Fociakadémia nyílik a Székelyföldön
Heteken belül elkezdődhet a munka a sokat emlegetett székelyföldi labdarúgó-akadémián – jelentette be tegnap Szondy Zoltán, a Futball Klub Csíkszereda szakosztályvezetője. Elmondta, a leendő székely fociiskola a magyarországi Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémiával épített ki szakmai kapcsolatot, első konkrét lépésként az edzők részt vettek a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia múlt heti szakmai napjain.
„Több magyarországi akadémiával is tárgyaltunk arról, hogyan lehetne a legkönnyebben megvalósítani szakmai és anyagi szempontból az együttműködést. Végül azért állapodtunk meg a Puskás-akadémiával, mert az ő elképzelésük volt számunkra a legmegfelelőbb” – tudtuk meg Szondy Zoltántól.
Tajti József, a Puskás-akadémia operatív igazgatója elmondta továbbá, a székelyföldi tömbmagyarság számára egy olyan támogatási központot szeretnének létrehozni, ahol kiváló képzést tudnánk biztosítani tehetséges gyerekeknek, a legjobbakat pedig felvennék a felcsúti iskolába.
„Már most is három székely gyerek tanul nálunk. Azt tapasztaljuk, hogy a jó képességű székely gyerekeket a romániai szabályok miatt leghamarabb tizenkét évesen, legkésőbb pedig csak tizenhat évesen lehet leigazolni. Ezért kellene a Székelyföldön egy olyan magas szintű képzést biztosítani, hogy 16 éves korig megtanulhassák a foci alapjait, utána pedig a legjobbak átkerülhetnek a mi akadémiánkra” –  magyarázza Tajti József.
A Puskás-akadémia és a Csíkszereda központú Székelyföld-akadémia között tehát partneri, illetve szakmai viszony fog működni: 14–15 éves korig Csíkszeredában, valamint az alközpontokban – Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön és Baróton – egységes, magyarországi szakmai rend alapján zajlana a képzés.
„A gyerekek 14 éves korukig saját településükön tanulnának, majd a középiskola megkezdésével beköltöznének a csíkszeredai kollégiumba, ahol tovább folyna a képzésük. A legügyesebbek bármikor átkerülhetnek Felcsútra, a többiek 14 éves korukig otthon, helyi klubokban fociznának.” Az edzők feladata, hogy a következő hetekben a Bozsik tehetségkutató program keretében saját településeiken elkezdjék a 6 és 11 év közötti fociszerető gyerekek toborzását, akik számára elindítják az egységes képzést. 
Kozán István
Krónika (Kolozsvár)

Még mindig sokan igénylik a magyar állampolgárságot
Sajtótájékoztató a konzulátuson
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, az állampolgársági eskünek otthont adó teremben fogadta csütörtökön a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének delegációját Zsigmond Barna Pál főkonzul, aki az intézmény munkájáról, az újdonságokról tájékoztatta a média képviselőit.
Amint ismeretes, Magyarországon 2014. áprilisban vagy májusban tartják az országgyűlési választásokat, amelyen több mint 100 év után a külhoni magyarok is részt vehetnek: hogy élhessenek szavazati jogukkal, kérniük kell felvételüket a magyarországi választói névjegyzékbe. A regisztráció augusztus elsején kezdődött, november 1-től pedig elektronikus formában is elküldhetik az űrlapot az állampolgárok a magyar Nemzeti Választási Iroda címére. A névjegyzékbe történő felvételre csupán abban az esetben van szükség, ha nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel. Amennyiben ugyanis az anyaországban van a bejelentett lakhelyük, automatikusan bekerülnek a választói névjegyzékbe, így a lakóhely szerinti településen szavazhatnak majd.
A regisztrációhoz szükséges nyomtatvány megtalálható a www.valasztas.hu honlapon, innen lehet kinyomtatni, és kitöltve, zárt borítékban elküldeni, de ezen a honlapon lehet elektronikus formában is kitölteni és elküldeni a megadott címre. A kérelem igényelhető a főkonzulátuson is, ahol – amint a főkonzul hangsúlyozta – nagyon szívesen segítenek, adnak útmutatást a kitöltésben.
Fontos, hogy a személyes adatok beírásakor a lakcímkártyán szereplő információk pontosan jelenjenek meg, hiszen egyetlen kis hiba vagy eltérés a kérelem elutasításához vezethet. A névjegyzékbe vételről, vagy annak elutasításáról a megadott elérhetőségen értesítik a kérelmezőt. A külhoni választópolgárok levélben szavazhatnak: a szavazólap 15 nappal a választás előtt postán jut el az érdekeltekhez, vagy átvehetik a főkonzulátuson.
A főkonzul hangsúlyozta, a regisztráció kapcsán a kihelyezett konzuli napok keretében is szívesen segítenek az érdeklődőknek. Ezeken a napokon tulajdonképpen, különböző szervezetek meghívására, előre megadott napon a főkonzulátus alkalmazottai egy-egy településen állampolgársági kérelmeket vesznek át. "Közös magyar–magyar sikernek tartjuk, hogy a külhoni magyarok részt vehetnek a választáson, élhetnek a szavazás jogának lehetőségével. Fontos, hogy érdeklődjenek mindarról, ami az anyaországban történik, hiszen ily módon erősödik a magyarság összetartozásának érzése" – fogalmazott Zsigmond Barna.
Újdonságként megtudtuk, hogy felgyorsult az eskütétellel kapcsolatos ügyintézés, bár a kérelmezők és az esküt tevők száma ugyanakkora. A főkonzulátus munkatársainak tapasztalatai szerint az érdeklődés nem csökkent, és várhatóan egyelőre nem is fog. Az újdonsült magyar állampolgároknak megközelítőleg a 25%-a igényel magyar útlevelet is. Most már lehetőség van rá, hogy az eskütételt követően benyújtsák kérelmüket, vagy időpontot egyeztessenek.
A magyar állampolgárság megszerzésének feltétele a magyar nyelvtudás. Zsigmond Barna, a sajtóban fel-felröppenő híresztelések kapcsán – miszerint román nemzetiségű, magyarul nem beszélő érdeklődők is igényelték a magyar állampolgárságot – elmondta, Csíkszeredában elenyésző azok száma, akik nem tudnak magyarul, és úgy próbálkoznak. A főkonzul leszögezte, ezek a kérések minden esetben elutasításra találnak.
Az újságírók érdeklődésére az európai parlamenti választások kapcsán a főkonzul elmondta, hogy az EP- választások esetében mindenki állandó lakóhelye szerint szavaz. Tehát a Romániában lakók a romániai EP-választásokon vehetnek részt. A diplomata úgy véli, a magyarságnak az az érdeke, hogy minél több magyar képviselő legyen az Európai Parlamentben.
