig igyekezett feloszlatni a ködöt, hogy az Isteni fény könnyebben eljuthasson az emberhez. Nem hagyott híveinek birtokokat, földi kincseket, templomokat sem. Csupán hitet, ami sokkal nagyobb ajándék, fejezte be az ünnepi prédikációt Major László datki lelkész. Idén ugyanis első alkalommal négy ifjú lelkész tartotta közösen az ünnepi istentiszteletet.
Erdély megtestesült szellemisége
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte ki a 4 fiatal lelkész színvonalas, szívhez szóló igehirdetése és a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyháza életképes, bizakodó, jövőbe tekint egyház, tömbvidéken és szórványban egyaránt.
Kőműves Kelemen magas Déva vára időben és szellemben is elmozdulást jelent, a zarándoklat a lelkiismeret szabadságán alapuló erdélyi jellegzetesség megerősítése, olyan időkben, amikor a többnemzetiségű és több felekezetű, mégis egymást tisztel és összetartó Erdély szellemisége más téren is felelevenedik. Dávid Ferenc bizonyára ránk mosolyog onnan fentről, jegyezte meg Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkipásztor, majd rövid, de velős román nyelvű köszöntjében a szabad akaratot méltatta, mint Erdély népeit összetartó közös értéket.
Csulák Péter, Magyarország kolozsvári főkonzulja Dávid Ferenc életpályája előtt hajtott fejet, a zarándoklatot a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolásának nevezve.
Magyaroknak, unitáriusoknak, erdélyieknek és a nagyvilágnak szóló üzenet
Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ-szervezet elnöke üdvözölte az Erdély minden részéről érkezett vendégeket. Dávid Ferenc öröksége nemcsak Erdélynek, hanem az egész világnak szól, 1910-ben, amikor az első emléktáblát avatták fel várbeli börtöncelláján amerikai hívek is részt vettek az ünnepségen.
Most sem volt másképp, az USA-béli Concord város unitárius gyülekezetéből, Székelykeresztúr testvérgyülekezetéből 20 zarándok jött el.
Déva vára nem szakította el Dávid Ferencet híveitől, noha abból a célból börtönözték be a kolozsvári reformátort éppen Erdély ezen távoli vidékére. Éppen ellenkezőleg, évente ide gyűjti az unitáriusokat, megerősítve őket. Olyannyira, hogy októbertől Déva, történelme során először, önálló unitárius egyházközséggel rendelkezik, jegyezte meg Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda, dévai lelkész. Eddig ugyanis Déva a lupényi egyházközség leányegyházközsége volt, az évről évre népszerűbb zarándoklat, azonban a szórványra is pozitívan hat.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak el, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervez Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.
Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a nagyajtai unitárius egyházközség Áfonya nevű ifjúsági zenekara, pedig citera eladással kényeztette el a távolról érkezett zarándokokat. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.
Az idei zarándoklat nemcsak nagyobb részvételnek örvendett, sajtóvisszhangja is jelentősebb, mint korábban. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig jövő vasárnap, november 16-án sugározza a dévai várban készített felvételt. Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
A szabad akarat ünnepsége az erdélyi békeszigeten
Mint minden novemberben, szombaton újból élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg magas Déva vára, amikor több mint ezer unitárius zarándok jött el Erdély minden részéről leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál.
A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból és Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezet út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.
Szabad akaratukból érkeztek, hogy a dévai várban feltöltődjenek a nagy reformátor szellemiségével, hogy életpéldájából erőt merítsenek hitük megerősítéséhez.
Dávid Ferenc hagyatéka
Erdély a békesség szigete, nagymértékben Dávid Ferenc munkásságának köszönhetően itt fogadták el a világon elsőként 1568-ban a lelkiismeret szabadságát, amikor Európában vallási okokból véres háborúk zajlottak, jegyezte meg ünnepi igehirdetésében Nagy-Mátéfi Tímea énlaki lelkipásztor. Mindannyian Erdélyben ennek az örökségnek a részesei vagyunk, mögöttünk ott van mindig az arctalan Isteni gondviselés.
Dávid Ferenc reformista gondolataiból tiszta hit született. Hagyatékának egyik legfontosabb eleme a szabad akarat, noha ez felelősséggel jár, hangsúlyozta Lőrinczi Levente kissolymosi lelkész. Dávid Ferenc nem hátrált meg a nehézségek elől, kitartott hite mellett olyan időkben, amikor az emberi szabad akarat érvényesítése távolról sem volt elfogadott tény. Példáját követve a mai unitárius magyaroknak is élni kell a szabad akarattal, még ha az göröngyös, akadályokkal teli útra vezet is. Mert a szabad akarat az öncsiszolás, az Isteni tökéletességhez vezet út.
Minden ember jogosult lelkiismereti szabadságra: az Erdélyből indult alapelv az egész világra kiterjedt, Dávid Ferenc öröksége számos külföldi nagyságot is megihletett az utóbbi 450 év alatt, mert a bölcsesség az élet záloga, fűzte hozzá Molnár Imola nagyváradi lelkész.
Néha a köd is jó, fölszállása után az ember tisztábban látja a világot, jobban értékeli a fényt. Dávid Ferenc mindig igyekezett feloszlatni a ködöt, hogy az Isteni fény könnyebben eljuthasson az emberhez. Nem hagyott híveinek birtokokat, földi kincseket, templomokat sem. Csupán hitet, ami sokkal nagyobb ajándék, fejezte be az ünnepi prédikációt Major László datki lelkész. Idén ugyanis első alkalommal négy ifjú lelkész tartotta közösen az ünnepi istentiszteletet.
Erdély megtestesült szellemisége
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte ki a 4 fiatal lelkész színvonalas, szívhez szóló igehirdetése és a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyháza életképes, bizakodó, jövőbe tekint egyház, tömbvidéken és szórványban egyaránt.
Kőműves Kelemen magas Déva vára időben és szellemben is elmozdulást jelent, a zarándoklat a lelkiismeret szabadságán alapuló erdélyi jellegzetesség megerősítése, olyan időkben, amikor a többnemzetiségű és több felekezetű, mégis egymást tisztel és összetartó Erdély szellemisége más téren is felelevenedik. Dávid Ferenc bizonyára ránk mosolyog onnan fentről, jegyezte meg Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkipásztor, majd rövid, de velős román nyelvű köszöntjében a szabad akaratot méltatta, mint Erdély népeit összetartó közös értéket.
Csulák Péter, Magyarország kolozsvári főkonzulja Dávid Ferenc életpályája előtt hajtott fejet, a zarándoklatot a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolásának nevezve.
Magyaroknak, unitáriusoknak, erdélyieknek és a nagyvilágnak szóló üzenet
Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ-szervezet elnöke üdvözölte az Erdély minden részéről érkezett vendégeket. Dávid Ferenc öröksége nemcsak Erdélynek, hanem az egész világnak szól, 1910-ben, amikor az első emléktáblát avatták fel várbeli börtöncelláján amerikai hívek is részt vettek az ünnepségen.
Most sem volt másképp, az USA-béli Concord város unitárius gyülekezetéből, Székelykeresztúr testvérgyülekezetéből 20 zarándok jött el.
Déva vára nem szakította el Dávid Ferencet híveitől, noha abból a célból börtönözték be a kolozsvári reformátort éppen Erdély ezen távoli vidékére. Éppen ellenkezőleg, évente ide gyűjti az unitáriusokat, megerősítve őket. Olyannyira, hogy októbertől Déva, történelme során először, önálló unitárius egyházközséggel rendelkezik, jegyezte meg Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda, dévai lelkész. Eddig ugyanis Déva a lupényi egyházközség leányegyházközsége volt, az évről évre népszerűbb zarándoklat, azonban a szórványra is pozitívan hat.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak el, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervez Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.
Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a nagyajtai unitárius egyházközség Áfonya nevű ifjúsági zenekara, pedig citera eladással kényeztette el a távolról érkezett zarándokokat. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.
Az idei zarándoklat nemcsak nagyobb részvételnek örvendett, sajtóvisszhangja is jelentősebb, mint korábban. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig jövő vasárnap, november 16-án sugározza a dévai várban készített felvételt. Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2015. március 19.
Könyvtári est Déván
Fotográfia és Bem apó Háromszéki könyvbemutatójukról hazatérőben láthatta vendégül a dévai magyar közösség dr. Csikány Tamás hadtörténészt, Szamódy Zsolt Olaf fotóművészt, valamint Ölveczky Gábor grafikust. A velük való találkozásra az RMDSZ Hunyad megyei, illetve dévai Nőszervezete által rendezett könyvtári est keretében adódott alkalom.
