A tanácsi határozat ellenére 2008-ban Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester lényegesen több pénzt juttatott az ortodox egyháznak, mint a többi felekezetnek. A magyar egyházi vezetők azt is kifogásolták, hogy a polgármester több mint fél éve nem utalta át a visszaszolgáltatott egyházi épületekben működő iskolák bérét. A római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyház képviselői még február 27-én beadvánnyal fordultak a városvezetőkhöz, magyarázatot kérve, miért nem lépett életbe az egyházak támogatására vonatkozó tanácsi határozatot. A magyar egyházak vezetői azt sem értik, a hivatal miért nem utalta ki számukra a tanács által tavaly novemberben megszavazott 240 ezer lejes gyorstámogatást. /Szucher Ervin: Számon kért ígéret Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

A nagykárolyi Kalazanci Szent József Líceum elmaradt bérleti díjáról, a Zárda épületének sorsáról, valamint az egyház támogatására szánt összegekről tárgyalt Schönberger Jenő szatmári püspök a nagykárolyi tanácsosokkal, Kovács Jenő polgármesterrel, dr. Varga Attila parlamenti képviselővel valamint Csehi Árpád megyei tanácselnökkel. A püspök felhívta az elöljárók figyelmét arra, hogy jelentősen elmaradtak a fizetendő összegekkel. Kovács Jenő polgármester elmondta, nem várt költségeik miatt nem sikerült rendezniük adósságukat. Ígéretet tett arra, hogy ez év szeptemberéig mindkét épülettel kapcsolatos elmaradásukat kiegyenlítik. Felmerült a Kalazanci Szent József Iskola sportudvarának kiépítése is. A püspök elmondta, hogy az egykori Zárda épületét idén nyártól átadnák a Nagykárolyban működő piarista nővéreknek, hogy ott bővíthessék „gyermekmentő“ tevékenységüket. A nővérek olyan gyermekotthont működtetnek, amelybe hátrányos anyagi helyzetű és rossz családi háttérrel rendelkező gyerekek kerülnek. A megbeszélésen felvették a különböző felekezetek támogatását. Az elmúlt évben az ortodox egyháznak 142 ezer, a római katolikus egyháznak 80 ezer, a református egyháznak 62 ezer, a görög katolikusoknak pedig 56 ezer lejt ítélt oda a város vezetése. Nagykároly lakosságát 35 százalékban ortodoxok, 36 %-ban római katolikusok, 21 %-ban reformátusok és 7,37 %-ban görög katolikusok alkotják. Ezzel szemben az odaítélt összeg mindössze 6,21 %-át kapta a római katolikus egyház. /Adósaival tárgyalt a püspök. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 17./

A szatmári római katolikus egyházmegye vezetősége a nagykárolyi politikai élet vezetőivel találkozott. A Szent László Közösségi Ház adott otthont Nagykárolyban a találkozónak, amelyre Schönberger Jenő szatmári püspök hívta meg a nagykárolyi politikai élet vezetőit március 13-án. A találkozón olyan témákat beszéltek meg, mint a Kalazanci Szent József Líceum ügye, az egykori zárda épületének rendezése és a plébániák támogatásának kérdése. 2006 óta, amikor az iskola beköltözött az épületbe, a szatmári egyházmegye 1 807 000 lejt fektetett az épület felújításába, modernizálásába. Összehasonlításként: az épület bérleti díja egy évre 115 872 lej, amelynek kiegyenlítésével jelentősen elmaradt a nagykárolyi polgármesteri hivatal. Varga Attila képviselő elmondta: a 2003-as alkotmánymódosítás ellenére sem jött létre a román jogrendben a felekezeti oktatás fogalma. Ezek állami iskolák felekezeti jelleggel, így ugyanolyan támogatásban kell részesülniük, mint bármelyik más iskola. Kovács Jenő polgármester elmondta, hogy már tavaly rendezni akarták a bérleti díjakat, de nem várt költségeik miatt még nem sikerült törleszteniük adósságukat. Ígéretet tett arra, hogy elmaradásukat kiegyenlítik. Az egykori zárda épületéről Schönberger püspök elmondta, nyártól átadnák azt a Nagykárolyban működő piarista nővéreknek, hogy ott bővíthessék gyermekmentő tevékenységüket. Kovács Jenő ígéretet tett, hogy más épületet keres majd az osztályoknak, és nyártól átadják az épületet. Felmerült még a különböző felekezetek támogatása. Az elmúlt évben az ortodox egyháznak 142 000, a római katolikus egyháznak 80 500, a református egyháznak 62 500, a görög katolikusoknak pedig 56 500 lejt ítélt oda a város vezetése. (Nagykároly lakossága 35,17 százalékban ortodox, 35,95 százalékban római katolikus, 20,99 százalékban református és 7,37 százalékban görög katolikus.) /Együtt a közösségért. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 29./

Az elmúlt két évtizedben nagyon sok lap indult a református egyház keretében, nemcsak egyházkerületi szinten, hanem megyei, esetleg egy-egy gyülekezeten belül vagy kistérségenként is. Újév után jött az ötlet, hogy Vajdahunyad és környéke is foglalja össze egy kisújságban a gyülekezetek tevékenységét. Így a Cserna-völgyében Vajdahunyad, Rákosd, Hósdát, Alpestes és Csernakeresztúr közösen adja ki a Keskeny Út című gyülekezeti lapot, amelyet három lelkész és két lelkészfeleség szerkeszt és állít össze. /Új közösségi lap jelent meg. Vajdahunyad. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

2009. január 24-én a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége, tanári kara és szülői bizottsága nevében Elek Imre igazgató intézett nyílt levelet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökéhez, az általa vezetett gimnázium sorsa, illetve a Református Egyház visszaszerzett iskolai ingatlanai jogos birtokbavételének intézése tárgyában. Ugyanebben az ügyben a Kölcsey Főgimnázium tanári közössége március 9-én nyilatkozatot tett közzé. Az iskolai szülőbizottság is Tőkés László püspökhöz fordult az iskolaügy általuk helyesnek tartott rendezése tárgyában. Mindezekre válaszolt Tőkés László, előrebocsátva, hogy április 15-én újabb egyeztetés lesz az RMDSZ és a református egyház vezetőinek, valamint az iskolaügyben közvetlenül érintett felek képviselőinek részvételével Szatmárnémetiben. Tőkés László kifejtette, hogy az egyház több évtizedes jogfosztás után, 2004-ben visszaszerezte önkényesen elkobzott szatmárnémeti iskolaépületeit, és ezáltal megnyílt az út a több évszázados református felekezeti oktatás – részleges – helyreállítása előtt. Nem helyénvaló, hogy a saját iskolaépületek iránti jogos igényt rossz színben próbálják feltüntetni. Vissza kell utasítani azt, hogy az egyházat megvádolják az iskolai épületvita ügyében, és megkérdőjelezzék a román kommunista rezsim által elorozott iskolájához való jogát. /Tőkés László válasza iskolaügyben. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

Kompromisszumos megoldás születhet a szatmári Kölcsey Ferenc Líceum és a Református Gimnázium közötti ingatlanvitában: április 15-én Szatmárnémetiben a helyi és megyei önkormányzat, az RMDSZ, a két tanintézmény, illetve a református egyház képviselői közötti egyeztetésen javaslat született, melynek értelmében egy évvel elhalasztják a Kölcsey Ferenc Líceum kiköltözését és egyúttal a református kollégium beköltözését a református egyház által már 2004-ben visszaszerzett központi épületbe, a Kölcsey Gimnázium pedig 2010-ben a Református Kollégium jelenleg használt, szintén egyházi tulajdonú épületében, valamint a közelben lévő kisegítő iskola ingatlanában kezdi meg a tanévet. Tőkés László, az EMNT elnöke fontosnak nevezte, hogy közelebb kerültek az álláspontok. /Megoldódhat a két szatmári középiskola közötti vita. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

„Betelt a pohár. Hazugsággal, csalással és történelemhamisítással nem lehet sem oktatni, sem népünk számára jövendőt építeni” – szögezte le Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen szervezett tüntetésen, melyen mintegy ezer ember jelent meg. Pap Géza levélben fordul Románia elnökéhez, miniszterelnökéhez és az igazságügy-miniszterhez és biztosítékot kér arra vonatkozóan, hogy a visszaszolgáltatási eljárásokban a törvény szelleme nem szenved csorbát. Tőkés László püspök, EP-képviselő leszögezte: „Minden felelős politikai erő, egyházak, és civilek össze kell hogy fogjanak, és kiiktassák a magyar ellentéteket, mert ez mindannyiunk közös érdeke. ” Kovács István unitárius lelkész elmondta: „egyesek önzésükkel képesek lennének államosítani, hogy megkaphassák az államtól az ebül szerzett jussukat. ” A tüntetés után szervezett sajtótájékoztatóján az egyház által a kollégiummal együtt visszaigényelt tanári lakások egyik vásárlója, Benedek Levente kifejtette: a Székely Mikó Kollégium épülete soha nem volt a református egyház tulajdona. /Kovács Zsolt: Székely Mikó Kollégium: Európához fordulnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