A Népújság arra volt kíváncsi, hogy a magyar állampolgárság megszerzése mennyire befolyásolja az erdélyi magyarok kivándorlási kedvét. Zsigmond Barna Pál kifejtette, tudomása szerint már eleve sokan tartózkodnak külföldön, tehát a kivándorlás motivációja nem a magyar állampolgárság megszerzése, hanem a gazdasági helyzet. Úgy véli, a külföldi tartózkodás fő oka, sajnálatos módon, a munkahelyek hiánya, illetve az alacsony fizetés. Akik kézhez kapják a magyar útlevelet és elutaznak, elsősorban Angliát, még pontosabban Londont választják úti célként. De ezek az igénylők a legtöbb esetben már eleve ott dolgoznak. Hogy ebből ideiglenes vagy állandó ott-tartózkodás lesz-e, azt már a főkonzulátus nem követi. A főkonzul elmondása szerint azonban általában nem ilyen céllal igényelnek útlevelet az állampolgárok. Inkább a "legyen meg, aztán ha szükség van rá, használhatom" hozzáállás a jellemzőbb.
Ami a főkonzulátus szerepét, helyét illeti az erdélyi magyar társadalomban, Zsigmond Barna Pál elmondta, jelenlétüknek köszönhetően megélénkült a magyar–magyar kapcsolat: nagyon sok testvértelepülési kapcsolat alakult ki, vagy telt meg újra tartalommal, de fontos szerepet játszott a főkonzulátus különféle intézmények, civil szervezetek összefogásában is. A magyar kormány elkötelezettsége a határon túli magyarok iránt több síkon tetten érhető, többek között a sport területén is: a Csíkszeredában működő Székelyföldi Labdarúgó Akadémia szakmai partnere a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, tehát a tehetséges fiataloknak lehetőségük van tovább sportolni akár Magyarországon is. Emellett, a romániai utánpótlás-jégkorongozók játszhatnak magyarországi társaikkal, sportpálya épül a gyimesközéploki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium tanulóinak, és ami a marosvásárhelyi megvalósításokat illeti: elkezdődött a Sapientia EMTE második épületének kivitelezése a többlettámogatásoknak köszönhetően.
"Egyre több rendezvényre kapunk meghívást, amelyeknek szívesen eleget is teszünk, hiszen mindez azt jelzi, hogy az erdélyi magyarok fontosnak tartják a főkonzulátus jelenlétét, tevékenységét, amellyel igyekszik erősíteni az anyaország és a külhoni magyarok közötti összetartozás érzését" – fogalmazott a főkonzul.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Költöznie kell az erdészetnek
Végrehajtó kereste fel hétfőn délelőtt a Hargita Megyei Erdészet csíkszeredai székhelyét. A látogatás célja nem volt egyéb, mint érvényt szerezni a legfelsőbb bíróság azon jogerős ítéletének, mely a római katolikus egyház tulajdonába utalja a Csipak-féle házat, amelyben az említett intézmény egy része működik. Az erdészetnek egy hónapon belül költöznie kell.
Marosvásárhelyi végrehajtóval és ügyvédi képviselettel érkezett hétfő délelőtt Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt római katolikus plébánia esperese a Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság székhelyére. A látogatás célja a Csipak-féle ingatlan egyház általi tulajdonba vétele volt, amelyben az említett intézmény egy része működik. A kezdetben feszült hangulatban zajlott tárgyalások után kiderült, az erdészet egy hónapos határidőt kapott, hogy kiürítse az épületet.
Egy ingatlan története
Mint azt a találkozó után az esperes az ingatlannal kapcsolatban elmondta, Majláth Gusztáv Károly püspök annak idején öt papot hívott Magyarországról Erdélybe. Köztük volt Csipak Lajos címzetes kanonok is, a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium latin és magyar szakos tanára. Az egyházi személyiség 1932-ben vásárolta a szóban forgó 24 áras telket, amelyre házat épített. Ezt 1950-ben államosították, tulajdonosát Szebenbe száműzték.
Elveszett, majd előkerült végrendelet
Az esperestől azt is megtudtuk, Csipak 1953-ban Csíkszeredába látogatott, és ekkor írta meg végrendeletét. „Többen is tudtak erről, ám végül csak a könyvtárunk 2001-es átrendezésekor került elő a dokumentum. Ennek alapján lefolytattuk a hagyatékot, majd felszólítottuk az erdészeti hivatalt, amely itt folytatja működését, hogy ürítse ki az épületet, vagy kössünk bérleti szerződést” – nyomatékosított Darvas.
Nem akartak tárgyalni
„Az erdészeti hivatal nem volt hajlandó velünk tárgyalni, kénytelenek voltunk törvényre vinni az ügyet” – jegyezte meg az esperes. Hozzátette, a pereskedés öt éven át húzódott, a jogerős ítéletet tavaly január 17-én mondta ki a legfelsőbb bíróság. Ez alapján a Csipak Lajos által épített ingatlan a katolikus egyház, ezen belül a csíkszeredai egyes számú egyházközség jogos tulajdonát képezi.
„Azóta várakozó állásponton voltunk. Tavaly szeptemberben próbáltunk tárgyalni az erdészettel, ám nem úgy beszéltek velünk, ahogy egy tulajdonossal illett volna” – jelentette ki a csíkszeredai plébánia esperese. Végül ez év elején egy marosvásárhelyi végrehajtó irodát kértek fel arra, hogy szerezzen érvényt a jogerős ítéletnek.
Feszült beszélgetések utáni kiegyezés
Darvas Kozma József a Csipak-féle házban hétfőn lezajlott egyeztetést követően elmondta, a feleknek sikerült egyezségre jutniuk. Ennek értelmében az erdészetnek május 19-éig kell az épületet elhagynia. A helyzetet bonyolítja, hogy a kilencvenes évek derekán az igazgatóság az említett épület mögött egy újabb, kétszintes ingatlant is felépített. „A Csipak-házból való kiköltözést követően az erdészetnek ajánlatot kell tennie a területünkre felhúzott ingatlanra is. Erről az egyházközség tanácsa hoz majd döntést, amit a gyulafehérvári főegyházmegyei hatóság gazdasági tanácsának is láttamoznia kell” – írta le a következő időszak várható fejleményeit az esperes.