– Tulajdonképpen a fő úticélunk Háromszék volt, ahol több helyszínen mutattuk be a Tortoma könyvkiadó gondozásában megjelent Kisháború Háromszéken – 1848 december című kötetünket. A kiadóvezető, Demeter László felkérésére álltunk meg egy rövid előadás erejéig Déván – mondta Szamody Zsolt Olaf fotóművész, aki az említet kötet rövid ismertetése nyomán rendkívül érdekes előadást tartott, bemutatva néhány képsorozatát s általuk betekintést nyújtva a mai fotóművészet világába. – A Magyar Fotóművészeti Szövetség elnökeként az utóbbi két évtizedben alkalmam nyílt részt venni Európa jelentősebb fotográfiai kiállításain, zsűrizni, értékelni az alkotásokat. Nemrégiben Kínában jártam szintén zsűritagként. Ezeket a tapasztalataimat igyekeztem nagyon röviden, összesűrítve megosztani a hallgatóságommal, hiszen az idő is, a tér is szűkösre volt szabva – fogalmazott a neves magyar fotóművész. Előadása során bemutatásra került a tatabányai cementgyárról készült sorozata, melyet akkor fotózott, mikor az épület már bontásra volt ítélve. Érdekes megközelítésben ismerhettük meg egy első látásra lelketlen épület művészszemmel felismert vonásait. A „Tengeren innen” sorozat szintén hangulatokat villantott fel a mindennapi emberi alkotásokról. Majd a fotóművész sajátos emberábrázolását is megismerhettük a Kínában, Indiában készült fotókból. Sajnos, az említett helyszűke miatt mindezt csak a kivetítő vásznon követhették végig az érdeklődők, a képek kiállítására ugyanis nem volt lehetőség.
Szamody Zsolt előadását követően dr. Csikány Tamás budapesti hadtörténész elevenítette fel az 1848–49-es szabadságharc erdélyi vonatkozásait, számos érdekes adattal szolgálva. A hajdani események és egyben az előadás központi figurája Bem apó volt, akit dr. Csikány Tamás emberi mivoltában is igyekezett bemutatni.
– Bem apó Erdélyben vállalt fő szerepet a katonai események vezetésében és ezt, mint ahogy ezt a történelemkönyvekből tudjuk, igen sikeresen tette, hiszen az ő nevéhez fűződik Erdély felszabadítása – fogalmazott az előadó. Természetesen minden ilyen siker mögött nagyon sok munka van, sok embernek a munkája. Sok kétség, jó és rossz döntések sora. Bem apó pedig ott állt mindezek mögött, előtt, benne az események sodrában, igazi hadvezérként. – Józef Bemet a 19. század Európájában úgy ismerik, mint aki mindenütt ott van, ahol a népek szabadságáért valamit tenni lehet. A lengyel szabadságharc után Európa különböző csataterein fordult meg, Portugáliában, a bécsi forradalomban és onnan jött Magyarországra, ahol a magyar politikai vezetés nyilván nagyon örült annak, hogy egy tapasztalt tábornokot nyert. Bem apó sajátos figura volt, nem hiába vívta ki magának ezt a tekintélyt itt Európa-szerte. Sokszor rendkívül radikális megoldásokat mutat föl, amivel hatalmas sikereket arat, de ehhez szükség volt arra is, hogy mögötte ott álljon nemcsak Erdély, hanem még Magyarországnak is a hadipari kapacitása, az utánpótlásai, hiszen ezek a gyors hadjáratok nagyon sok emberáldozattal jártak – fogalmazott dr. Csikány Tamás. Előadása során Bem apó emberi vonásait is megismertette hallgatóságával. Bemet nemcsak a katonái, hanem a környezete is tisztelte. Elsősorban azért, mert kiszámítható és világos volt, pontosan tudhatta mindenki, hogy miért jár büntetés, miért jár dicséret, a katonák biztosan tudták azt, hogy meg fogják kapni a zsoldjukat, az illetményüket, az élelmüket, és ez óriási dolog. Ha a katona érzi, hogy a parancsnoka mindig ura a helyzetnek, akkor nyilván szívesebben, bátrabban követi őt a legkritikusabb helyzetekben is. Ezeket a vonásokat az események menetében nagyon jól lehet érzékelni. – Szerencsére nagyon sok visszaemlékező munkája is rendelkezésünkre áll. Tehát Bem apóhoz egészen közel tudunk jutni. Tudjuk, hogy mik voltak az étkezési szokásai, hogy mennyire nem tudott lovagolni, hogy mennyire szeretett meleg vízben fürdeni, hogy az élelmezés amennyire fontos volt a katonái számára, annyira szerényen táplálkozott ő maga, hiszen egy köménymaglevessel hetekig elvolt – derült ki az előadásból. Mindezek olyan személyes dolgok, amik kimaradnak a történelemkönyvekből, de fontosak, mert az ilyen nagy hősök képletesen és a valóságban is egyfajta piedesztálon állnak, távolinak érezzük őket magunktól. Holott ugyanolyan emberek, mint mi, csak egy történelmi helyzetben fölvállaltak egy szerepet és azt a legjobb tudásuk szerint teljesítették. Alárendelve saját boldogságukat, szabadságukat, karrierjüket, annak az ügynek a szolgálatában álltak, ami végül is egy olyan szabadságharcot eredményezett itt, Magyarországon, melyre méltán büszkék lehetünk az egész világ előtt – foglalta össze előadásának üzenetét dr. Csikány Tamás.
A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum nagytermében összegyűlt népes közönség érdeklődéssel hallgatta mindkét előadást. Kun Gazda Kinga Viola nőszervezeti elnök, házigazdaként köszönetet mondott mindenkinek, akinek szerepe volt a márciusi könyvtári est megszervezésében. Elsősorban természetesen az előadókat illette köszönet, majd Demeter László baróti muzeológust, aki a székely–szórvány kapcsolat keretében lehetőséget teremtett ezen előadások megtartására. Köszönet illette továbbá Kun-Gazda Gergelyt is, aki Hunyad megyei kapcsolattartóként ápolja a székely–szórvány együttműködést. És külön hála a magyar rendezvényeket állandó jelleggel támogató Corvin Kiadónak, valamint a magyar iskolaközpont vezetőségének, akik mindig teret biztosítanak a különböző kulturális rendezvényeknek – zárta köszönőszavait a nőszervezet elnöke.
Nyugati Jelen (Arad)
Fotográfia és Bem apó Háromszéki könyvbemutatójukról hazatérőben láthatta vendégül a dévai magyar közösség dr. Csikány Tamás hadtörténészt, Szamódy Zsolt Olaf fotóművészt, valamint Ölveczky Gábor grafikust. A velük való találkozásra az RMDSZ Hunyad megyei, illetve dévai Nőszervezete által rendezett könyvtári est keretében adódott alkalom.
– Tulajdonképpen a fő úticélunk Háromszék volt, ahol több helyszínen mutattuk be a Tortoma könyvkiadó gondozásában megjelent Kisháború Háromszéken – 1848 december című kötetünket. A kiadóvezető, Demeter László felkérésére álltunk meg egy rövid előadás erejéig Déván – mondta Szamody Zsolt Olaf fotóművész, aki az említet kötet rövid ismertetése nyomán rendkívül érdekes előadást tartott, bemutatva néhány képsorozatát s általuk betekintést nyújtva a mai fotóművészet világába. – A Magyar Fotóművészeti Szövetség elnökeként az utóbbi két évtizedben alkalmam nyílt részt venni Európa jelentősebb fotográfiai kiállításain, zsűrizni, értékelni az alkotásokat. Nemrégiben Kínában jártam szintén zsűritagként. Ezeket a tapasztalataimat igyekeztem nagyon röviden, összesűrítve megosztani a hallgatóságommal, hiszen az idő is, a tér is szűkösre volt szabva – fogalmazott a neves magyar fotóművész. Előadása során bemutatásra került a tatabányai cementgyárról készült sorozata, melyet akkor fotózott, mikor az épület már bontásra volt ítélve. Érdekes megközelítésben ismerhettük meg egy első látásra lelketlen épület művészszemmel felismert vonásait. A „Tengeren innen” sorozat szintén hangulatokat villantott fel a mindennapi emberi alkotásokról. Majd a fotóművész sajátos emberábrázolását is megismerhettük a Kínában, Indiában készült fotókból. Sajnos, az említett helyszűke miatt mindezt csak a kivetítő vásznon követhették végig az érdeklődők, a képek kiállítására ugyanis nem volt lehetőség.
Szamody Zsolt előadását követően dr. Csikány Tamás budapesti hadtörténész elevenítette fel az 1848–49-es szabadságharc erdélyi vonatkozásait, számos érdekes adattal szolgálva. A hajdani események és egyben az előadás központi figurája Bem apó volt, akit dr. Csikány Tamás emberi mivoltában is igyekezett bemutatni.