Kétnapos ünnepségsorozattal, május 8-9-én tiszteleg a nagy múltú iskola az alapítók, az egykori igazgatók, tanárok és munkájuk révén nevessé vált néhai vén diákok emléke előtt, és megszólítja mindazokat, akik diákként, vén diákként, illetve családtagjaik révén jelenleg is kötődnek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumhoz. A házigazda iskola a református egyház és a társiskola Református Kollégium bevonásával tart jubileumi ünnepségsorozatot. A 150 éves sepsiszentgyörgyi református oktatás emlékéve már tavaly ősszel megkezdődött, amikor megjelent József Álmos iskolatörténeti képeskönyve, a télen majdnem minden jelenlegi mikós diák családjába eljutott a jubileumi falinaptár. Az emlékév záróakkordjaként Csutak Vilmos legendás hírű iskola- és múzeumigazgató szobrának felállítását tervezi a Székely Mikó Kollégium Alapítvány és a Székely Nemzeti Múzeum Alapítvány. A hét végén két új kiadvány révén elevenítik fel az iskola történetét, az Emlékkönyv és a Jubileumi krónika. /Fekete Réka: Az iskola alapítására emlékeznek a Székely Mikó Kollégiumban (150 éves a sepsiszentgyörgyi református oktatás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

Trianon nemcsak országrészeket szakított le, de a református egyházat is részekre tagolta. Istennek különös kegyelme azonban, hogy elszigeteltségünk ellenére túléltük a történelem viharait, és lelki egységünk sohasem szűnt meg, vallja dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az egység megvalósulása hosszú folyamatnak bizonyult. Ennek a betetéződése az alkotmányozó zsinat megalakulása és a közös alkotmány elfogadása. A püspök nem hiszi, hogy a román többség részére ez gondot jelentene, hiszen a Román Ortodox Egyház ugyanilyen struktúrában gondolkozik. Több, határon túli ortodox egyháztest létezik, amely szerves része a Román Ortodox Egyháznak. Dr. Pap Géza számára május 22-e Isten csodája. A püspököt ez Bocskai István végrendeletének beteljesedésére emlékezteti, aki így fogalmazott: „meghagyom, s írom, szeretettel intvén mind erdélyi és magyarországi híveimet az egymás között való szép egyességre. Atyafiúi szeretetre az erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelmek alatt lennének is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőlük el ne taszítsák, tartsák atyafiaiknak és vérüknek, tagoknak”. /S. B. Á. : Hitélet – Május 22., az egység beteljesedése. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Dr. Pap Géza püspök és Tonk István főgondnok az Erdélyi Református Egyházkerület híveihez intézett felhívásában szeretettel kértek minden szavazati joggal rendelkező református egyház-tagot, hogy június 7-én vegyen részt a választáson és szavazatával járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar képviselők minél nagyobb számban nyerjenek mandátumot. /Az Erdélyi Református Egyházkerület híveinek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Tőkés Elek 1955. szeptember 28-án született Bánffyhunyadon református lelkészi családban. Édesapját az 1950-es évek elején kényszermunkára a Duna-csatornához hurcolták, a család támasz nélkül maradt. Tízéves korában Kolozsvárra került a nagyszülőkhöz. 1988-tól a 3-as számú Matematika-Fizika Líceum (mai Báthory) magyartanára. A rendszerváltást követően kollégái felkérték a magyar szakos tanárok tanfelügyelői tisztségének a betöltésére (1990–1995). Lemondását követően az Erdélyi Református Püspökség tanügyi tanácsosa volt, s ugyancsak a református egyház megbízásából a Vallásügyi Államtitkárságon képviselte a magyarság ügyét. 2000 novemberétől a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója. Karizmatikus és perspektívában gondolkodó, meghatározó személyiség volt. Az iskola tanári közössége fájdalmasan búcsúzik váratlanul elhunyt igazgatójától. /A Báthory István Elméleti Líceum tanári közössége: In memoriam Tőkés Elek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt a 160 éves a háromszéki magyar sajtó című kiállítás. Háromszéken 1849 júniusában Kézdivásárhelyen megjelent a Székely Hírmondó, a térség első hírlapja. Amint hozzájutottak a nyomdagéphez, megjelentették az újságot, és kiadták a Háromszék legrégibb könyvének számító Ábéczét, a forradalom viszontagságai ellenére. A múzeum munkatársainak sikerült újra működőképessé tenni Bem tábori nyomdáját, ezen tartott bemutatót Kisgyörgy Tamás, a Charta Kiadó és Nyomda tulajdonosa. Kiállították az 1980-as évekbeli háromszéki szamizdat nyomdatermékeket is. Boér Hunor szerint most, amikor kétségbe vonják, hogy a református egyház lenne a Székely Mikó Kollégium jogos tulajdonosa, a 150 éves iskola korszakaira is fény derül a korabeli sajtótermékekből. /Bíró Blanka: Pisztolypárbaj a Székely Nemzeti Múzeum kertjében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

Megjelent Molnár János egyháztörténész Szigorúan ellenőrzött evangélium /Partium Kiadó, Nagyvárad, 2009/ című könyve azokról az egyházi személyekről, akik a kommunista diktatúrában jelentettek a református egyházról. „Húsz év elteltével is csak nehezen lehet hozzáférni a Szekuritáté dokumentumanyagához. Az egyházi kollaboránsok esetében pedig csak a magas egyházi vezetők jóváhagyásával lehet kutatást kezdeményezni. Ugyanakkor az állam sem segítőkész az ilyen jellegű történészi kutatásokat illetően” – mondta Molnár János. A dokumentumokat csak korlátozott keretek között lehet fénymásolni. /Sipos M. Zoltán: „Szigorúan ellenőrzött”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

Az Erdélyi Református Egyházkerület idei közgyűlését a vajdahunyadi vár Bethlen-szárnyában tartották. A hunyadi egyházmegye első alkalommal adott helyet ilyen jelentős egyházi rendezvénynek. A közgyűlés első napiján 15 ifjú lelkipásztort szenteltek fel a 400 éves vajdahunyadi református templomban. Gáll Sándor Hunyad megyei esperes köszöntőjében elmondta, nagy örömére szolgál, hogy a legkisebb lélekszámú egyházmegyeként megszervezhették a közgyűlést, amely jó alkalom arra, hogy a máshonnan érkezett lelkipásztorok is megértsék, miért fontos a szórványban a magyarul már nem beszélő híveket is megszólítani. Pap Géza püspöki jelentésében a múlttal való szembenézésre hívta fel a figyelmet. A kommunista időkben tudták, hogy vannak köztük besúgók. Miért vártunk húsz évet a számonkéréssel? – tette fel a kérdést a püspök. „Ha valaki elbukott, az még nem megbocsáthatatlan bűn” – mondta Pap Géza. Hozzátette, a református egyház egyetlen megoldást tud erre, a bűnbocsánatot, amely azonban bocsánatkérést feltételez. A bűn elkövetőinek pedig vállalniuk kell tetteik következményét, többek között le kell mondaniuk tisztségeikről, közölte a püspök. /Református közgyűlés a Hunyadiak várában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./

A felnőttképzés nagyon széles skálán mozog: az egyik oldalon ott vannak a hobbitevékenységek képzései, a másik oldalon pedig a szakmai továbbképzések. A művelődésszervezés is egyfajta felnőttképzés. A kóruséneklésnek – mint bármely más közösségi tevékenységnek – jellemformáló ereje is van. A népfőiskola intézményesülése a XX. század harmincas éveire tehető. A református egyház megszervezte a sárospataki csizmás diákok iskoláját, a katolikusok pedig elindították a kifejezetten népfőiskolás jelleggel működő képzésüket, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) elnevezésű mozgalmat. Erdélyben a népfőiskola Balázs Ferenc unitárius lelkész nevéhez kötődik. A bécsi döntés után, 1940 és 1944 között Észak Erdélyben a református egyház több népfőiskolát tudott beindítani az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) keretén belül. A KALOT is beindította a maga népfőiskoláját Csíksomlyón. A második világégés után az EMKE 1946-ban próbált népfőiskolákat indítani, ezek az intézmények azonban 1947–1948-ban, az EMKE megszűntetésével együtt megszűntek. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke elmondta, hogy a felnőttképzésbe 1982-ben kapcsolódott be, amikor az Ember és természet elnevezésű, magyar nyelvű szabadegyetemi kollégium továbbszervezését vette át, aztán 1993-tól az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél (EMKE) keretében folytathatta ezt a munkát. Az EMKE-n belül különböző közművelődési szakmai csoportok jöttek létre, amelyek később önállósodtak, mint például a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Zenetársaság stb., így jött létre 1994-ben a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság is. Dáné Tibor Kálmán úgy látja, Romániában nincs kihasználva eléggé a felnőttképzés mint oktatási forma. Régebben kétéves rendszerességgel szerveztek népfőiskolai tábort Szovátán, majd Szentegyházán. Foglalkoztak pályázatíró, közösségszervező, -építő tréningek megszervezésével, nyelvoktatással is. Az elmúlt húsz évben szép számban jöttek létre magyar házak Erdélyben. Ilyen többek között Kolozsváron a Szabédi-ház, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Heltai Alapítvány mint kulturális központ, a Pro Iuventute, a Kriza János Néprajzi Társaság székháza vagy Válaszúton a Kallós Alapítvány épülete, azután Szamosújváron a Téka háza, Nagybányán a Teleki Ház, magyar házak Désen, Besztercén, Nagyenyeden, Zilahon, Szilágysomlyón, Medgyesen, Csernakeresztúron stb. Az EMKE és a Népfőiskola egy hálózatot kíván kialakítani a magyar házak között. A Sárospataki Népfőiskolai Egyesület szakmai hozzájárulásával már elindítottak – egyelőre még csak tíz magyar házzal – egy szakmai programot, ezt szeretnék az elkövetkezőkben kibővíteni. /Ferencz Zsolt: Sem a román, sem a magyar társadalom nem használja ki eléggé a felnőttképzés lehetőségét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Szatmárnémerti képviselő-testülete jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely lehetővé teszi a Kölcsey Ferenc Főgimnázium áthelyezését a volt katolikus zárdaiskola épületébe. A református egyház jogos tulajdonosként visszakapta a Béke téri saroképületet, így a Szatmár megyei elitlíceumnak ki kell költöznie az ingatlanból. Az előzetes tervek szerint a város pályázati pénzekből kívánja megoldani a viszonylag romos állapotban lévő zárdaépület felújítását. Amennyiben a szükséges pénzt nem sikerül határidő előtt megpályázni, a város kénytelen lesz saját tartalékaiból félretenni az építkezésre, ugyanis a kérdés sürgető, mert a kölcseyseknek a 2010–2011-es tanévet már ebben az ingatlanban kell kezdeniük. A kölcseysek megelégedéssel fogadták a költözés ötletét. /Végh Balázs: Költözhet a Kölcsey-főgimnázium. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