A Székelyföld Fociakadémiának ajánlanák
Darvas Kozma József kiemelte, az épületegyüttessel hosszú távú elképzelésük volna. A tervek szerint a magyarországi Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémiával szakmai viszonyban levő Székelyföld Fociakadéma bentlakóinak ajánlanák fel. Amennyiben csak a régi ingatlan kerül tulajdonukba, akkor azt irodahelyiségként adnák bérbe. „Az egyház az ingatlanjairól nem mond le. Az erdészet azonban ragaszkodik a másik épülethez, így ha megfelelő ajánlattal jönnek, akkor elfogadhatjuk azt” – fejtette ki az esperes.
Cătălin Mutică: tiszteletben tartjuk a jogerős ítéletet
„Nem akarjuk bérbe venni ezt az épületet, a másikban bőven megférünk. Még talán örvendünk is az átadásnak, mert megszabadulunk egy sor fenntartási költségtől” – így fogalmazott a végrehajtói látogatás után megtartott rögtönzött sajtótájékoztatón Cătălin Mutică. A Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság vezetője hangsúlyozta, az általa vezetett intézmény nem gördít akadályt az elé, hogy a katolikus egyház érvényt szerezzen a bírósági döntésnek. „Az egy hónapos határidőn belül kiköltözünk az épületből” – mondta az intézményvezető.
Nem mondanak le a nagyobb ingatlanról
„Most abban a helyzetben vagyunk, hogy van egy saját épületünk olyan területen, amelynek nem mi vagyunk a tulajdonosai. Nagyon sok megoldási lehetőség van erre az állapotra, ezekről a későbbiekben folytatunk tárgyalásokat az egyházzal” – pontosított Mutică. Elmondta, a Csipak-féle ház mögötti részen található kétszintes ingatlan 1997-re épült fel, erről viszont nem hajlandó lemondani az erdészet. „A törvény minket is védelmez, nem tudnak az utcára tenni az általunk épített ingatlanból” – tette hozzá az igazgató, aki szerint a szóban forgó épület a törvényes előírásoknak megfelelően volt felhúzva, minden ezzel kapcsolatos dokumentummal és engedéllyel rendelkeznek.
Ábrahám: van esély a kiegyezésre
„Az egyházközség tagjaként úgy látom, jogos tulajdonát kapja vissza az egyház. Azt viszont sajnálom, hogy az elmúlt időszakban elmaradt a párbeszéd a két fél között. A hétfői nap is kissé feszült hangulatban kezdődött, de végül meg tudtuk beszélni a dolgokat” – mondta el a tájékoztatón szintén jelen levő Ábrahám István. A megyei erdészet irodavezetője szerint az általuk épített kétszintes épülettel kapcsolatban van esély a kiegyezésre. „Meglátásom szerint megtaláljuk a megoldást a másik épületre is. A Merkúr nagyáruház környékén tudunk felajánlani olyan területet cserébe, amely hasonló értékkel bír. Konkrét javaslatot fogunk letenni ez irányban” – említette az illetékes.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

Végrehajtóhoz fordult a katolikus egyház Csíkszeredában
Hétéves pereskedést követő jogerős ítélet után kapta vissza egyik ingatlanját a Római Katolikus Egyház Csíkszeredában. Az egykor államosított épület ügyében egy marosvásárhelyi végrehajtói iroda kellett eljárjon.
Oláh Gál Elvira, a Kossuth Rádió munkatársa Darvas Kozma József esperes plébánossal az egykori római katolikus főgimnázium szomszédságában található igazgatói lakás történetéről beszélt.
Darvas Kozma József elmesélte az ingatlan történetét: a telket a Majláth püspök által Magyarországról hívott dr. Sipak Lajos hit- és magyar szakos tanár, és régens vásárolta 1932-ben, erre építette a házat, amit majd 1950-ben törvénytelenül államosítottak, mert ő tanár volt, de szebeni száműzetése miatt jogait nem tudta megvédeni. Dr. Sipak Lajos 1953-ben megírt végrendeletében az ingatlant a csíkszeredai római katolikus plébániának hagyta.
Az épületben erdészeti hivatal működik, amely nem volt hajlandó velük tárgyalni, ezért kényszerültek peres útra térni, amely öt éven át húzódott. Végül tavaly januárban, Bukarestben jogerős ítélet nyomán a terület és az épület a csíkszeredai plébánia tulajdonába került – magyarázta Darvas. Majd azt is elmondta, hogy az erdészettel ezután sem tudtak dűlőre jutni, ezért fordultak egy marosvásárhelyi végrehajtó irodához. Így most az erdészet május 19-ig az épületet fel kell szabadítsa, az általuk épített épületekre pedig ajánlatot tesznek.
Ábrahám István, az erdészeti hivatal irodavezetője, az egyházközség híveként, helyesli a jóvátételt, de azt mondja, mint az állami intézmény képviselője, elkerülhetetlennek tartotta a peres eljárást. Hozzátette: megkapják a megoldást a másik területre is, van hasonló értékű területük, szerinte eltudják azt cserélni. Nem volt ebben semmi személyeskedés, az állam vagyonát kellett védenünk, mint alkalmazottak – érvelt Ábrahám.
Catalin Mutica, a Hargita Megyei Erdészeti Hivatal igazgatója a végrehajtó látogatása után azt ígérte, hogy határidőre kiürítik az épületet. Tulajdonképpen tevékenységük elvégzéshez ma már nincs is szükség a hatalmas épületre, jól elférnek az általuk 1997-ben emelt épületben.
Az igazgató azt is elmondta, hogy a mai hivatalnak semmi köze az egykori Sipak-ingatlan épületeinek lebontásához, amelyek helyére az új irodaépületet emelték, a hosszú pereskedés pedig természetes, mert ők kötelesek védelmezni az állam vagyonát.
Darvas Kozma József szerint az épület jövőbeni rendeltetéséről különböző elképzelések vannak, szóba került, hogy kiadják a Puskás Ferenc Akadémia bentlakóinak, vagy kiadnák intézménynek, mint irodahelyiséget.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Bepillantás a Mura-vidéki magyarság életébe
Újjáéleszteni az Arad–Lendva kapcsolatot
A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnökével, Horváth Ferenccel a közelmúltban, Aradon tett látogatása alkalmával beszélgettünk.
– A lendvai Zala György monumentális alkotása, a Szabadság-szobor 10 éve újra köztéren áll Aradon. Ön milyen célból érkezett ide?
– Tulajdonképpen az RMDSZ 25. évfordulója alakalmából, Kolozsváron szervezett ünnepségre tartok, mivel azonban korábban a Lendva és Arad közötti kapcsolat, pontosabban közöttem és Bognár Levente alpolgármester úr között igen jól működött, gondoltam, teszek egy kitérőt Arad felé. Én az elmúlt mandátumban más posztra kerültem, ezért a kapcsolat kissé lankadt. Most viszont Lendva alpolgármestere is vagyok, ezért is gondoltam, hogy a kapcsolatnak vissza kellene nyernie a régi fényét. Vagyis évente legalább egyszer találkozzunk, ezért kapcsoltam össze a kolozsvári utamat az aradival. Tehát az alpolgármester úrral leülünk, megbeszéljük a régi kapcsolat újraélesztésének a lehetőségeit.