– Bem apó Erdélyben vállalt fő szerepet a katonai események vezetésében és ezt, mint ahogy ezt a történelemkönyvekből tudjuk, igen sikeresen tette, hiszen az ő nevéhez fűződik Erdély felszabadítása – fogalmazott az előadó. Természetesen minden ilyen siker mögött nagyon sok munka van, sok embernek a munkája. Sok kétség, jó és rossz döntések sora. Bem apó pedig ott állt mindezek mögött, előtt, benne az események sodrában, igazi hadvezérként. – Józef Bemet a 19. század Európájában úgy ismerik, mint aki mindenütt ott van, ahol a népek szabadságáért valamit tenni lehet. A lengyel szabadságharc után Európa különböző csataterein fordult meg, Portugáliában, a bécsi forradalomban és onnan jött Magyarországra, ahol a magyar politikai vezetés nyilván nagyon örült annak, hogy egy tapasztalt tábornokot nyert. Bem apó sajátos figura volt, nem hiába vívta ki magának ezt a tekintélyt itt Európa-szerte. Sokszor rendkívül radikális megoldásokat mutat föl, amivel hatalmas sikereket arat, de ehhez szükség volt arra is, hogy mögötte ott álljon nemcsak Erdély, hanem még Magyarországnak is a hadipari kapacitása, az utánpótlásai, hiszen ezek a gyors hadjáratok nagyon sok emberáldozattal jártak – fogalmazott dr. Csikány Tamás. Előadása során Bem apó emberi vonásait is megismertette hallgatóságával. Bemet nemcsak a katonái, hanem a környezete is tisztelte. Elsősorban azért, mert kiszámítható és világos volt, pontosan tudhatta mindenki, hogy miért jár büntetés, miért jár dicséret, a katonák biztosan tudták azt, hogy meg fogják kapni a zsoldjukat, az illetményüket, az élelmüket, és ez óriási dolog. Ha a katona érzi, hogy a parancsnoka mindig ura a helyzetnek, akkor nyilván szívesebben, bátrabban követi őt a legkritikusabb helyzetekben is. Ezeket a vonásokat az események menetében nagyon jól lehet érzékelni. – Szerencsére nagyon sok visszaemlékező munkája is rendelkezésünkre áll. Tehát Bem apóhoz egészen közel tudunk jutni. Tudjuk, hogy mik voltak az étkezési szokásai, hogy mennyire nem tudott lovagolni, hogy mennyire szeretett meleg vízben fürdeni, hogy az élelmezés amennyire fontos volt a katonái számára, annyira szerényen táplálkozott ő maga, hiszen egy köménymaglevessel hetekig elvolt – derült ki az előadásból. Mindezek olyan személyes dolgok, amik kimaradnak a történelemkönyvekből, de fontosak, mert az ilyen nagy hősök képletesen és a valóságban is egyfajta piedesztálon állnak, távolinak érezzük őket magunktól. Holott ugyanolyan emberek, mint mi, csak egy történelmi helyzetben fölvállaltak egy szerepet és azt a legjobb tudásuk szerint teljesítették. Alárendelve saját boldogságukat, szabadságukat, karrierjüket, annak az ügynek a szolgálatában álltak, ami végül is egy olyan szabadságharcot eredményezett itt, Magyarországon, melyre méltán büszkék lehetünk az egész világ előtt – foglalta össze előadásának üzenetét dr. Csikány Tamás.
A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum nagytermében összegyűlt népes közönség érdeklődéssel hallgatta mindkét előadást. Kun Gazda Kinga Viola nőszervezeti elnök, házigazdaként köszönetet mondott mindenkinek, akinek szerepe volt a márciusi könyvtári est megszervezésében. Elsősorban természetesen az előadókat illette köszönet, majd Demeter László baróti muzeológust, aki a székely–szórvány kapcsolat keretében lehetőséget teremtett ezen előadások megtartására. Köszönet illette továbbá Kun-Gazda Gergelyt is, aki Hunyad megyei kapcsolattartóként ápolja a székely–szórvány együttműködést. És külön hála a magyar rendezvényeket állandó jelleggel támogató Corvin Kiadónak, valamint a magyar iskolaközpont vezetőségének, akik mindig teret biztosítanak a különböző kulturális rendezvényeknek – zárta köszönőszavait a nőszervezet elnöke.
Nyugati Jelen (Arad)
2015. május 11.
Véget értek a 6. Hunyad Megyei Magyar Napok
Barátok között
A Kárpát-medence szinte minden sarkából érkeztek érdeklődők, előadók az idei Hunyad Megyei Magyar Napokra.
A Déva főterén szombaton megtartott zárórendezvényen Winkler Gyula EP-képviselő köszöntötte mindazokat, akik több száz kilométerről, barátként jöttek el és természetesen azokat is, akik évről évre megszervezik a Hunyad Megyei Magyar Napokat, lehetőséget biztosítva értékeink ápolására és a többségi lakosság felé történő nyitásra. – A jó embereknek sok barátjuk van, és úgy gondolom, hogy a Hunyad megyei magyarság körében igen sok jó ember él, hiszen az idei rendezvénysorozatra is számos barátunk érkezett a Kárpát-medence különböző vidékeiről. Itt köszönthettük körünkben a háromszékieket, a magyarországi testvérvárosaink, testvériskoláink képviselőit Szombathelyről, Várpalotáról, Zsombóról, kolozsvári barátainkat, felvidéki vendégünket, egyszóval sok-sok olyan embert, akik fontosnak tartják a dél-erdélyi magyarság erősítését, támogatását, és akik évről évre szívesen jönnek el velünk együtt ünnepelni itt Dél-Erdélyben – fogalmazott Winkler Gyula EP képviselő.
A sokfelől érkező barátok mindannyian sajátos módon gazdagították az idei Hunyad Megyei Magyar Napokat. – Örömmel látom azt, hogy most már hatodik esztendeje megrendezésre kerülnek a Hunyad Megyei Magyar Napok, melyeket „a mi szemünk is hízlalt”. Idén Zorkóczy Zenóbia előadóművész és Egyed Edit baróti tanítónő érkezett a vidékünkről számos gyermekelőadást tartva az elmúlt héten kisebb-nagyobb Hunyad megyei településeken, és jó néhány egyéb produkciónak vállaltuk fel az anyagi támogatását, azért, hogy minél színesebb, gazdagabb, tartalmasabb legyen az itt élő magyarság ünnepe – fogalmazott Demeter László, háromszéki megyei tanácsos, a Székely–Szórvány kapcsolat lelkes támogatója.
Lélekkel fűszerezett ínyenségek
Hasonló szándékkal érkeztek Dévára a zsombóiak, akik immár visszatérő vendégként évről évre több ezer palacsintát sütnek a Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával. – Közel öt esztendeje alakult ki testvériskolai kapcsolat a Zsombói Általános Iskola és dévai oktatási központ között. Azóta rendszeresen részt veszünk egymás ünnepségein. Egy találkozás alkalmával derült fény arra, hogy Zsombón négy esztendeje megdöntöttük a Guiness világrekordot, 18 500 palacsintát sütve meg 24 óra leforgása alatt. Akkor kaptuk a felkérést, hogy kisebb léptékben, de Déván is süssünk palacsintát. És mi örömmel jövünk, hogy a magunk módján hozzájáruljunk az itt élő magyar közösség rendezvénysorának a sikeréhez – fogalmazott Gyuris Zsolt, Zsombó nagyközség polgármestere, aki hattagú csapat élén szorgosan keverte, sütötte a palacsintát. Fogyott is az ízes, lekváros desszert, ami immár a magyar napok egyik jellegzetes ínyencségévé vált.
Természetesen a gulyásfőzés sem maradt el. Idén hat csapat állt a 80-90 literes üstök mellett, és aprította a belevalót: húst, csülköt, kolbászt, zöldséget, pityókát, babot, gombát s keverték bele a titkos fűszereket meg sok-sok jó lelket. – Idén szarvasi barátaink nem tudtak eljönni, ezért az óriásgulyás elmaradt, de így is több száz liternyi magyaros étel (gulyás, bogrács, székelykáposzta) fő az üstökben, úgyhogy lesz miből kóstolni – mondta Kocsis Attila Levente főszervező a koradélutáni órákban, amikor már több tucatnyian sorakoztak az üstök körül türelmetlenül várva, hogy megkóstolhassák az ízletesnek ígérkező főzteket. Röpke félóra alatt ki is ürült valamennyi üst: elsőként az RMDSZ nőszervezetének kolozsvári káposztája fogyott el, de nem kellett kínálni a Téglás Gábor Elméleti Líceum csapatának gombás gulyását, a csernakeresztúriak hagyományos krumplis gulyását, illetve a dévai RMDSZ-választmány babgulyását sem. Vitték jó szívvel a Szent Ferenc Alapítvány bográcsát és a Lengyel család pityókás pörköltjét is. És a szakácsok nagy örömére szinte el sem kellett mosni az üstöket, az utolsó cseppig kitakarították. Ezután persze jól esett egy-egy lekváros palacsinta, illetve a csatószegiek sütötte kürtöskalács.