Újvárossy Ernő halálára emlékeztek az 1989-es események kiinduló helyszínén, a temesvár-belvárosi református templomban. Újvárossy Ernő Temesvár első halottja volt, 1989 szeptemberében találtak rá holtan a városszéli erdőben. Az 1989-es belvárosi templombővítés kulcsembereként kiállt református egyháza mellett, a folyamatos zaklatások, fenyegetések ellenére mindent megtett az építkezés előremozdítása érdekében – halálának okaira azóta sem derült fény. Tőkés László megidézte a húsz évvel ezelőtti idők hangulatát. Annak idején Újvárossy Ernő temetésén Farkas Árpád „Avaron” című versét idézték: „Orra bukva az avaron, / a veszélyt megkeresni, derékig csonterdőben is / csak menni, egyre menni, / mint kire országló erőt / s egy ilyen földet szabtak, / hogy óvja lélegzetenként / e keserves hatalmat!” /Tőkés László, EP-képviselő: Újvárossy Ernőre emlékeztek: „Orra bukva az avaron,/és menni tovább mégis”. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./

A tervek szerint a Kölcsey Ferenc Főgimnázium 2010 őszén beköltözhet a zárdaépület mindkét szárnyába, de ahhoz, hogy a római katolikus egyháztól bérelt ingatlant újra oktatási célra használhassák, fel kell újítani, és a két épületrész közötti átjárást is meg kell oldani – derül ki a szatmárnémeti önkormányzat közleményéből. A református és a katolikus egyház is beleegyezését adta az ingatlanok felújításába és az épületcserékbe. A református egyház visszakapta a Béke téri saroképületét, amelyben jelenleg a Kölcsey Gimnázium működik. A különböző városi és megyei intézmények közös egyeztetése nyomán a 2010–2011-es tanévet az iskola már a jelenlegi ingatlanjával szomszédos, egykori zárda épületében kezdheti meg. /Végh Balázs: Jövőre oldódnak meg a Kölcsey gondjai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