– Csak magyar–magyar vagy a két önkormányzat közötti kapcsolatépítésen is gondolkoznak? Zala György ugyanis nemcsak a két magyar közösség, hanem a két város között is kapocs lehet.
– Abban reménykedem, ha a régi kapcsolatot felelevenítjük, nemcsak a két magyar közösségre, hanem a két városra is kiterjeszthetjük azt. Most alpolgármesterként a két város közötti kapcsolat kiszélesítésének is nagyobb löketet adhatok. Ezt megbeszéltem a lendvai polgármester úrral is, aki nyitott az aradiakkal való kapcsolat újrafelvételére, amelynek nemcsak Zala Györgyről kell szólnia, hanem, ha közös pontokat találunk, akár egy gazdasági delegáció látogatásában vagy kultúra, sport jellegű együttműködésekben is gondolkodhatunk. Szerintem Lendva város mindenfajta kapcsolatra nyitott.
– Mennyire ismerik a lendvai magyarok Zala Györgynek az Aradon ápolt emlékét, illetve szoktak-e Aradra látogatni?
– Aradról, illetve az itt álló Szabadság-szoborról nagyon sokan tudnak, hiszen ha lendvai kiránduló csoportok Erdélybe érkeznek, rendszeresen megtekintik a Szabadság-szobrot is. Amint említettem, 4-5 évig a kapcsolat igen intenzív volt, akkor aradiak is rendszeresen jártak hozzánk vendégszerepelni, színdarabot mutattak be, miközben mi Aradon kiállítást szerveztünk. Tehát igen termékeny kapcsolat volt, amit szeretnénk felújítani, lehetőleg kiszélesíteni, hogy minél több ember megismerje azt a nagy sikert, amivel az aradiak újra felállíthatták a Szabadság-szobrot.
Magyar hétköznapok
– Kérném, mutassa be a lendvai, illetve a Mura-vidéki magyarság hétköznapjait.
– A Mura-vidéki magyarság manapság hivatalosan olyan 5-6 ezer főre tehető, tehát viszonylag kis létszámú, szerintem viszont nem hivatalosan a számuk ennek a duplája. Azért van ekkora különbség a két szám között, mert nálunk nagyon sok a vegyes házasság, ezért sokan mindkét nemzetiséghez kötődnek. Ha dönteniük kell ez ügyben, talán sokan nem feltétlenül a magyar nemzetiséget választják. Ha viszont szélesebb értelemben vesszük, beszélik a nyelvet, magyar értékeket hordoznak, a magyar közösséget erősítik.
– Lendvának hány százaléka magyar?
– A lakosság 30-40%-a magyar, de a Mura-vidéken is mintegy 30 településen élnek magyarok, néhány helységen többséget is alkotnak. A vidék nagy részén azonban szlovének élnek, de Jugoszlávia idején nagyon sok délszláv is beköltözött, főként munkavállalás okán. Sokan letelepedtek, családot alapítottak. A járást alkotó öt községben élnek magyarok, magam e településeknek a csúcsszervezetét képviselem, hiszen elektori módon innen kerülnek ki a tanácstagok. A csúcsszervezetnek van két alapított intézete, a Tájékoztatási Intézet, amely kiadja a Népújság nevű hetilapot 24 oldalon, illetve a másik intézet a Magyar Nemzetiségű Művelődési Intézet, amely a kultúra mellett minden olyan tevékenységgel foglalkozik, ami a magyar kultúrát szolgálja, ápolja. Van magyar rádió- és tévéstúdiónk is, amelyek szervezetileg hozzánk tartoznak, de a nagy szlovén rádió- és tévérendszer kereteiben működnek egy Lendván székelő szerkesztőségük jóvoltából. A rádió naponta 18,15 órát működik élő adásban, míg a tévéstúdió napi 30 percet sugároz a szlovén 1-es, illetve 2-es csatorna műsorában. Ami a legfontosabb, teljes mértékben a Szlovén Rádió és a Szlovén Televízió költségvetéséből élnek. Nekünk nincs különálló iskolánk, hiszen nálunk az oktatás kétnyelvű, szlovén és magyar. Ha viszont alaposabban megnézzük, a magyar nincs azonos státusban a szlovénnel. Ha papíron úgy van is, a hétköznapok gyakorlatában ez másképp nyilvánul meg. Ez is egy serkentője az asszimilációs folyamatnak, ráadásul nincs nemzeti egyházunk, ugyanis a papjaink nem magyarok vagy alig van közöttük magyar. Ilyen szempontból komoly gondokkal küszködünk. A teljes kép kialakításához hozzá kell tennem: a négy darab, kétnyelvű általános iskolában, illetve az egy, ugyancsak kétnyelvű középiskolában társalapítói szerepe van a magyar közösségnek. Ez azt jelenti, hogy a tanácsokban, a felügyelő szervezetekben ott vannak a magyarok által delegált képviselők. Véleményt mondunk az igazgatók kinevezéséről és a tanmenetről. Gyakorlatilag minden fontosabb kérdésbe be vagyunk avatva, de mégsem olyan, mintha tiszta magyar iskola lenne.
– A templomban milyen nyelven folyik a szertartás?
– Vasárnap két magyar szentmise van, mivel a Mura-vidéki magyarok 85-90 százaléka római katolikus, viszont csak két olyan papunk van, akik tisztán beszélik a magyar nyelvet. Mivel komoly paphiánnyal küszködünk, egyik 70 év körüli plébánosunk azért szolgál, hogy a magyar hívek ne szenvedjenek hiányt. Egy másik fiatal papunk az anyja révén magyar, tehát jól beszéli a nyelvet. Lendván viszont, ahol a Mura-vidéki magyarság 75-80%-a él, a plébános szlovén anyanyelvű, aki igyekszik megtanulni magyarul, de nem tudja a hitéletet úgy átélni, átadni magyar nyelven, mint az anyanyelvén. Lendván él egy magyar nyelvű evangélikus közösség is, amely részére a püspök nemes gesztust tett, hiszen hosszú idő alatt sikerült kinevelni egy szlovén származású, de Mura-vidéki fiatalt, aki Budapesten végezte el a teológiát, tehát anyanyelvi szinten beszéli a magyart. A továbbiakban helyettesíti az eddigi lelkészt, aki nem beszél magyarul. Van egy 200 lelkes református közösség is, ahova 50-60 év után első alkalommal érkezett magyar lelkész, aki mindent megtesz a közösség újraélesztéséért.