Néptáncosok és kézművesek
Közben a zene sem hiányzott. Déva régi főterén reggel óta szólt a muzsika, s mire mindenki jóllakott, benépesült a színpad. Ezúttal a csernakeresztúri hagyományőrzők mellett a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta csoportja ropta a táncot. – 2013 óta táncolunk itt, Déván. A testvéremmel korábban tagjai voltunk a Nefelejcs néptánccsoportnak. Két éve egy felkérésre hoztuk össze az itteni csapatot Pál Éva nevelővel, s azóta igyekszünk kitartani. Jelenleg csak három párunk van, de sokfelé felléptünk az idei magyar napok alkalmával és sikerült széki, Nyárád menti, Küküllő-vidéki, illetve mezőségi táncokat is bemutatnunk – mondta Roman Cornel téglásbeli diák, a Margaréta tánccsoport vezetője.
Míg a színpadon szólt a muzsika, a téren zajlott a vásár. Idén kevesebb kézműves érkezett, úgy hogy alig győzték az érdeklődők áradatát. Szalma Zsolt kolozsvári üvegművész előtt folytonosan égett a tűz és alakultak a szebbnél szebb üveg díszek, vázák. – Tavaly is itt voltam, és jól éreztem magam. Gyermekek-felnőttek egyaránt érdeklődnek az üveg-tárgyak készítése iránt és úgy jöttem, hogy ezt itt, a helyszínen is bemutathassam, sőt, akinek kedve van hozzá, ki is próbálhassa – mondta Szalma Zsolt. Volt is bőven érdeklődő. Persze nemcsak az üvegfújást próbálgatták, hanem szívesen vásároltak a kész portékából is: a színes üvegékszerekből, illetve egyéb kézműves tárgyakból. A legnagyobb kereslet idén is a pálinkakimérő iránt mutatkozott, úgy tűnik, ez a tüzes víz fogyasztóinak, illetve a cenzor szerepét betöltő feleségeknek egyaránt kedvére való szerszám, hiszen ha az üvegre erősítik, hiába kisebb-nagyobb a pálinkáspohár, pontosan követni lehet, hogy hány deci fogy.
A kézművesek között jelen volt Orbán Ioana is, aki különleges dísztárgyakat készített papírból quilling technikával, illetve a szombathelyi önkormányzat képviseletében Németh Felicia és Horváth Boglárka Brigitta, akik textilfestésre kínáltak lehetőséget. – Immár ötödik esztendeje jövök el a Hunyad Megyei Magyar Napokra. A szombathelyi önkormányzat anyagi támogatásával különböző kézműves-foglalkozásokat tudunk itt lebonyolítani. Eddig volt már nemezelés, tűz-zománc, illetve bőrkarkötőket készítettünk. Idén textiltáskákra festhetnek az érdeklődők egyedi mintákat – mondta Horváth Boglárka, a foglalkozások közti pillanatnyi szünetben. Az érdeklődőkből ugyanis az ő asztaluknál sem volt hiány: szombaton több tucatnyi egyedi textiltáska készült Déva főterén.
A gulyáskóstolók, kézműveskedők között szép számban voltak jelen román ajkúak is. – Évről évre figyelmet fordítunk a többségi lakosság felé történő nyitásra is, a párbeszédre, és örömmel tapasztaljuk, hogy folyamatosan nő az érdeklődés nem csupán a magyaros gasztronómiai termékek iránt, hanem a kézműves-foglalkozásokon, néptánc-előadásokon is jelen van a helyi román lakosság, és szívesen ismerkednek értékeinkkel, hagyományainkkal – fogalmazott Kocsis Attila Levente főszervező.
Foci, ami többről szól
Külön mozzanata volt a zárórendezvénynek az elmúlt héten zajlott kosárlabda-, illetve focibajnokság győzteseinek, résztvevőinek a díjazása.
– Idén hat focicsapat és három kosárcsapat vett részt a bajnokságon Szászvárosról, Csernakeresztúrról, illetve természetesen a dévai Keresztesek, a lupényi Barbárock és a kolozsvári Sutyerákok is. Számunkra sokat jelent itt lenni, a Hunyad megyei magyarság körében, látni azokat az embereket, akik a végvárakon őrzik a magyarságtudatot, őrzik önazonosságukat. Jelenlétünkkel szolidaritásunkat kívánjuk érzékeltetni, de minden esztendőben számunkra is lelki feltöltődést hoznak az itt töltött napok. Csapatunk tagjai a kilencvenes években kolozsvári diákok voltak. Ma már csak ketten élünk a kincses városban, de a dévai focitornán minden esztendőben összegyűlünk feltöltődni az együttlét örömével – fogalmazott Koppándi Botond teológiai tanár, a kolozsvári csapat tagja.
Az est fénypontjának a Bojtorján koncert ígérkezett. A Pomázi Zoltán vezetésével megújult magyarországi együttes szintén jó szívvel érkezett a dél-erdélyi magyarság-ünnepre. – Erdélyi fellépéseink helyszíne általában Székelyföldön, Marosvásárhelyen van. Soha nem jártunk még Dél-Erdélyben, de annál nagyobb örömmel jöttünk el most, hogy megismerjük az itt élő embereket és azon leszünk, hogy örömöt szerezzünk nekik dalainkkal – fogalmazott a koncert előtt Pomázi Zoltán. A jó szándék nem maradt viszonzatlanul, a közönség, köztük szászvárosi, Zsil-völgyi, gyulafehérvári, kolozsvári magyarok végigdalolták az ismert Bojtorján-számokat és az együttesnek csak bőséges ráadás után sikerült leszállnia a színpadról. A jó hangulat megteremtésében jelentős szerep jutott Szabó Zolinak is, aki a magyarországi együttes előtt, illetve után ismert slágerekkel szórakoztatta a közönséget, némelyeket még táncra is perdítve. Így a magyar utcabál késő estébe nyúlt Déva főterén, sokak számára téve emlékezetessé a hatodik Hunyad megyei Magyar Napokat is.
A hivatalos zárórendezvényt követően tegnap délelőtt még némi ráadással szolgáltak a magyar közösségek: Brádon helyismereti kirándulást szerveztek a Fehér-Köröshöz, Szászvároson bográcsos finomságra várták a helyieket, Vajdahunyadon pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészei Régi magyar Cabarettelszórakoztatták a közönséget.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Barátok között
A Kárpát-medence szinte minden sarkából érkeztek érdeklődők, előadók az idei Hunyad Megyei Magyar Napokra.
A Déva főterén szombaton megtartott zárórendezvényen Winkler Gyula EP-képviselő köszöntötte mindazokat, akik több száz kilométerről, barátként jöttek el és természetesen azokat is, akik évről évre megszervezik a Hunyad Megyei Magyar Napokat, lehetőséget biztosítva értékeink ápolására és a többségi lakosság felé történő nyitásra. – A jó embereknek sok barátjuk van, és úgy gondolom, hogy a Hunyad megyei magyarság körében igen sok jó ember él, hiszen az idei rendezvénysorozatra is számos barátunk érkezett a Kárpát-medence különböző vidékeiről. Itt köszönthettük körünkben a háromszékieket, a magyarországi testvérvárosaink, testvériskoláink képviselőit Szombathelyről, Várpalotáról, Zsombóról, kolozsvári barátainkat, felvidéki vendégünket, egyszóval sok-sok olyan embert, akik fontosnak tartják a dél-erdélyi magyarság erősítését, támogatását, és akik évről évre szívesen jönnek el velünk együtt ünnepelni itt Dél-Erdélyben – fogalmazott Winkler Gyula EP képviselő.
A sokfelől érkező barátok mindannyian sajátos módon gazdagították az idei Hunyad Megyei Magyar Napokat. – Örömmel látom azt, hogy most már hatodik esztendeje megrendezésre kerülnek a Hunyad Megyei Magyar Napok, melyeket „a mi szemünk is hízlalt”. Idén Zorkóczy Zenóbia előadóművész és Egyed Edit baróti tanítónő érkezett a vidékünkről számos gyermekelőadást tartva az elmúlt héten kisebb-nagyobb Hunyad megyei településeken, és jó néhány egyéb produkciónak vállaltuk fel az anyagi támogatását, azért, hogy minél színesebb, gazdagabb, tartalmasabb legyen az itt élő magyarság ünnepe – fogalmazott Demeter László, háromszéki megyei tanácsos, a Székely–Szórvány kapcsolat lelkes támogatója.
Lélekkel fűszerezett ínyenségek
Hasonló szándékkal érkeztek Dévára a zsombóiak, akik immár visszatérő vendégként évről évre több ezer palacsintát sütnek a Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával. – Közel öt esztendeje alakult ki testvériskolai kapcsolat a Zsombói Általános Iskola és dévai oktatási központ között. Azóta rendszeresen részt veszünk egymás ünnepségein. Egy találkozás alkalmával derült fény arra, hogy Zsombón négy esztendeje megdöntöttük a Guiness világrekordot, 18 500 palacsintát sütve meg 24 óra leforgása alatt. Akkor kaptuk a felkérést, hogy kisebb léptékben, de Déván is süssünk palacsintát. És mi örömmel jövünk, hogy a magunk módján hozzájáruljunk az itt élő magyar közösség rendezvénysorának a sikeréhez – fogalmazott Gyuris Zsolt, Zsombó nagyközség polgármestere, aki hattagú csapat élén szorgosan keverte, sütötte a palacsintát. Fogyott is az ízes, lekváros desszert, ami immár a magyar napok egyik jellegzetes ínyencségévé vált.