Továbbra is akadályozza a román állam az országban tevékenykedő kisebbségi egyházak működését – állapította meg az Egyesült Államok külügyminisztériuma a romániai vallásszabadság 2009-es helyzetéről készült jelentésében. A jelentés megemlíti, hogy a 86,8 százalékban ortodox többségű országban 4,7 százalékos a római katolikusok és kevesebb mint 1 százalékos a görög katolikusok aránya, a többi vallás képviselői pedig az ország népességének kevesebb mint 2 százalékát teszik ki. Az ortodox egyház jelentős befolyást gyakorol a lakosságra, de nem csupán az egyszerű polgárokra, hanem a politikusokra is. A 2008-as választási évben az ortodox egyházat kedvezményezett helyzetbe hozó több törvényt is elfogadtak. Így többek között mintegy 200 millió dollárt utaltak ki templomépítésre és tatarozásra – az összeg oroszlánrészét az ortodoxok kapták. A jelentés megemlíti azt is, hogy még ma is problémát jelent a kommunizmus idején a görög katolikus egyháztól elkobzott, és az ortodoxoknak átjátszott vagyonelemek visszaszolgáltatása. 2008-ban a református, az evangélikus, az unitárius, a görög katolikus és a baptista egyház közös panaszlevelet nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyben az ortodox egyház favorizálásával vádolják a román államot. /Balogh Levente: Az ortodoxok kedvezményei miatt bírálják Bukarestet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Nyilatkozat
„Rendkívüli késedelemmel, két nappal (!) a királyhágómelléki egyházkerületi tisztújító közgyűlést megelőzően, 2010. október 20-án – végre – összeült az Egyházkerületi Választási Bizottság (EVB), és véglegesítette a jelöltek listáját. Az egyházmegyei jelölések elbírálásához képest előrelépésnek számít, hogy - az elhangzott bírálatokat figyelembe véve - az EVB ez alkalommal nem mulasztotta el a beterjesztett óvások kivizsgálását. Ennek ellenére azonban: az „eredmény” ugyanaz. A Szűcs Ottó vezette testület a megelőző ténykedéséhez hasonló, elvtelen pártossággal seperte le az asztalról a benyújtott óvásokat, teljességgel figyelmen kívül hagyva a törvényerejű Választási Szabályzat (VSZ) kötelező előírásait.
1.Varga Attila egyházkerületi főgondnok-jelölt vonatkozásában a VSZ egyértelmű előírása az irányadó: akik tisztségükről „önkényesen és elfogadhatatlan módon lemondanak, azok egyházi tisztségekbe nem jelöltethetők.” (2. szakasz, 3. bekezdés).
Márpedig nevezett magyar nemzetiségű román parlamenti képviselő 2003 februárjában „elfoglaltságára hivatkozva lemondott egyházkerületi jogtanácsosi tisztségéről” – olvashatjuk az Igazgatótanács 2003. február 21-i ülésének jegyzőkönyvében (lásd a 7.1/2003. számú határozatot). A püspöki elnöklésemmel megtartott ülés hivatkozott napirendi tárgyának adalékaként felidézhető, hogy nevezett Varga Attila jogász éppen a legnehezebb időszakban vált meg hűtlenül tisztségétől, mikor is, röviddel annak előtte, 2003. február 1-jén, Egyházkerületünk korszakos jelentőségű nemzeti felelősségvállalással állt ki az erdélyi autonómia RMDSZ által elszabotált ügye mellett - éspedig azon az emlékezetes szatmárnémeti egyházkerületi közgyűlésen, mellyel egy időben a jogtanácsos-képviselő úr pártja, az RMDSZ szégyenletes szatmárnémeti kongresszusát tartotta. Az eset összefüggésében rá kell mutatnunk a hivatalos RMDSZ jó ideje tapasztalható és az idei választások alkalmával felerősödő egyházi előrenyomulására. Erre nézve elégséges megemlítenünk a nemrég lezajlott erdélyi egyházkerületi főgondnok-választás kimenetelét, valamint a nagykárolyi egyházmegye esperesének - Moldovan Ilie – volt kollaboránsnak, a Szatmár Megyei Tanács RMDSZ-es tagjának - , valamint Seres Dénes zilahi egyházmegyei jogtanácsosnak - RMDSZ-es parlamenti képviselőnek - a frissen történt megválasztatását. Ide illik még az a körülmény, hogy a zilahi református iskola ügy - nevezett – sírásója legutóbb azt nyilatkozta a Graiul Sãlajului című lapnak, hogy a határon túlra kiterjesztett magyar állampolgárságot nem fogja igényelni.
Az Egyházkerületünk területéről elindult romániai rendszerváltozás, másfelől az általunk magasra emelt nemzeti önrendelkezés szellemében vissza kell utasítanunk a nevezett személyek egyházi tisztségvállalását.
Az sem mellékes körülmény, hogy nevezett parlamenti és megyei RMDSZ-funkcionáriusok milyen társadalom- és magyarellenes politikát támogatnak és rendelkezéseket szavaznak meg a román kormányzat tagjaiként.
2.Mike Pál kéci lelkipásztor, egyházkerületi ifjúsági előadójelölt vonatkozásában a VSZ ekképpen fogalmaz: nem ajánlott a szektás irányt képviselő egyháztagok jelölése (CE Szövetség stb.). (uo.).
Nevezett atyánkfia bevallott módon annak a CE Szövetségnek az aktív tagja és vezető képviselője, mely egyesület nem része Református Egyházunknak, és magára nézve nem ismeri el egyházunk jogi
fennhatóságát. Közel két évtizede tartó, következetes erőfeszítéseink ellenére a CE szervezet mindmáig nem hajlandó beilleszkedni Egyházunk törvényes rendjébe, hanem éppen ellenkezőleg, állandó ellenséges propagandát folytat vele szemben. Egy szektás elhajlású CE-s lelkész pártos választási konjunktúrának .köszönhető. ifjúsági előadóvá való kinevezése nem jelentene mást, mint hogy .kecskére bíznánk a káposztát..
Az RMDSZ hivatalosaival párhuzamosan előre nyomuló CE-s térhódítás szintén ellene szól Anyaszentegyházunk kálvini, ékes és szép rendjének..
Strasbourg, 2010. október 20.
Tőkés László, Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Litteris et pietati sacrum”, avagy: már ezt is ellopják?
Mioritikus tájainkon sok mindent loptak és lopnak. Loptak már házat, épületet, földet, iskolát és intézményt, templomot, iskolai felszerelést és bútorzatot, pénzt és bankbetétet, könyvtárakat, alapítványokat, múzeumokat és még a Jóisten tudja, mi mindent. Legújabban nemcsak vasúti síneket és elektromos huzalokat, az alig megépült autópályák út menti felszereléseit, ócskavasat és minden elmozdíthatót és elmozdíthatatlant lopnak, hanem államilag elismert intézmény történetét és jelmondatát is.
Teljesen véletlenül a napokban kezembe került a Református Kollégium Petőfi utcai épületét ma is bitorló román tannyelvű Gheorghe Şincai Líceum egyik levele, és megdöbbenve vettem észre a levélpapír fejlécén használt jelmondatot:
„Litteris et pietati sacrum”. Hát már ezt is? Nem elég az épület, a nagyudvar, a felszerelés, az évszázadokon át a Református Kollégium által összegyűjtött szertári anyag bitorlása, ennek 450 éves történetét, valamint több mint kétszáz éves jelmondatát is ellopják? A jogtalan eltulajdonítás, nemcsak a jobb létre szenderült szocialista állam jellemzője, hanem Romániában napjainkban is büntetlenül alkalmazható gyakorlat?
Miért kell a Şincai-líceumnak jelmondat? Hát hogy legyen, mert ugyebár az neki nincs. Újat kitalálni viszont nagyon megerőltető dolog. Túlságosan igénybe veszi az agyat. És minek gondolkozni, a jelmondat itt van készen, hiszen már kétszáztíz esztendeje kitalálták a magyar református atyafiak. Vegyük el, legyen a mienk, ha kollégiumuk épületeit és felszerelését mi használjuk, használjuk iskolájuk történetét és jelmondatát is – gondolják a fent említett líceum korifeusai.
„Litteris et pietati sacrum” („A tudománynak és a kegyességnek szentélye”) – írták fel őseink a jelmondatot a Kolozsvári Református Kollégium 1801-ben elkészült épületének, az ókollégiumnak a Farkas utcai homlokzatára. Az 1798-ban tűzvészben elpusztult régi kollégiumi épület helyére, kissé nyugati irányban eltolva felépített, akkor új iskola az Erdélyi Református Egyházkerület pénzéből, a kolduló diákok által összegyűjtött adományokból, az erdélyi és magyarországi reformátusok és nem reformátusok adományaiból épült fel. És amikor ez az épület már szűknek bizonyult, akkor építtette fel a Református Egyház ugyancsak adományokból és a kollégium terhére felvett bankkölcsönökből a Bethlen Gábor fejedelem által még 1622-ben a reformátusoknak adományozott, a templom melletti nagy kiterjedésű telken, a Petőfi utcára néző újkollégium épületét. Ennek kapubejárata fölé szintén a „Litteris et pietati sacrum” jelmondatot írták fel eleink 1902-ben, mintegy jelezve, hogy a két épület és a kettőt összekötő terület együvé tartozik és egymástól elválaszthatatlan. Folytatták rendületlenül mindkét épületben az 1557-ben még az óvári létesítményben elkezdett, magyar református szellemű oktatást 1948-ig, amikor mindent egyetlen tollvonással elvettek, elloptak az akkori állami szervek.
A Kolozsvári Református Kollégium – alapításától az államosításig – az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona volt hiszen 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem a református egyháznak adományozta a Farkas utcai templomot és a templom melletti területet. A tulajdonos attól kezdve 1948-ig, az államosításig nem változott. (A tulajdonjog megállapítása fölöttébb egyszerű volna, hiszen a 177/1948. sz. Hivatalos Közlönyben megjelent 176/1948. sz. államosítási dekrétumban felsorolt államosított felekezeti és magániskolák sorában a 6336. oldalon olvasható: „Kogălniceanu utca 16. sz. alatti református fiúgimnázium, a református egyház tulajdona, teljes vagyonával a napi leltár szerint”, s a napi leltárban a Petőfi utcai épület is fel kell legyen sorolva).
Az államosítás után, 1959-ig tisztán magyar tannyelvű iskola működött az elvett épületekben, előbb 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum néven. Azután a magyar és román iskolák egyesítésének ürügyével román tannyelvű osztályokat telepítettek a Petőfi és a Farkas utcai épületbe, az iskola nevét Ady–Şincai-ra változtatták. A román tannyelvű osztályok számát egyre gyarapították a magyar tannyelvű osztályok számának csökkentésével egy időben, egészen addig, amíg az utolsó magyar tannyelvű osztályt is megszüntették, az iskola nevéből Ady Endre nevét „kifelejtették”, és lett belőle Liceul Teoretic Gheorghe Şincai. Ez a Kolozsvári Református Kollégium és magyar tannyelvű utódiskolájának igaz története, dokumentumokkal bizonyíthatóan, nagyon röviden felvázolva.
Ezekkel a tényekkel szemben mit tesz a Şincai-líceum? Egy magát történésznek nevező valakivel írat egy olyan iskolatörténetet,amelyben megkísérli a Református Kollégium történetét
a maga történetének beállítani,
és így 450 éves történetet fabrikálni magának. Mert aki ilyen történetet szeretne, és ilyen neki nincs, az vagy ír, vagy írat, vagy lop magának történetet.
A líceum honlapján, valamint az 1998/1999-es évkönyvében és az azt követőkben is Scurt istoric al liceului (A líceum rövid története) cím alatt bizonyos Vasile Lechinţan elképesztő valótlanságokat ír ennek az iskolának a történetéről. Mert ugye, gondolja ő történészként, ha a Református Kollégium elorzott épületeit és felszerelését használja a Şincai, akkor joga van a történetét is magáénak tekinteni.
Elöljáróban szögezzük le, hogy 1919 előtt Kolozsváron sem állami, sem felekezeti (görög katolikus vagy görög keleti) román tannyelvű középiskola tudomásom szerint nem működött (a mai George Bariţiu román tannyelvű középiskola például honlapján úgy határozza meg magát, mint a legrégebbi kolozsvári román tannyelvű középiskola, 1919. október 19-i létesítéssel). A ma Kolozsváron működő egyik román tannyelvű középiskolának sincs tehát 1919 előtti története. Egyes épületeknek, amelyekben most román tannyelvű iskolák tevékenykednek, visszanyúlik ugyan a történetük 1919 előtti időkre, de ez nem esik egybe az iskolák történetével, a kettőt összemosni nem lehet.
Lechinţan úr szerint a Gheorghe Şincai román tannyelvű középiskola olyan rég létezik, hogy „kezdetei elvesznek az idők homályában és történetét Kolozsvár városának történetével fonja össze” (idézem eredetiben: „Liceul Gheorghe Şincai, ale cărui începuturi se pierd în negura timpului, îşi împleteşte istoria cu cea a oraşului Cluj”). Ha Lechinţan úr „az idők homályában elvesző” időpontnak tekinti az 1959-es esztendőt, akkor még talán igaza is lehet. De szándékosan elhallgatja, hogy a Şincai-líceum 1959-ben alakult meg, amikor az 1948-ban államosított Református Kollégium örökébe lépő, eleinte 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum nevet viselő iskolát román–magyar tannyelvű vegyes iskolává alakították át erőszakkal, hatalmi rendelettel Ady–Şincai néven. Ekkor találkozunk itt először a Şincai névvel.
A Şincai-iskola „történetét”, (1948-ig tulajdonképpen a Református Kollégium történetét) rengeteg hibával és valótlan állításokkal írja le a szerző. El nem tudom képzelni, hogyan sikerülhetett neki harmichat sorba ennyi valótlanságot összesűríteni. A sok téves adat mellett a történetet fantáziája és saját (vagy mások) vágyai szerint bonyolítja. Azt állítja ugyanis, miután a Református Kollégium történetét a Şincai történeteként ismerteti, hogy a Református Kollégium 1922–1940 között Constantin Angelescu néven román tannyelvű líceummá alakult át, majd 1945-ben 2-es számú Román Líceum lett belőle, amely azután egyesült az Inochentie Micu-Klein Líceummal. Hogy mindenki eredetiben megismerhesse, ide másolom a szerző román szövegét: „In paralel cu liceul reformat funcţionau o şcoală primară, o şcoală civilă de fete şi cursul comercial pentru fete, iar între anii 1922–1940 şcoala devine liceul românesc Constantin Angelescu. Devenit în 1945 Liceul Român nr. 2 de băieţi, fuzionează cu Liceul Inochentie Micu-Klein, inaugurarea festivă avînd loc în prezenţa episcopului Iuliu Hossu.” A fentebb közölt román szöveg nem a Református Kollégium történetére vagy a Şincai-líceum 1959-től kezdődő történetére, hanem az Angelescu román gimnázium történetére vonatkozik.
A Constantin Angelescu román gimnáziumnak az égadta világon semmi köze a Református Kollégiumhoz. Ilyen nevű román tannyelvű gimnázium működött 1922–1940 között a Király (ma Brătianu) utca 22. szám alatti épületben, sokan emlékezünk még rá. Ez valóban egyesülhetett egy másik román iskolával 1945-ben, és válhatott 2-es számú román tannyelvű fiúiskolává. De mi köze ennek a Református Kollégiumhoz? A szerző szándékosan vagy abszolút tudatlanságból ködösít. Mit akar ezzel elérni?
Netalán megkísérli hazugságokkal bizonyítani, hogy 1948-ban az államosításkor a Református Kollégium már nem is volt a református egyházé? Ezek szerint jómagam és sok ezer iskolatársam, akik 1922–1948 között a Református Kollégium padjait koptattuk, nem is voltunk a kollégium tanítványai, hanem az Angelescu gimnáziumé, majd a 2-es számú román tannyelvű líceumé? Netalán az akkor nem létező Şincai-líceumé?
Ezt akarja velünk, református kollégiumi öregdiákokkal, az akkori idők még élő tanúival megetetni? S az 1948–1959 közötti időszakban a 2. sz. Magyar Fiúlíceum és Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum egykori tanítványaival elhitetni, hogy ők a 2. sz. Román Líceumban tanultak? Vagy az általam több mint tízévnyi kutatómunka után ugyancsak Litteris et pietati sacrum címmel megírt háromkötetes munka nem is a kollégium történetének, hanem a Şincai-líceum vagy az Angelescu-gimnázium történetének eseményeit taglalja? Nahát, hogy mit meg nem ér az ember, ha sokáig él! De lényegében nem is minket, hanem a román közvéleményt igyekszik bizonyos meghatározott céllal megtéveszteni a rövid iskolatörténet szerzője.
A Şincai-líceum mai diákjai és azok szülei, avagy mások, akik az évkönyvükben megjelent „iskolatörténetet” vagy a Şincai honlapját olvassák, bizonyára el is hiszik a képtelen állításokat, zagyvaságokat, hiszen a valódi információkkal nem rendelkeznek.
Az állami levéltárban, az Akadémiai Könyvtárban, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárában, az Egyetemi Könyvtárban és máshol fellelhető kollégiumi elöljárósági és tanári gyűlések jegyzőkönyvei, a kollégium teljes levelezése, évenként rendszeresen kiadott évkönyvei, kimutatások tömegei és egyéb iratok sokasága tanúsítják a szerző állításainak valótlanságát. Csak tanulmányozni kell ezeket, és a valóságnak megfelelően, ferdítések nélkül írni történelmet.
De lássunk egy másik dokumentumot is. Ez egy román nyelvű prospektus, amely az 1989 utáni Şincait mutatja be. Ebben a Şincai Líceum alapítási évét 1921-re teszi az ismeretlen szerző. Amikor ezt a prospektust készítették (nincs rajta évszám, kb. tíz évvel ezelőtt készülhetett) az étvágy még nem volt túl nagy, megelégedtek az 1921-es (amúgy ez is légből kapott) alapítási évvel, de ahogy az évek teltek, az étvágy növekedett: előbb több évszázados lopott történelmet, majd újabban lopott jelmondatot is próbálnak szerezni maguknak.
Idegen tollakkal ékeskedni sem embernek, sem intézménynek nem illik. Mások megvalósításaira áhítozni, azokat eltulajdonítani, kisajátítani, nem a legjellemesebb cselekedet. Mint ahogy nem a legelegánsabb az sem, amit a szerző állít „műve” befejező mondatában, hogy ti. „öt évszázad ótaez az intézmény” (mármint írása megjelenésekor csupán 40 éve létező Şincai-líceum) „minden szeptemberben azok számára nyitja meg kapuit, akik Gheorghe Şincai-jal együtt mondják: sok hasznosat tettünk a nemzet és a nyelv dicsőségére.” Hát igen… Sokan azok közül, akik évszázadokon át a Református Kollégiumban tanítottak és tanultak, valóban sokat tettek a nemzet és a nyelv érdekében. Csak éppen nem olyan értelemben, ahogy azt a szerző gondolja.
Visszatérve az ellopott történetre és jelmondatra, a Şincai-líceum eltulajdonítási cselekedetét nemcsak a Református Kollégium, hanem egész magyar közösségünk és múltunk elleni támadásnak tekinthetjük. A magam és még élő iskolatársaim nevében is felszólítom a Şincai-líceum vezetőségét, hogy a Református Kollégium 450 éves történetét ne használja saját történeteként se honlapján, se kiadványaiban. A Şincai-líceum történetét az 1500-as évektől eredeztetni nem más, mint szemenszedett hazugság. Egyidejűleg felkérem a Şincai-iskola igazgatóságát, haladéktalanul vonja vissza levélpapírjairól a Református Kollégium több mint kétszáz éves jelmondatát, amit jogtalanul használ. Ez a jelmondat a Református Kollégiumé, és senki másnak nincs joga kisajátítani. Nem ők találták ki, és nem ők helyezték oda. Illene bocsánatot kérniük a magyar közösségtől és a Református Kollégiumtól, elkövetett hamisításaikért.
Kolozsvári József
Szabadság (Kolozsvár)