– Hogy történik a magyar hagyományápolás?
– Nagyon sok magyar rendezvényünk van, a magyar ünnepekre mindig szervezünk a falvakon is, de a városban is ünnepséget, ahova a fiatalokat is megpróbáljuk mozgósítani. Olyan programjaink is vannak, amelyek a fiatalokat kifejezetten vonzzák. Ilyenek a Puskás Akadémiával szervezett sportrendezvények. Az Akadémia sportolói hozzánk járnak edzeni, de olyan koncerteket is szervezünk, amelyek a fiatalokat vonzzák. Magyarországról átvettük a Ringató Programot, amely 6 hónapostól 3 éves korig foglalkozik a gyermekekkel, akikkel minél korábban kell elkezdeni a foglalkozásokat. Szinte az anyatejjel együtt kell magukba szívniuk a magyarságtudatot. Szinte minden faluban működik művelődési egyesület, ezek főként magyar érdekeltségűek, azok vezetik, akik évtizedeken keresztül ápolják a nyelvet és a kultúrát. Ez főként az anyaországi Zala és Vas megyéknek köszönhető, ahol már 30 évvel ezelőtt felfigyeltek arra, hogy magyarországi szempontból, a kis lélekszámunk miatt, nem vagyunk fontos tényező, ezért a két megye rendszeresen küldött hozzánk népművelőket, biztosítva az egyesületeink számára szükséges szakmai támogatást. Néhány nappal ezelőtt ünnepeltük a sport együttműködésnek az 50. évfordulóját, ami hatalmas dolog volt a kezdetben, amikor több száz kilométert kellett utazni azért, hogy az országhatár túl oldalán lévő szomszédos faluba el lehessen jutni. Az akkori jeget a sportolók törték meg, ami útmutató volt a további generációk számára.
– A gyorsított honosítás lehetősége mennyire erősítette meg a magyarságtudatot a Mura-vidéki magyarság körében?
– Ha az EU-szempontokat, a nyugati demokráciákban meghonosodott szokásokat vesszük figyelembe, a nemzeti tudat, így a magyarságtudat is kissé kiveszik az emberekből. Az első fázisban nem volt nagy érdeklődés a magyar állampolgárság iránt, viszont sikerült elérnünk Magyarország Kormányánál, hogy egy évvel ezelőtt konzuli irodát nyisson Lendván. Mivel az iroda munkatársai vidékre is rendszeresen kijárnak, jelentősen megnőtt az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt. Hogy azt pontosan hányan igényelték, nem tudom, de arányszámban az megegyezik a többi elszakított területen jegyzett aránnyal.
– A magyar kulturális rendezvényeket a szlovén állam vagy az önkormányzatok támogatják-e?
– A szlovén állam jelentős mértékben támogatja a magyar intézményeket és önkormányzatokat. A magyar önkormányzatok a nagy városi önkormányzatok közvetítésével kapnak támogatást, noha teljes önállósággal rendelkeznek, míg az újság a művelődési intézmények, illetve a rádió- és tévéstúdió közvetlenül az államtól kapnak jelentős támogatást, de az utóbbi időben magyarországi források is megnyíltak.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, amit abban a reményben zárjunk, hogy Arad vezetőségével sikerül újraéleszteni a régi kapcsolatot.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Görbicz Anita-kézisuli indul Székelyudvarhelyen
Székelyudvarhelyen bővíti utánpótlásképző rendszerét a Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO női kézilabdacsapata, mely az erdélyi város sportiskolájával kötött együttműködést.
A győri klub hétfői tájékoztatása szerint a sportiskolával a megállapodást vasárnap írták alá, s a kézilabdasuli Görbicz Anita, a győriek világklasszis irányítójának a nevét veszi fel.
„Az utóbbi években klubunk utánpótlásképzése messze túllépte már a város illetve a megye, sőt az ország határait is – nyilatkozta Kelecsényi Ernő, a Győri Audi ETO KC elnöke. – A csallóközi és a kozármislenyi példák azt mutatták, hogy érdemes tovább szélesíteni a szakmai együttműködések körét, és az ETO utánpótlásképzés módszertanát megosztani az arra fogékony utánpótlásbázisokkal.”
A klubvezető hozzátette, az ilyen típusú együttműködés alapja, hogy edzőik átadják az ETO-nál kialakított utánpótlásképzési rendszer módszertanát, s a szakmai tudást, de a győriek a csatlakozó egyesületeknek segítséget nyújtanak az anyagi források megteremtésében is. Kelecsényi Ernő megjegyezte, hogy az ilyen megállapodás számukra is előnyös, hiszen az utánpótlásbázis növekszik, az új egyesületek legtehetségesebb játékosainak pedig lehetőségük nyílik a Győri Audi ETO akadémiai képzésébe becsatlakozni.
„Régóta keressük már az együttműködés módját az ETO-val, és óriási lehetőséget látunk a közös munkában – mondta Bakó Lajos, a sportiskola vezetője. – Székelyudvarhelyen nagy népszerűségnek örvend a kézilabda, a most induló suliban már közel 200 kézilabdázó-palántával kezdjük a munkát. Görbicz Anita nevét itt is mindenki ismeri, a sportág királynője hatalmas vonzerő lesz a kislányok számára.”
Mint ismeretes, labdarúgásban már létezik hasonló együttműködés a felcsúti Puskás Akadémia és a Székelyföldi labdarúgó-akadémia között.
Krónika (Kolozsvár)

Megnyitotta kapuit a Márton Áron Tehetséggondozó Központ Csíkszeredában
A tanévkezdés napjára időzítették a Csíkszeredai Márton Áron Tehetséggondozó Központ avatási ünnepségét. A Stadion utcai kollégium és lelátó építéséhez tavaly nyáron fogtak hozzá, egy év után költözésre kész, impozáns épület előtt vághattak szalagot a hétfői avatóünnepségen.
Az Futball Klub (FK) Csíkszereda focistái, a kollégium leendő diákjai és azok szülei, hozzátartozói, illetve egyházi és világi vezetők, valamint a magyar kormány képviselői gyűltek össze hétfőn délután, hogy felavassák a Márton Áron Tehetséggondozó Központ. A városi sportpálya mellé épített négyszintes épületben kollégium, étkezde, lelátó, öltözök és egyéb kiszolgáló helyiségek, valamint sportorvosi rendelő kapott helyet. A tehetséggondozó központot a Bethlen Gábor Alapon keresztül, a magyar állam támogatásával építették, működtetését közösen az FK Csíkszereda és a Szent Kereszt Plébánia vállalták.