Természetesen a gulyásfőzés sem maradt el. Idén hat csapat állt a 80-90 literes üstök mellett, és aprította a belevalót: húst, csülköt, kolbászt, zöldséget, pityókát, babot, gombát s keverték bele a titkos fűszereket meg sok-sok jó lelket. – Idén szarvasi barátaink nem tudtak eljönni, ezért az óriásgulyás elmaradt, de így is több száz liternyi magyaros étel (gulyás, bogrács, székelykáposzta) fő az üstökben, úgyhogy lesz miből kóstolni – mondta Kocsis Attila Levente főszervező a koradélutáni órákban, amikor már több tucatnyian sorakoztak az üstök körül türelmetlenül várva, hogy megkóstolhassák az ízletesnek ígérkező főzteket. Röpke félóra alatt ki is ürült valamennyi üst: elsőként az RMDSZ nőszervezetének kolozsvári káposztája fogyott el, de nem kellett kínálni a Téglás Gábor Elméleti Líceum csapatának gombás gulyását, a csernakeresztúriak hagyományos krumplis gulyását, illetve a dévai RMDSZ-választmány babgulyását sem. Vitték jó szívvel a Szent Ferenc Alapítvány bográcsát és a Lengyel család pityókás pörköltjét is. És a szakácsok nagy örömére szinte el sem kellett mosni az üstöket, az utolsó cseppig kitakarították. Ezután persze jól esett egy-egy lekváros palacsinta, illetve a csatószegiek sütötte kürtöskalács.
Néptáncosok és kézművesek
Közben a zene sem hiányzott. Déva régi főterén reggel óta szólt a muzsika, s mire mindenki jóllakott, benépesült a színpad. Ezúttal a csernakeresztúri hagyományőrzők mellett a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta csoportja ropta a táncot. – 2013 óta táncolunk itt, Déván. A testvéremmel korábban tagjai voltunk a Nefelejcs néptánccsoportnak. Két éve egy felkérésre hoztuk össze az itteni csapatot Pál Éva nevelővel, s azóta igyekszünk kitartani. Jelenleg csak három párunk van, de sokfelé felléptünk az idei magyar napok alkalmával és sikerült széki, Nyárád menti, Küküllő-vidéki, illetve mezőségi táncokat is bemutatnunk – mondta Roman Cornel téglásbeli diák, a Margaréta tánccsoport vezetője.
Míg a színpadon szólt a muzsika, a téren zajlott a vásár. Idén kevesebb kézműves érkezett, úgy hogy alig győzték az érdeklődők áradatát. Szalma Zsolt kolozsvári üvegművész előtt folytonosan égett a tűz és alakultak a szebbnél szebb üveg díszek, vázák. – Tavaly is itt voltam, és jól éreztem magam. Gyermekek-felnőttek egyaránt érdeklődnek az üveg-tárgyak készítése iránt és úgy jöttem, hogy ezt itt, a helyszínen is bemutathassam, sőt, akinek kedve van hozzá, ki is próbálhassa – mondta Szalma Zsolt. Volt is bőven érdeklődő. Persze nemcsak az üvegfújást próbálgatták, hanem szívesen vásároltak a kész portékából is: a színes üvegékszerekből, illetve egyéb kézműves tárgyakból. A legnagyobb kereslet idén is a pálinkakimérő iránt mutatkozott, úgy tűnik, ez a tüzes víz fogyasztóinak, illetve a cenzor szerepét betöltő feleségeknek egyaránt kedvére való szerszám, hiszen ha az üvegre erősítik, hiába kisebb-nagyobb a pálinkáspohár, pontosan követni lehet, hogy hány deci fogy.
A kézművesek között jelen volt Orbán Ioana is, aki különleges dísztárgyakat készített papírból quilling technikával, illetve a szombathelyi önkormányzat képviseletében Németh Felicia és Horváth Boglárka Brigitta, akik textilfestésre kínáltak lehetőséget. – Immár ötödik esztendeje jövök el a Hunyad Megyei Magyar Napokra. A szombathelyi önkormányzat anyagi támogatásával különböző kézműves-foglalkozásokat tudunk itt lebonyolítani. Eddig volt már nemezelés, tűz-zománc, illetve bőrkarkötőket készítettünk. Idén textiltáskákra festhetnek az érdeklődők egyedi mintákat – mondta Horváth Boglárka, a foglalkozások közti pillanatnyi szünetben. Az érdeklődőkből ugyanis az ő asztaluknál sem volt hiány: szombaton több tucatnyi egyedi textiltáska készült Déva főterén.
A gulyáskóstolók, kézműveskedők között szép számban voltak jelen román ajkúak is. – Évről évre figyelmet fordítunk a többségi lakosság felé történő nyitásra is, a párbeszédre, és örömmel tapasztaljuk, hogy folyamatosan nő az érdeklődés nem csupán a magyaros gasztronómiai termékek iránt, hanem a kézműves-foglalkozásokon, néptánc-előadásokon is jelen van a helyi román lakosság, és szívesen ismerkednek értékeinkkel, hagyományainkkal – fogalmazott Kocsis Attila Levente főszervező.
Foci, ami többről szól
Külön mozzanata volt a zárórendezvénynek az elmúlt héten zajlott kosárlabda-, illetve focibajnokság győzteseinek, résztvevőinek a díjazása.
– Idén hat focicsapat és három kosárcsapat vett részt a bajnokságon Szászvárosról, Csernakeresztúrról, illetve természetesen a dévai Keresztesek, a lupényi Barbárock és a kolozsvári Sutyerákok is. Számunkra sokat jelent itt lenni, a Hunyad megyei magyarság körében, látni azokat az embereket, akik a végvárakon őrzik a magyarságtudatot, őrzik önazonosságukat. Jelenlétünkkel szolidaritásunkat kívánjuk érzékeltetni, de minden esztendőben számunkra is lelki feltöltődést hoznak az itt töltött napok. Csapatunk tagjai a kilencvenes években kolozsvári diákok voltak. Ma már csak ketten élünk a kincses városban, de a dévai focitornán minden esztendőben összegyűlünk feltöltődni az együttlét örömével – fogalmazott Koppándi Botond teológiai tanár, a kolozsvári csapat tagja.
Az est fénypontjának a Bojtorján koncert ígérkezett. A Pomázi Zoltán vezetésével megújult magyarországi együttes szintén jó szívvel érkezett a dél-erdélyi magyarság-ünnepre. – Erdélyi fellépéseink helyszíne általában Székelyföldön, Marosvásárhelyen van. Soha nem jártunk még Dél-Erdélyben, de annál nagyobb örömmel jöttünk el most, hogy megismerjük az itt élő embereket és azon leszünk, hogy örömöt szerezzünk nekik dalainkkal – fogalmazott a koncert előtt Pomázi Zoltán. A jó szándék nem maradt viszonzatlanul, a közönség, köztük szászvárosi, Zsil-völgyi, gyulafehérvári, kolozsvári magyarok végigdalolták az ismert Bojtorján-számokat és az együttesnek csak bőséges ráadás után sikerült leszállnia a színpadról. A jó hangulat megteremtésében jelentős szerep jutott Szabó Zolinak is, aki a magyarországi együttes előtt, illetve után ismert slágerekkel szórakoztatta a közönséget, némelyeket még táncra is perdítve. Így a magyar utcabál késő estébe nyúlt Déva főterén, sokak számára téve emlékezetessé a hatodik Hunyad megyei Magyar Napokat is.
A hivatalos zárórendezvényt követően tegnap délelőtt még némi ráadással szolgáltak a magyar közösségek: Brádon helyismereti kirándulást szerveztek a Fehér-Köröshöz, Szászvároson bográcsos finomságra várták a helyieket, Vajdahunyadon pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészei Régi magyar Cabarettelszórakoztatták a közönséget.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2015. november 27.
Dévai Unitárius Szórványközpont
Adventi találkozások 2015
Idén is gazdag adventi tevékenységet kínál a helyi magyar közösségnek a Dévai Unitárius Szórványközpont. November 28-án, szombaton a Budapestről érkező Hargitay család vegyes kórusa énekel a templomban, majd a közösségi teremben adventi koszorú készítésére lesz alkalom.
December 6-án, vasárnap a Petőfi-program két Hunyad megyei ösztöndíjasa: Barna György és Szedlák Katalin tart előadást, majd a dévai Dalospacsirta gyermekkórus lép fel, és kézműves műhely keretében gyertyakészítésre is sor kerül.
December 12-én, szombaton Szabó Péter Kitárnám ablakom című verseskötetét mutatja be Brittich Erzsébet. Ezt követően kreatív képeslapkészítésbe kapcsolódhatnak be az érdeklődők.