A szilágysági politikai kútmérgezés ellen
Szilágyi Róbert István Ügyvezető Elnök Úr figyelmébe!
Tisztelt Ügyvezető Elnök Úr!
Érdeklődéssel olvastuk a Szabadság napilaphoz eljuttatott levelét, amelyben kifogásolja az említett napilap állítólagos egyoldalú tájékoztatását a zilahi közös ügyeinket illetően. Ugyanakkor úgy értékeljük, hogy levelének sorai között nyílt támadást is intéz egyben az Erdélyi Magyar Néppárt zilahi szervezete és a párt megyei elnöksége ellen. Levelében kifogásolja, hogy a zilahi Kraszna utcai óvoda, illetve március 15-e kapcsán, a napilap hasábjain kizárólag a Néppárt tagjai szólalnak meg az ügyben, így hiányt szenved a tények teljes körű ismertetése. Véleményünk szerint jelen pillanatban kevésnek bizonyul az érdeklődő odafigyelés a helyzet alakulására, tevékeny kiállásra van szükség a zilahi és szilágysági magyar közösség érdekeinek érvényesítésére. Érdeklődve vártuk a helyi és megyei RMDSZ határozott fellépését az ügyben, és ennek nyilvánvaló elmaradása okán lépett a Néppárt zilahi szervezete, szerény eszközeivel állva az ügy mellé. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban többször is felszólítottuk a szövetség helyi és megyei szervezetét: álljon ki a zilahi magyarság megmaradásáinak ügye mellett, folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy a helyi és megyei érdekképviselet nem hajlandó nyilvánosan felvállalni az ügyet. Ellenben kioktató hangnemben hívják fel a figyelmet arra, hogy az aláírás-gyűjtögetés nem megoldás a helyzetre, hazugnak minősítve a Néppárt kiállását.
Ezt a minősítést határozottan visszautasítjuk: a hazugság nem a mi műfajunk. Tisztelettel felhívjuk az Ön figyelmét arra, hogy nem elég a múlt megvalósításaira hivatkozni. Ennél sokkal fontosabb a jelenben dolgozni azért, hogy továbbra is érvényesüljön a helyi és megyei magyarság érdeke. Ez nem pártpolitikai harc tárgya, nem képezheti a választási kampány részét, és főleg nem alkalmas arra, hogy egymással marakodva lejárassuk politikai szervezeteink hitelét a választópolgárok előtt, akik képviseletéért síkra szállunk. Egyébként a felsorolt eredmények tekintetében, a teljes igazság kimondásának érdekében elmondható, hogy a Református Egyház tulajdonát képező Kálvineum épülete a restitúciós törvénynek köszönhetően került vissza jogos tulajdonosához. Ön ezt kizárólag az RMDSZ eredményeként könyveli el ugyanúgy, ahogy az egyházi földtulajdon egy részének visszaszolgáltatását is. Ennek a logikának a mentén várható-e, hogy a 2012-es választási év kampányidőszakában az egyház visszakapja jogos földterületeinek teljes egészét? Levelük kapcsán felmerül a kérdés, hogy a visszaszolgáltatások csak a kampány időszakában kerülnek a szövetségi tárgyalóasztal terítékére, hogy utána újabb négy évig feledésbe merüljenek.
A kritizálás, támadás, lebecsmérlés helyett itt a legfőbb ideje annak, hogy képviseljék és érvényesítsék – elvileg Önöknek minden eszköz a rendelkezésükre áll ebben a helyzetben – a helyi magyar közösség elvitathatatlan jogát arra, hogy a magyar gyerekek továbbra is magyar intézményhez tartozó óvodába járjanak. Ismételten felszólítjuk Önöket, hogy a politikai kútmérgező magatartás helyett legyenek partnerek ebben az ügyben. Biztosak vagyunk abban, hogy a versengés helyett az odafigyelő, felelősségteljes együttműködést választva sikeresen vihetjük győzelemre ügyünket, minden szilágysági magyar ember közös ügyét.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Szilágy megyei sajtóirodája
(Az RMDSZ Szilágy megyei szervezete sajtóirodájának szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményét március 22-i lapszámunk Vélemény oldalán jelentettük meg, a Szabadság szerkesztőségének válaszával együtt. A közleményben érintett Erdélyi Magyar Néppárt válaszának közlésével szerkesztőségünk a vitát lezártnak tekinti)
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb egyházi idősotthon Marosvásárhelyen
Ha minden a tervezettek szerint halad, szeptemberre, de legkésőbb az év végére egy újabb, egyházi idősotthonnal gazdagodik a szépkorúak ellátására szakosodott intézmények sora Marosvásárhelyen. A többszintes, korszerű létesítmény a Mihai Eminescu utcában, a Lazarenum Alapítvány által működtetett öregotthontól alig pár méterre épül, a beruházó a Református Egyház. A létesítményre óriási szükség van, ugyanis nemcsak az Eminescu utcai, hanem a megyében az összes idősotthonnál hosszú a várólista.
Jó ideje munkateleppé változott a Vörösmarty és Eminescu utcák kereszteződése, mutatós, többszintes épületet húztak fel az építők. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese lapunk érdeklődésére elmondta, a beruházó az Erdélyi Református Egyházkerület Nyugdíjpénztára, viszont az elképzelés szerint a szomszédban lévő másik idősotthont is működtető Lazarenum Alapítványnak adnák bérbe az új Kálvin otthont.
A négyszintes (három szint és egy manzárdrész) épületben a tervek szerint több mint 60 idős személyt tudnak majd elszállásolni, egy-, illetve kétszemélyes szobákban. A magukra maradt és ellátásra szoruló időseknek szánt helyek mellett tíz, egyenként 60-65 négyzetméteres lakrészt nyugdíjba vonult lelkipásztoroknak tartanak fenn.
Érdeklődésünkre, hogy készültek-e arra vonatkozó előzetes számítások, hogy mennyibe kerül majd a havi ellátási díj, Kató Béla nem tudott választ adni. Mint mondta, ennek az összegnek a megállapítása a Lazarenum Alapítvány vezetőségének a hatáskörébe fog tartozni, mivelhogy ők fogják működtetni az otthont. A Lazarenum várólistáján lévők számára jó hír, hogy ha minden a terv szerint halad, az ősszel elkészül az új idősotthon, amely várhatóan az egyik legkorszerűbb ilyen profilú létesítmény lesz Erdély-szerte.
(menyhárt) Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ szerint Gergely Balázs félretájékoztat a kolozsvári Kétágú templom ügyében
Gergely Balázs félretájékoztat, és a kolozsvári magyarság megvezetésén dolgozik - áll abban a közleményben, amelyet az RMDSZ elnöki hivatala bocsátott ki azok után, hogy az EMNP kolozsvári polgármester-jelöltje azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszteri minőségében, illetve a város alpolgármestere rekord-idő alatt engedélyezte a templom mögötti telken történő építkezést. Kelemen Hunor szövetségi elnök, volt kulturális és örökségvédelmi miniszter arra figyelmeztet, hogy az önkormányzati választások kampány-hevében az EMNP a közvélemény megvezetésén dolgozik, teljes mértékben félretájékoztat. A Ne használják ócska kampányfogásokra a kolozsvári Kétágú Templomot! című közleményben a kolozsvári Kétágú templom ügyében a volt kulturális tárcavezető közli, tavaly került a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumhoz az az engedélyeztetési dokumentáció, mely szerint a Kétágú templom mögé tornatermet építtetne a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség. A közlemény szerint, mivel a dokumentáció tartalmazta a Református Egyház képviselőjének az egyetértését (amelyet 2010. július 26-án írt alá a Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség nevében Székely József lelkész és Kudor Pál-András főkurátor), Kelemen Hunor tárcavezető jóváhagyta a tervet. "Miután Kolozsvár polgármesteri hivatala az építkezési engedélyt is kibocsátotta, kiderült, hogy a református egyház mégsem ért egyet a tervvel. Ekkor Kelemen Hunor 2011. július 26-án utasította a Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóságot, hogy állítsák le a munkálatokat, és régészeti kutatást rendelt el a területen" - áll a közleményben. A szövetségi elnöki hivatal által kibocsátott dokumentum szerint Kelemen Hunor miniszteri mandátuma alatt az építtető és a beruházó nem kapott jóváhagyást a kulturális tárcától a munkálatok folytatására, mivel valószínűsíthető volt, hogy a telken értékes régészeti leletek vannak, amelyeket in situ kell megőrizni. "Amennyiben a kolozsvári Alsóvárosi református egyházközség idejében, még az építkezési engedély kibocsájtása előtt jelezte volna írásban a polgármesteri hivatalnak, hogy nem ért egyet az építkezéssel, az el sem kezdődhetett volna. Azonban ez nem történt meg. Mindezek ellenére Kelemen Hunor tárcavezető mindent megtett annak érdekében, hogy az egyház utólagos kérését teljesítse, a műemlék templom környezetét megvédje" - áll a közleményben. A dokumentum szerint komoly tájékozatlanságra vall az a kijelentés, hogy a kulturális tárcavezető építkezési engedélyt ír alá. "Ugyanakkor visszautasítunk minden olyan félretájékoztatást, amely a tények elferdítésére és a kolozsvári magyar emberek megvezetésére összpontosulnak. Felhívjuk a politikai élet szereplőit, viselkedjenek és nyilatkozzanak felelős politikus módjára, hagyjanak fel a hamis kampánytémákkal!" - szólítja fel az illetékeseket a közlemény. A közlemény továbbá beszámol arról, hogy a kolozsvári Kétágú templom tornyainak helyreállítási munkálatai 2011 áprilisában kezdődtek el a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium támogatásával. "A tárca fontosnak tartotta a templom felújítását, hisz annak építése és karbantartása mindeddig a felekezet tagjainak adományaiból történt, s emiatt is Kolozsvár magyar lakosságának egyik szívügye a templom. A tervezési költségeket az egyházközség fizette, a kulturális minisztérium pedig a kivitelezési munkálatokat támogatta 530.000 lej értékben. Ebből az összegből a tornyok helyreállítása valósul meg. Kelemen Hunort tavaly, a helyszínen tájékoztatták, hogy a helyreállítás során kiderült, a kőelemek károsodottabbak, mint gondolták, de ez csak a torony felállványozása után derült ki. A kőelemek javítási tervét tavaly májusban adták le az Országos Műemlékvédelmi Bizottsághoz engedélyeztetés végett. Az engedélyt néhány napra rá írta alá Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter. Emellett további 550 000 lejjel támogatta a tárca a tornyok kőelemeinek javítását, azaz összesen 1.080 000 lejjel támogattuk a templom helyreállítását. Kolozs megyében a kolozsvári Kétágú templom volt az első, elkezdődött kivitelezés, amelyet a Kelemen Hunor által vezetett tárca finanszírozott. A többi helyszínen - a kalotaszegi református templomok (Gyerőmonostor, Magyarvalkó), a tordai katolikus templom, az ótordai református templom, a kolozsvári unitárius püspöki palota, az evangélikus-lutheránus templom, a kolozsvári Kakasos templom, a kolozsmonostori Kálvária templom - esetében a tervek készítése illetve az engedélyeztetésük történik" - áll még a közleményben. (hírszerk.) Transindex.ro