„Ezt jól kifociztuk magunknak” – fogalmazott ünnepi felszólalásában Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda elnöke, majd köszönetét fejezte ki a támogatóknak és a felcsúti barátaiknak, mert szerinte a baráti kapcsolatok hozták létre ezt a létesítményt. Mint kifejtette, 2013-ban kötöttek együttműködési megállapodást a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával, akkor álmodták meg a kollégium létrehozását is. „Meg kell becsülni a befektetett munkát, és tenni kell azért, hogy minél többen akarjanak a tehetséggondozó központ részesei lenni, és még sikeresebbek lenni” – tette hozzá.
A magyar kormány képviseletében Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára szólt az ünneplőkhöz. „Igyekszünk mind stratégiai partnerként, mind biztos támaszként segítséget nyújtani a székelység részére, éppen ezért a magyar kormány fontosnak tartja támogatni a határon túli magyarság identitásának megőrzését és megerősítését, anyanyelvének, kultúrájának ápolását és rokoni kapcsolatainak fenntartását” – emelte ki az államtitkár. Hozzáfűzte, a magyar kormány jó úton halad akkor, amikor a gyermekek jövőjében látja a siker kulcsát, és jól jár el akkor is, amikor a sport életre szóló megkedveltetését és a rendszeres testedzést tartja kiemelkedő céljának. „Ezúton gratulálunk Székelyföldnek a fejlesztésekhez és kívánom, hogy a Csíkszeredai futballklub vezetőségének kívánsága váljék valóra, és 2019-ben vagy már hamarabb az első osztályú bajnokságot nyerjék meg fiatal tehetségeikkel” – hangsúlyozta Szabó Tünde.
Mészáros Lőrinc, a magyarországi Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke ünnepi beszédében kifejtette, 3-4 évvel ezelőtt döntötték el, hogy nyitnak határon túlra, és szakmai partnereket keresnek labdarúgás terén, így esett a Csíkszeredai klubra a választásuk. A Márton Áron Tehetséggondozó Központ kapcsán úgy fogalmazott, hogy egy ilyen létesítmény nagyszerű dolog, a fiatalokért épült, amelyért nekik is tenniük kell. „Nem titok az sem, hogy szeretnénk, hogyha a legtehetségesebb gyermekek Magyarországon, a Puskás akadémiánál folytatnák pályafutásukat” – fejezte ki reményét az elnök, aki magánemberként jelentős összeggel támogatta a Márton Áron Tehetséggondozó Központ létrejöttét.
Pro Urbe-díjakat adtak át
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint Székelyföld egy pompás kollégiummal gyarapodott, később pedig arról beszélt, hogy reméli, innen kerül ki a következő Bölöni László tehetségű labdarúgó. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és egyben az építkezés projektmenedzsere arról beszélt, hogy sokan megkérdőjelezték még a kollégium építésének kezdetén, hogy összefér-e a sport és a tanulás, utalva arra, hogy az épületben kollégium és lelátó is helyet kapott, illetve az FK Csíkszereda focistáinak és a helyi középiskolások diákjainak szolgál egyszerre bentlakásul. „Ezt a kérdést az, aki fiatalon sportolt és tanult, az nem fogja feltenni, a sportnak és a tanulásnak együtt kell lennie” – hangsúlyozta a polgármester. Ünnepi beszéde végén Pro Urbe-díjjal tüntette ki Mészáros Lőrincet, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnökét önzetlen támogatásáért, valamint Szondy Zoltánt, a Futball Klub Csíkszereda elnökét, a Csíkszeredai labdarúgás fellendítéséért.
Az ünneplő felszólalók sorát Darvas Kozma József, római katolikus esperes követte, aki kiemelte, hogy Márton Áron püspök nevét viseli a központ, a neve kötelez. „Törekedni kell, hogy hitünkben erősek, erkölcsünkben tiszták, identitásunkban, magyarságunkban szilárdak legyünk” – intette óva a kollégium leendő lakóit, akikre a hargitafürdői Pálos rend is felvigyáz majd.
Az avatóünnepség végén Tamás József püspök megáldotta a létesítményt, majd ezt követően ünnepélyesen átvágták a magyar nemzeti színű, valamint a vörös-fekete színű szalagot. Ezután a résztvevők beléphettek az épületbe, és megtekinthették a lelátót is. Az avatóünnepségen a Művészeti Népiskola valamint a Nagy István Művészeti Szakközépiskola közös zenekara tartott rövid zenés előadást.
Székelyhon.ro

Nyári beszélgetés Kocsik József mezőgazdásszal
„Mindent szívből tettem. A magyarságomért!”
– Az én életem egészen más volt, mint egy átlagemberé. Így hozta a sors.
– Éppen ezért érdekel. S ha engem érdekel, akkor valószínűleg érdekli az olvasókat is.
– A háború után láttam azt a két katonát is – gyerekek voltak –, akik felrobbantották a Várhidat. És nem tudtak elmenekülni… Láttam kint, a tanyán, nem messze a várostól, ahogy kivégezték onnan azt a két embert; a gyerekek megmaradtak… Kuláklistára tettek bennünket, aztán el akartak vinni a Bărăganba. Attól megmentett Rangheț Jóska, az, akiről elnevezték a szerszámgépgyárat. Ő fazekasvarsándi volt, felesége, Éva temesvári. A húga szemben lakott velünk. Josif Ranghețnek volt egy velem egyidős fia. Elsőben ugyanabba az osztályba jártunk. Ezek illegalisták voltak. Elvitték őket. A gyereket is. A háború alatt anyámék bújtatták Évát.
– Milyen nemzetiségű volt Rangheț?
– Magyar. Éva is, meg ő is magyar iskolába jártak. Anyámék nem is tudták, hogy illegalisták. Csak azt, hogy magyarok, és Évát el kell rejteni.
– Hogy szabadultatok meg a Bărăgantól?
– Sógora, aki szomszédunk volt, felhívta telefonon Rangheț miniszter elvtársat. Lejött Aradra, a Mosóczy-telepi piactéren felállt egy ládára, magyarul szólt az emberekhez… És intézkedett. Megszabadultunk. „Egy padban ültem Csép Sanyival”
– Hányban születtél?
– Harminchétben. Betöltöttem a nyolcvanat.
– Hol láttad meg a napvilágot?