December 20-án, vasárnap Koppándi Éva, Talpmasszázs-reflexológia témában tart előadást, majd kézműves karácsonyfadísz-készítés következik.
Valamennyi adventi program délután 17 órakor kezdődik az unitárius szórványközpontban (Lucian Blaga utca 14. szám) és az előadásokat, kézműves foglalkozásokat követően szeretetvendégséggel zárul.
A rendezvények társszervezője az RMDSZ dévai Nőszervezete, támogatója a Communitas Alapítvány, médiapartner a Nyugati Jelen.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Adventi találkozások 2015
Idén is gazdag adventi tevékenységet kínál a helyi magyar közösségnek a Dévai Unitárius Szórványközpont. November 28-án, szombaton a Budapestről érkező Hargitay család vegyes kórusa énekel a templomban, majd a közösségi teremben adventi koszorú készítésére lesz alkalom.
December 6-án, vasárnap a Petőfi-program két Hunyad megyei ösztöndíjasa: Barna György és Szedlák Katalin tart előadást, majd a dévai Dalospacsirta gyermekkórus lép fel, és kézműves műhely keretében gyertyakészítésre is sor kerül.
December 12-én, szombaton Szabó Péter Kitárnám ablakom című verseskötetét mutatja be Brittich Erzsébet. Ezt követően kreatív képeslapkészítésbe kapcsolódhatnak be az érdeklődők.
December 20-án, vasárnap Koppándi Éva, Talpmasszázs-reflexológia témában tart előadást, majd kézműves karácsonyfadísz-készítés következik.
Valamennyi adventi program délután 17 órakor kezdődik az unitárius szórványközpontban (Lucian Blaga utca 14. szám) és az előadásokat, kézműves foglalkozásokat követően szeretetvendégséggel zárul.
A rendezvények társszervezője az RMDSZ dévai Nőszervezete, támogatója a Communitas Alapítvány, médiapartner a Nyugati Jelen.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2016. május 4.
VII. Hunyad Megyei Magyar Napok Déván és Csernekaresztúron
Majális és májusfaállítás
Jókedvű majálissal indult a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysora Déván. A helyi Magyar Ház udvarán már kora délután rotyogott az ízesnek ígérkező gulyás, sült a mititéj, s talán az egyre mosolygósabban sütő nap, talán a jó illatok vagy a társaság igénye rövid időn belül benépesítette a teret. A dévai RMDSZ-választmány és a jelöltek ezúttal is kitettek magukért. A férfiak a tűz körül sürgölődtek, a hölgyek süteménnyel kedveskedtek a résztvevőknek. A jó hangulat alakulásába a csernakeresztúri néptáncosok is besegítettek. A fiataloknak nem volt szükségük bemelegítésre, hiszen a lupényi nyitórendezvényen is ők gazdagították a műsort, otthon a faluban pedig a hagyományos májusfaállításon kellett helyt állni. Nem is volt abban hiba. Fáradhatatlanul, jókedvvel ropták a táncot mindhárom helyszínen. A késő délutáni órákban a vajdahunyadi fellépésről érkező Szivárvány nyugdíjasklub dalnokai is betértek a dévai majálisra, s rágyújtva a kedvenc nótáikra, egykettőre dalra bírták az egyre népesebb társaságot. – A nap folyamán közel százharmincan fordultak meg a Magyar Ház udvarán, és mindenkinek jutott a nagy adag gulyásból, mititéjből, s az egyre dagadó jókedvből – értékelte a majálist Pogocsán Ferdinánd helyi RMDSZ-elnök. A mulatozásból a legifjabbak is kivették a részüket. Miután a meleg napsütésben jól kirohangálták magukat, az RMDSZ Dévai Nőszervezetének irányításával kézműves foglalkozásba kapcsolódtak: mosolygós kezeket készítve a majálison részt vevő férfiaknak, a hölgyeket pedig, anyák napja alkalmából képeslapokkal ajándékozták meg.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Majális és májusfaállítás
Jókedvű majálissal indult a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysora Déván. A helyi Magyar Ház udvarán már kora délután rotyogott az ízesnek ígérkező gulyás, sült a mititéj, s talán az egyre mosolygósabban sütő nap, talán a jó illatok vagy a társaság igénye rövid időn belül benépesítette a teret. A dévai RMDSZ-választmány és a jelöltek ezúttal is kitettek magukért. A férfiak a tűz körül sürgölődtek, a hölgyek süteménnyel kedveskedtek a résztvevőknek. A jó hangulat alakulásába a csernakeresztúri néptáncosok is besegítettek. A fiataloknak nem volt szükségük bemelegítésre, hiszen a lupényi nyitórendezvényen is ők gazdagították a műsort, otthon a faluban pedig a hagyományos májusfaállításon kellett helyt állni. Nem is volt abban hiba. Fáradhatatlanul, jókedvvel ropták a táncot mindhárom helyszínen. A késő délutáni órákban a vajdahunyadi fellépésről érkező Szivárvány nyugdíjasklub dalnokai is betértek a dévai majálisra, s rágyújtva a kedvenc nótáikra, egykettőre dalra bírták az egyre népesebb társaságot. – A nap folyamán közel százharmincan fordultak meg a Magyar Ház udvarán, és mindenkinek jutott a nagy adag gulyásból, mititéjből, s az egyre dagadó jókedvből – értékelte a majálist Pogocsán Ferdinánd helyi RMDSZ-elnök. A mulatozásból a legifjabbak is kivették a részüket. Miután a meleg napsütésben jól kirohangálták magukat, az RMDSZ Dévai Nőszervezetének irányításával kézműves foglalkozásba kapcsolódtak: mosolygós kezeket készítve a majálison részt vevő férfiaknak, a hölgyeket pedig, anyák napja alkalmából képeslapokkal ajándékozták meg.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2016. május 9.
Hunyad Megyei Magyar Napok
Emléktúra, kultúra és gasztronómia
Pénteken és szombaton több településen érdekesnél érdekesebb rendezvényekkel folytatódtak a hetedik alkalommal megszervezett Hunyad Megyei Magyar Napok.
A tavalyi siker nyomán idén Lupényban másodszor szervezték meg a helytörténeti kirándulást Maderspach Viktor menekülésének nyomdokain. Ezen nemcsak lupényi magyarok vettek részt, hanem magyarországi vendégek is: három makói az interneten olvasott az emléktúráról, és annak nyomán utaztak el a Zsil-völgyébe, hogy személyesen is részt vegyenek rajta. Aligha bánták meg, a hangulat nagyszerű volt, a természetben tett félnapos túra kellemes, s megismerhették a bányavidéki magyarság egyik kiemelkedő történelmi személyiségét. A Zsil-völgyi Iszkornyban született Maderspach Viktor (1875–1941) érdekes személyiség volt, 1916-ban kommandószerű önkéntes csapatot létesített saját költségén a Zsil völgyébe betörő román hadsereg visszaszorítására, illetve a civil lakosság megvédésére a megszállóktól. Magyar hazafias tevékenysége miatt az impériumváltás után szálka lett az új román hatóságok szemében, akik 1921-ben csapdába akarták ejteni. Maderspach azonban megmenekült, több hegyi hágón haladt át gyalog, hatósági üldözés elől.
Pénteken a kultúrának is jutott szerep a Zsil völgyében, amikor a petrozsényi katolikus templomban fellépett a magyarországi testvérváros, Várpalota bányászkórusa, szombaton pedig ismét nagyszerű előadást tartottak, ezúttal Lupényban.
Piskin és Vajdahunyadon a gasztronómiáé volt a főszerep. Előbbi városban finom krumpligulyást főztek, a kohászvárosban pedig többféle magyaros ízek között válogathattak a Corvin-Savaria magyar házhoz látogató vendégek. A helyiek hagyományos gulyást és babgulyást készítettek, míg a Vas megyei Jánosházáról érkezett vendégek a gulyás mellett marhapörköltet és őrségi dödölét, azaz a szlovák knédlihez hasonló krumpligaluskát. A finomabbnál finomabb falatok mellett vagy tízféle palacsintából is kóstolhattak, illetve hagyományos magyar és vasi különleges édességekből. A szórakozás nagyszerű volt, még Szabó Zoli esti koncertje előtt is, Kofity Zoltán és Winkler Gyula az összetartás fontosságát hangsúlyozták rövid felszólalásukban, míg a magyarországi vendégek a szórványmagyarság szívóssága és kitartása előtt emeltek kalapot, a gasztronómiai fesztivál pedig kimondottan a 26 éves kétoldalú testvérkapcsolat jegyében zajlott.
Szombaton a kisebb településeken is voltak rendezvények, Brádon, a szórvány-szórványában a római katolikus parókián érmekiállításra került sor, melyen Baráth Árpád tekintélyes magángyűjteményét mutatta be a maroknyi magyarságnak, mielőtt ott is jóízűen elfogyasztották a finom gulyást, Szászvároson pedig hasonló finomságokkal megspékelt szabadtéri közösségi összejövetelre került sor.