Hittestvéreink és minden jóakaratú ember figyelmébe!
Újraállamosították a Székely Mikó Kollégiumot
Szeretnénk hittestvéreink szíves figyelmét felhívni arra a negatív (jogtipró) eseményre, amely a magát demokratikusnak nevező Romániában napjainkban történik.
A „független” igazságszolgáltatás, a Református Egyháznak 2002-ben jogosan visszaszolgáltatott több évszázados iskoláját, a Székely Mikó Kollégiumot, 2012 júniusában egy politikai indíttatású határozattal visszaállamosította. Ez az elindított folyamat precedens értékű lehet a kisebbségi egyházakra nézve is.
Éppen ezért, kérjük az egyházfőket, előjárókat, szervezeteket, intézményeket és minden testvérünket, hogy vállaljanak szolidaritást, fejezzék ki együttérzésüket ebben a jogsértett helyzetben. Adjanak hangot tiltakozásuknak a különböző fórumokon, konferenciákon, megbeszéléseken és gyűléseken. Publikálják, tegyék szóvá, beszéljék meg, vigyék a közvélemény elé a csatolt levélben elküldött információkat, ezzel segítve a jogállamiság és az igazság érvényesítését Romániában.
Adorjáni Dezső Zoltán, püspök
Fehér Attila, egyházkerületi főtanácsos
Nyugati Jelen (Arad)

Nyilatkozat a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügyében
A Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására tett kísérletében a Ponta-kormány ismételten igazolta, hogy semmibe veszi a területén élő magyar kisebbség szellemi és kulturális örökségét, semmibe veszi a tulajdonhoz való jogot, az egyházak függetlenségét, és erőfitogtatóan, diktatórikus módszerekkel próbálja megtörni és félelembe, beletörődésbe sodorni a magyar kisebbség tagjait és intézményeit.
Nyugat-Európában élő magyarokként aggodalommal kísérjük a Victor Ponta vezette kormány magyarellenes tetteit. Úgy gondoljuk, hogy a Mikó-ügy előfutára vagy kísérlete egy tágabb, a magyar kisebbség és a hozzá tartozó egyházak tulajdonát képező értékek visszaállamosítására.
Tiltakozunk minden olyan döntés és ítélet ellen, amely jogtalanul fosztja meg az erdélyi magyar közösséget és egyházait anyagi, kulturális és szellemi javaitól!
Követeljük az ügyben hozott bírósági ítélet visszavonását, a Református Székely Mikó Kollégium visszajuttatását a Református Egyháznak, a restitúciós bizottság tagjainak felmentését és minden más, a Székely Mikó Kollégiummal kapcsolatos büntetés eltörlését.
Követeljük, hogy az ügyben felelőtlenül, rosszindulatúan, felső politikai nyomásra döntést hozó buzaui bíró ellen indítsanak felelősségre vonási eljárást hamis vádakon alapuló döntés meghozatalában, ill. közösség elleni izgatás és minősített lopás elkövetésének alapos gyanúja miatt.
Követeljük, hogy biztosítsák és tartsák tiszteletben az erdélyi magyarság, mint közösség, jogait, kötődését kulturális, szellemi és anyagi javaihoz!
A Közgyűlés teljes mértékben egyetért a szeptember elsején Sepsiszentgyörgyön elfogadott Igazság Napja kiáltvánnyal, és csatlakozik az IGENt kiáltókhoz.
A Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége Közgyűlése Felsőpulya/Oberpullendorf, Ausztria
Erdély.ma