– Itt, Aradon, a Mosóczy-telepen. A Katolikus Gimnáziumban kezdtem az első osztályt. Utána különböző épületekbe fogadtak be minket, háború volt. Negyedik osztályban már a Vegyes Líceumba jártunk. Egy darabig Návrádi Ágoston, az igazgató is tanított. Aztán egy új törvény nyomán kihelyeztek a Mosóczy-telepi iskolába. Nyolcadikban újra bejöttünk. Czédly Károly volt az osztályfőnökünk. Szerettem iskolába járni, mert ott nem kellett dolgozni. Tíz osztály után érettségiztünk, 1954-ben… Egy padban ültem Csép Sanyival, aki később neves újságíró lett.
– Kire emlékszel középiskolai tanáraid közül?
– Legkellemesebb emlékeim Ficzay Dénessel kapcsolatosak.
– Ezt sokan állítják… Mi következett az érettségi után?
– Mivel kuláklistán voltunk, szó sem lehetett egyetemről. De hát én fociztam jó ideje. Betettek az AMTE első csapatába.
„Hatéves koromtól volt pónilovam”
– Mióta rúgtad?
– Először kilencéves koromban jelentkeztem az ITA mezítlábas törpecsapatába.
– Mitől volt mezítlábas az a csapat?
– Akkoriban minden törpecsapatban mezítlábasan játszottak a gyerekek. A háború után nem volt pénz, és a gyerekcsapatokban senkit sem engedtek cipőben pályára lépni, nehogy letapossa azt, akinek nincs csuka a lábán.
– Eszembe jut, hogy nemrég, amikor még működött a sportüzletem, egy ismerősöm elhozta tízéves focista fiát, hogy vásároljon neki egy pár jó futballcipőt. A 70 eurós Nike-cipők közül egyet sem választott ki magának a gyerek, mert elmúlt évi modellek voltak… Lehet, hogy azok a mezítlábas gyerekek jobban tudtak gólt rúgni, mint a maiak?!
– Az ITA-ban azt mondták, jöjjek vissza két év után. Felvettek viszont az AMTE törpecsapatába. Rá három napra balszélsőt játszottam. Tizenhét évesen bekerültem a nagycsapatba. ’54-ben, amikor érettségiztem, megnyertük a bajnokságot.
– Mi történt veled az érettségi után?
– Felfigyelt rám a kolozsvári egyetem. Felvettek az agronómiára. Az egyetem csapatába viszont nem kerültem be. Így aztán elkerültem Iași-ba. Onnan elküldtek Konstancára, a Dinamóhoz.
– Végül elvégezted az agronómiát?
– Hogyne, megkaptam a diplomát. És Konstancán kijártam egy elektromechanikai technikumot is. Hazajöttem Aradra. És elkezdtem dolgozni a Vagongyár szerszámműhelyében.
– Mezőgazdasággal nem foglalkoztál?
– A tanyán nőttem fel. Hatéves koromtól volt pónilovam. Gyakran az istállóban aludtam a béresekkel. Mindenem volt a tanya.
– Szüleid ott laktak?
– Szüleim egy percet sem töltöttek a tanyán.
– Ők mivel foglalkoztak?
– Édesapám nagyon intelligens ember volt. Rengeteg könyve sorakozott a polcokon. Kereskedelmi felsőiskolába járt, és mezőgazdasági akadémiát végzett Budapesten… Dédnagyapám szerezte a vagyont, pécskai parasztemberként. Tizenegy fia volt. Lócsiszárként is tevékenykedett; a Monarchiának hozta a lovakat abban az időben. Tizenegy fia közül mindössze három jött haza az első világháborúból. Így a föld egyben maradt.
– Jól érezted magad a szerszámműhelyben?
– Voltak nézeteltéréseim a főnökömmel… Aztán átkerültem a hegesztő-laboratóriumba. Közben elvégeztem az edzőiskolát. Nem jött be. Aztán kijártam a bírói iskolát. Az nagyon bevált. Tizenhárom évet bíráskodtam a megyében. A hegesztéstől mentem nyugdíjba.
„Több ezer tagunk van. Nem csak magyar, román gazdák is”
– Nem értem, mi a köze a hegesztésnek a mezőgazdasághoz! Hogy kerültél a Romániai Magyar Gazdák udvarába?
– A forradalom után hívtak az RMDSZ-hez. Azelőtt, amikor politikáról hallottam, elszaladtam. Akkor odamentem. Mindent elvállaltam. Én voltam az első ügyvezető titkár, a „kultúros” Kocsik József csicskása lettem; mindenhova küldött, tettem-vettem. Amikor március végén Cziszter Kálmán lett az elnök, megkért, hogy menjek el Kolozsvárra mint mezőgazdász. Ott feladatként kitűzték, hogy alapítsam meg Aradon a Romániai Magyar Gazdák Egyesületét. Találtam két nagyszerű társat Fazekas István, a barackai borgazdaság vezérigazgatója és a kisiratosi Almási Béla doktor személyében. Egy év után megválasztottak elnöknek.
– Gondolom, nem bántad meg, hogy elvállaltad.
– A mezőgazdaságban rengeteg csodálatos dolgot láttam: például azt, hogy egy hektáron több mint egy vagon búza terem, kukoricából több mint másfél vagon… Láttam egy gazdaságban 150 hektáros mákültetvényt, amit drónokkal tartanak megfigyelés alatt. Bármelyik magyarországi mezőgazdasági kutatóintézetbe nyílt utam van.
– Említenél valami különlegeset, amit elértél az Egyesület élén?
– Az országban nincs még egy olyan egyesület, mint a mienk. Több ezer tagunk van. Nemcsak magyar, hanem román gazdák is… Egyszer, amikor kiöntött a Körös, 2500 hektárra hoztunk kukorica-vetőmagot ingyen Magyarországról. S ezt még többször megismételtük.
„Nagy csoda történt… Isten keze biztosan benne volt!”
– Hiszel Istenben?
– Nem hiszek. Meg vagyok győződve létezéséről… A Katolikus Gimnáziumban, első osztályban, a Zárdában egy délután Grúber tisztelendő „bácsi” bejött az osztályba, és megkérdezte: „Hány Isten van, kisfiam?” Rávágtam: „Egy Isten, tisztelendő bácsi.” Olyan hatalmas frászt kaptam, hogy ma sem hallok jól az egyik fülemre. Állítólag azt kellett volna mondanom, hogy: „Csak egy Isten van.” Én azóta nem léptem be a templomba.
– Végül is, milyen a viszonyod Istennel?
– Egyáltalán nem hittem benne. Addig, míg nem találkoztam vele…
– Vannak ellenségeid?
– Inkább irigyeim. Pedig nincs semmim. Engem a környék összes polgármestere a tenyerén tart. Nem tudják, hogy hova tegyenek.
– Félnek a szádtól? Attól, hogy szókimondó vagy?
– Én sohasem bántok senkit. De ha helyzetbe kerülök, akár tíz év után is, megkapja.