Magyar fesztivál Déva főterén
Természetesen a gulyásfőzés Déván sem maradhatott el, idén hat csapat állt a 80-90 literes üstök mellett, és aprította a belevalót: húst, csülköt, kolbászt, zöldséget, pityókát, babot, gombát, s keverték bele a titkos fűszereket. A kora délutáni órákban, az eső elállta után már többtucatnyian sorakoztak az üstök körül, türelmetlenül várva, hogy megkóstolhassák az ízletesnek ígérkező falatokat. Kevesebb, mint egy óra alatt ki is ürült valamennyi: elsőként az RMDSZ Nőszervezetének kolozsvári káposztája fogyott el, de nem kellett kínálni a Téglás Gábor elméleti Líceum csapatának gombás gulyását, a csernakeresztúriak hagyományos krumplis gulyását, illetve a dévai RMDSZ babgulyását sem. Vitték jó szívvel a Szent Ferenc Alapítvány bográcsát és a Lengyel család pityókás pörköltjét is. És a szakácsok nagy örömére szinte el sem kellett mosni az üstöket, az utolsó cseppig kitakarították. Ezután persze jólesett egy-egy a Szeged melletti Zsombóról évről évre visszatérő vendégek palacsintája, illetve a hargitaiak sütötte kürtöskalács.
Közben a zene sem hiányzott. Déva főterén reggel óta szólt a magyar muzsika, s mire mindenki jóllakott, benépesült a színpad is. Vagyis a főtér, a dévai Renaissance együttes nem is ment fel a színpadra, hanem a téren adta elő a szépséges tizenhatodik és tizenhetedik századi táncokat. A gyergyószentmiklósi néptánccsoport viszont már a színpadon lépett fel felcsíki és marosszéki táncokkal, Péter Noémi, pedig Gyergyó-vidéki dalokat énekelt.
Radikális stílusváltás következett, amikor a szombahelyi Red Rockets kemény rockkal lépett fel a dévai közönség előtt. A 2012-ben, fiatalok által alapított együttes saját dalait adta elő, amelyek főleg az ifjabbak tetszését nyerték el. Az est fénypontját a magyar romantikus dalok királya, a Békés megyéből származó Balázs Pali koncertje jelentette. Ekkorra már jócskán benépesedett a színpad előtti tér, fiatalok és idősek együtt élvezték a közismert slágereket, a végén pedig autogramokért rohamozták meg a magyarországi előadót.
A dévai rendezvény felemás hatást keltett. Idén ugyanis kevesebben jöttek el, mint az előző években a főtéri egész napos rendezvénysorozatra. Igaz, kézműves vásár sem volt, közismert nagy sztárok sem léptek fel, mint korábban a Bikini, Republic vagy Edda, az előző éveknél kisebb érdeklődés mégsem örvendetes, még ha a megszokottnál hidegebb, két rendbeli esővel megspékelt időjárás sem kedvezett. Idén Vajdahunyadról, Csernakeresztúrról és a Zsil völgyéből is alig jöttek, miközben az előző években szép számmal érkeztek. A székelyföldi Háromszékkel való kapcsolat is mintha lazult volna, idén onnan sem érkeztek vendégek, míg az előző magyar napokon mindig eljöttek. A hangulat mégis nagyszerű volt, ha kevesebben is, de jól érezték magukat, felemelő érzés volt a főtéren annyi magyar szót hallani, magyar gasztronómiai finomságokat kóstolni. A szervezők idén is kitettek magukért!
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
Emléktúra, kultúra és gasztronómia
Pénteken és szombaton több településen érdekesnél érdekesebb rendezvényekkel folytatódtak a hetedik alkalommal megszervezett Hunyad Megyei Magyar Napok.
A tavalyi siker nyomán idén Lupényban másodszor szervezték meg a helytörténeti kirándulást Maderspach Viktor menekülésének nyomdokain. Ezen nemcsak lupényi magyarok vettek részt, hanem magyarországi vendégek is: három makói az interneten olvasott az emléktúráról, és annak nyomán utaztak el a Zsil-völgyébe, hogy személyesen is részt vegyenek rajta. Aligha bánták meg, a hangulat nagyszerű volt, a természetben tett félnapos túra kellemes, s megismerhették a bányavidéki magyarság egyik kiemelkedő történelmi személyiségét. A Zsil-völgyi Iszkornyban született Maderspach Viktor (1875–1941) érdekes személyiség volt, 1916-ban kommandószerű önkéntes csapatot létesített saját költségén a Zsil völgyébe betörő román hadsereg visszaszorítására, illetve a civil lakosság megvédésére a megszállóktól. Magyar hazafias tevékenysége miatt az impériumváltás után szálka lett az új román hatóságok szemében, akik 1921-ben csapdába akarták ejteni. Maderspach azonban megmenekült, több hegyi hágón haladt át gyalog, hatósági üldözés elől.
Pénteken a kultúrának is jutott szerep a Zsil völgyében, amikor a petrozsényi katolikus templomban fellépett a magyarországi testvérváros, Várpalota bányászkórusa, szombaton pedig ismét nagyszerű előadást tartottak, ezúttal Lupényban.
Piskin és Vajdahunyadon a gasztronómiáé volt a főszerep. Előbbi városban finom krumpligulyást főztek, a kohászvárosban pedig többféle magyaros ízek között válogathattak a Corvin-Savaria magyar házhoz látogató vendégek. A helyiek hagyományos gulyást és babgulyást készítettek, míg a Vas megyei Jánosházáról érkezett vendégek a gulyás mellett marhapörköltet és őrségi dödölét, azaz a szlovák knédlihez hasonló krumpligaluskát. A finomabbnál finomabb falatok mellett vagy tízféle palacsintából is kóstolhattak, illetve hagyományos magyar és vasi különleges édességekből. A szórakozás nagyszerű volt, még Szabó Zoli esti koncertje előtt is, Kofity Zoltán és Winkler Gyula az összetartás fontosságát hangsúlyozták rövid felszólalásukban, míg a magyarországi vendégek a szórványmagyarság szívóssága és kitartása előtt emeltek kalapot, a gasztronómiai fesztivál pedig kimondottan a 26 éves kétoldalú testvérkapcsolat jegyében zajlott.
Szombaton a kisebb településeken is voltak rendezvények, Brádon, a szórvány-szórványában a római katolikus parókián érmekiállításra került sor, melyen Baráth Árpád tekintélyes magángyűjteményét mutatta be a maroknyi magyarságnak, mielőtt ott is jóízűen elfogyasztották a finom gulyást, Szászvároson pedig hasonló finomságokkal megspékelt szabadtéri közösségi összejövetelre került sor.
Magyar fesztivál Déva főterén
Természetesen a gulyásfőzés Déván sem maradhatott el, idén hat csapat állt a 80-90 literes üstök mellett, és aprította a belevalót: húst, csülköt, kolbászt, zöldséget, pityókát, babot, gombát, s keverték bele a titkos fűszereket. A kora délutáni órákban, az eső elállta után már többtucatnyian sorakoztak az üstök körül, türelmetlenül várva, hogy megkóstolhassák az ízletesnek ígérkező falatokat. Kevesebb, mint egy óra alatt ki is ürült valamennyi: elsőként az RMDSZ Nőszervezetének kolozsvári káposztája fogyott el, de nem kellett kínálni a Téglás Gábor elméleti Líceum csapatának gombás gulyását, a csernakeresztúriak hagyományos krumplis gulyását, illetve a dévai RMDSZ babgulyását sem. Vitték jó szívvel a Szent Ferenc Alapítvány bográcsát és a Lengyel család pityókás pörköltjét is. És a szakácsok nagy örömére szinte el sem kellett mosni az üstöket, az utolsó cseppig kitakarították. Ezután persze jólesett egy-egy a Szeged melletti Zsombóról évről évre visszatérő vendégek palacsintája, illetve a hargitaiak sütötte kürtöskalács.
Közben a zene sem hiányzott. Déva főterén reggel óta szólt a magyar muzsika, s mire mindenki jóllakott, benépesült a színpad is. Vagyis a főtér, a dévai Renaissance együttes nem is ment fel a színpadra, hanem a téren adta elő a szépséges tizenhatodik és tizenhetedik századi táncokat. A gyergyószentmiklósi néptánccsoport viszont már a színpadon lépett fel felcsíki és marosszéki táncokkal, Péter Noémi, pedig Gyergyó-vidéki dalokat énekelt.
Radikális stílusváltás következett, amikor a szombahelyi Red Rockets kemény rockkal lépett fel a dévai közönség előtt. A 2012-ben, fiatalok által alapított együttes saját dalait adta elő, amelyek főleg az ifjabbak tetszését nyerték el. Az est fénypontját a magyar romantikus dalok királya, a Békés megyéből származó Balázs Pali koncertje jelentette. Ekkorra már jócskán benépesedett a színpad előtti tér, fiatalok és idősek együtt élvezték a közismert slágereket, a végén pedig autogramokért rohamozták meg a magyarországi előadót.