Nem mi tértünk el a szatmárnémeti gondolattól
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület főpásztora, Csűry István református püspök a partiumi polgármesterek, önkormányzati képviselők, parlamenti tagok és lelkipásztorok április 19-én megtartott tanácskozása után beszélt lapunknak a konferencián történtekről, s a kezdeményezőket ért támadásokról. Az interjút Szilágyi Aladár készítette.
Püspök úr, nemde, a pénteki találkozónak már voltak előzményei, és lesz folyatása is?
Ez egy tíz éves gyakorlat, annyi módosítással, hogy kezdetben kimondottan csak a Bihar megyei, majd a partiumi polgármestereket, alpolgármestereket hívtuk meg. De rájöttünk, hogy ez nem elegendő. Úgy gondoltuk, meghívunk minden olyan helyi vagy megyei önkormányzatba megválasztott felelős embert, akitől a polgármesterek függenek, és aki hathatósan hozzá tud járulni a problémák megoldásához. Ebből a meggondolásból hívtuk meg a megyei tanácsok tagjait, a parlamenti képviselőket és szenátorokat is. Ugyanakkor megüzentük: jó lenne, ha a lelkész is eljönne a polgármesterével, hiszen ez jó alkalom arra, hogy akár a felvetődő helyi problémákat is tisztázni lehessen. A jelenlét várakozásainkon fölüli volt, nyolcvannégy résztvevőt regisztráltunk. A Szilágyságból például csak két polgármester hiányzott, a Bihar megyeiek is mintegy nyolcvan százalékban jelen voltak. Bizonyára a találkozót megelőző negatív kampány is hozzájárult a nagyobb arányú részvételhez…
Mennyire körvonalazódtak a kitűzött elképzelések, mi lesz ennek a tanácskozásnak a hozadéka?
Az első az, hogy oda-vissza el tudtuk hinni, igenis, le lehet ülni beszélni a problémákról. El tudtuk hinni azt, hogy a lelkésznek nem kell tartania a helyi közigazgatásban hatalmat kapott embertől, és az önkormányzatiakkal is sikerült elhitetnünk, hogy az egyház sem akar mást, mint ami az erdélyi magyarság érdeke. Minden megszólalás, a jókedv, a humor erről szólt. Olyan kérdések kerültek napirendre, hogy miért kell összetartanunk az erdélyi jövő alakításában; mi az, ami a legnagyobb gondunk jelenleg, vagyis a restitúció kérdése. Felvetődött, hogy milyen közös kezdeményezésbe foghatunk. Mi megajánlottuk az egyházi kórházat. Nekem nagyon jól esett, amikor Cseke Attila szenátor kijelentette: ez nemzeti ügy! Emellett fel kell sorakoznia mindenkinek. Nem utolsó sorban felvetődött egy pragmatikus kérdés is, a pályázatok ügye. Mi, az egyház elmondtuk, hogy milyen irányba tesszük le a pályázatainkat, őszintén rámutattunk, hol, miben akadályoznak, fékeznek meg bennünket, hol léphetünk tovább. Nagyon jó volt Erdei Dolóczki István képviselőnek a felszólalása, olyan gyakorlati, praktikus dolgokat vetett fel, amiket jó tudni. Nem csak nekünk, akik írjuk a pályázatokat, hanem a gyülekezeti lelkipásztornak és a polgármesternek is. Ami a restitúciót illet, mi jobban állunk, mint az Erdélyi Egyházkerület. Nekünk ott van a zilahi Wesselényi Gimnázium, amiért a vérünket kell ontanunk, és ott van a máramarosszigeti iskolacsoport. Ami a restitúciós törvényt illeti, annak mi az egészével nem értünk egyet, mert lelassítja, központosítja a procedúrát, a licites eljárással túlbonyolítja, és a kártérítés helyett a kártétel veszélye is fennáll, hiszen az elhúzódó procedúra alatt csak romlik az épületeink állaga. Seres Dénes képviselő felhívta a figyelmünket arra, hogy lett egy lehetőség: az eddigi gyakorlattal ellentétben a vissza nem kapott ingatlanokra vonatkozóan ki lehet egészíteni a dokumentációkat. Ezt kilencven nap alatt meg lehet tenni, de ez a határidő jogvesztő, mert aki kilencven nap alatt nem mozdul, annak elvész a jogorvoslati lehetősége. Hétfőn már körlevelet küldünk szét ebben az ügyben minden gyülekezetnek.
Hadd ejtsünk szót arról is, hogy a konferenciát megelőző hetekben egyfajta ellenkampány indult meg, minden napra jutott egy támadás, előbb több „kiságyú”, végül a „nagyágyú”, az ön elődje is megszólalt. Mit gondol, a folyamat ellenzői miért indítottak össztüzet?
Megmondom őszintén, váratlan volt, de amikor kirobbant, abban a pillanatban be tudtam azonosítani, hogy mi zajlik a háttérben. Nem gondoltam azt, hogy egy ártatlan konferencia ennyire felkavarja a port. Feltételeztem, hogy egyfajta félreértés is van, azt gondolták egyesek, hogy most az RMDSZ szoknyája alá fog bebújni a református egyház, holott mi mindenkit meghívtunk, a tanácskozás mindenki előtt nyitva volt, sőt a más pártok színeiben tisztségbe kerülteket is, a függetleneket is meghívtuk, el is jöttek néhányan. Ha valaki elolvasta a napirendi pontokat, rájöhetett, hogy ezek alapvető kérdések, s a részünkről a számonkérő magatartás körvonalazódott. Azzal, hogy mi felfedtük a lapjainkat, a dialógus körülményeit akartuk megteremteni. Hogy miért indult ez az ellenkampány? Való igaz, hogy 2008-2009 tájékán, amikor én még helyettes püspök voltam, megláttunk egy olyanfajta nyitás lehetőségét, amellyel kimondottan az egyháztagokra összpontosítottunk. Elviselhetetlennek találtam azt, hogy összehívok egy társaságot, az emberek külön csoportokba rendeződnek, haragszanak egymásra, talán nem is tudják, hogy miért, és nincs meg az a református emberhez méltó – követelménynek is mondanám – felszabadultság. Ott, ahol valakinek feltámadt Krisztusa van, ott, ahol a Szentlelket vigasztaló erőnek látjuk, ott nem szabad begörcsölt embereknek lenniük. A másik dolog, hogy unos-untalan követett a vád – világos dolog, hogy a Néppárt, az EMNT oldaláról, Tőkés László felől érkezett –, hogy mi egy másik irányba, az imilyen-amolyan RMDSZ felé indultunk el. Mi, amikor átvettük az egyházkerület vezetését, felmértük azt, hogy milyen lehetőségeink vannak. Nagyon pontosan érzékeltük azt, hogy Magyarország irányába is gondjaink vannak, hogy nem mindenütt vagyunk szimpatikusak, és nem mindenütt fogadják el a pályázatainkat. Azt is, hogy a Nyugat – a saját gondjai miatt is – lecsökkentette számunkra a támogatást. Mi marad nekünk? A román kormány. Megmondom őszintén, az utóbbi esztendőkben igen tekintélyes összegű pályázatainkat fogadták el. Egy sor dologban megkaptuk a támogatást, templomok renoválására, gyülekezeti házak építésére, megnyíltak az uniós lehetőségek. Elkezdtünk most három olyan uniós projektet, amire eddig nem volt lehetőségünk. Több mint egymillió eurót kapunk egy olyan határon átnyúló program keretében, amelyik a mi oldalunkon öt műemléktemplomot tesz rendbe, olyan pici gyülekezetekben, ahol semmi remény nincs arra, hogy valamit mozdíthatnak. A másik: Szatmár megye Nagytarna gyülekezetében már alig él néhány hívünk, viszont gyönyörű parókia van, ott egy ifjúsági központot, tábort építünk ki. Ahhoz, ha jól emlékszem, 400 ezer eurót kapunk. Visszatérve az eredeti felvetésre, mi nem a politikai sündörgés, tapadás okán kezdtünk keresni olyan lehetőségeket, amelyek során ezeket az egyházépítő, közösségépítő pályázatokat el tudjuk nyerni. Kivel, kikkel tehetjük ezt meg? Hát nem a polgármesterekkel és más illetékesekkel?
Egyáltalán, mi van ennek a támadásnak a hátterében?
Azzal vádolnak bennünket, hogy eltértünk az eddigi egyházi politikától. Most deklarálta is Tőkés László, hogy a 2003-ban Szatmárnémetiben történtekre hivatkozva emelt vádat ellenünk. Akkor vált külön az RMDSZ-től, és most emlékeztet arra, hogy abban mi „előkelő” szerepet töltöttünk be. Így is van, ezt nem is akarjuk tagadni. De a helyzet az, hogy nem mi távolodtunk el a szatmárnémeti gondolattól. Ott nem arról volt szó, hogy létrehozunk egy pártot, hanem egyesek szerint egy összetartó ernyőszervezetet, mások ezt így nevezték: egy miniparlamentet. Az ernyőszervezetben is mindenkinek helye van, s a miniparlementben is, más-más pártok színeiben. Amikor mi észrevettük, hogy ez elkezd egy pártosodás irányába menni, akkor azt mondtuk: ez így nem lesz jó, mert nem ezt ígértük a híveinknek. Rádöbbentünk, hogy a szatmárnémeti folyamatot a kezünkbe kell venni. Tőkés Lászlónak nagyon rosszul esett, amikor egyszer kijelentettem, hogy az Erdélyi Nemzeti Tanács alulteljesített, és az ügyet az egyháznak vissza kell vennie a kezébe. Hogy mi történik? A számok beszélnek. Ez az EMNT, amelyik támogatja a Néppártot, az országos megmérettetésen 0,62 százalékot ért el. Önmagában látszik, hogy ez nem az egyháztól függött. Ha az egyház veszi a kezébe, akkor nem 0,62 lesz az eredmény. Mint ahogy nem az EMNP 0,62-jének és az RMDSZ 5,2-jének az összege. Mi látjuk azt, hogy a híveinknek több mint a fele nem ment el szavazni. És itt akartunk belépni, itt akartunk segítséget nyújtani mind a két irányba. Az RMDSZ is furcsán nézte a mi közeledésünket, hogy az az egyház teszi, amelyik eddig támadta a szövetséget. Ebben van valami jogos is. A 0,62-es társaság meg mindig az sulykolta, hogy ők milyen nagy győzelmet arattak… A másik dolog, nem kis bátorsággal kijelentettük, amikor a Fidesz ellen próbáltak hangolni bennünket: mi vagyunk a Fidesz meghosszabbított keze. Minden olyan próbálkozásunk, ami az MSZP irányába ment, amikor kormányon volt, például, a Szülőföld Alappal, a műemléktemplomok restaurálásával kapcsolatban vagy a kisegyházi segélyekkel kapcsolatban, de nem jutottunk el csak ilyen altitkárokig. Ötven gyülekezetünk került veszélybe a segély elmaradásával. Lehet, hogy megcsonkított tekintéllyel, de hitelesen ki tudjuk mondani azt, hogy mi keresztények és nemzetiek vagyunk. A konferencián tartott beszédemben kikeltem az ellen, hogy üres szavakkal hangoztassuk keresztény és nemzeti voltunkat. Miként állíthatja ezt magáról az, aki megtámadja az egyházát, a püspökét, és a nemzetet darabolja?
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Meghallgatnak mindenkit (Verespatak-bizottság)
Működik a www.comisiarosiamontana.ro internetes honlap, melyen megtekinthető a verespataki bányakitermelésre vonatkozó törvénytervezet, és ahol javaslatokat tehetnek azok, akik meghallgatásra szeretnének menni a bizottságba, vagy valamilyen megoldást találtak – jelentette be Darius Vâlcov, a verespataki bányakitermelésre vonatkozó törvénytervezet elemzésére létrehozott szakbizottság elnöke. Bejelentette egyúttal, jövő héten kezdik el a meghallgatásokat, és kikérik többek között a történelmi magyar egyházak véleményét is.
A www.comisiarosiamontana.ro internetes honlap tegnaptól működik, egyelőre a verespataki bányakitermelésre vonatkozó törvénytervezet található meg rajta, illetve minden kiadott engedély, amely a bizottság rendelkezésére áll. „Egyelőre nagyon kevés van ezekből. Minden dokumentum, amelyet nekünk bemutatnak, felkerül a honlapra, hogy mindenki láthassa az iratokat, melyekkel dolgozunk, melyeket elemzünk, beleértve a különböző engedélyeket is, majd ha megkapjuk őket. Egyelőre azonban a törvénytervezetet és a szerződést elemezzük” – mondta Darius Vâlcov szenátor. Hozzáfűzte, a honlapra írhatnak mindazok, akik meghallgatásra szeretnének menni a bizottsághoz, vagy van valamiféle javaslatuk, megoldásuk.
A testület meghallgatta Daniel Barbu kulturális minisztert, aki elmondta, hogy a beruházó vállalta: 70 millió eurót fordít a helyi épített örökség megőrzésére, és ebből 32 millió eurót már beruháztak. A miniszter ugyanakkor elmondta: egyetlen állami hatóság sem tudja igazolni, hogy valóban megtörtént ekkora értékű beruházás, mert ilyen szakvizsgálatot nem végzett senki, de szerinte „szabad szemmel is látható”, hogy a beruházó felújított olyan verespataki házakat, amelyek a tulajdonában vannak.
A Verespatak projektjét elemző parlamenti szakbizottság tagjai tegnap arról is döntöttek, jövő héten meghívják ülésükre a nagy infrastruktúra-projektek tárcája, a Minvest részvénytársaság, a gazdasági tárca, a Roşia Montana Gold Corporation, a Román Geológiai Intézet, a pénzügyminisztérium, a költségvetési tárca, az erdők és vizek minisztériuma, a regionális fejlesztés minisztériuma, a Román Hírszerző Szolgálat és a Külügyi Hírszerző Szolgálat képviselőit is. Vâlcov szerint a bizottság elsősorban azt akarja tisztázni, hogy megalapozottak-e azok a gyanúk, amelyek a beruházó fizetésképtelenségére vonatkoznak. A beruházást ellenző civil szervezetek szerint ugyanis a vállalat nem rendelkezik elegendő pénzzel a költséges beruházás finanszírozására. Kikérik ugyanakkor a Román Akadémia, az ortodox egyház, a görög katolikus egyház, a református egyház, a római katolikus egyház és az unitárius egyház véleményét is, valamint felkérik a Román Nemzeti Bank, a közgazdasági egyetem és a Romániai Építészek Egyesületét is, hogy foglaljanak állást az ügyben. Darius Vâlcov hangsúlyozta, a szakbizottság tagjai úgy döntöttek, hogy minden egyes meghallgatás nyilvános lesz, a sajtó képviselői is részt vehetnek ezeken.
Ponta segítséget kér Finnországtól
A román hatóságok tájékoztatást és műszaki segédletet fognak kérni a finn hatóságoktól a korszerű technológiával történő bányakitermelésekkel kapcsolatban, hogy Románia környezetkímélő módon hasznosíthassa természeti erőforrásait – jelentette ki Victor Ponta kormányfő, miután tájékoztatta a finn kormányfőt, hogy Romániában közvita témáját képezi a bányászat jövője. Jyrki Katainen kijelentette, iparilag fenntartható a bányakitermelés, ha minden egyes kritériumot – így a gazdaságit, a társadalmit és a környezetvédelmit – figyelembe vesznek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikó-ügy: visszakerül a per a ploiesti táblabíróságra
Visszakerül a ploiesti táblabírósághoz az úgynevezett Mikó-ügy, miután a román legfelső bíróság elhárította illetékességét a csütörtöki fellebbviteli tárgyaláson – derült ki a bíróság honlapján pénteken közzétett bejegyzésből.
Első fokon a bíróság megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium református egyháznak való visszaadásáról szóló határozatot és visszaélésért börtönbüntetést szabott ki a restitúciós bizottság tagjaira.
Miután a vádlottak, az egyház és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat is fellebbezett, a másodfokú tárgyalás tavaly a ploiesti táblabíróságon kezdődött, amely azért utalta a legfelső bíróságra az ügyet, mert decemberben az egyik vádlottat, Markó Attilát parlamenti képviselővé választották.
A legfelső bíróság fél év után, az ítélethirdetés előtt vizsgálta meg illetékességét, és úgy döntött, nem rá tartozik az ügy.
MTI
Erdély.ma