– Egészséges vagy?
– 75 éves koromban olyan beteg lettem, hogy alig kaptam levegőt, két lépést sem tudtam szaladni. Elmentem az orvoshoz. Azt mondta, ha három héten belül nem operáltatom meg magam, nagy baj lesz. Egy nap kisétálok a kertbe. Egy tizedmásodperc alatt valami különösen titokzatos dolog történik velem. Ma sem tudom, mi. Attól a pillanattól kezdve úgy kapok levegőt, mint régen. Utána legalább tíz négyzetmétert felástam a kertben. Attól kezdve kilométereket tudok futni.
– Mit gondolsz, mi történhetett veled akkor?
– Nagy csoda történt… Isten keze biztosan benne volt.
„Életem legszebb időszakát élem”
– Értek nagy veszteségek életed során?
– Egyik legnagyobb veszteségem a fiam tragikus halála volt. A másik az, hogy elvesztettem azt a nőt, akit a legjobban szerettem. Halála előtt arra kért, vigyek be hozzá a kórházba három szál vörös rózsát.
– Nyolcvanévesen megfordulsz még néha egy-egy csinos nő után?
– A szép mindig tetszett. Azt hiszem, mai napig több barátnőm van, mint barátom.
– Félsz az öregségtől?
– Nem. Mert nincs öregkor… A betegségtől félek, de tudom, hogy nem leszek beteg. Naponta négyszer meditálok. És légzési gyakorlatokat végzek.
– Boldog vagy most?
– Igen, úgy érzem, hogy most vagyok a legboldogabb. Bár a munkám sosem volt megfelelően elismerve, olyat csináltam, ami egyáltalán nem volt ebben az országban. Semmit sem teszek tudatosan, de mostanában minden sikerül nekem. Életem legszebb időszakát élem. A jelenem nagyszerű. Büszke vagyok a múltamra… És elmondhatom, hogy az életemben még sohasem fordult elő, hogy leüljek valakivel egy asztalhoz – mint most veled –, és elmondjam intim dolgaimat.
– Semmiféle elismerést nem kaptál tevékenységedért?
– Nem éppen. Amikor Brüsszel felfigyelt ránk, kaptam az Aradi Kereskedelmi, Mezőgazdasági és Ipari Kamarától egy oklevelet, amelyben elismerik az Agromalim Vásár megszervezéséért végzett munkámat, meg a román mezőgazdaság fejlesztéséért kifejtett tevékenységemet. Legértékesebbnek tartom az Ezüstfenyő-díjat, amit Markó Bélától kaptam 2005-ben. Megemlíteném, hogy Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgárává választottak. És még van néhány… „Nem ijedek meg semmitől”
– Szeretsz utazni?
– Szeretek.
– Merre jártál?
– Az országon kívül voltam Párizsban, Bécsben, Berlinben, Krakkóban, Magyarország mindegyik tanyáját ismerem, az egész Szovjetuniót bejártam… És nemrégen Brüsszelbe is meghívtak.
– Hivatalos úton jártál Brüsszelben?
– Igen. Az Egyesületnek van 4-5 ezer román tagja. Amikor meghívtak, azt kérdezték, hogy lehet az, hogy egy magyar egyesületnek ennyi román tagja van?
– Sok olyan embert ismersz, akit fontosnak tartasz?
– Fontosnak tartok sok nagyszerű embert, akik a kutatóintézetben dolgoznak Szegeden, akikben annyi emberség van, hogy az ritkaság. Következnek akadémikusok, politikusok, köztük Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége) elnöke, aki 20 éve segíti önzetlenül egyesületünk munkáját.
– Milyen politikai beállítottságú vagy?
– Rossz politika nincs, csak rosszul lehet csinálni.
– Hibáztál sokat az életben?
– Igen, hibáztam. Vannak dolgok, amelyeket egyáltalán nem csináltam meg. Magamért nem tettem semmit. Mindent megkaptam az élettől. Most rendkívül biztos vagyok magamban. Nem ijedek meg semmitől.
„Láttam a miniszterelnök házát”
– Hallottam, hogy idén Felcsúton is jártál.
– Láttam a miniszterelnök házát. Öt méterre van a stadiontól. Az a stadion egy műemlék.
– Makovecz Imre tervezte… Orbán Viktorral nem találkoztál ott?
– Többször találkoztam már vele. Remekül tud társalogni. Egyből letegezett. De most ott nem láttam… A Puskás Akadémia hoteljében szálltunk meg. Három napot töltöttünk ott. Minden komfortot biztosítottak. Amikor megérkeztünk, rögtön mindegyikünk mellett megjelent egy ember. Kettőnkkel ketten jártak. Minden lépésünket irányították.
– Milyen rendezvényen vettél részt?
– Háromnapos szimpóziumon voltunk, nyolc ország képviselői. Nagy Zsolttal, ifjú falugazdánkkal szerepeltünk az Egyeztető Fórum mezőgazdasági témájú gyűlésén.
– Tetszett Felcsút?
– Nagyon szép a terület. Takaros parasztházak. Az Orbáné is az.
– Hogy érezted magad ott?
– Azt láttam, hogy azok az emberek szeretnek engem.
„Brüsszelben naponta háromszor esett az eső”
– Kimaradt-e valami fontos kis csevegésünkből?
– A 2016 decemberi, brüsszeli látogatásom az Európai Parlamentben. És főleg az, hogy én ott szót kaptam. Egész Romániát képviseltem.
– Milyen nyelven szólaltál fel?
– Magyarul. Ott mindenki azon a nyelven hallgat meg, amelyiken akar.
– Miről beszéltél?
– Elmondtam, hogy Aradról érkeztem, kisebbségi csoporthoz tartozom, magyar vagyok, egy mezőgazdasággal foglalkozó egyesület tagja…
– Tetszett a város?
– Brüsszelben naponta háromszor esett az eső…
– Élvezted a látogatást?
– Nagyon emberségesen bántak velem. Én itthon nem szoktam az ilyesmihez. Már vártak, pedig nem is ismertek. Csak a reggelire felszolgált kagylókat és egyéb tengeri herkentyűket nem tudtam megkedvelni.
***
– Hozzátennél még valamit?
– Amikor megszerkeszted ezt az interjút, kérlek, arra ügyelj, hogy véletlenül se legyek benne istenítve. Add vissza azt, amit én tényleg végeztem ez alatt a 27 év alatt. Mindent szívből tettem. A magyarságomért! Annyi mindent lehetne csinálni, ha az ember EMBER lenne… – Az én életem egészen más volt, mint egy átlagemberé. Így hozta a sors.
Juhász Béla / Nyugati Jelen (Arad)