A dévai rendezvény felemás hatást keltett. Idén ugyanis kevesebben jöttek el, mint az előző években a főtéri egész napos rendezvénysorozatra. Igaz, kézműves vásár sem volt, közismert nagy sztárok sem léptek fel, mint korábban a Bikini, Republic vagy Edda, az előző éveknél kisebb érdeklődés mégsem örvendetes, még ha a megszokottnál hidegebb, két rendbeli esővel megspékelt időjárás sem kedvezett. Idén Vajdahunyadról, Csernakeresztúrról és a Zsil völgyéből is alig jöttek, miközben az előző években szép számmal érkeztek. A székelyföldi Háromszékkel való kapcsolat is mintha lazult volna, idén onnan sem érkeztek vendégek, míg az előző magyar napokon mindig eljöttek. A hangulat mégis nagyszerű volt, ha kevesebben is, de jól érezték magukat, felemelő érzés volt a főtéren annyi magyar szót hallani, magyar gasztronómiai finomságokat kóstolni. A szervezők idén is kitettek magukért!
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2016. május 12.
Festménykiállítás, Művelődés-bónusszal
Fiatal székely alkotóval ismerkedhettek a dévaiak a Hunyad Megyei Magyar Napok képzőművészeti tárlata alkalmával. Ráduly M. Piroska Átlépésekcímű kiállítását a Melite Gyülekezeti Házban nyitották meg a hétvégén. A Csíkszeredából érkező képzőművész eddigi életútját Csatlós Erzsébet Zsófia ismertette, és Ráduly M. Piroska egykori tanárának gondolatait idézve vezette be az érdeklődőket a művésznő különleges szépségű alkotói világába. A terem falain meleg színekben ragyogó képek köszöntöttek a tárlatlátogatókra. Mint kiderült, szinte kivétel nélkül az utóbbi két esztendő „termékei”. – Negyven felé közeledve az ember elkezd mérlegelni, befele reflektál, kutatja magában, a világban az igazán fontos dolgokat. Ez a meditatív állapot, a letisztuló szeretet, derű, vidámság „szülte” ezeket a képeket. Fiatalabb koromban erősebb, harsányabb színek, formák jellemeztek. Most a megnyugvás, a békesség, a szeretet érzése uralkodik bennem, ezt engedem papírra vetülni – fogalmazott a tárlatmegnyitó alkalmával Ráduly M. Piroska. Az alkotás során alkalmazott technikáról elmondta: színes tussal és porfestékkel készíti képeit, nagy teret engedve a véletlenszerűségnek is, hagyva hogy a papíron, vásznon „maguktól történjenek” a dolgok. Tanárának értékeléséből kiderült: korábban a kapuk jelentették Ráduly M. Piroska képeinek vezérmotívumát. A határok, mezsgyék, kapuk most is felfedezhetők, de a központi figura ma már az ember, a fény, a tér és a levegő, a szeretet szabadsága. – Ezért is lett Átlépések a tárlat címe, mert úgy érzem, ezek a képek egy számomra új világot jelenítenek meg – mondja a művésznő, s többnyire nonfiguratív képein valóban ott bujkál a tárgyi és lelki világ közti feszültség, de a szeretet-szülte harmónia is.
Ráduly M. Piroska tárlata e hónap végéig tekinthető meg a dévai Melite Gyülekezeti Házban. Az alkotó külön köszönetét fejezte ki a házigazdáknak, illetve a tárlat szervezőinek: Albert Gabriella gyermekkori barátnőjének és az RMDSZ dévai Nőszervezetének.
A tárlatmegnyitót követően egyfajta bónuszként került sor a Kolozsváron megjelenő Művelődés folyóirat, illetve a mellékleteként napvilágot látó Hunyad megyei különszám bemutatására. Dáné Tibor, a Művelődés főszerkesztője röviden ismertette az 1948 óta megjelenő közművelődési havilap történetét, megújult arculatát, illetve az utóbbi években napvilágot látó mellékleteit: romániai magyar házakról, díjazottakról, valamint erdélyi tájegységekről. Utóbbiak sorában látott napvilágot idén tavasszal a Hunyad megye kulturális értékeit ismertető melléklet is, melyben rálátás nyílik a dévai magyar iskolaközpont, az unitárius szórványközpont, a Kőműves Kelemen cserkészcsapat, az algyógyi ifjúsági központ, a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület életére, valamint a Hátszegi-medence kúriáit, templomait, a szórványvidéki lelkigondozást és az immár hetedszer megrendezett Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorát is megismerhetjük a lapból. A Művelődés-mellékletek szerkezetéhez igazodva a Hunyad megyei lapszámot is átfogó bevezető tanulmány nyitja meg, felsorakoztatva a vidék kulturális értékeit. Dáné Tibor Kálmán főszerkesztő a rövid bemutató nyomán 600 példányt adott át a Hunyad megyei mellékletből a helybelieknek, elsősorban azon szervezeteknek, melyek vállalták a lap hasábjain való bemutatkozást.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Fiatal székely alkotóval ismerkedhettek a dévaiak a Hunyad Megyei Magyar Napok képzőművészeti tárlata alkalmával. Ráduly M. Piroska Átlépésekcímű kiállítását a Melite Gyülekezeti Házban nyitották meg a hétvégén. A Csíkszeredából érkező képzőművész eddigi életútját Csatlós Erzsébet Zsófia ismertette, és Ráduly M. Piroska egykori tanárának gondolatait idézve vezette be az érdeklődőket a művésznő különleges szépségű alkotói világába. A terem falain meleg színekben ragyogó képek köszöntöttek a tárlatlátogatókra. Mint kiderült, szinte kivétel nélkül az utóbbi két esztendő „termékei”. – Negyven felé közeledve az ember elkezd mérlegelni, befele reflektál, kutatja magában, a világban az igazán fontos dolgokat. Ez a meditatív állapot, a letisztuló szeretet, derű, vidámság „szülte” ezeket a képeket. Fiatalabb koromban erősebb, harsányabb színek, formák jellemeztek. Most a megnyugvás, a békesség, a szeretet érzése uralkodik bennem, ezt engedem papírra vetülni – fogalmazott a tárlatmegnyitó alkalmával Ráduly M. Piroska. Az alkotás során alkalmazott technikáról elmondta: színes tussal és porfestékkel készíti képeit, nagy teret engedve a véletlenszerűségnek is, hagyva hogy a papíron, vásznon „maguktól történjenek” a dolgok. Tanárának értékeléséből kiderült: korábban a kapuk jelentették Ráduly M. Piroska képeinek vezérmotívumát. A határok, mezsgyék, kapuk most is felfedezhetők, de a központi figura ma már az ember, a fény, a tér és a levegő, a szeretet szabadsága. – Ezért is lett Átlépések a tárlat címe, mert úgy érzem, ezek a képek egy számomra új világot jelenítenek meg – mondja a művésznő, s többnyire nonfiguratív képein valóban ott bujkál a tárgyi és lelki világ közti feszültség, de a szeretet-szülte harmónia is.
Ráduly M. Piroska tárlata e hónap végéig tekinthető meg a dévai Melite Gyülekezeti Házban. Az alkotó külön köszönetét fejezte ki a házigazdáknak, illetve a tárlat szervezőinek: Albert Gabriella gyermekkori barátnőjének és az RMDSZ dévai Nőszervezetének.
A tárlatmegnyitót követően egyfajta bónuszként került sor a Kolozsváron megjelenő Művelődés folyóirat, illetve a mellékleteként napvilágot látó Hunyad megyei különszám bemutatására. Dáné Tibor, a Művelődés főszerkesztője röviden ismertette az 1948 óta megjelenő közművelődési havilap történetét, megújult arculatát, illetve az utóbbi években napvilágot látó mellékleteit: romániai magyar házakról, díjazottakról, valamint erdélyi tájegységekről. Utóbbiak sorában látott napvilágot idén tavasszal a Hunyad megye kulturális értékeit ismertető melléklet is, melyben rálátás nyílik a dévai magyar iskolaközpont, az unitárius szórványközpont, a Kőműves Kelemen cserkészcsapat, az algyógyi ifjúsági központ, a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület életére, valamint a Hátszegi-medence kúriáit, templomait, a szórványvidéki lelkigondozást és az immár hetedszer megrendezett Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorát is megismerhetjük a lapból. A Művelődés-mellékletek szerkezetéhez igazodva a Hunyad megyei lapszámot is átfogó bevezető tanulmány nyitja meg, felsorakoztatva a vidék kulturális értékeit. Dáné Tibor Kálmán főszerkesztő a rövid bemutató nyomán 600 példányt adott át a Hunyad megyei mellékletből a helybelieknek, elsősorban azon szervezeteknek, melyek vállalták a lap hasábjain való bemutatkozást.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)