Leleplezték: nem civil
Lakó Péterfi Tünde azt állítja magáról, hogy egy civil csoportosulás egy tagja, aki csak egyszerűen jobban exponálta magát, mint a többiek. És, hogy mindent, amit a kétnyelvűségért tesz, azt civilként teszi. Csakhogy, leleplezték!
Kiderült róla például, hogy nő. Teljesen nőként viselkedik, szeret szépen öltözni, hosszú, hullámos tincsekben viseli a haját, satöbbi, tehát nem semleges! Másképp kezeli a férfiakat, mint a nőket, egyértelmű. A sajtó azt is kiderítette róla, hogy vallásos. Sőt, nem elég, hogy istenhívő, hanem még a protestánsok oldalán is áll! Tehát, ebben a vonatkozásban sem tud objektíven állni a dolgokhoz. Még azt is kinézem belőle, hogy egy szentmisén nem térdel le az Úr színe előtt!
Nade, legfőképpen azért nem civil, mondják, mert „lepaktált" a Néppárt gyökerét képező EMNT-vel. Odáig „süllyedt", hogy elfogadta az általuk gyűjtött banisokat, ráadásul nyilvánosan! Az, hogy az háromszéki RMDSZ-től is átvette, nem baj, de hogy az EMNT-től, „az azért durva"!
Feltételezem, Tünde el akar menni a Nagy Menetelésre. Amint tudjuk, Vásárhelyről az RMDSZ, a Néppárt és a Református Egyház is indít buszokat. Vajon, melyikre fog felszállni? Remélem, nem fog otthon maradni, kedves Tünde!
Kovács Csaba P.
Erdély.ma